Disclaimer

Soldiers in every age have learned that the military’s unofficial motto is “Hurry up and wait.” But suppose all you ever did was wait? And wait. And<

Az ifjú Félix lovag Nápolyba hajózik Ródoszból, a johanniták székhelyéről, hogy orvostudományt tanuljon. Ismeretséget köt Endrével, Johanna királynő férjével, és kapcsolatuk a kölcsönös rokonszenvből csaknem barátsággá nemesedik, amikor Erzsébet anyakirályné látogatásakor Félix döbbenten veszi észre, hogy az úrhölgy bal kezét nyújtja csókra. Még megrendítőbben jut tudomására, milyen merényletnek lett áldozata nemcsak a királyné jobb kezének négy ujja, hanem egy egész nemzetség is, amelyet harmadízigleni pusztulásra ítélt az elhamarkodott, igazságtalan bosszúállás. Megmenekül-e orgyilkosai fegyverétől Endre királyfi, visszanyeri-e hősi nevét Zách Felícián három unokája? Erről szól ez a nagyon izgalmas és tanulságos történelmi regény.<

Nichts ist langweiliger, als der Literatur immer wieder ihre Langweiligkeit vorzuwerfen. Vor allem Der Nachsommer musste sich diesen Vorwurf von jeher gefallen lassen. Übersehen wird dabei jedoch, wie kühn dieser Roman bereits auf die Moderne verweist. Im gleichen Jahr wie Madame Bovary und Baudelaires Blumen des Bösen erschienen, ist Stifters Nachsommer der erste deutsche Roman, der buchstäblich vor Augen führt, was übrig bleibt, wenn man den großen auch politischen Erzählungen nicht länger glauben kann: die hohe Kunst des Alltags und der Wiederholung.

Zwei liebende Paare stehen im Vordergrund dieses warmherzigen Romans: Das jüngere beschließt nach schüchterner Annäherung schließlich zu heiraten, das ältere erlebt eine späte Liebe »in Glück und Stetigkeit, gleichsam einen Nachsommer ohne vorhergegangenen Sommer.«

Eine Bildungs-, Liebes-, und Familiengeschichte und ein Werk der Verinnerlichung und der Entwicklung echter Seelenreife.

»Der Nachsommer gehört zu den wenigen Werken deutscher Prosa, die es verdienten wieder und wieder gelesen zu werden.«

Fehér Tibor új regényének hőse az Árpádok egyik legtehetségesebb uralkodója, III. Béla, aki ifjú hercegként kora legfényesebb és legműveltebb császári udvarába, Bizáncba került, ahol Mánuel császár despotává avatta, s a leányát is eljegyezte vele. A bizánci uralkodásból később ugyan semmi sem lett, az azonban kétségtelen, hogy Béla ebből az élményből is életre szóló tapasztalatokat merített. A szerző biztos kézzel rajzolja meg a korszak izgalmas eseményeit, a nagy magyar király életének fordulóit, igazolván azt a nézetet, hogy a történelem sokszor jóformán kész regényt szolgáltat az író számára. A cselekmény érdekfeszítő bonyolítása, a sok színes leírás a regényt emlékezetes olvasmánnyá teszi.

We’re all eager to see the wonders that the future is likely to bring; that’s one of the reasons we read science fiction. Here’s a typically mordant Silverberg story about a man who manages to visit the future and is not delighted by what he finds.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Libanon telet hordoz a fején, tavaszt a vállán, a keblén őszt, a lábánál pedig nyári verőfény szunnyad” – tartja a régi szólás. A hegység tövében virult valamikor régen, majdnem három évezrede Szor városa. A városfejedelem, Mutton király nem fiát, Pimeliunt jelöli trónutódjául, hanem öccsét Szikharbalt. Valóban ő lesz az új uralkodó és feleségül veszi Eliszárt, az elhúnyt király lányát, tulajdon unokahugát. A hatalomvágyó Pimelium összeesküvést sző nagybátyja ellen, majd meg is öli. A fiatal özvegy annyira iszonyodik gyilkos fivérétől, hogy hívei hatalmas csoportjávalegyetemben felkerekedik, s elhajózik az észak-afrikai partvidékre. Hogyan alapítja meg a világszép Eliszár új városát, Karthágót, hogyan gyullad új szerelemre, milyen viszályok várnak rá új hazájában, erről szól ez a szép és érdekes történet.

E könyv írója - annyi sok szép regénye után - ismét a magyar történelem egyik viharos korszakába hívja olvasóit. Egy különös Árpád-házi királynak, Salamonnak életét kíséri végig gyermekkorától. Ő az a nyugtalan vérű uralkodó, aki jó és rossz indulatok között vergődve hatalomra törne ugyan, de végül is folyton mások akaratának bábja lesz csupán. Kicsinyes torzsalkodásokba keveredve országos háborúkat zúdít a népre. Mi, akik évszázadok messzeségéből figyeljük tetteit, igazat adunk mindazoknak, akik a magyarság érdekében végül is összefognak ellene... Tanulságos, elgondolkoztató korszak színes, eleven rajza ez a tanulságos és elgondolkoztató regény, amely filmszerűen pergő, izgalmas jelenetekben vázolja fel előttünk az Árpádok korabeli Magyarország forgatagos világát.

Amikor 1978. január 6-án az Országház kupolacsarnokában az Egyesült Államok elnökének, Jummy Carternek személyes képviselője, egyúttal a népes amerikai küldöttség vezetője, Cyrus Vance külügyminiszter ünnepélyes külsőségek közt visszaadta Magyarország népének Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, beszédét így kezdte: „Két évszázad során a magyar és az amerikai nép sorsa gyakran összefonódott. Fiatal köztársaságunk, amely függetlenségi harcát vívta, hálával fogadta Kováts Mihály ezredest, aki segített George Washington tábornok lovassági alakulatainak megszervezésében és kiképzésében. Kováts ezredes életét áldozta az amerikai függetlenségért Dél-Carolinában, a charlestoni csatában.˝ Kováts Mihály szülőhazája mindaddig méltatlanul keveset tudott az Újvilágban nagy megbecsülésnek örvendő fiáról. Ez az első regényes életrajz, amelyből fiatal és felnőtt olvasóink megismerhetik a vitéz huszártiszt hőstetteit és nagyszerű pályafutását.<

A man who suffered brain damage can see the ancient past and hear the traffic of the stars—and the creature trapped under a mountain.<

Bizánci krónikások feljegyzései szerint Alboin longobárd király arra kényszerítette feleségét, Rosamundát, hogy az édesapja koponyájából készült serlegből igyék. A králynő később kegyetlen bosszút áll férjén, apja gyilkosán, akinek kezéből nemsokára ki is hull az uralkodói vasjogar… A regény a magyar föld történetének alig ismert, de annál izgalmasabb „sötét” koszakába viszi vissza az olvasóit: a VI. századba. Róma egykori hatalmát egy-két tengődő városkán kívül ekkor már csak pusztuló utak, hidak és erődök romjai jelzik. A Duna-Tisza vidékének új, barbár urai a longobárdok és gepidák, akik a bizánci császár pórázán rángatva egymást irtják, miközben mögöttük már ott készülődik utódjuk, az avarság, akik elől Itáliába kell menekülniük.