Disclaimer

Biztosan előfordult már mindenkivel, hogy az eddig rendesen viselkedő és jólneveltnek hitt csemetéje - amennyiben nem történik az, amit ő szeretne -, egyik pillanatról a másikra a földre vágja magát, üvölteni kezd, vagy épp rongybabaszerűen csüng az anyja kezében. Ez általában valamilyen hivatalban, ismerős boltban vagy a város főterén történik. Ha ismerős a szituáció, hasznos lehet néhány jótanács, hogy felkészülten nézhessünk szembe a dackorszakkal.<

A hűség temetője
Messze északon, a Mars sarkvidékén mindentől elzárva élnek a sárga emberek. John Carter egyedül nekivág a fagyos világnak, hogy felkutassa Dejah Thorist. Útját elszórt csontok szegélyezik, azok csontjai, akik előtte arra jártak.

- Juhé, milyen harapós egy párduc! Fogadok, hogy rohadt kedvedben vagy. És az a Tarzan kölyök csak morgott egyet, feléd rohant, te meg elinaltál. Akkor sem hiszem, ha látom. Mért nem mész már a fenébe, te bunkó?! Még a végén összetojom magam. Lehajolt, felvett egy szikladarabot, és a párduchoz vágta. - Na, tűnés végre! A nagymacska megfordult, nagyot ugrott és eltűnt. A magas fű hullámzott, amerre visszavonult. - Na, ehhez mit szólsz? - rikoltotta Danny. - Megcsináltam! Juhé, ezek az oroszlánok nem is olyan nehéz fiúk.

- Juhé, milyen harapós egy párduc! Fogadok, hogy rohadt kedvedben vagy. És az a Tarzan kölyök csak morgott egyet, feléd rohant, te meg elinaltál. Akkor sem hiszem, ha látom. Mért nem mész már a fenébe, te bunkó?! Még a végén összetojom magam.
Lehajolt, felvett egy szikladarabot, és a párduchoz vágta.
- Na, tűnés végre!
A nagymacska megfordult, nagyot ugrott és eltűnt. A magas fű hullámzott, amerre visszavonult.
- Na, ehhez mit szólsz? - rikoltotta Danny. - Megcsináltam! Juhé, ezek az oroszlánok nem is olyan nehéz fiúk.

... elhajította a súlyos fegyvert úgy, ahogy a vadászdárdáját és a lándzsáját szokta, ha üldözőbe vesz valamit, vagy megütközik valakivel. Nem Greystoke lordja állt szemben most az ellenséges lovaggal; nem is a nagy majmok királya küzdött ebben a számára szokatlan "sportágban". Hanem Tarzan, a vazirik főnöke, és nem akadt kar e földön, aki úgy oda tudott volna vágni egy hajítófegyvert, ahogy ő tudta.

… elhajította a súlyos fegyvert úgy, ahogy a vadászdárdáját és a lándzsáját szokta, ha üldözőbe vesz valamit, vagy megütközik valakivel. Nem Greystoke lordja állt szemben most az ellenséges lovaggal; nem is a nagy majmok királya küzdött ebben a számára szokatlan „sportágban”. Hanem Tarzan, a vazirik főnöke, és nem akadt kar e földön, aki úgy oda tudott volna vágni egy hajítófegyvert, ahogy ő tudta.

Amikor a rémült Akut felkapta a fejét, azt látta, hogy fentről egy párduc ugrik feléje, és a párduc hátába kapaszkodva azt a fehér majmot pillantotta meg, aki annak idején legyőzte őt a nagy víz partján. A majomember belemélyesztette fogait Sita tarkójába, jobb kezével átfogta a fenevad nyakát, a bal kezében szorongatott vékony kődarabbal pedig újra meg újra lesújtott a párduc testére a bal lapockája mögött. Akutnak alig volt ideje félreugrani, nehogy a dzsungel eme vérszomjas szörnyei maguk alá temessék. A két vadállat hatalmas robajjal érkezett le a földre a majom lábainál. Sita hátborzongatóan sivított, morgott és bömbölt, a fehér majom pedig némán, de annál állhatatosabban kapaszkodott bele zsákmánya vergődő testébe.

... az állatok egymás hátára léptek; vörös őz szökkent riadtan masztodon-hátra, tovaszökkelve aztán a súlyos testeken, ahogy kőszáli kecskék szoktak szikláról sziklára. Mamutok tornyosultak óriási testükkel apróbb állatok fölébe, szinte beletaposva őket a földbe. Agyarak és szarvak vöröslöttek a kiontott vértől, ahogy az őrjöngésig vadult állatsereglet az életéért küzdött. A jelenet szinterét émelygésig töltötte be a „horror”, és mégis lenyűgöző volt ez a kavargás, volt benne valami őserő, elemi vadság – és mindenütt ott voltak, jöttek, támadtak a nagymacskák, százával, vérszomjasan.

… az állatok egymás hátára léptek; vörös őz szökkent riadtan masztodon-hátra, tovaszökkelve aztán a súlyos testeken, ahogy kőszáli kecskék szoktak szikláról sziklára. Mamutok tornyosultak óriási testükkel apróbb állatok fölébe, szinte beletaposva őket a földbe. Agyarak és szarvak vöröslöttek a kiontott vértől, ahogy az őrjöngésig vadult állatsereglet az életéért küzdött. A jelenet szinterét émelygésig töltötte be a „horror”, és mégis lenyűgöző volt ez a kavargás, volt benne valami őserő, elemi vadság – és mindenütt ott voltak, jöttek, támadtak a nagymacskák, százával, vérszomjasan.

