/ Language: Hungary / Genre:antique

Han Solo küldetése

Brian Daley

Valaha rég, egy messzi-messzi galaxisban... ...számos legenda él. Ezek közül a nagyhatalmú kalózvezér, Xim legendája. A hagyomány szerint bukása előtt minden kincsét egy távoli világon rejtette el. Meteorviharok, szörnyetegek, mindenre kész kalandorok fenyegetik a vakmerőt, aki a felbecsülhetetlen "örökség" nyomában jár. Ám egyetlen történet sem elég fenyegető ahhoz, hogy minden csempészek csempészét, Han Solót, és a vukik vukiját, Csubakkát elriassza. Hosszú útra indul megint a Millennium Falcon. Hőseink jó okal feltételezik, hogy Xim legendája nem csak az ő képzeletüket mozgatta meg...

BRIAN DALEY

A CSLLAGOK HÁBORÚJA-SOROZAT ÚJABB KÖTETE GEORGE LUCAS TÖRTÉNETEI ALAPJÁN

BUDAPEST 1992.

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Brian Daley

Han Solo and the Lost Legacy

A Del Rey Book published by Ballantine Books

C 1981 by The Star Wars Corporation

Twentieth Century Fox Film Corporation

A Prince-L fordítói iroda munkája

Minden jog fenntartva, beleértve az egész vagy részletek redukálásának jogát

All rights reserved

A címlapon Boros Zoltán és Szikszai Gábor festménye

Tipográfia: Marjai Csaba

Műszaki szerkesztés: Adamoy András

Hungarian translation O 1992 Prince-L Hungarian edition O 1992 Valhalla Páholy Kft Az AVALON Kiadi Csoport tagja

ISBN 963 7632 07 7 VP-SF030892 30317

A kötet kizárólagos terjesztője a King Könykiadó és Kereskedelmi BT. 1041 Budapest, Latabár Kálmán u. 1

Kiadja a Valhalla Páholy. Felelős kiadó: Nóvák Csaád ügyvezető igazgató. Felelős szerkesztő: Gáspár András. Korrektor: NWAI rendszer. Szedés, tördelés: Valhalla Páholy Kft Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda. A nyomdai megrendelés törzsszáma: 7909-66-14-2. Felelős vezető: György Géza. Terjedelem: 18 ív Készült Debrecenben az 1992. évben

ELSŐ FEJEZET

Han Solo már majdnem helyére illesztette a vezérlő szár kábeleit, - izzasztó egy munka, amely már majdnem egy órája kötötte oda a léggyorsító alá mikor érezte, hogy belerúgnak a lábába.

- Na, hogy haladsz?

A kábelek, amelyek már precíz rendben sorakoztak, most ezerfelé pattantak az ujjai közül. Cifra koréliai káromkodások közepette, Han ellökte magát a gép alvázától, és a légpárnás szerelőpad simán kisiklott a léggyorsító alól.

Han nyomban talpra szökkent, hogy nekiugorjon Grigminnek. ideiglenes munkaadójának. Arcán az idegesség pírját egy sokkal sötétebb, vészjósló, színárnyalat váltotta fel. Han szikár, középsúlyú fickó volt, aki fiatalabbnak tűnt koránál. Szemei óvatosságot sugalltak, de élénken csillogtak.

Grigmin - magas, széles vállú. jóképű szőke férfi volt, néhány évvel fiatalabb Hannái - vagy nem vette észre beosztottja haragját, vagy csak nem vett róla tudomást.

- Nos, mi újság? Az a léggyorsító fontos része a műsoromnak.

Han megpróbálta nem elveszíteni csekély önuralmát. Karbantartóként dolgozott Grigmin egyszemélyes légiparádéjában, mert ez volt az egyetlen munka az ötöd osztályú világok körzetében, amit ő, és partnere, Csubakka fel tudott hajtani. De Grigmin elviselhetetlen gőgje majdnem kibírhatatlanná tette a rárótt feladatot; hogy a kimustrált légijárművet üzemben tartsa.

- Grigmin - kezdte Han - már figyelmeztettelek. Vészesen túlterheled a berendezést. Jobb lenne, ha kímélnéd előadás közben, úgy sem szenvedne csorbát a műsorod. Ráadásul a te vándorcirkuszod egy rakás ócskavassal van felszerelve, amely már akkor elavult volt, amikor a Clone-i háború a napi hírekben szerepelt.

Grigmin vigyora még szélesebbre húzódott. - Tartsd meg a kifogásaidat, Solo. Készen lesz délutánra a léggyorsítóm? Vagy úgy döntöttetek, te és a vuki haverod, hogy nincs kedvetek tovább nekem dolgozni?

A megértés magasiskolája! - gondolta magában Han, és közben ezt morogta: - Ismét a levegőbe emelkedhetsz, mihelyt Fadoop megérkezik a tárta-, lékalkatrészekkel.

Grigmin a szemöldökét ráncolta. - Neked kellett volna értük menni. Sosem bízom meg ezekben a használhatatlan helybeliekben; ez nálam szabály.

- Ha azt akarod, hogy egy űrhajót vacak földfelszíni szökdécselésre használjak, akkor fizesd meg az árát. Micsoda nagyzolás. - Han inkább megbízott a barátságos, társaságot kedvelő helybéli Fadoopban, semmint a sunyi, élősködő Grigminben.

Grigmin figyelembe sem vette a készpénzfizetésre vonatkozó célzást. - Azt akarom, hogy kész legyen a léggyorsítóm -, összegezte, és elment, hogy felkészüljön előadásának következő részére, melyben egyszemélyes repülőbemutatót tart. Manőverek, melyeket bármelyik zöldfülű tanonc meg tud csinálni, gondolta Han. Csak az ilyen elmaradott világokban akad olyan teremtmény, aki pénzt ad azért, hogy lásson egy ilyen vérszegény mutatványt, mint a Grigminé.

Mindamellett, ha Grigminnek nem lett volna szüksége egy karban tartóra, akkor Han és Csubakka - szabadúszó csempészek - most a Hasító Nyílvesszőn lennének. Megigazította fejpántját, lábával odahúzta a lebegő szerelőpadot, ráfeküdt és begurította magát a léggyorsító alá.

