/ Language: Hungary / Genre:antique

A bactaháború

Michael Stackpole

Karcsúak, gyorsak és halálosak: ezek az X-szárnyúak. A világűrben dúló csatákban az őket vezető férfiak és nők az életüket és gépeik biztonságát veszélyeztetik. Ezúttal a lehetetlenre vállalkoznak: el akarnak foglalni egy ellenséges és nagyon erős világot - a sajátjukat... Miközben a Szövetséges Flotta összevont támadást indít a kegyetlen hadúr ellen, Ysanne Isard magához ragadja a hatalmat a Tyferrán, hogy a kincset érő bactakészlet segítségével destabilizálja és megsemmisítse az Új Köztársaságot. A tönkrevert, a Szövetség támogatását és fegyvereit is elvesztett Zsiványkommandónak kell szembenéznie a Csillagrombolókkal, hogy felszabadítsa Tyferrát a vaskezű zsarnok uralma alól. És amikor Ysanne Isard felfedezi a Zsiványok támaszpontját, a lerongyolódott pilótáknak az életben maradásért kell megküzdeniük Isard mindent elsöprő és látszólag mindenható erejével szemben.

NNCL1655-58Ev1.0

STAR WARS

X-SZÁRNYÚAK

A BACTAHÁBORÚ

MICHAEL A. STACKPOLE

A fordítás a STAR WARS - X-WING c. sorozatának

4. kötete alapján készült

Michael A. Stackpole:

The Bacta War

Bantam Books, 1997

TM & © 1997 by Lucasfilm Ltd.

All rights reserved!

Cover art by Paul Youll.

Copyright © 1997 by Lucasfilm Ltd.

Fordította: Nemes Ernő

Hungarian translation

copyright © 1998, by LAP-ICS Ltd.

Debrecen

/Kiadja: LAP-ICS Könyvkiadó Kft./

ISBN: 963 434 318 X ö

963 434 336 8

Felelős kiadó: LAP-ICS Könyvkiadó

igazgatója

A nyomás a debreceni Kinizsi Nyomdában készült, az 1998. évben

Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A szerző a következő személyeknek szeretne köszönetet mondani a könyvhöz nyújtott segítségéért:

Janna Silversteinnek, Tom Dupreenek és Ricia Mainhardtnak, amiért belelovaltak ebbe az egészbe;

Sue Rostoninak és Lucy Autrey Wilsonnak, amiért segítettek eligazodni ebben az univerzumban;

Kevin J. Andersonnak, Kathy Tyersnek, Bill Smithnek, Bill Slavicseknek, Peter Schweighofemek, Michael Koggénak és Dave Wolvertonnak az általuk létrehozott anyagért és a tanácsaikért;

Timothy Zahnnak az együttműködéséért, és a kézirat ellenőrzéséért;

Paul Youllnak a döbbenetes borítókért;

Lawrence Hollandnak és Edward Kilhamnek az X-szárnyú és TIE-vadász komputerjátékokért;

Chris Taylornak, amiért felhívta a figyelmemet a Tycho által a Star Wars VI: Return of the Jedi című kötetben használt gépekre; és Gail Miharának, amiért segített elkerülni a felesleges polémiákat.

A szüleimnek, Karen nővéremnek, Patrick bátyámnak és feleségének, Joynak a bátorításért (és a biztatásért, hogy olykor más könyveket is vegyek le a polcról);

Dennis L. McKiernannek, Jennifer Robersonnak, és különösen Elizabeth T. Danforthnek, amiért meghallgatták a készülő történet egyes részleteit, és elnéző mosollyal jutalmazták.

AJÁNLÁS

Denis Lawsonnak, az igazi Wedge Antillesnek.

SZEREPLŐK

A ZSIVÁNYOK

WEDGE ANTILLES PARANCSNOK (ember hím a Koréliáról)

TYCHO CELCHU (ember hím az Alderaanról)

ARIL NUNB KAPITÁNY (sullustai nőstény a Sullustról)

CORRAN HORN HADNAGY (ember hím a Koréliáról)

OORYL QRYGG (gand hím a Gandról)

NAWARA VEN (twi'lek hím a Rylothról)

RHYSATI YNR (ember nőstény a Bespinről)

GAVIN DARKUGHTER (ember hím a Tatuinról)

RIV SHIEL (shistavan hím az Uvena III-ról)

ASYR SEI'LAR (bothai nőstény a Bothawuiról)

INYRI FORGE (ember nőstény a Kesselről)

IELLA WESSIRI (ember nőstény a Koréliáról)

WINTER (ember nőstény az Alderaanról)

ELSCOL LORO (ember nőstény a Kilparról)

ZRAII (verpin hím a Roche G42-ró1)

M-3P0 (Emtri; protokoll- és szolgarobot)

FÜTTYÖS (Corran R2-D2-es asztromechanikus robotja)

MINOKK (Wedge R5-D2-es asztromechanikus robotja)

SZÖVETSÉGES HADERŐK

ACKBAR ADMIRÁLIS (kalamári hím Mon Calamariról)

PASH CRACKEN KAPITÁNY (ember hím a Contruumról)

SZÖVETSÉGES HÍRSZERZÉS

AIREN CRACKEN TÁBORNOK (ember hím a Contruumról)

A PULSAR SKATE LEGÉNYSÉGE

MIRAX TERRIK (ember nőstény a Koréliáról)

LIAR TSAYV (sullustai hím a Sullustról)

CSÁSZÁRI ERŐK

YSANNE ISARD (ember nőstény a Coruscantról)

FURY VORRU (ember hím a Koréliáról)

ERISI DlARIT (ember nőstény a Thyferráról)

EGY

Az éjszaka holt sötétje felerősítette a fényszablya zizzenését; a hang betöltötte az egész helyiséget. Az ezüst fény fagyos külsőt kölcsönzött a berendezési tárgyaknak, és áthatolhatatlan árnyékokat varázsolt a sarkokba. A szablya előre-hátra lendült, s az árnyékok követték a mozdulatait, mintha ki akarnának térni előle.

Ettől a fénytől a legtöbb bűnöző menekülésre fogná a dolgot.

Corran Horn a pengére pillantott, az ezüst energiasugarat a szeme egyáltalán nem találta vakítónak vagy kellemetlennek. Laza hurokmozdulatokat végzett, majd a pengét felfelé tartva védekező állást foglalt el. Bármilyen régi kor relikviája is, még mindig képes érzelmeket és gondolatokat ébreszteni.

Kétszer megnyomta a hüvelykujja alatti fekete gombot, mire a fénypenge a tokjába ugrott, s a szobát sötét félhomályban hagyta. A fényszablya érzelmeket és gondolatokat ébresztett a férfiban, de tudta, ezek az érzelmek és gondolatok nem ugyanazok, amiket a Coruscant más polgárai is éreznek, gondolnak. Luke Skywalker mindenki szemében - Corranéban is - egy hős volt, a jeditradíció örököse. A Jedi Lovagrend visszaállítására tett erőfeszítéseit mindenki - még aki amúgy viszolygott is a rendtál és a törvénytől - üdvözölte, és sikert kívánt neki.

Ahogyan én is. Corran elgondolkodott. Ennek ellenére hoztam meg a döntésemet.

A legnagyobb megtiszteltetésnek tartotta, hogy Luke Skywalker felkérte őt, hagyja ott a Zsiványkommandót, és fogjon neki a jeditréningnek. A múzeumban talált fényszablya, mint kiderült, Neeja tulajdona volt, s ezáltal Corran jogos öröksége. Egy jedilovag örököse vagyok.

Csakhogy ezt egyedül Luke Skywalkertől hallotta. Nem vonta kétségbe a jedi igazmondását, de ez nem a teljes igazság volt. Legalábbis nem azé az igazságé, amelynek birtokában felnőttem.

Corran egész életében úgy tudta, hogy nagyapja, Rostek Horn a Koréliai Biztonsági Erők megbecsült munkatársa volt. Az apja, Hal Horn, hasonlóképpen a CorSecnél dolgozott. És amikor Corran számára is elérkezett a pályaválasztás ideje, az valójában nem is volt választás. A nagyapja nem titkolta, hogy ismert egy jedilovagot, aki a Klánok Háborújában halt meg, de ennek az információnak csak annyi súlya volt, mintha Vorru egy birodalmi moffot ismert volna még abból az időből, amikor a Coruscanton a Birodalom uralkodott.

Corran nem túl nagy meglepetéssel konstatálta, hogy Rostek és Hal nem dicsekedett a Halcyonnal való kapcsolatával. Halcyon meghalt a Klónok Háborújában, és Rostek, aki közel állt a családhoz, feleségül vette az özvegyet. S örökbe fogadta Halcyon gyerekét, Valint is, akit Hal Horn néven nevelt fel. Amikor a Császár elkezdte kiirtani a Jedi Lovagrendet, Rostek felhasználta a CorSecnél betöltött pozícióját, hogy a Halcyon család minden nyomát eltüntesse, s ezáltal megmentse a feleségét és a gyereket a birodalmi hatóságok vizsgálódásaitól.

Mivel minden, a Jedi Lovagrenddel való kapcsolat gyanús lett volna, és veszélybe sodorta volna a családot, én sem hallottam többet a lovagrendről, mint a korombeli srácok. Ha nem lettek volna azok a holodrámák, amik a jediket bűnözőknek festették le, akkor Corran semmit sem tudott volna a jedik létezéséről. Mint a legtöbb gyerek, romantikus és gonosz alakoknak ismerte őket, távoli és különös figuráknak, jóllehet, amit apja és nagyapja vitt végbe, azt velük rokonnak és izgalmasnak tartotta.

Felemelte a kezét, és megérintette a nyakában lógó jediérmét. Apjától örökölt emlék volt ez, amit apja halála után kapott meg. Szerencsetalizmánnak tartotta, és sosem jutott eszébe, hogy azt az apja is azért viselte, mert az ő apjának, Neeja Halcyonnak a képmása van rajta. Apám ezzel fejezte ki az apja iránti tiszteletét és a Birodalom iránti megvetését. Én is csupán ezért viseltem, és eszembe sem jutott, hogy mást is jelenthet a számomra.

Skywalker elbeszélése és nagyapja kilétének megismerése teljesen új lehetőségeket s távlatokat tárt fel Corran előtt. Amikor a CorSechez szegődött, eleve olyan hivatást választott, ami valamiképpen hasonlatos volt a jedik küldetéséhez: megvédeni a galaxist az ellenséggel szemben. Luke elmondása szerint, ha csatlakozik a lovagrendhez, ugyanezt folytathatná, de sokkal szélesebb skálán. Ez persze vonzó perspektíva volt, és Corran bajtársai mind tisztában voltak vele, hogy nem is tétovázik a döntést illetően.

Elmosolyodott. Azt hittem, Borsk Fey'lyát helyben megüti a guta, amikor visszautasítottam a javaslatot. Tulajdonképpen nem is bántam volna, ha megüti.

Megrázta a fejét, mert rájött, hogy ez hozzá méltatlan gondolat volt, s Fey'lyára kár vesztegetni a gondolatot. Corran biztos volt benne, hogy a bothai kancellár meg van győződve arról, hogy tetteivel híven szolgálja az új Köztársaságot. A Jedi Lovagrend újjáélesztése mindenesetre segítene összetartani a köztársaságot, és azt a Régi Köztársaság nosztalgikus köntösébe bújtatva felvirágoztatni. Ahogyan a Zsiványkommandó vegyes nemzetiségű csapata is segítette egyben tartani a Köztársaságot, úgy az új jedirend is barátságosabb színben volna képes feltüntetni az Új Köztársaságot. Luke felajánlotta neki, hogy lépjen be a jedik közé, és Borsk Fey'lya tisztában volt vele, hogy meg is teszi, ám egyikük sem tudta vagy ismerte fel, hogy az ő személyes elkötelezettségei és ígéretei erősebben motiválták, mint bármilyen galaktikus ügyek. Noha Corran is jól tudta, hogy nagyobb hatalom birtokában több ember érdekében jót tenni hosszú távon mindenkinek hasznosabb volna, rövidtávú tartozásainak visszafizetésére most érkezett el a legalkalmasabb időpont.

A Birodalom megmaradt diktátorai elfogták őt, megkínozták és fogva tartották a Lusankyán, amiről kiderült, hogy nem más, mint a Coruscant felszíne alá temetett Szuper Csillagromboló. Egyedül neki sikerült onnan megszöknie - de csakis a többi rab támogatásával. Megígérte nekik, hogy visszamegy értük, és kiszabadítja őket, s az ígéretét minden körülmények között be akarta tartani. A tény, hogy börtönük, a Szuper Csillagromboló pillanatnyilag a Thyferra körül orbitál, megnehezíti a dolgot, de az ilyesmi őt sosem tántorította el. Én koréliai vagyok. Számomra ez miért jelentene különbséget?

A vágy, hogy megmentse őket, most még erősebben élt benne, mint amikor megfogadta. A Lusankyán a lázadókat egy öreg tartotta össze, aki magát csak Jannak hívatta. Szabadulása után Corran végignézett néhány holovíziós dokumentumot, amit a Lázadók Szövetségének hőseiről készítettek. A hősök között is hős volt az a tábornok, aki a Yavin 4 védelmét látta el, és aki megtervezte az első Halálcsillag megsemmisítését. Jan Dodonnának hívták. A feljegyzések szerint a Yavin 4 evakuálásakor megölték, de Corrannak nem voltak kétségei afelől, hogy Dodonna a Lusankya foglya. Ha nem hiszem, hogy halott, felismertem volna. De ostoba is voltam!

Dodonna hősiességének semmi köze nem volt ahhoz, hogy Corran meg akarta menteni őt. Jan, ahogyan Urlor Sette és a többiek is, segített neki megszökni. Az életüket kockáztatták azért, hogy sikerülhessen a terve. Azzal, hogy egy Ysanne Isard-féle zsarnok fogságában sínylődnek ezek a bátor emberek, nem csupán méltatlan sorsukat élik át, de ott lebeg a fejük felett a végzet, hogy Isard birodalmi ügynökeivé válhatnak.

- Nem tudsz aludni?

Corran megfordult, és a hálószoba ajtajában álló, mosolygó nőre pillantott.

- Azt hiszem, nem, Mirax. Sajnálom, hogy felébresztettelek.

- Nem te ébresztettél fel, hanem a hiányod. - Mirax sötétkék köntöst viselt, a derekán halványsárga selyemövvel fogta össze. Felemelte a kezét, hogy elrejtse az ásítást, majd a Corran jobb kezében tartott ezüsthengerre mutatott. - Megbántad a döntésedet?

- Melyiket? Hogy csatlakozzam a Jedi Lovagrendhez vagy... - elmosolyodott -, hogy beléd habarodtam?

Mirax felvonta a szemöldökét.

- Én a jeditréningre gondoltam. De ha fenntartásaid vannak a másik kérdéssel kapcsolatban, én újból megtanulhatom, milyen egyedül aludni.

Corran felnevetett, és Mirax is csatlakozott hozzá.

- Egyik döntésemet sem bántam meg. A te apád meg az enyém halálos ellenségek voltak, de én el sem tudok képzelni nálad jobb barátot.

- Vagy szeretőt.

- Igen, különösen szeretőt.

Mirax vállat vont.

- Ti, börtönbál szabadult férfiak mind ezt mondjátok.

Corran egy pillanatra elmélázott.

- Gondolom, igazad van, de hogy ezt az információt hol szerezted, arról nem akarok tudni.

Mirax rákacsintott.

- Hát tudod, azt hiszem, azt én sem akarnám tudni.

Corran felnevetett, majd odament hozzá, és átölelte.

- Miután elkaptak, Tycho kifejezte a sajnálkozását a halálod miatt. Azt mondta, Zsinj hadúr csapdába csalta a konvojt az Alderaan rendszerben, és a Pulsar Skate-tel együtt megsemmisítette. Akkor bennem minden összeomlott. Elvesztésed minden érzést kiirtott belőlem.

- Akkor tudod, mit éreztem, amikor téged megöltek a Coruscanton. - Lágyan fülön csókolta, majd a vállára hajtotta a fejét. - Amíg meg nem haltál, nem jöttem rá, mennyire az életem részévé váltál. A lyuk, amit a Lusankya távozásakor ütött a Coruscant felszínébe, semmiség ahhoz képest, amekkora úr támadt bennem. Nem volt halálvágyam, de az üresség értelmetlenné tette a további életemet.

- Én szerencsésebb voltam, mint te. Amikor lehetősége nyílt rá, Cracken félrevont, és elmondta, milyen titkos küldetésben jártál a ryll kor-szállítmánnyal meg a vratix verachennel a Borleiason. Zsinj a támadásával akaratlanul is fedezte az eltűnésedet, így a thyferraiak nem tudták meg, mi készül a bactából a Borleiason.

- Hát az biztosan nem tetszett volna nekik, ha megtudják, hogy az Alderaani Biotikai Komplexumot rylca előállítására használjuk fel. - Mirax megborzongott. - Mindenesetre jobban szerettem volna, ha az eredeti terv szerint mennek a dolgok, mert bár nem számítottam rá, hogy engem megtámadnak, sokkal inkább elviseltem volna, mint a teljes konvoj pusztulását.

- Ez ellen senki nem tehetett semmit.

- Ahogyan az ellen sem, hogy a börtöntársaidat Isard a Lusankyán magával hurcolta. - Mirax egy lépést hátrált, úgy nézett Corran szemébe. - Ugye ezzel tisztában vagy?

- Tisztában, igen. De nem fogadom el. És nem is tűröm el. - Corran résre csukta a szemét, de ajka szögletében ott bujkált a mosoly. - Tudod, ha nem lebzselsz körülöttem, sok bosszúságtól kíméled meg magad.

- Bosszúságtól? - meresztette Mirax a szemét. - Miről beszélsz, Horn hadnagy?

- Nos, kierőszakoltam a Zsiványkommandó prominens tagjainak lemondását, és összehoztam egy csapatot, melynek élén felszabadíthatom a Thyferrát Isard uralma alól. Van tehát egy értékes pilótákból álló osztagunk, az én X-szárnyúmmal, meg ha te is tényleg velünk tartasz, a te teherhajóddal.

Mirax elmosolyodott.

- Szemben egy birodalmi Csillagrombolóval, két Szuper Csillagrombolóval meg a Thyferrán állomásozó többi haderővel.

- Úgy van - bólintott Corran.

- Oké, akkor benne vagyok. - Mirax mosolya még szélesebbé vált.

- Mirax, légy egy kissé komolyabb!

- Az vagyok. Elfelejted, drágám, hogy az első Halálcsillagot is egy X-szárnyú és egy teherhajó robbantotta fel.

- Ez azért egészen más lesz.

- Nem igazán. - Mirax kinyújtotta a kezét, és ujjával Corran homlokára bökött. - Te is, én is, Wedge és Tycho is, meg a többiek is jól tudják, hogy ezzel megsemmisíthetjük a Birodalmat. Ez nem felszerelés kérdése, itt a szív játssza a fő szerepet. A Birodalom elbukott, mert a galaxis javára el kellett buknia. A Lázadóknak nem maradt más eshetőségük, mint tovább folytatni a harcot. Tudjuk, hogy győzhetünk, és győznünk kell. Isard emberei semmi ilyesmit nem tudnak.

- Ez mind szép és jó, Mirax, egyetértek vele, de az a dolgok alapos alábecsülése. A legalapvetőbb felszerelésünk sincs meg.

- Egyetértek. Nem hiszem, hogy könnyű lesz, de azt mondom, meg lehet csinálni.

- Tudom. - Corran bal kezével megdörzsölte a szemét. - Túl sok változat és túl kevés adat áll a rendelkezésünkre a kivitelezéshez.

- És a hajnali három óra a legalkalmatlanabb időpont arra, hogy ilyesmiről elmélkedj. Kipihenten alig egy óra alatt megoldod a problémát, Corran Horn.

A férfi felvonta a szemöldökét.

- Ha jól emlékszem, tegnap éjjel ilyen tájban egészen másképp doromboltál.

- Mert akkor nem Ysanne Isarddal foglalkoztál, hanem énvelem.

- Ah, és van valami különbség?

- Az én szemszögemből igen. - Mirax kivette Corran kezéből a fényszablyát, és az asztalra tette. - S ha együtt akarunk dolgozni, úgy érzem, meg kell osztanom veled a látásmódomat.

Corran megcsókolta az orra hegyét. - Az nekem is tetszeni fog.

- Ez, Horn hadnagy, most mellékes szempont.

- Bocsáss meg! - A férfi követte Miraxot az ágy felé, s közben átlépte a kupacot, amivé a ledobott köntös formálódott a padlón. - Tudod, most szabadultam a börtönből.

- Amit ugyan nem bocsátok meg neked, de talán - mosolygott rá a nő - teszek némi engedményt.

KETTŐ

Wedge Antilles határozottan kényelmetlenül érezte magát az egyenruha nélkül. Igazából az zavar, hogy nem vagyok szolgálatban. A Coruscant felszabadítása során gyakran kellett nélkülöznie az egyenruhát, olykor még birodalmi uniformist is magára öltött, de az nem zavarta ennyire. Élete java részét a Lázadók Szövetsége szolgálatában töltötte, és ettől most meg kellett válnia.

Mindamellett semmi kétsége nem volt afelől, hogy távozása helyes döntés volt. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az új Köztársaság miért nem támadhatja meg a Thyferrát, és vonhatja felelősségre Ysanne Isardot. Isard egy belső forradalom során lett a bolygó államfője, és hivatalát nem holmi agresszió, hanem személyes döntés alapján nyerte el. Ha az új Köztársaság ezt nem méltányolja, akkor számos világ gondolja meg, hogy a Szövetség zászlaja alá sorakozzon vagy éppen kilépjen alóla.

Wedge mosolyt erőltetett az arcára, és a vele szemben ülő, világosbarna hajú, világoskék szemű férfira pillantott.

- Nagyobbat haraptunk, mint amekkorát le tudunk nyelni?

Tycho Celchu vállat vont.

- Hát, szép kis falat, de jó fogakkal meg tudjuk rágni. Van néhány jó hírem is. Ysanne Isard tízmillió kreditet helyezett el a nevemre szóló számlákon. Az a pénz az enyém, ami azt jelenti, hogy a miénk is. És a miénk az az öt Z-95-ös Fejvadász, amit a Coruscant felszabadításához használtunk.

- De azok nem alkalmasak hiperugrásra.

- Ez igaz, de nem is ebben rejlik az előnyük. - Tycho elmosolyodott. - A Z-95-ösök a történelem részei. Be lehet őket váltani. Már kaptam is ajánlatokat múzeumoktól és vidámparkoktól. Másfél milliót kaphatunk értük darabonként. A Bothai Katonai Akadémia éppen arra a példányra tart igényt, amit Asyr olyan rosszul repült. Még csak nem is titkolják, mennyire kell nekik.

Wedge álla leesett.

- Ezzel meg is volna a hadi költségvetés.

- Sok mindent beszerezhetünk érte.

- Feltételezem, találunk olyan helyeket, ahol civilizált bolygókon tiltott és illegálisnak minősülő fegyvereket is beszerezhetünk.

Tycho bólintott.

- Mirax és Winter már dolgoznak a problémán. Winter a korábbi gyakorlatából tudja, mit honnan érdemes vásárolni, kölcsönözni vagy ellopni. Mirax teljesen biztos benne, hogy minden egyebet be tud szerezni, amit Winter nem. És vannak anyagi támogatóink is.

Wedge elmosolyodott, és körülnézett a szűk irodában. Lemondásuk után el kellett hagyniuk a Zsiványkommandó körletét. Számos civil jelentkezett és ajánlotta fel házát vagy irodáját az ex-Zsiványoknak. Mindenki úgy bánt velük, mintha ők volnának az egyetlenek, akikben még megvan a lázadó szellem, és végleg el tudják söpörni a Birodalmat.

- Gondolod, hogy az Ideiglenes Tanács leszállásra kényszeríti a légballonokat, csak hogy megnehezítse a dolgunkat?

Tycho megrázta a fejét.

- Ez most a divatos pletyka azóta, hogy felajánlották nekünk a SoroSuub ballonokat, de mi tudjuk, hogy azok elég biztonságosak. Csak a távozó Lusankya tett kárt néhányban, és szórta szét a darabjaikat több négyzetkilométernyi területen. Ott lehorgonyozva néhány ballont megoldhatnánk az életben maradottak szállásgondjait, de ezzel elvonjuk őket egyéb projektektől.

- Kár, mert a ballonok kiválóan megfelelnének raktárnak is, ahol a felszerelésünket tarthatnánk a bevetésig.

Tycho felvonta a szemöldökét.

- Azt hiszem, te ezzel azt akarod elérni, hogy szimpla célpontot nyújts Isardnak, ha utánunk veti magát. Ezzel elkerülheted a járulékos veszteséget.

- Kivéve a ballon alatti területen.

- Igaz.

- Szóval erre megy ki a játék. - Wedge elgondolkodott. - Hadat üzentünk Isardnak, de szeretnénk elkerülni a felesleges mészárlást. Ő nem fog ilyesmi miatt aggályoskodni. Tulajdonképpen nem is kellene a Coruscant közelében felállítani a támaszpontunkat. Van éppen elég régi, a Lázadók által használt bázis, amit kedvünkre átalakíthatunk.

- Rendben, de a Hothra nem megyek vissza - borzongott meg Tycho. - Már így is több havat láttam, mintha tízszer ennyi ideig éltem volna.

- Talán éppen emiatt égett a csontjaidba a Hoth emléke. - Wedge megrázta a fejét. - Nem, én a Yavin 4-re vagy a Talaseára gondoltam. Az Endor volna a legjobb, de akkor az ewokok is célponttá válnak.

Kopogtak az ajtón. Wedge felpillantott, és hangosan kiszólt.

- Nyitva.

Az ajtó kinyílt, és megjelent egy átlagos termetű, lánghajú férfi, aki az új Köztársaság Fegyveres Erőinek kapitányi egyenruháját viselte. Katonásan szalutálni akart, de meggondolta magát, és inkább lezseren utánozta a tiszteletadást.

Wedge elmosolyodott, és felállt az asztala mögött. Intett a férfinak, beljebb tessékelte, és hellyel kínálta.

- De jó, hogy megint látlak, Pash. Látom, visszakaptad a rangodat. Visszatértél az egységedhez?

Pash Cracken bólintott, majd kezet rázott Wedge-dzsel, Tychóval is, és leült.

- Örülök, hogy jól vagytok. - Zöld szemét egy pillanatra lesütötte. - Valójában nagyon szerettem volna veletek tartani. Csak egy szavadba kerül, Wedge, és én megint civil vagyok.

A fiú hangjából érződő fájdalom Wedge szívébe mart.

- Nagyon jó volt, amikor velünk tartottál, de nincs mód arra, hogy csatlakozz hozzánk. Az apád a Szövetség Biztonsági Erőinek a feje. Ha velünk tartasz, senki nem hiszi el nekünk, hogy függetlenekként léptünk akcióba. Tudom, hogy nem szólnál róla az apádnak, de a jelenléted problémát okozna az új Köztársaságnak.

- Igen, tudom. - Pash mélyet lélegzett, és lassan engedte ki a levegőt. - Én most Varth parancsnok alatt szolgálok. Amíg a flotta törzse Zsinj nyomába eredt, mi a Mag felé igyekszünk, ahol Zsinj gyakran meg szokott fordulni. Igazi kaland lesz ez az embereinknek, mert a Foloron fogunk állomásozni. Ez a hold a Commenor körül kering.

- Igen, jól emlékszem rá - mosolygott Wedge. - Nem sok élőlény marad meg ott.

- Az még a Generisen is túltesz. És annyira eldugott hely, hogy ott az emberek még a Régi Köztársaság elestéről sem hallottak.

Tycho elmosolyodott.

- És csak csodálkoznak, hogy miért nem kapnak árut az Alderaanról.

- Ám ennél jóval többről van szó. - Pash előrehajolt, és könyökét a térdére támasztotta. - A járőrkörzetünkbe tartozik a Yag'Dhul is, ahol a Givin található. Az egyik feladatunk az űrállomás lakhatatlanná tétele arra az esetre, ha Zsinj oda akarna visszavonulni.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

- Javíts ki, ha tévedek, de Zsinj nem járt arrafelé azóta, hogy megtámadtuk és elloptuk a bactáját!

- Igen, úgy látszik - vontvállat Pash. - Mindenesetre a mi feladatunk megakadályozni, hogy Zsinj odamenjen. Arra gondoltam, nektek jó volna az az állomás. Elvesszük Zsinjtől, és akkor kiváló támaszpontot létesíthettek rajta. Onnan könnyen elérhető a Coruscant és a Thyferra is, meg még számos fontos világ.

Wedge elgondolkodva pillantott Pashra.

- S neked lehetőséged volna kihúzni bennünket a bajból, ha netán belekeveredünk.

Pash felegyenesedett a széken, és tettetett döbbenettel nézett rá.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy ilyesmi jár a fejemben? Egyáltalán nem!... Hát igen, úgy gondoltam, az embereink könnyen elérhetőek volnának, ha közbe kell lépni. Amúgy sem szeretnek majd a Yag’Dhulon ücsörögni, annak túlságosan megjósolhatatlan az időjárása.

- Megértem.

Tycho bólintott.

- Az állomás jó támaszpont volna. Ha Pash azt jelenti, hogy lakhatatlan, akkor Isard ócskavasnak fogja tekinteni. Nem vonom kétségbe, hogy Jégszív előbb-utóbb a nyomunkra akad, de egy űrállomás akkor is jobb búvóhely, mint egy ballonház vagy egy raktár itt, a Coruscanton.

- Határozottan úgy tűnik, ez az egyetlen megoldás a számunkra - bólintott Wedge, és Pashra mosolygott. - Ezer köszönet. Megoldottad az egyik legnagyobb problémánkat. Van új otthonunk.

- Reméltem, hogy ezt mondod - vigyorgott Pash. - Én a hét végén indulok. Egy A-szárnyút fogok vezetni, de az sem olyan rossz. Majd szemmel tartjuk a bázist, amíg odaköltöztök, s addig is elhíreszteljük, mennyire le van pusztulva az állomás.

- Rendben van. - Wedge egy pillanatig elgondolkodott. - Pash, amikor a csapathoz jöttél, azt mondtad, szeretnéd felmérni, mennyire jól repülsz. Azért csatlakoztál hozzánk, hogy felmérd, tényleg olyan jó harcos vagy-e, mint ahogyan mondják. Nos, mire jutottál? Most már nyugodtan térsz vissza az egységedhez?

Pash hátradőlt a széken, és szemöldökét ráncolva koncentrált.

- Igen, azt hiszem, nyugodt lehetek. Igaz, csak kevés időt töltöttem el a Zsiványokkal, de volt néhány nagyszerű bevetésünk. Azt hiszem, egyik korábbi repülésem sem ért fel azzal, amikor egy Fejvadásszal az éjszakai város közepén belerepültem a viharba. Akkor ösztönösen, rutinból és szerencsével repültem. Olyan helyzetekből másztam ki, amit sosem tartottam volna lehetségesnek. Akkor azt kívántam, bárcsak volna még egy Halálcsillag, ami arra vár, hogy én lőjem le.

- Én ilyen messzire azért nem mennék el - vigyorgott Wedge Tychóval együtt. - Te jól repülsz, nagyon jól. A birodalmiaknak minden okuk megvan ahhoz, hogy féljenek tőled.

- Kösz, Wedge! Sokat köszönhetek neked. - A pilóta ujjaival beletúrt vörös hajába. - Ami pedig a visszatérésemet illeti, igen, jó érzésekkel megyek vissza az alakulatomhoz. A Zsiványkommandónál megtanultam, hogy mindenkinek tisztában kell lennie önmaga képességeivel. Mindig attól féltem, hogy az embereim nem mérlegelnek önállóan, és vakon követnek engem akkor is, ha hibázom, és a vesztembe rohanok. Te megtanítod az embereidet arra, hogy önállóan cselekedjenek, ugyanakkor felelősséget érezzenek egymásért is. Ha csak követtünk volna téged, akkor a Coruscant még mindig a birodalmiak birtokában volna. Ugyanezt akarom elérni az embereimnél is. Ha felelősséget rakok a vállukra, megtudják, hogy bízom bennük. És ha erre rájönnek, egymásban is bízni kezdenek, és nem követnek vakon, ha ostobaságot csinálok.

Wedge felállt, és kezet nyújtott Pashnak.

- Nagyon fogsz hiányozni, Cracken kapitány, de hiányodat ellensúlyozza az, amit az osztagoddal nyerünk. Hamarosan találkozunk a Yag'Dhul állomáson.

- Köszönök mindent, Wedge, Tycho. Alig várom, hogy megint találkozzunk!

Az ajtó becsukódott Pash mögött. Wedge és Tycho egymásra pillantott.

- Nos, úgy látszik, a szállásgondjaink megoldódtak. Most már csak egy tucat X-szárnyú kell, muníció, droidok, technikusok, ennivaló, felszerelés, nem beszélve a bázis felújításához szükséges anyagokról.

Tycho elhúzta a száját.

- Nehéz dió. Bárcsak itt volna velünk Emtri, ő elintézné mindezt.

Wedge elmosolyodott, amint lelki szemei előtt megjelent a 3PO droid fekete, légiirányító droid fejével. Az egység szállásmesteri posztján valójában Tycho megfigyelése volt a feladata. Kémkedés közben viszont kiváló tehetséggel tudta beszerezni mindazt, amire az egységnek szüksége volt. Mindamellett bőbeszédűsége arra késztette Wedge-et, hogy amikor csak tehette, elkerülje a droid társaságát. Felsóhajtott.

- Igen, azt hiszem, nekem is hiányzik. - Vállat vont. - De mert nincs itt, azt hiszem, mindent magunknak kell elintéznünk.

- Így van, és remélem minden simán fog menni!

HÁROM

A Thyferrára költözése óta Fliry Vorruban egyre halmozódott a harag. A Kessel ritka, száraz levegőjű fűszerbányáiban eltöltött évek és a Coruscant hasonlóan száraz, de inkább városi bűzzel ellenpontozott klímája után a Thyferra egyenesen elviselhetetlen volt a számára. A zöld szín uralkodó volt, mély, sötét árnyalatai az esőerdőket jellemezték, míg világosabb, pasztell változatai a dekorációban, de még a kozmetikában is megjelentek. A Kessel csupasz sziklái és a Coruscant szürke kanyonjai után Vorru határozottan nyomasztónak ítélte ezt a tobzódó zöld elevenséget.

A pára súlyosan telepedett rá, miközben végigjárta a Xucphra-cég irodaépületét. Az ember nem is lélegzi a levegőt, inkább issza. A magas páratartalom miatt a bolygón alkalmazott ruhaanyagok vékonyak, szellősek voltak, és a divat is inkább az öltözék elhagyása felé tendált. Persze kivételek itt is voltak - Vorru találkozott olyan nőstényekkel, akik magas, karcsú és gyönyörű testüket vastagon burkolták be leheletfinom, de átlátszó kelmékkel. Származásuk jogán - többnyire a Xucphra-társaság vezetőinek leszármazottai voltak, mostanra pedig a kormányzat tagjaivá lettek - igyekeztek egyéniségnek látszani.

Ezt a képmutatást Vorru a lehető legostobább dolognak tartotta. A Birodalom idejében a Xucphra- és a Zaltinklán tagjai kezében volt a bactatermelés monopóliuma. A gyártás fő helyszíne a Thyferra volt - itt aratták az alazhit, itt szintetizálták a kavamot -, de a termelés más kisebb bolygókon is folyt. A monopólium mindkét klánt fösvénnyé és restté tette. Semmi igény nem támadt bennük a terjeszkedésre, a változatosságra. Ennek eredményeként a magasabb pozíció az ő szemükben nem érdem volt, csupán egy rang.

Vorrunak a kereskedelmi miniszter posztján módja nyílt áttekinteni a teljes bactatermelést és a piacot. Már első pillantásra kiszúrta azt a több száz pontot, ahol elsiklottak a potenciális nyereség felett. Például a bactát néhol szatellittelepeken dolgozták fel, s mielőtt a vevőhöz szállították volna, visszavitték a Thyferrára, hogy ott raktározzák. Ennek egyetlen oka az volt, hogy a szállító cég is nyerjen az üzleten, még ha az is a Xucphrák birtokában volt. Azzal viszont nem törődtek, hogy a teherhajók karbantartása, a legénység fenntartása csökkentik a profitot.

Mindez aligha lepte meg Vorrut, amikor áttekintette a Zaltin és Xucphra cégek működésének módját. Mintegy tízezer vezető beosztású alkalmazott irányította a közel 2,8 millió vratix munkást. A vratixok lényegében megbízható munkaerőnek számítottak, nem kellett melléjük felügyelet vagy a galaxisszerte szétszórt üzemekben adminisztrátorok légiója. Valamennyi társaság kerülte a másik cégekkel való keveredést, ezáltal elszigetelt és ádáz versenytársakká váltak egymás számára. Bár elszigeteltségük folytán genetikai problémák nem merültek fel a családokon belül - Vorru azt is megtudta, hogy ez csak néhány generáció óta működik így -, a társaságok fenntartottak néhány olyan semmire sem való pozíciót, ahová az inkompetens családtagokat félre tudták állítani.

Gondolom, Jégszív azért hívatott magához, mert eltöröltem ezeket a hűbérposztokat. Xucphra legutóbbi húzása az volt, hogy eltávolította Zaltint, és Ysanne Isardot nevezte ki a világ legfőbb vezetőjévé. A Zaltinokat elzavarták vagy megölték, miáltal a Xucphrák lettek a teljhatalmú urak. Ebbeli helyzetükben pedig egyáltalán nem akaródzott nekik engedelmeskedni egy idegennek, mint amilyen Vorru is volt. Mindamellett volt bennük annyi társadalmi érzék, hogy elfogadták a parancshierarchiát, és Vorru tevékenysége miatt Isardhoz - egy másik idegenhez - fordultak panaszukkal. Ezt Vorru nem találta értelmes dolognak, és mert nem értette, szerencsésnek tartotta magát. Azon a napon, amikor elkezdek gondolkodni, a síromat kezdem megásni.

Vorru befordult a folyosóra, és ellépett Isard titkárnője előtt, nem hagyta, hogy a hölgy lenge öltözéke elvonja a figyelmét. Ezt a fajta örömet megtartom későbbre, előbb Jégszívvel végzek. A titkárnő egyébként, akinek hosszú haja többet takart el a testéből, mint a ruhája, rámosolygott, de még csak nem is vette a fáradságot, hogy bejelentse Isardnak.

A folyosót őrző gárdisták ügyet sem vetettek rá, s ettől Vorru irántuk érzett sajnálata csak nőtt. Mint mindenki más ezen a bolygón, ők is a Császári Központban viselt egyenruhájukat hozták magukkal. Vörös páncéljukat skarlát köpeny fedte, és bár a lábuk körül még nem gyűlt össze tócsában az izzadság, Vorru tudta, hogy a saját levükben főnek. Mindezek mellé az volt a büntetésük, hogy nem mozdulhattak meg, és senkit nem tekinthettek potenciális ellenségnek. A Thyferrán nehezen fogadták el Isard szigorú biztonsági intézkedéseit, ezért Jégszív utasította a gárdistáit, hogy lazítsanak. Ezt nyilván csak valamiféle genetikai terápia után voltak képesek ilyen könnyedséggel végrehajtani.

Amint belépett Isard irodájába, máris kissé jobban érezte magát. Itt az egyetlen zöld tónust a hatalmas acélüveg ablakon túli növényzet látványa nyújtotta. A szobát teljes egészében sápadt faburkolat fedte, rajta jellegzetes tatuini faragással. Ahogyan Isard coruscanti irodája, ez is tágas volt, és korántsem keltette a zsúfoltság érzetét. A berendezés az itt tartózkodók kényelmét volna hivatva szolgálni, csakhogy Jégszív jelenlétében itt még egy helybeli sem érezhetné magát kényelmesen.

A Coruscanton a fekete hajú nő a birodalmi admirálisi egyenruhát viselte, de nem fehér, hanem vörös színben. A Thyferrán sokkal lengébb öltözéket hordott. A vörös színt megtartotta, de a ruháját nem a közkedvelt átlátszó szövetből készíttette. Kár, neki aztán tényleg jól állna. Vorru is ismerte a pletykát, miszerint Isard Palpatine szeretője volt. Azt mindenesetre el kellett ismernie, hogy vonzó teremtés volt. A szeme és mindaz, ami amögött van, méltán vonzotta hozzá a Császárt. A Hothra emlékeztető jegesen kék jobb szeme éles ellentéte volt a vörösben izzó balnak. Mintha csak kettős természetének tükrei volnának. Végletesen rideg és számító tudott lenni, ugyanakkor lobbanékony haragú is. Vorrunak eleddig sikerült elkerülnie mindkét végletet, noha néhányszor már közel járt hozzá.

Ősz fejét meghajtotta Isard előtt.

- Hívatott?

- Kaptam egy információt a Császári Központból, és úgy gondolom, érdekelné. - Halkan beszélt, ami nem jelentette azt, hogy nem volt határozott. - Maga érdeklődött Kirtan Loor után.

Vorru bólintott. A hírszerző ügynök pár órával azelőtt tűnt el, hogy Isard elrepült a Coruscantról, és Vorrut is magával hurcolta.

- Feltételezem, hogy elfogták és kivallatták. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy az ön távozása után a Coruscanton maradt ügynökei sorban elmenekültek.

- Bizonyára Loor miatt menekültek el, csakhogy úgy tűnik, Loor önként adta ki az információkat. - Isard összevonta a szemöldökét. - Saját akcióba kezdett a bactakonvojjal kapcsolatban, amely az Alderaan rendszeren át a Coruscant felé tartott.

- Amelyiket Zsinj megtámadott - bólintott Vorru lassan. - Loor elmondta nekem, hogy van egy osztag X-szárnyúja, amit a Zsiványkommandó színeire festett. Azzal akarta lerohannia Zsiványok támaszpontját, de én megállítottam. Tehát a Zsiványkommandó, amit Zsinj megtámadott, valójában Loor osztaga volt. Érdekes.

- Valóban. - Isard szeme kárörvendőn villant. - Loor a katasztrófa után rájött, hogy én szóltam Zsinjnek a konvojról. Lám, a Zsiványokkal szembeni bosszúvágyának áldozata lett. Az igazi Zsiványok meg csak azért menekültek meg, mert késve érkeztek a helyszínre. Loor nyilván rájött, hogy tudom, át akar verni, ezért a támadási tervéről későn tett jelentést, amikor már nem tudtam közbelépni. És a Lázadókhoz menekült, tőlük kért védelmet.

Vorru bólintott.

- Még mindig elbánhatunk vele. Boba Fett bármikor felkutatja és megöli, efelől nincsenek kétségeim.

- Nem lesz szükség az ő tapasztaltságára - pillantott rá Isard elégedett, ám kegyetlen mosollyal. - Egy másik ügynökömtől megtudtam, hogy valamilyen titkos tanút visznek Tycho tárgyalására. Én Evir Derricote-ra tippeltem, és csapdát állítottam neki, nehogy a bíróság épületébe tehesse a lábát. Emlékszik, magát is utasítottam, hogy foglaljon el posztokat az épület körül.

- Igen. - Én pedig csak három embert küldtem mindenhová, mert azalatt ürítettem ki a bactaraktáraimat. - Egyikük sem látta Derricote-ot.

- Nem, valószínűleg ott sem volt. Loor volt a tanújuk. Azt hittem, Derricote elmenekült a Lusankyáról, de valószínűbb, hogy a szökése közben Corran ölte meg. A Galaktikus Múzeumba küldött embereit is Horn ölte meg. - Isard ujjait egymáshoz illesztve feltartotta a kezét. - Az ügynök, akit Derricote-ra küldtem, megölte Loort, őt meg a saját felesége lőtte le. Az asszony volt Loor egyik kísérője... maga is ismeri, még a Koréliáról.

- Iella Wessiri. - Vorru egy pillanatig sajnálatot érzett a nő iránt. Hasznos és intelligens tagja volt a csapatnak, amelyik kioltotta a Coruscant pajzsát, és ezzel megnyitotta az utat a Lázadók inváziója előtt. Noha CorSeces múltja miatt ellenségnek számított, Vorru tisztelte az ügyessége miatt. Ha le kellett lőnie a férjét, az lelkileg igencsak megviselhette. Ezt a sorsot nem érdemelte meg.

Isard elmosolyodott.

- Élveztem a helyzetet, hogy éppen őt küldhettem Diric ellen. Diric hasznos ügynököm volt, de csak egy eszköz. Iella szeretete nyilván segített neki átértékelnie a velem való kapcsolatát, de akkor is azén emberem volt, nekem engedelmeskedett. Remélem, ez jobban megviselte Iellát, mint az, hogy meg kellett ölnie a saját férjét.

Vorru elgondolkodott.

- Ha Loor meghalt, a Szövetséges Hírszerzés hogyan jutott az ügynökei nyomára?

- Loor nyilván készített egy adatkártyát, amolyan biztosítékként, nehogy megöljék. És a kódot, amiről azt hitte, csak ő ismeri, úgy látszik, Corran Horn is megtudta valahogy.

- Ah, és Loor azt hitte, hogy Horn halott. - Vorru halkan kuncogni kezdett. - A helyzet iróniája minden bizonnyal megviselte Loort.

- Igen, de az ostobasága most engem bosszant. A Császári Központból érkezett információ meglehetősen hiányos. A hivatalos közleményekből többet tudtam meg, mint a saját kémeimtől. Ez a Horn nagyon sok kérdésre tudna választ adni.

- Figyelmeztethettem volna, hogy bajt fog okozni, de még én is azt hittem, hogy halott. Horn apja és a nagyapja is igen aktív ember volt. És persze bőségesen van bizonyíték arra is, hogy Horn sem tétlenkedik.

Isard vörös szeme mintha egy pillanatra felizzott volna.

- A Zsiványok tömeges lemondására és a Thyferra felszabadítására tett előkészületeikre gondol? - Őszintének tűnő harsány nevetése hallatán Vorru hátán végigfutott a hideg.

- Méltányolom az aggodalmát a szándékuk miatt - mondta csendesen a férfi -, amit bizony nem lehet figyelmen kívül hagyni. Van három rombolónk; két birodalmi, meg egy Imperial osztályú, továbbá egy Szuper Csillagrombolónk, amivel megvédhetjük magunkat, de a beléjük vetett bizalom legalább annyira elhibázott, mint az, ahogyan Palpatine alábecsülte a Lázadókat.

Isard arca rezzenéstelen maszkká fagyott.

- Úgy gondolja? Azt hiszi, meg fogom ismételni a hibát, amit a Császár elkövetett?

Vorru keményen állta a pillantását.

- Nyilván nem így látja a dolgot, de nekem kötelességem felhívni az ön figyelmét mások hibáira, nehogy megismételje azokat. Igaza van, Corrannak meg Antillesnek pillanatnyilag nincs semmije, és az új Köztársaság sem fogja támogatni őket, de ez a helyzet megváltozhat. És bár mi ellenőrizzük a világ bactakereskedelmét, azért óvatosnak kell lennünk. Ha túl drágán adjuk, mindenki ellenünk fordul, és ezt a helyzetet a Zsiványkommandó ki fogja használni.

Isard egy pillanatig csak nézett rá, azután még két pillanatig, végül elfordította a tekintetét.

- Az észrevételét észben fogom tartani.

- És arra is felhívnám a figyelmét, hogy nekünk itt még az Ashernnel is meg kell birkóznunk! Lehet, hogy kisebbségben vannak a vratixok között, de már a múltban is mértek csapást a kulcspozícióban lévő üzemekre. És egyre precízebben, hatékonyabban csapnak le. Szerintem meg fognak erősödni, mert az a hír járja, hogy Zsinj emberei is csatlakoztak hozzájuk.

- Igen, a fekete karmú Lázadók engem is nyugtalanítanak, de azért rendeltem ki a rohamosztagosokat, hogy védjék az üzemeket.

Vorru elmosolyodott.

- Igen, ez okos ötlet volt, mint az is, hogy visszafogottságra intette őket. És briliáns ötletnek tartom a Thyferrai Honi Véderő felállítását. Ez lehetővé teszi a Xucphra-önkénteseknek, hogy házon belül szálljanak szembe az Ashernnel.

- Köszönöm. A Xucphra emberei hamarosan az én rohamosztagosaim szövetségesei lesznek. És ha a THV kellemetlen helyzetbe kerül, akkor az embereim a segítségükre sietnek, s attól fogva az emberek szemében a rohamosztagosok jelentik a biztonságot. Aki kételkedik ebben, az legyőzetik. - Isard széttárta a karját. - Erisi Dlarit vezeti a vadászegységet, amit a THV-nek adtam. Erisi hősnek számít az övéi között, és hogy ilyen magas posztra emeltem, az ő szemükben azt bizonyítja, hogy elismerem a felsőbbrendűségüket.

Vorru lassan bólintott. Tagadhatatlan, Jégszív nagyszerűen alkalmazza a pszichológiát az emberek ellen. De az olyan emberek ellen, mint amilyen Horn vagy Antilles, semmit nem tehet. Felpillantott rá.

- És mi a véleménye arról a rylcáról, amiről Mon Mothma kijelentette, hogy gyógyítja a Krytost?

- Szerintem csak propaganda, hogy megnyugtassa a tömegeket. A hatása a vírus ellen azonban lényegtelen. Ha Derricote úgy csinálja meg a vírust, ahogyan én mondtam neki, és Loor késleltetni tudja a megszállást, akkor az új Köztársaságból mostanra semmi nem maradt. Mindenesetre elég nehezen birkóznak meg az örökségükkel. Ha megszigorítjuk a bacta kiáramlását, azzal elidegenítjük a tagállamaikat.

- Úgy érti, ugyanazt kellene tennünk, amit a Császári Központban tettünk, csak nagyobb skálán?

- Pontosan. - Isard valahová Vorru mögé meredt. - A célom mindig is az volt, hogy megsemmisítsem a Lázadókat, és visszaállítsam a Birodalmat. Azzal, hogy átengedtük nekik a Coruscantot, lényegében megsemmisítettük a Lázadók Szövetségét. Ők ma már nem jelentenek olyan megfoghatatlan erőt, amely bármikor lecsaphat. Az ő vállukon most már felelősség nyugszik, be kell váltaniuk az ígéreteiket. Ha nem sikerül nekik, az emberek visszasírják a régi rendszert. Ha okosan játszunk, nem kell visszahódítanunk a Császári Központot. Hívni fognak bennünket, hogy állítsuk helyre a Birodalmat.

- Érdekes okfejtés, és pontos, csupán egy vonatkozásban téves.

- Melyikben?

Vorru szeme résre szűkült.

- Antilles, Horn meg a többiek vonatkozásában. Ők most szabadok, mint egykor a Lázadók voltak. Gondot jelentenek, és gyorsan kell tennünk ellenük.

- Máskülönben?

- Én láttam, milyen hatékonyan rombolták le a Császári Központ védelmét. - Vorru hangja határozottabbá vált. - Ha most nem lépünk fel ellenük, attól félek, később már nem leszünk rá képesek.

NÉGY

Az nem lepte meg Corrant, hogy Iella Wessirit a Koréliai Szentélyben találja, de az arckifejezése mélyen megdöbbentette. Világosbarna haját hátul egyetlen lófarokba kötve viselte, vállai beestek. Az elülső padon ült, annak is a szélén, és úgy egyensúlyozott, hogy bármely pillanatban számítani lehetett a leesésére. Ajka szeglete lefelé ívelt, mintha csak ernyedt izmait a gravitáció is a padló felé húzná.

Corran tétován megállt a kis kupolával ellátott helyiség ajtajában. Mivel az új Köztársaság Alkotmánya és a Koréliai Diktátum szöges ellentétben állt egymással, a bolygóról elszármazott, született koréliaiak repatriálása lehetetlen volt. A szentélyt a menekült koréliaiak hozták létre, hogy halottaiknak legyen valahol nyugvóhelye. Míg az alderaaniak körében szokássá vált, hogy halottaikat légmentes kapszulába zárva kilőtték a Temetőkertnek nevezett aszteroidaövezetbe, hogy ott a szülőbolygójuk törmelékével együtt örökké sodródhassanak a világűrben, addig a koréliaiak elhamvasztották a menekültek tetemét, és gravitációs generátorokkal szintetikus gyémánttá préselték a maradványokat. Ez egyben fizikai halhatatlanságot is biztosított a halottaknak. A gyémántokat azután beültették a szentély fekete falába, mégpedig úgy, hogy a csillogó ékkövek az alderaani égbolt pontos mását adják ki.

Corran már a mennyezeten és a falakon csillogó gyémántok nagy számától is megborzongott. Sok emberünk halt meg a Lázadók soraiban, ahogyan más bolygók is számos gyermeküket hagyták ott az űrben, de ez az emlékmű a szépsége ellenére is elrettent. A Birodalom, amely a saját képére akarta átformálni a galaxist, lényegében egy új galaxist hozott létre ebben a helyiségben, örök emléket állítva önnön gonoszságának.

Corran lassan előbbre lépett, és csendben leült Iella mellé a padra. A lány nem nézett rá, csak a vállára omlott, és kezével átölelte.

- Minden rendben lesz, Iella, meglátod.

- Soha senkit nem bántott, Corran. Senkit.

- Nem hiszem, hogy Kirtan Loor osztaná ezt a véleményt, én mindenesetre elfogadom.

Corran érezte, hogy Iella összerezzen, azután a lány ráemelte vörös szemét.

- Igazad van. - Iella szája tétova mosolyra húzódott. - Amennyire csodált téged Diric, annyira értékelte a humorérzékedet is. Azt mondta, ez a rugalmasságod jele. Úgy vélte, hogy amíg tudsz nevetni, különösen önmagadon, addig könnyen éled át a traumákat.

- Diric bölcs ember volt. - Még szorosabban ölelte magához a lányt. - Tudod, most nem szívesen látna téged így. Azt hinné, nagy fájdalmat okozott neked.

- Tudom. De ettől nem könnyebb semmi. - Letörölte a könnyeit egy zsebkendővel. - Folyton arra gondolok, hogy ha észreveszem a változást rajta, megakadályozhattam volna a tragédiát. Nem kellett volna árulóvá válnia.

- Álljunk csak meg egy szóra, Iella! Nem te vagy az oka annak, ami történt. Nem volt semmi, amit észrevehettél volna, hogy segíts rajta. - Corran hátán végigfutott a hideg, az izmai is összerándultak. - Én tudom, Isard mit tett azokkal, akiket a bábjává alakított át. Nekem sikerült ellenállnom, bár nem tudom, hogyan. Talán a személyiségemben van valami, vagy a génjeimben, vagy csak a gyakorlatom teszi. Tycho meg én is alkalmatlanok voltunk a számára... ahogy néhány más ember is, de el tudom képzelni, hogy Diricet könnyedén meg tudta törni.

- Hogyan? - Iella sziszegve feltett kérdése elárulta gyanúját. Megpróbálta eltolni magától Corrant, de az erősen tartotta.

- Ezzel nem Diricet becsülöm le, tényleg nem. Diric áldozat volt. És sokáig ellenállt Isardnak, mert az eltűnése után téged nagyon sokáig nem találtak meg. Szerintem mentális védelmet vont köréd, és a biztonságod érdekében mindent hajlandó lett volna feláldozni. Még az utolsó pillanatban is téged védett, amikor inkább feláldozta magát, csak hogy ellenállhasson Isard parancsának.

Corran a szemöldökét ráncolta.

- Diricre nagyon jellemző volt a kíváncsisága. Mindketten tanúi voltunk, amint az eseteinkről faggatott, és folyton új magyarázatokat követelt. Gondos volt és alapos: a kémkedés az életeleme volt. Te magad mondtad, hogy Isard először Derricote laboratóriumába helyezte, hogy kémkedjen a tábornok után. Nyilván azzal zsarolta, ha eredményesen ügyködik, neked nem esik bántódásod. És biztosan azt is mondta neki, hogy ha hazudik, te is odakerülsz melléje.

Iella hirtelen haragja kétségbeesésbe váltott.

- Óriási, most éppen te bizonygatod, hogy nem került volna ilyen helyzetbe, ha én nem vagyok.

- Nem! Neked semmi közöd ahhoz, ahogyan végezte... arról egyedül Isard tehet, senki más. - Corran felsóhajtott. - Nézd, gondold végig, amit a jó öreg Diric tett! Aril Nunb azt mondta, ő volt az egyetlen Derricote laborjában, aki kedves volt hozzá, és aki segített neki felépülni a betegségből. És miután visszatért, nagyon sokat segített Tychónak a tárgyalás folyamán. Még téged is arra ösztönzött, hogy keresd a Tycho ártatlansága mellett szóló bizonyítékokat. És akár tetszik, akár nem, ő ölte meg Kirtan Loort, s ezért nem tudom elítélni.

- Azt hitte, Derricote-ot lövi le, és tudta, hogy nem az volt. Mégis boldog volt, amiért megölte Loort.

- Nos, Derricote-ot én öltem meg, és még boldogabb lettem volna, ha Loort is én ölhetem meg. - Corran az ujjaival letörölte Iella arcáról a könnyet. - Diric nem volt boldog attól, ami történt vele, de megnyugvást nyújtott a számára a gondolat, hogy ellen tudott állni Isardnak, és szabotálhatta a terveit. Végül ő győzött. Gyakran panaszkodott arról, hogy az életének nincs értelme...

- De volt.

- Így van, és végül ő is belátta ezt. Megmentett téged, megmentette Arilt és Tychót. Békében ment el, és biztosan azt akarná, hogy te is megbékélj a halálával.

- Tudom, csakhogy ez nem olyan könnyű, Corran. Ott voltam, a karjaimban halt meg a sebektől, amiket én okoztam neki. - Iella szipogni kezdett, és alig kapott levegőt. - A te apád is a te karjaidban halt meg. Hogy tudtad túltenni magad rajta?

Corran érezte, hogy elszorul a torka.

- Nem akarlak félrevezetni, de nem volt könnyű. Nem könnyű most sem. Lesznek pillanataid, amikor azt várod, mikor lép a szobába, vagy hazatérve szeretnél beszámolni neki a napodról, esetleg kérdezni tőle valamit, és akkor majd rádöbbensz, hogy nincs ott. Tudod, űrt érzel majd magadban, és fogalmad sem lesz arról, hogyan tudod azt betömni.

Iella lassan bólintott.

- Vannak dolgok, amiket látok vagy hallok, és rögtön arra gondolok, „ez tetszene Diricnek, vagy éppen ezt vagy azt helytelenítené", és akkor belém hasít, hogy már nem él. Olyankor úgy érzem, ennek sosem lesz vége.

- Nem is. Ez örökké tart.

- Óriási - mondta Iella, és összerázkódott.

- Mindössze annyi történik, hogy a dolgok átalakulnak. Most a veszteséget érzed és a kétségbeesést, s ez részben így is marad. Ezen később átragyog annak a fénye, hogy ismerhetted Diricet. Valahányszor meghallom azt az ostoba lomin-sördalt vagy ryshcate-et eszem, az apám jut eszembe. Hallom öblös nevetését, és látom magam előtt azt az apró mosolyát, amít megengedett magának egy-egy jól végzett munka után.

- És a mosoly felköltözik a szemébe, hogy azután oly kemény pillantássá változzon, amitől még a legbátrabb Fekete Nap pribékben is meghűl a vér. - Iella nagyot sóhajtott. - Mindezt apáddal kapcsolatban megértem. Dirickel más a helyzet.

- Még nem.

- Nem, még nem.

- De más lesz. - Corran homlokon csókolta a leányt. - És nem lesz könnyű. Nekem is csak úgy sikerült, hogy téged, Gilt és másokat a barátomnak tudhattam.

- Nem is voltak más barátaid.

- Nem, ez igaz, de neked vannak. Mirax, Wedge, Winter, és közülünk mindenki segíteni fog neked. Nem vagy egyedül. Mi nem érezzük ugyanazt a fájdalmat, amit te, de segítünk elviselni.

Iella bólintott.

- Ezt méltányolom, valóban nagyra értékelem. - A szemöldökei egymás felé közelítettek, amint mélyen elgondolkodott. - Úgy döntöttem, nem maradok itt, a Coruscanton. Itt csak rossz emlékeim vannak. El kell mennem innen... még azon az áron is, hogy el kell hagynom a barátaimat.

- Megértelek. Én is el akartam menekülni az apám halála után. - Corran elmosolyodott. - Veled kapcsolatban az a baj, hogy te akkor sem szabadulsz meg a barátaidtól.

Iella szeme elkerekedett.

- Hogy érted ezt?

Corran körülnézett a szentélyben, és halkabbra fogta a szót.

- Elhagyjuk a Coruscantot, és azt akarjuk, hogy te is velünk tarts. Te a mi családunkhoz tartozol, az egységünk tagja vagy. A szörnyeteg ellen megyünk, aki felfalta Diricet. Biztosítani akarjuk, hogy másokkal ne tegye meg ugyanazt, amit Dirickel. Szükségünk van rád, hogy elkaphassuk!

Iella elhúzódott, és kihúzta magát.

- Csillagászati az esélye annak, hogy sikerül.

- Ahogyan a Coruscant elfoglalásáé is az volt.

Iella ridegen bólintott.

- Az esélyeket azok latolgatják, akik a saját rizikójukat akarják minimalizálni. Én Isard rizikóját akarom maximalizálni. Számíthatsz rám.

ÖT

Barna hajfürtjeit eligazítva a homlokából, Wedge mosolyogva pillantott az amfiteátrumszerű szobában üldögélő emberekre.

- Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki megjelent ezen a találkozón. Igaz ugyan, hogy ez az első szervezeti megbeszélésünk, de bizonyos döntéseket máris meghoztunk. Ezeket megtartjuk, hacsak nincs ellenük valakinek kifogása. Ne tétovázzon senki kimondani a véleményét, észrevételét! Ez itt sokkal demokratikusabb megbeszélés, mint amilyen a kommandónál szokott lenni, elsősorban azért, mert a saját terveinket valósítjuk meg, és nem mások utasításait hajtjuk végre.

Mindenki egyetértőn bólintott a megjegyzésre, így Wedge folytatta:

- Ezt az egészet Corran Horn kezdeményezte azzal, hogy elsőként kilépett az osztagból. Mindazonáltal beleegyezett, hogy a csapatot továbbra is én vezessem. Másodtisztemnek Tycho Celchut neveztem ki. Lady Winter a hírszerző tisztünk, de részben ellátja a szállásmesteri feladatokat is. Ebben Mirax Terrik lesz a társa. Most pedig Tycho elmondja, hogyan állunk felszerelés dolgában.

Tycho megfordult a székén.

- Kreditből szép kis summa áll a rendelkezésünkre. Megközelítően tizenhétmilliónk van.

Gavin felnevetett.

- Tizenhétmillió, ezt elfogadnám!

- Ahogyan mások is, akik nagy célt tűznek ki maguk elé - nézett rá Tycho figyelmeztetően. - A pletykák arról, hogy mi történt a recepciónál, az új Köztársaság gyors nyilatkozata ellenére is gyorsan elterjedtek. Bár sokan támogatnak bennünket, a beszerzési források jól tudják, milyen nagy szükségünk van a felszerelésre, és ezt ki akarják használni. Pillanatnyilag egy X-szárnyúnk van, Corrané, és egy kiszolgálóhajó, Mirax Pulsar Skate-je. A többi hajó meglehetősen drága. Az a gyanúm, ha be akarjuk szerezni a szükséges vadászgépeket, zsoldosokat kell fogadnunk, akik hozzák magukkal a gépeiket. Ha ez nem is lep meg benneteket, majd elámultok, ha elmondom, mindez mennyibe kerül. Odakint valamennyi kis haduracska vadászgépet vásárol, úgyhogy most a piac diktál.

Wedge a többiek előtt állva bólintott.

- Nem árt észben tartani, hogy e tekintetben bizony előttünk járnak. Van néhány adatunk, amin először is el kell töprengenünk. Winter összeállított egy rövid ismertetőt. - Wedge a holoprojektorra mutatott. - Winter, ha volnál szíves!

A nő felállt, és oly méltóságteljes tartással lépett a projektor mellé, hogy Wedge-ben nem maradt kétség afelől, hogy az Alderaanon miért tévesztették össze folyton Leia Organa hercegnővel. Winter mindig hosszú fehér haját ezúttal hátul egyszerű lófarokba kötve viselte, de ezzel a méltóságából semmit nem veszített. Karcsú, formás alakja sehogy sem volt összeegyeztethető azzal a veszélyes tevékenységgel, amit a Lázadók titkos ügynökeként folytatott.

Pontosan emiatt nem akadtak soha a nyomára.

Winter kézbe vette az adattáblát, amit kábel kötött össze a projektorral. Egy gombnyomás, és a teremben kialudtak a fények. Megjelent egy bolygó hologramja.

- Ez a célpont: a Thyferra. Normális, Föld típusú bolygó, két holddal, melyek közül egyiknek sincs saját atmoszférája, ennél fogva nem is lakott. A Thyferrát esőerdő borítja, és rajta egy nap megközelítően huszonegy egész három tized standard óráig tart. A tengelydőlés elhanyagolható, ezért évszakokról nem beszélhetünk. A rendszer sárga napjához való közelsége és az atmoszférában található tetemes mennyiségű szén-dioxid miatt egész éven át tartó trópusi klíma uralkodik rajta. Itt állandóan olyan az éghajlat, amilyet rövid ideig a Coruscanton gerjesztett vihar után tapasztaltatok.

Wedge elgondolkodott. Hogy a Coruscant védőpajzsait kiolthassák, a Zsiványkommandó tagjai felforralták az egyik víztározó vizét, ami az atmoszférába jutva heves vihart okozott. Azt követően mintegy másfél hétig a levegő forró és párás volt. Nem csoda, ha a bactát adó növény ennyire burjánzik errefelé.

- A Thyferrán három csillagközi osztályú űrkikötő van, az egyiket Xucphra Citynek nevezik. A másik kettő más-más kontinensen található, és többnyire a bacta ki- és berakodására használják. Az érkező hajók először Xucphra Cityben szállnak le, onnan a Vámhivatal és az Emigrációs Hivatal vizsgálatai után továbbirányítják Őket. A bolygót a berakodás helyéről hagyják el.

Nawara Ven felé tartotta a kezét.

- Feltételezem, a kikötő azután változtatta meg a nevét, hogy a Xucphra-társaság átvette. Azelőtt hogy nevezték?

- Zalxuc City, de ez sem jobb. - Winter igazított valamit a komputer zoomján, mire megjelent előttük a város madártávlati képe. - Mint látjátok, egyáltalán nem egy metropolis. Thyferra humán lakossága alig érte el a tízezret, mielőtt Isard átvette a hatalmat. A legtöbb Zaltin család elmenekült, házaikat a Birodalmi Hadsereg és a Haditengerészet tisztjei kapták meg. Egyedül a Lusankyán a helyi humán populáció huszonötszöröse él. Elképzelhető tehát, hogy Isardnak nem okozna gondot a megszállás. Mostanáig a Birodalom eszközeit felhasználva tartja fenn a Thyferrai Honi Véderőt.

Winter a mellette álló hatlábú, rovarszerű idegen felé intett.

- A Thyferra helyi lakosainak a vratixok tekintik magukat. A bactatermelés, ami lényegében az alazhi és a kavam összefőzéséből áll, oly bőséges, hogy szinte misztikus elégedettséggel tölti el a vratixokat. Mellettem áll Qlaern Hirf, egy verachen, vagyis keverőmester, aki meghatározza a bacta összetételét. A verachen sokban hasonlít egy lominsör-főzőmesterre, ám a verachen sokkal nagyobb jogkörrel és felelősséggel rendelkezik a vratix társadalomban... Arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a vratixok sem hímek, sem nőstények, e szerepeket életciklusuk különböző szakaszában töltik be. Mivel egyfajta kaptárközösségben élnek, velük kapcsolatban indokoltabb a többes szám használata, így Qlaern esetében is az őket, nekik használata a helyes.

A vratix elismerőn dörzsölte össze ízelt elülső végtagjait.

- Bemutatásod megtisztel, Lady Winter.

- Köszönöm. A vratixok bactatermelési kedve, vagy inkább szükséglete arra késztette őket, hogy elfogadják az emberek közreműködését mind az üzletvitel, mind a piac fejlesztése terén - folytatta Winter. - Ettől ők egyre nagyobb mértékben csinálhatták azt, ami boldoggá tette őket. Bár egy-egy vratix megtalálható mind a Zaltin-, mind a Xucphra-klán üzleti birodalmában, a birodalmi törvények nem tették lehetővé, hogy a vratixok felelős, döntéssel járó posztokra kerülhessenek. A Zaltinok és a Xucphrák monopolhelyzetet teremtettek a bactatermelés terén, feltételezhetően a helyi moffok vagy éppen a Császár lepénzelése folytán. Ettől a Thyferra gazdag bolygóvá vált, és az emberek, akik itt élnek, mind kivétel nélkül gazdaggá lettek. A vratixok mindamellett igen egyszerű életmódot folytatnak, kis törzsekben élnek az esőerdők mélyén.

Begépelt egy parancsot, mire a város képe átváltozott, és három alak jelent meg a projektoron.

- Ysanne Isard mintegy két hete coup d'état egy főtisztet és egy államfőt ültetett a Thyferra élére. Ennek előkészületeit már korábban megkezdte, mert a forradalom a Lusankya megérkezése előtt befejeződött. Más egyebet nem nagyon tudunk a személyéről, legfeljebb olyan pletykákat, miszerint a Császár szeretője volt, de ezeket nem lehet megerősíteni. Azt tudjuk, hogy az apja a Birodalmi Hírszerzés igazgatója volt őelőtte, de mert kiderült, hogy a Lázadókkal szimpatizál, elmozdították, és Isard került a helyére.

Nawara Ven felemelte a kezét.

- Az apja át is állt a lázadókhoz?

Winter megvonta a vállát.

- Ha át is állt, nincs tudomásom róla, hogy bajt okozott volna. Kétségtelen, a lánya annyira ambiciózus volt, hogy terhelő adatokat gyűjtött ellene, tehát nagyon veszélyes nő. Elmozdítása nehéz feladat lesz, minden bizonnyal felszíni támadást kell kezdeményeznünk. Tudomásunk szerint nem tud repülni, így nem valószínű, hogy közelharcba tudunk bocsátkozni vele.

Winter a következő alakra mutatott.

- Fliry Vorru azonban jó pilóta, vele számolhattok a levegőben. Korábban császári moff volt a Korélián. Mi szabadítottuk ki a Kesselről. Vorru Isarddal repült a Thyferrára, ahol most kereskedelmi miniszter. Arról nincs adatunk, hogy mióta dolgozik Isardnak, de nyilván a Coruscantra érkezése után egyezkedhetett vele. És miközben nekünk a Coruscant meghódítása során a legtöbb kellemetlenséget Zekka Thyne okozta, nem kétséges, hogy Vorru már akkoriban is besegített neki Isardnál. Akkor már nyilván Isard fizette, amikor a Coruscant rendőrségének ezredese lett.

Winter most a harmadik alakra mutatott, egy karcsú, rövid, fekete hajú nőre.