Egy zömök pap már majdnem megragadta La karját, de mielőtt elvonszolta volna akár csak egy métert is, Tarzan már ott volt, elkapta a nyakánál, s oly hirtelen és oly hatalmas erővel hajlította hátra a nyakát, hogy az egész teremben hallatszott az eltört csigolyák roppanása. Akkor a majomember felkapta a hullát, s a reá rontó papok közé vágta. Aztán rögtön hátrált, magával vonszolta Lát, s egy pillanat múltán lendült az ajtó, s ők kint voltak megint a folyosón. Reménytelen lett volna harcba bocsátkozni, ezt Tarzan tudta jól; egy darabig ellenáll - azután a túlerő győz rajta. S ha a kezük közé kaparintják Lát, szó szerint ízekre tépik.

Egy zömök pap már majdnem megragadta La karját, de mielőtt elvonszolta volna akár csak egy métert is, Tarzan már ott volt, elkapta a nyakánál, s oly hirtelen és oly hatalmas erővel hajlította hátra a nyakát, hogy az egész teremben hallatszott az eltört csigolyák roppanása. Akkor a majomember felkapta a hullát, s a reá rontó papok közé vágta. Aztán rögtön hátrált, magával vonszolta Lát, s egy pillanat múltán lendült az ajtó, s ők kint voltak megint a folyosón.
Reménytelen lett volna harcba bocsátkozni, ezt Tarzan tudta jól; egy darabig ellenáll - azután a túlerő győz rajta. S ha a kezük közé kaparintják Lát, szó szerint ízekre tépik.

Alig tett tíz lépést a dzsungel felé, amikor az egyik alacsony bokor árnyékából egy hatalmas testű alak lépett elé. Először azt hitte: az övéi közül van ott valaki, de a következő pillanatban megismerte Bolganit, a hatalmas gorillát. Olyan közel volt hozzá, hogy menekülni nem lett volna értelme. A kis Tarzan tudta, hogy most ki kell állnia és meg kell küzdenie az életéért. Ezek az óriási fenevadak halálos ellenségei voltak törzsének, és sem az egyik, sem a másik fél nem kért, s nem is adott soha kegyelmet!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Alig tett tíz lépést a dzsungel felé, amikor az egyik alacsony bokor ányékából egy hatalmas testű alak lépett elé. Először azt hitte: az övéi közül van ott valaki, de a következő pillanatban megismerte Bolganit, a hatalmas gorillát. Olyan közel volt hozzá, hogy menekülni nem lett volna értelme. A kis Tarzan tudta, hogy most ki kell álnia és meg kell küzdenie az életéért. Ezek az óriási fenevadak halálos ellenségei voltak törzsének, és sem az egyik, sem a másik fél nem kért, s nem is adott soha kegyelmet!

"- Jönnek a zulik, Gonfala! Meg akarnak támadni bennünket Egy rabszolgát küldtek, hogy visszakövetelje a Nagy Smaragdot. Mafka erejét hívjuk, hogy gyengítse meg a zulikat, mert akkor sokat megölhetünk közülük, és elűzhetjük őket. - Nincs többé hatalmunk. Woora halott, a Nagy Smaragd pedig nálunk van. Mondd meg a harcosoknak, hogy Gonfala, a királynőjük azt parancsolja nekik, pusztítsák el a zulikat. - A zulik már a város kapujánál vannak. A harcosok félnek, mert nem érzik Mafka erejét. Hol van Mafka? Miért nem hallgatja meg a kajuk imáit?"

Egy pillanatig így álltak ott, méregették egymást, s akkor az emberforma lény megszólalt. Tarzan rájött: ez a teremtmény tagolt hangokat ad ki, annak rendje s módja szerint beszél, de a nyelvet a majomember nem értette. Mégis arra következtethetett, hogy a "másik" többé-kevésbé ugyanolyan észbeli képességek birtokosa, mint ő. Más szóval: bár ez a fura szerzet itt vele szemközt farkat lóbál, s majomszerű keze-lába bütyökujja is, minden egyéb jelből ítélve kétségkívül - ember.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy pillanatig úgy álltak ott, méregetve egymást, s akkor az emberforma lény megszólalt. Tarzan rájött: ez a teremtmény tagolt hangokat ad ki, annak rendje s módja szerint beszél, de a nyelvet a majomember nem értette. Mégis arra következtethetett, hogy a „másik” többé-kevésbé ugyanolyan észbeli képességek birtokosa, mint ő. Más szóval: bár ez a fura szerzet itt vele szemközt farkat lóbál, s majomszerű keze-lába bütyökujja is, minden egyéb jelből ítélve kétségkívül – ember.

Numa, a felsült oroszlán tehetetlenül morgott haragjában, miközben visszacsúszott a fal tövében a földre anélkül, hogy sikerült volna lerángatnia a menekülő majomembert. Már éppen nekikészülődött az újabb kísérletnek, amikor kiszemelt zsákmánya szagnyomában megérzett valamit, ami idáig elkerülte a figyelmét. Végigszaglászta a talajt azon a helyen, ahol Tarzan lába az imént érintette, és Numa morgása azonmód halk vinnyogásba váltott át, mert rájött, hogy ez annak az emberállatnak a szaga, aki kiszabadította a wamabók verméből. Ki tudná megmondani, miféle gondolatok kavarogtak az állat busa fejében? A felsült haragnak midnenesetre nyoma sem látszott rajta. A hatalmas oroszlán megfordult, és a fal mentén méltóságteljesen elindult kelet felé.