Kedvetlenül tapogatózva a vezérlő kábelek után, Han azon morfondírozott, miért is ilyen forgandó a szerencse. Voltak valaha kiugróan szerencsés ügyletei, melyek minden képzeletet felülmúltak, de aztán máskor meg…

Lehorzsolta a bőrt az ujjáról, egy nagyot káromkodott, és eltöprengett azon, hogy nem is olyan régen még ő és vuki partnere orránál fogva vezették az egész galaxist. Felvették a harcot a rabszolga-kereskedő lánccal a Szövetségi Szektorban, a Fennhatóság rettegett Biztonsági Rendőrségét sakkban tartották a Területi Igazgató túszul ejtésével, és tízezerrel gazdagabban kerültek ki az üzletből.

Azután az eset után űrhajójukat, a Millennium Falcom javítani kellett, majd tucatnyi világban ünnepelték őket hatalmas ünnepségeken, amint a Szövetségi Szektort maguk mögött hagyták. Később rosszkimenetelű csempész kalandok következtek: nyomorba döntő szövet üzlet a Cron Sodrásban, egy elbukott katonai okiratcsere az összeesküvés során a Kis Plooriod Rajban, és még több kaland, melyek egyre közelebb hozták a napot, amikor felüti fejét a nélkülözés.

Így kötöttek ki itt a Tion Hegemóniában, a hatalmas Birodalom távoli, kisebb csillagai között, ahol a Birodalmiak nem gyakoroltak közvetlen hatalmat. A Tionon sereglettek össze a galaxis pitiáner mutatványosai, sikertelen szélhámosai és csalói. Han és barátja Chak-gyökeret szállítottak, Rutlla ásványvizet csempésztek a Rampára, De ellenségeik kifosztották őket, tőrbe csalták, átverték, és ezer különféle módon próbálták meg egy időre kivonni őket a forgalomból.

Han ezeket gondolta végig, míg gondosan ismét összegyűjtötte a kábeleket, majd módszeresen szétválogatta őket. Legalább Grigmin megfizette a munkájukat, amit itt végeztek.

De ez sem tette könnyebbé elviselni Grigmin basáskodását. Különösen az irritálta Hant, hogy Grigmin magát az űr legnagyszerűbb műrepülő pilótájának képzelte. Han eljátszadozott a gondolattal, hogy bevisz egy lengőütést a nálánál fiatalabb férfinak. De sajnos Grigmin korábban a pusztakezes küzdés nehézsúlyú bajnoka volt…

Tűnődését egy csizmáját ért újabb rúgás szakította félbe. A vezérlő kábelek újra kihullottak a kezéből, mérgesen lökte ki magát a léggyorsító alváza alól, felpattant a szerelőpadról, és küzdőbajnok vagy sem, nekirontott zaklatójának…

…és azon nyomban beleütközött egy széles, bozontos mellkasba, majd egy félelmetesen erős, bár visszafogott ölelés következett, mialatt lábai fél méterrel a talaj felett kalimpáltak.

- Csubi! Engedj el, te nagy… na jó, rendben van; ne haragudj!

Az acélosan izmos, vastag kar elengedte Hant Csutakká, a vuki toronymagasságból bámult le Honra, vádlón morogva Han viselkedése miatt. Vörösesbarna szemöldökét összeráncolta és agyarait is kimutatta. A nyomaték kedvéért hosszú, szőrös ujjával partnerére bökött, majd megpróbálta kackiásan feltett kalapját - melyet a Fennhatóság Biztonsági Rendőrségének admirálisától szerzett - megigazítani, ellenben dús sörénye így is kiszabadult alóla.

Az admirális kalapja volt az egyetlen, ami a Szövetségi Szektorban tett kalandjaikból megmaradt. Csutakká megkívánta csillogó zsinórozását, hófehér anyagát, fényes fekete karimáját és díszes kitüntetéseit. A kalap egy túsz-csere akció során bukkant fel, épp mielőtt sietősen távoztak volna az űr azon részéből. Népének hagyományai szerint a vuki trófeát akart az ellenségétől, ezért ezt a kalapot a váltságdíj részeként kérte. Han, az események hatása alatt, engedett kérésének.

Most a pilóta felemelte karjait. - Elég legyen! Azt mondtam, sajnálom. Azt hittem, már megint az a poragyú Grigmin az. Nos, mi újság?

Han óriási másodpilótája elmondta, hogy Fadoop visszatért. Fadoop a közelben álldogált lábain és ujjpercein támaszkodva. Saheelindeel bolygó kipusztuló félben levő őslakóinak egyik szokatlanul kövér egyede volt. Rövid, görbelábú, sötétzöld bundájú emlős, egy helybeli ügyeskedő, aki az Égibárka nevű hajó tulajdonosa volt. Ez a jármű különböző kimustrált repülők részeiből és alkatrészeiből volt összetákolva.

Han levette fejvédőjét és Fadoophoz sétált.

- Elcsented az alkatrészeket? Ez jó dobás volt! Fadoop, miközben egyik lábujjával a füle tövét vakargatta, egy büdös fekete szivart vett ki a szájából és egy füstkarikát fújt.

- Bármit megteszek érted, barátom, Solo. Nem vagyunk-e testi-lelki jóbarátok, mi hárman? Te, én és ez a Melák itt, ez a vuki? De van itt egy kis gond…

Fadoop kissé idegesen nézett körül. A Chak-gyökér szivar kidudorította pofáját, amint forgatta a szájában, majd vörös folyadékot sercintett a homokba.

- Én hiszek neked, barátom, Solo, de nem hiszek Grigminnek, a keményöklűnek. Utálom a pénzt szóba hozni.

- Ne szabadkozz, te kerested meg.

Han beletúrt overálja zsebébe, és elővette a pénzt, melyet előre megkapott az alkatrészekre. Fadoop fürgén begyűrte duzzadó zsebébe, aztán csak úgy ragyogott; közelülő arany szemei megvillantak.

- Van itt egy kis meglepetés, barátom, Solo. Az űrrepülőtéren, éppen mikor az alkatrészeket szedtem össze, két újonnan érkező keresett téged és a Melákot. Mivel volt hely a hajómban, elhoztam őket, Itt várnak.

Han visszanyúlt a léggyorsító alá, és kihúzta onnan feltekert töltényövét, melyet mindig a keze ügyében tartott. - Kik azok? Birodalmiak? Végrehajtónak vagy verőembernek néznek ki?

Felcsatolta egyedi rendelésre készült töltényövét a csípőjére, majd jobb combjához erősítette alul, és kinyitotta pisztolytáskájának biztosító pántját.