- Erisi Dlarit mindenki előtt ismert. A Xucphra-családból származik, és az osztaghoz is már birodalmi ügynökként került. A Birodalom számára a személye értéktelen. Ő volt a felelős Corran elfogásáért, Bror Jace haláláért és a bactakonvojt is ő árulta el Zsinj hadúrnak. Noha állandó kapcsolatban állt Isarddal a Coruscanton tartózkodása alatt, mivel Wedge megtiltotta a végső akció során a kom használatát, így nem tudta értesíteni Isardot a pajzsok kioltásáról. Miután Z-95-ös Fejvadászával nekirohant a konstrukciós droidnak, már nem tudta megakadályozni a tervünk kivitelezését. Csak annyit tehetett, hogy közölte Isarddal Corran gépének kódját.

Miközben Winter beszámolt Erisi viselt dolgairól, Wedge az emberei arcát figyelte. Erisi közülük való volt, számtalan bevetésen együtt repült velük. Egy ízben kilőtték alóla az X-szárnyúját, és Tycho az élete kockáztatásával mentette meg. Noha birodalmi kémként nem volt nagy ász, mégis olyan emberek halálát okozta, akik arra nem szolgáltak rá.

Wedge rádöbbent, hogy dühét a csalódás és csodálat érzései fűszerezik. Erisi Dlarit sikeresen hajtott végre néhány nehéz feladatot, miközben jól palástolta igazi szerepét. Amíg a Coruscantra nem jöttek, Wedge nem is sejtette, hogy kém lehet. Voltak ugyan erre utaló jelek, de külön-külön nem sokat jelentettek.

Wedge észrevette, hogy Corran őt nézi, és elmosolyodott.

- Jól játszotta a szerepét.

- Igen, de amikor idejöttünk körülnézni, még jobban kellett játszania. - Corran igazi érzelmeiről csupán vékony vonallá préselt ajka árulkodott. - Kémnek jó volt, de mint pilóta, kudarcot vallott.

Winter megint megváltoztatta a projektált képet.

- Ha veszített is, nem amiatt, mert nem volt meg a megfelelő felszerelése a győzelemhez. A Thyferra védelmét négy birodalmi hadihajó látja el: egy Szuper Csillagromboló, két Imperial osztályú Csillagromboló, és egy Victory osztályú Csillagromboló. Név szerint a Lusankya, az Avarice, a Virulence és a Corrupter. A Lusankya az, amelyik kiszakította magát a Coruscant felszínéből. Azelőtt nem számoltunk vele, mert a becsléseinket a Kuat Hajtóműgyár és a Fondor Hajógyár termelésére alapoztuk. Érdekes módon mindkét gyár a saját termékének mondja Vader zászlóshajóját, az Executort. Ebből úgy gondoljuk, hogy valójában két ilyen nevű hajó készült, és az egyiket a Coruscant felszíne alá rejtették, ez lett a Lusankya, aminek valószínűleg a Császár elmenekítését kellett volna szolgálnia. A másik, a Fondor-gyártmányú volt az, amelyik megsemmisült az Endornál.

Ujjával a hologramon körbekerítette a három kisebb hajó csoportját.

- Az Avarice, a Virulence és a Corrupter nem rendelkezik még ázsióval, de a legénysége kompetens lehet. Még csak most gyűjtöm össze a tisztek aktáit, de azt már tudom, hogy közülük a legveszélyesebb a legkisebb hajó parancsnoka, Ait Convarion kapitány. A Corrupter a Mag környékén eredményesen vadászott olyan kalózbandákra, amelyekhez többé-kevésbé mi is hasonlítunk.

Winter lezárta a holoprojektort, mire Wedge felállt.

- Mint láttátok, elég komoly kis ellenséggel állunk szemben, amely ráadásul jól fel is van fegyverezve. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a célunkat nem fogjuk tudni elérni. Isard elmozdítása pillanatnyilag tehetetlennek tűnik.

A Gavin mögött ülő Corran előrenyúlt, és megveregette a kölyök fejét.

- Gavin, te ilyenkor szoktad azt mondani, hogy nem nagy ügy, alig több mint a Tatuinon buckapatkányra vadászni.

Gavin elfehéredett.

- Nem hallottam, hogy valaki is kanyonokról meg buckapatkányokról beszélt volna. Egy bolygó nekem is nagy falat.

Wedge elmosolyodott.

- Mindannyiunknak nagy falat. Már értesítettem néhány embert, akitől segítséget remélhetünk. A probléma azonban óriási. Először meg kell semmisítenünk a hajókat, azután el kell foglalnunk a bolygót. A hajókkal csak úgy boldogulunk, ha szétszórjuk őket, hogy ne tudják egymást segíteni. Ezt elérhetjük úgy is, hogy rákényszerítjük Isardot, adjon kíséretet a konvojai mellé. Megsemmisíteni őket azonban csak fegyverrel tudjuk, abból pedig sokra lesz szükségünk.

Riv Shiel, a shistavani farkasnő lebiggyesztette az ajkát.

- Ez úgy hangzik, mintha a Katana flottára lenne szükségünk.

- De szép is volna. - A legenda szerint a szellemflotta a hiperűrt járja, és csak arra vár, hogy valaki a segítségét kérje. Wedge elgondolkodott. - Abban is reménykedhetünk, hogy a galaxison kívülről a segítségünkre igyekeznek a nem humán jedilovagok, de ennek sem nagy a valószínűsége.

Gavin feltartotta a kezét.

- Mi lett azzal a hajóval, amit az Alderaan megrakott fegyverekkel, amikor demilitarizálták a bolygót? Nem emlékszem a nevére, de úgy hírlik, a hiperűrben várja, hogy visszatérjen, ha szükség van rá. Talán Leia hercegnő tud róla valamit.

Winter a fejét rázta.

- Az Another Chance-re gondolsz. Noha ennek a létezése nem legenda, mint a Katana flottáé vagy Jorus C' baoth galaxison túli küldetéséé, a hajó nem megoldás a problémánkra. Az Another Chance Lázadó-szimpatizánsok kezére került a Derra IV és a Hoth összeomlása idején. A Klónok Háborújában használták fel a fegyvereket, amik többnyire gyerekjátékok voltak, csak arra voltak jók, hogy a Derra IV melletti konvoj veszteségeit pótolják velük.

- Ó, ezt nem tudtam - mondta Gavin magába roskadva.

- Nem is tudhattad, Gavin - mosolygott Winter. - Azokon kívül, akik megtalálták a fegyvereket, meg akik elszállították, és néhány magas poszton lévő Lázadó vezetőtől eltekintve senki nem tudott róla. A Birodalom még áldozott is rá, hogy megtalálja és felhasználja ellenünk.

- Mi nemcsak abban reménykedhetünk, emberek, hogy megtalálunk egy szellemhajót - tartotta fel Wedge a kezét. - Winter megtalálta a Birodalom fegyverraktárait is. A legtöbbjük már ki van fosztva, de nem mindent vittek el onnan. Meglátogatjuk őket, és megnézzük, mit találunk. Az egyik akciót holnap indítjuk. Mirax téged, Gavint és Corrant a Tatuinra visz. Ott az egyik raktárt pár évvel ezelőtt éppen Biggs Darklighter apja fosztotta ki.

- Huff bácsi? - vonta fel a szemöldökét Gavin.

- Egy személyről beszélünk. Azt mondta, felfegyverzi belőle a saját biztonsági alakulatát, a többit meg eladja. De én most nem venni akarok tőle. - Mindentől úgysem tudott megszabadulni. - Úgyhogy te most hazamész, Gavin, és rábeszéled a nagybátyádat, ossza meg velünk a gazdagságát!

- Nem hiszem, hogy hallgatni fog rám.

- Ezért megy veled Corran is. A nagybátyád eltitkolhat előlünk valamit, de Corran majd kiszedi belőle. Akkor többre megyünk vele.

Gavin egy pillanatra elfehéredett, azután elvigyorodott.

- Azt hiszem, menni fog. Most megfizet azért, hogy közös ebédnél mindig a gyerekek asztalához ültetett.

- Gavin, azt azért tette, mert gyerek voltál. Nagy gyerek, de mégiscsak gyerek. - Corran összeborzolta Gavin szőke üstökét, majd Wedge-re pillantott. - És amíg mi azon a víztelen világon leszünk, ti mit csináltok?

- Új otthonunkba költözünk. - Wedge feltartott kézzel igyekezett csitítani a zsivajt. - Ez titkos akció lesz, és sok elővigyázatossági intézkedést kell megtennünk. Most már nem sokáig titkolhatjuk a hollétünket a Birodalom előtt, de ameddig lehet, húzzuk az időt. Csomagoljatok össze, és készüljetek az indulásra! A bactaháború kezdetét veszi.

HAT

Corran hatalmasat tüsszentett, minek eredményeként az asztalra telepedett port Mirax felé fújta.

- Hogy lehet egy ilyen pokoli világon élni? Itt még a por is porzik.

Mirax bágyadtan széttárta a karját.

- Ez nem is olyan rossz, mint amilyen lehetne, Corran. A Talaseán megpenészedik az étel, amíg a tányértól a szádhoz emeled.

- Igen, de ott vannak kemencék, amikben meg lehet sütni a dolgokat. Nem az egész világ olyan borzalmas. - Corran a kézfejével letörölte az izzadságot, és lerázva a kezéről, a közelben álló csuklyás jawákra fröcskölte, akik maguk is bűzlöttek az átható izzadságszagtól. - Utálom.

Mirax rápillantott koréliai whiskys üvege mögül.

- Ez legalább száraz hőség.

- Száraz hőség van egy robbanó kazánban is. Attól még nem elviselhetőbb, hogy száraz. - Corran tenyerét a koszfoltos asztalra fektette. - Egyáltalán mit keresünk itt? Ez az asztal több csatát láthatott, mint az osztag legtöbb X-szárnyúja. Ez az egész kísértetiesen hasonlít az Akrit’tar szigorúan titkos bázisaira.

- A látszatot fenn kell tartani, drágám. - Mirax bal felé húzódott, hogy jobban áttekinthesse a tibacfüstös kantint. - Chalmun kocsmáját mindenki úgy ismeri, hogy itt gyűlnek össze a galaxis legmerészebb pilótái. Én nyilván megfelelek ennek az elvárásnak, ahogyan te is. Pillanatnyilag nem dolgozom, de meglehet, hogy ezeknek a fickóknak egy része éppen olyan ládákat akar cipelni, amikben a mi fegyvereink vannak. Bírd ki valahogy! Meg aztán Gavin akarta, hogy itt randevúzzunk.

- Ő bizony. Nyilván mert még sosem járt itt, és most sem akart egyedül idejönni - mondta Corran nem kis ellenszenvvel a hangjában, amit azonban mosolyával ellensúlyozott. - Ha nekem azt mondanák, vegyem át ennek a kocsmának a vezetését, előbb átalakítanám. Szőnyegbombázással kezdeném...

Mirax elképedve nézett rá, de Corran tudta, hogy felháborodása csupán mesterkélt.

- Lehet, hogy nem ez a társaság a galaxis krémje, de azért nem olyan rossz gyerekek ezek. Az apám gyakran elhozott ide, amikor még gyerek voltam. Lehet, hogy odakint nehéz fiúknak számítottak, de hozzám mindig kedvesek voltak. Wuher, a csapos, akit ott látsz, gyakran készített nekem egyfajta édes fizzt, és a csempészek is sokszor leptek meg idegen világokról származó különleges italokkal.

Corran a fejét rázta.

- Szeretném látni a bevándorlási engedélyüket. „Mi célból látogatott a bolygónkra?" „Gyilkosság, rablás, csillámdrogcsempészés, na és ajándékot hoztam egy aranyos koréliai kislánynak."

Mirax kuncogott.

- Igen, el tudom képzelni, hogy néhány aktában ilyesmi is szerepel.

Kacagása egy pillanatra elnyomta a kantinban folyó társalgás zsivaját. Corran kihúzta magát, amint megpillantotta a két alakot, akik a bárpult mellett állva feléjük fordultak. Az egyik rodiai volt, a másik devaroni, mégis mindketten egyformán kéjsóvár pillantással meredtek Miraxra. Az asztal felé indultak, de italukat a pulton hagyták, nyilván azért, hogy mindkét kezük szabadon maradjon.

A devaroni kurtán intett.

- Az asztalunknál ültök.

Corran az alkóv falának támasztva a hátát igyekezett elkerülni a hátbatámadást, de hátradőlve megpillantotta a két ruffiait, akinek övén kábító lógott. Nem tudom elvenni tőlük, mielőtt ezek rám támadnak. Kétségtelen, nem maradt más módja az affér elintézésének, mint hogy átadja az asztalt, és rendel nekik egy kört.

- Bocsánat, de nem vettük észre...

- És az igazság az, hogy egy cseppet sem érdekel a dolog - dőlt előre Mirax, és mutatóujjával a rodiai gyomrába bökött. - Mert ha két ilyen kiszáradt sírrabló, mint amilyenek ti vagytok, összetéveszt bennünket holmi jundlandi harmatszedővel, akkor könnyen a Sarlakk szájában végezheti.

- Mirax? - esett le Corran álla.

A devaroni hüvelykujjával a saját mellére bökött.

- Van fogalmad róla, hogy ki vagyok én?

- Van fogalmad róla, mennyire nem érdekel? - kérdezte Mirax oldalt hajtva a fejét. - Szóljatok a jawáknak, hogy helyesen írják a neveteket a hullazsákra, amikor eltakarítanak titeket innen.

A rodiai már éppen ordítani akart, amikor vaskos husáng dörrent a bárpulton. A humán csapos az alkóv felé mutatott.

- Hé!

A devaroni szarva megcsillant a félhomályban, amint a kezét megadóan feltartotta.

- Oké, tudjuk. Nincs lövöldözés.

Wuher keserves grimaszt vágott.

- Nem arról van szó, homokagyú. Tudod te, kivel beszélsz? Ez Mirax. Mirax Terrik.

A devaroni szürke bőre láthatóan lángba borult, s a rodiai is halványabb zöldre sápadt.

- Terrik? Mint Booster Terrik?

Mirax elvigyorodott.

A csapos utánuk vitte az italukat az asztalhoz.

- Gondolkodj, fajankó! Ez a lánya. Most pedig kérj bocsánatot, máskülönben a jawák máris méretet vesznek rólad! - A közelben ácsorgó jawákra pillantott.

A devaroni meghajolt Mirax előtt.

- Ah, ó, én... bocsánatot kérek, amiért zavarni mertelek. Én... nos, nem érdekes... de ha a szolgálatodra lehetek, ne tétovázz kérni. - Bocsánatkérését a rodiai halk búgása kísérte, amit Corran szimultán tolmácsolásnak fogott fel.

Mirax felemelte a fejét, és rávillantotta jeges tekintetét.

- Elállod a fényt.

Mindketten sűrűn hajlongva hátrálni kezdtek. A kantinban nevetés csattant, hol harsányabban, hol mérsékelten, de az egész helyiség jól mulatott a pórul jártakon.

Corran megnyalta az ajkát, és csak akkor jött rá, hogy a torka teljesen kiszáradt.

- Ah, Mirax, hogy mertél ebbe belevágni?

- Mint korábban mondtam, adok a megjelenésre. - Szélesen Corranra vigyorgott. - Te eddig csak az érzéki oldalamat láttad.

- Meg azt is, hogyan pörkölted le azt a rohamosztagost a siklójáról a Coruscanton.

- Ó, igen, tényleg, volt valami hasonló esetem.

- Igen, gondolom nem az első, de akkor sem látom okát annak, hogy verekedést provokálj.

- Én nem aggódtam - vonta meg a vállát Mirax. - Neked kellett volna megküzdened velük.

Még hogy nekem? Corran egy pillanatig elgondolkodott.

- Kösz, hogy megszavaztad a bizalmat, de...

Mirax kinyújtotta a kezét, és megszorította a Corranét.

- Tudtam, hogy Wuher közbe fog lépni... ezt a játékot már eljátszottuk néhányszor. - Előhúzta az asztal alól a jobb kezét, amiben egy apró kábító lapult. - Gondoskodtam magamról, de amint Wuher kimondta a nevemet, tudtam, hogy nem lesz baj.

Corran a homlokát ráncolta.

- Itt mindenkinek vannak ismerősei, csak énnekem nem? A Nyolcvanhatos Dokkban landoltunk, mert az egy Gavin nevű alak rokonának a tulajdonában áll. És a Huff nevű nagybácsikájával készülünk találkozni. Apádnak olyan hírneve van itt, hogy ez a két alak, akik egyébként kiszívnák a döglött bantha fejéből a szemgolyót, hanyatt homlok meghátrált a hallatán.

Mirax vállat vont.

- A Tatuinon kedves kis közösség él. A Darklighter család elég befolyásos errefelé. A birtok, ami fölött idejövet átrepültünk, Huff bácsié. Ami pedig az apámat illeti, igen, neki jó kis reputációja volt itt, amíg a te apád a Kessel fűszerbányáiba nem juttatta. Ez azonban nem csorbította a hírnevét. Lefogadom, hogy a Korélián, a CorSec kantinjában a te neved ugyanilyen jól cseng.

- Lehetséges, de ha egy mód van rá, itt ne próbáljuk ki a hatását, oké?

- Nem hiszem, hogy apám nevének puszta említése megóvna téged, ha valamelyik ellenségeddel akadnál itt össze.

- Az én nevem kiejtése pedig éppen a halálomat jelentené, ha itt az apádba botlanánk. - Corran lapos pillantást vetett Miraxra. - Értesítetted már apádat arról, hogy viszonyt kezdtél nemezise fiával?

- Még hogy viszonyt kezdtem? - Mirax játszadozni kezdett a fegyverével. - Azt hittem, azon a stádiumon már túl vagyunk!

- Ez igaz, de ne térj ki a válasz elől.

- Nem, nem árultam el neki - felelte Mirax. - Mivel halott voltál, nem volt értelme elmondani neki... nem akartam, hogy olyankor kezdjen dühöngeni, amikor nekem majd kiszakad a szívem a fájdalomtól. És azóta, hogy visszatértél, nekem sok dolgom volt, meg aztán igazából azt sem tudom, hol lehet a visszavonulása óta.

- A legtöbben, ha visszavonulnak, egy helyben maradnak, hogy pihenhessenek.

- Apám nem tartozik a többséghez - mosolyodott el Mirax. - Booster számára a visszavonulás a munkája folytatását jelenti, csak éppen nem a haszonért teszi, hanem a barátainak, szívességből. Amolyan üzletkötőnek alkalmazzák, aki helyettük tárgyal határidőkről, meg ilyesmi. Ez nem annyira kockázatos elfoglaltság. Most boldog, és pillanatnyilag ennek nincs alternatívája.

És éppen emiatt nem szóltál róla nekünk. Corran bólintott. Tökéletesen megértem. Az apám nem értené meg, ezért örülök is, hogy nem kell arról győzködnöm, hogy az a legjobb, ha halottnak hiszi ellenfelét.

Gavin jelent meg a kocsma ajtajában. Egy pillanatra megállt az előtérben, a detektordroid előtt. Jobbra-balra fordulva apró tatuini porfelhőt permetezett a droidra. Szürke köpenye alatt az ing valamikor fehér lehetett. Azonkívül fekete mellényt, barna pantallót és térdig érő csizmát viselt. Derekán egy övben kábító lógott, melynek alsó végét a combjához rögzítette egy szíj.

- Pont úgy nézel ki, mint egy kalóz, barátom - intett felé Mirax. - Gavin, erre!

Corran egyetértett Mirax értékelésével, noha Gavin idétlen vigyora valamelyest szétrombolta ezt a képet.

- Mindent elrendeztél?

Gavin bólintott.

- Odakint egy terepsikló vár. Nem nagy, de ez van. Próbáltam egyet Huff bácsikámtól kölcsönkémi, de azt mondta, hogy amikor utoljára a Zsiványkommandónak kölcsönadott egy siklót, azt nem a legjobb állapotban kapta vissza.

- Akkor talán indulhatunk is. - Mirax felállt, és kis kábítóját a tokjába dugta. Belekotort a zsebébe némi aprópénz után, s közben a csapos felé fordult. - Mennyi?

Wuher megrázta a fejét.

- A barátaitok már kifizették - intett a devaroni és a rodiáni felé.

Mirax elvigyorodott.

- És persze rólad sem feledkeztek el, ugye?

- Nagylelkűek voltak, igen.

- Jól van.

Mirax Gavin nyomában kiment a kocsmából, a sort Corran zárta. Belebújt ujjatlan, sivatagi köpenyébe, és a vállára terítette. Az oldalsó hasíték lehetővé tette a számára, hogy ha kell, gyorsan előkapja a kábítót vagy a fényszablyát. Remélte azonban, hogy erre most nem kerül sor.

A fényszablya miatt kissé esetlennek érezte magát. Mindig úgy hitte, hogy az valami előkelő fegyver, amit csak ritkán szokás elővenni. Az ő szakmájában a Stokhli permetrúd és a kábító éppen elegendő volt a konfliktusok megoldásához. A fényszablyát mindaddig nem ismerték, amíg a Birodalom konfliktusba nem keveredett a Jedi Lovagrenddel, s miután Luke Skywalker hőssé vált, egyesek szemében a fegyver puszta látványa tiszteletet ébreszt. Olyan fegyver volt ez a szemében, amit akkor hord az ember, ha nehézkesnek ítéli a kábítót.

S fegyverjellegénél fogva Corran kényelmetlennek tartotta a viselését, ugyanakkor büszke is volt rá, hogy birtokolhat egyet. Úgy érezte, joga van birtokolni. Eleinte úgy vélte, ez tiszteletlenség a nagyapjával szemben, de azután rájött, hogy Rostek Horn is az életét tette kockára, hogy megvédje Neeja Halcyon feleségét és gyermekét a birodalmi jedivadászokkal szemben. Nemcsak az ő emléke okán kell megbecsülnie a fegyvert, de elesett bajtársai miatt is. Azt hiszem, nagyapa büszke volna rám, ha látná, hogy viselem a szablyát. És ezért viselnem is kell.

Corran ellenzőt formált a szeme elé, és kilépett a két nap tüzétől perzselő tatuini délutánba. Gavin a terepsikló felé intett. A jármű Corrant a régi, jól ismert SoroSuub XP-38-asra emlékeztette, jóllehet ezen a modellen azóta sok változtatást eszközöltek. Az utasfülkét előrefelé meghosszabbították, így több ülőhelyet és nagyobb rakteret nyertek. Az átalakítás esetlenségénél is jobban zavarta azonban Corrant a porréteg alól kivillanó rózsaszínvörösbarna festés.

Corran Gavin vállára tette a kezét.

- Tudom, Gavin, a buckapatkányokat vajmi kevéssé érdekli, hogy milyen színű terepsiklóról lövöd le őket, de az a járgány egyenesen hajmeresztő színű.

Gavin elvigyorodott, és kibújt Corran karja alól.

- De meg lehet vele spórolni a gyaloglást, és ez az, amiért áldoztam rá a költségvetésből. Szállj be! Ez a kicsike még az esetlen karosszériájával is képes háromszáz klikkre óránként, és a kraytsárkányok sem fogják a színe miatt ehetőnek nézni. Semmi perc alatt ott leszünk.

Az út valójában fél standard óráig tartott, ami több volt, mint „semmi perc", és a végtelen, úttalan sivatag úgy tűnt, örökre körbefogja őket. Ha mögöttük nem örvénylett volna a porfelhő, Corran azt hihette volna, hogy egy helyben állnak. A Jundland-sivatagot szegélyező hegység szürke sávja messze előttük derengett, azon kívül semmilyen tereptárgy nem mutatkozott.

A tájékozódási pontok teljes hiány ellenére Gavin minden baj nélkül odatalált Huff bácsi birtokára. A röpke pillantás, amit Corran érkezésükkor a Pulsar Skate-ről vetett rá, egyáltalán nem a valós képet sejtette a számára. Fentről minden normálisnak tűnt - egy kisebb településnek, amit épületek szegélyeztek, amikre egy magányos torony vigyázott. A földről szemlélve azonban kiderült, hogy a birtok - a kis házikókat és a tornyot leszámítva - többnyire a felszín alá épült. Gavin a terepsiklót leparkolta a bejárat mellett, egy sor más sikló mellé, azután Miraxot és Corrant egy lépcsőn lekísérte a központi udvarra. Az épületek egyhangú, fehér festése elvakította Corrant, de Corran tudta, erre azért van szükség, mert a fehér szín nyeli el a legkevesebb napsugárzást - ahhoz mégis elegendőt, hogy az ő megítélése szerint így is elviselhetetlenné váljon a klíma.

Az egyik boltíves ajtóban megjelent egy szürke hajú asszony, és azon nyomban elmosolyodott.

- Gavin Darklighter, hogy megnőttél! - Az asszony nyomában egy sereg gyerek özönlött az udvarra a totyogó kisbabától a kamaszig mindenféle méretben.

- Lanal néni! - Gavin odarohant hozzá, és hevesen átölelte. Azután ellépett az asszonytól, és elvégezte a bemutatás szertartását. Corran sorra kezet fogott az unokatestvérekkel is, de a végén már nem tudta, kinek mi a neve.

Lanal elmagyarázta, hogy ő Huff Darklighter harmadik felesége, és valamennyi gyerek az övé.

- Biggs halála megrendítette Huffot. Úgy döntött, még több örökös kell neki. Második felesége azonban kijelentette, hogy neki semmi kedve még egy gyerekhez azon kívül, amit már megszült. El is hagyta, és akkor Huff elvett engem.

- Biggs anyja a születésem előtt halt meg. Lanal néni valójában az anyám testvére, így mindkét ágon a nagynéném. - Gavin homlokon csókolta az asszonyt. - Találkozhatunk Huff bácsival?

Lanal bólintott.

- Azt mondta, kísérjelek a könyvtárszobába. Most éppen tárgyal valakivel, de nemsokára végeznek.

- Nagyszerű.

A Darklighter-birtok Corran szemében döbbenetes ötvözete volt a Tatuin megkövetelte célszerűségnek és a galaxis távolabbi vidékeire jellemző eleganciának. A szökőkutak, medencék értelmetlen pazarlásnak számítottak volna, de Darklighterék acélüveg transzparensek mögé kényszerítve mégis becsempészték lakóhelyükre a víz illúzióját. Ahol más lakásokban halvány színűre festett oszlopok álltak, ott Darklighteréknél lágyan gyöngyöző vízoszlopok tartották a mennyezetet. A falak színe, a dekoráció, mind ugyanazt a színárnyalatot őrizték, mintegy feloldva az épület egyébként egyhangú szögletességét. A mértékkel alkalmazott acélüveg ablakok a tágasságot szolgálták, maga az épület mégis nagyon hasonlított a Coruscanton megszokott hagyományos épületekhez.

A könyvtárszoba is, ahová Lanal vezette őket, ugyanezt a benyomást keltette. A falakat a padlótól a mennyezetig polcok fedték, kivéve azon a két ponton, ahol az ajtók voltak. A déli oldalon léptek a házba, és egy kettős ajtón át jutottak a könyvtárba. Az ajtók és a polcok nyilván duraplastból készültek, de Corran nem esküdött volna meg rá, hogy nem igazi fából vannak. Ha ez így van, akkor több fényévnyi távolságból importálhatták, és többe kerülhetett, mint egy osztagnyi X -szárnyú.

Corran megborzongott, amikor a könyvtárba lépett. A polcokon apró dobozokban sorakoztak az adatkártyák, köztük csak itt-ott törte meg az egyhangúságot valamilyen csecsebecse, emléktárgy. Ami Corrant mélyen megdöbbentette, az a hasonlóság volt, ami ezt a könyvtárat a Lusankyán látotthoz kapcsolta. Noha semmi nyoma nem látszott annak, hogy ez itt a Coruscant felszínéből kiszakadt hajó könyvtára volna, rettenetesen hasonlított a Császári Központban szokásos könyvtárbelsőkre.

Feltételezem, hogy egy ilyen sikeres üzletember, mint amilyen Huff Darklighter, igyekszik az otthonát a császári hivatalnokok otthonához hasonlatossá tenni. A Winter által Huffról adott összefoglalóból Corran tudta, hogy Huff gyakran adott szállást a Tatuinra jött birodalmi hivatalnokoknak. Minden bizonnyal ez a belső elrendezés ihlette Huff fiát, Biggset arra, hogy a Katonai Akadémiára jelentkezzen, ami egyébként a veszte is lett. Mivel Darklighter nem hibáztatta önmagát a történtek miatt. Látszólag a birodalmiak neki tett szívességei okozták a fia halálát. Ebből következően, mivel Biggs a Lázadók hőse, Darklighter hajlandó lesz egyezkedni az új Köztársasággal.

Gavin körülnézett a polcokon, és elmosolyodott.

- Huff dolgozószobája a toronyban van. A tárgyalószoba pedig a szomszédban. Ha kikíséri a vendégét, mi bemehetünk. És ha megtudja, hogy koréliai vagy, Whyren's Reserve whiskyvel fog kínálni.

Mirax elmosolyodott.

- Elfogadom, és lehet, hogy megalkuszom a rejtett készletére.

- Oké, de első a kötelesség - emelte fel a mutatóujját Corran. - Nekünk fegyver, muníció és pótalkatrész kell. Minden egyéb csak utána jöhet.

Mindketten bólintottak, majd a tárgyaló ajtaja felé fordultak. Az most becsusszant a falba, és Huff Darklighter jelent meg a nyílásban. A pocakja egy pillanatra akadályozta, de sikerült belépnie a könyvtárba. Szürke árnyalatú arcbőréhez jól illett ősz hajkoronája. Darklighter karja és válla erőteljesnek látszott, e tekintetben vastag bajusza támogatta az összképet. Vendégeit megpillantva sötét szeme ridegen villant, de egy pillanat múltán már mosoly bujkált a szája szegletében.

- Gavin, örülök, hogy látlak. - Az öreg Darklighter hangjának tónusa nem illett a mosolyához, de Gavint őszinte örömmel ölelte magához, amiből látszott, hogy nincs köztük konfliktus. Huff megpödörte a bajuszát. - Ha kissé sötétebb volna a hajad, és serkenne már a bajszod, kiköpött apád volnál.

Mirax rejtve Corranra pillantott. Corran látta, hogy Gavin és Huff nem hasonlítanak egymásra, de most azt kellett tapasztalnia, hogy Huff ugyanolyannak látja Gavint, mint az apját. Biggs Huff szemében előbb volt hős, mint azt a Lázadók között kiérdemelte.

Huff elengedte unokaöccsét, és Mirax meg Corran felé fordult.

- Épp csak azért néztem ki, hogy közöljem, még egy kicsit várniuk kell rám. A tárgyalás jól halad.

- Értem, uram. - Corran egy lépést tett feléje, és már nyújtotta a kezét, bár Huff nem tett hasonló mozdulatot. - Én Corran...

Huff feltartotta a kezét.

- Később lesz idő a bemutatkozásra, ebben biztos vagyok. Nem akarok kellemetlennek tűnni, de...

Corran smaragd szeme résre szűkült.

- Ahogyan én sem szeretném jelenteni az Új Köztársaságnak, hogy a Darklighter-termékeket szállító űrhajók hét százalékkal több üzemanyagot fogyasztanak, mint szükséges... ha ugyan valóban a szállítólevélben szereplő árut szállítják. Gyanakvó lelkek feltételezhetik, hogy a rakomány hét százaléka illegális vagy egzotikus áru, és a probléma, ami ennek kivizsgálása után a nyakába szakadhat, több mint kellemetlen lehet.

Huff arcáról a halvány mosoly is eltűnt. - Kellemetlen barátaid vannak, Gavin.

- Corran a CorSecnél szolgáit, bácsikám.

- De már nincs hatásköre.

- Ez igaz, viszont még tudok bajt okozni. - Corran Mirax felé fordult. - Ő Mirax Terrik.

- Terrik? - Huff mosolya visszaköltözött az arcára. - Netán Booster Terrik rokona?

- Ő az apám.

- Értem.

- Hát persze hogy érti, uram. És azt is hamarosan meg fogja érteni, hogy azért vagyunk itt, hogy megalkudjunk a maga által egy birodalmi fegyverraktárból elrabolt fegyverekre, munícióra és pótalkatrészekre.

Huff most leplezetlenül elvigyorodott.

- Gondolhattam volna. Mostani látogatóm is éppen arra alkuszik. Ez érdekes.

Corran látta Huff szemében a mohóság fényét felcsillanni, amint éppen a leendő hasznot mérlegeli.

- Hé, arra a portékára nálunk jobb ajánlatot senki nem tehet. Senki.

- No lám, milyen érdekes - mondta Huff a tárgyaló ajtaja felé oldalazva. - Jó páran jártak már itt ugyanebben az ügyben. És mind azt mondták, hogy az ő ajánlatuk a legjobb. Roppant érdekes, nem?

Corran ordítást hallott a másik szobából. Huff kitárta az ajtót, s Corran megpillantott odabent egy hatalmas férfit, aki éppen akkor kászálódott fel egy filigrán székről. A férfi rövid, fehér-szürke sörtehajat viselt, és mellette Gavin, de még Huff is eltörpült. A jobb szeme helyén vörös sebhely tátongott.

- Most akkor megkötjük az üzletet, vagy nem?

Corran rávillantotta pillantását.

- Figyelj, haver, akár mehetsz is, mert a te időd itt lejárt. - Eszébe jutott a kantin, ezért arcára lassan kiültette jellegzetesen gonosz mosolyát, és hüvelykujjával Mirax felé bökött. - Ez itt Mirax Terrik, Booster Terrik lánya. Ha jót akarsz, elkotródsz innen.

A hatalmas férfi megtorpant, leesett az álla, azután kihúzta magát és harsányan nevetni kezdett.

Corran Miraxra pillantott.

- Ez most miért nem működik?

- A bárban azért működött, mert azok az alakok féltek az apámtól - mosolyodott el kényszeredetten Mirax.

- És ezzel a bohóccal mi a baj?

- Az, hogy ő az apám, Corran.

HÉT

- Ó! - mondta Corran, de nem veszítette el a lélekjelenlétét. - Ezek szerint te az anyádra hasonlítasz.

Látta, hogy Mirax mennyire élvezi a helyzetet, és látta a Gavin ábrázatán terebélyesedő vigyort is, mégis azt kívánta, bárcsak visszaszívhatná ezt az utolsó mondatot. Ennél ostobább megjegyzést aligha tehettem volna. Magában végiggondolt vagy egy tucat variációt, köztük olyat is, amelyik Booster kesseli üdülésére vonatkozott. Oké, lett volna durvább, de most hagyjuk.

Booster Terrik nevetése elhalt.

- Mirax, ki ez, és miért nem mutathatom meg neki, miért félnek tőlem az emberek?

Mirax kissé elmosolyodott, de a szeme határozottan villant.

- Ez Corran Horn.

- Horn? - Booster hangja mély basszusba fulladt. - Ez Hal Horn kölyke?

- Az vagyok - mondta Corran, és szembefordult Boosterrel.

Booster keze ökölbe szorult, mely akkora volt, mint Corran feje.

- Akkor semmi okom arra, hogy ne neki adjam meg a verést, amivel az apjának tartozom. Ha nem bánod, Huff.

Az idős Darklighter megrázta a fejét.

- Jobban szeretném, ha odakint intéznétek el. Egyébként megverheted.

Mirax gyorsan Corran mellé lépett.

- Van egy ok, amiért nem teheted, apám.

Booster egy pillanatra elképedt, majd felvonta a szemöldökét.

- Hallottam már ezt a hangnemet. Csak nem akarod kimenteni a karmaim közül? Csak nem akarod, hogy kedveljem is? Nincs a galaxisban olyasmi, amiért én megkedvelném őt.

- De igen, van.

- Ugyan miért kedvelném azt, akinek az apja a Kesselre küldött engem?

- Mert én is kedvelem.

- Micsoda?

Mirax Corran kezébe csúsztatta a kezét.

- Hallottad. Corran megmentette az életemet, én megmentettem az övét, és szeretjük egymást. Nagyon. - Megszorította Corran kezét. - Készülj, Corran, lehet, hogy ugranod kell!

- Nekem? Egész jól csinálod.

Booster arcán a kifejezés többször átrendeződött.

- Nem, nem, az én lányom ugyan nem. Ha anyád még élne, ez biztosan a sírba vinné, tudod, ugye? - Booster felhorkant, majd egyenesen Corran szemébe nézett. - És te! Hogy az apádat huttok gyalázták volna meg. Hogy a nagyapád tépte volna ki az összes haját. Egy Horn az én lányom társaságában! Ez hihetetlen!

Mirax arcára lassan ugyanaz a harag ült ki, amely az apjáén már rég ott virult.

- Egyáltalán nem hihetetlen! Különösen azok számára nem, akik egynél több következtetést is le tudnak vonni a dolgokból. Ébredj, apám! A Császár meghalt Ez egy másik galaxis!

Booster megrázta a fejét, majd Huffra pillantott.

- A Császár meghalt, és a dolgok természetes rendje felborult. Legközelebb meg esni fog a Tatuinon, te meg tengerparti panziót nyitsz a közelben.

Huff elmosolyodott.

- Valójában már ki is néztem a területet.

- Lefogadtam volna. - Booster megint a lányára pillantott. - Egy Horn! Hal Horn fia! A galaxis minden csillámdrogjáért sem megyek ebbe bele.

- Az, hogy te mit akarsz, és az, hogy én mit akarok, az már régen nem ugyanaz, apám. - Mirax elengedte Corran kezét, odament az apjához, átölelte és megcsókolta. - De azért örülök, hogy látlak.

Booster is megölelte a lányt, akinek a lába elemelkedett a talajtól. Booster hatalmas háta egy pillanatra teljesen eltakarta Miraxot Corran szeme elől. Corran nem hallotta, miről váltanak szót, de amikor szétváltak, mindkettejük arcán ott volt a mosoly, s ebből tudhatta, nem folytatódik a vérre menő vita.

Booster egyik súlyos tenyerét Mirax vállára fektette, a másik kezét pedig csípőre tette.

- Sajnálattal hallottam, hogy apád meghalt. Nem kedveltük egymást, de méltányoltam a kitartását.

- Ahogyan az apám a te leleményességedet. - Corran Boosterre mosolygott, és a mosolyt a hatalmas termetű férfi is viszonozta. Corran felemelte a tekintetét. - Hufftól hallottuk, hogy te is a birodalmi fegyverraktár maradékára alkuszol. Miraxtól hallottam, hogy visszavonultál, és csak pénzbeszedéssel foglalkozol.

- Nem is hinnéd, milyen jó ára van manapság a birodalmi portékának.

- Sok a fegyvergyűjtő odakint, igaz?

Booster vállat vont.

- Mindenki úgy gondolja, hogy ti, Lázadók összeütközésbe kerültök majd a kormánnyal. Az emberek felkészülnek.

- Te meg szállítasz nekik.

Booster elmosolyodott.

- Én csak közvetítő vagyok.

Huff a kezét dörzsölgette.

- Akár tarthatnánk egy aukciót. Most.

Corran a fejét rázta.

- Nem licitálok. Nekem kell, amid van. És elviszem.

Booster meglepetten pislogott.

- Szükséged van rá? Neked? Nem a Korélián vagy, Horn! Itt nincs jogod ehhez. Hogy neked mi kell, az itt nem számít.

Mirax kibújt apja tenyere alól.

- Nem Corrannak kell a portéka, hanem Wedge-nek.

Az idősebb Darklighter egyre szélesebben mosolygott. - Nagyszerű. Akkor hívjuk ide Antillest, és kezdődhet az aukció.

- Wedge-nek, mi? - Booster Miraxra pillantott, majd Huff felé fordult. - Add nekik!

- Rendben van, ha neked nem kell, eladom másnak. - Huff elkomolyodott, és Corranra pillantott. - Amim van, az kétmillió kreditbe kerül. Négybe, ha melléje azt is akarod, hogy az új Köztársaság híve legyek.

Booster kinyújtotta a kezét, és Huff vállára csapott.

- Azt mondtam, add nekik!

- Azt teszem.

- Nem, te alkudozol, én meg azt mondtam, hogy adj!

Huff egy percig értetlenül nézett. Corrannak egyre jobban tetszett a helyzet.

- Azt akarod, hogy ingyen nekik adjam? - kérdezte Huff.

Booster bólintott.

- Ha nem, akkor néhány tranzakciódról ki fog derülni, hogy a palpatinistákkal szimpatizálsz.

- Ez zsarolás.

- Nem, csak egyezkedem veled. Nekem van valamim, ami neked kell... a hallgatásom... neked meg olyasmid, ami nekem kell: a fegyverek Wedge számára. Cseréljünk, és mindketten elégedettek leszünk.

Mirax gyorsan az apja és Huff közé állt.

- Akár zsarolás, akár egyezkedés, nem érdekel. Most nem veszekedni jöttünk. Ha kompenzáció nélkül visszük el a portékát, nem vagyunk jobbak a Birodalomnál. Ha uzsoraárat fizetünk érte, olyan ostobák vagyunk, mint a birodalmiak. Egyik sem fog megtörténni, fair üzletet kötünk.

Ujjával Huffra mutatott.

- Állítsa össze a listát! Mi átnézzük, kiválasztjuk, ami kell, és találomra ellenőrizzük a tételeket. Az apám majd megállapítja az egyes tételek árát. Valamennyivel kevesebbet fogunk fizetni, mint a feketepiaci ár, mert azt úgysem hinné el senki, hogy Biggs Darklighter apja nyerészkedni akar Gavin bajtársain. Egyébként is olyasmit veszünk, aminek itt a Tatuinon nem sok hasznát veszi. Az összeg felét most fizetjük, a másik felét átvételkor.

Huff ajka remegett, és megrázta a fejét.

- Ötven százalékkal többet kérek, mint a folyó...

Mirax feltartotta a kezét.

- Állj! Azt mondtam, fair üzletet kötünk, nem azt, hogy tárgyalunk. Ha mindenáron tárgyalni akar, akkor kezdjük az apám módszerével, aminek az lesz a vége, hogy még maga fog fizetni nekünk, hogy elvigyük innen a portékáját.

Huff Darklighter alig kapott levegőt.

- Tudod te, lányom, mit kívánsz?

Mirax kedvesen rámosolygott.

- Fair üzletet.

Gavin elnevette magát.

- Valld be, Huff bácsi, hogy el kell fogadnod az ajánlatot, mert ennél jobbat úgysem kapsz!

- Igen, elfogadom - bólintott Huff lassan. - Figyeljen rám, ifjú hölgy! Ha bármikor biztos állásra lesz szüksége, keressen meg. Maga igazán tehetséges.

Huff Darklighter meghívta őket, hogy lakjanak nála, amíg a Tatuinon tartózkodnak. Elfogadták, de nemcsak azért, mert a felajánlott szállás ezerszer jobb volt, mint amit Mos Eisleyban találtak, hanem mert itt Gavin családja is meglátogathatta őket. Boosterrel és a kibővült Darklighter-klánnal a látogatás egy hatalmas családi ünneppé nőtt.

Corran örült, hogy megismerhette Gavin szüleit. Az apja, Jula, nagyon hasonlított Huffra, a meglévő kis különbséget csupán a Jula arcáról hiányzó bajusz hangsúlyozta. És mert Jula egy hidroponikus kertészetben dolgozott, keményebb felépítésűnek látszott tehetősebb rokonánál. Gyengédséggel viseltettek egymás iránt, de Huff folyton csipkelődött, és igyekezett fitogtatni Jula előtt a gazdagságát.

Jula ugyanakkor végtelenül visszafogottan viselkedett, és rezignáltan tűrte bátyja modortalanságait. Corran csak a fejét csóválta. Ha velem így bánna a testvérem, a sógornőm már régen özvegy volna. Jula válaszai udvariasak voltak, és ez gyakran jobban ingerelte Huffot, mintha keményen visszavágott volna.

Gavin anyja, Silya, akár Lanal Darklighter ikertestvére is lehetett volna. Gavin iránti aggodalma minden kérdését, megjegyzését átszőtte, és csak egy-két esetben tudta megállni könnyek nélkül. A pillantásban, amellyel Gavinre tekintett, Corran az anyja arcán látott kifejezést vélte felismerni, amit a Koréliai Biztonsági Erők Akadémiájának diplomaosztó ünnepségén látott. Utoljára. Büszkeség és aggodalom - amikor megvalósul egy anya vágya és rémálma. Gavin gyorsan a társaság középpontjává vált. Fiatal kuzinjait történetekkel szórakoztatta. Arról mesélt nekik, hogy milyen kalandokat élt át, mi mindent látott. Corran észrevette, hogy a Talaseánál történtekről visszafogottan beszél. Ez Corrant nem lepte meg, de tisztában volt vele, hogy Jula az el nem mondott részletekkel is tisztában van. Minden kérdést, minden megjegyzést Biggs halálának emléke szőtt át.

Magukban összehasonlítást tesznek Gavin és Biggs között, és ennek fényében értékelik a meséit. Kétségtelen, hogy Biggs hős volt, és hősként is cselekedett. Az ő halála tette lehetővé a Yavinnál Luke Skywalkernek, hogy kilőhesse a Halálcsillagot. Halála jól kifejezte a szituáció veszélyességét, és a körülményeket tekintve nem is volt váratlan esemény. Az események, amiket Gavin átélt, aligha voltak kevésbé veszélyesek, de ő legalább túlélte azokat. Corran megítélése szerint Gavin szülei jobbnak tarthatják őt Biggsnél, annak ellenére, hogy Huff igyekszik elültetni bennük a kétkedést, és folyton azt hangsúlyozza, hogy az ő fia a nagyobb hős.

Corran egyetlen gyermeke volt szintén egykeként nevelkedett szüleinek, s a Darklighterek családi összejövetele most kiválóan láttatta vele egy másik család életvitelének különbözőségét. Mivel sok olyan gyerek nyüzsgött körülötte, akiknek kényszerűen meg kellett osztozniuk mindenen, a saját határait, a gondolatait, de még a személyes tárgyait is szegényesnek érezte. A fiatal kölykök a felnőtteket a család tagjának tekintették, akihez bátran odamehettek, ha kérni akartak valamit.

Corran ettől először megijedt. Részben az áttekinthetetlen káosz miatt, de többnyire azért, mert a kis gyerekek felelősséggel rábízták magukat. Látva, hogy a Darklighter család mit sem törődik a gyerekekkel - legalábbis, amíg azok nem zavarják őket, vagy nem viselkednek illetlenül -, el kellett fogadnia ezt a bizalmat. A család nyíltsága is vonzotta, érezte, hogy elfogadják őt, de nem volt biztos abban, hogy engedhet-e a hívásnak?

Mirax és az apja, a meglévő kontraszt miatt is külön szigetet alkottak a felnőttek között. Visszafogott hangú társalgásuk, halk nevetésük és könnyed viselkedésük Corrant az apjával való kapcsolatra emlékeztette. Hal Horn egyszerre volt barát és bizalmas, szülő és bajtárs. Corran mindig olyannak képzelte el a családot, ahol bátran kimondhatja a véleményét, és nem nevetik ki, vagy helyesbítik. A közös vér olyan szövetség alapja, amelyet semmilyen nézeteltérés nem bonthat fel. Ő és az apja számos dologban nem értettek egyet, de ez sokkal inkább összekovácsolta, mintsem szétválasztotta őket.

Bár mindenki azon volt, hogy Corrant is bevonja a családi társalgásba, ő egyre inkább félrevonult, és hagyta, hogy elhatalmasodjon rajta az apja halála miatt érzett melankólia. Túl könnyen ide tudta képzelni az apját, ebbe a társaságba, szinte hallotta a nevetését, és maga előtt látta a többiek arcát, amint hallgatják Hal Horn történeteit. Biztosan megkedvelték volna. És neki is tetszett volna a társaság.

Corran gerincén végigfutott a hideg. A család közvetlensége vibroszablyaként hasított belé. Az apja, Hal Horn ismerte az ő apját, a jedilovag Neeja Halcyont. Hal soha nem mesélt neki Neejáról. Tudom, hogy ezzel csak engem akart védeni, de azt is tudom, hogy mennyire büszke volt az apjára. Amikor panaszkodtam neki, hogy mekkora terhet érzek a vállamon, és ő azt válaszolta, meg kell tanulnom cipelni a terhet, már tudta, hogy a jediörökség nyomja a vállamat. Ilyen mértékletesen fejezte ki a büszkeségét, noha a hallgatás kényszere belülről bizonyára mardosta. Lehet, hogy később, a Birodalom bukása után szándékában állt elmondani mindezt, de azt az időt már nem érte meg.

Corran kimentette magát a család előtt, és a lépcsőn felment a bolygó felszínére. A két nap már lenyugodott, de a melege még nem távozott el a talajból. Mindamellett a sivatagra telepedő hideg már egy-egy fuvallat erejéig éreztette közelségét. Jól passzolt ahhoz a hűvös érzéshez, amit Corran a bensőjében érzett.

- Bocsásson meg, Horn hadnagy, nem akarok tolakodó lenni!

Corran megfordult, és Jula Darklighter sziluettjét pillantotta meg az üregből szivárgó fényben.

- Nem zavar, uram. Én kis családból származom, és engem fáraszt ez a nyüzsgés.

- Én nagy családból származom, de engem is fáraszt. - Jula a földre pillantott, és odébb rúgott egy kődarabot. - Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy a gondját viseli a fiamnak odakint.

Corran elmosolyodott, de a fejét rázta. - Gavin tud magára vigyázni.

- Azt mondta, maga megbízott benne, és megvédte egy másik pilótával szemben. Nem éppen így fejezte ki magát, de nem nehéz Gavin szavai mögé látni.

Corran könnyedén felnevetett.

- Nem, a maga fia hajlamos leegyszerűsíteni az érzelmeket. A szóban forgó esetben az történt, hogy nekem nézeteltérésem támadt Bror Jace-szel, és Gavin a vita közepén találta magát. Örülök neki, hogy ő akkor a bizalom jeleként könyvelte el azt, hogy a védelmembe vettem, de az igazság az, hogy akkoriban még nem bíztam a tapasztalatában, és csak azt néztem, hogy védelemre van szüksége. Büszke lehet a fiára.

Jula elmosolyodott, bólintott, és egyenesen Corran szemébe nézett.

- Már majdnem felnőtt Biggshez, ugye?

- Mi mindannyian felnőttünk már Biggshez, uram. A Birodalom eltűnőben van, de még mindig akadnak, akik készek harcolni érte. - Corran felemelte a kezét, és önkéntelenül is megtapogatta a jediérmét. - Gavin megsérült, és majdnem bele is halt, de elég erős volt ahhoz, hogy túlélje. Pilótaként egyre jobb és jobb lett, és igencsak nagy károkat okozott az ellenség soraiban. Bátor, de nem ostoba. Ő az a fajta ember, aki a Lázadás gerincét alkotja, éppen ezért képes folyton győzni.

- Amit mond, Horn hadnagy, az büszkeséggel tölt el - sóhajtott fel Jula. - És ez segít elviselnem a rosszat. Gondolom, a maga szülei egyformán aggódnak és büszkék.

- Az én szüleim meghaltak, uram.

- Sajnálom.

- Köszönöm.

Jula hüvelykujjával a mulatozó társaság felé bökött.

- Gondolom, nem könnyű elviselnie őket?

Corran vállat vont.

- Összehasonlítva egy birodalmi börtönnel, nem is olyan rossz. A lényeg az, hogy ott a gondolataim folyton a rossz emberek körül jártak: azok körül, akik oda juttattak. Itt nincsenek negatív gondolataim.

- Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy végérvényesen elfogytak a negatív gondolatai. - Jula megveregette a vállát. - Nincs rosszabb érzés, mint a bánat és a fájdalom, Horn hadnagy. Az ő bűnük, hogy börtönbe került. Menjünk vissza, lássuk, mit tehetünk, hogy felvidítsuk magát!

Igaza van. Okom van szomorkodni, de nem itt és nem most. Corran elmosolyodott.

- Köszönöm. Azt hiszem, csatlakozom a társasághoz. A Birodalom elleni harc során oly gyakran volt részem becsmérlő fogadtatásban, hogy most az egyszer azt is elviselem, hogy örülnek nekem.

- Ezt örömmel hallom - mondta Jula, és karon ragadva a fény felé vezette Corrant. - A Darklighterek mindig barátként kezelték a családtagokat, és családtagként a barátokat. És mindig örültünk, ha gyarapodtunk egy újabb taggal.

NYOLC

Ez biztos csak álom. Vagy rémálom. Wedge lassan kinyitotta a bal szemét, és várt, amíg megszokja a sötétséget. Először semmi szokatlant nem vett észre a kivilágítatlan szobában, de aztán megpillantotta a sötétben felsejlő két apró fénypontot. Valaminek vagy valakinek a nyilvánvaló jelenléte arra ösztönözte álomtól ittas agyát, hogy tovább lépjen az öntudat állapota felé, de amíg másodízben is meg nem hallotta a hangot, nem fogadta el, hogy mindez nem egy rémálomban esik meg vele.

- Jó reggelt, uram, örülök, hogy ismét látom.

Wedge a hátára fordult, és kinyitotta mindkét szemét.

- Emtri?

- Milyen kedves öntől, hogy még emlékszik rám, paran... akarom mondani, Wedge gazda. - A fekete, virágcserépfejű 3PO droid széttárt karokkal állt az ágy mellett. - Látom, még nem pihente ki az utazás fáradalmait, és megfordult a fejemben a gondolat, hogy hagyom tovább aludni, de hát elérkezett az az időpont, amikorra az ébresztést kérte.

Wedge felnyögött. Nem sokkal azután, hogy Corran, Mirax és Gavin elhagyták a Tatuint, Winter felfedezett egy X-szárnyúakkal és alkatrészekkel teli raktárt a Rishin. Az osztag pénzéből bérelt egy módosított koréliai YT-1300as könnyű teherhajót, az Eclipse Ridert, és Ooryllal útnak indult, hogy ellenőrizze a hírt. A Coruscant elhagyása simán ment, de a rendszerbe lépve problémáik támadtak. Leszálláskor az egyik repulzorlift tekercse leszakadt. Amíg Ooryl nekilátott a javításnak, Wedge a nyakába szedte a kikötőt, hogy végigjárja a h'kigek már-már vallásosan bonyolult jogi útvesztőjét, amit szerinte csak azért hoztak létre, hogy tilthassanak és korlátozhassanak mindent, ami az élet megkönnyítését szolgálja.

Megtalálta a raktárt az X-szárnyú alkatrészekkel együtt. Becslése szerint a roncsokból két vadászgépet tudnának összeszerelni, ami nem kevés, de jóval kevesebb annál, amit remélt. A repulzorliftre szóló tilalom megnehezítette a berakodást, így a tervezettnél huszonnégy órával később tudták elhagyni a bolygót.

Mire a Yag'Dhulhoz értek, Wedge már négy napja volt talpon, és igen kimerültnek érezte magát. Leparkolta a teherhajót, és megkért valakit, hogy mutassa meg a szálláshelyét. Azt hiszem, mégsem lesz elég a tervezett huszonnégy óra alvás, mert már hallucinálok, és egy olyan droid hangját hallom, amelyiknek most a Coruscanton kellene lennie.

Megdörzsölte a szemét, és megint kinyitotta. Emtri még mindig ott állt előtte.

- Mi folyik itt? Cracken tábornok küldött, hogy tartsd rajtam a szemed?

- Tekintettel arra, hogy nincs szemem, a válasz persze, nem. - A droid feje jobb felé billent. - Nem emlékszem, hogy volna a korábbi tulajdonosomtól érvényben olyan parancs, amit még nem hajtottam volna végre.

- Korábbi tulajdonos? - Corran érezte ugyan, hogy fokról fokra visszanyeri az öntudatát, de ettől hirtelen kijózanodott, sőt még aggódni is kezdett. Valaki rossz tréfát űz velem. - Hívd ide Tychót!

Tycho megköszörülte a torkát, és Wedge megfordulva látta, hogy a másodtiszt az ajtófélfának támaszkodva várakozik.

- Tekintettel az ismeretlen környezetre, gondoltam, nem árt, ha ismerős arc látványára ébredsz.

- Rendben van. - Wedge résre csukta a szemét. - Ha jól emlékszem, nem azért vettelek vissza, hogy megismételd valamelyik korábbi trükködet... mint az a post mortem üzenet, amit Corrantól küldött veled a Borleiastól. Jó lesz, ha vigyázol magadra!

- Mert különben? Azt hiszed, tudsz nagyobb bajt okozni nekem, mint az a tárgyalás meg a birodalmi börtön volt? - Tycho provokálón előrenyújtotta az állát, de nem állta meg nevetés nélkül. - Próbáld csak meg, Antilles, amikor csak kedved tartja!

Wedge megrázta a fejét.

- Egyszerre csak egy reménytelen csatába kezdek. Van itt valahol kávé?

- Olyan erős és forró, hogy szétmarja az acélüveget is - bólintott Tycho.

- Óriási. - Wedge kiszállt az ágyból, és belebújt a köntösbe, amit Emtri tartott elébe. A derekán megkötötte az övet, és Tycho nyomában átment a szomszédos helyiségbe. A bútorzat stílusban, színben is változatos volt, de minden fémcsövekből és könnyű szövésű, de erős vászonhuzatból állt. A kisebb tömeg és kisebb súly kisebb szállítási költséget igényel, és a gravitációs állomás energiahálózatát sem terheli meg.

Wedge belevetette magát az alacsony asztal mellett álló székbe, és két kézzel szorongatni kezdte a gőzölgő kávéscsészét. Hagyta, hogy a gőz simogassa az arcát. Élvezte az ízét, és érezte a melegét, amint szétáradt a belsejében. Az agyára telepedett köd lassan foszladozni kezdett.

- Szóval, hogy kerül ide Emtri?

Tycho titokzatosan elmosolyodott.

- Politika.

Wedge a kávét szopogatta.

- Oké, vázold fel a lényeget, mert ebből nem sokat értek.

- Kissé fura történet lesz, de nem tehetek róla - Tycho előrehajolt a széken. - Mielőtt a Yavin 4-nél elfogták, Jan Dodonna megtervezte az A-szárnyút. A Szövetség gyártani kezdte, és a Lázadók később rendszerbe állították. A legtöbb A-szárnyút olyan helyen építették, ahol nem volt sok gyár, legfeljebb magánkézben lévő műhelyek. Mindenütt ugyanazon tervek alapján dolgoztak, de a beszerezhető alapanyagból dolgoztak. Azon a gépen, amit én repültem, például fijisifából készült elemek is voltak. Szerintem a Karduinon készülhetett.

- Emlékszem, folyton meg kellett erősíteni, mert szivárgott.

- Úgy van. Nos, Incom és Koensayer attól tartott, hogy az A- és B-szárnyúak kiszorítják az X- és Y-szárnyúakat, ezért az Ideiglenes Tanácshoz meg a Fegyveres Erőkhöz fordultak, és új szerződést akartak kötni. Incom abban bízott, hogy a szerződést az X-szárnyúakra fogjuk meghosszabbítani, de csalódott, mert elutasítottuk. Koensayer elhíresztelte, hogy azért, mert már nem bízunk meg az X-szárnyúakban... Incom erre stílust váltott, és azt mondta, új terveken dolgozik, amik a Zsiványkommandót szinte művészi szintre emelhetik. Amit felajánlott, nem volt más, mint egy A-szárnyú, amin csak annyi módosítást hajtott végre, hogy az elülső lézerágyúkat elforgathatóvá tette.

- Nem rossz, de még mindig nem tudom, Emtri hogyan kerül ide?

- El fogok jutni oda is, és meglátod, nem fogod bánni a kis kitérőt. - Tycho összekulcsolta a kezét. - Valaki a hadseregnél... talán éppen Cracken tábornok, de az is lehet, hogy maga Ackbar admirális, úgy döntött, hogy elfogadja Incom javaslatát. Átvizsgálták a Zsiványkommandó után megmaradt felszerelést, és pótalkatrésznek nyilvánították, majd kiselejtezték az egészet. Winter mindenkinél gyorsabban szerzett tudomást erről, így időben lecsaphattunk a készletre. Megszereztük Emtrit és az asztromechanikus droidjainkat.

- Kiselejtezték? A felszerelésünket eladták alkatrésznek?

- Pótalkatrésznek, igen.

- Miket például?

- A PL-1-eseket.

- PL-1-eseket? Sosem hallottam róluk.

Tycho a fejét rázta.

- Ez a pilóták sorsa.

Wedge azon nyomban hahotázni kezdett. Valaki a Coruscanton elhatározta, hogy a segítségünkre siet, vagy éppen sietteti a végzetünket. Remélem, az elsőről van szó.

- Emtrit egyszerűen árverésre bocsátották?

- Egy kicsit sokba került, de szerintem megérte. - Tycho halkan a markába köhintett. - Zraii és az emberei is lemondtak, és utánunk jöttek. Van egy egész osztagunk, ami a magatokkal hozott alkatrészekkel nagyon sokáig üzemképes állapotban tartható.

- Nagyszerű. És hogy néz ki az állomás?

- Nem rossz. - Tycho a hálószoba felé intett. - Adok fél órát, hogy kitakaríts, azután körbevezetlek. Nem egy Halálcsillag, de a célnak megfelel.

Szürke űrruhájában Wedge követte Tychót végig az űrállomáson. Szűk volt a ruha, de ez is luxusnak számított egy olyan állomáson, ahol a hely és a súly nagy érték. A fürdőhelyiség közös volt, ahogyan az étkező is. Voltak ugyan kisebb külön étkezők, de az ételt csak a központi helyiségben lehetett megkapni, onnan kellett elszállítani a féltucatnyi kis ebédlőbe. Ezek a helyiségek egyben mosodaként és edzőteremként is szolgáltak.

Tycho egészen az állomás középpontjáig vezette Wedge-et. Ott megnyomott egy gombot a falon.

- Itt van kilenc turbólift, hat személy-, három pedig teherszállításra.

Wedge kinyújtotta a kezét, és megtapogatta a szürke duraplaszt mennyezetet.

- Minden olyan kicsi. Óriásnak érzem magam.

- Nagyon szűkös itt a hely. Szerintem azért építették ilyenre, hogy megnehezítsék a rohamosztagosok dolgát. - A turbólift megállt, és Tycho kipréselte magát az ajtón. - Huszonöt lakószint van a dokk felett és ugyanennyi alatta. Emtri már dolgozik az elhelyezésen. A dokk alatti tíz emeletet fogja átalakítani a csapat számára.

- Sokkal jobban örülnék, ha csak a mi embereink maradnának az állomáson. Ysanne Isard előbb-utóbb a nyomunkra fog akadni.

- Egyetértek, Wedge, de ha elküldjük az embereket, tőlük sokkal hamarabb megtudja, hol vagyunk. Azzal, hogy megtámadtuk az állomását, azzal, hogy Zsinj evakuálta az embereit, itt csak elhanyagolható maradvánnyal számolhat. De ha elküldjük innen az ittmaradtakat, azzal kötelezettségen felüli jelentéstételre ösztönözzük őket... És ha eszembe jut az az étel, amit a Hothon a tauntaun húsából akartál készíteni... - Tycho összeborzadt.

- Tudják, hogy itt veszéllyel kell számolniuk?

- Szerintem azt hiszik, Zsinj után Isard csak jobb lehet. Beszéltem az itteni munkaadókkal, ők azt mondják, számítanak a problémákra. Nyilván azt hiszik, hogy velünk itt biztonságban lehetnek, mert a galaxis söpredéke a felszabadulást követően nem örökké fog rajzani az űrben.

- Igen, de a tartalékaik kimerülnek, és akkor problémát fognak okozni.

A turbólift megállt a dokkok szintjén. A magas acélüveg ablakokon át Wedge-nek pompás kilátása nyílt a Yag'Dhulra. A bolygó kicsi volt, de annál látványosabb. Három hold keringett körülötte, mégpedig a szeszélyes árapályhatásoknak köszönhetően a bolygó forgásával ellentétes irányban. Az atmoszféra hevesen kavargott, állandó viharok hajszolták a szürke felhőket, melyek között a villámok fényénél még az űrállomásról is látni lehetett a felszín vörös kőzetét.

- Nehéz elhinni, hogy ebben a pokolban ki tudott alakulni az élet. - Wedge karba fonta a kezét, és megborzongott. - Nem csoda, hogy a givineknek exocsontvázuk van és a vákuumban élnek.

- Szerencse, hogy egyáltalán létezni tudnak. Az egyik támadásunk alkalmával az állomás léket kapott, és givineket kértek meg a javításra. Most minden rendben van egy kivétellel: az állomásmester meghalt egy inspekciós körút alkalmával.

Wedge összevonta a szemöldökét, és emlékezetébe idézte az öreg twi'lek ábrázatát, aki legalább olyan nyájas ember volt, mint amilyen kegyetlen Darth Vader.

- Valsil Torrnak hívták, ugye?

- Azt hiszem, igen. Rá akarta beszélni az egyik givin munkavezetőt, hogy fizessen neki kenőpénzt. Megbeszélték, hogy megtárgyalják az ügyet, és amikor a givin Torr irodájába ment, megtörtént a baleset: elszökött a levegő. A vákuum kiszívta a twi'leket, de a givin túlélte, és megjavította a léket.

- Tehát most nincs feje az állomásnak?

- A kereskedők létrehoztak egy Gazdasági Irodát, és a dolgok látszólag rendben mennek, legalábbis szerintük. Ki kell valakit neveznünk, aki felügyel rájuk, de pillanatnyilag nem tudok jelöltet. - Tycho széttárta a karját. - Ez itt a fő dokkolókészség, ami önmagában tíz szintet foglal el. A középső hat az átrakó és raktár szerepét tölti be. Mindkét szélső párban a szálláshelyek vannak, meg üzletek, kávézók... egy kis menedék, az otthon illúziója az erre tévedt hajósoknak. A kávézóban valójában azt szolgálják fel, amit mi meghagyunk, de minél kevesebb a világítás, annál magasabbak az árak.

- Tudod, a maga helyén a tauntaun húsa is ízletes lehet.

- Hát persze, elhiszem, ha akarod, Wedge. - Tycho az űrbe kinyúló háromszögletű dokkoló platformra mutatott. - A hajók ott dokkolnak, kirakják, vagy kicserélik az árut, majd mennek az útjukra. Ha a legénység tovább akar időzni, akkor orbitális pályára állítják a hajót, és az állomás siklójával közlekednek. A hangár egyébként is kicsi, de most nagy részét elfoglaltuk. A javításokra azonban maradt elég hely.

- Elég jól néz ki. - Wedge figyelte, amint egy apró jacht közelít az állomás felé. Karcsú vonalai, lefelé görbülő szárnyai egy koréliai halra emlékeztették. - úgy látom, megjött a Pulsar Skate. Hallottál felőlük valamit?

- Nem, de volt egy drága, relézett adásuk Huff Darklighter számlájára, abból úgy gondolom, nem volt gondjuk.

- Jól van. - Wedge a liftre mutatott. - Menjünk le, üdvözöljük őket, és nézzük meg, mit vettek a pénzünkért.

KILENC

Wedge még akkor is azon elmélkedett, nem egy álom csapdájában vergődik-e, amikor az osztag hangárjának szintjén kiszállt a liftből. A helyiségben egy tucat X-szárnyú sorakozott, közöttük technikusok serénykedtek. De nem ez lepte meg elsősorban, mert a látványt korábban gyakran volt alkalma tapasztalni.

- Mi folyik itt? - fordult Tychóhoz.

Tycho elvigyorodott.

- Hát, most már nem tartozunk az új Köztársaság Fegyveres Erőinek kötelékébe, olyan színeket és felségjelet használunk, ami nekünk tetszik, nem? Nézd, Corran gépe is mindig zöld volt, rajta fekete-fehér csíkkal, és a droidját is ugyanígy festette. Ezért arra gondoltam, hogy mi is olyan színűre festhetnénk a gépeinket, amilyenre nekünk tetszik.

Az egyik gépre mutatott, amely vérvörösen pompázott, csak az orra és a szárnyvége virított fehéren. A vöröset és a fehéret széles fekete vonal választotta el egymástól.

- Az ott az enyém. Utánanéztem, hogy az Alderaan lefegyverzése előtt ez volt a színe az Alderaan Gárdának, amely az otthonomat védte. Emellett beszereztem egy barát/ellenség azonosítót, ami a régi alderaani kód szerint működik... történetesen az Another Chance-ről való. A BEA és a színek szerintem tökéletesen kifejezik, hogy már nem az új Köztársaság alkalmazásában állunk.

Wedge egy percre beharapta az alsó ajkát. Nem rossz ötlet, akárhogy is nézem. Ráadásul sokkal, hm... elrettentőbbek így a gépek.

- Tetszik, Tycho, de nem tudom, mi legyen az én gépemmel. A CorSec zöldje már Corrané, és meg is érdemli, hogy használja. Mit szólnál a sötétkékhez, vörös csíkokkal?

- A Koréliai Vérsávokkal? - Wedge elnevette magát. - Én sosem szolgáltam a Koréliai Hadseregnél, így sose kaptam Vérsávot. Han Solo viselte őket a nadrágján, mert ő elvégezte a Birodalmi Akadémiát, és megkapta a bátorságáért.

- Ó, és te netán nem vagy ugyanolyan bátor?

- Ezen most nem vitatkozom, mindenesetre sosem voltam eléggé katonás ahhoz, hogy elnyerjem. - Wedge lassan elmosolyodott. - Fessetek mindent feketére, elől pedig törjétek meg zöld és arany csíkokkal!

Tycho összevonta a szemöldökét.

- Nem ismerem ezt a felségjelzést.

- Nem is ismerheted. - Wedge elgondolkodott egy percig. - Amikor a szüleim még üzemanyagtöltő állomást üzemeltettek a Gus Tretán, az apám összegyűjtött annyi pénzt, hogy kiépíthetett egy üzlethálózatot. A zöld, az arany és a fekete jellemezte a logóját és az egyenöltözetet. A te színeid is az otthonodhoz kötnek, ugyanez a helyzet Corrannal, és a többiekkel is. Az enyém azt az otthont jelképezi, amely az enyém lehetett volna.

- Azonnal kiadom az utasítást. - Tycho elindult a Pulsar Skate felé, amely épp akkor libbent át a zsilip szerepét betöltő mágneses mezőn, és telepedett le a hangár padlójára. A nyomában megérkezett egy szögletes sikló is, de az jóval messzebb parkolt le. - A tiéd meg Gavin hajója lesz készen legkésőbb.

Wedge Ooryl fehér vadászgépére pillantott. - Ooryl hajóját is fel kell venned a listára!

- Nem, az készen van.

- De olyan... egyszerű.

- Egyáltalán nem az, ha ultraibolya fényben nézed - felelte Tycho. - Zraii szerint mesterdarab.

- Nos, hát ezért lettem harcos, nem pedig művész. - Wedge Mirax, Corran és Gavin felé intett, akik épp akkor szálltak ki a Pulsar Skate-ből. Várjunk csak, ez meg kicsoda? A negyedik alak testes volt, sokkal magasabb, mint Gavin, de nem tűnt olyan lomposnak, mint egy hutt. Amikor a feje is előbukkant a lejáró nyílásából, és megpillantotta fehér sörtehaját, azonnal felismerte.

