Íme a második kötete annak a vadonatúj trilógiának, melyből fény derül az ifjú Han Solo eddig még ismeretlen kalandjaira. E történetek, amelyek az eredeti filmtrilógia előtti időkbe nyúlnak vissza, a galaxis egyik legvakmerőbb kalandorát és csempészét mutatják be. Az Akadémia egykor legragyogóbb csillaga jelenleg szökevényként tengeti az életét. Értékes barátságot kötött egy volt vuki rabszolgával, Csubakkával, aki örök hűséget esküdött Han Solónak. Neki pedig minden segítségre nagy szüksége van, mivel az ylesi huttok a nyomára állították az egyik legügyesebb fejvadászt, Boba Fettet, hogy kapja el azt az embert, aki már több alkalommal is túljárt az eszükön. Azonban Han és Csubi még nagyobb bajban találják magukat, amikor felkínálják szolgálataikat két gengszter úrnak, Juliannek és Jabbának, a huttnak. Hirtelen egy olyan csata kellős közepén találják magukat, ahol még a győztesekre is halál vár.

STAR WARS

A HUTT JÁTSZMA

A. C. CRISPIN

A fordítás a STAR WARS – The Hutt Gambit

címû könyve alapján készült

A. C. Crispin:

The Hutt Gambit

Bantam Spectra Book, 1997

© 1997 by Lucasfilm Ltd.™

All rights reserved!

Used under authorization.

Cover art by Drew Struzan

Cover art copyright © 1997 by Lucasfilm Ltd.

Fordította:

Nitkovszki Sztaniszlav

Hungarian translation

copyright © 2000, by LAP-ICS Ltd.

Budapest

Kiadja:

LAP-ICS Kft. AQUILA KÖNYVKIADÓJA

ISBN: 963 679 096 5

Felelõs kiadó:

Rácsay László ügyvezetõ

Köszönetnyilvánítás

Ahogy arra elõzõ Star Wars-regényemben, Az Éden poklában utaltam, íróként bekerülni a Star Wars univerzumába sok szempontból olyan, mint egy nagy család új tagjává válni. Az írók és a rajongók között élénk eszmecsere folyik arról, hogy mennyi örömüket lelték az évek során ebben az univerzumban.

Megtiszteltetés számomra, hogy én írhattam elõször az új látványelemekkel és információkkal kibõvített Csillagok háborúja, A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér kiadások alapján. Sokat segített a filmekben megjelenõ részletesebb háttér – különösen az a jelenet, ahol Jabba önállóan közlekedik.

Fenntartva, hogy a könyvben szereplõ hibák mind az én hibáim, a következõ személyeknek szeretnék köszönetet mondani a segítségükért:

Elõször is barátomnak, Steve Osmanskinak, aki a katonai, stratégiai és technikai problémák megoldásában segített, türelmesen megválaszolva ezernyi kérdésemet, és többször is volt szíves átnézni a csatajeleneteket.

Barátnõmnek, Mary Freynek, Steve feleségének, amiért megengedte, hogy végtelen órákra “kölcsönvegyem” férjét, míg a csatákat tervezve számba vettük a lehetséges stratégiákat.

Tim O’Briennek, a birodalmi hadsereg szakértõjének, aki türelmesen válaszolt kérdéseimre, és rengeteg hasznos tanáccsal látott el.

(Steve és Tim O’Brien tervezték meg a Nar Shaddaa-i csatát, és örökké adósuk leszek a Star Wars harci játékokban való jártasságukért.)

Billnek, Peternek és Paulnak a West End Gamesnél, akik felbecsülhetetlen mennyiségû információval láttak el a Star Wars univerzumról és lakóiról.

Michael Capobiancónak, házi Star Wars-rajongómnak, aki az Amerikai Science Fiction Írók Egyesülete elnökeként szerzett tapasztalataival segített megtervezni a huttok intrikáit. Továbbá õ tartotta mûködõképes állapotban antik számítógépemet.

Pat LoBruttónak és Tom Dupreenek, e könyv szerkesztõinek. Köszönöm, uraim, a sok segítséget, a türelmet és a megértést. Köszönet illeti még Evelyn Caintót, aki nélkül nem mûködne olyan olajozottan a Bantam kiadó Star Wars osztálya.

Nancy Wiesenfeldnek, a korrektorok gyöngyének.

Sue Rostoninak a Lucasfilmtõl, amiért többször is végigszenvedte a könyv különbözõ változatait.

Star Wars-szerzõtársaimnak, akik jó tanácsokkal láttak el és nagylelkûen kölcsönadták karaktereiket: Vonda N. McIntyre, Michael A. Stackpole, Kristine Kathryn Rusch és Kevin J. Anderson.

Önöknek, Star Wars-rajongóknak, amiért a kezdetektõl fogva érdeklõdéssel kísérik ezt a projektet.

És mint mindig, George Lucasnak, amiért húsz évvel ezelõtt elindította az egészet.

Az Erõ legyen veletek!

1. fejezet

Új barátok, régi ellenségek

Han Solo hajdani birodalmi tiszt csüggedten üldögélt egy devaroni lebuj ragacsos asztalánál, és magányra áhítozott. Meg valami normális sörre, mert ezt az olcsó alderaani löttyöt aligha lehetett annak nevezni. Egyébként nem a bár többi vendége zavarta – a szarvat viselõ devaroni férfiak, bundás devaroni nõk meg egyéb fajzatok. Han hozzá volt szokva az idegenekhez: köztük nõtt fel a Trader’s Lackon, az ûr végtelen tengerén bolyongó hatalmas teherhajón, s mire betöltötte a tizedik életévét, már fél tucat másik faj nyelvét értette és beszélte.

Nem, nem a körülötte zsivajgó idegenekkel volt baja, hanem a mellette ülõvel. Meghúzta a korsóját, elfintorodott a keserû íztõl, aztán oldalra sandított, minden nyomorúsága okára.

A termetes szõrmók aggódó, csecsemõkék szemekkel nézett vissza rá. Han felsóhajtott. Bárcsak hazahúzná már a belét! A vuki azonban – Csub-izé, vagy ilyesmi – minden gyõzködés ellenére nem volt hajlandó visszatérni a Kashyyykra. Azt állította, hogy Han Solo exhadnagy úr egy életre lekötelezte.

Egy életre… remek. Már csak ez hiányzott, kesergett Han. Egy nagy, szõrös dajka, aki mindenhova elkísér, tanácsokat ad, zsörtölõdik, ha túl sokat iszom, és folyton gondoskodni akar rólam. Remek. Egyszerûen remek.

Han morcosan a sápadt, felvizezett fõzet hullámzó felületére szegezte a tekintetét. A tükörképe, a habtól és a hullámoktól eltorzított vonásaival egy fikarcnyival sem volt emberibb, mint a vuki. Hogy is hívják ezt a két lábon járó szõnyeget? Valami Csub-izé. Han tökéletesen értette a vuki nyelvet, a kiejtése azonban, tömören fogalmazva, pocsék volt.

Emellett nem is érdekelte ennek a vukinak a neve. Ha érdeklõdik utána, akkor soha nem fog megszabadulni szõrös árnyékától.

Han megvakargatta borostás állat. Mióta kirúgták a flottától, következetesen elfelejtett borotválkozni. Míg kadét volt, majd alhadnagy és aztán hadnagy, kínos gonddal ügyelt a megjelenésére, úgy, ahogyan az egy tiszttõl, és nem utolsósorban egy úriembertõl elvárható. Most viszont… mit számított?

Reszketeg kézzel felemelte a korsóját, és magába zúdította a maradék sört. Az asztalra csapta az üres korsót, és körülnézett. A felszolgálót kereste. Szükségem van még egy sörre. Csak egyre, és sokkal jobban fogom érezni magam. Csak még egyre…

A vuki rosszallóan felnyögött. Han arckifejezése még morcosabbá vált.

– Tartsd meg magadnak a véleményed! – reccsent rá a vukira. – Én aztán tudom, hol a határ. Te rosszabb vagy, mint egy anyós.

A vuki – Csubakkának hívták – halkan felmordult. Kék szeme könnybe lábadt az aggodalomtól. Han megvetõen lebiggyesztette az ajkát.

– Tökéletesen el tudom látni magam, ezt ne feledd! És csak azért, mert nem hagytam, hogy elpárologtassák azt a szõrös seggedet, még nem tartozol semmivel. Már mon’tam neked korábban, hogy tartoztam egy vukinak, még nagyon régen. Megmentette néhányszor az életemet, én meg megmentettelek téged, mer’ tartoztam neki.

Csubakka fájdalmasan felnyögött. Han megrázta a fejét.

– Nem, ez azt jelenti, hogy nem tartozol nekem, hát nem érted? Én tartoztam neki, de nem tudtam meghálálni, amit értem tett. Ezért neked segítettem, úgyhogy kvittek vagyunk. Ezért ismét megkérlek, fogd azokat a krediteket, amiket tõlem kaptál, és menj szépen haza a Kashyyykra! Azzal nem teszel szívességet nekem, hogy rám akaszkodsz. Púp vagy a hátamon, világos?

Csubakka sértõdötten felállt, és toronymagasságból rámordult Hanra.

– Ja, tudom, hogy elcsesztem a karrierem, amikor megmentettelek Nyklas parancsnok sugárvetõjétõl. Gyûlölöm a rabszolgatartást, és még jobban gyûlöltem látni, hogy Nyklas energiakorbáccsal ver titeket. Jól ismerem a vukikat. Gyerekkoromban egy vuki volt a legjobb barátom. Tudtam, hamarabb, mint te, hogy rá fogsz menni Nyklasra, és azt is tudtam, hogy a parancsnok habozás nélkül lelõ. Nem hagyhattam, hogy megtegye, de ettõl még ne akarj hõst csinálni belõlem, Csubi! Nekem nincs szükségem partnerre, barátra meg fõként nem. A nevem mindent elárul, cimbora: Solo vagyok.

Han magára bökött a mutatóujjával.

– Solo. Az én nyelvemen ez azt jelenti, hogy magányos. Vili? Ez van, és nekem így jó. Úgyhogy… nem akarlak megsérteni, Csubi, de miért nem lépsz olajra? Örökre.

Csubi egy hosszú pillanatig szótlanul nézte Hant, aztán megvetõen horkantott egyet, és kisétált a bárból.

Han elégedetten elvigyorodott; remélte, ez alkalommal sikerült rávennie ezt a túlméretezett hajas babát a tartós távozásra. Ha igen, akkor ez nyomós ok az ünneplésre. Jöhetne még egy sör…

Ahogy körülnézett a bárban, észrevette, hogy az egyik sarokban kisebb társaság gyûlt össze egy asztal körül. Egy szabakkjátszma elõkészületei folytak. Han azon tûnõdött, nem kellene-e neki is beszállnia. Gondolatban lajstromba vette a zsebében lapuló krediteket, és úgy döntött, nem is lenne olyan rossz ötlet. Elég szerencsés volt a szabakkban, és mostanság minden kredit jól jött.

Mostanság…

Han sóhajtott egy fájdalmasat. Milyen régen is volt már az a végzetes nap, amikor beosztották Nyklas parancsnok mellé, aki az új szárny építésén dolgozó vukikat felügyelte a Hõsök Csarnokánál. Számba vette a sör és az önmarcangolás keserû társaságában töltött napokat: két nap híján…

…két hónap. Fintorogva beletúrt csapzott hajába. Az elmúlt öt évben gondosan rövidre nyírt haja zsíros és gubancos volt; makulátlan egyenruháját használtan vett, pecsétes neo-bõr dzseki, koszossá nyûtt fehér ing és sötétkék, a koréliai Vérsávval díszített nadrág pótolta. Csak egykor tükörfényesre suvikszolt csizmája volt a régi – ezeket a kadétok tisztté avatásakor személyre igazították, ezért a Birodalom már nem tartott igényt rájuk. Hant nyolc hónappal korábban nevezték ki, és nem volt még egy alhadnagy, aki annyira büszke lett volna a rangjára – vagy csillogó-villogó csizmájára –, mint õ.

A csizma most poros és kopott volt. Han savanyú képpel szemlélte a lábbelijét. Poros és megkopott… ez rá is igaz újabban.

Pillanatnyi õszinteségi rohamában Han elismerte, hogy valószínûleg akkor sem lett volna maradása a flottánál, ha nincs ez az eset Csubakkával. Reményekkel és lelkesedéssel tele kezdte el karrierjét, de hamar elvesztette illúzióit. Nehéz volt elviselni a flottánál uralkodó idegenellenes hangulatot – fõleg egy olyan ember számára, akit egy vuki nevelt –, de tûrt és hallgatott. A katonai bürokrácia értelmetlen, idõt és energiát rabló hülyeségei, és egyes tisztek vak, fafejû ostobasága azonban a tûrõképessége határára kergették.

Arra viszont még legrosszabb álmában sem gondolt volna, hogy elcsapják a seregbõl, megvonják a nyugdíját, visszafizettetik vele az ösztöndíjat, és ami még rosszabb, feketelistára teszik. A pilótajogosítványát nem vették vissza, de Hannak hamar rá kellett jönnie, hogy nincs olyan törvényesen mûködõ cég, amely igényt tartana a szolgálataira. Heteken át taposta a Coruscant betonját, az alkoholmámorok közötti rövid szünetekben munka után kutatva, de minden ajtó bezárult elõtte.

Aztán egy este, miközben egyik tavernából a másikba dülöngélt át, valahol a bolygóméretû város idegenek lakta övezetének a közelében egy hatalmas, szõrös árnyék toppant eléje az egyik sikátorból.

Han sörgõzös agya elõször veszélyt sejtett, egészen addig, míg Csubakka meg nem szólalt. A vuki – a népére jellemzõ szókimondással – tömören kifejezte háláját, amiért Han megmentette és felszabadította, aztán közölte, hogy ettõl a pillanattól fogva Han rendelkezik vele. Örök hála kötelezi, és oda fog menni, ahová Han Solo.

És ez így is lett.

Amikor végre munkához jutott – egy egész hajórakomány csempészárut kellett a Tralusra vinnie, de hogy mit, azt nem tudta kideríteni, mert az árut hermetikusan elzárták tõle –, Csubakka is vele tartott. Az egyhetes út alatt Han megtanította a vukinak a navigálás alapjait. Újdonsült “másodpilótájának” köszönhetõen a máskor unalmas ûrutazás napjai mintha gyorsabban teltek volna, és az sem volt egy utolsó szempont, hogy Hannak így legalább nem maradt ideje a múlt eseményein rágódni.

A Tralusra érve átadta a hajót és a rakományt, aztán újabb megbízás után nézett. Felkereste Igazmondó Toryl Használthajó-udvarát. A durosi régi ismerõse volt – Han megbízott benne, Toryl pedig ügyes, talpraesett pilótának ismerte a koréliait.

Rossz idõk jártak a nem emberek lakta világokra, és a helyzet a keménykezû birodalmi vezetés “jóvoltából” napról napra tovább romlott. A Duros a Koréliához hasonló hajóépítõ iparral rendelkezett, azonban a legújabb birodalmi rendelkezés, amely megtiltotta fegyverek felszerelését, hátrányos helyzetbe hozta a durosi hajóépítõket. Han szállítmánya, mint kiderült, éppen ezen a helyzeten volt hivatott javítani.

Mire elérték a Durost, Han egészen használható másodpilótává és ágyúkezelõvé képezte Csubit. Titokban azt remélte, hogy így könnyebben megszabadulhat a vukitól. Habozás nélkül meg fogja tenni, ha alkalom adódik rá, ígérte magának.

Miután átadta a szállítmányt, Han szorgalmasan nekilátott cseppfolyósítani a bérét, és várta az újabb megbízást. Egy napon aztán feltûnt egy sullusti, és megkérdezte tõle, nem lenne-e kedve jó pénzért elvinni egy hajót a galaxis egy távoli fertályába, a bothaiak által uralt Kothlisra – természetesen diszkréten elkerülve a birodalmi kikötõket.

A gyors és kecses hajót, magától értetõdõen, egy jachtkikötõbõl kötötték el. Han kénytelen volt tudomásul venni, hogy vége a régi idõknek: már nem azért él, hogy betartassa a törvényt, hanem azért szegi meg azt, hogy élhessen.

Úgyhogy hallgatott, és elvitte a hajót új gazdájához a Kothlisra. Hamarosan újabb, látszólag legális munkája akadt. Ezúttal egy böhömnagy nalargont kellett elszállítania a Kothlisról a Devaronra.

Han még soha nem hallott azelõtt a nalargonról, ami zenei alulmûveltségét tekintve egyáltalán nem volt meglepõ. Mint kiderült, a nalargon egy hatalmas, pedálokkal és klaviatúrával mûködtethetõ hangszer volt. Csövek és szubharmonikus rezonanciagenerátorok hozták létre a muzsikát több hangsávban. A hangszer a galaxison végigsöprõ jizzõrület miatt volt rendkívül keresett.

Amint kiértek a biztonságot jelentõ hipertérbe, Han átment a raktérbe, hogy szemügyre vegye az alkalmatosságot. Körbejárta, megtapogatta, megkocogtatta, aztán bekapcsolta, s nyomogatni kezdte a billentyûket és a pedálokat. A nalargon hallgatott, az egyetlen hang, amit hallani lehetett, Han erõlködésébõl származott.

Egy újabb, alaposabb végigkopogtatásból azonban kiderült, hogy a hangszer túlságosan tömör. A nalargon nyilvánvalóan csak “csomagolóanyag” volt, egy burok, amely valamit elrejtett az avatatlan szemek elõl. De mit?

Han még birodalmi korából tudta, hogy a Devaronon zûrzavaros a politikai helyzet. Nem olyan rég egy szakadár csoport fellázadt, és azt követelte a sarokba szorított kormányzótól, hogy nyilváníttassa a Birodalomtól függetlennek a Devaront. Han megvetõen lebiggyesztette az ajkát. Ostobák. Azt hitték, van esélyük a Birodalommal szemben. Néhány hónappal korábban a Birodalom rohamosztagosai lerohanták a devaroniak õsi és szent városát, Montellian Seratot, és elfogtak hétszáz lázadót. A helyszínen kivégezték õket, egytõl egyig. A lázadók maradéka a hegyekbe húzódott vissza, és onnan folytatta partizánháborúját a birodalmiak ellen. Han nem sok jót jósolt nekik: hónapok kérdése, és Palpatine császár õket is el fogja tiporni.

A nalargont elnézve Han könnyen el tudott képzelni egy rövid hatósugarú lézerágyút a belsejében. A siklóra szerelhetõ fegyverrel egészen kis darabokra lehetett szaggatni “kisebb” célpontokat, például épületeket és rövid hatótávolságú birodalmi vadászgépeket…

Persze, sugárvetõk is lehettek benne. Akár tíz-tizenöt is, ha okosan rendezték el õket.

De bármit is rejtett a nalargon, Han rossz szájízzel vállalta a feladatot. El is határozta, hogy leteszi a hajót a megbeszélt helyen, aztán felszívódik. A dolog azonban nem volt ilyen egyszerû. A bothaiak ellátták hamis leszállási kódokkal, így ez a rész simán ment; csakhogy a hajó már egy napja a kikötõben állt, és még senki nem jelentkezett a nalargonért. Han a lelke mélyén talán annak örült volna a legjobban, ha ez így is marad, de biztos volt benne, hogy a devaroni lázadók nem fognak veszni hagyni egy ilyen értékes fegyvert.

Han szomorúan megingatta a fejét. Nem kellett volna meginni azt a sört. A szája még mindig keserû volt, átkozottul keserû, és a feje is zúgott. Körülnézett a helyiségben. A székek és az asztalok még nem imbolyogtak. Rendicsek. Még nem vagy túl részeg ahhoz, hogy játssz. Gyerünk, Solo! Minden újabb kredit jól jön.

Felállt, és átballagott a másik asztalhoz.

– Üdvözletem – köszöntötte Basic nyelven a társaságot. Van egy hely számomra?

Az osztó egy devaroni férfi volt, fényesre viaszozott szarvakkal. Kérdõn végigmérte a jövevényt, aztán úgy dönthetett, hogy rendben van, mert vállat vont, és egy üres székre mutatott.

– Üdv, pilóta. Amíg a kreditjeid kitartanak, szívesen látunk – villantotta elõ hegyes ragadozófogait.

Han bólintott, és lehuppant a székre.

Tizennégy éves lehetett, amikor megtanult szabakkot játszani, így egészen otthon érezte magát ebben a társaságban. Beletett néhány kreditet a “rizikós”, vagyis a szabakkedénybe, aztán felmarkolta a neki kiosztott két kártyachipet, megnézte õket, majd gyorsan végigpásztázta a többi játékos arcát. Amikor a fogadásokat gyûjtõ edény eléje ért, abba is beletette a szükséges összeget.

Hannak a pálcák hatos meg a Levegõ és a Sötétség Királynõje jutott, az osztó azonban bármelyik pillanatban megnyomhatta a gombot, megváltoztatva ezzel a kártyachipek értékét. Han az ellenfeleire – egy apró sullustira, egy bundás devaroni nõre, a hímnemû devaroni osztóra és az óriás barabel nõre sandított. Ez volt az elsõ alkalom, hogy testközelbõl látta a Barab 1 egy lakóját. A hüllõ látványa lenyûgözõ volt. A két méternél is magasabb barabelek fekete, acélkemény pikkelyek borította testükkel – a sugárvetõ láttán csak nevettek –, tûhegyes fogaikkal, bunkószerû görcsben végzõdõ farkukkal közismerten veszélyes ellenfeleknek számítottak. Ez a hölgy azonban, aki egyébként Shallamar néven mutatkozott be, békés példánynak látszott. Shallamar felkaparta a kártyachipjeit, és keskeny pupillái mögül szemügyre vette õket.

A szabakkjáték lényege az volt, hogy a kártyák összértékének meg kellett közelítenie a – pozitív vagy negatív – huszonhármat. A huszonhármasok közül a pozitív volt az erõsebb.

Pillanatnyilag a Han kezében lévõ kártyák összértéke plusz négy volt. A Levegõ és a Sötétség Királynõje mínusz kettõt ért. Han bedobhatta volna a kártyachipet az interferenciamezõbe, lefagyasztva annak értékét; ha aztán megkaparintja a nullás értékû Bolondot és szerez melléje még egy hármas értékû kártyát is, akkor kijön a Bolond lapja. Ez pedig még a szabakknál a pozitív vagy negatív huszonhármasnál – is erõsebb lett volna.

Míg Han habozott, a kártyachipek felszíne megremegett, és az értékek megváltoztak. A Királynõ helyét a Kardok Mester foglalta el. A Kardok hatosból Kulacs nyolcas lett. Ez huszonkettes összértéket jelented. Han megvárta, hogy a többiek is szemügyre vegyék a kártyáikat. A barabel, a devaroni nõ és az osztó mérgesen lecsapták a chipjeiket: “kibombázták magukat”, vagyis túllépték a huszonhármat.

A sullusti megemelte a tétet. Han ugyanezt tette.

– Én hívok – jelentette ki a sullusti. Színpadias mozdulattal leterítette a kártyáit. – Húsz.

Han vigyorogva letette a lapjait.

– Huszonkettõ – közölte hanyagul. – Attól tartok, cimbora, enyém a guba.

A többiek morgolódva figyelték, mint sepri be pénzüket a jövevény. A barabel nõ fenyegetõen rásziszegett Hanra, és olyan pillantásokat lövellt feléje, hogy még a titánium is megolvadt volna tõle, de nem szólt semmit.

A sullusti nyerte a következõ játszmát, és a devaroni osztó a másikat. Han a szabakkedény rövid szemrevételezése után úgy döntött, most már érdemes kockáztatni.

Újabb játszmák következtek, de a szabakkedényt senkinek nem sikerült megszereznie. Han már korábban az interferenciamezõbe lökte Érmék hármasát és a Bolondját. És a szerencséje kitartott: a következõ osztásnál Kulacs kettest talált a kezében.

– A Bolond lapja! – jelentette be Han, és a másik kettõ mellé hajította a lapjait. – A szabakkedény az enyém, hölgyeim és uraim.

Han nyúlt volna a nyereményéért, a barabel nõ azonban áthajolt az asztalon, és a képébe üvöltötte:

– Csaló! Biztosan manipuláltad a lapokat! Senki nem lehet ilyen szerencsés!

Han paprikavörös lett a méregtõl. Sokszor csalt már szabakkban, és valóban olyan lapokat használt ilyenkor, melyek attól függõen változtatták értéküket, hogy mely pontjukra gyakorolt észrevétlenül nagyobb nyomást. Ez egyszer azonban tényleg tiszta volt a keze!

– Tudod mit? – fakadt ki. – Fogd a sértéseidet, és tömd a füledbe õket! – A barabelnek persze nem volt látható füle, de azért látszott rajta, hogy vette a lapot. Han óvatosan a jobb combjára csúsztatta a kezét, és kicsatolta a pisztolytáskát. Közben hevesen megrázta a fejét, és sértõdötten közölte: – Nem csaltam! Inkább arról van itt szó, hogy nem tudsz veszíteni, nõvér!

Han bal kézzel átnyúlt az asztal felett, felkapott egy marék kreditet, és gyorsan a zsebébe tömte õket. Senki nem szólt vagy mozdult, ezért felbátorodva a maradékért nyúlt. Akár egy bundás villám, a devaroni nõ keze kilõtt, és az asztalhoz szorította Han csuklóját.

– Lehet, hogy Shallamarnak igaza van – mondta erõsen tört Basic nyelven. – Meg kellene motoznunk.

Han izzó tekintettel végigmérte.

– Vedd le rólam a kezed! – mondta fojtott hangon. – Vagy nagyon megbánod.

Volt valami a hangjában vagy a szemében, ami elrettentette a nõt, mert elengedte a kezét.

– Gyáva! – vicsorgott a devaronira Shallamar. – Ez csak egy nyeszlett ember!

A devaroni szótlanul elhátrált, jelezve, hogy a továbbiakban nem óhajt részt venni a konfliktusban.

Han elégedett vigyorral nyúlt a maradék pénzért. Ezzel végképp betelt a pohár a barabelnél. A hölgy elbõdült, és pikkelypáncélos, hegyes karmokban végzõdõ kezével akkorát csapott az asztalra, hogy a ripityára tört – néhai – bútordarabról kártyák, kreditek és edények íveltek a levegõbe. Az asztal romjain átgázolva Shallamar a koréliai ellen indult.

– Nem! Le fogom harapni a fejed, te csaló! Akkor majd meglátjuk, mennyire vagy jó!

A barabel szélesre tátott száját látva Han jobbnak látta komolyan venni a fenyegetést. Jól begyakorolt, villámgyors mozdulattal a sugárvetõjéhez kapott, megmarkolta a fegyver simára koptatott agyát, és ugyanilyen gyorsan kirántotta… azaz kirántotta volna, ha az a célkeresztjénél fogva be nem szorul a pisztolytáskába.

A barabel rávetette magát. Han hátraugrott, de nem elég gyorsan. Shallamar hosszú, éles karmai végigszántották a dzsekijét, és beleakaszkodtak. Han, miközben még mindig a fegyverét rángatta, érezte, hogy szélsebesen elõrerántják, egyenesen bele egy forró, hatalmasra tátott, bûzlõ hüllõszájba.

Az utolsó pillanatban egy sárgásbarna bunda villant be a barabel háta mögé. Egy vaskos kar hátulról elkapta Shallamar nyakát, és akkora üvöltéssel, hogy még a poharak is beleremegtek, elrántotta Hantól.

– Csubi! – kiáltott fel megkönnyebbülten Han. Még soha nem örült így senkinek.

A barabel visszaüvöltött, és elhajítva magától a koréliait, a vuki ellen fordult.

– Tarts ki egy percig, Csubi! – rikoltotta Han, és immár két kézzel mûködve, végre kiszabadította a sugárvetõjét. Kibiztosította, és a vukival birkózó barabelre irányította, de Shallamar nem nyújtott jó célpontot.

A két vicsorgó, sziszegõ behemót körbetáncolta a helyiséget, pozdorjává zúzva mindent, ami az útjába került. A többi vendég és szabakkjátékos felpattant az asztalok mellõl, és a falakhoz lapult, onnan kiabálva tanácsait vagy éppen szitkait a küzdõknek.

A sullusti a sugárvetõje után nyúlt, de aztán látva, hogy Han már elõvette a fegyvert, gyorsan meggondolta magát és inkább a bárpult fedezékébe vonult.

Shallamar és Csubakka ezalatt groteszk ölelésbe fonódva azon voltak, hogy lefektessék és összetiporják a másikat.

– Hé, Csubi! – kiáltotta Han. – Hagyd a fenébe, és tûnjünk innen!

Mondani azonban sokkal egyszerûbb volt, mint megtenni. A sárgásbarna bundát és fekete pikkelyt váltogató forgatagból kivált egy fej, és lecsapott a vuki karjára. Tûhegyes fogai szõrt és húst téptek ki Csubi alkarjából. A vuki felüvöltött a fájdalomtól, és dühében úgy megforgatta a barabelt, hogy az szédülten terült el a lábánál.

Csubi csak erre várt. Megragadta a barabel farkát, és forgatni kezdte maga körül a lényt, akár egy parittyát. Amikor már úgy látta, hogy a barabel kellõ lendületre tett szert, elengedte és elégedett vicsorral figyelte, mint kenõdik fel a falra.

Shallamar azonban szívós fajzat volt. Alig telt el egy pillanat, máris feltápászkodott, hogy megújult gyûlölettel folytassa harcát. A kábító fokozat meg se kottyan neki, megölni viszont nem akarom – villant át Han tudatán. Végül az arany középút mellett döntött, és közepes fokozatra állítva a fegyvert, a hüllõ térdébe lõtt. Shallamar felvisított a fájdalomtól, és visszarogyott a fal tövébe. Pikkelyei füstölögtek és gõzölögtek a térdén.

– Vigyázz, Csubi! – ordította Han, és már el is engedett egy kábító lövést az osztó felé, aki a sugárvetõjével célba vette a vukit. A devaroni egyetlen hang nélkül összerogyott.

Han a kijárat felé rontott, és Csubi, vértõl csepegõ karral követte. A kocsma tulajdonosa, egy veszettül szitkozódó devaroni nõ útjukat állta, Han fegyvere azonban jobb belátásra bírta. Az ajtó azonban már nem volt hajlandó önként félreállni, és Han jókorát koppant rajta. Zárva!

Han hat nyelv keverékén káromkodva a legerõsebb fokozatra állította a sugárvetõjét, és tátongó lyukká lõtte az ajtót. A tulajdonosnõ felhördült a döbbenettõl, de mire bármit is szólhatott volna, Han és Csubakka már hallótávolságon túl járt.

Végigrohantak a bûzös sikátoron, és kifordultak a kék fából és díszesen vakolt betonból emelt épületekkel szegélyezett fõutcára. A koréliai megborzongott a szakadt dzsekijébe kapaszkodó huzattól. A Devaron déli sarkvidékén tartózkodtak, ahol most éppen kora tavasz volt.

Han eltette a sugárvetõjét, és gyors sétára lassította tempóját.

– Hogy van a karod, pajtás?

Csubi vicsorgásba torkolló morajlással felelt. Han megvizsgálta a sebet.

– Nos, végül is senki nem kérte, hogy visszajöjj – vont vállat. – Persze, nem mintha Haragudnék rád érte… Izé…még meg sem köszöntem, hogy… khm… megmentetted az irhámat.

A vuki kérdõn felmordult. Han elfintorodott.

– Hát… nos, talán igen – motyogta. – Még soha nem volt partnerem, de… igen, miért is ne? Átkozottul unalmas tud néha lenni, ha az embernek sokáig kell egyhuzamban magányosan ücsörögnie egy pilótafülkében.

Csubi, a fájdalma ellenére, boldogan rámordult.

– Azért ne bízd el magad! – figyelmeztette Han. – Most pedig, gyerünk, keressünk egy orvosdroidot! Az utca túloldalán látok egy rendelõt. Nyomás!

Egy órával késõbb Csubi már túl volt a kezelésen. A droid baktakezelésben részesítette, majd bekötözte a karját, és végül biztosította a vukit, hogy fajtája gyorsan regenerálódik.

Az utcára kiérve Csubi megemlítette, hogy éhes. Han válaszolni akart, de valaki, egy közeli kapualj fedezékébõl, belefojtotta a szót.

– Solo pilóta!

Han megtorpant, és a hang irányába nézett. Egy durosi férfi állt az árnyékba húzódva. Han szétnézett; a devaroni utca csendes és néptelen volt. A belvárosnak erre a részére csak gyalog lehetett bejönni.

– Igen? – kérdezte halk hangon.

A kék bõrû durosi intett neki, hogy kövesse a szomszédos sikátorba. Han követte a mellékutca torkolatáig, ahol megállt, és hátát a falnak vetve megmarkolta a sugárvetõje agyát.

– Eddig megyek és nem tovább, míg nem tudom, mirõl van szó.

A durosi szomorú ábrázata, ha lehet, még jobban megnyúlt.

– Egy közös barátunk, Igazmondó Toryl ajánlotta önt. Azt mondta, ön kiváló pilóta, Solo.

Han ettõl valamennyire megnyugodott, de még mindig nem vette le a kezét a sugárvetõjérõl.

– Aha – dünnyögte. – Tudja bizonyítani, hogy Toryl küldte?

A durosi félelem nélkül a szemébe nézett tiszta, holdkõszínû szemével.

– Toryl megkért, hogy közöljem: a Talizmánt sikerült eladni.

Han levette a kezét a fegyverrõl.

– Rendben, most már tudom, hogy õ küldte magát. Mirõl lenne szó?

– A Hutt rendszerbeli Nar Hekkára kellene elvinni egy hajót – felelte a durosi. – Jól fizetek… de Solo pilóta, nem szabad felengednie a birodalmi járõröket a fedélzetre, ha beléjük botlik.

Han felsóhajtott. Újabb gombócot kell lenyelnie. A durosi ajánlata azonban érdekelte: mindenképpen szándékában állt eljutni a Nar Shaddaara, a Nal Hutta körül keringõ “Csempészek Holdjára”. A Nar Hekkán biztos nem lesz nehéz találni egy hajót a Nal Huttára vagy a Nar Shaddaara.

– Mit kell még tudnom?

– Az ajánlatom csak akkor áll, ha két órán belül fel tud szállni a hajóval – folytatta a durosi. – Ha nem megy, akkor kénytelen leszek valaki mást keresni.

Han fontolóra vette az ajánlatot.

– Nos… talán változtatni tudok a terveimen… megfelelõ bér ellenében.

A durosi megnevezett egy összeget, majd hozzátette:

– És ugyanennyit átadáskor.

Han hümmögött és a fejét vakargatta, noha valójában szíven ütötte a felajánlott összeg.

– Hát, Csubi – játszott a durosi idegeivel –, sok más helyre is el kellene még mennünk, nem igaz, pajtás?

A durosi megnevezett egy újabb összeget.

Túl gyorsan, állapította meg Han. Ez a fickó nagyon kétségbe lehet esve.

– Nem is tudom – tett úgy, mintha még mindig kevesellné a bért. – Nem éri meg, ha a birodalmiak bármikor szétrúghatják a hátsómat. Mit kellene szállítani?

A durosi arckifejezése semleges maradt.

– Ezt nem mondhatom el, azt azonban igen, hogy ha épségben átadja a hajót és szállítmányát a hutt Tagtának, akkor õ roppant elégedett lesz. Márpedig ha egy hutt lord elégedett valakivel, akkor az általában azt jelenti, hogy az illetõnek többé nem lesznek anyagi természetû gondjai. Tagta a hutt Jiliac legmagasabb rangú helytartója a Nar Hekkán.

Han egyre érdekesebbnek találta az ajánlatot. Jiliac nagy név volt az alvilágban. Ha sikerülne egy ajánlást kicsikarnia ettõl a Tagta nevû tagtól…

– Hm… – Han megvakargatta a feje búbját, aztán szemrebbenés nélkül megnevezett egy vaskos összeget. – És elõre mindet.

A durosi halványkék bõre mintha még halványabbá vált volna, de a férfi bólintott.

– Az összeg rendben, de csak a felét adhatom oda elõre. A többit Tagtától fogja megkapni, Solo pilóta.

Han ezen is elmerengett, és végül igent intett a fejével.

– Rendicsek, áll az üzlet. Csubi – fordult a közelben tébláboló vuki felé –, menj vissza a cuccainkért, és hozd el õket, míg én tisztázom a részleteket a barátunkkal! Rendben?

Csubi halk igent morgott.

– Kösz. Akkor találkozunk a fõtér északi szélén, egy óra múlva.

Csubakka bólintott, és már ment is az útjára.

Han közelebb lépett a durosihoz.

– Két órán belül fel fogunk szállni a hajóval. Hol fogom megtalálni ezt a Tagta nevû huttot?

A durosi elmondott neki minden tudnivalót, aztán a kezébe nyomott egy köteg bankót, megadta a hajó biztonsági kódját, és felszívódott a sikátor félhomályában.

Hannak maradt néhány felesleges perce, ezért beült a sarkon túl lévõ kávézóba. A devaroni nõt csak hosszas veszekedés és fenyegetõzés árán sikerült rávennie, hogy fõzze meg neki a húsételt, de megérte. Az étel a sörgõz maradékát is kiebrudalta a szervezetébõl. Most, hogy kitisztult a feje és visszatért az ereje, Han újra embernek érezte magát.

Útban a fõtér felé betért egy használt ruhákat árusító kereskedésbe. A barabel által szétmarcangolt zekét egy ép, bár alaposan elnyûtt gyíkbõr dzsekire cserélte, aztán – immár “elegánsan” – tovább folytatta útját a találkahelyre.

Megérezte, hogy valami nincs rendjén, már jóval azelõtt, hogy kiért volna a térre. Az összegyûlt tömeg zaját semmivel nem lehetett összetéveszteni. Mindannyian ugyanazt kiabálták, egy kórus összhangjával. Han hátán felborzolódott a szõr: a szavak ismerõsnek tûntek. Nem Basic nyelven szóltak, de már hallotta valahol õket.

De hol?

Van egy rossz érzésem… gondolta, mielõtt megpillantotta volna a tömeget. Kántáltak. Énekeltek és elõre-hátra hajlongtak vallásos révületben. A legtöbben devaroniak voltak, de akadtak köztük emberek és egyéb lények is. Han tekintete, végigsiklott a fejek felett, és egy hordozható emelvénynek ütközött. Az emelvény tetején álló alak mintha Han legrosszabb álmából lépett volna elõ.

Ó, ne! Ez egy ylesiai áhítat, az a misszionárius pedig Veratil! Nem láthat meg!

Öt évvel korábban Han közel fél évet töltött a kibírhatatlanul párás és latyakos Ylesia bolygón. Pilótaként dolgozott, egy kalap alatt pénzt és tapasztalatot gyûjtve az akadémiai felvételire. Az Ylesia a Hutt rendszer peremén helyezkedett el, és lakói, a huttokkal távoli rokonságban lévõ t’landa tilek “jóvoltából” a vallásos révületet keresõ zarándokok állítólagos menedékéül szolgált.

A t’landa tilek sok világba elküldték hittérítõiket – akik elragadó hévvel dicsõítették az Egyet és a Mindent –, de Han mindeddig elég szerencsés volt ahhoz, hogy elkerülje õket.

Egy vérgõzös pillanat erejéig a koréliai erõs késztetést érzett rá, hogy elõrántsa a sugárvetõjét, lelõje Veratilt, és odakiáltsa a tömegnek:

– Menjetek haza! Az egész nem több egy nagy szélhámosságnál! Nekik csak rabszolgákra van szükségük, ti ostobák! Táguljatok innen, amíg lehet!

De hogyan nyithatná fel a szemüket? Hiszen galaxisszerte a legtöbb lény számára az Ylesia a hit szimbóluma volt, egy olyan Paradicsom, ahol a hívõk a vallásuknak élhetnek, és azok, akik a múltjuk elõl menekülnek, menedéket nyerhetnek.

Azt, hogy az ylesiai “Paradicsom” valójában egy halálos csapda, csak néhány szerencsés tudhatta, azok – mint például Han –, akiknek sikerült ép bõrrel elszökniük a bolygóról. Han biztos volt benne, hogy Veratil hajója már felszállásra készen várja, hogy az új “zarándokok” a fedélzetére tóduljanak. A szerencsétlenek még csak nem is sejthették, hogy valójában rabszolgamunka vár rájuk az Ylesia sensostimgyáraiban, és ha már agyondolgozták magukat, halál a Kessel bányáiban.

Teroenza, Veratil fõnöke az Ylesia fõpapja volt. Mielõtt elmenekült volna a teleprõl, Han elrabolta a t’landa til vezetõ mûkincsgyûjteményének a legféltettebb darabjait, és megsebesítette Teroenzát. A fõpap privát jachtján, a Talizmánon, szökött el. Nem sokkal a megmenekülése után rá kellett jönnie, hogy a t’landa tilek és hutt parancsolóik zsíros vérdíjat tûztek ki “Vykk Draygo” – ez volt Han akkori álneve – fejére. A koréliainak meg kellett változtatnia a személyazonosságát, de még a retinamintáját és a sebhelyeit is, hogy életben maradhasson.

Érthetõ tehát, hogy Veratil láttán Han félrefordította a fejét, és azt kívánta, bárcsak lenne egy csuklyája, amit a fejére húzhatna. Ha a beavatott felismeri, akkor nagy bajban lesz.

A kántálás hangereje fokozódott. Han a hideg devaroni idõjárás ellenére verejtékezni kezdett – mert tudta, mi következik.

A tér túloldalán egy magas, bundás fickó álldogált, és érdeklõdve a szertartást figyelte. Csubi! Nem hagyhatom, hogy belekeverjék! Néhány perc, és jön a Megvilágosulás!

Belevetette magát a tömegbe, és átkönyökölte magát a tömött sorok között. Mire odaért a vukihoz, teljesen kifulladt.

– Csubi! – ragadta meg a szõrös óriás karját. – Tûnjünk innen! Bármelyik percben elszabadulhat a pokol!

A vuki kérdõn rámordult.

– Ne érdekeljen, honnan tudom! – próbálta túlkiabálni a tömeget Han. – Tudom, és kész! Bízzál bennem!

Csubakka engedelmesen bólintott, és hátat fordított neki, hogy kinyomuljon a tömegbõl. Han utánaindult, de valamin megakadt a szeme. Egy villanás… a fény játéka egy aranyvörös hajtincsen.

Csak egy pillantás volt az egész, Han mégis úgy érezte, mintha tövestül rántották volna ki a szívét.

Bria? Bria!

Egy fél pillanatra látta csupán a sápadt, ám mégis tökéletes arcot és azt a rakoncátlan hajtincset, de ennyi is elég volt. Biztos volt benne, hogy õ áll ott, fekete köpönyegben, a tömeg közepén.

Emlékek rohanták meg, olyan tömény mennyiségben, hogy beleszédült.

Egy áttetszõen sovány rabszolga az Ylesia egyik stimgyárában. Egy rémült, de elszánt lány, aki nélkül soha nem rabolhatta volna ki Teroenza kincseskamráját. A Togoria aranypartján eltöltött nap, a csókra csábító, cseresznyepiros ajkak. A forró ölelések…

Bria, aki azért hagyta el õt, mert egyedül akarta leküzdeni a függõségét.

Han az elmúlt öt évet azzal töltötte, hogy megpróbálta elfelejteni a lányt. Négy év Birodalmi Akadémia és közel egyévnyi szolgálat alatt sikerült elhitetnie magával, hogy már nem érdeklik a történtek. Most azonban elég volt egyetlen pillanat, hogy rászakadjon a felismerés: mindvégig hazudott magának.

Habozás nélkül megfordult, és visszafurakodott a tömegbe. Félúton járt, amikor az eksztázis – a “Megvilágosulás” – végigsepert a jelenlévõkön, akik úgy terültek el a tér kövén, mintha fejbe kólintották volna õket.

Han már régen elfelejtette, milyen erõs hatással tud lenni az emberre a Megvilágosulás. A kéj intenzív hullámai átzúdultak elméjén, görcsbe rándítva testét és lelkét. Nem is csodálta, hogy a zarándokok ilyen tömegekben hagyják magukat az Ylesiára csábíttatni – az “égi ajándék” által. Han tisztában volt vele, hogy az egész nem több infrahangok által gerjesztett tömeghipnózisnál, mégis minden akaraterejét latba kellett vetnie a hatás ellen.

Nem láthatta, de tudta, hogy Veratil tokája kitágult, és a “beavatott” mély frekvenciájú hangokat hümmög, miközben meleg, pozitív érzelmekre koncentrál. Az eredmény ugyanolyan végzetes hatással volt a gyanútlan egyénre, mint bármely más kábítószer. A “megvilágosítás” képességének egyébként minden t’landa til birtokában volt – része volt szexuális életüknek, és arra használták, hogy magukhoz vonzzák a t’landa til nõket.

Han körül mindenki elterült, és a legtöbben vadul rángatóztak a kéjtõl. A látvány undorral töltötte el Hant. Idõközben sikerült legyõznie a Megvilágosulás hatásait, így most minden figyelmét arra összpontosíthatta, hogy kikerülje a rángatózó testeket. Már nem látta a fekete köpenyes alakot, sem az árulkodó hajtincset.

Az ujjbegyei keserûen kellemes bizsergéssel jelezték, hogy még emlékeznek a hajszálak lágy, selymes tapintására. Egek… hogy mennyire szeretett játszadozni velük, figyelni, mint játszanak õk a felszínükön megtörõ, aranylóan vörös színbe öltözõ fénnyel…

A látomás lebukott egy kõpad mögé. Han érezte, hogy gombóc nõ a torkába. Bria azért hagyta el õt, mert a Megvilágosulás rabja volt… Vajon ugyanígy rabként töltötte el az elmúlt öt évet is? Önként vállalt rabszolgaságban, mert képtelen volt elszakadni t’landa til mestereitõl, akik naponta megadták neki azt, amire szüksége volt? Milyen furcsa… azt hitte, Bria ennél sokkal erõsebb.

Han odaért a padhoz, de a fekete köpenyes nõ már sehol sem volt. Hova ment? Bria! Han kétségbeesetten körülnézett, de csak nyögdécselõ, ziháló idegeneket látott. Elkeseredésében felugrott a padra, hogy a tér távolabbi zugait is bekémlelje, és csak akkor jött rá, mekkora ostobaságot követett el, amikor azon kapta magát, hogy a tömeg felett magával Veratillal néz farkasszemet.

A hatalmas, négylábú, apró kezû, busa fejû “egyszarvú” döbbenten nézett vissza rá parányi vörös szemével. Han biztos volt benne, hogy Veratil elsõ pillantásra felismerte benne Vykk Draygót, azt az embert, aki romba döntötte a sensostimgyárat, ellopta Teroenza kincsét, és – ha közvetve is –, de megölte a hutt herceget, Zavvalt.

Han körül a kéj hangjait a fájdalom és a csalódottság zûrzavara váltotta fel. Veratil már ügyet sem vetett a tömegre, így a Megvilágosulás minden átmenet nélkül, még a beteljesedés elõtt, abbamaradt.

Egyesek hangosan zokogtak, mások a fájdalomtól önkívületi állapotban vergõdtek, megint mások feltápászkodtak, és megalázottan, dühösen szitkozódtak. Han leszegte a fejét, és megpróbált elvegyülni ezek között.

Ekkor pillantotta meg újra a fekete köpenyes alakot.

Bria!

Feledve Veratilt, és feledve a veszélyt, Han félretaszította az útjában állókat, és a földön fekvõket tapodva a nõ után eredt.

– Bria! – kiáltotta. – Várj!

A nõ is rohanni kezdett, Han azonban gyorsabb volt nála. Néhány szökkenéssel beérte, megmarkolta a vállát, és maga felé fordította…

…de nem Briát. Egy ismeretlen nõt üldözött.

Hogyan is téveszthette össze vele? Ez a nõ sem volt csúnya, sõt a maga… elnyûtt módján csinos volt, de Bria… Briánál tüneményesebb lányt még sohasem látott. És Bria magas volt, ez a nõ pedig alacsony és sötétszõke. Meg mérges.

– Mégis, mit képzel? – csattant fel Basic nyelven. – Hagyjon békén, vagy hívom a biztonságiakat!

– Sajnálom… tényleg – hátrált el tõle Han. – Összetévesztettem valakivel.

– Nos, akkor õszinte részvétem az illetõnek – mondta megvetõen a nõ. – Egy ilyen neveletlen, goromba fráter csak nyûg lehet a nyakán!

– Nézze – emelte fel védekezõen mindkét kezét Han –, sajnálom, nõvér. Elmegyek, rendben?

– Azt nagyon jól teszi – mondta hirtelen meglágyulva a nõ. – Az a pap, ha jól látom, magára uszította a biztonságiakat.

Han hátralesett, aztán káromkodva nyaka közé vette a lábát, és kiiramodott a tömegbõl. Csubakka figyelemmel kísérhette ügyetlenkedését, mert máris ott termett mellette.

Együtt loholtak tovább, míg üldözõik végleg le nem maradtak mögöttük.

Túl sokat ittam… döntötte el Han. Csak ez lehet az oka. Óvatosabbnak kell lennem ezután… sokkal óvatosabbnak…

– Sikerült elmenekülnie Hannak? – kérdezte Bria Tharen a barátnõjétõl. Lanah Malo ebben a percben lépett a szobájukba, hóna alatt Bria fekete köpenyével. Bria az olcsó szállodai szoba egyetlen, emberi használatra alkalmas székén ült.

– Úgy tûnt – felelte Lanah. Bria ölébe lökte a köpenyt, aztán fogta az utazótáskáját, és az ágyra borította a tartalmát. Utoljára azt láttam, hogy õ és az a behemót vuki társa felugrottak egy siklóbuszra. A biztonságiak gyalog követték õket. Gondolom, így sikerült lerázniuk õket.

– Azóta már biztosan elhagyták a bolygót – suttogta maga elé Bria. Felállt a székbõl, az ablakhoz lépett, és felnézett a Devaron korallpirossal átitatott égboltjára. Könnycseppek fátyolozták el kékeszöld szemét. Nem hittem, hogy valaha is viszontlátom õt. Nem hittem, hogy ennyire fog fájni…

A fájdalom jelentéktelenné és szánalmassá tette az örömöt, amit egyébként éreznie kellett volna. A mai nap volt az elsõ, hogy kín és sóvárgás nélkül ellen tudott állni a Megvilágosulásnak. Éveken át harcolt a függõség ellen, s annyi szenvedés és gyötrelem után ma végre szabad nõ lett. Hogy várta ezt a napot, mennyit álmodozott róla – az öröm azonban eltörpült a fájdalom mellett, amit Han felbukkanása okozott. Iszonyatos érzés volt újra látni õt, és újra elmenekülni tõle.

– Nem beszélhettél volna vele mégis? – kérdezte az alacsonyabbik nõ, mintegy Bria gondolatait visszhangozva. Bria a szoba belseje felé fordult, és figyelte, mint ölti magára a bajtársa viharvert, khakiszínû dzsekijét. Lanah visszapakolta a többi holmit a táskába, aztán kérdõn Briára nézett. – Mit ártott volna?

Bria a hátára kanyarította a köpönyegét. Egészen hûvös lett most, hogy a nap lebukott a láthatár mögé.

– Nem – felelte halk hangon. – Nem tehettem.

– Miért nem? – érdeklõdött Lanah. – Nem bízol benne?

Módszeres, precíz mozdulatokkal, akár egy droid, Bria ellenõrizte a sugárvetõjét. Alacsonyan, a combjára szíjazva viselte, ahogyan Han tanította neki, öt évvel korábban, amikor még társak… és szeretõk voltak.

– De igen – felelte. – Az életemet is rábíznám. Csakhogy most nem rólam van szó, hanem mindannyiunkról. Egy ballépés ebben a fázisban az egész mozgalom végét jelentheti. Nem kockáztathatok.

Lanah bólintott.

– Kétségtelen, Solo felbukkanása keresztbe húzta a terveinket. Ki tudja, mikor fog megint ilyen kitûnõ célpontot nyújtani Veratil… Gyanítom, hogy most vissza fogja húzni a csíkot az Ylesiára, hogy beszámoljon Teroenzának a te exbarátod váratlan felbukkanásáról.

Bria fáradtan beletúrt a hajába. Han imádta ezt csinálni, ütötte szíven az emlékezés. Ó, Han…

Lanah Malo cinizmussal vegyes szánalommal méregette a barátnõjét.

– Majd késõbb magadba roskadhatsz, Bria, most azonban el kell kapnunk a koréliai járatot. A parancsnok jelentést vár tõlünk. Még ha nem is sikerült leszednünk Veratilt, legalább kapcsolatba léptünk a devaroni csoporttal. A küldetés tehát nem volt eredménytelen.

– Nem fogok magamba roskadni – ígérte komor arccal Bria. Helyére tolta a sugárvetõt, anélkül hogy a pisztolytáskára pillantott volna. Ezt is Hantól tanulta. – Már rég túltettem magam Hanon.

– Hát persze – bólogatott kétkedõen Lanah. Felkapta a táskáját, és az ajtó felé indult. – Hát persze…

2. fejezet

A csempészek utján

Han Solo, kezében egy csésze stimteával, becsoszogott a durosi hajó pilótafülkéjébe. Homályos szemmel az ablakra pillantott, melyen túl a hipertér megnyugtató csillagsávjait lehetett látni, aztán a másodpilóta-ülésben terpeszkedõ vuki felé fordult.

– Jó nagyot aludtam – mondta vádlón. – Nem ébresztettél fel.

Csubakka egy rövid megjegyzéssel válaszolt.

– Igen, rám fért a pihenés – ismerte el Han –, de akkor is te vagy az, aki megsebesült. Hogy van a karod?

A vuki biztosította Hant, hogy remekül. Han megnézte a sebet, bólintott, aztán belevetette magát a pilótaszékbe.

– Nagyszerû. Be kell vallanom, pajtás, hogy fenemód örültem, amikor megjelentél tegnap. Az a barabel nem sokat teketóriázott. Akár még rosszra is fordulhattak volna a dolgok.

Csubi illedelmesen megjegyezte, hogy rosszra fordultak a dolgok. Han vállat vont.

– Igazad van. De jut eszembe… – Feltápászkodott, megkereste a szabványos tartozékként minden hajón fellelhetõ szerszámosládát, s elõkotort belõle egy miniatûr lézerhegesztõt meg egy finomreszelõt. Visszaült a helyére, elõhúzta a sugárvetõjét, levágta róla a célkeresztet, aztán nekilátott simára reszelni a csonkot.

Csubi megkérdezte, miért teszi.

– Szeretném, ha legközelebb nem akadna bele a pisztolytáskába – magyarázta Han. – Elég kínos volt, amikor nem sikerült elõrántani. Jó céllövõ vagyok, és célkereszt nélkül is az leszek.

Csubi tûnõdve figyelte Han mozdulatait. Rövid szünet után a koréliai folytatta:

– Nagyon pórul járhattunk volna. Ha bunyó helyett lövöldözés tört volna ki, egyikünk sem jut ki onnan élve. És még annál rosszabbul is járhattunk volna… Fogalmad sincs, mekkora veszélyben voltunk az ylesiai áhítaton. Ha Veratil biztonsági emberei elkapnak minket… hidd el nekem, pajtás, azok a t’landa tilek nem sokat teketóriáznak. Ha elkaptak volna minket, most nyakig lennénk a humbaba ganéjban.

Csubi kérdõn felmordult.

– Igen, azt hiszem, magyarázattal tartozom – sóhajtott Han. – Tudod, öt évvel ezelõtt elszegõdtem hozzájuk, hogy gyakorlatot szerezzek teherszállító hajók vezetésében, ami egyébként az akadémiai felvételihez kellett. Szóval, felcsaptam pilótának az Ylesián. Hallottál már a helyrõl?

Csubi halkan nyüszített.

– Úgy van. A zarándoktelepek. Kivéve, hogy nem azok, pajtás. Az egész egy nagy humbug, egy nagy átverés. A huttok ellenõrzik a helyet. A zarándokok azért mennek oda, hogy egyesüljenek a kozmikus Mindennel, vagy valami ilyesmi, aztán a huttok fûszergyáraiban kötnek ki mint rabszolgák. A legtöbb szerencsétlen bolond nem bírja sokáig. Három telepük volt, mikor nekik dolgoztam, de azóta állítólag ötre vagy hatra növelték a számukat.

Csubakka szomorúan megcsóválta a fejét. Han szemügyre vette a munkája eredményét.

– Legfõbb ideje lenne odamenni valakinek, és szétlõni azokat a ronda csúszómászókat. Voltam már tolvaj, Csubi, meg csempész, szélhámos és hamiskártyás, és sok egyéb, amire nem vagyok különösebben büszke, de rabszolgákat tartani… Undorító szokás. Ki nem állhatom a rabszolgatartókat. A világegyetem söpredéke. Habozás nélkül cafattá lõném õket.

Csubakka, természetesen, heves bólogatással jelezte egyetértését. A koréliai elégedett vigyorral húzta végig kezét a simára reszelt csövön.

– Ja – rakta el a fegyvert –, már majdnem elfelejtettem, kinek beszélek. De hogy visszatérjek arra, amit elkezdtem, hosszú és kanyargós történet. A lényeg az, hogy végül arra az elhatározásra jutottam, jobb lesz megpattanni a bolygóról. Hogy a jövedelemkiesést pótoljam, elloptam néhány holmit a fõpaptól. Jókora gyûjteménye volt mûtárgyakból, drágakövekkel kirakott fegyverekbõl, meg más effélékbõl. Az egyetlen gond csak az volt, hogy Teroenza és a hutt fõnöke, Zavval a lehetõ legrosszabbkor jelent meg a színen. Lövöldözés lett a dologból, és Zavval elpatkolt.

Csubakka kérdõ hangot hallatott.

Han felsóhajtott.

– Nem, nem én lõttem le, de, végeredményben én tehetek róla, hogy meghalt.

Csubi megjegyezte, hogy amennyire õ ismeri a huttokat, minél kevesebb van belõlük, annál jobb.

– Igen, én is pontosan ezt gondolom – mondta Han –, de könnyen elõfordulhat, hogy huttoknak fogunk dolgozni, ezért ajánlom, tartsd meg a véleményedet magadnak! – Belekortyolt a stimteába, és elmélázva kinézett a csillagcsíkos ûrbe. – Szóval, valahogy sikerült elpucolnom. Most viszont, hogy Veratil tegnap felismert, megint nyakig benne vagyok a kulimászban. Rossz elõérzetem van. A t’landa tilek nagyon gorombák tudnak lenni…

Csubi kérdezett valamit. Han válaszként mély hallgatásba zuhant.

– Hogy miért mentem vissza a tömegbe, és adtam rá esélyt Veratilnak, hogy meglásson és felismerjen? – kérdezte végül. – Nos, pajtás, tudod… ott volt az a lány…

Csubakka elmormogott egy vuki szólást, amely lefordítva valami olyasmit jelentett, hogy: “Miért nem vagyok meglepve?”

– Nos, õ egy… õ egy különleges lány – jött zavarba Han. Bria Tharen. Tegnap, a tömegben, egy pillanatra azt hittem… – vállat vont – …azt hittem, õt látom. Megesküdtem volna, hogy láttam ott állni a tömegben. Öt évvel ezelõtt… barátok voltunk. Közeli barátok.

Csubakka elmélyülten bólintott. Alig egy hónapja utazott együtt Han Solóval, mégis számtalan bizonyítékát látta annak, hogy az ember nõk szinte kivétel nélkül vonzódnak a koréliaihoz.

Han lehorgasztotta a fejét.

– De csak a képzeletem játszott velem. Amikor végre utolértem, kiderült, hogy nem õ az. Olyan bor… – Öntudatosan megköszörülte a torkát, és helyesbített: – Olyan csalódott voltam. Annyira örültem volna neki, ha újra összefutunk. Ivott egy újabb kortyot a kihûlõfélben lévõ teából. – Éjjel Briával álmodtam – motyogta, inkább önmagának, mintsem a vukinak. – Egyenruhában voltam, és õ mosolygott rám…

Csubakka együtt érzõen felmordult. Han felnézett a vukira.

– Semmi gáz, Bria már a múlté. Elõre kell tekintenem. És mi a helyzet veled, pajtás? Van barátnõd?

A vuki habozott. Han mindentudóan elvigyorodott.

– Valaki, egy különleges személy? Vagy valaki, akirõl szívesen mondanád azt, hogy különleges szerepet tölt be az életedben?

Csubi szégyellõsen a stabilizátor gombjával babrált.

– Vigyázz, le ne nyomd azt! – figyelmeztette Han. – Jól van, nem kell elmondanod. Vagy mégis, hiszen én beavattalak a titkomba. Ha a társam akarsz lenni, akkor bíznod kell bennem, nem igaz?

Szõrös társa ezen elrágódott egy darabig, aztán bólintott, és eleinte vonakodva, majd növekvõ bizalommal mesélni kezdett. Volt a Kashyyykon egy fiatal vuki lány, bizonyos Mallatobuck, akit Csubi igencsak vonzónak talált. Az ifjú hölgy többször is meglátogatta Csubi lombbéli “közösségét”, és segítõkészen részt vett az öregek, többek között Csubakka apjának, az agg és elviselhetetlen Attichitcuknak a gondozásában.

– Szóval kedveled õt – kacsintott rá Han. – És õ?

Csubakka ezt nem tudta. Kevés idõt töltöttek együtt, de arra azért határozottan emlékezett, hogy melegséget látott a lány kék szemében.

– Mennyi ideje is annak, hogy utoljára láttad? – kérdezte Han.

Csubi magába mélyedt egy pillanatra, aztán kinyögte a választ.

– Ötven éve! – kiáltott fel Han. Tudta, hogy a vukik sokkal hosszabb ideig élnek, mint az emberek, de azért… Beleszürcsölt a teába. – Hát, cimbora… nem akarok fájdalmat okozni neked, de ötven év hosszú idõ. Lehet, hogy Mallatobuck azóta férjhez ment, és szült hat kisvukit. Túl sokat vársz el tõle, ha azt hiszed, hogy ennyi ideig hajadon maradt a kedvedért.

Csubakka egyetértett vele abban, hogy jobb lesz mihamarabb visszatérni a Kashyyykra és felvenni a kapcsolatot Mallatobuckkal.

– Mondok neked valamit – derült fel Han arca. – Ha összeszedünk annyi pénzt, hogy venni tudunk egy saját hajót, akkor az elsõ utunk a Kashyyykra fog vezetni. Rendicsek?

Csubakka lelkesen felüvöltött. Han elmosolyodott, és arra gondolt, milyen jó is, hogy valakivel elbeszélgessen az utazások alatt. Az ûrutazás, ha az ember már “beugrott” a hipertérbe, piszok unalmas tudott lenni.

– Láttam, hogy a fedélzetre hoztál valami csomagot – váltott témát. – Mit vettél?

Csubi hátrament, és a szóban forgó paksamétával a kezében tért vissza. Visszaült a helyére, és kibontotta a csomagolást. Egy halom fém- és farúd, meg egy puskatusszerû alkatrész és egy erõs rugó tárult Han szeme elé.

– Mi a fene – dünnyögte tanácstalanul.

A vuki elmagyarázta neki.

– Vagyis nyílpuska – összegezte Han. – Nos, akkor sok szerencsét az összeszereléséhez. Az a rugó olyan masszívnak látszik, hogy nincs ember, aki képes lenne megbirkózni vele.

Csubi egyetértõen bólogatva magához vette a szerszámosládát, és nekifogott összeszerelni a fegyvert.

– Jó lövõ vagy? – kérdezte Han.

Csubakka szerényen elismerte, hogy az övéi közt elég jó céllövõként tartják számon.

– Ez még jól jöhet – örült neki Han. – A Nar Shaddaara tartunk, szükség lehet arra, hogy egymás hátát vigyázzuk. Hallottál már errõl a holdról? A hutt bolygó, a Nal Hutta körül kering.

Csubi nem hallott róla.

– Én sem, de abból ítélve, amit hallottam róla, durva lehet. Még a Birodalom sem mer beavatkozni Nar Shaddaa belügyeibe. Ha vaj van a fejeden, vagy olyan üzletet szeretnél csinálni, amit a hatóságok nem néznének jó szemmel, akkor a Nar Shaddaat neked találták ki.

Han a vezérlõpultra irányította a figyelmét. A Nar Hekka már egészen közel volt, hamarosan ki kellett lépniük a valós térbe. Csubakka türelmesen várt, míg a kapitány ellenõrizte a hajó állapotát, aztán feltett egy kérdést.

Han felnézett.

Megpróbáltam felkutatni Briát – ismerte el némi tépelõdés után. – Eleinte gyûlöltem azért, mert elhagyott, de végül lecsillapodtam. Végtére is tagadhatatlan, hogy sok mindenen keresztülment a lány. Két évvel ezelõtt kapcsolatba léptem Renn Tharennel, az apjával. Az öreg azt mondta, hogy már egy éve nem hallott felõle. Fogalma se volt, hol lehet a lánya. – Han egy fájdalmasat sóhajtott. – Kedveltem az apját. A család többi tagja egyszerûen kibírhatatlan, Renn azonban rendes ember Egyszer kisegített, amikor mélyponton voltam. Miután kineveztek, az elsõ hathavi zsoldom arra ment rá, hogy visszafizessem a tartozásomat. Renn…

A hajó hipertéri vészjelzõje megszólalt:

– Mindjárt kilépünk a hipertérbõl – közölte Han. – Megérkeztünk a Nar Hekkára, haver. Meg kell keresnünk egy Tagta nevû hutt lordot.

*

Miután letették a hajót a durosi által megnevezett ûrállomáson, összeszedték a holmijaikat, és csõvasútra szálltak. A szerelvény egészen addig a városig repítette õket, ahol Tagta, a hutt az udvartartását vezette.

Han már járt egy hutt bolygón, a Nal Huttán, és kellemetlen világnak találta – nedves, bûzös és nyálkás volt, akárcsak a lakói. Erre, vagy még ennél is rosszabbra számított a Nar Hekka esetében is, de kellemesen csalódott. A bolygó egy hideg világ volt – az Y’Toub rendszer egyik halvány, vörös csillaga körül keringett –, de a hutt kreditek és telepesei, akik közt a galaxis minden faját meg lehetett találni; technológiai csodává varázsolták. A hatalmas, fûtött kupolák alatt ibolya árnyalatú égbolt kéklett. Helyi növényfajta kevés volt, a város dús lombú parkjain és kertjein azonban ezt nem lehetett látni, és bármerre nézett az ember – vagy a vuki –, mindenütt virágok pompáztak ízléses, tömött ágyasokban.

Han és Csubakka tátott szájjal rótták a város utcáit az arcukat simogató lágy, mesterséges szellõben. Üdítõ változatosság volt “kint” lenni egy ilyen csodaszép napon az ûrhajóbeli bezártság után, jegyezte meg Han, és Csubakka öblös torokhangon egyetértett vele.

Hamarosan feltûnt elõttük egy lenyûgözõ, fehér kõépület Tagta rezidenciája és “irodája”.

Felkaptattak a rámpán (a huttok, nyilvánvaló okokból, nem alkalmaztak lépcsõket), és megálltak a hatalmas ajtó elõtt. A fõkomornyik, egy parányi sullusti nõ, remegõ tokával hallgatta végig Hant, aztán eliszkolt, hogy engedélyt kérjen Lord Tagtától a bebocsátásukra. Gyors volt, néhány perc múlva már vissza is tért.

– Lord Tagta látni óhajtja önöket – közölte. – Arra kért, kérdezzem meg önöktõl, hogy ettek-e már. A lord éppen ebédel.

Han éhes volt, és gyanította, hogy Csubi is az, a hutt társaságban való étkezés gondolata azonban messzire ûzte étvágyát. A huttok testszaga túl erõs volt az emberi gyomor számára.

– Már ebédeltünk – hazudta a komornyiknak. – De azért köszönjük Lord Tagtának a szívélyes meghívást.

Újabb néhány perc múlva megjelent három libériás gamorrai testõr, és a hutt ebédlõjébe terelte õket. A magas, boltívekkel kérkedõ terem azokra a katedrálisokra emlékeztette Hant, amelyeket még régen, valami távoli világban látott. Hatalmas, padlótól mennyezetig érõ ablak engedte be a napfényt, halvány rózsaszínre festve a fehér falakat. A fõúr az asztal elõtt feküdt – a huttok testfelépítése nem tette lehetõvé az ülést –, és különbözõ fogásokat ízlelgetett.

Hant enyhe rosszullét fogta el a tekergõ és vonagló “étkek” láttán; mindazonáltal igyekezett leplezni undorát, miközben Csubakkával megközelítette a hutt lordot.

Han ylesiai tartózkodásából fakadóan elég jól értette a hutt nyelvet, de csak értette. Beszélni nem tudta, mert a nyelv az árnyalatok kifejezésekor olyan szubharmonikusok használatára támaszkodott, amit emberi torokkal képtelenség volt utánozni. Nem volt benne biztos, hogy tolmácsdroid nélkül meg fogják érteni egymást, de sehol nem látott ilyet a helyiségben.

Tagta egy lebegõ antigravitációs szánon hevert, de Hannak az volt a benyomása, hogy a lord e nélkül is meglenne. Egyes huttok annyira elhíztak, hogy képtelenek voltak megmozdulni a saját erejükbõl, Tagta azonban nem volt annyira kövér, és öregnek sem látszott.

Ennek ellenére, ahogy elnézte a zabáló Tagtát, Han neki is kövér és tespedt jövõt jósolt. Ezen a napon a sûrû folyadékkal teli akvárium tartalmát részesítette elõnyben a hutt. A vonagló falatok egyik a másik után kerültek ki a tartályból, hogy eltûnjenek zöldes nyáltól csepegõ szájában.

Han kavargó gyomorral, de rezzenéstelen tekintettel figyelte.

Végül, néhány percnyi intenzív torkoskodás után, Tagta étvágya alábbhagyott. A lord felnézett, és hutt nyelven megkérdezte a vendégeitõl:

– Érti valamelyikük az egyedtln valóban civilizált faj beszédét?

Tudva, hogy Tagta a hutt nyelvre gondolt, Han bólintott.

– Igen, Lord Tagta, én értem – felelte Basic nyelven. – Beszélni viszont nem igazán tudom.

A hutt széttárta apró, puffadt kezét, és meglepetten pislogott dülledt szemével.

– Dicséretes tulajdonság, Solo kapitány. Én magam értem a primitív Basic nyelvet, úgyhogy nem lesz szükségünk tolmácsra. – A vukira mutatott. – És a társa?

– A társam és barátom nem beszéli az ön nagyra becsült népének a nyelvét, Lord Tagta. – Gyûlölte magát ezért az apró bókért, de eltökélte, hogy ameddig lehetséges, igyekszik a hutt kedvében járni. Másként nem is volt érdemes a huttokkal üzletelni, márpedig Han egy hosszú távú és gyümölcsözõ kapcsolatban reménykedett.

– Értem, Solo kapitány – mondta Tagta. – Tehát elhozták a hajómat, miként azt vállalták?

– Igen, excellenciás uram – válaszolta Han. – A harmincnyolcas kikötõhelyre állítottuk be, a Q-7-es csillagkikötõ komplexumban. – Nar Hekka mint a hutt rendszer egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontja, irdatlanul nagy ûrkikötõvel rendelkezett.

– Nagyszerû, kapitány Jól végezte a munkáján – Tagta intett a kezével. – Távozhatnak.

Han nem mozdult.

– Khm… Lord Tagta, ön még tartozik a fizetségem felével.

Tagta szeme elkerekedett a döbbenettõl.

– Mi? Azért jött hozzám, mert fizetséget remélt tõlem?

Han vett egy mély levegõt. Egyik fele legszívesebben eliszkolt volna, hiszen nincs az a pénz, amiért érdemes magára haragítania egy hutt fõurat az embernek. A másik, erõsebbik fele azonban farkasszemet nézett Tagtával, és igyekezett nagyon bátornak mutatkozni. Ennek az énjének volt egy olyan érzése, hogy próbára akarják tenni.

– Igen, excellenciás uram. Azt ígérték, hogy a fizetségem második felét akkor kapom meg, ha sikeresen letettem a hajót a Nar Hekkán. Anélkül, hogy a közelébe engedtem volna egyetlen birodalmit. Azt mondták, ön fogja kifizetni nekem a fizetség eme részét.

Tagta sértõdötten felfújta magát.

– Hogy merészeli azt állítani, hogy belementem volna egy ilyen nevetséges üzletbe? Követelem, hogy távozzon, ember!

Han kezdte elveszteni a türelmét. Keresztbe fonta a karját, szétterpesztette a lábát, és dacosan megrázta a fejét.

– Nem, excellenciás uram. Nekem fizetséget ígértek, tehát fizessen. Amíg meg nem kapom a béremet, egy tapodtat sem mozdulok.

– Pénzt merészel követelni tõlem?

– Ha pénzrõl van szó, sok mindent merészelek – vágott vissza Han.

– Hrrrmmmfff! – mordult el Tagta. – Utoljára mondom, koréliai! – figyelmeztette Hant. – Távozzon, vagy hívom az õrséget!

– Azt hiszi, Csubi és én nem tudunk elbánni néhány gamorraival? – gúnyolódott Han.

Tagta gyilkos tekintettel méregette Hant, de nem hívta az õröket.

– Nézze, excellenciás uram… – folytatta fenyegetõen szelíd hangon Han. – Gondolom, nem szeretné, ha azt mesélném mindenkinek, aki csak az utamba kerül, hogy Tagta, a hutt adós maradt a pilótája fizetségével? – Han megvetõen lebiggyesztette az ajkát. – Kétlem, hogy utána bárki is hajlandó lenne elszegõdni önhöz.

A hutt lord mellkasából egy újabb “hrrrmmmfff” tört fel, megfagyasztva Han ereiben a vért. Talán túl messzire ment?

A másodpercek kínos lassúsággal ketyegtek a fejében, miközben vadul kalapáló szívvel Tagta válaszát várta.

A hutt fõúr végül elkuncogta magát – már ha erre a mély, alig hallható hangra ráillett ez az elnevezés.

– Solo kapitány, maga egy bátor fickó! Csodálom a merészségét! – Kotorászni kezdett az asztal dzsungelében, majd Han felé hajított egy erszényt. – Tessék! Remélem, jól van kiszámolva.

Az átkozott csirkefogó! – gondolta elismerõen Han. – Egész idõ alatt ott hevert elõtte! Csak próbára tett…

A tudat magabiztossággal töltötte el. Han fejet hajtott a hutt elõtt.

– Hálás köszönetünk, Lord Tagta. Nem szeretnék tolakodó lenni, de kérnék öntõl egy szívességet, excellenciás uram.

– Egy szívességet? – bömbölte a hutt, sûrûn pislogva dülledt szemével. – Maga aztán valóban merész, ember! És mirõl lenne szó?

– Ha nem tévedek, ön jól ismeri Lord Jiliacot, uram.

– Igen, üzleti kapcsolatban állok Jiliackal – felelte gyanakvóan Tagta. – Ugyanahhoz a klánhoz tartozunk. Mit akar tõle?

– Nos, azt hallottam, hogy jó pilótákat keresnek a Nar Shaddaan, és tekintve, hogy Lord Jiliac ellenõrzi a Csempészek Holdját, gondoltam, segíthetne nekem elhelyezkedni, uram. Kiváló pilóta vagyok, efelõl biztosíthatom. Ha megtenné, hogy beajánl minket Lord Jiliachoz, rendkívül hálás lennék, uram.

– Ahhh… – robbant elõ a hang a masszív mellkasból. Értem. És mit mondjak neki? Azt, hogy maga szemtelen és mohó, Solo kapitány?

Han elvigyorodott. Most már sínen volt – a huttoknak meglehetõsen bizarr humorérzékük volt, de ettõl még humorérzék volt.

– Ha gondolja, hogy ez segíthet, Lord Tagta…

– Haha! – bódult el jókedvûen a hutt. – Hadd mondjam el, Solo kapitány, hogy eddig nem sok emberrel találkoztam, aki büszke lett volna eme tulajdonságaira! Az én népem azonban, bizony, kiváló erényként tartja számon õket.

– Ahogy mondja, uram – mormogta Han, nem tudva, mit kellene erre válaszolnia.

A hutt lord felmordult.

– Írnok!

Egy kétlábú droid csoszogott elõ egy függöny mögül.

– Parancsol, magasságos uram?

Tagta magához intette a droidot, és elhadart neki valamit hutt nyelven. Han csak annyit értett meg belõle, hogy “pecsétek” és “üzenet”.

Pár perccel késõbb a droid egy tenyérnyi holokockával tért vissza. Átadta Tagtának, és tisztelettudóan hátrébb húzódott. Tagta elolvasta a beleírt üzenetet, elégedetten felmordult, aztán megnyalta a kocka egyik oldalát, és hagyta, hogy a készülék automatikusan magába zárja a zöldes nyálkát.

– Tessék, Solo kapitány – nyújtotta Han felé a holokockát. – Lord Jiliac ebbõl tudni fogja, hogy én küldtem magát. Valóban szüksége van jó pilótákra. Dolgozzon keményen, és elnyeri jutalmát! Mi, huttok többek közt arról vagyunk ismertek, hogy nagylelkûen és jóindulattal viseltetünk a minket szolgáló alacsonyabb létformák iránt.

Han óvatosan megfogta a kockát, de az már nem volt nedves. Az eljárás undorító volt, de nagyon okos – ilyen pecsétet nehéz lett volna hamisítani.

Mélyen meghajolt, és oldalba bökte Csubakkát, aki erre ugyanezt tette.

– Köszönjük, excellenciás uram!

Odakint a rámpa aljában Han megállt, és kettéosztotta a kreditösszeget.

– Arra az esetre, ha valamelyikünket kirabolnák – magyarázta az élénken tiltakozó Csubakkának. – Így legalább egyikünknek marad pénze.

Néhány percnyi séta után Hannak eszébe jutott, hogy milyen átkozottul éhes. A javaslatot, hogy egyenek valamit, mielõtt felülnének egy Nar Shaddaara tartó hajóra, Csubakka élénken támogatta. Han lefékezett egy virágárus bódéja elõtt, és megkérdezte a tulajdonostól – vékony humanoid volt, hosszú, “drótos” pofaszakállal és bolyhos füllel –, van-e valahol a közelben egy jó étterem. A lény a “Csillagutazók Menzá”-jába küldte õket, amely néhány utcával odébb volt található.

Félúton lehettek, mikor Han egy mondat közepén elhallgatott, és riadtan hátraperdült – maga se tudva, miért. A háta mögött, egy kapualjból ebben a pillanatban lépett elõ egy sápadt bõrû, haj helyett két hosszú, húsos csápot viselõ humanoid. A kezében sugárvetõt tartott. A twi’lek, rosszul hangsúlyozott, de jól érthetõ Basic nyelven, elordította magát:

– Megállni mindketten, vagy lövök!

Han ösztönösen tudta, hogy ha engedelmeskedne a parancsnak, halott koréliai lenne – elõbb vagy utóbb. Egy pillanatig sem habozott. Fülsértõ rikoltással oldalra vetette magát, odébb gurult, és fél térdre emelkedett, immár sugárvetõvel a kezében.