Fadoop ellenkezett.

- Nem, nem! Ezek kedves, békés fickók, bár kissé idegesek. Megvakarta testének kidülledő, középső részét, ami úgy hangzott, mintha dörzspapírt vakargatna.

- Fel akarnak bérelni téged. Nincs fegyverük. Ez meggyőzően hangzott.

- Mit gondolsz? - kérdezte Han Csubakkától.

A vuki fejébe csapta az admirális kalapját, csillogó karimáját egészen a szemére húzta, majd a horizontot bámulta. Néhány másodperc elteltével helyeslően vakkantott, és mindhárman elindultak Fadoop hajója felé.

MÁSODIK FEJEZET

Saheelindeelen nagy ünnepség volt. Hajdanán a törzsek egyesülésének és a vadászati szertartásoknak az ideje, később a termékenységi szertartásé és a szüreti mulatságoké. Most már magában foglalta a légi parádét és az ipari vásárt is. Saheelindeel, csakúgy, mint sok más bolygó a Tion Hegemóniában, a modern technológia és jólét korszakába igyekezett feltornázni magát, versenyre kelve a hatalmas galaxissal. A kiállításon szerepeltek a farmergazdálkodás gépei éppúgy, mint a gyári robotrendszerek. Járművek, melyek a széles-szemű saheelindeeli polgárok számára újak voltak, de a fejlettebb világokban nyilvánvalóan már elavultak. Éppúgy, mint a távközlési berendezések és holovetítők, amelyek elkápráztatták a tömeget. Egy bemutató pattogólabda játékban egy elektromossággal töltött labda sistergett a játékosok között, akik szigetelt egyujjas kesztyűt viseltek. A győztes csapat zóna-támadást alkalmazott,

Valahol a távolban, Grigmin hurkokat írt le a kis sugárhajtásossal. Őt figyelve, Han egyre több kedvet érzett, hogy fogadja Fadoop utasait. A lelátó előtt elsétálva látta a saheelindeeli ősz matriarchát, amint kezében tartja az aprólékosan megmunkált győzelmi trófeát, amelyet délután a legjobb műrepülőnek vagy kiállítónak fog átnyújtani. A vásár témája a Talaj termékenysége és az égbolt kihívása volt A győzelemre áhítozva a helybeli Vásározók Egyesülete egy pazar tutajjal nevezett be.

Végre Han és társai megérkeztek Fadoop összetákolt szállítóhajójához. Annak ellenére, hogy Fadoop biztosította róla, Han most megkönnyebbülve látta, hogy az újonnan érkezők nem rohamosztagosok, - vagy ahogy a népnyelv nevezi őket, „hóemberek” vagy „fehérkalaposok” - hanem egy szerény páros, egy ember és egy humanoid.

A humanoid - magas, vékony, bíborszín-bőrű fajta, szemei kidülledtek hosszúkás koponyájából, melyen csinos kis pattanásokat viselt - Han felé bólintott.

- Á, Solo kapitány? Örvendek a szerencsének, uram! Kinyújtotta vékony karját. Han megrázta a vékony, karcsú kezet, megpróbálva figyelmen kívül hagyni annak zsíros tapintását.

- Igen, Solo vagyok. Mit tehetek önökért?

Az ember, egy vézna albínó, fényvédős díszruhában, magyarázatba fogott.

- Mi a Rudiig Egyetem Intézetek Közötti Segélyező Bizottságát képviseljük. Hallott már erről az iskoláról?

- Azt hiszem, igen.

Halványan emlékezett, hogy ez az egyetlen valamirevaló felsőfokú iskola a Tion Hegemóniában.

- Az egyetem egy Segély Egyezményt alapított egy Brigiában lévő fiatal iskola számára, - folytatta az albínó.

A szót a humanoid vette át.

- Én Hissal vagyok, és Brigia a szülőföldem. Az egyetem szakmai irányítást, anyagokat és oktatási segédeszközöket ajánlott fel nekünk.

- Akkor önöknek a Tion Csillagfuvarozót vagy a Csillagközi Hajózási Vállalatot kellene felkeresniük, - jegyezte meg Han. - Önök mégis minket kerestek meg. Miért?

- A fuvar teljesen legális, - mondta gyorsan az ösztövér Hissal, - de a bolygónk kormánya ellenzi. Természetesen nem szegülhetnek szembe a Birodalmi kereskedelmi megállapodásokkal, de azért tartunk tőle, hogy valami probléma lehet a szállítással, és…

- Olyan valakit akarnak, aki gondját viseli a rakománynak.

- Az ön neve merült fel egyetlen lehetőségként, - ismerte be Hissal.

- Csubi és én megpróbáljuk elkerülni a bajokat…

- A munka elég jól fizet, - szakította félbe az albínó - egy ezres készpénzben.

- Hacsak nincs rajta valami haszon is, mert akkor már kétezer, - fejezte be Han, ezzel automatikusan megduplázva az árat, bár az ajánlat amúgy is több, mint kedvező volt. Néhány perc alkudozás következett. De mikor Han már túl nagy nyomás alá vette az egyetemi képviselőket, és kezdeti lelkesedésük lankadni kezdett, Csubakka megeresztett egy bömbölést, amitől mindannyian talpra ugrottak. Ő sem volt oda azért, hogy Grigminnek dolgozzanak továbbra is.

- Ó, a másodpilótám egy idealista, - improvizálta Han, miközben mogorván nézett fel a vukira. - Szerencséje van. Ezerötszáz.

Az albínó és a brigiai megegyeztek, hozzátéve, hogy felét előre, felét a szállítás után fizetik. Csubakka hátratolta fején az admirális cifra kalapját, miközben csak úgy sugárzott az arca. Magánkívül volt az örömtől, hogy újra fel fognak szállni.

- Így hát, - mondta Fadoop, miközben hasát csapkodta örömében mindkét kezével és egyik lábával, - nem marad más hátra, mint közölni az ostoba Grigminnel, hogy hálistennek, megszabadultatok tőle.

- Így igaz! - értett egyet Han. - Felőlem most már akármikor előadhatja a nagy műrepülő-mutatványt. - Megdörzsölte állát és a közelben álló, tömpe szárnyú, esetlen hajót tanulmányozta. - Fadoop, kölcsönvehetem az Égibárkát néhány percre?