- Hát ezért látszik Corran olyan levertnek.

- Mi? - Tycho Wedge-re pillantott. - Ki az a negyedik fickó?

- Mirax apja.

- Ó. Ó!

Wedge gyorsan odalépett hozzájuk, és kezet rázott Booster Terrikkel.

- Ezer éve nem láttalak, Booster.

Wedge keze eltűnt a hatalmas férfi kezében.

- De nagyot nőttél az öt év alatt, amíg én a Kesselen voltam! Amikor kiszabadultam, te akkortájt fagyoskodhattál a Hothon. Mindig reméltem, hogy egyszer összefutunk, s lám, igazam lett.

- Úgy bizony. - Wedge Miraxra pillantott. - A lányodnak van egy jó tulajdonsága. Mindenki életét megmenti.

- Igen, hallottam róla idefelé az úton. - Booster Terrik Wedge vállára tette hatalmas kezét, a másikkal pedig megszorongatta a torkát. - Mindazonáltal reméltem, hogy távol tartod a lányomat az ilyen Horn-féléktől.

Wedge finoman Booster oldalába döfte a könyökét.

- Először is, ha te nem vagy képes kordában tartani a lányodat, hogyan várhatod el tőlem? Másodszor, ahogyan Terriknek is megmondtam, Corran nem az apja. Hanem az egyik legjobb ember, akit valaha ismertem.

- Többet kéne járnod a világot, Wedge - mondta Booster, és elengedte a parancsnok nyakát. - Érdekes helyen laktok. Ezzel ugyan nem állíthattok meg egy Szuper Csillagrombolót, de szerintem ezt te is tudod. De ha egy skatulyába zárva akarsz meghalni a világűrben, arra nagyon is alkalmas.

- Tycho éppen körbe akart vezetni. Velünk tarthatsz.

- Boldogan.

Wedge bólintott, majd Gavinre nézett.

- Hogy mentek a dolgok a Tatuinon?

- Jól, uram. Vettünk rengeteg személyi fegyvert, nehézfegyvereket, TIE-alkatrészeket, és néhány olyan dolgot, amit. Mirax jól eladhatónak ítélt. Huff bácsi azt mondta, ez minden, ami az Eidolon készletéből megmaradt.

- Minden jó állapotban van, Wedge - vetette közbe Corran. - A kézifegyverek alkalmasak egy kisebb hadsereg felfegyverzéséhez. A páncélok egyenértékűek a rohamosztagosokéval.

Corran elhallgatott, mert lépteket hallott közeledni. Wedge megfordult, és néhány alakot látott előbukkanni a Pulsar Skate mögül. Egy testes, kopaszra borotvált fejű, bozontos szakállú, brutális küllemű férfi és egy filigrán fiatal nő közeledett feléjük. Wedge egy pillanatra megijedt, azután elnevette magát.

- Hogyan értetek ide ilyen gyorsan?

Az aranybarna hajú nő kedvesen mosolyogva válaszolt.

- Én is örülök, hogy látlak, Wedge. Nem sokat változtál, ahogy Tycho és Mirax sem. - Bólintott a többiek felé, majd kezet nyújtott Corrannak. - Elscol Loro és Sixtus Quin.

- Elscol a Bakura után csatlakozott az osztaghoz, és néhány bevetésen velünk repült. - Wedge hüvelykujjával a társára bökött. - Sixtus Quin különleges hírszerző ügynök volt, akit elárult a birodalmi parancsnoka. Ő segített nekünk eltűnni a Tatuinról.

Corran bólintott.

- Mindig szívesen látunk új pilótákat.

- De mi nem azért vagyunk itt, kölyök. - Loro lapos pillantást vetett Corranra. - Azért értünk ide ilyen korán, mert a hívásod a közelben ért utol minket. Hallottuk, mi történt a Thyferrán, és úgy gondoltuk, köthetnénk egy kis üzletet.

Corran megmerevedett.

- És pedig, milyen üzletet?

Loro arca vigyorba torzult.

- Én most is azzal foglalkozom, amivel a besorozásom idején. Birodalmi zsarnokok által sanyargatott bolygókat keresek, és felszabadítom őket. Sixtus meg akik megmaradtak az osztagából, és még néhány hasonszőrű is velem tart. Megszervezzük a helyi ellenállást, kiképezzük őket, fegyvert, felszerelést adunk nekik, és segítünk nekik megszabadulni a helyi hatalmasságoktól.

Wedge elmosolyodott.

- Bizonyára emlékeztek rá, hogy az első megbeszélésünkön azt mondtam, fogalmunk sincs róla, hogyan kell egy kormányt megdönteni. Elscolnak ebben több gyakorlata van, mint bárki másnak. Viszont nem szeret senkihez sem tartozni, ezért nem láttuk őt az Új Köztársaság kebelén belül.

Loro vállat vont.

- Az az igazság, hogy még nem alakult ki véleményem az Új Köztársaságról, de a Tycho-féle tárgyalás csak negatív gondolatokat gerjesztett bennem. Amellett a Birodalom elvette tőlem a családomat, ezért én igyekszem elvenni az övékét.

- Volt alkalmad átnézni az anyagot, amit elküldtem?

Elscol bólintott.

- Ha a vratixokkal lojális humánok aránya pontosan lett megállapítva, akkor egyszerű a dolgunk. Az igazi problémát a birodalmi hajók jelenléte jelenti. Minden tevékenységünket megakadályozhatják egy felszíni bombázással. Ha sikerülne eltávolítani vagy megsemmisíteni őket... a legjobb volna mindkettőt, akkor könnyedén kiépíthetjük az ellenállást, és kirúghatjuk Ysanne Isardot. Biztos vagyok benne, hogy menni fog, de azért pontosan kell tudnom, hogy mihez kezdjek, ha már ott vagyok, és körülnéztem.

Mirax felvonta a szemöldökét.

- Te arról beszélsz, hogy a Thyferrára akarsz menni?

- Igen, előbb vagy utóbb odamegyek - tárta szét a kezét Elscol. - Szövetségre kell lépnünk az Ashernnel, és ha nem sikerül, ugyanúgy harcolnunk kell ellenük, mint a birodalmiak Xucphra-szövetségeseivel. Meg kell határoznunk a célpontokat, ahol le kívánunk csapni, hogy megszervezhessük a sztrájkokat. Fel kell készítenünk a lakosságot az ellenállásra, és ki kell választanunk az alkalmas helyi vezetőket. Ha ez egy isten háta mögötti világ volna, amivel senki nem törődik, minden egyszerűbb volna. A Thyferra azonban létfontosságú bolygó, ezért sebészi precizitással kell cselekednünk.

- Egyetértek - mondta Wedge, és karba fonta a kezét. - Nekünk sincs elég fegyverünk és emberünk, ezért nem engedhetjük meg, hogy a dolgok elhúzódjanak.

Sixtus csípőre tette hatalmas kezét.

- Mit gondoltok, mennyi ideig tudjátok titokban tartani az ittléteteket Isard előtt?

Wedge vállat vont.

- Fogalmam sincs róla. Minden szükséges intézkedést megtettünk, de itt ugyanolyan sebezhetőek vagyunk, mint a Lázadók voltak a Hothon meg a Yavin 4-en. Ha Isard ránk talál, nehéz napok köszöntenek ránk.

- Akkor minél előbb a Thyferrára érünk, annál előbb fogja úgy gondolni, hogy néhány hajóját nem árt a közelben tartania.

Gavin felkapta a fejét.

- Nem azt terveztük, hogy szétszórjuk a flottáját?

- Igen, de akkor csak apránként tudjuk megsemmisíteni. Tudom, hogy ti, Zsiványok kemény gyerekek vagytok, de egy tucat vadászgép egymagában nem képes megbirkózni négy csatahajóval. Isardot arra kell rávenni, hogy szétküldje a hajóit, s úgy könnyebben elbánhattok velük. Ugyanakkor arra is okot kell találnia, hogyne mindet küldje el, mert akkor túlerővel találjátok szemben magatokat.

Corran kíváncsian pillantott rá.

- Ez úgy hangzik, mintha azt mondanád, Jégszívet csak akkor győzhetjük le, ha bolonddá tesszük.

- Egyáltalán nem, szépfiú. Csak arról van szó, hogy Isardnak sok gondolkodnivalót adjunk. Szereti, ha mindent kézben tarthat, ez nyilvánvaló, és ennek érdekében ostobaságokra is képes. - Sixtus mosolya azt az érzést keltette az emberben, mintha az nagy erőfeszítést okozna neki. - Sok problémát kell okoznunk neki, hogy azt tegye, ami nekünk jó, ne azt, amit ő akar. Mi határozzuk meg a tempót, és mit tegyen.

Tychónak is volt közbevetése.

- És ha nem úgy táncol, ahogyan mi fütyülünk?

Elscol széttárta a karját.

- Akkor mi táncoljuk körbe őt. Nem hibázhatunk. Az eltávolítása nem lesz könnyű, sem gyors, de meg lehet csinálni. Emberek fognak meghalni, de ha ő ellenőrzi továbbra is a galaxis bactaellátását, akkor is ugyanez a helyzet.

Wedge bólintott, és oly nehéznek érezte a vállait, mintha valaki ólomköpenyt terített volna rá. A Zsiványok soha nem igyekeztek csökkenteni a nehézségeket, ha akcióról volt szó, de nem is mérlegelték ilyen mértékben a valóságot. Olyan ez, mintha hinni kezdenénk a Zsiványkommandó legendájában - hogy a lehetetlen a számunkra nem több taposómalomnál. Ismerjük a halált, az része az akcióinknak, de mert önszántunkból visszük vásárra a bőrünket, egyedül mi vagyunk felelősek a saját életünkért. Elscol jól látja, hogy ebben a harcban nagyon sokan fognak meghalni.

Lassan bólintott.

- Oké, lássunk neki komolyan megtervezni az akciót! Már összegyűjtöttük a gépeket, a fegyvereket meg a muníciót, most határozzuk meg a célt, körvonalazzuk a tervet, állítsuk fel a szabályokat, és rögzítsük, hogy meddig mehetünk el a cél megvalósítása, a Thyferra felszabadítása érdekében! Abból, hogy itt vagytok, arra következtetek, hogy segíteni akartok, igaz, Elscol?

Loro Wedge-re kacsintott.

- Valójában azért jöttem, hogy megkérjelek, az embereiddel fedezz engem, amíg megoldom a problémát, de meggondoltam magam. Mégiscsak az a legjobb, ha ti csináljátok meg. Benne vagyunk.

- Óriási! - Wedge vállon veregette Lorót. - Tehát, mit javasolsz, hol kezdjük?

Elscol szélesen elvigyorodott.

- Azt hiszem, első lépésként az őrületbe kell kergetnünk Isardot.

TÍZ

Corran még egyszer ellenőrizte a műszereit, de mindent rendben lévőnek talált. A monitor szerint tizenöt másodperc múlva bukkan ki a hiperűrből.

- Most figyelj, Füttyös, ez nagyon furcsa lesz!

Tudta, hogy egyáltalán nem kellene különlegesnek lennie, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valami fura fog történni. Nem is írhatta a hiányzó faktorok számlájára, mert ezúttal ilyenek nem is voltak. A hírszerzésnek a bactakonvojról adott jelentése precíz volt, és kétszer is ellenőrizték. És az osztag képes eltéríteni, mielőtt Isard még észbe kaphatna és mentőakciót indíthatna.

Corran nyugtalansága abból fakadt, hogy ebben az akcióban olyasvalamit kellett megtennie, ami ellen egész életében küzdött. Az apja, a nagyapja is ez ellen küzdött. Még Neeja Halcyon is fellépett volna az olyan kalózok ellen, akik csillagközi konvojt szemeinek ki prédául. Corranból, a Koréliai Biztonsági Erők egykori csempészvadász tisztjéből kalóz lett.

Mindamellett egyszerű volt tettét helyesen megítélni. Elscol Loro kezdettől fogva azt hajtogatta, hogy mennyire fontos Ysanne Isardot felbőszíteni. És ha elrabolják a bactakonvoját, akkor minden bizonnyal őrjöngeni fog. Lehet, hogy emiatt a jövőben kíséretet fog adni a konvojok mellé. És még ha a Zsiványok soha nem is kerülnek szembe a csapataival, a rombolók puszta fenntartása, a zsoldosok fizetése, a felszerelés beszerzése nagy érvágás lesz a számára, különös tekintettel a feketepiaci árakra.

Annál kevesebb energiája marad miránk.

A monitortetején a számláló elérte a nullát. A pilótafülkén túl a fehér fényalagút rohanása megtorpant, az összefüggő fal apró, suhanó csillagokra hullott szét, majd megállapodott. Elöl a látótér egynegyedét elfoglalta a rendszer sárga napja. Az egyetlen bolygó sziluettje úgy lebegett előtte, mint hatalmas szemen a pupilla.

A kozmikus szem könnyezett - a bactakonvoj hajók könnycseppekként követve egymást távolodtak a bolygótól, pontosan szembe a Zsiványkommandóval. Hiába közeledett a konvojhoz, Corran nem tudott meg újabb részleteket a thyferrai hajókról, de Füttyös készségesen nyomatta a képernyőre a hajók adatait. A bactatankhajók háromszáz méteres testükkel, tagolt felépítésükkel vonuló hangyák képét idézték fel Corranban. Középső részük hat tartályból állt. Egy-egy bolygórendszerbe érve a helyi hajók majd melléjük repülnek, és ezeket a tartályokat egyszerűen üresre cserélik. Az is előfordul, hogy a cseretartály árut tartalmaz, amit a bactáért cserébe kap a Thyferra.

Corran bekapcsolta a komot.

- Zsivány Vezér, itt Kilences. A konvoj pontosan ott van, ahol számítottam rá. Egyelőre nem ellenségesek.

- Vettem, Kilences. Maradj vonalban! - Wedge hangja egy pillanatra elhallgatott, majd egy újabb csatornán is hallhatóvá vált. - Bactakonvoj, itt Wedge Antilles. Készüljenek fel irányváltoztatásra! A koordinátákat azonnal küldöm.

A komegységből új hang hallatszott.

- Antilles, itt a Thyferrai Delta-Kettő-Kilences Konvoj. Nem hiszem, hogy jogában állna parancsokat osztogatni nekünk.

- Akkor majd meggyőzöm. Kettes egység, támadás!

- Vettem, Zsivány Vezér - hallatszott a komban Tycho pimasz tónusú válasza. - Nyolcas, Kilences és Tízes, utánam! Szárnyakat támadó pozícióba!

- Ahogy parancsolja, uram. - Corran a kormánykart balra tolta, a gyorsítót meg előre. Így Tycho bal oldalára került. Nawara Ven, a Nyolcas, Tycho jobb oldalára zárkózott fel, míg Ooryl Corran mögött balra foglalta el a helyét az alakzatban. A formációt megőrizve a tankerek és vontatók sora felé húztak. A vontatók biztosan fel vannak fegyverezve.

Valóban, a vontatók - amik egyébként a konvoj élelmiszerkészletét és egyéb felszerelését is szállították - gyorsan leakadtak a vontatmányról, és felsorakoztak a szállítmány védelmére. Normális körülmények között, a felszínen ez hatékony védelmet nyújtott volna a szállítmánynak, itt, az űrben azonban csak megkönnyítette a Zsiványok dolgát, mert a célpontot egy kis területre koncentrálta.

Corran a kom gombjára csapott.

- Hetes, én hat teherhajót látok magam előtt, pedig az előbb nyolc volt. Ezek valamit fedeznek.

- Vettem, Kilences. A hiányzó hajók a legnagyobb példányok voltak. Figyelj a trükkre!

A teherhajók ekkor hirtelen szétváltak, és utat engedtek a támadó gépeknek. A négy Z-95-ös Fejvadász vezette vadászkötelék nyomban célba vette a Zsiványokat. Corran egy gombnyomással az összes energiát az elülső pajzsokra koncentrálta, majd a szálkeresztet ráillesztette az egyik Fejvadászra, és már tüzelt is.

A quadlézer átégette a Fejvadász pajzsát, és a bal szárnyat a csatlakozási pontnál lemetszette a hajótestről. A szárnyon lévő hajtómű felrobbant, a hajó pedig lassú pörgéssel kiállt a sorból. Corran jobbra szökkent, és az előbbi repülési síkja alá bukott. Onnan egy hurokkal visszatért az előbbi nyomvonalra, de a thyferrai hajók mögött.

Kiegyenlítette a pajzsokat, és a második thyferrai egység nyomába vetette magát. Ez vegyes csapat volt, két TIE-vadászból és két „randából" - TIE-hajótestre biggyesztett Y-szárnyú hajtóművekből álló hibrid gépekből - állt.

- Kilences, te akarod a randákat, vagy az enyémek lehetnek?

- Ooryl boldogan leszedi őket.

- Tízes, a jobb oldaladon vagyok. - Corran elmosolyodott, amint látta Ooryl gépét késedelem nélkül a randák oldalába kerülni. A randák, úgy látszik csak a konvoj védelmére voltak kiképezve, láthatóan nem tudták, hogyan kell szembeszállni egy vadászrajjal. Csúfnevük - a DIE-vadász - a hibrid hajó fogyatékosságaira utalt. Remekül egyesítették magukban mind a TIE-vadász, mind az Y-szárnyú hátrányait - lusták voltak, és nem rendelkeztek pajzzsal. Corran sokkal inkább ment volna csatába egy szál kábító kézifegyverrel, mintsem hogy egy ilyen gépbe beleüljön.

Szemét a többi TIE-vadászon tartotta, amíg Ooryl megközelítette a randákat. Noha a gand az exocsontvázának köszönhetően a földön darabosan és esetlenül mozgott, hajójának fürge, kecses mozgásán mindez egyáltalán nem látszott. Ahogyan Corran Fejvadászra leadott lövése is a megfelelő szögből érkezett, úgy most Oorylnak is hasonlóan jó alkalma nyílt a tüzelésre. Megvárja, amíg a legmegfelelőbb szögbe kerül.

Ooryl kétszer lőtt, két lézernyaláb suhant az elülső DIE-vadász felé. Semmi nem robbant fel, de a fülkéből szökő levegő egy pillanatra fehér jégfelhőt vont a gép köré. A DIE-vadász bukdácsolt néhányat, azután egyensúlyba került, és folytatta a hurkot, amibe eredetileg belekezdett. Ez másik lövésre ösztönözhette volna az üldözőjét, csakhogy az nagyon jól tudta, a gép irányítását átvette az intelligens automatika.

A DIE-vadász wingmanje szerencsétlenségére nem vette észre, hogy a partnere meghalt. Tartva a formációt, felzárkózotta másik gép mellé, Ooryl oldalazó manővere azonban a társa mögé utasította. Mielőtt ellenszegülhetett volna, Ooryl kétszer rálőtt. Az első lövés lángba borította a bal oldali gondolát, ami nem sokkal azután fel is robbant. A második lövés a pilótafülke és a másik gondola közti kapcsolatot zúzta szét. A hajtómű önállósítva magát továbbrohant a Chorax napja felé, a fülke pedig irányíthatatlanul pörögni kezdett.

Egy apró robbanás lángba borította a fülke tetejét. Azon át tűz lövellt ki belőle, melyből később kibontakozott a pilótaülés, rajta a pilótával. Eltávolodva a roncstól egyben meghatározta a pilóta jövőjét is: ő már nem fog többé a nyílt űrben katapultálni. Talán, ha fél órán belül megérkezik a mentőhajó, még megúszhatja, és nem fagy össze az űrben.

Corran bekapcsolta a komot.

- Egy rossz fiút kilakoltattam.

Füttyös heves csipogása minden lehetséges választ elnyomott.

- Vettem, Füttyös. TIE-vadászok közelednek. Tízes, megint te vagy a wingmanem.

- Tízes engedelmeskedik a parancsnak.

Corran megrázta a fejét, miközben a gépét átfordította a bal oldali stabilizátor síkján, majd alapállásba húzta a kormányt. A kötelékben bárki más örömujjongásban tört volna ki, amiért kilőtte a DIE-vadászt, legalábbis a hangjából érződött volna az izgalom. Ooryl hangja azonban nem változott. Izgatottságára vagy szégyenérzetére csakis abból lehetett következtetni, ahogyan önmagáról nyilatkozott. A gandok az önmagukra vonatkozó személyes névmás megválasztásával fejezték ki önértékelésüket, mintha csak tegyük fel, a Gand Vének Tanácsa mondana értékelést valamelyik fiáról. Ha tehát Ooryl örült valaminek, önmagát Oorylnek nevezte, ha hibát vétett, Qryggnek. Amikor pedig szégyent érzett, névtelenségbe burkolózott.

Az egója ugyanolyan erős, mint bármelyikünké - de jobban tudja kordában tartani.

Corran megfordult az X-szárnyújával, és így teljesen szembe került a TIE-gépekkel. Az első TIE egyszerűen kitért, a másik viszont dugóhúzóval igyekezett megnehezíteni a célzást. Corran azért rálőtt, mielőtt a szökevény után vetette magát. Ő jelenti a kisebb veszedelmet.

A TlE felfelé és lefelé szemkápráztató gyorsasággal manőverezett, oldalirányú kitérésre csak nagy ritkán szánta el magát. Újonc még, és csak légköri gyakorlata van. A TIE nyolcszögletű szolárpaneljei igen megnehezítették a manőverezést a nagy légellenállású légkörben, mondhatni úgy is, hogy csak függőlegesen tették lehetővé azt. A világűrben nem volt mi ellenállást fejtsen ki a panelekre, ám a pilóták beidegződése működött, bizonyítva, hogy milyen jól megtanulták a leckét.

Most egy egészen másmilyen leckét fognak megtanulni. Corran egy gyors orsóba vitte a gépét, bal felé fordult. Míg korábban a le s fel ugráló TIE-gépet szinte lehetetlen volt befogni, most viszont az elfordított X-szárnyú célkeresztje egy csapásra rátapadt. Corran ujja a ravaszra feszült, és lézernyalábbal szórta meg az ellenfelét.

A quadlézer lesöpörte a bal szolárpanelt. A megolvadt fém elvarratlan cérnaszálakra emlékeztető fehér füstfonalakat húzott a bucskázó gép után. Corran előrenyomta a gyorsítót, hogy korrigálja az irányát, de mielőtt bármit is elért volna vele, lézertalálat zizzent a farán, s hangja megtöltötte a pilótafülkét. A kormányt előre és balra nyomva lefelé ívelő dugóhúzóba kezdett, hogy minél távolabb kerüljön a sérült TIE-tól.

Egy pillantás a hátsó szenzor kijelzőjére tudtára adta, hogy a másik gép még mindig ott van a nyomában. Ez a fickó egészen jó.

- Tízes, a nyomomban van egy.

- A Tízest valaki célba vette.

- Vettem, Tízes. Füttyös, nézz utána, ki lehet az! - Tudta, hogy az egyik teherhajó lehet, mert azoknak a fedélzetén van robbanófejjel ellátott rakéta és protontorpedó kivetésére alkalmas tüzelőállás. Eredetileg a legtöbb teherhajón nincsenek nehéz fegyverek, mert a hely kell a rakománynak, de ha a kapitány hatásosan akar védekezni a kalózok ellen, akkor nagyobb hatótávolságú fegyvereket is be kell szereznie.

Füttyös rezzentette fel a gondolataiból.

- Igen, tudom, hogy egy teherhajó van a nyomomban, hm, a nyomunkban. - Corran felfelé húzott, majd hirtelen irányváltoztatással jobbra kitért. - Majd én elintézem, te csak mondd meg, amire szükségem van.

A TIE a nyomában maradt. Ez a fickó nagyon jó. A gépe ugyanolyan jól manőverezik és gyorsul, mint az enyém. Nem fogja hagyni, hogy szemtől szembe támadjam, mert a pajzsom előnyt biztosít a számomra. A nyomomban fog maradni, onnan akar rést ütni a pajzsomon. És én éppen ezt fogom engedni neki.

Corran átkapcsolt protontorpedóra, és elhatározta, hogy egyszerre csak egyet lő ki. Lazán markolta a kormányt, egy kissé meglengette a gépét, de hagyta, hogy üldözője néhányszor rálőjön. A lövedékek a farán zizzentek, de kárt nem tettek a gépben.

Most jön a java. Corran hirtelen nullára húzta a gyorsítót, és magához szorította a botkormányt. A gép orra hirtelen felfelé csapott, amitől az X-szárnyú szembe került a TIE-val. Amaz gyorsan balra vágott, de Corran a vezérsík pedáljára lépve a nyomába iramodott. Ugyanakkor a célkereszt sárgáról vörösre váltott, Füttyös pedig rövid hangjelzéssel tudatta, amit Corran már úgyis tudott.

Elengedte az első lövedéket.

A protontorpedó kék lángcsóvát húzott a TIE felé haladtában. De elvétette a célt, mert a TIE-pilóta gyorsan jobbra húzott, és ezzel a szolárpaneljét kimentette a tűzvonalból. A torpedó közelségi szenzorja aktiválta a detonátort, és az úr hirtelen megtelt a robbanással. Mielőtt a TIE-pilóta reagálhatott volna, a torpedó repeszei megsorozták a pilótafülke acélüvegét, ami millió darabra repedt, majd elvegyült a repeszzáporral.

Corran nézte, amint a TIE lassan pörögve tovasodródik az űrben. Ha ez velem történik meg, remélem, gyorsabban fog menni. Semmi kedvem így sodródni.

Füttyös gyászos hangja is mintha hasonló gondolatokról árulkodott volna.

- Itt Kilences. Tiszta vagyok.

- Itt a Hetes, Kilences. Mind tiszták vagyunk.

Corran megfordult a gépével, és látta, hogy két teherhajót belső robbanások emésztenek. - Mi a parancs, uram?

Tycho gyorsan válaszolt.

- Wedge szerint a konvojnak ennyi elég volt figyelmeztetésül. Ooryllal menjetek a két tanker után! A navikomputerükre rá tudtok kapcsolódni. Amint a rakománytól megszabadultatok, irány a bázis!

- Ahogy parancsolja, uram. - Corran halkan kuncogott magában. - Hát, Füttyös, ez nem nagy kárt okozott Jégszívnek, de azért megteszi. Vegyük úgy, hogy ez volt a törlesztés első részlete.

TIZENEGY

Gőzfelhő csapott Corran felé, amikor a termálzár belső ajtaja kinyílt. Ooryllal együtt gyorsan beléptek, és máris elkívánkoztak a hideg hangárból. Corran levette a kesztyűjét, a kezére lehelt, majd a feléjük közeledő alacsony, kopaszodó alakra mosolygott.

- Maga biztosan Farl Cort.

A kis ember elmosolyodott, és kezet nyújtott Corrannak.

- Az vagyok. Szeretném megköszönni, amiért eljöttek ide. Nem reméltem, hogy ilyen gyorsan megtisztelnek a látogatásukkal.

- Örülök, hogy találkoztunk, uram. - Corran kezet rázott vele, majd Ooryl felé fordult. - Ő Ooryl Qrygg, és gand. Én Corran Horn vagyok a Koréliáról.

Farl kezet rázott Ooryllal, majd mindkettejüket beljebb tessékelte a durván kivájt alagútba.

- Bocsásson meg az egyszerű és igénytelen környezetért, de a Halanit nagyon kicsi közösség, és éppen csak a szükségleteinket tudjuk biztosítani, luxusra már nem telik.

- Ooryl ezt megérti. Nehéz világot választottak új hazául.

Corran a fejét rázta, jelezve, hogy Ooryl rosszul ítéli meg a helyzetet. A Halanit egy gázbolygó körül keringő hold. Vastag jégtakaró fedi, de a jégpáncél alatt forrongó mag elég melegen tartja a vizet és a kőzetet ahhoz, hogy élni lehessen rajta. A kolónia a Régi Köztársaság utolsó napjaiban alakult. Valójában úgy élték át a Birodalom és a Lázadás napjait, hogy nem is tudtak róla. A kolónia semmi hasznosat nem termelt, és a lélekszáma is csupán tízezerre nőtt ez idő alatt. Csak egy érdekes helynek számított a galaxisban, és Corran figyelmét el is kerülte volna, ha a telepesek nem küldenek segélyhívást, és nem kérnek sürgősen egy szállítmány bactát.

Farl egy alagúton át egy szakadékba vezette őket, ami Corrant a Coruscant mesterséges kanyonjaira emlékeztette. Vagy százméternyi magasságban hatalmas acélüveg tető fedte a szakadékot, melynek két oldala sejtelmesen áttetsző volt, amint a fény átsejlett a gleccseren. A kanyon falában mindenfelé ablakokat látott, és a két függőleges jégfalat helyenként zárt átjáróhidak kötötték össze. Itt-ott pompás vízesés zubogott alá a szakadék fenekére.

Corran felvonta a szemöldökét.

- Azt hiszem, ez azért több mint puritán.

Farl elmosolyodott.

- Ez a látvány egyike annak, ami bennünket éltet. Ez emlékeztet arra, hogy apáink milyennek álmodták meg a jövő Halanitját. Két generáció múlva mindez egészen másképpen fog kinézni, de most még messze vagyunk az utópiától. De amilyen látványos, annyira hasznos is mindez. A dupla üvegtető fogva tartja a meleget. A vízesés látványos, de azon túl táplálja a hidroponikus farmjainkat.

- Gondoltam, hogy így van - mosolygott Corran. - Meséljen a betegségről, ami most problémát okoz önöknek.

- Egy vírus okozza, ami gyorsan változik és terjed a kolóniában. - Farl vállat vont. - Kezelés nélkül a kór egy-két hét alatt elmúlik, de hónapokig tartó általános gyengeség marad utána. A tünetek: vértolulás, köhögés levertség, pangó fájdalom és farkasétvágy. Az ásványvizes fürdő valamelyest enyhíti a bajokat, de a bactától reméljük az eredményt.

Ooryl szájnyílása kinyílt, majd bezárult.

- Ez a karduini hideglelésre emlékeztet.

- Ez igaz, csakhogy az egyszer támadja meg az embert, utána a szervezet immúnissá válik. - Farl egy légzsilipen átvezette őket egy sötét folyosóra. - A vírus olyan gyorsan változik, hogy nincs idő kifejleszteni a vakcinát. Az ember éppen kigyógyul belőle, máris megkapja a következő fertőzést. Egy nagyobb bolygón hosszabb volna a két mutáció közti intervallum, és a lehetőségek is jobbak volnának a védekezésre. És a készletek is gazdagabbak volnának. Itt egy beteg négy embernek való ételt fogyaszt el, és ez a tartalékaink kimerülésével fenyeget... A mostani változat még jobban növeli az étvágyat, és kisebb fokú debilitást is okoz, emiatt kértünk segítséget. - Farl felsóhajtott. - Amikor a Thyferrától megtudtuk, mennyibe kerül a szállítmány, kétségbeestünk. Akkor felbukkantak maguk egy tanker bactával, ami elegendő volna a kór megszüntetéséhez.

A kis ember egy irodába vezette, és a rozsdás, rozoga székekre mutatva hellyel kínálta őket. Ő maga odament egy rögtönzött asztalhoz, és leült egy zsámolyra.

- Meg kell kérdeznem, hogy mivel tartozunk a bactáért?

A piaci ára közel egymilliárd birodalmi kredit.

Corran Oorylra pillantott, és megrázta a fejét.

- Nem tartoznak semmivel.

- De ennyi bacta felbecsülhetetlen érték. Jó kis summát kaphatnak érte.

A gand előrehajolt.

- Corran arra utalt, hogy ez a bacta egy kellemetlen tartozás kiegyenlítéseként került a birtokunkba. Nekünk semmit nem ér, ezért ingyen felajánljuk.

Farl elképedt ábrázata kifejezéstelen maszkká változott.

- Értem.

Corran elmosolyodott.

- Nem kell arra gondolnia, hogy loptuk, mert a kormány, amely fizetséget követelhetne érte, illegális.

Farl kényszeredetten elmosolyodott.

- Nem gond a számunkra kalózokkal és csempészekkel üzletelni. Az itt látott acélüveget sem itt állítottuk elő, hanem úgy vettük.

- Ha nem ez a probléma, akkor mi?

Farl összevonta a szemöldökét.

- Mi mindig adtunk valamit azért, amit kaptunk. Olykor embereket bújtattunk az ellenségeik elől. A hal, amit itt tenyésztünk, egyes világokon csemegének számít, másutt gyűjtők vásárolják. A probléma az, hogy bármelyik másik kolónia megtudná fizetni a milliárd kreditet. Mi nem fogadunk el könyöradományt, de fizetni sem tudunk a bactáért.

- Biztos vagyok benne, hogy megtudunk egyezni. Említette, hogy a kórt mostanáig ásványvízzel kezelték.

- Igen, de nem értem...

Corran feltartotta a kezét, és Oorylra pillantott.

- Idefelé jövet ugye azt mondtam neked, hogy egymilliárd kreditet is adnék egy jó forró fürdőért és valami halételért?

A gand tétovázott, majd ünnepélyesen bólintott.

- Valóban, Qrygg emlékszik rá, hogy ezeket a szavakat használtad.

- Akkor megegyeztünk, Farl Cort - tárta szét a karját Corran. - Egy jó fürdő és meleg halétel mindkettőnknek, és kvittek vagyunk.

A kolónia vezetője elmosolyodott.

- Intézkedem, hogy a pénzükért ne szenvedjenek semmiben hiányt.

- Azzal, hogy elvettük Jégszívtől a bactát, a számla részben már ki van egyenlítve - nevetett fel Corran. - Egy forró fürdőben ülve arra gondolni, hogy mennyire dühös lehet most, már csak a hab a tortán.

Abban a pillanatban, hogy a gépe visszaért a valós űrbe, Tycho Celchu gerincén végigfutott a hideg. Korábban már járt az Alderaan rendszerben - jobban mondva a Sírkertnek nevezett aszteroidaövezetben. Látta már a törmelékkorongot, amely egykori szülőbolygójának maradványaiból állt, és át is repült rajta. Utoljára a Birodalmi Katonai Akadémián látta az Alderaant eredeti állapotában ábrázoló holoképet, és most is szétáradt benne a büszkeség, amit akkor érzett.

Korábban már visszatért néhányszor az Alderaanra, de igazából még nem tért vissza. Az Alderaan túlélői között a Visszatérés ugyanolyan fontos tradíció volt, mint a többi, ami a szülőhazájához köti az embert. A Visszatérés alkalmával, mintha mindaz a mentális és érzelmi energia visszaáradna az emberbe, ami a bolygó pacifista életfilozófiáját jellemezte. Némelyek úgy értelmezték a Visszatérést, mint életük vízválasztóját, az eseményt, amely teljesen új irányba terelte az életüket, és az univerzum eddig még nem ismert távlatait nyitotta meg a számukra.

Az emberek mindig üdvözült hangnemben beszéltek róla. Arról ábrándoztak, hogy mit fognak tenni, mit fognak mondani és mit várnak egy ilyen Visszatérés alkalmával. Rituálét kerítettek aköré, amit Tycho a legbensőségesebb emlékezésnek tartott. Bátorították egymást, hogy osszák meg a tapasztalataikat, mert így közösen erősíthetik a hitüket abban, hogy egyszer majd visszaáll a Természet rendje.

A Visszatérés intézménnyé vált, az alderaani társadalom tagjainak előjogává, és Tycho sem tagadta, hogy ennek a varázsa őt is megérintette. Miután több bactaszállítmányt kísért a Coruscantra, Tycho le is telepedett a bolygón, és ideje legjavát alderaani barátai körében töltötte el. A velük folytatott beszélgetések után határozta el, hogy ő is elvégzi a Visszatérés szertartását. Meg is vásárolt minden szükséges felszerelést, ami ennek maradéktalan végrehajtásához szükséges.

A többiek tanácsát követve - még ha ostobaságnak is tartotta -, beszerzett néhány különös dolgot. Többek között egy emlékkapszulát és ajándékokat a halottai számára. Olyasmiket, amikről tudta, hogy örülnének neki - romantikus holodrámákat a nagyanyjának és a húgának, bort az apjának, virágkapszulát az anyjának, meg egy receptes adatlemezt anyai nagyapjának, aki ismert ínyencmester hírében állt. A bátyjának vásárolt egy Luke Skywalker-holobiót, mert tudta, hogy Skoloc leghőbb vágya az volt, hogy megismerkedhessen Luke-kal és ő is jedivé válhasson. Noha a lelke mélyén berzenkedett az ötlet ellen, hogy ezeket a tárgyakat kilője a Sírkert törmeléke közé, jól tudta, a tett szimbolikája segít enyhíteni a belső ingert, hogy valamiképpen megemlékezzen a szeretteiről.

Nyiestra részére azonban nem tudott mit választani. A lányt már kamaszkora előtt is ismerte, később szerette, és tudta, hogy feleségül is vette volna. Ebben akkoriban olyan biztos volt, mint abban, hogy az Alderaan napja élete további részében is mindennap felkel és lenyugszik. Nyiestra hajlandónak mutatkozott kivárni, amíg elvégzi az Akadémiát, és az első években beilleszkedik a hadseregbe. Egy évet kellett volna szolgálnia TIE-pilótaként ahhoz, hogy előléphessen, és ezzel lehetősége nyíljon a családalapításra. Senki nem vonta kétségbe, még Nyiestra sem, hogy túléli azt az évet, ezért mindketten biztosak voltak a jövőjükben.

De akkor a Halálcsillag szétfoszlatta ezt a jövőt.

Újabb borzongás futott végig Tychón, az izmai is összerándultak. Mivel az apja a Novacom, az Alderaan legnagyobb HoloNet szervezetének főigazgatója volt, Tycho megengedhette magának, hogy a születésnapján közvetlen vonalon hazatelefonáljon. Mindenki otthon volt, mindenki mosolygott és boldog volt. Ajándékokat vettek neki, és borral köszöntötték fel. Noha több ezer fényévre volt a helyszíntől, a szeretet minden rezdülését érezte; és akkor megszakadt az adás, a holografikus kép szürke-fekete sztatikus hóesésbe ment át.

Tycho akkor csak elmosolyodott. Ilyesmi már korábban is előfordult, de majd csak rendbe jön a vonal. Legalább marad ideje átgondolni, hogy mit mondjon az apjának. Alig várta, hogy újra kapcsolatba léphessen vele, mert az apjával való beszélgetések jelentették életének egyik örömforrását.

Azután elterjedt a szóbeszéd, hogy az Alderaan megsemmisült. Mindenki a Lázadókat hibáztatta, de ő kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy ártatlanok. Birodalmi neveltetése folytán tudta, hogy a Lázadók valóban képesek volnának megsemmisíteni egy bolygót céljuk elérése érdekében, de azt még biztosabban tudta, hogy az nem lehet az Alderaan. A pletyka szerint az Alderaanon voltak a készleteik, így a bolygó megsemmisítése csak a Birodalom részéről volt ésszerű. A tény, hogy a Császár a bolygó pusztulása előtt oszlatta fel a Birodalmi Szenátust, minden szónál ékesebb bizonyíték volt Tycho számára.

Így aztán dezertált. A Commenoron eltávozásra ment, és nem tért vissza. Csatlakozott a Lázadókhoz, és több mint hét éven át azért küzdött, hogy ne kerülhessen még egy bolygó az Alderaan sorsára. És azért, hogyne akadjon még egy ember, akinek csak az emlékeiben éljen tovább az a nő, akivel valaha élete további részét akarta megosztani.

Ami számára megnehezítette a döntést, az az Alderaan pusztulása óta végbement változás volt. A Visszatérésre sort keríthetett volna azután, hogy elvégezte a Birodalmi Haditengerészeti Akadémiát, s akkor most már talán folyamatosan sugározná az alkalomra írt költeményt az automata készülék, amit a kor szokásának megfelelően az övezetbejuttatott volna. Az R2-es komszkennere zsúfolt frekvenciákat térképezett fel, s ez volt a bizonyíték arra, hogy több ezren gondolkoztak akkoriban hasonlóképpen.

Fájdalmas felismerés volt a számára, hogy az az ember, akivé lett, már nem méltó Nyiestra szerelmére. Az az élet, amit maguknak elterveztek, akkoriban vonzónak tűnt, de ma már látja, hogy csak akkor lehetett volna az, ha a Birodalom mesterkedéseiről egyszerűen tudomást sem vesznek. A pacifizmus burkába zárva az Alderaan elszigetelte magát a galaxisban folyó eseményektől. Mintha azzal, hogy ha letesszük a fegyvert és elhatároljuk magunkat a történtektől, megteremtjük a békét.

Bail Organa és a lánya, Leia tisztában volt ennek az okfejtésnek az ostobaságával, de az Alderaan csak lassan eszmélt a figyelmeztetésükre. A legtöbb ember ragaszkodott a pacifizmushoz, mintha az megóvná őket a Birodalommal szemben. Úgy gondolták, a Birodalom csak akkor maradhat fenn, ha ráveszi őket, hogy mondjanak le a pacifizmusról. Hitük feladása nem lett volna túl nagy ár - különösen azért, mert senki nem hitt abban, hogy a Birodalom képes és hajlamos megsemmisíteni egy egész bolygót.

Tycho már régen tudta ennek a filozófiának a hibáját. A pacifizmus kedvéért fenntartott pacifizmus az öntelt önzés csúcsa, különösen ha egyben megakadályoz abban, hogy mások életét megmentsd. Noha ő maga sem kedvelte jobban a háborút, mint bármely másik alderaani, mégis katonai pályára ment, hogy belülről tudja megváltoztatni a hadsereget. És amikor arra volt szükség, hogy tönkretegyem a hadsereget, átálltam a Lázadókhoz.

A Lázadók soraiban olyan dolgokat tapasztalt és hajtott végre, amiket Nyiestra minden bizonnyal nem lett volna képes megérteni. Tudta, hogy a lány mindenben támogatta volna, de az alapvető változás, amin átment, már nem tette volna őket egymáshoz tartozóvá. Amit ő alapjában igaznak fogadott el, az ellen Nyiestra minden idegszálával ellenkezett volna. Vannak emberek, akik olyan magas fokon képesek megvalósítani a gonoszságot, hogy csak a meggyilkolásukkal lehet véget vetni az általuk okozott szenvedésnek. Tarkin nagymoff, a Császár, Darth Vader, Zsinj hadúr, Ysanne Isard, Derricote tábornok és Kirtan Loor, mind olyan emberek voltak, akiket aligha lehetett rávenni szép szóval, hogy hagyjanak fel gonosz üzelmeikkel.

Ugyanazok az események és élmények, amik eltávolították őt Nyiestrától, közelebb vitték Winterhez. Winterrel való kapcsolata az ő számára is különösnek tűnt, mert annyira különbözött a Nyiestrával fenntartott kapcsolattól. Míg Nyiestrával azon voltak, hogy minden percüket együtt tölthessék, Winterrel kerülték a folytonos együttlétet. Mindkettejüknek megvolt a maga elfoglaltsága, ami elszólította őket a másik mellől - és ez a belátható jövőben a jelek szerint még inkább így lesz-, mégis, a másik távolléte ahelyett, hogy fájdalmat okozott volna, megnyugvással töltötte el mindkettejüket. Tycho tudta - valószínűleg az összes életben maradt alderaanihoz hasonlóan -, hogy mindketten félnek egy szorosabb kapcsolatot kialakítani, mert nem akarják még egyszer átélni a veszteség fájdalmát. E félelmük ellenére azonban egyre szorosabb kapcsolat alakult ki közöttük, és mind jobban támogatták egymás tevékenységét.

Végeredményben Winter volt az, aki szorgalmazta, hogy méltó módon emlékezzen meg Nyiestráról - bár soha az életben nem látta és nem ismerte a nőt.

Tycho beszerzett egy kristálygömböt, amibe savval rámaratták az Alderaan kontinenseinek körvonalait. Ebbe a gömbbe bezáratta saját kis világának, Nyiestrának a hologramját. Így azután annak a világnak a mélyéről, melyet olyannyira szeretett, az immár örökre változatlan és gyönyörű Nyiestra mosolygott rá.

Megnyomott néhány gombot a komján, és az IFF transzponderhez csatlakoztatta.

- Tycho Celchu vagyok, az Alderaan fia, most a galaxis árvája. Eljöttem ide, születésem helyére, hogy lerójam tiszteletemet egykori énem és szeretteim előtt. És az előtt, akit szerettem, és akit most is szeretek. Az a kívánságom, hogy ha az élet lemond rólam, közéjük kerülhessek vissza, hogy együtt maradhassak velük, ahogyan azt egykor elterveztük.

Megnyomott egy gombot a konzolon, mire kinyílt az X-szárnyú hasán egy kis ajtó. Az R2-es segítségével kirepítette az emlékkapszulát, ami lassan elhúzott a gép orra alatt. Gombócot érzett a torkában, amikor a gép előtt megpillantotta a lassan sodródó ovális kapszulát, mely néhány másodperc múltán elvegyült az Alderaan maradványai között.

Tycho megköszörülte a torkát.

- Ez a szerény ajándék aligha mérhető a szerelemhez, amely még mindig bennem ég irántad. - Egy pillanatig tétovázott, majd megváltoztatta az előre kitervelt szöveget. - Ez a hajó most más. Az Alderaani Gárda színeit viseli magán, és az ő kódjukat használja. A te tiszteletedre. Ám nem a bosszú hajt, csupán éber szeretnék lenni. Remélem, békében nyugszol, most én őrzöm álmodat, és vigyázok, nehogy mások is a te sorsodra jussanak. És nem nyugszom, amíg a munkát be nem végeztem.

Egy gombnyomással bezárta a raktér ajtaját. Még látta a bukdácsolva sodródó kazettát, és egy pillanatra ingert érzett, hogy lézerrel szétlője. Tudta, hogy a kődarabok között hajók állnak lesben, hogy az ilyen emléktárgyakat összeszedjék. És az Another Chance legénysége is hasonló küldetésben jár itt: ők az Alderaan maradványai között fellelhető értékek után kutatnak.

A fellelt kincsek zöme hamisítványnak bizonyult, amit szélhámosok készítettek és helyeztek el itt, hogy bolonddá tehessék az Alderaan túlélőit. A gonoszabbja a túlélők bizalmával is visszaélt, amikor azt állította, hogy barátja volt a családnak. A birodalmi gazdasági és kereskedelmi szokásoknak köszönhetően az Alderaan javainak nagy része túlélte a pusztulást, így a túlélők számára továbbra is jólétet biztosított, ami célpontjává vált a szélhámosoknak.

Addig nézte a kapszulát, amíg az el nem tűnt a távolban.

- Nyugodjatok békében! Mindannyian hiányoztok. - Megnyomta a kom gombját, és a szöveget kisugározta a Sírkertbe. Azután kikapcsolt, megfordította a gépét, és elindult vissza a Yag'Dhul felé, hogy megvívja a harcot Ysanne Isarddal.

TIZENKETTŐ

Fliry Vorru legyűrte magában a rövid és lenge öltözéke miatti meztelenségérzését, és felkészült Ysanne Isard tirádáira.

- Igen, a konvoj eltérítését több forrásból is megerősítették. De nem olyan nagy a veszteség, mert Antilles nem tartotta meg a tankereket, hanem visszaküldte őket.

- Visszaküldte, igen, hogy megtöltsük őket, s ő megint elvehesse a szállítmányt. - Isard vörösen izzó tekintete tornádóként pásztázta körbe Vorrut. - Számíthatott ilyesfajta csapásra, és megtehette volna az ellenintézkedéseket.

Vorru elutasította a feltételezést.

- Számítottam rá, de úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Az elveszett bacta mennyisége elenyésző a készleteinkhez képest. Valójában még az előnyünkre is válhat, mert erre hivatkozva emelhetjük a bacta árát... vagyis növelhetjük a profitunkat. Tizenhét- és harmincmillió kredit közé becsülöm a veszteségeinket, ezt a hónap végére be tudom hozni.

- Bah! Nemcsak a bactát veszítettük el, amikor Antilles megtámadta a konvojunkat. De a presztízsünket is elveszítettük. - Ujjával az ég felé mutatott. - Odakint emberek milliói nevetnek rajtunk, amiért egy tucat kivénhedt vadászgép el tudta venni tőlünk a szállítmányt.

Vorru lehalkította a hangját, amikor látta, hogy Isard idegesen járkálni kezd tágas irodájában.

- A veszteségünk jelentéktelen, és lehetőséget nyújt ahhoz, hogy Antillest elvágjuk az utánpótlásától. Mert az ellopott bactát a számára fontos vílágoknak ajándékozta.

- Hát éppen ez az. És ezzel megnyerte a jóindulatukat.

- Majd elveszíti, ha nem tudja megismételni a gesztust. - Vorru széttárt ujjait ökölbe szorította. - Először is csökkentjük a klienseinknek adott kedvezményeket, hogy csökkentsük a veszteséget. Másodszor, késleltetjük a szállítást azokra a világokra, amelyek bactát fogadtak el Antillestől, és harmadszor, ellenszolgáltatást követelünk tőlük, mintha Antilles a mi nevünkben adta volna nekik a bactát. És a késedelmes számlakifizetések miatt nem kötünk velük újabb üzletet.

Isard szemében harag lobbant.

- Maga itt könyvvitelről fecseg. Én pedig vért akarok.

Hát persze hogy azt. Vorru vonásai megkeményedtek. Amíg Isard a Császári Központban tartózkodott, a hatalom központjához volt kötve, még ha rejtve is maradhatott a Lázadók előtt. Türelmes volt és titokzatos. Itt, a Thyferrán, ahol a buja növényzet és a henye életmód a Coruscanton tapasztaltak gyökeres ellentéte volt, Isard is türelmetlennek mutatkozott.

- Kérem, igazgató asszony, vegye észre, hogy jelen helyzetünk mennyire tükrözi azt a tényt, hogy a Császár halálának legfőbb okozója maga a Birodalom volt! A Lázadók támadásai akkoriban is jelentéktelennek tűntek, még ha mindennaposak is voltak, csakhogy éppen a presztízsünket, az imázsunkat ásták alá. Éppen ön szokta mondogatni, hogy a Lázadók megsemmisítése meg kell hogy előzze a Birodalom visszaállítását, és ezzel éppen a probléma lényegére mutatott rá. És ezzel a problémával ma is szembenézünk, mert Antilles ellenünk harcol. Meg kell tehát semmisíteni. - Vorru széttárta a karját. - Most pedig elérkezett az ideje a leszámolásnak. De nem tudjuk, merre bujkál, ezért nem tudunk lecsapni rá.

Isard karba fonta a kezét.

- Akkor lássunk neki a felkutatásához.

- Természetesen. Máris eljuttattam az információt a legtöbb csempészszervezethez és bűnbandához, hogy busás jutalmat kap, aki jelenti a mozgásukat. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan kapunk híreket felőlük. - Vorru megengedett magának egy halvány mosolyt. - Addig is manipulálunk a bactaszállítmányokkal meg az árakkal, hogy megbüntessük azokat, akik elfogadták az adományait. Ezzel bemocskoljuk a nevét, és elvágjuk az utánpótlásait. Az ellenünk vívott harcához szövetségesekre, felszerelésre lesz szüksége. Ha Antilles nem az volna, aki, nem tekinthetnénk többnek egy kalóznál.

Isard felemelte az öklét.

- Addig is megpróbálom elkapni. Kíséretet adok a konvojok mellé.

Vorru felszisszent, mintha darázs csípte volna meg. - Csak óvatosan, madam!

- Maga figyelmeztet engem? Ne lépje túl a határt, Vorru, mert megüti a bokáját!

- Emlékszem jól, mi lett a sorsa Kirtan Loornak, madam, és semmi kedvem a Lusankyán végezni. - Vorru széttárta a karját. - Csak arra akartam rámutatni, hogy ha teljes felelősséget vállalunk a szállítmányainkért, akkor már csak Antilles marad az egyedüli problémánk. Ez azt jelenti, hogy ha szétszórjuk az erőinket, nem marad akkora haderőnk, hogy legyőzhessük őt.

Isard felemelte a fejét.

- Van más javaslata?

- Persze. Követeljük meg a vevőinktől, hogy ők adjanak védelmet a szállítmány mellé, máskülönben veszélyesnek nyilvánítjuk a világaikat. Csak egy bizonyos pontig visszük el a szállítmányt, onnan a vevő viszi tovább. Ha Antilles azután csap le a konvojra, hogy az már nem a mi védelmünk alatt áll, rövid úton szerez magának ellenségeket. A Zsiványoknak akkor nem a mi pilótáinkkal kell megküzdeniük, mi pedig embert és felszerelést kímélünk meg, amiknek így is híjával vagyunk.

Isard érdeklődve vonta fel a szemöldökét.

- Ezzel megtakarítjuk a szállítási költségeket is, ami megint csak pluszprofitot jelent.

- Így van. És lehetőségünk nyílik arra, hogy csapdát állítsunk a Zsiványoknak, akkor és ott, amikor és ahol nekünk tetszik. Erre azonban csak azután kerülhet sor, ha időt adunk Antillesnek, hogy romba döntse a saját reputációját. Legyen teljesen elszigetelt, amikor lecsapunk rá.

Isard lebiggyesztette az ajkát, úgy fontolgatta Vorru javaslatát, s ezzel máris több jelét mutatta ki érzelmeinek, mint egyébként szokta.

- Tetszik az ötlet, de a várakozás aggaszt engem. Ha türelmetlen vagyok, az még jobban aggaszt. Antilles élhet és virulhat, miközben én már régen megsemmisíthettem volna. Horn meglógott a Lusankyáról. Ők ketten a többiekkel együtt úgy döntöttek, hogy nyíltan és közvetlenül szállnak szembe velem. Ezzel megfosztottak attól a közönytől, amivel mint Lázadókat kezelhettem őket a Birodalom idejében.

Vorru érdeklődéssel hallgatta ezt az önelemzést. Utál saját magáról vagy a helyzetéről fantáziálni, mindegy mennyire vonzó is lehet az ilyesmi. Nem veszítette el az eszét... Hogy fogja-e vagy sem, az más kérdés.

Isard elnézett Vorru feje felett.

- A tény, miszerint a Zsiványkommandó életben maradt, s a Lázadók még léteznek, ékes bizonyítéka annak, hogy meg tudnak birkózni minden kihívással, amit eddig rájuk küldtem. A Derra IV és a Hoth óta nem lehet legyőzni őket. Hozzászoktak a győzelemhez, és az efölött érzett büszkeségüket kell felhasználnom ellenük. - Bólintott, majd Vorrura pillantott. - Folytassa, Vorru, folytassa, hallgatom! Hozzászoktatom őket ahhoz, amit maga kitervel, és ha lecsapok rájuk, a puszta meglepetés végezni fog velük.

Wedge felállt, amikor Booster Terrik robusztus termete betöltötte az állomás igazgatói szobájának ajtónyílását.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan itt termettél, Booster. Tudom, hogy szeretnél még egy kis időt eltölteni Terrikkel, mielőtt elindulna.

Az öreg vállat vont.

- Most éppen ennek a Hornnak segít összepakolni. Már több jutott a fiúból, mint amennyit el tudok viselni. Szerintem Terrik csak azért jött össze vele, hogy engem bosszantson - mondta Booster, és helyet foglalt az egyik csőszéken.

Wedge felnevetett, és hátradőlt.

- Tudom, hogy ez az érzésed, de azt hiszem, ennél többről van szó.

- A CorSecnél elvárták, hogy az ember úgy raboljon magának asszonyt.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- Te megszabhatod, hogy milyennek szeretnéd Corrant látni, de valld be, ebben a lányod jobb nálad. Booster elgondolkodott.

- Biztosan a jedivarázslataival nyűgözte le a lányomat.

- Az egyetlen ember a világon, akit nyomaszt a jediörökség, az Corran - rázta meg a fejét Wedge. - Luke még némi anyagot is küldött neki a jedikről, hátha meggondolja magát és beáll jedinek, de Corrant pillanatnyilag jobban foglalkoztatja Isard és a foglyok kiszabadítása. Mindig is megszállott volt... te pedig csak tudod, milyen az ilyen?!

Booster a szék karfájára tette hatalmas kezét.

- Ha meg akartál dorgálni, amiért nem tetszik a férfi, akit a lányom választott, akkor vettem az adást. Van még valami?

- Nem ez volt a szándékom... azzal vihart támasztottam volna. És akkor vagy neked veszik a fejedet, vagy te kerekedsz felül, de ez utóbbi eshetőség sem tűnik rózsásnak. - Wedge összeborzadt. - Valójában azért hívtalak, mert rád szeretném bízni a Mimban Cloudridert a Thyferra elleni hadjáratban.

Booster hátradőlt, és jobb keze ujjaival az állát kezdte simogatni. A Mimban Cloudrider az egyik thyferrai tanker volt. Wedge eltávolította a legénységét, és Booster segítségével különféle álneveken Miraxot, Corrant, Elscolt, Sixtust és Iella Wessirit tette a helyükre. A Thyferra mellett orbitálva már csak a felszínre kell jutniuk egy siklóval, hogy felvegyék a kapcsolatot az Ashernnel. Már csak egy vezető kell, aki irányítja az akciót, és Wedge véleménye szerint Booster a kitűnő megérzéseivel a legalkalmasabb volna a feladatra.

Booster levette a kezét a karfáról.

- Nem.

- Nem? De hát lehetnél a gardedám a lányod mellett.

- Tud ő vigyázni magára.

- Megint hajót vezethetnél.

Booster elmosolyodott, és a teste megremegett egy csendes nevetéstől.

- Langyos, de még nem az igazi. A Cloudrider túl kicsi, nem éri meg vesződni vele.

- Na várjunk egy percet - mondta Wedge. - Amikor én megkaptam a teherhajómat, és szállítani kezdtem vele, nem te mondtad véletlenül, hogy az a legfontosabb, hogy az ember a saját hajójának és sorsának ura lehessen?

Booster bólintott, és hátradőlt a széken.

- De igen, csakhogy az még a Kessel előtt volt. A fűszerbányákban eltöltött öt év alatt megváltoztam.

- Annyi idő mindenkit megváltoztatna. Csak azt ne mondd, hogy a Kessel megtörte a lelkedet is, mert azt egyszerűen nem hiszem el.

Booster búgó nevetése betöltötte az irodát.

- Megtörni engem? Ahhoz, hogy Booster Terrik megtörjön, légüres térben kell dolgoztatni ennyi ideig. A bánya megtörheti azokat a politikai foglyokat, akiket a Birodalom küldött oda. Az én fajtámnak csak a megfelelő időt kell kivárnia. Fliry Vorru például rendkívül türelmes volt, ez tette őt veszélyessé. Tudtuk, hogy a Birodalom sosem engedné szabadon, de ő reménykedett, hogy egyszer kikerül onnan. Én is tudtam, hogy kiszabadulok, de az ott eltöltött idő így is kikezdett.

A halántékán megkeményedtek az izmok, s a szemében izzó vörös tűz lézerként sütött a félhomályban.

- A Kesselen eltöltött idő borzalmasan unalmas volt, Wedge. Monoton. Nap mint nap ugyanaz történt meg minden emberrel. Nem volt nappal, sem éjszaka, csak munka és munka és munka. A rabok jöttek-mentek, ez volt minden. Az ember a fájdalmat leküzdi, no de az unalmat? Az volt az igazi ellenség, az az ember húsába mart.

Wedge összerezzent.

- El sem tudnám képzelni... - Voltak időszakok, amikor Wedge is kevesebb izgalmat szeretett volna, no de nem évekig tartón. Én biztosan beleőrültem volna.

- Amikor kiszabadultam, tettem egy utat a Pulsar Skate-tel, de a hiperűr igencsak a Kesselre emlékeztetett. Amiatt vonultam vissza, és adtam a hajót Miraxnak. Most csak utazgatok, ezt-azt elintézek az embereknek, közben tárgyalok, megismerkedem új alakokkal, megtudok egyet s mást, meg ilyesmi. Megpróbálom betömni az űrt, amit a Kessel hagyott bennem, és erre a Cloudrider parancsnoksága nem a legalkalmasabb.

Wedge bólintott.

- Megértem, bár szeretném, ha nem így volna. Te olyasmihez értesz, amivel a segítségemre lehetnél. - Hátradőlt a székén. - Kellene valaki, akiben feltétlenül megbízom, hogy elvégezzen egy munkát, amivel nagyon sokat segítene nekem.

Booster arcán lassan szétterült a mosoly.

- Van egy ötletem, ami mindkettőnk problémáját megoldaná.

- Mire gondolsz?

- Add át ennek az állomásnak a vezetését.

- Micsoda?

- Nézd, itt van ez az állomás, ami már régóta kereskedelmi központnak számít. Elhitetted a Köztársasággal, hogy romokban hever, következésképpen a birodalmiak is azt hiszik róla. Csakhogy a hajók továbbra is itt haladnak el mellette, és látják, hogy itt van. Nem tudsz mindenkit bolonddá tenni, és akik itt dekkoltak, azok előbb-utóbb megfognak haragudni rád. Vagyis hamarosan akad valaki, aki kiszolgáltat téged Jégszívnek.

- Már gondoltam erre.

- Nos hát akkor gondolj arra is, hogy nemsokára senki nem akar kereskedni a Thyferrával. Tedd lehetetlenné Vorrut! Neki az egyetlen feladata, hogy beszüntesse a bactaszállításokat azokra a világokra, amelyek megegyeztek veled. Ha egyszer sikerül neki, te halott vagy. - Booster összekulcsolta a kezét. - Másrészt azonban, ha megnyitjuk az állomást a kereskedelem előtt, akkor ez lesz a központ, és az emberek ide hozzák a portékájukat meg az információikat. Szerzünk támogatókat, akik ingyen használhatják az állomást... ebből következően nem akarnak majd elárulni minket, és ide hordják mindazt, amire szükségünk lesz, vagyis nem kell nekünk érte menni.

- És az állomás vezetése nem hagy téged unatkozni.

- Erről van szó.

Wedge lehunyta a szemét, és egy percig elgondolkodott. Tudta, hogy az állomás helye nemsokára kitudódik, de Booster ötletével, hogy a csempészek és kereskedők értékes, titkos központjává tegyék, ezt az időpontot jócskán ki lehet tolni. A Birodalom bárhol keres is minket, az üzletfeleink biztosan nem szolgáltatják ki a hollétünket. És ami Vorrut illeti, benne is ugyanez a vélemény fogalmazódott meg Vorru feladatát illetően. Wedge hazardírozott, amikor az ingyenbactával akarta megnyitni a kereskedelmi csatornákat, de ha a profitszerzés motívumát is beleszövi a tervébe, lényegesen többet nyerhet.

Kinyitotta a szemét.

- Oké, tetszik az ötlet. És mi lesz a mese, miért titkos az állomás egyik fele?

Booster vállat vont.

- Számít az? Akármit elterjeszthetünk, kezdve attól, hogy ki akarod nyírni Zsinj hadurat, hogy felépítsd a magad kis birodalmát, vagy hogy hadat toborzol, mert el akarod szakítani Koréliát a Diktumtól, addig, hogy versenyre keltél Isarddal, ki tudja magasabbra srófolni a bacta árát? Minél több sztorit elterjesztesz, az emberek annál komolyabban fogják venni, ugyanakkor annál jobban fedezed az igazságot, ráadásul az ellenfél készülődéséről annál szavahihetőbb információkat szerzel. Amíg itt minden a misztikum homályába merül és az emberek profitot szimatolnak benne, addig mi rejtve maradhatunk.

Wedge elgondolkozva bólintott.

- Feltételezem, ezen a poszton megásod Vorru sírját, és átveszed a bacta- és információkereskedelem irányítását?

- És ez egyáltalán nem lesz unalmas elfoglaltság. - Booster arcán szétterült a vigyor. - Ez óriási móka lesz.

- Remélem, igazad lesz. - Wedge felállt az állomás igazgatói székéből. - Booster Terrik, ez az állomás mindenestül a tiéd. Az Erő legyen veled!

TIZENHÁROM

A siklóút a Mimban Cloudriderről le a Thyferra felszínére nyugtalansággal töltötte el Corrant. Erős turbulenciába keveredtek, amiért is be kellett szíjasa magát a hátsó ülésbe, és ez majd megőrjítette. Miraxra pillantott, s látta, hogy őt még jobban megviselte a dolog. Bármelyikünk zökkenőmentesen átvezette volna ezt a Lambda osztályú siklót ezen a légörvényen.

Mirax kinyújtotta a kezét, és megszorította Corranét.

- Leérünk, ne félj!

- Tudom. Ha lezuhannánk és meghalnánk, az sem volna olyan érdekes, mint utunk hátralevő része. - Corran lehunyta a szemét, és megpróbált egyenletesen lélegezni. Igyekezett meggyőzni önmagát, hogy ezzel csupán a gyomoridegességét akarja csillapítani, ahogyan ezt már számtalanszor megtette azelőtt is. Ami részben igaz is. A másik oka mégiscsak az volt, hogy újra elolvasta a Luke Skywalker ajánlatát tartalmazó adatlemezt.

Corran csodálta Luke Skywalker képességét, ezért elolvasta az üzenetet. A szövegnek igen csekély része volt unalmas, adatszerű, száraz - a légzésgyakorlatokat leíró rész többek között ezek közé tartozott. Többnyire olyan történeteket írt le, melyekből az derült ki, hogy a jediket a hagyomány hajtja, az Erő törvénye az, ami cselekedeteiket irányítja, s hogy vajmi kevés igaz azokból a hősies tettekből, amik a róluk kialakult legendakört táplálták galaxisszerte.

A történeteket pontosan úgy válogatta össze, hogy engem a csatlakozásra inspiráljanak. A probléma az volt, hogy Corrant ez sokkal inkább megrémítette. És arra késztette, hogy ismételten elgondolkodjon önmagáról, amit egyébként is ritkán tett, és ha tette is, viszolygott tőle. Mielőtt elolvasta a jedianyagot, Corran a gyomrában érzett gombócot az utazás viszontagságai következményének tudta be. Most egyszeriben arra lett kíváncsi, vajon az Erő segítségével nem egy katasztrófát sejt meg előre? Erről az is eszébe jutott, hogy netán éppen csapdába vezeti a barátait.

Éppen eleget tudok az Erőről ahhoz, hogy nagyobb veszélyt jelentsek önmagamra, mint az ellenségeimre nézve. Viszont hálás volt Skywalkernek a fényszablya karbantartására és használatára vonatkozó információiért. Úgy intézte, hogy a Cloudrider raktárában gyakorolhasson a szablyával, így annak forgatása egyre rutinszerűbbé vált a számára. Négynapi gyakorlás után már biztos volt benne, hogy közelharcban nem fogja lemetszeni a szablyával saját végtagjai egyikét. Az én kezemben ez nem több egy fénybunkónál, de azért majd csak boldogulok vele.

A sikló szárnyai megcsikordultak, amikor a pilóta visszahúzta őket. A kitekintőablakon túl erdővel gazdagon borított táj suhant el, melyet itt-ott szúrt csak át egy túlságosan is élettelen szikla vagy éppen egy mesterséges toronyépület. Az acélüveg építmények nem annyira a tájhoz nem illőnek, mint önmagukban idegennek tűntek. Corran ösztönösen arra gondolt, hogy ezek nyilván az emberek szálláshelyei voltak a Thyferrán. Vratix ugyanis nem volna képes ilyenben élni.

Mirax fejével egy buborékszerű építmény felé intett.

- Fogadok, hogy őnagysága abban lakik!

Corran egy pillanatig tétovázott, nem tudta eldönteni, Mirax melyik őnagyságára gondol, de a szeméből sugárzó gyűlölet a kört leszűkítette. Bárki kiszúrta volna Ysanne Isard lakóhelyét; Erisiét azonban nem. Mert Corran tudta, hogy Mirax Erisire gondolt. Amíg Corrannak egyáltalán nem volt ínyére az, hogy Erisinek köszönhetően Ysanne Isard vendége lehetett, addig Erisi egy egész konvoj bactát semmisített meg azért, hogy megölje Miraxot.

Corran kinyújtotta a kezét, és megszorította a Miraxét. Addig szorította, amíg a sikló le nem szállt.

- Nem sok hiányzik ahhoz, hogy odamenjek, és megnézzem. Lehet, hogy igazad van, de most nem ennek kiderítése a feladatunk.

Mirax kedvesen rámosolygott.

- Gondoltam, küldhetnél neki valamilyen ajándékot.

Corran viszonozta a mosolyt.

- Igen, de nem tudom, hogyan szokás becsomagolni egy bombát.

- Bombát? - Mirax megrázta a fejét. - Nem, az túl gyors. Én azt akarom, hogy szenvedjen.

- Majd emlékeztess rá, nehogy feldühítselek.

Mirax felemelte Corran kezét, és megcsókolta.

- Te sosem dühítenél fel, drágám... legalábbis egynél többször nem.

Corran és Mirax felállt, és követte a többi utast az ajtó felé. Az utasok többsége a bolygó körül orbitáló tucatnyi tanker legénységéből állt, akik éppen a Zsiványok rajtaütése után tértek vissza a bolygóra. A legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkaadójuk vajon fizeti-e a leszállás költségeit azután, hogy elveszítették a rakományt. A legtöbbjük azon a véleményen volt, hogy nem, mert a thyferraiak ott spórolnak, ahol csak lehet.

Az öt beszivárgó külsőre nem különbözött a többi utastól. Mivel a thyferraiak birtokolták és irányították a hajózási társaságokat, mindenfelől szerződtettek munkásokat, akik a munka lényegi részét elvégezték. Ezek a munkások a kikötőnek csak meghatározott területein mozoghattak, jóllehet látszólag egyikük sem igyekezett betartani ezt a szabályt. A legénység önteltnek tartotta a Thyferrát, s az út során többször alkalmazták rá a sokkal kifejezőbb birodalmi jelzőt.

Mihelyt kiszálltak a siklóból, Corran fogta a csomagját. Kinyitotta, kivette belőle a széles szerszámövet, és a bal vállára akasztotta. Bal csípőjét egy hatalmas hidrospanner verdeste. Bal kezébe fogta a csomagot, a jobb kezét szabadon hagyta az azonosító kártyája számára.

Vagy a fényszablyához. A fegyvert a hidrospanner nyelébe rejtette, ahonnan ha kell, egyetlen rántással elő tudja venni. Elscol véleménye az volt, hogy feleslegesen erőlködik a szablyával, egy kábítóval mindenképpen többre menne. Corran azzal vágott vissza, hogy egy kábítót nem tudna eldugni a hidrospanner nyelébe.

Egy magas, karcsú, szőke hajú thyferrai férfi dugta az orrát Corran képébe.

- Mi a neve, és milyen ügyben jár a Thyferrán? Corran tétovázott, és érezte, hogy elönti a forróság.

- Eamon Yzalli vagyok. Arra várok, hogy feltöltsék a hajómat, és indulhassak vissza.

A thyferrai kikapta Corran kezéből az azonosító kártyát, és végighúzta az adattábla nyílásában.

- Technikus?

- Igen, uram.

- Mindig magával viszi a szerszámait, ha leszáll egy bolygón?

- Nos, uram, nem mindig, de van itt egy barátom, aki talán át tudna szerződtetni egy másik hajóra...

