Mia Fredrickson, the wry, vituperative, tragicomic poet narrator of , has been forced to reexamine her own life. One day, out of the blue, after thirty years of marriage, Mia’s husband, a renowned neuroscientist, asks her for a “pause.” This abrupt request sends her reeling and lands her in a psychiatric ward. The June following Mia’s release from the hospital, she returns to the prairie town of her childhood, where her mother lives in an old people’s home. Alone in a rented house, she rages and fumes and bemoans her sorry fate. Slowly, however, she is drawn into the lives of those around her — her mother and her close friends,“the Five Swans,” and her young neighbor with two small children and a loud angry husband — and the adolescent girls in her poetry workshop whose scheming and petty cruelty carry a threat all their own.
From the internationally bestselling author of comes a provocative, witty, and revelatory novel about women and girls, love and marriage, and the age-old question of sameness and difference between the sexes.
Szenthe Pál az érettségi vizsga után került fel Kőszegről Budapestre, egy gyümölcs- és mustillatú családi házból a Műszaki Egyetem diákszállójának toronyépületébe. Ezt a váltást sohasem heverte ki, diákévei később úgy egybemosódtak emlékezetében, mintha indigóval lettek volna másolva, hiába próbált elhelyezni időben egy-egy fontosabb szigorlatot, futó szerelmet vagy kocsmai ivászatot. Október táján, mikor még frissen éltek az otthoni vakáció emlékei, s a boltok kirakataiban megjelenő barnabőrű gesztenye, a csokorba szedett encián a Szabó-hegy szelíd lejtőit idézte, Szenthében néha feltámadt a honvágy, kiment a pályaudvarra, de annyi ereje mindig maradt, hogy ne szálljon fel a vonatra.
"Én Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter, és akár elhangzott a hírhedett mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra.
1673-74-ben százszám citáltatta Pozsonyba ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, kántorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, a törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás, stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet hittagadásra kényszerítse őket.
Voltak nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra kényszerített, egyesek konvertáltak, mások lemondtak papi hivatásukról, vagy önkéntes száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó sem a gályapad el nem tántoríthatott.
Az ő történetüket mondja el a Negyven prédikátor, a helytállókért, a megingathatatlanokért, mert "hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk". Egy régmúlt nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hitellel, bámulatos tömörséggel: keservesen szép emberi sorsokat, arcokat, ingadozást nem ismerő és vívódó lelkeket, a helytállás diadalmát és a csalódás mélységeit, régi krónikák veretes hangján, mégis könnyen és könnyedén folyó szóval, szépen és igazul.
Sparkling essays on a variety of subjects-literature, art, popular culture, autobiography-by a renowned young American novelist.
In her brilliant and daring novels and Siri Hustvedt has won critical acclaim and a rapidly expanding international audience. But she is also a wide-ranging essayist and critic, frequently reexamining in her fascinating nonfiction many of the central leitmotifs of her fiction.
The six pieces in Yonder, Hustvedt's first book of essays, are all meditations on the complex relationship between art and the world. They include a personal essay on memory and place, which investigates the images we retain from our lives, the lives of others in the world, and the lives of characters in books. In "Vermeer's Annunciation," Hustvedt gives an entirely original interpretation of the Vermeer painting Woman with a Pearl Necklace. In "Ghosts at the Table," she examines the essence of still life as a genre in painting from Cotan and Chardin to Philip Guston. Other essays include a profound piece about Dickens, a reassessment of The Great Gatsby, and a witty and provocative assault on contemporary pieties entitled "A Plea for Eros."
Kádár János történelmi szerepéről újra nagyon sokat beszélnek az emberek. Egyre több ember veszti el a munkáját, a lakását és nosztalgiával gondolnak a Kádár korszakra, amikor mindenkinek volt munkája és minden ember tudott hol lakni. Moldova György: A Per Kádár sírjáért című könyvét mintegy kiegészítésként írta meg az 5 éve megjelent Kádár János című könyvének. Remélhetőleg ez a könyv is nagyon sok embert érdekel.