A twi’lek fegyverébõl kékeszöld sugár csapott elõ, Han azonban már dõlt is oldalra.

Kábító fokozat!

Han célzott, és lõtt. A vörös sugárnyaláb mellkastájékon találta el a támadót. A férfi elterült, és mozdulatlan maradt. Han biztos volt benne, hogy jó ideig nem fog mozdulni, ha egyáltalán fog valaha, ezért hátat fordított neki, és Csubakkára nézett. A vuki kétrét görnyedve, kábultan álldogált egy sikló mellett. Úgy tûnt, a lövés súrolta. Han odarohant hozzá.

– Jól vagy, pajtás?

Csubakka halk morgással közölte, hogy semmi baja, de Han mindaddig nem nyugodott meg, míg bele nem bámult a vuki szõrös arcába, és meg nem állapította, hogy a tekintete tiszta, s a pupillái jól reagálnak a fényre. Eddig fel sem tûnt neki, mennyire hozzászokott bundás poggyászához. Ha Csubinak baja esett volna…

Átment a twi’lekhez, és letérdelt a férfi mellé. Elég volt egyetlen pillantást vetnie a sugárnyaláb ütötte tátongó sebre, hogy tudja, a lény halott. Szívet és gyomrot szorongató érzés kerítette hatalmába. Ölt már korábban is, de ezt nem lehetett megszokni.

Összeszorította a fogát, és tétova mozdulatokkal átkutatta a holttestet. Egy vibropengét talált az egyik csuklóra, egy másikat pedig az egyik lábikrára szíjazva. A másik csukló belsõ felén egy gyilokvetõ lapult – egy olyan eszköz, amellyel apró, halálos pengéket lehetett lõni az ellenfél létfontosságú szerveibe.

A férfi övébe tûzve, a zubbony alatt, egy sokkoló lapult. Testközelbõl alkalmazandó, ám rendkívül hatékony fegyver volt. A twi’lek egyszerûen odasétálhatott volna Hanhoz, a hátába nyomta volna a sokkolót, és…

Han dermedten bámulta a fegyvert. Egy fejvadász. Remek. Miért is lepõdtem meg? Ez csakis Teroenza mûve lehet Megtudta, hogy életben vagyok, és engem akar.

Ha nem érezte volna meg a veszélyt, és nem reagál ilyen gyorsan, most úton lenne az Ylesiára – hogy kielégítse a fõpap bosszúvágyát.

Csubakka hangosan felmordult. Han felnézett; csak most vette észre, hogy kíváncsi járókelõk gyûrûje veszi körül õket. Felegyenesedett, és figyelmeztetõen körbeintett a sugárvetõvel. A gyûrû kiszélesedett körülöttük. Han odatáncolt Csubakka mellé, egész idõ alatt sakkban tartva a csõcseléket. Biztosra vette, hogy már régen értesítették a bolygó biztonsági szolgálatát, és bár a hatóságok a fejvadászokat szinte mindenhol törvényen kívülieknek tekintették – elhalálozásukat pedig szakmai ártalomnak –, az elõvigyázatosság sosem ártott.

Csubival behátráltak a legközelebbi mellékutcába, aztán illa berek, nyakuk közé vették a lábukat.

Senki nem követte õket.

Teroenza, a kábítószert és rabszolgákat nagyipari méretekben termelõ Ylesia fõpapja – és nem hivatalos ura – a függõszékében üldögélt, miközben zissiai fõkomornyikja vaskos vállát masszírozta. Mint faja minden egészséges tagja jól megtermett lény volt, négy oszlopvastagságú alsó végtaggal, hordó formájú testtel, apró karokkal, hatalmas fejjel. Ez utóbbi, az arca közepébõl kiálló irdatlan szarvat leszámítva, a t’landa tilek távoli rokonaihoz, a huttokhoz tette hasonlatossá. De csak hasonlatossá, hiszen a huttok csupán silány utánzatai voltak a t’landa til fajnak – annak a fajnak, melyet tagjai, nemes egyszerûséggel, a galaxis legszebb fajának tartottak…

Teroenza kecses mozdulattal felemelte aprócska kezét, és lágy mozdulatokkal vaskos bõrébe masszírozta a testápoló olajat. Különösen a szeme környékét kényeztette el. Az ylesiai napot az év legnagyobb részében felhõk takarták, de még így is elég veszélyt jelentett volna a bõrére nézve, ha Teroenza nem teszi meg a szükséges óvintézkedéseket. A gyakori iszapfürdõk segítettek, akárcsak ez a drága olaj.

Teroenza keze a szarvára siklott. Míg a szarut kenegette, a legutóbbi otthoni útjáról ábrándozott. A Nal Huttán sikerült magához vonzania egy nõt, Tilennát, akivel aztán órákon keresztül kenegették egymás testét.

A fõpap felsóhajtott. Kimondhatatlanul sok áldozattal járt a szülõbolygója és a huttokat szolgáló családja iránti kötelezettségei teljesítése, de a legrosszabb az volt, hogy csak hímnemû t’landa tilek jöhettek az Ylesiára. A nõk, fogékonyak lévén a “megvilágosulás”-ra, veszélyt jelenthettek volna a telepek mûködésére.

– Erõsebben, Ganar Tos! – mormogta Teroenza a t’landa tilek nyelvén. – Túl keményen dolgoztam az utóbbi napokban. Túl sok munka, túl sok stressz. Meg kell tanulnom lassítani és lazítani.

Teroenza vágyódva a szomszéd helyiség, a kincseskamra díszes ajtaja felé pillantott. Mohón, szinte beteges vágytól hajtva gyûjtötte a mûkincseket. A galaxis minden tájáról vásárolt és “szerzett” ritkaságokat; a gyûjteménye jelentette számára az egyetlen örömet ezen a halálosan unalmas és középszerû világon.

Közel négy évébe került helyreállítani a gyûjteményét, miután az a gyalázatos gazember Vykk Draygo feldúlta a termet, és ellopta legértékesebb kincseit. És most kiderült, hogy ez a féreg “Vykk Draygo” még életben van. Miután ellenõriztette a devaroni ûrkikötõ-parancsnokság adatbázisát, azt is megtudta, hogy annak a lelkiismeretlen bûnözõnek az igazi neve “Han Solo”.

Már annak a borzalmas éjszakának az emlékétõl is heves remegés fogta el. Önkéntelenül lehajtotta a fejét, mintha fel akarná nyársalni leggyûlöltebb ellenségét. A mit sem sejtõ Ganar Tos ujjai belemélyedtek megfeszített nyakizmaiba, fájdalmat okozva a t’landa tilnek. Teroenza feljajdult, és szitkozódni kezdett. Solo lövöldözött a kincseskamrájában, kijavíthatatlan károkat okozva néhány mûremekben. A fehér jadekutat a galaxis legjobb szobrásza állította helyre, de már nem volt az igazi.

Teroenza füstölgésének Kibbick, a hutt megjelenése vetett véget. A fiatal hutt még elég jó kondícióban volt ahhoz, hogy antigravitációs szán nélkül is mozogni tudjon – önerejébõl, izmos altesti és farokizmaival tolva magát elõre a padlón.

Teroenzának fel kellett volna állnia, hogy illõen köszöntse felettesét, de mindketten eltekintettek az efféle formaságoktól. Kibbick még túl fiatal volt ahhoz, hogy egy ilyen poshadt világban legyen elzárva – ráadásul csak formailag vezetõ beosztásban –, és ennek megfelelõen totális érdektelenséggel viseltetett Teroenza ügyei iránt. Kibbick egyébként az elhunyt Zavval, a korábbi hutt helytartó unokaöccse volt. Zavval testvére, a befolyásos hutt vezetõ, Lord Aruk a nagybátya volt.

A fõpap barátságosan biccentett Kibbicknek. Nem örült, hogy a nyakába varrták a kölyköt, de nem akart konfliktust.

– Üdvözletem, excellenciás uram. Hogy vagyunk?

Az ifjú hutt közelebb siklott a fõpaphoz. A bõre, ellentétben az öregekével, akik a mozgáshiánytól “elzöldültek” a hátgerincük környékén, egyenletes sárgásbarna volt. Mivel még kövér sem volt, a szemét nem árnyékolták bõrredõk, így a szemgolyói kidülledtek, vizslató arckifejezést adva gazdájuknak. Teroenza azonban tudta, hogy a látszat ellenére a fiatal hutt a legkevésbé sem kíváncsi ennek a világnak a dolgaira.

– A nalafabékák, amiket megígért – mondta Kibbick hutt nyelven. Mivel a mellkasa még nem fejlõdött ki teljesen, a hangja mély volt, de nem öblös. – A szállítmány nem érkezett meg, Teroenza! Pedig már nagyon készültem egy kiadós nalafabéka-vacsorára. – Színpadiasan felsóhajtott. – Olyan kevés élveznivaló van ezen az átkozott bolygón! Utánanézne, hogy mi van?

A fõpap békítõen felemelte a kezét.

– Hát persze, excellenciás uram. Megkapja a nalafabékákat, efelõl ne aggódjon. Én magam nem fogyasztom õket, de tudja, Zavvalnak az egyik kedvenc csemegéje volt. Máris elküldök egy csapatot az erdõbe, hogy gyûjtsenek önnek.

Kibbick láthatóan megkönnyebbült.

– Ez már jobban hangzik. Ó, és Teroenza, egy új fürdõszolgára van szükségem. A régi rabnõnek meghúzódott a háta, amikor megemelte a faromat, hogy beolajozza, ezért visszaküldtem a gyárba. A nyüszítése már kezdett az idegeimre menni, márpedig nekem érzékenyek az idegeim, mint tudja.

– Igen, ezzel tisztában vagyok – vágott megértõ arcot Teroenza, holott éppen a hutt volt az, akinek az állandó nyafogását alig lehetett kibírni. Nem szabad elfelejtened, hogy Kibbick szabad kezet adott neked, figyelmeztette magát. Ha már el kell viselned egy huttot a nyakadon, akkor õ az ideális fõnök. – Rendben, gondoskodom róla.

A Zavval halálát követõ idõszakban Teroenza megbizonyosodhatott afelõl, hogy egyedül is képes mûködtetni és irányítani az ylesiai fûszergyártást és rabszolga-kereskedelmet, de a Besadii bûnszövetséget, a kajidicet irányító Lord Aruk ragaszkodott a hagyományokhoz. Ha egy Besadii vállalkozás virágzott, akkor azt a klán valamelyik tagjának kellett felügyelnie.

Így varrták Teroenza nyakába az ifjú Kibbicket. A fõpap elfojtott egy sóhajt. Nem lett volna bölcs dolog kimutatnia a türelmetlenségét.

– Lenne még valami, excellenciás uram? – kérdezte színlelt alázattal.

Kibbick elmélyülten gondolkodott egy pillanatig.

– Igen, azt hiszem. Ma reggel beszéltem Aruk bácsival, és õ tudni szeretné, hogy mi ez az ötezer kredites díj, amit kitûzött egy Han Solo nevû ember fejére.

Teroenza összedörzsölte olajos kezeit.

– Tájékoztassa Lord Arukot, hogy néhány nappal ezelõtt felbukkant Vykk Draygo, Zavval halottnak hitt gyilkosa. Az igazi neve Han Solo, és két hónappal ezelõtt kirúgták a birodalmi flottától. – Teroenza dülledt szeme könnybe lábadt az izgatottságtól. – A vérdíj és a kikötés, hogy élve kell leszállítani, garantálja, hogy ez a huttgyilkos hamarosan a kezünk közt lesz. És akkor végre meglakol a bûneiért!

– Értem – felelte Kibbick. – El fogom magyarázni Aruk bácsinak, bár ahogy ismerem, nem fogja helyeselni, hogy ilyen magas díjat ígért egy élve elfogásért. Magam sem értem, mi szükség rá. Bõven elegendõ lenne, ha a szerencsés fejvadász bizonyítékot, például genetikai anyagot hozna annak igazolására, hogy végzett Solóval.

Teroenza egy heves mozdulattal felpattant függõszékébõl, és idegesen, farkát csapkodva fel-alá kezdett járkálni a teremben.

– Ön nem érti Solo bûntettének a természetét, excellenciás uram! Ha látta volna, mit mûvelt Solo az ön nagybácsijával! Borzasztó volt hallani a halálhörgését, látni, ahogy tehetetlenül vergõdik! És mindez egy nyomorult ember miatt!

Teroenza vett egy mély lélegzetet, hogy csillapítsa dühét.

– Példát kell állítanunk, olyan példát, amely elrettentésül szolgálhat még az elkövetkezendõ korokban is azon alacsonyrendûek számára, akik arra mernek gondolni, hogy kezet emeljenek egy huttra! Solónak meg kell halnia, gyötrelmes, lassú kínhalállal!

Teroenza lefékezett a szoba közepén; remegett az indulattól, kezeit apró, párnás gömbökké szorította.

– Kérdezze meg Ganar Tost! – kiáltott fel. Tudta, hogy bohócot csinál magából Kibbick elõtt, de képtelen volt fékezni magát. – Kérdezze õt Solo arroganciájáról, arcátlan viselkedésérõl! Az a mocsok ember megérdemli a halált, nem igaz, Ganar? – sipította hisztérikusan.

Az öreg zissiai komornyik alázatosan fejet hajtott, de szemei szenvedélyesen csillogtak reumás tokjaikban.

– Uram, ön a színtiszta igazságot mondta. Han Solo megérdemli a halált, a hosszú és gyötrelmes szenvedést. Sokunk életét tönkretette, köztük az enyémet is. Elrabolta a páromat, a menyasszonyomat, az én gyönyörûséges Briámat! Már alig várom a napot, amikor egy fejvadász bevonszolja õt ide, hogy ön kitölthesse rajta iszonyatos haragját. Táncolni fogok az örömtõl, ha meghallom a jajkiáltásait!

Kibbick döbbenten elhátrált a felhevült párostól.

– Én… nos… – szólalt meg végül –, mindent meg fogok tenni, hogy meggyõzzem Aruk bácsit.

Teroenza hálásan bólintott; talán ez volt az elsõ alkalom, hogy nem játszotta meg magát a fiatal hutt elõtt.

– Gyõzze meg, kérem! – mondta õszinte alázattal. – Keményen dolgozom a Besadii klánnak és a kajidicnek már majdnem egy évtizede. Ön túlságosan is jól tudja, excellenciás uram, milyen áldozatokkal jár ezen a bolygón szolgálni. Ennek ellenére nem szeretek kérni, de Han Solo… Han Solót meg kell kapnom. A kezem által fog megdögleni, olyan kínok közt, hogy megváltás lesz neki a halál.

Kibbick megbillentette tömzsi fejét.

– Elmagyarázom Aruknak – ígérte. – Han Solo a magáé lesz, fõpap.

3. fejezet

Nar Shaddaa

Mielõtt megvette volna a Nar Shaddaara szóló jegyeket, Han felkeresett néhány kétes hírû lebujt az ûrkikötõben. Kifizetett pár adag italt, bizalmasan elsutyorgott egy-két italgõzös személlyel, és már ott is állt a bolygó legjobb hamisítója elõtt.

Az igazolványok készítésére szakosodott hamisító egy cyk nõ volt a hasonló nevû bolygóról. A szõrtelen, sápadt és feszes bõrû lényt mintha egyenesen a hivatása gyakorlására teremtették volna. Hatalmas szeme rendkívül éles látást biztosított számára, ujjai pedig, melyekbõl hét darab volt mindkét kezén – köztük két hüvelykujj –, olyan vékonyak és fürgék voltak, hogy a cyk két holovésót tudott mûködtetni velük egyszerre. Han tátott szájjal bámulta, mint készülnek el a szeme láttára az õt Garris Kyllként, Csubakkát pedig Arrikabukk-ként azonosító kártyák. (Nem tudhatta, hogy Teroenzának tudomása van-e Csubakkáról, ezért nem akart kockáztatni.)

Miután megvették az új névre kiállított jegyeket, Han és Csubakka – immár jelentõsen megcsappant kreditkészletük társaságában – felszálltak a Nar Shaddaa felé tartó Stellar Princessre.

Az út eseménytelenül telt, Han azonban képtelen volt lazítani. Rossz elõjelnek tartotta, hogy éppen most, csempészkarrierje kezdetén vált újra a fejvadászok célpontjává. Az út valamivel tovább tartott egy napnál, annak ellenére, hogy a Nar Shaddaa és a Nar Hekka egészen közel voltak egymáshoz. Ennek oka az volt, hogy az utat fénysebességnél lassabban kellett megtenni. A Stellar Princess régi hajó volt, antik navigációs számítógépe nem tudta kiszámolni egy hipertéri ugrás koordinátáit az Y’Toub csillaga és hat bolygója által keltett gravitációs kútban. A gravitációs kutak, ezt minden pilóta tudta, jócskán megbonyolították a hipertéri ugrások paramétereinek a kiszámolását.

Azon az éjszakán, a fülkéje szûk fekhelyén kucorogva, Han azt álmodta, hogy újra kadét a caridai Akadémián. Álmában sietve befejezte a csizmája fényezését, aztán kirohant a gyakorlótérre, hogy a többiekkel együtt felsorakozzon a szemlére. Mint mindig, az egyenruhája kifogástalan állapotban volt, a csizmája kristálytükörként csillogott, még a hajszálai is meghatározott rend szerint helyezkedtek el a fején – a legutolsó szálig.

Ott állt, váll váll mellett a többi kadéttal, éppen úgy, mint egy alkalommal a való életben, és az Akadémia kabalaholdját bámulta, mikor az, hátborzongató csendben és a legváratlanabb pillanatban, egyszer csak tûzgolyóvá vetette szét magát. Döbbent morajlás futott végig a kadétok tömegén, ahogy az izzó gázgyûrûtõl és repkedõ törmelékdaraboktól kísért tûzlabda betöltötte az égboltot…

Aztán, ahogyan az álmokban az lenni szokott, minden átmenet nélkül megváltozott a helyszín, és Hannak már nem a tûzzel, hanem egy hadbíróság magas rangú tisztjeivel kellett szembenéznie. Egyikük, Ozzel admirális fakó, monoton hangon felolvasott, mialatt egy fiatal hadnagy módszeresen leszaggatott minden rangjelzést és jelvényt Han egyenruhájáról, míg végül már csak a cafatokban lógó zubbony maradt rajta. Az ifjú hadnagy ezután kifejezéstelen arccal kivonta Han díszkardját, és kettétörte a térdén. (A pengét elõzõleg lézerrel bemetszették, hogy könnyen törjön.)

Mikor ezzel is megvolt, a hadnagy, még mindig olyan szenvtelenül, mint egy droid (noha Tedris Bjalin fölötte járt az Akadémián, és jó barátok voltak), arcon legyintette Hant, hogy kifejezze a flotta megvetését. Végül, a kiközösítési ceremónia utolsó rituális gesztusaként, Tedris a barátja csizmájára köpött. Han szédülten figyelte a tükörfényes csizmán éktelenkedõ habos, szemtelenül csillogó pacnit…

Annak idején, amikor ez csakugyan megtörtént, Han titokban hálás volt Tedrisnek, hogy nem köpött az arcába, ahogyan azt joga lett volna megtenni. Akkor rezzenetlenül tûrte, bár ehhez minden akaraterejére szüksége volt; most azonban, álmában, tiltakozóan felüvöltött, és Tedrisnek ugrott…

…hogy rögtön utána felébredjen az ágyában, csuromvizesen és remegve.

Felült, bizonytalanul beletúrt a hajába, és azzal igyekezett vigasztalni magát, hogy az egész csupán álom volt – a megaláztatást már régen elszenvedte, és soha többé nem kell végigmennie rajta.

Soha többé.

Lemondóan sóhajtott. Olyan keményen dolgozott, hogy bejuthasson az Akadémiára, és annyi küzdelmébe került bent maradni. Neveltetési hiányosságai ellenére (márpedig ezekbõl akadt szép számmal) Han Solo minden igyekezetével azon volt, hogy a legjobb kadétok közé kerüljön. És ez sikerült is. Elfacsarodó szívvel gondolt az avatás napjára. Kitüntetéssel végezte az Akadémiát, és ez a nap élete egyik legcsodálatosabb napja volt.

Keserûen megingatta a fejét. Semmi értelme a múltban élned, Solo… figyelmeztette magát. Azok az emberek – Tedris, Meis kapitány, az a vén bolond Ozzel admirális – és a tiszttársai többé már nem játszónak szerepet az életében. Han Solo meghalt számukra. Meghalt és eltemették. Soha többé nem fogja látni Tedrist…

Han nyelt egy fájdalmasat. Egész fiatal korában arról álmodott, hogy egyszer majd birodalmi tiszt lesz belõle; olyan ember, akire mindenki felnéz, akit mindenki csodál. Az Akadémia éppen ennek az új életnek ígéretét, a kezdetet jelentette számára – a lehetõséget, hogy szakítson sötét múltjával, és törvénytisztelõ polgárként élhesse tovább életét. Tisztában volt a képességeivel, ahogyan a hiányosságaival is, éppen ezért keményen dolgozott, hogy kihozza magából a legjobbat és pótolja mindazt, ami a neveltetésébõl hiányzott. Végcélja nem kevesebb volt, mint majdan egy napon birodalmi admirálissá, egy flotta parancsnokává – vagy ha inkább a TIE-vadászgépek mellett döntene, akkor tábornokká – válni.

Solo tábornok… emlékezett vissza sajgó szívvel a titokban annyiszor elmotyogott címre. Olyan jól hangzott… de most már ideje volt felébredni, és szembenézni a tényekkel. A tekintélyét örökre elvesztette, amikor nem hagyta, hogy Csubakkát hidegvérrel megöljék. Ennek ellenére soha nem bánta meg, hogy így döntött. Az Akadémián és a birodalmi erõknél eltöltött évek alatt éppen eleget tapasztalt a birodalmi tisztek és katonák kegyetlenkedéseibõl.

Eleinte csak más fajok egyedei váltak a célpontjaik, az utóbbi idõkben azonban egyre gyakoribbá váltak az emberek ellen elkövetett atrocitások. A Császár viszonylag szelíd diktátorból könyörtelen kényúrrá vált, akinek mintha az lett volna az életcélja, hogy szolgasorba tiporja birodalma alattvalóit.

Han biztos volt benne, hogy már úgysem bírta volna sokáig a flottánál. Elõbb-utóbb õ is parancsot kapott volna, hogy vegyen részt a “demonstrációk” egyikében, melyeknek az volt a céljuk, hogy félelmet keltsenek a forrongó világok lakóiban. Jól ismerte magát, nem habozott volna a szemébe vágni az illetékesnek, hogy nem tartja a tiszti becsülettel összeegyeztethetõnek ezeket az akciókat. A devaroni erõfitogtatáskor például hétszáz helyi polgárt gyilkoltak meg, ami már tömegmészárlásnak számított.

Han ölt már, de mindannyiszor azért, hogy az életét védje. A devaroni esetben azonban védtelen foglyokról volt szó. Nem, soha. Inkább legyen csempész vagy tolvaj, mint véreskezû katona.

Öltözködni kezdett. Elõször a kék katonai fazonú nadrágba bújt bele. Amikor kirúgták a flottától, azt hitte, meg fogják fosztani a nadrágja szélét díszítõ vérvörös koréliai kitüntetéstõl – ahogy azt a többi jelvényével tették –, de meghagyták neki. Valószínûleg azért, mert nem birodalmi kitüntetés volt. Katonák kaphatták, és a rendkívüli hõsiesség jutalma volt, de nem a Birodalom, hanem a koréliai kormány adományozta koréliaiaknak.

Rázós napok voltak, emlékezett vissza Han arra az alkalomra, amikor kiérdemelte magának a kitüntetést. Ahogy felhúzta a csizmáját, a hüvelykujja végigszaladt az egyenetlen szélû csík mentén. Han az utóbbi hónapok bolyongásai alatt rájött, hogy a nem koréliaiaknak fogalmuk sincs róla, milyen magas kitüntetést hurcol magával civil öltözékén. A legtöbben azt hitték, egyszerû díszítõelem.

Ami tökéletesen megfelelt Hannak. Hûségesen viselte, mint egyetlen megmaradt katonai kitüntetését, de nem hangoztatta, hol és hogyan szerezte.

Vannak dolgok, amikrõl jobb nem beszélni.

Magára öltötte világosszürke ingét, majd a valamivel sötétebb árnyalatú zakót, aztán vállára kanyarította a hátizsákját, és kilépett a folyosóra. A panorámaterembe ment, mert látni akarta a közeledõ Nar Shaddaat. A hajó az utasok mellett teherárut is szállított, így meglehetõsen igénytelennek számított a többi utasszállítóhoz viszonyítva, de a hatalmas ablak innen sem hiányzott. A csillagok látványa megnyugtatta és elszórakoztatta a legtöbb lényt, ezen szinte minden hajót elláttak panorámaablakkal.

Han az ablak elõtt állva találta Csubakkát. Szótlanul a vuki mellé lépett, és kinézett az ûr végtelenjére.

Egy hatalmas – a Koréliánál lényegesen nagyobb – bolygó felé száguldottak, melynek gömbjét a sivatagok sárgásbarnája, a vegetáció romlott zöldje és az óceánok ólomkékje tette már messzirõl felismerhetõvé. Han csak egyszer járt itt, öt évvel korábban, de a látványt semmivel nem lehetett összetéveszteni.

– A Nal Hutta – mondta Csubinak. – Hutt nyelven nagyjából azt jelenti, hogy “ragyogó ékszer”, de hidd el nekem, pajtás, hogy nem az! Csupa mocsár meg dagonya az egész hely, és úgy bûzlik, mint egy eldugult csatorna. – Elfintorodott, mintha máris orrában érezte volna a bûzt.

A hajó úti célja azonban nem a hutt rendszer központja volt. A Stellar Princess, kihasználva a bolygó gravitációs erejét, lassítani kezdett. Csubi felmordult.

– Nem, még nem jártam a Nar Shaddaan – felelte Han. Olyan rövid ideig voltam a Nal Huttán, hogy még csak nem is láttam a holdat. – A Nar Shaddaa karimája elõbukkant a bolygó mögül. Csubi feltett egy újabb kérdést. – Igen, a két égitest úgy mozog, mint két fogaskerék. Mindig ugyanazt az arcukat mutatják egymásnak – magyarázta Han. – Ugyanaz a forgásidejük.

A holddal együtt az ûr tengerében lebegõ roncsok is elõúsztak a Nal Hutta mögül. Amint közelebb kerültek hozzájuk, kiderült, hogy a legkülönfélébb eredetû és formájú ûrjáró hajók maradványai. Han, képzett pilóta lévén, egy részüket azonosítani tudta, de szép számmal akadtak olyanok is, amiket nem tudott hova tenni.

A Csempészek Holdja tekintélyes méretû hold volt, a legnagyobb, amit valaha látott. Hajótetemek ölelték körül, és volt belõlük annyi, hogy a Stellar Princessnek. többször is irányt kellett változtatnia, hogy kikerülje õket.

Többségük kiégett vagy szitává lõtt és kibelezett hajótest volt. Az oldalaikon látható horpadásokból és karcolásokból ítélve sok közülük már évtizedek vagy akár évszázadok óta ott lehetett. Han azon tûnõdött, vajon miért van belõlük ennyi; aztán megpillantotta a holdat körülölelõ légies burkot, és egyszeriben világosság gyúlt a fejében.

– Hé, Csubi… ez megmagyarázza a roncsokat – bökött elõre az ujjával Han. – Látod azt a halvány csillogást a Nar Shaddaa körül? Energiapajzs. Ezek meg kalózhajók roncsai lehetnek. Vagy hívatlan vendégek… Nem engedték be õket, és tüzet nyitottak rájuk ionágyúkkal. Hátborzongató, nem?

Csubakka egy halk “hrrrnnn”-nel jelezte, hogy õ is így gondolja.

A pajzs miatt nem lehetett tisztán kivenni a holdfelszínt, de annyi azért látszott, hogy szinte teljes egészében épületek borítják. Magas, csúcsos tornyok meredeztek az ég felé az építmények dzsungelébõl. Tisztára mint egy miniatûr Coruscant, emlékezett vissza Han a bolygóra, amely egyetlen összefüggõ város volt.

Miközben a híres-hírhedt Csempészek Holdját bámulta, Hannak eszébe jutott az álma. Akkor, abban a lidércnyomásban egy másik, egy másabb holdra nézett fel. Különös – de az a dolog a kabalaholddal tényleg megtörtént. Han az udvaron állt a kadéttársaival, és szájtátva figyelte a Carida apró holdja helyén izzó tûzgömböt.

Talán a tudatalattija üzent neki ezzel az álommal, hogy eszébe juttasson valamit, amirõl megfeledkezett. Han feljebb rántotta a vállán a hátizsákot.

– Mako – motyogta.

Csubakka kérdõn ránézett. Han vállat vont.

– Csak arra gondoltam, hogy felkereshetnénk Makót.

Csubi oldalra döntötte a fejét, és elmurrogott egy kérdést.

– Mako Spince – válaszolta Han. – Végzõs volt az Akadémián, mikor megismertem. Jól megvoltunk egymással. Azt hallottam, vannak kapcsolatai a Nar Shaddaan. Állítólag még lakott is itt egy ideig. Nem ártana beszélni vele, hátha segít nekünk valami zsíros állást keríteni.

Mako tíz évvel idõsebb volt, mint Han, és két különbözõ világ gyermekei voltak. Han utcagyerek volt mindaddig, míg a könyörtelen és szadista Garris Shrike “pártfogásába” nem vette, hogy bûnözõt faragjon belõle. Mako viszont egy fontos birodalmi szenátor fia volt. Mindent megkapott az élettõl, de – talán éppen ezen – hiányzott belõle Han eltökéltsége. Mako számára az Akadémia nem volt több egy nagy és izgalmas játszótérnél.

Végzõs volt, két évvel idõsebb Hannal, ez azonban – ahogyan a kettejük közt lévõ társadalmi szakadék sem – nem akadályozta meg õket abban, hogy elválaszthatatlan barátokká váljanak. Együtt jártak fogathajtó versenyekre, vad pánikat rendeztek, és fáradhatatlanul heccelték a nehézfejû kiképzõ altiszteket. A fõkolompos azonban mindig Mako volt. Han óvatosabb volt, egyetlen pillanatra sem felejtette el, milyen keményen meg kellett dolgoznia, hogy felvegyék az Akadémiára. Mindig nagyon vigyázott rá, hogy ne kapják el; Mako, tisztában lévén azzal, hogy az apja kapcsolatai révén gyakorlatilag érinthetetlen, semmitõl nem riadt vissza.

Az Akadémia kabalaholdjának felrobbantása volt a legnagyobb, és egyben utolsó “csínytevése”.

Han tudott róla, hogy Mako készül valamire – valami nagy bulira. Mako õt is be akarta vonni, Han azonban, arra hivatkozva, hogy készülnie kell a következõ napi vizsgára, nemet mondott neki. Ha sejtette volna, hogy Mako miért akar betörni az Akadémia fizikalaborjába, biztosan megpróbálta volna lebeszélni õrült tervérõl.

Azon az estén, míg Han “A hipertéri csapatszállítás gazdasági oldala” címû tanulmányát ina, Mako behatolt Cal-Meg professzor laborjába, és ellopott egy gramm antianyagot. Ezután elkötött egy egyszemélyes ûrkompot és egy ûrruhát az Akadémia hangárjából, s felszállt.

Leszállt a kabalahold felszínén – ez volt a legközelebbi a Carida három kísérõje közül – és elhelyezte az antianyagot tartalmazó kapszulát a hatalmas akadémiai pecsét közepén, amelyet még évtizedekkel korábban, a letûnt Köztársaság idején véstek lézerrel a kõzetbe. Mako – szerencséjére – az ûrbõl, távirányítással robbantotta fel a töltetet. Késõbbi bevallása szerint a pecsétet akarta lerobbantani a holdról.

Mako azonban alulbecsülte az antianyag erejét. Nemcsak a pecsét, hanem az egész hold felrobbant, az udvaron sorakozó kadétok szeme láttára.

A gyanúsítottak közt természetesen Mako is ott volt. Olyan sok turpisságot követett már el, hogy a tisztek rutinszerûen elõvették, valahányszor rendbontás történt. A törmelék még szét sem oszlott a Carida körül – ahol fokozatosan egy egyenetlen gyûrût hozott létre –, mikor a tettes már a vizsgálóbizottság elõtt állt.

Hant is elõvették, õt azonban igazolni tudta egy barátja, aki épp a betörés idõpontjában jött át hozzá, hogy asztrofizikából korrepetáltassa magát. Han alibije megingathatatlan volt.

Mako nem mondhatta el ugyanezt magáról.

A kihallgatáson azzal gyanúsították, hogy terrorista, aki a bomlasztás szándékával vetette fel magát a kadétok soraiba. Han, hogy tisztázza Makót eme nevetséges vád alól, önként vállalta, hogy igazságszérum hatása alatt vallomást tesz. A bizottság kénytelen volt elfogadni, hogy Mako egyedül cselekedett, és kizárólag csínytevés céljával. A terrorizmus vádja alól tehát felmentették, de többé nem maradhatott az Akadémián.

A szenátor – mint mindig, ha a fia bajba keverte magát ezúttal is megjelent, de már õ sem segíthetett. Jobb híján “pénzsegélyben” részesítette a fiát, remélve, hogy az, ha már katonatiszt nem lehet belõle, megalapozhatja magát az üzleti életben. Honnan is sejthette volna, hogy a fia hajóra és csempészárura fogja költeni a tõle kapott tõkét? Mako ezután felszívódott, de Han tudta, hogy Spince pajtás nem az a fajta fickó, aki csak úgy eltûnik a süllyesztõben. Mako aztán nem. Ha valahol kaland és jó pénz van kilátásban, akkor ott meg fogja találni Makót.

Han biztos volt benne, hogy a Nar Shaddaan a nyomára fog bukkanni.

A Stellar Princess már a bolygóméretû égitest közelében járt – a Nar Shaddaa átmérõben közel egyharmada volt a hatalmas Nal Huttának. Még mindig nehéz volt kivenni a részleteket a pajzs, és immár az alatta villogó fények miatt. Ahogy a hajó közelebb ért, a ködös pajzsfelület egy része hirtelen eltûnt. A Stellar Princess átsiklott a nyíláson, és pillanatokkal késõbb belépett az atmoszférába.

Han most már láthatta a villogó fények forrásait: óriási hologramok voltak, melyek árukat és szolgáltatásokat reklámoztak. Az egyik elég közel volt ahhoz, hogy Han elolvashassa.

“Partnerek minden fajból – szerezze meg õket nálunk! Bármit bárkivel! Ön adja a kreditet, mi adjuk a testet és az élvezetet!”

Remek kis helynek ígérkezik, gondolta gúnyosan Han. Látott már korábban is bordélyházakat reklámozó hirdetéseket, de ennyire közönségeset még nem.

A felszín vészesen közeledett, de bármerre nézett Han a panorámateremben, egyetlen ülést sem látott, ahova beszíjazhatta volna magát. Aztán feltûnt, hogy a többi utas egyáltalán nem zavartatja magát. Mindenki megragadta a hozzá legközelebb esõ fogódzót, és egykedvûen várták, hogy a Stellar Princess talajt érjen. Han a vukira nézett, vállat vont, és õk is ugyanazt tették, mint a többiek. Han tapasztalatból tudta, hogy jóval nehezebb utasként elviselni a landolást, mint pilótaként. Ha valakinek le kell tennie egy hajót, akkor nincs ideje arra, hogy a kényelmetlenségekkel foglalkozzon.

Néhány másodperccel késõbb a hajó megrázkódott, majd megállapodott a betonplaccon.

Han és Csubakka a többi utassal együtt a légzsilip felé indult. Míg arra vártak, hogy kiengedjék õket, Han szemügyre vette az utastársait. Egytõl egyig marcona képû, elszánt tekintetû lények voltak. Többségükben férfiak, de akadtak köztük nõk is, akik még az elõbbieknél is veszélyesebbnek látszottak. Családokat, párokat nem lehetett látni, ahogyan öregeket sem.

A barabel tökéletesen beleillene a képbe, gondolta Han, miközben észrevétlenül megtapogatta a sugárvetõjét.

A légzsilip ajtaja oldalra siklott, és az utasok letódultak a rámpán. Han beleszippantott a levegõbe, és elfintorodott. A háta mögött Csubi felnyüszített.

Tudom, hogy bûzlik – dünnyögte Han. – Jobb lesz, ha hozzászoksz, pajtás! Itt leszünk egy ideig.

Csubakka sóhaja többet mondott minden ékes vuki kifejezésnél.

Han nem akart tapasztalatlan jövevénynek látszani, ezért igyekezett minél kevesebbet bámészkodni. Amikor végre alkalma nyílt észrevétlenül körbevizslatni a környezetét, ugyanaz a látvány fogadta, mint annak idején, amikor elõször tette a lábát a Coruscantra: épületek, felhõkarcolók, tornyok, mozgójárdák és leszállópályák tömkelege, sehol egy talpalatnyi szabad terület. Az egész bolygó egy végtelen betonerdõ volt, melynek lombjait rikító holografikus hirdetésekkel aggatták tele.

A hasonlóság azonban csak addig tartott, míg alaposabban szemügyre nem vették a helyet. A szomszédos utcákat, noha a hold egyik felsõ szintjén voltak, össze sem lehetett hasonlítani a Coruscant – vagy ahogy újabban emlegették, a Birodalmi Központ – felsõbb szintjeivel.

A Coruscant “teteje” tiszta volt, épületei mûalkotásszámba mentek, és elég távol voltak egymástól ahhoz, hogy még a tövükbe is bõséges napfény jusson. Piszkot és elhanyagolt épületeket csak akkor látott az ember, ha néhány száz szinttel lejjebb ereszkedett. A Nar Shaddaa legfelsõ szintje azonban olyan volt, mint a Coruscant legmélyebb bugyrai. Ha ez a legfelsõ szint, nézett le borzongva egy graffitival dekorált betonszakadék mélyébe Han, akkor milyen lehet odalent? Egyszer már járt a Coruscant egyik legalsó szintjén, és amit ott látott, az elég nyomasztó volt ahhoz, hogy örökre távol tartsa a bolygóméretû városok alsó szintjeitõl.

A Nar Shaddaanak azonban még az égboltja sem volt biztató, barnás színével minduntalan arra ösztönözte a határtalan kékhez szokott jövevényt, hogy lekapja nem létezõ napszemüvegét. Ebben az égi pocsolyában fürdött a Nal Hutta, kövéren és lomhán, mint azok a lények, melyek otthonuknak nevezték. Legalább tíz fokot elvett az égbõl, amibõl Han arra következtetett, hogy a Nar Shaddaan két éjszaka lehet: az egyik akkor, amikor a hold adott része elfordul a naptól, a másik pedig akkor, amikor a Nal Hutta napfogyatkozást okoz. A bolygó iszonyatos méretébõl adódóan a teljes napfogyatkozás akár órákig is eltarthatott.

Csubi felnyögött, aztán nyüszített egy rövidet.

– Úgy van, pajtás – helyeselt Han. – A Coruscanton legalább fákat és díszcserjéket ültettek. Igaz, ezen a bûzgolyón úgysem maradnának meg a növények. Õszintén remélem, hogy ez a penészre is vonatkozik.

Elindultak a pályáról levezetõ rámpán. A rámpa véget nem érõ csigavonalban haladt lefelé a torony mellett. Ahogy ereszkedtek, és a szomszédos felhõkarcolók fokozatosan eltakarták elõlük az eget, úgy vált egyre sötétebbé a rámpa környéke. A többi utas már régen eltûnt, már csak ketten voltak a lépteiktõl visszhangzó félhomályban. A gyéren elhelyezett, halvány világítótestek reménytelenül alulmaradtak az árnyékkal vívott küzdelemben, óvatosságra intve Hant.

Mintha egy hatodik érzéke vezérelte volna, épp abban a pillanatban tapogatta meg biztonságérzetet adó sugárvetõje agyát, amikor a semmibõl kicsapott a kékeszöld energiasugár.

Han reflexei mindig is gyorsak voltak, és a tudat, hogy újból vadásznak rá, csak még jobban felpörgette. Mielõtt még a sugár szétkenõdött volna a falon, Han hasra vetette magát, és lejjebb gurult a rámpán. Mire megpillantotta a támadót egy köpcös, szõrös arcú emberszabásút –, már kezében volt a fegyver. Tétovázás nélkül lõtt, majd automatikusan odébb ugrott, hogy ne legyen a torkolattûz helyén, és a falhoz lapult. A támadó – Han úgy sejtette, bothai – közelében jókora kráter keletkezett a betonban, de mellétalált.

Csubakka felüvöltött. Han a barátjára pillantott; Csubakka, a fal ívétõl fedezve, egyelõre biztonságban volt. Han intett neki, hogy maradjon veszteg. Csubakka izgatottan elõrefelé bökött a nyílpuskájával.

Mit akar ezzel?, tûnõdött Han. Csubi türelmét vesztve elordította magát. Annak, aki nem ismerte a vuki nyelvet, a hang egyszerû dühödt ordításnak tûnhetett. Han azonban megértette.

Elrugaszkodott a fal mellõl, és vaktában leadott két lövést. A válasz nem maradt el. Kékeszöld bénító sugár sistergett el mellette. Han felüvöltött a fájdalomtól, majd kétrét görnyedve elejtette a pisztolyát, és elterült a betonon. Remélem, mûködni fog…

Gyors, határozott léptek közeledtek…

…aztán egy pendülés hallatszott, majd rögtön utána egy hangos dübbenés és egy elfúló halálhörgés.

Han oldalra gurult és felpattant, még idejében ahhoz, hogy összerogyni láthassa a támadóját. A bothai szõrös arca eltorzult a fájdalomtól, ujjai egy füstölgõ lyukat markolásztak a mellkasán.

Egy fejvadász. Han felismerte a fajtáját, bármilyen fajhoz is tartozott. A férfi rándult még egyet, aztán mozdulatlan maradt.

Han a társára nézett és elismerõen bólintott.

– Szép lövés volt, Csubi. Kösz.

A halott mellé lépett, és lábával a hátára fordította. A szõrös arc öregesen puhává ernyedt a halálban. Han megnézte a sebet.

– Ez olyan, mintha rászegezted volna a névjegyed, Csubi. Nem sok vuki fordulhat meg errefelé, ezért javaslom, tüntessük el a nyílvesszõ nyomát.

Célba vette a sebet, elfordította a fejét, és lõtt. Amikor újra odanézett, a bothainak már alig volt mellkasa, és persze már semmi nem utalt arra, hogy “eredetileg” nyílpuska végzett vele.

Han átkutatta a fejvadászt. Néhány kreditet talált, és az egyik zsebében egy felhívást, amely arra ösztönözte a kalandos kedvûeket, hogy hét és fél ezer kredit vérdíjért fogjanak el és élve szállítsanak le egy bizonyos Han Solót, aki megbízható információk szerint a Nar Shaddaara tart.

Han elolvasta a “körözést”, majd a zsebébe gyûrte.

– Ennek fele se tréfa, Csubi. Nyakig benne vagyunk a pácban.

– Hrrrmmmnnn…

Han nem tudta, mit tegyen a bothaival. Semmisítse meg a holttestet? Vagy hagyja itt, figyelmeztetõ jelnek? Esetleg rejtsék el valahova, ahol jó ideig nem találhatják meg?

Rövid latolgatás után úgy döntött, hogy egyszerûen itt hagyja – a látványa talán elveszi az újabb szerencselovagok kedvét attól, hogy rá vadásszanak. A lefelé vezetõ út hátralevõ részét egymást fedezve, “hátsó, elõre fuss” rendszerben tették meg, mivel nem tudhatták, hogy van-e a bothainak társa, de senki nem próbálta útjukat állni.

Néhány perccel késõbb egy Nar Shaddaa-i utcán bukkantak elõ. Felléptek a mozgójárdára, és miközben hagyták, hogy magával ragadja õket, szétnéztek.

Nar Shaddaa egy holdkóros által tervezett háromdimenziós kirakójátékra hasonlított leginkább. Légi járdák szövevényes sokasága és meredek rámpák kötötték össze mindegyik épületet mindegyikkel. Tucatnyi világ építészeti stílusa tolongott egymás mellett, ügyet sem vetve a másikra. Kupolák, tornyok, boltívek, hatalmas kockák, parabolák… a formák rengetege elszédítette az embert. Dúrbeton, acélüveg és egyéb, Han számára ismeretlen épületanyagok keveredtek mocsokkal és graffitikkal. A falakra festett szövegek és képek némelyike több emelet magas volt.

A nagyobb épületek jelentõs részét évtizedekkel korábban építhették, amikor Nar Shaddaa még jó nevû üdülõhely volt, ahová a galaxis minden részébõl érkeztek a gazdagok kipihenni a kredithajhászás fáradalmait. Az egykoron fényûzõ luxusszállókat kifosztották és nyomortanyákká degradálták. Az utcák és sétányok folyamatosan ki voltak téve a felsõbb szintekrõl alázúdított hulladékok záporának, a levegõ pedig legalább annyira bûzlött, mint a Nal Hutta mocsarai.

A megszámlálhatatlan faj ételeinek illata állandó harcban állt a csatornák bûzével, a halálos fûszerek és egyéb drogok bódító szagfelhõivel. Az ûrjármûvek elhasznált hajtóanyagainak a füstje mindenütt jelen volt, akárcsak maguk a hajók.

A szállodák és kaszinók egy része még mindig mûködött fõként azok, melyeket a hutt lordok tartottak kézben. Az utcák tömve voltak lehajtott fejû, egymás tekintetét kerülõ járókelõkkel. Látszólag senki nem törõdött a másikkal, de Han jól ismerte ezt a magatartásformát: valójában mindenki éberen figyelt, lesve a kedvezõ alkalmat – bármire, amibõl profitálni lehetett. Szinte mindenki fegyvert viselt, a droidokat leszámítva.

Han éhes volt, de az utcai árusok által kínált ételek egyike sem volt ismerõs számára.

– Állítólag lennie kell egy koréliai szektornak – mondta Csubinak. – Talán oda kellene mennünk. – Nem mert eligazítást kérni a helyiektõl, nyilvánvaló okokból, de szerencsére néhány perccel késõbb megpillantott egy ponyvatetõre festett hirdetést (a legtöbb bódé és épület elõtt ponyvatetõk húzódtak, hogy megvédjék a járókelõket a fentrõl potyogó szeméttõl), mely hét nyelven hirdette: INFORMÁCIÓBRÓKER.

Han lelépett a mozgójárdáról, és Csubival a nyomában a bódé felé indult. Az “információbróker”, mint kiderült, egy vénségesen vén twi’lek nõ volt, olyan öreg, hogy a csápjai összezsugorodtak és csomósak voltak a kortól. Szúrós tekintettel végigmérte Hant, aztán a saját nyelvén megkérdezte:

– Mit akarsz tudni, pilóta?

Han elõvett egy félkredites érmét, és a pultra tette, de nem vette le róla a kezét.

– Két dolgot – felelte Basic nyelven. – Elõször is, hogyan lehet minél hamarabb és minél biztonságosabban eljutni a koréliai szektorba… – megvárta, hogy a nõ bepötyögje az õskori adatmodulnak a kérdést – …másodszor pedig az érdekelne, hogy hol található egy Mako Spince nevû csempész.

A twi’lek vénasszony “elõvillantotta” barnás, törött fogait.

– Az elsõ kérdésedre itt van ez – rikácsolta, és egy dinamikus lapot nyomott Han kezébe. A lap egy térképrészletet tartalmazott, melyen villogó vörös nyíl jelezte: “Ön most itt van.”

Han bólintott.

– Rendben. És mi a helyzet Makóval?

– Menj oda, koréliai! – somolygott a nõszemély – Kérdezõsködj bárokban, bordélyokban, játékbarlangokban! Nem fogod megtalálni õt, de õ majd megtalál téged, pilóta.

Han kedvetlenül elvigyorodott.

– Igen, ez Makóra vall. Jól van, megérdemli. – Felemelte a mutatóujját az érmérõl, s az egy pillanat múlva úgy eltûnt, mintha sohasem lett volna ott.

A vénasszony ráncos szemgödrébõl vörös, különös fényben izzó szemekkel méregette Hant.

– Jóképû vagy, pilóta – mondta, és szemérmesen elmosolyodott. Hátborzongató látványt nyújtott odvas fogaival. Oodonnaa öreg, de tele van életerõvel. Érdekel, pilóta? Egyik csápja felemelkedett aszott válláról, és hívogatóan megrándult.

Han szeme elkerekedett. Xendor talpnyalóira, ez fel akar szedni engem! A csáp vége begörbült, mint egy hívogató emberi mutatóujj. Han lángoló arccal elhátrált.

– Izé… köszönöm, de nem, asszonyom. Nagy megtiszteltetés, de… khm, én… fogadalmat tettem. Szüzességi fogadalmat, tudja.

A nõt inkább mulattatta a visszautasítás, mintsem bosszantotta. Barátságosan integetett Hannak, aki sarkon fordult, és elvágtatott. Csubakka vihogva követte.

– Befognád? – mordult rá Han. – Tudod, mikor fogom megint kockára tenni érted a karrierem…

Csubi ettõl csak még hangosabban röhögött.

Az öregasszony térképe jól funkcionált, az utcanévtáblák azonban sok helyen hiányoztak, vagy felcserélték õket tréfás kedvû csibészek. Ennek ellenére két órával késõbb elérték a koréliai szektort. A jellegzetesen koréliai épületek látványa és a kávéházakból kitóduló illatok, ha csak egy pillanatra is, biztonságérzettel töltötték el Hant.

– Menjünk, harapjunk valamit! – vette az irányt a többieknél egy hajszállal tisztábbnak tûnõ bisztróterasz felé.

Letelepedtek egy hajdan fehér asztal mellé, és rendeltek. Han traladongulyást kért, és mikor kihozták, elégedetten állapította meg, hogy ízletes, majdnem olyan, mintha az anyabolygón fõzték volna. Csubakka egy hatalmas tál salátával és egy félig sült traladonbordával birkózott.

Miután bekebelezte az ételt, Han hátradõlt, és egy korsó sört kortyolgatva megpróbálta eldönteni, elégedett-e a helyiek serfõzõ tudásával vagy inkább mégsem. Amikor a felszolgálódroid megjelent a számlával, Han megkérdezte:

– Mako Spince. Nem láttad errefelé? Átlagos testmagasság, széles váll, rövid, halántéknál õszülõ haj.

A droid megcsavargatta a fejét.

– Nem, uram, nem láttam az ön által leírt személyt.

– Azért mondd csak meg a fõnöködnek, hogy érdeklõdtem utána! – utasította Han. Felhajtotta a maradék sörét, aztán felszedelõzködtek Csubakkával. A másodlagos éjszaka rohamléptekkel közeledett, ahogy az Y’Toub eltûnt a Nal Hutta széles tányérja mögött, az igazi éjszaka azonban még messze volt. A kigyúló utcai lámpák láttán Han azon tûnõdött, vajon hozzá lehet-e szokni a negyven standard óráig tartó éjszakákhoz; bár a dolognak nem volt igazi jelentõsége, hiszen a holdméretû város soha nem aludt.

Han a “Csempészek kuckójá”-ban is kérdezõsködött, de természetesen senki sem látta Mako Spince-t. Ugyanilyen eredménnyel jártak a “Szerencsecsillag”-ban – amely valaha egy elegáns és csillogó kaszinó volt –, majd három bárban. Han már kezdett hozzászokni a “nem” szóhoz. Valahányszor elhangzott, sóhajtva kifordult az ajtón, és átballagott a következõ kudarca helyszínére.

A “Csempészek rejteké”-be.

A “Korélia kávéház”-ba.

Az “Aranygömb”-be.

Az “Egzotikus Excentrikus”-ba (ÉLÕ táncosok! ÉLÕ mûsorok!)

Az “Üstökös” kaszinóba.

A “Részeg dobos”-ba.

A sok járkálástól és rámpán való fel-le mászkálástól kezdett megfájdulni a lába. A Nar Shaddaan közlekedni szárnyak vagy hátra csatolható rakétamotor nélkül szinte reménytelen volt. Ott álltál egy teraszon, veled szemben, tõled tíz méterre az elérni kívánt épület, és mégis egy negyedóráig kellett mászkálnod, rámpáról le, rámpára fel, hogy végre-valahára odaérj.

Egyes épületek közé drótkötelet feszítettek, de Han annyira azért nem volt elkeseredve, hogy puszta kézzel tornázza át magát az olykor száz emelet mély szakadékok felett.

Az átjárókat sem vette mindig igénybe. Ha úgy látta, hogy még a többinél is rosszabb állapotban vannak, inkább visszafordult, és a kerülõutat választotta. A legtöbbjük õt talán elbírta volna, de Csubakkát biztosan nem.

Már-már azon volt, hogy feladja a keresést, és maradék energiáját inkább arra fordítja, hogy valami olcsó szállást kerítsen. Már tizenkét órája volt, hogy felébredt a rémálomból a Stellar Princess fedélzetén; legfõbb ideje volt ejtõzni egyet.

Elfordította a fejét, hogy felvesse az ötletet Csubakkának, amikor kinyúlt egy kéz a szomszédos sikátorból, és megragadta a torkát. A kéz behúzta az árnyékba, és egy izmos emberi testnek préselte. Han érezte, hogy egy sugárvetõ csövét nyomják a halántékának.

– Egy lépést se – mondta egy egykedvû hang Csubakkának –, vagy átrendezem a barátod idegpályáit!

A vuki lefékezett, és vicsorogva bár, de engedelmeskedett a parancsnak.

Han ismerte ezt a hangot. Szólni akart, de nem kapott elég levegõt, hogy ezt meg is tehesse.

“Mako!”, akarta mondani, de csak egy “Maa”-ra futotta.

– Hiába hívod anyucit – mordult rá a hang. – Most pedig áruljátok el, Xendor szerelmére, hogy kik vagytok, és miért kérdezõsködtök utánam?

Han nyelt és tátogott, de beszélni nem tudott.

Csubakka morogva fuldokló barátjára mutatott.

– Haaannn – erõltette ki magából az emberi hangokat. Haaannn…

– Mi? – kérdezte döbbenten a hang. – Han?

Elengedte Hant, és maga felé perdítette. Han – végre – majdnem lélegzetvételhez juthatott; de csak majdnem, mert támadója, aki tényleg Mako Spince volt, olyan szorosan magához ölelte, hogy még a maradék levegõt is kipréselte tüdejébõl.

– Han! Kölyök, el sem bírod képzelni, mennyire örülök neki, hogy újra láthatlak! Hogy vagy öreg csibész? – Egy vaskos tenyér a fiatalabbik koréliai lapockái közé csattant.

Han mondani akart valamit, de csak tátogni tudott. Mako segítõkészen megveregette a hátát, ami persze nem segített a helyzeten.

– Mako… – nyögte ki végül Han. – Régen volt. Megváltoztál.

– Akárcsak te – felelte a barátja.

Szemügyre vették egymást. Mako haja megnõtt, a vállát seperte, és még több szürkét lehetett látni a fekete közt. Szúrós, szigorú bajuszt növesztett, és megizmosodott, fõként vállban. Állkapcsán vékony heg húzódott végig. Han õszintén örült neki, hogy barátok. Az új Mako nagyon úgy nézett ki, mint akivel ajánlatos jóban lenni. Az egykori kadét kopott, vákuumbõr gyakorlóruhát viselt. Ez a hihetetlenül vékony anyag olyan szívós volt, hogy még légüres térben is meg tudta tartani a belsõ nyomást.

A két barát egy darabig szótlanul méregette egymást, aztán hirtelen mindkettõjükbõl elõtörtek a kérdések. Elnevették magukat.

– Egyszerre csak egy! – javasolta Mako.

– Rendicsek – bólintott Han. – Te kezded.

Pár perccel késõbb már egy kocsmában ültek, szorgalmasan olajozgatva a torkukat, hogy a társalgás hibátlan lehessen. Miután meghallgatta Han történetét, Mako közölte: õ mindig is tudta, hogy Han elõbb vagy utóbb faképnél fogja hagyni azokat a seggfejeket.

– Jól ismerlek, Han. Te ki nem állhatod a rabszolgatartókat. Emlékszem, már attól is a plafonon voltál, ha megpillantottál egy birodalmi rabszolgavadász-különítményt. Nagy hibát követtek el, amikor rabszolgahajcsárt akartak faragni belõled. Ragyogó karriert futhattál volna be.

Han bánatában meghúzta a második korsó alderaani sört.

– Túlságosan is jól ismersz – mondta elgondolkozva. – De hát mit tehettem volna, Mako? Nyklas meg akarta ölni Csubit!

Mako jégkék szemébõl szokatlan melegség áradt.

– Nem tehettél mást, kölyök.

– Na és veled mi újság, Mako? Hogy megy az üzlet? – váltott témát Han.

– Virágzik, Han. A Birodalom által bevezetett korlátozásoknak köszönhetõen halálra keressük magunkat. Már nemcsak a fûszer hoz a konyhára, hanem sók egyéb is. Fegyverek, fegyveralkatrészek, energiacellák, drága parfümök, aszkázsiai kelmék, s a többi. Ha az öreg Palpatine tudná, mennyire elégedetlenek egyes világok, egyetlen nyugodt éjszakája sem lenne.

– Ez azt jelenti, hogy szükség van pilótákra? – kérdezte reménykedve Han. – Tudod, hogy jó vagyok, Mako.

Mako egy újabb kört rendelt a, felszolgálódroidtól.

– Kölyök, te egyike vagy a legjobbaknak, és ezt közölni is fogom az arra érdemesekkel. – Mako a barátja vállára csapott. – Badure nem véletlenül nevezett téged “Fürgé”-nek. De mondok neked valamit! Nem lenne kedved nekem dolgozni? Szükségem lenne egy jó másodpilótára, és így legalább be is vezethetnélek a megfelelõ körökbe. A többi csempésszel is megismertetlek. Mindig akad köztük valaki, akinek elkel a segítség.

Han habozott.

– Csubi is jöhet?

Mako leöblítette a torkát sörrel, aztán vállat vont.

– Tud lõni? Szükségem lenne egy megbízható ágyúkezelõre.

– Hogyne – blöffölt Han. Csubi halálosan pontosan célzott, ha nyílpuskáról volt szó, az ágyúk kezelését azonban alig egy hónapja gyakorolta. – Tud lõni.

– Akkor ezt megbeszéltük. Figyelj csak, kölyök, találtatok már magatoknak parkolóhelyet?

A “parkolóhely” a csempészek nyelvén szobát vagy lakást jelentett. Han megrázta a fejét a helyiség egy pillanatra megperdült körülötte. – Reméltem, te majd ajánlasz nekünk valami tisztességes helyet. De ne legyen túl drága.

– Hát persze! – mondta akadozó nyelvvel Mako. – De miért ne jöhetnétek hozzám egy-két napra, míg rendezõdnek a dolgaitok?

– Nos… – Han a vukira sandított. – Ugye kedved lenne hozzá, pajtás?

– Hrrrnnnnnnn!

Mako nagyvonalúan kifizette az italt, aztán felszedelõzködtek, és Mako “parkolója” felé vették az irányt. A két koréliai meglehetõsen rozoga állapotban volt a sörfogyasztás következtében, de Mako biztosította õket, hogy nem kell messzire menniük. Lejjebb mentek néhány szinttel. A környék, mint arra Han számított, még az eddig látottaknál is lepusztultabb volt.

– Ne adj a látszatra! – mutatott körbe Mako. – Bõven van hely a lakásomban, és tisztességesen fel van újítva. Az itteni lakások jóval kevésbé vannak kitéve a tolvajok és a betörõk támadásainak, mint a fentiek – bökött felfelé a hüvelykujjával.

Han igazat adott neki magában. Betörõkorában õ is messze elkerülte volna a környéket. A hely nem sokat ígért. Részegek dülöngéltek az épületek tövében, és a mozgójárdák sehol sem mûködtek. Koldusok és zsebtolvajok méregették õket, de nem mertek közeledni – Csubakka magára öltötte legádázabb, “hagyj békén, vagy kitépem a karodat” arckifejezését.

Aztán mégiscsak megmozdult valami, amit Han elõször csak egy rongykupacnak nézett. A rongyok közül egy csonttá soványodott emberi kéz nyúlt ki, majd egy horgas orr és egy fogatlan száj tûnt elõ. Egy pillanatra a szemek is megcsillantak…

Ó, ne! Már megint?! Mi bújt ezekbe a Nar Shaddaa-i vénasszonyokba? Mindegyiknek fiatal pilótára fáj a foga?

Han ki akart térni, a szesz azonban lelassította a reflexeit. Egy második, karomszerû kéz lõtt ki a rongyok közül, és elkapta a csuklóját.

– Elmondjam a jövõjüket, jó urak? Akarják tudni a jövõjüket? – A hang éles volt és reszelõs, s Han nem tudta hova tenni az akcentusát. – Vima, a Naplovag leszármazottja elõre látja a jövõt, jó urak! Egy kreditért elmondja, mi vár önökre.

– Eresszen el! – Han megpróbálta kirántani a kezét a piszkos karom szorításából, de a vénasszony meglepõen erõs volt. Nem akart bénító lövést leadni a szipirtyóra, mert amilyen vén volt, akár meg is ölhette volna vele, ezért elõkapart egy kreditet, és az ölébe hajította. – Tessék! Fogja a kreditet, és hagyjon békén!

– Vima nem koldus – jelentette ki sértõdötten az öregasszony – Megdolgozik a kreditért. Vima elõre látja a jövõt! Igen, Vima mindent tud…

Han felsóhajtott. Ez legalább nem akart ajánlatot tenni neki.

– Jól van, akkor halljuk – mondta durván.

– Ah, fiatal kapitány… – énekeke rikácsoló hangján az öregasszony. Kinyitotta Han tenyerét, szemügyre vette, aztán felnézett a férfi szemébe. – Oly fiatal vagy… és oly sok minden vár reád. Hosszú, hosszú út. Elõször a csempészek útja, aztán a harcosé. Dicsõség fogja övezni tetteidet majdan, ó, igen. De elõször árulással kell szembenézned. Az fog elárulni, akiben bízol… – A tekintete Makóra siklott, aki erre kínosan feszengeni kezdett.

– Szóval el fognak árulni – ismételte meg türelmetlenül Han. – És gazdag leszek-e valaha? Inkább errõl beszélj.

– Ahhhhihi – vihogott velõtrázóan a vénasszony – Igen, ifjú kapitány. Gazdag leszel… de csak akkor, amikor ez már nem is fog érdekelni.

Han elröhögte magát.

– Még hogy engem? Nagymama, engem semmi más nem érdekel, csak a gazdagság!

– Igen, ez igaz. Sok mindenre képes leszel a pénzért. De még többre a szerelemért.

– Remek – csattant fel Han. – Elég, eddig hallgattam a zagyválásodat, és nem tovább! – Azzal egy erõs rántással kitépte a kezét az öregasszony szorításából. – Köszönet a semmiért… félcédulás boszorka. Legközelebb nehogy megszólíts!

Egy bizonytalan hátraarcot csinált, és morgolódva folytatta útját. Mako és Csubakka remekül szórakoztak a háta mögött. Hant elfutotta a méreg. Az a vénasszony bolondot csinált belõle!

Aztán lába alatt a beton kezdett cseppfolyóssá válni, és Han már csak arra tudott gondolni, milyen jó lesz kinyújtózni, ha végre ledobhatja magát valahol Mako lakásában. Nem is emlékezett rá, hogyan kapaszkodott fel az épülethez vezetõ rámpán, és hogyan került ágyba.

Mire másnap reggel, egy hosszú és mély alvás után magához tért, már nem is emlékezett az öregasszonyra, sem annak jóslatára.

Aruk, a hutt azt csinálta, amit a legjobban imádott az egész univerzumban: a profitját számolta. A hatalmas hutt lord, a Besadii klán és kajidic vezére az adatmodulja fölé görnyedt, és vaskos ujjaival a billentyûzetet püfölte. Arra volt kíváncsi, hogy évi húsz százalék növekedéssel számolva hogyan fog kinézni a nyeresége három év múlva.

Az eredményként kapott grafikon és a mellette szereplõ összeg láttán halkan, elégedetten elbömbölte magát.

– Heh, heh, heh – nevetgélt tágas irodája magányában. Rajta kívül senki nem tartózkodott az irodában, leszámítva kedvenc írnokát, aki az egyik sarokban csillogva engedelmesen várta, hogy gazdája felébressze kényszerpihenõjébõl.

Aruk újra leolvasta az összeget, és pislogott néhányat, mint aki nem akar hinni a szemének. Öreg hutt volt, közel kilencszáz éves, s ennek megfelelõen olyan testes, mint a legtöbb tehetõs fajbéli. Önerejébõl nehezen tudott mozogni, így nem is fárasztotta magát ezzel, annak ellenére, hogy orvosa figyelmeztette, a mozgáshiány elõbb-utóbb komoly keringési panaszokat fog okozni. Ehelyett antigravitációs szánjával közlekedett. Aruk szánja a legjobbfajta volt, amit pénzzel meg lehetett venni. Márpedig pénzben a Besadii kajidic feje sosem szenvedett hiányt.

Aruk ennek ellenére nem tartozott azon élvhajhász huttok közé, akik semmilyen élvezetet nem tagadtak meg maguktól. Igaz, ínyenc volt, és gyakran nagy étkû, de egyes huttokkal ellentétben nem tartott fenn egész rabszolga-ármádiát csupán csak azért, hogy legszélsõségesebb óhaja is azonnal teljesíthetõ legyen.

Aruk hallott róla, hogy Jiliac unokaöccse, Jabba néhány táncos embernõt – embereket! – tartott láncon, hogy mindig a közelében legyenek. Aruk undorítónak és hutthoz méltatlannak tartotta az efféle szeszélyeket. A Desilijic klán tagjai mindig is nagy élvhajhászok voltak. Jiliac ízlése egy fokkal jobb volt, mint a Jabbáé, de õ is éppoly mohón habzsolta az élet “örömeit”, mint unokaöccse.

Ezért fogunk mi felülkerekedni, gondolta Aruk. A Besadii klán tagjai képesek az önmegtartóztatásra, ha céljaink úgy kívánják.

Ennek ellenére tudta, hogy nem lesz könnyû dolga. Jiliac és Jabba okosak voltak és könyörtelenek, klánjuk pedig ugyanolyan erõs és gazdag volt, mint az övé. A két klán évek óta versengett a legnagyobb hasznot hozó üzletekért, és egyikük sem válogatott az eszközökben. Merénylet, a másik klán tagjainak elrablása, szabotázsakciók – egyik sem hiányzott az alkalmazott módszerek palettájáról.

Aruk azzal is tisztában volt, hogy Jiliac és Jabba bármire képesek – a legnagyobb ütõkártyát azonban a pénz jelentette, márpedig az ylesiai projekt rengeteg pénzt hozott a Besadii klán kasszájába.

Hamarosan, fûzte tovább a gondolatait Aruk, olyan sok pénzünk lesz, hogy örökre leseperhetjük õket a Nal Hutta felszínérõl Úgy, ahogy azt a hozzájuk hasonló élõsködõkkel tenni szoktuk. Már nem kell sok, és a Besadii klán kezében fog összpontosulni minden hatalom a Nal Huttán.

Aruk és halott testvére, Zavval találták ki, hogy vallási telepeket hoznak létre az Ylesián, és a zarándokokat rabszolgaként dolgoztatva eladható végtermékké alakítják a nyers fûszert. Egyetlen akadály volt már csak, mégpedig a rabszolgalázadás lehetõsége. Ekkor állt elõ Aruk az Egy és a Minden, illetve a Megvilágosulás ötletével.

A legtöbb hutt ismerte a t’landa tilek azon képességét, hogy melegséget és kéjérzést tudnak közvetíteni a legtöbb humanoid faj elméje felé, de Aruk zseniális találmánya volt úgy felhasználni ezt, mint jutalmat egy fárasztó fûszergyári nap után.

Már csak ki kellett találnia hozzá egy hitvallást, íratnia kellett néhány himnuszt és imát, s máris kész volt az új “vallás”, amit az alacsonyabb rendû fajok egyedei szánalmas lelkesedéssel fogadtak.

A fûszergyárak nem is termelhettek volna jobban. Egyetlen év volt csupán, mikor az ylesiai vállalkozás nem hozott profitot: amikor az az átkozott koréliai Han Solo felrobbantotta a sensostimgyárat. Zavval is miatta halt meg, bár Aruk számára az igazi veszteséget a termelés kiesése jelentette. Nem tartotta különösebben érzéketlennek magát, amiért jobban sajnálta a pénzt, mint elvesztett testvérét. Nem, õ csak úgy reagált, mint minden normális hutt.

Aruk tekintete elidõzött az ylesiai vállalkozás költségvetésének egyik tételén. A hétezer-ötszáz kredites vérdíjon, amelyet Han Solo fejére tûztek ki. “Élve elfogni” – ez volt a legfontosabb kikötés. És “épségben leszállítani”.

Hétezer-ötszáz kredit. Kétezer-ötszázzal több, mint amikor elõször meghirdették. A jelek szerint Solo kemény diónak bizonyult. Nos, ez az összeg viszont elég magas volt ahhoz, hogy ne hagyja nyugodni a fejvadászokat. Bár Aruk ennél magasabb vérdíjakat is felajánlott már, Han Solo volt az egyetlen, akit ilyen fiatal létére ilyen sokra taksáltak.

De valóban szükséges volt többletet fizetni az “élve elfogni” kitételért? Aruk sok kínzást látott már, s habár közönnyel figyelte a szenvedést, soha nem lelt élvezetet más lények gyötrésében. Egyébként sem szentelt volna a koréliai Solónak túl sok idõt. Kivégeztette volna, és kész. Teroenza azonban más eset volt. A t’landa tilek bosszúszomjas lények voltak, és Aruk számára nyilvánvaló volt, hogy az Ylesia fõpapja mindaddig nem fog nyugodni, míg Han Solót lassan és könyörtelenül halálra nem kínozta. Ha ez a Solo a fõpap kezébe kerül, akkor a halál igazi megváltás lesz számára.

De érdemes-e ilyen sokat fizetnie csak azért, hogy Teroenza elégedett legyen? Aruk homlokán mély redõkbe gyûrõdött a bõr. Rövid tûnõdés után egy határozott “houf”-fal kiengedte tüdejébõl a levegõt. Rendben, engedélyezni fogja Teroenzának a vérdíj kifizetését. Hadd szórakozza ki magát Teroenza. A várakozás boldoggá fogja tenni a’ fõpapot, márpedig a boldog alárendelt produktív alárendelt.

Aruk ugyanakkor aggódott is Teroenza miatt. Nem volt kétséges, hogy valójában a t’landa til irányítja az ylesiai vállalkozást, bármennyire igyekeztek is annak az idióta Kibbicknek az odaküldésével leplezni ezt. Aruk elkomorodott. Az Ylesia a huttoké, következésképpen csakis egy hutt irányíthatja. Sajnos, Kibbick volt az egyetlen olyan magas rangú klántag, akit át lehetett irányítani. Azért sajnos, mert Kibbick, ehhez nem férhetett kétség, sült bolond volt.

Bárcsak merszem lenne odaküldeni Durgát. Õ elég ügyes és okos ahhoz, hogy elkormányozza a telepeket. És hogy megmutassa Teroenzának, kik az urai…

Durga Aruk egyetlen sarja volt. Még nagyon fiatal hutt volt, alig túl a törvényes beszámíthatóság korhatárán; csak százéves múlt, de már így is tízszer okosabb és intelligensebb, mint Kibbick.

Amikor Durga világra jött, a fél arcát elcsúfító sötét folt láttán a többi hutt arra ösztökélte Arukot, hogy dõljön rá a tehetetlen újszülöttre, és préselje halálra. Azt mondták, a testi hiba társadalmilag kitaszítottá fogja tenni a gyerkõcöt, sõt egyesek még odáig is elmentek, hogy szellemi fogyatékosnak állították be Durgát. Az õsi mondák az efféle születési jegyeket rossz ómennek tartották, ezért az öregek mindenféle szörnyûséget jósoltak arra az esetre, ha Durgát életben hagynák.

Aruk azonban lenézett apró, izgõ-mozgó ivadékára, és tudta, hogy a gyermek, ha felnõ, teljes értékû hutt lesz – okos, ravasz, és ha szükséges, kellõképpen könyörtelen. Úgyhogy felmutatta az ivadékát, és ellentmondást nem túróén közölte, hogy örökösévé nyilvánítja, akinek még szél sem legyintheti arcát az õ engedélye nélkül.

Gondoskodott róla, hogy Durga jó nevelést kapjon, és mindent megadott neki, amire egy cseperedõ huttnak szüksége lehetett. A fiatal hutt értékelte és viszonozta a szülõi odaadást. Szoros kapcsolat alakult ki kettejük közt, s ez a kötelék napról napra erõsebbé vált.

Aruk ezúttal sem mulasztotta el figyelmeztetni magát, hogy a nap egy késõbbi részében meg kell osztania Durgával az ylesiai vállalkozással kapcsolatos megfigyeléseit. Folyamatosan okította fiát, hogy az kész legyen átvenni a klán irányítását, ha õ már nem lesz az élõ huttok sorában.

A számjegyek olyan biztatóak, hogy ésszerû lenne a nyereség egy részét egy újabb zarándoktelep létrehozására fordítani. Hét telep sokkal több fûszert tud feldolgozni, mint hat. A misszionáriustevékenység is tovább fokozható; újabb t’landa til férfiakat vonhatunk be, hogy még több zarándokot csalogassanak az Ylesiára.

Aruk arról álmodozott, hogy egy szép napon a vállalkozást kiterjeszti egy második Ylesia rendszerbeli világra is. Ha õ nem is éri meg, hogy egyszerre két mûködõ, teljes gõzzel termelõ fûszerfeldolgozó világot lásson, Durga mindenképpen.

Egyetlen akadály volt csak, és nem más, mint a Desilijic klán. Aruk tudta, hogy Jiliac és Jabba minden lépésüket figyeli, és készek lecsapni a gyengeség legelsõ jelére. A desilijicek irigyelték a Besadii klán sikereit, fõleg az ylesiai vállalkozást, és bármit megadtak volna, hogy tönkretehessék õket, illetve hogy átvehessék az extraprofitot termelõ Ylesiát.

Aruk azonban szerette a kihívásokat, és élvezte, hogy Jiliac klánjának van oka irigykedni a Besadiira. Akkor sem változtatott volna a dolgokon, ha tehette volna.

Elégedett sóhajjal kikapcsolta az adatmodult, majd kinyújtózott és megdörgölte dülledt szemét. Ahhhhh… ez egy kellemes kis délutáni számolgatás volt. De most már ideje vacsorázni és eltársalogni Durgával. Milyen csodálatos, hogy ilyen nagyszerû híreket oszthat meg vele!

Apró kézmozdulatokkal az ajtó felé irányította a szánját, és kisiklott a szobából.

4. fejezet

Kezdetek

Öt hónappal és hat fejvadásszal késõbb Han és Csubakka már egészen otthonosan érezték magukat a Nar Shaddaan. Han talált egy kis lakást a koréliai szektorban, alig egy megablokkra Mako Spince “parkolójától”. Két hálószoba volt benne, kihúzható ágyakkal, egy apró konyha-nappali és egy ápolófülke. Ennyi bõven elég is volt, mivel úgysem töltöttek otthon sok idõt. Miután Mako bemutatta Hant az ismerõseinek, a fiatal koréliai valósággal dúskált a megbízásokban.

Az elsõ hónapban Han a Nar Shaddaa-Nal Hutta járaton dolgozott helyettesítõ pilótaként. A Tagtától kapott ajánlást bármikor felhasználhatta volna, de úgy gondolta, nem árt elõbb kiismerni a viszonyokat.

Miután az idõleges megbízatás lejárt, Han néhány fuvar erejéig Mako mellé szegõdött. Fûszerszállítmányokat kellett elhozniuk egy twi’lek õsbolygóról, a Rylothról egy rooni raktárba. Han ekkor ismerkedett meg Mako egy régi cimborájával, az idõsebb, gyûrött arcú csempésszel, Zeen Afittel. Zeennek egy ételszállítmányt kellett elvinnie a Csempészmenedékbe; amikor megjegyezte, hogy segítségre lenne szüksége, Han és Csubakka felajánlották, hogy vele tartanak.

A Csempészmenedéket olyan, jobbára körözés alatt álló bûnözõk lakták, akik mellett a Nar Shaddaa lakói ártatlan kisdedek voltak. A Csempészmenedék valójában egy gyûjtõnév volt, mely mindazokra a rejtekhelyekre utalt, amelyeket a hatalmas aszteroidamezõ közepén, néhány méretesebb kisbolygó felszíne alatt alakítottak ki. A legfontosabbik egy kõbe vájt, bûzös alagút volt, és a Skip 1-es nevet viselte.

Zeen Afit megmutatta Hannak, hogyan lehet bejutni a Menedékbe a folyamatosan mozgásban lévõ, halálos aszteroidamezõn át, de azt már nem engedte meg neki, hogy õ vezesse át ódon teknõjét, a Coronát.

– Majd legközelebb, kölyök – ígérte halk, asztmás hangján. – Becsszóra. Most csak figyeld, hogyan csinálja Zeen bácsi, és élvezd az utazást!

Han nagyot nyelt, amikor a Corona hajszál híján súrolt egy hatalmas, sebesen forgó kõdarabot.

– Ha még lesz következõ alkalom – jegyezte meg csípõsen Han, és önkéntelenül lebukott, ahogy egy újabb aszteroida elhúzott felettük. – Lassíts, Zeen, az áldóját! Megõrültél?

– Sajnálom, de így szokás ez errefelé – felelte Zeen, tekintetével a kijelzõkre tapadva. – Úrvezetõknek semmi keresnivalójuk itt, hacsak nem akarják egy marék kaviccsal a pofazacskójukban végezni. Egyébként nem kell nagy ügyet csinálni belõle. Berepülsz, és kész. Láthatod, még egyben vagyok. Persze, azért mindig nyitva tartom a szemem.

Zeennek ez alkalommal is sikerült szerencsésen letennie a Coronát a Skip 1 felszínére. Han és Csubakka tétova léptekkel követték a barlangrendszer belsejébe. Zeen bemutatta Hant egy keszeg, sebhelyes arcú férfinak, akit Jarrilnak hívtak, és egy másik, kopaszodó csempésznek, akit idõs kora ellenére Kid DXo’lnnak neveztek.

A Skip 1 egy hatalmas barlangrendszer volt, tágas termekkel, játék- és fûszerbarlangokkal, bárokkal és szobákkal. Ennél is fontosabb jellemzõje volt azonban, hogy itt még annyira sem tisztelték a törvényeket, mint a Nar Shaddaan – vagyis egyáltalán nem. Meghalhatott volna itt anélkül, hogy Csubit leszámítva (már ha õ életben maradna, ami valószerûtlen feltevés volt) bárkit is érdekelne a sorsa. Ennek ellenére, vagy inkább éppen ezért, nem hagyta, hogy idegessége megmutatkozzon rajta. Törvényen kívüliek közt nõtt fel, sok degenerált alakot látott, mire betöltötte a tizedik életévét, de még soha nem látott ennyi elkeseredett, vérszomjas lényt egyetlen helyre összezsúfolódva.