- Nem is kell kérdezned. De rakomány van benne, több köbméter dúsított műtrágya a mezőgazdasági pavilon számára. Fadoop újragyújtotta a szivarját.

- Nem probléma, - mondta Han. - Melegítsd a motort. Rögtön jövök vissza.

Miután ámulatba ejtette az ostoba saheelindeelieket légi szánkójával, sugárhajtásos kisgépével, bukórepüléseivel, Grigmin most megkezdte a nagy finálét. Műrepülő bemutatót tartott egy ócska X-222 magasrepülő vadászgéppel. Megcsináltam hármas ördög-bukfencet, emelkedett és alábukott, bedöntötte a gépet a kanyarban úgy, ahogy az a kézikönyvekben elő van írva. Színes permet-felhőket hagyott maga után az égbolt egyes pontjain, ezzel kápráztatva el a tömeget.

Grigmin az utolsó kunszthoz érkezett, fürge, karcsú hajójával egy látványos légi akrobata mutatványt végezve, mielőtt végrehajtotta volna a precíz leszállást. Nem vette észre, hogy egy másik hajó is feltűnt az égen, és utánozza vadászgépének minden mozdulatát. Fadoop ormótlan Égibárkája volt az, melyet Han Solo irányított. Azért, hogy megmutassa, mit gondol Grigmin repülőtudományáról, Han végigcsinálta ugyanazt a légiparádét a köpcös kis géppel, amit a másik épp most fejezett be. De az első bukfenchez érve Han kikapcsolta a bal oldali motort.

A zöld bundás saheelindeeliek egy emberként kaptak levegő után, és nagy megdöbbenéssel mutogatták egymásnak a második hajót, teljesen megfeledkezve Grigmin leszállási manőveréről. Azt várták, hogy az Égibárka ólomként zuhan majd a mélybe. De Han befejezte a kört, ügyesen manőverezve a gép tömpe szárnyaival, kormányfelületével, és pöfögő motorjával. A második bukfencnél kikapcsolta a jobb oldali motort is, és a harmadikba már motor nélkül vitorlázott be.

A félelem sikolyai hallatszottak a tömegből, és versengés indult a fedezékekért, mely alábbhagyott, mikor látták, hogy az ormótlan gép biztos irányítás alatt maradt. Fel-le ugráltak, kéz- és lábujjaikkal mutogattak, először rendezetlenül, majd erőteljesen, egyszerre éljenezték a pilótát. Ezzel juttatták kifejezésre a saheelindeeliek szeretetét a nagy gesztusok iránt, ha az mégoly őrült is.

Grigmin, aki szemlátomást észrevétlenül szállt ki a hajójából, ledobta repülő sisakját és növekvő haraggal figyelte az Égibárkát. Han kicsikarta a harmadik bukfencet is rút kis járművéből, és már billegve tette lefelé a leszállópályára.

De csak egy kerék emelkedett ki rekeszéből a leszállásnál. Grigmin elvigyorodott a becsapódás gondolatára. Ám ekkor a hajó váratlanul felszökkent arról az egy kerékről, és ügyesen visszanyerte egyensúlyát, majd miután a második kerék is előbukkant, elkezdett lefelé ereszkedni, Meglepően kecsesen közeledett a lelátó felé, és két kerekéről vissza-vissza-pattant.

Amint az Égibárka közeledett a lelátó felé, a tömeg szétvált előtte, kezeikkel és lábaikkal helyeslően tapsoltak. A hajó farka billegett a levegőben, kieresztette harmadik és egyben utolsó kerekét, és simán gurult a lelátóhoz. Ekkorra Grigmin már annyira meg volt zavarodva, hogy azt sem vette észre, hogy a teherszállító hajó egyenesen az ő becses kis vadászgépe felé tart.

De már túl késő! Becsapódott! Már csak elugrani tudott a guruló Égibárka útjából. Han egy komisz vigyort küldött felé a pilótafülkéből.

Az Égibárka magas, nagy teherbírású leszállószerkezete lehetővé tette, hogy egyenesen a lapos, sima vadászgép fölé guruljon. Han tökéletes szakértelemmel kinyitotta a raktér ajtóit, és a dúsított műtrágya hirtelen jött lavinaként ömlött egyenesen a vadászgépbe, a pilótafülke nyitott tetején át.

A saheelindeeliek őrülten tapsolni kezdtek. Az Égibárka felső pilótafülkéjének teteje felpattant, és megjelent Han boldog arca. Elegánsan meghajtotta fejét, nyugtázva ezzel az ovációt, miközben Grigmint a tömeg egyre távolabb lökdöste.

A lelátóról a matriarcha hangja szólt bele a recsegő hangszóróba. - Első díj! A trófea az Égibárkáé a legjobb bemutatóért, a Talaj termékenysége és az égbolt kihívása versenyen. - Meglengette a hosszúkás, tetszetős kupát, míg tanácsadói jókedvükben fütyültek és toporzékoltak.

HARMADIK FEJEZET

A Millennium Falcon Brigia egyetlen űrrepülőterének leszállópályáján pihent. Úgy nézett ki, mint ami volt, egy ütött-kopott, toldozott-foltozott, kiszolgált teherszállító hajónak. Ellenben volt rajta néhány oda nem illő dolog. A szabálytalan dokkoló berendezések, a túlméretezett kilövőállások, a nehézfegyverzeti tüzelőállások és a legújabb típusú nyomkövető radarok árulkodtak valódi rendeltetéséről.

- Ez volt az utolsó kazetta, - közölte Han. Ellenőrizte a kirakodást kézi kijelzőernyőjén, míg Kuka, a munkadroid nehézkesen döcögött el mellette, egy légpárnás kézitargoncát vezetve. Az automata zöld borítása furcsán nézett ki a világítótestek izzásában, melyekkel a hajó most fel volt szerelve. Brigia úgy volt bejegyezve az általános szabályzatban, mint elsőfokú fertőtlenítő eljárást igénylő hely. A hajó környezetvédelmi rendszere széles spektrumú fertőtlenítő aerosolt keringetett a levegővel elkeverve. Hant és Csubakkát az immunizációs kezelések megvédték volna a helyi betegségekkel szemben, azonban ők már alig várták, hogy elindulhassanak.

