Hong Kong, 1851. Con tan sólo diecisiete años, Sally embarca junto a su padre, el artista Theodore Evans, en un viaje que los llevara desde Bristol hasta Hong Kong, reciente colonia británica. Theodore es un pintor a quien se encomiendan los retratos de los miembros de la Compañía Británica de las Indias Orientales destacados allí. Mientras que él es un excéntrico amante de la aventura, Sally desea ser presentada por fin en sociedad y encontrar así un esposo que le proporcione la existencia estable que nunca ha tenido. Sin embargo, a las puertas de una cultura milenaria y misteriosa, Sally iniciará la mayor aventura de su vida...<

Reflexiva, aguda e inolvidable, La velocidad de la oscuridad es una arrebatadora exploración del peculiar mundo de Lou Arrendale, un autista adulto a quien se le ofrece la posibilidad de probar una nueva «cura» experimental. Lou deberá decidir si se somete o no a ese tratamiento que podría cambiar por completo su forma de entender el mundo... y la misma esencia de su personalidad.La historia de Lou Arrendale es un retrato del particular universo que rodea a los que padecen autismo, contado desde la experiencia de una escritora que en la vida real es madre de uno de ellos.<

«El bolígrafo de gel verde es el retrato detallado, minucioso, magnífico y angustioso de cómo perder el tiempo y, en consecuencia, perder la vida».Superficies de vida:Casa: 89 m2Ascensor: 3 m2Garaje: 8 m2Empresa: la sala, unos 80 m2Restaurante: 50 m2Cafetería: 30 m2Casa de los padres de Rebe: 90 m2Casa de mis padres: 95 m2Total: 445 m2¿Puede alguien vivir en 445 m2 durante el resto de su vida?Seguramente sí, seguramente usted conoce a mucha gente así. Personas que se desplazan por una celda sin estar presas; que se levantan cada día sabiendo que todo va a ser igual que ayer, igual que mañana; personas que a pesar de estar vivas se sienten muertas.Ésta es la historia de un hombre que fue capaz de hacer realidad lo que cada noche imaginaba bajo las sábanas: empezarlo todo de nuevo. Lo hizo, pero pagó un precio demasiado alto. Pero si de verdad usted quiere saber cuál es el argumento de esta novela, mire su muñeca izquierda; ahí está todo.<

¿Qué ocurre al mover un sofá? ¿Y al mover una vida? Es posible que en ambos casos encuentres algo parecido: recuerdos que ya esperabas, otros de los que ni te acordabas y alguno que no hubieras deseado encontrar nunca… de esos que se convierten al instante en secretos.¿Y si movemos una sociedad? Entonces uno se da cuenta de que vive en un lugar con demasiados gusanos para tan poca manzana. Pero también un lugar donde, al observarnos, descubrimos que somos los primeros en hacer aquello que tanto criticamos.<

Numerosas son las vertientes que configuran ese complejo y rico fenómeno que llamamos civilización y cultura de Occidente; la mayoría de ellas tiene su origen en la Grecia que, con justicia, llamamos clásica por la perdurabilidad de sus conquistas y riqueza de sus realizaciones. Mas la eclosión de esa prodigiosa aventura puede percibirse ya en tiempos homéricos, cuyo conocimiento pormenorizado a través de sus imperecederas creaciones literarias como la Odisea y la Ilíada es posible en todas sus dimensiones. Utilizando estas fuentes literarias, complementadas con los hallazgos arqueológicos, el autor ha logrado reconstruir, hasta en sus detalles más sugestivos, la trama viva de esa sociedad, con el registro de su propia dinámica, sin descuidar las influencias perceptibles. Así, llenas de color y movimiento, tenemos las representaciones de la vida en el campo, con claro distingo de sus estratos sociales, técnicas y ceremonias, viajes y costumbres, e ideales y prejuicios. Al desplazar luego el centro de la atención hacia los artesanos o los sacerdotes, las profesiones militares o intelectuales, las mujeres en el hogar o en su vida de relación, nos encontramos con amplias y ricas descripciones donde cada grupo vive inmerso en un mundo, cuya realidad y movimiento son tan reales como, sugestivos. Fiestas, juegos, hábitos y técnicas ilustran con claridad inesperada ese universo donde se va incubando el prodigio singular del milagro griego. En ese paisaje de maravilla, mil veces revivido por los artistas de todos los tiempos, en medio de luchas incruentas y creaciones impares, se va irguiendo lentamente el hombre, cuya individualidad y cuyos frutos y experiencia fecundan milenios de historia.<

A tizenkét éves Dámamezey Alíz Alexandrának csupán három dolog számít: Anya, aki folyton ostorozza; a mágia és a szín, amelyek messziről kerülik; és Apa, aki mindig is szerette. Apa egy szál vonalzóval a kezében tűnik el Fenyérhátról, és három évvel később Alíz még mindig nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja. Apát ugyanis még a kalandoknál is jobban szereti, és hajlandó elindulni élete legnagyobb utazására, hogy a nyomára bukkanjon.