A vámtiszt tekintete elsötétült.

- Csak nem arra számít, hogy tovább marad itt, és javítási munkákat vállal a saját szakállára?

Legfeljebb ha a te modorodon tudnék javítani.

- Nem, uram, nincsenek ilyen szándékaim.

- Nagyszerű. - Megnyomott néhány gombot az adattáblán, majd ismét végighúzta a kártyát a résben. - Az ideiglenes vízuma egy hétig érvényes. Ha tovább marad, bűntettet követ el.

Corran lehajtotta a fejét, úgy vette el a kártyát, nem nézett a férfi szemébe.

- Igen, uram. Megértettem, uram. Nagyon kedves, uram.

- Na jól van, menjen! A következőt.

Corran gyorsan bement az űrrepülőtér főépületébe. A hosszúkás, alacsony épületben minden sarok le volt kerekítve, a dekoráció mindenütt hatos egységekben volt elhelyezve. Corrannak erről az jutott az eszébe, hogy biztosan rovarszerű vratixok tervezték. Az egész struktúra olyan volt, mintha az erdőbe szánták volna, a fák közé, ahonnan különböző nyílásokon át szállhatnak fel a gépek. Bár mesterséges építmény volt, sugárzott belőle a természetes szépség, mintha nem is bontotta volna meg a helyi flóra egységét.

Az űrrepülőtér belsejében Corran csatlakozott Miraxhoz. Maguk előtt megpillantották Elscolt és Sixtust, balra pedig Iellát. Ashern kapcsolatuknak az épületben kellett találkoznia velük, de pillanatnyilag senki nem mutatott hajlandóságot a közeledésre. Volt persze B tervük is arra az esetre, ha valami közbejön, de Corran remélte, hogy erre nem kerül sor, mert az sok várakozással jár, és a mostani helyzetükben a tétlen ücsörgés és várakozás egyenlő a katasztrófával.

Látva, hogy semmi nem történik, Corran egy széksor felé terelte Miraxot, ami egy irodák számára fenntartott emeleti galéria alatt helyezkedett el. És itt közel voltak a mosdóhoz is, amit Corran igencsak szeretett volna már használni.

- Vigyáznál a cuccomra?

Mirax bólintott, mire Corran a csomagját meg a szerszámövét az egyik üres ülésre halmozta. Már éppen indult volna a mosdó felé, amikor annak ajtaja kinyílt, és egy rohamosztagos lépett ki rajta, kezében kábítóval. Ilyen páncélban hogyan képes?... Corran rádöbbent, hogy a katonát bámulja, ezért gyorsan elfordult. Tudta, hogy gyanússá vált, ezért gyorsan Miraxhoz hajolt, és mosolyogva megkérdezte:

- Mit mondtál, drágám?

Mirax szeme elkerekedett a félelemtől, s amikor barna íriszében megpillantotta a fehér sisak tükörképét, Corran tudta, hogy elterelő hadművelete végzetesen elhibázottnak sikeredett. Érezte a súlyos kezet a vállán, majd annak szorításában felállt, és megfordult. Összeért a hasuk, amikor a katona fekete szemébe nézett. Megpróbált mosolyogni.

- Tehetek önért valamit?

- Ismerem magát. A kártyáját kérem.

Corran agya sebesen forgott. Az lehetetlen, hogy egy rohamosztagos emlékezzen rá. Hacsak nem a Lusankyán teljesített szolgálatot, és onnan ismeri. Akkor is összetéveszt valakivel.

Aggodalommal telve nyújtotta át az azonosító kártyáját. Gyorsan találd ki, mi legyen! Kényszerítette magát, hogy egyenletesen lélegezzen. Először is, kerüld a pánikot! A személyazonosságod stabil és megdönthetetlen. Az majd segít.

A rohamosztagos maga elé tartotta, és minden oldalról megvizsgálta.

- Rendben lévőnek látszik, de maga akkor is ismerős, pedig nem ismerek senkit, akit Eamonnak hívnak. Jöjjön velem, ellenőrizni akarom!

A pánikkal küzdve felidézte magában az egyik jeditanmesét. Egyszerű vigyort erőltetett az arcára, és a fehér sisakra meredt.

- Nem kell magával mennem.

- Nem kell velem jönnie?

Corran vigyora szétterült. Hé, ez működik. Hatással vagyok rá.

- Mehetek a dolgomra.

- Mehet a dolgára? - A rohamosztagos megrázta a fejét, és egyszerűen megragadta Corran overallját. - A te dolgod az én dolgom, lyukas agyú. - A kom jól hallhatóan kattant a sisak belsejében. - Itt Kilenc Nulla Ötös, elkaptam egyet!

A rohamosztagos Miraxra pillantott.

- Ő magával van?

Corran rémülten gondolt arra, hogy talán mégsem sikerült félrevezetnie a rohamosztagost. Jobbra fordult, mintha Miraxra akarna pillantani, valójában csak a csípőjét akarta a szék támlájához támasztani, amin a csomagja nyugodott. Mintha elveszítette volna az egyensúlyát, hátradőlt, s közben kitépte a ruháját a katona kezéből. A feje lebukott, a lábát a magasba lendítette, és egy hátra bukfenccel a szék túloldalára került. Eközben gyorsan leakasztotta az övéről a hidrospannert. Térdre érkezett, és felkapta a fejét, hogy a rohamosztagos szemébe nézhessen.

De a katona fegyverének csövével nézett szembe.

- A hidrospannerrel többre menne, ha a nehezebbik végét tartaná felém. De ez most már nem számít. - A katona két kézzel, biztosan szegezte rá a fegyvert. - Jöjjön utánam, különben adok egy kis munkát a takarítószemélyzetnek!

- Szith ivadék! - káromkodott Corran, és hidrospannere fejével a padlóra koppantott. Amint a szerszám visszapattant, kiszabadult a nyeléből a szablya. Szemmel nem is lehetett látni, hogy Corran mikor kapta el. Csak felzizzent az ezüst fénypenge, és lemetszette a kábító csövét a fegyverről. A cső jobbra repült, a katona bal keze a másik irányba. Corran talpra ugrott, és a pengét szemmagasságban elrántotta a katona előtt. Sercegés hallatszott, majd a levegőt betöltötte az égett műanyag és hús bűze.

A rohamosztagos úgy omlott össze, mint egy üres szkafander. A váróteremben valaki felsikoltott, és Corran látta, hogy a Vámhivatal előtt dekkoló két katona máris feléjük iramodik. Két másik az épületen kívülről rohant a helyszínre a Sixtushoz és Elscolhoz legközelebbi ajtón át. Elscol előkapta kézi kábítóját, és lelőtte az egyiket. Amaz szétlőtt lábbal zuhant a padlóra, de a következő pillanatban az egész várótermet elárasztották a kábító lövedékek: a rohamosztagosok szinte a semmiből kerültek elő, és minden pontról lőttek.

Corran a széksor mögé vetette magát, és az egész sort felborította. Mirax utánaugrott, és mögéje bújt. Meglóbálta a kábítókarabély roncsát.

- Méltányolom, hogy a védelmemre keltél, de ezt muszáj volt tönkretenni?

- Mivel a golyókat nem tudtam volna elhárítani, ezért a fegyvert hárítottam el. - Corran lekapta a fejét, mert egy sorozat éppen a széksor felett zúgott el, amely mögött lapultak. Felettük, a balkonról a rohamosztagosok Elscolra és Sixtusra lőttek. A helyzetet felmérve Corran úgy látta, mások is visszalőnek a katonákra. Noha Corran csak egy rohamosztagost látott, tudta, hogy ők vannak létszám és tűzfölényben.

Ha nem csinálok valamit, mindegyikünk halálát okozom. Odahajolt Miraxhoz, szájon csókolta és rámosolygott.

- Van egy ötletem. Maradj itt!

- Nehogy bajba keveredj.

- Mint a régi szép időkben. Semmi baj nem lesz. Remélem.

Corran a földre lapulva, kezében a fényszablyával a mosdó felé rohant. Éppen beugrott az ajtón, amikor az szilánkokra fröccsent mögötte. Meghallotta maga mögött a katona nevetését, és csak akkor döbbent rá, mennyire nem fennkölt dolog egy váróterem mosdójában meghalni. Ezért is nem így terveztem.

Belökte az egyik fülke ajtaját, felugrott a csészére, és felmászott a duraplasztik válaszfalra. A szablyát felnyújtva három gyors vágást ejtett a mennyezetbe. Annak kimetszett darabja a földre hullott. Corran feljebb mászott a válaszfalon, majd felhúzta magát a második emeleti mosdóba.

Amikor kimászott az üres mosdó fülkéjébe, hideg borzongás futott végig rajta. Érezte már ezt, mégpedig meglehetősen régen, és nagyon messzire innen, a Talaseán, amikor hasonlóképpen rohamosztagosokkal került közelharcba. Ha innen kilépek, az első rohamosztagos, aki megpillant, értesíti a társait. Öt vagy hat másodpercem van, hogy minddel végezzek. Máskülönben halott vagyok. A fényszablyát bal kézbe fogta, izzadt jobb tenyerét a nadrágjába törölte, majd visszavette a szablyát. Én már halott vagyok, már csak a barátaimat kell megmentenem.

Kilökte a mosdó ajtaját, és kilépett a körfolyosóra. A szablyát csípőmagasságban tartva máris leterítette az első rohamosztagost. Az előrebukott, de megragadta a korlátot, hogy feltápászkodjon. Corran azonban már továbblépett, és eközben visszafelé rántva a szablyát, amúgy visszakézből megvágta a második harcost.

Ez a vágás azonban elhibázott volt, még ha le is vitte a katona fejét. Corran a vágás pillanatában már tisztában volt vele, hogy túl nagy lendületet vett, s emiatt egy szemvillanással később tudja csak visszahozni a szablyát támadó helyzetbe. És közben félre is kell ugrania a négy katona elől, akik az útjába kerültek. Megpróbálkozott egy kétkezes, függőleges vágással, de a katona gyorsabb volt nála.

A rohamosztagos rávetette magát, és a vállával landolt a bordái között. Hátratántorodott, nekizuhant a ferrobeton falnak. Corran roppanást érzett a mellében, azután nem kapott levegőt. A szablya kiesett a kezéből, a katona pedig még egyszer a falhoz csapta, de ezúttal oda is szegezte. Corran a sisak fekete szemlencséjébe nézett, és jól hallotta odabentről a nevetést.

A nevetés csak akkor hallgatott el, amikor a sisakban megszólalt a kom.

- Állj félre, Hét Hármas, mert útban vagy.

A szorítás enyhült Corran mellében, és tudta, hogy csak egyféleképpen maradhat életben. Amint a katona hátrálni kezdett, Corran elhágta magát a faltól, és a korlátnak lökte, mindeközben megragadta a fejét. A korlát recsegve meghajlott. Egyensúlyukat veszítve mindketten átzuhantak rajta. Esés közben Corran igyekezett úgy fordulni, hogy a rohamosztagos felett landoljon, de mert rövid volt az út, és mert nem volt támasztéka, ez csak félig sikerült neki.

Nagyot nyekkent, de pontosan az első áldozata testére esett, a lába a ferrobeton padlón koppant, és borzalmas fájdalommal töltötte el a testét. A katona fejjel érkezett a földre, azonnal elveszítette az eszméletét, a teste Corranra zuhant, akit így szendvicsként lapított össze a két páncélos test. A tüdeje égett a légszomjtól, és feltekintve megint egy fegyver csövével találta szembe magát.

Mivel másra nem volt képes, mint köhögni, lehunyta a szemét, és felkészült a halálra. Hallotta a fegyver rövid vijjogását, majd hatalmas súly telepedett a mellére. Nem fájt a lövés, de tudta, hogy eltalálták. Halott vagyok. Halottnak kell lennem. Amennyire tudta, ez lehetett az igazság, mégis nyomban úgy érezte, lázadnia kell ez ellen. Nyisd ki a szemed! Ha ki tudod nyitni, akkor nem haltál meg.

Corran kinyitotta a szemét, és ha képes volna rá, felnevet. Felette ott állt Bror Jace, a Zsiványkommandó egykori tagja, akit a birodalmiak még a Coruscant eleste előtt megöltek. Szerette volna, ha másképpen van, de eszmélete foszladozni kezdvén csak egy magyarázatot lelt a jelenségre. Haldoklom, mert csak egy halott látja a másik halottat. Tudta, hogy ennek nem sok értelme van, de az eszébe sem jutott, hogy a halálnak sincs sokkal több értelme.

TIZENNÉGY

Wedge megborzongott, miközben a twi'lek hajó dokkolására várt. No nem azért, mert viszolygott a gondolattól, hogy twi'lek hajó érkezett a Yag'Dhulra, sokkal inkább azért, mert az állomáson meglehetősen hűvös volt. Az átlaghőmérsékletet öt fokban limitálták: ez volt Booster Terrik egyik első intézkedése.

Wedge lassan megrázta a fejét. Booster köztudottan zsugori volt. Lúdbőrös lesz a háta, ha akár egy kreditet is ki kell adnia a kezéből. A barátaival szemben mindig nagylelkű volt, de az üzleti életben ott fogta meg a pénzt, ahol csak lehetett. Az átlaghőmérséklet leszállításával meg a kihasználatlan terek fűtésének kikapcsolásával jelentős fenntartási költségeket takarított meg. És ami még fontosabb, a kantint és a kávézót a központi, a legmelegebb szintre telepítve szinte ösztönözte az embereket, hogy idejük nagyobb részét ott töltsék el. Mivel az állomás vendégei százalékot fizettek neki, és mind az üzemanyag, mind az élelmiszerkészletet ő kezelte, gyorsan meggazdagodott.

Csak így szerezhetjük meg magunknak azt, amire szükségünk van. Booster értesítette korábbi üzlettársait, hogy átvette az állomás irányítását, és készen áll mindennemű üzletkötésre. Az állomás forgalma egy csapásra megnövekedett, és ahogyan Booster előre megmondta, megjelentek azok a kereskedők is, akiket oda akart csalni, mert az ő portékájukra volt leginkább szüksége.

A twi'lek sikló - egy nyolcszögletű hasáb - teljes egészében nélkülözte a birodalmi Lambda osztályú siklókra jellemző eleganciát. Úgy nézett ki, mintha beleszúrták volna a teherhajó testébe. Csigalassúsággal hagyta el a teherhajót, és közeledett az állomás felé. Letelepedett a dokkoló platformra, amely felcsukódva beleolvadt az állomás oldalába. A dokk belsejében a jelzőfények vörösről sárgára, majd zöldre váltottak, jelezve, hogy az atmoszféra kiegyenlítődött.

A dokk üvegablakán túl, Wedge mellett egy panel folyamatosan mutatta a dokkolás fázisait. A személyszállító már útban volt a twi'lek hajó felé. És a rakodódroidok is megjelentek a gravitációs teherszánjaikkal, hogy megkezdjék a kirakodást. Wedge-nek fogalma sem volt, Booster mit hozathatott a twi'lekekkel, de rylothi látogatása óta tudta, hogy ilyenkor szokásos az ajándékcsere. Remélte, hogy ryllt hoztak, amiből rylcát tudnak majd előállítani. Azzal segíthetnék a Krytos-fertőzöttek gyógyulását a Coruscanton.

A személyszállító elindult az állomás folyosója felé. Wedge otthagyta figyelőállását, és elhelyezkedett az ajtó előtt, ahová érkezni fognak a vendégek. Megigazgatta egyenruhája ujját, hajtókáját. Tudta, hogy jó fényt vetne rá, ha a Rylothon viselt twi'lek tógát vette volna fel, csakhogy az meleg klímára készült, és Booster takarékossági intézkedése folytán az itt és most teljességgel alkalmatlan viselet volna.

Az ajtó kinyílt, és a nyílásban megjelent egy aranytógát és vastag, vörös selyemövet viselő elhízott twi'lek. Az aranytógát korallcsat fogta össze a nyakánál, ahol az aranyszövet és a twi'lek rózsaszínű bőre éles kontrasztot mutatott. Agynyúlványát a nyaka köré tekerve hordta. Fekete karmos kezét összekulcsolta a hasán, és méltóságteljesen meghajolt.

Wedge viszonozta a köszöntést.

- Örömömre szolgál, hogy ismét láthatlak, Koh'shak.

- Örömmel fogadtam el Boosterter'rik meghívását, hogy találkozzam veled, Wedgan'tilles. – A dagadt twi'lek átpréselte magát az ajtónyíláson. - Emlékszel még Tal'dirára?

Az ajtónyílásban újabb twi’lek jelent meg. Lehajtotta a fejét, hogy be tudjon lépni. Fekete repülősoverállja felett skarlátvörös tógát viselt, vállán átvetve arany fegyveröv csillogott. Vaskos agynyúlványait gazdag tetoválás díszítette, ami olyan magas társadalmi rangot jelenthetett, amiről Wedge-nek legfeljebb elképzelései lehettek. Csípőjén kábítófegyver himbálózott, és Wedge jól tudta, hogy fegyveröve legalább két vibroszablyát rejt.

- Örülök, hogy újra láthatlak, Tal'dira.

- Én is téged, Wedgan'tilles. - A twi'lek harcos akkorát vigyorgott, hogy teljes fogsora kivillant. – Koh’shak most az üzlettel lesz elfoglalva, így mi, harcosok beszélgethetünk.

Wedge bólintott a kövér twi'lek felé, aki nyomban megfordult, és elindult a lifthez, hogy minél előbb találkozhasson Boosterrel. Wedge egyrészt alig várta már, hogy elbeszélgethessen Tal'dirával, és megtudja, vajon mit keres egy harcos egy kereskedelmi hajón, másrészt kíváncsian végighallgatta volna a Booster és Koh'shak közt folyó tárgyalást. Ők nem harcosok, de amit művelni fognak, az felér egy közelharccal.

Wedge a kantinok felé intett.

- Felajánlhatom állomásunk vendégszeretetét?

- Megtisztelsz - bólintott a harcos.

- Ezt majd azután mondd, ha kiszolgáltak bennünket! A lehetőségeink igen korlátozottak itt. - Wedge belépett a félhomályos kantinba, és a kis asztalok között kanyarogva a hátsó nyitott szeparék egyikéhez vezette vendégét. A felette lebegő hologram számtalan nyelven hirdette, hogy a szeparé „foglalt". Wedge a projektor fölé tartotta a tenyerét, mire a hirdetmény üdvözlőszavakra változott. Most már beléphettek a bokszba. - Hogy itt asztalt foglalhattam, az pillanatnyilag parancsnoki beosztásom egyetlen előnye.

- A harcosok a legkisebb kedvezménynek is tudnak örülni, mert nekik a halál az örök társuk. – Tal’dira leült Wedge-dzsel szemben, és összefont ujjú kezét az asztalra helyezte. Lekkuja a könyöke mellett lógott. - Nagy győzelmedért ennél többet érdemelnél.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- Nagy győzelmem?

A twi'lek kuncogni kezdett, ami Wedge számára egyszerűen vérfagyasztó volt.

- Elvettél Jégszívtől egy egész konvoj bactát.

- Valójában nem is védték kellőképpen.

- Az nem számít. Olyat tettél, amit senki nem mert megtenni... csapást mértél a bactakartellre. Amit tettél, az emlékezetes és tiszteletre méltó.

- Köszönöm. - Wedge az asztaluk felé közeledő felszolgálódroidra pillantott. - Egy koréliai whiskyt kérek, Whyrren s Reserve-et. Tal'dira?

- Ez a Whyr'rensreserve nekem is megfelel.

A droid pityegett egy sort annak jeléül, hogy megértette a rendelést, majd elgurult onnan. Wedge a twi'lekre mosolygott.

- Ugye nem azért jöttél, hogy Jégszív konvojának kifosztásáról beszélgess velem?

- Ah, de igen. - Tal'dira előrehajolt, és állát a kezére támasztotta. - A galaxis változóban van. Annyira még nem vagyok öreg, hogy emlékezzem a Régi Köztársaság korára, de hallottam egyet s mást a Klónok Háborújáról. A Birodalom a létrejötte óta azon igyekezett, hogy megőrizze a békét, mégis voltak konfliktusok, amikkel nem tudott megbirkózni. Olyan konfliktusok, melyek során a harcosból legenda válik. És azután ott voltak a Lázadók...

A twi'lek elhallgatott, mert megjelent a droid az itallal. Wedge levette a tálcáról a poharat, és Tal'dira elé helyezte. Azután fogta a saját poharát, és megemelte.

- A harcosokra és a legendákra!

Tal'dira bólintott, és hozzátette:

- És azokra, akik elég bátrak ahhoz, hogy legendává váljanak.

Wedge koccintott a twi'lekkel, majd mindketten ittak. Hagyta, hogy az ital bizsergesse a nyelvét, s lassan melengesse a torkát. Eközben elgondolkodott azon, amit Tal'dira mondott, és kíváncsi lett, hová akar kilyukadni. Nem mert rámosolyogni, és a szemét is résre szűkítette.

- A Lázadók között bizony a jó katona tudott magának reputációt szerezni. Közülük sokan váltak legendává a haláluk után, de az egy olyan korszak volt, amelyben a bátor harcos dicsőséget szerezhetett, a gyenge pedig könnyen elbukhatott. - Wedge igyekezett közömbös hangon beszélni, de amit mondott, az őt magát is meglepte. Olyan volt, mintha a Lázadásról múlt időben beszélne, mintha már vége volna, és a Birodalomnak már egyetlen porcikája sem létezne. Rájött, hogy ez részben így is van, mert a Coruscant elfoglalása után a Lázadók megszűntek mozgalom lenni, helyette éjjel-nappal ülésező kormánnyá alakultak. Érdekes, hogy sosem gondoltam erre az átalakulásra.

Tal'dira fekete karmaival halkan kopogott a duraplaszt asztallapon.

- Bárcsak annak idején én is csatlakoztam volna a Lázadókhoz!

Wedge megvonta a vállát.

- Neked mint twi'lek harcosnak kötelezettségeid vannak. Nekem nem volt semmilyen elkötelezettségem, ezért csatlakozhattam a Lázadókhoz.

- Ez igaz, de hogy teljesítsem a népem iránti kötelességeimet, szembe kellett helyezkednem a Birodalommal.

Wedge egy percig elgondolkodott. A Birodalom politikai struktúrája olyan volt, melyben a nem humán populáció létezését éppen csak megtűrték. Az idegen fajok legtöbbje annak köszönhette az életben maradását, hogy a Császár nem is tudott a létezésükről. A twi'lekek tárgyalási kezdeményezései és egyezkedési kísérletei sokkal inkább vezettek közvetlen konfrontációhoz, mint megegyezéshez, ezért a twi'lekek referenciái jók voltak a Lázadók szemében. A twi'lekek két, egymással szemben tomboló hőviharnak tekintették a Lázadókat és a Birodalmat, és arra számítottak, hogy ha a két ellenfél megsemmisíti egymást, ők kerülnek ki győztesként. Az egyik fél másik felett aratott győzelmével nem is számoltak - különösen nem a Lázadókéval. Tal 'dira jól beszél, de utólag könnyű bölcsnek lenni.

- Jobban szerettem volna, ha az én oldalamon harcolsz. Nawar'aven az osztagom egyik legkiválóbb harcosa, te viszont azt tetted, amit elvártak tőled. - Wedge elmosolyodott. - Amíg a Rylothon össze nem verbuváltad a csapatodat, úgy ismertelek benneteket, mint a hiperűrben való harcra alkalmatlan harcosokat. Az jutott eszembe, hogy a Birodalom szándékosan fogta vissza a technikai fejlődéseteket, hogy ne kelljen veletek is vesződnie.

- Kedves tőled, hogy ezt mondod.

- Ha másképp gondolnám, félreismernélek titeket. Noha az emberek a twi'lekeket kereskedőnépnek tartják, én tudom, hogy valójában büszke harcos tradícióval rendelkeznek.

- De a harcosainkat sosem tette próbára a galaxis. - Tal'dira kezével az állomáson túli világ felé intett. - Ahogyan mondtad, a twi'lekek legtöbbje kereskedő, mint Koh'shak, vagy bűnöző, mint Bib Fortuna. Te ott voltál a Rylothon. Tudod, hogy ez nem igaz, mégis ez a vélemény rólunk galaxisszerte. Ha arra gondolok, hogy az értelmes lények kalmárnak és tolvajnak tartanak minket, felforr a vérem.

Wedge a whiskyjére pillantott.

- A vadászgépek, amiket készítettetek, igen hatásosak. - A twi'lekek összeházasították a TIE gömb alakú pilótafülkéjét az X-szárnyúak szárnyával, s mindezt forgathatóvá tették, ahogyan a B-szárnyúak szárnyfelülete is függetlenül elfordítható a fülke körül. Ettől a gép könnyebben irányíthatóvá és stabilabbá vált. - A manőverezőképességük szerintem figyelemre méltó.

Tal'dira kihúzta magát, és őszinte büszkeséggel elmosolyodott.

- A hajókat Chir'dakinak neveztük el. Ez a ti nyelveteken Halálmagot jelent. Annak a gombának a spórájára utal, amelyik rátelepedve akár az emberre, annak halálát okozza. Annál is kellemetlenebb azonban, ha valaki a Chir'dakival találja szembe magát egy csatában.

Wedge belekortyolt a whiskyjébe.

- Hiperugrásra alkalmasak?

- Igen. A kettős ionhajtómű adja a torlóerő zömét. A szárnyakon lévő hajtóművek kisebbek, mint az eredeti X-szárnyúakon, de a hiperűrben motivátorként és pajzsgenerátorként kiválóan megfelelnek. És quadlézereik vannak... a protontorpedókat nem alkalmazzuk, mert annak nehéz a beszerzése.

- Bölcs döntés... nekünk is a protontorpedó és a robbanófejes rakéta beszerzése jelent gondot. Boosternek minden tekintélyét be kell vetnie, hogy szerezni tudjon néhányat. - Wedge kurtán bólintott Tal'dira felé. - Irigylem a gépeiteket.

- Én pedig az ügyességeteket, amivel sorra megnyeritek a csatákat. - Tal'dira harcoshoz méltatlan módon játszadozott a whiskyspoharával. - És most ismét igen veszélyes ellenséget szereztetek magatoknak.

Wedge egy pillanatra elgondolkodott, és megvakarta az állát.

- Úgy vélem, Tal'dira, ostobaság volna, ha nem próbálnátok ki a gépeiteket.

Fény villant a twi'lek szemében.

- Valóban az volna.

- Esetleg néhányan csatlakozhatnátok hozzánk. - Wedge szélesre tárta a karját. - A feladat veszélyes, és ha veszítünk, mindenütt kitaszítottakká válunk.

Tal'dira lekkuja veszettül rángatózni kezdett.

- A twi'lekek azelőtt is kitaszítottak voltak.

- Össze tudsz állítani egy osztagot?

A harcos bólintott.

- Attól tartván, hogy Koh'shak hajóját kalózok támadják meg, hoztunk magunkkal egy tucat Halálmagot meg pilótát. Boldogan csatlakoznánk a Jégszív elleni háborúhoz.

Pontosan ezt akartad, amióta tudod, hogy ellene megyünk, de sosem kértél volna rá. Megvártad, amíg én hívlak. Wedge hátradőlt.

- Tudom, hogy tisztában vagy az ügy veszélyességével, de néhány komoly problémánk valóban van. Ha csatlakozol hozzánk, Jégszív beszünteti a bactaszállítást a Rylothra.

- A ryll ugyan nem bacta, de nekünk az is megteszi – vont vállat Tal'dira. - A twi'lek büszke nép, és azt tartja, hogy a bacta a gyengék gyógyszere. Ha megfosztanak tőle minket, néhány emberünk meg fog halni, de ha nem szállunk szembe Jégszívvel, és nem találjuk meg a helyünket a galaxisban, akkor mi értelme van az életünknek?

- És azt is tudod, hogy Jégszív nem fog megbocsátani, ha veszítünk?

A twi'lek könnyedén elmosolyodott.

- A könyörtelen ellenfél az egyetlen, amellyel érdemes szembeszállni. Ha tudjuk, hogy mindent elveszíthetünk, keményebben küzdünk. Az ilyen csatákat érdemes megnyerni.

Wedge felemelte a poharát, és koccintott Tal'dirával. - Isten hozott a bactaháborúban, Tal'dira. A Halálmagjaid végezzenek Jégszívvel!

TIZENÖT

Corran azt utálta a legjobban a bactafürdőben, hogy a folyadékban lebegve látta a tartályon kívül álló alakokat, de nem tudott velük kommunikálni. Még ha valamelyikük közelebb is lépett, és a kezével megérintette az átlátszó acélüveg falat, akkor sem tudta kivenni, ki van a kéz másik végén. Csak találgatni tudott, de mert a tartályon kívül csak a folyadékból szivárgó sárgászöld fény nyújtott némi világosságot, találgatása sosem nyert megerősítést.

Fogalma sem volt, mióta van a tartályban, de az abban töltött időt egyszerre tartotta hosszúnak is és rövidnek is. A fájdalom eleinte minden porcikáját égette, de ez egy idő után elmúlt. Később heves viszketést érzett a végtagjaiban, ami jó jel volt, lévén hogy addig nem is érezte őket. Csak az érzékei visszatérése után gondolkodott el arról, mennyire komoly sérüléseket szenvedett, és milyen közel lehetett a halálhoz.

Nyilván eltörtem a medencecsontomat a zuhanáskor, és amikor rám zuhant a rohamosztagos, a gerincem is eltört, és megsérültek a belső szerveim is. Ha nem volna ez a bactafürdő, már nem élnék.

A felismerés kijózanította Corrant, s kitisztult aggyal most már vissza tudott emlékezni az űrrepülőtéren történtekre. Nyilvánvaló, hogy két hibát is elkövetett. Jobban is csinálhattam volna. Nem vagyok jedi. Ostobaság volt kellő gyakorlat nélkül jeditrükköket bemutatni. Rossz voltam, mint egy önkéntes rendőr - mint egy amatőr jedi. De ha a jeditechnika kimerülne a szófordulatokban meg a szemfényvesztésben, a Császár nem tudta volna elpusztítani a jediket. Ha ennyire hatékonyak tudtak lenni, akkor a technikájukat kellő gyakorlás nélkül nem szabad használni.

Mindezt végiggondolva Corran tudta, hogy soha többé nem kísérel meg ráhatni egy rohamosztagos agyára, és soha nem bocsátkozik olyan elbizakodott közelharcba, amilyen a vesztét okozta ott a galérián. Kábító nélkül, és az össztűzben a földre kényszerítve azonban ő is és Mirax is meghalt volna. A csapdából menekülni kellett, ezért akcióba lépett. Túl vehemens voltam, több erőt pazaroltam, mint amennyit kellett volna. Ha visszafogom magam és jobban koncentrálok a fényszablyára, levághattam volna a harmadik rohamosztagost is. A negyedik ugyan lelőtte volna, ezt Corran is jól tudta, de legalább a társainak több lehetőséget nyújtott volna a meneküléshez.

A légzőmaszk gyenge rándulására pillantott fel. Kerek nyílást vett észre, amin át egy emberi fej és váll bújt át a beáramló fényben. Corran a tartály felszíne felé igyekezett. Levette a maszkot, és kidugta a fejét a nyíláson. A medtech egy rostélyt engedett le a nyíláson, és mutatta Corrannak, hogy álljon rá. Mint korábban, a medtech most is vízsugárral mosta le róla a bactát. Corran feltartott kézzel lassan forgott a zuhany alatt. Elmosolyodott, amikor bőrén megérezte a puha törülközőt.

- Hogy érzi magát?

Corran megvonta a vállát, és megtörölgette az arcát. - Egészen jól. Mennyire volt komoly a sérülésem? A medtech arcvonásai megkeményedtek.

- Meglehetősen komoly sérüléseket szerzett. Eszméletlen volt, amikor a tartályba tettük. Belső sérülések, törött medence, törött gerinc, bordák... inkább a sérülések száma volt nagy, mint a veszélyessége.

Corran bólintott.

- Mennyi ideig voltam itt, egy hétig?

- Két napig.

- Micsoda? - Corran a technikusra pillantott. - Ilyen sérülésekkel tovább kellett a tartályban lennem.

A technikus büszkén mosolygott rá.

- Export minőségű bactát kapott, Xucphra-terméket.

- Zaltin verachen keverte?

A technikus lehajtotta a fejét.

- Eltalálta. Ha volna szíves velem jönni, a barátai már várják.

Ruhája nem lévén Corran maga köré tekerte a törülközőt, és a technikus után ment. A helyiségben, ahová beléptek, zöldes derengést látott, ami az egyik falat elfoglaló acélüveg ablakon át szűrődött be. Az ablak a tartályra nézett, a fény is abból eredt. Nem is látott mellette többet, mint amennyit a tartályban kuporogva. A helyiségben heverők és magas támlájú fotelek sorakoztak, a helyiség minden bizonnyal arra szolgált, hogy innen kényelmesen szemmel tudják kísérni a kezelés előmenetelét. Amint Corran belépett, a szemközti falon megmozdult egy árnyék.

Mirax lépett elébe, átölelte és szájon csókolta, majd a fülébe suttogta:

- Nem hittem volna, hogy felépülsz. Azt hittem, nem éled túl.

- Hogy örömet szerezzek apádnak?

Mirax fel nevetett.

- Mondtam neki, hogy a Hornok kitartása példa nélkül álló.

Corran arcon csókolta, és magához ölelte. A bactatartályban eltöltött idő alatt a legnagyobb gondot idegeinek csillapítása és vágyainak kordában tartása jelentette. Ha a légzőmaszk nincs az arcán, semmilyen kontaktusa nem lett volna a külvilággal. Mirax testének melege a törülközőn át is elég volt ahhoz, hogy visszatérítse a valós világba.

- Te nem sérültél meg, ugye?

Mirax a fejét rázta.

- Nem. Lehúztam a fejem, és egy darabban jöttem ki onnan. - Elvigyorodott. - És elhoztam a fényszablyádat is. A jediéremmel együtt biztos helyen van.

- Óriási. Köszönöm. - Elengedte Miraxot, és megölelte Iellát. - Megint végig kellett nézned, ahogy a bactában lebegek.

- Ha egészben jössz ki belőle, bármikor végignézem - mosolygott Iella.

- Kösz. - Corran elengedte, majd Elscol és Sixtus felé bólintott. - Sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam.

A nagy termetű férfi vállat vont, Elscol összevonta a szemöldökét.

- A kereszttűz nagyobb kellemetlenség volt. Amíg rád vártunk, egy kicsit dolgoztunk is.

- Méghozzá kitűnő munkát végeztek. - Egy magas, karcsú férfi lépett Corran elé. - Örülök, hogy meggyógyultál. Amikor első ízben láttalak, igen rossz állapotban voltál.

Corran tétovázott. A bactában lebegve sokat gondolkodott arról az alakról, aki az utolsó pillanatban fölébe hajolt. Bror Jace-re hasonlított, de Corran tudta, hogy az nem lehet, mert Bror Jace-t a Birodalom meggyilkolta. Arra gondolt, hogy a férfi bizonyára csak közeli rokona Jace-nek, és ugyanúgy beépült a Zaltinok közé, ahogyan annak idején Jace. Ez a megoldás kézenfekvőnek tűnt, és ki is elégítette Corrant.

De ezt a hangot nem lehet összetéveszteni. Corrannak leesett az álla.

- Te Bror Jace vagy.

- Tényleg az vagyok. - Jace meghajtotta a fejét, és az egyik heverő felé invitálta Corrant. - Bizonyára kíváncsi vagy, miért nem vagyok halott?

Mirax rácsapott Corran hasára.

- Megint meg kellett halnod, hogy egyik társad feltámadjon.

- Nos, ha a többiek elnézik nekem, tényleg végighallgatnám a történetedet. - Corran leült az ágy szélére, és eligazgatta a törülközőt. - Gyerünk, Jace, bűvölj el a meséddel!

Jace szőke haját zöldre festette a bactából áradó fény.

Elmosolyodott.

- Aligha hiszem, hogy a többiek másodjára is élveznék, ezért elnézést kérek tőlük, ha untatnám őket.

Corran Miraxra pillantott.

- Te is hallottad már?

- Igen, és inkább meghallgatom még egyszer, mint hogy nélkülözzem a társaságod.

Corran összerezzent.

- Oké, Jace, kezdheted!

A thyferrai a háta mögött összekulcsolt kézzel járkálni kezdett a helyiségben. Rövid nadrágjában, lenge, vékony ingjében Corran nehezen tudta azonosítani a pilótával, aki valamikor az ő oldalán harcolt a Zsiványkommandóban. A járkálás stimmel, a makacs áll stimmel, de ez a gyerekruha nem illik hozzá.

- Számos oka volt annak, hogy csatlakoztam a Zsiványkommandóhoz, de legkevésbé az, hogy kiélezzem a Zaltinok és Xucphrák közti feszültséget. Ez azért lényeges, mert a Xucphrákat a Birodalom támogatta. Ők voltak az első nagy társaság, akik birodalmi jogosítványt kaptak a kartellalapításra. A Zaltinokat a Birodalom emelte fel, csak azért, hogy legyen riválisa a Xucphráknak. Zaltin sosem akart tagja lenni a kartellnek, de nem volt más választása, vagy kilép az üzletből. Ez tehát nem is volt választás, ezért csak az életben maradással törődtünk.

Corran felvonta a szemöldökét. Ez igen közel állt ahhoz, amit az emberek a két thyferrai társaságról tartottak. Annak ellenére, hogy Jace igyekezett a Zaltinokat jobb színben feltüntetni, az őszinte hangnem, amivel róluk beszélt, hitelt adott a szavainak, s ettől Corran jobban megbízott Jace-ben, mint valaha. De hogy teljesen megbízom-e benne, az a történet folytatásától függ.

- Azzal a szándékkal léptem be a kommandóba, hogy a nevem híressé váljon, és megnyerjem az új Köztársaság bizalmát. A Zaltinok rájöttek, hogy a Birodalom napjai meg vannak számlálva, és meg akartak egyezni az Új Köztársasággal, hogy megszerezzék azokat a bactapiacokat, amik már a kartellek megalakulása előtt is az övék voltak. Nem az önzetlenség vezérelte őket. Sokkal egyszerűbb lett volna betiltani a bacta gyártását és forgalmazását, mint fenntartani azt. A kartellek csak a Birodalom miatt léteztek... annak bukása után a kartellek háttere megszűnt. A Zaltinok életben maradása attól függött, hogy megtudnak-e egyezni az Új Köztársasággal, és képesek-e terjeszkedni az ő világaikon... Zaltin hivatalnokai arra is rájöttek, hogy a vratixok terrorista szervezetük, az Ashern segítségével ki akarják vívni a függetlenségüket, és az Új Köztársaságtól fognak segítséget kérni, hogy lerázhassák humán gazdáik igáját. Mivel a bactatermelés a vratixok nélkül elképzelhetetlen, Zaltin támogatni kezdte őket. Pénzt és rejtekhelyet biztosítottunk nekik. Olyan szövetséget kötöttünk velük, ami Zaltint később jól jövedelmező piachoz juttatta volna.

Bror Jace egy percig lehunyt szemmel hallgatott.

- De a vratixok nem úgy gondolkodtak, mint az emberek. Amíg mi a mások által összeállított jelentéseket és adatokat használtuk fel a tervezésnél, addig ők a jelentéseket készítő személyeket nyerték meg maguknak. Vagyis nem választották el a jelentést attól, aki készítette azokat. Ezáltal a közösség tulajdonává tették az információáramlást, amitől az sokkal hatékonyabbá vált... Az Ashern, miután rendszeresen megkapta a jelentéseimet az Új Köztársaságról, elhatározta, hogy visszahív, és a tervezőcsoport tagjaként alkalmaz.

Corran bólintott.

- Ezért azután küldtek neked egy üzenetet, hogy a pátriárkád haldoklik.

- Jól emlékszel. A hazautazásomat Celchu kapitány tervezte meg. Erisi kérdezősködött felőle, és én elmondtam neki mindent, mert azt akartam, hogy az emberei tudjanak a visszatérésemről. Utam során azonban programon kívül tartottam egy pihenőt. Az X-szárnyúról átszálltam egy teherhajóra, az hozott haza. Az X-szárnyúmba időzített bombát tettünk, hogy azzal mímeljük a protontorpedótalálatot. Az X-szárnyút bevontattuk egy siklóba, és elindultunk a Thyferra felé. Nagy távolságban akartunk kibukkanni a hiperűrből, hogy onnan küldjük az X-szárnyút látható távolságba, ahol felrobbantjuk.

- De hála Erisinek, várt rátok egy birodalmi Interdictor. - Corran megvakarta az állát. - A jelentések szerint, amiket kaptunk, a baleset helyszínén nem voltak birodalmi roncsok. Tudtam, hogy valami csalás van a dologban, de azt nem hittem, hogy életben vagy. A sikló megmenekült a csapdából?

Jace a fejét rázta.

- Nem, és addig nem is tudtunk semmit, amíg Antilles parancsnok hologramját meg nem kapta a családom. Abban leírta a halálom körülményeit. Akkor én már itthon voltam, és elbújtam, úgyhogy vajmi keveset számított, hogyan haltam meg, csak az volt a fontos, hogy az Új Köztársaság és Xucphra azt higgye, halott vagyok.

- Valami eszembe jutott - szólalt meg Mirax. - Te küldted Qlaern Hirfet, ezért akart éppen Wedge-dzsel tárgyalni.

Jace bólintott.

- Wedge intelligens, megbízható, ezért nyilván őrá esett a választásom. Corran lett volna a második jelölt, de mire Qlaern Hirf elindult, megérkezett Corran halálának a híre.

- Hozzám küldted volna? - Corran nem hitte, hogy jól hallotta. Sosem volt az az érzése, hogy Jace ugyanazokat az emberi értékeket látja benne, mint Antillesben.

- Corran, ha úgyis alakult, hogy én voltam a jobb pilóta, nem te, ez még nem jelenti azt, hogy nem méltányolom a rátermettségedet. - Jace hangneme kissé barátságosabbá vált. - Sok időt töltöttél el a Birodalom bűnözőinek társaságában, s ez alkalmassá tett téged a túlélésre. És Qlaern biztonsága érdekében nekem ilyen emberre volt szükségem.

- Azt hiszem, ezért köszönettel tartozom.

- Én csak a tiszteletemet akartam kifejezni. - Majd emlékezni fogok rá.

Mirax leltára pillantott.

- Kár, hogy a bacta nem gyógyítja az emberi gyarlóságot is.

- Vele született hiányosság, attól tartok - vont vállat Iella. - Corran folyton vagy versenyezni akar, vagy éppen az ellenkezőjét.

Corran Iellára pillantott.

- Mindig is veled tartottam.

- Mert tudtad, hogy veszítünk, ha a te fejed után megyünk.

Corran tiltakozhatott volna, de tudta, hogy van benne némi igazság.

- Oké, ez a te véleményed - kényszerített mosolyt az arcára. - Innen hová megyünk? Mit találtatok ki, amíg én áztam?

Elscol karba fonta a kezét.

- Sixtus, Iella meg én itt maradunk Jace helyett a tervezési tanácsban, mert ő visszamegy veled, hogy egyezséget kössön az osztaggal. Információkat kaptok tőlünk arra vonatkozóan, hogyan tudjátok elfoglalni a bolygót, és miként védhetitek ki a hírszerzést.

Corran egykori társára pillantott.

- Készen állsz erre?

Iella elgondolkodott, majd bólintott.

- Lehet, hogy nekem lesz a legjobb alkalmam arra, hogy végezzek Isarddal. Diric halála még mindig fáj, de nem ülhetek karba tett kézzel, és siránkozhatok a halála miatt. Ezt te is nagyon jól tudod.

- Igen, de itt nem a barátaid között vagy.

Iella elmosolyodott, és megcirógatta Corran arcát.

- Ez így van, de itt kevesebb dolog emlékeztet Diricre.

- Én nem gondolom, hogy távol a barátaimtól jobban el tudnám viselni apám halálát, de megértem az érveidet. - Corran feléje kacsintott. - Ne tégy semmi ostobaságot, különösen nem a bosszú nevében! Megígéred?

- Persze, ha te is megígéred ugyanezt.

- Rendben. - Corran felállt, megölelte, majd vonakodva elengedte. Miraxra pillantva megkérdezte. - És a többiekkel mi lesz?

- Itt bevégeztük a munkát. Teljesítettük a parancsot, s miután visszavisszük az összekötő tisztet a bázisra, hazamegyünk - mosolygott rá Mirax. - Legalábbis azután, hogy neked valami ruhafélét szereztünk.

- Rendben, de ha egy mód van rá, ne Jace szabójánál szerezzétek be!

- Mi a bajod a ruhámmal?

- Utálom a sortot.

- Na és, rajtad ki venné észre?

Jace riposztja megdöbbentette Corrant, aztán elmosolyodott. - Úgy gondoltam, még egy kis időt eltöltenék a bactában, de a hazaút még annál is vonzóbb. Örülök, hogy életben vagy, Jace. Az élet sokkal könnyebb volna nélküled.

TIZENHAT

Wedge kísérletet sem tett arra, hogy palástolja a mosolyát, amikor kibukkant a hiperűrből. Bror Jace visszatérése a sírból nemcsak amiatt jelentett örömet a számára, mert életben volt, hanem mert rendkívül hasznos információkat hozott a Thyferráról. Zaltin már régóta figyelte Xucphra tevékenységét, és Jace hírszerző hálózata előtt Jégszív egyetlen akciója sem maradt figyelmen kívül.

Nagyon örült Jace visszatérésének az osztagba. Zraii a roncsokból összehozott neki egy X-szárnyút, amit Jace vörösre festett, és zöld csíkokkal díszített - ez volt a Zaltinok színe. A Yag'Dhulra való megérkezése után három órán át tesztelte a gépet. Jace korábban is gyors kezű pilótának számított, és hosszú távolléte semmit nem rontott a reflexein. Egy ilyen kis osztagnak csakis jó pilótákra van szüksége.

Wedge egyáltalán nem örült annak, hogy Corran megsebesült a Thyferrán. Dühös volt rá mindaddig, amíg Corran el nem mondta, mi is történt valójában. Corran őszintén leírta a jelentésében, hogy mit tett, elemezte a hibáit is. Az eset Wedge-et arra emlékeztette, amikor Corrant a Talaseán meglepték a rohamosztagosok. Ha Corran bajba kerül, nem tétovázik, azonnal cselekszik, különösen akkor, ha a többiek élete is veszélyben van. Mindig jó az ilyen barát.

A Jace által hozott információk segítségével máris körvonalazódott a terv. Isard kíséretet adott a konvojai mellé, de csak a legközelebbi forgalmas helyre szállítja a bactát, onnan a kuncsaftnak kell tovább vinnie a szállítmányt. Wedge azonnal rájött, hogy ha megtámadja a fedezett konvojt, bajba kerül. Jace emberei azonban kidolgozták a módját, hogy tud így is bactát lopni Jégszívtől. Az Ashern emberei átprogramozták három teherhajó navigációs számítógépét, így azok az út utolsó szakaszában letérnek az útvonalról. Pontosabban kilépnek a kíséret hatóköréből, így az osztag könnyen elbánik velük. A navikomputer pedig csak azután lesz újra használható, ha az osztag elárulja az új kódot, vagy ha a legénység újra telepíti a szoftvert.

Wedge tudta, hogy az akció így is kockázatos, de ha elutasítja, az azt jelenti, hogy nem bízik az Ashernben. A kockázatot kiegyenlíti a lehetséges nyereség, a bacta, amivel újabb előnyökhöz juthat. A Halanitnak is szüksége volna még több bactára, ahogyan a többi, kisebb településnek is, amelyik a megengedhetetlenül magas árak miatt nem tud hozzájutni. És ami még fontosabb, a Coruscantnak is szüksége van rá a rylca előállításához.

Nem zárta ki továbbra sem a csapda lehetőségét, de most már csak úgy tudnák tőrbe csalni, ha védtelenül hagynák a konvojukat. A teherhajók, amiket célba vettek, egy kisebb konvojból valók, amit a Victory II osztályú Corrupter Csillagromboló kísér. Noha ez Isard flottájának legkisebb hajója, két TIE-osztag van benne, és annyi fegyver, amennyivel egy egész bolygót tűz alá lehet venni.

A dolgot csak nehezítette, hogy Wedge kevesebbet tudott a kapitányáról, Ait Convarionról, mint amennyit szeretett volna. Convarion feltételezhetően már a Derra IV és a Hoth előtt is szolgált, mielőtt a Corrupterre került, és rendfenntartó szolgálatot látott el - vagyis terrorakciókat hajtott végre kisebb bolygók ellen a Perem környékén. Convarion a pletyka szerint kegyetlen és számító, aki rendkívül gyorsan reagál, ezért számára kedvezőtlen helyzetből is képes győztesen kikerülni. Egy ilyen ember sok problémát okozhat az osztagnak.

Ha Convarion tudomást szerez az eltérítésről, komoly bajba keveredhetünk. Ha a Rish rendszerbe érve rájön, hogy három hajója hiányzik, a galaxis minden atomját átvizsgálja utána. Attól függően, hogy a teherhajók parancsnokai mennyire vonakodnak átállni, legalább egy órára van szükségünk, hogy elvigyük a helyszínről a zsákmányt. Ha elárulnak minket, az egyetlen, amit tehetünk, hogy visszaugrunk a rendszerünkbe...

Wedge a primer monitorra pillantott.

- ...és reménykedjünk, hogy Isard nem tudott meggyőzni minden teherhajó-kapitányt, hogy álljon mellé. - Megrázta a fejét, és felsóhajtott. Tudta, hogy olyasmi miatt aggódik, aminek nagyon kicsi a valószínűsége, de a gondolat akkor sem hagyta nyugodni. Sokkal nyugodtabb volna, ha a tervet egyedül ötlötte volna ki, de nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa az Ashern segítségét.

- Nincs más választásom, kihozom az akcióból a lehető legtöbbet, és remélem, hogy Convarion nem olyan kemény legény, mint amilyennek beállítják.

Odakint a sötétség körbeölelte a gépet, amint az visszatért a valós űrbe. A rendszer vörös törpecsillagát misztikus fényudvar vette körül. A bactateherhajók ott lebegtek a vörös korong előtt. A hajók kapitányai úgy fordították a hajókat, hogy azok hasukkal a nap felé álljanak, miáltal a lézerágyúk nagyobb sugarat tudtak befogni.

Wedge ráállt a komcsatornára.

- Egyes és Kettes Osztag, szárnyakat támadóállásba! - Mind az X-szárnyúak, mind a Halálmagok engedelmeskedtek a parancsnak, és széthúzódva felvették az előre megbeszélt alakzatot.

Wedge átkapcsolt az Ashern által megadott thyferrai frekvenciára.

- Itt Wedge Antilles, két osztagvadászgép élén. A szállítmányukra van szükségünk. Ha együttműködnek velünk, átrakjuk a portékát, s utána szabadon távozhatnak.

A válaszadó hangjából nem kevés izgalom érződött.

- Antilles, bennünket megsemmisítenek, ha magával megyünk. Nekünk családunk van a Thyferrán.

A megjegyzéstől felborzolódott Wedge hátán a szőr, de elnyomta magában a felszínre törni készülő ajánlatot.

- A családjaiknak nem esik bántódása. Isard nem fogja bántalmazni a családjaikat, máskülönben nem lesz, aki elszállítsa a bactáját. Ez csak blöff, erre maguktól is rájöhettek volna. Ha úgy döntenek, hogy nem térnek vissza a Thyferrára, a családtagjaikat biztonságba tudjuk helyezni. Mindössze annyi történik, hogy elveszítik a rakományukat, bántódásuk nem esik.

Az egyik tanker elmozdulni látszott az alakzatból. Minokk, Wedge R5-ös droidja azonosította: a Xucphra Rose volt az.

- Itt Bors Kenlin, a Rose kapitánya. Magával tartunk, Antilles.

- Kenlin, ne menj! A feleséged a Thyferrán van.

- Isard szívességet tesz, ha megöli. - A Rose tovább távolodott a többi hajótól. - Hová menjek?

- Maradjon készenlétben, Rose. - Wedge az egység taktikai frekvenciájára kapcsolt át. - Kilences, a Tízessel meg két Halálmag barátunkkal kísérjétek a Rose-t a Halanitra! Isard megfenyegette a legénység hozzátartozóit, ezért vegyétek fel a kapcsolatot az Ashernnel, hogy helyezzék a családokat biztonságba!

Corran határozott hangon válaszolt. - Ahogy parancsolja, uram.

Két X-szárnyú kivált az alakzatból, és a Rose felé húzott. Eközben közölték a Rose-zal a Halanit koordinátáit. Mire a két Halálmag felzárkózott a teherhajó mögé, az már a kilépésre felkészülve várakozott. Az öt hajó egy szempillantás alatt eltűnt.

Wedge ismét a monitorra pillantott. A másik két hajó a Xucphra Alazhi és a Xucphra Meander volt. Wedge úgy ítélte, az első hang, amely megszólalt, az Alazhiról érkezett. Noha a hajó neve a bacta egyik alkotóeleme volt, Wedge úgy sejtette, ennek a parancsnoka a rangidős a három hajó közül. Átkapcsolt a thyferrai frekvenciára.

- Meander, hogyan döntött?

Női hang válaszolt.

- A Meander nincs meggyőződve arról, hogy Isard nem áll bosszút rajtunk.

- Meander, a maga szállítmánya a Coruscantra tart. Ha odáig nem téved el, onnan oda visszük tovább, ahová csak akarja. Biztosíthatom róla, hogy a szállítmánya mérhetetlenül sok szenvedést fog megszüntetni.

A Xucphra Meander kezdett eltávolodni az Alazhitól. Abban a pillanatban az Alazhi turbólézerei utánafordultak.

Wedge átkapcsolt a taktikai frekvenciára.

- Hármas és Négyes, vegyétek tűz alá az Alazhit! Ötös, Hatos, kísérjétek a Meandert a Coruscantra!

Gavin és Shiel kivált az alakzatból, és az Alazhi felé iramodott. Tág orsóval közelítettek feléje, miáltal lehetetlenné tették, hogy rájuk lőjenek. Mindazonáltal az Alazhi lővonala alatt közelítettek, és folyamatosan lőtték a teherhajót. Zöld lézersugarak röppentek feléjük, de egyik sem talált célba.

Gavin kikapta a gépét a spirálból, egy éles fordulattal rávetette magát a teherhajóra. Quadlézere első lövése a hajótestet találta el, a másik azonban a lézer telepeit találta telibe. A páncéllemezei nyomban lehámlottak róla, bukdácsolva repültek szanaszét, de a telep robbanásának táguló tűzgömbje utánuk kapott, és bekebelezte őket.

Shiel hasonló sikerrel járt a hajó hátsó lézertelepével. A két X-szárnyú most orbitálni kezdett az Alazhi körül. A távolban Rhysati, Inyri és két twi'lek társuk éppen útra keltek a Coruscant felé a Meanderrel.

Wedge megint visszakapcsolt az Alazhi frekvenciájára.

- Alazhi, védtelen maradt.

Az imént hallott férfihang szólalt meg, de ezúttal sokkal idegesebbnek hallatszott.

- Szembe tudunk szállni, és szembe is szállunk magával, Antilles. Ez kalózkodás. Egyelőre azonban nem tesszük. A hajót nem tudja elfoglalni, mert magának csak vadászgépei vannak. Ha ránk lő, megsemmisítem a hajót, és akkor maga elveszíti a rakományt. Nem kapja meg, amit akar. Menjen innen! Hagyjon minket békén!

Igaza van - a hajót nem tudom elfoglalni. Nem számítottam rá, hogy Isard megfenyegette a családjaikat. Arra számítottam, hogy ha nem bántunk senkit, együttműködnek velünk. Wedge elgondolkodott, majd bekapcsolta a komot.

- Fontolja meg, Alazhi, a szoftver, ami eltérítette magukat, alkalmas arra is, hogy kieressze a hajóból a levegőt. A maga döntése nem abban áll, hogy csatlakozik-e hozzánk vagy nem, hanem hogy életben marad-e vagy sem.

Egy percre elhallgatott. Ha beveszi a blöfföt, akkor elengedem őket, hogy elmondhassák, nem bántottuk őket. Ezzel talán nyerünk némi jóindulatot.

- Hogyan döntött, Alazhi?

- Megölne bennünket, hogy némi bactához jusson? - A férfi hangjából rettegés érződött.

- Megölném magukat a bactáért, amire másoknak szükségük van. Isard elterjesztette a kórt a Coruscanton, ami a fertőzöttek kilencvenöt százalékával végzett, mert nem kaptak időben bactakezelést. Maga szerint hol itt a döntés: hagyjam veszni egy teherhajó néhányfőnyi legénységét, vagy inkább vesszen milliárdnyi ember a Coruscanton?

- Segít a családjainkon?

- A szavamat adom rá!

Pár pillanatig csend volt, az Alazhi kapitánya hallhatóan tárgyalt valakikkel.

- Reméljük, tudja, mit csinál. Az Alazhi a magáé.

Wedge megint a taktikai frekvenciára kapcsolt.

- Gavin, az Alazhi a tiéd, tereld a nyájba!

- Vettem, Wedge. Küldöm az adatokat az Alazhinak. Később találkozunk.

Gavin gépe kivált a kötelékből, és a teherhajó felé iramodott. A két twi'lek is utánarepült, s elfoglalta a helyét a hajó két oldalán. Végül a shistavan pilóta is felzárkózott az alakzat mögött.

Amint az Alazhi kezdett fénysebességre gyorsulni, Wedge rémülten látta, hogy egy hosszú, fehér dárda hasítja ketté a valós űrt, éppen az Alazhi kilépési útvonalára keresztben. A Corrupter még át sem ért a hiperűrből, máris tüzet nyitott. A Csillagromboló bal oldali telepei zöld lézersugarakat okádtak. Bár nem a vadászgépekre lőttek, az összefüggő lézerfüggöny segítségével szinte nem is tudtak hibázni. Az egyik Halálmagot atomjaira porlasztották, és Shiel X-szárnyúja is olvadt fémgömbként csapódott az Alazhi tatjába.

A Csillagromboló második tűzfüggönye egyenesen a tankert vette célba. A tanker néhány pillanat múltán narancssárgán izzott, azután a tartályai egymás után felrobbantak. A túlhevült bacta hamarosan jéggé dermedt, és vékony rétegben a tanker roncsára tapadt. A teherhajó acélüveg és quadanium-titánium elemei szerteszéjjel repülve fedték fel a tanker vázának belsőbb rétegeit.

Wedge sehol nem látta Gavint.

- A helyzet kritikus. A rendszert a vészvektoron elhagyni! Gyerünk! Gyerünk!

Asyr hangja hallatszott a komban: - Wedge, mi lesz...

Gavinből semmi nem maradt.

- Gyerünk, Asyr, indulj már! Minél tovább vársz, annál biztosabb, hogy meghalsz. - Wedge hátrahúzta a botkormányt, és teljes terhelésre kapcsolt. Jobbra pillantva ellenőrizte, hogy Asyr gépe a helyén van-e. - Három másodperc fénysebességig.

- Vettem, Wedge.

Wedge már nyomta is a gombot, hogy fénysebességre kapcsoljon. A csillagok megnyúltak, majd összefüggő fényalagúttá váltak. Wedge érezte, hogy a gyomrában növekvő gombóc visszafelé húzza a Corrupterhez. Mindig is az volt a terv, hogy ha felbukkan a Corrupter, szétszóródnak, de ilyen hirtelen veszteséggel ez fájdalmasnak tetszett. Megint négyen meghaltak miattam.

Egyik énje máris tiltakozott a gondolat ellen, másra igyekezett kenni a dolgot. Ha az Alazhi kapitánya nem akadékoskodik, akkor már régen távol vannak a rendszertől és a Corruptertől. Ha Isard nem fenyegette volna meg a családjaikat, most minden rendben volna. Ha Palpatine szenátor nem annyira kapzsi, mindez nem történik meg.

Wedge behunyta a szemét a hiperűr egyetemes világossága előtt.

- Ami ott történt, azért én vagyok a felelős, de minden akcióban van kockázat. Ha önmagamat okolom a történtek miatt, abból semmi jó nem származik. Viszont a következtetést le kell vonnom: Convarion nagyon jó kapitány.

Utasította Minokkot, hogy számítsa ki a többi vadász ki- és belépési vektorát, és vigye fel a rendszer térképére. Amint ez megtörtént, Wedge azonnal látta, mi történt. A Corrupter belépési vektora véletlenül éppen keresztezte az Alazhi kilépési vektorát, ami ráadásul megegyezett a vadászgépek belépési vektorával.

Wedge halkan füttyentett. Az adatok arról árulkodtak, hogy Convarion az előző tranzitponton várakozott, feltérképezte az összes tanker kilépési útvonalát, és elemezte azokat. Így történhetett, hogy rájött a három tanker irányváltoztatására, és utánuk eredt. Akár rossz navigátorok voltak a hajón, akár elrabolták azokat, Convarion utánuk eredt, hogy megsemmisítse őket. A hajója még be sem ért a rendszerbe, már tüzelt.

Wedge hátán végigfutott a hideg. Jégszívre nem jellemző, hogy könyörületes volna, de most van egy hajóskapitánya, aki osztozik vele ebben a tulajdonságában. Szerencsések vagyunk, hogy csak négy pilótánk veszett oda. Számítottam rá, hogy ez a háború rövid - és tudtam, hogy kíméletlen lesz. Nekünk is gyorsabbnak, kíméletlenebbnek kell lennünk, és Convarionnal meg Jégszívvel a másik oldalon ez egyáltalán nem lesz könnyű feladat.

TIZENHÉT

Ezernyi láb dobogása visszhangzott a Corrupter hasában, amint Fliry Vorru és Ysanne Isard kilépett a siklóból. Vorru végignézett a tengerészek és rohamosztagosok nyílegyenes sorain, és elmosolyodott. Ilyen pazar demonstrációt nem láttam azóta, hogy a Kesselre küldtek. Lehet, hogy a Lázadók magukénak tudhatják a Coruscantot, lehet, hogy új Köztársaságnak titulálják magukat, de soha nem fogják tudni, mi az a birodalmi pompa.

A lejáróhíd alján Isard megállt, és kezet nyújtott egy alacsony kis alaknak, aki fekete uniformisban várt rá. Az egyenruha bal mellén csupán hat színes sávot látott, de mellette ott lógott két korong is, ami elárulta Vorrunak, hogy viselője nem csupán kapitány, de parancsnok is. Ennek ellenére a birodalmi hagyományok szerint a kapitány megszólítás dukált neki. És ahogy térdet hajt, mielőtt kezet csókol Jégszívnek, az elárulja, hogy igencsak rátermett alakkal van dolgunk.

Convarion keményen megszorította Vorru kezét. A férfi kemény arcvonásai, sűrű, fekete haja és kék szeme oly határozottságról tanúskodott, hogy az még Vorrut is megdöbbentette. Azt hittem, az összes hozzá hasonló tűznyelő odaveszett az Endornál. Ez az ember törekvő, ennél fogva veszélyes. Meg kellene ölnöm.

- Örülök, hogy találkoztunk, Convarion kapitány.

- Én is, Vorru miniszter. - Convarion szája elmosolyodott, de az ajkak mögött az örömnek semmi nyomát nem lehetett felfedezni. - Megtisztel, amiért kegyeskedett meglátogatni, és figyelmet szentelni a hajómnak.

A skarlátvörös admirálisi uniformist viselő Isard elégedetten pillantott rá.

- Maga jó kezdeményező, kapitány, és én az ilyet méltányolom. Szeretném megtekinteni a hajóját, ha lehetséges, de előbb beszélnék magával négyszemközt.

- Természetesen, madam direktor - hajtott fejet Convarion. A csontfehér páncélt viselő katonák sorfala mögé intett. - A kabinom arra van.

Vorru Convarion és Isard nyomában maradt. Vorru észrevette, hogy Convarion Isardéhoz igazítja a lépteit, s amint Isard ezt észrevette, változtatott léptei ütemén, hogy Convariont is arra késztesse. Convarion arca nem árulta el, hogy vajon idegesíti a dolog, vagy jól szórakozik rajta. Csak Isardra nézve hallgatta, amit a nő mond. Nem csüngött alázatosan a szavain, csak úgy figyelt, mintha Isard mondanivalója minden tekintetben érdemes volna a figyelmes hallgatásra.

Vorru elnyomta mosolyát Convarion viselkedését látva. Tudta, hogy a férfi agyában két ellentétes forgatókönyv pereg. Azzal, hogy a Corruptert a hajók után küldte, sikerrel leplezte le Antilles egyik akcióját, és szórta szét az erőit. Convarion becslése szerint Antilles fél tucat hajót veszített, köztük több randát, amit készítőik, a twi'lekek csak Halálmagnak neveznek. Ebből leszűrte az értékes információt, miszerint néhány twi'lek is szegődött Antilles mellé, és Convarion valami jutalmat remélt ezért a pluszinformációért.

Másrészt a konvoj többi részét védtelenül magára hagyta, kitéve a támadásnak. Antilles egy másik gép társaságában elmenekült, Convarion pedig a saját szakállára megsemmisített egy teherhajót a rakományával együtt. A jelentésében úgy fogalmazott, hogy a hajó a helyzetéből láthatóan a kalózokkal akart tartani, és első felszólítására ellenséges hangnemben válaszolt. Az ilyesfajta határozottságot Isard mindig is méltányolta, de ezúttal a bactarakomány nagy ár volt érte.

A parancsnoki kabin zsilipje bezárult Vorru mögött, aki így Isarddal és Convarionnal a kabin foglya lett. Vorru a helyiség távolabbi sarkába ment, és leült a hosszú tárgyalóasztal végénél. Convarion inkább az asztala felé oldalazott, készen arra, hogy helyet foglaljon az asztalfőn, ha Isard úgy dönt, hogy nem telepedik oda.

Isard azonban megállt a zsilip előtt, és onnan nézett Convarionra.

- Dicséretes, ahogyan a nyomára bukkant a teherhajók eltűnésének, kapitány.

- Köszönöm, de ezt bárki más is észrevette volna. Úgy döntöttem, várok a konvojjal, mert a Zsinj hadúr konvoja elleni támadásnál megfigyeltem, hogy a Zsiványok figyelemelterelő ugrásokkal operálnak. Feltételeztem, hogy itt is ezt a taktikát választják. A Corrupter sebességének köszönhetően akkor is találkoztam volna a hajóinkkal, ha késve érkezem. A navigátorok elemezték a hajók útvonalát, és megállapították, hogy három hajó letért az útvonalról. Kikalkuláltuk a lehetséges kilépési pontjaikat, és utánuk eredtünk. Meglehetősen egyszerű művelet volt.

Isard izzó bal szemében nyugtalanság látszott.

- És az Alazhi megsemmisítése vajon olyasmi, amit az embereimtől elvárok?

- A jelentésemben leírtam...

- A jelentésében azt hazudta. - Isard összevonta a szemét. - A hajójának adatait elemezve kiderül, hogy a tüzérei három másodperccel a reverzió után nyitottak tüzet. Feleslegesen lőtték szét az Alazhit.

Convarion arcán láthatóan megfeszültek az izmok.

- Ki akartam zárni az előre nem látható eseményeket. Az Alazhi egyedül maradt, a másik két hajó már eltávozott. Az Alazhi fegyvertelen volt, és sérült. A környéken hemzsegtek az ellenséges vadászok, és a tanker velük akart menni. Feltételeztem, hogy az ellenőrzésük alatt áll. Tudtam, hogy ön halállal bünteti a kollaboránsokat, ezért azonnal cselekedtem. Az elhalasztott büntetés olyan büntetés, amely elszakad a bűntől, amely kieszközölte azt. És ha a Xucphra Alazhi legénysége már nem is tanulhat a hibájából, a többi hajó tudni fogja, hogy a politikánk nem üres fenyegetés.

- Vagyis a megkérdezésem nélkül alkalmazta a politikámat?

- Igen - bólintott Convarion kissé bizonytalanul.

Isard ajkának lefelé görbülő sarka most felfelé ívelt.

- Ezzel kimondta a halálos ítéletet az Alazhi legénységének családtagjaira. Magunkkal hoztuk őket a siklóval.

Convarion elfehéredett.

- Ha úgy óhajtja.

- Hogy én mit óhajtok, Convarion kapitány, az nem számít. - Isard odament hozzá, és letépte a melléről a rangjelzést. - Csak az, amit parancsolok. A küldetés határain belül bármit kezdeményezhet, de ne lépje túl a küldetés szabta határokat. Megértette?

A tengerész bólintott, de Vorru észrevette mozdulatának merevségét, ami ellenkezésről árulkodott. A birodalmi hadsereg egyes tagjai soha nem fogadták el, hogy Isard de facto kormányozzon is. Ezért kiáltották ki magukat többen hadúrnak, és hozták létre saját kis birodalmukat. Akik lojálisak maradtak akár hozzá, akár a Birodalom eszméihez, ma is beleborzongtak, amikor kiadott egy-egy parancsot.

Convarion felemelte a fejét.

- Az tehát a parancsa, madam direktor, hogy öljem meg az Alazhi legénységének családtagjait?

Isard alig észrevehetően feléje kapta a fejét, de Vorru úgy ítélte, Convarion ezt nem vette észre.

- Ezt a problémát már megoldottuk, nem kell törődnie vele. Más feladatom van a maga számára. Vorru miniszter, tartsa meg az eligazítást.

Vorru az asztalfőn álló székre mutatott.

- Kérem, üljön le, Convarion kapitány! Mint ön is tudja, a bacta értékes folyadék, és csak korlátozott mennyiségben állítják elő, és csak itt, a Thyferrán. A galaxis minden bactája a mi engedélyünkkel készül, és a mi hozzájárulásunkkal forgalmazható. Ha bactára van szüksége, azt csak egy helyen tudja beszerezni. Legalábbis ez volt a helyzet, amíg Antilles és emberei el nem rabolták az első konvojt. Mit gondol, mit csináltak a bactával?

- Nyilván az volna a kézenfekvő válasz a kérdésére, hogy eladták. - Convarion vállat vont. - Fogalmam sincs, mit csináltak vele.

- Elajándékozták. Egy része a Coruscantra ment, de ezt sejtettük előre. - Vorru tenyerét az asztal lapjára nyomta. - Mivel a mi hajónkkal és a mi legénységünkkel szállították, tudjuk, mi volt a végcéljuk. Számos világtól meg fogjuk vonni a bactát, és mert Antillestől elfogadtak bizonyos mennyiséget, azért ellenszolgáltatást követeltünk.

Convarion vonásai megenyhültek.

- És fizettek?

- Néhányan igen. De többen elutasították. - Vorru elmosolyodott. - Ebből adódik a probléma.

Isard előrehajolt, és kezét az asztalra támasztotta.

- Ha néhányan nem fizetnek, gyengének tűnhetünk, és akkor a többiek sem fognak fizetni. Ha nem fizetnek, ugyanolyan tolvajok, mint Antilles meg a bandája.

- És azt a problémát nekem kell megoldanom.