Han figyelte Kuka fejét, amint a hajó mellett leállította a gőzmeghajtású tehertargoncát. A leszállópálya világító rácsának ragyogása látni engedte a brigiai munkásokat, a fiatal iskola önkénteseit, amint ládákat rendezgettek, bádogdobozokat és kézitáskákat pakoltak, melyeket a Falcon szállított. Élénken társalogtak egymás között, felvillanyozódva az új távközlési felszereléstől, különösen a kazetta-könyvtártól.

Han Hissalhoz fordult, aki csatlakozott hozzá az úton, és aki az iskola első elnöke lesz.

- Az egyetlen, ami még a fedélzeten van, a másológépetek.

- Ó, igen, a másológép. Ezt vártuk leginkább, - mondta Hissal, - bár ez volt a legdrágább. Olyan sebességgel fogja nyomni és összehasonlítani az anyagot, mellyel a mi saját gépeink sosem tudták szintetizálni a papírt vagy bármely más információhordozót a rendelkezésünkre álló nyersanyagokból. És ez a gép néhány ládában elfér! Bámulatos!

Han dörmögött valamit, nem mutatva túl nagy érdeklődést. Kuka visszatért és Han leengedte az átjáró ajtaját,

- Csubi! Biztosítsd a fő rakteret és nyisd ki a másodikat! Minél előbb szeretném már lepakolni azt a másológépet és felszállni a hajóval.

A hajó farából visszhangzott a vuki dörmögő válasza.

- Kapitány, van még itt valami, - folytatta Hissal, ruhája oldalredőjéből egy zacskót húzva elő. Han jobb keze azonnal fegyverére pattant. Hissal, megérezve, hogy megsértette az illemet, vékony kezét felemelte mentegetőzésképpen.

- Nyugi, nyugi. Tudom, hogy maguknál a jól végzett munka elismeréseképpen borravalót szokás adni. - Hissal egy köteg bankjegyet húzott elő a zsebéből, és a pilóta felé nyújtotta.

Han a pénzt vizsgálgatta. Furcsa anyaga volt, inkább textil, mint papír. - Hát ez meg mi?

- Egy újítás, - ismerte be Hissal. - Több Progressszióval ezelőtt az Új Rezsim eltörölte a cserekereskedelmet és a helyi pénznyomtatást, helyébe egy bolygószerte elfogadott pénzügyi rendszert állított.

Az aprólékosan megvizsgált bankjegycsomót Han a repülős kesztyűjéhez ütögette. - És ez persze bilincsbe veri a kereskedelmüket. Nos, mindenesetre köszönöm, bár ez a valami nem sokat ér ezen a bolygón kívül.

Hissal hosszúkás arca még jobban megnyúlt. - Csak az Új Rezsim birtokában van külföldi fizetőeszköz; ezért kellett az új iskolát adományokból felszerelni. Az első dolog, amit az Új Rezsim csinált, az volt, hogy mikor elég pénz összegyűlt, létrehozott egy fejlesztési tanácsadó vállalatot. Az új pénzrendszeren kívül a vállalat másik nagy teljesítménye az volt, hogy katonai felszerelések beszerzéséből - mint például az a hadihajó, amit önök is láttak - szerzett profitot.

Han már korábban észrevette a hadihajót, egy divatjamúlt Marauder osztályú zsebcirkálót, melyet reflektorok és felfegyverzett őrök vettek körül.

- Fő antennarendszere a hajó bejáratásakor tönkrement, - magyarázta Hissal. - Természetesen nincs olyan brigiai technikus, aki meg tudná javítani, így addig áll itt élettelenül, míg a Rezsim össze nem tud szedni annyi pénzt, amennyiből szerelőt és alkatrészeket tudunk importálni. Abból a pénzből kereskedelmi technológiát vagy gyógyászati fejlesztést lehetett volna behozni.

Han bólintott.

- Az első dolog, amit ezek az elmaradott, vad világok tesznek, az, - és ezzel ne is ellenkezz Hissal, - hogy beszereznek valami kis játékszert, amivel felépíthetik saját álomvilágukat. Aztán a szomszédjuk is rohan, és ugyanezt teszi.

- Mi egy szegény bolygó vagyunk, - mondta neki a brigiai komolyan, - és ennél fontosabb dolgaink is vannak.

Han nem fűzött hozzá többet ehhez a témához. Kuka visszaért, és Han következő utasítását várta, mikor jelzőkürtök távoli vijjogása hangzott fel.

Han lesétált a rámpa leeresztett pallóján. Teljesen lezárt acél vagonok sorakoztak körben, benzinmotorok pöfögtek, szirénák hasítottak az éjszakába, és hatalmas kerekek remegtették meg a leszállópálya talaját. ívlámpás reflektorok irányultak a Millennium Falconra és a tehertargoncára. Han félrelökte Hissalt, és a rámpa tetejére rohant. - Csubi! Baj van; gyere a pilótafülkébe és töltsd be az ágyúkat! - Újra csatlakozott Hissalhoz félúton lefelé a rámpán.

Az iskola önkéntesei meglepve és mozdulatlanul álltak targoncáik raklapjain, nem tudván mit csináljanak. Az acél vagonok kordonja pillanatokon belül szorosabbra húzódott. Az ajtók felnyíltak és több osztagnyi fickó ugrált le a járművekről. Nyilvánvalóan kormánycsapatok voltak, régimódi szilárd lövedékű lőfegyverekkel. De valami szokatlan tűnt fel az egyenruhájukon. A szakaszok katonái emberekre méretezett katonai uniformisokat viseltek, melyek esetlenül álltak a brigiai testidomokon. Han úgy vélte, hogy kiszuperált, leselejtezett vackokat sóztak rá a gyanútlan Új Rezsimre, annak mindenre kiterjedő katonai beszerzései közepette.

A katonák rájuk nem illő harci fegyverzetben masíroztak, a túlméretezett sisakok bizonytalanul billegtek fejükön, a finoman megmunkált vállapok szánalmasan fityegtek keskeny vállukon, hímzett irattáskájuk ösztövér hátsó felüket verdeste. Lábszáruk és lábfejük túl keskeny volt a katonai csizmákhoz, így a brigiai harcosok csinos kis rózsaszín bokavédőket viseltek, csillogó gombokkal - a csupasz lábukon. Han feltételezése szerint a tizedes volt köztük az, aki számtalan kitüntetést, egy-két díszkardot és sok össze-vissza csavarodó díszövet viselt. Néhány rohamosztagos - minden tehetség nélkül - kürtöket fújt.