Han figyelmét természetesen nem kerülte el a folyosó közepén csörgedezõ sárgászöld, iszapos patak. Csubakka fintorogva jelezte, hogy õ is észlelte a bûzforrást.

– Ja, ez aztán tényleg bûzlik – felelte orrhangon Han. – Mi a túró ez, Zeen? A falakról is szivárog…

– Ó, ez csak a bûzpatak, ezzel együtt kell élnünk – felelte a csempész. – Büdös, mi? Legfõbb ideje lenne kezdeni vele valamit, mondjuk megkeresni a forrását, és elzárni. Valami szerves anyag, állítólag kénnel vegyülve.

A központi terembe érve Han tekintete rögtön megakadt a bárpultnál álló karcsú, fekete hajú nõn. A gyönyörû teremtés sehogyan se illett az igénytelen, sõt sok esetben gusztustalan csempészek közé. Rövid, szûk szoknyát viselt, amely nem sokat rejtett el hosszú, formás lábából, ahogyan derék fölött megcsomózott inge is bizsergetõ rálátást engedett izmos hasára és formás keblére. És ez a csodaszép hölgy õt nézte. Han magabiztosan elvigyorodott.

A nõ feléjük indult. Han pulzusa az egekig szökkent, de a varázslat csak egy pillanatig tartott; addig, míg fel nem tûnt, hogy a nõ maximum akkora érdeklõdéssel bámulja, ahogy egy enyhén megzöldült traladonbordát méreget az ember Han szájáról lehervadt a mosoly Úgy tûnik, a vonzalom nem kölcsönös…

– Han, szeretném bemutatni egy barátomat – mutatott a nõre Zeen. – Ó Ana Blue, a galaxis egyik legmenõbb csempésze. Van egy szabakkasztala is. Blue, õ itt Han Solo, egy új kölyök, akit magammal hoztam az útra. Ez meg a cimborája, Csubi.

Han biccentett.

– Örülök, hogy találkoztunk…

Látva a habozását, a nõ elõvillantotta kék kristályból készült metszõfogát, amelyrõl a nevét kapta.

– Szólíts Blue-nak – mondta szívdöglesztõ hangon. – Han Solo, azt mondtad? És – a vukira nézett – Csubi?

– Csubakka – helyesbített Han.

– Örülök az ismeretségnek, Csubakka. Találkoztál már Wynnivel?

Csubi megrázta a fejét, és elnyüszített egy halk kérdést. Ana Blue elmosolyodott.

– Fel fogod ismerni, ha látod – ígérte rejtélyesen.

– Akkor… – gyûjtötte össze minden bátorságát Han –…meghívhatlak egy italra, Blue?

A nõ végigmérte, eltûnõdött egy pillanatra, aztán halványan elmosolyodott.

– Nem, azt hiszem, nem. Jóképû vagy, Solo, de nem az én típusom. Én az érettebbeket szeretem.

Zeen elvihogta magát.

– A mi drága Blue-nk különös teremtés – vigasztalta Hant. – Ti, egyedülálló fiatalok nem jelentetek elég kihívást számára. Blue imád vadászni, különösen az olyan vadat szereti becserkészni, amire már más is szemet vetett.

Ana Blue tekintete megvillant.

– Nincs elég bajod manapság, Zeen? – Aztán ismét Han felé fordult. – Szoktál szabakkot játszani, Han Solo?

– Már próbálkoztam vele – felelte szerényen Han.

Blue bûbájosan elmosolyodott.

– Akkor látogasd majd meg az asztalomat. Ideje egy kis életet lehelni a játékba.

Biccentett Csubakkának, és elsétált. Han fejcsóválva nézett utána.

– Xendor talpnyalóira… ez aztán a nõ! – motyogta. – És csak a nõs férfiak érdeklik?

– Mondjuk inkább úgy, hogy szereti a vadászat izgalmát – felelte Zeen. – Ha valakit túl könnyû megkapnia, az nem tudja érdekelni.

– Ez úgy hangzik, mintha egy devaroni szõrös pókról beszélnél – jegyezte meg Han, miután Blue istenien formás hátsója eltûnt a zajosan iszogató csempészek tömegében.

– Nem áll messze az igazságtól – kuncogott Zeen. – A mi Blue-nk már csak ilyen. Õ…

Dobhártyát rengetõ üvöltés fojtotta bele a szót. Han hátraperdült, hogy egy vukit pillantson meg az ajtóban. Túl nagy volt ahhoz, hogy nõ legyen – ugyanakkora és ugyanolyan izmos, mint Csubi –, ennek ellenére mégis nõnemûnek látszott. Kék szeme rezzenetlenül fürkészte Csubit, aki szemérmes zavarában azt sem tudta, fiú-e vagy lány.

– Ki ez? – kérdezte Han Zeentól.

– Wynni – tájékoztatta vigyorogva az idõsebbik csempész.

Han és Csubakka aggódva figyelték a közeledõ vukit. A bundás démon lelkes torokhangon rámordult Csubakkára Hanra ügyet sem vetett –, aztán kinyújtotta lapátkezét, és elismerõ mormogások közepette megtapogatta a hím vuki karját.

– Azt hiszem, tetszik neki – súgta oda Zeennek Han.

– Úgy tûnik – bólogatott Zeen –, hogy a cimborád megkaphatná azt, amit tõled megtagadtak. Kivéve, hogy õ nem látszik boldognak tõle.

A gyûrött képû csempésznek igaza volt. Csubakka segélykérõ pillantásokat vetett feléjük, miközben a vuki nõ egyre közelebb bújt hozzá, és sokat sejtetõ morgásokat hallatott. Han megszánta a barátját.

– Hé, Csubi – szólt oda neki. – Mennünk kell.

Wynni hátraperdült, és fenyegetõen rávicsorgott. Han vállat vont.

– Sajnálom, de dolgunk van. Halaszthatatlan.

Wynni természetesen nem hitt neki, és ezt nem is leplezte. Akár véressé is fajulhatott volna a dolog, ha Kid DXo’ln, a legkritikusabb pillanatban, fel nem tûnik a helyszínen.

– Csúnya dolog hazugsággal vádolni másokat, Wynni szólt rá a vukira. – Han igazat mondott. Velem jönnek a Kesselre a Starfire-rel. A droidok már befejezték a rakodást, Solo. Máris mehetünk.

Han barátságosan Wynnire mosolygott, és széttárta a kezét. Csubakka viszont meg se próbálta leplezni, mennyire örül neki, hogy megszabadulhatott a kellemetlen nõszemélytõl.

A Skip 1 dokkja felé tartva Han megköszönte Kidnek a segítséget.

– Ha nem lépsz közbe, az a nõ engem leüt, és megerõszakolja Csubakkát.

Kid DXo’ln elnevette magát.

– Ja, nem ajánlatos felbõszíteni egy szerelmes vukit. De mondd csak, mi a tervetek a továbbiakra? Van kedvetek velem jönni a Kesselre?

– Hogyne – bólintott Han. – Mindig is szerettem volna megnézni azt a helyet. Ha leadtad az árut, akkor a Kessel Folyosón fogsz továbbmenni?

– Nem tudom – válaszolta Kid. – Talán akkor, ha lesz valami újabb szállítani való cucc. De biztosan találni fogtok valakit, aki arrafelé megy.

A Kessel Folyosót minden pilóta úgy emlegette, mint a végsõ erõpróbát. A “folyosó” használatával le lehetett vágni egy jókora, plusz két napot jelentõ ívet, amely ezt a hatalmas, lakatlan térrészt kikerülte. A Folyosó azonban veszélyesen közel volt az Örvény néven ismert feketelyuk-övezethez, ahol a koncentrált gravitációs erõ tér- és idõtorzulást hozott létre. Sok hajót beszippantott az Örvény, de mindig akadtak merész vállalkozók, akik úgy gondolták, hogy õk ügyesebbek a pórul járt elõdeiknél.

A Starfire fedélzetére érve Kid a pilótafülke kezelõszerveire mutatott.

– Azt hallottam, hogy elég jó vagy, Solo. Nincs kedved átvinni minket a mezõn?

Han érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra, de igent mondott. Szem elõtt tartva Zeen tanácsát, magabiztosan felemelte a hajót, és felpörgette a hajtómûvet. Jól emlékezett még azokra a történetekre, amelyeket a Trader’s Luckon hallott, és mindegyik Zeent igazolta, Úgyhogy összeszorította a fogait, még a lélegzetét is visszafojtotta, és bármilyen ijesztõ volt is száguldozni a hatalmas kövek között, ádáz elszántsággal tartotta a sebességet.

Kid hátradõlt az ülésében, és szótlanul figyelt. Csak egyszer avatkozott közbe, hajszálnyival tovább növelve a sebességet, hogy elkerüljék az ütközést egy kisebb aszteroidával, amelyik egy nagyobb körül keringett, és épp takarásban volt. A Starfire olyan közel húzott el a félhajónyi kõ mellett, hogy az elterelõ pajzsok mûködésbe léptek, és odébb dobták. A hajó megrázkódott, de elkerülték az ütközést.

Han a válla közé húzta a nyakát, és elfintorodott.

– Bocs, Kid. Észre kellett volna vennem.

– Nem, Solo – nyugtatta meg az idõsebb férfi. – Én is tétlenül ültem volna, ha nem ismernék egyenként minden egyes szikladarabot. Tudtam, hogy lesz mögötte valami, mert mindig is volt.

Miután végre kiértek az aszteroidamezõbõl, Han úgy érezte, mintha nem egy félórája, hanem egy fél napja vezetne. Azt hitte, Kid innen átveszi az irányítást, õ pedig kifújhatja magát, a kapitány azonban csukott szemmel, mozdulatlanul ült a szomszédos ülésben.

Han Csubira nézett, és tehetetlenül vállat vont.

– Vedd át, pajtás, míg kiszámolom az ugrást!

Pár perccel késõbb a navigációs komputer kiköpte a koordinátákat, és Han módosította a pályát. DXo’ln egyik tengerkék szeme résnyire nyílt.

– Csördíts a nyaka közé, Solo! – biztatta rekedt hangon. Han elvigyorodott.

– Rendicsek.

Néhány másodperc, és a valós tér csillagai vonalakká nyúltak a Starfire körül. Han úgy vigyorgott, mint egy kiskölyök. Az utóbbi idõk rutinfeladatai után, most végre megint igazi pilótának érezte magát.

Míg a flottánál szolgált, gyakorta teljesített szolgálatot a hídon mint kormányos, de akkor érezte magát igazán elemében, ha TIE-vadászgépet vezethetett. Ezeknek az apró és törékeny, ám halálos szerkezeteknek a manõverezése nagy kihívást jelentett a pilóta számára. Ráadásul egyáltalán nem rendelkeztek pajzzsal, ezért rendkívül sebezhetõk voltak. Nem is igen akadt a TIE-pilóták közt aggastyán.

A valós térbe visszaérve az Örvény lenyûgözõ látványa fogadta õket. Kid DXo’ln elégedetten kinyújtóztatta tagjait és elvigyorodott.

– Lenyûgözõ, mi?

– Az – motyogta Han.

Az Örvény egy fekete lyukakból álló csoport volt, mely valósággal kiszívta az életet a környezõ csillagokból. Színes, gigantikus por- és gáztölcsérek jelezték a láthatatlan szörnyek “tartózkodási helyét”, de maguk a fekete lyukak természetesen láthatatlanok voltak. Éppen ez volt az oka annak, hogy “fekete” lyukaknak nevezték õket: olyan hatalmas gravitációs erõtérrel rendelkeztek, hogy semmi, még a fény sem tudott megszökni belõlük.

A gáz és a por azonban elárulta helyüket. Volt belõlük jó néhány amennyire Han tudta, a csoportosulás egyedi jelenség volt a galaxisban.

– A Kessel az Örvény szélén található – magyarázta Solo. Nézd csak a koordinátáit!

A kijelzõn egy lapos, formátlan kis bolygót lehetett látni, amely egy apró, kékesfehéren izzó nap körül keringett. Magát a Kesselt egy arányosan kicsi, magányos hold kísérte.

– Ez nem is igazi bolygó – dünnyögte Han. – Ekkora tömeggel képtelenség megtartani egy atmoszférát.

– Ez tényleg így van. Odalent. Légzõkészüléket kell viselned, de szerencsére van néhány mûködõ atmoszférageneráló üzemük, így nem kell ûrruhában csoszogni – tájékoztatta Kid.

Han gondterhelten figyelte az adatlistát.

– Nem is tudtam, hogy a Kesselnek van holdja.

– Mert a birodalmiak nem nagyon reklámozták. Állítólag építeni akarnak valamit. Õrültek, ha engem kérdezel.

– Birodalmi hajók tartózkodnak a környéken? – kérdezte aggódva Han. Csubi szökött rabszolga volt, nem lett volna ajánlatos a birodalmiak szeme elé kerülnie.

– Belefutottam a múltkor egy fickóba, aki a birodalmiaknak dolgozik mint spicli, és õ súgta meg bizalmasan, hogy a Császár valami szupertitkos létesítményt akar felépíteni az Örvény kellõs közepén – mondta tûnõdve Kid.

Han a kavargó tölcsérekre nézett, és megrázta a fejét.

– Egy támaszpontot? Ott? Ezek tényleg õrültek!

Kid vállat vont.

– Az Örvény jóval több, mint gondolnád. Egyesek azt állítják, hogy még a Kessel Folyosót is lerövidítheted, ha végigsiklasz az Örvény mentén.

Han még egyszer leolvasta az adatokat, és eltöprengett a hallottakon.

– Úgy érted, kevesebb idõ alatt? – kérdezte hosszú hallgatás után.

Kid elkuncogta magát.

– Igen, ez is benne van. Az Örvény meghajlítja a téridõt, így nemcsak idõt, hanem utat is spórolhatsz.

– Mi a rekord? – kíváncsiskodott Han.

– Nem ‘tom – felelte Kid DXo’ln. – Azt hiszem, tíz óra alatt van, de magam sohasem próbáltam, mert annyira õrült azért még nem vagyok. Fogadd meg a tanácsom, és ne szórakozz az Örvénnyel, Solo!

Han úgy érezte, érdemes megfogadni Kid tanácsát. Meglovagolni az Örvényt – csak egy idióta, egy öngyilkos idióta képes ekkora õrültségre.

Miután Han letette a Starfire-t a Kesselre, maszkot öltöttek és átmentek a kikötõ kis kantinjába. Kid otthagyta õket, és visszament a dokkba, hogy ellenõrizze a rakodást. Míg gyorsételbõl és polanisi sörbõl álló ebédjét fogyasztotta, Han azon tûnõdött, hogyan tovább. DXo’ln félreérthetetlenül tudtukra adta, hogy a következõ útjára nem szeretné magával vinni õket. Ugyanakkor azzal biztatta õket, hogy biztosan kerül valaki, akivel visszamehetnek a Csempészmenedékbe vagy a Nar Shaddaara, talán éppen a Kessel Folyosón keresztül.

A kérdés csak az volt, hogy mikor. A Kessel nem úgy nézett ki, mintha dúskálna éjszakai szálláshelyekben. Han idegesen felpillantott, valahányszor nyílt a kantin ajtaja; aztán egyszer csak egy ismerõs arc bukkant elõ egy légzõkészülék maszkja mögül.

– Roa! – kiáltott fel meglepetten. – Hé, Roa! Gyere, ülj le hozzánk, és igyál valamit!

Roa magas, “erõs” férfi volt, õszülõ hajjal és huncutságtól csillogó kék szemekkel. Lebilincselõ mosolyával és remek humorérzékével mágnesként vonzott magához mindenkit. Mako is régi cimborája volt, így Roa az elsõk közé tartozott, akiknek Hant bemutatták a Nar Shaddaan.

Roa már bõ húsz éve dolgozott a szakmában, így igazi nagyágyúnak számított. A vén csempész imádta a tanító bácsi szerepét játszani, és szívesen megosztotta tapasztalatait a nála fiatalabbakkal. A legtöbb csempész, nem sokban különbözött a kalózoktól, Roának azonban saját kódexe volt, amelyet akkurátusan belevert mindazon fiatal tanoncokba, akik régi, de jól karbantartott teherhajóján, a Wayfareren tanulták ki a szakma rejtelmeit. Az alapszabályokat Hannak is nemegyszer elmondta: soha ne fogd be a füled, ha segélyhívást hallasz… soha ne lopd meg a nálad szegényebbeket… csak akkor ülj le szabakkot játszani, ha van felesleges pénzed, és mindig az ajtó közelébe, hogy elmenekülhess, ha baj van… eszedbe ne jusson illuminált állapotban hajót vezetni.

“Roa szabályai”, így hívták õket a csempészek.

Ifjú barátja láttán Roa fülig elvigyorodott.

– Han! Mi járatban itt?

Han megpaskolta a szomszédos széket.

– Tedd le magad, Roa! Hosszú történet, de jobbára azért, mert egy vuki hölgy túlságosan vonzónak találta Csubit.

Roa kuncogva lehuppant a bárszékre.

– Csak azt ne mondd, Csubakka, hogy összefutottál Wynnivel!

Csubi panaszosan felnyögött. Roából kitört a nevetés.

– Ennyire rossz dolog elszórakoztatni egy szerelmes vuki lányt, Csubi?

Csubakka felhorkant, aztán dühösen magyarázni kezdte, milyen kimerítõ – és néha veszélyes – tud lenni a vuki románc. Roa sajnálkozóan megcsóválta a fejét.

– Jól van, Csubakka, úgy tûnik, helyesen döntöttél, amikor visszavonulót fújtál. Ezután még jobban kell vigyáznom Wynnivel.

Han elvigyorodott.

– Én se szeretnék az ölébe kerülni. De nem csak ez itt a gond, Roa. Kid DXo’ln csak idáig tudott elhozni minket, mi viszont a Nar Shaddaara tartanánk. Nem tudnál segíteni, Roa?

– Hogyne, Han – mosolygott Roa. – Feltéve, hogy nem siettek. Elõbb még el kell vinnem némi fûszert a Myrkrre. Mit szólnátok hozzá, ha a Folyosón keresztülmennénk?

Han tekintete felcsillant.

– Az oltári lenne! Úgy érzem, nem mondhatom magam igazi pilótának mindaddig, míg legalább egyszer-kétszer át nem száguldottam a Folyosón. Mondd csak, Roa… megengednéd nekem, hogy én vigyem át a hajódat?

– Az attól függ, Solo – vigyorgott Roa.

– Mitõl?

– Hogy hány italt fizetsz nekem.

Han máris intett a mixerdroidnak.

– Mesélj a Folyosóról! – kérte Roát.

Mint azt Roától megtudta, a Kessel Folyosón kifelé tartó hajók megkerülték az Örvényt, aztán az ûrnek egy néptelen szektorán, a “Gödrön” át haladtak tovább. A Gödör nem volt annyira veszélyes, mint az Örvény, mégis több hajó tûnt el itt, mint a tölcsérek között. A pilóták, miután sikeresen maguk mögött hagyták az Örvényt, hajlamosak voltak azt hinni, hogy túl vannak a nehezén. Ez részben igaz is volt, de nem lett volna szabad alulbecsülniük a Gödröt.

A Gödörnek két lényeges alkotóeleme volt: egy köd és egy aszteroidamezõ. Veszélyes párosítás. A gáz és a por bizonytalanná tette a hajók érzékelõit, és hiába volt ritkább az aszteroidamezõ, mint a Menedék körül, a rossz látási viszonyok miatt a hajók igen nagy eséllyel futottak össze a gyilkos szikladarabokkal. Miután ezt elmagyarázta Hannak, Roa kivezette õket a Wayfarerhez, és megmutatta az út vázlatos modelljét a navigációs komputeren. Han figyelmesen megnézte, aztán magabiztosan közölte:

– Rendicsek. Azt hiszem, menni fog.

A Wayfarer kapitánya mélyen a szemébe nézett, majd bólintott.

– Jól van, fiam. Akkor máris indulhatunk.

Han leült a vezérlõpult elé, és attól a perctõl a világ a kijelzõre, a koordinátákra és az irányítószervekre szûkült számára. Eggyé vált a hajóval, szinte összenõtt vele, mint a biodroid, miután rácsatlakoztatta idegrendszerét a számítógéprendszerre.

Csak az Örvény belsejében tudatosult benne igazán, milyen veszélyes feladatra vállalkozott: elég lett volna egyetlen hibás döntés, hogy bekövetkezzen a katasztrófa. Még Roa is érezhetõen feszült volt, bár igyekezett nem adni tanújelét ennek. A hátuk mögül Csubakka halk, nyüszítése hallatszott, távol tartva a környezõ ûr halálos csendjét.

Az Örvény kellõs közepén jártak, bármerre nézett, némán szörcsögõ tölcsérek tekeregtek körülöttük. Han tudta, hogy akár ki is kerülhetné ezt a veszélyes szakaszt – ettõl még a Folyosón belül maradt volna –, de a kihívásnak nem tudott ellenállni. Roa sem szólt semmit, ebbõl Han arra következtetett, hogy eddig jól végezte a dolgát.

Egy kékes, kavargó por- és gázgomolyag közelében jártak, amikor Roa végül megszólalt:

– A felén túl vagyunk. Szép munka volt, fiú. Vigyázz, a következõ egy kicsit rázós lesz!

Han bólintott; egy kövér verejtékcsepp végiggördült a szemöldökén, és lesiklott az orrán. Az újabb akadály, amire Roa felhívta a figyelmét, egy hajdani, szétrobbant csillag “teteme” volt. Han oldalra döntötte a Wayfarert, és óvatosan kikerülte a por által jelölt gravitációs teret.

Közel egy órával késõbb, amikor már úgy érezte, hogy szétpattannak az idegei, mint egy elnyûtt matrac rugói, elhagyták az Örvényt – és behatolta a Gödörbe.

Egy aszteroida robogott el mellettük. Han hajszálnyit lassított, és közben megpróbált egyszerre minden irányba figyelni, mint egy moloszkiai, akinek a tarkóján is van szeme.

– Balra dönts! – ordított rá Roa.

Mire Han észrevette a szembõl feléjük rohanó, hegyméretû aszteroidát, már késõ lett volna. Szerencsére a keze automatikusan engedelmeskedett a kapitány parancsának, és így sikerült elkerülni az ütközést.

Hant elfogta a pánik. Csak egy pillanatra, de ez is éppen elég volt arra, hogy izzadt ujjai megcsússzanak a vezérlõpulton, túlfordítva és kis híján egy újabb aszteroida útjába lendítve a hajót.

Csubakka vonított, Roa átkozódott. Egy hajszálon múlt, hogy nem ütköztek össze az égi kõdarabbal.

– Bocs – mentegetõzött Han. – Megcsúsztak az ujjaim.

Roa szó nélkül lehajolt, és elõkotort valamit egy ládából.

– Tessék. A jutalmad, amiért sikeresen átrepülted az Örvényt. Átveszem az irányítást, míg felhúzod.

Han elvette tõle a csúszásgátló bevonattal ellátott pilótakesztyût, felpróbálta, és miután kényelmesnek találta, rögzítette a csuklóján.

– Kösz, Roa.

– Szóra sem érdemes – legyintett az idõsebbik csempész. – Mindig viselem õket, és javaslom, hogy te is tedd ezt!

– Ezentúl így lesz – ígérte ünnepélyesen Han.

Néhány órával késõbb, túl a Kessel Folyosón, immár a hipertér biztonságos “mélyén”, Roa a helyét bitorló Han felé fordult, és somolyogva közölte:

– Be kell vallanom, fiam, hogy még senkit nem láttam, aki elsõre ilyen rövid idõ alatt és ilyen bravúrosan teljesítette volna a távot. Te született tehetség vagy.

Han fülig elvörösödött.

– Te pedig remek tanító.

Csubakka megjegyezte, hogy azért nem bánná, ha Roa tovább okítaná Hant, mert annyi ijedtségen ment át az elmúlt néhány órában, hogy kész csoda, hogy nem hullott ki az összes szõre.

Han morcosan a barátjára nézett.

– Jól van, Csubi, csináld csak! De aztán ne csodálkozz, ha kopogtatnak a lakásunk ajtaján, és Wynni ugrik a nyakadba.

Csubi sértõdött hallgatásba burkolózott.

– Szóval mihez fogsz kezdeni ezután, Han? – kérdezte Roa. – Kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy végigrepültek a Kessel Folyosón, és te ráadásul igen jó idõt teljesítettél. Mi lesz a következõ húzásod?

Han már régóta gondolkozott ezen a kérdésen.

– Szeretnénk egy saját hajót Csubival. Elõször csak kibérelnénk egyet, aztán ha jól mennének a dolgok, vennénk egyet. Persze, ehhez rengeteg pénz kell. Éppen ezért, ha visszatértünk a Nar Shaddaara, oda fogok menni, ahol a legtöbb van belõle.

Roa két szemöldöke egymásnak ugrott.

– A huttokhoz – mormogta.

Han ellenõrizte a stabilizátorokat.

– Igen, a huttokhoz.

Roa rosszallóan megcsóválta a fejét.

– A huttoknak dolgozni veszélyes vállalkozás, Han. Kiszámíthatatlan munkaadók. Ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy õk szeretnék, könnyen odakint kaphatod magad, szkafander nélkül.

– Tudom – bólogatott komoran Han. – Már dolgoztam nekik. De ha jutni akarok valamire, akkor vállalnom kell a kockázatot.

Két héttel és egy újabb fejvadásszal késõbb Han és Csubakka felkeresték a Nar Shaddaa hutt szektorának legnagyobb épületét. Az egykori “Ékszer” szállóban a Desilijic klán fõhadiszállása mûködött.

Amikor az “Ékszer” még igazi szálloda volt, igazgatósága azzal dicsekedett, hogy szállást tud biztosítani a galaxis csaknem összes ismert fajának. Vízi élõlények, metánt lélegzõk, alacsony gravitációjú égitestek lakói és a többi – bármit is igényeltek, az “Ékszer” teljesítette elvárásaikat.

Az épületet a huttok természetesen átalakították a saját szükségleteiknek megfelelõen. A hatalmas elõteret most sima felületû rámpák övezték, a szõnyegek eltûntek, és a kövezetét fényes-simára polírozták, hogy megkönnyítsék a testüket még vonszoló huttok számára a közlekedést.

Han, immár sokadszorra, újra ellenõrizte, hogy zsebében van-e Tagta üzenetkockája.

– Nem kell bejönnöd, pajtás – mondta Csubakkának az ajtóban. – Egyedül is elboldogulok, legalábbis remélem.

Csubi határozottan megrázta a fejét. Han vállat vont.

– Jól van, de akkor maradj csendben! Majd én beszélek helyetted is.

Jiliac Nar Shaddaa-i “fõkomornyikja” egy ember volt; egy a negyvenes éveihez közelítõ, vörös bombázó. A nõ egyszerû, szerényen szabott, világoszöld ruhát viselt, mégis olyan lenyûgözõ méltóság áradt belõle, hogy Han alig mert megszólalni a jelenlétében.

– Dielo vagyok, Lord Jiliac asszisztense. Ha jól értettem, uram, önnek van egy ajánlólevele.

Han igent intett a fejével. Esetlennek érezte magát a nõ társaságában, noha a legjobb nadrágját, ingét és dzsekijét vette fel erre az alkalomra. Kívülrõl természetesen ez nem látszott meg rajta, éppen ellenkezõleg. Magabiztos, halványan pimasz mosolya egy pillanatra sem lankadt.

– Láthatnám?

– Igen, feltéve, hogy nem akarja elvinni. – Han kivette a kis kockát a zsebébõl, és odaadta. A nõ egy gyors pillantást vetett a zöldes nyálkára, leolvasta az üzenetet, aztán visszaadta a holokockát. – Rendben. Kérem, várjon itt! Hamarosan hívatom.

Háromnegyed órával késõbb visszatért, és betessékelte õket Jiliac fogadószobájába.

Han kissé ideges volt, mert nem tudhatta, Jiliac fel fogja-e ismerni õt, mint azoknak a futároknak az egyikét, akik öt évvel korábban a Nal Hutta-i palotájában átadták neki riválisa, Zavval üzenetét. Az ylesiai fõúr kalózkodással vádolta Jiliacot, és zord következményekkel fenyegetõzött. Jiliac dühében szétverte a fél fogadószobát.

Han bízott benne, hogy a hutt lord nem ismeri fel. Végtére is akkor nem mutatkozott be neki, és még csak tizenkilenc éves volt – másképp nézett ki. Az arca most soványabb volt, megviseltebb, és az akadémiai évek alatt jó pár kilónyi izmot szedett magára. Arról nem is szólva, hogy egy hutt számára valószínûleg egyforma volt minden ember.

Mindezek ellenére taplószáraz szájjal lépett be a szentélybe.

Meglepetten állapította meg, hogy két hutt tartózkodik a szobában. Egyikük kétszer akkora volt, mint a másik, ami a huttoknál azt jelentette, hogy õ az öregebbik. A huttok egész életükben növésben voltak, és igen lenyûgözõ méreteket tudtak elérni. Az átlag hutt felnõttkora elérése után is átesett még néhány “hirtelen növésen”, s akadt, amelyik egy-két év leforgása alatt megduplázta súlyát.

Han a huttokra pislogott. Biztosra vette, hogy a nagyobbik Jiliac.

A szoba tágas volt és díszes; úgy tûnt, az egykori bálteremben rendezték be. A falakat körös-körül tükrök fedték, de hiába látta magát Han ezernyi példányban, a kiszolgáltatottság érzése nem akart enyészni.

Az igazi Han a két hutt elé járult, és mélyen meghajolt. Dielo felé mutatott, és egészen elfogadható hutt nyelven közölte:

– Lord Jiliac, ez az a koréliai pilóta, akit az unokatestvére, Lord Tagta ajánlott be önhöz. A neve Han Solo. A vukit Csubakkának hívják.

Han ismét meghajolt.

– Lord Jiliac – mondta Basic nyelven –, megtiszteltetés számomra, hogy excellenciád elõtt állhatok. Az ön unokatestvére, Lord Tagta azzal biztatott, hogy itt mindig szükség van jó pilótákra.

– Solo pilóta… – Jiliac Hanra irányította zsíros redõkkel szegélyezett szemét, és kíváncsian pislogott – …maga beszéli és érti a hutt nyelvet?

– Értem, excellenciás uram, viszont nem beszélem elég jól ahhoz, hogy hûen vissza tudjam adni a nyelv szépségét, ezért nem is merek próbálkozni vele – felelte alázatosan Han.

Szerencsére a huttokat könnyû volt bókokkal elkápráztatni, és Jiliac különösen fogékony volt a dicséretekre.

– Ah, egy ember, aki értékelni tudja nyelvünk szépségét mondta az ifjabbik huttnak. – Milyen ritka és bölcs példánya fajának.

– Ez még nem jelent semmit – válaszolta dübörgõ kuncogással a másik. – A kérdés az, tud-e olyan jól hajót vezetni Solo kapitány, mint hízelegni.

Han a kisebbik hutt felé pillantott. Cinizmust és intelligenciát látott csillogni a dülledt szempárban. A hutt körülbelül olyan magas volt, mint Han, és csak négy-öt méter hosszú. Jiliac észrevette, hogy Han a társát fürkészi.

– Solo kapitány õ az én unokaöcsém, Jabba. Nélkülözhetetlen segítségemmé vált a Desilijic klán irányításában.

Han meghajolt a fiatalabbik hutt felé.

– Üdvözletem, excellenciád.

– Üdv, Solo kapitány – legyintett nagyvonalúan apró kezével Jabba. – A híre már megelõzte.

Jiliac felemelte a kezét.

– Elég a fecsegésbõl. A holokocka?

A hutt lord figyelmesen megnézte a kockát, aztán végighúzott egy apró szerkezetet a zöldes nyalka felett. Az eredmény láttán elégedetten pislogott Hanra.

– Kitûnõ ajánlattal érkezett, Solo kapitány. Hozzáértõ pilótákra mindig szükségünk van.

– Szívesen dolgoznék önnek és unokaöccsének, excellenciás uram – hajtott fejet Han.

– Nos, akkor fel van véve, kapitány. És mi a helyzet a barátjával? – legyintett Csubakka felé Jiliac.

– Mi egy csapat vagyunk, excellenciás uram. Csubi az én másodpilótám.

– Valóban? – kérdezte gúnyosan Jabba. – Pedig inkább testõrnek látszik.

Csubakka halkan felmordult, és Han, hogy mentse a helyzetet, gyorsan közölte:

– Csubi is remek pilóta.

– Veszélyes idõk járnak a tisztességes kereskedõkre – folytatta Jiliac. – Ért valamelyikük a fegyverrendszerek kezeléséhez?

– Én vagyok a szakértõ, excellenciás uram – felelte Han. Csubi is elég jó céllövõ, de be kell vallanom, hogy én jobb vagyok.

– Ah! – engedett fel Jabba. – Végre egy ember, aki nem a “szerénységrõl” alkotott eszméivel akar elkápráztatni minket.

– Köszönöm az elismerést – bólintott Han.

– Kessel – mondta tûnõdve Jiliac. – A forrásaink szerint ott járt.

– Válóban, excellenciás uram. És csaknem rekordidõ alatt száguldottam végig a Kessel Folyosón, elsõ próbálkozásra.

– Kitûnõ! – bömbölte Jabba, akinek majdnem olyan mély hangja volt, mint a nála sokkal nagyobb “bácsikájának”. – Ezek szerint a Kessel Folyosón szándékozik száguldozni, miközben a mi árunkat fuvarozza…

– Az az árutól függ, excellenciás uram – vágta ki magát Han.

– Ez változó lehet – mondta Jiliac –, de valószínûleg fûszerrel megrakott hajóval fogja elhagyni a Kesselt, tekintve, hogy azt ott bányásszák. Hogy mit fog vinni, amikor leszáll a Kesselen, az már más kérdés. Valószínûleg élelmet, luxuscikkeket, rabszolgákat vagy…

– Rabszolgákat nem – szakította félbe Han. Ezt le kellett szögeznie. Ha emiatt visszavonják az ajánlatot, hát visszavonják. Akkor majd keres valami más munkát. – Bármit hajlandó leszek fuvarozni önnek, excellenciás uram, kivéve a rabszolgákat.

A két hutt még pislogni is elfelejtett ekkora merészség láttán. Végül Jabba megkérdezte:

– Miért nem, Solo kapitány?

– Személyes okokból, excellenciás uram. Alkalmam volt… közelrõl megismerkedni a rabszolgatartással, és nem nyerte el a tetszésemet.

– Oho! – kuncogta el magát Jabba. – A mi derék kapitányunknak netán még elvei is vannak?

Han nem hagyta provokáltatni magát, és nem engedett.

Jiliac intett Hannak, hogy maradjon veszteg, aztán a két hutt közelebb kúszott egymáshoz. Miközben a vonagló huttokat figyelte, Han azon tûnõdött, vajon kígyóhoz vagy csigához hasonlítanak-e inkább, de képtelen volt eldönteni.

A két hutt összedugta a fejét, és tanakodni kezdett, Néhány perc múltán elhátráltak egymástól, és a két ember felé fordultak.

– Jól van, Solo kapitány – dörmögte Jiliac. – Nem kell rabszolgákat szállítania.

– Köszönöm, excellenciás uram. – Han megkönnyebbülten fellélegzett.

– A rabszolga-kereskedés valójában nem is profilunk – közölte Jabba. – Az effajta üzletet a Besadii klánra bízzuk – tette hozzá megvetõen. – Az Ylesia az õ vállalkozásuk.

– Hallott már az Ylesiáról, Solo kapitány? – kérdezte Jiliac. Han megmerevedett, de nem adta tanújelét zavarának.

– Igen, hallottam róla, excellenciás uram.

– Manapság fõleg ryllt szállítunk, kapitány – vette át a szót Jabba. – Nemrégen fedeztünk fel egy új készletet a Rylothon, a twi’lek világban. Járt már ott?

– Igen, excellenciás uram. Jól ismerem azt a szektort.

– Nagyszerû. – Jabba hosszú ideig szótlanul méregette Hant, végül megkérdezte: – Mondja, kapitány kormányozott már ûrjachtot?

Hannak nevethetnékje támadt. Az ok, amiért fejvadászokat szabadítottak rá, egyebek mellett az volt, hogy ellopta Teroenza és Zavval személyes ûrjachtját.

– Igen, excellenciás uram – válaszolta. – Kormányoztam már.

– Ezt észben fogom tartani – ígérte Jabba.

Jiliac félreérthetetlenül jelezte, hogy véget ért a meghallgatás.

– Majd értesítjük, kapitány. Addig is távozhatnak.

Han meghajolt feléjük, közben oldalba bökve Csubakkát, hogy õ is ugyanezt tegye. Zsémbesen ugyan, de Csubi is elõredöntötte felsõtestét, és kihátrált. Han gyûlölte, hogy csúszómászót kell játszania – csúszómászók elõtt –, de nem volt mit tennie, ezt a szerepet osztotta rá a sors.

Mindegy, vigasztalta magát. Ha rendesen megfizetnek, és még rabszolgákat sem kell szállítanom, akkor minden mindegy…

A következõ három hónapban Han többnyire Roának dolgozott, de a huttok megbízásából is repült. Azzal szerzett hírnevet magának, hogy a leggyengébb hajóból is képes volt kihozni a maximumot, és hogy bármi áron célba juttatta a rábízott csempészárut.

Olyan sokszor repülte át a Kessel Folyosót, hogy már nem is számolta.

Voltak idõszakok, amikor a huttok napokig vagy hetekig nem adtak neki munkát; ilyenkor Makónál, Roánál vagy más csempészeknél vállalt munkát. A megbízások és a bevétel java azonban Jiliactól és Jabbától származott.

Mindkét hutt vezérnek saját jachtja volt, és mint Han idõvel megtudta, a Nal Huttán kívül még számos helyen voltak ingatlanaik és egyéb befektetéseik. Mi több, a Dilbanát gyakorlatilag Jiliac irányította, Jabba pedig egy isten háta mögötti bolygó, a Tatuin legfõbb ura volt.

Egy nap Han és Csubi felkérést kaptak, hogy kormányozzák el Jabba személyes jachtját, a Star Jewelt a Tatuinra. Han szívesebben vállalt volna fûszercsempészést; Jabba elviselhetetlenül szeszélyes és követelõzõ utas volt, de szerencsére magával hozta néhány szolgáját, így Hannak csak a hajó irányításával kellett törõdnie.

Jabba inasa egy Lobb Gerido nevezetû twi’lek volt. Jabba borzalmasan bánt vele. Egész nap ugráltatta, kiabált vele, sértegette. Han szívbõl sajnálta a szerencsétlent. Gerido mellett Jabba kíséretét néhány humanoid táncosnõ, egy “Whizz-Bang” nevû nalargonista és a két hutt vezér Nar Shaddaa-i fõszakácsa, egy Totoplat nevû ishi tib alkották.

Jabbának azért “kellett” a Tatuinra utaznia, hogy hazavigyen egy “háziállatot”, amelyet a tatuini palotájába vett. A kis kedvenc egy igazi szörnyeteg volt pengeéles karmokkal, hosszú, tapadókorongra emlékeztetõ szájjal és kielégíthetetlen étvággyal. A családneve: oszkani vérszívó. Han gyomra felkavarodott az undortól, amikor egy alkalommal megnézte etetés közben. Az egész hely bûzlött az állat ténykedésétõl, és minden csupa vér volt. Ráadásul a kis kedvenc felõl olyan tömény testgázok áradtak, hogy még egy koréliai dögevõ is kidobta volna a taccsot.

A jacht egy jókora ubrikkiai cirkáló volt. Két ubrikkiai N2ion motor hajtotta, a segédhajtómûvek – szám szerint három kisebb kuat T-c40 ionmotorok voltak. A hajót erõs pajzs és hat turbólézer védte. Dokkjában hat Z-95-ös fejvadászgép és két ûrsikló számára volt hely.

Ez alkalommal is, mint általában, csak két fejvadászgép és két vadászpilóta tartózkodott a Star Jewelen. A kis vadászgépek veszélyes szerkezetek voltak, de nem rendelkeztek hiperhajtómûvel, ezért Jabba kettesével hátrahagyta õket hátvédnek a hipertéri ugrások elõtt.

A Tatuin félreesõ világ volt, így több ugrással lehetett csak megközelíteni. Az utolsó elõtti ugrás egy gyér forgalmú területre dobta õket, de ez volt a legrövidebb út a Tatuinra.

És ez volt az a hely, ahol a kalózok várták õket. Négy könnycsepp alakú, apró és halálos drell hajó. Han már találkozott ilyenekkel, még akkor, amikor az ylesiaiaknak dolgozott. Abban a pillanatban, hogy megpillantotta õket, fejében megszólalt a vészcsengõ. Kalózok? Lehet. Jobb félni, mint megijedni…

– Csubi, pajzsokat maximumra! – kiáltotta Han. Elvégzett egy kitérõ manõvert, aztán bekapcsolta a komegységet. – Figyelem! Ágyútüzérek, álljanak készenlétben! Támadás várható! – Frekvenciát váltott. – Fejvadászpilóták, beszállás! Ez nem gyakorlat!

Még be sem fejezte, a legközelebbi hajó felõl quadlézer sortûz zúdult rájuk. Igazam volt!, gratulált magának Han. Elõvigyázatosságának köszönhetõen a drell hajó tüze nem tett kárt a Star Jewelben.

A kalózhajók harmadakkorák voltak, mint Jabba masszív ûrjachtja, quadlézereik azonban félelmetes tûzerõt jelentettek, kis méretük miatt pedig rossz célpontok voltak. Han megfordította a Star Jewelt és elordította magát:

– Ágyúk… tûz! Pörköljenek oda nekik.

A tüzérek csak erre vártak. A hat turbólézer mûködésbe lépett. Han ismét frekvenciát váltott.

– Utasok és legénység, figyelem! Megtámadtak, ismétlem, megtámadtak minket. Készüljenek fel az elterelõ manõverekre! Aktiválják a rögzítõ rendszereiket!

Csubi eközben megpróbálta optimálisan szétosztani az energiát a pajzsok és az ágyúk között. A jacht felépítménye köré szerelt turbólézerek közvetlenül a hajó reaktorától kapták az energiát, miáltal sokkal nagyobb pusztításra voltak képesek, mint amire egy gyanútlan ellenfél számíthatott, de ugyanakkor jóval többet is fogyasztottak.

Han lebukott egy drell hajó alá; a turbólézerek azonnal célba vették, de a kalózhajó az utolsó pillanatban kitért a tûz irányából. Átkozottul gyorsak, hogy a fene vinné el õket!

A hangszóró megreccsent.

– Itt a fejvadászegység. Indulásra készen.

Csubi kitárta a dokkoló állomás ajtaját, és rést nyitott a pajzson, hogy a két vadászgép kiröppenhessen.

– Pilóták… vigyázz… kész… három, kettõ, egy… rajt!

Jabba bömbölte bele a komegységbe; magyarázatot követelt. A háttérben a twi’lek szitkozódott, a táncosnõk rémülten visítoztak, Totoplat, a mesterszakács pedig azért sopánkodott, mert a vacsora pocsékba ment, egyszerûen pocsékba ment!

Han szó nélkül lekapcsolta a komegységet az utasrészlegrõl, aztán elsápadt.

– Támadás a tat felõl, Csubi! – üvöltötte rémülten, mert tudta, hogy ezúttal már túl késõ. A Star Jewel hevesen megrázkódott, aztán ismét megrázkódott. A rendszermonitor szerint a hátsó pajzs megsemmisült. – Megfordulok, Csubi! Koncentráld az elülsõ pajzsokra az energiát!

– Balra fordulok! – ordította bele a komegységbe Han. Szedjék le azt a rohadék kalózt a hátamról!

A vuki elszántan vicsorogva eleget tett a parancsnak. Han éles bal kanyart írt le a jachttal, aztán egy másodperccel késõbb érezte az enyhe lökést, amelyet a lézerágyúk okoztak.

És megint mellé!

Han elkáromkodta magát.

– Ide figyeljetek, apafejek! Szeretném, ha a bal egyes tüzér követné a következõ koordinátákat, és a parancsomra lõne!

Han megvárta, hogy a drell hajó megforduljon, majd leolvasta a kijelzõrõl a drell hajó koordinátáit, és a koordinátarácsot felhasználva gyors fejszámolást végzett. Közölte az eredményt a tüzérrel.

– Megvan, uram! – jelentette a bal lövegállás parancsnoka.

– Kettes tüzér, álljon rá a következõ koordinátákra, és öt másodperccel az egyes után nyisson tüzet. Értette? – Han elhadart egy újabb koordinátasort.

– Vettük, kapitány!

– Hármas, várjon öt másodpercet a kettes után, a következõ koordinátákkal. – Han ezeket is közölte.

– Megvan, kapitány Készen állunk!

– Rendben… egyes tüzér, vigyázz… kész…

Amit Han alkalmazott, azt katonai nyelven szakaszos zárótûznek nevezték. A cél az volt, hogy elõre kiszámítható kitérõ manõverekre kényszerítsék az ellenséges hajót. Nehéz feladat volt, de jó idõzítéssel…

Han enyhén oldalra fordult, csábítóan felajánlva a jacht tatját a drell hajónak. Közben fejben számolta az eltelt másodperceket.

– Három… kettõ… bal egyes, tûz!

A halálos sugár kilõtt, de amint arra Han számított, a fürge drell hajó kitért.

Négy… három… kettõ… egy… számolt Han, tekintetével a bal oldali kijelzõre tapadva.

– Igen! – kiáltotta, amikor a hajó egyenesen belerohant a második ágyú sugarába.

Vakító fehér tûzgomolyag ragyogott fel a semmi fekete hátterében.

– Talált!

Üdvrivalgás tört ki a komegységben.

Eközben a fejvadászegységek rátapadtak egy másik drell hajóra. A quadlézerek és vörös fényû sorozatvetõk szõttek színes pókhálót a három hajó köré.

Han csak egy pillantásnyi idõt szentelhetett a vadászgépekre; a másik két drell hajó még mindig ott volt. Han feléjük fordította a Star Jewelt, és gyorsított.

– Jobb oldali tüzérek, ha parancsot adok, folyamatosan lõjenek. A koordináták… – Közölte velük a koordinátákat, és várt. A drell hajók megfordultak, hogy teljes sebességre gyorsulva támadásba lendültek. – Jobb oldal, maximális tûzerõvel lõni… most!

A három turbólézer tûz alá vette az ûrt. A kalózok azt fogják hinni, hogy elment az eszem, gondolta Han, mialatt az üteg lövéseinek ritmusát számlálta. Amire készült, pontos idõzítést igényelt.

Amint a drell hajók lõtávolságba értek, Han váratlanul “kifarolt” a jachttal. A jobb oldali üteg ágyúi most egyenesen a drell hajókra irányultak!

Az egyik kalózhajónak sikerült idõben kitérnie, a másik azonban belerohant a sortûzbe. A jobb kettes ágyú telibe találta.

A robbanás a Star Jewel közelében következett be, és a szétszóródó roncsdarabok olyan erõvel vágódtak a jachtnak, hogy a jobb oldali pajzs fel is mondta a szolgálatot. A másik drell hajó, amelyiknek sikerült kitérnie az ellentámadás elõl, üldözõbe vette az egyik vadászgépet. A negyedik drell hajó amelyet a két fejvadász vett kezelésbe –, hatalmas lyukkal az oldalán pörgött az ûrben.

Az egyetlen megmaradt drell hajó által kergetett vadászgép pilótája szorult helyzetben volt, és már Han sem segíthetett rajta. Túl messze volt tõlük, azok pedig túl közel voltak egymáshoz. Han lemondott arról, hogy üldözõbe vegye õket. Ehelyett megfordult, hogy felvegye a másik vadászgépet.

Mire eszébe jutott, hogy visszakapcsolja az utasteret a kommunikációs rendszerbe, Jabba dühe alábbhagyott.

– Rendben vagyunk, excellenciás uram. Remélem, nem ráztam nagyon össze önöket ott hátul.

– Az én kis kedvencem nagyon mérges! – morogta Jabba. – Lehet, hogy fel kell áldoznom az egyik táncosnõt a kedvéért. A vérszívók érzékeny teremtmények, Solo!

– Khm… igen, uram. Sajnálom, uram, de vissza kellett vágnunk. Ha nem tettük volna, szétlõtték volna a hajót. Azok a kalózok nem fosztogatni akartak, excellenciás uram. Tudták, hogy jövünk. Vártak minket.

– Komolyan mondja? – Jabba zsémbes hangja megkeményedett. Már nem az utas, hanem a bûnszövetkezet vezére beszélt belõle. – És mit gondol, mire készültek, kapitány?

– Meg akartak ölni minket, excellenciás uram – felelte Han kertelés nélkül. Közben kinyitotta a dokkoló állomás ajtaját, hogy beengedje a megmaradt fejvadászgépet. – Szerintem ön volt a célpont, uram.

– Egy újabb merényletkísérlet… – tûnõdött Jabba. Han a komrendszeren keresztül is érezte, hogy fénysebességgel száguldanak a gondolatok a hatalmas fejben.

– Nagyon valószínû, uram.

– Érdekes – dörmögte Jabba. – Kapitány, megkérdezhetem, hol tanulta ezeket az… istentelen manõvereket?

– A Birodalmi Akadémián, excellenciás uram.

– Értem. Nagyon hasznosnak bizonyultak, el kell ismernem. Dupla fizetséget érdemel, amiért meghiúsította ezt az újabb próbálkozást. Ne felejtse el eszembe juttatni, ha visszatértünk a Nar Shaddaara!

– Emlékeztetni fogom rá, arra mérget vehet – ígérte meg Han.

– Solo tud valamit – mondta Jabba két héttel késõbb. A Nar Shaddaa fogadóterme melletti ebédlõben üldögéltek, egy könnyû vacsora mellett.

Jiliac belenyúlt elegáns, vízipipával kombinált uzsonnaakváriumába – amely a régen halott Zavval ajándéka volt –, és kiemelt belõle egy vergõdõ falatot. Szórakozottan szemügyre vette a kétségbeesetten vonagló jószágot, majd pillanatnyi mérlegelés után megkérdezte:

– Tényleg? És mit?

Jabba közelebb csúszott az uzsonnaakváriumhoz, megvárta, hogy a klán feje nagylelkûen megkínálja, és remegõ kézzel belenyúlt egy darab csemegéért. Zöldes nyál csörgött végig a szája szélén.

– Nem tudom – felelte. – Meg kellene kérdeznünk tõle.

– De mit kérdezzünk tõle? – akarta tudni végre Jiliac.

Glunk. Nyelte le zajosan Jabba a meleg, még élõ falatot.

– Kérdezd meg tõle, honnan tudta, hogy azok a drell hajók támadni fognak. A hajónapló szerint már azelõtt védekezõ manõverbe kezdett, hogy ránk lõttek volna. Honnan tudhatta Solo, hogy a drell hajók veszélyt jelentenek?

– Régebben mi is béreltünk fel drell kalózokat – emlékeztette Jiliac. – A kérdés inkább az; hogy a klánon belülrõl vagy kívülrõl akart megölni valaki. – Jóllakottan összekulcsolta a kezét a terjedelmes pocakján. – Légy óvatos, fiam! Vannak jó néhányan a Desilijic klánban, akik szívesen ülnének a helyemen.

– Ez igaz – értett egyet Jabba. – De én nem hiszem, hogy ezúttal a klánon belülrõl lett volna valaki. Az informátoraim szerint a múlt negyedév nyereségével kivétel nélkül mindenki elégedett volt.

– Akkor szerinted ki állhat a háttérben?

– A Besadii – vágta rá habozás nélkül Jabba.

Jiliac elkáromkodta magát.

– Hát persze. Csak nekik van elég pénzük ahhoz, hogy drell kalózokat tudjanak felbérelni! – A hutt lord vaskos farkával mérgesen rácsapott a padlóra. – Aruk túlságosan elbízta magát. Az Ylesia olyan gazdaggá teszi õket, hogy már nem csupán gazdaságilag jelentenek veszélyt. Cselekednünk kell, és lehetõleg mihamarabb. A fenyegetésük nem maradhat büntetlenül.

– Egyetértek, bácsikám – bólintott Jabba, miután lenyelt egy újabb vergõdõ szerendinát. – De mit tegyünk?

– Több információra van szükségünk – döntötte el Jiliac. Aztán, ha már eleget tudunk, megtervezzük a bosszúnkat. Bekapcsolta a komegységet. – Dielo!

– Hallgatom, fenséges uram – hallatszott a nõ hangja. Mit óhajt?

– Hívja ide Solót! – parancsolta Jiliac. – Beszélni kívánunk vele.

– Máris, Lord Jiliac.

Beletelt néhány óra, mire Solo megérkezett. A két hutt türelmetlenül várta. A koréliait, mint mindig, ezúttal is magas, szõrös társa kísérte.

Jiliac és Jabba hosszú ideig szótlanul méregették Solót, és ahogy a másodpercek teltek, a pilóta természetesen egyre idegesebb lett, noha ezt, ahhoz képest, hogy ember volt, meglehetõsen jól leplezte.

– Üdvözletem, Solo – mondta végül Jiliac legmélyebb és legfélelmetesebb hangján.

A koréliai kapitány meghajolt.

– Üdvözlöm, excellenciás uram. Mit tehetek önért?

– Mondja el nekünk az igazságot! – közölte Jabba, megelõzve Jiliac köntörfalazását. Jabba szerette az egyenes beszédet, és még jobban szerette gyorsan, habozás nélkül kivégezni ellenfeleit. – Az igazság érdekel minket.

Jabbának éles szeme volt, és hutt lévén az infravörös tartomány egy részét is érzékelte. Látta, hogy a vér kiszalad a koréliai arcából, noha a férfi arckifejezése nem változott. A vuki nyugtalanul mocorogni kezdett, és halkan felvonított.

– Khm… nagyságos uram… – Solo megnedvesítette az ajkait. – Attól tartok, nem értem. Mirõl akarják tudni az igazságot?

Jabba nem húzta az idõt.

– Átnéztem a Star Jewel naplóját. Honnan tudta, kapitány, hogy a drell hajók meg akarnak támadni minket?

Solo vett egy mély lélegzetet.

– Már volt dolgom korábban is drell hajókkal – vallotta be. – És tudtam, hogy önöknek olyan tehetõs ellenségeik vannak, akik meg tudják fizetni õket.

– Mikor volt dolga korábban drell kalózokkal, kapitány? kérdezte jéghideg hangon Jiliac.

– Öt évvel ezelõtt, excellenciás uram.

Jabba elõrehajolt.

– És akkor kinek dolgozott, Solo?

A koréliai csempész némi habozás után ezt is jobbnak látta elárulni:

– Zavvalnak, uram. Az Ylesián.

Jiliac szeme elkerekedett.

– Igen… rémlik valami. Nem maga volt az, aki ezt az uzsonnaakváriumot hozta? A sullustira jól emlékszem, de az emberek olyan egyformák…

– Igen, uram, én voltam az – vállalta Han.

– Miért nem mondta ezt el nekünk korábban? – kérdezte Jiliac. A tekintetébõl egy hoth világbeli gleccser dermesztõ hidege áradt. – Mit takargat, kapitány?

– Semmit! – tiltakozott Solo. – Nézze, excellenciás uram… az igazság az, hogy én dolgozni akartam önöknek, és úgy gondoltam, nem lenne jó pont, ha kiderülne, hogy korábban a Besadii klánnak dolgoztam. Ezért hát említést se tettem róla. – Barna szemében elszánt, lázas fény csillogott. – Valójában nem is Zavvalnak, hanem Teroenzának dolgoztam. A lordot alig ismertem.

Jiliac mélyen lenézett a koréliaira a kerevetérõl.

– Jól gondolta, Solo. Nem béreltem volna fel, ha tudtam volna errõl.

Solónak erre nem volt mit válaszolnia.

Jiliac hosszú ideig szótlanul méregette.

– Még mindig nekik dolgozik?

– Nem, excellenciás uram, és ezt hajlandó vagyok drogok hatása alatt is megerõsíteni. Vagy vegyen be sensostimet, és fürkéssze ki az elmémet. Öt évvel ezelõtt hagytam ott az Ylesiát, és soha többé nem szeretnék visszakerülni oda.

Jabba a nagybátyja felé fordult.

– Lehet, hogy igazat mond. Ha még most is a Besadiinak dolgozna, akkor aligha harcolt volna olyan elszántan, hogy megmentsen engem és a Star Jewelt, nem igaz? Ehelyett bátor kapitányunk megállította volna a jachtot, és hagyta volna, hogy a kalózok átszálljanak és megöljenek engem. – A kisebbik hutt ünnepélyesen Hanra mosolygott. – Ennélfogva, hacsak a besadiik nem olyan agyafúrtak és okosak, mint amilyennek nem tartom õket, a kapitányunk az igazat mondja.

Solo fejet hajtott.

– Így van, excellenciás uram! Mi több, nem is igazán voltam hasznára az ylesiaiaknak. Tudják, mit gondolok a rabszolgatartásról és kereskedelemrõl, márpedig a besadiik a legnagyobb rabszolgaexportõrök az egész galaxisban.

– Ez is igaz – ismerte el Jabba. – Solo kapitány most, hogy a nagybátyám azonosította magát, mint Zavval egykori futárát, az én emlékezetem is felfrissült. Nem sokkal azután a fenyegetés után, amelyet Zavval magával küldött el, jelentést kaptunk egy ylesiai incidensrõl. A sensostimgyárat felrobbantották, Zavvalt megölték egy fegyveres támadásban, és néhány rabszolgát megszöktettek. Két hajó is eltûnt.

Jabba a koréliai reakcióját leste, de Solo arca ezúttal semmit nem árult el.

– Kapitány – vette át a szót Jiliac –, nekünk azt mondták, hogy a történtekért egy ember, égy bizonyos “Vykk Draygo” felelõs. Azt is megtudtuk, hogy nem sokkal késõbb egy fejvadász végzett vele. Maga mit tud errõl az egészrõl?

Solo fészkelõdni kezdett; Jabba most már biztos volt benne, hogy valami fontosat akar mondani, csak még nem tudja, merje-e. Solo végül kinyögte:

– Sok mindent. Ugyanis én vagyok Vykk Draygo.

Jabba és Jiliac egymásra néztek.

– Maga ölte meg Zavvalt? – dörmögte legmélyebb hangján Jabba.

– A szó szoros értelmében nem… – Solo megnedvesítette kiszáradt ajkait. – Én csak… baleset volt. Szóval… én nem akartam megölni!

A két hutt ismét egymásra pillantott, aztán mindketten falat rengetõen hahotázni kezdtek.

– Ho-ho-ho! – bömbölte Jabba. – Solo, maga aztán nem mindennapi ember!

A koréliai zavarban volt.

Nem dühösek rám, amiért egy hutt halálát okoztam?

– Zavval megfenyegetett engem – emlékeztette Jiliac. – Õ és a klánja sok gondot okoztak a Desilijicnek, és sokunk haláláért felelõsek. A huttok általában megelégednek azzal, hogy gazdaságilag ellehetetlenítik az ellenségeiket, de ha kell, a gyilkosságtól sem riadunk vissza.

Solo szemmel láthatóan megnyugodott.

– Ah. Nos, ez nálunk, embereknél is valahogy így van.

– Valóban? – Ezúttal Jiliacon volt a sor, hogy meglepõdjön. – Akkor talán mégsem olyan reménytelen eset a maga emberi faja, Solo kapitány.

– Ugyanakkor – tette hozzá Jabba, mutatóujjával megintve Hant –, nem lenne egészséges, ha köztudottá várna, hogy egy ember megölt egy huttot, és büntetlenül megúszta. Ha valaha elmondaná az igazságot másnak is… akkor gondoskodni fogunk róla, hogy örökre elhallgasson mindenki, aki csak tud róla. Megértettük egymást, kapitány?

Solo némán igent intett a fejével. Komor arcáról lerítt, hogy komolyan vette Jabba fenyegetését.

– Nos, akkor térjünk vissza az üzletre! – döntötte el Jiliac.

– Maga a Besadiinak dolgozott, Solo kapitány Mit tud mondani nekünk róluk?

– Már öt éve annak, hogy nekik dolgoztam – felelte Solo –, az Ylesián töltött idõszakot azonban nem könnyû elfelejtenem.

– Kitõl kapta a parancsokat, Solo? – akarta tudni Jabba.

– Teroenzától, a fõpaptól – felelte az ember. – Valójában õ irányítja a bolygót.

– Teroenzától? Meséljen róla! – utasította Jabba.

– Nos, õ egy t’landa til – mondta Han. – Tudnak róluk, ugyebár?

Mindkét hutt jelezte, hogy igen.

– Szóval, Teroenza a hutt helytartónak tartozik elszámolással. Ez annak idején Zavval volt. A döntéseket azonban õ hozza, és felügyeli a kolóniák mindennapi életét. Teroenza éles eszû és hatékony vezetõ. Úgy sejtem, a vállalkozás szépen profitál, bár biztosra veszem, hogy miután felrobbantottam a gyárat, rossz évet zártak.

Jabba és Jiliac arca, mintha összebeszéltek volna, megrándult. Huttok lévén, semmi sem volt borzasztóbb számukra, mint az anyagi javak, a gazdagság pusztulása.

Solo, aki észrevette ezt, vállat vont.

– Igen, engem is zavart, de el kellett terelnem a figyelmüket.

– Hogyan halt meg voltaképpen Zavval?

– Rászakadt a mennyezet – felelte Solo. – Amikor kifosztottuk Teroenza kincsesszobáját, rajtunk ütöttek, és…

Jabba szeme összeszûkült.

– A kincsesszobáját? Miféle kincsesszobát?

– Így neveztük – magyarázta Solo. – Teroenza megszállottan gyûjti a ritka tárgyakat. Mûtárgyakat, antikvitásokat, fegyvereket, hangszereket, bútorokat, ékszereket. Nincs olyan tárgy, amibõl neki ne lenne. Kiépíttetett egy hatalmas termet az adminisztrációs épület mélyében, a lakosztálya mellett. A gyûjteményének él, de hozzá kell tennem, más szórakozást nem is igen találhatna az Ylesián: Az egész bolygó egy nagy dzsungel.

– Értem… – mormogta tûnõdve Jiliac, és Jabbára sandított. A fiatalabbik hutt ebbõl az egy pillantásból is tudta, hogy a nagybátyja azon töri a fejét, miként lehetne a javukra fordítani a Solótól nyerhetõ információt.

Jiliac tovább kérdezgette a koréliait az ylesiai fûszergyárakról, a telepek mûködésérõl, az õrök létszámáról stb. Jabba érdeklõdve hallgatta õket. A nagybátyja tapasztalt és furfangos vezér volt. Vajon most mit forgathatott a fejében?

Végül Jiliac elbocsátotta Solót, s a koréliai, nyomában a vukival, elhagyta a termet.

– Nos, bácsikám – kérdezte Jabba –, mit gondol?

Jiliac egy lassú, ráérõs mozdulattal kiemelte a pipáját az uzsonnaakvárium mélyérõl, és pöfékelni kezdett. Jabba a markanfûnek – egy enyhe, eufóriát okozó drognak – az édeskés illatát érezte a füstben. Eltelt néhány perc, mielõtt a kajidic vezére válaszolt volna.

– Jabba, unokaöcsém, azon tûnõdöm, hogy ideje lenne véget vetni ennek az ellenségeskedésnek a Besadii és a Desilijic klán között. Mielõtt még sikerrel járna egy újabb merényletkísérletük…

– Egyetértek – bólintott Jabba, aki még elképzelni sem merte, mit mûvelhetne vele egy bérgyilkos vibropengéje. Vagy milyen lenne ûrruha nélkül kint lenni az ûrben… Megborzongott a gondolatra. – De mit tehetnénk?

– Össze kellene hívnunk egy klánközi találkozót, valahol semleges terepen – felelte két pöffentés közt Jiliac. – Megnemtámadási egyezményt köthetnénk a besadiikkal.

– De vajon hajlandóak lesznek-e belemenni az egyezménybe?

– Aruk nem ostoba. Ha nem is akar békét, úgy fog tenni, mintha belemenne.

Jabba tudta, hogy ennél jóval többrõl van szó.

Valójában mit forgatsz a fejedben, bácsikám? – Jabba tudta, hogy õ maga is okosabb az átlag huttnál, Jiliac azonban néha egyszerûen zseniális volt.

– Javasolni fogom, hogy a találkozón mindkét fél ossza meg a másikkal a nyereségmutatóját, majd ennek alapján történjen egy egyenlõ bevételiforrás-elosztás.

– A besadiik ebbe soha nem fognak belemenni.

– Tudom. De a forráselosztás jogos kérés, és ezt a besadiiknak is be kell látniuk.

– És gondolod, hogy ilyenformán a besadiik közölni fogják velünk a nyereségmutatóikat?

– Hogyne, unokaöcsém. Aruk már alig várja, hogy eldicsekedhessen nekünk.

Jabba bólintott.

– Ez igaz.

– Amennyire ismerem, még az ylesiai vezetést is meg fogja hívni, hogy azok is elkápráztassanak minket az eredményeikkel.

– Ki a jelenlegi helytartójuk?

– Kibbick felel az ylesiai vállalkozásért.

– De hiszen Kibbick egy idióta! – jegyezte meg Jabba. Már volt alkalma megismerkedni a fiatal huttal, egy kajidicközi találkozó alkalmával.

– Az – ismerte el Jiliac. – Éppen ezért gondolom, hogy az Ylesia igazi vezetõjét is meg fogják hívni.

Jabba szeme elkerekedett, majd összeszûkült a megjegyzés hallatán. A hutt hangosan kuncogni kezdett.

– Már értem, honnan fúj a szél, bácsikám…

Jiliac elégedetten megszívta a vízipipáját, és kajánul elvigyorodott széles, ajaktalan szájával.

Teroenza a függõszékében heverészett, amikor Ganar Tos berohant a t’landa til legbelsõbb szentélyébe, és kezét tördelve megállt elõtte.

– Uram! Excellenciád! Boba Fett van itt, a hírhedt fejvadász, és azt állítja, hogy az ön személyes kérésére érkezett. Igaz ez, uram?

– Ig-gen – tápászkodott fel nyögdécselve az Ylesia fõpapja. Két szíve és három gyomra összeszorult az izgatottságtól.

A szobába belépõ lény ütött-kopott, zöldes mandaloriai páncélt viselt. Jobb válláról két varkocsba vont vuki skalp lógott, egy fekete és fehér. Arcát sisak takarta, csak élénken csillogó szemét lehetett látni a kémlelõnyíláson át.

– Üdvözlöm, Fett mester! – bömbölte Teroenza, azon tûnõdve, kezet nyújtson-e. Volt egy olyan érzése, hogy ha megtenné, Fett elutasítaná, ezért inkább nem tette. – Szeretném megköszönni, hogy ilyen gyorsan reagált a hívásomra. Remélem, nem okoztak kellemetlenséget az Ylesia magas légköri viharai a leszállásnál.

– Ne vesztegessük az idõt! – Fett hangja fakó és embertelen volt a sisak hangszóróján át. – Azt ígérte, hogy mandaloriai csuklódárdákat kapok a gyûjteményébõl, ha személyesen felkeresem. Lássuk õket! Most.

– Ó, hogyne, hogyne, Fett mester – mondta alázatos hangon Teroenza. Ötször akkora volt, mint egy ember, mégis meztelennek és védtelennek érezte magát a hírhedt fejvadász jelenlétében.

Gyorsan bevezette Fettet a lakosztályával szomszédos kincsesszobába.

– Máris mutatom õket – hadarta, és minden erõfeszítése ellenére kétszer is beletört a nyelve a szavakba. Fett melléje surrant, halkan és fenyegetõen, mint egy mérgezett dárda.

A fõpap felnyitott egy ládát, és kivette belõle a csuklópántokat. Mindkettõ rugós mechanizmussal volt ellátva, amely apró, halálos dárdák sorozatát lõtte ki, ha viselõje a megadott módon mozdította meg ujjait.

– Tökéletesen mûködõ példányok – makogta Teroenza.

– Majd meglátjuk – jelentette ki szenvtelen hangján Fett. Felcsatolta a csuklópántokat, egy gyors, jól begyakorolt mozdulattal hátraperdült, és mindkét szerkezettel belelõtt a szemközti falat ékesítõ vastag faliszõnyegbe. Teroenza felsikított a borzalomtól, de nem mert tiltakozni.

Fett elõbb összegyûjtötte a dárdákat, csak ezután fordult a fõpap felé.

– Rendben. Úgy látom, megérte idejönnöm. Mit akar tõlem?

Teroenza megpróbálta összeszedni magát. Fett végtére is az alkalmazottja lesz… bizonyos értelemben. Összegyûjtötte maradék méltóságát, és úgy téve, mintha a dühtõl remegne a hangja, közölte:

– Van egy csempész, bizonyos Han Solo. Bizonyára tud róla, hogy vérdíjat tûztünk ki a fejére.

Fett némán bólintott.

– Mostanában állítólag egy vukival utazik. Legutóbb a Nar Shaddaan látták. Azt mondják, kilenc-tíz fejvadász is megpróbálta már elfogni, de mindannyian pórul jártak.

Fett ismét bólintott. Idegölõ és megalázó volt a hallgatása, de Teroenzának ezt is le kellett nyelnie.

– Õt akarom. Egy darabban és élve.

– Ez megnehezíti a dolgot – szólalt meg végre Fett. Hétezer-ötszáz kreditért nem vesztegetem az idõmet ilyesmire.

Teroenza éppen ettõl tartott. Aruktól, attól a vén uzsorástól nem kérhetett újabb vérdíjemelést, õ maga pedig szívesen megtoldotta volna az összeget, de ehhez el kellett volna adnia néhány holmit a gyûjteményébõl.

– Az Ylesia húszezer kreditre fogja emelni a vérdíj összegét – közölte lesz ami lesz alapon. Majd beszél Kibbickkel és Arukkal, hátha mégis hajlandóak fizetni. Végtére is mint a Besadii klán fejének, Aruknak kötelessége bosszút állni Zavval haláláért.

Fett hosszú ideig szótlan maradt, de végül, amikor Teroenza már azt hitte, nemet fog mondani újfent bólintott.

– Rendben.

A fõpap alig tudta megállni, hogy ne gügyögjön neki hálás köszöneteket.

– Mit gondol, mennyi idõbe fog telni elkapni õt? – kérdezte mohón.

– Elõbb teljesítenem kell a többi megbízást – közölte Fett. – Majd megkapja õt, ha sor kerül rá.

Teroenza csalódott volt.

– De…

– Legyen százezer, és akkor elõreveszem Solo ügyét – ajánlotta fel Fett.

Százezer kredit! Teroenza elborzadt. Az egész gyûjteménye nem ér ennyit, Aruk pedig belevetné az Ylesia óceánjába, ha ennyit merne kérni tõle. Megrázta a fejét.

– Nem. Várni fogunk.

– Vegye úgy, hogy Solo a maguké – ígérte Fett.

A fejvadász sarkon fordult, és köszönés nélkül kivonult. A fõpap szívbõl remélte, hogy nem fogja viszontlátni mindaddig, míg el nem kapta Solót.

Halott ember vagy, Solo, gondolta gyûlölettel eltelve. Csak még nem tudod…

5. fejezet

A tizenharmadik fejvadász

Újabb két hónap és újabb három fejvadász múlt el, s Han és Csubakka jó úton haladtak afelé, hogy végre összegyûljön egy saját hajó lízingeléséhez szükséges összeg. Jabba és Jiliac igényes és bogaras megbízók voltak, de jól fizettek, ha utasításaikat az utolsó betûig betartották.

A hutt jachtokat nem érte több támadás, Han azonban biztos volt benne, hogy újabb összecsapás van készülõben a Desilijic és a Besadii között. Jiliac futárai felkeresték Aruk képviselõit, és valamiféle ajánlatot tettek neki, Aruk pedig válaszképpen találkozóra hívta a Desilijic vezetõit. Amennyire Han tudta, ez szokatlan kérés volt egy hutt részérõl. Éppen ezért nyitva tartotta a szemét, és remélte, hogy nem neki kell majd a találkozóra repítenie Jabbát és Jiliacot.

Han és Csubakka keményen dolgoztak, de néha elõfordult, hogy több napra is munka nélkül maradtak két megbízás között. Ilyenkor felkeresték a koréliai szektor csempésztanyáit, és szabakkal meg más szerencsejátékokkal ütötték el az idejüket.

Han egy nap felfigyelt az egyik õsrégi, de jól karbantartott kaszinóhotel holohirdetésére. A reklám arról tájékoztatta a nagyérdemût, hogy a “Szerencsekastély”-ban a galaxis egyik legjobb illuzionistájának a mûsora látható.

A nõt Xaverrinek hívták. Han megkérdezte a belépti díjat, és mivel úgy találta, hogy megfizethetõ, meghívta Csubakkát aznap estére a mágus elõadására.

Han nem hitt a varázslatban, ahogyan a vallásban sem, ellenben volt némi gyakorlata a zsebtolvajlásban és a figyelemelterelésben, sõt jó pár kártyatrükköt is tudott, és kíváncsi volt, ki fogja-e találni, hogyan hajtja végre trükkjeit a nõ.

Csubakka – érthetetlenül – idegenkedett a mûsor megtekintésétõl. Vinnyogott, a fejét rázta, majd emlékeztette Hant, hogy illene átmenniük Roához, segíteni megbütykölni az egyszemélyes vadászgépet, amelyet az öreg valahol az ûrben szedett össze.

Han ellenérvként közölte, hogy Xaverri csak egy hétig lesz látható, Roához pedig bármikor elmehetnek. Csubi azonban tovább rázogatta a fejét, és szemmel láthatóan boldogtalan volt. Han nem értette, mi az ördög bújt a barátjába.

– Hé, pajtás, mi a hézag? Meglátod, remekül fogunk szórakozni.

Csubi csak morgott és a fejét rázogatta. Han nem tudta mire vélni a dolgot, de aztán hirtelen bevillant neki: a vukik még az õskorban élnek. Befogadták és alkalmazták a többi világ mûszaki vívmányait, de lélekben még a természet egyszerû gyermekei voltak. A vukik intelligens lények voltak; megtanultak ûrhajókat vezetni, hipertéri ugrásokat végrehajtani – õk maguk azonban nem építettek hajókat. Azok a vukik, akik elhagyták a Kashyyykot – ami most, hogy a Császár rabszolgatermelõ világnak nyilvánította, egyre ritkábban fordult elõ –, más lények által épített hajókon tették ezt.

A vukiknak még mindig rengeteg olyan rítusuk és szokásuk volt, amit a Birodalom többi polgára egyszerûen nevetséges babonáknak tartott. Csubi sem volt kivétel ez alól. A vuki hit szerint éjszakánként hatalmas, vérszomjas túlvilági lények portyáztak az erdõkben, és éltek olyan titokzatos mágusok, akik képesek voltak átvinni az akaratukat másokra, ezáltal gonosz tettek elkövetésére kényszerítve azokat.

Han úgy döntött, itt a legfõbb ideje, hogy Csubakka világképe kitáguljon.

– Hé, Csubi – próbálkozott –, ugye te is tudod, hogy az, amit Xaverri mágiának nevez, nem egyéb, mint egy halom kártyatrükk meg egyéb ügyes csel?

Csubakka hurrogott egyet, de ez az igen nem tûnt valami meggyõzõnek.

Han felágaskodott, és összeborzolta a szõrt Csubakka fején. Dewlanna is gyakran cirógatta így. A mozdulat a vállveregetés megfelelõje volt a vukiknál.

– Higgy nekem, Csubi! Ezek a mágusok nem értenek az igazi mágiához. Ha létezik egyáltalán az, amirõl a ti legendáitok mesélnek. Amit Xaverri csinál, az nem egyéb, mint egyszerû szemfényvesztés, csalás. Mint amikor én trükközök a kártyachipekkel. Meg tükröket, holovetítõket és egyéb efféléket használ. Semmi természetfeletti, efelõl kezeskedem.

Csubi a rend kedvéért felvonított, de látszott rajta, hogy már kezd megnyugodni.

– Kössünk egyezséget! – Javasolta Han. – Te eljössz velem, én pedig elmagyarázom neked, hogyan hajtja végre a trükkjeit Xaverri. Na, mit szólsz hozzá, pajtás?

Csubi tudni akarta, kapni fog-e valamit Hantól, ha mégsem sikerülne megmagyaráznia minden trükköt. Han pillanatnyi gondolkodás után rávágta:

– Én készítem a reggelit és én takarítok egy hónapig. Ha viszont mindet kitalálom, visszafizeted nekem a jegy árát, rendben?

Csubakka úgy vélte, ez tisztességes ajánlat.

Este korán elindultak, hogy helyet kapjanak a színpadhoz közeli sorokban. Elfoglalták a helyüket, és türelmetlenül várták, hogy megszólaljanak a fanfarok, s a holofüggöny mögül végre elõtûnjön a színpad.

Xaverri érzékien karcsú nõ volt, néhány évvel idõsebb, mint Han. Hosszú, dús fekete haját õrjítõen bonyolult frizurába szelídítve hordta, szeme ezüstös fényben csillogott az íriszkiemelõ kontaktlencséjétõl. Öltözéke ibolyaszínû selyembõl készült, “stratégiai” helyeken hasítékokkal, melyek mögül egy-egy jól koreografált mozdulatra elõvillant igézõen bársonyos, bronzbarna bõre. Han képtelen volt eldönteni, melyik bolygóról jöhetett. Még soha nem látott hozzá fogható nõt.

A mágusnõ máris akcióba lépett. Magabiztosan, a legszükségesebb eszközök igénybevételével hajtotta végre az egyre bonyolultabb trükköket, “Varázslatai” olyan lenyûgözõk voltak, hogy nemcsak Csubakka, de még Han is tárva felejtette a száját. Han néhányszor úgy vélte, sikerült rájönnie, hogyan hajtotta végre Xaverri a trükköt, hibát azonban egyszer sem fedezett fel a mozdulataiban. Már a mûsor elején világos volt, hogy elvesztette a Csubival kötött fogadást.

Xaverri elõadta az összes klasszikus trükköt, aztán megfejelte õket néhány saját, káprázatos illúzióval. Lézerrel kettészelt egy önkéntes jelentkezõt a közönségbõl, majd önmagát is kettészelte. Aztán “átteleportálta” magát egy üvegkalitkából egy másikba, ahonnan rodiai denevérek kerültek át az övébe, egyetlen füstös villanással kísért pillanat alatt. Varázslatai lenyûgözõen képzeletdúsak voltak, és olyan jól adta elõ õket, hogy úgy tûnt, mintha tényleg természetfeletti képességekkel rendelkezne.

Amikor látszólag ráeresztett egy egész csapat kayveni süvöltõt a közönségre, még Han is hátrahõkölt, Csubit pedig erõvel kellett visszatartani, hogy ne ugorjon fel szétcsapni a képzeletbeli ragadozók között.

Az est csúcspontján – ami egyben a finálé is volt – Xaverri eltüntette a bálterem falait, csillagokkal kivert égboltot varázsolva a helyére. Miközben a közönség hangos “ó”-kkal és “ah”-okkal adott hangot álmélkodásának, az ûr vákuumát váratlanul egy feléjük száguldó törpe csillag töltötte be. Még Han sem tudta megállni, hogy ne kiáltson fel félelmében, amikor a hatalmas, lángoló égitest betöltötte a termet, Csubakka pedig üvöltve a szék alá menekült. Han alig tudta felrángatni onnan, mire eltûnt a látvány, hogy helyét a mosolyogva hajlongó, hatalmasra nõtt Xaverri képe foglalja el.