- Rátapintott, kapitány- bólintott Vonva ünnepélyesen. - Van egy listánk a világokról, amik lopott bactát fogadtak el. Megjelöltük azokat, amelyek fizettek, ígéretet tettek, hogy fizetnek, vagy vannak megfelelő forrásaik, amiből fizetni tudnak. Maradt azonban néhány szegény világ, amelyik nem engedheti meg magának, hogy elfogadja Antilles adományát. Válasszon ki egyet, és vegye vissza a bactát tőlük.

- És ha nincs már mit visszavenni?

Isard felegyenesedett, és ridegen elmosolyodott.

- Ha felhasználták a bactát, akkor meggyógyultak tőle. Maga elintézheti, hogy ismét megbetegedjenek.

- Rendben - bólintott Convarion.

Vorru felemelte a kezét.

- Ne olyan hevesen, kapitány! Van itt néhány dolog, amire figyelemmel kell lennünk. Először is magával kell vinnie a Thyferrai Honi Véderő két alakulatát és egy osztag pilótát, akik majd elvégzik a munkát.

- De azén birodalmi katonáim sokkal hatékonyabban...

- Valóban, de azt akarjuk, hogy a thyferraiak lássák, ezek a világok velük szemben követtek el bűnt, nem Isard direktorral szemben. És azt akarjuk, hogy a thyferraiak bemocskolják a kezüket. Ha ezt megteszik, bűnrészesekké válnak. Antilles célpontjává válnak, ezáltal még inkább hozzánk kötődnek. Azzal, hogy velük hajtatjuk végre a büntetést, éreztetjük velük, hogy mellettünk biztonságban vannak, és így önmagukat is hatékonyabban tudják majd megvédeni.

Convarion elgondolkodott.

- Ez úgy hangzik, mintha tényleg tartanának attól, hogy Antilles valóban megdöntheti a birodalmukat.

- Ostobaság! - Isard heves kézmozdulattal utasította el ezt a feltevést. - Mindazonáltal el fog érkezni a pillanat, amikor az új Köztársaság úgy gondolja, ideje átvenni tőlünk a bacta felügyeletét. Ők nem szívesen avatkoznak bele a bolygók belügyeibe, és ez megosztja őket. A bolygók egy része önállóságot követel, de ha csatlakozik is hozzájuk, rajtuk a birodalmi hivatalnoki rendszer van még életben. Zsinj hadúr is igyekszik szétzilálni őket, és ha egyszer sikerül neki, akkor ellenünk fordul.

Convarion bólintott.

- Ha a világok nem akarják elveszíteni bactaforrásukat, nem is kényszerítik a Köztársaságot, hogy lépjen fel velünk szemben. És ha a Thyferra teljes egészében mögöttünk áll, az Új Köztársaságnak a Thyferra ellen kell hadba szállnia, ha bennünket ki akar űzni.

- Pontosan.

Vorru hagyta Isard kommentárját a fülében visszacsengeni, még ha nem is volt olyan magabiztos, mint amilyennek Isard tetszett. Nagy hiba volt figyelmen kívül hagyni Antillest, ennél Isard sokkal óvatosabb is lehetett volna. Vorru úgy ítélte, az Antilles-problémát meg lehet oldani, de csak egy módon: meg kell ölni Antillest, és meg kell semmisíteni a támaszpontját. A hálózat, amit Vorru Antilles megfigyelésére kiépített, már működik, és már érkeznek az első információk, de azt még nem lehet megállapítani belőlük, hogy hol a bázisa, és mik a hosszú távú tervei.

Vorru széttárta a kezét, és Convarionra mosolygott.

- Tehát elfogadja a parancsot, és megbünteti a világokat, amelyek Antilesszel egyezkedtek?

- Küldje át a célbolygók adatait, és én két nap alatt kidolgozom a tervet! - Convarion felállt. - Meghatározhatja a végső célpontot, vagy ha megbízik bennem, rám hagyhatja a választást. Cserébe csak egyet kérek!

Isard felvonta a szemöldökét.

- Mi volna az?

- Mint mondta, a kezdeményezéseimet a küldetés határain belül kell tartanom - Convarion kissé elmosolyodott. - Ha azt akarja, hogy a leckét a lehető legtöbb ember tanulja meg, adjon szabad kezet a végrehajtásban!

TIZENNYOLC

Iella Wessiri több szempontból sem akarta elhinni, hogy önszántából jelentkezett erre a feladatra. Megértette az ügy fontosságát, és azt, hogy ebből mennyi jó származik az Ashernnek, de alapjában véve ellenezte az egészet. Gyilkosság ez, nem más.

Amikor Elscol vázolta a küldetés lényegét, ő egyszerűen a szankcióeufemizmussal jellemezte azt, amit tenni készültek a Xucphra-konszern egyik hatalmassága, Aerin Dlarit ellen. Az öreg Dlaritet kinevezték a Thyferrai Honi Véderő tábornokává. A napi tennivalókat rábízta Barst Roite őrnagyra, mialatt ő az egyenruhájában feszítve többnyire társadalmi feladatokat látott el. Számtalanszor megjelent a helyi médiákban, hogy biztosítsa Xucphra-beli társait arról, hogy az Ashern az ellenőrzése alatt áll, és a szép idők már nincsenek messze.

- Kézenfekvő célponttá tette magát. - Elscol széttárt karokkal adott nyomatékot véleményének. - Ha kiiktatjuk, azzal a Xucphra társadalom alapjait romboljuk le. Iella tiltakozott a terv ellen.

- Dlarit aligha tekinthető katonai célpontnak. Ő egy majom. Kiiktathatjuk akkor is, ha valamelyik szövetségesét tesszük el láb alól.

- Valóban, de azzal nem befolyásolnánk a háború menetét. Meg kell rémítenünk őket, mégpedig alaposan.

- És katonai célpont megsemmisítésével ezt nem érjük el?

- Talán. De ez gyorsabb. Iella a homlokát ráncolta.

- Ha találomra lőnénk le valakit, az nem volna elég?

Elscol vállat vont.

- Elképzelhető. De az már a B terv.

- Nem mondhatjátok komolyan - állt fel Iella, és meredt hitetlenkedve a nála alacsonyabb nőre. - Ez gyilkosság. Ez gyilkosság, a szándék és a cél ellenére is az. Nem ölhettek meg ártatlan embereket.

- Nézd, Iella, itt nincsenek ártatlan emberek. - Elscol csípőre tette a kezét. - Az évek folyamán számos világ felszabadításában vettem részt. És ennek a munkának egy része abból állt, hogy felvilágosítottam az embereket arról, ami körülöttük folyik. Az emberek azt hiszik, hogy ha nem szólnak semmit, és nem tesznek semmit, akkor nem részesei a háborúnak, csakhogy apátiájuk annak bizonyítéka, hogy nem akarnak változtatni a status quón. Rá kell döbbentenünk őket, hogy azzal, ha énem döntenek, megteszik a legrosszabb döntést. Ha ezt megértik, akkor elkezdenek gondolkodni a lehetőségeikről. És mi majd megmutatjuk nekik, hogy a legrosszabb választás a Birodalom volna.

Iella felemelte a fejét.

- A Fekete Nap ugyanezt a racionálét használta fel gyilkosságainak fedezésére.

- Azért némi különbség van a Fekete Nap és miközöttünk.

- Ó, egyet mondj!

- A Fekete Nap maga volt a kapzsiság és önzés. - Elscol körülnézett a teremben összegyűlt embereken és vratixokon. - Mi a szabadságunkért küzdünk, azért, hogy úgy élhessünk, ahogyan nekünk tetszik. Mi az egyetlen olyan dologért harcolunk, amiért érdemes harcolni.

- És ha úgy döntenek, hogy nekik a Birodalom uralma megfelel?

- Akciónkat a trónfosztásra tett kísérletként fogják értelmezni. - Elscol a homlokát ráncolva folytatta. - Te egy olyan világról származol, ahol parancsuralom volt, ahol nem tudtad megvédeni az ártatlanokat a bűnözők karmaiból. Arra csak akkor lettél volna képes, ha nem áll mögötted a kormány, amely megtorolja a tetteidet. Olyan igazságszolgáltatási rendszerben éltél, amely folyton megújítja az emberek engedelmességét. Ez érthető és megbocsátható. És azt is tudom, hogy mindemellett láttál olyan bűnözőket, akiket csak kábítóval lehetett megállítani... Éppen az ilyenek ellen lépünk fel most. Dlarit látszólag fegyvertelen, csakhogy egy olyan rendszert támogat, amelyik a vratixokat rabszolgaságba taszítja. Egy olyan rendszert támogat, amelyik lények milliárdjainak okoz szükségtelen szenvedést, csak mert nem tudják megfizetni a gyógyszert. Az ő kezére tapad azok vére, akik a bactahiány miatt halnak meg, ahogyan az Alazhi legénysége családtagjainak vére is.

Iella bólintott.

- Nem vonom kétségbe annak igazát, amit mondtál, Dlaritról. És tedd hozzá azt is, hogy a lánya a Birodalomnak kémkedett, és csapdába csalta Corrant! Az a probléma, hogy kellemetlenül érzem magam, amiért meg kell ölnünk, különösen az otthonában.

- Az akció itt a leghatásosabb. Hologramot készítünk róla, és terjeszteni fogjuk. Az álláspontunkat így tudjuk a leggyorsabban elterjeszteni.

- És hullarablókká válunk. Mi van Dlarit embereivel és a családjával? Mit teszünk, ha ránk találnak?

Elscol állán megrezzent egy izom.

- Majd a kábító segít.

Iella ráemelte a tekintetét.

- Ez úgy hangzik, mintha hajlandó volnál megölni a gyerekeit is.

- Erisi is a lánya... az ártatlan hutt ivadék is veszedelmes huttá cseperedik.

- De ha a leszármazottait életben hagyjuk, az azt is jelentheti, hogy irgalmat gyakorlunk azok felett, akik hajlandók felismerni tettük veszélyességét, nem? - Iella ránézett. - Nem?

- Ezzel csak nehezíted a dolgunkat, amit akkor is el kell végeznünk - Elscol körülnézett az eligazítóban. - Van még filozófusi ellenvetés, vagy elkezdhetjük a tervezést?

Senki nem szólt, így Elscol nyomban nekilátott a támadás megtervezésének. És micsoda munkát végzett! Tapasztalata és szervezőkészsége megmutatkozott abban, ahogyan feltörte a Dlarit-birtok biztonsági rendszerét. Iella nem egy eligazításon vett részt a CorSecnél egy-egy bűnöző vagy bűnfészek felszámolása előtt, de Elscol eligazítása alaposság és előrelátás tekintetében felvette velük a versenyt.

Mindenki, még maga Iella is elcsodálkozott azon, hogy beleegyezett az önkéntes Ashern kommandóegységgel való együttműködésre. A team magját Elscol, Sixtus és három birodalmi haditengerészeti ügynök társuk képezte. Iella, két vratix és négy humán - valamennyien Zaltin menekültek - alkották a csapat másik részét. Mindenki kapott egy kábítót, egy kábítókarabélyt, egy komot és könnyű páncélt, ami nyaktól lágyékig elől-hátul befedte őket, s bár arra nem volt alkalmas, hogy egy erősebb fokozatú kábító lövedéket felfogjon, de ha csak annyit tesz, hogy nem engedi behatolni test belsejébe, az áldozatnak esélye van a túlélésre.

Iella egy hatalmas akonijefa mögött lapult. A levegő páratartalma egyelőre nem engedte a talaj fölé telepedni a hőséget, így a páncélmellény sem okozott túl sok kényelmetlenséget. Ellenkezőleg, a lágy szellő még hűtötte is verejtékező testét. Viszont megszűri a hangokat, és a saját zajomtól nem hallom a többieket. Elfújta szeméből egyik elszabadult hajtincsét, és maga elé meredt a sötétbe.

Elscol és társai alig észlelhető árnyakként lopakodtak előre a Dlarit-birtokot körülvevő esőerdő fái között. Maga a birtok egy valaha vulkáni hegy lábánál, egy kisebb dombon terült el. A róla nappali fényben készült hologramok szerint szédítően szép volt. A természetes kőből épült kastély apró, mesterséges vulkánként emelkedett ki a környező dzsungelből. A háttérben a hegyoldalról lezúduló vízesés tette a környezetet a Paradicsomhoz hasonlatossá.

Kidolgozták a birtokra való bejutás módját is. A forgalom többnyire légcsiklóval zajlott. Negyvenöt kilométer hosszú, egysávos út kötötte össze a birtokot a legközelebbi, dél felé tartó főúttal. De ezt is számos természetes szűkület, kanyar, kapu és egyéb, jól ellenőrizhető akadály tagolta, ami kiváló rejteket biztosított a kastélynak, ugyanakkor megnehezített mindennemű illetéktelen behatolást. Ennek megfelelően a jogosulatlan légisikló-forgalmat is ellenőrizték, mégpedig Comar Tritracker légibójákkal, amiket kijátszani kész öngyilkosságnak tűnt. Mindamellett az esőerdő járható ösvényein kihelyezett szenzorokkal is számolni kellett.

Az Ashern a Zaltinok számítógéprendszerébe behatolva belépett a műholdjaik adatbázisába, s hőfényképek segítségével még a járőrök útvonalait is feltérképezték. Ezzel a módszerrel megtalálták az erdőbe telepített szenzorokat, és arra is rájöttek, hogy a humán járőrök előnyben részesítik a vízeséssel és a hegyoldallal átellenes területet. A szenzorok elemzése kimutatta, hogy a hegyoldalra telepített érzékelőket átalakították, nehogy a vízesés zaja és a vízpára befolyásolja az érzékelésüket.

Ennek megfelelően a hegyoldal felől közelítettek, a pára és a vízesés fedezékében. Amint besötétedett, leereszkedtek a hegyoldalon, és igyekeztek olyan közel maradni a vízeséshez, amennyire csak lehetett. Útjuk nagyobbik szakaszát, a legnagyobb vízesés vízfüggönye mögött, a sziklafalon tették meg. Leérve szétszóródtak, és a szenzorok hatósugarának peremén maradva kacskaringós útvonalon haladtak tovább.

A hírszerző ügynökök mentek elöl. Bár termetre akkorák voltak, mint a rohamosztagosok, Sixtus emberei meglepően gyorsak és csendesek voltak. Iella több mint boldog volt, hogy velük mehetett. Bármennyire is kíméletlenek a rohamosztagosok, ezekben az emberekben ellenfelükre találnak. A birodalmi haditengerészet hírszerzésének legelitebb alakulatából válogatták őket össze, ami igen bölcs döntésnek bizonyult.

Iella halk kattanást hallott a komjában, mire megszaporázta a lépteit. Utolérte Elscolt, és abba az irányba nézett, amerre az alacsonyabb nő mutatott. A házból kiszűrődő fényben megpillantotta a THV két thyferrai katonáját, amint párban járőröznek. Elscol kétszer rákoppintott a komjára. A katonák sziluettje egyszeriben beleolvadt két nagyobb alak körvonalába. Hang nem hallatszott, de két újabb koppanás jelezte, hogy az őrök ki vannak iktatva.

A csapat továbbhaladt a kastélyt körbeölelő tisztás felé. Alig huszonöt méterre voltak a birtok szoláriumától. Iella fél térdre ereszkedett, és kitapogatta az egyik semlegesített őr pulzusát. Eközben észrevette, hogy a katona meglehetősen izzad, s ebből megértette, mi történt. A kábító lövedék hangja ilyen párás környezetben messzire hallatszik, a kékes torkolattűz pedig messzire ellátszik. Ezeknek a katonáknak meg kellett halniuk.

Elscol megérintette a két katona vállát, mire azok futva elfoglalták állásaikat a szolárium árnyékában. Iella azon kapta magát, hogy visszatartott lélegzettel várja a házból a reakciót. Egy koppanás jelezte, hogy a kommandósok biztonságban vannak. Elscol két koppintással nyugtázta. Iella felkészült a futásra.

A kommandósok kis elektronikus szerkezetet vettek elő a táskájukból, és a szolárium ajtajára erősítették. Iella látta a rajtuk villózó fényeket. Közülük öt egy idő után zöldre váltott, miután az egyik kommandós könnyű rúgással kinyitotta az ajtót. A komban két koppanás hallatszott, és Iella futni kezdett. Minden lépésnél várta a vörös halálsugarat, ami a sötétségből suhan feléje. Valósággal repült a levegőben, annyira igyekezett. Látta már a társait hasonló helyzetben meghalni, amint arcukon döbbent csodálkozással vették tudomásul, hogy a halhatatlanságba vetett hitük mégiscsak szétfoszlott. A halál - különösen az erőszakos halál - pillanatában senki sem vonzó jelenség.

Elérte az ajtót, berontott rajta, és balra ugorva a falhoz lapult, szemben az első kommandóssal. Nem sokkal utána megérkezett Elscol és Sixtus is. Két koppanás jelezte a többieknek, hogy ők is jöhetnek. A katonák valósággal elözönlötték a szolárium folyosóját.

Elscol és Sixtus elindult a fő szintre vezető lépcsőn. Iella követte őket a sötét folyosóra, amelyben csak az egyik nyitott ajtó mögül kiszűrődő halványsárga fény derengett. A sötétség nem lepte meg. A rajtaütéshez az éjfél és hajnal közötti időszakot választották, kihasználandó az előnyt, hogy a legtöbb ember ilyenkor alszik. A kiszűrődő fény így is furcsának tűnt, ezért óvatosnak kell lenniük.

Ilyenkor már senki nem dolgozik. Lehet, hogy ez Dlarit irodája. Iella óvatosan lopakodott előre. Alig tíz méter választotta el az ajtótól, de neki elég volt két másodperc, hogy odaérjen. Gyorsan kidugta a fejét, és belesett a helyiségbe. Elmosolyodott, és két koppintással közelebb hívta a többieket.

Berontott az irodába, és megrázta a fejét. Legszebb THV uniformisában feszítve Aerin Dlarit egy magas támlájú karosszékben ült. Az asztalára helyezett holoprojektor egy szobor képét varázsolta a szobába: Dlarit piedesztálon álló életnagyságú szobrát. A hologram lassan forgott, a talapzat körül éljenző, tapsoló tömeg zsivajgott.

Elscol elővette a kábítóját, és suttogva megszólalt:

- Megvan, éppen szunyókál. Emlékművet állított saját egójának, és a Birodalomba vetett elhibázott hitének.

Iella megérintette a karját.

- Várj, van egy ötletem. Ezzel még többet nyerhetünk.

- Meg kell halnia.

- Meg is fog, mégpedig ezerszeresen. - Iella elővette a fegyverét, és kábítóra állította. - Két őrt megöltünk, ebből már tudhatják, hogy nem tréfálunk. Bízz bennem, ez működni fog.

- Ha nem fog tetszeni, megölöm.

- Tetszeni fog - mosolygott rá Iella. - És még többet nyerünk vele.

Iella elmondta a tervét, Elscol ellenezte, de Sixtus mellette volt. Végül Elscol beadta a derekát. Iella leadott egy lövést az alvó tábornokra, majd munkához látott. A társaság elhagyta a terepet, és bár Iella magával cipelte Dlarit tábornok nehéz uniformisát, a visszaút könnyebbnek bizonyult, mint a behatolás.

TIZENKILENC

Erisi Dlarit parancsnok TIE-Interceptora kiröppent a Corrupter belsejéből, és hagyta, hogy a gravitáció a Halanit atmoszférája felé szippantsa. A ferde szárnyú gép kissé megbillent, amikor beért a légkörbe, mintegy figyelmeztetve Erisit, hogy a gépe ettől fogva valamennyit veszít a manőverezőképességéből. A kinti vákuumban elvégezhető manőverek itt a halálát jelenthetik.

A Lázadók ezt a gépet sandának nevezik, de én találóbbnak érzem a rázós jelzőt. Amióta Ysanne Isard kinevezte a Thyferrai Honi Véderő parancsnokává, Erisi azért lobbizott, hogy a két osztagot szereljék fel X-szárnyúakkal. Noha lassabb és kevésbé fürge, a lézerrel, a torpedóvetővel és a pajzzsal az X-szárnyú jobb vadászgép, mint a TIE.

Mindegy, milyen ékesszólóan érvelek, milyen tényeket sorakoztatok fel, Jégszív soha nem fog belemenni. Erisinek rá kellett jönnie, hogy a nagyobb felkészültsége ellenére nem képes megtörni Jégszívet, aki szerint csak az a jó, ami birodalmi, minden, ami a Lázadóktól származik, az megvetendő. Isard a birodalmi tökéletesség csúcsának képzeli magát, és mindent és mindenkit fel akar emelni magához. Amit én vagy a többiek javasolnak, az neki nem felel meg, mert mi nem vagyunk az ő szintjén.

Erisi valójában nem ítélte el Isardot, amiért a Thyferrát és a THV t a Birodalom ostoba gyermekének tartotta. Bár a Corrupter már útban volt a Halanit felé, az Ashern-rajtaütés hírét utánaküldték. Erisi arca lángba borult, valahányszor felidézte magában apjának képét, amint meztelenül ül a trónján, és bámulja saját emlékművét. Az esemény legkellemetlenebb következménye az volt, hogy a Corrupter birodalmi legénysége nyíltan kimutatta előtte a nemtetszését, amiért a hajó fedélzetén egy THV-s tartózkodik.

Ami az apjával történt, az mélységesen sértette Erisit. És ami még jobban fájt neki, a hologramon felismerte Iella Wessirit. A birodalmiak ebből azt olvasták ki, hogy Antilles szövetségre lépett az Ashernnel, de Erisi számára Iella részvétele az akcióban sokkal többet mondott. Iella szégyenbe hozta az apámat, s rajta keresztül engem is megszégyenített, amiért elárultam Corrant és a többi Zsiványt. Ez az üzenet nekem szólt - ez hadüzenet egy magánháborúra.

Erisi a monitorra pillantott, majd bekapcsolta a komot. - Négyes, felzárkózni!

Mögötte felzárkózott a négy, dupla testű TIE-bombázó. Az ő Interceptorainak valójában a bombázók fedezése volt a feladata, ám azután, hogy azok leszórják termálbomba terhüket a kolóniára, ők fogják szolgáltatni a fedező tüzet a felszíni objektumokkal szemben, hogy a rohamosztagosokat szállító siklók sértetlenül leszállhassanak.

A TIE-bombázók spirálban ereszkedtek a célpontra. Erisi egysége a nyomukban maradt. Nem tehetett róla, de emlékeiből folyton felbukkant a kép, amint a gyakorlatokon azX-szárnyújával denevérhéja módjára csapott le az ilyen lomha gépekre. Ketten már halottak volnának, és a másik kettő sem húzná sokáig, ha menekülésre fogná a dolgot.

Alattuk a bombázók megkezdték a hadműveletet. A termáldetonátorok ártalmatlan teherként hullottak a gleccserre, elmerültek benne, majd az egész jégtömböt belülről narancssárgára festette a robbanás, végül fehér gőzfelhő csapott az ég felé. A szél gyorsan tovasodorta a gőzfelhőt, és láthatóvá vált a mintegy kilométer széles, fél kilométer mély kráter. A fenekén forró víz fortyogott. Erisi tudta, hogy a termálbomba egészen a Halanit-kolónia üvegacél kupolájáig lemeztelenítette a gleccsert.

A bombázók második rohama a kupolát vette célba. A protontorpedók becsapódása nyomán rengés rázta meg a dupla üvegpajzsot, és egész táblákat szakított ki belőle. A bentről kiáramló meleg levegő a szilánkokat felfelé fújta, de azok pár pillanat múlva fehér, jégbe fagyott lemezekké alakultak át. Ezzel egy időben a kráter pereménél hideg levegő zúdult a kráterbe, az elszökött meleg levegő helyére.

Erisi megfordította a gépét a bal szárnyvégen, és belerepült a kráterbe. A csipkézett szakadék azt az érzést keltette benne, mintha a Coruscant sugárútjainak kanyonjaiba merült volna le. Különféle magasságokban átjáróhidak kötötték össze a szakadék két oldalát, s a távolabbi vízesés méltóságteljes lassúsággal kezdett jéggé dermedni. A sziklafal két oldalán ablakok százaiból szűrődött ki a sárga fény. Miközben lőtt, Erisi a monitorját figyelte, nem jelez-e közeledő lövedéket. Biztosan rakétáik és lézereik vannak. És használni is fogják, de azt nem várom meg. Egyre mélyebbre és mélyebbre merült, s közben szórta az áldást. Egyik lövése megsemmisítette az egyik balkonon gyülekező tömeget. Egy másikkal romba döntött egy átjáróhidat, amin egy alak futott éppen át. A talajszint közelébe érve nyújtott hurokba kezdett, de előbb még a lézerével felforralta a jéggé fagyott vízmedencék némelyikét.

Tisztában volt vele, hogy a kupola összeroppanása és a hidroponikus kultúra megfagyása a Halanit-kolónia halálát jelenti. Akik nem fognak megfagyni, azok éhen halnak - egyik sem kellemes vég. Tudta, hogy egykori zsivány társai elborzadnának a pusztítás láttán, ahogyan ő is elborzadt, amikor megkapta a parancsot. Most azonban már nem érzett semmit a lemészárolt emberek iránt.

Ők már halottak voltak. Borzasztóan nagy szükségük volt a bactára, mert anélkül a kolóniájuk nem maradhatott volna életben. Nem engedhették meg maguknak, hogy bactát vásároljanak, annyira szegények voltak. Minden épeszű ember szerint az egyetlen esélyük az lehetett volna, ha feladják ezt a kíméletlen világot, és másutt kezdenek jövedelmezőbb tevékenységbe.

Nem az a kötelességem, hogy az embereket megvédjem saját ostobaságukkal szemben. Ha adnánk is nekik bactát, egy másik válság végezne velük. Azzal, hogy nem hajlandók szembenézni a realitásokkal, nem háríthatják rám a felelősséget. Én nem védhetem meg őket a végzetükkel szemben. Erisi összehúzott szemmel elindult a felszín felé. Ráadásul ostobaságukat azzal tetézték, hogy lepaktáltak a tolvajokkal, és olyan bactát használtak fel, amelyért nem fizettek.

Azontúl, hogy a kolónia nem védekezett fegyverekkel, Erisi tudta, más vonatkozásban is védtelenek. És azzal, hogy elfogadták a bactát Antillestől, a thyferrai kolónia gazdaságának nyakára tették a kést. Ha a Thyferra elnézi nekik, amit tettek, a többi világ is vérszemet kap. Mások is megkörnyékezik Antillest, és kalózok nyüzsögnek majd a bactakonvojok körül. Az egyetlen lehetséges módja a presztízs megtartásának, ha a Thyferra lecsap az ilyen világokra.

Túljutva az üvegpajzson ütött nyíláson, Erisi kiröppent a légkörbe, és körözni kezdett a kráter felett.

- Egyes Interceptor jelez. Semmilyen ellentámadást nem tapasztaltam.

- Vettem, Egyes. A kapitány gratulál a manőverhez, és megparancsolja, hogy csatlakozz a kolóniát likvidáló egységhez!

- Vettem, irányítás. Ahogy parancsoltad. - Erisi elmosolyodott. Megmutattuk Convarionnak, hogy a THV-pilóták nem holmi nerfagyú idióták. Most pedig meg fogja mutatni, milyen kiváló rohamosztagosai vannak, nehogy elfelejtsem, ki itt a főnök. Nem mintha volna rá lehetőségem, de nem mondok neki semmit. Convarion sosem ismerné el, hogy kevesebb nálam.

Gavin a harmadik detonációig fel sem fogta, hogy valami felrobbant. Ledobta magáról a vastag takarót - a Tatuinon nőtt fel, így a halaniti forró fürdő a számára csak langyos volt -, és káromkodva ugrott bele a hideg csizmájába. Éppen a derekára csatolta a fegyverövet, amikor az ajtóban megjelent Farl Cort.

- Mi történt? - kérdezte tőle.

Mielőtt Cort válaszolhatott volna, Gavin füle eldugult a hirtelen légnyomásváltozástól. A levegő kiszökött a szobából, meglobogtatta Cort köpenyét. A kis ember arca hamuszürkére váltott. - Áttörték a pajzsot.

Gavin megragadta a gallérját, mielőtt a léghuzat elsodorta volna.

- Kicsodák?

- A birodalmiak, gondolom. Egy Csillagromboló orbitál felettünk.

- Te szith ivadék! Miért nem keltettél fel, amikor megláttad? - Gavin a legszívesebben a falba verte volna a fejét. Biztos volt benne, hogy sikerült egérutat nyernie, és a Corrupter nem akadt a nyomára. Amint kiderült, hogy a konvojt elrabolták, azonnal elszakadt tőlük. A Xucphra Alazhi hajóteste eltakarta a romboló turbólézerei elől. Tudta, hogy csak egyetlen módon úszhatja meg ezt élve, ha vaktában kiugrik a hiperűrbe.

Tizenöt másodpercig várt, és életének az volt a leghosszabb tizenöt másodperce. Vaktában kiugrani a hiperűrbe legalább annyira kockázatos és végzetes vállalkozás, mint kövérviccet mesélni egy huttnak. Miután kiért, gyorsan megnézte, hol van, és utasította az R2-est, hogy tervezze meg a következő ugrást. Hét rövid távú ugrást hajtott végre, hol előrefelé, hol hátra, végül elugrott a Perem közelébe. Leszállt egy kisebb bolygón, meggyőződött róla, nincsenek-e a nyomában, azután indult csak vissza a Yag’Dhulra.

Mivel az asztronavigáció sosem volt az erőssége, nemigen válogathatott a célpontok között. A visszatérés leggyorsabb módja az lett volna, ha egyetlen ugrással megközelíti a Halanitot, s onnan több, kisebb ugrással a Yag’Dhult. Az is eszébe jutott, hogy Corran és Ooryl minden bizonnyal már nem tartózkodnak a Halaniton, mire ő odaér. És a Halanitig tartó út felemészti az üzemanyagkészletének nagy részét. Remélte azonban, hogy a halanitok adnak neki valamennyit cserébe a bactáért, amit kaptak, különösen akkor, ha Corran még ott van.

Bár Corrant nem találta ott, a halanitok boldogan adtak neki üzemanyagot, csakhogy előbb szintetizálniuk kellett valamennyit. Ilyenformán a gép feltöltése két napot vett igénybe, amit Gavin igyekezett a lehető legkényelmesebben eltölteni. Egy jégbe ágyazott világon azonban, ahol vízből van a legtöbb, egy Tatuinon felnőtt ifjú számára nem a legvonzóbb életfeltételek vannak jelen.

És a Corrupter idáig követett, így a vendégszeretetükért most halállal fizetnek. Gavin keservesen felnyögött, de azután igyekezett uralkodni magán. Megnyomta a ruhája ujjába épített kom gombját.

- Te jawáknak való ócskavas, kérek egy rendszerstartot, gyorsan!

Az R2-es válaszképpen valamit visszafüttyentett.

- Nem bánom, csak csináld. Kapcsold be az üzemanyag-szivattyút, és szívd ki a lepárlójukat! Gavin kikapcsol. - A gallérjánál fogva felemelte Cortot a földről, és a falnak támasztotta. - Vigyél a kisegítő raktárba, de azonnal!

Cort barna szeme fénytelenül villant.

- Gyerünk, a raktár a szakadék túloldalán van!

Cort kivezette Gavint a földalatti folyosók egyikén elhelyezkedő szálláshelyéről, és elindult vele az egyik folyosón a szakadék felé. A folyosón sikoltozó, ordibáló emberek rohangáltak, de Cort határozottan utat tört magának közöttük. Gavin minden igyekezetével megpróbált Cort nyomában maradni az egyre sűrűsödő tömegben, de csak a folyosó végén, az átjáróban érte utol.

Gavin megragadta Cort köpenyét, és az utolsó pillanatban visszarántotta egy zöld lézersugár elől. Egyre sűrűbben csapkodtak a sugarak az átjárón, sorban leégették a rohangáló emberek lábát. Az emberek üvöltését elnyomta a TIE-Interceptorok vijjogása, amint az átjáró mellett elhúzva a szakadék sötétje felé húztak.

- Most, gyerünk! - kiáltotta Gavin az Interceptorok okozta hangzavarban. Hagyta, hogy a rettegés hajtsa, s tudta, gyorsabban fut, mint életében valaha is tette. A tüdeje égett, a lehelete az arcára fagyott, de nem állt meg a szakadék túloldaláig.

Cort két lépéssel mögötte ért át, az adrenalinja hajtotta, s így a nagyobb termetű Gavin nyomában tudott maradni. A sziklába vájt folyosókon, galériákon és rámpákon át levezette Gavint egy hatalmas földalatti barlangba, ahol két bactatároló henger és egy kiöregedett Zenomach alagútfúró mellett ott árválkodott Gavin X-szárnyúja.

A vadászgép aranyszínű volt, és világos narancsvörös félholdak díszítették, azaz kölcsönöztek neki pikkelyszerű mintázatot. A gép elején hatalmas, festett fehér száj tátongott, benne fehér, tőrszerű fogakkal; a protontorpedók vetőcsöve volt az arc szeme. Amikor megkérdezték, milyenre fessék a gépét, akkor választotta a kraytsárkánymotívumot, hogy a gépe a Tatuin legfélelmetesebb ragadozójára hasonlítson.

Gavin Cort felé pillantott.

- Nézd, ez az én hibám. Ezek énutánam jöttek. Most megyek, és elcsalom őket innen. Vicid az embereket biztos helyre, és tartsatok ki! Ezek az alagutak szűkek a rohamosztagosok számára, úgyhogy hamar vissza fognak vonulni.

Cort megrázta a fejét

- Nincsenek fegyvereink.

Cort hangjának panaszos tónusa szíven ütötte Gavint.

- Egyáltalán nem lett volna szabad idejönnöm. - Előhúzta a kábítóját, és Cort kezébe nyomta. - Fogd ezt, és tedd meg, amit tudsz! Én is megteszem.

Gavin az X-szárnyújához rohant, felmászott a létrán, és bekászálódott a pilótafülkébe. Cort szétkapcsolta az üzemanyagtöltő csövet, és hátralépve szalutált. Gavin viszonozta, majd feltette a sisakot és rögzítette. A létfenntartó készüléket a fülke padlóján hagyta, nem vesztegette az időt azzal, hogy felvegye. Ha odakint elkapnak, úgyis meghalok, akkor minek vesződjek vele?

Bekapcsolta a repulzor generátorát, és visszahúzta a futóműveket. Lassan előretolta a gyorsító karját. Az X-szárnyú elindult a barlang kijárata felé. A nyílásban áttetsző, kékes fehérséget látott, amiről tudta, hogy hófal, amit a szél sodort az ajtóba. A fegyverzetet ikerlézerre kapcsolta, és megnyomta a ravaszt. A hótorlasz szétfoszlott, mire előrenyomta a gyorsítót, és felszökkent a Halanit egére.

Viszonylag alacsonyan maradt, amíg végigsuhant a szakadékon, amely észak felé kanyargott. Úgy három kilométerre az alagúttól ráfordult a jobb szárnyvégre, és emelkedni kezdett. Amint a szenzorjai jelezték az ellenséges gépeket, a feje fölé nyúlt, és támadó helyzetbe állította a szárnyakat.

Egy pillantást vetve az üzemanyag-kijelzőre megállapította, hogy tíz perce van, azután el kell hagynia a rendszert. A Halanit meglehetősen kicsiny gravitációs árnyékot vet a hiperűrre - a javát felemészti a gázóriástól való távolságtartás. Nem baj, tíz perc bőven elég ahhoz, hogy felbőszítsem a birodalmiakat, és magam után csaljam őket.

A jawáknak való ócskavas rövid hangjelzésére Gavin elmosolyodott.

- Igen, látom. A birodalmiak alakzatban közelednek. Gyorsan akarnak végezni. Vedd őket sorba, Egyes, Kettes, Hármas! - A monitoron egymás után jelentek meg a célkoordináták, amiket Gavin nyomban rögzített is. A tervezett torpedókivetések nyomvonala egyenesen a barlangból felszálló füstfelhő felé tartott.

- Te ócskavas, add ki a szenzorok jeleit, vizuálisan is meg ahogy csak lehet!

A droid csak tülkölt egyet válaszképpen.

Gavin megvárta, amíg a torpedóvetők hatósugarába kerülnek a célpontok, majd átkapcsolt egyes vetésre. Becélozta az első Interceptort. A feje felett a célkövető monitor sárgáról vörösre váltott, amit az R2-es fülsértő vijjogása kísért. Megnyomta a ravaszt, és azonnal ráállva a második célpontra, még egyszer tüzelt.

Az első torpedó a célpont fülkéjét találta el. A szekunder robbanások nyomán törmelék és füstfelhő terítette be a másik két gépet. A második torpedó levitte a célpont jobb oldali quadanium szolárpaneljét, és a fülke mögött robbant fel. Egyszerűen szétesett, és darabjai a harmadik gépre záporoztak. A sanda azonnal megfordult, és éles ívben elindult vissza a bolygó felé. Gavin megpróbálta befogni, de túl gyorsan ereszkedett. Annyit azonban meg tudott állapítani, hogy még mindig hajtóművel halad. Nem tartotta valószínűnek, hogy a pilóta ebből a zuhanásból ki tudja vezetni a gépét. Be fog csapódni.

Gavin felkészült a robbanásra és a tűzgömbre, de az nem következett be. Az Interceptor ehelyett elmerült a barlangban, ahol a Halanit-kolónia központja volt.

Ilyen könnyen senki nem menekülhet. Gavin visszakapcsolt lézerre, és a gépét egy lomha hurokkal felvitte a magasba. Alatta a Halanit fehér felszínén a fekete kráter úgy tátongott, mint a kraytsárkány eltátott szája. Nem vett tudomást a gyomrából terjeszkedni készülő félelemről. Kiegyenlítette gépe pajzsait. Lehet, hogy a Halanit népe védtelen, de én nem vagyok az. Most megfizettek ezért a kis tréfáért.

Erisi észrevette a lefelé ereszkedő két Lambda osztályú siklót. Már kezdték visszahúzni a szárnyaikat, hogy dokkolhassanak a kolónia felszínhez közel eső bejáratánál. Interceptorával nyújtott ívben megfordult, és elindult a bejárat irányába. Egyetlen mozdulattal bekapcsolta a repulzorliftet és kiengedte a futóművet, noha tudta, az beleakadhat a hóba. Még jó, hogy a zsilip a hajó tetején van. Bekapcsolta a komot.

- Bascome, te vagy a parancsnok! Folytassátok az orbitálást, de ne kockáztassatok meg még egy rárepülést, hacsak nem kaptok rá parancsot!

- Vettem, parancsnok.

Az első sikló leszállt, és kiontott magából két csapat vastag ruhába öltözött rohamosztagost. Azok nyomban ellepték az üreget, amit a kolónia a vendégek légijárművei részére tartott fenn hangárként. Odabentről vörös fény szűrődött ki, véresre festette a sodródó havat, majd fekete füst szivárgott a nyomába.

Úgy látszik, bent vannak. Erisi megvárta, amíg a második sikló is leszáll, csak azután nyitotta fel a zsilip tetejét. A hideg azonnal átitatta a pilótaöltözékét; ennek ellenére levette a sisakját. A hajára tapadt verejték egy szempillantás alatt megfagyott, de nem törődött vele. Kimászott a zsilipből, és lecsúszott a hajó oldalán. A hóréteget keménynek ítélte a talpa alatt. A kábítót a válltokban hagyta, úgy lépkedett a fekete páncélos Ait Convarion után.

A birodalmi tiszt egy fejbólintással nyugtázta Erisi jelenlétét, de különösebb figyelmet nem szentelt neki, még ha a magas nő valósággal fölébe is tornyosult. A rohamosztagosok falanxa között csendben léptek be az üregbe, s az ott várakozó hőzsilipbe. Annak ajtóit már régen kirobbantották, de a meleg még érezhetően szivárgott bentről. A gőz és a füst még vívta a harcát a mennyezet alatti területek birtoklásáért.

Convarion belépett a durván kivájt alagútba, s közömbösen átlépte az útjában heverő civil hullát. Folytatták az útjukat, mígnem elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahonnan jól áttekinthették a szakadék mindkét oldalát. Mindenütt rohamosztagosok tartották a frontot, s az a kettő, amelyik mellett elhaladtak, a mellére csapva a fegyverét tisztelgett nekik.

Convarion csípőre tette a kezét, és felmérte a pusztulást. Sikolyok hallatszottak mindenfelől, amiket a kábítók ropogása nyomott csak el néha. Az acélüveg ablakok mögött vörös fény derengett, az átjáróhidakon rohanó menekülők után vörös lézerkarok nyúltak.

Convarion a válla felett Erisire pillantott.

- Itt nem ütközött ellenállásba?

- Nem, kapitány. Nem volt könnyű iderepülni, de itt nem történt semmi.

- Jól van. Nem szeretném, ha az embereim az első bevetésnél odavesznének. - Karjának széles mozdulatával a kolónia teljes területét felölelte. - A rohamosztagosaim megsemmisítik az ellenállás legfőbb gócait, azután jöhetnek a maga emberei, hogy elvégezzék a munkájukat.

Convarion lekezelő modora sértő volt, de Erisi jobbnak látta, ha nem vesz róla tudomást.

- Ahogy óhajtja, Convarion kapitány. Mi, a Thyferrán méltányoljuk az ön igyekezetét, mellyel segít nekünk megtorolni a sérelmeinket.

A szakadékban végigsuhanó Interceptor hangja elnyomta Convarion válaszát. Amint a gép elhaladt az egyik átjáróhíd felett, kettős lézersugár röppent feléje, és felgyújtotta az ionhajtóművet, melynek szellőzőnyílásaiból áramolni kezdett a sűrű füst. Az Interceptor megperdült a tengelye körül, majd látványosan felrobbant, és elsöpörte az alsóbb átjárók egyikét. A ferrobeton járóhíd a robbanástól leszakadt, a detonáció erejétől előreszökkent, egy pillanatig mozdulatlanul lebegett, majd darabokra esve a szakadék mélyére zuhant.

A kanyonban végigrobogó X-szárnyú látványa elrettentő, ám semmihez sem fogható volt. Félelmetes, brutális külseje sokkal inkább emlékeztetett egy fenevadra, mintsem ellenséges harci gépre. Bár nem tudta azonosítani a pilótát, Erisi azonnal tudta, hogy az egykori pilótatársai közül való.

És azt is tudta, hogy ha életben akar maradni, akkor a legjobb, ha beszáll az Interceptorába, és lelövi.

Gavin elsuhant az éppen összeomló járóhíd felett, és látta, hogy minden irányból lézersugarak szökkennek feléje. Ezek csak kézifegyverek. Nem veszélyesek. Elvigyorodott, hátrahúzta a gyorsítót, és bekapcsolta a repulzort. Egyes lövésre állította a lézerét, majd lassan szembefordította a gépét az ellenfeleivel. Kiegyensúlyozta az X-szárnyút, kioltotta a hajtóműveket, és a repulzor segítségével végighúzott a szakadékon. A pedálokkal hol jobbra, hol balra billentette a gépet, és a célzóberendezés szálkeresztjét a rohamosztagosokra zárta, majd viszonozta a tüzet. Amíg az ő lövéseik lepattantak a pajzsról, Gavin tüze komoly károkat okozott. Nemcsak a célba vett rohamosztagos pajzsát ütötte át, és a tulajdonosát párologtatta el, de a mögötte állót is a halálba küldte.

Gavin egyik énje tiltakozott a mészárlás ellen. A rohamosztagosoknak nem volt esélyük vele szemben, de mégsem fordultak meg, hogy fedezéket keressenek. Csak álltak a vártán, és feláldozták életüket a rég halott Császárért. Semmit nem nyernek az áldozatukkal. Akkor miért? Csak idő kérdése, és mindenkivel végzek.

Gavin lassan bólintott. Ez az, csak az időt húzzák. A Corrupter tele van TIE-vadászokkal. Ha sokat időzök itt, nem tudok majd elmenekülni.

Előrelökte a gyorsítót, és emelkedni kezdett. Eközben folyamatosan ontotta a tüzet a rohamosztagosokra, de különösen a fekete páncélos alakra, amelyik ott rohangált a katonák között. A legtöbb fehér páncélost leterítette, de nem tudta megállapítani, hogy a tisztet eltalálta-e? Majd a szenzor megmondja. Legalábbis remélem.

Gavin rájött, hogy minden tőle telhetőt megtett a Halanit népéért, így felgyorsított, és a kupola nyílásán át kiröppent az üregből.

- Ezért megfizetnek, Cort, drágán megfizetnek. - Balra billentette a gépét, és nyugat felé elindult hazafelé.

Erisi lecsukta az Interceptor zsilipjének ajtaját, és belevetette magát a pilótaülésbe. Az X-szárnyú éppen akkor röppent ki a kupola nyílásán. Feltette a sisakját és beszíjazta magát, majd az indítógomb után nyúlt.

A motorok nem indultak be.

A primer képernyőn máris futott a diagnosztikai eredménye. A reaktorkamrák túl hidegek. Gyorsan beütötte a rendszer-szoftverének kódját, és a menük hierarchiáját végigjárva végre megtalálta a felülírás ablakát. Egy pillantást vetett a fegyverek kijelzőire, azután átkapcsolta az energiát a lézerekről a motor fűtésére. Megvárta, amíg a hőmérséklet a megfelelő szintre emelkedik, azután újra indított.

Az iker ionhajtómű hangos morajjal kelt életre, a zaj megtöltötte a fülkét. Erisi gyorsan visszakapcsolta az energiát a fegyverzetre, bekapcsolta a repulzort, visszahúzta a futóművet, és máris az X-szárnyú után vetette magát. Felérve a légkörbe észrevette, hogy az már tíz kilométernyi előnyre tett szert. Még a jóval gyorsabb lnterceptorral sem tudom utolérni, mielőtt elhagyja az atmoszférát, és fénysebességre kapcsol.

Erisi a kom gombja után nyúlt, és megnyitotta az ismert frekvenciát.

- Menekülő X-szárnyú! Itt Erisi Dlarit parancsnok a Thyferrai Honi Véderőtől. Azonnal szálljon le, különben megsemmisítem!

- Erisi?

Azonnal felismerte a hangot.

- Gavin? Figyelj rám! Meg kell állnod! Ha nem teszed, lelőnek.

- Úgy érted, te lősz le?

Erisi elmosolyodott.

- Dehogy, a birodalmiak. Add meg magad nekem, és megvédelek!

- Hogy tennék olyat? Vagy adjam meg a felülírási kódomat, hogy úgy végezzem, mint Corran? - Gavin nevetése sértette Erisi fülét. - Ha akarsz, kapj el!

- Elkapnálak, ha nem menekülnél oly hevesen. - Ha az energiát átkapcsolná a hajtóművekre, utolérhetné Gavint, de akkor nem marad annyi energiája, hogy lelője a lézerrel. Másrészt viszont, ha volna protontorpedóm... Jégszív egy hülye. - Sosem hittem rólad, hogy gyáva vagy, Gavin.

Gavin megint felnevetett.

- Egy éve, vagy akár csak három hónapja még visszafordíthattál volna ezzel a mesével. De közel sem vagyok olyan ostoba, mint szeretnéd. Nem várom meg, amíg a Corrupter elvágja az utamat.

- Azzal magyarázod a gyávaságod, amivel akarod, Gavin. - Tudta, hogy Gavin nem fog visszafordulni, ezért sértegette. Közben elhagyták a Halanit légkörét. - Menekülj csak, hogy később visszatérhess! Addig is élj a tudattal, hogy te okoztad a halanitok vesztét, és azzal a tudattal, hogy legközelebb elkaplak.

- Megfizetsz azért, amit tettél, Erisi. - Gavin érzelmei jól érződtek a szavaiból. - Lehetetlen, hogy te ebből élve kikeveredj.

- A lehetetlen az, amihez a Zsiványok a legjobban értenek.

- Igen, csakhogy te sosem voltál igazi Zsivány, így van?

A távolság egyre gyorsabban növekedett közöttük, Erisi célkövetője már nem tudta befogni Gavin gépét, s az hamarosan fénysebességre kapcsolva eltűnt a hiperűrben. Erisi utánanézett, majd megfordította az Interceptort, és elindult vissza, a Halanitra. Nem, soha nem voltam igazi Zsivány, Gavin. Én sosem veszítettem el a realitásérzékemet.

Elmosolyodott, amikor megpillantotta a hold mögül előbukkanó Corruptert.

- Én tudom, hol van a galaxis igazi ereje, és tudom, hogy ha te a lehetetlent hajszolod, előbb-utóbb rajtaveszítesz. Ezúttal rajtad a bukássora.

HÚSZ

Az érzés Corran bensőjében legalább annyira fagyos volt, mint amilyen rideg Wedge-nek a Gavin X-szárnyújáról készült holofelvétel mellé adott kommentárja. Beszédje során Winter több esetben nyomogatott különféle gombokat a holotáblán. Ennek köszönhetően a kép hol kimerevedett, hol felnagyította Gavin képmását - vagy éppen a háttért mutatta közelebbről. Halottak százai - csupa civil halott.

Corran megborzongott, és megérezte a derekán Mirax kezét. Alig egy hete még én is ott voltam. Valószínűleg beszélgettem is ezekkel az emberekkel, vagy együtt étkeztem, tréfálkoztam velük. Corrannak eszébe jutottak CorSeces barátai, és lélekben máris felkészült arra, hogy most a Zsiványkommandós bajtársainak elvesztése van soron. Mindannyian elfogadták a harcban rejlő rizikót, és mindannyian nem keveset kockáztattak. Riv Shiel halála meglepte ugyan, de megtudta győzni önmagát, hogy Shiel halála szép halál volt, csatában esett el, ahogyan ő mindig is szeretne meghalni.

No de a Halanit népe... Megrázta a fejét.

- Ők nem voltak felkészülve egy ilyen szituációra.

Mirax hozzásimult.

- Tudom, de Isard akarta így, nem te.

A kis eligazítóban kigyúltak a fények. Wedge kemény arckifejezése cseppnyit sem enyhült.

- Legelőször is nyilvánosan szeretném kijelenteni, hogy véleményem szerint Gavin nem tehetett többet a Halaniton annál, amit megtett. Bár meggyőződése, hogy ő csalta a Corruptert a Halanitra, ez nem így volt. Első ottlétünk után a Halanit rajtunk kívül senki mást nem keresett meg bactaügyben, de a tankerek kapitányai tudták, hova kell vinni a szállítmányt. Jégszívnek nem volt más dolga, mint megnézni a hajónaplót. Egészen biztos vagyok benne, hogy bárkinek adunk bactát, ő kideríti. Talán jobban kellett volna ügyelnünk rá. Tény, hogy Jégszív széles körben terjeszti a Halaniton történteket, hogy elrettentse a többi világot, és fizetésre kényszerítse őket.

Wedge összevonta barna szemöldökét.

- Gavin távozása óta nem volt közvetlen adás a Halanitról. A Jégszív által küldött üzenetekből tudjuk, hogy a Corrupter az egész bolygóra kiterjedő össztüzet zúdított a felszínre, még a rohamosztagosok által már letarolt területekre is. Az a gyanúm, hogy a kolóniából senki nem maradt életben. És teljesen biztos vagyok benne, hogy a felszín most tele van rejtett csapdákkal, amik a túlélőkre és a megmentőkre várnak.

Nawara Ven lekkuja folyamatosan rezgett.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem megyünk oda, hogy megmentsük a túlélőket?

Wedge megrázta a fejét, a hangjából jól érződött, mennyire vonakodik egy ilyen akciótól.

- Nincsenek hajóik, amikkel segíthetnénk nekik. Ha csak a népesség tíz százaléka maradt is életben, a szállítókapacitásunk akkor sem elegendő. Nem tudom, hogy az új Köztársaság küld-e mentőhajót, de ők sem számítanak túlélőkre.

Széttárta a karját.

- Tudom, hogy nem könnyű ezt megemészteni. Ártatlanok szenvednek, amiért mi tettünk valamit, hogy megkönnyítsük a szenvedésüket. Ha nem tettük volna, a kolónia egy héten belül kihalt volna. Mi meghosszabbítottuk az életüket. Megszabadíthattuk volna őket a szenvedéstől, és ez a katasztrófa nem kisebbíti ebbeli érdemeinket. Jégszív döntése a konfliktust egy másik szintre emelte.

- Meg kell fizetniük ezért! - csapott öklével Gavin a szék karfájára. - Jégszívnek, Erisinek, mindenkinek meg kell fizetnie ezért!

- Meg is fognak. - Wedge hangjának megváltozott tónusára Corran felkapta a fejét. - Ysanne Isard elfelejtette a leckét, amit a Lázadók adtak neki, amikor rájuk hagyta a beteg Coruscantot. Elfelejtette, hogy a mi erőnk a szabadságunkban rejlik, az ő gyengesége pedig a bactaforráshoz való kötöttségében. Mi oda megyünk, ahová akarunk, ő azonban kötve van. És rejtőzni sem tud, ahogyan mi, ezért bármikor lecsaphatunk rá, amikor kivonul, hogy a célpontjaikat védelmezze.

Inyri Forge feltartotta a kezét.

- Csakhogy most mi menekülünk, ő meg egy ártatlan világra csapott le. Hogyan akadályozzuk meg ennek a megismétlődését?

- Kétféleképpen. Először is, Booster segítségével a kereskedőkhöz juttatjuk a megszerzett bactát. Az ára most elég magas ahhoz, hogy vállalják a kockázatot. Ők majd letörik Isard árait, vagy nem kapnak tőlünk több szállítmányt. Cserébe pedig hozzájutunk a fegyverekhez, munícióhoz, pótalkatrészekhez. Ugyanakkor titokban tartjuk azokat a világokat, ahová bactát adunk el, így nem kell beszámolniuk sem, hogy honnan kapták a bactát. Ettől a kereskedő is boldogok lesznek. Kiszorítjuk Isardot a piacról, és még csak nem is tiltakozhat, mert elveszíti a hatalom megtartásához szükséges forrását... Másodszor, de nem utolsósorban, egy dologban meg kell állapodnunk vele. A Thyferra számos kis, külső bactatermesztő kolóniát tart fenn. Az egyiket megsemmisítjük. Ez piszkos munka lesz. Ami bactát nem tudunk elhozni, megsemmisítjük. És Isard tudtára hozzuk, hogy ezt megismételjük, valahányszor egy ártatlan világra támad.

Wedge összekulcsolta a kezét.

- Vannak hasonlóságok a Halanittal és az Alderaannal történtek között. Bárcsak egyik sem történt volna meg. A legfontosabb az, hogy mindkét esetben azért kellett elpusztulnia egy világnak, mert a gonoszság elszabadult. A Birodalom megsemmisítése feletti örömünkben nem vettük észre, hogy a gonosz életben maradt. Az Új Köztársaság most Zsinj hadúrra vadászik. Biztos vagyok benne, hogy odakint élnek még olyan emberek, akik hajlandók volnának feláldozni mindazt, amit mi elértünk, azért, hogy felélesszék a Birodalmat. Ez a háború még korántsem ért véget, és ha erről nem veszünk tudomást, akkor lesznek még Alderaanok és Halanitok... Mindannyiunknak szem előtt kell ezt tartanunk. Mi azonban már Isard hanyatlását, a fenyegetés csökkenését láttuk. Én magam is így éreztem, ha nem is tudatosan. Ez többé nem fog előfordulni. - Wedge most ökölbe szorította a kezét, és egymáshoz ütötte. - Isard ártatlanokat gyilkol, felveri az árakat, rabszolgasorba taszítja a vratixokat, és embereket tart fogva. Mostantól minden tettünkkel az ő bukását készítjük elő.

Wedge hangja fátyolossá vált.

- Ennek a háborúnak azonban nem egyhamar lesz vége. A bactakolónia megtámadása után hosszan tartó hadviselésre rendezkedünk be, s ez sokkal inkább kalózkodásra fog hasonlítani, mint harcra. Kimerítő lesz, de amíg Isard nem tesz szert egy Interdictor osztályú vadászgépre, addig előtte tudunk járni, és ki tudjuk fárasztani. Megzavarjuk, és felidegesítjük. Azután végzünk vele.

Corran azon kapta magát, hogy mosolyog. Wedge-nek igaza van, amíg Jégszív birtokában nincsen Interdictor, addig nem tudja kimenekíteni a TIE-vadászait a hiperűrbe, vagyis a flottája hatástalan velük szemben. Jók vagyunk mindaddig, amíg egy hajó elébünk nem kerül, mint a Corrupter. Addig csak berepülünk a célterületre, elküldjük a torpedóinkat, kilövünk néhány vadászgépet, és ellógunk, mielőtt Jégszív észbe kap. Amíg el nem fogy a torpedónk, jók vagyunk.

Wedge felemelte a fejét.

- Tycho meg én Bror Jace segítségével összeállítjuk a büntetőakcióban szóba jöhető célpontok listáját. Ha célpont kiválasztására lesz szükség, megint összejövünk, és megtervezzük az akciót. Addig is, mindenki kedve szerint töltheti az időt, de maradjatok az állomáson! Amint készen áll a terv, indulunk. Ez, remélem, előbb lesz, mint utóbb. Köszönöm. Leléphettek.

Corran hátradőlt a. székén, de Mirax talpra állította.

- Van miről gondolkodnunk.

Mirax bólintott, majd bal karját Corran vállára tette.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szívesen innék és harapnék valamit. Keressünk egy kávézót!

- Jól van. Mit szólnál a Hype-hoz?

- A Flarestarban jobban főznek.

- És a kiszolgálás is jobb, de nekem jobban tetszik a Hype dekorációja. - A Flarestar sötét és csendes hely, míg a Hyperspace a nevéhez illőn pazarul ki van világítva. - A mostani hangulatomhoz nem túlságosan illik a félhomály.

- Mutasd az utat! - mondta Mirax, és megszorította a vállát.

Az állomás középpontjában turbóliftbe szálltak, és felmentek a kerek dokkoló szintre. A Hyperspace hívogató fényei a lifttel szemben ragyogtak. A fénydekoráció jobbára rózsaszínű, sárga és fehér fények olyan különös kombinációja volt, amit Corran felettébb nyugtatónak talált. A színeket visszataszítónak találta ugyan, de a kombinációjuk miatt ez nem volt túlságosan zavaró. A trandoshai, a hely tulajdonosa, minden bizonnyal kvázimisztikus érzékkel rendelkezett a formák és alakzatok iránt. Az ember itt úgy érezte, mintha a gondosan megtervezett vizuális káosz közepén üldögélne.

A szauroid a hátsó bokszba kísérte őket, ami akkora volt, hogy elég lett volna az egész osztagnak. Corran már csak Mirax miatt is hálás volt ezért. Itt elég távol voltak mindenkitől, aki megzavarhatná a magánbeszélgetésüket. A trandoshai választása tetszett Corrannak. Egy agyonfoltozott 3PO droid felvette a rendelést, majd elbattyogott, hogy teljesítse.

Corran a körmével a duraplaszt asztallap csorba szélét kapirgálta.

- Wedge-nek sok mindenben igaza volt. Szerintem is elfeledkeztünk arról, hogy milyen komoly feladatot vállaltunk magunkra. A Blackmoon óta engem leszámítva az osztag nem vesztett senkit. Ha erre gondolok, valóban legyőzhetetlennek érzem az osztagot. Tycho visszajött, előkerült Bror is, és egyszeriben a Zsiványkommandó legjobbjaival erősödtünk meg.

- Az egység valóban elkényelmesedett - vont vállat Mirax. - Gondolom, ez többnyire a te eredményeidnek volt köszönhető. Te jó vagy, de szerintem alábecsülöd a konfliktusodat. Igaz, Isardnak mozgástérre volna szüksége, és most a Thyferra foglya,de attól még erős. Az Avarice kapitánya, Sair Yonka nagyon okos és számító: pontosan az ellentéte nekünk, koréliaiaknak, mert számba veszi a kockázatot, és mindent megtesz az életben maradásért. Sok időt töltött el a Külső Perem környékén azzal, hogy kalózokra vadászott meg konvojokat kísért, tehát nagyon jól tudja, mit vár tőle Isard... A Virulence kapitánya, Joak Drysso a Birodalom rendíthetetlen híve. Azt hiszem, mindennél fontosabb a számára, hogy Isard oldalán visszavágjon a Lázadóknak. Beszéltem az apámmal, és szerinte ő lesz az, aki át fogja venni a Lusankya irányítását... feltéve persze, ha Isard addig még a helyén lesz. Drysso másodtisztje, Lakovii Varrscha kapitány lép majd a helyére. Amikor egy Customs osztályú korvettet vezetett, simán leköröztem. A taktika nem az erőssége, ő egy standard birodalmi, ahogyan a nagykönyvben megvan ínra. De egy birodalmi Csillagromboló vezetéséhez a taktikai érzék elengedhetetlen.

Corran bólintott. Megérkezett a droid, letett elébük két kupa koréliai whiskyt, majd egy tál gőzölgő tésztát és zöld szószban zöldségsalátát. Amint a droid elment, Corran Miraxra nézett.

- Ezt rendeltük?

- Azt hiszem. - Mirax a villájára tűzött egy tésztát, és bekapta. Egy ideig rágta, majd lenyelte. - Felismerhetetlen, de ehető.

- Rajongásod magával ragadó. - Corran kotorászott az ételben, majd amikor talált valami ropogóst, bekapta. A szósz erős volt, de ízletes. Aromája szétáradt a szájában. Elhatározta, hogy nem panaszkodik.

- Nem rossz. Azt hiszem, abban is igazad volt, hogy alábecsültük Isardot és az embereit. Többnyire azért, mert Erisi csatlakozott hozzájuk. Feltétlenül figyelmet kell szentelnünk rá most, hogy negatív szerepet játszik. Végzetes lehet, ha szem elől tévesztjük. És kissé vissza kell fognunk magunkat. Azt hiszem, mostantól Wedge is ezt fogja szorgalmazni.

Corran felpillantva látta, amint Ooryl belép a helyiségbe, és odaintette. A gand tétovázott, maga mögé pillantott, majd bólintott. Ahogy közeledett, Corran látta, hogy három másik gand lépked a nyomában, mint minokkkölykök az anyjuk után. Csak egyikük volt akkora, mint Ooryl, a másik kettőnek is meg lehetett ugyanaz a súlya, de ők széltében voltak megtermettek. Kíváncsi volnék, hogy bírja ezt az exocsontvázuk?

Ooryl megállt az asztal mellett.

- Üdvözletem, Corran és Mirax. Qrygg megtisztelve érzi magát, amiért bemutathat három gandot Qrygg gand szülőbolygójáról. Íme, Ussar Vlee, Syron Aalun és Vviir Wiamdi.

A legmagasabb gand fejet hajtott.

- Mindhármunk nevében beszélek, amikor kijelentem, nagy öröm számunkra, hogy megismerhetünk téged.

Noha a gand ugyanolyan torokhangokat és kattogásokat hallatott, mint Ooryl szokott, Corran alig értette a szavait. Könnyedén meg kellett volna értenie, hiszen csak üdvözlésről volt szó, ám a személyes névmások használata meglepte. Ooryl egyszer elmagyarázta, hogy a gandok az elbizakodottság csúcsának tartják, ha valaki önmagát is személyes névmással nevezi meg, mert ettől úgy néz ki a dolog, hogy szemtelenül azt feltételezik, a másik ismeri őket. Csak valami kiemelkedő tett jogosítja fel a gandokat, hogy önmagukat az „én" személyes névmással illessék.

Mirax Corran segítségére sietett.

- Mi is nagyon örülünk, hogy megismerhettünk. Ooryl a jó barátunk, és örömmel ismerjük meg a barátait.

Ooryl valósággal remegett.

- Qrygg bocsánatot kér a félreértésért, mert Qrygg tudja, hogy ez Qrygg hibája. A gandok nem Qrygg barátai. Ők ruetsaviik. - Ooryl elhallgatott, majd folytatta. - Alapnyelven ez annyit jelent, hogy megfigyelők, vizsgáztatók, de ennél jóval többről van szó.

Corran felvonta a szemöldökét.

- A feletteseid?

A magas gand - a bemutatás szerint Vviir Wiamdi - hevesen megrázta a fejét.

- Minket a Gand Vének küldtek, hogy figyeljük Ooryl Qrygget. Feljegyezzük a tetteit, és méltatjuk. Nagy megtiszteltetés.

Ahogy elnézem, Ooryl ezt nem találja olyan megtisztelőnek. Corran elmosolyodott.

- Ha bármiben a segítségetekre lehetek, ne tétovázzatok, mondjátok meg, mit tehetek! Ooryl meg én hosszú időt töltöttünk együtt, és annyiszor mentette meg az életemet, hogy már a számát sem tudom.

Mindhárom gand lehajtott fejjel bólogatott, és Corran nem tudta biztosan, jól értelmezi-e a gesztust. Nem vagyok benne biztos, hogy értem a szituációt, és gyanítom, Ooryl sem fog kielégítő magyarázatot adni. Miraxra pillantott, de neki láthatóan nem voltak fenntartásai a gandok viselkedésével kapcsolatban. Van még mit tanulni. Ettől nem unalmas az élet.

Corran a boksz üres helyeire mutatott.

- Csatlakozzatok hozzánk!

Ooryl megrázta a fejét.

- Qryggnek előbb beszélnie kell Zraiival az X-szárnyúja miatt. Evésre csak azután kerülhet sor.

Vviir megint fejet hajtott.

- Bocsánatot kérek a zavarásért. A ti kapcsolatotokat Qryggel majd később figyeljük meg. - Megfordultak, és kivonultak a kávézóból. Ooryl a nyomukban, mint egy konvojt kísérő vadászgép.

Mirax felvonta a szemöldökét.

- Mi volt ez az egész?

- Gőzöm sincs.

- És Ooryl sem fog túl sokat mondani - mutatott Mirax a villájával Corran felé. - Sosem láttam még ennyi gandot egy csoportban. Különös.

Corran vállat vont, és nekiesett az ételnek.

- A twi'lekek is csatlakoztak hozzánk, most meg ezek a gandok. Nem különösebben értem az egészet, de nem is kell, hogy értsem. Csak remélem, hogy Jégszívet is annyira meglepi a dolog, mint engem.

HUSZONEGY

Wedge Antillesnek más körülmények között sokkal jobban tetszett a Qretu 5. Az aszteroidaövezet, amely most jó fedezéket nyújtott az embereinek a bolygó korai riasztási rendszereivel szemben, a hologramokon csodálatosan mutatott az űrben. A bolygó nedves volt, meleg klímája vastag, zöld növénytakaróval vonta be a hegycsúcsokat is, melyek fölött Wedge X-szárnyúja szédítő sebességgel siklott el. A változatos magasságú, tektonikai mozgások következtében kitüremkedő hegyek jó rejteket nyújtottak a vadászgépeknek, elrejtette őket a célpont, a Q5A7 Bactafinomító Üzem elől.

Wedge két osztaggal támadott - két tucat géppel. A Corrupter okozta veszteséget, a három vadászt a gand ruetsaviik helyettesítették különös gépeikkel. Alaposan átalakított TIE-bombázókkal repültek. A gép elejére szereltek két quadanium szolárpanelt, egymással párhuzamosan, de a közepén kivágták, hogy a pilótának kilátást biztosítsanak. A szekunder hajótestben foglalt helyet a fegyverzet, egy hatlövetű robbanófejes rakétavető, majd utána a hiperhajtás motivátora és a pajzsgenerátor következett. A fegyverzetet két lézerágyú egészítette ki. Noha a gand hajók lassúak voltak, a pajzsuk igen erősnek tetszett; Wedge leginkább a hosszú távú portyázásra alkalmas Z-szárnyúakhoz tudta hasonlítani.

Wedge nem rajongott az ötletért, hogy a gandok is velük tartsanak, de Ooryl azt mondta, muszáj, lévén ruetsaviik, de azt még mindig nem magyarázta el, mi is ennek a lényege. Az akciót megelőző szimulátoros bevetéseken igen ügyes pilótáknak bizonyultak, bár Wedge Oorylt mindegyiküknél jobbnak tartotta.

Wedge a kronografikus primer kijelzőre pillantott,: majd a horizontra. A hegyek pontosan ott vannak, ahol lenniük kell. Azon a csúcson túl ott a völgy, ami egyenesen a célponthoz vezet. Visszavett a sebességből, felkapta a gépét, s a háta mögött világító nap megcsillant a hajóján. Jobb kézzel felnyúlt, megpöccintette a kapcsolót, ami támadó pozícióba állította a szárnyakat, majd bekapcsolta a komot.

- Zsiványok, megérkeztünk. Chir'daki, készülj!

Jobbra húzta a botkormányt, kissé jobbra vitte a gépet, majd ismét kiegyenlítette, és berohant a völgybe. A párhuzamos hegyoldal hirtelen felszökkent a szárnyak mellett, de elég messze voltak, így Wedge nem érezte azt a nyomasztó érzést, amit a Halálcsillag ,vizesárkában", vagy a Borleiasnál. A fedélzeti komputer kirajzolta a nyomvonalat a memóriájában tárolt térképre, és riasztást küldött. Wedge szinte öntudatlanul módosított az irányán.

Átkapcsolt protontorpedóra, és mindkét vetőcsövet beélesítette. Kezével könnyedén tologatta a kormányrudat, jobbra-balra kanyargott a völgyben, majd hirtelen átsuhant egy háromszáz méter magas hegycsúcs felett. Mögötte sötét völgyet pillantott meg, sok apró fényponttal. Azonnal felismerte a célpontot, egy hatalmas épülettömböt, aminek négy sarkán vörös és sárga jelzőfények világítottak. Amint a célkereszt ráállt az üzem sötét kontúrjára, megnyomta a ravaszt.

Két protontorpedó kék lángnyelvet öltve rohanni kezdett az építmény felé. Nanoszekundumok alatt átütötték a ferrobeton falat, és felrobbantak. A szekunder robbanások nyomán lángnyelvek törtek ki a falba ütött lyukon, a világító tetőn és a felső három emelet ablaknyílásain át. A tető beomlott, s ettől a ház tűzokádó vulkánná változott át.

Egy ujjmozdulattal lézerre kapcsolt át, és sorban engedte el a sorozatokat. Az éjszakai égboltot vörös lézernyalábok szabdalták össze. Wedge lövései végigpásztázták a finomító főépületét. Amit eltaláltak, az fényes villanással megsemmisült, majd vörös tűzgömböt lövellt az ég felé. Fölötte elhaladtában a lökéshullámok megrázták a gépét, de egy hosszú hurokfordulóval elszökött a helyszínről, egyenesen a Qretu 5 legnagyobb óceánja felé.

Eközben alkalma nyílt visszanézni a Q5A7 üzem épületére. A gyomra összeszorult. A hegyoldal, a vízpart visszaverte a robbanások fényét, és megsokszorozva szétszórta az egész völgyben. A mögötte repülő X-szárnyúak hozzá hasonlóan protontorpedókkal tűzdelték meg a terepet. A lövedékek önmagukban képesek lyukat ütni egy Csillagrombolón, de ezeket a védtelen épületeket egyszerűen szétrobbantották. Az éjszakában lézerfények villogtak, fáklyaként égő fák röpködtek a levegőben, és az egész borzalmat füst és tűzfelhő borította be.