Néhány pillanaton belül a katonák letartóztatták a meglepett iskolai önkénteseket. Más egységek az űrhajó felé közeledtek.

Han megragadta Hissaí vékony karját és ráncigálta magával felfelé a rámpán. - De hát ez atrocitás! Semmi rosszat nem tettünk!

Han elengedte és berontott a főbejáraton.

- Egy puskagolyóval akarod ezt megvitatni? Döntsd el, mit akarsz; én lezárom az ajtót.

Hissal felsietett a feljárón. A főbejárat ajtaja legördült, épp amikor a csapatok elérték a feljáró pallóját; Han hallotta, amint egy sortűz pattan le az ajtóról.

A pilótafülkében Csubakka már aktiválta a védőpajzsot és elkezdte melegíteni a motort. Hissal, Hant követve még mindig ellenkezett. Hannák nem volt ideje válaszolni; teljesen lefoglalta a hajó előkészítése a felszálláshoz.

Az önkénteseket vonszolták, lökdöstek és betaszigálták az ott várakozó vagonokba. Néhányukat, akik ellenkeztek, egyszerűen leütötték, és karcsú, furcsa csontozatú bokáikat összekötözték. Han észrevette, hogy a brigiaiak fellobogózott személyszállító járműve valójában egy régi típusú szemeteskocsi.

Csubakka fülhasogató hangot hallatott összeszorított fogai közül.

- Engem is izgat, hogy mi lesz a pénzünkkel, - válaszolta Han. - Hogy kapjuk meg a pénz másik felét, ha nincs szállítási bizonylatunk?

A csapatok sorba rendeződtek és tüzelőállást vettek fel az űrhajó körül. - Nem tudtak volna még tíz percet várni? - motyogta Han. Egy brigiai lépett elő a tűzvonalból. A reflektorok vakító fénye miatt

Hannak szeme elé kellett tartania a kezét, hogy lássa a brigiai egyik kezében a hangosbeszélőt, a másikban pedig egy hivatalosnak tűnő kézirattekercset.

Han feltette fejhallgatóját és éppen időben kapcsolta át külső audioállásba, hogy hallja - nem lesz semmi bántódásotok, űrbéli jóbarátaink! A békeszerető Új Rezsim csak azt kívánja tőletek, hogy adjátok ki a menekülő szökevényt, aki a hajótok fedélzetén tartózkodik. A brigiai kormány nem háborgat azután titeket.

Han átváltotta fejhallgatója mikrofonját külső beszélő üzemmódba. - Na és mi lesz a fizetségünkkel? - Han nem nézett Hissalra, de egyik kezét a pisztolya közelében tartotta.

- Megegyezünk, tiszteletreméltó külvilági, - jött a brigiai hangja alulról - Engedj fel a fedélzetre és ott megbeszéljük.

Han újra átváltotta mikrofonját.

- Hívd vissza a katonákat és kapcsoltasd ki á reflektorokat! Találkozzunk a feljárón, csak semmi fegyver és semmi hősködés!

A brigiai átadta hangosbeszélőjét egy beosztottjának és az irattekerccsel intett. A sorok hátrébb húzódtak és a reflektorok kialudtak; a harci szemeteskocsi is visszavonult.

- Tartsd rajtuk a szemed, - adta ki az utasítást Han társának. - Ha valaki rosszban sántikál, szólj nekem.

Hissal megvolt bántódva.

- Csak nem az a terved, hogy tárgyalsz ezekkel a csavargókkal? Törvényről beszélnek, de még egy tisztességes törvénykönyvük sincs, biztosíthatlak róla. A bíróságok meg…

- Ne foglalkozz te most velünk, - szakította félbe Han, félretolva őt. - Menj, keress magadnak egy helyet az elülső fülkében, és ne izgasd magad; nem fogunk átadni nekik.

Hissal méltóságteljesen kijavította Hant.

- Csak a barátaim miatt szoktam izgatni magam. Kuka, a munkadroid az átjáróban várakozott, a másológép ládákba csomagolt részeivel a kézitargoncáján. Vontatott géphangján megkérdezte, - Mik az utasításai, kapitány? Han sóhajtott egyet.

- Nem tudom. Miért van az, hogy én sosem könnyű munkát kapok? Menj csak, Kuka. Ha szükségem lesz rád, majd kiáltok.

A gépember ormótlan lábai csattogtak a padlón. Csubakka jelezte, hogy tiszta a levegő.

Han előhúzta lézerpisztolyát. A főbejárat ajtaja felgördült. A feljáró alján már ott várakozott a brigiai. Magasabb volt, mint Hissal, fajtájának elég durva felépítésű egyede, az átlagnál kicsit sötétebb színnel. Krómszegecsekkel kivert harci vértezetet viselt, hegyi kristályból készült váll-lapjairól számtalan színes vállzsinór fityegett, lábán pomponos bokavédő díszelgett, mindent egybevetve, úgy nézett ki, mint egy szépen díszített salátástál. Billegő sisakjából egy toll meredezett.

Han óvatosan intett neki. A furcsa szerzet felvonult a rámpán, közben a tekercset a hóna alá gyűrte.

Han megállította a feljáró tetején. - Vedd le a vérted és a páncélsisakod és dobd őket le. A fickó teljesítette.

- Légy üdvözölve a mi igazságos bolygónkon, kétlábú, - mondta, erőltetett szívélyességgel. - Keek felügyelő vagyok, az igen haladó gondolkodású brigiai Új Rezsim Belbiztonsági Rendőrségétől. - Elhajította vértjét és páncélját, melyek csörömpölő fémhanggal gurultak szerteszét.

- Észrevettem, hogy nem a Booster Club tagjai vagytok, - fintorodon el Han, közben a felügyelő hosszú ösztövér karjait a magasba emeltette. Óvatosan átvizsgálta a biztonsági főnök oldalsó zsebeit, hogy megbizonyosodjon róla, nincs-e bennük elrejtett fegyver. Keek izgett-mozgott. Ilyen közelről Han el tudta olvasni Keek rendjeleit. Vagy ezek is másodkézből lettek véve, vagy a felügyelőt is véletlenül épp úgy hívták, mint az Oor VII bolygó bajnokát.

- Rendben van, menj előre az elülső fülkébe. Vedd elő a legjobb magaviseleted; már az összes mára tervezett játékomat eljátszottam.