Kádár János történelmi szerepéről újra nagyon sokat beszélnek az emberek.
Egyre több ember veszti el a munkáját, a lakását és nosztalgiával gondolnak a Kádár korszakra, amikor mindenkinek volt munkája és minden ember tudott hol lakni.
Moldova György: A „Per Kádár sírjáért” című könyvét mintegy kiegészítésként írta meg az 5 éve megjelent Kádár János című könyvének.
From the 2010 winner of the Best Translated Book Award comes a harrowing, controversial novel about a woman's revenge, Jewish identity, and how to talk about Adolf Hitler in today's world.
Elinor's comfortable life — popular newspaper column, stable marriage, well-adjusted kids — is totally upended when she finds out that her estranged uncle is coming to Jerusalem to give a speech asking forgiveness for his decades-old book, .
A shocking novel that galvanized the Jewish diaspora, was Aaron Gotthilf's attempt to understand — and explain — what it would have been like to be Hitler. As if that wasn't disturbing enough, while writing this controversial novel, Gotthilf stayed in Elinor's parent's house and sexually assaulted her "slow" sister.
In the time leading up to Gotthilf's visit, Elinor will relive the reprehensible events of that time so long ago, over and over, compulsively, while building up the courage — and plan — to avenge her sister in the most conclusive way possible: by murdering Gotthilf, her own personal Hilter.
Along the way to the inevitable confrontation, Gail Hareven uses an obsessive, circular writing style to raise questions about Elinor's mental state, which in turn makes the reader question the veracity of the supposed memoir that they're reading. Is it possible that Elinor is following in her uncle's writerly footpaths, using a first-person narrative to manipulate the reader into forgiving a horrific crime?
Milyen műfajba tartoznak a kötetben szereplő írások? Humoreszkek, szomoreszkek, nyomoreszkek. Mégis egységessé teszi őket az a keserű röhögés, mellyel a világ dolgainak kifordulását mutatják be. A Tegnap megpróbálja eljátszani a Holnapot, a kisebbség leváltja a többséget, a Nyári Mikulás Tél tábornokká lép elő. Megvalósul minden, ami eddig csak a viccekben volt elképzelhető: a nyúl viszi a puskát, a ketrec rázza a majmot és a befőtt teszi el a nagymamát. Csak egy maradt változatlan: az író makacs és megvesztegethetetlen szembenállása minden égi-földi Hatalommal.
A collection of fictional short stories mainly set in East Texas. Hannah's protagonists tend to be males, lonely due to some form of exile struggling to find some connection to others.
This story is written to understand and appreciate one family’s journey from Vietnam to America and their hope for a new beginning.
Invisible Women is really two books entwined in one, a dialogue between psychoanalysts weaving through descriptions of luminous women. Told in a specific collective “we,” Hoang’s own voice becomes a compelling part of what’s being told. Just like Italo Calvino wrote of vast buildings constructed of words alone in Invisible Cities, Invisible Womenpresents complicated stories of feminine archetypes in the form of psychoanalytic case studies.
Hol játszódik a regény?
Közép-Brazília ősvadonaiban, végtelen gyémántmezőin, az Arauai és a Rio dos Mortes, a Holtak folyója mentén, a caraia indiánok táborhelyeinek közelében. Óriáskígyók és nagyvadak, lesben álló indiánok és mindenre elszánt „erdeinek” vadászterületen, ahol napirenden vannak a véres összecsapások, és az olcsónál is olcsóbb az emberélet.
Kik a szereplői?
Kalandorok, kincskereskedők, szerencselovagok, hivatásos gyilkosok, indiánok, missziós papok…
Miról szól a könyv?
Egy ennyire eseménydús regény tartalmát néhány szóban nem lehet – és előre nem is szabad – elmondani. Elégedjünk meg néhány érdekfeszítő részletének felvillanásával: A hajósgazda utolsó éjszakája. Gyilkosság tüskével. Szökés a bahiai állami fegyintézetből. Parancsoljon emberevő halat vacsorára! Anua halála és föltámadása. Meztelenül a dzsungel közepén. A misszionárius tévedése.