Disclaimer

Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, amelyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is rég elfelejtik, mielőtt a kor, amelyből eredt, visszatérne. A Harmadik Korban, a próféciák korában maga a Világ és az Idő sorsa dől el. Minden, ami volt, ami van és ami lesz, az Árnyékba veszhet még. Robert Jordan az Idő kereke sorozatban egy tolkieni igényességgel kidolgozott világot teremtett meg, és ehhez méltó a cselekmény szövése is. A regényfolyam a "high fantasy" stílus nagyszerű darabja, abbahagyhatatlan olvasmány, a műfaj legjobb hagyományait követi. Az Idő kereke sorozat eredeti angol nyelvű kiadása már a nyolcadik könyvnél tart. A Világ szeme a sorozat első könyve, amely magyar nyelven két kötetben lát napvilágot. A sorozat népszerűségére jellemző, hogy az első könyv 1990-es megjelenése óta tizenkét utánnyomást élt meg.<

"A walesi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét celullebüntetésre terjeszti fel. Őfensége nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábúak kevéssé vonzó társasága miatt." Lacroix főhadnagy megszökik hogy eltűnt barátját felkutassa. Elfogják, lefokozzák, és kitaszítják a légióból, de javíthatatlan, újra beáll mint közlegény, majd ismét megszökik. Ez alkalomból legénye lop egy század katonát. Az őket üldöző gyarmati hadsereg ellenére eljutnak a Szahara túlsó végére, ahol egy eltűnt barát és egy "bujkáló" oázis rejtélyére egyaránt fény derül...<

Vanalder valóban haldoklott, de ez a körülmény egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy szivarozzon. Walter meg akarta vizsgálni, de leintette: \- Felesleges... Mi, régi tópusi csavargók jól tudjuk, mikor lesz végünk. Nem is ezért fárasztottam én magát... Nekem itt van az utalványom, amit említettem: egy írásbeli ígéret négyezer hollandi forintra. Ha én most itt meghalok, akkor ugyebár engem kirabolnak... Ezt szertartásszerűen űzik a halottakkal. Mert itt, uram mindenki lop, kivéve a hollandokat, azok nem lopnak, az Isten verje meg őket... Ők a legnagyobb gazemberek... De ha mondjuk, senki sem lopja el az utalványomat, ami majdnem kizártnak tekinthető... Akkor is... Mire odakerül Batáviába... pláne, ha megtudják, hogy én már nem élek..., addig vándorol majd hivatalról hivatalra... addig kutatják majd a halálom körülményeit..., addig tisztáztatják, hogy kit illet meg, mint örökség..., hogy az én szegény jó húgom, talán tíz év múlva kapja meg az összeg egyharmadát...<

Tom az az ember volt, aki egy mozgalmas nap estéjén minden mást könnyebben viselt volna el, mint azt a különös körülményt, hogy egy nő esett a fejére. Szerencsére csak félemelet magasságból, de még így is alaposan megrándult a nyaka. Miután különös helyzetükből talpra álltak, Tom meghajolt. \- Fogadja hálámat, hogy nem a háztetőn lakik. \- Oh, Istenem! Megsérült? \- Nem. Csak lelkileg érintett nagyon kínosan. A kisasszony kiesett az ablakon keresztül, vagy távozott? \- Nerm mindegy? \- Aki idejön, az nyomban eggyé válik a többivel a közös célban: szabadulni innen. Magának is bizonyára ez a leghőbb vágya. \- Á! Szó sincs róla. Hollywoodba sem lehetne elszerződtetni innen. Kitűnően érzem magam. Máris kijelentem, hogy én itt maradok. \- Csodálom. Itt mindenki azért dolgozik éjjel-nappal, hogy elmeneküljön. \- Ergo: miután én nem akarok elmenekülni, nem kell dolgoznom.<