Az elülső fülkébe lépve Keek szótlanul meredt Hissalra, aki egy gyorsító székben ült a holojáték vezérlőasztalánál. A felügyelő a rádiós székben talált magának helyet. Kuka az ívelt gyorsítóágyon foglalt helyet, a játékpult mögött.

Han csípőjével a ragyogó vezérlőasztalnak dóit.

- Na, mi a hiba? Minden engedélyem megvan. A Birodalmiak nem lesznek túl boldogok, hogy a helyi erők megpróbálnak elrabolni egy hajót, ami, az ő fennhatóságuk alatt van.

Keek erőltetett jókedvvel szólalt meg, - Ó, te begyulladt ember. Semmi baj nincs! A jóakaratú Belső Tanács sürgős ülést tartott, mikor ennek a tranzakciónak á híre eljutott hozzá. Az összes oktatási felszerelést és a külvilágból érkező irodalmat tilalmi listára tette. - Meglengette a szalaggal átfogott tekercset. - Itt van a Rendelet, amit ezennel átnyújtok neked.

- Na és ki ez a felsőbbrendű Belső Tanács? Ide hallgass, te ravasz disznó, nincs olyan Isten háta mögötti világ, mely meg merné változtatni a Birodalom kereskedelmi egyezményeit. - Azt, hogy ő maga gyakran megszegte a Birodalom törvényeit - pontosabban darabokra törte azokat - nem említette.

- Nagy örömünkre szolgál, a csapataimnak és nekem, - felelte Keek, - hogy átmeneti őrizetet biztosíthatunk a kérdéses szállítmánynak, míg egy Honi küldöttet és egy Birodalmi döntőbírót tudunk keríteni. A letartóztatások szigorúan belügynek számítanak.

És a tioni küldött meg a Birodalmi döntőbíró nyilvánvalóan az én elmaradt fizetségemmel fog megérkezni, gondolta Han.

- Na és nekem ki fizet?

Keek megpróbált mosolyogni; elég ostobán nézett ki.

- A Birodalmi fizetőeszközünk sajnos épp most fogyott el, mivel az űrhajórajunk némi javítást igényel. De a kincstárunk bankjegye, a mi bolygónk pénze…

- Nem kell játékpénz! - tört ki Han. - Vissza akarom kapni a rakományomat. Különben is, egy kimustrált hadibárka még nem űrhajóraj.

- Lehetetlen. A rakomány a bizonyíték a nyilvánvaló zendülési kísérletre. A lázadók egyikének menedéket adtatok. Gyerünk, kapitány; ha együttműködik velünk, nem lesz semmi bántódása. - Keek kacsintott. - Gyere! Méregitalokat áramoltatunk át testünkön és dicsekszünk majd a sportteljesítményeinkkel! Legyünk vidámak és engedjük el magunkat, ahogy azt az emberek teszik!

Han, aki mindennél jobban utálta, ha baleknak nézik, a fogait csikorgatta. - Mondtam már neked, hogy nem kell a házi gyártmányú pénzetek!

Hirtelen eszébe jutott valami és felpattant.

- Kell a rakományom? Tartsátok meg! Nekem és Hissalnak elég az, ami maradt.

A biztonsági főnök szórakozottan nézett maga elé.

- Arra törekszel, hogy oktatási anyagokat csikarj ki belőlem? Ugyan már, kapitány; egyikünk sem ma jött le a falvédőről.

Han elengedte a füle mellet Keek hízelgési kísérletét. Felvett egy emelőrudat és elkezdte felfeszegetni a kézi targoncán levő ládák szorítópántjait.

- Ez egy másológép, épp elég arra, hogy egy iskolai nyomda működhessen. Viszont ez egy élvonalbeli, modern darab, és igen sokoldalú. Hissal, végül is elfogadom azt a kis borravalót

Hissal, teljesen megzavarodva, átadta a brigiai pénzt. Han megmutatta nekik a másológép egyik alkatrészét.

- Ez itt a prototípus-előállító; be lehet programozni, hogy mit gyártson, vagy egyszerűen egy mintát kell neki beadni. így.

Beillesztett egy brigiai pénzt és megnyomott néhány gombot. A prototípus-előállító zümmögött, fények gyulladtak ki, és megjelent az eredeti bankjegy egy teljesen azonos másolattal együtt. Han a fény felé tartotta a másolatot, és alaposan szemügyre vette. Keek elfojtott hangokat adott ki, megértve, hogy a pilóta bolygója egész pénzügyi rendszerének a zálogát tartja a kezében.

- Hmmrn. Nem tökéletes, - jegyezte meg Han, - de ha helyi anyagokat tápláltok be a gépbe, akkor jó lesz. Hogy minden bankjegyen különböző legyen a sorszám, csak be kell programoznotok a gépet. Az a tanácsadó cég is valami olcsó bagázs lehetett; még arra sem ügyeltek, hogy a pénzrendszer biztonságos legyen. Az Új Rezsim nyilvánvalóan egy agresszív kereskedőhajó áldozata lett. Nos, Keek, mit szólsz?

Keek felpattintotta a tekercs fa merevítő rúdjának végét, és egyenesen Hanra szegezte. Hannák egy pillanatig sem volt kétsége afelől, hogy egy puska csövével néz szembe.

- Tedd a pisztolyod arra az asztalra, idegen emlős, - sziszegte Keek. - Most pedig utasítsd a robotod, hogy hozza a kézi targoncát. Te, a robot, és az áruló Hissal előttem fogtok levonulni a rámpán.

Han kiadta az utasítást Kukának, miközben óvatosan letette lézerpisztolyát a játékasztalra, tudván, hogy ha megpróbálná riasztani Csubakkát, Keek azonnal lőne. De amint Keek közelített, hogy megszerezze a fegyvert, Han alig észrevehetően megérintette a játékasztalon levő indítógombot.

Miniatűr holoszörnyek szökkentek elő, tucatnyi világ hátborzongató figurája, köpködve, csapkodva, ugrálva és ordítva. Keek meglepetésében hátraugrott, és reflexszerűen elsütötte a tekercsben lévő fegyverét. Narancsszínű energianyaláb csapódott a vezérlőasztalba, és a szörnyek semmivé váltak.

Ugyanebben a pillanatban Han, egy űrpilóta reflexeivel a biztonsági főnökre vetette magát, és elkapta a tekercs-puskát tartó kezet. Szabad kezével tapogatózva kereste lézerpisztolyát, de Keek lövése leverte azt a játékasztalról.