Kedvenc gyerekkori olvasmányai, például a Titkos kert és a Narnia Krónikái ihlették a népszerű Tahereh Mafit eme új világ megalkotására, ahol a szín fizetőeszköznek számít, a kaland elkerülhetetlen, a barátságra pedig a legváratlanabb helyeken talál rá az ember. 

A nagysikerű Ne érints trilógia szerzője ezúttal a képzelet határain segít átlendülni az olvasóknak ebben a lebilincselő, modernkori tündérmesében.

<

Dirigente de la I Internacional en Italia, Errico Malatesta nace en Caserta en 1853 y muere en Roma en 1932. Conocido de Fanelli y Bakunin, son éstos quienes le inducen a unirse a la insurrección anarquista. Participa en el alzamiendo de Benevento en 1877 y es encarcelado.Abandona luego Italia y reside en Argentina durante cuatro años, pasando después a Francia e Inglaterra. Llega a España a fines de 1891. En este país colabora, en Barcelona, en el periódico El Productor; se desplaza a Madrid y finalmente efectúa una gira de agitación por Andalucía en compañía de Pedro Esteve. Por entonces, (1892) los anarquistas ocupan Jerez. Perseguido por la policía como presunto mentor, se dirige a Londres.Retorna a Italia en 1897 y funda en Ancona el diario L’Agitazione. Es detenido y se evade. Vive entonces en Estados Unidos e Inglaterra, hasta 1913. Otra vez en Italia, participa en la “semana roja” (junio de 1914). Nuevamente se exilia a Inglaterra. De retorno en su país, encabeza el nuevo movimiento anarquista, coopera en la fundación del diario Umanità Nuova y publica la revista Pensiero e Volontà (entre 1924 y 1926). Desde entonces —ya en la época fascista—, es constantemente vigilado por la policía hasta el momento de su muerte.El Ideario es una colección de artículos, dispersos en la infinidad de sus publicaciones en que colaboró a lo largo de una vida tan entregada a la lucha, con su consecuencia de cárceles y exilios. Todo lo que supone un atisbo de opresión es cuestionado por Malatesta, siempre en función de la posibilidad libertaria, a la que él entendió como no individualista sino comunitaria.<

«Sin duda la sociedad está cambiando a pasos agigantados, pues temas hasta ayer tabú están en la mente de todos y en las nuevas costumbres que se concretan en nuevas leyes ayer impensables, pero necesarias para abarcar costumbres ayer ocultas y hasta prohibidas, como el divorcio, la homosexualidad o el aborto. Y muchos nos damos cuenta de que el mundo no está tan apartado de sus problemas, pues está compuesto de una red de influencias, unas para bien y otras para mal: es lo que se llama globalización, que frecuentemente sólo sirve para ventaja de los poderosos olvidando a los más débiles, que son la mayoría de esos alejados países llamados Tercer Mundo. Y, por si fuera poco, surge en nuestros países desarrollados el Cuarto Mundo de los desplazados de las ventajas de ese desarrollo. La economía, la política y la sociedad han cambiado, pero no acertamos con el rumbo adecuado para vivir todos mejor. Tampoco acierta la religión, lo mismo en Occidente que en Oriente. Y no sabemos si está desapareciendo el cristianismo en Europa o quiere surgir un nuevo y mejor cristianismo inspirado en la sencillez del primitivo que enseñó Jesús en los Evangelios».Enrique Miret Magdalena ha reunido en este libro un conjunto de reflexiones, originalmente publicadas en El País a lo largo de bastantes años, en las que mezcla la religión abierta a los nuevos tiempos con grandes dosis de sociología, economía y política.El pensamiento vivo de uno de los hombres más influyentes de nuestra sociedad actual.<

Huszonkilenc éves újságíró, akit éppen elhagyott a barátnője, az önsajnálat állóvízén lebegve, számtalan vodka-Red Bull italt elfogyasztva, totál abszurd fogadást köt a barátaival: Világkörüli útra megy, és közben megszerez magának 80 nőt. Ha a kikötött 90 nap után hozza a trófeákat, útját a barátai fizetik, ha nem sikerül neki, ő állja a cechet.

