Disclaimer

„Van egy halott, egy igazi hulla, szétlőtt koponyával, mell- és haslövéssel. Következésképp gyilkosnak is kell lennie, márpedig minden jöttment bűnöző nem juthatott be a házba és lőhette le közvetlen közelről az exnagykövetet úgy, hogy az még csak ne is gyanakodjon, és ne próbáljon védekezni. Maigret a hosszú évek alatt megtanulta, hogy nincs gyilkosság indíték, súlyos indíték nélkül. Még ha netán őrült is a tettes, hús-vér emberről van szó, aki az áldozat környezetében él.”

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Maigret és a padon üldögélő ember
A híres párizsi Nagykörút roppant forgalmától néhány lépésnyire, egy kis beugróban, holtan találnak egy tisztes külsejű középkorú férfit. A hulla hátában kés, a lábán sárga cipő. Az azonosítás hamar megtörténik, de… az áldozat sárkánytermészetű felesége „nem ismeri fel” a sárga cipőt…
Bűntény Hollandiában
Szokatlan környezetben, külföldön nyomoz Maigret, mert a gyilkossággal gyanúsítottak közt egy francia állampolgár is van, méghozzá egyetemi tanár, kriminológus, aki történetesen a „tökéletes bűntény” lehetőségeit fejtegeti előadókörútján.
Maigret habozik
Ezúttal elegáns párizsi nagypolgári környezetben dolgozik Maigret, szeretne megtudni valamit, de még maga se tudja, mit: névtelen levelet kapott, és az ösztönei azt súgják, hogy ezt most nem kell olvasatlanul eldobni… A megfoghatatlanul nyomasztó atmoszféra valami szerencsétlenség közeledtét jelzi…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„- Maga az, főnök? Janvier-ról van szó… – Már megint mit akar Janvier? – Az imént vitték be a Cochin-kórházba. A mellébe kapott egy golyót. – Mit mondasz? – Most már biztosan a műtőasztalon van. – Rohanok.” Maigret új nyomozásának története minden szempontból rendhagyó. Az áldozat nem más, mit az egyik legjobb munkatársa, Janvier nyomozó. A felügyelő tehát egyedül veszi kezébe az ügyet. A bűntény színhelyére költözik, egy kis penzióba, ahol hosszú, idegfeszítő kutatás után egy váratlanul bonyolult rejtélyt old meg.

Simenon a regényben önnön alteregójával kerül szembe, aki ezúttal egy világhírű, szuperintelligens, de hideg, a nőket élvezeti tárgyakként kezelő sebészprofesszor. Ám a felügyelő kezdeti rokonszenve most valami egész másba csap át.

1913, Párizs. A főváros egy külföldi uralkodó látogatását fogadja. Az egyik őrszobán a huszonhat éves Maigret, a majdani félelmetes mesterdetektív az éjszakai ügyeletes. Lövés dördül az éjszakában, és Maigret elindul élete első nyomozására.

Maigret talán még soha nem találkozott senkivel, aki ennyire ellenállt a drámaiságnak. Egy finom modorú, művelt, békés természetű úriember a bridzspartija után a lépcsője legfelső fokán ülve találja tagbaszakadt fiát, és ebben nem lát semmi különöset. Másnap reggel benyit egy ajtón, és ott egy ismeretlen hullába botlik: a férfit meggyilkolták. De neki a szeme se rebben, senkinek nem szól, lányával a szokásos sétájára indul. Megvárja a kedvező dagályt. Zsákba varrja a hullát. Azután...”<

Egy jól öltözött, nercbundás, kissé ideges középkorú nõ megjelenik Maigret irodájában, és bejelenti, hogy férje, a dúsgazdag, közismert párizsi közjegyzõ eltûnt. Maigret, miközben azon morfondírozik, elfogadja-e a Bûnügyi Rendõrség igazgatói posztját, munkához lát, és apránként kideríti, hogy az eltûnt férj, Monsieur Charles legalább annyira bolondult a táncoslányokért, mint felesége a konyakért...