Han hangos füttyszóval és kiabálással adott hangot tetszésének, és addig tapsolt, míg bele nem fájdult a keze. Fantasztikus mûsor volt!

Miután a taps elült, Han a közönség egy részével hátranyomult az öltözõ elé. Találkozni akart az illuzionistával, el akarta mondani neki, mennyire lenyûgözte az elõadása.

Hosszú idõ óta Xaverri volt az elsõ nõ, akirõl úgy érezte, talán pótolni tudná azt az ûrt, amit Bria elvesztése okozott.

Hosszas várakozás után végre megpillanthatta az öltözõbõl kilépõ Xaverrit. A nõ levette az íriszlencséket, és színpadi ruháját elegáns utcai viseletre cserélte. Barna szemébõl melegség áradt rajongói felé, és ez akkor sem változott, amikor lerohanták, hogy autogramot kérjenek tõle.

Han megvárta, hogy szétoszoljon a tömeg, s amikor már csak Xaverri és asszisztense, egy mogorva rodiai maradt a folyosón, elõrelépett.

– Helló – vette elõ legcsábosabb mosolyát, mélyen belenézve a nõ szemébe. Xaverri díszes, emelt sarkú csizmájában éppolyan magas volt, mint õ. – Han Solo vagyok, Lady Xaverri. Õ pedig a társam, Csubakka. Csak el akartam mondani önnek, hogy eddig még soha nem láttam ilyen eredeti és izgalmas mûsort.

Xaverri végigmérte õket, elõbb õt, majd Csubakkát, végül elmosolyodott. Ez a mosoly azonban egészen más volt, mint amit eddig láttak: hûvös és cinikus.

– Üdvözlöm, Solo – felelte a nõ. – Hadd találjam ki… árul valamit?

Han megrázta a fejét. Jóemberismerõ, de rég volt már, amikor még szélhámosként mûködtem. Ma már csak egyszerû pilóta vagyok…

– Nem, egyáltalán nem, hölgyem. Én csak egy lelkes nézõ vagyok, aki imádja a színpadi mágiát. Csubit azért hoztam hátra, hogy megszagolhassa önt, s így meggyõzõdhessen róla, hogy ön ugyanolyan ember, mint én. Attól tartok, túl mély benyomást tett rá a mutatványaival. Mikor megtöltötte a levegõt azokkal a kayveni süvöltõkkel, mintha egy vuki rémlegenda elevenedett volna meg. A barátom azt se tudta, mit tegyen: beássa magát a padlóba, vagy inkább harcba szálljon ellenük.

A cinikus mosoly lehervadt Xaverri arcáról, helyébe aggodalom költözött.

– Örülök, hogy megismerhetem, Csubakka. Sajnálom, ha megijesztettem – nyújtott kezet a vukinak.

Csubakka két szõrös lapáttenyerébe fogta a nõ kezét, és vuki szavakat morgott feléje. Han tolmácsolni akart, Xaverri azonban jelezte, hogy tökéletesen érti a vukit. Csubakka azt mondta neki, hogy a mûsora elkápráztatta és félelemmel töltötte el, de most, hogy már vége, úgy gondolja, valójában nagyon jól szórakozott.

– Köszönöm! Köszönöm! – kiáltott fel a nõ. – Ennél többre nem is vágyhat egy mágus! – Han szinte irigykedve figyelte õket, de aztán összeszedte magát, és mielõtt még tovaillanhatott volna a megfelelõ pillanat, meghívta a mágust egy késõi vacsorára.

Xaverri mintha újra megfagyott volna, de Han ezúttal a távolságtartás mellett mást is érzékelt: azt, hogy ez a nõ súlyos veszteséget szenvedett el a múltban. Ez tette olyan óvatossá, olyan cinikussá. Nemet fog mondani, gondolta lemondóan Han. De kellemesen csalódnia kellett. Xaverri, rövid fontolgatás után, igent mondott neki.

Han a koréliai szektor egyik kis bisztrójába vitte, ahol az étel és az ital egyszerre volt ízletes és olcsó. A bisztrónak állandó zenésze is volt, egy lanton játszó, éneklõ asszony.

Beletelt némi idõbe, mire Xaverri feloldódott, de a végére már egészen vidám hangulatban folyt a társalgás. Miután visszakísérték a szállodába, a mágusnõ megfogta Han kezét, és komoly tekintettel a férfi szemébe nézett.

– Solo… köszönöm. Olyan jól éreztem magam, mint már nagyon régen. – A vukira nézett, mire az boldogan felvonított. – Sajnálom, hogy el kell búcsúznunk egymástól…

– Akkor ne tegye, Xaverri! – mosolygott Han. – Mondja azt, hogy viszontlátásra, és legyen is úgy!

Xaverri egy apró sóhajt hallatott.

– Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e, Solo.

– De én igen – állította Han. – Higgyen nekem!

Másnap este megint megvárta az öltözõ elõtt, aztán a rákövetkezõ este is. Apránként, lépésrõl lépésre megismerték egymást. Xaverri nem szeretett a múltjáról beszélni, de Hannak annyit azért sikerült kiderítenie róla, hogy gyûlöli a Birodalmat és a birodalmi hivatalnokokat – olyan mélységesen, hogy a koréliai azt már zavarónak találta –, büszke a képességeire, képtelen ellenállni a kihívásoknak, és… nagyon magányos.

Kemény élet volt, bolygóról bolygóra utazni és szórakoztatni az éljenzõ tömeget, hogy aztán minden este mégis egyedül térjen nyugovóra egy szállodai szobában. Hannak volt egy olyan érzése, hogy Xaverri már régen, talán már évek óta nem volt férfival. Sokszor adódott volna lehetõsége rá, de távolságtartása és gyanakvása arra késztették, hogy ellenálljon a kísértésnek.

Han életében elõször azon kapta magát, hogy nem õ az, aki begubózott, akiben olyan erõs érzelmi gátakat kell lerombolnia, amelyek a léleknek már csaknem szerves részeivé váltak. Nehéz munka volt, annyira nehéz, hogy néha már legszívesebben feladta volna a próbálkozást.

Xaverri azonban egyszerre jelentett kihívást és ígéretet. Han fel akarta fedezni a nõ lelkét… hogy mindkettõjük életét szebbé tegye vele.

A harmadik estén, amit együtt töltöttek, Xaverri megcsókolta, mielõtt eltûnt volna a szobájában. Han a hetedik mennyországban érezte magát.

Amikor másnap este szedelõzködni kezdett, hogy a randevúra induljon, Csubakka is vele akart tartani, Han azonban felemelte a kezét.

– Csubi, öreg cimbora, ma este nem kell elkísérned.

Csubakka erre gúnyosan megjegyezte, hogy Han nélküle bajba fog kerülni, ahogy az már csak lenni szokott. Han magabiztosan elvigyorodott.

– Éppen ez az, amiben reménykedem, pajtás. Na, jó légy! Késõbb még beszélünk. Remélhetõleg sokkal késõbb.

Azzal vidáman fütyörészve elhagyta a lakásukat, és a “Szerencsekastély” felé vette az irányt.

Xaverri aznap este egyszerû, fekete és bíbor kezeslábast viselt, amely elõnyösen kiemelte a haja és a bõre pompás színét. Örömmel üdvözölte Hant, de aztán észrevette, hogy Csubakka sehol sem látható, és ettõl elbizonytalanodott.

– Hol van Csubi?

Han karon fogta.

– Otthon maradt. Ma este csak mi ketten leszünk, bébi. Te meg én. Ha neked is megfelel.

Xaverri mélyen a szemébe nézett, és megpróbált szigorú arcot vágni, de aztán kitört belõle a nevetés.

– Solo, te aztán nagy csibész vagy, tudsz-e róla?

Han elégedetten elvigyorodott.

– Örülök, hogy észrevetted. Ez akkor azt jelenti, hogy a te eseted vagyok?

Xaverri vállat vont.

– Sosem lehet tudni.

Az egyik hutt kaszinót keresték fel, ahol Han státusának köszönhetõen különleges bánásmódban részesítették õket. Ingyen fogyaszthattak, részt vehettek csak a kiválasztottaknak elérhetõ, magas nyereménnyel járó játékokban, és az elsõ sorban foglalhattak helyet, amikor elkezdõdött a varietémûsor.

Késõ este hagyták el a kaszinót. Han visszakísérte Xaverrit a szállodába. Útközben a mágusnõ megkérdezte, hogyan ismerkedtek össze Csubakkával, és mire Han feleszmélt, már az akadémiai évekrõl beszélt.

– Miután kirúgtak, rá kellett jönnöm, hogy sehol sem tudok becsületes munkát szerezni mint pilóta. Feketelistára kerültem. Csak hányódtam, és alkalmi munkákból tengõdtem. Csubi azonban, hiába küldtem el durván, állhatatosan kitartott mellettem. Azt mondta, a hála a legfontosabb elkötelezettség egy vuki számára. Még a családi kötelékeknél is erõsebb. – Xaverrire nézett. – Zavar, hogy birodalmi tiszt voltam? Tudom, hogy gyûlölöd a Birodalom intézményét.

– Nem, nem zavar. Nem voltál köztük elég ideig ahhoz, hogy megfertõzzön a korrupció. Adj hálát érte az isteneidnek!

Han vállat vont.

– Attól tartok, nemigen akadnak. Mi több, egy sincs. És veled mi a helyzet?

Xaverri tekintete elfátyolosodott.

– A bosszú az én vallásom, Solo. Bosszút állni a Birodalmon azért, amit velem… amit az enyéimmel mûveltek.

Han megfogta Xaverri kezét, és megszorította.

– Beszélj róla… ha tudsz!

A nõ megrázta a fejét.

– Nem tudok. Még senkinek nem beszéltem róla. Soha nem fogok beszélni róla. Ha megtenném… az megölne engem. Komolyan beszélek, Solo.

– A birodalmiak… megölték a családodat?

Xaverri vett egy mély lélegzetet, bólintott, aztán fakó hangon közölte:

– A férjemet. A gyerekeinket. Igen… mind megölték õket.

– Sajnálom – mormogta Han. – Nekem soha nem volt családom, és talán már nem is lesz. Néha, mint most is, úgy gondolom, hogy jobb is.

Xaverri megingatta a fejét.

– Nem tudom. Lehet, hogy igazad van. Egyvalami azonban biztos: egyetlen alkalmat sem hagyok ki, hogy kárt okozzak a Birodalomnak. A munkám során a galaxis szinte minden pontján megfordultam már, és hidd el, ez az elsõ alkalom, amikor nem a bosszúnak szenteltem minden percemet.

Han keserûen elmosolyodott.

– Mert a Nar Shaddaan nincsenek birodalmiak. – Ami nem volt teljesen igaz, de azért mégis. Létezett ugyan egy egyszemélyes birodalmi vámiroda a Csempészek Holdján, ennek vezetõje azonban, egy Dedro Needalb nevû öreg, valójában a huttoknak dolgozott. Mindazonáltal a megtisztelõ “birodalmi vámfelügyelõ” címet viselte, és legfontosabb feladata az volt, hogy adatokat küldjön a hajókról és szállítmányukról a szektor központjába – amit meg is tett, ha éppen kedve volt hozzá.

A szektor kormányzója, Sarn Shild ugyanis szintén jó viszonyban volt a huttokkal. A huttok “politikai hozzájárulásokkal” és “személyes ajándékokkal” látták el Shildet “hálából”, amiért az olyan jó birodalmi reprezentáns volt. Shild viszonzásképpen békén hagyta a huttokat.

Mindkét fél jól jövedelmezett az egyezségbõl. Mint egy szimbiotikus szervezet, gondolta Han.

– Pontosan – bólintott Xaverri. – Semmi értelme nem lenne bántani az öreg Dedro Needalbot. Azzal csak a huttoknak és a Nar Shaddaa más lakóinak tennék keresztbe, a Birodalom pedig még profitálna is belõle. Ezt pedig semmiképpen nem szeretném.

– És hogyan szoktál “ártani” nekik? – kérdezte Han, azon tûnõdve, vajon képes lenne-e Xaverri gyilkolni? Adottságai kiváló orgyilkossá tették volna: ruganyos testû volt, és mivel a trükkjei megkívánták, kiválóan értett a tõrök, szablyák és vibropengék használatához. De nehezen tudta elképzelni a nõt mint gyilkost. Xaverri okos volt, nagyon okos, és talán még nála is ravaszabb. Sokkal valószínûbb, hogy az eszét használja fegyverként a Birodalom ellen vívott egyszemélyes harcában.

Xaverri rejtélyesen elmosolyodott.

– Az titok.

Han vállat vont.

– Tudod, hogy én sem csípem õket. Újabban rabszolgatartásra adták a fejüket, amit pedig ki nem állhatok. Talán besegíthetnék neked néhanapján. Elég jól harcolok.

Xaverri tûnõdve végigmérte.

– Ezt még megfontolom. Lehet, hogy nem ártana lecserélni az öreg Glarretet. Már nem elég gyors, és ûrhajót sem tud vezetni, egyedül pedig nehezen boldogulok.

– Nos, hölgyem, akkor hadd áruljam el önnek, hogy elsõ osztályú pilóta vagyok – vigyorgott Han. – És sok egyéb területen is kiválóan teljesítek.

Xaverri megforgatta a szemét.

– Sõt még szerény is vagy, nemde? – Ekkor már Xaverri ajtaja elõtt álltak. A mágusnõ megállt, és egy hosszú másodpercig szótlanul nézte Hant. – Késõ van, Solo.

Han nem mozdult.

– Igen.

Xaverri a zárra nyomta a hüvelyk- és a mutatóujját. Az ajtó kinyílt, és Xaverri, némi habozás után, belépett a szobába. Nyitva hagyva maga mögött az ajtót…

Amikor néhány órával késõbb Han felébredt, úgy döntött, hagyja aludni Xaverrit, és csendben lelép. Gyorsan felöltözött, felmondott a nõ komlinkjére egy rövid üzenetet – melyben megígérte, hogy késõbb még felkeresi –, aztán elhagyta a szállodát.

Napkelte volt a Nar Shaddaan, ami az utcán folyó élet szempontjából semmit nem jelentett; a Csempészek Holdjának nappalai és éjszakái a legtöbb lény számára természetellenesen hosszúak voltak, így mindenki a saját bioritmusának megfelelõen élt. Han nyüzsgõ utcákon haladt át, ahol nagyszájú árusok kínálták torkuk szakadtából millióféle portékájukat.

Han egy régi koréliai népdal néhány taktusát dúdolgatta. Nagyszerûen érezte magát. Eddig észre sem vette, mennyire hiányzott neki a nõi társaság. Olyan régen volt már, hogy igazan vonzódott valakihez, és nyilvánvaló volt, hogy Xaverri is hasonlóképpen érez iránta. Még mindig bizseregtek az ajkai a nõ mágikus csókjaitól.

Han önkéntelenül számolgatni kezdte, hány óra múlva láthatja viszont Xaverrit; aztán ráébredt arra, hogy mit csinál, és elnevette magát. Szedd össze magad, Solo! Már nem vagy álmodozó tekintetû kisfiú. Te már…

Valami hatalmas erõvel a jobb alfelébe szúródott. Han elõször azt hitte, hogy a tõle jobbra terpeszkedõ, romos épület egy kiálló kövének ütközött neki… aztán furcsa, csiklandozó melegség öntötte el. A léptei elbizonytalanodtak, a tekintete hirtelen elhomályosult, majd ismét kitisztult.

Mi történik velem?

Acélos ujjak ragadták meg a jobb karjánál fogva és rángatták be a szomszédos sikátorba. Han rémülten állapította meg, hogy képtelen ellenállni. A keze nem engedelmeskedett az agyi parancsnak.

Elkábítottak? Ó, ne!

Fakó, gépies hang szólalt meg a háta mögött.

– Maradj veszteg, Solo!

Han veszteg maradt, mert mást úgysem tudott volna tenni, a gondolatai azonban vadul cikáztak. Ki kapott el? Mit akar tõlem? Latba vetette minden akaraterejét, minden idegszálát és inát… verejtékcseppek ütötték ki a homlokán… de még a kisujját sem tudta megmozdítani.

A kéz elengedte a karját, és lejjebb csúszott, hogy mozgásszabadsága után fegyverétõl is megfossza. Han õrjöngeni akart, tiltakozni, és legfõképpen ellenállni, de annyit ért vele, mintha puszta kézzel akart volna áttolni egy hajót a hipertérbe.

Meg akart szólalni, meg akarta kérdezni, hogy “Ki vagy?”, de még ez is túl nagy feladatnak bizonyult. Azt leszámítva, hogy lélegzett, pislogott és engedelmeskedett, semmit nem tudott tenni.

Ha vuki lett volna, akkor most hangosan, fájdalmasan vonított volna.

Miután megszabadította Hant a sugárvetõjétõl, fogva tartója körbejárta. Han végre megpillanthatta. Fejvadász!, sikoltotta az agya.

Viharvert, zöldesszürke mandaloriai páncélt viselt, arcát sisak takarta, és állig fel volt fegyverezve. Még két skalp is lógott a vállán, valamilyen fehér, illetve fekete szõrû lényé. Han azon tûnõdött, vajon hogy hívhatják a férfit. Biztos volt benne, hogy az elitek közül való – egy olyan fejvadász, aki csak “nehéz” eseteket vállal.

Talán megtiszteltetésnek kellene vennem, gondolta, de fenébe az ilyen megtiszteltetéssel!

A fejvadász megmotozta Hant, és elszedte tõle multifunkciós szerszámkészletét. Han ez ellen is tiltakozni próbált, de megint csak eredménytelenül. A mandaloriai páncélos felnézett.

– Ne vesztegesd az erõdet, Solo! Egy újfajta rylothi szerrel bénítottalak meg. Drága, de megéri a vérdíjat, amit fizetnek érted. Néhány óráig csak az én parancsomra leszel képes megmozdulni. Mire elmúlik a hatása, félúton leszünk az Ylesia felé.

Han dermedten figyelte a fejvadászt; csak most jött rá, hogy valahol már látta ezt a mandaloriai páncélt. De hol? Koncentrált, ám az emlék nem akart elõjönni.

A fejvadász befejezte a motozást, és felegyenesedett.

– Rendben. Fordulj meg!

Han, mintha csak vendég lett volna önnön testében, azt látta, hogy megfordult.

– Most pedig indulj! A sikátor végén fordulj jobbra!

A koréliai tehetetlenül õrjöngött, miközben a teste tökéletesen engedelmeskedett minden parancsnak. Bal-jobb, bal-jobb, lépdelt elõre, nyomában a fejvadásszal. Kiléptek a fõútra. Han reménykedni kezdett: biztosan lesz valaki, akinek feltûnik, hogy mi történik vele. Ha szerencséje van, akár egy ismerõssel, vagy éppen Csubival is összetalálkozhatnak.

De hiába látták Nar Shaddaa polgárai a fejvadászt és az elõtte haladó fejvadászt, senki nem állította meg õket. Han nem is csodálkozott rajta. Ezt a fejvadászt, bárki is volt, össze sem lehetett hasonlítani az elõzõekkel. Ez a fickó képzett volt, okos és rendkívül veszélyes. Ha valaki szembe mert volna szállni vele, minden bizonnyal pórul járt volna.

Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb.

A fejvadász jobbra fordította a következõ keresztezõdésnél, a legközelebbi metróállomás felé. Han sejtette, merre tartanak: a közeli nyilvános leszállópályához. Robotként engedelmeskedve beszállt a szerelvénybe. Megint megpróbálta mozgásra bírni a végtagjait. Ha legalább a lábujja hegyét meg tudná mozdítani! De reménytelen volt.

A szerelvény apró kapszulákból állt, melyekben négy-öt személy foglalhatott helyet, egymás mellett, mint golyók egy gyöngysoron. A fejvadász nem ült le, de Hannak megparancsolta, hogy tegye azt. Han helyet foglalt, és csendesen füstölögve tûrte a sorsát. A férfi nem szólt többet, Han pedig nem szólhatott. Néma, kellemetlen utazás volt ez.

Amikor kiszálltak a kapszulából, Han, ahogyan arra számított, egy nyilvános, tetõtéri leszállópályán találta magát. A pálya egy hatalmas, sík betontér Volt, csak néhol szakították meg a lenti épületek számára fényt biztosító aknák. Az ásítozó aknákat nem szegélyezte korlát, amely megvédte volna a gyanútlanul arra sétálót attól, hogy belezuhanjon a mélybe.

Hannak eszébe jutott az éjszaka, amikor Garris Shrike végigkergette a Coruscant legmagasabb tetõin. Alig sikerült élve megúsznia. Volt egy olyan érzése, hogy ezúttal nem lesz ilyen szerencsés. Teroenza gyûlöletét illetõen nem voltak kétségei, és azt is tudta, hogy a fõpapból a könyörületesség a legapróbb morzsáig hiányzik. A t’landa til, gondoskodni fog róla, hogy lassan és gyötrelmes kínok közepette haljon meg.

Egy pillanat erejéig Han azt kívánta, bárcsak el tudna rohanni a legközelebbi aknáig, hogy levesse magát a gyors halálba. De még ez sem adatott meg neki.

Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb…

A fejvadász Han válla fölött elõrenyújtotta a karját.

– Arra tarts! Az a módosított Firespray osztályú hajó az enyém.

A fejvadász nem túlzott, amikor azt mondta, hogy “módosított”. Az õrjáratok által használt hajót úgy alakították át, hogy más hajókkal ellentétben Kuat F-31-es hajtómûvei az orrára tegyék le. Felszállásnál aztán az oldalán pihenõ, tojás formájú hajót a hajtómûvek “felállították”, hogy orra immár felfelé, az ég irányába forduljon. Kétségtelenül kevés helyet igényelt a leszálláshoz, és miként tulajdonosa, robusztus és fenyegetõ volt.

Han, egy múló pillanatra elfelejtve nyomorúságát, azt kívánta, bárcsak bekukkanthatna a belsejébe. Aztán észbe kapott, és elfogta az undor – önmagától. Hiszen ebben a hajóban fogja tölteni az elkövetkezõ néhány órát, útban a végzete felé.

Két hatalmas, durosi építésû teherhajó közt lépdeltek. Még néhány méter, és elnyeli a fejvadász hajója, akkor pedig mindennek vége. Han nem áltatta magát, tudta, hogy ebben az állapotban képtelenség lenne abban reménykednie, hogy majd legyûri a fickót, és átveszi tõle a hajó irányítását.

Ha legalább nyelni tudott volna… A torka olyan száraz volt, hogy sajgott a fájdalomtól.

Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb…

Ez a vég, gondolta keserûen. Elfogyott a szerencsém.

6. fejezet

Szerelem elsõ repülésre

Ahogy gépiesen a Firespray felé masírozott, Han homályos csíkká mosódó mozgásra lett figyelmes a szeme sarkából egy árnyék lépett elõ a teherhajó masszív hátsó vezérsíkja mögül. Egy ismeretlen, halk és kellemes, de határozott hang közölte:

– Állj, fejvadász. Ha megmozdulsz, véged.

Han hallotta, hogy háta mögött a fejvadász megtorpan, õ maga azonban képtelen volt lefékezni. Csak menetelt tovább, ki a teherhajó és a Firespray közötti napsütötte térre, ott hagyva fogva tartóját és az ismeretlen jótevõt a hajó árnyékában.

Határtalan megkönnyebbülés fogta el. Megmenekültem! Aztán a szeme hozzászokott az erõs fényhez, s megpillantotta a közte és a Firespray közt tátongó aknát. Még néhány lépés, és…

– Hé, te! Solo! Állj! – kiáltott utána az idegen.

Han lecövekelt. Csak most érezte igazán megkönnyebbültnek magát. Szerencsére a teste nem csupán a fejvadász parancsainak engedelmeskedett.

– Fordulj meg, és gyere ide! – tette hozzá a megmentõje. Han ezúttal boldogan trappolt vissza az árnyékba. Miután a szeme hozzászokott a félhomályhoz, végre megpillanthatta az ismeretlen jótevõt. Férfi volt, ember, nagyjából Hannal egyidõs, talán pár évvel öregebb, valamivel alacsonyabb nála, de karcsú és izmos. Arcát simára borotválta, szeme sötét volt, haja fekete és göndör, arca pedig kellemesen barna, mint a traladontejjel hígított borkávé.

A legutolsó divat szerint öltözött; halvány aranysárga, mellrésznél csipkével, gallérján és kézelõjén pedig fekete hímzéssel díszített inget viselt, hozzá élesre vasalt, szûk, fekete nadrágot, szorosra húzott, alkatát kihangsúlyozó – szintén hímzett övet és fekete, bõrtalpú csizmát. Ez utóbbi megmagyarázta, hogyan tudott észrevétlenül a fejvadász közelébe lopakodni. Vállán rövid, fekete köpönyeg lógott.

Ahogy Han közelebb ért, a férfi elmosolyodott, elõvillantva vakítóan fehér fogait.

– Most megállhatsz, Solo – parancsolta, mielõtt még Han túl közel került volna a fejvadászhoz.

Han lefékezett, és figyelte, hogy az ismeretlen felcsúsztatja a hüvelykujját a fejvadász sisakja alá tolt sugárvetõ fokozatállító gombjához. A fejvadász megérezhette, hogy a mögötte álló személy figyelme ellankadt, mén hátraperdült, és elõrelendítette a kezét. Han ekkor vette csak észre, hogy apró dárdák kilövésére használatos mandaloriai csuklópántokat visel.

Han, ismét csak sikertelenül, rá akart ordítani a megmentõjére, hogy figyelmeztesse a veszélyre, de nem volt rá szükség. A férfi gyorsabb volt, mint a fejvadász. A közvetlen közelrõl leadott bénító lövést még a mandaloriai páncél sem tudta szétteríteni. A fejvadász nyekkenés nélkül elterült, páncélzata viszont annál zajosabban jelezte találkozását a betonnal.

A férfi visszatette apró sugárvetõjét a díszes övre illesztett pisztolytáskába, aztán intett Hannak.

– Segíts felemelni!

Han természetesen tette, amit mondtak neki.

Egyesült erõvel a hajójához cipelték az öntudatlan fejvadászt. Han kíváncsi volt, mi fog történni vele. Várható volt, hogy a támadója hamarosan magához tér.

– Csak tudnám, meddig tart annak a szernek a hatása tûnõdött az idegen. – Tud beszélni, Solo?

Han ajkai igent mondtak, de ennél többre nem voltak hajlandóak újabb kérés nélkül. A férfi rövid töprengés után bólintott.

– Értem. Reagálsz a parancsokra, de önállóan képtelen vagy bármit is csinálni, igaz?

– Azt hiszem – hallotta önmagát Han.

– Hát nem volt szép tõle, hogy ezt használta – állította a férfi. – Hallottam már errõl a szerrõl, de mûködés közben még sohasem láttam. Elemeznem kellene. Még jól jöhet.

Ledobták az álélt testet a zsilipkamra ajtaja elé, és az ismeretlen nekilátott átkutatni a fejvadászt.

– Nocsak, mi van itt nekünk? – kiáltott fel, amikor az egyik belsõ zsebben ujjai beleakadtak néhány fiolába. Miután egyenként a fény felé emelte a fiolákat, hogy el tudja olvasni a feliratukat, eleresztett egy fülig érõ vigyort. – Szerencséd van, Solo. Ez az a lötty, amit beléd lõtt – emelt fel egy kék fiolát –, ez pedig az ellenszer – tartott fel egy földet.

Han alig gyõzte kivárni, hogy a jövevény belehelyezze a fiolát az injektorba.

– Fogalmam sincs, mennyi kell belõle, ezért elõbb kapsz egy minimális adagot, és ha nem elég, akkor majd megtoldjuk. – Han vállának nyomta az injektort, és meghúzta a ravaszt.

Amint az ellenszer bekerült a véráramba, Han érezte, hogy az egész teste bizseregni kezd. Pár másodperccel késõbb már beszélni és mozogni is tudott.

– Cimbora, adósod vagyok – nyújtott kezet a megmentõjének. – Ha te nem lépsz közbe… – Megrázta a fejét. – De ki vagy, és miért mentettél meg? Még soha nem láttalak.

– Lando Calrissian – mutatkozott be vidáman a másik. És hogy miért mentettelek meg, az hosszú történet. Elõbb gondoskodjunk Boba Fettrõl, aztán majd beszélünk. Hé – vette fel a hangerõt –, jól vagy, Solo?

Han körül megfordult a világ. Fél térdre rogyott a betonon heverõ fejvadász mellett, és megrázta a fejét.

– Boba… Boba Fett? Ez itt Boba Fett?

A galaxis leghírhedtebb fejvadászát bérelték fel ellene? Hant remegés fogta el a hír hallatán.

– Ó, ember… Lando… én nem is tudtam…

– Sebaj, most már biztonságban vagy, Solo – nyugtatta meg Calrissian. – A remegést pedig hagyd késõbbre, ha kérhetlek! Most annál fontosabb dolgunk van. Ki kell találnunk, mi legyen a derék Fett mesterrel. – Elmerengett egy pillanatra, aztán elégedetten csettintett az ujjaival. – Megvan!

– Mi?

Calrissian megint feltöltötte az injektort, ez alkalommal azonban egy kék fiolával. Megrázta a fejvadászt, aki erre felnyögött és megrázta magát.

– Kezd magához térni, úgyhogy nem is lenne más választásunk – morogta Calrissian. Han a fejvadászra szegezte frissen visszaszerzett sugárvetõjét, Calrissian pedig megemelte Fett sisakját, felfedve a férfi torkát. A fejvadász el akarta lökni magától, Han azonban ráordított:

– Maradj veszteg! Ez már nem kábító fokozat, nekem elhiheted! Azok után, amit tenni akartál velem, szívesen elpárologtatlak!

Boba Fett csendesen tûrte, hogy Calrissian beadja neki a saját szerét. Néhány másodperccel késõbb megrázkódott.

– Maradj fekve! – parancsolta Calrissian.

A fejvadász engedelmeskedett. Han és Lando egymásra vigyorogtak.

– Jól van. Most pedig ülj fel! – mondta Calrissian.

Boba Fett ezt is megtette.

– Már tudom, mit kellene tennünk vele – mormogta Calrissian. – Ha tudnánk, meddig tart a szer hatása, levinném néhány közeli bárba, és borsos díj ellenében megengedném az érdekelteknek, hogy nyilvánosan megalázzák. Sok vérdíjat begyûjtött ez a fickó. Rengeteg ellensége lehet.

– Nekem azt mondta, hogy néhány óráig tart a hatása, de egyénenként változó. – Õ maga nem akart egyebet, mint olyan messzire kerülni Boba Fett-tól és a Slave I-tõl, amennyire csak lehet. Egy múló pillanatig kísértést érzett, hogy az akna felé irányítsa Fettet, de a lelkiismerete felülkerekedett, és elhitette vele, hogy bár hasznos dolog lenne megtenni ezt, mégsem lehet. Tûzharcban megölni valakit az egy dolog, de hidegvérrel megparancsolni valakinek, hogy vessen véget az életének – még ha csak egy féreg fejvadász is az illetõ – egészen más.

– Értem – bólintott Calrissian. – Akkor inkább maradok az elsõ ötletemnél. Állj fel, Boba Fett!

A fejvadász felállt.

– Fegyverezd le magad! Most.

Egy perc leforgása alatt Han és Lando lába elé egész kupacnyi fegyver gyûlt össze.

– Xendor talpnyalóira – csóválta meg a fejét Han –, ez a fickó fegyverüzletet nyithatna csak abból, amit magán hord. Nézd azokat a mandaloriai csuklópántokat! Lefogadom, hogy a dárdák mérgezettek.

– Ezt könnyen kideríthetjük – mondta Lando. – Boba Fett, válaszolj nekem. Mérgezettek a dárdák?

– Némelyek – felelte a fejvadász.

– Melyek?

– A bal csuklópántban lévõk.

– És a többi?

– Altató.

– Ez kedves. – Han óvatosan megvizsgálta a csuklópántokat. – Egy gyûjtõ biztosan szép kis summát adna érte. Na és most, mi legyen vele?

– Szerintem állítsuk be a robotpilótáját, és küldjük el jó messzire innen a hajójával együtt. Mire a szer hatása elmúlik, már szektorokra lesz innen. – Calrissian gondolatnyi szünetet tartott. – Annyi mindenkit megölt, hogy legszívesebben lelõném. De vele ellentétben én nem vagyok hidegvérû gyilkos. Lesütötte a szemét, mintha ezt szégyellnivalónak találná. És ezen még az õ kedvéért se szeretnék változtatni.

– Én sem – csatlakozott hozzá Han. – A terved viszont tetszik. Akkor küldjük fel!

Boba Fett készségesen kinyitotta a zsilipet, és a három férfi felment a Slave I-re. Han és Lando az utastér egyik ülésébe szíjazták Fettet.

– Te is pilóta vagy? – kérdezte Han.

– Nem – vallotta be Calrissian. – Mi több, éppen ezért kerestelek téged. Fel akarok bérelni egy pilótát.

– Már meg is tetted – tudatta vele Han. – Szívesen megteszek bármit, amivel a segítségedre lehetek. Mint mondtam, az adósod vagyok.

Han gyorsan beállította a robotpilótát, és beprogramozta a válaszokat mindazokra a kérdésekre, amelyek a Nar Shaddaa-i forgalomirányítást érdekelhették. Az útvonalat úgy állította össze, hogy a hajó sorozatban több ugrást is végrehajtson, több tízezer parszekre repítve a magatehetetlen fejvadászt.

– Kész – közölte, amikor végzett. – Három perc múlva felszáll.

– Nagyszerû. – Lando a fejvadász felé fordult. – Ide figyelj, Fett, és tedd pontosan azt, amit mondok! Itt fogsz ülni szépen, beszíjazva, és nem mész az irányítópult közelébe, bármi történjék is. Világos?

– Igen – felelte Fett.

– Akkor jó. – Calrissian vidám istenhozzádot intett a fejvadásznak, és a rámpa felé indult.

Han a fejvadász sisakja elé tolta az arcát.

– Kellemes utat, Boba Fett. Remélem, soha többé nem látjuk egymást! Ja, és ne felejtsd el megmondani Teroenzának, hogy ha legközelebb felkeresem az Ylesiát, akkor õt is Zavval után küldöm! Értetted?

– Igen.

– Hát akkor pá-pá, Boba Fett. – A hajtómûvek feldübörögtek, és a rámpa táncot járt a lába alatt, amikor lerohant, futtában megnyomva a zsilip “BEZÁR” gombját.

Landóval, aki közben összegyûjtötte Boba Fett fegyvereit, biztonságos távolságba ügettek, aztán megfordultak, és nézték, mint ágaskodik fel a Slave I, hogy izzó hajtómûvei az ég felé repítsék.

Csak amikor végre eltûnt a szemük elõl, engedett ki Han egy mély, hosszú sóhajt, és vele együtt a felgyülemlett feszültséget.

– Huh… ez kemény volt.

– Egyetértek – bólogatott Calrissian. – Szerencséd, hogy észrevettelek, Solo.

Han megszorította a férfi kezét.

– Hívj Hannak! Az adósod vagyok, Calrissian.

– Te pedig szólíts Landónak! – A férfi megvillantotta ellenállhatatlan vigyorát. – És… ne aggódj, lesz rá módod, hogy törlessz!

– Bármit kérhetsz, cimbora. El se tudod képzelni, mi várt volna rám, ha Boba Fett magával visz. – Han megborzongott a meleg napsütés ellenére.

– Azért sejtem – felelte Lando. – Boba Fett nem az olcsóságáról vált híressé. Ha valaki ennyivé akar téged, akkor feltehetõen nem azért kellesz neki, mert mondjuk fizetés nélkül léptél le a szállodájából.

Han felnevetett.

– Látom, intenzíven használod a fejedet, pajtás. – Elindultak az indítópálya lejárata felé. – Reggeliztél már? Én olyan éhes vagyok, mintha legalább egy hete nem láttam volna ételt. Mindig ez van, ha meglegyint a saját halálom szele.

– Naná, hogy éhes vagyok – válaszolta Lando. – Te fizetsz?

– Még szép.

Letelepedtek az egyik közeli kávézóban, és mire túl voltak a reggeli javán, Han már úgy érezte, mintha évek óta ismerné Landót – nem csupán egy röpke félórája.

– Áruld el végre – küldte le az utolsó falat kenyeret a torkán Han –, hogyan találtál meg? És miért kerestél?

– Nos, a helyzet az, hogy korábban már láttalak egyszer-kétszer – ismerte el Lando. – Több éjszakai szórakozóhelyen is felhívták rád a figyelmemet, mondván, hogy jó szabakkjátékos, megbízható csempész és kitûnõ pilóta vagy.

Han, meglehetõsen sikertelenül, igyekezett szerénynek is mutatkozni.

– Én nem emlékszem rá, Lando, de gondolom, nem is lenne rá okom. Szóval, rendben, tudtad, hogy nézek ki. És mi történt ma reggel?

– Tegnap este elmentem a lakásodra, hogy beszéljek veled, de a barátod közölte, hogy valószínûleg nem fogsz hazamenni éjszakára. – Lando cinkosan elvigyorodott. – Azt mondta, hogy valószínûleg egy… barátoddal fogod tölteni az éjszakát a “Szerencsekastély”-ban. Úgyhogy elmentem dolgozni, reggel pedig, hazafelé jövet, a “Szerencsekastély” felé vettem az utat.

– Te éjszaka dolgozol? Mivel foglalkozol? – kíváncsiskodott Han.

– Profi kártyás vagyok. Többnyire, mert sok más egyébbel is próbálkoztam már.

– Értem. Szóval ahelyett, hogy hazamentél volna aludni, engem kerestél.

– A “Szerencsekastély” úgyszólván útba esett. A Nar Shaddaanak ebben a szektorában egymást érik a kaszinók. A lényeg az, hogy amikor odaértem, megpillantottalak az utcán. Követtelek, be akartalak érni, hogy bemutatkozzam…

– És akkor láttad, hogy Boba Fett elkap – fejezte be helyette Han.

– Pontosan. Ki nem állhatom a fejvadászokat, ezért követtelek titeket, míg biztos nem lehettem benne, hova akar vinni Fett. Ekkor elõresiettem, és a teherhajók fedezéke mögött elétek kerültem. Elég lassan haladtatok, ami azt illeti, úgyhogy nem volt nehéz dolgom. Ráadásul a Slave I-et is felismertem, így pontosan tudtam, hol fogtok elhaladni.

Han elmosolyodott.

– Én pedig örülök, hogy ezt tetted, pajtás. – Hirtelen elkomolyodott. – Hé, megkérhetlek, hogy ne mondd el ezt Csubinak? A fickó azt hiszi, tartozik nekem, és örök hálát esküdött. Tegnap este alig bírtam otthon tartani. Biztos volt benne, hogy nélküle bajba fogok kerülni…

– És nem tévedett – kuncogta el magát Lando.

– Nos, nem – ismerte el Han. – De ha Csubi megtudja, mi történt velem ma reggel, akkor többé egy percre sem vakarhatom le magamról. Márpedig… vannak idõk az ember életében, amikor még egy jó barát is nyûgöt jelent, ugye érted?

Lando természetesen értette.

– Jól van, Han, tartani fogom a számat. – Elõrehajolt, és töltött még magának a stimteából. – De mondd csak, csinos a hölgy?

– Gondolhatod! Olyannyira, hogy a történtek dacára boldog vagyok, amiért Csubit otthon hagytam tegnap este.

Lando tekintete felcsillant.

– Talán be kellene mutatnod neki, öreg cimbora.

Han határozottan megrázta a fejét.

– Nem hiszem… öreg cimbora. Van egy olyan érzésem, hogy te nagy szívtipró vagy. Még a végén szemet vetnél rá.

Lando önelégülten elvigyorodott.

– Hát az effélét sosem lehet tudni.

– Persze, úgyis hiába próbálkoznál – tette hozzá magabiztosan Han –, de akkor meg minek rontsuk el ezt az ígéretesen induló barátságot. Inkább azt áruld el, miért kerestél engem! Említetted, hogy pilótára van szükséged.

– Így van. Egynéhány héttel ezelõtt részt vettem egy szabakkjátszmában a Bespinen, és az egyik játékos a hajóját tette fel tétnek. Magas tétekért folyt a játszma.

– Te pedig megnyerted – vágta rá Han.

– De meg ám! A gond csak az, hogy még soha nem vezettem hajót. Ideje lenne megtanulnom, fõleg most, hogy Boba Fett rám szállhat. Egy idõre távolabbi bûnbarlangokba fogok visszahúzódni, és gondoltam, mókás lenne a saját hajómmal utazgatni. Ide egy bérelt pilótával érkeztem, és meg kell vallanom, drága mulatság volt az én zsebemnek. Ezért szeretném, ha megtanítanál vezetni a hajómat.

– Rendicsek. Semmi akadálya. Mikor kezdjük?

Lando vállat vont.

– Az adrenalinszintem még mindig elég magas, úgyis csak hánykolódnék az ágyban. Mi lenne, ha máris nekifognánk?

– Akkor gyerünk! – egyezett bele Han.

Az egyik metrójárattal átrobogtak egy másik leszállópályához. Felmentek a tetõre, ahol rövid séta után Lando megállt, és elõrebökött.

– Ott van. A Millennium Falcon.

A jármû egy módosított kisteherhajó volt, egy koréliai tervezésû és építésû YT-1300-as modell. Han sok ilyet látott már, és kedvelte õket: a koréliaiak ugyanolyan jó hajóépítõk voltak, mint pilóták.

De ahogy Han elnézte ezt a hajót, valami különös történt. Látszólag minden ok nélkül, egyik pillanatról a másikra szenvedélyesen és reménytelenül beleszeretett a hajóba. Az ezeréves sólyom úgy vonzotta maga felé, mint egy csábító dalt dúdoló szirén – vad száguldásokat, nyaktörõ manõvereket és életveszélyes kalandokat ígért, s ami a legfontosabb, sikeres, bõségesen jövedelmezõ csempészutakat.

Ez a hajó az enyém lesz, gondolta Han. Az enyém. A Millennium Falcon az enyém lesz…

Csak most vette észre, hogy tátott szájjal bámulja a hajót, Lando pedig gyanakvóan összeszûkített szemekkel õt figyeli. Gyorsan becsukta a száját, és megtett minden tõle telhetõt, hogy elhessentse gondolatai közül a hirtelen támadt sóvárgást, az esztelen birtokolni akarást. Józannak kellett látszania. Ha késõbb meg akarja venni a hajót, akkor nem szabad hagynia, hogy Lando lássa, mennyire vágyik rá, különben a fickó felsrófolja az árat.

– Na, mit gondolsz? – kérdezte Lando.

Han megcsóválta a fejét.

– Még egy ilyen halom ócskavasat! – mondta ócsárlóan, gondolatban bocsánatot kérve a hajótól. – Annak a játéknak mégsem volt olyan magas a tétje, mint te azt hitted, pajtás.

– Hé, a pilóta, akivel idejöttem, az mondta, hogy rendkívül gyors hajó – tiltakozott Lando.

– Tényleg? – Han vállat vont. – Sebaj, majd meglátjuk. Csapunk vele egy kört?

– Hát persze! – felelte lelkesen Lando.

Percekkel késõbb Han Lando legfrissebb szerzeményének a pilótafülkéjében ült, és a beton felett lebegõ Falcon manõverezhetõségét tesztelte. Még mindig nem akarta elhinni, amit a gépteremben látott – a hajó katonai hiperhajtómûvel volt ellátva!

A Falcon fénysebesség alatt is jól teljesített. Han gázt adott, és meredeken fellõtt az égbe. A hajó gyorsulása lenyûgözte, de Han elég rafinált volt ahhoz, hogy ennek ne adja tanújelét.

– Nem rossz – mondta közönyösen –, de láttam már jobbat is. Lássuk, mit tud gravitáción kívül.

Átvitte a Falcont, a Nar Shaddaa légkörén, ki a pajzson nyitott résen, menet közben gépiesen megadva az adatokat a forgalomirányításnak. Miután megszabadultak a hold vonzóerejétõl, és túljutottak a hajóroncsövezeten, Han szédítõ pörgések, spirálok és hurkok végrehajtásaid vette rá a Falcont.

– Hé! – tiltakozott elcsukló hangon Lando. – Van egy utasod is, ne feledd! Vissza akarod kérni a reggelimet?

Han az útitársára vigyorgott. Kísértést érzett, hogy megkérdezze tõle, mennyiért adná a hajót, de tudta, hogy az úgyis sokkal több lenne, mint amit õ ki tudna fizetni. Kétségbeesésében még az is eszébe jutott, hogy megveteti a huttokkal és esetleg ellopja tõlük…

De nem akarta, hogy a Jabbáé vagy a Jiliacé legyen a Falcon. Õk képtelenek lennének értékelni szépségét, kecses mozgékonyságát.

A további álmodozás helyett inkább ellenõrizte a fegyverzetet. Gyors a kicsike, de lehetne izmosabb is. A Falconnak csak egy lézerágyúja volt, a hajó hátán kialakított lövegtoronyban. Ez semmire se elég, gondolta Han.

Mintha olvasott volna a gondolataiban, Lando megjegyezte:

– A pilóta, aki idehozott, azt mondta, hogy ha igazán jó csempészhajót szeretnék csinálni belõle, akkor szereltessek még rá némi fegyverzetet. Te mit gondolsz errõl?

– Azt, hogy ha ez az én hajóm lenne, akkor szereltetnék rá még egy lövegtornyot, szereznék két erõs quadlézerágyút, és egy sorozatvetõt is rakatnék a hasára, hogy legyen mivel fedezni magam, ha menekülni kell – felelte Han. És egy-két rakétavetõ is elkelne, tette hozzá gondolatban.

– Huh. Errõl még gondolkodnom kell. De azért gyors hajó, igaz?

– Ja, elég jól bírja magát – morogta kelletlenül Han. Titokban megpaskolta a mûszerfalat. Hogy miért nem vagy az enyém, kicsikém…

Lando türelmesen várt egy darabig, aztán megköszörülte a torkát.

– Azt hittem, azért jöttünk ki, hogy megtaníts vezetni, Han.

– Ah… khm, ja. Csak elõbb… ki akartam próbálni. Elõbb ki kellett ismernem a kicsikét.

– Úgy beszélsz, mintha egy élõlényrõl lenne szó – jegyezte meg Lando.

– Nos, a pilóták hajlamosak úgy gondolni a hajójukra, mint egy gyönyörû nõre – ismerte el Han.

– Csakhogy ez a hajó az enyém, ezt ne feledd – emlékeztette Lando, halvány éllel a hangjában.

– Természetesen. – Han igyekezett közönyösnek mutatkozni. – Most pedig ide süss! Elõször fénysebesség alatt kezdjük, hogy megtanulhass manõverezni. Látod ezt a kart? Hozzá ne nyúlj! Ez indítja a hiperhajtómûvet, amit nem szeretnénk megtenni, hacsak be nem állítottuk az ugrás koordinátáit. De te ehhez még nem értesz, úgyhogy tartsd magad távol tõle, rendben?

Lando közelebb hajolt, és jól megnézte magának a kart.

– Rendben…

Sok ezer fényévre tõlük Teroenza, az Ylesia fõpapja a Hármas Kolónia közepén állt, és a hajnali terrortámadás okozta károkat szemlélte. Közel egy tucat holttest hevert szétszórva, a legtöbbjük õr. A gyár falain sugárvetõpörkök feketéllettek. Az étkezde ajtaja szétégett. Az egyik csapat még a tüzet oltotta az adminisztrációs épületben.

És mindez a rabszolgákért történt. A fõpap mérgesen horkantott. Ha legalább azért ütöttek volna rajtuk, hogy rabszolgákat lopjanak. De nem, ezek meg akarták menteni õket.

A támadók emberek voltak, legalábbis a többségük. Teroenza látta õket a telekommunikációs láncon keresztül, még odaát az Egyes Kolónián. Két hajó lovagolta meg az Ylesia csalárd légörvényeit, de csak az egyiknek sikerült leszállnia. A másik belekerült egy nyíróáramlatba, és szétroppant.

Megérdemelték az átkozottak, gondolta dühösen Teroenza. A rohadékok így is elég nagy pusztítást okoztak. A megmaradt hajó leszállt, és khakiegyenruhás alakok ugráltak ki belõle. Megtámadták az õröket, és tûzharcban majd egy tucatot megöltek.

Aztán beözönlöttek az étkezdébe, ahol a zarándokok éppen reggeliztek, és könyörögtek nekik, hogy menjenek velük, mert azért jöttek, hogy megmentsék õket a rabszolgasorstól.

Teroenza halk, huhogó hangot hallatott, ami nála a kuncogás megfelelõje volt. Az ostobák! Azt hitték, a zarándokok le fognak mondani a Megvilágosujásról a szabadság kedvéért. Az étkezdében tartózkodó kétszáz zarándokból csak kettõ rohant, hogy csatlakozzon a támadókhoz.

Ekkorra azonban – Teroenza tekintete elsötétült – õ lépett elõ, hogy beszédet intézzen a zarándokokhoz. Õ, akit már régen halottnak hittek. Nagyon is jól emlékezett rá. A 921-es zarándok, a neve Bria Tharen. Egy koréliai… és egy áruló.

Bria vitába szállt a zarándokokkal, és elmondta nekik az igazságot a Megvilágosulásról. Közölte a csoporttal, hogy egy napon majd hálásak lesznek neki, aztán parancsot adott az embereinek, hogy adjanak le kábítólövéseket a zarándokokra.

A koréliai csapat közel száz elsõrangú rabszolgát vitt magával. Teroenza halkan elkáromkodta magát. Bria Tharen! Már nem is tudta, melyik koréliait gyûlöli jobban: Briát vagy azt az átkozott Han Solót.

Teroenzát komolyan aggasztotta a támadás. Tõkét sejtett a csapat mögött. A hajók és a fegyverek sok pénzbe kerültek. Jól szervezettek és hatékonyak voltak, mint egy igazi katonai egység. Kik lehettek valójában?

Teroenza hallott róla, hogy több helyen is lázadások törtek ki a Birodalom ellen. Lehetséges lett volna, hogy egy ilyen rebellis katonai csapat támadta meg a Hármas Kolóniát?

A fõpap azért nem volt vigasztalan. Elképzelte, mivel kell szembenézniük a “felmentõ sereg” tagjainak, ha a zarándokok magukhoz térnek, és máris jobban érezte magát. T’landa til létére nagyon is tudta, milyen borzalmás állapotba kerülnek azok a zarándokok, akiktõl megvonják a napi Megvilágosulás örömét.

Jajveszékelni és õrjöngeni fognak, fenyegetõzéssel és könyörgéssel próbálják majd rávenni a “megmentõiket”, hogy vigyék vissza õket az Ylesiára. Talán már meg is kezdõdött számukra a pokoljárás… Ha elég ügyesek, akár a hajó vezetését is átvehetik, hogy visszatérjenek az Ylesiára. Egyvalami azonban biztos: nehéz órák várnak a koréliaiakra.

A gondolat mosolyt csalt Teroenza arcára.

Néhány nappal a Boba Fett-tel történt emlékezetes találkozás után Han meglátogatta Jabbát és Jiliacot, hogy közölje velük: egy darabig ne számítsanak rá, mert nem fog a Nar Shaddaan tartózkodni. Úgy döntött, szaván fogja Xaverrit, és mellészegõdik a következõ turnéjára. Volt egy olyan érzése, hogy Boba Fett nem fogja az elsõ próbálkozás után feladni, ezért tanácsosabbnak látta eltûnni a holdról az elkövetkezõ néhány hónap idejére.

A szavak azonban soha nem hagyhatták el az ajkait. Abban a pillanatban, hogy bevezették a huttok elé, Jabba ellentmondást nem tûrõ hangon megparancsolta, hogy azonnal készítse elõ a Star Jewelt, mert máris indulnak a Nal Huttára. A Desilijic és a Besadii klán megbízottai a következõ napra tûzték ki a klánközi találkozó idõpontját. A besadiik egy darabig húzták-halasztották az idõt, aztán váratlanul közölték, hogy haladéktalanul beszélni kívánnak a Desilijic vezetõivel.

– Még ma? – bukott ki Hanból. Délután repülõleckét kellett volna adnia Landónak. – Ilyen hirtelen döntöttek? Furcsa, nem?

– De igen – értett egyet vele Jiliac. – Nem tudjuk, mi történhetett, de biztosan van valami oka annak, hogy ilyen váratlanul belementek.

– Rendben, akkor még ma elviszem önöket a Nal Huttára – mondta Han. – Csak adjanak egy órát, hogy ellenõrizzem a hajót!

– És Solo kapitány, csak semmi duhajkodás – figyelmeztette Jabba. – A nagynéném törékeny állapotban van, nem tenne jót neki a vad száguldás.

Han körülnézett, egy harmadik huttot keresve, de csak Jiliacot látta.

– A nagynénje? Úgy érti, három huttot kell szállítanom, Lord Jabba?

– Nem, ember! – dörögte türelmetlenül Jabba. – Csak Jiliacot és engem, mint máskor is. Hát nincs szeme? Nem látja, milyen a bõre? A változás mindent elárul!

Han az idõsebbik huttra nézett; valóban, Jiliac szemmel láthatóan megváltozott. Az arcán bibircsókok tûntek elõ, és sárgásbarna bõrén bíborvörös foltok keveredtek a megszokott zölddel. Emellett Jiliac még nagyobb és még tespedtebb volt, mint máskor. Ó, ez aztán nagyszerû! Dajkát fogok játszani egy beteg hutt mellett! Csodálatos!

– Ah, Lord Jiliac, talán nem érzi jól… – motyogta, Jabba azonban dühösen belefojtotta a szót.

– Idióta ember! Nem látja, hogy immár Lady Jiliac? Várandós! Ebben az állapotában nem is lenne szabad utaznia, de mi, desilijicek a kötelességet mindennél elõbbre valónak tartjuk!

Lady Jiliac? Várandós? Han egy pillanatra tátva felejtette a száját, de aztán gyorsan összeszedte magát, és meghajolt.

– Bocsánatáért esedezem, Lady Jiliac. Nem voltam tisztában az önök fajfenntartási… akarom mondani, reprodukciós szokásaival. Nem akartam megsérteni.

Jiliac álmosan Hanra pislogott.

– Nem sértett meg. Mi, huttok akkor szaporodunk, amikor akarunk, és én úgy döntöttem, ideje utódot létrehoznom. A szülésig még van néhány hónap, úgyhogy semmi akadálya az utazásnak. Az unokaöcsém túlzottan aggódik miattam. De azért kormányozza óvatosan a hajót!

– Igenis, lady – hajolt meg Han. – Úgy lesz, ahogy parancsolják.

– Jól van, kapitány. Most elmehet. De igyekezzen, mert szeretnénk mielõbb indulni!

Han megint meghajolt, aztán Csubival elhagyták a termet. Amint kiértek az elõtérbe, megcsóválta a fejét. Ezek a huttok! Minél jobban ismered õket, annál nyilvánvalóbb, milyen keveset tudsz róluk…

Másnap huttok kisebb tömege “ostromolta” meg a Nal Hutta Központi Tanácstermét. Jabba és Jiliac is köztük volt, biztonsági õreik gyûrûjétõl körülvéve. A huttok többsége a saját erejébõl mozgott, csak azok jöttek antigravitációs szánon, akik már meg sem bírtak mozdulni. Az emberek és más, “alacsonyabb rendû” fajok elõtt megengedett volt gyengének mutatkozni, egymás elõtt azonban a huttok igyekeztek erõsnek és fittnek láttatni magukat. Minden desilijic önerõbõl csúszott-mászott, és a besadiik közt is Aruk volt az egyetlen, aki – öreg és túlsúlyos lévén – nem boldogult a szánja nélkül.

Mielõtt beengedték volna a gyûlésezõket a terembe, többszörös biztonsági ellenõrzésnek vetettek alá mindenkit. Egyetlen testõr sem viselhetett fegyvert, és minden résztvevõt “kívül” és “belül” egyaránt ellenõriztek, hogy semmiképpen ne kerülhessen be a gyûlésterembe fegyver vagy egyéb veszélyes anyag. A huttok senkiben nem bíztak, fõleg egymásban nem – és okkal. Sok-sok évvel korábban a Nal Hutta összes elöljáróját en masse kivégezte egy leleményes gyilkos.

Azóta a huttok nagyon vigyáztak rá, hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elõ.

A Központi Tanácsterem egy hatalmas szoba volt, elég nagy ahhoz, hogy közel ötven hutt elférjen benne. Pillanatnyilag huszonhét hutt tartózkodott a teremben – a nagyobb klánok és kajidicek képviselõi, valamint semleges megfigyelõk a kormány részérõl. Ez utóbbiak felügyelték és dokumentálták a konferenciát.

A hutt õsvilágot a Nagy Tanács vezette – ebben minden nagyobb hutt klán egy-egy képviselõt delegálhatott. A Nagy Tanács azonban csak látszólag irányította a hutt világot – ennek igazi urai a bûnszövetkezetek, a kajidicek vezetõi voltak.

Jabba és Jiliac két másik klántagot is magukkal hoztak. Arukot a sarja, Durga és az unokaöccse, Kibbick kísérte el. Jabba elégedetten állapította meg, hogy Kibbick mögött egy t’landa til kullog. Jiliacnak igaza volt, a besadiik valóban idecitálták Teroenzát is.

Miután a huttok elhelyezkedtek az emelvény körül, a Nagy Tanács végrehajtó titkára, Mardoc, a hutt felolvasta a konferencia napirendjét. Ezt követõen a klánvezetõk bemutatták magukat és kísérõiket, majd újra Mardoc vette át a szót:

– Társaim a hatalomban, testvéreim a profitszerzésben! Azért hívtalak össze titeket a mai napon, hogy megtárgyaljuk az ylesiai besadii telepeken történt komoly fejleményeket. Felkérem Lord Arukot, hogy tartsa meg beszédét.

Aruk felsiklott a szánjával az emelvényre, rövid hatásszünetet tartott, aztán belekezdett.

– Hutt testvéreim! Két nappal ezelõtt az Ylesia Hármas Kolóniáját jól felfegyverzett terroristák támadták meg. Kibbick és a felügyelõnk, Teroenza alig úsztak meg élve. A támadók nagy kárt okoztak, és elrabolták közel száz értékes rabszolgánkat.

A résztvevõk hangos kiáltásokkal adtak hangot megrökönyödésüknek. Jabba észrevette, hogy Aruk õt és Jiliacot fürkészi. A reakcióinkat lesi, állapította meg. Jabba semmit sem tudott a támadásról, de Jiliac nemegyszer hozott már fontos döntéseket nélküle, így nem tudhatta, benne van-e a nagynénje keze a dologban. Némi tûnõdés után aztán elvetette a gondolatot. A nagynénjét annyira lefoglalta a terhessége, hogy alig lett volna energiája efféle cselszövésekre. Emellett Jiliac kerülte a hasonló, nyílt támadásokat. Õ inkább közvetett eszközökkel tett keresztbe az ellenségeinek.

– Hutt testvéreim, mi, a Besadii klán tagjai követeljük, hogy Jiliac, mint a Desilijic klán feje ezennel hivatalosan biztosítson minket afelõl, hogy nem az õ klánja áll a besadii tulajdon ellen elkövetett rablás mögött! Máskülönben ki kell jelentenem, hogy kajidicjeink háborúban állnak egymással!

A jelenlevõk felkiáltottak. Aruk szavai úgy lógtak a levegõben, mint a vízipipa füstje, amit egyes résztvevõk még most sem bírtak nélkülözni.

Jiliac méltóságteljesen kihúzta magát – új, anyai mivoltában még fenségesebbnek tûnt, mint egyébként –, és közölte:

– Hutt testvérek, a Desilijic ártatlan ebben az ügyben. Ennek garantálására kijelentem, hogy amennyiben bármi módon kapcsolatba hozhatók a támadók és a Desilijic, hajlandóak vagyunk egymillió kredit vigaszdíjat fizetni a Besadiinak.

Szívdobbanásnyi várakozás után Aruk némán bólintott.

– Rendben – folytatta Jiliac. – Senki ne mondja, hogy a Desilijic nem hajlandó pénzzel garantálni a becsületét. Ezennel felkérjük a tisztelt Tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet, és egy hónapon belül közölje az érintettekkel a vizsgálat eredményét.

Mardoc közölte, hogy úgy lesz, és rá akart térni a következõ napirendi pontra, Jiliac azonban jelezte, hogy még nem fejezte be.

– Bárcsak ugyanez elmondható lenne a Besadiiról is. Néhány hónappal ezelõtt az itt ülõ unokaöcsémet – Jabbára mutatott – bérelt zsoldosok támadták meg brutálisan. Csak azért nem vádoljuk a támadással a riválisainkat, mert nem tudjuk, ki küldte õket! A besadiikkal ellentétben ugyanis mi nem mutogatunk ujjal senkire, míg nincs ellene bizonyítékunk!

A teremben ülõk felhördültek. Aruk kihúzta magát, és mennydörgõ hangon kijelentette:

– A Besadii nem követett el semmit!

– Tagadod, hogy te küldted a drell kalózokat az unokaöcsém elpusztítására?

– Igen! – felelte ingerülten Aruk.

Mardoc, látva, hogy robbanásig forrósodott a hangulat, gyorsan szünetet rendelt el. A huttok csoportokba verõdtek, hogy megtárgyalják a hallottakat, és eltûnõdjenek a lehetséges válaszokon. Az tény volt, hogy az Ylesiát megtámadták. De ha nem a Desilijic megbízásából, akkor miért? És kik?

Új riválissal kellene szembenéznie a rabszolga-kereskedelemben az Ylesiának?

Durga, a hutt õse antigravitációs szánján heverve hallgatta végig a délutáni ülést. Egyre jobban aggódott Arukért. A konferencia már órák óta zajlott, és Aruk mindvégig az események középpontjában állt. Mindketten tudatában voltak, hogy Aruk megrokkant egészségének nem tesz jót ez a folyamatos stressz.

A fiatal hutt mindazonáltal intenzíven figyelt – tisztában volt vele, hogy késõbb az õse pontról pontra ki fogja kérdezni a konferencián elhangzottakról. A Durga mellett heverészõ Kibbick álmosan pislogott, szemmel láthatóan alig bírta ébren tartani magát. Durga megvetõ pillantást lövellt feléje. Kibbick tényleg egy idióta, ha nem képes felfogni, hogy ezek a találkozók, ezek a szóbeli és tettleges csatározások, egyszóval az állandó versengés maga a hutt társadalom éltetõ eleme, amely nélkül nem lenne se hatalom, se nyereség – egyszóval ami nélkül megállna az élet.

Amióta Durga az eszét tudta, nem volt hasonló klánközi találkozó, éppen ezért rendkívül büszke volt rá, hogy az õse õt is magával hozta. Durga tudta, hogy az arcán éktelenkedõ anyajegy miatt egyes besadiik nem néznek rá jó szemmel, és ha Aruk meghal, meg fogják kérdõjelezni, hogy alkalmas-e a klán vezetésére.

Durga úgy érezte, hogy igenis, rendelkezik minden ehhez szükséges képességgel. Okos volt, számító, ravasz és könyörtelen. A huttok egyetlen valamirevaló tulajdonsága se hiányzott belõle. De nem volt elég bírni ezeket a tulajdonságokat, be is kellett bizonyítania, hogy rendelkezik velük. És még Aruk halála elõtt, ha az õse nyomdokaiba akar lépni.

Ha rá tudnám venni õket, hogy engem küldjenek vissza az Ylesiára Kibbick helyett… Tudott róla, hogy Aruk elõzõ este porig alázta Kibbicket – amiért az hagyta a fejére nõni Teroenzát –, és az sem maradt titok elõtte, hogy a fõpap ugyancsak meg lett fenyítve. Teroenza meghunyászkodott Aruk elõtt, de Durga átlátott rajta. Teroenza sértve érezte magát, bármennyire is igyekezett leplezni ezt. Durga elhatározta, hogy rajta fogja tartani a szemét.

A fõpappal ellentétben Kibbick nem vette lelkére a dolgot. Csak vinnyogott és panaszkodott, hogy milyen unalmas az élet az Ylesián, és milyen fárasztó az a rengeteg adminisztrációs munka, amit el kell végeznie. Aruk megfenyítette az unokaöccsét, majd útjára küldte. Durga úgy vélte, Aruknak el kellett volna bocsátania a posztjáról. Még az is eszébe jutott, hogy talán a legjobb lenne hidegre tenni az unokatestvérét…

De volt egy olyan érzése, hogy Aruk nem örülne ennek. Addig tehát nem léphetett, amíg az õse él.

Nem mintha Aruk halálát akarta volna. Õszintén kedvelte az õsét, ahogyan az is õt. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy az életét kétszeresen is neki köszönheti: a legtöbb hutt szülõ nem hagyta volna életben anyajeggyel világra jött sarját.

Inkább arról volt szó, hogy szerette volna, ha Aruk büszke lehet rá. Ez a vágy még a hatalom és a profit iránti sóvárgásánál is nagyobb volt – ami egy hutt esetében már-már természetellenesnek számított, éppen ezért Durga sohasem beszélt róla.

Jabba kúszott ki az emelvényhez. A Desilijic alvezére rendkívül tehetséges hutt hírében állt, bár a legtöbben elítélték a humanoid nõk iránti vonzalma miatt, és egyszerûen nem értették, mit szerethet azokon. De ettõl függetlenül Jabba éles eszû volt, amint ez a beszédébõl is kitetszett. Durga érdeklõdve hallgatta.

– Tiszteletre méltó hutt fõurak, hallgassatok rám! A Besadii azt állítja, hogy ylesiai telepei nem többek jól menõ üzleti vállalkozásoknál. Én hajlok ezzel egyetérteni, de vajon hagynunk kell-e, hogy egyetlen kajidic ekkora jövedelemre tegyen szert? Hiszen ezzel a világunk gazdasági alapjai rendülhetnek meg! A besadiik olyan aránytalanul magas hányadát uralják a fûszeres a rabszolga-kereskedelemnek, hogy most már ideje észhez térítenünk õket! Mert mire jó az valakinek, ha úgy szerez extraprofitot, hogy közben a saját világát dönti romba ezzel?

– Romokról beszélsz? – Aruk hangja olyan elemi erõvel, olyan tekintélyt parancsolóan dörrent, hogy Durga megborzongott a büszkeségtõl. Hiába, nem született még egy olyan tehetséges hutt vezetõ, mint az õ õse! – Romokról, barátaim? Amikor az elmúlt évben száznyolcvan százalékos nyereségünk volt? Hogyan lehet errõl másként beszélni, mint elismeréssel és dicsérettel? Kérdem én, Jabba; hogyan lehetséges?

– Úgy, hogy ennek a profitnak egy részét a hutt felebarátaid zsebébõl húzod ki – mutatott rá Jabba. – Az rendjén való, hogy elveszel másoktól: emberektõl, rodiaiaktól, sullustiaktól és a galaxis egyéb alacsonyabb rendû lényeitõl. Ezért vannak õk, hogy mi, huttok profitáljunk belõlük. De ha a te hutt testvéreidtõl, a Nal Hutta lakóitól vonsz el túlzott mértékû jövedelmet, az már veszélyes.

– Ó! – kiáltott fel gúnyosan Aruk. – És miért olyan veszélyes, Lord Jabba?

– Azért, mert a túl szembetûnõ profit felhívhatja ránk a Császár és talpnyalói figyelmét – érvelt Jabba. – Nal Hutta messze van a Birodalmi Központtól. Itt, a Peremvilág közelében viszonylag védve vagyunk a birodalmiaktól, hála a távolságnak és Sarn Shild kormányzónak, akit továbbra is bõkezûen támogatunk, ahogy azt már megszokhatta. De ha valamelyik hutt klán egészségtelenül meggazdagszik, az felhívhatja ránk a Császár figyelmét, és akkor aztán nagy bajban leszünk, hutt testvéreim.

Durga hallotta, hogy a többi hutt egyetértõen mormog; el kellett ismernie, hogy van abban valami, amit Jabba mond. Ha a Császár túlzott érdeklõdést tanúsít egy világ iránt, akkor annak a világnak befellegzett. Ez eddig logikus volt, azt viszont már nem értette Durga, honnan tudják Jabbáék, hogy a Besadii áll a drell kalózok támadása mögött. Most még jobban sajnálta, hogy akkor nem sikerült megszabadulniuk Jabbától. Az unokaöccse nélkül sokkal könnyebb lenne félreállítani Jiliacot. Jabba még huttnak is körmönfont volt, és ádáz hûséggel szolgálta nagynénjét. Biztonsági erõi még a Jiliacénál is hatékonyabbak voltak.

A hutt lordok képtelenek voltak dûlõre jutni az extránál is extrább ylesiai profitot illetõen. A vita veszekedéssé, majd dühös szitkozódássá fajult, de egy tapodtad sem jutottak elõbbre.

Aruk végül témát váltott. Még mindig az ylesiai Hármas Kolónia elleni támadás aggasztotta. Jiliac jelezte, hogy õt is aggasztják a történtek. Durgát õszintén meglepte, hogy egyáltalán még képesek egyetérteni valamiben. Végül a Besadii és a Desilijic egy közös, addig példátlan javaslattal állt elõ:

– Azt javaslom – foglalta össze a lényegét Aruk –, hogy a Nagy Tanács hirdessen ki moratóriumot az erõszakra a kajidicek között, legalább az elkövetkezõ három standard hónap idejére! Ki támogat ebben?

Jiliac és Jabba lelkesen biztosították egyetértésükrõl, aztán, egyik a másik után, a többi klán képviselõje is csatlakozott hozzájuk. Mardoc elfogadottnak nyilvánította Aruk javaslatát.

Durga dagadó kebellel nézte az emelvényen terpeszkedõ õsét. Aruk minden huttok legbölcsebbike!

Még aznap, késõ éjjel, amikor a Desilijic két vezetõje nyugovóra készült térni Jiliac Nal Hutta-i villájában – mely egyébként egy mérsékelt éghajlatú szigeten volt található –, Jiliac az unokaöccséhez fordult.

– Aruk veszélyes. Efelõl immár semmi kétség.

– Igen, elég meggyõzõ volt, amikor sikerült egymás mellé állítania a klánokat – bólintott Jabba. – Igazi… karizmatikus személyiség. Nagyon meggyõzõ tud lenni.

– Milyen ironikus, hogy végül õ volt az, aki indítványozta az általam sugallt moratórium elfogadását. Úgy, mintha az az õ ötlete lenne. Persze, éppen ez volt a célom. Ha nem õ javasolta volna, akkor valószínûleg nem fogadják el.

– Aruk félelmetes szónok, nénikém – értett egyet Jabba.

– Egy félelmetes szónok, akit meg kell fosztani a hangjától, különben a Desilijic még többet fog szenvedni – jelentette ki Jiliac. – A három hónapos, kajidicközi moratórium elég idõt fog adni nekünk arra, hogy elegánsan megoldjuk az Aruk-kérdést.

Jabba kíváncsian Jiliacra pislogott.

– Mire gondolsz, nénikém?

Jiliac kényelembe helyezte magát párnázott fekhelyén, majd közölte:

– Arra, hogy itt az alkalom Aruk gyenge pontjára koncentrálnunk.

– A gyenge pontjára?

– Igen, unokaöcsém. Aruknak van egy gyenge pontja, akit úgy hívnak, hogy…

– Teroenza – dünnyögte Jabba.

– Úgy van, unokaöcsém.

Teroenza pocsék hangulatban vánszorgott fel Kibbick ûrjachtjára. Aruk büntetésbõl nem engedélyezte, hogy kipihenjék magukat a Nal Huttán – máris vissza kellett utazniuk az Ylesia posványába. A fõpap rendkívül csalódott volt. Úgy indult el, hogy a konferencia után felkeresi a párját, Tilennát.

Aruk azonban visszarendelte õket, hogy újjáépítsék a Hármas Kolóniát, és Teroenza nem mert tiltakozni, így hát ismét itt volt a hajón, ennek az idióta Kibbicknek a társaságában ahelyett, hogy imádott párjával lubickolt volna egy kellemesen sáros, hûsítõ pocsolyában.

Teroenza kedvetlenül bevonult a kabinjába, és leheveredett a függõágyára. A fene vinné el Arukot! A hutt lord, ahogy öregedett, úgy lett egyre bolondabb. És fukarabb. Pedig már azelõtt is elég szûkmarkú volt…

A t’landa tilnek még mindig borsódzott a háta a “pénzügyi átvilágítástól”, amit végig kellett ülnie. Aruk rákérdezett minden kiadásra, számba vett minden egyes kreditet. Újra és újra elismételte, mennyire felesleges a Solo fejére kiírt vérdíj.

– Miért ne lõhetne szét atomjaira Boba Fett? – kérdezte mérgesen. – A dezintegrálás sokkal olcsóbb! Az, hogy személyes bosszút akar állni egy emberen, ekkora pénzért, az a gyengeség jele!

Teroenza morcosan bekapcsolta a komegységét. Hutt szavak tûntek fel a képernyõn, mielõtt még beüthette volna a személyes kódját. Az üzenet láttán Teroenzának tárva maradt a szája.

– Ez az üzenet hatvan másodpercen belül eltûnik. Ha megpróbálja elmenteni, akkor a készülék megsemmisül. Jegyezze meg a következõ komkódot, és válaszoljon rá!

Egy bonyolult komkód következett.

Teroenza görcsösen igyekezett megjegyezni a kódot. Ahogy ígérték, az üzenet hatvan másodperc múltán elenyészett, és helyette a következõ szöveg íródott ki:

– Minek örülne a legjobban? Szeretnénk tudni. Talán segíthetnénk egymásnak.

Az üzenetet, természetesen, nem írták alá, de Teroenza e nélkül is nagyon jól tudta, ki küldhette. Bárcsak azt is ugyanilyen könnyû lett volna kitalálni, mit válaszoljon!

Válaszoljon egyáltalán?

Legyen áruló?

És ha igen, miért? Mi az, amit a legjobban szeretne?

7. fejezet

Álom és valóság

Miután hazavitte Jabbát a Nar Shaddaara – Jiliac úgy döntött, hogy a szülésig a Nal Huttán marad –, Han felkereste Lando Calrissiant.

Míg távol volt, Csubakka okította a fiatal szerencsejátékost, és Hannak meg kellett állapítania, hogy sikerrel.

– Egészen jól haladsz, pajtás – mondta a megkönnyebbült Landónak, miután az végrehajtott egy tökéletes leszállást. Még egy hét, és oda röpködhetsz a hajóddal, ahová csak akarsz.

Lando elkomorodott.

– Attól tartok, nem várhatok addig. Hallottam, hogy van néhány remek, szerencse- és kéjiparból élõ világ odakint az Oseon rendszerben. Oda kell mennem, amíg még tehetem. De az is lehet, hogy az Egyetemes Szektorba megyek. Holnap indulok.

– De hiszen az jóval a Birodalom határain túl van! – kiáltott fel Han. – Ilyen hosszú útra még nem vagy felkészülve!

– Akkor gyere velem! – ajánlotta fel Lando.

Az ajánlat csábító volt, de Han már a szavát adta Xaverrinek, és… megrázta a fejét.

– Nem lehet, Lando. Megígértem Xaverrinek, hogy vele fogok dolgozni a következõ turnéján, és õ számít rám.

– Arról nem is beszélve, hogy sokkal csinosabb, mint én tette hozzá mogorván Lando.

Han elvigyorodott.

– Nos, ez is igaz. De te igazán várhatnál még néhány napot. Hidd el nekem, pajtás, még nem vagy elég felkészült egy ekkora útra, ráadásul másodpilótád sincs! – Bármennyire is szégyellte, valójában nem ez aggasztotta. Elveszítem a Falcont. Mi van, ha többé soha nem látom?

– Csubakka sok új dolgot tanított – makacsolta meg magát Lando. – Az utóbbi néhány lecke alkalmával alig kellett beleszólnia.

– De…

– Semmi de – torkolta le Lando. – Nem vagyunk biztonságban a Nar Shaddaan, Han. Boba Fett nem felejt, és fõként nem bocsát meg. Felszívódok a következõ hat hónapra. Xaverri mikor indul?

– A jövõ héten – felelte Han. – Meghosszabbították a szerzõdését egy héttel. Közkívánatra.

– Említetted Jabbának, hogy elmész?

– Igen. Nem örült neki.

– Azt is megmondtad neki, hogy miért?

– Ja, igen. Csak így sikerült lecsillapítanom. Azt hiszem, még Jabba is ideges lenne, ha Boba Fett vadászna rá.

– Nos… a te helyedben én mielõbb eltûnnék innen – tanácsolta Lando. – Addig pedig hátul hordanám a szemem.

Han semmivel nem tudta lebeszélni Landót az elhatározásáról. Másnap reggel nehéz szívvel intett búcsút a felszálló Falconnak, és benne a barátjának. A teherhajó megingott, ahogy Lando az égbolt felé emelte.

– Használd a stabilizátorokat! – motyogta Han. Még nincs felkészülve, gondolta búbánatosan. Soha nem fogom viszontlátni õket. Se a Falcont, se Landót…

Bria Tharen az asztalánál ült a Birodalom legnagyobb koréliai támaszpontjának az egyik irodájában, és a koréliai rendszerben tartózkodó csapatok élelemellátását tervezte. Aranyvörös haját – amit az elmúlt öt év alatt hosszú, göndör sörénnyé növesztett, simára szorítva, üzletasszonystílusban viselte; a civil nõi alkalmazottak fekete kosztümjét hordta, szintén fekete csizmával. Az egyhangúan fekete egyenruha mogorván elütött halvány arcbõrétõl és finom vonásaitól.

Bria összeráncolta a homlokát a képernyõn megjelenõ adatok láttán. A Birodalom határozottan megerõsíteni látszott pozícióját a szektorban. Azt jelentette volna ez, hogy a birodalmi vezetõk lázadásra számítanak itt, a koréliai rendszerben?

Azon tûnõdött, meddig bírna ellenállni a csoportja a Birodalomnak, ha az koncentrált erõvel támadna. Két napig? Egy hétig?

A végére úgyis mindannyiukat lemészárolnák. Az ellenállók száma napról napra gyarapodott; – egyenes arányban a növekvõ elégedetlenséggel –, de még mindig nem voltak elég erõsek ahhoz, hogy nyíltan szembeszálljanak a birodalmi erõkkel.

Ugyanakkor tény volt, hogy a kezdeti nehézségek után sokat fejlõdtek az elmúlt három év során. Eleinte csak néhány másképpen gondolkodó gyûlt össze titokban, hogy megossza a többiekkel sérelmeit, aztán rohamosan növekedni kezdtek, és immár a bolygó összes nagyobb városában voltak sejtszervezeteik. Bria nem tudta, számszerûen hányan lehetnek, de sokan voltak, legalább néhány százezren.

Bria azért nem ismerte a pontos létszámot, mert nem kellett ismernie. Elég magas funkciót töltött be a Lázadók Szövetségében, de nem tartozott a személyzeti ügyekkel foglalkozók közé. Csak egy-két parancsnok látta a teljes képet, a többiek csak annyit tudtak, amennyit feltétlenül tudniuk kellett. Minél kevesebbet tudtak, annál kevesebbet szedhettek ki belõlük kínzással vagy egyéb módszerekkel.