Ebből ugye már kiderül, hogy a szerző kalandvágyó, és gyermekkorában sok Verne-könyvet olvasott. Legalábbis a 80 nap alatt a Föld körült. Az előkészület manapság egyszerűbb, mint Phileas Fogg korában volt a londoni ködben. Biztosan az útvonalat sem kell tudni, az utazási irodában már tanácsolják is: Akkor vegyen nyitott repülőjegyet Lengyelország, Ukrajna, Izrael, India, Thaiföld, Hongkong, Dubai, Japán, Ausztrália, Fidzsi-szigetek, Új-Zéland, Argentína, Brazília, New York, Izland és innen Berlin repülési útvonalakra.

Vesz egy nagy hátizsákot, ruha helyett inkább sok óvszerrel tömi tele, és a szerzőt kiűzi a szerelmi bánat berlini törzskocsmájából a széles nagyvilágba.

Útja során találkozik álöltözetű kurvával, öngyilkosjelölt finn lánnyal Hongkongban, három nőt is kitevő maori lánnyal Új-Zélandon, tolvaj favelalakóval Brazíliában, nyers húst fogyasztó japán lánnyal Tokióban. Egyre jobban megismeri a férfi és a nő közötti kapcsolatteremtő játékot, egyre többet megért az országspecifikus játékszabályokból. És ez furcsa módon egyre érzékenyebbé teszi:

„A legtöbb nő a futó kalandot is feltuningolja érzelmileg. És most jövök rá – én is! Egyetlen nő sem volt számomra csak egy numera. Egyik sem.”

<

Az emberiség eddig eltelt történelmének túlnyomó részében a félelem és a borzongás a mindennapok természetes velejárója volt. Mostanra, hogy a világ szerencsésebb részein ez kikopni látszik az életünkből, úgy tűnik, hogy a megkönnyebbülés helyett inkább a hiányérzet jelentkezik a tudatalattinkban. Ezt ellensúlyozandó, aztán rémtörténeteket találunk ki, és horrorfilmeket nézünk. Próbáljuk a borzongás kiváltó okát mesterségesen generálni, és ha mindez már nem lenne elég, akkor a perverz izgalomtól megremegő kezeinkkel kezdünk el az internet kereső motorjaiban gépelve lefejezős videók után kutatni.

Nem meglepő tehát, hogy a génsebészet egyes dél-amerikai banánköztársaságokban történt engedélyeztetésétől, számított néhány hónapon belül már a valóságban is megjelentek a horror filmek kultikus hősei: a vámpírok. Eleinte csak néhány újszülött vámpír baba fényképe tűnt fel, és kezdett viharos gyorsasággal terjedni a világhálón, majd később a büszke szülők közösségekké szerveződve tartottak rendszeres vámpírgyerek találkozókat, ahol a fekete mágia, és a sátánizmus adta meg az összejövetelek alap motívumát. Az emberi társadalmak természetesen nem sokáig tűrték meg maguk mellett ezeket a deviáns szektákat, így azok nemsokára már a civilizáció peremére szorulva tengették mindennapjaikat, sötét kommunákba tömörülve.

A vámpír faj történelmének első mérföldköve akkor jött el mikor az első természetes módon megszületett vámpír a világra jött. Génmanipulált szüleit rendkívüli büszkeséggel töltötte el a tény, hogy gyermekük esetében már nem volt szükség semmiféle orvosi beavatkozásra a megfelelő külső elérése érdekében. Később egyre több, és több ilyen gyermek született, akik az anyatejjel együtt már a sátánizmus sötét tanait szívták magukba.

Az egyre növekvő természetes születés számmal együtt napvilágot látott a vámpír öntudat is, és egyre több országba kezdték el felütni a fejüket autonómiát követelő vámpír mozgalmak. Az ezekkel járó zavargások és az egyre mélyülő kulturális ellentétek aztán polgárháborúk kirobbanásához vezettek. Az emberek kihasználva egyértelmű létszám, és technikai fölényüket gyorsan eldöntötték ezeket a konfliktusokat, és elindították a “vámpír holokauszt”-ként elhíresült katonai műveletet, melynek fő célkitűzéseként a vámpír faj teljes kiirtását célozták meg.

A vámpírok ezek után rideg, nyirkos barlangokban, sötét erdőkben és egyéb más, az emberek által nehezen megközelíthető helyeken, kényszerültek rejtőzködni. Faji öntudatuk azonban nem hagyott alább, így éjszakánként, a sötétség leple alatt újra az emberek közé merészkedtek, hogy véres bosszút vegyenek a fajtájukat ért gyalázatért. Így történt tehát, hogy az emberi pszichében mesterséges borzongáskiváltóként megszületett szörnyeteg önmagát valóra váltva életre kelt, és igazi pszichopata sorozatgyilkosként kezdte el szedni áldozatait. Az atombomba robbanása aztán később új fejezetet nyitott a vámpírok történelmében is, és a reményvesztett földön már teljesen új feltételek mellett szálltak harcba a túlélésért folytatott ádáz küzdelemben.

