Disclaimer

A jövő elmegyógyintézete teljesen automatizált, mégis minden természetes benne. A Szuiget mindent hall, mindent lát, mindent érez és mindenre válaszol, mégis a páciensek irányítják. A Sziget pusztán gépezet, mégis van lelke. A Szigeten mindenki önmagáért van, ám leginkább másokért. A Szigeten a gyógyulás mindennél fontosabb, akkor is, ha az ára magas. Akkor is, ha az ára maga az élet.

A Vanessák (bogáncspillangók) kontinensek közötti fantasztikus vándorlásának oka tudomáyosan ma sem ismert. A regényben szereplő szigeten azonban vannak, akik nemcsak tanulmányozzák, hanem „feltehetően” ismerik is ezt az okot. Ezen a sajátos, egzotikus szigeten tölti szabadságát egy francia újságíró, aki akarva, de inkább nem akarva, fontos szereplője lesz a fantasztikus eseményeknek – melyek sejtelmes módon kapcsolódnak időbe és térbe a dallasi merénylethez és a Vanessák vándorlásához. Vagy csupán a felajzott újságírói képzelet és a sziget lakóinak titokzatos életmódja teszi az egészet fantasztikussá? Mindenesetre a regény tele van izgalmas kérdőjelekkel, és rendkívül szórakoztató.

Boldogan nevettek az emberek mindenfelé, boldogan sírtak. Férfiak és nők, közönséges, mindennapi emberek, mihelyt arra ébredtek hirtelen, hogy világosság gyúlt bennük és lelkesültség száll beléjük, mihelyt megérezték, hogy képesek megtenni azt, ami eddig lehetetlen volt, és képtelenek megtenni azt, aminek eddig nem tudtak ellenállni, amikor boldognak, reményteljesnek, önzetlenül erélyesnek érezték magukat, határozottan visszautasították azt a feltevést, mintha az, ami történt, csupán az élet vérében és anyagi struktúrájában történt változás lett volna.<

Bedford találkozik Cavorral Lympnében.
Miközben leülök írni itt a szőlőlomb árnyékában Dél= Itália kék égboltja alatt, az jut eszembe, nem minden csodálkozás nélkül, hogy én magam voltaképpen tisztára véletlenül vettem részt Cavor csodálatos kalandjaiban. Akárki mással is megeshetett volna ugyanez. Olyankor pottyantam bele ezekbe a dolgokba, amikor azt hittem, hogy sikerült megszöknöm minden zavaró élménynek még a legcsekélyebb lehetősége elől is. Azért utaztam Lympnébe, mert azt képzeltem, hogy ez a legeseménytelenebb helye a világnak. Azt gondoltam, hogy itt mindenesetre békességben fogok élni és nyugodtan dolgozhatom!
És az eredmény - ez a könyv. íme, ennyire beleszól a Végzet az ember apró terveibe.
E helyütt megemlíthetem talán, hogy nemrégiben csúfosan belebuktam egynémely üzleti vállalkozásba. Most, amikor itt ülök a jólét minden kényelmének közepette, szinte fényűzésnek tekinthető kétségbeesett helyzetemnek ez a beismerése. Sőt nincs miért tagadnom azt sem, hogy szerencsétlenségemnek bizonyos mértékben határozottan én magam voltam az oka. Lehet, hogy van bennem ilyen vagy olyan irányú tehetség, de üzleti műveleteknek a vezetése semmi esetre sem tartozik a képességeim közé. De akkoriban még fiatal voltam és fiatalságomnak más egyéb hibákon kívül megvolt az a hibája is, hogy büszke voltam üzleti képességeimre.