Bria jelenleg a hírszerzési részlegnek dolgozott. Nem szerette kimondottan a kémkedést, de jó volt benne. Sokkal jobban kedvelte korábbi feladatát, a más világok lázadóival való kapcsolatfelvételt. Nyilvánvaló volt számára, ha le akarják gyõzni a Császárt, akkor a Lázadóknak egyesíteniük kell erõiket.

Egyelõre azonban csak ismerkedtek a többiekkel. A kommunikációs csatornák nem voltak biztonságosak, a kiutazást korlátozták – nehéz volt fenntartani a kapcsolatot más bolygókkal. Alig talált ki egy kódot a kommunikációs részleg, a birodalmiak máris feltörték. És a Császár emberei nem csak ebben voltak jók.

Elõzõ hónapban rajtaütöttek a keleti kontinens egyik sejtszervezetén, éppen akkor, amikor azok gyûléseztek. A sejt tagjai az utolsó szálig eltûntek, mintha egy kraytsárkány kebelezte volna be õket egyetlen harapással. Bria megborzongott. Inkább a sárkány, mint a Császár titkosrendõrei…

A barátnõje, Lanah is az eltûntek között volt. Bria tudta, hogy többé soha nem látja viszont.

A jelek arra mutattak, és ez rendkívül aggasztó volt, hogy Korélia elveszti maradék önállóságát is. A Császár eddig nem jelölt ki kormányzót, aminek részben az volt az oka, hogy a Koréliát nagyobbrészt emberek lakták. A Császár nem csinált titkot belõle, hogy alacsonyabb rendûnek tekint minden egyéb fajt, és kormányaikat nem tartja alkalmasnak a világaik irányítására.

A koréliai rendszer világait az emberek mellett két másik faj lakta, a szeloniak és drallok. Ha csak õk lettek volna, sokkal könnyebb lett volna elnyomni õket – talán ugyanúgy elhurcolták volna õket rabszolgának, mint a büszke vukikat a Kashyyykról…

Bria ökölbe szorította a kezét. Gyûlölte a Birodalmat, de még a Birodalomnál is jobban gyûlölte a rabszolgaságot. Nagyon jól ismerte ezt az intézményt még az ylesiai idõkbõl (bár annak idején “zarándoknak” tartotta magát), éppen ezért eltökélte, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy szétzúzza azt a Birodalmat, azt az intézményt, amely megengedi a rabszolgaságot, amely puszta erõforrásokként kezeli alattvalóit.

Ha ezt sikerült véghezvinnie, akkor maradék erejével azon lesz, hogy felszabadítsa a galaxis minden rabszolgáját.

Érzéki ajkai fintorra görbültek. Bárcsak ilyen könnyû lenne. Hat hónnappal korábban lecsaptak az Ylesia Hármas Kolóniájára. Az akciónak köszönhetõen kilencvenhat rabszolgát többségükben koréliaiakat – adhattak vissza a családjuknak. Egy hónap múlva azonban már csak negyvennégyen voltak otthon. A többiek megszöktek, és visszamentek az Ylesiára.

Bria nem hibáztatta õket. Nehéz volt a Megvilágosulás nélkül élni, ezt maga is tapasztalhatta. Évekig tartott, mire meg tudott szabadulni a t’landa til papok által közvetített örömmámor utáni sóvárgástól.

Negyvennégyen azonban szabadok, emlékeztette magát. És éppen tegnap köszönte meg egyikük Rionnak, hogy visszaadtuk férjének és gyerekeinek…

Rion volt az összekötõje a Lázadók parancsnokságával most, hogy elfoglalta új pozícióját a birodalmi fõhadiszálláson. Rionnak kellett jelentenie minden apró információt, amit be tudott gyûjteni. Bria remélte, hogy hamarosan sokkal komolyabb anyagokat is eljuttathat általa a parancsnokságnak, mint az eddigi hadtáplisták. Éppen ezért öltözködött és viselkedett olyan kihívóan azóta, hogy egy hónappal korábban elfoglalta ezt a pozíciót: remélte, hogy elõbb-utóbb felhívja magára egy magas rangú birodalmi tiszt figyelmét.

Az erõfeszítései, úgy tûnt, meghozzák gyümölcsüket. Éppen elõzõ nap történt, hogy Trefaren admirális megállt az asztala elõtt, és megkérdezte, nem lenne-e kedve elkísérni õt egy fogadásra, amelyet a birodalmi flotta tiszteletére rendezett a koréliai kormány Bria szemérmesen lehajtotta a fejét, elpirult, majd elrebegett egy félénk, kislányos igent. Az admirális önelégülten elvigyorodott – arcán megkétszerezõdtek a mélytengeri árkokra emlékeztetõ ráncok –, és közölte, hogy ez esetben érte fog menni sofõr vezette siklójával. Aztán kinyújtotta a kezét, és megérintette Bria egyik hajtincsét, majd az ujja köré csavarta.

– Ó, és drágám – tette hozzá –, vegyen fel valami merészet! Azt akarom, hogy a többieket elöntse a sárga irigység, virágszálam.

Bria csak tátogni tudott felháborodásában – amitõl az öreg csak még jobban fellelkesült, mert azt hitte, hogy a “virágszál” az örömtõl nem jut szóhoz. A vénkujon!, gondolta megvetõen Bria, egyúttal emlékeztetve magát, hogy este ajánlatos lesz felcsatolnia a combjára apró, de annál veszélyesebb vibropengéjét.

Persze, tisztában volt vele, hogy ebben a korban a férfiaknak csak a szájuk nagy… Amint azt az admirális el is ismerte, általában arra vágytak, hogy a többi férfi irigykedve bámulja õket – és a vonzó hölgyet, akit hatalmukkal vagy pénzükkel megszereztek maguknak.

Bosszúsága ellenére Bria örült, hogy éppen Trefaren admirálist sikerült “kifognia”. Az öregtõl talán megtudhat egyet s mást az új birodalmi fegyverekrõl és hajókról, amelyekrõl eddig csak pletykákat hallottak.

Este, amikor eljött az ideje, Bria belebújt egy elegáns, csábos estélyibe – gazdag szülõk gyerekeként az öltözködést valósággal mûvészi szinten “mûvelte” –, elkészítette a frizuráját, ízlésesen kifestette az arcát, aztán az egész estét azzal töltötte, hogy forró, vágyakozó pillantásokat vetett az öreg Trefarenre. Táncolt vele, engedelmesen hozzábújt, és persze mindvégig nyitva tartotta a fülét.

Arról se feledkezett meg, hogy egyik manikûrözött körme alá rejtsen egy apró tablettát. Ha a vén vrelt mégis szemtelenkedni kezdene, nem kell egyebet tennie, mint hozzákoccantani az ujját a poharához, és Trefaren máris olyan kellemesen fáradt és részeg lesz, hogy erre az estére már nem jelenthet gondot.

Végszükség esetén Bria a vibropengét is használhatta volna – és elég jól értett a használatához –, de nem akarta. A vibropengét az amatõrök fegyverének tartotta, márpedig õ profi volt.

Egy pillanatra vágyódás fogta el a csapat és egy kis igazi akció után. Az estélyi helyett szívesebben viselte volna a kezeslábasát, a vibropenge helyett pedig a sugárvetõjét, és ha választhatott volna az estély vagy egy fegyveres rajtaütés közt az ylesiai huttok vagy a még náluk is rosszabb birodalmi rabszolgatartók ellen –, akkor habozás nélkül ez utóbbi mellett döntött volna, mintsem hogy tabaga-és-vreltet játsszon Trefarennel és birodalmi cimboráival.

A sugárvetõjét azonban visszaadta Rionnak, amikor elvállalta ezt a megbízatást. Most örült neki, hogy akkor így döntött. Nem tartotta kizártnak, hogy Trefaren a távollétében átfésülték a lakását.

A személyazonossága miatt sem kellett aggódnia. Hat évvel korábban egy igazi szakértõtõl tanulhatta meg, hogyan kell új bõrbe bújni. Han Solo nemcsak azt mutatta meg, hogyan kell lõni…

A múlt kedves emlékei mosolyt csaltak az ajkára. Han és õ akkoriban együtt menekültek; pengeélen táncoltak, sose tudhatták, mit hoz a holnap, mégis az volt élete legboldogabb idõszaka. Minden feszült pillanat; minden veszély, minden rémület ellenére… mert szabad volt és szerethette Hant.

Még mindig szerette.

Amikor egy évvel korábban megpillantotta a Devaronon, tagadhatatlan bizonyossággá vált az, amit olyan sokáig nem akart elismerni önmagának: számára Han Solo a férfi megtestesítõje. Õ az, akit mindig is szeretni fog, igaz, szenvedélyes szerelemmel.

De nem lehettek együtt. Ebbe bele kellett törõdnie. Han egy szélhámos volt, egy zsivány, egy törvényen kívüli vagány, akit csak a maga boldogulása érdekelt. Bria tudta, hogy Han õszintén szereti õt – még feleségül is akarta venni –, de azt is tudta, hogy Han képtelen lenne feladni régi életét.

Az együtt töltött hónapok alatt Bria elég alaposan megismerte ahhoz, hogy biztos legyen benne: egy napon majd Han is megtalálja az igaz utat, és talán ugyanolyan elszántan fog küzdeni egy ügyért, mint õ a rabszolgák felszabadításáért. De annak a majdani ügynek az õ ügyének kell lennie – ezért nem akarta Bria magához láncolni.

Vajon hol lehet most?, tûnõdött el. Vajon boldog? Van valakije? Vannak barátai? Amikor a Devaronon látta, Han tipikus ûrpilótacuccot viselt – nem birodalmi egyenruhát. Pedig azt hallotta, hogy Han kiváló eredménnyel végezte el az Akadémiát. Mi vethetett véget a karrierjének?

Bria egyrészt sajnálta, hogy az álom, amelyet Han olyan konokul hajszolt, ilyen szégyenteljesen cserbenhagyta õt, másrészrõl viszont örült neki, hogy Han többé már nem birodalmi tiszt. Végre nem kellett attól rettegnie, hogy egy nap egymásra emelnek fegyvert – ami korábban sok álmatlan éjszakát okozott neki.

Ki tudja, fogunk-e még valaha találkozni… merengett el. Talán… talán ha majd ennek az egésznek vége, ha a Birodalom már nem lesz többé…

Bria egy gondolatbeli ülepen billentéssel visszatérítette magát a valóságba. A Birodalom helyzete egyelõre sziklaszilárd volt az egész galaxisban. Még évekig tartó harcra… és sok véráldozatra lesz szükség, hogy lerombolják. Éppen ezért korai azon mélázni, mi fog történni majd a ködös, távoli jövõben. Az “itt”-re és a “most”-ra kell koncentrálni.

Elszántan tovább folytatta a számára hozzáférhetõ adatbázis kiértékelését.

Han Solo is hasonló hangulatban volt, de nem arra a nõre gondolt, aki ebben a pillanatban róla álmodozott valahol egy birodalmi épület mélyén. Han az ágy szélén ült a Velga – egy gazdagok által látogatott üdülõhold – egyik szállodájában, és Xaverri üzenetét olvasta redõkbe ráncolt homlokkal. Az üzenet a következõképpen szólt:

Drága Solo!

Ki nem állhatom a búcsúzkodást, ezért nem kínzóm vele egyikünket sem. A turné véget ért, és én elvonulok pihenni egy kicsit, mielõtt újra útra kelnék. Kísértést éreztem, hogy magammal csaljalak, de végül mégis úgy döntöttem, inkább egyedül megyek.

Az utóbbi hat hónap csodálatos volt. Régen éreztem magam ilyen jól, és be kell vallanom, hogy egészen megkedveltelek. Túlságosan is, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak… hiszen ismersz. Mindkettõnknek veszélyes lenne. Ha valaki túl fontos a számodra, az gyengévé, sebezhetõvé tesz. Nekem pedig keménynek kell maradnom…

Kifizettem a hotelszámlát neked és Csubakkának, úgyhogy efelõl ne legyen gondod. Ez a legkevesebb, amit értetek tehetek: még sosem voltak ilyen remek segédeim. Mondd meg Csubinak, hogy ne haragudjon rám, amiért nem búcsúztam el tõle. Kitûnõ munkátokért prémium illet meg mindkettõtöket. A Birodalmi Bankban felvehetitek a 651374-as számláról. Elég lesz a retinátokat odacipelnetek…

Hiányozni fogtok, jobban, mint azt el tudnám mondani. Ha valaha szükségetek lenne rám, keressetek a Sztárok Galaxisa ügynöki irodán keresztül! Talán egy nap, ha visszatért az életkedvem, folytathatjuk.

Vigyázz magadra, Han! És vigyázza vuki barátodra! Egy ilyen jó barát ritka kincs.

Szeretettel:

Xaverri

A fenébe!, füstölgött Han, nem tudva, mérges legyen vagy inkább sajnálja magát. Miért történik mindig ez velem?

Eszébe jutott az a kín, amit akkor érzett, amikor Bria egy ehhez hasonló üzenet társaságában hagyta a Coruscanton. De ezúttal nem fogtok összetörni. Már nem vagyok gyerek…

Igyekezett másra fókuszálni a figyelmét. Ha vissza akarnak jutni a Nar Shaddaara Csubival, akkor mielõbb helyet kell foglalnia valamelyik járaton. Ez pénzbe fog kerülni, de Xaverri prémiumának a fényében nem fogja túlságosan megviselni a költségvetésüket. Xaverri jól fizetett, bár az elvárásai is magasak voltak.

Az elmúlt hat hónap alatt inkább voltak partnerek, mintsem fõnök és alkalmazott. Valahányszor sikeresen elbántak egy öntelt birodalmi tiszttel vagy egy akadékoskodó, önkényes birodalmi hivatalnokkal, Xaverri igazságosan megosztotta a zsákmányt Hannal és Csubival.

Han elmosolyodott. Volt jó néhány izgalmas pillanatuk. Azok után, hogy éveken át Garris Shrike “családjának” a tagjaként lopott és csalt, Han meg volt gyõzõdve róla, hogy már nem sokat tanulhat Xaverritól. Az elsõ hónap után azonban már nem volt kétséges: Garris Shrike csak egy gyenge amatõr volt Xaverrihez képest.

Xaverri cselszövései hol elegánsan egyszerûek, hol pokolian körmönfontak voltak – attól függõen, mit kívánt meg az adott helyzet. Ritkán használta fel ugyanazt a trükköt, inkább esetre szabott minden egyes “csínytevést”, és természetesen az illúziókeltést is gyakran alkalmazta mint fegyvert.

A D’Algeoth szektor kormányzójának fõtitkárától például szinte az összes megtakarított pénzét kicsalták, és utána, mintegy ráadásként, úgy állították be mint árulót. Han kajánul elvigyorodott. A fickó igazi pénzéhes köpönyegforgató volt elõbb vagy utóbb úgyis elárulta volna a császárát.

Az is elõfordult, persze, hogy nem sikerült a cselszövés. Kettõ kudarcot vallott, egy pedig visszafelé sült el, és menekülniük kellett, árkon-bokron keresztül. Csubakka alig talált rájuk, hogy felszedje õket a hajóval. Felejthetetlen élmény volt – nyomkövetõ droidok és a kutya helyi megfelelõi üldözték õket kilométereken át; végül, hogy lerázzak õket, bemenekültek a mocsárba, és ott töltötték az éjszakát, nyakig poshadt vízbe merülve.

Xaverri színpadi segédjének lenni is jó volt. Élvezte, hogy segíthetett a varázslatok létrehozásában, s alkalma nyílt nemcsak találgatni, de belátni is a kulisszák mögé, és azt is mókásnak találta, hogy a közönség estérõl estére lelkesen megtapsolta õt is. Még Csubakkának is sikerült felhívnia magára a közönség figyelmét: Xaverri kidolgozott néhány trükköt, melyekben a fõszerepet a vuki ereje játszotta.

Egyedül a feszes, testhez simuló színpadi öltözékhez volt nehéz hozzászokni. Han iszonyatosan zavarban volt az elsõ néhány alkalommal, mikor fellépett benne, de végül ezt is megszokta, sõt egy idõ után már azon is csak mosolygott, ha valamelyik nõnemû nézõ füttyszóval vagy bekiabálással jelezte tetszését a sejtelmes vonulatok láttán.

Xaverri sokat ugratta emiatt, fõként azt követõen, hogy egy lelkes leányzó felpattant a színpadra és szájon csókolta, mielõtt még egyet pisloghatott volna. Han viszonzásképpen a kosztümjei miatt piszkálta Xaverrit – nemegyszer a féltékenységtõl hajtva.

Han felsóhajtott. Bárcsak sejtette volna, hogy mire készül Xaverri. Akkor beszélt volna vele Már most hiányzott neki a nõ. A jelenléte, a mosolya, a kedvessége… A forró csókjai.

Xaverri különleges nõ volt, és Han már egy ideje biztos volt benne, hogy szerelmes belé. Vajon változtatott volna valamin, ha megmondja ezt neki? Valószínûleg nem. Xaverri azt írta a levelében, hogy nem akar szerelmes lenni, mert a szerelem sebezhetõvé teszi az embert.

– A szerelem megszeretteti veled az életet – magyarázta egyszer Hannak. – És ha szereted az életet, akkor veszélyben vagy belecsimpaszkodsz, és az élni akarás elhomályosítja a gondolkodásodat. A szerelem a legkockázatosabb érzés az univerzumban.

És ezt az a Xaverri mondta, aki nap mint nap az életét kockáztatta. Ha nem lett volna olyan hûvösen elszánt, Han vakmerõnek nevezte volna. De Xaverri nem volt az. A veszély nem jelentett számára semmit, mert nem félt a haláltól. Úgy nézett farkasszemet a halállal, mint egy számára közönyös idegennel.

Han egyszer megjegyezte, hogy csodálja a bátorságáért. Xaverri megcsóválta a fejét.

– Nem, Solo. Nem vagyok bátor Te vagy bátor. Én csupán nemtörõdöm vagyok. A kettõ nem ugyanaz.

Han megint sóhajtott, aztán felállt az ágyról. Xaverri elment. A hajója, a Phantasm mostanra már messze jár.

Jól van, gondolta Han öltözködés közben. A mûsornak vége. Ideje visszatérni a való világba.

Legalább Csubival most már elég pénzük volt ahhoz, hogy saját hajót béreljenek. Hosszú idõ óta elõször Han azon tûnõdött, vajon hogyan mehetnek a dolgok a Nar Shaddaan.

Amikor visszaértek a Csempészek Holdjára, Han meglepetten konstatálta, hogy úgy érzi, mintha hazatért volna. Elsõ útjuk Csubakkával Makóhoz vezetett. Némi bolyongás után az egyik kocsmában találtak rá, ahol Roa társaságában múlatta az idõt.

– Mako! Roa! – lépett oda hozzájuk Han.

A két férfi a jövevény felé fordult, aztán elvigyorodott.

– Han! Csubakka!

– Hogy megy az üzlet, uraim? – érdeklõdött Han.

– Tûrhetõen – felelte Mako. – Jabba már nagyon hiányol téged, kölyök.

– Azt meghiszem! – nevetett Han. – Megszülte már Jiliac a bébi huttot?

– Nem t’om – vont vállat Roa –, de még nem tért vissza. Valószínûleg nem. És nektek hogy ment a sorotok, fiúk? Olyan sokáig voltatok távol, hogy már azt hittem, Boba Fett elkapott titeket.

Han elvigyorodott.

– Még nem. Járt erre?

Mako ösztönösen körbepillantott.

– Hát… azt mondják, hogy járt a Nar Shaddaan néhány hónappal ezelõtt, és téged keresett. De mostanában nem látták.

– Helyes. Szóljatok, ha feltûnne! És Lando? Látta valaki? Még megvan a teknõje? – kérdezte ócsárlóan.

– A Millennium Falcon? Igen – válaszolta Roa. – Sõt még ennél is több. Nem fogod elhinni, Han. Calrissian halálra kereste magát. Az Oseon rendszerben megvett egy csomó életkristályt bagóért, aztán jó áron továbbadta õket. És mit gondolsz, mit vett belõle?

Hannak volt néhány pikáns ötlete. Roa és Mako a hasukat fogták a nevetéstõl.

Csubi kérdõn felmordult.

– Egy használthajó-kereskedést vett magának! – nyögte ki Mako. – Cakpakk megvette az egészet egy durositól. A régi tulajnak elege lett az üzletbõl, azt mondta, inkább hazamegy, és elássa magát a családi farmon.

– De hiszen ez remek! – kiáltott fel Han. – Csubakkával épp azon tanakodtunk, hogy ideje lenne kibérelnünk egy hajót. Holnap meglátogatjuk Landót, és megnézzük, mije van. Mit szólsz hozzá, pajtás?

– Mindenekelõtt keresd fel Jabbát! – tanácsolta Mako. Azt üzente, haladéktalanul keresd fel, ha visszatértél.

– Rendben – bólintott Han. – Azt fogom tenni, de azért áruld el, hol találom Landót!

Mako megadta neki a koordinátákat.

Han jókedvûen hagyta el a kocsmát. Jó volt újra itt lenni. A félévnyi kiruccanás Xaverrivel kellemesen telt és jövedelmezõ volt, de Han igazi szakmája mégiscsak a csempészés volt, és már alig várta, hogy visszatérhessen hozzá.

Jabba annyira megörült Hannak, hogy leszállt a kerevetjérõl, és odakúszott a koréliai elé.

– Han, fiam! Hát visszatért!

Han biccentett, de nem hajolt meg. Jabba szemmel láthatóan hiányolta.

– Helló, Jabba… excellenciás uram. Hogy megy az üzlet?

Jabba színpadiasan felsóhajtott.

– Az üzlet sokkal jobban is mehetne, ha a besadiik nem hinnék azt, hogy egyedül õket illeti meg minden kredit a galaxisban. Han… be kell vallanom, hogy hiányzott nekem. Elvesztettünk egy hajót az Örvénynél, és vele együtt odaveszett az értékes rakomány is. Szükségünk van magára, Han.

– Nos, ezentúl többet kell fizetniük, Jabba – jelentette ki eltökélten Han. – Csubi és én arra készülünk, hogy kibéreljünk egy hajót, így mindannyian jobban járunk: önöknek nem kell a hajóikat kockáztatni, én pedig többet kapok, mert a saját hajómmal szállítok.

– Remek, remek – bólogatott Jabba. – Remek, Han.

– Van azonban még valami, Jabba – folytatta Han. – A fejemre kitûzött vérdíj még nem lett eltörölve. Teroenza szép kis összeget kunyerálhatott ki a besadiiktól. A legtöbb fejvadásszal el tudok bánni, ez nem gond. De ha meghallom, hogy Boba Fett megint a nyomomban van, átteszem a bázisomat a Csempészmenedékbe. Oda még Boba Fett sem meri betenni a lábát.

– Han, fiam! – nyögött fel szomorúan Jabba. – Szükségünk van magára. A Desilijicnek szüksége van magára! Maga az egyik legjobb pilótánk!

Han elvigyorodott. Tetszett neki, hogy Jabba egyenlõ félként kezeli.

– Hé, Jabba, én vagyok a legjobb – pontosított. – És ezt be is fogom bizonyítani.

Csubi felmordult.

– Mit mondott? – kérdezte Jabba.

– Azt, hogy mi vagyunk a legjobbak – tolmácsolta Han. Igazad van, pajtás. Bocsáss meg!

Han következõ állomása, mint azt ígérte, Lando használthajó-kereskedése volt. Csubival egyenesen az irodába mentek, ahol egy apró, ezerkarú droid bámult rájuk közönyösen egyetlen rubinvörös szemével.

– Hol van Lando? – kérdezte Han.

– A gazdám pillanatnyilag nincs itt, uram – felelte a kis droid. – Segíthetek önöknek valamiben? A nevem Vuffi Raa, és a segédje vagyok.

Han a barátjára nézett, aki válaszképpen az ég felé fordította kék szemét.

– Beszélni akarok Landóval – közölte Han. – Hol találom?

– Kint van a telep udvarán – felelte Vuffi Raa. – De… uram! Várjon! Az udvarra csak az mehet be, akinek Calrissian gazda erre külön engedélyt ad. Uram! Jöjjön vissza, uram!

Han rá se hederített, Csubakka azonban lefékezett, és akkorát ordított az akadékoskodó droidra, hogy az rémületében odébb ugrott, és kétségbeesetten kiabálni kezdett:

– Gazdám! Gazdám!

Han a Falcon mellett találta Landót. Nem is tudta, melyiknek örüljön jobban. A Falcon még egy darabban van, állapította meg elégedetten.

A hajó mellett sürgõ-forgó alak mintha nem is a piperkõc Lando lett volna. Gépzsírtól feketéllõ kezeslábast viselt, és keze – épp egy hidrokulcsot markolt – ki sem látszott a koszréteg alól.

– Lando! – kiáltotta Han.

A barátja hátraperdült; szívdöglesztõ arca felderült a váratlan látogató láttán.

– Han, te vén kalóz! Mikor térfél vissza a Nar Shaddaara?

– Még le sem vertem magamról az út porát, cimbora! – ölelte át Han. Megszorongatták, és derekasan megveregették egymás hátát.

– Hé, Han, el se tudod képzelni, mennyire örülök neki, hogy újra látlak!

– Én is örülök, Lando!

Mire eljött az est, Han és Csubi már egy Starmite osztályú SoroSuub boldog bérlõi voltak. A teherhajó durván kétharmadakkora volt, mint a Falcon és kerekded orrával, vastag, zömök szárnyaival, far felé vékonyodó-laposodó testével egy kövér könnycseppre emlékeztetett. Mint késõbb Han egyik kvarren ismerõse megjegyezte, úgy nézett ki, mint a kedvenc uzsonnája. Mindkét szárny egy-egy forgó lövegtoronyban végzõdött, és az orr köré is szereltek néhány lézerágyút, amelyeket a pilótafülkébõl lehetett vezérelni.

Han a Bria nevet adta neki.

– Lord Aruk látni óhajtja önt, excellenciás uram – mondta Ganar Tos, a fõkomornyik Teroenzának. – Az ön irodájában vár.

A fõpapot idegesség fogta el. Nem hiszem, hogy képes leszek elviselni egy újabb adag kritikát, gondolta keserûen, miközben kikászálódott a függõszékébõl.

Lord Aruk és a sarja, Durga két nappal korábban érkezett az Ylesiára egy “rövid” ellenõrzõ körútra. Teroenza büszkén mutatta meg nekik az új gyárakat, a szorgos zarándokokat, a folyamatosan növekvõ fûszerkészletet, sõt még az új telep, a Nyolcas számára letarolt területre is elvitte õket.

De minél többet mutatott meg a hutt fõúrnak, az annál elégedetlenebb lett. A fõpap a kétségbeesés szélén állt.

Most, ahogy lefelé battyogott az adminisztrációs épület folyosóján, azon merengett, vajon mi kivetnivalót talált már megint ez az Aruk. A termelés soha nem látott méreteket öltött, a munkások hatékonyan dolgoztak, sõt még új termékekkel is elõálltak, mint például az export-nalafabékák.

Aruk a látogatása ideje alatt egészen megkedvelte õket. Kibbick ízleltette meg a békákat a nagybátyjával, mondván, hogy vétek lenne kihagyni ezeket a finom falatokat. Durga is megkóstolt egyet, de õ, mint azt kijelentette, semmi rendkívülit nem talált benne. Aruk viszont odáig volt a kétéltûekért, ezért megparancsolta Teroenzának, hogy valahányszor hajót küld a Nal Huttára, gondoskodjon róla, hogy legyen rajta egy szállítmány nalafabéka is.

Teroenza magára öltötte legközönyösebb arckifejezését, és benyitott az irodájába.

– Itt vagyok, excellenciás uram – mondta Aruknak.

A hutt lordot ezúttal csak a sarja, Durga kísérte el.

– Beszélnünk kell, fõpap! – mondta mogorván a vén hutt.

Ó, ne! Ez rosszabbnak ígérkezik, mint amitõl tartottam, gondolta lemondóan Teroenza.

– Hallgatom, excellenciás uram.

– Visszavonom az ígért szabadságát – közölte Aruk. – Azt akarom, hogy maradjon itt, és világosítsa fel minden részletre kiterjedõen Kibbicket az ylesiai vállalkozásról. Az unokaöcsém tudatlansága szégyenletes, és ezért maga a felelõs, fõpap! Maga elfelejtette, mi az alázat. Nem engedhetem meg, hogy úgy tegyen, mintha ezt a helyet maga irányítaná! Meg kell tanulnia, hol a helye, fõpap. Ha megtanult szolgálni, ha hajlandó alárendeltként részt venni ennek a világnak az irányításában, akkor megkapja jutalmát. De addig nem térhet vissza a Nal Huttára.

Teroenza magába roskadva hallgatta Aruk szózatát. Amikor a hutt lord végre kifogyott a szóból, a fõpap erõs késztetést érzett arra, hogy fogja magát, és örökre kisétáljon az ajtón. Kibbick egy idióta; taníthatja egy életen át, akkor is idióta fog maradni! És már majdnem egy éve, hogy nem látta a párját, Tilennát. Mi lesz, ha Tilenna úgy dönt, hogy nem vár tovább? Hogyan is hibáztathatná gyönyörûséges mátkáját, ha az adott körülmények közt nem maradna hûséges?

Undor és düh fortyogott a t’landa til bensõjében, de akaratereje megakadályozta, hogy utat találjon magának a felszínre.

– Úgy lesz, ahogy óhajtja, excellenciás uram – mormogta. – Meg fogok tenni mindent, ami tõlem telik.

– Remélem is – dörögte Aruk legmélyebb hangján. – Most távozhat, fõpap.

Teroenza némán dühöngve indult vissza a lakosztályába, de mire visszaült a függõszékébe, már nyoma sem volt a méregnek. Különös, hûvös nyugalom szállta meg. Ha a gondolatait egyetlen szóban akarta volna megfogalmazni, akkor ez az lett volna, hogy “elég”.

Néhány percnyi mérlegelés után a fõpap a komlinkjáért nyúlt, és gépiesen beütötte a hónapokkal korábban megjegyzett kódot.

– Hajlandó vagyok tárgyalni – írta be. – Mit tudnak felajánlani?

És egy vad, gyõzedelmes mozdulattal rábökött a “KÜLDÉS” gombra.

Aztán hátradõlt, és hat hónap óta elõször békében volt az univerzummal.

8. fejezet

Érdekek

Egy mandaloriai páncélos férfi céltudatos léptei dobbantak a sziklába vájt tatuini palota hatalmas csarnokának lépcsõin. Valaha, sok-sok évvel ezelõtt, a férfit Jaster Mereelnek hívták, és intézõ volt egy nagybirtokon. Ez még azelõtt volt, hogy megölt valakit, és megfizetett tettéért.

Most már nem volt neve, kivéve azt, amit õ adott magának: a Boba Fett. Az elmúlt tíz év alatt a Birodalom legismertebb és legrettegettebb fejvadászává küzdötte fel magát. De nem birodalmi fejvadász volt – bár rendszeresen vállalt birodalmi megbízásokat –, és nem is a “Céh”-nek dolgozott, noha tõlük is kapott megbízásokat és fizette a tagdíjat. Nem, Boba Fett független fejvadász volt. Ó maga szervezte az életét, õ választotta ki a neki tetszõ eseteket, és mindig a saját szabályai szerint járt el.

A lépcsõ felénél megállt, hogy szemügyre vegye az elõtte elterülõ látványt. A hatalmas teremben félhomály derengett, és a dübörgõ zenére félmeztelen táncosnõk egész hada ringott és vonaglott. Fettnek el kellett ismernie, hogy rendívül csinosak és rugalmasak, de csodálata ennél a pontnál kimerült. Túl fegyelmezett volt ahhoz, hogy a testi örömben keresse a kielégülést. Boba Fett számára az örömet, az élete értelmét a vadászat jelentette. Ennek élt. A jutalom csak hab volt a tortán, puszta eszköz a szükségletek csillapítására, a “munkaeszközök” beszerzésére.

A lépcsõ aljában Jabba twi’lek komornyikja, Lobb Gerido fogadta. Alázatosan meghajolt a fejvadász elõtt, és akcentusos Basic nyelven valami üdvözlésfélét gügyögött. Fett ügyet sem vetett rá.

BlasTech EE3-as puskáját azonban felkérés nélkül nekitámasztotta a falnak, mert tudta, azzal úgysem engednék Jabba elé. Még mindig állig fel volt fegyverezve – szükség esetén Jabbával együtt az egész termet levegõbe repíthette volna –, és ezzel nyilván Jabba is tisztában volt, de a hutt lordnak ugyanakkor azt is tudnia kellett, hogy Boba Fett mindig nyílt lapokkal játszik. Jabba szép összeget fizetett neki azért, hogy felkeresse, így a fejvadászok – és Fett – íratlan szabályainak a súlyos megszegését jelentette volna, ha azért jön el a megbeszélésre, mert valaki zsíros vérdíjat tûzött ki a hutt groteszk fejére.

Fett letette a puskáját, és egyenesen odament Jabbához. A hutt lord egy emelvényen heverészett, ahonnan jó rálátás nyílt az egész teremre és az ott zajló, Fettben undort keltõ eseményekre. A fejvadász még a mandaloriai sisak maszkja mögül is érezte a hutt átható testszagát. A penészes, rothadó szemét bûzére emlékeztette.

A hutt lord egy kézmozdulatára a zenekar elcsendesedett. Fett megállt Jabba elõtt, és biccentett.

– Beszélni akar velem – közölte Basic nyelven.

– Igen – bömbölte hutt nyelven Jabba. – Ért engem, fejvadász?

Fett egy bólintással jelezte, hogy igen.

– Nagyszerû. Lobb Gerido, üríttesd ki a termet, aztán hagyj magunkra!

– Igenis, gazdám – hebegte a twi’lek, és már kotort is, leffegõ fejcsápokkal, hogy kihessentse a terembõl a léhûtõket és a Jabba szórakoztatására odarendelt “mûvészeket”. Végül, miután már mindenki eltûnt, Lobb Gerido mélyen meghajolt, és õ maga is felszívódott.

Jabba körülnézett, kivette a szájából a vízipipát, és bizalmasan közelebb hajolt.

– Fejvadász, köszönöm, hogy eljött. Az ötezer kreditet átutaltatom, mielõtt még elhagyná a tróntermet.

Fett némán bólintott.

– Már beszéltem a Céh képviselõjével, és átutaltattam nekik egy tekintélyes adományt – folytatta Jabba. – Tõle tudom, hogy maga nem tagja a Céhnek, bár néha vállal tõlük megbízásokat.

– Ez így van – erõsítette meg Fett.

Jabba hosszú ideig csendesen pöfékelt, és dülledt szemével tûnõdve a fejvadászt méregette.

– Tudja, miért hívattam ide, fejvadász? – kérdezte végül.

– Gondolom azért, mert fel akar kérni, hogy vadásszak le és öljek meg valakit – felelte Fett. – Általában ezért szoktak megkeresni.

– Nem – mondta Jabba. Félretette a vízipipát, és Fettre meredt. – Arra akarom megkérni, hogy ne öljön meg valakit.

A Fett sisakjába épített, hang- és mozgásérzékelõvel kombinált infraerõsítõ meglepõ képet tárt a fejvadász elé. Fett szó szerint láthatta, hogy Jabba izgatottá válik. Ez nagyon fontos lehet neki, állapította meg döbbenten. A legtöbb hutt olyan fenomenálisan önzõ volt, hogy még a saját apja-anyja életéért sem ajánlott volna fel pénzt.

– Hallgatom az ajánlatát – közölte kurtán.

– Van egy húszezer kredites vérdíj, amelyet egy számomra rendkívül fontos ember fejére tûztek ki. Hajlandó vagyok huszonötezret fizetni magának, ha további értesítésig békén hagyja.

– Kirõl lenne szó? – kérdezte közönyösen Fett.

– A neve Han Solo. Kiváló pilóta, sõt õ a legjobb. Mindig idõben leszállítja az árut, és a birodalmiak még egyszer sem kapták el. Kimondhatatlanul értékesnek bizonyult. Azt akarom, hogy hagyja békén!

Boba Fett sokáig szótlanul álldogált. Évek óta nem fordult elõ ilyen, hogy ne tudjon dönteni a személyes vágyai és a pénz között. Jabba ajánlata csábító volt – Boba Fett hajója, a Slave I nemrégiben megsérült egy aszteroidamezõben, és a fegyverrendszer helyreállítása sok pénzt igényelt –, ugyanakkor Solo elfogása immár személyes ügye volt. Nem hagyhatta, hogy a két csavargó büntetlenül megússza azt, amit elkövettek ellene.

Megint másrészrõl viszont Lord Aruk, a Besadii klánból, kapcsolatba lépett vele csillagközi holokommunikátoron keresztül, és közölte, hogy nem hajlandó további felárat fizetni Solóért. Ehelyett egy koréliai nõ, bizonyos Bria Tharen azonnali, élve elfogására kérte, ötvenezer kredit ellenében. Ráadásul a Solóért felajánlott díjat levitte tízezer kreditre, és immár nem kért élve elfogást, sõt még a dezintegrálást is engedélyezte. Teroenza vélhetõen mit sem tudott az egészrõl.

Az ötvenezer kredit pillanatnyilag a legmagasabb vérdíj volt Fett listáján. Azonnal neki is látott a nõ felkutatásának. Csak annyit tudott róla, hogy a koréliai Lázadók egyik vezetõje, és a Besadii azért keresi, mert rajtaütött az Ylesia egyik rabszolgatelepén, valamint megtámadott néhány, szintén rabszolgákat szállító hajót az Ylesia és a Kessel között.

Fettnek sikerült követnie a nyomát egészen a Koréliáig, majd onnan a Külsõ Perem egyik szektoráig, itt azonban Tharennek nyoma veszett. Volt egy láncszem, amely arra utalt, hogy esetleg egy a Coruscant felé tartó ûrjacht fedélzetén távozott a Peremvidékrõl, de ezt végül senkinek nem sikerült megerõsítenie.

Ugyanakkor… Fett imádta volna odarángatni Solót a fõpap elé, hogy az megalázhassa és halálra kínozhassa. Fett néha megkínozta a “pácienseit”, de csak akkor, ha másképp nem tudott kiszedni belõlük valamilyen nélkülözhetetlen információt. A gyilkolásban sem lelte örömét, noha habozás nélkül megtette, ha az ügyfél ezt kérte.

Han Solo “kedvéért” azonban hajlandó lett volna kivételt tenni…

– Nos? – Jabba mély hangja visszatérítette a valóságba. Hogy döntött, fejvadász?

Boba Fettnek az utolsó pillanatban sikerült megtalálnia az ideális megoldást.

– Jól van – felelte higgadtan. – Elfogadom a huszonötezret.

Aruk azt akarja, hogy elõször mindenképpen Tharent kapjam el, érvelt magának. Megkapja a nõt, én pedig megkapom érte az ötvenezret. Ebbõl visszaadom Jabbának a huszonötezret, aztán pedig megölöm Solót. Így meglesz a pénz is, meglesz Solo is, és a becsületem is megmarad.

Úgy érezte, jól döntött. Mindenki elégedett lesz, legfeljebb Teroenza nem, de õ úgyis Lord Aruknak dolgozik. A vérdíjat Aruk fizette, márpedig õ világosan közölte, hogy halottnak akarja tudni Solót.

Egyszerû és nagyszerû. Fett csak gratulálni tudott magának.

– Jól van – bömbölte Jabba. Szemmel láthatóan õ is elégedett volt. Feljegyzett valamit egy tenyérnyi adatmodulra, majd közölte: – Átutaltam harmincezer kreditet a számlájára.

Fett biccentett.

– Egyedül is kitalálok.

– Nem, nem – tiltakozott Jabba. – Majd Lobb kikíséri. Megnyomott egy gombot az adatmodulján, és egy másodperccel késõbb már ott is volt az örökösen hajlongó twi’lek. Jó utat, Fett! – mondta Jabba. – Észben fogom tartani a nevét arra az esetre, ha a Desilijicnek megint szüksége lenne egy jó fejvadászra.

Boba Fett nem válaszolt. Sarkon fordult, és követte a komornyikot. Csak a lépcsõ aljában állt meg, hogy felkapja a sugárvetõjét, de még ekkor sem nézett hátra.

A Tatuin szikrázó homokja kétszer olyan vakítónak tûnt a Jabba tróntermében uralkodó sötétség után, Fett mandaloriai sisakja azonban automatikusan kiszûrte a káros sugarakat, tiszta képet tárva a fejvadász elé.

A Slave I fedélzetén ellenõrizte a szökési vektort, majd felszállt, és mielõtt elhagyta volna a bolygót, tett egy kört a sivatag felett. Már járt néhányszor a Tatuinon, és hallotta, hogy a sivatagnak megvan a maga élõvilága, de eddig mindig csak a kietlen pusztaságot látta.

De várjunk csak… mi volt ez?

Fett közelebb hajolt a szélvédõhöz, ahogy a hajó elszállt egy tátongó lyuk felett. Úgy vélte, mozogni látott valamit a gödör mélyén. Talán tüskés csápokat.

Mi lehetett az?, kérdezte magától, miközben az ég felé emelte a Slave I-et. Lehet, hogy mégiscsak van élõvilága a sivatagnak?

Pár pillanat múltán a sárgásbarna bolygó már csak egy apró pont volt a fejvadász mögött. Olyan apró, hogy még emlékezni se volt érdemes rá…

Egy héttel azután, hogy bérbe vette a Briát, Han Solo már csak átkozni tudta magát, Landót, a kis teherhajót és általában az egész világegyetemet.

– Csubi, öreg cimbora – mondta – egy õszinteségi rohamában Han –, hamisíthatatlan idióta vagyok, amiért éppen ezt a hajót választottam. Csak púp a hátunkon.

– Hrrrrrnnnnnn – morogta Csubi az egyetértés jeleként.

A Brián rengeteg bütykölnivaló volt, amint az már rögtön az elején kiderült. Az elsõ próbarepülésen jól teljesített, de amint a bérbeadás megtörtént, úgy “robbantak” elõ a problémák, egyik a másik után, mint a gejzírek a Thermon metánholdjain. A legelsõ közös csempészútjuk elsõ tíz percében minden rendben ment… aztán a hátsó stabilizátor beadta a kulcsot, úgy kellett visszavontatni õket vonósugárral a Nar Shaddaara. Kijavították a hibát Lando kis droidjának, Vuffi Raanak a közremûködésével, aztán újra nekivágtak az útnak.

Ez alkalommal az elülsõ stabilizátor mondott csütörtököt.

Han és Csubi ismét megszerelték a Briát, rekedtre káromkodtak magukat, aztán megint útra keltek. És megint. A kis SoroSuub Starmite néha jól mûködött, máskor viszont örülhettek, ha vissza tudtak bicegni Lando telephelyére, hogy elvégezzék az újabb javításokat.

A Bria navikomputere amnéziás lett, a hiperhajtómû pedig szabadságra vonult. Szerencsésebb napokon Han egészen jó sebességértékeket bírt elõcsalni belõle, máskor meg alig végeztek egy javítással, és máris elõbukkant egy újabb probléma.

Han nemegyszer hangot adott csalódottságának, de Lando mindig ráhárította a felelõsséget. Mint mondta, Han jelenlegi állapotában vette át a hajót a szerzõdés megkötésekor, garanciavállalásról pedig még csak szó sem esett. Emellett, mutatott rá – joggal –, Han rendkívül jutányos áron bérelte a kis Starmite-ot.

Han erre már nem tudott mit mondani; a Briát azonban mindez hidegen hagyta: ettõl még ugyanúgy lerobbant szinte minden második útjukon. Han végsõ kétségbeesésében Makótól kért segítséget. Mindig segítõkész barátja erre is tudott megoldást.

– Shug Ninx ûrhajószerelõ-mester, ez a két gazember Han Solo és a társa, Csubakka – mutatta be õket egy ismerõsének. – Van egy hajójuk, amelyet helyre kéne pofozni.

Shug Ninx ember volt, de némi “egyéb” vér is csörgedezett az ereiben. Magas férfi volt, tüskés szõkésbarna hajjal, világoskék szemekkel. Álla körül halvány pöttyök tarkították az arcbõrét, és csak két-két ujja volt, viszont ezek közül egy-egy, a hüvelykujjai szemben lévõ, négy ízületbõl állt, ami rendkívül megnövelte a kézügyességét.

Elsõ találkozásukkor Shug Ninx eléggé tartózkodóan viselkedett, de Han nem vette zokon. Tudta, hogy újabban elég nehéz “másnak” lenni. A Birodalom másodrangú polgárként kezelt mindenkit, aki nem volt fajtiszta.

Han mosolyogva kezet nyújtott a férfinak.

– Örvendek, Shug. Gondolod, hogy fog még száguldani valaha ez a roncs?

– Egy próbát mindenképpen megér – felelte Shug, szemmel láthatóan megkönnyebbülten. – Hozzátok át még ma a mûhelyembe, és meglátom, mit tehetünk.

Shug mûhelye az egyik betonkanyon mélyén volt, két hatalmas és kuszán összefonódó épületkomplexum között – vagy inkább alatt. A “mûhely” egy óriási ûrdokk volt, legalább akkora szerelõcsarnokkal. Han le volt nyûgözve.

– Az anyját – füttyentett az egymás mellett sorakozó hajók láttán. – Ez igen! Neked aztán nem kell alkatrészhiánnyal küszködnöd, Shug.

Alkatrészek sorakoztak a falak mentén és hevertek a sarkokba rúgva. Elsõ ránézésre totális volt a káosz, de mint hamarosan kiderült, Shug Ninx mindennek pontosan tudta a helyét.

– Igen – felelte büszkén Shug. – Sokáig spóroltam, hogy meg tudjam venni ezt a helyet.

Shug átvizsgálta a Briát, majd szomorúan megingatta a fejét.

– A legnagyobb gond az, hogy amikor ezt a hajót módosították, nem SoroSuub alkatrészeket használtak. Márpedig köztudott, hogy a SoroSuubok ezt nem veszik jó néven!

– Azért lehet kezdeni vele valamit? – kérdezte csüggedten Han.

– Nem lesz könnyû, de azért megpróbáljuk – felelte Shug.

Az elkövetkezõ néhány hetet Han és Csubakka Shug mûhelyében töltötte. Segítettek, amiben tudtak, és napról napra egyre többet tanultak a mestertõl a csillaghajók mûködésérõl.

Hant annyira lefoglalta a munka, hogy csak dolgozni járt el otthonról. Egy este azonban, tálán egy hatodik érzéktõl vezérelve, mégis betért a koréliai szektor egyik kis kocsmájába. A “Kék Fény”-ben csak szeszes italt szolgáltak fel és elég rossz híre volt, Han mégis szerette a helyet a falakat tarkító holoposzterek miatt, melyeken koréliai városok és természeti csodák látképét lehetett látni. Igaz, a félhomály miatt nem túl tisztán – különösen egy-két ital után –, de Han sokkal jobban kedvelte ezt a lokált, mint a puccosabb társait.

A bárpultnál üldögélt és alderaani sört kortyolgatott, amikor kisebb balhé tört ki. Han elõbb egy nõ szitkozódását hallotta, aztán egy férfi motyogta részeg hangon:

– Hé, bébi, egy hölgynek nem illik így beszélnie!

– Nem vagyok hölgy – közölte dühösen a nõ. Lökdösõdés zaja hallatszott a félhomályból, aztán pofon csattant.

– Ez már sok, te szutyok! – kiáltotta a férfi.

A nõ megint elkáromkodta magát, aztán – a tompa puffanásból ítélve – behúzott egyet a férfinak. A férfi felüvöltött, és a nõre vetette magát. Han hátrarohant, de mielõtt még odaért volna, a nõ egy jól begyakorolt mozgáskombinációval padlóra küldte ellenfelét. A férfi vinnyogva elterült, és fetrengett fájdalmában.

Amint elég közel ért ahhoz, hogy lásson is valamit a mélabús félhomályban, Han rögtön felismerte az “áldozatot”. Egy apró, vézna csibész volt, akit mindenki csak “Bolhá”-nak nevezett. Han odalépett hozzá, és ülõ helyzetbe segítette a cimboráját. Bolha fél karja ernyedten lógott, a nõ nyilván kicsavarta.

Han felegyenesedett, és vádlón a nõre nézett. Az a sugárvetõje agyára tette a kezét, és morcosan visszanézett rá.

– Törõdj a magad dolgával, ember! – közölte mogorván.

Han szívét elsõ pillantásra rabul ejtette borostyánszínben villogó szeme. A nõ majdnem ugyanolyan magas volt, mint õ, a Landóéhoz hasonló krémszínû arcbõrrel és göndör, kusza, fekete sörénnyel. Kemény és elszánt csaj benyomását keltette Hanban.

Han védekezõen felemelte a két kezét.

– Hé, nem áll szándékomban beleszólni. Úgy látom, már megoldódott a gondja.

– Tudok vigyázni magamra – csattant fel a nõ. Azzal sarkon fordult, és a kijárat felé indult. Csizmája határozottan kopogott a kopott padlón. Hosszú, sárgásbarna szoknyát viselt, valamivel sötétebb árnyalatú selyemblúzt és fémszegecsekkel kivert, szaruból készített mellvértet. A csípõjén fityegõ sugárvetõ elnyûtt agyán látszott, hogy használva van.

Han nem hagyhatta, hogy egy ilyen nõ csak úgy elsétáljon tõle. Az ajtóhoz ügetett, és vigyázva arra, hogy ne álljon a nõ és a kijárat közé – ez nem lett volna tanácsos –, két üres bárszék felé intett.

– Nagyon siet? Nem ihatnánk meg valamit együtt?

A nõ megtorpant, és szótlanul végigmérte. Már nem is tûnt olyan dühösnek. A háttérben Bolha jajgatása elhalt – a cimborái kivezették a hátsó ajtón.

– Miért ne? – felelte a nõ. Han felé nyújtotta kesztyûs kezét. – Salla Zend.

– Han Solo. – Kezet fogtak, aztán Han átvetette a lábát az egyik bárszéken. – Mit iszik?

Salla is leült.

– Egy “Õrült mrelfet”, tisztán.

– Értem – bólintott Han. Meglepte a nõ választása, de igyekezett nem jelezni ezt. Õ maga még sohasem ivott “Õrült mrelfet”, és nem is állt szándékában megkóstolni a méregerõs italt. Nem egy olyan történetet hallott, hogy valaki betért valahová néhány pohárra, és mire magához tért, egy birodalmi munkatáborban találta magát.

Beszédbe elegyedtek, és Han megtudta, hogy Salla is csempész, de még új a Nar Shaddaan?

– Van egy hajóm – közölte a nõ. – A Rimrunner. Ráférne már egy kisjavítás, és szeretnék néhány átalakítást is elvégeztetni rajta.

– Ebben talán segíthetek – derült fel Han arca. – Az én hajómat most javítják. A fickó egy igazi varázsló. Shug Ninxnek hívják.

– Én magam is elég jó szerelõ vagyok – felelte Salla –, de azért szívesen megismerkednék ezzel a Shuggal.

– Holnap reggel is a Briát fogjuk bütykölni. Ha akarod – ajánlotta fel Han –, találkozzunk, és elviszlek Shug mûhelyébe.

A nõ mélyen a szemébe nézett, aztán elmosolyodott.

– Nekem van egy sokkal jobb ötletem. Gyere fel hozzám! Tudsz fõzni?

Han nyitva felejtette a száját. A mindenit! Ez aztán nem sokat teketóriázik!

Rávillantotta a nõre aszimmetrikus vigyorát, és elégedetten állapította meg, hogy a nõt nem hagyta hidegen – vagy talán csak az ital hatása volt?

– Hogyne – felelte. – Az egyik legjobb barátom szakács volt.

Salla felnevetett.

– Hé, Solo, ne ilyen könyörtelenül. Azt akarod, hogy megszakadjon a szívem?

– A világért sem – biztosította Han, ujjbegyével végigsimítva Salla kézfején. – Én inkább vacsorát akarok fõzni neked. Szereted a traladonsültet?

– Hát persze – bólintott Salla. – Félig átsütve.

– Ezt szem elõtt fogom tartani – ígérte Han.

Nem sokkal késõbb elhagyták a kocsmát. Salla belekarolt Hanba.

– Örülök, hogy rád találtam. Én még a vizet is odaégetem, ezért újabban már nem is kísérletezem a fõzéssel. Már az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára otthon fõtt ételt.

Han lelassított, és a nõ felé fordult.

– Az esti menüt már megbeszéltük. És mi legyen a reggeli?

Salla mosolyogva megcsóválta a fejét.

– Te aztán nagy zsivány vagy, Solo!

– Próbálkozik az ember – mondta szerényen Han.

– Csak lassan a testtel! – figyelmeztette Salla, de hangjában nyoma sem volt haragnak. – Mint láthattad, tudok vigyázni magamra.

Az elkövetkezõ hetekben rendszeresen találkoztak, és egyre jobban megkedvelték egymást. Egy hónap elteltével aztán Han elérte azt, amire annyira vágyott: végre õ készíthette el Salla reggelijét.

Sok közöset fedeztek fel egymásban, és a közösen eltöltött idõ minden pillanatát élvezték. Salla életvidám, okos és közvetlen nõ volt. Ahogy egyre jobban megismerte, Han felfedezte, hogy létezik egy gyengéd énje is, bár ez ritkán bújt elõ belõle.

Shug is egészen megkedvelte Sallát, akirõl kiderült, hogy egyéb kellemes tulajdonságai mellett a lézerhegesztõ kezeléséhez is nagyon ért. Salla elmesélte nekik, hogy korábban, mielõtt még szert tett volna a Rimrunnerre, karbantartóként dolgozott egy nagyvállalat teherhajóján. Mióta magának dolgozott, néha fûszert is szállított, de sokkal jobban szeretett fegyvereket csempészni. Sokkal izgalmasabb volt, és sokkal jobban fizetett.

Salla rendszeres látogatója lett Shug mûhelyének, akárcsak a többi csempész, akik itt javíttatták hajóikat, itt adtak, vettek és csereberéltek, és innen hívták ki egymást, ha versenyezni támadt kedvük. Han azt tapasztalta, hogy elõbb vagy utóbb mindenki megfordult Shug mûhelyében. Még a Csempészmenedékrõl is ellátogattak ide a cimborák, sõt egy alkalommal Wynni is feltûnt.

Zeen és Kid, egy Rik Duel nevû tolvaj és csempész, Ana Blue, Roa és Mako… mindannyian otthon érezték magukat Shug mûhelyében. Shugnak csak három szabálya volt: légy józan, fizess azonnal a szolgálatokért és a szerszámokért, és takaríts ki magad után.

Han végül még Landónak is bemutatta Sallát. Féltékenyen tapasztalta, hogy a két csempész túlságosan is jól megérti egymást, bár Salla félreérthetetlenül Lando tudtára adta, hogy Han az õ választottja… legalábbis egyelõre.

Egy nap Han a Bria tetején tartózkodott – a pajzsot javította –, amikor Csubakka felordított neki, hogy jöjjön le, mert valaki beszélni szeretne vele. Han lemászott a létrán, hogy egy jóképû, kék szemû és barna hajú kölyökkel találja magát szembe. A fiú halványan tinédzser önmagára emlékeztette.

A fiatalember kezet nyújtott neki.

– Han Solo? Örvendek. Én Jarik vagyok. Jarik Solo.

Han kezet fogott vele.

– Solo? – kérdezte bambán.

– Ja – felelte a kölyök. – Solo. Azt hiszem, rokonok vagyunk. Én is koréliai vagyok.

Mivel Han csak két személyt ismert, akik a rokonai lehettek (bár egyiket sem óhajtotta, mivel a nagynénje, Tiion egy paranoiás remete volt, a fia, Thrackan Sal-Solo pedig egy szadista vadállat), nem tudta, mit válaszoljon.

– Tényleg? – kérdezte végül. – Ez érdekes. Melyik ágról származol?

– Nos, ha minden igaz, akkor az én Renn bácsikám a te apád második unokatestvére volt – vágta rá a fiú.

A Renn gyakori név volt a Korélián. Han elmosolyodott.

– Nem lehetetlen. Gyere, üljünk le valahova!

Bevezette a fiút Shug kaotikus irodájába, és töltött két csésze kávét. Csubi is utánuk jött, Han õt is bemutatta a fiúnak. Csubi ráhurrogott Jarikra, ami azt jelentette nála, hogy szimpatikusnak találja az ifjút.

– Szóval, miért kerestél fel? – kérdezte Han.

– Mert szeretnék megtanulni ûrhajót vezetni – felelte Jarik. – Azt hallottam, te vagy a legjobb. Szorgalmasan fogok dolgozni, ha magad mellé veszel.

– Nos – Han Csubira nézett –, azt hiszem, elkelne egy kis segítség. Mondd csak, értesz a hidrokulcs kezeléséhez?

– Igen! – felelte lelkesen a fiú. – Értek hozzá!

– Majd meglátjuk – bólintott Han.

Eleinte olyan munkákat adott a fiúnak, hogy az mindig a közelében legyen, mert rajta akarta tartani a szemét. Han egy pillanatig sem hitte, hogy Jarik valóban koréliai. Hogy mibõl, azt maga sem tudta volna megmondani, de valami nem stimmelt. Meg is kérdezte Roát, hogy nézzen utána a kölyöknek.

Roa kerek egy hónapon át kérdezõsködött az ismerõseitõl, mire kiderült, hogy Jarik valójában a Nar Shaddaa legmélyebb bugyraiban nõtt fel, igazi utcagyerekként. Keményen megdolgozott minden egyes falatért, minden kreditért, és bármilyen munkát elvállalt. A szüleit senki nem ismerte, még õ maga sem, de az, hogy a koréliai szektor környékén tanyázott, arra utalt, hogy legalább az apja vagy az anyja valóban koréliai lehetett.

Amikor Han megtudta, hogy a fiú becsapta, el akarta küldeni, de végül mégsem tette. Már egészen megszokta Jarikot. A fiú minden szavát leste, és ha megengedte neki, mindenhová hûségesen követte. Hannak pedig tetszett, hogy ennyire bálványozzák. Különben pedig, nézett szembe az igazsággal Han, õ sem volt különb…

Jarik gyorsan tanult. Han megmutatta neki, hogyan kell kezelni a Bria bal oldali lövegtornyát, és hamar kiderült, hogy a fiú kiváló reflexszel és koordinációs készséggel rendelkezik. Mivel a kalózok egyre gyakrabban csaptak le a hutt tér hajóira, Han a legtöbb útjára magával vitte. Miután megbeszélték a kérdést Csubakkával, úgy döntöttek, nem fedik fel elõtte, hogy tudják, a Solo nem az igazi neve. Mint Csubi rámutatott, Jariknak nyilván sokat jelentett az, hogy végre van vezetékneve. A vukik családközpontúak voltak, és Csubi õszintén szánta az árva fiút.

Nem sokkal azután, hogy Han és Salla megismerkedett, a Bria javítási munkálatai befejezõdtek. Shug módosításai a sebességét is megnövelték, így a kis SoroSuub egészen használható hajóvá vált. Ugyanakkor, ahogy azt Jarik megfogalmazta, még mindig egy “szeszélyes hölgy”, volt. Az egyik repülés során kiválóan teljesített, de a következõn… úgy tûnt, nem tud meglenni anélkül, hogy bosszúságot okozzon az utasainak. Han egy egész szótárnyi vuki szitkozódást tanult meg a semmi közepén elvégzett javítások során.

Egy alkalommal a fénysebesség alatti hajtómû katalizátora égett ki, éppen az Örvény belsejében. Han már azt hitte, eljött a vég. Ha Csubakka a számtalan bütykölésnek köszönhetõen nem vált volna bravúrosan ügyes szerelõvé, és hogyha Han nem olyan ügyes pilóta, mint amilyen volt, a Briát örökre magába szippantotta volna valamelyik fekete lyuk.

Han talált maguknak egy új lakást, egy jóval nagyobbat, a koréliai szektorban. Mivel gyakran töltötte Sallánál az éjszakát, megengedte Jariknak, hogy odaköltözzön hozzájuk, így legalább Csubakka nem volt magányos.

Az élet, tûnõdött Han, már ha ideje volt rá, ami ritkán fordult elõ – nem is olyan rossz dolog. Már legalább két hónapja nem volt dolga fejvadászokkal, és Boba Fettet sem látta. Csubival elég jól éltek, és immár saját hajójuk volt. A barátok sem hiányoztak, és a szerelem is meglátogatta egy hozzáillõ nõ személyében. Han olyan elégedett volt, mint még soha…

*

Mélyen bent az ûrben, valahol távol az avatatlan tekintetektõl, két hutt hajó találkozott. Mindkét hajó a Desilijic klán tulajdona volt, de egyiket sem Han Solo vezette. Az egyik Jabba jachtja volt, a Star Jewel, a másik pedig a Jiliacé, a Dragon Pearl.

A pilóták úgy manõvereztek, hogy a két hajó dokkolási távolságba kerüljön. Amint ez megtörtént, egy csõfolyosó nyúlt ki a Star Jewel zsilipjébõl, hogy a másik hajó zsilipjéhez tapadjon.

Jabba és Jiliac a Star Jewel fedélzetén tartózkodtak, utóbbi az újszülöttjével a karjában. Amikor a pilóta közölte, hogy a csatlakozás megtörtént, Jiliac letette a kicsinyét az erszénye közelébe, és hagyta, hogy az bekússzon. A hutt bébik az életük elsõ évét nagyobbrészt az anyjuk erszényének biztonságos mélyén töltötték.

Léptek zaja hallatszott. A luxuskabin ajtaja kinyílt, és Teroenza, az Ylesia fõpapja vonult be. A hatalmas, egyszarvú teremtmény szinte eltörpült az óriás, szétfolyni látszó huttok mellett, de mégsem tûnt különösebben rémültnek. Jiliac nagylelkûen intett a vendégnek, hogy foglaljon helyet a számára odakészített t’landa til függõszéken.

– Üdvözlöm, Teroenza. Kérem, helyezze magát kényelembe! Remélem, sikerült diszkréten távoznia az Ylesiáról!

– Az idõm korlátozott – felelte Teroenza. – Ma reggel siklóval indultam el az Egyes Kolóniáról, látszólag azért, hogy meglátogassam a Nyolcas Kolónián folyó építkezést. Félúton, a dzsungelben leütöttem a sikló gamorrai pilótáját, és nekiirányítottam a siklót egy óriásfának. Utána elhelyeztem egy gyújtótöltetet, és amikor a roncs már lángokban állt, belelöktem a pilótát. A hajójuk már várt a megbeszélt helyen. Holnap, miután letettek ugyanoda, kellõképpen sárosan és elcsigázottan bele fogok szaladni valamelyik keresõbrigád karjaiba. Aruk semmit sem fog gyanítani.

– Jól csinálta – dicsérte meg Jiliac. – De mint megjegyezte, az idõnk véges. Térjünk máris rá a lényegre! Aruk egyre több bosszúságot okoz nekünk. Legfõbb ideje véget vetni ennek.

Teroenza egyetértõen horkantott.

– Bármilyen magas is legyen a termelési ráta, õ elégedett, uram. Már egy éve nem láttam a páromat. Még azt is megtiltotta, hogy hazalátogassak. És leszállította a Han Solóra kitûzött vérdíjat, sõt még a dezintegrálást is engedélyezte! Megtiltotta, hogy megemeljem, még a saját pénzembõl se tehetek hozzá. Azt mondja, Solo túlságosan leköti a gondolataimat. Azóta ki nem állhatom Arukot. Hónapokon át arról álmodoztam, hogyan fogom ízekre szedni azt a koszos koréliai csavargót. Ha arra gondolok, hogyan… – és a fõpap minden bánatát elsírta a két huttnak.

Jabba és Jiliac egymásra néztek. Jiliac tudta, hogy Jabba valamilyen egyezséget kötött Boba Fett-tel – azért, hogy Solo nyugodtan végezhesse a munkáját. Persze, ezt Teroenzának nem kell feltétlenül tudnia.

Teroenza végül kifogyott a panaszokból.

– Ne haragudjanak, uraim, de ki kellett öntenem valakinek a lelkemet! Akkor hát… térjünk rá az üzletre!

– Elõször is, meg kellene állapodnunk az ön… közremûködési díjában – mondta Jabba.

A t’landa til megnevezett egy összeget.

Jabba és Jiliac pillantást váltottak. Egyikük sem szólt.

Néhány perccel késõbb Teroenza megnevezett egy másik, jóval alacsonyabb összeget. Ezt, bár jelentõs volt, már nem lehetett irreálisnak nevezni. Jiliac elvett egy kagylót a kerevet szélére helyezett tálcáról, és eltûnõdött rajta.

– Rendben – bólintott végül, és szájába pattintotta a kagyló tartalmát. – Úgy kell intézni, hogy minket semmiképpen ne gyanúsíthassanak. Ügyesen kell csinálni…

– Ügyesen – mormogta Teroenza, szórakozottan a szarvát simogatva. – A fegyveres támadás tehát kizárva.

– Szó sem lehet róla – értett egyet Jiliac. – A Besadii biztonsági szolgálatánál csak a miénk jobb. Egy sikeres támadás esetén az egész Nal Hutta tudná, ki áll a háttérben. A fegyveres támadás tehát kizárva.

– Baleset? – tûnõdött hangosan Jabba. – Mondjuk, ha elsüllyedne a bárkája? Ha jól tudom, Aruk gyakran kirándul a folyón.

– A balesetekkel az a baj, hogy nehéz kontrollálni õket – jegyezte meg Jiliac. – Durga is elpusztulhatna benne, ezt pedig nem szeretném.

– Miért nem, nénikém? Durga okos. Ugyanúgy veszélyt jelenthet ránk, mint Aruk.

– Azért – szólalt meg Jiliac helyett Teroenza –, mert Durga egyedül képtelen lesz összetartani a Besadii klánt. – A fõpap tûnõdve felcsípett egy falat pácolt raját a közelében lévõ asztalról, és megkóstolta. – A klántagok közül sokan úgy gondolják, hogy a születési jegye miatt nem alkalmas a kajidic vezetésére. Azt mondják, rossz csillagzat alatt született, ennélfogva romlást fog hozni rájuk. Ha viszont Durgát is eltávolítjuk az útból, akkor a kajidic egy közös megegyezéssel megválasztott vezetõ mögé fog felsorakozni, egyesítve erõit.

Jiliac elismerõen bólintott.

– Úgy érvel, mint egy hutt, fõpap.

– Köszönöm, excellenciád – mondta dagadó kebellel Teroenza.

– Nem baleset, nem támadás – motyogta Jabba. – Akkor mi legyen?

– Nekem van egy ötletem – felelte Jiliac. – Egy szer, amely lassan fejti ki hatását, ennélfogva szinte lehetetlen kimutatni. És míg mûködik, lelassítja és tompítja a gondolkodást. Aruk így gyenge döntéseket fog hozni, a mi legnagyobb örömünkre.

– Ez érdekes, nénikém. De hogyan fog ez végezni vele? Mi, huttok rendkívül ellenállóak vagyunk a mérgekkel szemben. Egy olyan öreg huttnak, mint Aruk, olyan sok mérget kellene beadni, hogy azt lehetetlen lenne észrevétlenül megtenni.

Jiliac megrázta a fejét – ezt a gesztust az emberektõl tanulta.

– Nem így ennek a szernek az esetében, unokaöcsém. Ez fokozatosan végez az áldozattal. A magasabb létformák agyszöveteiben gyûlik össze, és függõvé teszi az áldozatot, olyan mértékben, hogy a szer hirtelen megvonása valósággal sokkolja a szervezetet. Az eredmény halál vagy súlyos agyi károsodás. Bármelyik is legyen, Aruk többé nem fog gondot jelenteni.

– És nehéz hozzájutni ehhez a szerhez? – kérdezte izgatottan Teroenza.

– Igen, és emellett rendkívül drága – felelte Jiliac. – De tudok szerezni belõle.

– És hogyan fogjuk beadagolni neki? – vetette fel a kérdést Jabba.

– Itt lépek be a képbe én – kiáltott fel lelkesen Teroenza. A nalafabékák! Mûködni fog!

– Magyarázza meg, fõpap! – parancsolta Jiliac.

Teroenza elmesélte nekik, mennyire megkedvelte egyik ylesiai látogatása során Aruk a nalafabékát.

– Amióta hazament, minden egyes fûszerszállítmánnyal egy akvárium békát kell küldenem neki. – A t’landa elégedetten összedörgölte két tenyerét.

– És hogyan akarja felhasználni õket?

– A nalafabékákat aligha lehetne magas létformának nevezni. Szinte nincs is agyuk. Kétlem, hogy a méreg kárt tehetne bennük.

– Amennyire én ismerem ezt a szert, valóban így van bólintott Jiliac. – Kérem, folytassa!

– Olyan vízben nevelném a békákat, amelyet megfertõztem az ön mérgével – magyarázta Teroenza. – Ivadékkoruktól fogva mérgezett vízben fognak úszkálni, így minden sejtjük tartalmazni fogja az anyagot. Aruk pedig mit sem sejtve, mohón befalja õket. Aztán fokozatosan emelni fogom a koncentrációt, hogy kialakuljon a függõség. És ha ez megtörtént… akkor jöhetnek a tiszta békák!

– Utána pedig a gyötrelmes halál – ábrándozott Jiliac. – Vagy az agykárosodás. Nem is tudom, melyiknek örülnék jobban.

Jabba elõrehajolt.

– Azt mondom, csináljuk meg! Ez a terv minden tekintetben életképes.

– Mondja meg, hova küldjem a fizetsége elsõ részletét, és máris átutalom – mondta lelkesen Jiliac.

Teroenza tekintete mohón felcsillant.

– Jobban örülnék neki, ha kreditek helyett mûtárgyakat kapnék. A feltûnést kerülendõ… Ha pénzre lesz szükségem, majd eladok a gyûjteményembõl.

– Nagyon ravasz – helyeselt Jiliac. – Állítson össze egy listát azokról a tárgyakról, amiknek örülne. Ha nem sikerül fellelnünk valamelyiket, pénzt teszünk letétbe helyette, de természetesen mindent el fogunk követni, hogy megkapja az óhajtott mûtárgyakat.

– Kitûnõ – bólintott Teroenza. – Megegyeztünk.

– Akkor igyunk rá – kiáltotta Jabba. – A szövetségünkre és Aruk halálára.

– Igyunk! – visszhangozta Teroenza, magasra emelve egy díszes csészét. – A gyûjteményem gyarapodtával elég gazdag leszek ahhoz, hogy külön vérdíjat tûzhessek ki Han Solo fejére. Olyan magasat, hogy a galaxis minden fejvadásza a nyomába eredjen.

– Aruk halálára! – dörögte Jiliac, megemelve a csészéjét.

– Aruk halálára! – bömbölte Jabba.

Teroenza habozott egy pillanatig, aztán elszántan csatlakozott az elõtte szólókhoz:

– Aruk halálára. És a Solóéra!

Miután Teroenza elment, hogy a Dragon Pearl titokban visszaszállítsa az Ylesiára, Jabba és Jiliac nekiláttak kidolgozni a stratégiájukat. Ha Aruk már nem fog akadályt jelenteni, tervezték, akkor fokozatosan átveszik az ylesiai vállalkozás irányítását. Egyenként kiiktatják a Besadii kulcsfiguráit, míg a klán szép lassan el nem tûnik a süllyesztõben.

A gondolat mindkettõjüket jókedvre derítette.

A jó hangulatuk azonban nem tarthatott sokáig. Lobb Gerido jelent meg, hogy kezét tördelve közölje:

– Excellenciás hölgyem és uram, az önök Regolith Prime-i kémje az imént küldött el nekünk egy videoüzenetet. Nyugtalanító híreket kapott a Birodalmi Központból. A pilóta rögzítette. Ha lennének szívesek bekapcsolni a holovetítõt…

Jiliac megtette. A levegõben a helyi kormányzó Sarn Shild alakja jelent meg, mögötte pedig a Birodalmi Központ, az egykori Coruscant ismerõs látképe. A felvétel egy korábbi sajtótájékoztatóról készülhetett.

– Belsõ és Külsõ Peremvidékek polgárai! – mondta komor arccal a kormányzó. – A mi fenséges és bölcs Császárunk egy újabb lázadást volt kénytelen levetni a Birodalom térségében. Gaz lázadók a szektorunkból származó fegyvereket használva megtámadtak egy birodalmi létesítményt a Rampa II-n, lemészárolva, illetve súlyosan megsebesítve számos birodalmi katonát. A Császárunk válasza gyors és határozott volt. A lázadókat utolérték és elfogták. A harcoknak számos ártatlan civil is áldozatául esett, amikor a lázadó kutyák vad ámokfutásba kezdtek. Ez így nem mehet tovább!

A Császárunk éppen ezért felkéri minden lojális szektor vezetõit, hogy segítsenek elvágni a lázadók utánpótlási vonalait. Büszkén jelenthetem ki, hogy a Császár szerény személyemet jelölte ki ennek a feladatnak a koordinálására. Mindannyian tudjuk, hogy a legtöbb illegális fegyver és kábítószer a hutt szektorból származik. Hogy ezt megváltoztassuk, felhívással fordulok a szektorunk minden egyes lakójához: segítsenek véget vetni a bûnözésnek. Kellõ támogatás esetén ígérem, hogy szétzúzom az illegális kereskedelmet, és térdre kényszerítem a hutt bûnbandák vezéreit! – Shild egy pillanatra elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy a huttoknak nincs térdük. – Khm… jelképesen, természetesen.

Hogy ezt elérhessem, a Császár felhatalmazott minden rendelkezésünkre álló eszköz bevetésére. A huttok egyszer s mindenkorra meg fogják tanulni, hogy a Birodalom törvényei reájuk is ugyanúgy vonatkoznak, mint mindenki másra. – Ökölbe szorította a kezét, és katonásan befeszítette a karját. – Újra rend és törvény fog uralkodni a területeinken!

A hologram elhalványult. A két hutt szótlanul egymásra nézett.

– Ez nem jó, nénikém – mondta hosszú hallgatás után Jabba.

– Egyáltalán nem, unokaöcsém – értett vele egyet Jiliac. Halkan elkáromkodta magát. Honnan veszi Shild magának a bátorságot, hogy ilyen nyíltan szembeszálljon velünk?

– Nyilvánvalóan Palpatine-tól sokkal jobban fél, mint tõlünk – vélte Jabba.

– Akkor tudatnunk kell vele, hogy tévedésben van mondta komoran Jiliac. – Nem hagyhatjuk, hogy a Császár és nyamvadt talpnyalói irányítsák a Nal Huttát.

– Valóban nem – bólogatott Jabba.

Jiliac elmerengett egy pillanatra.

– Ugyanakkor, kompromisszumként…

– Hallgatlak, nénikém.

– Talán nem ártana kiegyeznünk Shilddel. Megkapja a Nar Shaddaat és a csempészeket. Úgyis találunk másokat a helyükre.

Jabba megnyalta ajkatlan szája szélét, és elégedetten csettintett, mintha valami nagyon finom ízt érzett volna rajta.

– Szeretem az észjárásodat, nénikém.

– Üzenetet kell küldenünk Shildnek – döntötte el Jiliac. És ajándékokat. Drága ajándékokat, hogy felkeltsük az érdeklõdését. Tudod, mennyire kapzsi. Biztosan érdekelni fogja az ajánlatunk.

– Biztosan – helyeselt Jabba. – De ki fogja elvinni neki az üzenetet?

Jiliac elgondolkodott ezen, aztán hatalmasan elvigyorodott.

– Már tudom, ki lesz az.

9. fejezet

Játékszerek

Han Solo tátott szájjal állt Jiliac elõtt.

– Hogy mi? – kérdezte bambán.

– Vigyázzon, Solo kapitány – figyelmeztette Jabba. – Beszéljen tisztelettel Lady Jiliackal.

Han rá se hederített.

– De… de… de… – dadogta – ez õrültség! Ez ugyanaz, mintha arra kérne, hogy nyomjak egy sugárvetõt a fejemhez, és húzzam meg a ravaszt! Mindannyian hallottuk, hogy mit mondott Shild a csempészekrõl. Ha elkerülte a figyelmét, fenséges asszonyom, én csempész vagyok. És ha besétálok Shild palotájába, hogy átadjam neki az ajándékait és az üzenetet, akkor az lesz az utolsó utam, amit szabad emberként teszek. Nem! Nem vállalom!

Önmagát is meglepte a vehemencia, amellyel a rettegett hutt vezérek elõtt beszélt, de Jiliac kérése felnyomta benne a pumpát. Mégis kinek képzelik ezek magukat?

– Solo kapitány! – Jiliac nem látszott sértõdöttnek Han szavai és hangneme miatt. – Higgadjon le! Új ruhát és személyazonosságot kap tõlünk, mindenbõl a legjobbat, és az egyik futárhajónkon megy. Senki nem fogja tudni, hogy maga Han Solo, a csempész. Számukra maga egy Nal Hutta-i diplomata lesz, akit azért küldtünk, hogy átadja az üzenetünket és az ajándékainkat.

Han vett egy mély lélegzetet. Ez esetben talán…

– Mennyit ér önöknek, hogy Shild megkapja az üzenetüket? – kérdezte.

– Tízezer kreditet – felelte szemrebbenés nélkül Jiliac.

Han megdöbbent. Ez rengeteg, és csak azért, hogy elrepüljek a Coruscantra és vissza! Kérdõn Csubakkára nézett.

– Te mit gondolsz, pajtás?

Csubit ugyanannyira megdöbbentette az ajánlat, mint õt, az összeg hallatán azonban õ is mindjárt más fényben látta a küldetést. Morogva megjegyezte, hogy ennyi pénz birtokában már nekiláthatnának egy saját hajóra gyûjteni, ugyanakkor Han az, aki vásárra viszi a bõrét, ezért neki kell döntenie.

A koréliai elrévedt egy pillanatra, aztán közölte:

– Tízezerért elvállalom. De elõre kérem a pénzt.

Jabba tiltakozni akart, Jiliac azonban leintette.

– Rendben, kapitány. Tízezer elõre. Mikor indul?

– Ha még ma megszerzik nekem az új igazolványt, akkor holnap – felelte Han.

– Meglesz – ígérte Jiliac.

A hutt vezér állta a szavát. Másnap reggel Han megkapta a kiváló minõségû hamis igazolványt, amelyben mint “Jobekk Jonn” hutt diplomata szerepelt. A futárhajó, a koréliai építésû Quicksilver is gyors, megbízható jármûnek ígérkezett, az új öltöny pedig, amelyrõl Jiliac szintén nem feledkezett meg, jobb volt, mint amit Han valaha is érintett, és a legutolsó divat szerint szabták finom tomuonszövetbõl.

Csubi javaslatára Han a Coruscantig tartó út alatt rövid szakállat növesztett. Amikor aztán kikötöttek a Birodalmi Központ számtalan ûrállomásának egyikében, Han hátranyalta a haját – és még maga is elcsodálkozott rajta, hogy mennyire másként néz ki. Elegáns, szürke öltönyével egészen úgy nézett ki, mint egy irodakukac.