Noha a célpontokat gondosan választották meg, kizárólag ipari létesítményeket támadtak, a járulékos veszteség elkerülhetetlen volt. Legalább egy helyütt biztosan egy szállásépület robbant fel - ezt egy rosszul becélzott torpedó okozta. És Wedge sem volt biztos benne, hogy amit a lézerével eltalált, az droidok irányította üzemépület volt-e, vagy emberek is tartózkodtak benne. Azért választották a hajnali időpontot, hogy a minimálisra csökkentsék az emberi veszteséget, mindenesetre így se lehetett kizárni az ártatlan haláleseteket.

Wedge egyik énje nem tiltakozott, mert ezzel Jégszív megfizet a Halanit elpusztításáért. Az ilyen támadásoknak mindig van járulékos veszteségük, de a thyferraiak, a vratixok és a munkások megölésével aligha késztetik Isardot arra, hogy vezekeljen a bűneiért. Őt egyedül a bactaveszteség érinti kellemetlenül, és a tény, hogy elveszítette egyik üzemét. Az ő számára a mi áldozataink csak ürügyet szolgáltatnak a további rabláshoz, míg az ő áldozatait büntetésnek tekinti a mi tetteinkért.

Wedge másik énje törölni szerette volna a völgy elleni támadást. A pusztítás, amit végeztek, igen jelentős. A Halálmagok már csak a felszínen okoztak pusztítást, a finomítón nem tudtak mit lerombolni. Amit tettünk, elég kellene hogy legyen, de tudom, hogy nem az. Bekapcsolta a komot.

- Chir'daki, ideje hazamenni.

Tal'dira komja nyugtázásul kettőt kattant, azután Corran hangja szólalt meg.

- Vezér, észak felől több skubi adását fogtam.

- Vettem, Kilences. Hetes, vedd át a felszíni akció vezetését! Kettes, Kilences, Tízes, ti velem jöttök! Fogadjuk a vendégeket. - Wedge hátrahúzta a gyorsítót, és gépével egy hurokfordulóba kezdett. Baloldalt látta, amint Asyr felzárkózik melléje, majd jobb felől megpillantotta Corran és Ooryl gépét is.

- Hányan vannak, Kilences?

- Nyolcan, uram.

- Vettem. Önállóan támadjatok, de az utolsó két torpedót hagyjátok meg! - Noha a TIE-gépeket legbiztonságosabban protontorpedóval lehetett leküzdeni, Wedge meg akart takarítani néhányat arra az esetre, ha távozáskor nehéz hajóval kerülnek szembe. Amennyire becsülöm, Isard zászlóshajóit úgy négy-öt órányira vannak innen, de ha csak egy is előkerül valahonnan, nyomban az értésére akarom hozni, hányadán állunk.

A Thyferrai Honi Véderő pilótáinak támadására nem számítottak. A hírszerzés jelentése szerint a Qretu 5-ön vannak ugyan ellenséges csapatok, de Gavin elmondása szerint a Halaniton hármukat megsemmisítette, s ezek után nem számítottak arra, hogy a THV pilótái fel merik venni velük a harcot. Nyolc csillagvadász elég ahhoz, hogy elrettentsen bárkit attól, hogy a saját teherhajójával leszálljon a Qretu 5-re, mindamellett elég volt ahhoz, hogy a konvojok mozgását fedezze.

Isard nem számított rá, hogy ilyen erőkkel vonulunk fel, és ekkora pusztítást végzünk. Wedge lézerre kapcsolt, párba kötötte őket, és kiegyenlítette az első és hátsó pajzsot. A bal oldali ágyúból kilőtte az első sugarakat, amik a távoli fekete foltok felé szökkentek. Először két villanás látszott, majd megérkezett a lövedék, és megrázta a gépét. Wedge ráállt a TIE-ra, és már lőtt is.

Az első két lövés azonnal közrefogta az egyik TIE-t. A szolárpanel leolvadt róla, a gép pörögni kezdett. A másik két lövés levitte a megmaradt panel felét, amitől a gép újabb perdületet kapott. Kődarabként hullott a felszínre, ott robbant fel.

Wedge hátrahúzta a kormányt, felhúzta a gépe orrát, és igyekezett eltávolodni a bolygótól. Hagyta, hogy a magasság feleméssze a sebességét, azután megfordult, és újabb támadásba lendült. Kiválasztott egy célpontot, de még rá sem állt, az felrobbant, így jobbra húzott, hogy rávesse magát arra a TIE-ra, amelyik Asyr X-szárnyúját vette célba.

Ezek a pilóták semmit sem tudnak. Felülről, a nyílt égboltról közelítve Wedge tudta, könnyű célpont lehetett volna. Csakhogy a TIE-pilóták Asyrre koncentráltak, és semmi mással nem törődtek. Az ilyen erős koncentráció sok esetben hasznos, de egy vadászgép pilótája nem engedheti meg magának, ez egyenlő az öngyilkossággal.

Wedge a pilótafülke ablakán kipillantva és a szenzorjait figyelve könnyedén megállapította, merre vannak a saját gépei, merre az ellenséges TIE-vadászok. Nem érezte a jelenlétüket oly módon, ahogyan Luke képes azt az Erő segítségével megérezni, de a belső érzéke megsúgta, merre vannak. És a helyzete ismeretében azt is tudta, melyik TIE jelenthet veszélyt rá nézve, s mikor kell segítséget kérnie.

E nélkül már százszor is meghaltam volna. Apró pedálmozdulattal igazított a gépén, mire a célzár rákattant az egyik TlE-ra. Négy lézernyaláb szökkent a TIE felé, és eggyé válva égett bele a pilótafülkébe. Az ionhajtómű felrobbant, a szolárpanel elhajított szabakk kártyaként repült el. Égő törmelék záporozott mindenfelé, a gömb alakú fülke izzó meteorként csapódott a növénytakaróba.

Minokk győzelmesen trombitált

Wedge a primer monitorra pillantott.

- Igen, ez volt az utolsó. - Bekapcsolta a komot. - Kilences, vedd magad mellé a Tízest, és nézzétek meg az űrrepülőteret! A légelhárító tüzet viszonozzátok, majd jelentést kérek, ha minden tiszta!

- Ahogy parancsolod, vezér.

- Chir'daki Egyes a Vezérnek.

- Mondd, Tal'dira!

- Chir'daki feladata végrehajtva. Szekunder robbanások a hajó páncélján és a hajtóművekben.

- Szép volt, Tal'dira. Állj készen az akció második fázisára!

Tycho hangja szólalt meg a vonalban.

- Wedge, a fedélzetről valaki beszélni akar. Azt mondja, ő itt az üzem vezetője.

- Vettem, Tycho. Mondd neki, hogy ürítse ki a telepet, és nézzen másik állás után! Ha ellenállást tapasztalunk, a várost is a föld színével tesszük egyenlővé.

- Ahogy parancsolod, Wedge.

Lepillantva a Q5A7-re és környékére, Wedge számos tűzoszlopot pillantott meg a felszínen a hajnali derengésben. Számos hajó futott ki az öböl kikötőjéből, és a felszíni járművek is kezdték ellepni az észak és dél felé vezető utakat. Aki teheti menekül - aki nem, marad és retteg.

- Vezér, itt Kilences. Az űrkikötő tiszta. Nincs ellenállás, az irányítótorony üres, de sérült.

Wedge elmosolyodott.

- Netán közel mentél hozzá, hogy ilyen jól tudod?

- Füttyös állapította meg a távérzékelőivel, Vezér. Eddig még sosem tévedett.

- Vettem. Továbbra is fedezd az űrrepülőteret!

- Ahogy parancsolod, Vezér. Kilences kikapcsol.

Wedge új frekvenciára kapcsolta a komot.

- Zsivány Vezér a Bantha Akciócsoportnak.

- Itt Bantha, Wedge. A tüzeknek köszönhetően jól látjuk a várost innen fentről.

- Efelől nincs kétségem, Booster. Lehetett volna durvább is, de Jégszív csak nyolc pilótát hagyott itt csalinak. Nekik végük, úgyhogy jöhetnek a szállítóhajók.

- Örömmel indulunk.

Wedge elmosolyodott. Az elmúlt két hetet az osztag a rajtaütés gyakorlásával töltötte. Booster összegyűjtött néhány független teherhajót meg csempészhajót, és maga mellé vette Miraxot meg a Pulsar Skate-et. Megígérte nekik, hogy elvihetik az összes bactát, amit találnak, és további hasonló akciókkal kecsegtette őket. Néhányan elutasították, de a többség eljött, annak ellenére, hogy Booster a navikomputerüket a Skate fedélzeti számítógépe alá rendelte, s ilyenformán gyakorlatilag vakon kellett repülniük. Amint megérkeztek a rendszerbe, és elfoglalták helyüket a Qretu 5 körül az aszteroidaövezetben, Wedge csapata elkezdte az akciót.

Wedge felemelte a gépe orrát, és széles ívben az óceán fölé ívelt. Egyre inkább mardosta a lelkifurdalás a nem ipari létesítményekben okozott károk miatt. A szüleim akkor haltak meg, amikor az egyik hajó elhagyva az üzemanyagtöltő állomást, felgyújtotta azt. Odalent is lehetnek srácok, akik most a mi robbantásaink miatt veszítették el a szüleiket. Tudom, hogy amit teszünk, az jogos és szükségszerű, de ez nem enyhíti a lentiek szenvedéseit. Hinnem kell benne, hogy ha emberek millióit igyekszünk elszakítani Jégszív zsarnoksága alól, azzal jót cselekszünk, de akkor sem tudom igazságosnak elfogadni a mérhetetlen fájdalmat, amit eközben okozunk az ártatlanoknak. Meg lehet magyarázni, miért tesszük mindezt, de szentesíteni nem lehet.

Noha egyre nőtt benne a viszolygás a pusztítás miatt, a józan esze igyekezett elnyomni ezt az érzést. Isard és énköztem a legalapvetőbb különbség az, hogy ő szándékosan okoz fájdalmat az embereknek. Mi pedig nem. Mi gondosan megválasztjuk a célpontot, és igyekszünk a legkevesebb veszteséget okozni, és sosem támadunk a városból menekülő hajókra, terepsiklókra. Mi kontroll alatt tartjuk az eseményeket.

Wedge elmosolyodott. Mindig azt állították, hogy a Császár útját jó szándékkal kövezték ki. Miénk a felelősség, hogy megsemmisítsük ezt a tévhitet. Ha nem tesszük, egyszerűen nem veszünk tudomást Isard rosszindulatáról.

Bekapcsolta a komot.

- Booster, ha leértél, mérd fel a veszteségeket! A túlélőknek és az árváknak viseld gondját!

- Ez nem a Gus Treta Állomás, Wedge.

- Tudom, de attól a kölykökre még nem kell, hogy nehéz élet várjon.

- Vettem, Wedge. Meglesz.

- Jól van. - Wedge megint lepillantott a felszínre, de a hajnali világosság már elnyomta a tüzek fényét, így az egész terep sértetlennek látszott. - Booster, tudasd velük, hogy ezzel a támadással Isardra akartunk csapást mérni, és visszajövünk, ha Jégszív megint felbukkan itt! Mondd nekik, hogy halálosak vagyunk az ellenségeinkre, de a szövetségesünket barátként kezeljük! Remélem, el tudják dönteni, melyik táborhoz húzzanak!

HUSZONKETTŐ

Mirax egy csábmosolyt küldött a kéjsóvár férfi felé, majd belépett az irodájába.

- Talon Karrde, örülök, hogy megint találkoztunk. Nem hiszem, hogy emlékszik rám...

Karrde viszonozta a mosolyt, s halványkék szeme felcsillant.

- Magát el sem tudnám felejteni, Mirax Terrik. Hiszen azt az alderaani bort jóval drágábban adta el nekem, mint számítottam. - Megfogta Mirax kezét, és megcsókolta. Fekete bajsza és kecskeszakálla csiklandozta Mirax kezét.

- Nem vettem észre, hogy maga a másik, aki licitál rá.

- De ha észreveszi, akkor sem engedékenyebb, igaz? - Karrde alig észrevehetően vállat vont, amit Mirax úgy értelmezett, hogy lezárta a témát. - De megérte, mert megtanultam, hogy egzotikus áruért nagyobb összeget kell fizetni. Ha nem a Lázadók javára folytatta volna az üzletelést, alkalmazhattam volna a magától tanultakat magával szemben is.

- A lányom pedig a következő alkalommal újabb leckét adott volna magának - tette Booster Mirax vállára hatalmas lapátkezét. - Arra számítottam, hogy különb főhadiszállást találtál magadnak, Karrde, mint ezt a kivájt aszteroidát. Úgy tudom, telne rá.

- Örülök, hogy megint látlak, Booster. - Karrde szája szegletében halvány mosoly bujkált. - Ami az aszteroidát illeti, azt Tapper találta, de mielőtt használatba vehette volna, meggyűlt a baja a Birodalommal. Amikor egyesültünk, a figyelmembe ajánlotta. Addig használjuk, amíg nem találunk ennél jobbat.

Quelev Tapper előlépett Booster háta mögül, és leült Karrde asztala mellé egy székre.

- Bár az érc javát kibányászták, maradt itt annyi, hogy összezavarja a szenzorokat. - Noha Tapper ugyanolyan karcsú és jóképű volt, mint Karrde, a modora közel sem volt olyan udvarias, mint a társáé. - Egy ideig megteszi.

Karrde a székekre mutatott.

- Üljetek le!

Mirax elfogadta a felkínált széket, és leültében körülnézett az irodában. Bár a falakat obszidián simaságúra csiszolták, a repedések elárulták, hogy valamikor itt bányatevékenység folyt. A helyiség bútorzata - amit többnyire Karrde íróasztala határozott meg - robusztus, szögletes volt, sokkal inkább célszerűen, mint elegánsan kialakított. Mindamellett a polcokon látható tárgyak arról árulkodtak, hogy a gazda kifinomult ízléssel rendelkezik. Mirax észrevett egy csiszolt üveget, amiben zöld folyadék volt, meg néhány csiszolt poharat. Elmosolyodott.

Karrde szeme követte a pillantását, majd Mirax felé bólintott.

- Megkínálhatom egy kis drágán szerzett borral? A legjobb zöld alderaani fajtával?

Mirax bólintott.

- Kérek. - Az apjára pillantott.

Booster úgy gubbasztott a székben, mintha madár volna, és egy rúd tetején kuporogna. Bólintott.

- Köszönöm.

Karrde töltött a kristályüvegből, amit Mirax quarren kézimunkának ítélt. A formájából tudta, hogy a Mon Kalamárin készült, de a bíbor árnyalat elárulta, hogy quarren kéz készítette, nem kalamári.

Quarren kristály ritkán kerül ki a Mon Kalamáriról. Karrde nyilván számos csatornán keresztül jutott csak hozzá.

Elvette a poharat, majd a többiekkel együtt felemelte. Karrde tósztot mondott:

- Okozzon az alku olyan örömet, mint a profit, és kövesse hamarosan a következő!

A bort Mirax nagyon száraznak találta, ugyanakkor meglepően keserűnek, holott savanykásnak kellett volna lennie.

- Csodás íze van.

Karrde hátradőlt, és bólintott.

- Azt mondják, hogy ez a bor eredetileg a kraytsárkánysülthöz való.

- Ó? És mi van, ha túl sok a bor és kevés a sárkány?

- Ez nem igaz. Sok a sárkány és kevés a vadász. - Karrde felemelte a poharat, és a fény felé tartva élvezettel nézte a szikrázó színét. - A bor elsődlegesen a vadászatot fémjelzi. És ha a sárkány megöli a vadászt, az özvegy az ura emlékére issza meg. Vagyis mindenképpen kiváltság a fogyasztása, ezért olyan népszerű. Ez az évjárat különösen zamatos, de azt mondják, az Alderaan pusztulásának évében termett a legjobb bor.

Booster megköszörülte a torkát.

- Lenyűgözöl az ismereteiddel, Karrde. Kíváncsi volnék, hatalmas enciklopédikus tudásoddal meg tudnád-e mondani, hol szerezhetnék be néhány üveggel?

Karrde résre csukta a szemét.

- Neked kell vagy Antillesnek?

- Néhány dologra szükségünk volna, Karrde. - Booster az asztalra tette a kezét. - Hagyjuk a felesleges szószaporítást, rendben? Tudod, téged a fiamnak tekintelek, bár nekem sosem volt fiam.

Karrde felhorkant.

- Akit elfelejtettél megölni.

Mirax elnyomta a nevetést, de Booster elmosolyodott.

- Igaz, sosem felejtem el neked, hogyan vetted át a hálózatomat, amíg és a Kesselen senyvedtem. Dühített a dolog, de igazat adtam Miraxnak, hogy ideje visszavonulnom.

- Most meg Antillesnek meg a martalócainak kufárkodsz.

- Ők nem martalócok - vonta össze a szemöldökét Booster.

- Nem?

Mirax megrázta a fejét.

- Valójában éppen ők fizetnek a martalócoknak. Azt teszik, amivel érzésük szerint a vratixoknak meg a többieknek tartoznak.

Karrde Tapperre pillantott, majd mindketten megrázták a fejüket.

- Az idealisták nagyon sok bajt okoztak már ennek a galaxisnak.

- Jusson eszedbe, hogy éppen az egyik idealista ölte meg Jabbát!

- Helyes szempont, Booster, csakhogy én nem akarom úgy végezni, ahogyan Jabba.

- Nem is fogod. - Booster ivott még egy kis bort. - Lehet, hogy Wedge és a többiek idealisták, de ha kell, gyakorlatiasak is tudnak lenni, és én most éppen azért vagyok itt, hogy ezt a gyakorlatiasságot megértessem és elfogadtassam veled. Lövedék- és torpedószenzorokra, vetőcsövekre és protontorpedókra van szükségem.

Mirax észrevette Karrde reakcióját. Tapper szeme kissé elkerekedett.

Karrde felemelte a kezét, és elnyomott egy ásítást.

- Hallottam, megsemmisítettél egy bactafinomítót a Qretu 5-ön.

- Érdekel, mennyi bactát hoztunk el onnan?

- Magam is fel tudom becsülni. És azt is tudom, hová vittétek.

Mirax elmosolyodott.

- Nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy az ember tudja, a Coruscantra vittük.

- Zseninek lenni ahhoz kell, hogy a többit megtaláljam. Igaz? - Karrde letette a poharát. - Miből mennyi kell?

Booster előrehajolt a széken.

- Háromszáz vetőcső és szenzoregység, ebből ötven vadászgépre szerelhető, a többi jó hadihajó-kivitelben is. Most azonnal kell kétezer protontorpedó és ezer robbanófej, de ez a szám változhat.

- Felfelé, persze.

- Persze.

Karrde arcvonásai megkeményedtek.

- Fel akarod fegyverezni a teherhajóidat, Booster?

- Próbáld meg elkapni az egyiket, majd megtudod!

Talon Karrde szélesen elvigyorodott.

- Én csempész vagyok, nem kalóz.

- Akkor húzd meg a vonalat a kettő között! - Booster még közelebb hajolt. - A kalóz meglopja a gazdáját, a csempész csak becsapja.

- Látom, érzed a lényeget, Booster - dőlt hátra Karrde a székében. - Bactával fizetsz?

- Gondolom, nem probléma?

- Nem igazán. Olyan magas az ára, hogy az egész készletemet el kellett adnom, hogy vásárolhassak a kartelltől. Igen különös viszont, hogy a fegyverek ára mostanában csökkent. A kereslet határozza meg a piacot. Ezt persze nem volna szabad elárulnom.

Mirax felnevetett.

- Különösen, mert úgyis tudja, hogy tudjuk, és mert azt a látszatot akarja kelteni, hogy nem vágna át bennünket.

Karrde szeme felcsillant, igen jól mulatott a megjegyzésen.

- Nagyon éles nyelve van, Booster. Büszke lehetsz rá!

- Az is vagyok. Tudod adni, amire szükségünk van?

- Igen, de nem azonnal.

- Akkor részletfizetés lesz. - Booster a kezére pillantott, majd folytatta. - Az elszállítás kissé körülményes lesz. Több különböző helyen vesszük át az árut. A végső rendeltetési helyére mi visszük.

- Nem mintha nem bíznál bennem.

- De nem bízom benned - mosolygott Booster. - Tudom, hogy máris többet tudsz a dolgainkról, mint kellene, és azt is, hogy Vorru is megpróbál mindent megtudni rólunk. S én nem szeretném, ha megtudná, te is velünk üzletelsz.

Karrde feltartotta a kezét.

- Mostanáig kerültem a polgárháborúban való részvételt, de tisztán látom, hogy amit ti műveltek, az annak a meghosszabbítása, még ha ki is váltatok az Új Köztársaság hadseregéből. Mivel a kartell nem igazán érdekelt abban, hogy nekem bactát adjon el, és mert nektek szükségetek van az én szolgálataimra, nekem semmi jó nem származna abból, ha a kezükre játszanálak titeket.

- Lévén, hogy mi jó profitszerzési lehetőséget nyújtunk a számodra.

Karrde összevonta a szemöldökét.

- Booster, éppen úgy beszélsz, mintha nem értékelném az együtt eltöltött éveinket.

- Ó, dehogy. Számomra különösen az figyelemre méltó, ahogyan te belőlem szereztél profitot.

Mirax elgondolkodva szólalt meg.

- Az, hogy ti a legszívesebben elmetszenétek egymás torkát egy vödör langyos harmatvízért, egyáltalán nem tartozik ide. Jégszív is Antilles ellen fogadott, és rajtavesztett, vissza kellett vonulni a sleppjével a Thyferrára. Talon, te okosabb vagy annál, mintsem hogy őt utánozd, annál is inkább, mert ha Antilles győz, azzal előtted is megnyílnak a kartellek raktárai. És az Ashern részéről elvárható méltánylás sem utolsó dolog.

- Rendben van - Karrde felvette az adattábláját, és megnyomott rajta néhány billentyűt. - Összehozlak titeket Melina Carniss-szal, hogy megbeszéljétek a részleteket.

- Camiss? - kérdezte Booster. - Nem ismerem őt. Sosem hallottam róla.

- Jabbának dolgozott a Tatuinon. A biztonsági szolgálatnál volt valami komolyabb pozíciója, de valójában Jabba személyi ügynöke volt. Hivatalosan mint tánckoordinátor szerepelt. Sok mindenhez értett, csak egy kissé félénknek bizonyult. - Karrde felállt, és kezével az ajtó felé intett. - Íme, itt van. Gyere, Melina drágám! Ez itt Booster Terrik és elbűvölő lánya, Mirax.

Mirax kezet rázott a nővel, és viszonozta a mosolyát. A Miraxnál néhány hüvelykkel alacsonyabb Melina rövidre vágva hordta fekete haját. Egy vékony, fehér tincs ellenpontozta a sötét hajat, amely a Melina jobb szeme feletti sebhelytől indult ki, és a füle mögött ért véget. Zöld szeme, telt ajka igazán vonzóvá tette, s Tapper pillantása elárulta, hogy ő sem maradt érzéketlen iránta.

- Örülök, hogy találkoztunk.

Karrde megvárta, amíg Tapper hoz neki egy széket az ablak mellől, azután folytatta.

- Melina, koordinálni fogod a szállításokat Boosternek. Ő megadja a részleteket. A rakomány és a szállítás veszélyes és kockázatos, de neki ezért nem számítjuk fel a szokásos százalékot. Ő része a családunknak... még ha meglehetősen távoli is.

- Értem - bólintott Melina.

Mirax elmosolyodott. Óriási, tehát amit nem fizetünk ki a szállításért, azt kifizetjük a portékáért. És még azt mondja, a kereslet határozza meg a piacot.

Karrde felpillantott az adattáblájából.

- Van még valamire szükséged, Booster?

Tapper felnevetett.

- Esetleg az Another Chance-re vagy a Halálcsillag építőműhelyére. Úgy értem, amíg a bactakartellek ellen készül, más kurrens cikkre is szüksége lehet.

Booster üvegszeme felett megrándult a szemöldöke.

- Ebben az üzletben fontos, hogy mesének tüntesd fel a tényeket, és vágyként fogalmazd meg a gondolataidat. Amit hallottam a Kesselen hat hónappal a szabadulásom előtt, abból tudom, hogy nem sokkal a Derra IV után, de még a Hoth előtt néhány kincsvadász megtalálta az Another Chance roncsát az Alderaan Temetőkertjében, és átadta azt a Lázadóknak. Ez tény. A hajógyár létezése, amelyben a Halálcsillagot építették, ugyan csak tény, de hogy hol van, azt nem tudom, és szívből remélem, hogy a titkot a Császár magával vitte a sírba. Csakhogy nem hiszem, hogy ez a helyzet. Jégszív azt szeretné, ha nem törnénk le a kartelleket, és őt nem fosztanánk meg a hatalmától. - Booster elmosolyodott. - Gondolom... nem, tudom... hogy ez az óhaja nem fog teljesülni. A bukása nem lesz gyors, nem lesz vértelen, de már közel van. Vegyétek ezt is ténynek!

Tapper felemelte a kezét.

- Sajnálom, nem sértésnek szántam.

- Senki nem annak vette. - Mirax megveregette apja karját, és megérezte a belőle áradó feszültséget. - Apám csak azt akarta közölni, hogy Antillest kijátszani nagy hiba volna.

Karrde kezét az adattáblára helyezte.

- Ezt a leckét közülünk már mindenki megtanulta. Most foglalkozzunk a részletekkel. Abból származik mindkettőnk haszna.

HUSZONHÁROM

Corran Horn meglehetősen kimerült a rajtaütés során, de most, hazafelé tartva egyáltalán nem vonzotta a pihenést jelentő aprócska lakosztály, amit Miraxszal osztott meg. A Yag’Dhul felé visszaúton megkapta Mirax üzenetét, melyben közölte, hogy apjával újabb beszerzőútra ment, és csak három nap múlva tér vissza.

Tehát egyedül leszek most, amikor elkelne néhány vigasztaló szó és egy ölelés. Corran tudta, mi megy végbe benne, és küzdött ellene, de most Luke Skywalker eddig jól bevált légzőgyakorlatai sem tudták kimozdítani az érzelmi hullámvölgyből. Mintha egy tűzgolyóban repülnék. Csak reménykedhetem, hogy egyszer vége lesz, és épen jutok ki a túloldalon.

Apja halálának negyedik évfordulóján Corran Hornra rátörtek az emlékek, és csapdába ejtették. Rengeteg hélium alakult át hidrogénné a galaxis napjaiban az esemény óta, de az mégis oly elevenen élt Corranban, mintha csak pár perce tartotta volna apja tetemét a karjaiban. Még érezte apja testének a súlyát. A test mozdulatlansága, a vér illata, a megpörkölődött hús szaga, a kantinban lévők sikoltozása elemi erővel tört fel az emlékei közül.

Egy évvel ezelőtt nem érezte magát ennyire kutyául, de hát akkoriban csatlakozott a Zsiványkommandóhoz, és az események sikeresen elvonták a figyelmét. És persze megismerkedése Miraxszal és az apjával csak elmélyítette a fájdalmát. Noha szerette Miraxot, és semmi áron nem mondott volna le róla, valamelyest úgy érezte, Mirax iránti vonzalmával elárulja az apját. Biztos volt benne, hogy nem ellenezte volna a kapcsolatukat, de mert nem volt alkalma az áldását kémi, ez rendkívüli módon feszélyezte.

Az, hogy Mirax és Booster megint együtt vannak, csak bonyolítja a helyzetet. Örült neki, hogy Miraxnak itt az apja, mert kettejük szerelmét még egy szénbe fagyasztott vak givin is észrevenné. Legalább annyira örült Boosternek, mint Miraxnak. Corran szerette, ha Mirax boldog, és az apjával való kapcsolata folyton arra emlékeztette, amit ő elveszített. Azt hittem, a sebem be fog gyógyulni, de most megint felszakadt, és jobban vérzik, mint valaha.

Mindennek tetejébe a bactaháború kifejlete a tűrőképessége határára juttatta. Wedge-nek egyaránt vannak teamjei és kétfős egységei, akikkel zaklathatja a bactakartelleket. Az akciók lényege a gyors rajtaütés és a menekülés, ami eddig ragyogóan bevált. Mivel a Thyferra egy meghatározott terv szerint szállította a bactát, könnyű volt őket nyomon követni. A Zsiványok rákényszerítették a Csillagrombolókat, hogy küldjék rájuk a vadászaikat, azután kilőttek néhány protontorpedót, megsemmisítettek néhány TIE-vadászt, és eltűntek onnan. Jégszív embereit folyton érte veszteség, de egyetlen Zsivány sem sérült meg. Ez azonban Corran és Wedge emberei számára nem jelentett semmit.

Közvetlen harcba bonyolódni egy Victory osztályú Csillagrombolóval, mint amilyen a Corrupter, egyenlő az öngyilkossággal. A hatalmas Csillagrombolókról mindenki tudja, hogy nem képesek megvédeni önmagukat a gyors vadászgépekkel szemben - emiatt fejlesztették ki a Lancer osztályú fregattokat -, de ha véletlenül el is találnak egykét X-szárnyút, az óriási veszteség volna a Zsiványok számára. Másrészt viszont a protontorpedók nélkül az X-szárnyúak sem képesek megsebesíteni egy Csillagrombolót. Ha valamennyi X-szárnyú egyszerre zúdít össztüzet egy ekkora hajóra, akkor megsemmisítheti a pajzsát, csakhogy minden valamirevaló kapitány viszonozza is a tüzet, és nem várja meg a pajzsok megszűnését. És ha mégis meg kell érnie, akkor kiugrik a hiperűrbe, úgy kerüli el a torpedókat.

Corrannak esze ágában sem volt egy Csillagromboló elleni támadásban meghalni, de azt a gyors rajtaütést és menekülést olyan... bűnös dolognak tartotta. Tudta, hogy ez ostobaság, de ezt csak azért érezte így, mert Wedge nem határozta meg az időpontot, hogy mikor lép a háború a végső szakaszába - abba a szakaszba, amikor Jégszív elhagyja a Thyferrát, és a bactakartellek összeomlanak. Ha tudnám, mennyi ideig tart ez a játék, kihasználhatnám a taktikai előnyeit. Most úgy tűnik, csak játszadozunk, de nem készülünk semmire.

Rájött, hogy nem akar egyedül lenni, ezért elindult a Rarestar nevű kávézó felé. Remélte, hogy talál ott valakit az osztagból, bár ennek igen csekély volt a valószínűsége. Ooryl minden idejét a ruetsavii társaságában töltötte. Nawara Ven és Rhysati, meg Gavin és Asyr Sei'lar érthető módon egymás társaságát keresték. Tycho és Wedge éppen bevetésen voltak, vagy egy bevetést készítettek elő. Bror Jace és Corran sosem kerültek közel egymáshoz. Inyri Forge és a sullustai Aril Nunb kapitány pedig éppen felfedezte egy hazárdjáték szépségeit, ami lényegében a szabakk és a kétlapos fendoc ötvözete volt. Pilóta létükre olyan jó érzékkel szabadították meg a többi játékost a kreditjeiktől, hogy az osztag egyre gyarapodó hajóállománya újabb teherhajókkal nőtt a kártyaadósságok fejében.

Corran elmosolyodott, amint belépett a Flarestar félhomályos helyiségébe. Inyri nővére, Lujayne most azt mondaná, hogy ha ismerném a bent lévőket, visszafordulnék, csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Éppen csak a legközelebbi barátaim - Mirax, Iella, Ooryl - nincsenek itt, és nekem eszem ágában sincs új barátságokat kötni.

- Corran! Corran Horn, gyere ide!

Corran elmosolyodott, amikor megismerte a hangot.

- Pash? Mit keresel te itt? - Megkerülte az asztalokat, odalépett a magas, karcsú férfihoz, és barátságosan átölelte. - Te olyan gyorsan szoktad átszelni a rendszert az A-szárnyúddal, hogy nem is feltételeztem, észre tudsz venni minket.

Pash széket húzott ki Corrannak, majd az asztalnál ülő kvartett egyik tagjára mutatott.

- Linna egyik motorja bedöglött, amint a Yag’Dhul atmoszféráját elhagytuk. Mentést kértünk, és erre az állomásra hoztak minket. Zraii azt mondta, meg tudja javítani, csak egy mikrometeorit szelte át az alluviális kompresszort.

Corran bólintott.

- És ettől csökken a nyomás a rektorkamrában, és a hajtómű kiesik a szinkronból. Az X-szárnyúakat kiegyenlítő rendszer védi ettől.

A szőke, valószerűtlenül széles szájú Lirina felhorkant.

- Na igen, csakhogy én nem muzeális géppel repülök. A pilóta biztonsága a gyorsaság, és az A-szárnyú gyors gép.

Corran Pashre pillantott.

- Te hagyod, hogy a pilótáid így beszéljenek?

A vörös hajú férfi vállat vont.

- Gyerek még. Mit tehetnék vele?

- Elmagyarázhatnád neki, hogy ha gyors, az még nem jelenti azt, hogy jó pilóta.

Linna meg a másik három pilóta úgy nézett Corranra, mintha az éppen hűségfogadalmat tett volna a Császár mellett.

- Ha nem vagy ura a sebességnek, pilóta sem vagy - mondta Linna.

Corran a fejét rázta..

- Pash, te arra számítottál, hogy besétálok ide, igaz?

Pash felnevetett.

- Valójában Wedge-et és Tychót vártam, de rájöttem, hogy te is ráharapsz a dologra. Én tudom, hogy tisztában vagy azzal, hogy a sebesség nem mindig segít.

- Olykor még akadályt is jelent - bólintott Corran.

- Hát persze, majd még el is hiszem. - Linna felkapta a korsóját, és ivott egy kis lominsört. - A sebesség sosem akadály.

- Ó, ártatlanság, ifjúság. Hadd áruljam el, hogy most éppen egy Lancer osztályú fregattot fogunk megtámadni! Ha A-szárnyúval mennénk, többen vesznénk oda, mint ahányan Isard börtönében meghaltak...

Bár Fliry Vorru tudta, hogy a hírek, amiket Ysanne Isardnak hoz, örömet fognak okozni neki, efölötti elégedettségét nem mutatta ki, amikor belépett az irodába. Meg akarta lepni, ezért kordában tartotta arcizmait. Az időjárás egyre forróbb lett, és a mindennapos, kora délutáni zivatarokat még elviselhetetlenebbé tették az Ashern sztrájkjai, amik rendszerint ugyanebben az időben sújtottak le - Isard legnagyobb bánatára.

Antilles rajtaütései tovább bonyolították a helyzetet. A gyors akciók aláásták a kartell hitelét és presztízsét. Minden alkalommal elveszítettek egy-két TIE-vadászt, ami valójában nem nagy veszteség, ha az embernek van egy saját hajógyára. A Sienar flottarendszereket gyártó cégnek mindenfelé voltak üzemei, de a Thyferra valahogy kimaradt a szórásból. Ennek eredményeképpen a kartell kénytelen lett olyan személyekkel kereskedni, mint Harssk legfőbb hadúr vagy Teradoc főadmirális. Ők hálásan elfogadták a bactát cserébe a vadászgépekért, de a megvetés, ami minden egyes szállítmányukat kísérte, egyre növelte Isard hisztériáját.

Amikor Isard végre feléje fordult, Vorru úgy érezte, egy jeges kígyó kúszik fel a gerincén.

- Ah, Vorru miniszter, jöjjön be! Éppen arra gondoltam, hogy beszélgetnünk kellene, s lám, megjelenik, mielőtt magáért küldenék.

Vorru örült, hogy nem kellett felvezetnie a látogatását, és Isardra mosolyogva bólintott.

- Információim vannak, amiket remélem, hasznosnak fog ítélni.

Isard vörös szeme megvillant, amint leült magas támlájú székébe.

- A jó híreket mindig örömmel fogadom, Vorru miniszter. Nem foglal helyet? Valami frissítőt?

Nem értem, mi ez? Talán megmérgezte az Ashern?

- Előfordulhat, hogy meggondolja az ajánlatát, madam direktor, ha előadom a mondandómat.

Isard szeme elkerekedett.

- Netán annyira szeszélyesnek tart, hogy visszavonom a felkínált frissítőt, ha úgy érzem, túlértékelte az információit? - Egy kézmozdulattal elhárította a választ, mielőtt Vorru még szóra nyithatta volna a száját. - Az én híreim elég jók ahhoz, hogy meghívjam magát egy italra. Mondja el, amit akar, azután elmondom én is, aztán majd eldönti, iszik-e velem!

Számítottam rá, hogy egyikünk meg fog lepődni, de arra nem, hogy éppen én leszek az. Lassan bólintott.

- Ahogy óhajtja, madam direktor. A legfőbb problémánk az, hogy Antilles mint a villám, lecsap ránk, azután eltűnik, mielőtt visszavághatnánk. Nincsenek érdekeltségeik azokban a rendszerekben, ahol megtámadnak minket. Mi odamegyünk, ők megjelennek, megszórnak minket torpedóval, és a robbanások repeszdarabjaival együtt szétszóródnak az űrben.

Isard bólintott, de a mosolya egy milliméternyit sem kisebbedett.

- Pillanatnyilag ez a helyzet, igen. Remélem, talált valamilyen megoldást?

- Igen, kettőt is - emelte fel a fejét Vorru. - A kémhálózatom szivárogtatni kezdte az információkat. Már csak azt kell kiderítenem, hol van Antilles bázisa. Ő és az emberei rendkívül óvatosak, de remélem, előbb-utóbb a nyomukra bukkanunk. Addig is, szereztem két igen fontos információt: hogy hol szerzik be a muníciót, és ami ennél is fontosabb, hogy hová viszik a következő zsákmányolt bactaszállítmányt.

- Valóban?

A hangjából érződő gúny nem kerülte el Vorru figyelmét, de pillanatnyilag nem tulajdonított neki jelentőséget.

- Igen, madam direktor. Talon Karrde egyik női alkalmazottja korábban Jabbának dolgozott. Gazdája halála után néhány évig a Tatuinon nyomorgott. Karrde felkarolta, és segített neki talpra állni, de a nőt ez nem elégítette ki. Karrde megbízta, hogy legyen az összekötője az Antillescsoporttal... pontosabban régi, kesseli barátunkkal, Booster Terrikkel.

- Nagyszerű. Karrde neve ismeretlen előttem, ezért nem gondoltam volna, hogy a szervezete megfelel Antilles igényeinek.

- Carniss elmondása szerint Karrde üzlete nagyobb, mint azt bárki is feltételezné. Karrde inkább a kis profitot válaszfia, mintsem összeütközésbe kerüljön a hatóságokkal. Booster Terrik nagy mennyiségű muníciót és felszerelést rendelt nála. Karrde egy megbeszélt találkozási pontra szállítja a portékát, ahonnan Terrik viszi tovább Antilles főhadiszállására.

Isard előredőlt a széken.

- Carniss tudja, hol van az?

- Nem, de a randevú helyét elárulta. Az Alderaan rendszerben bonyolítják le az átadást.

- Netán valamilyen misztikus erőt akarnak meríteni az Alderaan pusztulásának helyén?

- Meglehet, madam direktor. A lényeg azonban az, hogy Antillesnek vannak vadászgépei, és azok ott lesznek. Ha oda tudjuk vezényelni a hadihajóinkat, csapdába csalhatjuk Antillest.

Isard elgondolkodott, de a mosolya nem hervadt le, s ez zavarta Vorrut.

- Nem, Vorru miniszter, nem küldöm oda minden hajómat. Nem mintha nem bíznék az információ helyességében, de előfordulhat, hogy Antilles megtudja a szándékomat, és úgy dönt, nem megy oda. Ezzel megint csak nevetségessé tenne minket. Nem, ezt nem vállalom. - Feltartotta a jobb mutatóujját. - De tudom, mit fogok tenni. Odaküldöm Convariont és a Corruptert. Ő egyszer már tőrbe csalta őket, most megteheti még egyszer.

Vorru a fejét rázta.

- De ha csak a Corruptert küldi oda, Antilles emberei megint meglógnak. Ezzel nem érünk el semmit.

- Dehogy, Vorru, ezzel mindent elérünk. - Isard hangosan, győzedelmesem nevetett. - Amíg maga a kémhálózatát építgette, én annak néztem utána, hogyan lehetne Antillest megölni. Tizenkét óra múlva itt lesz, és csatlakozni fog Convarionhoz, hogy elvégezze a feladatot.

- Nem értem - vonta össze a szemöldökét Vorru.

- Pedig egyszerű, Vorru miniszter. - Isard mosolya fagyossá vált. - Jó pénzért kölcsönvettem Teradoc főadmirális hajóját, az Aggregatort.

- Egy Interdictor osztályú cirkálót? - esett le Vorru álla.

- Pontosan. Ha megérkezik az Alderaan rendszerbe és felállítja a gravitációs projektorát, Antilles csapata csapdába esik. Újabb áldozatot mutatunk be az Alderaannál... és a Birodalom ismét ünnepelhet egy győzelmet. Ehhez mit szól?

- Azt, madam direktor, hogy elfogadom az italt - mosolygott Vorru -, és iszom a győzelmünkre.

HUSZONNÉGY

Wedge X-szárnyúja az Alderaan rendszer ekliptikája felett bukkant ki a valós űrbe. A bolygó maradványai innen fentről úgy látszottak, mint egy ryshcate-lakoma után az asztalon heverő morzsák. Lassan megrázta a fejét. Az egyszeri halál csekély büntetés a Császárnak ezért a kegyetlenségért.

Minokk csippantott egyet, valahányszor egy gép belépett a rendszerbe. Elsőként a Zsiványok érkeztek meg, és X-szárnyúikkal a Temetőkert felé kezdtek húzni. Abból az irányból számítottak a legnagyobb fenyegetésre, mert a törmelék jó rejteket nyújt kalóznak, martalócnak egyaránt. Akkora szikladarabok is vannak ott, amekkorák mögé még egy Csillagromboló is elbújhat. És ha valóban van ott egy, akkor a terv egyszerű: az X szárnyúak össztűz alá veszik, hogy a többiek elmenekülhessenek.

Most a Pulsar Skate vezetésével Booster tizenkét teherhajója sorakozott fel. Másodpercekkel azután máris felvették a kilépési pozíciót. Utoljára a Chir'daki lépett be, és vadászai felzárkóztak a teherhajók mögé kísérőnek. Ha baj esne, a twi'lek és gand osztag ismét kötelékbe rendeződik, és fedezi a teherhajók kilépését.

Wedge a képernyőre pillantott, amin ott sorakoztak az egyes hajók nevei. A betűk zöldre váltottak, amint a hajó elfoglalta kijelölt pozícióját. Legalább ide egy darabban értünk el. Most Karrdén a sor.

Booster Karrdével szembeni bizalma sokat számított. Wedge még akkortájt találkozott vele, amikor a Lázadókhoz csatlakozott. Wedge-nek akkoriban volt egy teherhajója, azzal fuvarozott szerte a Birodalomban. Karrde egy ízben meg akarta bízni egy szállítási feladattal, de Wedge nemet mondott. Nem sokat tudott Karrdéről, és emiatt visszafogta magát. Csupa rossz pletyka keringett róla, emiatt nem bíztam benne.

Azóta, hogy csatlakozott a Lázadókhoz, Wedge nem találkozott vele, de tudta róla, hogy nála lehet fegyvereket beszerezni. Az, hogy Booster elsőként őhozzá fordult, azt bizonyítja, hogy Karrde megbízható, és megvan mindene, ami kell. A muníció, a vetőcsövek, a szenzorok mind ahhoz kellenek, hogy Isard hatalmát megdöntsék.

- Vezér, itt Hetes.

- Mondd, Tycho!

- BEF-frekvencián anomáliát észlettem a Temetőkert felől.

Wedge a Homlokát ráncolta. A Barát/Ellenség Felismerő rendszer minden hajótípust képes felismerni. Jelet küld ki, amire a hajó automatikája válaszol, megadva a hajó nevét és úti célját. A csempészek gyakran két ilyen rendszert is alkalmaznak, hogy álnéven futtathassák magukat, ha kell. A BEF-rendszerrel igen gyorsan lehet azonosítani a hajókat. És ha birodalmi hajók lesnek ránk az aszteroidák között, akkor ostobák, ha megadják a helyzetüket.

- Tycho, mindig ugyanazt a jelet fogod?

- Úgy néz ki. Automata jelzőbójára gyanakszol?

- Te alderaani kóddal futsz. Lehet, hogy csak egy itt maradt forgalomirányító szatellit akar besorolni téged az alderaani forgalomba.

- Előfordulhat. Megnézem a passzív szenzorokkal, hogy mi lehet az.

- Rendben. - Wedge a központi monitorra pillantott, mert Minokk hangjelzést adott. - Figyelem, emberek, bejövő forgalomra számíthatunk!

Egy sor teherhajó lépett be a rendszerbe. A BEF szerint a Starry Ice vezette a csapatot. A fél tucat hajó felsorakozott az Ice mögött, és mindegyik olyan pozíciót vett fel, ahonnan egyszerre két célpontot is figyelemmel kísérhetett. Mivel Karrde hajói jóval nagyobbak voltak, mint Boosteréi, elég volt belőlük féltucatnyi, hogy ideszállítsa a portékát.

Egy férfihang szólalt meg a hangszóróban.

- Itt Quelev Tapper, Karrde embere vagyok. Az áru ellenértékét megkaptuk, még ötvenmillió kredit van a számlátokon. Egy hónap múlva a rendelés további harminc százalékát teljesítjük.

Booster a komcsatornán keresztül válaszolt neki.

- Részünkről rendben. Kezdjétek meg az átrakodást!

Az egyik teherhajó elindult előre, de abban a pillanatban a csillagfüggöny szétvált, hatalmas, vakító hasíték keletkezett rajta, amin át az Interdictor bedugva az orrát, nyomban eltakarta a Temetőkert nagy részét a pilóták elől. A négy, kupola alakú gravitációs kútgenerátor láttán Wedge-nek összeszorult a gyomra. Ez megakadályozza, hogy visszajussunk a hiperűrbe, de egymagában kevés ahhoz, hogy szembeszálljon velünk. Legalább egy tucat TIE van benne, amit a teherhajók is meg tudnak semmisíteni. A tény, hogy két osztag vadászgép után vetette magát, azt bizonyítja, hogy olyan konfliktusba keveredett, amiből nem kerülhet ki győztesen.

Mielőtt Wedge kiadhatta volna a parancsokat, két dolog történt. Először is kigyulladt a konzolján a vörös figyelmeztető fény, de erre számított is. Azt jelentette, hogy az Interdictor feltöltötte a generátorát, és hogy már egyetlen hajó sem távozhat a hiperűrbe. Nem volt túl okos ötlet itt csapdába ejteni minket.

A második dologtól azonban végigfutott a hideg a hátán. Az Aggregator mögött felbukkant az egyharmadakkora Corrupter. Turbólézerei és ionágyúi azon nyomban okádni kezdték a zöld és kék sugarakat a várakozó vadászgépek felé. Wedge azonnal látta, hogy nem célzott lövéseket adnak le, ami azt jelentette, hogy céljuk a pánikkeltés volt, nem a rombolás.

Amint a romboló ontani kezdte magából a TIE-vadászokat, Wedge kiosztotta a parancsokat.

- Booster, szóródjatok szét! Mozgás! Tal'dira, adj egy menekülési útvonalat nekem meg Tychónak! A többieket küldd a TIE-ok ellen, de ne menjenek közel a Corrupterhez! Zsiványok, a jelemre mehetnek a torpedók! Tycho, én megyek előre, te utánam!

- Vettem, Wedge.

Wedge droidja, Minokk vadul visítozott, amikor a parancsnok teljesen előrenyomva a gyorsítót, elindult egyenesen a Victory II. osztályú Csillagromboló felé.

- Kuss legyen, Minokk! Elvonod a figyelmemet ezzel a hisztériával! - A droid elhallgatott, és Wedge megfogadta, hogy ha élve megússza ezt az akciót, kitörli Minokk memóriáját, és átnevezi a droidot, valamilyen kevésbé hősi nevet adva neki.

Bár a droid híjával volt bátorságnak, a helyzetkiértékelése működött. És a szituációt érdemesnek tartotta arra, hogy vadul visítozzon miatta.

A romboló és a cirkáló között három osztag TIE-vadász sorakozott fel. Wedge-nek az embereibe vetett bizalma határtalan volt, de mert a Zsiványok a torpedótűzzel voltak elfoglalva, a TIE-gépek a twi'lek különítményre maradtak. Igen nagy volt az esélye annak, hogy a TIE-ok átjutnak, és kárt tesznek a teherhajókban.

Csakhogy a TIE-ok jelentették a legkisebb problémát, amivel pillanatnyilag szembe kellett nézniük. A Corruptert egyedül az X-szárnyúak össztüze képes hatástalanítani. Az osztag kettős lövésekkel huszonkét torpedóval tudja megtűzdelni a rombolót. Ha találnak - márpedig a célpont jó egy kilométerre van -, akkor áthatolhatnak a pajzson, és még kárt is tehetnek a hajóban. Ha ő és Tycho a kellő időben ér a Corrupter közelébe, pajzs nélkül találja a hajót. És ha a második össztűz pajzs nélkül találja el a rombolót, akkor szét is robbanthatja. Az első rohammal csak előkészítjük a második hatékonyságát.

Wedge előrekoncentrálta a pajzs energiáját, és nekirontott a Corruptertől hat kilométerre várakozó TIE-sorfalnak. Ha túljut rajtuk, kiegyenlíti a pajzsot, és még a lézerek energiáját is átrendezi. Két és fél kilométerről már rálőhet a Corrupterre. De előbb meg kell várnia, amíg az osztag megsorozza a pajzsot.

- Irány a célpont! A jelemre. Öt, négy, három, kettő, egy, figyelem!

A célkövető a feje felett vörösre váltott.

- Most! - Wedge megnyomta a ravaszt, és elküldött két torpedót. A képernyőn sorra kiíródott a kilőtt torpedók száma. Hé, még a gandok is elküldtek kettőt!

Felkészülve a kitérésre, Wedge a monitorra pillantott, s észrevette a négy TIE-t a farában. Rájött, hogy a tervezett menekülési úttal jó célpontot nyújtana nekik, ezért egy bal ívvel megkezdett egy nyújtott hurkot, ami a Corrupter hajóteste alá vitte. Ha utánam jönnek, a saját társaik kereszttüzébe kerülnek. Wedge hol felgyorsulva, hol lelassulva igyekezett kikerülni a lézernyalábokat.

Felette valami vakító fehérség villant. A torpedók a hajó teljes hosszában megsorozták a hajó pajzsát, ami láthatatlan ernyőként szórta szét a torpedók energiáját. Izzó plazmafelhő burkolta be a Corrupter hajótestét, s mintha valamilyen hatalmas energiaóriás harapdálna ki darabokat a testéből, helyenként a pajzs behorpadt. A később érkező torpedóknak könnyű dolguk volt, már csak a plazmamezőt kellett szétzúzniuk. A leglomhább torpedók is megérkeztek, a hajótestről leszaggatták a páncélt, és tönkretették a turbólézertelepeket.

- Most indulok!

Wedge valósággal ujjongott, amikor a Corrupter pajzsa összeomlott, de a romboló hirtelen manőverezni kezdett. Lassan megfordult, és érintetlen, jobb oldali pajzsát tartotta az osztag X-szárnyú felé. Convarion tudja, hogy kevés a torpedónk. Ha ezt az össztüzet túléli, már csak egyszer lőhetünk rá. És ha sikerül helyrehoznia a pajzsot, akkor bármelyik pillanatban elkaphat minket.

Wedge bekapcsolta a komot.

- Corran, készülj a harmadik rohamra!

- Vettem, Wedge. Sok errefelé a skubi.

- Errefelé is. - Wedge hátrahúzta a botkormányt, és a Corrupter meg az Aggregator között felfelé húzott. Eközben jól látta a torpedók okozta sérüléseket, és a hajó belsejében tüzeket is megfigyelt. Tudta azonban, hogy a sérült részeket már elszigetelték, és a tűz is elalszik, mihelyt elszökik a levegő. Lássuk hát, tudom-e fokozni a bajt? Nekilódult a Corrupter hajótestének, de zöld lézersugarak zárták el az utat előtte, ezért jobbra húzott, és alábukott.

Tycho hangja hallatszott a komból.

-A jelemre. Öt, négy, három, kettő, egy. Tüzelési pozíció.

Ez az. Egy TIE-páros semmi szín alatt nem akarta a Corrupter közelébe engedni. Wedge először hátrahúzta a gyorsító karját, majd hirtelen teljesen előrenyomta. A TIE-gépek ennek megfelelően azonnal lőni kezdtek, majd egyszeriben eltűntek mellőle. A jobb oldali pedálba taposva Wedge gyorsan elszökött a nyomvonalukból, és gépével az egyikük felé fordult. Átkapcsolt quadlézerre, és már tüzelt is. Három sugár eltalálta a TIE-t. Kettő a pilótafülkét olvasztotta meg, a harmadik lesodorta az egyik szolárpanel sarkát. A TIE azonnal pörögni kezdett a tengelye körül, és a rendszer peremvidéke felé bukdácsolt.

A pedált tovább nyomva Wedge megint a Corrupter felé fordult. Kikapcsolta a fékhajtóművet, és odaszólt Tychónak.

- Egyelj! Most! - Wedge a ravaszra nyomta az ujját, megvárta, amíg a célzár bekattant, azután lőtt. De nem történt semmi. A szithségit! Ez meg mi?

Egy Carrack osztályú könnyűcirkáló bukkant elő a hiperűrből az Aggregator faránál, körülbelül a Corrupter hídjának magasságában. A hajó fehér orra egy vastag, a gerincvonalat rézsútosan metsző fekete vonallal vált el a hajó egyébként vörös testétől. Wedge tudta, hogy ezt a felségjelet már látta valahol, de egészen addig nem azonosította Tycho gépével, amíg az tüzet nem nyitott a Corrupterre.

Öt nehéz turbólézer és tíz hagyományos lézer ontotta a skarlátvörös energiát a romboló védtelen testére. Simán átégették a fehér burkolatot, és felrobbantották a turbólézertelepeket. A nehéz lézertűz most a tornyot vette célba, és szintről szintre haladva robbantotta szét a fedélzeteket.

Wedge gyorsan pozíciót váltott, és gépével a Temetőkert síkja fölé húzott, ahonnan a rombolót maga alatt látta. A jobb oldali szárnya alatt éppen tűzijáték vette kezdetét: az első protontorpedók célba értek. A robbanások lassan terültek szét, egészen a sérült pajzs pereméig. Wedge lejjebb ereszkedett, hogy egy vonalba kerüljön a rombolóval. Mint a régi szép időkben. Jöhet a vizesárok!

Wedge fürgén kitért a gépével, hogy elkerülje a mögéje kerülő csillagvadász lézerlövedékeit, majd lelassított. Protontorpedóinak célzóberendezésén a szálkereszt mind ez idő alatt vörösen izzott, ezért csak annyi időre lassított le, hogy a valódi célja maradjon csak a szálkereszten. Látta, amint a hídon egy birodalmi tiszt eltátja a száját meglepetésében.

Wedge megnyomta a ravaszt.

Két torpedó nyomban szétzúzta az acélüveg kitekintőablakot, kékes fénnyel töltötte meg a hidat, majd felrobbant. A híd ormótlan felépítménye egy pillanat alatt megolvadt, majd az egyik sarka kirobbant, és sárga tüzet okádott. A szekunder robbanások kilökték az elülső ablakokat is, de Wedge gyorsan félrekapta a gépét, és a romboló fara felé húzott.

- Tycho, kapd el a cirkálót!

- Vettem. Utánam, Zsiványok! Most mi jövünk.

A romboló alól kiemelkedve Wedge jól áttekinthette a csatát. A Corrupterből szórványos lézer- és iontűz áradt, de ennél sokkal több menekülőkapszula hagyta el a hajótestet. Az Aggregator a vadászgépeket lőtte, de azok a romboló teste mögött kerestek fedezéket, és az Aggregator parancsnoka arrafelé nem akart lőni.

A könnyűcirkáló visszafordult, és az Aggregator mögé tartott. Hevesen lőtték egymást, de az Interdictor már nem rendelkezett akkora tűzerővel, hogy ellenfele lehessen a másik hajónak. Egyikük sem tett komoly kárt a másikban, viszont az Aggregator elülső pajzsa összeomlott.

- A jelemre torpedó indul. Most!

Tycho jelére az X-szárnyúak elengedték torpedóikat. A Temetőkert különböző pontjairól apró fénycsíkok rohantak a cirkáló irányába. Wedge konzolján kialudt a vörös fény, jelezve, hogy a hajó parancsnoka a gravitációs kút energiáját átirányította a pajzsokra. Okosan döntött, de vajon időben?

A legtöbb torpedó, köztük Tycho elsőként elküldött két lövedéke az elülső pajzson csapódott be. Felrobbanva ezüst villámokkal szőtték be a pajzsot, ami szemmel láthatóan be is horpadt. Az Aggregator pajzsa azonban nem omlott össze azonnal, mint az előbb a Corrupteré. Csak lyukak támadtak rajta, amiken át a többi torpedó könnyedén eljutott a hajótestig. A páncéllemezek levedlett bőrként, cafatokban hagyták el a burkolatot, míg a szekunder robbanások lyukat ütöttek a hajó oldalába.

Anélkül, hogy megvárta volna a TIE-gépeket vagy a menekülőkapszulák távozását, az Aggregator hirtelen előrelódult. Wedge konzolján a távolságjelző számai vadul pörögtek; azután a cirkáló eltűnt a hiperűrben. A menekülés volt az egyetlen lehetősége.

Wedge a képernyőre pillantva ellenséges gépeket vett észre maga körül. Annyi ideje még volt, hogy beleszóljon a komba.

- Tapper, ne menj túl messzire! Booster, jelentsd, hogy álltok!

- Még megvagyunk, Wedge. Néhány TIE eltalált ugyan, de a pajzsaink működtek.

- Vettem, Booster. Zsiványok és Chir'daki, védjétek magatokat, de ne lőjetek arra, aki nem ellenségesen lép fel! - Hátrapillantott a válla fölött. - Minokk, pásztázd végig a frekvenciákat, és keresd meg a TIE-gépekét! És kérem a menekülőkapszulák frekvenciáit is!

A droid visszafogott csipogással nyugtázta a parancsot, majd az adatok peregni kezdtek a képernyőn.

- Kösz. - Wedge rákapcsolt a TIE-ok frekvenciájára. - Birodalmi pilóták, itt Wedge Antilles. Válasszatok: vagy meghaltok, vagy megadjátok magatokat! Ha a megadást válasszátok, kapcsoljátok le az energiát a fegyverzetről. Ha feltöltve megmozdultok, ellenségesnek tekintünk benneteket. Nem hiszem, hogy több okotok volna meghalni, mint nekem, hogy megöljelek benneteket.

Magányos női hangválaszolt.

- Ardle kapitány a Corruptertől. Mi a Thyferrai Honi Véderő pilótái vagyunk. Jelent ez valami különbséget?

- Erisi Dlarit veletek repül?

- Nem, uram. Én a parancsnoksága alá tartozom, és egy a Corrupter mellé vezényelt két osztag egyikének parancsnoka vagyok. Nekem nyolc emberem maradt, a másik osztagból négy. Jobbára kezdő pilóták vagyunk. Mind a THV pilótái.

- Vettem, Ardle kapitány. Kövesse az utasításaimat, és nem esik bántódásuk!

- Mi lesz a menekülőkapszulákkal?

- Őket is felszedjük.

- És a Corrupter?

Wedge átkapcsolta a monitorját, hogy lássa az egész rendszert.

- A Corrupter pillanatnyilag energia nélkül sodródik a Temetőkert felé. Két órán belül az aszteroidák felismerhetetlenné morzsolják.

- Ó - mondta Ardle lesújtva. - Az Alderaan bosszúja.

- És fizetség a Halanitért. Nekünk nincs vonósugarunk, hogy kivontassuk, de ilyen távolságból ez nem is menne. Annyi időnk pedig nincs, hogy elmenjünk segítségért a Coruscantra.

Wedge tudta, hogy a Korélia közelebb van, de onnan a Diktátum miatt aligha kapna segítséget.

- A Corrupter odaveszett.

- Vettem, Antilles. Kiadom a parancsot az embereimnek, és várjuk a mentést.

Wedge átkapcsolt a kapszulák frekvenciájára, és megismételte az ajánlatot, majd utasította Queley Tappert, hogy sorban szedjék fel a menekülteket. Tappert jobban érdekelték volna a TIE-gépek és pilótáik, de azokat Wedge „hadifoglyoknak" deklarálta, és nem engedte át Tappernek.

- Oké, Antilles, beleegyezem, de csak azért, mert tudom, hogy értük cserébe pótalkatrészeket tudsz vásárolni.

- Ez igazabb, mint amennyire be szerettem volna vallani, Tapper. Jó utat hazáig.

Tycho hangja szólalt meg a frekvencián.

- Wedge, gond van.

- Igen?

- Emlékszel arra a cirkálóra, amelyik kiharapott egy darabot a Corrupter oldalából?

- Nehéz nem emlékezni rá, igaz?

- Nos, abból jöttek korábban az IFF jelek is. Mintha azt hitte volna, hogy én vagyok az Another Chance. A Valiantként azonosította magát, és most azt kérdezi, merre távozunk a helyszínről?

Wedge megfordult a gépével, hogy még egyszer megnézhesse a könnyűcirkálót. Az ott lebegett, alig háromszáz méterre a halálos csillaghajótól. Jó volna a mi kötelékünkben látni, de hogyan vegyem rá, hogy álljon át?

- Tycho, van valami jele intelligens életnek a fedélzetén?

- Ó, Wedge, ez azt hiszi, hogy birodalmi cirkáló vagyok, szerintem meg tudjuk győzni. Szerintem az Another Chance kíséretére rendelték ki. Elválhattak, és most idejött, hogy megvárja az Another Chance-t. De velem vette fel a kapcsolatot IFF-kóddal, és én azonosítottam be.

Wedge bólintott.

- Vettem. Azt hiszem, a legjobb, ha visszaviszed a bázisra. Emtri, ha megint lekérem a bemutatkozást, nem árt, ha kéznél lesz mind a hatmillió katonai szervezet szabályzata. Tycho is hasznát venné a Valianttal való kommunikációnál.

- Már meg is van - mondta Tycho. - Mehetek, vagy várjam meg, amíg valamelyikőtök elkísér?

- Együtt megyünk - mosolyodott el Wedge. - Az ilyen győzelem ünneplést kíván, és örülnék, ha a parádét te vezetnéd a cirkálóval az élen.

HUSZONÖT

Corran Horn az eligazító kerek asztalánál a Mirax melletti székre vetette magát. Borzalmasan fáradtnak érezte magát, amin csodálkozott, hiszen ezúttal egyetlen TIE gépet sem lőtt le. A parancs szerint arra várt, hogy protontorpedóit a nagyobb célpontra lője ki, ezért csak védekezett a skubik ellen, nem támadott rájuk. Noha a pilótáik zöldfülűek voltak - ennek köszönhették, hogy kétharmaduk odaveszett -, az ő lézereik is ugyanúgy megolvaszthatták volna a hajóját, ha nem tesz kitérő manővereket.

Az asztal alatt megfogta Mirax bal kezét.

- Sajnálom, hogy nem fedezhettem a Skate-et odakint.

Mirax rámosolygott, s ez erőt adott Corrannak.

- Jobban is éreztem volna magamat, de akkor elrontottad volna Booster „egyszemélyes hadsereg" játékát. Ő kezelte a lézert és zavarta el a közelből a skubikat. Azt mondja, jó párat kilőtt közülük.

Corran megszorította Mirax kezét, majd felpillantva meglátta Booster mogorva tekintetét az asztal túloldaláról. Ha a szeme lézer volna, engem már régen kilőtt volna.

- Örülök, hogy nem volt komolyabb komplikáció. De úgy látom, apád a legszívesebben a két kezével tépne szét valakit... mondjuk engem.

- Ha a birodalmiak csapdába ejtik, mindig rossz a kedve. Hamarosan indulunk, hogy Talon Karrdével tárgyaljunk a biztonságról.

- Az ő embereitől szivárgott ki az információ?

- Apám szerint igen - bólintott Mirax. - Szeretném, ha megvizsgálnád a történteket, és a magad profi módján véleményt mondanál erről a kémügyről.

- Persze, Mirax, szívesen, de emlékezz csak arra az Erisi-ügyre, nem vagyok annyira jó a kémek felkutatásában!

- Ez nem annyira jó kém - kacsintott rá Mirax. - Mondd el, mire gondolsz! Lássuk, Karrde egyetért-e vele?

Wedge és Winter lépett a helyiségbe, mögöttük Tal'dira, Aril Nunb és Tycho. Winter leült az asztal végén, a beépített adattáblához, és a gombokat kezdte nyomogatni. Az ovális asztal közepén megjelent a Yag'Dhul holografikus képe. Wedge leült az asztalfőn, Tycho közte és Booster között foglalt helyet, Tal'dira pedig Booster balján. A sullustai Mirax mellé ült, Tal'dirával szemben.

Wedge elnyomott egy ásítást, majd előrehajolt az asztalfőn.

- Elnézést kérek, amiért a visszatérés után ilyen gyorsan összehívtam ezt a megbeszélést, de addig szeretném kivizsgálni a Temetőkertben történteket, amíg a részletek frissen élnek az emlékezetünkben. Két kérdésben kell dűlőre jutnunk: hogyan kerültek oda a birodalmiak, és mit kezdjünk a Valianttal?... Mindenekelőtt azonban szeretnék köszönetet mondani mindenkinek az Alderaan melletti akcióban végzett munkájáért! Kétségtelen, hogy pokoli szerencsénk volt. A Valiant felbukkanása és akciója egyaránt kárt tett a Corrupterben és az Aggregatorban is. Mégis, nektek köszönhető, hogy mindezt a javunkra tudtátok fordítani. Ha nem teszitek, és ha nincsenek ott a Chir'daki pilóták, nem lettünk volna képesek megállítani egyik hajót sem.

A twi'lek lekkuja vadul rángatózott.

- Méltányolom az értékelésedet, Wedgan'tilles. Két emberemet elveszítettem ugyan, de ez jelentéktelen veszteség ahhoz képest, amit elszenvedünk, ha nem ilyen kiváló vezetőink vannak.

Tycho egyetértőn bólintott.

- A te torpedóid verték szét a Corruptert, Wedge. Zraiinak sok festékébe kerül, mire felfesti a trófeáidat.

Wedge megrázta a fejét.

- Nem, a te lövésed sebesítette meg a hajót, én csak jó pozícióban voltam, ahhoz, hogy rálőjek. A birodalmiak sosem vették komolyan a torpedóinkat. Gondolhatnánk, hogy a két Halálcsillag után megtanulják tisztelni az X-szárnyúakat, de mert nem teszik, ez nekünk biztonságot jelent.

Corran elmosolyodott.

- Akkor most levéteted Zraiival a trófeát?

Wedge láthatóan tétovázott, majd zavartan elmosolyodott.

- Ne menjünk ilyen messzire... igenis jó lövés volt. - Összevonta a szemöldökét. - Convarion azt kapta, amit megérdemelt, különösen most, hogy fordult a kocka. Valójában az a probléma, hogy fel tudott bukkanni, és hogy volt vele egy Interdictor osztályú cirkáló. Winter, van valami elképzelés, honnan került elő az Aggregator?

Winter eligazgatta fehér hajtincseit a bal füle mögött, majd az adattábláján begépelt valamit. Az asztal fölött az állomás képe átváltozott: megjelent egy Interdictor háromszögletű hajóteste.

- Az Aggregator legutóbb egy Teradoc főadmirális vezetésével a Lázadók ellen küldött taktikai különítményben bukkant fel. A hírszerzés adatai, legalábbis amiket innen be tudtam szerezni, meglehetősen hiányosak. Többnyire a Peremvidéken teljesített szolgálatot. Teradoc lelkiismeretes katona, megveszekedett Lázadó-ellenes, de azon túl jelentéktelen figura. Nem volt ott az Endornál, de a Coruscant eleste után névlegesen lojális maradt a Birodalomhoz.

Amennyire Corran tudta, Teradoc pályája nem volt különleges. A Császár halála után a bátrabbak hadúrnak kiáltották ki magukat, de a többség - különösen a hadseregben - lojális maradt a Birodalomhoz. Sate Pestage birodalmi tanácsadó például hat hónapig meg tudta őrizni a hatalmát, mígnem egy összeesküvés megfosztotta tőle. A legtöbb katonai egység visszavonult, mert így remélt méltányos bánásmódot. Csak Ysanne Isard felbukkanása után kezdődött meg a folyamat, melynek során a tisztek igyekeztek némi hatalmat szerezni maguknak. Mindezek mellett számos katonatiszt jelentette ki, hogy lojális marad a Birodalomhoz.

És ettől fogva el kellett tartaniuk magukat, mert megszűnt a kapcsolatuk a Birodalom bürokráciájával, amitől a Birodalom működni tudott. Bár voltak olyan adminisztratív területek és szektorok, amelyek - a nagymoffok találékonyságának köszönhetően - még összetartottak, Corran joggal remélte, hogy két éven belül legalább a kétharmaduk az Új Köztársaság irányítása alá kerül.

Winter felpillantott az adattáblájából.

- Ha azt kell kitalálnom, miként tehette Isard a kezét az Aggregatorra, akkor azt mondom, biztosan bactát adott érte. A tényből, hogy az Aggregator TlE-gépeit a Thyferrai Honi Véderő pilótái vezették, az következik, hogy Teradoc képzett emberei elfogytak. Megfelelő bactakészletek birtokában életben tudja tartani az embereit. De korlátlan utánpótlás nélkül nem lesz rá képes úgy, ahogyan nekünk sikerült.

Booster komoran pillantott fel.

- A pilótaváltásból azt is kiolvasom, hogy Teradoc Isardba vetett bizalma megrendült. Mostanra Teradoc már biztosan kifaggatta az Aggregator legénységét, és ezernyi mesét hallott arról, hogyan voltunk képesek csapdába csalni azokat, akik csapdát állítottak nekünk. Azt hiszem, ha az embereim kérdezősködni kezdenének, hogy vajon mennyiért lehet megszerezni egy alig használt Interdictor cirkálót, ez nemsokára Teradoc fülébe jutna. Azt hinné, hogy meg akarjuk szerezni a következő hajót, amit Isardnak kölcsönöz, és elállna az üzlettől.

Wedge bólintott.

- Ezt érdemes megpróbálni. Mindazonáltal, mostantól számolnunk kell azzal, hogy újabb lnterdictorok is felbukkannak. Folytatjuk a rajtaütéseket, de növelnünk kell a fedezetet. Ezt megtehetjük, ha az érkező teherhajókat egy általunk választott helyre csaljuk. Így egészen az utolsó pillanatig nem fogják tudni, hol vannak.

Mirax felemelte a kezét.

- Lehet, hogy nem emlékszel vissza arra az időre, amikor még te is teherhajóval jártál, de én sosem megyek olyan helyre, amit nem ismerek.

- Jó az észrevétel, de szerintem Quelev Tapper meg tudja győzni Karrdét arról, hogy megbízhatóak vagyunk.