<

Thomas Mann monumentális regénye a század elején játszódik egy davosi tüdőszanatóriumban. Ide utazik fel a fiatal Hans Castorp unokabátyja látogatására s a tervezetten három hét helyett két esztendőt tölt Berghofban. Ennek a világtól elzárt mikrokozmosznak nagypolgári légkörében szinte szemünk láttára sűrűsödnek azok a gócok, melyek az első világháború kirobbanásához vezettek. Sőt, már a fasizmus réme is előreveti árnyékát.
A "Varázshegy"-ben Hans Castorpnak, ennek az átlag tehetségű német ifjúnak meghódításáért küzdenek a humanizmus és a későbbi fasizmus erői.

<

A regény - Thomas Mann szerint - "regényformában írt vígjáték", amely mondanivalóját könnyű, szórakoztató mesébe burkolja. Klaus Heinrich herceg és az amerikai milliomoslány szerelmének és boldog házasságának operettszerű története kapcsán az író kísérletet tesz egyén és közösség, induvidualizmus és kollektivizmus, arisztokratizmus és morális értelemben vett demokrácia összebékítésére. A könyv - olvasmányossága révén - minden olvasórétegnek tartalmas időtöltést kínál.<

A nem hagyományos életrajz csupán egy epizódot villant fel Goethe életéből: egykori szerelmének, Lotténak kései weimari látogatását. Goethe róla mintázta a Werther-regény híres nőalakját. Az epizód csak ürügy arra, hogy az író Goethe portréját felvázolhassa. A megoldás módja különleges: környezetének ismert alakjai vonulnak fel szemünk elött (Riemer, Goethe titkára, Adele Schopenhauer, a híres filozófus húga, August von Goethe, az iró fia). Vallomásaikban szubjektív önarcképet festenek magukról, és egy-egy vonással élesebbre húzzák Goethe portréját is. Ennek a folyamatnak végső állomása Goethe megjelenése a színen a 7. fejezetben.<

Furcsa, torz, gonoszarcú emberke érkezik egy olasz városkába. Cipolla, a bűvész, a varázsló. Démoni tekintetével, gúnyosan sértő hangjával és suhogó korbácsának erejével hatalmába keríti egész közönségét, fellobbantja a nemtelen szenvedélyeket, derék, tisztes polgárok, feddhetetlen életű asszonyok, marionett figurákként rángatják tagjaikat, miközben arcukat megdermeszti a rémület. A fasizmus, ez a szadista szörny végzi itt fertelmes bűvészmutatványait, az hozza fel a mélyből az emberben rejtőző állati ösztönöket. De Thomas Mann nemcsak azért írta meg 1930-ban ezt a remekművét, hogy az emberiesség, a humanista erkölcs nevében tiltakozzék az emberhez méltatlan világ ellen, hanem azért is, hogy megmutassa: a világon mindenütt vannak Mariók, akik tiszták és beszennyezhetetlenek, akik a maguk egészséges erejével végül mégis ellenállnak és elpusztítják a gyűlölt varázslót.

<

Andalucía, junio de 1863. Clément Delhorme, un apasionado astrónomo, y su esposa Alicia viven en Granada, donde ella trabaja en la restauración de la Alhambra junto al arquitecto Rafael Contreras. Clément está obsesionado con hacer volar un enorme globo que permita surcar los cielos cuando llega a la ciudad un joven ingeniero, Gustave Eiffel. Pronto, los dos genios se dan cuenta que no solo les une su pasión por el progreso sino también un temperamento fuerte y una ambición sin límite. Pese a su reciente paternidad de trillizos, Delhorme no cesará en sus investigaciones aeronáuticas al tiempo que asesora al joven Eiffel, que pretende construir un puente en Portugal que franquee el Duero. Arropado por esta familia de artistas y científicos brillantes, y en el recogimiento de los mágicos jardines y las maravillosas fuentes de la Alhambra, se forjará el destino de Eiffel, quien, años más tarde, levantará la famosa torre parisina y la Estatua de la Libertad. La vanguardia une Granada y París mediante las ambiciones de los genios Delhorme y Eiffel, dos hombres dedicados a la ciencia que rinden homenaje a todas aquellas mentes que impulsaron la modernidad y el progreso a finales del siglo XIX.<

Fun books

Choose a genre