– Meztelennek érzem magam a sugárvetõm nélkül – panaszolta Csubinak–, de a Coruscanton, akarom mondani a Birodalmi Központban tilos fegyvert viselni. Emellett, ha jól sejtem, a diplomaták amúgy sem viselnek fegyvert.

Csubi bánatosan megjegyezte, hogy Han már nem elég csapzott az õ vuki szemének. Olyan lapos és sima, mint egy folyami kõ.

– Hidd el, pajtás, már alig várom, hogy újra önmagam lehessek – vigasztalta Han.

Azzal fogta az ajándékokat és a Jiliac, valamint a hutt kormány üzenetét tartalmazó holokockát, s az elsõ ûrsiklóval lement a felszínre.

Most, hogy annyi idõ múltán újra a birodalmi fõvárosban volt, megrohanták az emlékek. Többnyire kellemetlen emlékek voltak. Bria a Coruscanton hagyta el; itt kergette meg a tetõkön Garris Shrike; és itt tartottak a tárgyalását, a birodalmi haditengerészet fõparancsnokságán.

Sarn Shild címét nem kellett kinyomoznia, megtették azt helyette Jiliac kémei. Shildnek több világban is volt rezidenciája, pillanatnyilag azonban a Birodalmi Központban tartózkodott, ahol a Birodalom rendjével és törvényeivel foglalkozó konferenciákon adott elõ.

Han elment a megadott címre – egy luxuslakás volt, a bolygó egyik legelegánsabb épületének a tetején –, és miután átesett a biztonsági ellenõrzésen, átadja az ajánlólevelét a komornyiknak, egy idõs férfinak, és leült az elõszobában. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne pattanjon fel, és ne kezdjen el fel-alá járkálni.

Miután Han közel háromnegyed órát várt, a komornyik újra megjelent.

– A gazdám csak néhány percre tudja fogadni – közölte. Este a Velga Prime-ra utazik.

Ez kedves, gondolta Han. A Velga Prime a galaxis egyik legpazarabb luxuskisbolygója volt.

Han követte a komornyikot a hatalmas lakás folyosóinak útvesztõjén át. Menet közben automatikusan megjegyezte az útvonalat, hogy szükség esetén el tudjon menekülni. Végül a komornyik betessékelte egy irodába, amely nagyobb volt, mint Han Nar Shaddaa-i lakása.

– Jobekk Jonn úr a Nal Huttáról, excellenciás uram – jelentette be az idõs komornyik.

Sarn Shild magas, sápadt férfi volt, olajozott fekete hajjal és keskeny, rövid bajusszal. Karcsú, már-már törékeny testéhez hófehér, hihetetlenül hosszú, hidegnek látszó kezek és ujjak tartoztak. Éppen olyan volt, amilyennek egy aszkétát képzel el az ember.

A kormányzó egyik fülcimpáján egy fekete kraytsárkány gyöngybõl készített fülbevaló sötétlett, de ez volt az egyetlen ékszer, amit a férfi viselt.

Csontujjaival ridegen egy üres szék felé intett.

– Sajnos, nem sok mondanivalónk lehet egymásnak, Jonn. Tudom, hogy a huttok mindig is… nagylelkûek voltak irántam, de a Császár akarata világos. Meg van kötve a kezem.

– Azért ne siessük el, excellenciás uram – mondta Han, gondosan ügyelve minden egyes szóra és minden hang súlyára. Öntudatlanul elõvette a flottánál töltött évek szókincsét. Biztos vagyok benne, hogy érdekesnek fogja találni a huttok üzenetét és felajánlását. Elõadhatom?

Shild kurtán bólintott. Han óvatosan az asztalra helyezte a csomagot.

– Kérem, nyissa ki! – mondta a kormányzónak.

– Rendben – adta be a derekát Shild. Kinyitotta a dobozt, és abból, ahogyan a tekintete felcsillant, Han tudta, hogy a hutt vezérek eltalálták az ízlését.

Egy színezüst pipa, féldrágakövekkel kirakva. Egy miniatûr holovetítõ, akkora, hogy az ember akár a tenyerébe is vehette. Egy aranyból és platinából készült nyakék, corusca kövekkel díszítve.

– A feleségének, uram – búgta Han.

– Igen, ez tetszeni fog neki – motyogta a kormányzó. Elolvasta a retinamintájára kódolt holokocka-üzenetet, és komoran összeráncolta a homlokát.

– Nézze, Jonn – pillantott Hanra –, én szívesen nyújtanék biztosítékokat a huttoknak, de mint már említettem, nem tehetem. A Császár felszólította a Birodalom összes világának a kormányait, hogy vessenek véget mindenfajta illegális tevékenységnek a szektoraikban. A hutt szektorért én felelek, és sajnos, a huttok hírneve olyan rossz, hogy egyszerûen nem fedezhetem õket. Azt ellenben megígérhetem nekik, hogy nem lesz fegyveres megtorlás a Nal Huttán, ha együttmûködnek velünk.

– Együttmûködnek? Milyen értelemben?

– Ha mindent megtesznek azért, hogy hûséges, törvénytisztelõ polgárai legyenek a Birodalomnak.

Azt szeretném én látni gondolta gúnyosan Han.

– És mi lesz a Nar Shaddaaval? – kérdezte, látszólag közönyösen. Mint a Nal Hutta “diplomatája”, nem mutathatta, mennyire aggódik a Csempészek Holdjáért.

– A Nar Shaddaaval fogunk példát statuálni – árulta el neki Shild. – Kifüstöljük azt a patkányfészket.

Han nyelt egyet. Te jóságos ég, most mi lesz velünk?

Shild megrázta a fejét.

– Most pedig, attól tartok, el kell búcsúznunk egymástól. Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett utaznia ezért a rövid beszélgetésért, de én már figyelmeztettem a hutt gazdáit, hogy nem engedhetek ebben a kérdésben.

Shild felállt, és Han kénytelen volt ugyanezt tenni.

– Sarn? – hallatszott egy hang a szomszédos szobából. Han megdermedt. Az a hang!

– Itt vagyok, drágám – kiáltott vissza Shild. – Épp ki akartam kísérni a Nal Hutta követét.

Egy mosolygós nõ jelent meg az ajtóban.

– Sarn, drágám, sietnünk kell. Az ûrkomp már fent van a tetõn. Soká leszel kész?

Han megfordult, és belenézett a szemébe. Hat év óta elõször.

Bria Tharen. Ezúttal biztos volt benne. Bria állt elõtte, hosszú, mélyen kivágott selyemruhában. A lágy esésû selyem éppen olyan türkizkék volt, mint a szeme. Elbûvölõen gyönyörû volt benne.

Ahogy felismerte Hant, pislogott egyet, a mosoly azonban nem hervadt le az ajkáról.

Jól csinálja, gondolta Han, nem úgy, mint én. Szerencséjére a kormányzó éppen Briára nézett, így nem vehette észre, mennyire megdöbbent. Han gyorsan összeszedte magát, udvariasan és semlegesen mosolygó maszkká torzítva arcát.

– Jobekk Jonn a Nal Huttáról – mutatta be a kormányzó Briának. – Õ pedig az… unokahúgom, Bria.

Hant csak a szabakkasztalnál eltöltött évek mentették meg. Ahogy Bria kinyújtotta a kezét, rekedt hangon közölve, mennyire örvend, Han faarccal megfogta, és csókot lehelt rá.

– Részemrõl a szerencse. Shild, ön rendkívül szerencsés ember, hogy ilyen bájos… unokahúga van.

Bria elpirult a gúnyos megjegyzés hallatán.

– Ön ismerõs nekem, uram – mondta hûvösen. – Nem láthattam már valahol?

Han tudta, hogy a lány csak ugratni akarja.

– Talán egy körözési poszteren – mormogta, olyan halkan, hogy Shild nem hallhatta.

Még egyszer csókot lehelt Bria kezére, majd elengedte noha legszívesebben magához rántotta volna –, és meghajolt Shild elõtt.

– Köszönöm, hogy fogadott, excellenciás uram.

Azzal megfordult, és határozott léptekkel elhagyta az irodát.

Késõbb, még ugyanezen az éjszakán, Bria Tharen a fülkéjében feküdt, a kormányzó jachtján, és a párnáját itatta. Valahányszor felidézte maga elõtt Han vádló tekintetét, üvölteni, vonítani támadt kedve.

Nyilvánvaló volt, hogy Han a legrosszabbra gondolt – arra, hogy Shild ágyasa. Zokogás rázta meg a testét. Végül is ezt kellett hinnie. Ezért tartotta maga mellett Sarn Shild.

Pedig a kormányzó valójában nem is szerette a nõket. Bria csak arra kellett neki, hogy mutogassa, mint egy trófeát, az igazolását annak, hogy minden rendben van nála. Bria pedig vezette a háztartását, elkísérte az útjaira, és meghallgatta, ha Sarn beszélgetni akart. Egyszóval megosztotta vele a napjait.

De nem az ágyát. Ez volt az egyetlen dolog, ami elviselhetõvé tette ezt a megbízatást.

Most viszont… most Han meglátta õt, és rögtön a legrosszabbra gondolt. Ezt pedig semmi nem ellensúlyozhatta, bármennyi információt tudjon is meg Sarntól és adjon tovább a Lázadóknak.

A párnája egészen átázott. Bria megfordította, aztán csak feküdt, és a sötétséget bámulta hüppögve.

Han… Han…

10. fejezet

Felsõbb parancs

Felszállás elõtt Csubakka úgy döntött, jobb lesz, ha a visszaúton õ vezeti a Quicksilvert. Han egyszerûen borzalmas hangulatban volt. Csak ült a pilótafülkében, magába roskadva, és ha éppen nem a hipertér csillagcsíkjait bámulta révetegen, akkor is csak panaszkodott vagy gúnyos megjegyzéseket tett.

Semmi se volt jó neki. Az étel, a hajó, az, ahogyan Csubi valójában kifogástalanul – a Quicksilvert vezette, a huttok mohósága… Barmiról próbált is beszélgetni vele a vuki, neki csak negatív megjegyzései voltak a témáról.

Elõször azóta, hogy sorsa összehozta a koréliaival, Csubakka azon tûnõdött, nem az lenne-e a legtisztességesebb, ha megszegné hûségi ígéretét. Mert sokkal tisztességesebb lett volna, mint mondjuk megölni azt, akinek hálával tartozik…

– Ez a teknõ lassabb, mint egy ezeréves hutt – morogta Han. – Persze, ekkora hajtómûvekkel… Gondolod, hogy gyorsabb lenne, ha kimennék, és megtolnám hátulról?

Csubakka nyelt egyet, és nem mondta, hogy hálás lenne érte. Ehelyett inkább megjegyezte, hogy már nincs is olyan messze a Nar Shaddaa.

– Legfõbb ideje – zsörtölõdött Han. Felpattant, és idegesen fel-alá kezdett mászkálni. Tehetetlen dühében térdig koptatta volna a lábát, ha egy alkalommal nem felejti el idejében behúzni a nyakát. De elfelejtette, és az alacsonyan húzódó csõ nem tért ki az útjából. Han – mi mást tehetett volna – szitkok újabb áradatát zúdította a már így is porig alázott hajóra.

Amikor aztán ismételni kezdte magát, morogva befogta a száját, és visszaült a helyére.

– Visszavisszük ezt a roncsot a huttoknak, aztán irány a Csempészmenedék. Már ha a Br… – Képtelen volt kimondani a nevet. – …ha az az átkozott tragacs nem fog éppen az aszteroidamezõ közepén lerobbanni.

Csubakka megkérdezte, miért mennek a Csempészmenedékre. Nem örülne, ha összefutnának Wynnivel, tette hozzá.

– Nézd, pajtás – felelte cinikusan Han –, ha még nem esett volna le, akkor most elmondom neked: a Nar Shaddaanak vége. Fogadni mernék, hogy Sarn Shild már mozgósította a Teth körül állomásozó csapatait.

– Milyen “csapatait”? – akarta tudni Csubakka.

– Ó, ezt sem tudtad? Minden kormányzónak saját “békefenntartó” különítménye van. – Han hanyagul a vezérlõpultra vetette a lábát. Csubakka megkönnyebbülten konstatálta, hogy nem taposott rá a “LASSÍTÁS” gombra. – Biztos vagyok benne, hogy Shildnek is van. Talán nem. az övé a legjobb flotta, de a Nar Shaddaa ellen bõségesen elég lesz.

Csubakka zavarban volt. Miért ne lehetne Sarn Shildé a legjobb flotta?

– Mert így mûködik a birodalmi flotta. Mivel a hutt szektor kint van a Peremen, messze a “civilizációtól”, ami ugye számukra egy a Coruscanttal, mérget vennék rá, hogy Sarn Shild a legöregebb hajókat és fegyvereket kapta, míg az új cuccok nyilván a Rampa 1-re és 2-re mentek.

– Rampa 1? – kérdezte Csubakka. Azt hitte, csak a Rampa 2-n vannak villongások.

– Eleinte így volt, aztán a Rampa 1 lakói meghallották, mi megy odaát, és õk is mozgósították magukat – tájékoztatta Han.

Csubi erre megjegyezte, hogy gyûlöli a Birodalmat, amely rabszolgasorba taszította a népét, és azt kívánja, bárcsak segíthetne a megdöntésében.

Han lemondóan legyintett.

– Kár a gõzért, pajtás. Palpatine-nak annyi csillagrombolója van, hogy a számukat sem tudja. Minden birodalomellenes lázadás halálra van ítélve.

A vuki más véleményen volt. Úgy vélte, elõbb vagy utóbb el fog jönni az idõ, amikor a Császár rabigája alatt nyögõ világok egyesíteni fogják erõiket.

Han szomorúan megingatta a fejét.

– Soha nem fog megtörténni, Csubi. Vagy ha mégis, akkor sem lesz esélyük. Ahogy a Nar Shaddaanak sincs.

Csubi erre közölte, hogy márpedig a vukiknak nem szokásuk megfutamodni a harc elõl. Nem akar Han inkább szembeszállni a birodalmiakkal? A csempészeknek rengeteg hajójuk van, és sokkal jobb pilóták és lövészek, mint a birodalmiak. Talán visszaverhetnék Sarn Shild csapatait.

Han csak nevetett rajta.

Csubi sértõdötten elõvillantotta a fogait, és rámordult a társára.

Han riadtan felült. Csubi ritkán volt indulatos vele, és a vukik haragját jobb volt komolyan venni.

– Hé, azért nem kell így felkapni a vizet! Én nem tehetek róla, hogy a Nar Shaddaanak semmi esélye! Nem az én hibám!

Csubi halk torokhangon felmordult.

– Jól van, jól van – csitította Han. – Tájékoztatni fogom õket, hogy idõben elmenekülhessenek. Beszélek Makóval, amint jelentést tettem Jiliacnál, rendben?

Csubakka lecsendesedett, de azért még elmormogott egy panaszos megjegyzést.

– Hogy érted azt, hogy nehéz kijönni velem? – kérdezte sértõdötten Han. – Szerintem nagyon is rendes fickó vagyok!

Csubakka válasza rövid volt és lényegre törõ. Han elvörösödött.

– Mit értesz azon, hogy ez csakis egy nõ miatt lehet? Honnan veszed?

Csubi elvakkantott egy egész sor okot, majd azt is hozzátette, hogy szerinte ki lehet az illetõ hölgy.

Han káromkodott és zsémbelõdött, aztán a tenyerébe temette az arcát, és hangosan felnyögött.

– Igazad van, Csubi – motyogta. – Õ volt az. Bria. Sarn Shilddel. Nem akartam hinni a szememnek. Hogy tehette?

Csubakka megjegyezte, hogy a látszat néha csal.

Han határozottan megrázta a fejét.

– De nem ezúttal – felelte elcsukló hangon. – “Drágám”-nak szólította Shildet.

A vuki azon tûnõdött, vajon Bria hozzáment-e a kormányzóhoz.

– Biztosan nem. Shild úgy mutatta be nekem mint az unokahúgát. – Az arca eltorzult az indulattól. – Egyszerûen nem akarom elhinni! Ez olyan… ez olyan undorító!

Csubakka vigasztalni próbálta. A gondolkodó élõlények, mondta, nem mindig tehetik, azt, amit szeretnének, sõt gyakran kell olyasmihez folyamodniuk, amit egyáltalán nem akarnak. Talán Bria esetében is voltak ilyen kényszerítõ körülmények.

Han mosolyt erõltetett az arcára.

– Kösz, pajtás. Bárcsak hinni tudnám, hogy tényleg így van. De… – Megrázta a fejét, és mély hallgatásba burkolózott.

Az út további részében Csubinak nem kellett epés megjegyzéseket hallgatnia.

A leszállás után Han Jiliachoz és Jabbához sietett. A két hutt nem örült a hírnek, hogy Sarn Shild többé már nem fizetett emberük.

– Elemezni fogjuk a helyzetet, és megpróbálunk információkat szerezni arról a flottáról – mondta Jiliac. – Két óra múlva jöjjön vissza, kapitány.

Han nem örült neki, de azért közölte, hogy rendben. A tízezer kreditért, amit kapott, ez a kis túlóra igazán nem volt nagy kérés. Emellett két óra alatt bõven ráért megkeresni Makót, hogy megossza vele a híreket.

Makót még jobban felkavarták a hírek, mint a két huttot.

– Ne kürtöld szét, Han! – kérte a barátját. A ponyvatetõktõl tarkálló utca felé intett. – Ha Nar Shaddaa lakói megtudják, mi készül, kitör a tömeghisztéria.

– De ha óvatosan fogalmaznánk, esetleg biztonságosan evakuálni lehetne… – reménykedett Han, Mako azonban leintette.

– Semmi esély rá, kölyök. Túl sokan vannak, akiknek nincs hová menniük. Ott van például Jarik. Nem õ az egyetlen, aki Nar Shaddaa utcáin nõtt fel. Millióan vannak. És ha megtudják, hogy a halál vár rájuk… mert a birodalmiaktól másra nem számíthatnak.

Han elkeserítõnek találta a helyzetet. Örült neki, hogy Csubakkával van egy hajójuk, amellyel bármikor elhagyhatják a holdat – sõt még Jarikot is magukkal vihetik, ha a szükség úgy hozza –, de mi lesz másokkal? Azokkal, akik nem tudnak elmenekülni a veszély elõl? A Nar Shaddaa pajzsai nem sokáig fogják bírni.

Han szinte maga elõtt látta a birodalmi turbólézerek által romba döntött, lángoló épületeket, a rémületükben egymást taposó lakókat, a sikító gyerekeket… Rodiaiak, sullustiak, twi’lekek, vukik, gamorraiak, bothaiak, chadra-fanok… és a többi. Az emberekrõl nem is beszélve. Rengetegen voltak. A koréliai szektor tele volt emberekkel.

Han meglehetõsen zaklatott lelkiállapotban jelentkezett Jiliacnál.

A hutt vezér se volt rózsás hangulatban.

– Amit mondott, igaz. Kapcsolatba léptünk a tethi kémeinkkel, és õk megerõsítették, hogy Sarn Shild csapatösszevonást rendelt el a térségben. Mivel a flotta egyes egységei kint vannak járõrözni, bele fog telni egy hétbe, vagy talán kettõbe, mire összegyûlnek, aztán újabb néhány napba, hogy felkészüljenek a Nal Hutta elleni támadásra. Már meghoztuk az intézkedéseket Nal Hutta védelmének a megerõsítésére.

A Nal Hutta. De mi lesz a Nar Shaddaaval?, tûnõdött Han. Nagyon is elképzelhetõnek tartotta, hogy a huttok cserbenhagyják a Csempészek Holdját és annak lakóit. Ezeknek az önzõ lényeknek a saját biztonságukat és az anyabolygójukat leszámítva semmi nem volt elég fontos.

– Megtudtuk, hogy Shild flottája egy bizonyos Winstel Greelanx admirális parancsnoksága alatt áll. Maga birodalmi tiszt volt, kapitány. Ismeri õt?

– Nem – felelte Han. – Még soha nem hallottam ezt a nevet, de ez semmit nem jelent. A birodalmi flotta hatalmas.

– Ez igaz – ismerte el Jiliac. – A kémeink jelentették, hogy bár Greelanx admirális hozzáértõ tiszt, nem érzi magát kellõképpen megfizetve. A múltban többször is irányított vámrazziákat, és nemegyszer elõfordult, hogy megfelelõ fizetség ellenében elnézõ volt a csempészekkel szemben.

Hant nem lepték meg a hallottak. A birodalmi tisztek elég rosszul voltak megfizetve, és nem egy olyan tiszttársa volt, aki örült volna, ha megvesztegetik.

– Ennek okán szeretnénk, ha maga, kapitány, felkeresné õt – folytatta Jiliac. – Szeretnénk, ha tárgyalna vele a nevünkben.

– Én? – Han még sok mindent szeretett volna csinálni, de besétálni egy birodalmi flotta közepébe… azt nem! Ráadásul egy birodalmi tiszt megvesztegetése, mi több, egyáltalán ennek megkísérlése halálbüntetést vont maga után. – De…

– Magában van minden reményünk, Solo kapitány – mondta Jiliac.

– De…

– Semmi de, Han fiam – szólalt meg hátborzongatóan nyájas hangon Jabba. – Ha valakinek sikerülhet, az maga, hiszen birodalmi tiszt volt. Szerzünk magának egyenruhát, hamis parancsleveleket és katonai azonosító kártyát. Bejuttatjuk Greelanx admirálishoz, hogy átadhassa neki “apró” ajándékunkat. Maga beszéli a nyelvüket, Han. Tudni fogja, mivel veheti rá, hogy elfogadja az ajánlatunkat.

– A kreditekkel, ez nem kétséges – mondta Han. – Rengeteg kredittel.

– A Nal Hutta minket bízott meg ennek a feladatnak a végrehajtásával – közölte Jiliac. – A pénz nem jelenthet akadályt.

– De… – Han gondolatban végigpörgette a lehetõségeket – azt mégsem várhatják el tõle, hogy ne támadjon. Ha nem hajtja végre a kormányzó parancsát, hadbíróság elé állítják, nekünk pedig a nyakunkra küldenek egy még nagyobb flottát.

– És a következõ admirálist már lehet, hogy nem tudjuk… meggyõzni – bólogatott busa fejével Jiliac. – Éppen ezért szeretnénk, ha Greelanx admirális továbbra is a helyén maradna. Valami módon csak el tudja intézni, hogy a flottája vereséget szenvedjen.

Han összevonta a szemöldökét. Az akadémiai évek végig arról szóltak, hogy miként kell a Birodalomnak dicsõséges gyõzelmeket kivívni.

– Nem tudom… – mondta bizonytalanul.

– Ha mondjuk az admirális olyan pozíciókba állítaná a hajóit, hogy azok ne tudjanak szabadon lõni, vagy valami ehhez hasonló? – tûnõdött fennhangon Jiliac. – Mi, huttok nem igazán értünk a hadászathoz, kapitány. Hogyan érhetnénk el a célunkat? A flotta vereségét, anélkül hogy Greelanx elvesztené a hitelét.

– Nos… – Han fantáziája mozgásba lendült – talán rávehetnénk, hogy adja el nekünk a támadás tervét. Ha az a kezünkben lenne, a megfelelõ helyekre állíthatnánk a hajóinkat, hogy egy kis vagy inkább egy nagy adag szerencsével legyõzzük a flottát, Vagy megfutamítsuk õket, ha megfelelõ összeg ellenében Greelanx vállalja a gyors visszavonulást.

– Milyen körülmények között nem lenne szabad megkísérelnünk ellenállni a flottának? – kérdezte Jiliac.

– Ha a flottának van Victory vagy ami még rosszabb, Birodalmi osztályú csillagrombolója, akkor semmi esélyünk. A Császár azonban szereti az említett hajókat a közelében tartani, így ide, a Peremvidékre általában a régebbi típusok jutnak. Úgyhogy talán mégsem olyan reménytelen.

Jabbát szemmel láthatóan lenyûgözte Han tájékozottsága.

– Még egy ok, hogy maga menjen, Han fiam. Jobban fel tudja mérni a kormányzó flottájának az erejét, mint bárki.

Han Csubakkára nézett. Anélkül, hogy megkérdezte volna a vukit, tudta a választ: Csubi bármire képes lenne, bárhová elmenne, ha azzal segíthet a világon, amely otthont nyújtott neki. Hannak eszébe jutott Shug mûhelye, a barátaival ott töltött kellemes órák… és újra maga elé képzelte a lángoló épületeket, a kormos falakat, a rémületet. Döntött.

– Rendben van. Elmegyek, és beszélek Greelanxszel.

– Tudatosítsa benne, hogy ez egy olyan ajánlat, amit épeszû ember nem utasíthat vissza – mondta Jiliac. – Dúsgazdaggá tesszük.

– Megteszek mindent, ami tõlem telik – ígérte Han.

– Mikor indul? – kérdezte Jabba. – Az idõnk fogytán.

– Szerezzék meg az egyenruhát és az okmányokat, és még ma este útnak indulok – felelte Han. – Csak egy hajvágásra van szükségem.

Fura érzés újra egyenruhában lenni, állapította meg Han, amikor három nappal késõbb besétált a tethi birodalmi bázisra. A kék-vörös hadnagyi rangjelzéssel ellátott szürke egyenruha új volt és kényelmetlen, akárcsak a csizmája, amelyet – ellentétben régi kedvencével – még nem volt ideje betörni. Ráadásul a csizma egy hajszálnyival kisebb volt a kelleténél, így enyhén be kellett görbítenie a lábujjait. Mindezek ellenére igyekezett nem feszengeni új öltözékében, ami reményei szerint sikerült is neki. A kapunál posztoló õr mindenesetre olyan unottan nézett rá, mint egy megszokott, kopott bútordarabra. Beszkennelte az igazolványt, a rend kedvéért rápillantott a parancslevélre, aztán tisztelgett, és jelezte, hogy szabad az út.

Han azt az ûrkompot kereste, amely az admirális parancsnoki hajójára, az Imperial Destiny rombolóra szállította a tiszteket és a legénység többi tagját, akiknek ezekben a percekben jártak le az eltávozás utolsó percei. A következõ egy hétben a felkészülés várt rájuk – felkészülés a hutt világ elleni támadásra. A bolygó felé közeledve Han alaposan szemügyre vette a flottát. Greelanxnek három rombolója volt – az Imperial Destiny, a Pride of the Senate és a Peacekeeper – négy nehézcirkálója, plusz közel húsz járõrhajója, köztük két Carrack osztályú könnyûcirkáló. És persze egy rakás TIE-vadász a nagyobb hajók bendõjében.

Ez éppen elég volt ahhoz, hogy letarolják vele az egész Nar Shaddaa felszínét, ugyanakkor kevesebb, mint amire Han számított. Han nem látott egyetlen csillagrombolót sem, és valószínûleg nem is volt, különben nem az Imperial Destiny lett volna Greelanx parancsnoki hajója.

Han megtalálta az ûrkompot, és beállt a sorba a többi tiszt mögé. Most, hogy újra egyenruhában volt, peckesebben mozgott, kihúzott háttal, magabiztos léptekkel, elõreszegezett tekintettel. Pontosan úgy, ahogyan azt egy birodalmi tiszttõl elvárták.

A fiatal tisztek felözönlöttek a kompra, és fegyelmezetten beszíjazták magukat az ülésekbe. Hant a szomszédja egy néma, mosolygós bólintással üdvözölte. Han viszonozta a köszönését. A romboló személyzete tizenhatezer-kétszáznégy fõt számlált, így nem jelenthetett gondot, hogy valaki nem ismeri “Stevv Manosk” hadnagyot.

Az út csendesen telt, Han útitársának a hortyogását leszámítva. A fickó most igyekszik bepótolni azt, amire eddig nem hagyott idõt magának, vigyorgott Han.

A Destiny dokkjában Han megkereste a legközelebbi szabad komputerterminált, és lehívta a hajó vázlatos tervrajzát. Nem kellett attól tartania, hogy valaki ezt gyanúsnak találhatja: a romboló egy kisebb város volt, bárki eltévedhetett benne.

Oda megyünk… negyedik szint, harmadik szakasz…

Megkereste a turbólifteket, és beszállt az egyikbe. A következõ szinten egész seregnyi birodalmi tódult be, a falhoz lapítva Hant. Egyikük, az ajtónál álló ismerõsnek tûnt… de nemcsak tûnt, hanem Han rémületére az is volt.

Tedris Bjalin, az a fiatal hadnagy aki a parancsára megfosztotta Hant a rangjelzéseitõl! Han a sarokba húzódott, egy nála magasabb férfi háta mögé, és keresztbe fonta az ujjait, hogy Tedris ne forduljon hátra. A hadnagy nem fordult meg, és a következõ szinten ki is szállt.

Han mérhetetlen megkönnyebbülést érzett. Ez hihetetlen. Most léptem a fedélzetre, és máris összerohanok egy ismerõssel! De végül is semmi rendkívüli nem volt ebben. Tedris a Külsõ Peremvidékrõl származott, így érthetõ volt, hogy ide helyezték ki, ahol jól ismert minden fontosabb útvonalat. Remélem, ezzel a meglepetések le vannak tudva, reménykedett Han.

A negyedik szinten megkereste a hármas szakaszba vezetõ folyosót, és végigment rajta. A parancsnoki szoba a folyosó végén helyezkedett el. Han megállt az ajtó elõtt, vett egy mély lélegzetet, és megtapogatta a zsebét. Az ajándék, egy értékes és gyönyörû platinagyûrû, hatalmas, hibátlan bothai kõvel a közepén, a helyén volt.

Az elõszobában egy ezüstös droid ült egy íróasztal elõtt, és szemmel láthatóan adatrögzítést végzett. Ahogy Han belépett, a droid felnézett.

– Segíthetek valamiben, hadnagy?

– Beszélnem kell Greelanx admirálissal – felelte Han.

– Bejelentkezett már?

– Nem, nem beszéltünk meg idõpontot, de biztos vagyok benne, hogy fogadni akar. Fontos… információt hoztam neki. Érted, mire gondolok? – Kacsintott, aztán bosszúsan pislogott néhányat, hogy túlterhelje a droid “következtetési” áramköreit.

A droid zölden pislákoló szemmel igyekezett értelmezni Han szavait. Végül megrázkódott.

– Bocsásson meg, hadnagy, de talán jobb lenne, ha az admirális szárnysegédjével beszélne.

– Hogyne – vont vállat Han.

A droid besietett a következõ szobába, és hangosan vitázni kezdett odabent valakivel. Végül elõjött, nyomában egy rendkívül ingerült fõhadnaggyal. Han vigyázzba vágta magát, és tisztelgett.

– Mi folyik itt, hadnagy? – förmedt rá a férfi.

– Uram, Stevv Manosk hadnagy kihallgatást kér az admirális úrtól!

– Indokolja meg, hadnagy! – parancsolta a tiszt, akit a jelvénye szerint Kern Fallonnak hívtak.

– Uram, fontos üzenetem van az admirális úr számára. Személyes ügyrõl van szó, uram. – Han remélte, hogy Greelanx valóban olyan korrupt, mint sok magas rangú birodalmi tiszt, akivel eddig dolga volt. Ha a pasas megvesztegethetõ, akkor valószínûsíthetõ, hogy a nõket sem veti meg.

Fallon kérdõn felvonta a fél szemöldökét.

– Hogyan, hadnagy?

Han érezte, hogy elérkezett a döntõ pillanat, ezért újabb blöffhöz folyamodott.

– Uram, a hölgy azt mondta, hogy csakis az admirális úrnak adjam át az üzenetet.

– A hölgy? – Fallon hangja suttogássá halkult. – Úgy érti, Malessa?

Han szeme elkerekedett.

– De uram, ez az üzenet az admirális úr feleségétõl van! felelte döbbenten. – Ki az a Malessa?

Ha az admirális feleségét Malessának hívják, akkor nekem annyi.

A szerencséje azonban kitartott mellette. Ezúttal Fallon fõhadnagy jött zavarba.

– Lady Greelanx, hát persze! Õt akartam mondani, csak megbotlott a nyelvem. Malessa… az én feleségem. Éppen õ járt az eszemben, ezért kevertem össze a nevüket… ugye érti? Várjon egy pillanatot…

Fallon berobogott, Han pedig, elégedett vigyorral a képén, követte. Tiszta szabakk, gondolta gúnyosan. Még hogy egy admirálisnak ne lenne egy-két szeretõje az asszony mellett?

Pár másodperc múlva már a legbelsõ szobában, az admirális irodájában volt. A helyiség ízlésesen volt berendezve, és persze az ablak sem hiányzott – hogy a parancsnok kedve szerint gyönyörködhessen a Teth körüli pályán lebegõ egységeiben.

Greelanx köpcös, gyér hajú ember volt, szögletes bajuszkával. Az asztala mögött állt, amikor Han belépett, és meglehetõsen riadtnak tûnt.

– Hadnagy! A feleségemtõl hozott üzenetet? Han vett egy mély levegõt, és közölte:

– Uram, amit közölnöm kell, az diszkréciót kíván.

Greelanx tûnõdve végigmérte Hant, aztán közelebb intette magához, és lenyomott egy gombot az asztalán.

– Most már senki nem hallgathat le minket. Mirõl van szó?

Han eléje tartotta a gyûrût.

– Ajándékot hoztam önnek a Nal Hutta lordjaitól, admirális úr. Egyezkedni szeretnének.

Greelanx tekintete felcsillant az értékes drágakõ láttán.

– Értem – bólintott, de nem nyúlt a gyûrûért. – Nem mondhatnám, hogy meg vagyok lepve. Azok a csigák nem szeretnék, ha belerondítanánk a sötét ügyeikbe, mi?

– Errõl van szó, admirális úr. És hajlandóak jól megfizetni minden erõfeszítést. A Nal Hutta összes lordjáról van szó. Hajlandóak lennének bármekkora anyagi áldozatra.

Greelanx elvette a gyûrût, és az egyik ujjara csúsztatta. Tökéletesen ráillett.

– Jól áll önnek, uram – jegyezte meg Han.

– Valóban – értett egyet Greelanx. Játszadozni kezdett a gyûrûvel, elõre-hátra tologatta. – El kell ismernem, hogy… csábítónak találom a huttok ajánlatát – közölte végül. – Különösen mivel jövõre nyugdíjba vonulok. Igazán jól jönne egy kis plusz a nyugdíj mellé.

– Azt elhiszem, uram.

– De a parancson akkor sem tudok változtatni – húzta le a gyûrût az ujjáról. Han felé nyújtotta. – Attól tartok, nem lesz egyezség, fiatalember.

Han még nem akarta feladni. Az admirálisról valósággal ordított, hogy szívesen elfogadná a huttok ajánlatát.

– Mi a parancs, uram? Talán kitalálhatnánk valamit, ami mindkettõnknek megfelelne. Természetesen úgy, hogy önt semmilyen vád ne érhesse.

Greelanx keserûen felnevetett.

– Aligha, fiatalember. A parancs úgy szól, hogy hatoljak be a hutt rendszerbe, hajtsam végre a “Delta Zéró”-t a Csempészek Holdján, aztán vegyem blokád alá a Nal Huttát és a Nar Hekkát, és tartsam fenn mindaddig, míg a huttok alá nem vetik magukat a Császár akaratának. A kormányzó nem akarja tönkretenni a huttokat, a Nar Shaddaat viszont romokban szeretné látni.

Han nyelt egyet. A “Delta Zéró” egy világ megtizedelését jelentette: nem csupán a lakóiét, hanem az összes életformáét, az infrastruktúráét, az iparét… még a droidok egy részének is pusztulniuk kellett.

– Admirális úr… már elkészült a csatatervvel? – kérdezte.

– A vezérkari tisztjeim már kidolgozták, és én most nézem át. Miért?

– A huttok szeretnék megvásárolni, uram – felelte Han. Nevezzen meg egy összeget.

Greelanx meg se próbálta leplezni, mennyire meglepte az ajánlat.

– Megvenni a tervet? Minek?

– Azért, hogy legalább egy fikarcnyi esélyünk legyen ellenállni.

– Esélyünk? – Az admirális homloka ráncba szaladt. – Maga is közéjük tartozik? Csempész?

– Igen, uram.

Greelanx vállat vont.

– Meglep – vallotta be. – Jól áll magának az egyenruha.

– Köszönöm, uram – mondta Han, és tényleg hálás volt érte.

Greelanx lassan körbejárta az irodát. Amikor visszaért Han elé, megállt, és feldobta a gyûrût, majd elkapta.

– Azt mondja, a huttok bármennyit hajlandóak fizetni?

– Így van, uram – bólintott Han. – A tervért, és azért, hogy amint stratégiailag megindokolható, visszavonulást rendeljen el. A többi a mi dolgunk.

– Hmmm… – Greelanx körbejárta még néhányszor az irodát, aztán hirtelen lefékezett, és visszahúzta a gyûrût az ujjara. – Rendben, fiatalember, megegyeztünk. Drágakövekben akarom a fizetségemet. Aprók, könnyû eladni õket, és nehéz kinyomozni az eredetüket. Össze fogok állítani egy listát azokról a típusokról és méretekrõl, amiket: elfogadok.

– Remek, uram – derült fel Han. – Tegye meg!

– Üljön le oda! – mutatott egy kanapéra az admirális. Átnézem a tervet, aztán megkaphatja.

Han engedelmesen leült. Meglepte, hogy ilyen könnyen ment, éppen ezért eleinte gyanakodott az öregre, de végül Greelanx mohó arckifejezése minden kételyét eloszlatta, Vagyis majdnem mindet. Mert volt valami, ami nem stimmelt… valami, de hogy mi, arra képtelen volt rájönni.

Greelanx közel két órán át dolgozott, végül felállt, és visszahívta Hant a zavarókészülék hatókörébe.

– Készen van – közölte. – Semmi különleges, standard birodalmi taktika, de hatékony és tekintélyt parancsoló. Attól tartok, nincs esélyük.

– Ez a mi dolgunk – ismételte meg Han. – Öntõl csak annyit várunk el, hogy ragaszkodjon a tervhez, és amint lehet, vonja vissza a csapatait. Ha visszatértem, megkapja a fizetségét.

– Maga jó pilóta, ugye? – kérdezte Greelanx.

– Lefogadhatja, uram. – Han az öregre vigyorgott. – Hamarosan azt fogja kívánni, bárcsak az ön oldalán állnék.

Az admirális elkuncogta magát.

– Magabiztosak vagyunk? De hát végül is a legjobb pilóták mind ilyenek. Jól van, akkor ezen a ponton fogja várni egy ûrsikló. – Ráfirkantotta a koordinátákat a csatatervre. – Legyen egyenruhában. Az összes, dokkoláshoz szükséges kód benne lesz a hajó navikomputerében. Órára pontosan egy héttel a támadás után. Világos?

– Igen, uram – nyugtázta Han. – Ott leszek. A huttok szó nélkül fizetni fognak.

Te legalábbis nem fogod hallgatni az óbégatásukat, tette hozzá gondolatban.

– Jól van. Akkor egyelõre végeztünk. Bár, hadd jegyezzem meg, véleményem szerint maga túlzottan optimista az esélyeiket illetõen!

– Az majd elválik, uram – válaszolta Han. – De hadd legyen meg az esélyünk.

– Megkapják – ígérte Greelanx. – De jobban járnak, ha felkészülnek a veszteségekre. A támadás igazi lesz.

Han tisztelgett.

– Értettem, uram.

Azzal egy tökéletes hátraarcot csinált, és kimasírozott a szobából.

11. fejezet

Elõkészületek

Aruk, a hutt legörbítette széles száját az adatmodulján hemzsegõ számjegyek láttán. Régebben elvezettel böngészte az idõszakos jelentéseket, a virágzó ylesiai vállalkozás kimutatásait, az új befektetések hozamait, és a Besadii kajidic többi, már-már megszámlálhatatlan vállalatának az eredményeit. Az utóbbi idõben azonban… egyre inkább nyûggé vált számára a velük való foglalkozás.

Aruk szórakozottan egy újabb nalafabékáért nyúlt. Teroenza, ígéretéhez hûen, mindig a legnagyobb, legízletesebb, legfrissebb békákat küldte hutt urának.

Aruk marka összezárult a béka körül. A rémült teremtmény vadul rúgkapált a hutt lord szorításában, de morzsányi esélye sem volt. Akkora se, mint õ maga a hutt nyáladzó szájában. Aruk bekapta a zamatos falatot, pár másodpercig élvezettel szívogatta a levét, aztán anélkül, hogy megrágta volna, lenyelte.

Finom, állapította meg elégedett sóhajjal.

Ismét megpróbált az adatmodulra koncentrálni, de nem ment. A jelentések várhatnak, döntötte el. Fontolóra vette, hogy lepihen egy kicsit, bár a délutáni alvás, sok mással együtt, a tiltott csemegék közé tartozott. Az orvosa határozottan kijelentette, hogy több mozgásra lenne szüksége; valahányszor úgy telt el egy nap, hogy nem szállt le a szánjáról, hosszú, hátborzongató prédikációt kellett végighallgatnia az érrendszerét fenyegetõ veszélyekrõl. És ugyanezt kellett elszenvednie, ha pipázni vagy jóízûen enni mert. Tudta, hogy az orvosnak igaza van, hogy a vérkeringése rossz: a zöld bõrfoltok sötétedése ezt cáfolhatatlanul jelezte.

De öreg volt, az áldóját, éppen elég öreg ahhoz, hogy azt tehesse, amihez kedve van – mindazt, amit meg akartak tiltani neki. Pipázni akart, jókat enni és lustán heverészni. És… és fittyet hányni azokra az érthetetlen üzleti jelentésekre.

Aruk úgy döntött, Durgára bízza a jelentés kiértékelését. Legfõbb ideje, hogy a fiú levegye a teher egy részét az apja válláról.

A koros hutt elmajszolt egy újabb nalafabékát, aztán elégedett sóhajjal lehunyta dülledt szemét, és hamarosan jóízûen hortyogott.

– Csendet kérek! – bömbölte Mako Spince hangja a “Szerencsekastély” elõadótermének hangszóróiból. A hotelkaszinó, ahol Han elõször látta Xaverrit, nagylelkûen rendelkezésükre bocsátotta a termet, amikor Mako meghívta a Nar Shaddaa minden humanoid és nem humanoid közösségének a képviselõit. – Azt mondtam, csendet!

A tömeg lassan lecsendesedett.

– Jól van, hölgyeim és uraim. Én nem vagyok politikus, ezért nem igazán tudom, hogy kell beszédet tartani. Inkább elmondom a tényeket, rendben?

A tömeg halk tapssal jelezte, hogy igen, az elsõ sorból pedig egy gotal bekiáltotta:

– Rajta, Mako!

– Akkor kezdjük. – Mako felemelte a jobb kezét, és kinyújtotta az egyik ujját. – Egyes számú tény Nar Shaddaa lakói… bajban vagyunk. Néhány napon belül egy különítmény fog elindulni a Tethrõl, imádott kormányzónk, Sarn Shild jóvoltából. Ez a különítmény azt a parancsot kapta, hogy seperjen el minket a holdunk felszínérõl. Nem az orrunkra koppintani akarnak, vagy elkobozni a hajóinkat… ezek azt akarják, hogy a Nar Shaddaaról örökre eltûnjenek a csempészek. Füstölgõ romhalmazzá akarják változtatni a világunkat.

Rémült moraj futott végig a tömegen, ahogy az egybegyûltek felfogták, voltaképpen mit is jelentenek Mako szavai.

– Kettõ – folytatta Mako. – Magunkra vagyunk utalva, polgártársak. A huttok most költöttek el egy halom pénzt új pajzsokra, hogy elbújhassanak mögéjük a Nal Huttán, míg a birodalmiak kifüstölnek minket. Felbéreltek ugyan egy zsoldos csapatot, de ezeket is csak azért, hogy baj esetén kéznél legyenek. A Nar Shaddaat át akarják engedni a birodalmiaknak, remélve, hogy ezzel kielégítik bosszúszomjukat.

Hurrogás, fütyülés, sziszegés és ezek különbözõ megfelelõi töltötték meg a termet, elfojtva Mako szavait. A csempészek nem rejtették véka alá az áruló huttokkal szembeni haragjukat és megvetésüket. Makónak öt percébe telt lecsillapítani õket.

– Igen, barátaim, engem is feldühít, de mit vártatok? Õk huttok, a fenébe is! Különben mindegy, ez van, és kész. A helyzet az, hogy magunkra vagyunk utalva. A csigák nem fognak segíteni rajtunk. Jó, akkor jöjjön a hármas számú tény. Azért nem vagyunk teljesen tehetetlenek. Biztos forrásból tudjuk, hogy a birodalmiak nem fognak csillagrombolókat felvonultatni ellenünk. Ez jó hír. Ez azt jelenti, hogy szembeszállhatunk velük!

A tömeg ezúttal megoszlott. Voltak, akiket megdöbbentett a lehetõség, mások viszont hangos kiabálással jelezték elszántságukat.

– Igen! Visszavágunk! Seggbe rúgjuk a birodalmiakat! Harcolni akarunk! Azt hiszik, csak úgy kicsinálhatnak minket? Megbánják még, hogy ujjat mertek húzni velünk!

Mako elvigyorodott.

– Hé, barátaim, én is éppen ezt gondolom. Szembe fogok szállni velük, még ha egyedül leszek is odakint a hajómmal. Engem senki nem gyõzhet le harc nélkül! Senki!

A tömeg most már egységesen melléje állt. Harcias ordításaik fülsiketítõ zsivajjá olvadtak össze.

– Igen! Mako! Vezess minket, Mako! Igen, harcolni fogunk! Mako csendre intette õket.

– Jól van. Akkor azok, akik hajlandóak harcolni, emeljék fel a kezüket, mancsukat, csápjukat vagy amijük van. Azok pedig, akik nem, javaslom, fogják a családjaikat és az értékeiket, és hagyják el a Nar Shaddaat most. Amíg még megtehetik.

Han, aki a színpad szélérõl figyelte az eseményeket, meglepetten látta, hogy az egybegyûltek többsége marad. Alig tucatnyian távoztak a terembõl.

Mako megvárta, hogy eltûnjenek, aztán folytatta:

– Jól van, harcostársaim. Akkor most megkérem mindazokat, akiknek van némi tapasztalatuk a hadviselés terén, hogy jöjjenek elõre! Nem azokról beszélek, akiket már megkergettek kalózok; nekem olyanok kellenek, akik harcoltak az ûrben, és különösen olyanok, akik a birodalmiak ellen tették ezt.

Néhány percen belül negyvennél több lény, fõként humanoid sorakozott fel a színpad elõtt.

– Ez az – bólintott elégedetten Mako. – Ahhoz, hogy hatékony ellentámadást indíthassunk a birodalmiak ellen, választanunk kell egy vezért. Van valaki, aki önként vállalná a szerepet?

Az egyik humanoid, egy bothai, a szószólóra mutatott.

– Te, Mako! Te legyél a vezérünk! – kiáltotta.

A tömeg lelkes ordítással visszhangozta a javaslatát:

– Ma-ko! Ma-ko! Ma-ko! MA-KO!

A hangorkán olyan erõre emelkedett, hogy Han legszívesebben betapasztotta volna a fülét. Mako végül intett, és a terem elcsendesült.

– Jól van! Jól van! – mondta fülig érõ szájjal. – Igazán hízelgõ, bajtársak! Esküszöm nektek, hogy mindent meg fogok tenni a Nar Shaddaaért. Esküszöm!

Viharos éljenzést kapott válaszul.

– Még valami, barátaim. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a jobbkezemet! – Hanra mutatott. – A legtöbben már ismeritek. Õ Han Solo, a mi csempész barátunk. Pajtás, gyere csak ide!

Han odaballagott Mako mellé. A dolgok eddig pontosan úgy mentek, ahogy azt várták. A Nar Shaddaa lakói Mako Spince-t választották vezérüknek, és egységesen mögéje álltak.

Újabb éljenzés, és “Ma-ko! Han! Ma-ko! Han!” kiáltások visszhangoztak.

Han intett az egybegyûlteknek, és érezte, hogy fülig elvörösödik. Még soha nem állt több ezer lény elõtt úgy, hogy azok õt ünnepelték volna. Xaverri segédjeként õ is részesült az elismerésbõl, de ez más volt. Hallani, hogy õt éljenzik, önnön lénye miatt – zavarba ejtõ, de kifejezetten kellemes élmény volt.

– Nos, barátaim – kért megint csendet Mako –, most arra fogom kérni a veteránokat – az elõtte sorakozókra nézett –, hogy maradjunk kapcsolatban egymással, és minden reggel nézzenek be ide, a “Szerencsekastély”-ba. A megbeszélések és a gyakorlatok idõpontjait ki fogjuk függeszteni ennek a teremnek az ajtajára. Most pedig kérek egy hatalmas tapsot a mi bátor önkénteseinknek!

A tömeg éljenzésben tört ki. Szemmel láthatóan sokkal jobban érezték magukat most, hogy tenni készültek valamit ahelyett, hogy gyáván hagynák lemészároltatni magukat.

Miután a tömeg szétoszlott, Mako a veteránokhoz fordult.

– Han és én egy-két napon belül összeállítjuk a csatatervet, aztán tájékoztatunk mindenkit, és nekilátunk a hadgyakorlatoknak. Mire a birodalmiak ideérnek, mindenki tudni fogja, mi a tennivalója, errõl kezeskedem. Ha közben még eszetekbe jutna valaki, akinek már van harci tapasztalata, hozzátok õt is magatokkal. Rendben?

A veteránok jelezték, hogy igen.

– Helyes. Akkor haladéktalanul lássatok neki rendbe szedni a hajóitokat! Erõsítsétek meg a hajótestet, turbózzátok fel a pajzsokat, töltsétek fel a lézereket! Tudjátok, mi ilyenkor a teendõ. Nem szeretném, ha valamelyik hajó a döntõ pillanatban mondana csütörtököt. Akkor máris lássatok neki, rendben?

– Rendben! – felelték kórusban az önkéntesek.

Han és Mako ezután átmentek a kaszinó egyik tárgyalójába, ahol csatlakoztak a csempészek “vezérkarához” – a Csubakka, Roa, Shug Ninx, Salla Zend, Lando Calrissian, Rik Duel és Ana Blue alkotta elit csapathoz. Csak ez a szûk társaság tudott róla, hogy Hannak sikerült megszereznie a birodalmiak csatatervét. A többiekkel egyáltalán nem akarták közölni ezt, egyrészt azért, nehogy túlságosan elbizakodottá váljanak, másrészt mert szép számmal akadtak köztük olyanok, akik még az anyjukat is eladták volna egy marék kreditért.

Leültek az asztal mellé, és Mako elõhívott egy holografikus vázlatrajzot az adatmoduljáról. A jelenlévõk közelebb hajoltak, hogy szemügyre vegyék az asztal fölött lebegõ háromdimenziós modellt.

– Látjátok ezt a pontot? – világította meg lézerrel a hologram egy pontját Mako. – Itt fognak kilépni a hipertérbõl a nagyobb birodalmi hajók. Itt pedig a vámõrség Guardian osztályú könnyûcirkálói jönnek elõ úgy, hogy kagylóhéj alakban fogják körül a Nar Shaddaat. Ezekbõl lesz vagy tizenhat. Aztán lesz még két felderítõhajó, mindkettõ Carrack osztályú, kétoldalt, ott és itt. Világos mindenkinek?

– Igen – felelte Rik Duel.

– Ott hárul, ékformációban fognak jönni az igazi “nagyágyúk”, vagyis a három romboló és a négy nehézcirkáló. Ne feledjétek, hogy a rombolók mindegyike tizenkét TIE-vadászt hordoz, a Carrack osztályú könnyûcirkálók pedig négy-négy felderítõ TIE-vadászt! Ez legalább negyvenkét TIE-vadászt jelent.

A “vezérkar” tagjai aggodalmas pillantásokat váltottak egymással.

– A Csempészmenedék egyre vonzóbbnak tûnik számomra – jegyezte meg Ana Blue. – Még a birodalmiak sem elég õrültek ahhoz, hogy egy aszteroidamezõbe küldjék a flottájukat.

Han igyekezett eloszlatni a félelmeiket.

– Hé, ezek a TIE-ok nem jelenthetnek gondot. Nincs pajzsuk, ezt ne feledjétek! Piszok gyorsak, ez igaz, de elég súrolni õket egy lézersugárral, és… – széttárta a két kezét – …bumm.

Mako egyetértõen bólintott.

– Han már harcolt TIE-vadásszal, és én is ültem bennük az akadémiai kiképzések során. Szerencsére egyikünk sem sokáig, különben nem ülhetnénk itt. A TIE-vadászok pilótái átkozottul jók, de ettõl még nagyon-nagyon rövid életûek.

– Világos – szólalt meg Lando. – Akkor tehát tudjuk, hogy hányan és hogyan fognak ellenünk indulni. De hogyan fogjuk legyõzni õket teherhajókkal és azzal a néhány egyszemélyes vadászgéppel, mint amit Roa is épített?

Mindenki az idõs csempész felé fordult.

– Igen, már majdnem kész van – közölte Roa. – Hatékony kis harci eszköz lesz, meglátjátok.

– Minek fogod nevezni? – kérdezte Blue gonoszkodó vigyorral.

Roa visszavigyorgott a nõre.

– Természetesen Lwyllnek.

Roa és nagy szerelme, Lwyll már tíz éve ízlelgették egymást, de még mindig nem házasodtak össze. A nõt, akárcsak Roát, mindenki ismerte. A szõke, kedves Lwyll a Nar Shaddaa azon kevés lakóinak egyike volt, aki nem az alvilág pénzeibõl, hanem becsületes, tisztességes munkából tartotta el magát. Roa már régóta össze szeretett volna költözni vele, Lwyllnek viszont esze ágában sem volt. Fogadta õt, de más férfiakkal is találkozgatott, és ez iszonyatosan fájt Roának.

Az öreg csempész azonban, ennek ellenére, képtelen volt rászánni magát a nõsülésre. Han és a többiek sokat csipkedték emiatt a határozatlansága miatt. Mindannyian meg voltak gyõzõdve róla, hogy Lwyll a legjobb dolog, ami eddig Roa életében történt.

– Neki akarod vinni a Lwyllt a TIE-vadászoknak? – kérdezte Mako. – És mit szól ehhez az igazi Lwyll?

Roa fájdalmasan felsóhajtott.

– Semmit. Nem fogjátok elhinni, de tegnap… tegnap este felmentem hozzá, és megkértem a kezét.

A többiek szája tátva maradt a csodálkozástól.

– És? – tért magához Blue. – Ne csigázz! Mit mondott?

– Azt mondta, hogy “nem”. – Roa csüggedten összegörnyedt. – Azt mondta, nem akar idõ elõtt özvegy lenni.

– Ezért nem is hibáztathatod – jegyezte meg Lando. Egyikük sem volt házas, és nem véletlenül. A folyamatos életveszély, a kiszámíthatatlan jövõ elérhetetlen vágyálommá tette számukra a normális családi életet.

Csubakka Han felé fordult, és komoly arccal közölt valamit.

– Roa – tolmácsolta Han –, Csubi azt mondja, hogy ha te vuki lennél, akkor legfõbb ideje lenne letelepedned. Az a véleménye, hogy kár lenne elveszítened Lwyllt. Kedveli õt.

Roa elvigyorodott.

– Csubakkának igaza van. Lwyll csodálatos nõ. Éppen ezért lesz ez a csata a csempészi pályafutásom utolsó állomása. Ha túlélem, jó útra térek és megállapodom.

Meglepõ volt ezt hallani. Mindenki tudta, mennyire szereti Roa ezt az életformát.

– Igen, megteszem – állította Roa a csodálkozó arcok láttán. – Lwyll azt mondta, hogy ha megteszem, akkor hozzám jön.

– Nos… ez esetben gratulálok! – mondta Lando. – Ez egyszerûen fantasztikus! Lwyllbõl minden bizonnyal remek feleség lesz.

A többiek is ugyanezen a véleményen voltak.

– Tudom – bólogatott Roa. – Úgyhogy… nem kell egyebet tennem, mint túlélni ezt a csatát…

– Akkor talán nem ártana visszatérnünk rá – javasolta Mako.

– Van egy nagy elõnyünk – jegyezte meg Roa.

– Tényleg? – csodálkozott Mako. – Én eddig egyrõl sem tudok.

Roa tudálékosan elmosolyodott, majd kezével a mennyezet felé mutatott.

– Gondolkodjatok, barátaim! Mi van odafent?

– Egy pajzs, amelyen bõven van mit javítani – felelte komoran Mako.

– Azon túl – segített Roa.

– Közlekedési bóják – mondta Han.

– Azon is túl.

Han eltûnõdött, aztán szélesen elvigyorodott. Salla felnevetett.

– Tudom! Roncsok! Több tucat… több száz hajóroncs és még több szemét.

Roa bólintott.

– Úgy van. Olyan sok roncs van a Nar Shaddaat körülölelõ gyûrûben, hogy ha elrejtõzünk mögéjük, képtelenek lesznek kiszúrni minket. Aztán ha a közelünkbe értek… hopp, elõvágtatunk, és szétcincáljuk õket.

Csubi hangos “hrrrnnn”-nel jelezte tetszését.

Most Makón volt a sor, hogy izgatottan bólintson.

– Mondasz valamit, Roa. És lehet, hogy mûködni is fog. Különösen akkor, ha néhány “fejvesztetten menekülõ” teherhajóval a közelünkbe csaljuk õket.

Mako beprogramozta az adatmodulba a Roa által javasolt sémát. A “vezérkar” kíváncsian figyelte, hogy a Nar Shaddaat körülölelõ roncsgyûrû beúszik a képbe. Ahogy a birodalmi csatahajók gyanútlanul egy helyre gyûltek a két menekülõ teherhajót üldözve – a jobb oldali félteke fölött, ha az ember a Nal Huttát nézte –, csempészhajók sokasága robbant elõ a roncsok rejtekébõl, villogó lézerágyúkkal tüzet zúdítva a birodalmi hajókra.

– Jó, ezzel jelentõs hányadukat kiiktatjuk – szólalt meg Han. – De mi lesz a felderítõhajókkal és az ékalakzat rombolóival, illetve nehézcirkálóival?

Gyászos csend telepedett a társaságra. Hosszú hallgatás után Mako megszólalt:

– Tudjuk, hogy a huttok felbéreltek egy zsoldos csapatot, valószínûleg kalózokat, hogy megvédjék a Nal Huttát. A csigák rá se hederítenek a Nal Shaddaara, örülnek, ha a saját irhájukat menthetik, a zsoldosok kapitánya viszont, ha van egy csepp esze, be fogja látni, hogy együtt jelentõs tûzerõt alkothatunk. Esetleg rávehetjük, bárki legyen is az illetõ, hogy vegyen részt a csatában. Egy próbálkozást mindenképpen megér.

Lando morcosan bámulta a hologramon a Nar Shaddaa felé araszoló rombolókat.

– Azoknak a kalózoknak, ha a Nal Hutta megvédésére bérelték fel õket, elvileg nehézfegyverekkel kell rendelkezniük, nem igaz? Talán még protontorpedójuk is van, azt viszont kétlem, hogy garmadával. Gondolom, nem könnyû protontorpedókat vásárolni elrabolt birodalmi hajókhoz. A birodalmiak aligha örülnek neki, ha a saját hajóikkal kell szembenézniük a csatatérben.

Ez utóbbit olyan cinikusan mondta, hogy a többiek, feszültségük ellenére, elnevették magukat. Han az ékformáció csatahajóit tanulmányozta.

– Ezek a hajók egytõl egyig úgy vannak kialakítva, hogy a tûzerõ javát maguk elé zúdítsák. Kár, hogy nem tudjuk oldalba kapni õket. Túlságosan el leszünk foglalva a könnyûcirkálókkal és a TIE-okkal.

– Itt léphetnének be a képbe a zsoldosok – merengett Mako. – Ha oldalba támadnák a birodalmiakat, jó esélyük lenne elfoglalni a szélsõ hajók valamelyikét. Azt hiszem, ez bõséges jutalom lenne számukra!

– Igen… ha el tudjuk terelni a birodalmiak figyelmét, hogy oldalba támadhassák õket – tette hozzá Han.

Rik Duel tûnõdve megsimogatta rövid, elegáns szakállát.

– Ehhez az kellene, hogy egy újabb flotta rohanja le õket szembõl.

– De nincs annyi hajónk, hogy két részre osszuk az erõinket – emlékeztette Roa. – Ha megtesszük, könnyen rajtaveszthetünk.

– Ha viszont nem tesszük meg, akkor a Nar Shaddaat veszítjük el – mutatott rá Lando. – Én nem vagyok exbirodalmi tiszt, mint Han, de azért tudom, mindenképpen meg kell akadályoznunk a csatahajókat abban, hogy a Nar Shaddaa felé fordítsák ágyúikat és szétlõjék a pajzsunkat. Ezek az öreg szerkezetek néhány sortûznél biztosan nem bírnák tovább, és ha felmondják a szolgálatot, már semmi nem akadályozhatja meg a birodalmiakat, hogy letarolják az otthonainkat.

– Landónak igaza van – bólogatott Shug Ninx. – Kell valami, amivel lefoglalhatjuk a rombolókat és a nehézcirkálókat, hogy a zsoldosok, ha vállalják, oldalba támadhassák õket. Valahogy el kell vonnunk a figyelmüket.

– Nos, egy szembõl feléjük száguldó hajóraj biztosan lekötné a figyelmüket – mondta Salla. – A kérdés csak az, hogy honnan kerítsünk további hajókat. Nekünk épp elég feladat lesz ezeket itt lekötni – mutatott a hologramon a TIE-vadászokra és a könnyûcirkálókra.

Han a hologramot nézte, és azon tûnõdött, milyen valóságosnak tûnnek a hajók, egészen az utolsó TIE-vadászig. Milyen kár, gondolta, hogy nem tudunk egy hologramot a birodalmiak elé vetíteni… És ekkor hirtelen világosság gyûlt a fejében.

– Hát persze! – kiáltott fel. – Megvan! Ennek mûködnie kell!

Az asztal körül néma csend lett, mindenki a koréliait figyelte. Han izgatottan a barátaira vigyorgott.

– Hé, azt hiszem, már tudom, hogy ki fogja rendelkezésünkre bocsátani az elterelõ támadáshoz szükséges flottát!

Csubakka rájöhetett, mire ihlette a hologram Hant, mert hatalmas öklével az asztalra csapott, és egyetértõen felüvöltött. A “vezérkar” többi tagja értetlenül bámulta õket.

– Mi? – kérdezte Lando. – Tessék? Mit találtál ki?

Han izgatottságában ügyet sem vetett a barátjára. Felpattant, és Makóhoz lépett.

– Sürgõsen beszélnem kell valakivel. Van az igazgatónak komegysége?

A “Szerencsekastély” igazgatója – érthetõen – boldogan bocsátotta Han rendelkezésére a készüléket.

12. fejezet

Álmok és rémálmok

Bria Tharen a kormányzó mellett állt a Teth körül keringõ ûrállomás kilátóján. A teraszt jobbára erõtér ölelte körül, így semmit sem lehetett látni Bria és a környezõ vákuum között. Se elõtte, se kétoldalt, se fölötte – bármerre nézett, csak a feneketlen ûrt vagy az alant gömbölyödõ bolygót láthatta. A hidegrázás kerülgette a tõle alig néhány méterre lévõ hideg, gyilkos semminek még a gondolatától is.

Nyugtalansága ellenére elbûvölõ mosolya egy pillanatra sem halványult sugárzó arcáról. Amikor elfogadta ezt a megbízatást, már elég jó színésznõvé érett ahhoz, hogy automatikusan el tudja rejteni érzelmeit a külvilág elõl. Ennyi alakoskodás után, gondolta nem csekély öniróniával, díjat érdemelnék. Milyen kár, hogy nem létezik egy “Az év titkos ügynöke” díj…

A gondolat olyan nevetséges volt, hogy Bria egy pillanatig õszintén mosolygott. Shild átkarolta, gyengéden megszorította a vállát, és az ûr felé mutatott.

– Nézd, drágám! Ott jönnek!

A kilátón álldogáló magas rangú tisztviselõk tapsolni kezdtek, ahogy a birodalmi flotta behömpölygött a látómezejükbe.

Bria mosolygott és tapsikolt, amikor a rombolók, a könnyû és nehézcirkálók gyakorlatilag “testközelbe” értek. A TIE-vadászok úgy röpködtek ide-oda közöttük, mint apró vérszívók a legelészõ csorda körül.

Shild egzaltált vigyorral szemlélte a flottáját. Megint magához szorította Briát, aztán ünnepélyesen kijelentette:

– A mai nap a rend és a törvény egy új korszakának a kezdetét jelenti a Külsõ Perem számára, drágám! – mondta “politikus” hangján, majd cinkosan suttogva hozzátette: – És egy új élet kezdetét kettõnk számára!

Bria kérdõn a kormányzóra nézett.

– Komolyan, Sarn? Hogyan?

Shild továbbra is suttogva beszélt, de hangjából keménység, eltökéltség sugárzott.

– Ha a flottám letarolta a Nar Shaddaat, és… földre kényszerítette a huttokat, akkor a hatalmam megkérdõjelezhetetlen lesz ebben a szektorban. És ha megcsapoltam a huttok gazdagságát, a kisebb klánokét és a Desilijicét, akkor elég pénzem lesz ahhoz, hogy megnöveljem a seregeimet.

Miért érzem mindig úgy, hogy kampánybeszédet mond? tûnõdött Bria.

– A Desilijicét? – kérdezte. – És a Besadiit miért nem?

– A Császár kifejezett óhaja – felelte Shild. – Hasznosak számára, szakképzett rabszolgákkal látják el a birodalmat. A Besadiinak továbbra is virágoznia kell.

Bria jól megjegyezte ezt az információt, hogy alkalomadtán átadhassa Rionnak. Palpatine még a hutt belpolitikára is befolyással van? Létezik egyáltalán valami, amit a Császár még nem próbált meg a saját javára fordítani?

– Ah, így már értem – bólintott.

– Bizony a Császár ravasz fickó – mondta még mindig suttogva Shild. – De… talán… nem eléggé.

– Ezt hogy érted, Sarn? – kérdezte döbbenten Bria.

A kormányzó elvillantott egy “nyilvános” mosolyt, de volt valami a tekintetében, ami nyugtalanná tette Briát.

– Attól tartok, hogy a belsõ világok forrongása és a felsõ vezetésben dúló rivalizálás közepette imádott Császárunk túlterjeszkedett. Kezdi elveszíteni a befolyását a Külsõ Peremen. A birodalmi erõk annyira szét vannak szórva ezekben a szektorokban, hogy egy határozott vezetõ, megfelelõ katonai erõ birtokában egyszerûen… elszakíthatná õket a Birodalomtól.

Bria szeme elkerekedett a rémülettõl. Ez polgárháborúról beszél! Tisztában van vele?

Shild félreértette az arckifejezését a csodálat, az elismerés jelének vélte. Önelégülten elmosolyodott.

– Ó, ne hidd, drágám, hogy nekem nem jutott eszembe! Miért is ne válhatna a Külsõ Perem a Birodalomtól független szektorrá, mint az Egyesült Szektor? Ha elegendõ katonai hatalmam lenne, függetlenséget és gazdasági fellendülést ajándékozhatnék a Külsõ Peremnek. Fantasztikus lenne!

Briának össze kellett préselnie a száját, hogy ne essen le az álla. Xendor talpnyalóira, hát mi ütött ebbe? Mindig is arrogáns volt, de most mintha megõrült volna!

Lehetséges lett volna, hogy a kormányzó valamilyen… befolyás alá került? Bria tudta, hogy egyes idegen fajok telepatikus képességekkel rendelkeznek, de még sohasem hallott olyan esetrõl, hogy ilyen hatással lettek volna valakire. Lehet, hogy Shild egyszerûen begolyózott. Ez lehetséges magyarázatnak tûnt volna, ha Sarn szemében a téboly lángjai lobognak. Csakhogy ilyesminek nyoma sem volt. A kormányzó tekintetébõl az elszánt hivatástudat fénye világított.

– És ha már dicsõségre vezettem a Külsõ Peremet – megint magához szorította Briát –, akkor lehetõvé válhat, hogy figyelmemet a galaxis… nos, mondjuk úgy, lakottabb térségeire irányítsam. Sok elégedetlen világ akad a Birodalomban, amely alig várja, hogy egy új vezetõ felkarolja az ügyét. Én megadhatnám nekik mindazt, amire vágynak.

Ezt nem akarom elhinni! Ez azt képzeli, hogy szembeszállhat a Császárral!

Bria ettõl annyira megrémült, hogy már Shild közelében se mert megmaradni. Palpatine-nak mindenhol voltak informátorai, valószínûleg ebben a pillanatban is figyelték õket. Márpedig ha a Császár tudomást szerez Sarn nevetséges ambícióiról, kíméletlenül el fogja taposni. Mint egy bogarat.

A flotta eleje ebben a pillanatban ért a kilátó elé. Shild elengedte Briát, és kilépett a platform szélére, hogy tisztelegjen a katonái elõtt. Kormányzói egyenruhájában impozánsan karcsú és elegáns volt.

Bria a kijárathoz hátrált. Legszívesebben elmenekült volna, messzire Sarntól és õrült ötleteitõl, melyekkel a romlást fogja magára hozni. Kiderítem, mit tervez, ígérte magának, aztán eltûnök.

Elfogta az undor, az az ösztönös, könyörtelen félelem, amelyet a gyógyíthatatlan ragályos betegségben szenvedõ mellett érez az ember. Sarn ettõl a perctõl fogva már csak egy élõhalott volt számára. Meglepõ módon sajnálta, hogy a kormányzó elkapta ezt a “betegséget”, ezt az esztelen, hatalom utáni sóvárgást. A kormányzó mindig is jól bánt vele, a megbízatása ennél sokkal rosszabbul is alakulhatott volna.

Egy õrült pillanatig késztetést érzett, hogy beszéljen Sarnnal, hogy megpróbálja jobb belátásra bírni, de aztán gyorsan elvetette a gondolatot. A kormányzó tudta, hogy intelligens nõ, és becsülte is ezt benne, de azt már nem tûrte el, hogy az a személy, akit csupán szexuális eltévelyedései leplezésére tart maga mellett, beleszóljon az ügyeibe.

A flotta java már elhaladt a kilátó elõtt. Még csak néhány perc, és elhagyják a Teth gravitációs mezõjét, hogy aztán megkezdjék útjuk elsõ szakaszát a hipertéren át. Ez, ha Bria jól tudta, az Y’Toub rendszerbe fog vinni. A végállomás viszont…

Han. Már biztosan nincs a Nar Shaddaan. Miután visszament hutt fõnökeihez, és átadta nekik Shild válaszát, Bizonyára elszelelt. Han mindig is tudott vigyázni magára. Eszébe se jutna, hogy szembeszálljon a lehengerlõ erõfölényben lévõ birodalmi flottával.

Vagy talán mégis?

Briát enyhe remegés fogta el. A koréliai nõ megfordult, bement a recepcióra, leült és kért egy csésze stimteát. Míg a teát kortyolgatta, arról igyekezett meggyõzni magát, hogy Han bizonyára már régen elhagyta a Nar Shaddaat, és messze jár Greelanx admirális gyilkos csapataitól.

A szíve mélyén azonban tudta, hogy ez nincs így. Han… õ aztán nem fogja harc nélkül feladni. Bria keze most már olyan erõsen remegett, hogy a tea kilöttyent a csészébõl. Letette a csészét, behunyta a szemét, és megpróbált erõt venni magán. Mi lesz, ha szembeszáll velük? Mi lesz, ha megölik Hant? Valószínûleg sohasem fogom megtudni, mi lett a sorsa…

És ez volt a legszörnyûbb az egészben.

Soontir Fel kapitány a Pride of the Senate hídján állva arra várt, hogy a parancsnoki hajót magába nyelje a hipertér. Szürke egyenruhájában, amelyet a rangjelzése mellett kitüntetések egész sora színesített, nemcsak jóvágású tiszt volt, hanem tekintélyt sugárzó is, akiben az emberei feltétel nélkül megbíztak.

A tiszt, egyike a birodalmi flotta legfiatalabb kapitányainak, magas, karcsú férfi volt, széles vállal és elképesztõ izomzattal. Fekete hajával, markáns vonásaival olyan volt, mintha a flotta valamelyik verbuváló holoplakátjáról lépett volna le.

Fel tehetséges, lelkiismeretes tiszt volt, akiért rajongtak az emberei. Különösen a TIE-vadászgépek pilótáival volt jó kapcsolatban. Soontir egykor maga is TIE-pilóta volt, akinek a hõstettei és bravúrjai azóta már-már legendává váltak.

A kapitány gyakran kívánta vissza a régi idõket. Most is szívesebben ült volna lent, a TIE-osztag szobájában, lazítva, stimteát kortyolgatva, viccelõdve a többiekkel. A mostani beosztásával sehogy sem tudott kibékülni. Egyrészt a romboló lomha, öreg teknõ volt, különösen a modern csillagrombolókhoz viszonyítva. Mit meg nem adott volna, ha azok egyikét irányíthatta volna.

Ugyanakkor eltökélt szándéka volt a legjobbat kihozni magából a Pride kapitányaként is. Gondosan áttanulmányozta Greelanx csatatervét, és nem volt lenyûgözve. Persze, a terv mindenben megfelelt a nagy könyvben leírtaknak, viszont túl rugalmatlan volt, és túl sok feltételezésre alapozott.

Elõször is, Greelanx biztosra vette, hogy a Nar Shaddaa csempészközössége nem több egy szervezetlen csõcseléknél, és ennélfogva képtelen koordináltan védekezni. Soontir Fel akárcsak Greelanx – vámõrségi járõrhajón is volt kapitány, így tapasztalatból tudta, hogy ezek a csempész pilóták ugyanolyan jól repülnek, mint a birodalmiak. Gyorsak a reflexeik, kitûnõen céloznak és már-már esztelenül bátrak – ami rendkívül veszélyes ellenfelekké tette õket.

A csempészfajta csökönyös és magának való, de ha akad egy vezetõ, aki összefogja õket, vélte Fel, akkor igenis számottevõ ellenállást jelenthetnek.

Másodszor, mivel Greelanx meg volt gyõzõdve róla, hogy a csempészek nem fognak ellenállni, feleslegesnek tartotta a meglepetésszerû rajtaütés taktikáját alkalmazni. A terv szerint a Nar Shaddaa közelében kellett elõbukkanniuk a hipertérbõl, jóval a hold radarjainak hatósugarán belül.

Fel hajlott azt gondolni, hogy az admirális alábecsülte az ellenséget. Az efféle elbizakodottság pedig leggyakrabban vereséget szül.

De még mindezeknél is jobban zavarta Fel kapitányt, hogy a “Delta Zéró” parancs végrehajtását várták tõlük. Fel tudta, hogy ez nem az admirálistól származik, hanem Sarn Shildtõl, de azért Greelanx legalább megpróbálhatta volna rávenni a kormányzót a parancs visszavonására. A Császár azt kérte, hogy számolják fel a Nar Shaddaaról és környékérõl kiinduló illegális kereskedelmet – különösen a fegyverkereskedelmet –, arról azonban egy szó sem esett, hogy a hold felszínét le kell tarolni. Fel éppen elég harctéri tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy tudja, a hold lakói ugyanolyan elszántan fognak küzdeni, mint a sarokba szorított koréliai vrelt. Hiszen az otthonaikat, a családjaikat kell megvédeniük.

Millióan és millióan lakták a Nar Shaddaat, akik csak közvetve voltak érintve az illegális kereskedelemben. Öregek, gyerekek… Soontir megborzongott. Ez lesz az elsõ parancsra végrehajtott tömegmészárlása. Eddig megúszta, most azonban eljött az elkerülhetetlen. Hajlandó lesz végrehajtani a parancsot, de nem fogja jól érezni magát tõle.

Fel tudta, hogy a bombázás után ûrkompokat kell leküldenie katonákkal, hogy elvégezzék a nagytakarítást, amit neki, mint lelkiismeretes parancsnoknak, majd személyesen kell felügyelnie. Füstölgõ romok és szénné égett holttestek víziói ostromolták meg az agyát. Fel vett egy mély lélegzetet. Elég, parancsolta magának. Úgysem tehetsz ellene semmit. Feleslegesen gyötrõd magad.

Az Imperial Destiny felgyorsult, aztán bekapcsoltak a hiperhajtómûvei, és eltüntették szem elõl. A Peacekeeper követte.

– Megvan a vektor, parancsnok? – fordult a navigátorához Fel. Már éppen elég volt az értelmeden merengésbõl.

– Igen, kapitány.

– Nagyszerû. Rosk parancsnok, készüljön fel a fénysebességre! Ha szólok, indítsa a hiperhajtómûveket!

– Értettem, uram.

Fel tekintete a navigációs kijelzõn virító koordinátákra tapadt.

– Most – adta ki a parancsot.

– Értettem, uram.

A csillagok vonalakká mosódtak. A Nar Shaddaa sorsa megpecsételõdött.

Winstel Greelanx admirális is a hídon állt a parancsnoki romboló fedélzetén, és révetegen a hipertér csíkos mintázatát nézte. Neki is megvoltak a maga kételyei a küldetést illetõen, de ezek egészen más természetûek voltak, mint amik a kapitányait, Reldo Dovlist és Soontir Felt gyötörték.

Greelanx tisztában volt vele, hogy Fel gyengének tartja a csatatervet. Dovlis már kevésbé intuitív volt, és idõsebb lévén fenntartás nélkül követte a felettese utasításait. Miatta nem kellett aggódnia Greelanxnek. Fel viszont… az admirális érezte, hogy még gondjai lehetnek vele.

Bánatosan felsóhajtott. Bárcsak tényleg olyan egyszerû lenne ez az ügy, mint amilyennek a felszínen látszik. Lerohanni a Nar Shaddaat, eltörölni a hold színérõl a nyamvadt csempészeket, aztán blokád alá venni az Y’Toub rendszert. Bárcsak ilyen egyszerû lett volna. De nem volt.

Egy napra rá, hogy Shild behívta a tethi irodájába és átadta neki a parancslevelet, az admirális szigorúan titkos üzenetet kapott a személyi adatmodulján. Az üzenet olyannyira titkos volt, hogy Greelanx nem is merte másra bízni a megfejtését még droid titkárára sem. Ehelyett leült, elõszedte a kulcsot, és karakterrõl karakterre átírta egy írólapra.

Az utasításnak megfelelõen az admirális nem készített másolatot, sõt miután elolvasta az üzenetet, az írólapot is megsemmisítette.

Greelanx többször is újrafejtette az üzenetet, aztán a kulcsot is ellenõrizte, mert egyszerûen nem akart hinni a szemének. Hibát azonban sehol nem talált. Minden egybevágott. Az üzenet a birodalmi titkosszolgálat legfelsõbb szintjérõl érkezett, az Excommtól, mely kizárólag a Császárnak és magas rangú segédjének, Lord Vadernek tartozott elszámolással.

Greelanx még soha nem kapott ilyen furcsa üzenetet, pedig már harminc éve szolgálta a haditengerészetet. Az üzenet így szólt:

“Winstel Greelanx admirálisnak kizárólag, saját kezébe. Elolvasás után megsemmisítendõ. A Nar Shaddaa/Nal Hutta megbízatást illetõen.