- Ha továbbra is előre fizetünk, Karrde elfogja hinni - nevetett fel Booster.

- Azt tesszük. - Wedge kihúzta magát. - És jusson eszetekbe, hogy megsemmisítettük Isard négy hajójának egyikét.

- Igaz - mondta Corran sóhajtva -, csak éppen a legkisebbet.

- Ez igaz, viszont Ait Convarion a legagresszívabb parancsnok volt, aki Isardnak dolgozott. Tudta, hogyan kell harcolni egy Csillagrombolóval... tudta, mit kockáztathat meg, és mit nem. Most abban reménykedett, hogy szétszórhat minket, de nem sikerült neki, ezért halt meg. A nagyobb hajók kapitányai ugyanilyen konzervatívak. - Wedge elmosolyodott. - A Birodalom legvakmerőbb admirálisai elestek a Yavinnál. És arra is legyünk tekintettel, hogy mind az Avarice, mind a Virulence a legújabb Imperial osztályú csillagromboló páros: hat osztag TIE fér el bennük. Ennél már nem számít, mennyire jó a parancsnok, a tűzerejükkel eláraszthatnak minket.

- És célpontokkal is - mosolygott Corran.

- Igen, de azok a célpontok visszalőnek - rázta a fejét Wedge. - Egy ilyen párosnak negyvenhatezer fős legénysége van, beleszámítva a csapatokat is. Borzalmas tűzerővel rendelkeznek. Még ha tapasztalatlanok is, sokkal nagyobb veszteséget tudnak okozni, mint amekkorát a Corrupter okozott, amíg egyben volt.

Tycho bólintott.

- Az egyetlen, ami a javunkra szól, hogy egy ekkora hajóban sokkal több minden van, ami meghibásodhat. A mi X-szárnyúink karbantartása sokkal egyszerűbb, mint egy ilyen cirkálópárosé. Isard bizonyára a konvojok védelmére rendeli majd őket, de ha továbbra is lecsapunk rájuk, a birodalmiakban gyökeret ver a félelem. És ez az előnyünkre válik.

- De vajon előbb merülnek ki tőle, mint mi? - Mirax Wedge-ről Tychóra, Tal'dirára, majd végül Corranra pillantott. - Már az utolsó bevetést megelőzően is fáradtak voltunk. Tychónak igaza van, könnyebb egy X-szárnyút karbantartani, mint egy Csillagrombolót, és aligha hiszem, hogy sokat segítene ezen, ha felvásárolnánk Isard elől a fontosabb alkatrészeket. Az elesett emberek pótlása pedig lehetetlenség.

Corran tudta, hogy Mirax a legfontosabb kérdést vetette fel, de elmulasztotta kérni a választ.

- Az egyetlen előnyünk az, Mirax, hogy Isardnak válaszolnia kell a támadásainkra. Azt kell hinniük, hogy folyton idekint vagyunk, nekünk viszont csak akkor kell lecsapnunk rájuk, amikor tényleg idekint vagyunk. Ez nagyobb megpróbáltatás a számukra, mint minekünk. Ezt az állapotot persze nem tudjuk örökké fenntartani, de erre nincs is szükség. - Wedge-re pillantott. - Így van, parancsnok?

- Remélem, Corran. - Wedge karba fonta a kezét. - Tetszik az ötlet, hogy felvásároljunk néhány kelendő alkatrészt. A turbólézerhez fókuszlencsét, energiakétszerezőt meg ilyeneket.

- Majd megnézem, mit tehetek ez ügyben, Wedge.

- Kösz, Booster. És azt is kérem, hogy derítsd ki, hogyan bukkantak a nyomunkra a birodalmiak az Alderaannál!

A twi'lek egyik lekkuja az asztal közepe felé lendült.

- Honnan tudjuk, hogy az információk nem mitőlünk jutottak-e el Isardhoz?

Booster Tal'dirára pillantott.

- A teherhajóink a Skate közvetlen irányítása alatt álltak. Én nem mondtam meg az embereimnek, hová készülünk. A részleteket veletek csak az utolsó eligazításon közöltük, ez negyvennyolc órával a bevetés előtt volt. Az Aggregator a rajtaütés előtt öt nappal került Isard kezébe, és a pilótáik a megérkezés után huszonnégy órával kapták meg az első eligazítást. Karrde viszont már két héttel ezelőtt tudott a tervünkről, tehát az információ az ő embereitől szivároghatott ki.

- Azonkívül, ha Booster embere lett volna az áruló, akkor Isard már itt volna a Lusankyával - jegyezte meg Corran. - És Karrde feltételezhetően ezt nem tudta.

- És sem tőlem, sem az embereimtől nem tudhatott meg semmit - mordult Booster Corranra. - Az én embereim jó emberek, Corran. Határozottan megbízhatóak.

Aril Nunb egy ideig sullustai nyelven motyogott magában, azután átváltott alapnyelvre.

- Booster, Corran nem azt akarta mondani, hogy a te embereid nem megbízhatóak... ez abból is következik, hogy itt nem támadtak ránk.

- Tudom, mit akart mondani, Nunb kapitány - vonta össze a szemöldökét Booster. - Ő CorSeces, és mint olyan, az egyik legjobb. A vérében van, hogy aki valaha is csempészettel foglalkozott, az nem megbízható.

Corran is tiltakozni akart az ellen, amit Booster feltételezett róla, de a lelke legmélyén be kellett vallania, hogy bizalmatlan volt a csempészekkel szemben, akiket Booster bevett a bactaüzletbe. Régen ez egyszerű volt, mert csempészek voltak, és aki egyszer áthágta a törvényesség határait, az megteszi másodjára is. Ennél fogva nem megbízhatóak, legalábbis egy törvénytisztelő ember szemében. Most, hogy én is törvényen kívüli vagyok, tudom, hogy ez nem egészen igaz, mert Erisire sem gyanakodtam, amíg már nem volt túl késő. Mégpedig azért, mert közülünk váló volt, és ez a tény vakká tett. És nem akarok még egyszer ugyanebbe a csapdába esni.

Boosterre pillantott. Ő persze ezt sosem hinné el.

Wedge öklével az asztalra csapott.

- Elég, Booster! Arilnek igaza van, és nem számít, hogy Corran mit gondol az embereidről, mit nem, én tudom, hogy nincs olyasmi, amit ne feltételeztetek volna már egymásról. Nagy feszültség alatt vagyunk most, és nem árt az óvatosság. Tény, hogy az információ Karrde embereitől szivárgott ki. Booster, ennek mielőbb járj utána!

- Vedd úgy, hogy már megtettem!

- Jól van. Majd közöld, mit mondott Karrde! - Wedge Winter felé fordult. - A másik dolog: a Valiant. Mit tudtál meg róla?

- Valójában sok mindent - mosolygott Winter. - A Valiant egy alderaani Thranta osztályú hadicirkáló. Úgy hittük, valamennyi ilyen cirkáló odaveszett az Alderaan kiürítésekor, de úgy látszik, hogy a Valiant... és két másik társa, a Courage és a Fidelity robotirányítással lett felszerelve, s az Another Chance közvetlen irányítása alá lett rendelve. Az egyik előőrsként a hajó előtt jár, egy kíséri, egy pedig a hátvéd szerepét tölti be. A hajók felcserélhetőek, és a burkolatukon látható sérülések arról tanúskodnak, hogy már nem egy bevetésen kísérték az Another Chance-t. Ha Emtri be tud jutni a naplójába, megerősítheti ezt az elméletet.

Wedge szélesen elvigyorodott.

- Ez bőséges információ ilyen rövid idő alatt.

Winter fehér haja szétterült a vállán, amint megrázta a fejét.

- A legtöbb információt a fiatalkoromban hallott történetekből vettem, és ezt egészítettem ki azokkal a részletekkel, amiket az Organa-házban csipegettem fel. Amikor az Another Chance felbukkant, kiderült, hogy az áramkörei le vannak fagyasztva, beleértve a belső és a hajók közötti kommunikáció csatornáit is. Mivel a Valiant Tycho X-szárnyúját azonosította az IFF-kóddal, nyilvánvalóvá vált, hogy az Another Chance védelmét látja el. Az Alderaani Flottában mindig három harci cirkáló és egy harci fregatt járőrözött, ebből következtettem arra, hogy itt is három cirkálónak kell lennie. A Valiant az utolsó ilyen osztályú hajó volt, ami elkészült. Rögtön fel is szerelték, de nyomban le is szerelték. Nem úgy, mint a Klónok Háborújában részt vett többi hajóról, amiknek maradványaiból emlékérméket öntöttek a túlélők családtagjainak, róla feljegyzések sem maradtak. És a legénységükről sem, tehát joggal feltételeztem, hogy robotokkal szerelték fel, és az Another Chance alá rendelték.

Boosternek leesett az álla.

- Te minderre emlékeztél, és ebből okoskodtad ki?

- Winternek holografikus memóriája van - nevetett Mirax. - Mindenre emlékszik, amit látott, hallott, tapasztalt, beleértve a te mostani bamba ábrázatodat is.

Booster gyorsan becsukta a száját, azután megrázta a fejét.

- Ennek egy oka lehet: nincs gyereke.

Wedge hangosan felnevetett.

- A morzsa nem hullik messze a hutt szájától, Booster.

- Kösz, Wedge - villantotta feléje a szemét Mirax, de álkomolyságát mosollyal ellensúlyozta.

- Sajnálom, Mirax. Winter, mi a valószínűsége annak, hogy a Courage és a Fidelity még odakint vannak?

- Ezt addig nem tudom megmondani, amíg bele nem néztünk a Valiant belsejébe. Emtri azt mondja, be tudna lépni a rendszereibe, ezért most éppen Füttyös segít neki feltömi a kódokat. Zraii már felvágta a páncélzatát, így hamar bejutnak, remélem, két hét múlva üzemképes lesz.

- Ez nem semmi. - Wedge Boosterre pillantott. - Neked kell a Valiant, vagy túl kicsinek tartod?

- Szerintem találsz te másvalakit, aki jobb parancsnoka lesz, mint én - mondta Booster egy ásítást elnyomva. - Egy csapat droidra felügyelni unalmasabb lehet, mint amit el tudok képzelni. Bízd rá a protokolldroidra!

Corran felnevetett. Elképzelte Emtrit, amint a hídon parancsokat osztogat, s ettől nevethetnékje támadt.

- Mire kimondaná, mit akar, a droidok fellázadnának.

Wedge és a többiek is csatlakoztak Corranhoz, együtt nevettek vele. A jókedvnek Wedge köhintése vetett véget.

- Szerintem Emtri sokkal alkalmasabb volna másodtisztnek, mint parancsnoknak. Mindazonáltal tudok valakit, aki rendelkezik mindazzal a rátermettséggel, ami egy droidlegénység irányításához kell. - Kinyújtotta a jobb kezét, és Aril Nunb vállára tette. - Te nemcsak vadászgéppel repültél. Érdekelne egy harci cirkáló?

Aril piros szeme elkerekedett meglepetésében, de bólintott.

- Igen, elboldogulnék vele. De szükségem volna Emtrire.

- A tiéd - bólintott Wedge, majd a többiekre mosolygott. - Oké, azt hiszem, eldöntöttük, merre tovább. Most pokoli szerencsénk volt, de mostantól fogva mi alakítjuk a szerencsénket. A jó velünk marad, a rossz megy Isardhoz. Elszalasztotta a legjobb alkalmat, hogy megöljön minket, és még egy lehetőséget nem adunk neki.

HUSZONHAT

A fásult arckifejezés jól illett Fliry Vorru sebhelyes ábrázatához. Megpróbált közönyös maradni, mialatt Ysanne Isard levetkőztette Erisi Dlaritet. Eleinte mindkét nő megőrizte a kontrollt, ügyesen váltogatta a civil és függőségi társalgási formulákat; azután az udvarias frázisok egyre vitriolosabbak lettek, és Vorru tudta, hogy ha odadobna nekik két vibroszablyát, egy nanoszekundum alatt miszlikbe aprítanák egymást.

Végül Ysanne Isard azt mondta:

- Teradoc főadmirális visszavonta a parancsnokságom alól az Aggregatort, és ez egyedül a maga hibája!

Erisi erre kitört.

- Az én hibám? Miféle algoritmus segítségével jutott erre a következtetésre? Uram?

- Elég hozzá egy egyszerű elme, hogy meglássa, ami nyilvánvaló. - Isard szeme összeszűkült, keze ökölbe szorult. - A maga pilótái ott voltak az Aggregatoron is meg a Corrupteren is. A maga pilótáinak kellett volna megküzdenie a vadászgépekkel. De nem voltak rá képesek, ezért elveszítettem a Corruptert, és közröhej tárgya lettem galaxisszerte. Teradoc dühösen közölte velem, hogy ha előre tudja, hogy nem vagyok képes sértetlenül visszaadni a hajóját, akkor játék hajót kölcsönöz nekem! A Császár kiontotta volna a beleit erre a megjegyzésre. Én csak azért nem ragadtatom el magam, mert magáról van szó!

- Már megbocsásson, de a pilótáim vezénylésére öntől kaptam parancsot. Én kértem, hogy az Elit osztag mehessen, ön választotta a zöldfülűeket.

- A képesítéseik, épp a maga jelentése szerint: kiválóak.

- Igen, de csatában még sosem jártak - lobbant fel Erisi kék szemében a láng. - Egy olyan csapat ellen küldte őket harcba, amely vitathatatlanul a galaxis legjobb csapata.

Isard felvonta a szemöldökét.

- Még azok után is, hogy a maga társaságát nélkülözniük kell?

A megjegyzés látszólag elkerülte Dlarit figyelmét, de Vorru tisztában volt vele, hogy Erisi megjegyezte.

- Az én Elit osztagom egyenrangú a Zsiványkommandóval. Ha őket küldi ellenük, Teradoc most áradozna, és könyörögne, hogy továbbra is kölcsönadhassa a hajóját. Most azonban nevet, mert nem hallgatott a jó szóra, és nem az Antillesével egyenrangú pilótákat küldte ellene.

Vorru látta, hogy Isard válaszadásra készül, s tudta, hogy ha elveti a sulykot, Erisi könnyen az életével fizethet őszinteségéért. Egy szempillantás alatt mérlegelte a lehetőségeit. Ha most nem lép közbe, Isard tönkreteszi Erisit, és azzal együtt a Dlarit család reputációját is. Tény, hogy az Ashern pusztán a bactakartell elleni támadás miatt alázta meg az apját. Erisi el akart menni az Alderaanhoz, de Isard visszautasította a kérését. Ezek után Erisit felelősségre vonni az Alderaannál történtekért akkora baklövés, hogy ennél talán még Erisi is jobbnak tartja a halált.

Ha közbelép, azzal magára vonja Isard haragját, de úgy tűnik, megéri a kockázatot. Erisinek és családjának kétségtelenül megvan még a befolyása a bactakartellre. Ha Isardot el tudja mozdítani, és Erisi a szövetségese lesz, akkor a Thyferra belső viszályait is el tudja simítani. Akkor talán még az új Köztársaság is elfogadja az érvemet, miszerint azért csatlakoztam Isardhoz, hogy belülről bomlasszam a szervezetét. A gondolat, hogy cserébe ő lehet a bactakartell vezetője, még szélesebbre vonta a mosolyt, amit Erisi ellenkezése csalt az ajkára.

- Azt hiszem, madam direktor, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Zsiványkommandó a támadások tervezésében jóval előrébb jár ahhoz, mintsem árulásra gyanakodhassunk. Az alderaani cirkáló valójában régiségnek számít, és hogy egy X-szárnyú osztaggal kellett megmérkőznie, elég volt ahhoz, hogy Convarion kapitány megfizessen a meggondolatlanságáért.

Isard megfordult, a válla fölött nézett Vorrura.

- Azzal, hogy Convariont teszi felelőssé a történtekért, csak palástolni akarja a tényt, hogy a tervet elárulták Antillesnek, és maga még nem jutott az áruló nyomára.

Vorru elkapta Erisi pillantását, és úgy vélte, elnyerte a háláját. Magában elkezdte sorolni, hányféleképpen tudná Erisi ezt még egyértelműbben kifejezni. Mert a szépsége és eszessége felvetette benne a gondolatot, hogy Isard elleni szövetségüket fizikai egyesüléssel is megpecsételhetnék. De elvetette az ötletet. Nem vonta kétségbe, hogy ez megtörténhet - és még van rá idő -, de egymásra utaltságukat ennél magasabb célnak kell alátámasztania. Ha szövetségesek leszünk, első kontaktusunkat a cél kell hogy meghatározza, nem az érzelmek.

Vorru tudta, hogy Erisi áldozatává válhat, mert a lány észrevette, hogy eljátszadozhat a vágyaival és hiúságával. Vorru mindig is büszke volt, de uralkodott magán. Kora némiképpen visszafogta mind a hiúságát, mind az ambícióit, s észben tartotta, hogy kevés ideje van már arra, hogy minden célját megvalósítsa, amit kitűzött maga elé. A kesseli évek nem vitték közelebb az áhított csúcshoz, és tudta, ha nem cselekszik gyorsan, még azok megközelítésének lehetősége is semmivé fog foszlani.

- Természetesen ezt a lehetőséget sem lehet kizárni, madam direktor, de nem is lehet bizonyítani, ezt ön is tudja. Az tény, hogy Antilles világéletében elővigyázatos volt. Erre a legfőbb bizonyíték, hogy még mindig életben van. Ellene fellépni annyi, mint a felől aggódni, hogy mennyire bízik meg az üzleti partnereiben.

Isard annyira megfordult, hogy mindkettejüket lássa.

- Igen, az üzleti partnere. Karrdével akarok tárgyalni!

Vorru megrázta a fejét.

- Semmilyen körülmények között ne tegye! Ha a mostaninál nagyobb nyomást gyakorlunk Karrdére, rögtön rájön, hogy beépített ügynökünk van az emberei között, és akkor egy igen értékes hírforrásunkat veszítjük el. Mindazonáltal Karrde lojalitását meg lehet nyerni. Arra fogjuk használni, amire csak akarjuk, mégpedig akkor és ott, amikor mi akarjuk. - Széttárta a kezét. - Az a kijelentése pedig, hogy Erisi Dlarit a felelős a vereségért, megalapozatlan. Az ő pilótái alkalmatlanok a Zsiványok elleni harcra. Convarion abban a hitben élt, hogy hajójának felbukkanása jéggé dermeszti az ellenség szívét. Abban reménykedett, hogy szétszaladnak, mert az előző rajtaütésekor azt tették. Antilles már nem volna életben, ha kétszer elkövette volna ugyanazt a hibát. Convarion megkövetelhette volna, hogy a lehető legjobb pilóták repüljenek vele. De nem tette, mert bízott a rajtaütés sikerében.

Isard felemelte a fejét.

- Hát persze! Tehát én szúrtam el mindent! - Haragját nem sikerült gúnyos hangneme mögé rejteni. - Talán elmondhatná, hogy mostantól hogyan menjenek a dolgok!

Vorru elmosolyodott, és egy lépést tett Isard felé.

- A hadicirkáló birtoklása ellenére feltételeznünk kellett volna, hogy Antilles emberei folytatják a rajtaütéseiket - Erisire pillantott -, vagy ahogyan a pilóták olyan érzékletesen nevezik, az „üss-és-fuss" hadműveleteiket. Én arra is számítottam volna, hogy rávesznek néhány teherhajó-kapitányt, hogy álljon át. Ezzel is növelik a zsákmányt. A veszteségeink, mert azzal akkor is számolnunk kellett volna, sokkal kisebbek lettek volna.

Isard félig behunyta a szemét.

- A mi minimális veszteségünk is elég nekik ahhoz, hogy a következő rajtaütésüket finanszírozzák belőle.

- Ez igaz, de az idő nekünk dolgozik, nem nekik. Számos módja van annak, hogyan végezzünk velük, de a fenyegetés, amit jelentenek a számunkra, mindaddig nem fog csökkenni, amíg meg nem találjuk a bázisukat, és le nem romboljuk.

Isard két ujja közé csippentette az ajkát.

- Mindig is a támaszpontjuk megsemmisítése jelentette a végső leszámolást. Más terve nincs?

Vorru tétován elmosolyodott.

- Egyik módja annak, hogy az ellenünk vívott harcukat lehetetlenné tegyük az, ha megnyitjuk a raktárainkat, és a bactát széles körben hozzáférhetővé tesszük.

- Nem! - Isard és Erisi riadtan pillantottak egymásra, mindketten megdöbbentek, amiért oly egyszerre tiltakoztak az ötlet ellen. Isard a fejét rázta. - Ez letörné a bacta árát, és megszűnne a kötöttségünk a partnereinkkel.

- Igen, de mi túlélnénk a pillanatnyi gyengeségünket, a Zsiványok meg nem. A bacta árának stabilitása az ő stabilitásuk. Vegyük el tőlük, és nincstelenek lesznek. Karrde szóba se fog állni velük. Nem lesznek képesek fenntartani a támaszpontjukat, és a támogatóik is elfordulnak tőlük. Hozzunk létre bactabőséget, tűzzünk ki vérdíjat Antilles fejére, és jelentsük ki, hogy bővében lesz bacta azután is, hogy ha Antillest kivontuk a forgalomból!

Miközben felvázolta a tervet, már tudta, hogy Isard el fogja utasítani. Ez a legkönnyebb és legvértelenebb módja annak, hogy végezzünk Antillesszel. Vissza fogja utasítani, mert nem felel meg az ő bosszúvágyának. Ő azt akarja, hogy Antilles szenvedjen, ne egyszerűen elsorvadjon. Nem hiszem, hogy a visszautasításnál azt is mérlegelné, hogy tekintélyét veszítené a Xucphra emberei között, akik pedig pillanatnyilag a megélhetését biztosítják.

Isard lassan megrázta a fejét.

- Antilles közvetlenül szállt szembe velem, és megsemmisítette az egyik rombolómat. Holtan akarom látni, ahogyan Corran Hornt meg a többieket is! És akarom, hogy tudják, én okoztam a halálukat, nem valamelyik kiszámíthatatlan kereskedő partnerük! Másrészt az elvesztett hatalom olyan, amit nehéz újra megszerezni. Tovább!

- A másik terv folyamatban van, de elővigyázatosságot és türelmet igényel. Tovább gyűjtjük az információt, és lecsapunk, mihelyt megtudjuk, hol van. Ezzel csak az a probléma, hogy amíg nem tudjuk, hol van, nem tudunk mit csinálni. Eltarthat hat hónapig, akár egy évig is.

- Elfogadhatatlan - rázta a fejét vadul Isard. - Nem fogok itt üldögélni, és elnézni, hogy Antilles él és virul, én meg csak várok. Ez a helyzet nem tartható fenn tovább. Cselekednünk kell. Meg akarok ölni valakit, és az ő pilótáival akarom megöletni. - Isard ujjával Erisire mutatott. - Ha a maga pilótái tényleg olyan elitek, akkor egy gyilkosság meg sem kottyan nekik.

Vorru érezte, hogy végigfut a hideg a hátán. A Halanit katasztrófával végződött, és most meg akarja ismételni.

- Madam direktor, egy rajtaütés most csak a muníció, az emberek, a gépek és a vevőkör rovására menne.

- De megmutatná Teradoc főadmirálisnak meg annak a hülye Harssknak, hogy rajtam nem lehet röhögni. És ugyan kit aggaszt a vevőkör? Vajon nem az enyém az összes bacta a galaxisban? Tőlem kérnek, és nem azt várják, hogy én kérjek tőlük.

Vorru feltartotta a kezét.

- Nem kérdéses, hogy olyan hatalom van a birtokában, ami senki másnak, de egy újabb Halanit-féle támadás több félelmet generálna az emberekben, mint amennyi kívánatos.

Isard szánakozón Vorrura vicsorgott.

- Pontosan a félelem az, amit ki akarok váltani, Vorru miniszter. De elfogadom az érvelését. De akkor is támadok, és Dlarit emberei fogják végrehajtani, csakhogy ezúttal megkíméljük a kívülállókat.

Energikusan Dlarit felé fordult, aki egyszeriben elfehéredett.

- Tervezze meg a támadást az Ashern ellen, és büntesse meg őket, amiért makacsul ellenállnak nekem. Ósdi fegyvereik vannak, de tudatni akarom velük, hogy ha ellenkeznek, a halált kockáztatják. Találjon valamit: egy lőszerraktárat, egy lázadó tábort, egy szimpatizáns falut, bármit! Találja meg és rombolja le! Se figyelmeztetés, se kegyelem! - Elmosolyodott. - Ne legyen kérdéses, kinek a kezében van a hatalom!

HUSZONHÉT

Mirax Terrik meglepődött, amikor megpillantotta a mosolyt Talon Karrde arcán. Félhold alakba görbülő szája és fehér fogai választották el bajuszát a kecskeszakálltól, s fűszerkalózkülsőt kölcsönöztek neki. Nem az lepte meg, hogy Karrde ilyen kellemesen tud mosolyogni, hanem hogy van mersze hozzá apja mogorva tekintetét látva. Karrde nem hagyhatja figyelmen kívül apám hangulatát. Nyilván azt hiszi, mi vagyunk bajban.

Karrde egyedül volt a kabinjában. Hellyel kínálta Terrikéket.

- Fogadjátok üdvözletemet. Gyanítom, az Alderaannál történtek után kétségbe vonjátok őszinte örömömet. - Karrde előrejött az asztala elé, nekitámaszkodott a peremének, és karba fonta a kezét.

Mirax helyet foglalt a felajánlott széken, de az apja állva maradt. Kezével a szék támlájára támaszkodott, és előrehajolt, hogy szeme Karrdéével egy szintbe kerüljön. Mirax jól ismerte azt a pozitúrát - apja leszegte a fejét, mint a szomjas bantha, aki kész fejvesztetten belerohanni a pocsolyába. És látta, amint az emberek összerezzennek a láttára - de Karrde meg sem rezzent.

- Karrde, újra és újra ellenőriztem a részleteket. Kifaggattam az embereimet. - Ujjával Mirax felé bökött. - Még egy CorSeces nagymenőt is bevontunk a vizsgálatba.

Mirax visszafogta magát apja megjegyzésére. Booster őt kérte meg a végső elemzésre, ő vonta be Corrant. Booster nemigen fogadta el, ha valaki a CorSecnél szolgált, de Corran következtetéseit elfogadta. Most meg úgy állítja be a dolgot, mintha kizárólag Corran véleményére adna. Ezt még megbeszélem vele.

- Tudom, mit akarsz mondani - tartotta fel a kezét Karrde.

- Tényleg?

- Azt hiszem. - Karrde kacsintott a szemével. - Azt, hogy az információ az én embereimtől szivárgott ki.

- Tudtad? - emelte fel a fejét Booster.

- Nem, mielőtt meg nem történt. Fogalmam sem volt róla. Habár utána nyilvánvalónak tűnt. - Karrde vállat vont.

- Melina Carniss volt az.

- És megölted már? - egyenesedett fel Booster.

- Nem. Nem akarok elindítani egy olyan folyamatot, amit nem lehet megfordítani.

Booster hangosan kuncogott.

- Figyelni akarod, hogy kitapogasd Isarddal való kapcsolatát.

- Valójában az érdekel, mennyire terjesztette ki Isard befolyását az embereimre; de igen, eltaláltad, figyelem. - Karrde összefonta a karját a mellén. Most, hogy itt vagy, gondoltam, megengedem neked, hogy eldöntsd, miként birkózzunk meg ezzel a szituációval? A legkézenfekvőbb volna kilökni az űrbe. Hallottam olyan renegát twi'lek bandákról, akik elektromos áramot vezettek a bactafürdőbe, azzal kínozták az áldozataikat, azután csak kikapcsolták az áramot, és hagyták, hogy meggyógyuljanak.

Mirax lenyelte a torkába kéredzkedő gombócot.

- Ennél egyszerűbb volna elterjeszteni, hogy Melina kettős ügynök; hogy elárulta nekünk a birodalmiak csapdáját, ugyanakkor minket is kiszolgáltatott Isardnak. Végezzen vele a bactaboszorkány.

Karrde bólintott.

- Van a szolgálatomban egy vuki, aki...

Booster a fejét rázta.

- Nem, vukit ne. Az egyetlen szorításával megölné.

- Megszerzek bármilyen fegyvert, ha arra van szükséged. Vannak forrásaim, ha kell, még szith lanvarokot is szerzek, ami elegáns fegyver, és bár nem láttam, hogyan működik, el tudom képzelni. - Karrde elgondolkodott. - De te nem vagy balkezes, így nem tudnád használni.

- Tényleg van egy lanvarok a birtokodban? - kérdezte Mirax.

- Igen. Tudsz rá vevőt?

- Egy gyűjtőt.

- Az is jó.

- Egy balkezest.

- Még jobb.

- Ha tudod bizonyítani szith származását... Booster megköszörülte a torkát.

- Van fontosabb dolgunk is. Majd később megegyeztek.

- Persze, Booster, persze - mosolygott Karrde. - Van hozzá holografikus használati utasítás is, az megnyomja az árát...

- Nem - rázta a fejét Booster.

- Más módszerrel akarsz végezni vele?

- Igen - vigyorgott szélesen Booster. - Tartsd életben, és dolgoztasd meg!

- Miért? - vonta össze a szemöldökét Karrde. - Okom van rá.

- Ez nem elég jó, Booster. Jobb volna, ha te csinálnád, ha már életben akarod tartani. Elárulta az egyik ügyfelemet az ellenségnek, kárt okozott az embereimnek, a reputációmnak. Meg kell halnia!

Booster tiltakozása megzavarta Miraxot. Az apjára pillantott.

- Miért akarod életben hagyni?

Karrde szeme résre szűkült.

- Azt hiszem, az apád arra gondol, hogy amíg Carniss életben van, Isard nem küld újabb kémet a szervezetembe.

Booster bólintott.

- Jobb egy hutt, amelyik szem előtt van, mint amelyiket nem látod.

- Egyetértek, Booster, de az a gyanúm, hogy nem járulhatok hozzá.

- Micsoda?

- Ó, kérlek, ne hamarkodd el a dolgot! - Karrde vadul megrázta a fejét. - Nem engedhetem meg, hogy fenyegesse a kuncsaftjaimat. Káros a reputációmra, rontja a morált, és előnytelen színben tüntet fel az üzletfeleim előtt. Meg kell halnia.

- A kezembe adtad a választást, hogyan haljon meg.

- De nem számoltam azzal, hogy öreg vagy már. - Karrde legyintett Booster megjegyzésére. - Nem, meg kell halnia. Ebből nem engedek.

- Nem? - Booster összevonta a szemöldökét a műszeme felett. - Sok mindent akarok még venni. De beszerezhetem másutt is.

- Ha ilyen üres fenyegetésre kapnék hitelt, már tucatszor eladhattam volna az egész Thyferrát Isardostul, bactástul - horkant fel Karrde. - Azt hiszem, ezt az üzletet befejeztük. Most lássuk a lanvarokot...

- Ne légy már ilyen kukacos, Karrde! - mosolyodott el lassan Booster. - A fegyverüzletünk a tiéd, bár ezen is lehet változtatni. De van itt ennél több is.

- Nem hiszem, hogy annyira különleges volna, hogy megóvhatod vele Melina életét.

- De én azt hiszem. Billey-vel akartam üzletet kötni... de inkább máshoz fordulnék.

Karrde bólintott.

- Dravis, az új srác, aki neki dolgozik, jó gyerek.

- Én is úgy hallottam, de te jobb vagy nála.

- Én is úgy hallottam - vigyorgott Karrde.

- Akárhogy is - mordult fel Booster -, egy gravitációs kútra van szükségem.

Mirax elnevette magát, amikor meglátta Karrde elképedt ábrázatát. Tehát téged is meg lehet lepni, Karrde. Nem könnyű, de lehetséges.

- Egy gravitációskút-projektort? - Karrde a fejét rázta. - Billey nem képes megszerezni neked.

Booster bólintott.

- Tudom, hogy lehetetlen beszerezni, de tudnám használni, ezért gondoltam, kérdezősködöm. Ha te nem tudsz...

- Vegyél vissza a lendületből, Booster. Csak azt mondtam, hogy Billey nem tud szerezni.

- Te tudsz?

- Könnyedén - vágta rá Karrde ajakbiggyesztve.

- Hát persze. Ez a legnagyobb hazugság, amit életemben hallottam.

- Tudok és szerzek is, és az neked sokba fog kerülni. Csak az üzletet ne kösd Melina életéhez!

- Adsz hat hónapot az életéből? - vigyorgott Booster.

Karrde egy percre behunyta a szemét.

- Két hónapot, de ki lesz hagyva az akcióimból.

- Rendben. És kellenek egy osztag X-szárnyúhoz alkatrészek. Néhány Y- szárnyúhoz való ionágyú, áramköri kártyák, hogy X-szárnyúhoz is tudjam installálni.

- Ez rendben lesz. És drága. - Karrde a körmeit kezdte vizsgálgatni. - És kapsz még egy hónapot Melina életéből.

Booster előrehajolt, ujjai belemélyedtek a szék párnázatába.

- Vond ki a bactáért kapott pénzből!

Karrde felnevetett és megrázta a fejét.

- Eladod nekem a banthabőrt, mielőtt megölnéd az állatot?

- Ezúttal hitelt kérek tőled, és tudom, hogy ez több, mintha Melina életét kérném. Hamarosan rengeteg bactához jutunk. Derítsd fel az árut, és várj a szállítással, amíg szólok! Mi majd eladjuk neked a bactát, hetvenszázalékos áron.

- Ötven százalék, és megnyitod nekem a coruscanti piacot.

A szék nerfbőr borítása csikorgott Booster keze alatt. - Az a bacta, amit odaviszünk, a Krytos ellen kell. Hogy megakadályozzuk vele a kórterjedését. Az nem üzleti piac.

Karrde elkomolyodott.

- Minden piac profitszerző hely, Booster. Ezt te is tudod. - Feltartotta a kezét, hogy elejét vegye Booster kifakadásának. - Lemondok a hetven százalékról, de a harmincra szükség van a feketepiac életben tartásához. Tudnod kell, hogy a feketepiacon máris veszítettél negyven százalékot, úgyhogy a későbbiekben ennél többre tartok igényt.

- És ezzel késleltetem Melina Carniss kivégzését?

- Az élete a kezedben van - bólintott Karrde.

Booster lehajtotta a fejét, majd lassan bólintott.

- Te egy szarházi vagy, Karrde.

- Minden bizonnyal, de a coruscanti bactabevételből harmincöt százalékot is adnál, ha jobban erősködöm.

- Azt is megkapod - emelte fel a fejét Booster. - Köszönöm.

Mirax, aki lassan felfogta a gyors és nyílt alku értelmét, lassan magához tért.

- Miért nem préseled ki belőle, amit csak lehet?

Karrde tétovázott, és Mirax látta, hogy nehezére esik megadni a választ. Olyannyira kiélezetten játszik, hogy nem engedi, hogy mások is belelássanak a kártyáiba.

A jókedv lassan lehervadt Karrde arcáról.

- Át fogom adni a coruscanti feketepiacot. De azt hiszem, hogy nekik a harminc százalék is elég lesz. Semmi okom arra, hogy a lehető legkevesebbnél többet adjak nekik. Harminc százalék elég lesz nekik is, nekem is.

Booster elvigyorodott és bólintott.

- Rendben, és megtartom magamnak a szemét megjegyzéseimet.

- Miért, azt máshogy kell kiérdemelnem?

- Úgy van. Együtt akarok dolgozni Carniss-szal a randevúk megszervezésénél, de úgy, hogy Isard ne állíthasson megint csapdát! Adok neki egy kártyát, amin a lehetséges partnereink listája van. Amikor a hajód belép egy rendszerbe, akkor tudja meg, hogy továbbálljon-e, vagy bonyolítsa le az üzletet? Isard nem tarthatja szemmel valamennyi világot, meg a szállítmányait is.

Talon Karrde elmosolyodott.

- Egy randikártya, ez tetszik. Tudni fogod, hol találkozol velük, és ha a rendszer rossznak látszik, tudod, melyik lesz a következő. Nagyon jó.

- Remélem, működni fog. És lefoglalja Carnisst, ugyanakkor idegesíti Isardot.

- Tehát Carnisst foglalkoztatni akarod a jövőben?

- Talán - mosolygott Booster. - Mennyi idő alatt tudod megszerezni a gravitációs projektort.

- Egy hónap. Talán kettő.

- Jó. - Booster kinyújtotta a kezét Karrde felé. - Nem mondom, hogy kéjmámor volt veled üzletet kötni, de ennél több időt is fecséreltem már kisebb üzletre a múltban.

Karrde megrázta Booster kezét.

- Jó, hogy visszavonultál, Booster. Most egy szakadékot kívánnék közénk a galaxisban. De ne siess annyira, felajánlom a vendégszeretetemet!

Booster elmosolyodott.

- És persze beszélni akarsz Miraxszal a lanvarokról.

- Valóban - nevetett Karrde. - Tényleg jó, hogy visszavonultál.

HUSZONNYOLC

Iella felhúzta a térdét, átölelte a kezével, és sóhajtott egyet. Diric elbűvölőnek tartaná ezt a helyet. A halovány hold zöldes fénnyel sütött be a csillagfénytől világos szobába. Egyszerűsége ellenére is melegebbé varázsolta a szobát, noha az nélkülözött minden kényelmet.

Emberi kényelmet, helyesbítette magát. Egy vratix számára ez maga a luxus.

A vratix, akinél Iella és az Ashern lázadók menedéket találtak, a Thyferra felszínén elszórtan élő arató törzsek egyikének tagja volt. Az épület tapasztott sár és nyál keverékéből épült, amit a vratixok ágakkal és indákkal erősítettek meg. Mivel nem voltak olyan erősek, mint egy ferrobetonból készült épület, folytonos karbantartás mellett is legfeljebb öt évet, ha kibírtak.

A múltban, mielőtt a vratixok civilizálódtak volna, ez a lakásforma megfelelt a folytonos vándorló életmódnak. A vratixok maguk állították elő a nyálat is, a sarat is. Ma már háziasított állatokat tartottak, például knytixeket, akik előállították nekik a vályogot. A knytix hasonlított a vratixra, de kisebb, tömzsibb és kevésbé szemrevaló volt. Eleinte háziállatként tartották, majd munkaállatként, de helyenként előfordult, hogy meg is ették. Amikor Iella elmondta nekik, hogy ő soha nem volna képes megenni egy háziállatot, elmondták neki, hogy a knytixek ajánlják fel magukat e célra, jelezvén, mennyire becsülik a családot, amely befogadta őket. Ez valamelyest érthetőbbé tette a dolgot, de Iella akkor sem tudta elképzelni, hogy megegye azt az állatot, akit azelőtt Snoopynak, vagy valamilyen vratix néven becézgetett.

Noha a knytixevés egy barbár társadalom jellemvonásának tűnhet, a vratixok esetében erről szó sem volt. A vratix falu számos, a gloanfa közepéig is felnyúló toronyból állt. Koncentrikusan elhelyezett teraszaikkal, a bejárat körüli falaikkal leginkább egy lépcsős piramisra emlékeztettek, bár a kúpos forma sokkal elegánsabbnak tűnt. Ívelt hidak kötötték össze a tornyokat, ezek azonban többnyire rejtve maradtak a fák lombozata között.

A vratix művészet nem merült ki az építészetben. A falu fölé emelt kupola olyan zöld volt, mintha egy vratix művész megrágcsálta volna a környező fák leveleit, s olyan vékonyra lapította volna, hogy még át tudjon sütni rajta a nap. Finom munkának tűnt, de arra alkalmas volt, hogy az esőt távol tartsa és kibírjon más időjárási viszontagságokat is.

A fák ágai és levelei rendkívül bonyolult, de a szemnek kellemes, kaotikus mintázatot hoztak létre, de Iella tudta, hogy nem ez volt az elsődleges céljuk. Mivel a hangnak és a fénynek időbe telik, mire elérik a fület, a szemet, a vratixok ezeket másodlagos érzékeknek tartották. Amit valaki hallott vagy látott, az már múlt, viszont amit megérintett, az közvetlen, tehát a valós idővel kapcsolatos.

Iella kinyújtotta a kezét, és megérintette a körkörös kupola belső felületét. Tapintása nyomán egyszerre többféle textúrát érzékelt, némelyik lágy volt, némelyik sima, mások durvának, éleseknek tűntek. Mindezt egy szimfónia hangjaihoz tudta hasonlítani, mindamellett megválasztva az érintés helyét és irányát, változtatni tudta az érzetek sorrendjét és milyenségét. Ha félek, a lágy megnyugtat, ha pedig csapongok, a durva óvatosságra int.

Hasonlóképpen a textúrák teljes sora vonult fel a szobája falán is. A fal egyenetlenségei a tenger hullámzását idézték. Spirálba sorakoztak, majd lágy fodrokká szelídültek, mintegy felkínálva a teljes nyugalmat. Az emelvény, amin aludt, megemelt peremével kráterre emlékeztetett, de a perem annyira lágy vonalú volt, hogy szinte síkosnak érezte. A padlóban az ajtó közelében apró dudorok figyelmeztettek a lehetséges kinti veszélyre.

- Mindenre gondolnak.

- Nem egészen.

Egy kar nyúlt ki és ragadta meg az ajtókeretet a padló közelében, majd az inak és izmok megfeszültek, hogy Elscol a látómezőbe vonszolhassa magát.

- A vratixok igazán kedvesek voltak, hogy kapaszkodókat készítettek a mászáshoz, de én a kötéllétrát többre értékeltem volna.

Iella felnevetett, majd megragadta a kezet, és besegítette a kistermetű nőt a helyiségbe. A vratixok hátsó lába rendkívül izmos, így nekik nem jelent problémát felugrani a nyílásig. A lépcső igénye sosem alakult ki bennük, ezért a vratix architektúra nélkülözte azt. Az embereket rendszerint nyilvános helyen látták vendégül, de az Ashern ügynökök hollétének publikálása nem volna helyes, ezért hát ilyen szűk odúkban szállásolták el őket.

- Sixtus nincs veled?

- Nincs. Kint van az esőerdőben. - Elscol megborzongott, és megigazította a kábítót a derekán. - Már régóta ismerem, megszoktam, hogy leszakad. Azt hiszem, a birodalmiak valami ronda dolgot műveltek vele meg az embereivel, amikor speciális ügynöknek képezték ki, s néha meg kell küzdenie a démonjaival.

- A CorSecnél senki nem volt hozzá hasonló, de megértem, ha valaki félre akar vonulni. Mi történt? Változott a terv?

Elscol megrázta a fejét.

- Nem. Sötétedés után elmegyünk innen, ahogy terveztük, a következő rejtekhelyre. De jót tesz a vratix morálnak, ha itt időzünk egy kicsit. Nem igazán tudom, mire képes egy vratix a csatában, de szívből harcolnak.

- Úgy érted, a pulmonáris boltozatukból.

- Nem ugyanaz?

- Nem igazán - rázta a fejét Iella.

Elscol elmosolyodott, és lekuporodott Iella ágya mellé.

- Nos, nem számít. Elég vratixot tudunk felszerelni vibroszablyával, elektromos pikával és kábítóval ahhoz, hogy legyőzzék Xucphra City valamennyi lakóját. Az Ashernek szerint néhány kiképzőjük felveheti a versenyt a mieinkkel. Mi is itt vagyunk, ők pedig toboroznak még több önkéntest. Sixtus meghatározta a tréning szintjét, és úgy tűnik, néhány hónapon belül ütőképes csapatunk lesz.

- Én nyugodtabb volnék, ha látnám őket harc közben is.

Elscol bólintott.

- Én is. Abból, amit Sixtus mondott, viszont azt vettem ki, hogy mivel a vratixok olyan nagy szerepet játszanak a bactatermelésben, a részükről igen nagy döntés, ha harcosnak állnak és vállalják a sebesülést. Az Ashernek, mint tudod, megerősítették mellső karmaikat és feketére festették. Előbbit azért, hogy jobban tudjanak harcolni, utóbbit az álcázás kedvéért.

- Az erőszak-ellenességük megmagyarázza, miért nem keltek fel és mészárolták le az összes embert ezen a bolygón. - Iella sóhajtott. - Az egészben az a legrosszabb, hogy a harc eszközéhez kell folyamodniuk szabadságuk kivívásáért, amit nem is lett volna szabad elveszíteniük. Remélem, lesz annyi időnk, hogy segíthessünk nekik! Mi a véleményed, mennyi időnk van még Isard támadásáig?

- Jó kérdés. Ami engem illet, én megtettem volna még azelőtt, hogy megleptük Dlarit tábornokot. De ő boldoggá akarja tenni a népet. Ha Xucphra emberei fehér páncélokat látnak ezen a világon, azt fogják hinni, már nem sok jóra számíthatnak Isardtól, és akkor sok bajt okozhatnak neki. - Elscol nekivetette a hátát a falnak. - Persze Isardnak nemcsak mi jelentünk problémát. Éppen ezt akartam elmondani. Hírek jöttek a frontról.

- Igen?

- Ja. És jó hírek is.

Iella leült a kerek szoba padlójára, és keresztbe tette a lábát. Hátraforgatta az övén a kábítót, hogy kényelmesebben ülhessen, és Elscolra mosolygott.

- Mit hallottál?

- A Corrupter megsemmisült.

- Mi? Hogyan? - esett le Iella álla.

- Isard tőrbe akarta csalni Wedge-et meg a többieket. Csakhogy Wedge meglepetést készített nekik. Torpedózsúrt adott nekik, és az megfeküdte a Corrupter gyomrát. Az osztag veszteségeiről nem tudok... legalábbis a jelentősekről. A Xucphra-csapatoktól érkezett hírek szerint ez a birodalmiak menete volt.

- De ha azt mondják, hogy megsemmisült a Corrupter, akkor az mégiscsak problémát jelent Isardnak. - Összecsapta a kezét. - Akkor ez talán mégsem lesz öngyilkos küldetés.

Elscol közelebb hajolt Iellához.

- Még messze vagyunk attól, hogy kiszálljunk, Iella, de ha lelőnek, attól még nem kerülsz közelebb a férjedhez.

- Micsoda? - Iella megpróbálta palástolni a meglepetését, mert amikor meghallotta Iella szavait, rájött, hogy ő is pontosan ilyen fényben látja a dolgokat. - Én soha...

Elscol előrehajolt, és könyökét a térdére támasztotta.

- Hé, úgy nézek én ki, mint egy Xucphra-hivatalnok, aki mindent elhisz, amit mondanak neki? Nem, én is ott voltam, ahol te. Én is elveszítettem a férjemet a Cilparon, és én is azt kívántam, bárcsak vele haltam volna. Attól fogva vadásztam a birodalmiakra, és élt bennem a gondolat, hogy ha meghalok, találkozom a férjemmel. Wedge ezt észrevette, és látta, hogy nő bennem az önmegsemmisítés igénye. Amikor kirúgott a Zsiványkommandóból, nos, akkor ébredtem fel és azóta látom másként a dolgokat.

Iella felemelte a fejét.

- Azt akarod mondani, hogy nincs élet a halál után?

- Azt akarom mondani, hogy nem számít. - Elscol a mennyezet felé nyújtotta a kezét. - Egyrészt, ha nincs halál utáni élet, akkor folyton arra kell emlékezned, amit életedben elkövettél. Másrészt, ha van, akkor meg tudod osztani a tapasztalataidat azokkal, akik előtted haltak meg. Akárhogy is van, addig élj, ameddig csak lehet, és tégy meg mindent, amit csak tudsz! Én úgy döntöttem, hogy nem akarok ismert személy lenni sem itt, sem a halál után, nehogy hiányozzak valakinek. És azt hiszem, ezzel te is így vagy.

Iella elgondolkodott.

- Igazad van, de a fájdalom néha... - Kezét a mellére szorította. - Néha annyira fáj az élet.

- Butaság. - Elscol barna szeme megvillant. - A fájdalom az egyetlen módja annak, hogy tudd: életben vagy.

- Mi?

- Ha a halál utáni életet olyan különösnek, csodásnak és boldognak tartod, márpedig kevés elmélet szól másként, akkor abból az következik, hogy ha fájdalmad van, akkor élsz. Ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad, ne add meg magad neki, akkor életben is maradsz! - Elscol összekulcsolta a kezét, és a padlóra meredt. - Az év bizonyos időszakaiban rám is rám tör a fájdalom, de nem hagyom, hogy legyűrjön.

- Én sem hagyom, hogy felülkerekedjen rajtam.

- Nem, azt látom. Iella, te erős vagy, igazán erős. - Elscol kényszeredetten vigyorgott. - Csakhogy amikor a dolgok rosszul mennek és a stressz megszűnik, a fájdalom azután kezdődik. Akkor kell megküzdeni vele, amikor már mindennek vége.

Iella lassan bólintott. Elscolnak tökéletesen igaza van. Amikor bevetésen vesz részt, a stressz minden mást háttérbe szorít. Amikor vége a stressznek, és megpróbálja visszanyerni kellemes közérzetét, ellenállhatatlanul eszébe jut a Dirickel eltöltött idő. Az örömet felváltja a melankólia, azután mindez bánatba és fájdalomba vált. Már elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor azt mondom, inkább megadom magam a fájdalomnak, mint tovább harcoljak a birodalmiak ellen.

Rájött, hogy azelőtt sosem volt ilyen problémája, mert bár Diric a Birodalom foglya volt, megmaradt a remény, hogy egyszer kiszabadul, és akkor élhetik tovább együtt a világukat. A remény felvértezte a kétségbeesés, a fájdalom és a veszteségérzés ellen. Most mások a körülmények, de én is megváltoztam. Életben maradok, és küzdeni fogok a fájdalom ellen.

Elscol felé fordult, hogy mindezt elmondja neki is, de abban a pillanatban fülsiketítő zúgás remegtette meg a kerek szoba levegőjét. Ezt nem lehet összetéveszteni semmivel - ez TIE-vadász! A bejárathoz vetődött, és hason fekve kilesett a vratix falura. A többi lakótorony nem látszott a lombozatfélhomályában mindaddig, amíg zöld lézersugarak lángra nem lobbantották a környező fákat. Lángoló gallyak zuhantak a házakra, a földre.

Elscol melléje vetődött, kezében kábító. A TIE-gépek újabb rohamra indultak. A fák úgy hasadtak ketté, mintha villám csapott volna beléjük. A törzsük szétrobbant, szilánkesőt zúdítva az erdőre. A földön sebesült vratixok és knytixek fetrengtek, sebeikből fekete vér szivárgott. Másutt a fák hatalmas porfelhőt kavarva rázuhantak a lakótornyokra.

- A szithségit! - Elscol öklével a padlóra csapott. - Semmink nincs, amivel megállíthatnánk őket. Puszta kedvtelésből lemészárolják a vratixokat.

- A vratixoknak ez nem éppen a kedvükre való.

Iella elnézte a röpködő vratixokat. Az egész olyan valószerűtlen látvány volt: szegény párák felugráltak a környező fák ágaira, hogy elmenekülhessenek. Ha nem ismerte volna a vratixok ügyességét, azt hihette volna, hogy koréliai zabálóbogarakat lát, amik éppen felfalni készülnek az erdőt. Egy csoportban maradtak, és ügyesen kerülgették a lézersugarakat. Akinek nem sikerült, az vagy szétrobbant, vagy halálában testrészeit szanaszét szórta.

A jelenet legszürreálisabb eleme a csend volt: az áldozatok nem kiáltoztak. A vratixok repülés közben nem tudtak hangot kiadni. Egymásba kapaszkodtak, igyekeztek együtt maradni: szemmel láthatóan egymás tapintásából merítettek erőt. De éppen ez fogja megölni őket. Együtt sokkal sebezhetőbbek, mintha szanaszét futnának.

- Elscol, tennünk kell valamit!

- De mit? Egy kábítóval nem lehet leszedni egy vadászgépet, még ha nincs is pajzsa. - Köhögött, mert a szél az arcába fújta a füstöt. - Az egyetlen dolog, amit megtehetünk, hogy eltűnünk innen.

- Helyes. - Iella kilesett az ajtón, készen arra, hogy visszahúzódjon, de amint elült az utolsó TIE dübörgése, nem követte másik. Helyette a falu végén kábítók vijjogása kezdődött. Arrafelé pillantott, és alakokat látott szaladgálni a kiégett házak között. - Rohamosztagosok.

Elscol felnevetett, és ellenőrizte a fegyvere telepét.

- Nem egészen. Nézd meg, hogyan viselik a páncéljukat. A legtöbbjüknek túl nagy. Ezek a Honi Véderő katonái. Az akcióban vesznek részt.

- Biztos vagy benne?

- Azt hiszed, az igazi rohamosztagosok lerohannának egy dzsungelfalut fehér páncélban?

Iella elbizonytalanodott.

- De az Endoron, az erdőben... a jelentések szerint...

- Bízz bennem, Iella, tanultak abból a hibából! Miután elverte őket egy vuki meg néhány száz ewok, megfontolták a reformot. - Elscol kidugta a lábát a nyíláson, és kiugrott. - Gyere!

Iella követte, és a háromméteres magasságból épen földet ért. Gyorsan Elscol mellé ugrott a tetőt szegélyező fal pereméhez. Amint Elscol átvetette a lábát a falon, Iella felemelte a fegyverét, hogy fedezze, ha kell. Elscol megveregette a vállát.

- Tedd el későbbre! Innen úgysem találod el őket. Túl messze vannak.

Iella lenézett, és gúnyosan behunyta az egyik szemét.

- Lehet, hogy neked messze van. - Felemelte a fejét, és megpillantott három rohamosztagost. Megcélozta a középsőt, lőtt, majd gyorsan leszedte a másik kettőt is. Az első lövedék a bal mellpáncélt érte, ott megpattant és keresztülfúrta a katona torkát. A második a sisak szemnyílásába fúródott, és szabályosan fejtetőre állította a katonát, akkorát lökött rajta. A harmadik lövedék elzúgott a katona feje felett, de csak azért, mert az első áldozat estében meglökte.

Elscol csodálkozón pillantott Iellára. - Fejlövés, ilyen távolból?

Iella vállat vont, és szemügyre vette maga mögött a terepet.

- Magasra kell célozni.

Átlépett a falon, leugrott a következő szintre, és guggolva maradt a fal tövében. Elscol mellette ért földet. Néhány vörös színű lövedék csapódott be mellettük, de messze ahhoz, hogy eltalálja őket. - Nem tudják, hogy hol vagyunk, vagy hogy honnan jöttek az előbbi lövések.

- És mert nem vratixok, nem tudnak felugrani ide, hogy megtaláljanak - Elscol elvigyorodott, és a fal pereméhez kúszott. - Innen már én is tudok célozni.

Iella óvatosan közelebb kúszott, s közben lehúzta a fejét, amikor egy vratix elugrott mellette. A terasz pereme fölött látta, hogy a rohamosztagosok végigjárják a falut, és belőnek minden földszinti nyíláson. A belül felvillanó vörös fény olykor megvilágította a bent lévő vratixok sziluettjét. A legtöbb esetben a kábítók tüze lángra is lobbantotta a legalsó szintet. Ezek nem keresnek senkit, ez egy sima rajtaütés. Lerombolják a falut.

A düh elnyomta az óvatosságot, és Iella felállva tüzelni kezdett. Elscol csatlakozott hozzá. A rohamosztagosok menedéket keresve szétszóródtak. Iella és Elscol egymásra pillantottak. Mindketten tudták, hogy a rohamosztagosok - az igazi rohamosztagosok - sosem keresnek fedezéket a kábító tüze elől. Néhányan csendben hevertek a földön, mások a fájdalomtól fetrengtek. Iella megpróbált közönyös maradni irántuk, de a segélykiáltásuk jó szövetséget ígért. Ha a sebesült megfertőzi a többieket az élni akarásával, akkor nyert ügyem van. Másrészt azzal is tisztában volt, hogy csak a rohamosztagosokkal juthat ki innen.

Iella lehúzta a fejét, mert szórványos tűz sorozta meg a párkányt. Gyorsan telepet cserélt a fegyverében, és a falhoz lapult. A fal sima volt, és Iella hirtelen nagy nyugalmat érzett.

- Magukra vontuk a figyelmüket, így a vratixok el tudnak menekülni.

Elscol is lebukott a fal védelmébe.

- Az eszedbe jutott már, hogy csak idő kérdése, hogy eszükbe jusson visszahívni a vadászgépeket?

Iella továbbkúszott a fal mentén és bólintott.

- Akkor azt hiszem, a legjobb, ha gyorsan végzünk velük.

Elscol felvonta a szemöldökét.

- Azt hittem, nincs gyomrod az ilyen munkához. Örülök, hogy tévedtem.

Iella felemelkedett, és gyorsan leadott két lövést, mielőtt a katonák viszonozni tudták volna. Azután gyorsan visszahúzta a fejét, meg sem nézte, talált-e, annyira meglepte, amit látott.

- Rossz hírem van. Egy egész osztag közeledik felénk.

Elscol megrázkódott, mintha így akarná lerázni magáról a hírt, amit társa közölt vele. Megvizsgálta az energiatelepét és elmosolyodott. A falut megszállta a csend.

- Vagy megadjuk magunkat, vagy átvágunk rajtuk.

- A megadás bennem fel sem merült.

- Bennem sem. - Elscol eligazította barna hajfürtjeit a bal füle mögött. - Háromra leugrunk a párkányról, rájuk lövünk, megint lejjebb ugrunk, megint lövünk!

- Frontálisan támadunk? - Iella megrázta a fejét. - Lehet, hogy már meghaltam, csak nem tudok róla, de hülye azért nem vagyok.

- Meg vannak rettenve. Feléjük rohanva fedezéket keresünk. És közel engedjük őket. A CorSecnél megtanultad ezt a harcmodort, tehát alkalmazni is tudod.

Iella elgondolkodott egy másodpercig. Az épület alapzatától az erdőig huszonöt méter a távolság, de törmelék nehezíti az utat. Ha vadul lövöldözünk, hogy a földre kényszerítsük őket, akkor meg lehet csinálni.

- Benne vagyok.

- Kezdjük! - Elscol felguggolt. - Egy, kettő, három!

Bal kézzel a terasz peremébe kapaszkodott, és leugrott a nyolc láb magasságból. Talajt érve a földre hempergett, majd a peremhez kúszott. Szinte egyszerre bukfencezett Iellával, aki egy pillanatot sem késlekedett. Jobb kezével tompította az ütközést, majd előkapta a kábítót, és megszórta a huszonöt méternyire kuporgó rohamosztagosokat. Vaktában leadott lövései senkit nem sebesítettek meg, a katonák mégis úgy lapultak a földre, mintha legalábbis egy Halálcsillag támadott volna rájuk.

Elscol, miközben jobbra-balra oldalazva előreszaladt, azt várta, hogy felbukkanjon egy-egy célpont, hogy belelőhessen a fejébe vagy a hasába. A haslövés jobb, mert akkor sikít. Ettől függetlenül is számított rá, hogy a katonák sikoltozni fognak - félelmükben. De mert nem tették, ő maga kezdett sikoltozni abban a reményben, hogy ezzel megijeszti őket.

Az egyik rohamosztagos egyszer csak felállt. Iella előkapta a fegyverét, de mielőtt még meghúzhatta volna a ravaszt, a katona rálőtt. Látta a három halálos sugarat maga felé szökkenni, és egyáltalán nem csodálkozott, hogy nem találta el. Érezte a rántást a bal csípőjén. Megfordult vele a világ, arccal a törmelékhalmazra zuhant egy gloanfa tövében. Kiköpte a port, és éppen csodálkozni akart, hogy mi történhetett vele, amikor megérezte a fájdalmat.

Iella a földre vetette magát, és megnézte a derekát. A fekete szélű tépett sebből vér szivárgott. Az ajkába harapott, nehogy sikoltson, és lecsatolta az övet a derekáról. A sebre nyomta, és szorosan összecsatolta. Mindeközben küzdött, nehogy a sötétség elborítsa a látását.

Nem vette észre, hogy elájult volna, de amikor felpillantott, egy rohamosztagos arcát pillantotta meg maga felett. A katona mondott valamit, de nem értette a szavát. Csak annyit látott belőle, hogy a páncél túl nagy volt neki, a mellpáncél rálógott a hasára, a sisak a vállán nyugodott.

A katona intett a fegyverével, de Iella nem tudta, mit akar vele közölni. Szólni próbált, de egy zúgó hang elnyomta a szavait. Szögletes árnyék vetődött rá, és Iella hallotta a csörömpölést, amint a katona lehajolt hozzá. Oldalt fordult, a lába megrogyott, és Iella látta, hogy a páncélja hátát kettérepesztette egy találat.

Mögötte egy vratix harcos állt, a fegyverét még mindig előreszegezve tartotta. Fejével bólintott, majd izmos hátsó lába megfeszült és egy szempillantás alatt eltűnt. Ha a katona teteme nem hevert volna a lábánál, Iella azt hiszi, csak látomása volt.

A katonára pillantva leesett az álla. Ezek a karmok olyan könnyedén szakították szét a páncélt, ahogyan a wampa tépi fel a tauntaun hasát. Nincs annyi bacta ezen a bolygón, ami begyógyítaná ezt a sebet. Nekidőlt a gloanfa törzsének, és valahogy kényelmesnek találta. A távolból sikoltozást hallott meg valamilyen ropogó hangot, amit egyáltalán nem volt kedve azonosítani. - Iella!

Felpillantott.

- Sixtus! Megtaláltad Elscolt?

A nagydarab férfi bólintott, majd lehajolt, és felemelte. - Kificamodott a bokája, nem tud mozogni. Te hogy vagy?

- Fáj, de életben maradok.

- Jó. Akkor tűnjünk el innen!

Iella megpróbált a katonák felé mutatni.

- De jönnek a rohamosztagosok. Még egy osztag közeledik.

Sixtus a fejét rázta.

- A fekete karmúak mind elintézték. Nem ellensúlyozza a vratixok veszteségeit, de a Xucphrákat biztosan elijeszti. Ha holtan látják az embereiket, nyugtalan lesz az álmuk.

Iella összerándult a fájdalomtól.

- Várj!

- Nem lehet. A közelben van az Ashernnek egy tábora, ott van egy rögtönzött bactatank.

- Nem, nem azért. - Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon az agya. - Vidd őket messzire. Tüntesd el a katonákat! Ha nem tudnak róluk, az rosszabb, mintha tudnak. Fogd a tetemeket, és rejtsd el! Ne tudja meg Isard, mekkora kárt okozott nekünk!

- Ez érdekes - mosolygott Sixtus. - Micsoda?

- A te ajkad mozog, mégis Elscol szavait hallom. - Átlépett egy letört gtoanágat, és folytatta az útját a dzsungelbeli ösvényen. - Sosem hittem volna, hogy ilyesmi az eszedbe jut.

- Egyet tudok, Sixtus: a sok hulla nem győzelmet jelent, csak azt, hogy sok ember meghalt. - Iella visszafordította fejét a falu felé. - Sokan meghaltak ott, de az ellenség nem tudja meg az igazat, hogy legyen min gondolkodnia. És ha emiatt döntenek úgy, hogy nem harcolnak, akkor nyertünk.

HUSZONKILENC

Sair Yonka, az Avarice kapitánya hol az egyik, hol a másik egyenruhára pillantott, amit az ezüst protokolldroid tartott elébe. Bal felől egy konzervatív, fekete zubbony, tele rangjelzéssel. Ez jobban illene hozzá, és sokakat rémülettel is töltene el. Sokszor nem árt, ha félnek az embertől, de ez most nem ilyen alkalom.

A másik öltöny teljesen civil, és ha nem világos kárminszínű volna, szívesen is választaná. Olyan, mint Isardé. Kellemes szabása, és a hajtókáján meg az ujján látható sujtások ellenére a vörös szín Isardot idézte, s ettől az öltöny elveszítette a varázsát. Mindamellett élénk színével sokkal feltűnőbb viselet, mint a fekete egyenruha. De az emberek csak a ruhára emlékeznének, nem az emberre, akit benne látnak. Ez sem rossz dolog, de nem most.

Megrázta a fejét.

- Hadd gondolkozzam még, Poe! - Éppen inteni akart a droidnak, hogy távozzon, amikor a mellpáncéljában visszatükröződve megpillantotta a képmását. Magas, karcsú, fekete haja és világoskék szeme jól illett kifinomult arcvonásaihoz, és nem kevés nő vágyakozását, férfiak féltékenységét ébresztette fel. A halántékán megjelenő fehér sávot azzal ellensúlyozta, hogy meghagyta kecskeszakállát, ami ellenkezett ugyan a birodalmi szabályzattal, de ő már kilépett, így nem kellett tartania a megtorlástól.

Mivel a miniatűr tükörkép csak a külsejét mutatta, belső érzelmeiről nem tudott árulkodni. Yonka megfordult, és margathbeli, huszonhatodik emeleti lakosztályának balkonjára sétált. A huszonhetedik emeleti Hour Klubból zene szűrődött ki, de nem jutott el a tudatáig. Még az óceán felett lebegő két elefántcsontszínű és egy vérvörös hold sem vonta magára a figyelmét, ahogyan máskor szokta.

A balkon korlátjának támaszkodva Yonka lassan megrázta a fejét. Az volt az érzése, hogy rossz időben tartózkodik rossz helyen, s ez a nyomasztó érzés már régebben gyötri, mintsem vissza tudna emlékezni rá, mikor kezdődött. Amíg a Császár élt, el tudott rejtőzni a kormány legitimitása által nyújtott védfal mögé. Tudom, hogy amit tettem, az egyesek szemében helyes volt. A Peremvidék körüli őrjárat, a csempészek és kalózok távoltartása az olyan világoktól, mint ez az Elshandruu Pica, fontos dolog, ez tagadhatatlan. Hogy a Lázadókat gyakran tekintettük kalózoknak, és durván bántunk velük, az nem jelent semmit. Szokássá vált a kalózok között, hogy Lázadónak mondták magukat, így kívánván legálisnak feltüntetni a tevékenységüket.

A Császár halála után megmaradt a Birodalom védelmezőjének szerepében, hogy demonstrálja hovatartozását. Ehhez társult a vágy, hogy őt és az embereit ne küldhesse holmi önjelölt hadúr valamilyen jelentéktelen csatába. Zsinj megpróbálta megkörnyékezni, de ő nem fogad el semmilyen parancsot, ha az nem közvetlenül a Coruscantról jön. Ysanne Isard mellé állt, mert szerinte ő az egyetlen, aki meg tud birkózni a Lázadókkal. A célja, hogy megsemmisítse a Lázadókat, és újraélessze a Birodalmat, éppen megfelel nekem.

Csakhogy Isard elment a Coruscantra, és elveszítette azt. Yonka öklével a korlátra csapott. Követte Isard utasításait, segített neki megvetni a lábát a Thyferrán, de ez még azelőtt volt, hogy hallott volna a Krytos-vírusról. Elfogadta a Lázadók elszámolásával kapcsolatos pragmatikus elképzeléseket, de a vírus sok olyan ártatlan életét is követelte, akik sosem adtak hangot a Lázadókkal való szimpátiájuknak. A vírus bevetése azt jelentette, hogy bármire képes, és ez megrémítette Yonkát.

A fájdalom, amit érzett, nem lepte meg, sokkal inkább annak mélysége. Tudta, hogy az emberei között ügynökök vannak, és bármely pillanatban lecsaphatnak rá, ha Isard megparancsolja nekik. Szembe kellene szállni vele, ezt tudta. De még nincs itt az ideje. Konvojokat kísérni az Avarice fedélzetén nem újdonság a számomra. Talán egy olyan alkalommal, mint amilyen a Halanit lerohanása volt. De addig a konfrontáció nem jöhet szóba.

Sóhajtott. Isard ott van az egyik oldalon, Wedge Antilles meg a Zsiványkommandó a másikon. Egy II. osztályú módosított Csillagrombolónak, mint amilyen az Avarice, aligha van félnivalója egy osztag vadászgéptől. Tudta, hogy a protontorpedók nagy kárt tehetnek a hajójában, de kiváló katonái vannak, és a turbólézer kezelői is többször bizonyították rátermettségüket. Nem volt kétsége afelől, hogy a legénysége képes csapást mérni a Zsiványokra, de hirtelen rájött, hogy nem is annyira akarja megsemmisíteni őket.

Nekik nincs más választásuk, mint hogy megfenyegessenek engem - ahogyan Isard is fenyegeti őket. Amióta Lakwii Varrscha, a Virulence kapitánya minden jelentését olvasta. Egyáltalán nem voltak meggyőzőek. A Virulence mindig lassan reagált a Zsiványok támadására, és valójában nem is akart szembeszállni velük. Ha az ő hajójának kellett volna megölni őket, gyorsan lecsapott volna rájuk, hogy idejük se maradjon a torpedók kilövésére.

Ismét megrázta a fejét, és gondolatait a Zsiványokról Isardra terelte. Az Avarice az éjszakai égbolt felett orbitált, lándzsa alakú sziluettje jól látszott a vörös hold hátterében. Legnagyobb aggodalmamra ott van fenn, én meg itt vagyok lent. Pihenni jöttem ide, tehát azt is fogom tenni, bár sokan nem találnák pihentetőnek ezt a helyzetet.

Riit Jandi, az Elshandruu Pica császári nagymoffja nála negyven évvel fiatalabb nőt vett feleségül. Yonka még a Commenor előtti időkből ismerte Aellyn Jandit. Együtt nőttek fel, és mire rájöttek, hogy egyre jobban vonzódnak egymáshoz, ő felvételt nyert a Birodalmi Katonai Akadémiára. Akkor elveszítette a nyomát, egészen addig, amíg egy alkalommal meg nem jelent a moff előtt, hogy fogadja a gratulációkat, amiért gyökerestül kiirtotta a kalózokat az aszteroidaövezetből. Akkor megint találkozott Aellynnel, és szerelmük megint lángra lobbant. Azóta is titokban találkoznak néhanapján.

Kína Margath, a hotel tulajdonosa, amelyikben Yonka megszállt, jól ismerte Aellynt, és segített nekik a titkos találkák megszervezésében. Ugyanakkor elterjedt a pletyka, hogy Yonka azért Margathnál szállt meg, mert viszonya van Kinával. Aellyn felhasználta a befolyását a moffnál, és elintézte, hogy Kina kaszinó- és hotelügyletei felett hunyjanak szemet, és Yonka a szintén Kína kezelésében Tévő Hour Klubból mindig annyi egzotikus italt kapjon, amennyi neki jólesik.

Yonka megfordult a korlátnál, és az ablakon átlátta, hogy a droid gondosan kefélgeti a két öltönyt, amit az imént mutatott neki. A választás a hangulatomtól függ, nekem pedig semmi kedvem elmenni. Úgy kellene öltöznöm, hogy jó benyomást keltsek. Aellynnek mindkét öltöny tetszene, de az ő jelenlétében nem sokáig van rajtam ruha, így az ő ízlése nem számít. Lassan elmosolyodott. Csak az számít, amit a többiek gondolnak. Például a férje mit szeretne rajtam látni?

- Poe.

- Uram? - fordult feléje a droid.

- A repulzorlimo egy óra múlva álljon készen! Addig felfrissítem magam és felöltözöm.

A droid bólintott, már amennyire erre képes volt.

- Eldöntötte, melyiket veszi fel, uram?

Yonka felnevetett, és belépett a lakosztályba.

- Igen, eldöntöttem, Poe. Ez a találkozó nem lesz veszélytelen. A moff dührohamait nem mindenki éli túl. - Kezével megsimogatta a kecskeszakállát. - Ha valaki a halálhoz öltözik, a vérvörös megfelelő szín?

Corran a moff óceánparti házától fél kilométernyire keletre is jól látta, amint a repulzorlimuzin kihajt a kapun. Az első szakaszon a sofőr erőteljesen gyorsított, így nem nyújtott jó célpontot, már nem változtatta a sebességét, és a magasságát, így nem tűnt lehetetlennek a dolog. Nem tart a csapdától, ez jó jel.

Corran bekapcsolta a sisakjába épített komot, és kesztyűs mutatóujjával kétszer rákoppintott a mikrofonra. Egy koppanás jelezte, hogy Wedge vette a figyelmeztető jelet. Corran figyelte, nem közeleg-e mögöttük másik limuzin. A Yonka által javasolt találkozó nem garantálja a moff személyi biztonságát, ahogyan a felesége is rendszeresen figyelmen kívül hagyta a biztonsági intézkedéseket; mindamellett számítani kellett arra, hogy a férje másokkal figyelteti.

Még egy percig figyelt, majd elindult vissza a kiindulópontra. Mint az osztag többi tagja - kivéve Oorylt és gand társát - Corran is rohamosztagos páncélt viselt, amit még Huff Darklightertől szereztek be. A sötétkék páncél - Darklighter festette át a saját testőrsége számára - kitűnő álcának bizonyult az éjszakai sötétben. Kábítókarabély és kézifegyver volt nála, meg egy övtáskatelep. Fényszablyáját hátul az övére csatolta, ahol az úgy himbálózott, mint egy farok; ott nem volt útban, de ha kellett könnyen elérte.

Persze, ha ezen a bevetésen elő kell vennem, akkor igazán nagy huttdroolban vagyunk. A terv a gyors rajtaütés és a menekülés. Yonka nem tudta, de Kina Margath a Lázadók ügynöke volt az Elshandruu Picán. Poe, Yonka droidkomornyikja valamikor a Zsiványkommandóhoz tartozott. Egyszer, amikor Wedge lefuttatott egy keresőprogramot az Isard alkalmazásában álló katonákról, megkapta a Yonkáról szóló teljes anyagot, ez adta az ötletet az akcióhoz.

Ha egynél több lövés dördül el, akkor valamit rosszul csináltunk. Mostanáig minden a terv szerint ment, és ez nyugtalanította Corrant. Az ilyen akcióknál - márpedig a CorSecnél számtalan hasonlóban vett részt - sosem mennek a dolgok úgy, ahogy eltervezték őket. Itt most az egyetlen hiba az lehet, hogy Yonka biztonsági emberei utánajönnek, márpedig az komoly komplikációt jelentene. Egy kis tűzharc most nem volna kellemes.

Bár Corran tudta, hogy az akció sikerének igen csekély a valószínűsége, különösebben nem aggódott miatta.

Amennyire tudja, ő egy jedi mester unokája, tehát mindenkiénél több szerencse kíséri útján. Mindig is bízott a megérzéseiben, de sosem érdekelte, miféle mechanizmus generálja benne a megérzéseket.

Most is tisztában volt azzal, hogy az Erő közvetíti számára a rossz előérzetet. Mielőtt még kézzelfoghatóvá válna, ő már megérzi. Luke Skywalkernek köszönhetően mostanában az Erőben is megbízik. Mások erre azt mondanák, csak a nyilvánvalót érzi meg előre.

Ez megrémítette Corrant - különösen a Thyferrán történt katasztrófa után. Nem tudok eleget az Erőről, nem tudom, mi a lényege, mennyire támaszkodhatom rá. Másokat biztosan nem hagynám, hogy rá támaszkodjanak, mint valami mankóra. Ha tévedek, ők fizetnek meg a hibámért. Ez nem történhet meg.

Elérte a találkozóhelyet, a településtől északkeletre Tévő szűk vízmosást. Lekuporodott Ooryl és Rhysati közé, szemben Gavinnel, Wedge-dzsel, és a magas ganddal, Vviir Wiamdival. A csoport másik két tagja a Picavil repülőtéren vár két X-szárnyúval, hogy támogassa a menekülésüket, ha baj adódna. Bror Jace és Inyri Forge képes lesz bármit visszatartani, amit a moff a levegőbe tud küldeni, de ha rákerül a sor, az Avarice biztosan kiküldi a vadászgépeit, és akkor nekünk annyi.

Wedge Corranra pillantott, és bólintott. Megérintette Corran és Rhysati térdét, és jobb felé mutatott. Oorylt és Vviirt balra küldte, ő maga pedig Gavinnel előreindult, a falu mögötti kertek felé. Wedge megérintette az óráját, és felmutatta két ujját.

Két perc alatt el kell érni a pozíciónkat, azután indulunk. Corran bólintott, majd követte Rhysatit. Kellemes érzései voltak a küldetéssel kapcsolatban. Remélem, minden rendben lesz. Remélem, Yonka arcára csak a csodálkozás fog kiülni.

Sair Yonka beszállt a limuzinba, és majdnem elejtette a flaska mandatoreai Narcolethet, amit Aellynnel szándékozott megosztani. Az ajtó nagyot csattanva csukódott be mögötte, elnyomva a limuzin induló hajtóműveinek zaját - nem mintha egyébként meghallotta volna, olyan hangosan dobogott a szíve. Volt annyi lélekjelenléte, hogy elnyomja rémületét, inkább széles vigyort erőltetett az arcára, és Aellynre villantotta a fogsorát.

Aellyn nem volt sem olyan magas, sem olyan karcsú, mint ő, de a haja ugyanolyan fekete volt. Hosszúra hagyta, így elfedte a vállát, és részben ringó keblét is. A ruha, amit viselt, leheletfinom anyagból készült, és éjkék színben pompázott. Vékony csíkokban omlott a vállától a bokájáig, és elektromosan vibrált, amikor rávetődött a fény, de így sem tudta tökéletesen elrejteni az idomokat, amiket fedni volt hivatva. Kék szeme gonoszan villant, amit Yonka ígéretesnek tartott, mert a legkellemesebb emlékeit csalta elő a tudatalattijából.

A kert felől érkező szellő elhozta a virágok illatát, és játszadozni kezdett Aellyn ruhájával. Szemét a nyitott kapura szegezte meg a mögötte tátongó sötétségre. Yonka a legszívesebben elvonult volna vele a kertbe, hogy a csillagok baldachinja alatt szeretkezzen vele, az Elshandruu Pica három holdja szeme láttára. Elmosolyodott, a Narcolethet letette az ajtó melletti asztalkára, és kezét Aellyn felé nyújtotta.

Elsősorban a kék páncélnak köszönhetően fél percébe telt, mire észrevette a kapun belépő két fegyveres alakot.

Csak miután Aellyn sikításra tátotta a száját, és az egyik alak lelőtte, jött rá, hogy nem Aellyn egyik szokásos tréfájáról van szó. Még a kék energiasugár is illett a kékes sötétséghez.

Yonka feltartotta a kezét. Hallotta, hogy a vezér sisakjában kattan a kom, de a szavakat nem tudta kivenni. A férfi bólintott, azután felemelte a kezét, és levette a sisakját. Annak ellenére, hogy az izzadság a homlokára tapasztotta a hajtincseit, Yonka azonnal felismerte a férfit.

Ez nem lehet igaz...

Yonka alig kapott levegőt, de igyekezett határozott hangon megszólalni.

- Nem kellett volna lelőnie, Antilles.

- De tanúra sincs szükségünk, nemde? – bólintott Wedge a nő felé, majd elfordította a fegyver csövét Yonkáról. - Meg is ölhettük volna, de nem kedveljük a felesleges mészárlást.

Ha megölnek, semmire nem mennek a hajómmal.

Yonka azon kapta magát, hogy hízelgésre fogja a dolgot, de realistább volt annál, mintsem felülkerekedjen félelmén.

- Egy ember nem sokra megy egy csillaghajóval.

Wedge elmosolyodott.

- Alábecsüli magát, Yonka kapitány. Tetszik vagy nem, az Avarice oda megy, ahová maga.

- Ha megöl, azzal nem nyeri meg az Avarice-t.

- Egyetértünk, Yonka kapitány.

- Mégis azért jött, hogy megöljön.

- Hogy megöljem? - Wedge megrázta a fejét. – Azért jöttem, hogy egyezséget ajánljak.

Yonka pislantott meglepetésében. - Egyezséget? Miféle egyezséget?

Antilles ábrázata valósággal sugárzott.

- Olyan egyezséget, ami azzal kezdődik, hogy maga gazdag lesz.

HARMINC

Fliry Vorru lassan lépkedett lefelé Lambda osztályú siklójának rámpáján, és félúton megállt, amikor megpillantotta a rá várakozó Erisi Dlaritet. A lány szeme invitálón csillogott feléje, jóllehet tekintete valahová mögéje révedt. Mind a mosolyát, mind a jelenlétét kellemesnek ítélte, de annyira fáradt volt, hogy egyiket sem tudta igazán élvezni.

Feléje bólintott, és továbbindult, de ezúttal határozottabb léptekkel.

- Dlarit parancsnok, örülök, hogy maga jött elém!

Erisi viszonozta a bólintást.

- Örömömre szolgál, Vorru miniszter.

- Jól látom a reménytelenséget, ami a tekintetében csillog?

Erisi szemöldöke egy pillanatra megrezzent, de erőt vett magán.

- Nem, csak elgondolkodtam, hogy egy ilyen veszedelmes ember, mint maga, egy ilyen könnyű és ártalmatlan gépet vezet.

- Ártalmatlan?

- Sokkal jobban illik önhöz egy Interceptor vagy egy bombázó, nem ez a Lambda osztályú sikló. Vorru bólintott.

- Attól tartok, ez nem egy közönséges sikló. Végeztem rajta módosításokat, úgyhogy ez az ártalmatlan hajó sokkal halálosabb, mint amilyennek látszik.

- Értem. Egy ilyen intelligens embertől, mint amilyen maga, el is vámék némi csalást.

- Maga okosnak és intelligensnek tart? - Megrázta a fejét. - Attól tartok, a gyengémre tapintott. Hízelgéssel sok mindent elér nálam.

- Mennyi hízelgéssel érném el, hogy megvédjen őnagysága szeszélyeivel szemben?

Vorru rámosolygott, és a karját nyújtotta.

- Bármennyire is csodaszép maga, Erisi, annyit nem tud ajánlani. Magát is hívatta?

- Igen - Erisi hangja morgássá mélyült. - A konvoj, amit az Avarice kísért, három tanker nélkül tért vissza.

Vorru bólintott, miközben végigmentek a magas, szürke folyosón. A gyors berendelést nem kísérte magyarázat, de Isard haragját egyes-egyedül a Zsiványkommandó további ténykedése válthatta csak ki.

- Yonka kapitány mivel magyarázta a veszteséget?

- Nem hiszem, hogy szolgált volna magyarázattal - rázta a fejét Erisi. - Amennyire ki tudtam venni a hallottakból, az Avarice sem tért vissza a konvojjal.

Vorru összerezzent, és a nyakán meredezni kezdett a szőr.

- Antilles képes volt elvenni az Avarice-t? Igaz, az alderaani hadicirkáló már az övé.

- Nem hiszem, hogy megtette volna, még a cirkáló birtokában sem. Semmi nyoma a jelentésekben annak, hogy harc folyt volna a térségben. Magának, miniszter, erről többet kell tudnia.

- Szólíts Flirynek, Erisi! Együtt szenvedjük el Isard dühét, tegeződjünk hát! - Vorru megnyomta a turbólift gombját, és amikor kinyílt az ajtó, belépett a fülkébe. - Amennyire tudom, az Avarice-szal mindig simán mentek a dolgok. Yonka kapitány elvégezte a feladatát, meglátogatta a szeretőjét az Elishandruu Picán... a moff feleségével hetyeg, a moff meg azt hiszi, hogy a hotel tulajdonosával szűri össze a levet. Az Avarice ilyenkor orbitális pályán marad, majd folytatja az útját.

- Valami nyilván nem úgy ment, ahogy megszoktuk, Fliry. - Erisi kissé megszorította Vorru karját, amikor a lift lassulni kezdett. - Már csak azt kell kitalálnunk, ki lesz ezért a felelős?

Vorru kinyújtotta a kezét, és mielőtt a lift teljesen megállt volna, megnyomta a vészgombot. - Rendszeresen ellenőrzöm a turbólifteket, ezért tudom, hogy itt biztonságban vagyunk. Miután mindketten ugyanannak a veszélynek vagyunk kitéve, feltennék egy kérdést. Te is úgy gondolod, hogy a madam direktor nem úgy látja a dolgokat, ahogyan mi?

Erisi szeme összeszűkült.

- Te is gyanítod, hogy megőrült?

- Igen.

- Szerintem is. - Erisi megfordult, és szembe állt Vorruval. - Antilles felőrölte az idegeit. Ha nem végez vele gyorsan, Isard elpusztítja a Thyferrát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Isard nem képes leszámolni Antillesszel, ellenkezőleg, sokkal ádázabbul veti rá magát.

- De neked biztosítékot adott arra vonatkozóan, hogy bármi is történik, a bactakartell életben marad.

- Igen. A gondolataimban olvasol.

- Csak azért, mert egy hullámhosszon vagyunk. – Vorru megint megnyomta a vészgombot, mire az ajtó kinyílt. - 286

Nézzünk szembe bátran a sorsunkkal, és tervezzük meg a jövőt, bármilyen legyen is az!

Amint Isard ajtaja közelébe értek, Vorru feltartotta a kezét, mire Erisi megállt. Előreengedte a lányt, majd ő is belépett, és mélyen meghajolt Isard felé.

- Jöttem, amint tudtam, madam direktor. - Arra várt, hogy Isard a nyakába ugrik, de csak bólintott feléje.

Isard meglóbálta a kezében a holoprojektor távirányítóját, és hagyta, hogy a mosoly felfelé görbítse egyenes vonalú száját.

- Jó, hogy Dlarit parancsnok is itt van. Így csak egyszer kell elmondanom. - Egy meghatározatlan pont felé mutatta a távirányítót, mire megjelent előttük Yonka kapitány életnagyságú hologramja. - Ez itt az árulás színjátéka.

- Ysanne Isard igazgató asszony, sajnálom, hogy ezt az üzenetet nem személyesen adom át, de ennek nincs jelentősége. Mialatt önnek dolgoztam, megtanultam, hogy ön végtelenül önző, rossz szándékú és irracionális személy, aki meggondolatlanul reagál az eseményekre, és csak a látszatra ad. Nem állítom, hogy ezek a tulajdonságok nem felelnek meg a Császár talpnyalóinak, de korántsem alkalmasak arra, hogy valakit nagy, úgymond adequate vezetővé tegyenek.

A tény, hogy Vorru katonás szabású, de rangjelzés nélküli ruhát viselt, nem lepte meg Vorrut. Yonka nem fogja feladni katonai múltját, csupán elválik Isardtól. Az első minokk, amelyik kiszáll a hajóból, elég az atmoszférában. Yonka nyugodt, de határozott hangja tökéletes kontrasztban állt az Isardban egyre növekvő dühvel.

- Éppen ezért arra a következtetésre jutottam, hogy az ön további szolgálata a gonoszság jóváhagyását és támogatását jelentené... ami egyébként a Császár, Darth Vader vagy Xizor herceg gonoszságához képest már jelentéktelen. Őszintén remélem, hogy a milliárdok, akiket megkínzott, hasonló vérszomjjal vetik majd magukat önre. Ezennel bejelentem, hogy kilépek a szolgálatból, és megtagadok mindent, amit ön képvisel. Az Avarice legénysége mindenben követ engem. Amikor bejelentettem nekik a döntésemet, örömükben elkaptak egy Lambda osztályú siklót, és megsemmisítették.

Yonka összekulcsolta a kezét a háta mögött.

- Tudom, hogy mindent elkövet majd, hogy megtaláljon és megsemmisítsen minket. Kétségtelen, hogy a Virulence és a Lusankya birtokában erre képes is volna, de nem lesz rá lehetősége. Szolgálati időmet többnyire a Peremvidéken töltöttem... ismerek olyan világokat és rendszereket, melyeknek ön soha ne jut a nyomára. Kutasson az Avarice után, és védtelennek találja magát az ellenségeivel szemben, akik már alig várják a halálát.

A képmás szürke statikus köddé halványult, Isard pedig Vorru felé fordult.

- Egyszer azt mondta, van neki egy szeretője.

- Igen - bólintott Vorru. - Az Elishandruu Picán.

- Öljék meg! - mondta Isard halkan, és Vorru legnagyobb meglepetésére haragjában ezúttal nem cifrázta a mondanivalóját. - És minden gyerekét, rokonát.

- Yonka családját ne?

Isard felhorkant.

- Ezt a hologramot alig három órája kaptam. A legénység családjainak felkutatása akkor kezdődött. Emlékezzen rá, hogy mint a Hírszerzés igazgatójának, ez rutinfeladatot jelent! Azt máris megállapítottam, hogy a szeretőjének nyoma sincs a fájlokban. Ugye nem tette el őket magánhasználatra, Vorru miniszter?

A kis ember félig behunyta a szemét.

- Mielőtt a számítógéphez ülök, mindig engedélyt kérek, madam direktor. - Ártatlanul széttárta a karját. - Csak tudni akartam, hogy a nyomába akar-e eredni. Gondolja, hogy befolyásolta a döntésében?

- Nem, persze hogy nem. - Isard karba fonta a kezét. - Azért fog meghalni, hogy fájdalmat okozzon Yonkának. Hologramot készítek a kivégzéséről, és lejátszom Yonkának, ha rákerül a sor.

- Ahogy óhajtja, madam direktor. - Vorru meghajolt, mialatt válaszolt, de magában sajnálta. Aellyn Jondi addigra már messze lesz, csak hogy bosszantson téged, Jégszív. - Az Avarice távozása különleges helyzetbe hozott minket. A konvojainkat kísérő hajók száma a felére csökkent, hacsak nem akarja a Lusankyát levenni az orbitális pályáról, és hadrendbe állítani.

Isard vörös szeme felett megemelkedett a szemöldöke.

- És védtelenül hagyjam a Thyferrát, hogy Antilles megtámadja, s hatalmat adjon az Ashern kezébe? Maga ostobábbnak tart engem, mint Yonka.

- Dehogy, madam direktor, csupán tisztában vagyok vele, hogy nehéz döntések előtt áll.

- Éppen ezért kérem a tanácsát, Vorru. - Isard mereven Vorrura nézett, aki egyből elvörösödött. - Igaza van, nem tudunk egyszerre kíséretet biztosítani a konvojok részére, és fellépni a helyi felkelők ellen. Mindamellett, ha nem teszünk semmit,. Antilles felbátorodik, és meggyőz néhány világot, hogy csatlakozzon hozzá. Akkor pedig túlerőben lesznek. S nekünk akkor végünk. Ennek fényében csak egyetlen megoldást látok.

Vorru félig lehunyta a szemét. Nem fogja megadni magát, tehát újabb atrocitásokat tervez.

Isard lassan elmosolyodott.

- Azt hiszem, éppen maga volt, Vorru miniszter, aki azt mondta, hogy addig nem tudjuk megsemmisíteni Antillest, amíg nem tudjuk, hol van a támaszpontja. Azt is mondta, hogy az emberei ennek felderítésében mostanáig azért voltak eredménytelenek, mert Antilles rendkívül óvatosan szervezi meg a portéka átvételét, és a támaszpontra csak azt engedi be, akiben maradéktalanul megbízik.

Vorru bólintott.

- Ez a helyzet, madam direktor.

- De nem sokáig. Antilles azért tudott mostanáig cselekedni, mert volt rá ideje. De én megvonom tőle az időt. A Lázadók is akkor voltak a legerősebbek, amikor nem nehezedett rájuk nyomás, és a saját időbeosztásuk szerint cselekedhettek.

Megtalálta a módját, hogyan lehet megsürgetni őket? - kérdezte Erisi.

Vorru a saját gondolataival volt elfoglalva.

- Egy ártatlan világ megfenyegetése célravezető lehet, de számottevő csapatokat kiküldeni azt jelentené, hogy a Thyferra védelem nélkül marad.

Isard győzelmesen felnevetett.

- Egyikük sem érti, miről van szó. Megtaláltam a módját annak, hogy Antillesre nyomást gyakoroljak, ugyanakkor megerősítsem a Thyferra védelmét. Elemeztem a bactatermelés mutatóit, és megállapítottam, hogy a százszázalékos termeléshez elegendő egymillió-nyolcszázezer vratix munkája. Ez azt jelenti, hogy több millió felesleges vratix él a földön. Elrendeltem, hogy mától harminc napon át naponta ezer vratixot internáljanak. Ha a hónap lejár, valamennyit megölöm, és attól fogva napi kétezret internáltatok. Mindezt addig folytatom, amíg a számunkra szükséges létszám marad csak, vagy ameddig Antilles közbe nem lép.

Isard széles mosolya jelezte, mennyire büszke a tervére, és Vorru azon kapta magát, hogy egyetért vele. A terv egyszerűsége folytán akármelyik pillanatban bevezethető, és cselekvésre kényszeríti Antillest. Ettől majd előbújik az odújából, és elárulja, hol a rejtekhelye.

Erisi feltartotta a kezét.

- Madam direktor, úgy vélem, ezzel csak a Thyferra vesztét okozza... és azt a látszatot kelti, mintha csakis az Ashern ellen akarna fellépni. Ha nyíltan intéz kihívást Antillesszel szemben, az ennek megerősítését jelenti. Ő nem ostoba, óvatos lesz, és ezúttal nem sok gondolkodnivalója akad.

Vorru szinte azonnal közbeszólt.

- Kitűnő a javaslata, madam direktor. Ha a helyiektől szivárog ki az akció híre, az egész olyan színezetet kap, mintha ön titokban cselekedett volna. És akkor Antilles úgy fogja érezni, hogy közbe kell lépnie. További előnye, hogy ezáltal alkalmunk nyílik felderíteni Antilles kommunikációs hálózatát, és ezzel is közelebb kerülünk a támaszpontjához.

- Valóban, ezeket az előnyöket is figyelembe vehetjük. Noha utálom ezt a módszert, elhallgatom Antilles előtt a dolgokat, ezzel kifejezem a megvetésemet, azt, hogy arra sem méltatom, hogy tudassam vele, mire készülök. - Isard széttárta a kezét, majd összefonta az ujjait. - Méltányolom tervem értékelését. Holnap nekilátunk.

Vorru elmosolyodott.

- Figyelmeztetem az embereimet, hogy mostantól fokozottan figyeljék Antillest.

Erisi is elmosolyodott.

- És az embereim készen állnak, hogy szembeszálljanak a Zsiványkommandóval, akár itt, akár az ő bázisuknál.

- Kitűnő. - Isard mindkét kezét ökölbe szorította. - Egy hónap. Ennyit adok Antillesnek. Azután meghal. És ha végeztem vele, a Birodalom ismét felemelkedik, és visszaáll a dolgok természetes rendje.

HARMINCEGY

Corran annyira fáradt volt, hogy úgy érezte, a Tatuin két holdja rátelepedik a fejére. Lenyomta Booster ajtajának kilincsét, de erőt vett magán, hogyne dőljön az ajtófélfának, mert attól félt, hogy állva elalszik. Ooryllal a Thyferrán járt, és útközben számos közbenső rendszert érintett, nehogy elárulja a Yag'Dhul hollétét. Az egyenes út tizenkét órát vett volna igénybe - a kitérők ehhez újabb tizenkettőt adtak hozzá. Noha a hiperűrben volt alkalma pihenni, az út olyan érzéssel töltötte el, mintha az elmúlt két napot a Sarlakk gyomrában töltötte volna.

Wedge, aki Booster asztala előtt ült, felpillantott.

- Megebédelhettél volna, mielőtt jelentést teszel, Corran.

Hát persze, és Booster azt hinné, hogy csak magamra tudok gondolni, amikor ilyen fontos akcióban veszek részt.

- Nem vagyok éhes, Wedge. A hírek, amiket hoztam, elvették az étvágyamat.

Booster felvonta a szemöldökét a műszeme felett.

- Ezek szerint megerősíted a Thyferráról érkezett híreket?

Corran bólintott.

- A kommunikációs hálózat adásaiból megtudtam, hogy mintegy két hete Isard elindított egy programot. Mindennap begyűjt ezer vratixot, és azt tervezi, hogy a harmincadik napon mindet kivégzi. És ha akkor az Ashern nem szünteti be a tevékenységét, folytatja a begyűjtést.

Wedge halkan felmordult.

- Végül csak rájött, hogyan mozdíthat ki minket innen.

Corran lassan vállat vont.

- Ellenőriztem a nyilvános bejelentéseket, és Iella meg Elscol kódolt magánüzeneteit. Minden jel arra utal, hogy csak egy belső akció. Említést sem tesznek rólunk és a tevékenységünkről.

Booster harsányan felnevetett.

- Azt hiszed, nyíltan ki fogja mondani, hogy mi motivál minket? Ennek csapdaíze van.

Corran elgondolkodott.

- Szóval annak ellenére, hogy rólunk nem ejtett szót, ez egy nekünk szánt csapda? A te adattábládon kell lennie egy összeesküvés-elméleti programnak, Booster.

Wedge előrehajolt, és feltartott kézzel elejét vette Booster válaszának

- Nem számít, mi Jégszív szándéka, de szerintem Boosternek sokkal inkább igaza van, mint neked, Corran. Tény, hogy két hetünk van arra, hogy megakadályozzuk harmincezer vratix halálát. Összeesküvés vagy csapda, nekünk cselekednünk kell.

- Én nem mondtam, hogy ne tegyük, Wedge. - Corran megrázta a fejét, hogy kitisztuljon a feje. - Csak azt akartam kifejezni, hogy ennek nem feltétlenül a mi provokálásunk a célja.

- A CorSec sosem vette észre azt, ami nyilvánvaló - horkant fel Booster, majd megnyomott néhány gombot az asztalba épített adattábláján. - Nekilátunk?

- Neki láthatunk? - vonta össze a szemöldökét Wedge. - Hogy állunk a felkészüléssel?

- A szenzorok és a célzóberendezések a helyükön vannak. Ha igénybe vehetem az itt lebzselő vadászpilótákat, a felszállópad egy hét múlva készen lesz. - Booster felpillantott. - Karrde már megszerezte az utolsó szállítmány torpedót, amire szükségünk van. Egy óra múlva üzenetet küldök neki a HoloNeten, hogy szedje össze a konvoját. Pár nap, és itt lesznek. A telepeket és a torpedóvetőket újabb huszonnégy óra alatt fel tudjuk tölteni... ha minden jól megy.

- Mi a helyzet a gravitációs projektorral?

- Megvan, most szerelik be.

- Jó. Így folytassuk! Hívd fel Karrdét, és beszélj meg vele egy találkozót mostantól huszonnégy óra múlva! - Wedge Corranra pillantott. - Készen állsz, hogy egy osztag élén ide kísérd őket?

Corran tétovázott, nem igazán értette, amit hallott. - Bekísérjem őket?

- Harminchat óra múlva. Addig aludj egyet!

- Rendben, Booster, ezt elintéztük.

- Várj, várj, várj! - tartotta fel a kezét Corran. – Tényleg azt akarod, hogy Karrde konvoját ide hozzam? Ne használjunk közbenső állomást?

Wedge a fejét rázta.

- Ne. Az idő most mindennél fontosabb.

- De Wedge, uram, megbocsásson, ha ezt megteszem, Isard meg fogja tudni, hol vagyunk! A Lusankya meg a Virulence huszonnégy órán belül itt lehet. - Corran a homlokát ráncolta, és kezével a halántékát dörzsölte. - Azt hittem, Booster megállapította, hogy Karrde szervezetéből valaki elárulta az Alderaan-akciót Isardnak. Most meg szó szerint meghívod ide?

Booster elmosolyodott.

- Pontosabban fogalmazva, Corran, mi hívjuk meg ide.

- De ezt nem tehetitek! Még ha tele is tűzdeltétek az állomást torpedóvetőkkel, egy Szuper Csillagrombolót nem tudtok megállítani vele.

Wedge megrázta a fejét.

- Megértem a tiltakozásodat, Corran, de te még nem tudsz a tervről, amit Tychóval és Boosterrel együtt kitaláltunk, hogy megsemmisítsük Isard flottáját. Tudod, hogy apránként felmorzsoltuk az erőit, de ez csak egy része a tervnek. Azonban azt is el kellett döntenünk, hogy mit teszünk, ha Isard cselekvésre kényszerít minket. Ez most elérkezett.

- Akkor mondjátok el, mi a terv, máskülönben azt hiszem, hogy elment az eszetek.

- Nem lehet, CorSec - mondta Booster, és egy kattintással bezárta az adattábláját. - Te kimész, és bekíséred a konvojt. Ha Isard közbelép, és elkap téged, legalább nem tudsz olyan információt, amit kiszedhetne belőled.

Wedge egyetértőn bólintott.

- És neked kell bekísérned őket, hogy Isard ügynöke előtt bizonyítsd, igenis alkalmas vagy arra, hogy elkísérj egy konvojt. Nem akarunk kihagyni az akcióból, de minél kevesebbet tudsz, annál kevesebbet tudsz elárulni.

Corran érezte, hogy libabőrös lesz a háta, és egyszeriben nagyon fáradt lett.

- Hallom, amit mondasz, Wedge, de biztos vagy benne, hogy ez működni fog?

Booster nevetésben tört ki.

- Hogy biztos-e? Hát persze hogy nem biztos. Aki erre fogad, az nem normális.

- Én normális vagyok, Booster, de nem szeretem kockára tenni sem a saját, sem a társaim életét. Én csak bizonyosságot akarok.

- És te nevezed magad koréliainak? - A nagydarab férfi megvetően horkantott, majd visszaült a székébe. - Nem csoda, hogy csatlakoztál a CorSechez.

- Ezzel mit akarsz mondani?

- Azt, hogy nyilvánvaló lépés volt, CorSec. Ha volna benned elég kurázsi az élethez, ha csak méltónak képzelnéd magadat a lányomhoz, nem töltötted volna el az életedet a Császár bábjaként. Ott biztonságban voltál, amíg az igazi bátor férfiak a kormány megdöntésén fáradoztak.

Corran zsibbadtságát felemésztette növekvő haragja.

-Ó, csak nem nevezed a csempészeket igazi hazafiaknak, hogy mentsd a mohóságodat? Hadd mondjak neked valamit, Booster Terrik, lehet, hogy úri csirkefogónak tartod magad, de te a pénzért tetted, amit tettél. Hogy nem fizettél vámot az importált portékád után, hogy megszegted a törvényeket, azzal egyesek szemében lehettél a kormány ellenlábasa, de én tudom, honnan fúj a szél. Te csak egy bűnöző voltál, ha nem is olyan rossz és kegyetlen, mint a többiek, de akkor is bűnöző voltál. És azokból az adókból, amiket nem fizettél meg, utakat lehetett volna építeni, fenn lehetett volna tartani az űrkikötőket, és tanítani lehetett volna a kölyköket. Te megtagadtad mindezt, és ezzel olyan bandákat támogattál, mint a Fekete Nap, meg a huttok, amik emiatt virágozni tudtak szerte a világon.

Corran ujjával Boosterre bökött.

- És ami a lányod számára való alkalmasságot illeti, én vagyok a kezére a legalkalmasabb ember a világon. Minden, amit magadról képzelsz, benne megvan. És azonfelül eszes és bátor. És te, Booster Terrik, mégsem látod szívesen egy olyan férfi mellett, akiben a te morálod és elveid vannak meg.

Booster felállt az asztala mögött, és kezét ökölbe szorította.

- És ha te, Corran Horn, olyan ember volnál, amilyennek tartod magad, akkor nem hagytad volna őt magára a Thyferrán!

- Magára hagytam? - Corran agyában leperegtek a Thyferrán zajlott események, ahogyan a rohamosztagosokkal küzdött. Nem hagytam magára. - A cserbenhagyásról akarsz beszélgetni? Öt másodpercre bíztam rá a saját védelmét. Te öt évre hagytad magára, Booster, vagy elfeledkeztél a kesseli nyaralásodról?

- Azt a „nyaralást" a te apád utaltatta ki a számomra, Horn!

Wedge hirtelen felállt, és kezét a két férfi mellére tette.

- Oké, itt megállunk. Most. - Mindkettőt erőteljesen meglökte, és Corran azon kapta magát, hogy az ajtónak tántorodik. Wedge Boosterhez fordult, mindkét kezét a nagydarab férfi vállára tette, és kényszerítette, hogy leüljön.

- Ide hallgass, Booster, és meg fogsz hallgatni, ha nem akarod, hogy Mirax mondja a szemedbe: Corran Horn itt az egyik legokosabb, legügyesebb és legképzettebb pilóta. Megszökött egy olyan börtönből, amihez képest a Kessel üdülőtelep. A bevetéseken soha nem látott kockázatokat vállalt, csak hogy mentse a társai életét. Ha ő nincs, a Coruscant ma is a Birodalom fővárosa, én pedig a lányoddal együtt Isard valamelyik börtönében sínylődnék... Amikor idejöttél, azt mondtad, azt hitted, én megóvom Miraxot az ilyen emberektől. - Wedge a fejét rázta. - Az igazság az, hogy majd felvetett az öröm, amikor láttam, hogy egymásra találtak. Miraxnak egy olyan stabil társra volt szüksége, amilyen Corran, mert sosem volt benne biztos, hogy te merre jársz és mi van veled. Corrannak pedig olyasvalakire volt szüksége, amilyen Mirax, aki kíváncsi és szenvedélyesen szereti az életet, máskülönben magára maradt volna. Mindketten olyanok, mind a giroszkóp, amit egyensúlyban kell tartani, és ők ezt kölcsönösen megtették egymással.

Mielőtt Corran győzelmesen elvigyorodhatott volna, Wedge megfordult, és ujjával rábökött.

- Te pedig, barátom, nem ártana, ha kitágítanád a látókörödet. Te Boosterben apád régi ellenségét látod, de az apád nincs itt, hogy a helyére tegye a dolgokat. Te nem ütöttél az apádra. Az ő harca nem a te harcod volt. És nem állhatsz ki az apád helyett. És elég eszed van hozzá, hogy tudd, Boosternek semmi baja veled azért, mert te Hal Horn fia vagy: neki az a baja, ami minden apának, akinek a lánya szerelmes lesz. Mirax a legjobb dolog, ami vele valaha is történt.

Corran bólintott.

- És a legjobb dolog, ami velem is megtörténhetett.

- És ez azt jelenti, hogy kettőtökben sokkal több a közös vonás, mint amennyit bevallotok. Gondolkozzatok el ezen: Mirax mindkettőtöket szeret, és hacsak nem érzitek úgy, hogy nincs jó ízlése vagy jellemismerete, jobb lesz, ha megtanuljátok becsülni egymást!

Wedge karba fonta a kezét, és úgy állt, hogy mindkettejüket lássa.

- Nem várom, hogy kedveljétek egymást, de ha felnőttnek érzitek magatokat, a jövőben kerüljétek az ilyen szóváltásokat!

Corran felemelte a fejét, és egyenesem Booster szemébe nézett. Azt várod, hogy én kezdjem, mi? Hogy beadjam a derekamat? Corran egy nanoszekundum alatt eldöntötte, hogy nem dől be, nem változtatja meg Boosterről kialakult véleményét. Bár Wedge-nek tökéletesen igaza volt - és átkozottul jó érzéke a dolgokhoz -, Corran továbbra is apja riválisának tekintette Booster Terriket. Ha ezen változtatnék, elárulnám az apámat.

Vagy mégsem? Corran végigondolta, miként élt az apja. Évekig abban a tudatban élt, hogy ő egy jedi fia, és ez meghatározta a Birodalomhoz való viszonyát. Az apja mindent megtehetett volna saját biztonsága érdekében. Visszavonulhatott volna egy távoli világra, vagy remeteként élhetett volna, de ő úgy döntött, hogy folytatja apja szellemét -valójában apáiét -, amit megismert. Egy jedi képes megőrizni a békét, és megtartatni a törvényeket. Hal Horn is ezt tette a CorSecnél, mégpedig a legjobb tudása szerint. Nem számít, hogy a hivatása a Császár jedivadászaival egy sorba állította.

Corran hirtelen rádöbbent, hogy az apja és Booster közti ellentét nem személyes jellegű. Hal Horn üldözte Boostert, mért az megszegte a törvényt. Az, hogy Booster számtalanszor kijátszotta, természetesen zavarta őt, de a lényeg ugyanaz maradt. Nem hagyta, hogy a dolog személyes üggyé fajuljon. Én igen, és ezzel elárultam az apámat. Lehajtotta a fejét, és azokra a gyakorlatokra gondolt, amiket Luke Skywalker tanácsolt neki, hogy próbáljon ki. Azzal, hogy személyes ügyként kezeltem Kirtan Loort és Zekka Thyne-t, elárultam apám jedihagyományait, és ez lassan belém ivódott.

Corran felemelte a fejét, előrelépett, és kezet nyújtott Boosternek.

- Te nem vagy az ellenségem. Soha nem voltál. Én sem a tiéd. A lányod kedvéért, az emberek kedvéért, akiket együtt fogunk megmenteni, és az apám emlékéért, nem akarok többé veled küzdeni. Ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyet fogunk érteni, talán éppen hogy nehezebb idők következnek, de nem fogok rossz szándékkal közeledni feléd.

A meglepetés lassan szétterült Booster Terrik ábrázatán. Mondani akart valamit, de nem kezdte el. Felemelte a kezét, és belétemette Corranét.

- Normális körülmények között dühös volnék, amiért ennyire félreismertelek, de csak megerősítetted, hogy a lányom milyen jó jellemismerő. És igazad van, lesznek vitáink, s én garantálom, hogy elfognak mérgesedni, de ez így van rendjén. Koréliaiak vagyunk. Megbirkózunk a problémákkal.

Wedge rátette a kezét az övékre.

- Jól van. Tudjátok, a Coruscanton azt mondják, ha két koréliai együtt van, akkor az összeesküvés. Háromra azt mondanák, háború.

- Akkor nagyon ostobák - mosolygott Corran. - Minden koréliai tudja, hogy belőlünk három egyenlő a győzelemmel. Ideje erről Jégszívet és a Birodalom többi hívét is értesíteni.

HARMINCKETTŐ

Corran az X-szárnyú primer monitorjának időkijelzőjére pillantott.

- Füttyös, erősítsd meg, hogy tíz standard perccel túlléptük a találkozó időpontját!

Az R2-es egység dudált egyet, jelezve, hogy Corran jól becsülte.

- Jó, akkor nem fogom megkérdezni, hogy a többiek mennyit késnek, legalábbis nem percenként. - Corran kényszerítette magát; hogy mélyeket lélegezzen, ahogyan Luke tanácsolta neki, s visszanyerje belső nyugalmát. Nem sikerült, és ettől csak nőtt a nyugtalansága. Elfogadta a megbízást, de egyáltalán nem tetszett neki az ötlet, hogy éppen ő legyen az, aki Jégszívet a Yag'Dhulra csalja. Tudta, hogy a félrevezető akció során, amit Booster és Wedge ötlött ki, a bázis felfedezése jókora meglepetést fog okozni. Egyre nőtt benne a nyugtalanság, hogy ha Karrde emberei nem érkeznek meg időben, a Thyferrai Honi Véderőnek annál több ideje marad, hogy ideérjen.

Ennyire nem lehet rossz a helyzet, de Corran nem egyedül jött. Gavin, Rhysati és Inyri X-szárnyúval követte, míg Mirax egyedül a Pulsar Skate fedélzetén. Egyikük sem tudott róla, mekkora kockázatot vállaltak-és Corran megfogadta, hogy ennek a küldetésnek a vesztesége nem lesz nagyobb, mint bármelyik másiké. Mindamellett jobban érezte volna magát, ha elmondhatja a többieknek, hogy mi folyik itt. Ez persze nem jelenti azt, hogy én tudom, mi történik.

Fény villant a kommunikációs konzolján. Megnyomta az alatta lévő gombot.

- Itt Kilences.

- Itt a Skate, Kilences. - Mirax hangja kellemesen hangzott a hangszóróból, s Corran nyugtalansága máris csökkent valamelyest. - Szóval, amíg várakozunk, elmesélhetnéd, mit mondtál az apámnak.

Corran a homlokát ráncolta.

- Honnan tudsz te arról?

- Hát, mondhatnám azt, hogy álmodban beszéltél, de hát nem beszéltél. - Hangjának könnyed tónusa felidézte Corran előtt mosolygós arcát. - Amikor elindultunk, apám küldött egy privát üzenetet. Normális körülmények között arra int, hogy legyen gondom arra, hogy vigyázz rám. Ezúttal azt mondta, hogy tartsam rajtad a szemem és fogadjak szót neked. Ez azért különbség, nem?

- Ja, egy kissé.

- Szóval?

- Beszélgettünk.

- Elmondod, hogy miről, vagy rábeszéljem Emtrit, nyújtsa meg a várakozási időt?

- Hé, semmi kedvem fitogtatni a turbólézeremet. - Corran tétovázott egy percig, azután felsóhajtott. - Az apád meg én összekaptunk. Azt állította, hogy cserbenhagytalak a Thyferrán...

- Micsoda?!

- ...én meg azt vágtam a fejéhez, hogy ő is magadra hagyott, amikor a Kesselre ment.

- Micsoda?! Tényleg ezt mondtad neki?

- Ja, és azt is, hogy benned minden megvan, amit ő magának akart, és a legutolsó alak, akit a lánya közelébe engedne, erkölcsösebb és felelősségtudóbb, mint ő.

- És nem tépte ki a kezed meg a lábad?

- Az apád nem egészen vuki, Mirax - nevetett fel Corran. - Meg aztán Wedge közbelépett.

- Ah, akkor értem már, miért vagy még életben!

- Ez van. Wedge elmagyarázta, hogy mivel te mindkettőnket egyformán szeretsz, több közös vonás van bennünk annál, hogysem így ölre menjünk. Valójában azt mondta, hogy már mindketten felnőhetnénk, és felnőtt módjára viselkedhetnénk.

Mirax jókedvűen felnevetett.

- Fogadok, hogy összebarátkoztatok.

- Ő hallgatott, én meg felkészültem, hogy folytatjuk a veszekedést, de aztán végiggondoltam a dolgokat, és rájöttem, hogy rossz okból gyűlöltem az apádat. A lelkem mélyén az élt, hogy folytatnom kell apám ellenséges hozzáállását, azután rájöttem, hogy apám nem személyes okok miatt gyűlölte Boostert. Lehet, hogy élvezettel ölte volna meg az apádat, mert az nem könnyítette meg a dolgát, de nem gyűlölte őt. Hogy ezt beismerjem, küzdenem kellett minden ellen, amit az apám tanított nekem.

- Megértelek. - Mirax hangja megenyhült. - És téged az zavart a legjobban, hogy az apád sosem mondta el neked, hogy ki is volt a nagyapád, igaz?

Corran elgondolkodott, majd bólintott.

- Azt hiszem, igen, de nem olyan vonatkozásban, ahogyan számítottam rá. Egyik énem azt súgja, hogy elárult engem, amiért eltitkolta előttem, de nem igazán hiszek ebben. Azzal, hogy elhallgatta, a biztonságomat szavatolta. Amiről nem tudok, azt nem tudom elárulni. Nem tudom, hogy Horn nagypapa sebtett-e a koréliai jedicsaládoknak, de ha egyről kiderül, akkor lesz ott még több is. És valójában az apám belém akarta nevelni a jedik iránti tiszteletet. Azt is megtanította, hogy bízzam a megérzéseimben, mert azok képességeim gyöngyszemei... Ami igazán zavar, az, hogy ismerve apámat, borzasztóan büszke kellett volna legyen a származására. Meg kellett volna osztania velem, de a Császár halála után Bossk megölte, így erre nem kerülhetett sor. Arra is gondolhattam volna, hogy hagyott hátra üzenetet arra az esetre, ha valami történik vele.

- Mi van most a nagyapáddal, Rostek Hornnal?

- A Diktátum alatt szolgál a Korélián. Még nem volt alkalmam beszélni vele. Talán, ha ennek vége, akkor lesz rá lehetőség. De jobban szeretném, ha az apám mesélne az apjáról.

Füttyös vadul felsüvöltött. Corran a monitorra pillantott.

- Füttyös, mit jelent az, hogy csak kérdezni akarsz? A droid megint tülkölt egyet.

- Oké, tehát ez költői kérdés. Mi lesz, ha én is kérdezek?

Füttyös győzedelmes tutulásba fogott.

- Mit mond, Corran?

- Egy perc, Mirax. - Corran kinyújtotta a kezét, és ujjával végigkísérte a monitoron megjelenő szöveget. - Azt hittem, nem fogok meglepődni, de mégis. Apám hagyott egy holografikus üzenetet Füttyösbe töltve. Valójában még akkor tette, amikor beléptem a CorSecbe, bár Füttyös azt állítja, sokkal korábban, arra az esetre, ha valami történik vele. Füttyös azt mondja, akkor kell visszajátszania, amikor én rákérdezek, és amikor már tudom kezelni a kódot. Gondolom, a kód Neeja Halcyon lesz, vagy az apám igazi neve Valin Halcyon.

Alig fejtette ki mindezt Miraxnak, egész testében megborzongott. Úgy érezte, mintha az apja keze kinyúlna a sírból és megérintené. Csodálkozott is, honnan tudja, ő végül eleget tud már ahhoz, hogy értékelni tudja az örökségét. Mielőtt hallotta volna a Neeja Halcyon nevet, Corran azt hitte, apja megérzései a szerencséjének jelei, vagy csak véletlenek. De tudta, hogy egy jedi egyikben sem hisz. Apám tudta, hogy egy nap kíváncsi leszek az információra, ezért hozzáférhetővé tette a számomra.

A felismerés úgy érte, mintha egy egész csapat elvetemült hutt rabló tört volna rá. Eszébe jutott Luke Skywalker invitálása, hogy menjen vele, és legyen jedilovag. Vajon apám abban a reményben készítette ezt az üzenetet, hogy azt tettem? Mivel a fájl jóval azelőtt készült, hogy a jedik újrafelemelkedését megerősítették, Corran tudta, hogy az apja nem engedett volna a hívásnak. Vagy igen? Ettől függetlenül vajon azért készült az üzenet, hogy Corran többet tudjon meg az örökségéről?

A droid elcsiripelte a választ.

- Nem, Füttyös, mentsd el az üzenetet! Most nem alkalmas az idő, hogy belenézzek.

- Miért nem, Corran? Elég időnk van az ölésre.

- Azért, Mirax, mert rengeteg új kérdés merülne fel.

- Mint?

- Mint például felül kéne vizsgálnom a Luke Skywalkernek adott válaszomat. Lehet, hogy apám üzenete megvilágosítja előttem, hogy igenis jedilovaggá kell lennem. Ez a döntés újabb döntéseket kényszerít ki belőlem, amik közül néhányat nem akarok meghozni. Ezek között az első az, hogy el kell hagyjalak téged, hogy tanulmányozhassam az Erőt. Másik kötelezettségem az osztag és a rabok, akiket ki kell szabadítanom. Pillanatnyilag csak arra tudok koncentrálni, amivel foglalkozom.

- Tehát nem játszod le az üzenetet?

Corran megrázta a fejét.

- Most nem, legalábbis addig, amíg a Thyferra-probléma meg nem oldódik.

- Azt hallom ki a hangodból, Corran, hogy soha nem is akarod lejátszani.

- Jól ismersz engem, szerelmem. - Corran behunyta a szemét, és megpróbálta lenyelni a gombócot, ami a torkát fojtogatta. Kezével kitapogatta a jedikreditet, és a melléhez szorította. - Ez a hologram az utolsó dolog, amit apám rám hagyott, de sosem készítette volna el, ha tudja, fenekestül felbolygatja vele az életemet.

- Biztos vagy ebben?

- Igen. Ha ez az egyetlen, amit a saját érdekemben meg kell hallgatnom, akkor Füttyös sosem kap utasítást arra, hogy játssza le - nevetett fel Corran, és ettől rögtön enyhült a belső feszültsége. - Apám mindig megbízott bennem annyira, hogy rám hagyta a döntéseket és a következményeit.

- Ez a bizalom az, amit apád utoljára hagyott rád, Corran. Igen értékes ajándék, és hozzád illő. - Kösz, Mirax.

Füttyös felvisított, arra késztetve Corrant, hogy a monitorra pillantson. Egy tucatnyi hajó bukkant ki a hiperűrből, és nyíl formájú alakzatban közeledett a Zsiványosztag felé.

- Füttyös, kérd le mindegyik hajó azonosítóját, azután elemezd a tömegüket meg a profiljukat! - Egy mozdulattal átkapcsolt a taktikai frekvenciára. - Hármas, Ötös és Hatos, legyező alakban szóródjatok szét, és állapítsátok meg, hány fővel jöttek! Ha valamelyiken az előírtnál többen vannak, tudni akarom.

Corran várt öt percig, amíg az X-szárnyúak szkennelték a jövevényeket, és Füttyös begyűjtötte az adatokat. A különféle teherhajókban éppen annyian voltak, ahányan a jelzett rakomány kezeléséhez kellettek, tehát egyik sem rejtett rohamosztagosokat. Corran tehát feltételezhette, hogy a konvoj legális.

- A mi szempontunkból a konvoj biztonságos, Mirax.

- Vettem, Kilences. Pulsar Skate Empress Diademnek. Folytathatjátok az utat!

- Vettem, Skate. Add meg a koordinátákat, hadd menjünk tovább!

- Kilépési vektor, ugrás iránya és sebessége útban.

Corran a szekunder képernyőn figyelte az adatfolyamot, és arra gondolt, hogy Melina Carniss vajon mit kezd vele. Úgy gondolta, elégedetlen, mert az első ugrás csak egy rövid hopp egy halott rendszerbe. Ott új vektorokat kapnak, amely egyenesen a Yag’Dhulra viszi őket. Csakhogy a sebesség és irányvektor azt sugallja, hogy valahol a Yag’Dhul mögött bukkannak majd ki. Előre fogja jelezni, hogy a Commenor rendszerbeli Folorra igyekszünk.

Corran elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy meglepődnek majd, ha véget ér az út. A sebesség, amit megadtak nekik, elvinné őket a támaszpont mellett, de Booster megtalálta a módját annak, hogy kellő időben megszakítsa az utat. A gravitációs projektor, amit beszerzett és az állomásra szerelt, elég gravitációs árnyékot gerjeszt ahhoz, hogy kivonja az elhaladó hajókat a hiperűrből. A megszakított út így pontosan oda juttatja a portékát, ahol a legnagyobb szükség van rá.. Ráadásul nem deríthető ki, hogy hol is vannak.

Ettől Carniss majd elgondolkodik azon, mennyire fontos nekünk a biztonság. Corran azt kívánta, bárcsak ismerné Wedge tervének minden részletét, de méltányolta a biztonságot, amellyel kategóriákba sorolták a feladatokat. Azt hiszem, tejes egészében csak akkor fogom tudni, hogy mi történik most, ha már mindennek vége és a jelentést írják.

Corran a megadott kilépési pont felé fordította a gépét, és 51 százalékra állította a torlóerőt. A hiperűrben az X-szárnyúak kétszer gyorsabbak, mint a teherhajók. Carniss Diademje és Mirax Pulsarja így van biztonságban. Az egy százalék többlet biztosítja, hogy Corran a teherhajók előtt bukkanjon ki, és ha van, elhárítsa a csapdát.

A többi X-szárnyú kitárta a szárnyait.

- Kilences a Skate-nek. A kíséret készen áll.

- Vezess, Kilences, és légy óvatos!

- Mint mindig, Skate. Nem szeretném, ha apád elégedetlen volna velem.

HARMINCHÁROM

Melina Carniss mosolyt erőltetett az arcára, és a hangja is vidáman csengett, pedig alig várta, hogy elmehessen a Yag’Dhulról.

- Nem, Mirax, nem kell mentegetőznöd, élveztem a társaságodat az elmúlt két napban. Ha nem veszel a védőszárnyaid alá, egyedül éreztem volna magamat.

Mirax elmosolyodott.

- Örülök, hogy így gondolod. Már attól tartottam, valamelyest a terhedre vagyok.

Valamelyest? Hölgyem, te egy givint is meg tudnál fojtani, pedig az nem is lélegzik.

- Örültem a társaságodnak. És mondd meg az apádnak, hogy Karrde nem csinál problémát abból, ha nem fizettek azonnal. Megérti a helyzetet.

Mirax egy lépést hátrált, amikor kinyílt a turbólift ajtaja.

- Találkozunk a következő úton.

- Rendben. Viszlát. - Melina még azután is mosolygott, hogy az ajtó becsukódott. Úgy kell viselkednem, mintha a turbóliftben biztonsági kamerák lennének. Fenn kell tartanom a látszatot, legalább amíg visszaérek a Diademre.

Carniss remélte, hogy minél előbb eltávozhat a Yag’Dhul közeléből, de a fizetés okozta késedelem azt jelentette, hogy az ő hajója távozhat utoljára. Noha az állomás hatalmas volt, dokkjaiban állandóan nagy volt a forgalom, és a konvojnak igen kevés hely maradt az átrakodáshoz. Ennek folytán nem lehetett ellenőrizni a rakományt, ami megnehezítette a kifizetést. Mirax javaslata, hogy az idejét töltse a Diademen kívül, megvonta tőle a lehetőséget, hogy értesítse a Thyferrát a Zsiványok bázisának hollétéről.

Bár Mirax volt az oka, hogy az üzenet nem mehetett el, valójában örült is neki, mert szerette volna a hajóját biztonságban tudni. A navikomputere kiszámolta, mennyi időbe telik, mire Isard különítménye a Yag’Dhulhoz ér. Ha érkezéskor küldi el a koordinátákat, akkor csapdába kerül, és meghal a többiekkel együtt. Hiába értékeli Jégszív az információimat, a számára én is feláldozható vagyok.

Carniss kilépett a liftből, és utat tört magának két felfegyverzett katona között. A vadászgépek és teherhajók sokfélesége eszébe juttatta, amit Karrde mondott neki: ugyanilyen szedett-vedett flotta foglalta el a Coruscantot is. Csakhogy ebből a flottából hiányoznak a Csillagrombolók meg a kalamári cirkálók. A többi hajó úgy néz ki, mintha az Endor és az Alderaan mellett felszedett roncsokból tákolták volna őket össze. Isard Virulence-e egymaga végez ezekkel.

A rámpán felment a módosított koréliai YT-1210 könnyű szállítóhajóba, az Empress Diadembe, és becsukta maga mögött az ajtót. A korong alakú hajónak két ágyúja volt, a hajó farában elhelyezett szögletes, a csapódógyújtós lövedékek vetőcsöveit tartalmazó lövegtorony alatt és felett. Akit nem tudok lerázni, arra ráijesztek.

- Peet! - kiáltotta pilótájának. - Tűnjünk el innen, és irány a Korélia! Dolgunk van a Selonián. Ha készen vagy az útvonallal és az idővektorokkal, szólj! A kabinomban leszek.

- Ahogy parancsolja, Carniss kapitány.

Melina hátrament a kabinjába, és bezárta maga mögött az ajtót. Mivel a hely kincset ér egy szállítóhajón, a kabin kicsi volt, mégsem nélkülözte a luxust. Többek között volt benne egy frissítőállomás, ami jelezte, hogy Melina nem szívesen ossza meg a fürdőt a többiekkel. Mivel a hajón ő volt az egyetlen nő, ennek gyakorlati okai is voltak, mindamellett a legénységet is figyelmeztette arra, hogy ki a parancsnok.

Teljesen kihúzta íróasztala középső fiókját. A hátsó lapján félretolt egy alig ujjnyi üveglapot, mely mögött apró üreg bukkant elő. Abból kivett egy alig ujjnyi kis kapszulát. Az asztalra tette, majd becsukta a tolóajtót, és betolta a fiókot.

A személyes holmija közül elővett két apró elemet meg egy acélüvegből készült üvegcsét, aminek az alja és a teteje fémből volt. Meglazította a tetején lévő két csavart, széthúzta az üvegcsét, és beletette a kapszulát meg az elemeket. Visszacsavarozta a fedelet, majd az egészet beledobta a mosdó lefolyójába.

A fertőtlenítőfolyadék lemosta az üvegcsét a szennyvíztartályba. Amikor a Diadem elhagyja a kilépési pontot, a pilóta megnyom egy gombot, és a tartály tartalmát az űrbe üríti. A folyadék azon nyomban jégtömbbé fagy és sodródni kezd a rendszer napja felé. Hónapokba telik, mire a hulladék atomjaira bomlik a nap kohójában.

A kapszulában a hirtelen hőmérséklet-csökkenés aktivál egy parancsot. Apró szikra lobban, és a beletöltött Savareen brandy égni kezd, s az üvegcse kiolvad a jégből. Ugyanakkor a palack alján működésbe lép egy áramkör, és sugározni kezdi pozíciójának koordinátáit.

A kapszula egy szondadroid része volt. Apróra tervezték és ellenállóra minden lehetséges körülménnyel szemben. A telepei több tucat órán át képesek voltak működni. A feladata egyszerű: megállapítani a helyzetét, és rejtett HoloNet csatornán továbbítani az adást az állomásra. Onnan azután szintén HoloNeten egyenesen Fliry Vorrunak küldik tovább.

A droid ilyen kapszulákkal felszerelve képes volt egész rendszereket feltérképezni és megállapítani, hogy hány bolygón lehet számítani alkalmas életkörülményekre. Vorru és emberei kíméletlenül kihúzták a listáról a lakatlan világokat, és azokat, amelyek nem nyújthattak menedéket a Zsiványoknak.

Egy órával az indulását követően a szondadroid készen állt a csillagtérképpel. Megállapította, hogy a Yag'Dhul rendszerben van. Elfordult, hogy a rejtett HoloNet csatorna irányába álljon, de akadályt észlelt. A csillagok között komfrekvenciákat fedezett fel, de nem tudta azokat űrállomásnak azonosítani. Mindenesetre katalogizálta az anomáliát, és keresni kezdte a reléállomást.

Amint meglelte, továbbítani kezdte az üzenetet. Ezt három órán át ismételgette, akkor egy meteorit nekicsapódott, összetörte az üvegcsét, és a szondából csupán a Yag'Dhul körül orbitáló törmelék lett.

Wedge az amfiteátrumban a pilóták csoportjára pillantott. Mind elszántnak látszottak, ami jó, ámbár meglepte. Mihelyt elkezdte az eligazítást, arra számított, hogy érdeklődő tekintetük nyugtalanná fog változni.

- Nos, lássuk, miről van szó! A következő, huszonnégytől harminchat óráig tartó időszakban várható a Lusankya és a Virulence megérkezése. Már megkezdtük az állomás evakuálását, és a hajóink elfoglalták a helyüket a rendszer pereménél. Onnan kitűnő kilépési pontjuk van a Thyferra felé, ahová menni fogtok. Értve?

Nawara Ven feltartotta a kezét.

- Bocsáss meg, parancsnok, de tényleg azt hiszed, hogy ha valamennyien odatódulunk, majd elmenekülünk, azzal lóvá tudjuk tenni a Thyferra parancsnokait?

Bror Jace megfordult a székén, hogy szembenézhessen Nawarával.

- Ha thyferrai parancsnokok volnának, akkor nem sikerülhetne, csakhogy ezek birodalmiak. Ezek folyton arról képzelődnek, hogy a Lázadók a szemük előtt rohangálnak.

Wedge Jace válaszát hallva elmosolyodott.

- Ahogyan te is folyton az elhárítástól rettegsz, úgy akarjuk beleplántálni a thyferraiakba a tőlünk való félelmet. Biztosra vehetjük, hogy a visszavonulásunkra számítanak, különösen akkor, ha közvetlenül a Thyferra közelében ugrunk ki a hiperűrből. Drysso kapitány azt fogja hinni, hogy az állomás megóvása érdekében lecsapunk a Thyferrára. Mivel a mi hajóink kétszer gyorsabbak, tizenkét óránk van arra, hogy ellenállás nélkül garázdálkodjunk a Thyferrán. Tudni fogja, hogy ott nem tud szembeszállni velünk, ezért végez az állomással, és csak akkor jön utánunk.

Corran a homlokát ráncolta.

- És mi van, ha rájön, hogy találkozunk a szállítóinkkal, mielőtt elindulunk?

- Akkor sem fog megrémülni. A Lusankya tűzereje bőségesen elég ellenünk. Több hajót pedig csak gyakorlott emberekkel tud irányítani. - Wedge vállat vont. - Valójában tucatnyi kérdésre kereshetnénk a választ, mert én is bizonytalan vagyok a terv egyes részleteit illetően. Csak arra koncentrálok, hogy veletek mi történik a különféle lehetséges szituációkban. Az osztagok vezetői pontosabb parancsokat fognak kapni, de csak a megfelelő időben. Most csak annyit mondhatok, hogy az akció indul, ezért intézzétek el a személyes dolgaitokat, és készítsétek el a holoüzeneteket halál esetére.

Gavin elmosolyodott.

- De nem hagyod a hologramokat az állomáson, ugye?

Wedge felnevetett.

- Nem, a Coruscantra küldöm őket. Ne hibázzatok, ez nem lesz könnyű bevetés! Közülünk sokan nem fognak visszajönni. Borzalmas árat kell fizetni a Thyferra felszabadításáért, de ennél nagyobb ár esetén sem fontolgatnánk, hogy nekifogjunk-e vagy sem. Sokat kockáztatunk, de nem tétovázhatunk, mert ez az egyetlen lehetőségünk arra, hogy végezzünk Isarddal. Ha most elvétjük, soha senki nem mer majd szembeszállni vele.

Asyr jól hallhatóan felmordult.

- Tehát hibáról szó sem lehet, igaz?

- A részünkről egyáltalán nem, Asyr.

Fliry Vorru az asztala fölött, a levegőben pergő adatsorokat böngészte. A zöld számhalmaz mögött Erisit figyelte, aki szintén az adatokat tanulmányozta.

- Zseniális ötlet volt a támaszpontot a Yag'Dhulra telepíteni, igaz, drágám? Gondolhattuk volna.

Erisi kurtán bólintott.

- Én gondoltam rá, és ellenőriztem is. De az állomást használhatatlannak minősítették. Pash Cracken írta alá a jelentést, ezért nem is gyanakodtam.

- Ne hibáztasd magad, Erisi! - hárította el a megjegyzést Vorru.

- Persze, ezt majd a madam direktor megteszi, ugye?

Vorru elmosolyodott.

- Igen, jól ismered őt. Meglehetős gyakorisággal igazságtalan veled szemben. Azt hiszem, ezen változtatni kellene.

Erisi összevonta a szemöldökét kéklő szeme felett. - Mi jár a fejedben?

- Gondolkodj azén fejemmel! Eszembe jutott, hogyha a Lusankyát elküldi a Yag'Dhul ellen, az Új Köztársaságban szinte bárki fel tudja mérni, mekkora tűzerővel rendelkezik. Mivel Zsinj valóságos fenyegetést jelent a számukra, a flottájuk a nyomába eredt, és ha kis szerencsénk van, sikerült is nekik, ezért Ysanne komoly előnybe kerülhet. Az Új Köztársaságnak előbb-utóbb szembe kell szállnia Isarddal, és én gyanítom, hogy inkább előbb fogják megtenni.

A thyferrai pilóta lassan bólintott.

- Eddig tudlak követni.

- Rájöttem, hogy itteni pozícióm már nem annyira jövedelmező. Mostanáig sikerült megtakarítanom annyi kreditet, hogy meg tudok vásárolni magamnak egy bolygót. És szükségem lesz lojális személyzetre meg néhány pilótára, akik távol tartják a riválisaimat.

- Értem. S mire van szükséged, a szolgálataimra vagy a társaságomra?

Vorru udvariasan fejet hajtott.

- Mint pilótának, a szolgálataid roppant értékesek volnának. A társaságod mindamellett felbecsülhetetlen a számomra. A döntést azonban rád bízom, ha kell, módosítsd a kedved szerint!

- Nagyszerű, akkor mint a pilótáid parancsnoka fogom kezdeni. - Erisi összekulcsolta a kezét a háta mögött. - Ezzel a visszautasítással hogyan birkózol meg?

- Miután a Lusankya és a Virulence megsemmisítik a Yag'Dhult, és visszatérnek, a Virulence fedélzetén elindulunk ellenőrizni a támaszpontjainkat. Útközben baleset fog érni bennünket, és eltűnünk. El tudom rendezni.

- Akkor tedd azt! - Erisi elfordult, és az ablakon túli dús, zöld növényzetre meredt. - Jégszív meg fogja találni a módját annak, hogy megsemmisítse ezt a bolygót, amit annyira szeretek. Nem akarok itt lenni, amikor ez megtörténik.

- Én sem, Erisi drágám, én sem.

HARMINCNÉGY

Corran átnyúlt a Flarestar asztala felett, és megszorította Mirax kezét.

- Kösz.

Mirax viszonozta a szorítást.

- Csak meghívtalak ebédelni, nem nagy dolog.

- Nem is azt köszöntem meg. - Corran az asztalra pillantott, majd megint Miraxra emelte a pillantását. - Ahogy itt ülsz előttem, eszembe jutott az első alkalom, amikor találkoztunk a Talaseán.

Mirax elmosolyodott.

- Ja, a világítás elég gyér itt ahhoz, hogy arra a bolygóra emlékeztessen.

Corran kuncogott.

- Eszembe jutott, milyen gyönyörű voltál akkor, és elnézem, hogy semmit nem változtál.

- Én meg emlékszem, milyen jól festettél a repülősoverallodban, de aztán elrontotta az összképet apáink ellenségeskedésének emléke.

- De gyorsan túltettük magunkat rajta. Azután eszembe jutott az utolsó beszélgetésünk, amit a Coruscanton folytattunk, mielőtt nekivágtunk a világ meghódításának. - Corran mosolya valamelyest tompult. - És mindent elrontottam azzal, hogy Isard fogságába estem.

- Lám, még egy bűn, amiért lakolnia kell.

- Egyetértek. - Corran hátradőlt a széken, hagyta, hogy a felszolgálódroid eltakarítsa a tányérokat az asztalról. - Igazán kemény falat volt nekem a Lusankyán azt tudni, hogy te azt hiszed, meghaltam. Nem feltételeztem ugyan, hogy az elvesztésem annyira megvisel téged. De azt tudom, hogy én miképpen éreztem volna fordított helyzetben.

Mirax ünnepélyesen bólintott.

- Most pedig, alig egy nap múlva megint olyan helyzetbe kerülünk, hogy bármelyikünk meghalhat...

Corran kényszeredetten elmosolyodott.

- Ugye nem akarod azzal folytatni, hogy „háljunk együtt ma éjszaka, mert holnap talán már nem lehet"?

- Én? - Mirax szégyenlősen a mellére szorította a kezét. - Vesd el még a gondolatát is. Soha nem kovácsolnék előnyt ilyesmiből, bár tudom, milyen bőkezű vagy e téren.

- Ó, nem?

- Nem.

- Miért nem? - horkant fel Corran. - Nem vagyok tán elég jó neked?

- De igen, csakhogy ha jól emlékszem, már te is aludtál az én ágyamban

- Nem rossz, csakhogy, a csábításnak ez a módja kissé mesterkéltnek tűnik.

- Ez igaz, de szeretek flörtölni.

- Azt bizony én is. - Corran elmosolyodott, és megszorította az asztal felett Mirax kezét, de ügyelt, hogy a szorítása ne árulja el, mekkora nyomás nehezedik a lelkére. - És nem akarok arra gondolni, hogy valaha is mással flörtöljek, mint veled. Valójában azt szeretném, ha állandósítanánk ezt az állapotot.

Mirax barna szeme elkerekedett.

- Corran Horn hadnagy, te most megkérted a kezemet?

- Nézd, tudom, hogy ez túl hirtelen jött! Úgy értem, miután visszatérünk, életünk végéig együtt lehetünk, de ha összeszámolom a bevetéseket, meg az utazásokat, meg mindent, az utóbbi négy hónapban alig három hetet töltöttünk együtt. Mindent egybevetve, ennél sokkal több időt akarok veled eltölteni. És tudom, hogy sosem találnék mást, akivel ilyen szívesen együtt lennék, mint veled.

- Ez igaz lehet, mert ha úgy tennél, azt kellene hinnem, nincsenek érzelmeid. - Mirax megszorította a kezét. - Biztos vagy ebben? Nem akarsz erről Iellával beszélni?

- Azt mondaná, idióta vagyok, amiért nem kértem meg már korábban a kezedet. Ő és Diric olyan közel álltak egymáshoz, amennyire két ember csak lehet; és mindazok ellenére, amiket átéltek, boldogságban együtt töltött perceik egyikét sem adták fel. Erisi mindannyiszor pontosan megjósolta nekem, meddig fog tartani a kapcsolatom. Veled kapcsolatban nem bocsátkozott jóslásba.

- Okosabb volt annál - tartotta fel Mirax a kezét. - Még egy utolsó dolog, Corran. Már rájöhettél, hogy nem vagyok hajlandó szakítani sem a korábbi életstílusommal, sem az apámmal. Azt a Mirax Terriket kapod, akit megismertél.

- Én meg az apád megértettük egymást, de ha nem tettük volna, érted azt is elviselném. Tehát én sem fogok változtatni.

- Máshogy nem is menne.

Corran felvonta a szemöldökét.

- Szóval? - Érezte, hogy a szíve majd kiugrik a melléből. - Hozzám jössz feleségül?

Mirax felemelte a kezét az asztalról, és megcsókolta. - Igen, Corran Horn, hozzád megyek.

A feszültség, ami Corran belsejét feszítette, most szétrobbant. Harsány nevetésben tört ki, még egy könnycsepp is legördült az arcán. Elhúzta a kezét, és levette a jedimedált a nyakából. - Ezen az állomáson aligha van ékszerüzlet, és azt hiszem, még Zraii sem tudna felhajtani egy quadaniumgyűrűt, ezért be kell érned ezzel. - Mirax felé nyújtotta a medált, de az nem fogadta el.

- Corran, én tudom, mit jelent a számodra ez a medál. Ez a te talizmánod. Nem veszem el tőled, különösen nem a támadás előtt.

- Mirax, éppen most egyeztél bele, hogy a feleségem leszel. Ha volt is szerencse ebben a medálban, az már kimerült. Te vagy számomra a galaxisban a legfontosabb személy, ezért, ha ez a medál megóvhat téged, vagy ha csak rám emlékeztet, akkor nálad van a legjobb helyen.

Mirax erre elvette az érmét, és a tenyerére fektetve alaposan megnézte. Ujjával végigsimította Neeja Halcyon képmását, és elmosolyodott.

- Gondolod, hogy a gyerekeink őrá fognak hasonlítani?