A Császár érdekében flottájának harcba kell szállnia az ellenséggel és vereséget kell szenvednie. Igyekezzen minimális veszteséggel, fegyelmezetten visszavonulni. Ismétlem: VESZTENIE kell, admirális. Ne kérje a parancs megerõsítését, és ne ossza meg senkivel! Ha nem az utasításainknak megfelelõen jár el, súlyos következményekkel számolhat.”

Mit jelenthet ez az egész? – tûnõdött Greelanx. Valaki a legfelsõbb vezetésbõl azt akarja, hogy Sarn Shild akciója kudarcot valljon. De ki? És miért?

Greelanx nem volt különösebben intelligens ember, de épp eleget tapasztalt ahhoz, hogy tudja, hiába figyelmeztetné Shildet, az nem hinne neki. Még örülhetne neki, ha a kormányzó nem nézné bolondnak. A kódolt üzenet idõérzékeny volt nem lehetett lemásolni, csak manuálisan, és pár perccel a letöltése után végleg eltûnt.

Ráadásul még ott voltak a huttok is, akik már megvesztegették õt. Milyen ironikus! Az ellenség azért pénzelte le, hogy végrehajtsa az Excomm parancsát. Bár igaz ami igaz, akkor is elfogadta volna az ajánlatot, ha nem kapja meg azt a titkos üzenetet az Excommtól.

Köze lenne a két dolognak egymáshoz? Vagy csak a véletlenek játéka az egész?

Az admirálist egyre inkább nyugtalanította ez a bizonytalanság. Mit tegyen? Vegye fel a kapcsolatot a legfelsõbb vezetéssel? Beszéljen a kormányzóval? Vagy vigye el az Imperial Destinyt az ûr egy távoli pontjára, és szökjön meg egy ûrsiklóval?

Ez utóbbi tûnt a legkevésbé kockázatosnak. Elmenekülhetne az Egyesült Szektorba, vagy valahová még messzebb.

De ha megtenné, kapcsolt, akkor a családján állnának bosszút. A fián, a lányán és a feleségén. Talán még a két szeretõjét is megölnék.

Greelanx nem rajongott különösebben a feleségéért, de azért nem akart neki rosszat. A két gyerekét pedig – mindketten családosok voltak, és már egy unoka is úton volt – egyenesen imádta.

Nem, döntötte el, nem fogja veszélybe sodorni õket. Most, hogy a hadmûvelet elindult, már csak egyet tehet: engedelmeskedik, és reméli a legjobbakat. Meg azt, hogy az a fiatal csempész, aki elhozta neki a huttok ajánlatát, nem sejtett meg semmit. Vagy úgyis mindegy lenne?

Maga sem tudta, abban viszont biztos volt, hogy nem szívesen fogja megölni, ha útjába kerül. A fickó intelligens fiatalembernek tûnt, és Greelanx fogadni mert volna rá, hogy korábban már viselt birodalmi egyenruhát. De akkor miért hagyta el a flottát, és miért állt be csempésznek? És én?, nézett önmagába. Én hogyan kerülhettem ekkora bajba? És az ég szerelmére, hogyan fogok kimászni belõle?

Durga, a hutt az irodájában dolgozott, amikor az egyik szolgadroid beviharzott.

– Uram! Uram! Lord Aruk rosszul van! Kérem, jöjjön!

A fiatal hutt lekúszott az adatmodulja mellõl, és követte a besadii rezidencia folyosóinak útvesztõjén át. Az õse mozdulatlanul, kifordult szemekkel hevert a szánján. A háziorvosa, egy Grodo nevezetû hutt és két orvosdroid sürgölõdött körülötte.

– Mi történt? – kérdezte kifulladva Durga. – Helyre fog jönni?

– Még nem tudjuk, uram – vetette oda az orvos. Gyors, precíz mozdulatokkal dolgozott. Beadott valamit Aruknak egy injektorral, aztán oxigént adagolt. A keringésstimuláló egység már fel volt helyezve a hutt vezér mellkasára, hogy a szívverése egyenletes legyen.

Aruk nyelve ernyedten lógott ki a zöld nyálkás szájból. A látvány megrémítette Durgát. Az ifjú hutt néhány méterre az apjától lefékezett; nem akart útban lenni.

– Az írnokkal beszélt, valami munkát akart rábízni, amikor a droid elmondása szerint váratlanul összeesett.

– Mi történhetett? – aggodalmaskodott Durga. – Hívjam az õrséget? Lezárassam a kijáratokat?

– Felesleges lenne, uram – felelte Grodo. – A rossz vérkeringése miatt vesztette el az eszméletét. Hányszor figyelmeztettem az õsét, hogy…

– Igen, igen, emlékszem – torkolta le Durga. Idegességében megmarkolta egy faragott asztal szélét, és addig nyomta-feszítette, míg a kemény fa szét nem reccsent a keze alatt.

Pár perccel késõbb Aruk pislogott néhányat, megrázkódott, aztán lassan feltápászkodott, és tanácstalanul körülnézett.

– Mi az? – szólalt meg rekedt hangon. – Mi történt?

– Elájult, nagyuram – tájékoztatta Grodo. – Vélhetõen nem kapott elég oxigént az agya.

– Bizonyára a rossz vérkeringésem miatt – morogta Aruk. – Nos… mindenesetre most jól vagyok, bár a fejem kissé lüktet.

– Adhatok valami enyhe fájdalomcsillapítót, ha gondolja – ajánlotta az orvos, és már nyúlt is az injektorért. Néhány perccel késõbb Aruk megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Most már sokkal jobb.

– Lord Aruk – mondta szigorú hangon az orvos –, meg kell ígérnie, hogy a jövõben jobban vigyáz magára! Legyen ez az eset intõ példa.

Aruk hatalmas mellkasából mély morgás tört fel.

– Az én koromban azt csinálok…

– Kérlek, apám! – állította le Durga. – Hallgass Grodóra! Jobban kell ügyelned magadra!

A besadii lord mordult még egyet, aztán felsóhajtott.

– Rendben van. Megígérem, hogy legalább fél órát fogok mozogni mûiden egyes nap. És lemondok a vízipipáról.

– Meg a zsíros ételekrõl! – kiáltotta gyõzedelmesen az orvos, megragadva az alkalmat.

– Jól van – dörmögte Aruk. – Mindenrõl, a nalafabékákat kivéve. Róluk nem vagyok hajlandó lemondani.

– Azt hiszem, ezt az egy élvezetet meghagyhatjuk excellenciádnak – mondta a gyõztes nagyvonalúságával Grodo. – Ha nem fogyaszt több zsíros ételt, akkor mindennap ehet nalafabékát, természetesen ésszerû mennyiségben.

Durga boldogan odakúszott az apjához, és vaskos nyakára tette apró kezét.

– Vigyáznod kell magadra. Én is veled fogok tornázni. Úgy sokkal mulatságosabb lesz.

A fia közelsége jobb kedvre derítette Arukot.

– Jól van, gyermekem. Megígérem, hogy ezentúl jobban odafigyelek magamra.

– A Besadiinak szüksége van rád – mondta Durga. – Te vagy a legnagyobb vezérünk, apám!

Aruk a rend kedvéért még füstölgött egy kicsit, de Durga tudta, a törõdése elégedettséggel töltötte el. Az ifjú hutt az orvos és a két droid gondjaira bízta az õsét, és visszatért az irodájába.

A történtek nagyon megrázták. Egy pillanatra azt hitte, hogy Aruk haldoklik, és neki minden átmenet nélkül vállalnia kell azt, amire – most már biztos volt benne – még nincs felkészülve.

Éppen most, gondolta. A birodalmi flotta talán már úton is van a Nar Shaddaa felé.

Aruk azt mondta neki, hogy nem kell aggódnia, mert a birodalmiak nem fognak ártani sem a Besadiinak, sem az Ylesián ténykedõ t’landa tileknek.

– Mi látjuk el õket rabszolgákkal – érvelt az agg hutt. – A Birodalomnak szüksége van rabszolgákra, ennélfogva szüksége van a Besadiira is.

Durga buzgón remélte, hogy az apja nem tévedett…

13. fejezet

Varázslat

Han, Csubakka és Salla Zend a huzatos leszállón álltak, és várták, hogy a Phantasm rámpáján megjelenjen a pilóta. Még néhány másodperc, és egy magas, fekete hajú nõ bújt elõ a hajó belsejébõl. Amint észrevette Hant, integetni kezdett.

– Ez õ! – mondta Han izgatottan Sallának. Csubi barátságos morgással elõrelendült.

– Solo! – kiáltotta az újonnan érkezett. – Csubakka!

– Xaverri! – kiáltotta vissza Han. Õ is a nõ elé indult. Mint két mágnes ellentétes pólusa rohantak egymás felé.

Átölelték és megszorongatták egymást, de a csókok csak a másik homlokán cuppantak. Han odavezette a vendégüket Sallához.

– Xaverri, õ Salla. Csempész és igazi mûszaki zseni.

– Örülök! – nyújtott kezet a mágusnõnek Salla.

– Részemrõl a szerencse – fogott vele kezet Xaverri. – Solo barátja az én barátom is.

Han kényelmetlenül érezte magát. Még soha nem mutatta be egymásnak két barátnõjét. Azon tûnõdött, vajon Xaverri ugyanott szeretné-e folytatni, ahol hónapokkal korábban abbahagyták. Salla, érthetõen, nem örült volna ennek.

De akkor is… gondolta dacosan… nem vagyunk házasok vagy ilyesmi.

Ennek ellenére gondosan ügyelt arra, hogy Salla mellett ballagjon a leszállóról lefelé menet – Xaverri egyik táskájával a kezében.

Késõbb, amikor kenyeret és traladonsajtot falatoztak a kedvenc koréliai büféjében, Han elõadta a tervét Xaverrinek.

– Akkor foglaljuk össze röviden! – mondta gondterhelten Xaverri. – Te azt szeretnéd, hogy holoillúziót vetítsek a birodalmiak elé, azt a látszatot keltve, hogy egy egész sereg csempészhajó száguld feléjük. Az illúziónak elég valóságosnak kell lennie és elég hosszú ideig kell tartania ahhoz, hogy a birodalmiak rájuk vessék magukat. Jól értettem?

– Tökéletesen – bólintott Han. Õ maga is csak most fogta fel, mit kér Xaverritõl. A mágusnõ még soha nem hozott létre ekkora méretû illúziót. Talán más sem.

Xaverri megingatta a fejét. Hosszú, fekete haja a mellére omlott.

– Nem kérsz túl sokat, Solo?

– Hé – próbált vigyorogni Han –, gondolj rá úgy, mint egy igazi kihívásra. Ez lesz az eddigi legnagyobb trükköd!

– Minden holoillúzióhoz vetítõk kellenek – emlékeztette Xaverri. – Honnan szerzünk ennyit?

– Arra gondoltam, hogy felhasználhatnánk a kaszinók háromdé projektorait – állt elõ a kész válasszal Han. – Tudod, azokkal, amikkel a játéktermekben lévõk elé vetítik az élõmûsorokat, hogy a vendégek vidáman játszhassak el az utolsó gatyájukat is.

Xaverri összevonta a szemöldökét.

– Talán. De hiába hozunk létre egy virtuális flottát, ha a birodalmiak szenzorai semmit nem fognak mutatni.

– És ha zavarójeleket adnánk le? – javasolta Salla. – Ha megbolondítanánk a szenzorjaikat?

A mágusnõ ezen eltûnõdött egy darabig, végül határozottan bólintott.

– Azt hiszem, kezd összeállni a kép. Lehet, hogy mégis meg tudom csinálni…

Han elõrehajolt.

– Igen? És hogyan?

Xaverri ivott egy kortyot, merengett egy kicsit, aztán közölte:

– A közlekedésirányító bójákkal fogunk hamis adatokat sugározni a birodalmiak felé. Így nemcsak látni, hanem mûszeresen is érzékelni fogják, hogy van elõttük valami.

Salla izgatottan összecsapta a két kezét.

– Ez az! Tökéletes!

Xaverri a másik nõre mosolygott.

– De ehhez segítségre lesz szükségem. Hackerekre, akik átprogramozzák a bójákat, és megbízható mûszerészekre, akik átépítik a vetítõket. Ismersz ilyeneket?

Salla vigyorogva kinyújtotta a kezét, Xaverri pedig belecsapott.

– Lefogadhatod, hogy igen, Xaverri – mondta a csempésznõ. – Shug és én megcsináljuk.

Csubakka lelkesedésében akkorát ordított, hogy a közelben elhaladó felszolgálódroid elejtette a tálcáját, és riadtan visszaiszkolt a konyhába.

– Csubi azt mondja, hogy rá is számíthattok – tolmácsolta Han. – Xaverri… gondolom, egy turné kellõs közepérõl szólítottunk el. Azt akarom, hogy tud: kárpótolni fogunk a veszteségekért.

– Hé, Solo, ne sértegess! – tolta le a mágusnõ. – A Császárnak készülünk borsot törni az orra alá, nem? Hogy hagyhatnék ki egy ilyen bulit?

Mire Han és Csubi megérkeztek a “vadászpilótáik” eligazítására, a többiek már csak reájuk vártak. Mako, hogy csillapítsa az egybegyûltek feszültségét, kivonult a színpadra, és vicceket mesélt. Amikor aztán a két jó barát belépett a terembe, a pulpitusra csapott, és katonásan elordította magát:

– Figyelmet! Elég a komolytalanságokból, lássunk neki a munkának! És jól nyissátok ki a fületeket, mert a ti életetekrõl van szó!

Mako megvárta, hogy minden tekintet rászegezõdjön, aztán folytatta:

– Most elmondom nektek, hogy fogjuk móresre tanítani a birodalmiakat. Hogy mikor fognak támadni, azt pontosan nem tudhatjuk, azt azonban sejtjük, hogy milyen taktikát fognak követni. Hogy honnan? Onnan, hogy a birodalmi flottának kész sémája van minden elképzelhetõ helyzetre, és a tisztjeik arra vannak kiképezve, hogy azokat kövessék, akár tetszik nekik, akár nem. A mi jó öreg Han cimboránk egykor birodalmi tiszt volt, úgyhogy megerõsítheti a szavaimat. Jól mondtam, Han?

Han felment a színpadra, és bólogatni kezdett.

– Makónak igaza van! – ordította, mert Makóval ellentétben neki nem volt mikrofonja. A barátja intett neki, hogy menjen oda hozzá, és ossza meg vele a szónoki emelvényt. Han bepréselte magát melléje.

– Szóval az efféle mûveleteknél azt szokták tenni, hogy egy távoli ponton összegyûlnek, és harcrendbe állnak. Ha szerencsések vagyunk, idõben kiszúrhatjuk õket a szenzorjainkkal. Ha csak az utolsó percben vesszük észre õket, akkor pillanatok alatt fel kell szállnunk a hajóinkkal. Készek vagytok rá?

A csempészek kórusban igennel feleltek.

– Helyes – örült neki Han. – Szóval felfejlõdnek, és valószínûleg elvégeznek egy utolsó mûszaki ellenõrzést. Aztán végrehajtanak egy mikrougrást, amivel egybõl a Nar Shaddaa közelében teremnek, persze túl a felszíni fegyvereink hatósugarán. Csakhogy mi nem a felszínrõl fogjuk elindítani az ellentámadást. A flottánk egy része a roncsövezet szemete közé fog elrejtõzni, a többiek pedig átmenõ forgalomnak álcázzák magukat. Néhány kisebb vadászgép, mint például Roa Lwyllje, felderítõ repüléseket fog végrehajtani. A többiek a nagyobb teherhajók rakterében vagy a külsejükre tapadva fognak várakozni. Azok, akik mit sem sejtõ civil hajóknak álcázzák magukat, látványosan pánikba fognak esni a birodalmi hajók láttán. Eddig világos?

– Igen! Persze! – kiáltották lelkesen a csempészek. A gondolat, hogy végre rendesen odapörkölhetnek az arrogáns birodalmiaknak, egészen felvillanyozta õket.

Mako vette át a szót.

– Nos, ez lesz az a pont, amikor a birodalmiak elõreküldik a salátát.

Az elsõ sorban az egyik kapitány felemelte pikkelyes mancsát.

– Milyen salátát, Mako?

Han és Mako egymásra néztek, s mindketten felsóhajtottak.

– Elnézést – folytatta Mako. – Salátának a nagyobb felderítõhajókat és a TIE-vadászaikat szoktuk nevezni, Valószínûleg két Carrack osztályú könnyûcirkálóról lesz szó. Mindegyik négy felderítõ TIE-vadászt hordoz. Ezeket együtt nevezzük salátának, világos?

– Világos! – bólogatott a csempész, bár látszott rajta, még mindig nem érti, miért kell éppen salátának nevezni az elõõrsöt.

Mako elvigyorodott.

– És azért saláta, mert a birodalmiak mindig ezzel próbálják megetetni az ellenséget. Úgy fogják beállítani, mintha a felderítõk és az õket követõ néhány kisebb hajó alkotná a flotta magvát. Pedig a fõétel csak ezután következik. Az admirális valahol hátrébb fog várakozni a rombolóival, hogy csak akkor bújjon elõ ránk szórni áldását, ha már szétforgácsoltuk erõinket az elõõrs hajói között.

– De rajtunk nem fog kifogni! – rikoltotta egy csempész a hátsó sorok valamelyikébõl.

– De nem ám. Úgy fogunk tenni, mintha minden erõnkkel a “salátára” vetettük volna magunkat. Figyeljétek csak!

Mako ismét átadta a szót Hannak, õ maga pedig a csata holografikus szimulációján segített nyomon követni a történéseket.

– Mint a szimuláción láthatjátok, két csoportra fogunk oszlani: az Elsõ és Fõ Csapásmérõ Egységre. Az Elsõ Csapásmérõ Egységet azok a kisebb hajók fogják alkotni, melyeknek nincs komolyabb fegyverzetük, plusz csatlakozik még hozzájuk néhány zsoldos kapitány átalakított vámõrségi hajójával. Akkor most következzen azoknak a neve, akik az Elsõ Csapásmérõ Egységbe fognak tartozni.

Han felolvasta a listát.

– Rendicsek. Késõbb majd azt is meg fogja tudni mindenki, pontosan hol kell lennie, mikor és mi lesz a tennivalója. Elõtte azonban szeretném, ha mindenki egy összképet kapna arról, ami ránk vár. – Mako átadta Hannak a lézerpálcát, és átvette a szót.

– Akkor rátérnék a Fõ Csapásmérõ Egységre. Ebbe fog tartozni minden nagyobb hajó, plusz a nehézfegyverzettel ellátott teherhajók és a csillagharcos osztagok. Van hat Y-szárnyúnk, néhány Cloak típusú vadászgépünk és több Z-95-ös fejvadászunk. Mondom a listát.

Míg Mako a Fõ Csapásmérõ Egység tagjainak a névsorát olvasta, Han elõhívta a csatarend holografikus képét. A színpad fölött a levegõ megtelt apró hajók és különbözõ színû vonalak, hullámok látszólag kusza mintázatával.

– Jó, most már mindenki tudja, hogy melyik Csapásmérõ Egységhez tartozik. Van valaki, akit még nem osztottunk be sehova?

Néhány újonnan érkezett felemelte a mellsõ végtagját; gyorsan õket is beosztották egyik vagy másik egységbe, majd Mako folytatta:

– Az Elsõ Egység fog elõször támadni, mint ahogy az a nevébõl is következik. Maradjatok mindig párban, úgy, ahogy beosztottunk titeket! Két egymást fedezõ hajó kétszer olyan hatékony lehet, mint két magányos!

Han a mikrofonhoz hajolt.

– És nagyon vigyázzatok a birodalmi cirkálók turbólézereivel. Nagyon erõsek, elég egyetlen jól célzott lövés belõlük, és… Éppen ezért soha ne közelítsetek egyenes vonalban egyetlen nagyobb birodalmi hajó felé sem. Világos?

– Világos! – visszhangozták a pilóták.

Mako folytatta.

– Ne feledjétek, csempésztársaim, hogy több tucat TIE-vadász lesz az elõõrs hajói közé vegyülve! Azok a kis átkozottak mozgékonyak és jó lézereik vannak, viszont igen sebezhetõek. Egy jó lövés, és végük. Mivel túl gyorsak ahhoz, hogy befogjátok õket, a reflexeitekre kell hagyatkoznotok az õ esetükben. Segítsetek egymásnak, tereljétek a párotok elé a TIE-vadászt! Vettétek a lapot?

– Igen! – ordították a többiek. – Kicsináljuk a kis rohadékokat!

– Jó, akkor ez lesz a csata elején. Nekiesünk az elõõrsnek, a birodalmiak hite szerint az összes hajónkkal. Ezzel remélhetõleg felborítjuk a rendjüket, kilövünk néhány felderítõ TIE-t, és ha szerencsénk van, kiiktatjuk valamelyik Carrack osztályú könnyûcirkálót, bár szerintem erre még a mi derék Lando barátunk se merne fogadni.

Mako megjegyzése “általános derültséget” váltott ki. Valaki odakiáltott a fiatal szerencsejátékosnak:

– Hé, Lando, milyen esélyeket adsz nekünk?

Han kért szót.

– Valahol a csatának ezen a pontján a birodalmiak parancsnoka el fogja indítani a flottája maradék részét, a nagyobb hajókat leszámítva. A nehézcirkálókat és a rombolókat valószínûleg továbbra is a Nar Shaddaa bombázására fogja tartalékolni. Ha megtámadtátok az elõõrs hajóit, majd a csatahajó is nektek esik, életbevágó, hogy mindenki a kijelölt pozíciója közelében maradjon. Csak így tudjátok mindannyian ugyanarról az oldalról támadni õket, hogy túlterheljétek a pajzsaikat. Ha ez megtörtént, megadjátok nekik a kegyelemlövést, majd elpucoltok a helyszínrõl. Itt fõleg azok lesznek elõnyben, akiknek rakétái vagy torpedói is vannak. Ezekkel gyorsan és hatékonyan ki lehet iktatni a vámõrség korvettjeit.

Han komoran végignézett a katonáin.

– Ekkorra már alapos zûrzavar lesz odafent, barátaim. Nagyon vigyázzatok, merre mozdultok és kire lõtök. És valaki mindig hallgassa a komegységet, mert lehet, hogy más pozícióban lesz szükségünk rátok. Világosan beszéltem?

– Igen! – felelték néhányan.

Han elfintorodott, és a füléhez emelte a tenyerét.

– Hé, ennyire öreg és süket lennék? Azt kérdeztem, világos-e?

– Igen! Világos! – hallatszott immár sokkal erõteljesebben.

– Így már sokkal jobb – bólintott Mako. – Akkor lépjünk tovább! Mindannyiunk érdekében õszintén remélem, barátaim, hogy alaposan odapörköltök nekik. Számbeli fölényben lesztek és jól ismeritek a terepet, tehát minden esélyetek megvan rá, hogy az elõõrs hajóinak legalább a felét elpusztítsátok. Az admirális nem fog hinni a szemének, de ha magához tér elsõ meglepetésébõl, és tisztelni kezd minket…

Mako hatásszünetet tartott, és a terem hamarosan megtelt “Ojjé, igen!” és “Majd tiszteletre tanítjuk õket!” kiáltásokkal.

– Megtanítjuk õket kesztyûbe dudálni! – rikoltotta Han, aztán hátrébb állt, hogy Mako folytathassa.

– Ez eddig rendben, de az admirális nem fogja ölbe tett kézzel nézni, hogy elpáholjuk az embereit. Nem, bármennyire is gyûlölöm ezt mondani. És ha már nagyon begurult, akkor… akkor elindítja a csatahajóit. Legalább két nehézcirkálóra és egy, esetleg két rombolóra számíthatunk. Ezeknek már olyan vastag páncélzatuk és olyan erõs pajzsuk van, a fegyverzetükrõl nem is beszélve, hogy a legtöbb hajónknak semmi esélye ellenük.

Hirtelen józan csend telepedett a teremre. Han attól tartott, hogy a pilóták egy része feláll és elvonul, de határtalan megkönnyebbülésére senki nem mozdult.

– Ugyanakkor – folytatta Mako –, hogy úgy mondjam, nekik is megvan a hátulütõjük. Ha komoly károkat tudunk okozni egy-két csatahajón, a birodalmiak szinte biztosan vissza fognak vonulni. A standard birodalmi eljárás ugyanis az, hogy ha nem tudsz gyõzni, akkor minimalizáld a veszteségeidet, és vonulj vissza.

– De hogyan fogjuk ezt elérni, Mako? – kérdezte egy csempész férfi.

– Jó kérdés. Kidolgoztunk egy stratégiát, amely reményeink szerint ellensúlyozni fogja az erõfölényüket. Akkor figyeljetek. Amikor azok a nagy teknõk ellenünk indulnak, mi fejvesztve menekülni kezdünk. De csak akkor, ha kiadtam rá a parancsot, és a Dollin pányvájára, nehogy formációban, mert akkor azonnal rájönnek, hogy át akarjuk verni õket! Nem, ezt úgy kell megcsinálnunk, hogy igazinak tûnjön, különben gyanút fognak.

– Akkor hát mit tegyünk? – kiáltotta egy bothai. – Rohanjunk egymásnak a hajóinkkal?

Mako morcosan összevonta a szemöldökét.

– Félre a tréfával, bohóc! Úgy fogtok tenni, mintha nem parancsra vonulnátok vissza, hanem a rémülettõl hajtva. Azt akarjuk elérni, hogy üldözõbe vegyenek titeket. Világos?

– Igen! – zengték.

– Menni fog! – kiáltotta a bothai. – Ha be leszünk rezelve, nem lesz nehéz úgy tennünk, mintha be lennénk rezelve!

Nevetés követte szavait.

– Jól van, barátaim. Ezen a ponton – Mako a hologramon egy Nar Shaddaahoz közeli pontra mutatott – fogják várni õket a nagyobb hajóink. És lesz egy kis meglepetésünk is a birodalmi cimboráink számára. – A színpad széle felé fordult. – Xaverri, kérlek, lépj elõ!

Xaverri kilépett a színpadra. Pilótaoverallt viselt, fekete haját kontyba tûzte, és harcosnõhöz illõen szinte teljesen mellõzte a smink használatát. Han azt javasolta, hogy vegye fel a megszokott színpadi öltözékét erre a bemutatóra, de Xaverri nem értett vele egyet.

– Nem, Han. Ha azt akarom, hogy bízzanak bennem, akkor úgy kell kinéznem, mint bármelyikük.

– Harcostársak, hadd mutassam be nektek Xaverrit! Õ az a személy, aki meg fogja nyerni nekünk ezt a csatát. Néhányan közületek már biztosan ismerik. Azoknak, akik még nem, elmondom, hogy õ a legjobb illuzionista az egész galaxisban. Xaverri!

Xaverri egy kecses kézmozdulattal kioltotta a terem fényeit, aztán minden figyelmeztetés nélkül a jelenlévõkre szabadított egy csapat kayveni süvöltõt. Han jól ismerte a trükköt, de még így is alig tudta megállni, hogy félre ne ugorjon az egyik feléje zuhanó “vadászgép” elõl.

A nézõtéren ülõ csempészek rémülten a padok közé vetették magukat. Xaverri egy újabb kézmozdulattal eltüntette a süvöltõket, és visszakapcsolta a fényeket.

Az alaposan rászedett tömeg véget nem érõ tapssal jutalmazta a kurta elõadást. Még Mako is olyan lelkesen tapsikolt, mint egy kisgyerek. Xaverri elégedett mosollyal fogadta az ünneplést, de nem hajolt meg.

– Õ a legjobb, fiúk – mondta Mako. – És kizárólag a mi kedvünkért Xaverri létre fogja hozni élete fõ mûvét. Ha idecsaltuk a birodalmi csatahajókat – újra arra a bizonyos pontra mutatott –, Xaverri egy a Nal Hutta felõl feléjük rohanó flotta illúzióját fogja kelteni. Megvárjuk, hogy a birodalmiak a fantomflotta felé forduljanak ágyúikkal, aztán oldalról és hátulról nekik esünk, és csihi-puhi!

A tömeg örömujjongásban tört ki. Han megvárta, hogy elcsendesedjenek, aztán elõrelépett.

– Megnyugtatásként közlöm, hogy a zsoldos csapat nagyobb hajói Makóval és a Fõ Csapásmérõ Egységgel fognak tartani. Renthal kapitány – nyújtotta kezét az elsõ sorban ülõ nõ felé –, kérem, álljon fel!

A zsoldosok mackós termetû kapitánynõje felállt, a csempészek pedig ugyanolyan lelkesen megtapsolták, mint mindenki mást. Ami meglepõ volt, mert nem sokan akadtak közöttük, akiket a rövid hajú, vörösesszõke Renthal és kalózcsapata még nem kergetett meg.

– Renthal kapitány nagyobb hajói fognak utat törni, az Y-szárnyú vadászgépeik és a mi harci gépeink számára. Turbólézerekkel és protontorpedókkal is fel vannak szerelve, úgyhogy hathatós segítséget fognak nyújtani, és a csatahajók ellen is labdába rúghatnak.

Drea Renthal kihúzta magát.

– Számíthatnak rám – mondta tiszta, határozott alt hangon. – Azért béreltek fel, hogy távol tartsam a birodalmiakat a Nal Huttától, és meg is fogom tenni! – A levegõbe csapott az öklével, amire a csempészek bevadultak.

– Rendicsek – mondta Han, amint a hangja ismét hallhatóvá vált. – A rakéta és torpedó nélküli vadászgépek fogjak távol tartani tõlünk a TIE-okat, míg a nagyokkal foglalkozunk. A többiek rávetik magukat ugyanarra az egy vagy két nehézcirkálóra. Ha eljött az ideje, mindenki megkapja az utasításait Makótól. Megközelítjük ókét a tat felõl, amennyire csak lehetséges, és sortüzet összpontosítunk a hajtómûveikre. Aztán ne takarékoskodjatok, pörköljön nekik oda mindenki rendesen!

A csempészek lelkesen megígérték neki, hogy meg fogják tenni. A tudat, hogy Xaverri látszólagos és Renthal nagyon is valóságos flottája is a segítségükre lesz, új reményeket ébresztett bennük.

– Még valamit, harcostársak! – szólalt meg Mako. – Ha sikerrel járunk, akkor gyorsan húzzatok el! Azok a cirkálók baromi nagyot tudnak ám robbanni! És… ha nem nekünk kedvez a hadiszerencse… – Vállat vont. – Nos, akkor legalább megpróbáltuk. Legalább magunkkal viszünk néhány birodalmit a másvilágra.

A jókedvû zsivajt mintha elvágtak volna. Nehéz volt szembenézni a kudarc lehetõségével. Han visszament a pulpitushoz.

– Hát ennyi lenne, bajtársak – mondta a mikrofonba. – Ez a mi tervünk. Még végigvesszük néhányszor, hogy tiszta legyen a kép. Van kérdés?

Han remélni sem merte, hogy Xaverri és Salla így összebarátkoznak. Makóval rendszeresen gyakorlatokat tartottak a pilótáik és azok legénységei számára, így ritkán maradt ideje ellátogatni Shug mûhelyébe; mégis, valahányszor odament, Sallát és Xaverrit egymás társaságában találta. A két nõ a legnagyobb egyetértésben dolgozott Xaverri “mestermûvén”.

– Csak két-három percig fog mûködni a trükk – figyelmeztette Xaverri. – Közelrõl fogják látni a hajókat, közvetlen közelrõl, és a bóják ennek megfelelõ adatokat fognak sugározni. Viszont abban a pillanatban, hogy bekapták a csalit, és feléjük fordultak, rá fognak jönni, hogy nem igazi hajókkal van dolguk. A lövéseik ugyanis akadály nélkül át fognak hatolni a hajókon…

Han nem is várt ennél többet.

– Ez a néhány perc elég kell legyen, Xaverri. Ha mégsem lesz, az már nem a te hibád. Mako és a zsoldosok, a Renthal’s Fist vezetésével, a Nar Shaddaa árnyékában fognak rejtõzni, és abban a pillanatban, hogy a birodalmiak sebezhetõ oldalukat fordították feléjük, támadásba lendülnek. Egyetlen másodpercet se fogunk elvesztegetni.

Jarik Solo egy fáradt mozdulattal megtörölte piszkos arcát.

– Mekkora erõt képviselnek a zsoldosok, Han? Nagy segítséget fognak jelenteni?

– Igen, Jarik. A Renthal’s Fist egy alaposan átalakított, jól felfegyverzett koréliai korvett. Még protontorpedó-vetõ csövek is vannak az orrában. Az egyetlen gond az, hogy kevés torpedójuk van. Renthalnak mindegyikkel célba kell találnia.

– És a többi? – kérdezte Xaverri.

– Renthalnak van egy anyahajóvá átalakított teherhajója is, a Golden Dreams. Ez egy közepes méretû SoroSuub szállító. Nagy hajó, de gyenge a pajzsa. Célközeibe juttatják vele a Z-95-ös fejvadászokat, aztán visszahúzódnak, és a Renthal’s Fistre bízzák a többit. Ott lesz aztán még a Too Late Now és a Minestra is. Elõbbi egykor a birodalmiak járõrhajója volt, egyik lövegtornyát Renthal ionágyúra cseréltette. Ezzel remélhetõen képesek lesznek kilõni egy-két cirkálót. A Minestra egy rendili Stardrive korvett, rakétákkal és ionágyúkkal felturbózva.

– Ez elég jól hangzik – jegyezte meg Xaverri –, bár be kell vallanom, hogy fogalmam sincs, mitõl veszélyesebb egy ionágyú vagy egy rakéta, mint a lézer.

– Amikor elkezdtem a csempészkedést, én sem tudtam mondta nevetve Salla. – De hamar megtanultam, a saját keserû tapasztalataimból.

A két nõ egymásra mosolygott. Han még mindig, nem értette, hogyan alakulhatott ki köztük ilyen hamar ez a mély barátság. Több tekintetben is mintha közelebb álltak volna egymáshoz, mint õhozzá. Netán a közös – vele kapcsolatos – élményeik hozták volna ilyen közel egymáshoz õket?

Mielõtt még Han zavarba hozhatta volna saját magát, Jarik megkérdezte:

– Hé, Han! Beszélhetnénk egy percet?

Han felhajtotta a maradék stimteáját, és felegyenesedett.

– Persze, Jarik. Akarod, hogy bemenjünk Shug irodájába?

– Nem ártana – felelte a fiú. – Ott legalább nem fognak elütni minket.

A mûhelyben nagy volt a sürgés-forgás, minden csempész a hajóját bütykölte. Egyesek a hajtómûveket igyekeztek feltuningolni, mások extra quadlézereket vagy rakétavetõket szereltek a régi fegyverzetük mellé.

Salla Rimrunnerén Shug dolgozott. Elhaladtukban Han odakiáltott a fickónak:

– Nagyon pöpec, Shug! Szép kis meglepetésben lesz részük a birodalmiaknak!

Ha nem Xaverri csapdáján dolgoztak, Salla és Shug, Rik Duel alkalmi segítségével, a Rimrunnert szerelte: álcázott rakétavetõket szereltek a hajó farába. Salla csempészhajója egy CorelliSpace Gymsnor-4 osztályú kisteherhajó volt, alaposan átalakítva, mint minden “szakmabeli” jármûve. A hajó leginkább egy repülõ szárnyra emlékeztetett, vagy – ha valaki egy jobbegyenesre vágyott Sallától – egy mynockra. A Rimrunner egyébként gyors volt és jól manõverezhetõ, Salla pedig kiváló pilóta.

Han tisztában volt vele, hogy ez a kitûnõ páros sokkal nagyobb károkat okozhat a birodalmiaknak, mint õ maga. A Bria egészen tûrhetõ hajóvá fejlõdött, de sebességben sehol sem volt a Millennium Falconhoz vagy a Rimrunnerhez képest, és a fegyverzete is elmaradt azokétól.

Shug irodájában le kellett pakolniuk egy halom zsíros szerszámot a székekrõl, hogy le tudjanak ülni. Han kényelembe helyezte magát, és jólesõen felnyögött.

– Örülök, hogy beszélni akartál velem, kölyök. Ma még leülni se volt idõm. Egész nap csak pattogtunk és rohangáltunk Makóval.

– Nekem is rengeteg dolgom volt – mondta Jarik. – Ha nem Lady Xaverrinek segítettem, akkor a Briát bütyköltük Csubival vagy a Rimrunnert Shuggal.

– Shugtól azt hallottam, hogy egészen ügyes szerelõ vált belõled – bólintott Han. – Pilótának és tüzérnek is egyre jobb vagy Örülök neki, hogy velünk tartasz. Csubi remek céllövõ, de két tüzér hússzor jobb, mint egy.

– Han… éppen ez az, amirõl beszélni akartam veled. – Jarik tekintete elsötétült. – Én… én eddig még soha nem harcoltam. – Nyelt egyet. – Tegnap este, miközben a hegesztés nyomait takarítottam a Briáról, elaludtam, és… szörnyû rémálmom volt.

– Igen? És mirõl?

– Azt álmodtam, hogy a birodalmiak ellen harcoltunk, és… – Jarik elsápadt – …felrobbantunk. Egy TIE volt a célkeresztben. Felém száguldott, és én… megdermedtem. Nem lõttem, Han. Aztán láttam, hogy felvillan a zöld lézersugár, és már semmit nem tudtam tenni. Azt álmodtam, hogy… meghaltam. – Jarik megborzongott. – Han… én félek. Nem tudom, képes leszek-e megtenni azt, amit elvártok tõlem. Mi lesz, ha tényleg leblokkolok, és mindannyian meghalunk miattam?

– Jarik – Han a fiú vállára tette a kezét –, én akkor aggódnék, ha nem félnél. Amikor elõször vettem részt igazi ütközetben mint TIE-pilóta, idegességemben majdnem telehánytam a sisakomat. De nem tehettem, mert vákuum ölelt körül. Ha levettem volna a sisakot, szétrobban a fejem. Aztán valaki rám lõtt, és én, anélkül hogy ennek tudatában lettem volna, visszalõttem. Hát ennyi, így történt.

– Tényleg? – Jarik nem tudta eldönteni, megnyugtatónak találja-e a történetet vagy inkább mégse. – De Han! Rólad mindenki azt mondja, hogy bátor vagy Ez a legelsõ szavuk, ha te kerülsz szóba. Rólam még senki sem mondta, hogy bátor vagyok. Mi van, ha a gyávaságommal veszélybe sodorlak titeket?

Han mélyen a fiú szemébe nézett.

– Jarik, te nem vagy gyáva. A gyáváknak nincs helyük a Nar Shaddaan. Élve felfalják õket. Márpedig úgy látom, te még életben vagy.

– Jó, meg tudom védeni magam, és a vibropengét is jól forgatom – ismerte el Jarik. – De részt venni egy kis bunyóban… és a birodalmi ágyúk kereszttüzében lenni az azért nem egy és ugyanaz. Egy zöld villanás, bumm, és már történelem vagyok.

– Kölyök, én rajtad tartom a szemem egy ideje, és állítom, hogy minden megvan benned, amire egy harcosnak szüksége van. Igen, az emberek néha leblokkolnak csata közben, és bizony legtöbbször a félelemtõl. Éppen ezért tartunk ilyen sûrûn gyakorlatokat Makóval. Hidd el, ugyanez volt birodalmis koromban is. Gyakorlatozol és gyakorlatozol és gyakorlatozol. Hogy miért? Mert bárki leblokkolhat egy igazi vészhelyzetben. Még egy veterán is. De ha alaposan beléd verték a tennivalót, akkor hiába blokkol le az agyad, a kezed tenni fogja a dolgát. És ha ez megtörtént, akkor a cselekvés egy idõ után újraindítja az agyadat is, és jó ideig nem fogsz lelassulni többé. Teszed, amit tenned kell, és bár a félsz még benned van, már nem érsz rá foglalkozni vele.

– De ha velem mégsem így lesz? – aggodalmaskodott Jarik. – Talán valaki mást kellene magad mellé választanod, Han. Inkább gondoljanak gyávának, mint hogy bajba sodorjalak titeket.

– Ha nagyon akarod, kölyök, akkor keresek valaki mást a helyedre. De én jobban örülnék, ha te jönnél velünk. Már egészen hozzád szoktam, és ez sokat jelent. De neked kell döntened. Csak aztán idejében tájékoztass, rendicsek?

A fiú bólintott.

– Köszönöm. Én… gondolkozni fogok rajta.

Han megveregette a vállát.

– Aludj rá egyet, kölyök! Rád fér egy kis pihenés, mint mindannyiunkra.

Jarik csibészesen elvigyorodott.

– Rendicsek, Han.

Lando Calrissian gyûlölt piszkos lenni, de már egészen hozzászokott. Felkészíteni a Millennium Falcont a csatára fáradságos és gépzsíros munka volt, de valakinek meg kellett tennie. Az elõzõ héten Shug segített neki felszerelni egy “új” lövegtornyot a Falcon jobb oldalára, a pilótafülke mögé, éppen a rámpa fölé. Ez készen volt, de még mindig bõven akadt tennivaló. Han, Csubi és Salla szívesen segítettek volna neki, de nekik is volt épp elég bajuk: vagy a saját hajóikat bütykölték, vagy Xaverri holoillúziójának az elõkészítésén dolgoztak.

Han és Xaverri viselkedésébõl Lando arra következtetett, hogy a kapcsolatuk immár szigorúan baráti. Õ viszont egyre többet gondolt a nõre. Xaverriben minden egyben volt, amit Lando egy nõben szeretett: intelligens volt, vonzó, jól öltözött, és humorérzékben sem szûkölködött. A kérdés csak az volt, hogy Xaverri mit gondol róla. Annyi biztos volt, hogy kedveli a csirkefogókat, különben nem létesített volna viszonyt Hannal.

Talán bajuszt kellene növesztenem, merengett Lando. Az olyan… kackiás külsõt kölcsönözne nekem. Igazán különleges lenne. A szája mosolyra görbült. Milyen csodás lenne Xaverrivel beutazni a galaxist, ha ezen az egészen túl leszünk…

Lando egy ideje azt fontolgatta, hogy visszamegy az Oseon rendszerbe. Volt néhány nyerési sémája, amit szeretett volna kipróbálni, és tovább akarta tökéletesíteni már így is figyelemre méltó szabakktudását, hogy részt vegyen a hat hónap múlva, a Bespin Felhõvárosában rendezendõ nagyszabású szabakkbajnokságon. Ehhez azonban tekintélyes tétet kellett lehelyeznie az asztalra, amit viszont a legkönnyebben és a leggyorsabban az Oseon rendszerben szerezhetett meg.

És milyen kellemes lenne, álmodozott Lando, mindezt egy elbûvölõ hölgy társaságában megtenni. Egyvalami aggasztotta csak: mit fog szólni Han, ha az elõzõ barátnõje a legjobb barátjával szûri össze a levet? Azaz a legjobb emberi barátjával. Mert az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Csubakka Han legjobb barátja.

Lando annyira belemerült az ábrándjaiba, hogy a csavar helyen az egyik ujját tekerte meg a hidrokulccsal. Szitkozódva szopogatni kezdte a sérült ujjat, de az olyan zsíros volt, hogy Lando kénytelen volt lemondani a népi gyógyászatnak eme igen hatékony módjáról.

– Gazdám! – rohant elõ a Falcon alól Vuffi Raa. A kis droid összes kézcsápja tele volt szerszámmal. Egyetlen vörös szemével Landóra pislogott. – Mi történt, gazdám?

– Hányszor mondtam már, hogy ne szólíts gazdádnak, Vuffi Raa? – förmedt rá fogcsikorgatva Lando.

– Ötszázhatvankétszer, gazdám – vágta rá a kis droid.

– Megütöttem a kezem, ez minden! – csattant fel Lando. Semmi bajom. Folytasd a munkát! Ma estére a Falconnak repülnie kell. Mako újabb gyakorlatot rendelt el.

– Jól van – engedelmeskedett Vuffi Raa.

– Hé, Vuffi! – szólt utána Lando. A kis droid megtorpant.

– Hallgatlak, gazdám!

Lando ezúttal úgy tett, mintha nem hallotta volna, hogy a droid megint “gazdám”-nak szólította.

– Biztos vagy benne, hogy el tudod vezetni a Falcont a csata alatt?

– Meg fogja erõltetni az áramköreimet, gazdám, mert mint te is tudod, arra programoztak, hogy ne ártsak az élõlényeknek, különösen az értelmes lényeknek ne, de mivel te fogsz lõni, azt hiszem, hogy meg tudom csinálni. Csak ne kelljen másik hajónak vezetnem a Falcont. Arra ugyanis képtelen lennék.

– Remélem, erre nem kerül sor – bólintott Lando. – Jól van, te kis porszívó, akkor vissza a munkádhoz.

– Igenis, gazdám.

Han és Mako nem mondta el, hogy pontosan mikorra várható a támadás. A “vezérkar” tagjai tudták, hogy Han és Mako ismerik az idõpontot, de õk is elfogadták, hogy mindannyiuknak biztonságosabb, ha kettejükön kívül senki nem rendelkezik konkrét adatokkal. A két vezér csak egyvalamit árult el nekik: egy napon majd úgy fognak felszállni gyakorlatozni, hogy valójában nem gyakorlatra indulnak. A többi csempész még ezt sem tudta.

Ezekre a gyakorlatokra nagy hangsúlyt fektettek, de azért arra is ügyeltek, hogy ne vigyék túlzásba – a túl sok gyakorlat egy idõ után unalmassá válik, és ez felületessé teszi a katonát. Másrészrõl a csempészeknek sok gyakorlásra volt szükségük. Han és Mako világossá tették: akkor és csakis akkor gyõzhetik le a birodalmiakat, ha mindenki precízen végzi a dolgát.

A Nar Shaddaa csempészei egytõl egyig megrögzött individualisták voltak, akik még soha nem vettek részt semmilyen közös, összehangolt akcióban.

– Olyan, mintha egy falka vro-macskát akarnék nyájba terelni – panaszolta Han Xaverrinek. – Azt hiszik, mindent jobban tudnak, és megkérdõjelezik minden átkozott döntésünket. Már teljesen kivagyok tõlük!

– Ez lehet, de a legutóbbi gyakorlaton harmadannyi idõ alatt fejlõdtek alakzatba, mint a legelsõ próbálkozáskor – bátorította Xaverri.

– Ja – ismerte el minden lelkesedés nélkül Han. – De akkor is megõszülök tõlük, szivi.

Xaverri elmosolyodott, és úgy tett, mintha Han – a Greelanxnél tett látogatás miatt még mindig rövid – haját vizsgálná.

– Alaptalanul – közölte biztatóan. – Egyetlen õsz hajszálat sem látok.

Han elvillantott egy fáradt vigyort.

– Akkor az õsz hajszálak befelé nõnek.

Xaverri megpaskolta a kézfejét.

– Ne aggódj, Solo! Hamarosan túl leszünk ezen az egészen.

– Õszintén remélem – motyogta Han. – És Xaverri, szivi…

– Tessék?

– Szeretném megköszönni, hogy a segítségünkre siettél. Nélküled nem lenne esélyünk.

Xaverri határozottan megrázta a fejét.

– Nem. Nincs mit megköszönnöd. A világért se hagytam volna ki. Ráadásul még Sallát is megismerhettem.

– Igen, feltûnt, hogy nagyon jól kijöttök egymással jegyezte meg óvatosan Han. – Mondd csak… mirõl szoktatok beszélgetni, amikor együtt dolgoztok és olyan jól szórakoztok?

Xaverri elkuncogta magát.

– Te egoista ûrcsavargó! Te azt hiszed, hogy rólad szoktunk beszélgetni, mi?

Han sértõdötten megrázta a fejét.

– Én? Persze, hogy nem!

– Ó, de igen! – állította nevetve Xaverri. – Valld be, Solo!

Han rendületlenül tagadta, és miközben konokul a fejét rázogatta, azon tûnõdött, vajon képesek lesznek-e Sallával ezek után is ugyanúgy folytatni, mint eddig. Nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy Lando szemet vetett Sallára, és tisztában volt vele, hogy a barátja habozás nélkül lépni fog, ha úgy látja, hogy Salla változtatni akar az életén.

De vajon Salla igazán törõdik vele? Úgy, ahogyan azt Bria és Xaverri tette? Errõl soha nem beszélgettek. Jól érezték magukat, rengeteget mókáztak és még többet dolgoztak együtt, de az érzéseiket soha nem hozták szóba.

És én? – tette fel magának a kérdést. Én hogyan érzek Sallával kapcsolatban?

Erre sem tudta a választ. A legtöbbször annyira elfoglalt volt, hogy még feltenni sem volt ideje ezt a kérdést. Abban viszont biztos volt, hogy még nem lenne képes arra, amire Roa készül…

Ahogy ott üldögélt a gondolataiba mélyedve Shug mûhelyében, Csubi lépett hozzá. A vuki rámordult.

– Ó! – kapta fel a fejét Han. – Az eligazítás! Teljesen megfeledkeztem róla!

Csubakkával átrohantak a “Szerencsekastély”-ba. A téma ugyanaz volt, mint minden alkalommal: újra és újra átvették mindenki szerepét, hogy mind a részletek, mind az összkép világosak legyenek mindannyiuk számára.

Két órával késõbb Han csatlakozott a terembõl kifelé tartó Sallához és Shughoz. Salla magához húzta Hant, és cuppanós csókot nyomott a koréliai arcára.

– Nagy voltál – mondta. – Mindig nagy vagy, Han. Esküszöm, született vezetõ vagy.

Han zavarában elvigyorodott.

– Hát persze! Ezért szoktam hajókat vezetni!

– Mikor lesz a következõ eligazítás, Han? – sietett a segítségére Shug.

– Nem tudom – füllentette Han. – Mako fogja összehívni. Készen áll a Rimrunner? Helyükön vannak a holovetítók? Mûködnek a közlekedési bóják?

– Minden a legnagyobb rendben, Han – biztosította Shug. – Esküszöm, ha ennek vége lesz, és nem halok meg, akkor egy hétig egyfolytában aludni fogok.

– Ne beszélj így! Balszerencsét hoz – öklözött a vállába Salla.

– Találtál már valakit a tatra? – kérdezte tõle Han.

– Igen, Rik vállalta a rakétavetõk kezelését – bólintott Salla. – Azt állítja, jó tüzér.

– Ez így is van – erõsítette meg Han. – De ne hagyd magára a hajódon, ne adj neki kölcsönt, és fõleg ne hagyd, hogy hozzáférjen a biztonsági kódjaidhoz, rendicsek?

Salla elvigyorodott.

– Ja. Már figyelmeztettek. Még az anyját is meglopná, mi?

– És ez még enyhe kifejezés. Mondtam már, hogy van egy jó hírünk?

– Még nem.

– Mako úgy tervezte, hogy a Renthal’s Fistrõl fogja irányítani az ellencsapást. Tegnapelõtt azonban rájöttünk, hogy megfeledkeztünk valamirõl. Találd ki, ki az, aki annyira begubózott a szomszédban, hogy még a jachtjáért is elfelejtett pilótát küldeni? Ugyanaz, akinek nem sikerült kapcsolatba lépnie a kedvenc pilótájával, mert a Nal Hutta és a Nar Shaddaa közt mostanság olyan túlterheltek a távközlési vonalak…

Salla tekintete felcsillant.

– Úgy érted, hogy a Dragon Pearl még itt van?

– Úgy bizony. És Jabbával ellentétben Jiliac mindig lelkiismeretesen ügyel arra, hogy a jachtja harcra kész legyen. Hat fejvadász csücsül benne, és mindegyik kitûnõ állapotban van. Még pilóták is vannak hozzájuk, plusz az ágyúk kezelõszemélyzete. A jachtot Blue fogja vezetni. A hajója úgyis túl lassú ahhoz, hogy hasznát vehessük.

Shug elismerõen füttyentett.

– Az a jacht nagy segítség lesz. A páncélzata nem túl erõs, a pajzsa és a fegyverzete viszont annál inkább.

– Egy baj van csak vele: ha szétlövik, Jiliac a falra fogja szegezni valakinek az irháját – jegyezte meg Salla. – De úgy gondolom, megéri a kockázat. Számottevõen növelni fogja a tûzerõnket.

– Nos, nem fogjuk nagydobra verni, hogy ki lesz a Dragon Pearl fedélzetén – mondta Han. – És ha Makónak szép hosszú vakációt kell töltenie a Csempészmenedékben, míg Jiliac kidühöngi magát, nos, õ erre is kész. – Han elvigyorodott. Blue garantálja, hogy nem fogja megbánni…

*

Roa hermetikusan szigetelõ vadászpilóta-öltözékében álldogált a pálya szélén, egy gyönyörû, könnyeket potyogtató szõke nõ elõtt.

– Ne aggódj, Lwyll! – csitította. – Meglátod, nem lesz semmi baj. Vigyázni fogok magamra.

– Kérlek… – szorította meg a karját a nõ. – Kérlek, gyere vissza hozzám, Roa! Az életem semmit sem fog érni nélküled.

– Visszatérek, Lwyll – ígérte az öreg csempész. – A Lwyll remek kis hajó. Vigyázni fog rám, ahogyan te is vigyáznál a helyében. Ezért viseli a te nevedet. – Magához húzta a nõt, és megcsókolta. – Emellett ez csak egy gyakorlat, drágaságom. Ez már a nyolcadik alkalom, hogy kijössz elbúcsúzni tõlem, és én fél órán belül mindig visszajöttem.

A nõ bólintott, de újabb könnyek gördültek végig az arcán.

– Szeretlek, Roa.

– Én is szeretlek, Lwyll. Visszajövök hozzád, és jó útra térek. Össze fogunk házasodni. Minden csodaszép lesz, meglátod.

– Jól van, Roa. Most menj!

– Helyes. Nem akarok elkésni a gyakorlatról.

Roa feltette a sisakját, aztán vigyorogva bepréselte köpcös testét a Lwyll pilótafülkéjébe. A vadászgép egy átalakított Redthorn osztályú felderítõ volt, gyors és jól manõverezhetõ, fegyverzetét tekintve viszont szerény, mindössze egy elülsõ tripla lézerrel. Hajszálnyival lassabb volt, mint a TIE-vadászok, viszont volt egy hatalmas elõnye: pajzsokkal is felszerelték.

Roa integetett a jövendõbelijének, jelezte, hogy minden rendben lesz, aztán ellenõrizte a mûszereket. Miután mindent rendben talált, gázt adott, majd bekapcsolta az alsó fúvókákat. A gép nekirugaszkodott, és pillanatokon belül kapaszkodni kezdett. A leszállópálya és vele együtt Lwyll apró ponttá zsugorodott.

Roa a számára kijelölt pont felé irányította a hajót. Azon kevesek közé tartozott, akik mellé nem adtak társat. A feladata az volt, hogy a Lwyll sebességét kihasználva gyors felderítést végezzen a birodalmi flotta közelében. Volt egy külön csatornája, amelyen át jelentést adhatott Makónak.

Az atmoszféra elvékonyodott körülötte, és az ég szürkéskékrõl csillagpettyes kobaltkékké vált. Roát derûs nyugalommal töltötte el a látvány Imádott repülni, és a Lwyllt kész öröm volt vezetni.

Roa elrepült a Nar Shaddaa legmagasabb pontja felett, aztán alig néhány percnyi repülés után elfoglalta a helyét. Még le sem állította a hajtómûvet, már várta, mikor reccsen bele a fejhallgatóba Mako hangja, a jól ismert szöveggel: “Minden hajónak, vissza a bázisra. Ez csak egy gyakorlat volt. Minden hajó térjen vissza a bázisra, miután elfoglalta a kijelölt pozícióját.”

Pár másodperccel késõbb, amint arra számított, valóban Mako hangját lehetett hallani:

– Figyelem, figyelem! Ûrcsavargók, jól figyeljetek! Eljött a pillanat. A birodalmiak feltûntek a szenzorjainkon. Ez nem gyakorlat. Ismétlem, nem gyakorlat. Ez most élesben megy, pajtások. Készüljetek fel a harcra.

Roa szeme elkerekedett. Mi? Nem gyakorlat?

Nem volt az. A rémülettõl bénultan bámulta a hipertérbõl elõbukkanó birodalmi hajókat.

14. fejezet

A Nar Shaddaa csatája

Az elsõ dolog, amit Winstel Greelanx admirális megpillantott, amikor az Imperial Destiny elõbukkant a hipertérbõl, egy hanyatt-homlok menekülõ apró felderítõhajó volt. Az admirális fanyarul elmosolyodott. Ebbõl még látni fogok jó néhányat a mai napon…

A gondolat rosszkedvvel töltötte el. Nehéz lesz csatát vesztenie egy ilyen szervezetlen bandával szemben. Hogy a galaxis nevére érje el?

– Uram, a flotta kijött a hipertérbõl – jelentette a helyettese, Jelon parancsnok.

– Mondja meg nekik, hogy helyezkedjenek alakzatba! – utasította gépiesen Greelanx.

Az unalomig jól tudta, mi fog történni, ezért nem is figyelte, hogyan fejlõdik ékalakzatba a hét csatahajó. A Destiny volt a csúcson, valamivel hátrébb, kétoldalt az Arrestor és a Liquidator nevû nehézrombolók, ezektõl odébb pedig a Peacekeeper és a Pride of the Senate rombolók. A másik két nehézcirkáló, az Enforcer és az Inexorable alkották a hátvédet. A rombolók kieresztették a TIE-vadászaikat, amelyek rögtön körülölelték az éket.

A két felderítõ Carrack, a Vigilance és az Outpost elõrelendült, és kiengedte TIE-vadászait. A tizenhat Guardian osztályú korvett már felvette a kagylóhéjalakzatot, készen rá, hogy elállja a menekülés útját.

Az egész gyorsan és olajozottan zajlott, a legcsekélyebb fennakadás nélkül. Greelanx minden mûveletet gondosan begyakoroltatott a parancsnokaival.

– Admirális úr, a flotta hajói harcállásban – közölte Jelon, alig egy perccel a parancs kiadása után.

– Nagyszerû. Jöhet a következõ fázis.

– Igenis, admirális úr.

A “saláta” cirkálósebességgel megindult a Nar Shaddaa felé: A csatahajók lomhán követték õket. Greelanxnek csak most tûnt fel, hogy a holdat több száz, talán több ezer roncs öleli körül. Nyilvánvaló volt, hogy képtelen lesz átmanõverezni ezek közt a csatahajóival, ha a kalózok ellentámadásba lendülnek. Ez azt jelentette, hogy a hold közelébe érve irányt kell változtatniuk.

Az admirális összekulcsolta a kezét a háta mögött, és aggódva az apró pöttyöt figyelte, amely a felbukkanásukkor elmenekülõ hajót jelképezte a radarképernyõn. Ahogy a felderítõhajó a roncsok közelébe ért, két másik kisebb hajó csatlakozott a rémülten menekülõ pilótához.

Greelanx felsóhajtott. Ha ez így megy tovább, a csata tizenöt perc alatt véget ér, és képtelen lesz elveszíteni. Legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy valaha is ilyen abszurd helyzetbe kerülhet.

Az elsõ néhány másodpercben Roa alig tudta megállni, hogy ne nyúljon hozzá a hiperhajtómû kapcsolójához. Annak ellenére, hogy tudta, a birodalmi flotta több tucat hajóból fog állni, és ezek közül egyesek ezerszer nagyobbak lesznek, mint a legnagyobb hajó, amellyel valaha is repült, a csatahajók elõbukkanása valósággal sokkolta.

Anélkül, hogy tudatában lett volna, megfordította a hajóját, és teljes sebességgel a Nar Shaddaa irányába száguldott. A gyakorlatok, ahogyan azt Mako ígérte, nem voltak hiábavalóak. Bejelentkezni. Kapcsolatba kell lépnem Makóval. Felderítõ vagyok, vagy nem?

Átkapcsolt a kódolt külön sávra.

– Védelmi Központ, itt a Lwyll. Központ, jelentkezz.

Mako hangja töltötte meg a sisakját.

– Hallgatlak, Lwyll. Látod õket?

– Látom õket, Központ. – Roa ellenõrizte a szenzorait és a hátsó kamera képernyõjét. – Alakzatba formálódtak és közelednek.

– Helyes. Vezesd be õket, Roa, de vegyél vissza egy parányit a sebességbõl, ha feltûnés nélkül meg tudod tenni! Az Elegant Interlude és a Star Traveler hamarosan csatlakozik hozzád. Próbáljátok meg legalább a “saláta” egy részét a megbeszélt helyre csalni.

– Vettem, Központ.

Roa fokozatosan visszavett a sebességbõl. Döbbenetes volt, milyen gyorsan közelednek a Carrack osztályú cirkálók. Gyors hajók! Roa örült neki, hogy Mako a segítségére küldte a másik két hajót. Mindkettõ gyors jármû volt, Danith Jalay és Renna Strego pedig tapasztalt kapitányok.

Az öreg csempész vett egy mély levegõt. A félelem még mindig ott volt benne, valahol mélyen, de már nem fenyegette a gondolkodás folyamatát.

Roa elfészkelte magát az ülésben, és a feladatra összpontosított.

A Dragon Pearl hídján Mako Spince fáradhatatlanul a szenzorok és a taktikai kijelzõk képernyõit pásztázta. Még pislogni is alig mert. A Pearl túl nagy volt ahhoz, hogy elrejtõzhessen a roncsok között, Blue azonban úgy foglalta el vele a pozíciójukat, hogy a Carrackok csak akkor vehessék észre õket, ha már belesétáltak a kelepcébe.

Mako látta, hogy az egyik Carrack, az Outpost irányt változtat; a Vigilance tovább folytatta útját, egyenesen a csapda irányába. Ebben volt logika, hiszen Greelanx nem tudhatta, hol fogják várni a csempészek. Várható volt, hogy ha a csempészek megtámadják a Vigilance-t, az Outpost továbbra is majdani pozícióján marad, hogy elvághassa a menekülõ hajók útját.

Gyere közelebb, mormogta Mako a közeledõ cirkálónak. Na még egy kicsit…

Falan Inirót, a koréliait a barátai gyakran nevezték forrófejûnek és meggondolatlannak. Iniro ilyenkor mindig azzal védekezett, hogy “gyors döntési képessége” valójában áldás, hiszen gyakran ennek köszönheti a legjobb üzleteket, a legjobban fizetõ szállítmányokat és a legnagyobb szabakknyereményeket.

Most, módosított YT-1210 osztályú kisteherhajóján, a Take That!-en üldögélt és türelmetlenül füstölgött. A francba, gondolta morózusan. Mit szarakodnak már?

Idegesítõ volt itt várakozni, egy roncs árnyékában, egy elektromágnessel a döglött hajóra kapaszkodva. Iniro újra ellenõrizte a kijelzõket, és ezúttal valami megragadta a figyelmét. Valami, egy igazán nagy valami közeledett feléjük.

Ez közülük lesz valamelyik, reménykedett Iniro. Már bánta, hogy nem szereltetett új szenzorokat, abból a modem fajtából, ami jobb jelazonosítóval volt ellátva.

– Hé, Gadaf – szólt rodiai tüzérének –, valamit látok a képernyõn. Készülj fel!

– Vettem, kapitány – nyugtázta a rodiai. – Készenlétben vagyok.

A csempészek közül néhányan megjegyezték, hogy szerintük a Take That! fegyverzete túl gyenge, nem sokra fog menni vele a birodalmiak ellen. Falan Iniro viszont meg volt gyõzõdve róla, hogy – valóban jelentõs – tapasztalata bõségesen pótolni fogja a tetõre szerelt egyetlen lézer mellõl hiányzó többi fegyvert.

– Csak az a gond… – motyogta a mikrofonba a rodiai.

– Mi a gond?

– Hogy nem volt idõnk kalibrálni a lézer célzóberendezését, fõnök, így mindig mellé kell céloznom. Kissé jobbra hord.

Iniro vállat vont.

– Ezt könnyû ellentételezni, Gadaf. Én így is mindig célba találok vele.

– Tudom, fõnök – ismerte el a rodiai. – És én sem panaszkodhatom.

– Hm… – fészkelõdön Iniro. Mikor kapjuk meg már azt az átkozott parancsot?

Az a nagy valami – bármi volt is az –, szinte súrolta a Take That! szenzorait.

Gyerünk már! Mit sza…

A fejhallgató megreccsent, a frászt hozva Iniróra. Mako Spince szólt bele a fûiébe, a távolságtól és a roncsoktól torz hanggal, de azért azonosíthatóan.

– Elsõ Csapásmérõ Egység, itt a Védelmi Központ. Készüljetek fel a…

Iniro ujjongva felordított, és ezzel elnyomta Mako hangját. “Támadásra”, nem? Biztos volt benne, hogy ez hangzott el.

Egy pillanatra felülkerekedett a józan esze, és azt súgta, hogy kérjen megerõsítést a Központtól, de a büszkesége nem hagyta. A többiek nevetnének rajta, és nem lehetne elsõ a támadásnál!

– Nyomás! – rikoltotta, és kikapcsolta az elektromágnest. Amikor elõszáguldottak a roncsok közül, Iniro két másik hajót pillantott meg. Csak kettõ? Xendor talpnyalóira, hát hol vannak a többiek?

Arra már nem maradt ideje, hogy kiderítse a választ. Egy TIE-vadász rohant feléje, alaposan “megdöngetve” az elülsõ pajzsát. Gadaf visszalõtt, de nem találta el.

Túlságosan balra célzott az idióta!, állapította meg Iniro. Egy éles kanyarral megfordította a Take That!-et, és maximális sebességre gyorsított.

– Nyírd ki, Gadaf! – ordította.

Vörös fény csapott ki az ágyúból, ezúttal csak hajszálnyival tévesztve el a pörgõ, cikázó TIE-t. Iniro káromkodva utána-lendült. Nem volt könnyû követni a kis átkozottat ebben a roncs-dzsungelben.

– Mindjárt rávezetem! – kiáltotta a rodiainak. – Kapd el! Most!

Ahogy ígérte, a következõ pillanatban a TIE és a Take That! egy pályára kerültek, és semmi nem volt közöttük. Újabb vörös nyaláb csapott ki az ágyúból, ez alkalommal telibe találva a TIE-t.

A vadászgép gomolygó tûzze változott, elõbb sárgává, aztán izzó fehérré, és csak nõtt, nõtt… Aztán egyik pillanatról a másikra szétoszlott, és már csak egy céltalanul lebegõ hamufelhõ volt a TIE helyén.

Iniro kapitánynak azonban nem volt ideje ünnepelni. Valami megragadta a figyelmét a taktikai képernyõn. Az a nagy izé üldözõbe vette! Még egy másodperc, és elkapják!

Villámgyorsan irányt váltott, hogy egy közeli roncs fedezékébe meneküljön, de már késõ volt. A Carrack turbólézerei zöld tûzbe vonták a hajóját. Az egész nem tartott tovább egyetlen szempillantásnál. Amikor tíz másodperccel késõbb a tûzgömb összeroskadt, már semmi nem volt a Take That! helyén.

Még por sem maradt belõle.

Másodpercekkel azután, hogy követte Falan Iniro Take That!-jét, Niev Jaub már tudta, hogy végzetes hibát követett el. A kis sullusti a – természetesen módosított – kisteherhajójában, a Bnef Nllében várakozott, amikor látta, hogy a Take That! kilõ a rejtekhelyérõl. Azt hitte, hogy félreértette Mako parancsát, ezért követte a másik hajót. Aztán kiértek a roncsok közül, és csak egyetlen másik hajót látott a Take That! mellett. Ekkor már biztos volt benne, hogy túl hamar rajtoltak.

Vissza akart térni a roncsok fedezékébe, de elkésett. Egy TIE célba vette, és kis híján leperzselte a pofaszakállát. Jaub oldalra kapta a kis teherszállítót (amely történetesen egy kagylóhéjas sullusti ragadozóra hasonlított), és kitérõ manõverekbe kezdett.

A Nar Shaddaa védõinek többségével ellentétben Jaub becsületes kereskedõ volt, aki a hold egykor fényes kaszinóit egzotikus sullusti gyümölcsökkel és zöldségekkel látta el. A Nar Shaddaan élõ, tekintélyes méretû sullusti közösség tagjai közt rengeteg barátja, sõt rokona akadt, így amikor Mako felhívása elhangzott, úgy gondolta, kötelessége jelentkezni. Nem hagyhatta cserben azokat, akik olyan fontosak voltak a számára.

És most? – kérdezte magától, tüzet nyitva egy TIE-ra. Nem kelhetek versenyre ezekkel a pilótákkal!

De már nem volt visszaút. A Carrack cirkáló már észrevette õket, és pillanatokkal késõbb, Jaub rémületére, tüzet nyitott a Take That!-re. Kerek szeme még jobban elkerekedett, amikor a koréliai hajó szó szerint elpárolgott.

Ha Jaub megpróbált volna eliszkolni, talán sikerül neki. De ennél jobb ötlete támadt. Már csak néhány másodpercig kell valahogy életben maradnia, aztán Mako úgyis megindítja a támadást, és akkor fordul a kocka.

Egy TIE zúgott el mellette. Jaubnak fogalma sem volt, honnan bukkanhatott elõ, de ott volt. Újabb kitérõ manõvert hajtott végre, és ezzel bekerült a Carrack cirkáló turbólézereinek a hatósugarába. A kis sullusti rémülten felsikított, ahogy a zöld halál megnyalintotta a hajója pajzsát.

Jól vagyok, nem talált el, nem talált el, nem… ó, istenek… eltalált, villant át az agyán.

Az energiája vészesen fogyott. A lövés csak súrolta, de még ez is elég volt ahhoz, hogy tönkretegye a hátsó pajzsot és a hajtómûveket. A Bnef Nlle tehetetlenül sodródott tovább.

Jaub ellenõrizte a manõverezõfúvókákat, és legalább azok mûködtek. Fékezni és gyorsítani nem, de legalább forogni tudott a hajóval.

Körülnézett, és látta, hogy két TIE indult feléje hátulról. Még néhány másodperc, és atomjaira lövik.

A Carrack cirkáló már ügyet sem vetett rá: túl kicsi volt, a TIE-ok is elbánhattak vele, és különben is már megbénították. A hatalmas birodalmi hajó méltóságteljesen továbbúszott az ûrben a Bnef Nllére csaknem merõleges pályáján.

Másodpercek… már csak másodperceim vannak hátra. Nem vesztegethetem el õket, gondolta Jaub. Nem tartotta magát különösebben bátornak, de mint sullusti, gyakorlatias lény volt.

Megforgatta a hajóját a hossztengelye körül, és úgy hagyta a fúvókákat. Pár pillanat, és a Bnef Nlle olyan veszettül pörgött, mint egy búgócsiga.

– Bnef nlle, mindenkinek! – sikította Jaub, ahogy a Carrack cirkáló tatja felé robogott.

A “bnef nlle” sullustiul azt jelentette, hogy jó szerencsét.

Jaub attól tartott, hogy nem fog sikerülni, a Carrack túl gyorsan megy – de aztán az utolsó pillanatban kiderült, hogy mégis, igen, mégis neki fog rohanni a birodalmi hajó bal oldali pajzsának.

Öröm töltötte el apró keblét, aztán már csak a lángok voltak…

– Átkozott, ostoba fajankók! Miért nem várták meg, hogy kiadjam a parancsot? – ordította a taktikai képernyõnek Mako.

Talán félreértették. Mako azt mondta, “készüljetek fel a támadásra”, és alig hallgatott el, azok hárman máris elõbújtak a rejtekhelyükrõl. Mako végignézte a képernyõn, mint lövik atomjaira az elsõ kettõt, és nem tehetett semmit. Legalább a második fickó, bárki is volt, nem halt meg hiába. És még az a bolond is, aki az egész õrültséget elkezdte, kilõtt egy felderítõ TIE-t.

Most pedig a harmadik hajó egyenesen feléjük menekült, egy TIE-jal a nyomában.

– Nagyszerû! – kiáltotta Mako. – Mutasd csak meg neki, hol rejtõzünk! Ha túléled ezt, saját kezemmel foglak megnyuvasztani!

– Mako, ennek annyi, ha nem csinálunk valamit – mondta feszülten Blue.

– Hagynom kellene, hogy megfizessen az ostobaságáért morogta Mako, de azért meggyõzte magát, hogy a Carrack eléggé bent van már ahhoz a roncsok közt, hogy ne tudjon elmenekülni. Itt az ideje, döntötte el.

– Jól van – mondta Blue-nak és a tüzéreknek. – Menjünk ki, és mentsük meg a nyamvadt irháját!

Bekapcsolta a komegységet, és kiadta a parancsot:

– Figyelem, pajtások! Kezdõdhet az ellentámadás! Elsõ Csapásméró Egység, most támadjatok, fiúk és lányok! Kapjátok el azokat a TIE-okat, mi meg rámegyünk a Carrackra! Fedezzetek!

Amint a menekülõ teherhajó pilótája észrevette a roncsok közül kiemelkedõ Dragon Pearlt, irányt változtatott, és feléjük rohant, mint a kisgyerek, aki az anyja szoknyája mögött akar menedéket keresni. Blue kiadta a tûzparancsot a jacht tüzéreinek; hat turbólézer esett neki a bolondot üldözõ TIE-nak.

A birodalmi vadászgép látványosan felrobbant.

– Ez pazarlás – morogta Mako. – Azoknak az ostoba szúnyogoknak egyáltalán nincs pajzsuk.

A Pearl a Carrack felé fordult, melynek kapitánya csak most vette észre, hogy kihívták.

– Blue, ereszd ki azokat a fejvadászokat! – kiáltotta Mako.

– Már megtettem két perccel ezelõtt! – kiáltott vissza a nõ, – Ne utasítgass folyton, tudom a dolgomat!

A Vigilance szembefordult a jachttal – felvette a kesztyût.

Természetesen a Carrack volt erõbeli fölényben. Sokkal erõsebb páncélzata volt, mint a jachtnak, jobb pajzsa és több fegyvere. Emellett gyorsabb is volt, bár nem lényegesen.

Ugyanakkor Blue már megszokta a Nar Shaddaa roncstemetõjében való manõverezést, míg a Carrack pilótája remélhetõen még sosem járt itt. És a hutt jacht kisebb is volt, ezáltal jobban manõverezhetõ.

Blue igyekezett is kihasználni ezt az elõnyt: nyílegyenesen lecsapott a Carrackra, amikor támadott, aztán felkapta a hajó orrát, és olyan elképesztõ ügyességgel manõverezett vissza a roncsok közé, hogy a Pearl eresztékei csak úgy csikorogtak.

Miután kirepült az ülésébõl, amikor egy találat pár pillanatra kiiktatta a mesterséges gravitációt, Mako végre vette magának a fáradságot, és bekapcsolta a biztonsági öveket. Látta, hogy a szélvédõ elõtt lézerek és turbólézerek fénye kenõdik szét a pajzsokon, onnan azonban, ahol ült, a Vigilance-t nem lehetett látni.

Eleinte attól tartott, hogy a Vigilance egyike az új modelleknek, amelyeket már sugárvontatóval is felszereltek, de a jelek szerint mégsem volt az.

A hutt jacht megrázkódott a lövések alatt, újra és újra.

– Elveszítjük a jobb oldali pajzsot – közölte Blue. – Még egy találat ide, és…

BUMM!

A Pearl akkorát ugrott, mint egy fenéken billentett bolha. Blue elkáromkodta magát.

– Tûz! Pörköljetek oda nekik!

Jiliac jachtját most a saját turbólézereinek a lökései rázták meg.

Mako majd meghalt a kíváncsiságtól, de a hajó olyan hevesen ugrált és rázkódott, hogy nem mert felállni a helyérõl. Már csak az hiányzott, hogy kitörje a kezét – vagy a nyakát.

BUMM-BUMM!

– A francba! – kiáltott fel Blue. – Elvesztettünk három löveget.

BUMM!

– Ez volt a negyedik.

– Mi az isten folyik odakint, Blue? – próbálta túlordítani Mako a legújabb sortüzet. – Kárt tettünk egyáltalán valakiben?

– Ja – közölte kurtán Blue. – Kárt tettünk bennük. Lõjetek, fiúk! Most!

Mako képtelen volt tovább elviselni ezt a tétlenséget. Kicsatolta magát, és áttámolygott Blue mellé, hogy megnézze, mi a helyzet.

– A bal pajzsa gyengélkedik – mondta neki Blue. – A mi jobb oldali pajzsunk elszállt. – Úgy fordította a hajót, hogy a viszonylag ép orrpajzs legyen a Vigilance felé.

– A hajtómûvek is lomhák – állapította meg a hajó mozgásából Mako.

– Ne mondd! – csattant fel Blue.

A Pearl újra lõtt, és ekkor…

Mako diadalittasan felkiáltott, amikor megpillantotta a fekete égésnyomot a Carrack oldalán.

– A bal oldali pajzsa kifújt!

– Nekünk is a jobb oldali – emlékeztette Blue.

– De bébi, elkaptuk! Támadást szüntess! – Mako visszarohant a parancsnoki posztjára. – Jól van, figyelj! Too Late Now! Minestra! Itt a Védelmi Központ! Jelentkezzetek! Vége!

A két kalózhajót Mako ezekre a koordinátákra osztotta be.

– Itt Minestra. Hallgatunk, Mako.

– A Too Late Now úgyszintén.

– Jó híreim vannak, fiúk! Most lõttük szét a Vigilance bal pajzsát!

– Már úton vagyunk – közölte a Minestra kapitánya. – Most már jobb lesz, ha visszavonultok. Épp eleget kaptatok ti is. Mi majd elintézzük õket.

– Boldogan – kiáltotta Blue, és a Dragon Pearl, fájdalmasan lomhán, elbicegett. Mako végignézett a diagnosztikai érzékelõkön, és elkáromkodta magát. Nincs jobb oldali pajzs, a hajtómû sérült, a páncélzat úgyszintén, és valahol szökik a levegõ. Jiliac nagyon morcos lesz…

A két kalózhajó odaért, és a teherhajók odagyûltek, hogy szétmarcangolják a Vigilance-t, mint dögevõk a sérült ragadozót. A Carrack egyik találatot kapta a másik után, míg végül a páncélzata már nem bírta tovább, és berobbant. A hajó oldalán keletkezett tátongó lyukon át már gyerekjáték volt szétlõni a hajtómûveit, majd a hídját. Alig telt bele néhány perc, és a Vigilance már csak egy halom élettelen fém volt. Életmentõ kapszulák spricceltek ki a halott hajó testébõl – a legénység hanyatt-homlok menekült.

Mako elvigyorodott.

– Szép munka volt, fiúk! Mi most akkor elhúzunk az Illúziópontra, és megpróbáljuk kijavítani a sérüléseket. Ti tartsatok ki, fiúk! A vámõrség hajói mindjárt itt lesznek!

Greelanx admirális nem akarta elhinni Jelon parancsnok jelentését.

– Azt mondja, hogy a Vigilance-t elvesztettük? Eldon kapitány halott?

– Igen, admirális úr. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.

– És a TIE-vadászok?

– Az összest kilõtték, uram.

Greelanx túl fegyelmezett volt ahhoz, hogy hangosan káromkodjon, de azt már senki nem akadályozhatta meg, hogy gondolatban megtegye.

– A vámõrségi cirkálók gyorsuljanak teljes sebességre! Adjon melléjük két TIE-osztagot, és mondja meg nekik, hogy szabad kezet kapnak!

– Igenis, uram!

Greelanx egy pillanatig azt fontolgatta, hogy beveti a hold túlsó oldalán várakozó másik Carrackot, az Outpostot is, de végül letett róla. Az Outpostra késõbb még szüksége lehet, ha el kell végezni a nagytakarítást. Nem akarta veszélynek kitenni az egyetlen megmaradt felderítõhajóját.

Megmutatjuk ezeknek a sakáloknak, gondolta dühösen, tökéletesen megfeledkezve róla, hogy neki ezt a csatát el kell veszítenie…

Soontir Fel kapitány kábultan bámulta a Pride of the Senate kompultján álló apró holofigurát. Forgott vele a világ, mintha valaki jól gyomorszájon öklözte volna.

– Eldon halott?

Greelanx bólintott.

– Sajnos, igen.

– Értem, uram. Mondhatok valamit, admirális úr?

– Hallgatom – mondta kedvetlenül Greelanx.

– Talán kissé… komolyabban kellene vennünk ezeket a csempészeket, uram. Úgy tûnik, nemcsak vaktában lövöldöznek. Az az érzésem, hogy ez egy jól megszervezett ellentámadás.

– A megjegyzését tudomásul vettem, Fel. Greelanx kilép.

A holofigura elenyészett.

Soontir egyperces fõhajtással emlékezett a halott Darv Eldonra. A kapitány osztálytársa volt az Akadémián. Elválaszthatatlan barátok voltak immár tíz éve. A halála fájt, mintha vibropengét forgattak volna meg a szívében.

Fel nyelt egyet, aztán kihúzta magát. Gyászolni majd ráér késõbb. Most az a legfõbb kötelessége, hogy annyi csempészt tegyen hidegre, amennyit csak tud…

Han Solo eleinte nagyon furcsának találta, hogy lõnie kell a TIE-vadászokra, ahelyett hogy repülné õket. Amint Mako elrendelte a támadást az Elsõ Csapásmérõ Egységnek, Han, Csubakkával és Jarikkal a Bria szárnyára szerelt lövegtornyokban, TIE-vadászatra indult. Eddig kettõt sikerült kilõniük, és most a roncsok között cirkálva újabb “áldozatok” után kutattak.

A Bria hátsó pajzsa megsérült, ami nem volt egy életbiztosítás, de ettõl eltekintve a hajó sértetlen volt, amit nagyobbrészt Han ügyességének köszönhettek.

Han egyike volt azon keveseknek, akiknek se párjuk, se meghatározott pozíciójuk nem volt. Mako azért akarta így, hogy Han képes legyen szemmel tartani az egész flottát, és oda repülhessen, ahová akar – illetve ahol szükség van rá.

A koréliai hátrapillantott a bal szárny felé, ahol Jarik üldögélt a kis forgó toronyban. A kis fickó eddig nem teljesített jól. Kapkodott és ideges volt, következetesen sikerült eltévesztenie minden egyes TIE-célpontját. Han már maga is hajlott azt hinni, hogy mégsem kellett volna magával hoznia a fiút.

Csubakkával már más volt a helyzet. A vuki eltalált egy TIE-t, tönkretéve az egyik manõverezõfúvókáját. A vadászgép nekirohant egy roncsnak, és felrobbant.

A másik TIE-t Han lõtte ki a hajóorra szerelt ikerágyúval.

Mako jelentkezett.

– Figyelem! A könnyûcirkálók támadásba lendültek! A jelek szerint a kapitányaik szabad kezet kaptak! Mindenki nagyon vigyázzon!

Han a helyszínre akart sietni, hogy nekiessen valamelyiknek, amikor váratlanul egy TIE bukkant fel, és lõni kezdett rájuk.

– Csubi, Jarik! – üvöltötte Han. – Vigyázzatok! – Kikerült a TIE útjából, de elõtte még eleresztett egy sorozatot. Nem talált.

Egy másik TIE tûnt fel. Han ugyanúgy lõtt és kitért. A TIE megperdült. Eltalálta!

Dühödt vuki üvöltés tépett bele Han dobhártyájába. Eltalálták!, ez volt Han elsõ gondolata. Még levegõt is elfelejtett venni rémületében; aztán hátraperdült, és azt látta, hogy Csubi õrjöng és szitkozódik a kis fülkében, de sértetlen.

Ebbe meg mi ütött?, tûnõdött Han. Még egyszer hátrafordult, és valami olyat látott Csubi mancsában, aminek nem ott, legalábbis nem úgy kellett volna ott lennie. Csubi olyan nagyon le akarta szedni a TIE-t, hogy izgalmában kitépte a botkormányt!

Most a koréliain volt a sor, hogy elkáromkodja magát.

– Csubi, te bundás mamlasz! Nézd, mit tettél!

Csubakka sértõdötten közölte, hogy nagyon is tisztában van azzal, amit tett.

BANG! Egy TIE lövedéke kenõdött szét a Bria középsõ pajzsán.

Hé, Solo! Koncentrálj a repülésre, vagy itt hagyod a fogad! Most, hogy Csubi ilyen szépen kiiktatta magát, már nemcsak a hajófart, hanem a jobb oldalt is védenie kellett.

– Jarik – szólt bele a sisakmikrofonba –, figyelj rám, kölyök! Csubi odaát letörte azt az átkozott botkormányt. Neked kell leszedned a TIE-t!

– M-m-mi? – kérdezte remegõ hangon Jarik. – Nekem?

– Igen, neked! És most tartsd nyitva a szemed! Ott jön!

Jarik a rémülettõl dermedten kuporgott a vackában. A legrosszabb rémálmom valóra vált! Mindannyian meg fogunk halni, és én leszek a hibás!

Kényszerítette magát, hogy felüljön, és körülnézzen. A célkeresõ egyelõre nem jelzett célpontot. Képes lesz befogni, ha megjelenik? Nem valószínû. Eddig folyamatosan kudarcot vallott.

Hol lehet, hol…

És akkor megpillantotta. Fentrõl repült rájuk, alattomosan, mint egy lecsapni készülõ ragadozó madár.

Nem tudom megcsinálni… mi van, ha nem tudom megcsinálni?, sikította Jarik elméje, de a keze mégis megmozdult. Ott volt a célkeresõ, rajta a rács meg a TIE, és egyszer csak… a kettõ eggyé vált.

Jarik hüvelykujja rápréselõdött az elsütõ gombra. Nem akaratlagos mozgás volt, de megtette hatását.

Vörös sugár csapott ki az ágyúból, telibe találva a TIE apró testét.

A robbanást hallani nem lehetett, a látvány azonban bõven kárpótolta ezt.

Jarik megdörzsölte a szemét. Én csináltam?

– Szép lövés volt, kölyök! – ordította a fülébe Han. – Lássuk, meg tudod-e ismételni!

Én csináltam? Igen, én! Megcsináltam! Képes vagyok rá!

Jarik “Solo” még soha nem volt ilyen büszke magára.

– Rendicsek, Han!

Ellenõrizte az ágyú töltöttségét, aztán marcona arckifejezést öltve magára, újabb célpontok után pásztázott.

Salla Zend leolvasta a Rimrunner helyzetkoordinátáit, aztán kinézett a szélvédõn. A Falcon pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Mivel mindkét hajó egyformán gyors volt, Salláék párjául Landót és azt a fura kis pilótadroidot jelölték ki.

Sallának el kellett ismernie, hogy nem semmi a kis bádogfickó. Még soha nem hallott olyan droidról, amely hajót tudott vezetni, de hát Vuffi Raa valahonnan a galaxis egy nagyon-nagyon távoli zugából származott, ahol talán minden lehetséges volt. Az a kis fickó nemhogy végig követni tudta a roncsok között, de néha még le is hagyta!

– Látsz valahol cirkálót, Vuffi? – kérdezte tõle Salla.

– Egyelõre nem, Lady Salla – felelte a kis droid. – És a nevem Vuffi Raa, ha nem sértem meg.

– Semmi gond, Vuffi Raa – felelte Salla. – De áruld el, mit jelent a neved?

– A programozóim nyelvén egy számot, Lady Salla.

– Aha. – Salla körülnézett. Még mindig nem látott birodalmi hajókat, a szenzorai azonban jelezték, hogy egy nagyobb hajóraj hatolt be a Nar Shaddaat övezõ “roncsfelhõbe”. Lando, készülj fel! Azok a szemetek itt vannak a közelben.

– Vettem, Salla.

– Rik? Shug? Bármelyik pillanatban itt lehetnek. Készen álltok?

– Igen, Salla – felelte Shug.

– Készen állunk, csinos hölgyem – felelte Rik szirupos hangon.

Salla megforgatta a szemét.

– Ne fárassz, Rik! Pofa be, és figyelj. Tartalékold a poénjaidat azoknak, akik értékelni tudják õket!

– Hé, Salla, nem tehetek róla, hogy van szemem! – mondta színlelt sértõdöttséggel Rik. – Solo képtelen értékelni téged, ezt te is tudod. Te sokkal jobbat érdemelsz, mint az a nyálas koréliai. Te egy klassz nõ vagy, õ meg…

– Kussolj, Rik! – vakkantott rá Salla. – És fékezd a hormonjaidat.

– De Salla… – tiltakozott fájdalmas hangon Rik. – Én komolyan beléd zúgtam az elsõ pillanatban, hogy…

– Lady Salla! – szakította félbe Vuffi Raa. – Megtámadtak minket!

Salla ellenõrizte a szenzorokat és a hajók azonosító kódjait. Egy Guardian osztályú könnyûcirkáló, a Lianna Guard! Salla irányt változtatott, hogy egyenesen szemberohanjon a cirkálóval, és lenyûgözve tapasztalta, hogy Vuffi Raa már megtette ezt.

Pár másodperccel késõbb a Lianna Guard tüzet nyitott. A Rimrunnert találat érte, de a pajzsok felfogták a lövedék energiáját. A birodalmi hajó gyors volt, és éppen olyan jól manõverezhetõ, mint a nála kisebb teherhajók. Ráadásul éppen arra tervezték, hogy csempészhajókat vadásszon le…

Shug leadott egy sorozatot a quadlézerével, a birodalmi pilóta azonban kitért a sugár elõl, mielõtt még befoghatták volna. Nagyon ügyes!, gondolta elismerõen Salla. De akkor is elkapjuk. Egyedül van két hajó ellen.

A Lianna Guard annyira lekötötte a figyelmét, hogy észre sem vette a képernyõn a vészesen közeledõ, villogó pontokat. Vuffi Raa felsikított:

– Lady Salla! TIE-vadászok!

A Rimrunner kapott egy találatot az elülsõ pajzsába. Shug most már folyamatosan tüzelt, akárcsak Lando. Az egyik TIE-t találat érte. Hogy kié volt az érdem, azt Salla nem tudta volna megmondani, de a birodalmi vadászgép szétpukkant, és ez volt a lényeg.

Kitérni! Salla oldalra döntötte a Rimrunnert, de az egyik TIE mégis eltalálta. A pajzs elnyelte az energia nagyobbik részét, a hajó azonban még így is hevesen megrázkódott.

– Kapjátok el azokat a nyavalyásokat! – kiáltotta dühösen.

– Azon vagyok! – felelte kórusban Lando és Shug.

Salla elkáromkodta magát. Hol van a Lianna Guard? A harc hevében elvesztette szem elõl a Guardiant.

BAMM!

A Rimrunnert megint megrázta egy találat. A hajó irányt váltott, és egyenesen egy roncs felé rohant. Sallának az utolsó pillanatban sikerült kikerülnie a fémhalmazt, ám ezért egy újabb találattal kellett fizetnie. A rázkódás erejébõl ítélve ezúttal nem egy TIE volt, hanem a járõrhajó.

– Nesze! – ordította Lando, és Salla egy újabb TIE-t látott szétrobbanni.

Kettõ kettõ ellen. Az esélyeik most már kiegyenlítõdtek, de hol volt a Lianna Guard? Lando nyomában? Nem! A Rimrunner mögött!

– Térj ki, Salla! – sürgette Lando.

– Francokat! – üvöltötte Salla. – Erre vártam egész idõ alatt! Rik, hogy a csersav marja ki az irhádat, kapd el!

Lodrel kapitány, a Lianna Guard parancsnoka kajánul elvigyorodott, amikor a hajójának sikerült rátapadnia a mynock formájú teherszállító farára. Megvagy!, gondolta elégedetten, és már nyitotta a száját, hogy kiadja a parancsot a kiszolgáltatott hajó elpusztítására.

De mielõtt még megszólalhatott volna, valami különöset vett észre a CorelliSpace hajó hátulján. Két gonoszul feketéllõ csõ bújt elõ a tatból!

– Kitérni! – ordította a kapitány, de a két rakéta már elindult. Hé, ez nem fair!, gondolta sértõdötten Lodrel.

Ez volt az utolsó gondolata.

– Juhé! – kurjantott Salla, amikor a járõrhajó eltûnt a szenzorkijelzõrõl. – Elkaptuk! Szép lövés volt, Rik!

– Ez azt jelenti, hogy megcsókolsz, ha visszatértünk a bázisra? – kérdezte a csibész.

– Ne is álmodj róla – mondta vidáman Salla. – De egy italra azért számíthatsz!

– Gratulálok, Lady Salla – hallotta Vuffi Raa fontoskodó, õrjítõen illedelmes hangját.

– Remekül csináltátok, Salla! – kiabált a fülükbe Lando. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy ott vannak azok a rakéták. Shug, te vagy a legjobb szerelõ a galaxisban!

– Igen, Shug, ezt neked köszönhetjük – csatlakozott hozzá Salla.

– Jó kis móka volt, mi? – kuncogott szerényen Shug. – Akarjátok, hogy megismételjük?

– De még mennyire! – vágta rá szinte egyszerre Lando és Salla.

Mako Spince megkönnyebbülten fellélegzett, amikor a Dragon Pearl végre bevánszorgott az Illúziópont körül várakozó kalózhajók közé. A parancsnok ellenõrizte a szenzorokat, és közben a hajói bejelentkezéseit hallgatta.

A csempészek eddig jól szerepeltek, de ezzel együtt elkerülhetetlen volt, hogy ne legyenek veszteségeik. Mako gondterhelten pipálta ki az elvesztett hajókat. Sok barátot elvesztek ma, gondolta keserûen. Túl sok jó hajót, és még több cimborát…

Összeszámolta a veszteségeket. A csempészhajók közel ötven százaléka… megszûnt létezni. Még ha meg is nyerik ezt a csatát, hosszú idõnek kell eltelnie, mire a csempészkereskedelem helyreáll.

A birodalmiak azonban elvesztették a TIE-vadászaik mintegy felét, és hasonló arányú volt a veszteség a járõrhajók között is.

A kérdés az, merengett Mako, mikor fogja Greelanx bevetni a csatahajóit. A nehézcirkálók és a rombolók rendületlenül közeledtek, de egyelõre még lõtávolságon kívül voltak.

Mako a szenzorkijelzõre pillantott. Két járõrhajó éppen sarokba készült szorítani egy csempészhajót. Ó, ne!

Kétségbeesett hang kiabált bele Mako fejhallgatójába.

– Védelmi Központ! Segítséget kérünk! A hajóm megsérült, és…

A hang halálüvöltéssé torzult, majd egyik pillanatról a másikra elhallgatott. A villogó pont eltûnt a szenzorkijelzõrõl. Mako ordítani tudott volna.

– Jelon parancsnok, utasítsa a megmaradt TIE-okat, hogy szálljanak ki és vegyék fel a harcot az ellenséggel! – parancsolta Greelanx admirális.

– Értettem, uram.

A birodalmi csatahajók immár alig ötszáz kilométerre voltak a Nar Shaddaa roncsgyûrûjétõl. Greelanx ivott egy korty stimteát, aztán visszatért a szenzorkijelzõhöz. Egy perc se telt bele, már látni lehetett a csatatér felé tartó tucatnyi apró pontot.

– Parancsnok, tájékoztassa az ék hajóit, hogy orbitális pályára állunk, a roncsgyûrûn kívül!

– Igenis, uram.

– És maximális sebességre gyorsulunk. Támadást indítunk.

– Igenis, uram!

Greelanxet újra és újra meglepte a csempészek makacssága. Nem hitte volna, hogy ilyen sokáig ki fognak tartani, arra meg éppen nem számított, hogy ilyen hatalmas veszteségeket fognak okozni a flottájának.

De ennek ellenére még mindig fogalma sem volt, hogyan fogja elveszteni a csatát. A csempészek bátran küzdöttek, de teherhajóikkal nem voltak ellenfelei a hatalmas birodalmi csatahajóknak. Greelanx fájdalmasan felsóhajtott. Nincs más hátra, fel kell áldoznia valamelyik csatahajóját.

Az admirális beleszürcsölt a teájába, de alig bírta lenyelni a stimuláló folyadékot. Mintha acélos ujjak fonódtak volna a torkára. Már nemegyszer küldte a katonáit a halálba, de soha nem szántszándékkal. Nem volt biztos benne, hogy meg tudja tenni.

Pedig nem volt más választása.

Maximális sebességre gyorsultak! Támadnak!, döbbent rá Mako a felgyorsuló pontok láttán. Átkapcsolt a különfrekvenciára.

– Han, itt Mako. Hallasz?

– Igen, Mako. – Han adását megzavarta a roncsgyûrû, de azért érteni lehetett a szavait. – Hallak. Mi történt?

– Greelanx bevetette a csatahajóit. El fogom rendelni a visszavonulást. Megtennél nekem egy szívességet, pajtás?

– Persze.

– Te meg Csubi játsszatok hátvédet a visszavonulás alatt. Maradj hátra, és tereld a népet, rendben? Ne hagyd, hogy túl lassúak legyenek, és lépj a farkukra, ha nagyon rohannának. Intézd úgy, hogy a birodalmiak a nyomukban loholjanak!

– Rendicsek. Hogy állunk?

– Összességében elég jól, de sok barátot elveszítettünk.

– Tudom. Láttam a roncsokat – mondta fakó hangon Han.

– Mako kilép.

Mako átváltott egy másik külön sávra.

– Renthal kapitány!

– Itt Renthal.

– Azonnal visszavonulót fújok, készüljenek fel!

– Készen állunk. Visszahívom a Minestrát.

– Mi a helyzet a Too Late Nowval?

– Elvesztettük.

– Khm… én…

– Renthal kilép.

Mako visszaváltott a közös frekvenciára.

– Fiúk-lányok, itt a Védelmi Központ. Jók voltatok, ûrcsavargók, de most itt a váltás ideje. Visszavonulunk, mindenki a kijelölt vektora mentén. Emlékezzetek, hogy csináltuk a gyakorlatokon. Ismétlem, vissza kell vonulnotok a kijelölt vektorotok mentén, most. Védelmi Központ kilép.

Xaverri Shug mûhelyének egy lerekesztett részében állt, és feszülten a taktikai kijelzõt figyelte. A Dragon Pearlrõl továbbított kép szerint a csempészek hátat fordítottak az ellenségnek, és lélekszakadva menekülni kezdtek. Jól csinálták, mert tényleg úgy tûnt, mintha eluralkodott volna rajtuk a pánik, és azok sem játszották túl magukat, akiknek Mako és Han utasítása szerint le-le kellett maradniuk, hogy felingereljék – és felbátorítsák – a sarkukban loholó birodalmiakat.

A mágusnõ izgatottan megnedvesítette az ajkait. Már azt hitte, sohasem érkezik el a pillanat, de most már majdnem itt volt. Még néhány perc, és több birodalmit ölhet meg egyetlen gombnyomásra, mint amennyirõl valaha is álmodni mert volna.

Ez az, mondta az Illúziópont felé közeledõ ékalakzatnak. Csak így tovább, gyerünk, gyerünk, üldözzétek õket, és sétáljatok bele szépen a csapdámba…

Még pislogni sem mert, mintha attól tartott volna, hogy ez is csak varázslat, és ha újra kinyitja a szemét, a csatahajók már nem lesznek ott, ahol látni szeretné õket. Aztán a szeme égni kezdett a megerõltetéstõl, és kénytelen volt lehunyni egy pillanatra.

Amikor kinyitotta, a formáció nemcsak hogy még mindig a helyén volt, hanem éppen az Illúziópont kellõs közepén tartózkodott. A jóllakni készülõ ragadozó elégedett vigyora ült ki Xaverri arcára.

– Mako, itt Xaverri – jelentkezett be egy különfrekvencián.

– Mako. Hallgatlak, Xaverri.

– Aktiválom a trükköt… most – közölte, és megszakította a kapcsolatot. A vezérlõpultjához lépett, és lassan, alaposan megízlelve minden egyes pillanatot, lenyomta a vörös gombot, azt, amely fölé az volt odaírva, hogy: “NE NYÚLJ HOZZÁ, HACSAK NEM XAVERRI VAGY.”

– Most meghaltok – suttogta.

Az Imperial Destiny megkerülte a Nar Shaddaa legmagasabb pontját, a parancsnak megfelelõen nagy ívben, hogy elkerülje a Csempészek Holdja körül keringõ szemetet. A hold korongja mögül elõbukkant a Nal Hutta, amely még innen, százhuszonháromezer kilométer távolságból is hatalmas volt.

Greelanx a hídon állt, és az elõttük menekülõ csordát nézte. A csempészek eddig keményen küzdöttek, ezt el kellett ismernie, de a hatalmas csatahajók látványa megrémítette õket, olyannyira, hogy eddigi sikereik ellenére minden gyõzelmi mámoruk elszállt. Most meg úgy menekültek, mint koréliai vreltek a kopók elõl. Greelanx egyszerûen nem tudta elképzelni, hogyan fogja elveszíteni velük szemben a csatát.

– Greelanx admirális! – szólította meg a szenzortiszt. Uram, vettem valamit, de hogy honnan került… Ellenség a láthatáron, uram!

Greelanx a szenzorkijelzõre pillantott, aztán a panorámaablak felé fordult, és eltátotta a száját.

A Nal Hutta irányából száz és száz csempészhajó tartott feléjük, köztük néhány koréliai korvett! Zsoldosok, állapította meg Greelanx. A csempészeknek nincsenek ekkora hajóik!

– Honnan kerültek elõ? – kérdezte Jelon a szenzortiszttõl. – Miért nem jelentette õket korábban?

– Bizonyára a Nal Huttáról szálltak fel, uram. Én a csempészflotta mozgását követtem nyomon, ahogy azt ön parancsolta, uram.

Greelanx összeráncolta a homlokát. A birodalmi flottánál töltött évtizedek alatt kifinomodott ösztönei azt súgták, hogy valami nincs rendjén ezekkel a hajókkal.

– Teljes szenzoros szkennelést! – adta ki a parancsot.

– Máris, uram!

Néhány pillanattal késõbb már meg is jelentek az eredmények a szenzorkijelzõn. Greelanx szemügyre vette õket. A huttok vészhelyzetre tartalékolhatták õket, most meg kétségbeesésükben ránk szabadították az egész falkát, gondolta mély meggyõzõdéssel. Megköszörülte a torkát.

– Jelon parancsnok, utasítsa az éket és a vadászainkat, hogy hajtsanak végre egy száztíz fokos kanyart az y tengely mentén, és vegyék fel a harcot az új hajók ellen. Ha végrehajtották a manõvert, szabad kezet kapnak!

Látva, hogy a birodalmi flotta a fantomflotta felé fordult, Mako Spince diadalittasan felkiáltott:

Igen! Bedõltek neki! – Sávot váltott a komegységen. – Renthal kapitány!

– Látom – közölte a nõ. – Nem hittem, hogy mûködni fog, de el kell ismernem… Akkor most lerohanjuk õket.

– Kapják el õket!

Mako kérésére Han Solo hátramaradt, a “menekülõ” csempészek mögött. Miután átrepültek a Nar Shaddaa legmagasabb pontja felett, Han megparancsolta nekik, hogy bújjanak ki a roncsgyûrû fölé – nem akarta, hogy a magaslat eltakarja õket a birodalmiak elõl.

A roncsok közé rejtõzve megvárta, hogy mindenki végrehajtsa a parancsot, aztán õ is elõ akart bújni, de már elkésett: a birodalmi flotta ebben a pillanatban haladt el felette. Már azt fontolgatta, hogy visszabújik a roncsok alá, és teljes sebességre gyorsulva megelõzi õket, amikor két másik hajóra figyelt fel a közelében. Mint az azonosító kódjukból kiderült, az egyik a Rimrunner volt, a másik pedig a Falcon.

Biztos volt benne, hogy valamelyiküket találat érte, ezért maradtak le a többiektõl. Bekapcsolta a komegységet.

– Védelmi Központ, itt Han. Jelentkezz, Mako!

– Itt Mako. A birodalmiak pillanatokon belül elérik az Illúziópontot.

– Landót és Sallát látom a szenzorkijelzõn. Mindannyian a birodalmi flotta mögött vagyunk, Mako.

– Tudom. Én kértem meg õket, hogy várjanak be téged. Gondoltam, szükséged lehet rájuk, ha belefutsz egy kóbor járõrhajóba.

– Akkor semmi bajuk?

– Amennyire én tudom.

– Átkapcsolnál hozzájuk?

– Persze.

Annak érdekében, hogy a kommunikációs sávok ne legyenek túlterhelve, minden hívás Makón keresztül ment, kivéve az egymás mellé kijelölt hajók – mint a Rimrunner és a Falcon – privát frekvenciáit.

– Han pajtás! – hallotta pár pillanattal késõbb Lando hangját.

– Mögöttetek vagyok, Lando, és azon tûnõdöm, hogyan kerülhetnék a birodalmiak elé. Szeretnék én is ott lenni a fogadóbizottságban.

– Sallával ugyanezen törjük a fejünket. Nem akarok kimaradni a csetepatéból. Már kilõttünk belõlük jó néhányat jegyezte meg büszkén –, de azért nem ártana utánuk küldeni még egypárat.

– Három Guardian osztályú könnyûcirkálót – mondta Hannak Salla.

– Hé, ez nem semmi! Gratulálok!

– Gazdám! – hallatszott Vuffi Raa jellegzetes hangja. Akarod, hogy a csatahajók elé kerüljek?

– Igen, Vuffi Raa. Ó, és… ne szólíts “gazdám”-nak.

– Igenis, gazdám.

Han elröhögte magát.

– Hol a csudában szedted össze azt a droidot, Lando?

– Hosszú történet.

Pár másodperccel késõbb a Bria csatlakozott a másik két hajóhoz. Han bekapcsolta a komegységet.

– Készen álltok? Vágjunk eléjük, amíg még nem késõ!

Csubakka, aki otthagyta a használhatatlanná vált lövegtornyot, és most másodpilótaként a Bria elülsõ ikerágyúját kezelte, izgatottan felordított, és a szenzorkijelzõre mutatott.

A kijelzõn az éket jelképezõ pontok lelassultak, és kanyarodni kezdtek, mindvégig tökéletesen megtartva az alakzat formáját.

– Rajta, Xaverri! – üvöltötte Han. – Hé, Lando, Salla! Nézzétek csak, mit mutat a szenzor!

A birodalmi flotta folytatta a manõvert. Tehát nem jöttek rá a turpisságra, állapította meg Han. Ennek igazán örült, az viszont bosszantotta, hogy lekéstek a döntõ pillanatot. Az Illúziópont, az ék és az õ pozíciójuk által alkotott háromszög láttán azonban támadt egy merész ötlete.

– Lando! Salla! Mit szólnátok hozzá, ha egy mikrougrással áthelyeznénk magunkat a fantomflotta kellõs közepébe? Leheljünk egy kis életet Xaverri flottájába!

– Han! – tiltakozott Salla. – A Nar Shaddaa mellett vagyunk, ha nem vetted volna észre. A gravitációs ereje kiszámíthatatlanná teszi az ugrást! Legalábbis ennyi idõ alatt! Ne felejtsd, Xaverri illúziója nem fog tovább tartani egy-két percnél.

– Erre is gondoltam – felelte Han. – Lando, mondd meg a kisokos robotodnak, hogy számolja ki a mikrougrás vektorát, és a komegységen át töltse le a navigációs komputerünkbe. Hé, Vuffi Raa, tegyél minket a fantomflotta elejére. Meg tudod csinálni?

– Kettes osztályú droid vagyok, persze, hogy el tudok végezni egy ilyen primitív számítást – felelte sértõdötten Vuffi Raa. – De fel kell hívnom rá a figyelmét, Solo kapitány, hogy a manõver igen kockázatos. – A hangját hallgatva Han könnyen el tudta képzelni, hogy felháborodottan kalimpál mind a tizen-akárhány csápjával.

– Lando, komám, csináljuk meg. Parancsold meg neki!

Lando sóhajtott egy hatalmasat.

– Jól van, te õrült koréliai. Vuffi Raa, te mûszaki zseni, tedd, amit Han mondott!

Néhány pillanat múltán Vuffi Raa sértõdött hangon közölte:

– Adatok betáplálva.

– Akkor nyomás! – kiáltotta Han. A csillagok megnyúltak, a következõ másodpercben pedig már a birodalmi flotta felé száguldott terjes sebességgel!

Oldalra pillantott. Salla és Lando is rendben megérkezett, mögöttük pedig… Xaverri flottája takarta el a csillagokat. Han tudta, hogy Xaverri alaposan ki fog tenni magáért, de az, amit most látott, egyszerûen lélegzetelállító volt.

– Adjunk nekik! – rikoltotta. – Nagy vagy, Vuffi Raa! Amint a fantomflotta lõtávolságba ért, a csatahajók tüzet nyitottak, de egyik sem õket vette célba. Ez klassz, vigyorgott Han. Olyan sokan vagyunk, hogy azt sem tudják, kire lõjenek.

– Készen állsz, Jarik?

– Készen, Han!

– És te, Csubi?

– Hrrrnnn!

– Enyém a bal oldali romboló! – közölte Landóval és Sallával. Leolvasta a hajó azonosítóját. – A Peacekeeper.

– Veled maradunk – jelentette ki Lando. – Fedezni fogjuk egymást.

– Rendicsek! – Han már régen érezte ilyen jól magát. Akkor kezdõdjön a móka!

– Mire készülsz, Han? – aggodalmaskodott Salla.

– Ó, csak arra gondoltam, hogy elhúzok a Peacekeeper hídja elõtt, és integetek a kapitánynak – felelte jókedvûen Han. Csak egy kis baráti látogatás…

– Han! – szólt rá Salla. – Szeretném, ha mindannyian túlélnénk ezt az egészet!

– Õrült koréliai – motyogta Lando.

– Hé, mit aggódtok? Amíg engem láttok, addig semmi gáz!

Reldo Dovlis kapitány, a Peacekeeper birodalmi romboló parancsnoka lekicsinylõen elhúzta a száját.

– Tüzet szüntess! Ezek nem igazi hajók. Nem lehetnek. Egyetlen lövésünk se tett kárt bennük, és fordítva. Csak az energiánkat és az idõnket vesztegetjük.

A szenzortiszt felnézett.

– A mûszerek azt mutatják, hogy igaziak, uram.

– Akkor a mûszerek hazudnak – reccsent rá Dovlis. A taktikai képernyõre pillantott. – Hajók közelednek a tat felõl. Forduljunk meg, és fogadjuk õket az elülsõ turbólézerütegeinkkel. Vegyék célba õket, és ha szólok, lõjenek.

A hajó lomhán oldalt fordult. Dovlis eközben a taktikai képernyõn szemmel követte az ellenséges hajók mozgását. Megkönnyebbülten látta, hogy még bõven lesz ideje leadni rájuk néhány sortüzet. A méreteikbõl ítélve ezzel…

A következõ pillanatban egy hajó suhant el elõttük, olyan közel a híd panorámaablakához, hogy Dovlis ijedtében felkiáltott. A hajó, egy apró, ütött-kopott SoroSuub teherszállító, végrehajtott egy tökéletes hurokkanyart, majd újra feléjük rohant.

Nem mind fantom! – döbbent rá Dovlis.

– Megfordulni! Vissza! – ordította. – Lõjék le azt a hajót! A Peacekeeper visszafordult a fantomflotta felé. A hajók olyan közel voltak, hogy Dovlis tátva felejtette a száját. Két másik viharvert teherszállító húzott el a csatahajó elõtt.

– Vegyék célba õket! – üvöltötte Dovlis. – Tûz!

Mako Spince legénységének sikerült úgy-ahogy helyrepofoznia a Dragon Pearl jobb oldali pajzsát, és a hajótesten támadt réseket is behegesztették. A hajtómûvek még mindig nem mûködtek tökéletesen, Mako azonban úgy döntött, ennek ellenére részt fognak venni a csatában. Renthal kapitány melléjük adott egy Y-szárnyút; az apró, de annál veszélyesebb vadászgép most ott repült az oldalukon, készen rá, hogy megvédje a hajó sérülékeny jobb oldalát.

A taktikai és a szenzorképernyõk tanúsága szerint a Mako által kiválasztott célpont, a Liquadator nevû nehézcirkáló lõtávolságba került. A hajó még mindig háttal volt nekik, kiszolgáltatva magát a Dragon Pearlnek és a többi – valódi – kalózhajónak.

– Mako, lõtávolságon belül vagyunk – figyelmeztette Blue.

– Tudom – bólintott a szépséges pilótanõ felé Mako. Hagyni fogom, hogy elõször az Y-szárnyú támadjon, aztán mi is megcsókoljuk. Mondd meg a tüzéreknek, hogy a bal hátsó pajzsot lõjék, a gépterem feletti résznél. Az Y-szárnyú is ugyanezt fogja tenni.

– Értem – mormogta Blue, és továbbította a parancsot. Mako kimondhatatlanul örült az Y-szárnyú jelenlétének. A fürge, modern vadászgép nem csupán hagyományos lézerekkel, hanem protontorpedókkal is fel volt szerelve.

Átkapcsolt az Y-szárnyú frekvenciájára.

– Itt Mako. Készen álltok?

– Igen!

– Akkor rajta!

Mako lassított, az Y-szárnyú pedig rávetette magát a cirkálóra, kilõtt rá gyors egymásutánban négy torpedót, majd visszafordult.

– Pajzs megpuhítva, Mako – tért vissza melléjük az Y-szárnyú. – Ti következtek!

– Végre!

Mako a pilótájára nézett, és bólintott. Blue maximális sebességre gyorsította a jachtot – ami még mindig nem jelentett túl nagy értéket –, és kiadta a tûzparancsot.

A turbólézerek mûködésbe léptek. Az elsõ sorozat kiiktatta a Liquidator pajzsát, a továbbiak pedig pillanatok alatt lángba borították a géptermét.

A Liquidator halott hajó volt.

Drea Renthal kapitány izgatottan elõrehajolt az ülésében. Végre! Egy kis kedvemre való akció! Eddig sem unatkozott, a hajói irányítása kellõképpen lekötötte, most azonban õ repült, és õ készült ölni.

Az egyik nehézcirkálót, az Arrestort szemelte ki magának. Ezek a cirkálók elavultak és lassúak voltak, sõt még a pajzsuk is viszonylag gyenge volt. Az Arrestorhoz képest a Renthal’s Fist egy jól felfegyverzett, mozgékony gyilkológép volt. A koréliai korvetthez lent és fent ikerágyúk, kétoldalt pedig quadlézerek tartoztak. A birodalmi csatahajókon rendszeresített protontorpedó-vetõcsõ már csak hab volt a tortán.

Csak négy protontorpedója volt – mint arra Han is rámutatott, nehéz volt beszerezni õket –, Renthal azonban úgy döntött, ez alkalommal nem fog takarékoskodni velük.

– Készítsétek elõ az egyes és a kettes torpedót – mondta a legénységének, amint lõtávolba értek. – Célozzatok a tatra! Szeretnék egy reaktorrobbanást látni!

– Értettem, uram!

Renthal elmosolyodott.

Szerette, ha “uram”-nak szólították.

A Renthal’s Fist lecsapott.

– Tûz! – üvöltötte a kapitány.

A hajó megrázkódott, majd megint, ahogy a kék tüzet okádó torpedók kilõttek. Az elsõ kiiktatta a cirkáló hátsó pajzsát, a második belefúrta magát a hajótestbe, és hatalmas pusztítást végzett.

– Nyissatok tüzet a turbólézerekkel! – parancsolta Renthal, és visszatért egy újabb rohamra.

Az Arrestor tehetetlenül rázkódott a találatok alatt. A turbólézerek egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak, utat perzselve maguknak a reaktor felé.

Renthal soha nem tudott rájönni, mi figyelmeztette. Talán az ösztön, vagy a harccal eltöltött húsz év tapasztalata. Egy éles kanyarral megfordította a hajóját, és maximális sebességre kapcsolva elhúzott a cirkáló közelébõl.

Mögötte az Arrestor szétpukkant, mint egy törékeny TIE.

Renthal kárörvendõen felnevetett. Huh, ez aztán jólesett!

Mako egészen feldobódott, amikor látta, hogy Renthal újabb négy Y-szárnyúja szórja meg protontorpedókkal a Peacekeeper megpuhított részét. A romboló hatalmas volt, sokkal nagyobb, mint a lomha nehézcirkálók, de azért Mako bízott benne, hogy legalább ezt az egyet ki fogják lõni.

Úgy tûnt, Han, Salla és Lando kitalált valami eszement mutatványt, amellyel még mindig lekötötték a Peacekeeper elülsõ ágyúit.

Az Y-szárnyúak másodszor is megrohamozták a rombolót. Két sorozat, és mindegyikben ötször két protontorpedó, számolta Mako. Ez összesen húsz torpedótalálat! Ez soknak tûnt, de Mako szolgált birodalmi rombolón, és tudta, milyen átkozottul szívósak tudnak lenni ezek a hajók.

Az elsõ tízet már megkapta… Ez bõven elég lesz a hátsó pajzsnak.

Az Y-szárnyúak kiengedték a torpedóikat, és… igen! Koromfekete lyukak jelentek meg a jobb oldalon – ott, ahol a hajtómûvek voltak. Most, hogy a pajzs már nem állta útjukat, a kalózhajók is nekiestek a rombolónak. A kapitány megpróbálta szembefordítani velük a rombolóját, de a Peacekeeper már alig reagált.

Aztán egy vakító villanás látszott, és a hatalmas hajó hajtómûve leállt. Mako halkan füttyentett. Attól tartok, bajban vagy, kisapám.

– Uram, a reaktor túlterhelõdött! A biztonsági rendszer automatikusan lezárta! – jelentette Reldo Dovlis helyettese. A hajtómûvek energia nélkül maradtak, uram.

Dovlis kétségbeesetten körülnézett. Hogyan fog hajtómûvek nélkül elmenekülni? A csempészhajók aprók voltak, de folyamatosan támadtak, és rengetegen voltak. Méterrõl méterre haladtak elõre a tat felõl, szétlõve a pajzsait és felsebezve a hajótestet lézereikkel.

– Újra kell indítanunk a hajtómûveket, vagy végünk mondta Dovlis, és ez így is volt. – Bírálják felül a biztonsági rendszer tiltását. Energiára van szükségünk!

– De kapitány… – A fiatalember arca hamuszürke volt a félelemtõl. Dovlis tökéletesen megértette. Egy reaktor nem játékszer. De mi mást tehetne? Az összes csatahajójuk harcban állt, nem remélhettek gyors segítséget.

Dovlis abban reménykedett, hogy a biztonsági rendszer jóval a kritikus állapot, vagyis a robbanásveszély bekövetkezése elõtt leállította a reaktort.

– Parancsot kapott! – mondta könyörtelenül a helyettesének.

– Igen, uram!

Ha legalább annyi idõre el tudnánk indítani a hajtómûveket, hogy a parancsnoki hajó közelébe kerüljünk!, gondolta Dovlis. Hajtómû nélkül a Nar Shaddaa gravitációs ereje le fogja rántani õket.

Hallotta, hogy a hajtómûvek lassan, fájdalmasan beindulnak, és a szíve sajgott, hogy ezt kell tennie a hajójával. De most mindannyiuk élete volt a tét.

A Peacekeeper megrándult, ugrott egyet, aztán lassan megindult…

…majd hevesen megrázkódott, ahogy a jobb oldali hajtómûve felrobbant. A bal oldali viszont még mûködött, és szédítõen pörgetni kezdte a rombolót.

– Hajtómûvet ki! – ordította Dovlis, a helyettese azonban megelõzte. A hajtómû leállt, és a Peacekeeperre csend borult.

A mesterséges gravitáció még mûködött, a tartalék energiatárolóknak köszönhetõen. Ez utóbbiak teljesítménye azonban nem volt elég nagy ahhoz, hogy a stabilizátorokat mûködésbe hozhassák. Egyszerûen nem volt mivel megállítani a hajó forgását.

Reldo Dovlis leplezetlen rémülettel nézte a panorámaablak elõtt elsuhanó csillagokat, a pajzstól ködösnek látszó holdfelszínt, a csillagokat, a holdat…

Tegyél valamit!, sikoltotta az agya. Lehúz minket a hold gravitációs ereje! Még egy perc, és nekiütközünk a Nar Shaddaa energiapajzsának.

Csillagok… hold… csillagok… hold…

Szédülni kezdett, a forgástól, a kétségbeeséstõl és a félelemtõl.

Csillagok… hold… csillagok… hold… csillagok… közeledõ hold…

Dovlis összeszedte magát. Végtére is birodalmi tiszt volt, vagy nem?

– Van valakinek valami ötlete? – kérdezte, nyugalmat erõltetve magára.

A híd legénysége némán bámult vissza rá. Ez tipikusan az a helyzet volt, amikor a bölcs ember inkább hallgatott. Csillagok… hold… csillagok… vészesen közeledõ hold…

Csillagok… hold…

Aztán már csak a hold volt és a fátyolosan derengõ pajzs…

…és legvégül semmi. Csak a sötétség. Az örök sötétség.

A csempészek között, akik a megsebzett Peacekeeper ostromolták, ott volt Roa is. Az öreg csempész az utóbbi idõben úgy érezte, hogy kezd kiöregedni a szakmából, hogy már nem a régi. Ezen a napon azonban két TIE-vadászt is kilõtt, és ettõl visszatért a régi önbizalma. Erõsnek és legyõzhetetlennek érezte magát, talán túlságosan is.

A móka kedvéért húzott át a “süllyedõ” romboló hasa alatt, hogy mindenkinek megmutassa, ki a legény a gáton, és hogy érezze az erõt, a Lwyll erejét, a kettõjük erejét, ahogy felkapja az orrát, és kilõ a döglött csatahajó alól.

Már a Peacekeeper felett volt, amikor a hajó nekicsapódott a pajzsnak. Annak ellenére, hogy távolodott, a robbanás ereje elõrerúgta a Lwyllt. Roa nekiesett a mûszerfalnak, és a sisakjával széttört néhány kijelzõt. Apró üvegcserepek fúródtak a karjába és a mellkasába.

Miután a csatahajó felrobbant, a tûz által keltett vákuum beszippantotta a roncsokat a hold légterébe. Az örvény Roát is magával rántotta.

Az ütéstõl elkábult, de nem vesztette el teljesen az öntudatát. Hõsiesen igyekezett nyitva tartani a szemét, távol tartani magától a tudatán át-átcsapó vöröses sötétséget. Nem volt könnyû, de Roa igazi harcos volt. Néhány másodperccel késõbb már újra összpontosítani tudott.

Nem sok öröme telt abban, amit látott. Már mélyen bent volt a Nar Shaddaa légterében, és a Lwyll csak zuhant és zuhant. Roának pislognia kellett. Valami vörös úszott el a szeme elõtt. Talán vér? Valószínûleg.

Megrázta a fejét, és a mozdulat szúró fájdalmat okozott. A teste ugyanúgy sajgott.

A mûszerfal összetört, de néhány kijelzõ még mûködött. A pilótaruhája is megsérült, már nem zárt légmentesen – de erre itt a légtérben már nem is volt szükség.

Roa megmarkolta a botkormányt, s minden ügyességét és tapasztalatát latba vetve megpróbálta visszanyerni az uralmat a vadászgép felett. A Lwyll hûségesen igyekezett segíteni neki, és kettejük erõfeszítésének köszönhetõen sikerült felemelnie a gép orrát, hogy a szárny maga alá gyûrhesse a levegõt.

A fékezõ és a manõverezõfúvókák lomhán reagáltak, de ez még mindig jobb volt, mint ha egyáltalán nem mûködtek volna. Roa a legközelebbi leszállópálya fölé terelte a hajót, és még mindig a gravitációval viaskodva bámulta, mint rohan feléje a beton. Az utolsó pillanatban behunyta a szemét.

Az ütközés pillanatára egyáltalán nem emlékezett, ahogyan arra sem, hogy mikor nyitotta ki a szemét. Másodpercek vagy inkább percek múltán? Fogalma sem volt, de nem is érdekelte. Most csak egyvalamire tudott gondolni.

A tûzre. A Lwyll égett. Bármelyik pillanatban felrobbanhat, és akkor hiába küzdött, hogy lehozza…

Dacolva a karjába fúródott üvegszilánkokkal, kinyújtotta a kezét, és rácsapott a pilótafülke tetejét nyitó gombra. Erõtlen, esetlen mozdulatokkal kicsatolta magát, aztán felkuporodott az ülésre, és a géptörzsre dõlve átvetette az egyik lábát, majd a másikat.

Váratlanul kezek ragadták meg, és leemelték. A segítõi a vállukra emelték, és rohanni kezdtek vele. Roa hátranézett, épp idõben ahhoz, hogy felrobbanni lássa imádott kis hajóját.

De én legalább életben vagyok, gondolta ködös aggyal. Életben vagyok, és az igazi Lwyll még megvan…

Most már nem tiltakozott a feketeség ellen. Szívesen látott barátként üdvözölte.

Annak ellenére, hogy megoldódtak mind jelenlegi, mind jövõben gondjai, Winstel Greelanx admirális boldogtalan volt.

Csak bámulta tehetetlenül a taktikai kijelzõt, a szenzorokat, az ûrben lebegõ roncsokat, és õrjöngött.

Hogy merték azok a koszos csempészek? Hogy merték?

A Carrackok közül az egyik üzemképtelen volt, két nehézcirkálót elvesztettek, a Peacekeeper romboló pedig eggyé vált a Nar Shaddaa körül keringõ roncstemetõvel…

Ha nem lett volna megkötve a keze, Greelanx felsorakoztatta volna a csapatait, és folytatta volna a csatát. Még mindig lett volna esélye, talán egy az egyhez, vagy még annál is jobb. De nem tehette. Eddig az indokot kereste, amellyel visszavonhatja a csapatait, és ezt most tálcán kínálták neki. Jelon parancsnok felé fordult.

– Utasítsa a hajóinkat, hogy vonuljanak vissza! Találkozó az ugrópontnál.

Jelon meg sem próbálta leplezni döbbenetét.

– Visszavonulunk, uram?

– Igen, visszavonulunk – felelte nyers hangon Greelanx. Nem tudjuk teljesíteni a küldetésünket itt, az Y’Toub rendszerben, ezért azt tesszük, ami ilyenkor elvárható: visszavonulunk, amíg még méltósággal megtehetjük.

Normális esetben Greelanx természetesen nem indokolta volna meg a döntését egy alárendeltjének, de ez egyrészt nem volt normálisnak mondható helyzet, másrészt gondolatban már a hivatalos jelentését fogalmazta, és most látni akarta, hogyan fog hatni a frázis.

Jelon vigyázzba vágta magát, és tisztelgett.

– Értettem, uram!

Nyert, gondolta sötét iróniával Greelanx.

– Visszavonulás? – motyogta döbbenten Soontir Fel kapitány Visszavonulunk? De hiszen még gyõzhetnénk!

Nem lett volna könnyû, de sikerülhetett volna. Fel biztos volt benne. Egyszerûen nem akarta elhinni, hogy Greelanx ennyire gerinctelen.

– Az admirális úr fegyelmezett visszavonulást parancsolt ismételte meg Jelon parancsnok.

– De még vannak kint TIE-vadászaink! Nem hagyhatjuk magukra õket! – tiltakozott Fel.

– Az admirális úr elvárja, hogy mindenki legyen ott idejében az ugrás kiindulópontjánál – mondta mereven Jelon.

Fel szája keskeny vonallá préselõdött.

– Fel kilép – közölte kurtán, és az apró hologram-Jelon eltûnt.

Soontir Fel a helyetteséhez fordult.

– Riadóztasson minden TIE-t. Haladéktalanul jelentkezzenek a Pride fedélzetén. Felszedünk annyit, amennyit csak lehet. Közben megkezdjük a visszavonulást.

– Milyen sebességgel, uram?

– Egynegyed sebességgel, Toniv parancsnok.

– Egynegyed, uram?

– Hallotta.

– Értettem, uram!

Fel azért mondott ilyen nevetségesen alacsony sebességértéket, hogy a TIE-oknak legyen idejük visszatérni a Pride fedélzetére. Ezzel elméletileg teljesítette az admirális parancsát – hiszen az nem szólt a sebességrõl –, gyakorlatilag azonban megszegte azt.

Soontir Fel kapitányt azonban ebben a pillanatban a legkevésbé sem érdekelte az admirális parancsa. Bármit mondjon is Greelanx, õ akkor sem fogja cserbenhagyni a TIE-pilótákat!

A dokkok hamarosan megteltek TIE-vadászokkal. Tizenöt tért vissza, és a szenzorok nem jeleztek többet odakint. A Pride immár teljes sebességgel haladhatott a találkozási pont felé.

Egy perccel késõbb Greelanx admirális öltött alakot a holovetítõ felett.

– Fel kapitány!

Felnek nem esett nehezére hûvösnek mutatkozni. Még mindig túl dühös volt ahhoz, hogy aggódjon.

– Igen, admirális úr!

– Ön szándékosan megszegte a parancsomat!

– Visszaszereztem a vadászgépeinket, uram. És a pilótáikat. Úgy gondoltam, ez lényeges.

Greelanx arca elvörösödött.

– Kapitány, ez a döntés a rangjába kerülhet. Jelentést fogok tenni róla.

Fel nyelt egyet, de nem vette le a szemét az apró, ellenszenves figuráról.

– Én is, uram – felelte. – A szabályzatnak megfelelõen be fogok számolni a csata minden egyes részletérõl, úgy, ahogyan azt én láttam.

Greelanx egy pillanatig farkasszemet nézett vele. Egyikük szeme sem rebbent. Végül az admirális bólintott.

– Ahogy óhajtja, kapitány.

A kép elenyészett. Soontir Fel lehuppant egy székbe, és minden ellenkezõ vágya ellenére nem temette a tenyerébe az arcát. Felér tizenöt pilóta egy parancs félreértelmezésével?

Nagyon úgy tûnt, hogy hamarosan meg fogja tudni a választ.

Soontir Fel fáradtan sóhajtott egyet. Az élet néha nagyon komplikált tud lenni. Aztán eszébe jutott valami, és ettõl lényegesen jobb kedve támadt.

Legalább nem kellett végrehajtanom a “Delta Zéró”-t. Azért ez nem kis vigasz.

15. fejezet

Elválás

Huszonnégy órával a Nar Shaddaa csatája után – ahogy az bevonult a hold történetébe – Han és Xaverri a Phantasm rámpájának a tövében álltak. Mindketten pocsék hangulatban voltak, és ez mindkettõjükön meg is látszott.

– Utálok búcsúzkodni – morogta Han. – Ilyenkor sose tudom, mit kellene mondanom, és most még a szokásosnál is nyomorultabbul érzem magam. Hogyan is köszönhetném meg, amit értünk tettél, Xaverri? A te varázslatod mentett meg minket. Nélküled elvesztünk volna.

Xaverri rámosolygott. Melegség sugárzott a tekintetébõl.

– Hé, Solo, te tényleg nem tudod, mit beszélsz. A világ minden kincséért se hagytam volna ki egy ilyen alkalmat. Csak azt sajnálom, hogy nem láthattam a birodalmiak képét, amikor meglátták a flottámat.

Han felnevetett.

– Én sem, de el tudom képzelni. – Ösztönösen Xaverri kezéért nyúlt, és egy pillanattal késõbb azon kapta magát, hogy a nõt szorongatja. – Hiányozni fogsz – suttogta a fülébe. Már épp kezdtem megszokni, hogy nélküled kell élnem, és tessék, most kezdhetem elölrõl. Ez nem fair, Xaverri.

A nõ hátrahajtotta a fejét, Han szemébe nézett, aztán egy forró csókot nyomott az ajkára.

– Ne aggódj! – mondta mosolyogva. – Salla nem fog haragudni. Klassz nõ.

– Az – bólogatott Han. – Egy húron pendülünk.

– Remélem, boldogok lesztek, Solo. Vigyázzatok egymásra, rendicsek?

– Te is vigyázz magadra, Xaverri.

– Vigyázni fogok, Solo. Ne felejts el…

– Soha – ígérte Han összeszoruló torokkal. – Soha nem foglak elfelejteni, Xaverri.

A nõ kibontakozott az ölelésébõl, és felrohant a rámpán, a hajójába. Egyszer sem nézett vissza.

Két nappal késõbb Han, Csubi, Salla és Lando az öreg csempész, Roa esküvõjén mulattak. Roa már majdnem tökéletesen meggyógyult egy hosszas baktafürdõnek köszönhetõen, Lwyll pedig, elegáns menyasszonyi ruhájában, ragyogóbb volt, mint valaha.

Köztudott volt, hogy a négy csempész jelentõs szerepet játszott a csata megnyerésében, így ez az esküvõ meglehetõsen rendhagyóra sikeredett: a hõsök több gratulációt kaptak, mint az “ifjú” pár.

Lando kiszabadította magát a hálálkodók gyûrûjébõl, és átkarolta Roát.

– Ha jól emlékszem, ennek az esküvõnek az volt az egyik feltétele, hogy feladod a csempészszakmát.

– Ez így van – felelte Roa.

– Nos, akkor tisztességes állásra lesz szükséged. Nem lenne kedved nekem dolgozni?

– Hogyan?

Lando elnevette magát.

– Ne nézz rám ilyen gyanakvóan! Vezethetned a használthajó-kereskedésemet. Én egy hosszabb körútra készülök, és szükségem lenne valakire, aki a távollétemben továbbviszi az üzletet.

Roa alaposan megfontolta az ajánlatot, majd bólintott.

– Nos… igen! Azt hiszem, tetszene. Kösz, Lando. De… miért utazol el? Valamit forgatsz a fejedben?

– Van egy olyan érzésem, hogy nagyot szakíthatok bizonyos árucikkek forgalmazásával a Középvidék elmaradottabb bolygóin. És – Lando vigyorogva megsimogatta a bajszát – ha ez mégsem jönne be, akkor várnak rám az Oseon rendszer kaszinói. Legfõbb ideje felfrissítenem a szabakktudásomat. Kezdek berozsdásodni, és ez rémülettel tölt el. Errefelé nincsenek igazi játszmák, a tétekrõl nem is beszélve. Végre egy olyan asztalhoz akarok leülni, ahol igazi kockázat és bõséges nyeremény vár Be kell melegítenem a nagy akcióra.

Han csatlakozott hozzájuk.

– Szabakkjátszma? Nagy akció? Mi folyik itt? Kinek a szabakktudását kell felfrissíteni?

– Az enyémet – vallotta be nevetve Lando. – Ha sikerül összegyûjtenem a belépéshez szükséges tétet, jelentkezni fogok a hat hónap múlva sorra kerülõ bespini megajátszmára. A tét tízezer kredit.

– Tízezer! – Han elismerõen füttyentett. – Ez aztán tényleg nagy játszma, barátom.

Lando elvigyorodott.

– Gondolj bele, Han! Te is elég jól bánsz a lapokkal, talán nem ártana szerencsét próbálnod.

Han határozottan megrázta a fejét.

– Szó sem lehet róla!

– És miért?

– Ennyi pénzt soha nem kockáztatnék. Én saját hajóra gyûjtök, nem szabakkjátszmákra.

– Igen, így viszont nyerhetnél annyit, hogy egy egész hajórajt vegyél magadnak – mutatott rá Lando.

– Nincs akkora szerencsém.

– Ugyan, Han – unszolta Lando. – Össze tudnád szedni azt a tízezret. Hé, Csubakka, te szívesen kölcsönadnál neki, nem igaz? – kérdezte a vukitól. – Han a legjobb barátod, vagy nem?

Csubakka felvonított, aztán dacosan megrázta a fejét. Han elnevette magát.

– Annyira azért nem, hogy kidobjon értem az ablakon tízezer kreditet!

*

Durga, a hutt az õse antigrav szánja mellett kuporgott, s a rémülettõl bénultan az Aruk körül sürgölõdõ orvost és droidjait figyelte. Az orvosi személyzet mindent megtett, de még Durga is tudta, hogy ezúttal hiába minden erõfeszítés.

Aruk néhány perccel korábban váratlanul feljajdult, aztán összeroskadt, és görcsösen rángatózni kezdett. Durga tehetetlenül nézte, mint küzd minden egyes lélegzetért – az életéért – nagyra becsült õse.

A hutt vezér mindig is erõs volt, szívós és makacs. Négy órán át viaskodott a halállal, de végül alulmaradt a csatában. Durga egész idõ alatt hûségesen ott kuporgott az oldalán, és várta, hogy visszanyerje az öntudatát, de ez nem történt meg.

Amikor végül Aruk erõtlen szíve felmondta a szolgálatot, Durga egyszerre érzett fájdalmat és megkönnyebbülést. A legjobb barátját, az õsét vesztette el, de legalább véget ért Aruk hosszan tartó szenvedése.

Megfogta halott õse ernyedt kezét, és a kisimult arcra nézett. Zöldes, kocsonyás nyál folyt le a félig tátott száj sarkából. Megölték, tudatosult Durgában, anélkül hogy a fiatal hutt meg tudta volna magyarázni, mibõl gondolja ezt. Arukot megölték.

De ki?

Ki más profitálhatott volna Aruk halálából, mint a Desilijic?

Durga napokon keresztül nem találta a helyét. Nem evett, még inni is alig ivott, és csak csoszogott körbe-körbe a palotában, céltalanul, mint egy eltévedt szellem. Nem hagyta, hogy eltemessék az õsét, annak ellenére, hogy a háziorvos a mintavételnél nem talált mérget Aruk gyomrában. Durga végül úgy döntött, lefagyasztatja az apját, és amint a dolgok elrendezõdtek, törvényszéki kórboncnokokat hívat a Birodalmi Központból.

A Besadii klán ugyanis a vezér halálát követõen két frakcióra szakadt: egy Durga-párti és egy Durga-ellenes csoportra. Durga haladéktalanul megtette a hatalma megszilárdításához szükséges lépéseket. Felvette a kapcsolatot egy hírhedt bûnszövetkezettel, a “Fekete Nap”-pal – amelyet a rettegett Xizor irányított –, és kifejtette a hercegnek, miért lenne elõnyös mindkettõjük számára, ha együttmûködnének.

Az elkövetkezõ három hétben három Besadii lord meghalt: kettõ ûrbaleset következtében, egyik pedig akkor, amikor a bárkája ráfutott egy addig feltérképezetlen zátonyra, és elsüllyedt.

Ettõl fogva a Durga-ellenes csoport mintha veszített volna a harciasságából.

Míg a birodalmi kórboncnokokra várt, Durga elkészítette a lehetséges gyanúsítottak listáját, és kereste a bizonyítékot, amelynek, ebben biztos volt, valahol ott kellett lennie. Úgy döntött, gazdasági oldalról fogja megközelíteni a kérdést. Ellenõrizni fogja a Desilijic összes tagjának a pénzügyeit, aztán a Besadiikét, és végül a többi klánét. Valahol lennie kell egy kapcsolatnak, egy rejtett láncszemnek. És ha van, megfogom találni, ígérte meg halott õsének.

Apránként, egyik napról a másikra megtanult Aruk nélkül élni. A fájdalom és a bosszúvágy azonban nem csillapodott. Ezekre csak egyetlen gyógyír létezett: a vétkesek szörnyû halála.

16. fejezet

Fizetség

Valamikor ez idõ tájt Greelanx szárnysegédje kérdés nélkül betessékelte Hant a parancsnoki szentélybe. Nyilvánvaló volt, hogy az admirális már alig várja. Han gunyorosan elmosolyodott. Greelanx helyében õ is tûkön ült volna.

Az admirális az ablaknál állt, és tûnõdve a csillagokat nézte. Amikor Han belépett az irodájába, feléje fordult, és biccentett, de nem mosolygott.

– Elhozta õket? – kérdezte.

– Igen, uram, és úgy, ahogy kérte. – Kivett egy erszényt a zsebébõl, és óvatosan az asztalra öntötte a tartalmát.

Greelanx tekintete felcsillant a sziporkázó kövek láttán.

– Látom, a huttok szavahihetõek – mormogta –, de megbocsát. – Az asztalán heverõ nagyítóért nyúlt.

– Csak tessék – bátorította Han.

Az admirális gondosan megvizsgálta a legnagyobb és legszebb köveket – gallinoreai szivárványkristályokat és kraytsárkány gyöngyöket.

– Gondolom, a megbeszélt helyen találta az ûrsiklót, mivelhogy idõben érkezett – jegyezte meg.

– Igen, uram, pontosan úgy történt minden, ahogy ön tervezte.

Greelanx felnézett. A jobb szeme hatalmasnak látszott a nagyító üvegén keresztül.

– Hogyan szándékozik távozni a hajómról? – kérdezte olyan hangon, mintha ez már elhanyagolható részletkérdés lett volna.

Han vállat vont.

– Van egy társam, aki felvesz.

– Rendben, fiatalember Nos, mondja meg a hutt gazdáinak, hogy elégedett vagyok. Pontosan azt kaptam, amit kértem.

– Nem a gazdáim – tájékoztatta Han. – Csak nekik dolgozom.

– Mindegy – legyintett Greelanx. – Tudja – folytatta némi lelki tusakodás után –, nem hittem volna, hogy megcsinálja. Még a csataterv birtokában sem.

– Elhiszem – bólintott Han. – De mi az életünkért küzdöttünk, míg ön egy halom kreditért. Nagy különbség.

– Az a holoillúzió zseniális húzás volt.

Han mosolyogva meghajolt.

– Köszönöm.

Greelanxnek tátva maradt a szája.

– Maga csinálta?

– Nem, egy szakértõ. De az én ötletem volt.

– Ah. – Az admirális a csempész szemébe nézett, majd csendesen megkérdezte: – Maga megvet engem, ugye, fiatalember?

Hant meglepte a kérdés.

– Nem, egyáltalán nem. A pénzért én is sok mindenre képes vagyok.

– De nem bármire…

Han ezen elrágódott egy darabig.

– Nos, ez igaz. Nem bármire.

– Nos, én…

Kivágódott az ajtó, és a szárnysegéd rohant be lélekszakadva.

– Admirális! Uram!

– Mi történt? – kérdezte riadtan Greelanx.

– Uram, most értesítettek a dokkból, hogy… õ megérkezett. Villámlátogatás, úgy tûnik. Állítólag azért jött, hogy önnel beszéljen.

Greelanx vett egy mély lélegzetet, és kihessegette a segédjét a szobából.

– Sejthettem volna – motyogta magának. A falhoz rohant, félrehajtott egy bekeretezett dicsérõ oklevelet, és a feltáruló miniatûr széf retinaszkennere elé tartotta az arcát. A készülék mûködésbe lépett, s pár másodperc múltán a széf ajtaja kitárult. Az admirális beleseperte a drágakövek javát a tenyerébe, a széfhez rohant, behajította õket, aztán visszaugrott az asztalhoz, és a maradék kõvel ugyanezt tette.

Han tátott szájjal figyelte.

– Mi folyik itt?

– Nincs idõm elmagyarázni. – Greelanx bevágta a széf ajtaját. – Jöjjön, itt kell várnia. Nem láthatja meg magát, különben… – Az admirális az ajkába harapott. A mellékhelyiségbe nyíló ajtóhoz lépett, és kitárta Han elõtt. – Menjen be oda, és maradjon csendben! Egy pisszenést se, érti?

– Nem – vallotta be Han. – Egy kukkot sem értek az egészbõl.

Greelanxet most ez zavarta a legkevésbé. Karon ragadta Hant, belökte a fülkébe, és rácsukta az ajtót.

Han tanácstalanul álldogált a sötétben. Mi a fene folyik itt? És ki az az õ? Greelanx úgy viselkedett, mintha valami háromdimenziós mesefilm fõszörnye tartott volna az irodája felé.

Han kíváncsian odatipegett az ajtóhoz. A hangszigetelés nem volt a legtökéletesebb, hallani lehetett, ahogy Greelanx idegesen fel-alá járkál, majd ugrik egyet, és toszogatni, rakosgatni kezd valamiket.

Rendet rak az asztalán, esett le Hannak.

Aztán nyikorgást hallott – az admirális leült méregdrága gyíkbõr székébe. Han szinte maga elõtt látta, ahogy ott ül, látszólag higgadtan, mint akinek semmi félnivalója nincs.

A szárnysegéd szobájának az ajtaja sziszegve feltárult. Súlyos, kimért léptek dobbanása hallatszott, és mintha valamilyen ruhaanyag is suhogott volna. A látogató köpenyt vagy valamilyen hosszú ruhát viselhetett.

Aztán újabb hang hallatszott, ami Han számára ismerõs volt – hangos, harsogó lélegzés. Igen… az ismeretlen légzõkészüléket használt.

A légzõkészülék ütemes sziszegése valahogy tényleg olyan meseszerûvé, olyan baljóssá tette az egészet. Han moccanni sem mert.

– Lord, ezt a meglepetést! – szólalt meg Greelanx, szándéka szerint kedélyes és kellemes, de valójában rémült hangon. Üdvözlöm a Külsõ Peremen! Ha óhajtja, máris körbevezetem a hajón. Vagy inkább…

– Greelanx – mondta egy hátborzongatóan mély, mechanikusan felerõsített hang –, maga éppolyan ostoba, mint amilyen mohó. Azt hitte, hogy titokban maradhat az árulása?

Greelanx meg sem próbálta leplezni rémületét.

– Lord, kérem! Ön ezt nem értheti. Nekem parancsot… – A hangja hörgésbe fulladt. Han mozdulatlanná dermedt, és a világ összes sárkánygyöngyéért sem nyitotta volna ki az ajtót.

Hosszú másodperceken át nem lehetett egyebet hallani, csak azt a hangos, félelmetes lélegzést. Aztán… valami dobbant egy nagyot, mintha egy súlyos tárgy zuhant volna a vastag szõnyegre.

– Ah, de hát én tökéletesen megértem magát, admirális – mondta a hang.

Súlyos léptei eldobbantak az ajtó elõtt, mely mögött Han rejtõzködött, de nem lassítottak le. Az ajtó felszisszent.

Csend.

Han jó öt percig várt, mielõtt ki merte volna dugni a fejét az ajtón. Nem lepte meg különösebben, hogy Greelanxet a padlón látja heverni. Az admirális pulzusát kereste, de sehol sem találta. Ez se volt meglepõ.

Az azonban annál inkább, hogy nem látott semmilyen külsõ sérelmi nyomot az admirális testén. Mivel nem hallotta, hogy az ismeretlen sugárvetõt használt volna, azt feltételezte, hogy vibropengével intézte el az áldozatát. Csakhogy se vágásnak, se szúrásnak nem látta nyomát. Vérnek meg végképp nem.

Han tekintete az admirális arcára siklott. A férfi arca maga volt a rémület csontba és izomba faragott maszkja. Han megborzongott. Ki lehetett az a fickó?

Megvizsgálta a széfet, de az érintetlennek látszott. Legnagyobb bánatára retinaszkenner védte, így semmi esélye nem volt a kinyitására. Még ha ki is kaparta volna Greelanx szemét – ami ugye már önmagában is elég undok elfoglaltság –, akkor se ment volna sokra. Az admirális már hosszú percek óta halott volt, a retinaminta már nem passzolt volna.

Az lesz a legjobb, ha lelépek, döntötte el bölcsen. Az ajtó felé indult. Ahogy átlépett Greelanx élettelen kezén, belerúgott valamibe. Megtorpant, és lenézett. Gyõzedelmes vigyor terült szét a képén. Egy kraytsárkány gyöngy! Apró volt, de elsõ ránézésre hibátlan, és opálos fekete. Értékes színû.

Han zsebre vágta a követ, és elhagyta a szobát.

Tíz perccel késõbb már készen állt a szökésre. Már átkötötte a mentõkapszula-kilövõ rendszer drótjait; csak be kellett szállnia a kapszulába, és…

– Maradj veszteg, Han – hozta rá a frászt egy ismerõs hang. – Úgy. Most pedig fordulj meg szép lassan!

Han engedelmeskedett, és mint azt várta, régi cimborájával, Tedris Bjalinnal találta magát szembe. A fiatal tiszt sugárvetõt szegezett a mellére.

– Mit keresel itt? Láttalak bemenni az admirálishoz. Mirõl beszéltél vele? Mi folyik itt?

Azt fogják hinni, hogy én öltem meg Greelanxet, villant át Han agyán. És ezek elõbb lõnek, csak aztán kérdeznek!

– Hé, Tedris, nyugi – vigyorgott egykori kadéttársára. Óvatosan közelebb lépett. – Úgysem lennél képes lelõni a te régi cimborádat, nem igaz?

– Maradj ott, ahol vagy – parancsolt rá Bjalin, de egy pillanatra megremegett a pisztoly a kezében. Végtére is Han a barátja volt. – Hogy került rád ez az egyenruha? És miért…

– Hé, pajtás, ha ilyen sok kérdésed van, akkor keressünk egy helyet, és üljünk le! – szakította félbe Han. – Választ kaphatsz minden…

Azzal a mondat közepén Tedrisre vetette magát, és egy nagyon piszkos koréliai csibésztrükkel leszerelte. Han felkapta a barátja sugárvetõjét, és letérdelt a padlón heverõ, levegõért kapkodó tiszt mellé.

– Ide süss, Tedris. Nem fogsz meghalni, bár egy darabig nem leszel magadnál. Azt akarom, hogy tudd, nem én tettem. Rendicsek? Emlékezz a szavaimra! És tudod mit, Tedris? Te túl rendes fickó vagy ahhoz, hogy ezt a tetves, húsdaráló birodalmi flottát szolgáld. Fogadd meg a tanácsom, és lépj ki, amíg még megteheted.

Azzal elkábította Tedrist, és bevonszolta egy mentõkapszulába. Gondosan nyitva hagyta az ajtaját, hogy a barátját még véletlenül se lõhessek ki az ûrbe. Ezután bebújt a másik kapszulába, amelynek a drótjait átkötötte, és kilõtte magát. Úgy rendezte, hogy a kapszula kilövése balesetnek látsszék. Végül is a Destiny nemrég tért vissza egy csatából, nem mûködhetett minden tökéletesen…

Szerencséjére az admirális halála annyira lekötötte a személyzet figyelmét, hogy senkinek se volt kedve egy kóbor mentõkabin visszaszerzésével veszõdni.

Csubi egy órával késõbb felszedte. Hannak bõven volt ideje elgondolkodni az ûr magányában töltött idõ alatt, de még mindig nem volt okosabb. Az, ami Greelanx irodájában történt, kész rejtély volt számára.

A vuki behúzta a mentõkapszulát a Bria rakterébe, aztán panaszos vinnyogással közölte, hogy most már nagyon el kell pucolniuk, mert TIE-vadászok ólálkodnak a közelben.

Mielõtt még Han hangot adhatott volna az egyetértésének, valami megrázta a hajót, és iszonyatosat csattant. Néhány másodperccel késõbb újabb lökés következett, ezúttal olyan heves, hogy mindketten elestek.

– Tûz alá vettek minket! – ordította Han. – Csubi, rohanj a lövegtoronyba!

Han bevágtatott a pilótafülkébe, és villámgyorsan beszíjazta magát az ülésbe. A távolban két felderítõ TIE üt le éles kanyart, hogy feléjük fordulva újra támadjon. És ez még nem volt elég. A mûszerfalon figyelmeztetõen villogni kezdett egy vörös lámpa.

– Csubi! Túlterhelõdött a reaktor! Ugyanarra a helyre céloztak, az átkozottak! El kell hagynunk a hajót!

Felpattant, a lövegtoronyhoz rohant, és kirángatta a vukit. Csubakka hangosan tiltakozott, de Han ezúttal még nála is hangosabb volt:

– Rohanj, te szamár! A hajó fel fog robbanni!

Csubinak nem akaródzott bemászni a birodalmi mentõkapszulába, de Han erõszakkal betuszkolta.

– Elment az eszed, Csubi? A Briának vége! Ez az egyetlen esélyünk. Nyomás, és tedd fel azt a légzõkészüléket.

Amint Csubakka bent volt, Han magára kapott egy ûrruhát, és kitárta a raktér ajtaját.

BUMM! BUMM-BUMM!

Han a mentõkabinhoz csatolt egy antigrav’ egységet, bekapcsolta, és a nyílás felé tolta a kapszulát. A széléhez érve megkocogtatta a kapszula ablakát, és intett Csubakkának. A vuki, arcán a légzõmaszkkal, jelezte, hogy megértette.

Han minden erejével és kétségbeesésével megtolta a mentõkapszulát. Csubi ugyanebben a pillanatban kivágta a kapszula ajtaját, és berántotta Hant.

Az egész nem tartott tovább hat másodpercnél. A vuki bõre túl vastag volt ahhoz, hogy a belsõ nyomás ennyi idõ alatt kárt tegyen a szöveteiben. Egy újabb másodperccel késõbb az ajtó már zárva volt, és levegõ áramlott köréjük a kabin tartályaiból.

Alig néhány méternyire lehettek a Briától, amikor az felrobbant. A légnyomás megpörgette õket, de ez volt a legkevesebb. Han attól tartott, hogy valamelyik TIE visszatér, ellenõrizni a helyszínt, a két birodalmi pilóta azonban megelégedett azzal, hogy szétlõtte a hajót.

A mentõkapszula szûk volt, olyannyira, hogy ketten csak szorosan egymás mellett kuporogva fértek el benne. Han levette a sisakját, és szomorúan visszanézett a lángoló roncsra, amely valaha a Bria volt.

– Lando nem fog örülni neki – mondta Csubinak. A Bria egy megbízhatatlan, temperamentumos hajó volt, de azért mégis a szívükhöz nõtt.

Csubi halkan morgott valamit. Han vállat vont.

– Honnan tudjam? Ez egy lakott rendszer, úgyhogy a kapszula valahol lakott terület közelében fog landolni. Majd csak találunk valakit…

Csubi felvonított.

– Ja, úgy értetted, hogy mibõl lesz másik hajónk? – kérdezte Han. – Nos, ez egy jó kérdés, pajtás.

Halott, gondolta ujjongva Teroenza, miután elolvasta a Nal Huttáról küldött üzenetet. Mûködött. Nem akarom elhinni, hogy Aruk nincs többé!

Egy röpke pillanatra mintha megmoccant volna benne az a mélyre eltemetett valami, amit lelkiismeretnek neveznek, de az örömmámor nem hagyta szóhoz jutni. Most, hogy Aruk már nem parancsolgat neki, és a Desilijictõl ömlik befelé a pénz, senki nem akadályozhatja meg, hogy átvegye az Ylesia irányítását. Durgát épp eléggé lekötötte a Besadii belsõ viszálya, Kibbick pedig köztudottan egy idióta volt.

Teroenza maga elé képzelte a gyûjteményét a jelenlegi állapotában, aztán elképzelte azt, milyen lesz néhány év múlva. Külön épületet fog építtetni a gyûjteménye számára!

És idehozza a mátkáját. Soha többé nem kell magányosnak lennie. Együtt fognak fetrengeni a bolygó sárfürdõiben, és gazdagabbak lesznek, mint azt legvadabb álmaikban is hinni merték.

De addig is… Teroenza gyászos arckifejezést öltött magára, és kiment, hogy megkeresse Kibbicket. Látni akarta, hogyan fog reagálni az a bamba hutt a nagybátyja halálhírére.

*

Sarn Shild a tethi palotája egyik szobájában üldögélt, és azon merengett, vajon hol ronthatta el. Óriási baklövést követett el azzal, hogy megtámadta a Nal Huttát. Greelanx… Greelanx kudarcot vallott, és most halott volt, ráadásul igen gyanús körülmények közt dobta fel a talpát.

Shild egyedül volt otthon, a droidjait leszámítva. Az alkalmazottjai eltûntek, fogalma sem volt hová, és Bria… õ is eltûnt, már napokkal ezelõtt.

Még csak el se búcsúzott tõle.

Elõzõ nap a Császár a Birodalmi Központba rendelte, hogy kikérdezze a balszerencsés Y’Toub rendszerbeli hadmûvelettel kapcsolatosan. Az üzenetbõl napnál is világosabban kitetszett, hogy Palpatine nagyon elégedetlen.

Shild csak üldögélt, és egyszerûen nem bírta felfogni, hogyan történhetett meg vele mindez. Néhány nappal ezelõtt még õ volt a galaxis egyik legfontosabb embere, most meg már arra sem emlékezett, hogy mit miért csinált. Olyan volt, mintha egy idegen erõ kerítette volna hatalmába az elméjét.

Átült az íróasztalához. Egy sugárvetõ és egy méregfiola volt gondosan egymás mellé helyezve az asztallapra. Shild vett egy mély levegõt. Már nem voltak illúziói. Ha felmegy a Császárhoz, azzal csak elodázza az elkerülhetetlent.

Inkább a halál, mint Palpatine haragja.

De melyiket válassza? A sugárvetõt vagy a mérget?

Shild hosszan elnézte mindkettõt, de nem tudott dönteni. Pedig gyerekkorában milyen könnyen ment a döntés. Igen, most is ezt fogom tenni. Hogy mi mindenre nem jó az, amit az ember gyerekkorában tanul! Mutogatni kezdett hol egyikre, hol a másikra, és közben halk, monoton hangon énekelt hozzá: “Vonga, bonga, csinga, szán… most melyiket válasszam?”

Epilógus

Fura érzés volt újra a Korélián lenni ennyi év után. Az utcák egyszerre voltak ismerõsek és idegenek, bizalmat gerjesztõk és fenyegetõek. Sok rossz történt vele ezen a bolygón, de még mennyi…

De talán… talán éppen ezért eljött az ideje, hogy ez megváltozzon. Han megpaskolta a zsebét, melyben egy rubinszemû aranyszobor lapult, és mellette a hat hónappal korábban szerzett sárkánygyöngy. A szobor egy palador volt, egy kihalt koréliai állat. Évekkel ezelõtt rejtette el, itt a Korélián, még azt követõen, hogy Teroenzát kirabolta.

Most mindkettõt el akarta adni. Úgy vélte, a kettõ együtt megér vagy tízezer kreditet. A nagy bespini szabakkjátszmáig már csak tíz nap volt hátra…

Han örömmel látta, hogy Galidon Okanor üzlete még áll. Okanor mindig jó pénzt fizetett, bár mint minden orgazda, szeretett alkudni.

Tízezer kredit, gondolta Han. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ennyire el leszek keseredve. Ennyi pénzt feltenni, és fõleg egy akkora kókler ellen, mint Lando! Hogy mit meg nem tesz a csempész egy saját hajóért!

De nagyon akarta azt a saját hajót, és más módját nem látta annak, hogy meg is szerezze. Okanor üzlete elé érve megállt, és vett egy mély lélegzetet. Most vagy soha…

És kitárta maga elõtt az ajtót.