A biztonsági főnöknek hihetetlenül nagy ereje volt. Meg se kottyantak neki a pilóta elszánt ütései. Majd felkapta Hant, és a pilótafülke közepéig hajította, miközben megszerezte a fegyverét Hissal épp ekkor landolt Keek vállain, amitől az a gyorsító széknek tántorodott. A két brigiai küzdött egymással, karjaik és lábaik egybefonódtak, mint az összetekeredett kígyók.

De Keek erősebb volt az alacsony Hissalnál. Minden ütéssel előnyösebb helyzetbe került, hogy elsüthesse fegyverét. Han egy jól irányzott oldalrúgással tért vissza a küzdelembe, mellyel kiütötte a tekercset Keek kezéből. így a Hissalnak szánt töltény mély lyukat égetett az egyik biztonsági párnába.

A tekercs-puska nyilvánvalóan kifogyott, így Keek bunkósbotként használva elkezdte Hissalt püfölni vele. Han megpróbálta lefegyverezni, de Keek egy szörnyű ütéssel a padlóra küldte a pilótát, aztán tovább birkózott a másik brígiaival, lábaikkal csoszogva és rugdosva a leterített ember körül. Mivel képtelen volt közbeavatkozni, és meglátta a lézer-pisztolyát is, Han elgáncsolta Keeket. A felügyelő elvágódott, magával rántva Hissalt.

Hirtelen Han kezébe gurult a tekercs, melyet Keek korábban eldobott. Amint Keek a fekvő Hissalon térdelt, Han meglendítette a tekercset, és erősen a biztonsági főnök fejéhez vágta. Keek hosszú testét görcsök rázták meg, majd megmerevedett. Hissál örömmel dobta le magáról, és a biztonsági főnök a padlóra gurult.

Egy bőgés hallatszott a hátuk mögül. Csubakka, látva, hogy társa sértetlen, szemlátomást megkönnyebbült. - Hát te hol voltál? - kiáltotta Han. Ez a fickó épp most akart kicsinálni! Zúzódásait dörzsölgetve Han felfedezte a lézerpisztolyát.

Hissal, egy gyorsító székbe rogyva, levegő után kapkodott. - Az az igazság, hogy ez nem az én stílusom, kapitány. Köszönöm.

- Mind különbözőek vagyunk - felelte Han nevetve. Keek mozgolódni kezdett, és Csubakka egyik kezével elkapta a lábát. Keek, akármilyen erős is volt, jobbnak látta, ha nem szegül ellen egy felbőszült vukinak.

Han odanyomta lézerpisztolyának csőtorkolatát Keek orrához. A biztonsági főnök kidülledt szemei összeakadtak, amint a fegyvert figyelte. - Nem volt szép ez a kis trükköd, Keek; az alattomos embereket még jobban utálom, mint a géprablókat. Legyenek Hissal emberei és a rakományom öt percen belül a hajó fedélzetén, különben a szél fog átfújni a füleiden.

Mikor Hissal kiszabadított kollégái és a vitatott rakomány a fedélzeten volt, Han kivitte Keeket a rámpa tetejére. - A Birodalom értesülni fog erről, - ígérte a brigiai. - Ez a te halálos ítéleted.

- Emiatt nem fogom telesírni a párnám,- felelte Han szárazon. Biztos volt benne, hogy a hamis papírok alapján, melyeket ezen az útján használt, nincs olyan ügyvédi iroda, mely a nyomára akadna. Mi több, ez az ügy a Birodalom számára túl pitiáner. - És tegyél meg egy szívességet: ne próbálj meg borsot törni az orrom alá, ha eleresztettelek. Nincs ezen a bolygón elég tűzerő, hogy elfoglaljátok ezt a hajót, de bosszantani azért még tudtok.

Keek a többi brigiaira nézett. - Na és velük mi lesz?

Han mellékesen megjegyezte. - Ó, kiteszem őket valahol, távol a zajtól és a tömegtől. Ez törvényes; egy űrhajós megteheti, hogy ide-oda röpköd, és ott száll le a bolygó felszínén, ahol akar. Majd egy hosszú pályán repülünk, így Hissal kipróbálhatja a műsorszóró berendezést, amit rákapcsolunk a hajó energia rendszerére.

Keek nem volt bolond. Akkora magasságban és energiával a bolygó összes vevőjén hallható lesz!

- És mit gondolsz, mit fog mondani? - kérdezte Han ártatlanul. Valamit arról, hogy mit művel az Új Rezsim? Ehhez persze semmi közöm, de én megmondtam előre, hogy nagy hiba fegyvert fogni rám. A helyedben elgondolkoznék a korai nyugdíjaztatásomon.

Csubakka meglökte a biztonsági főnököt, hogy elinduljon. Han bezárta az ajtót. - Apropó, szólt oda Kukának, - kösz, hogy ideadtad nekem a tekercset a harcban.

A droid rá jellemző szerénységgel válaszolt. -Nincs mit, uram, a felügyelő azt mondta, hogy az önnek szól. Remélem, uram, hogy ennek nem lesz semmi következménye.

- Ugyan minek?

- Annak, hogy egy bolygó kormányát válságba sodortuk, még akkor is, ha csak azért történt az egész, hogy fel tudjunk szállni.

- Megérdemelték, a csalók! - jelentette ki Han Solo.

NEGYEDIK FEJEZET

Han boldogan lépkedett Rudrig röpke délutánjának lágy napsütésében, zsebében biztonságban tudva fizetségét. Körülötte templomtornyok, kupolák, bástyák és egyéb épületek sorakoztak az egyetemnek ezen a részén, teljes összhangban a csipkézett szirmú virágokkal, széles koronájú fákkal és a bíborszín pázsittal.

Az egyetem, hasznosította a bolygó egész területét. Óriási épület-együttesei, pihenőparkjai és szabadtéri tréning szektorai feküdtek az egész bolygón szétszórva. A Tion Hegemóniában a diákoknak nem jutott más lehetőségük, mint ide jönni tanulni, ha nem akarták elhagyni a szektort, hogy magas szintű képzésben részesüljenek. A centralizáció nem a legsikeresebb módszer az oktatásszervezésben, gondolta Han, de nagyon is jellemző a tohonya, ostoba Hegemóniára.

Kis ideig ráérősen vizsgálgatta a járókelőket, sok különös népből ideszármazott diákot vett észre, amint az osztályok előtt gyülekeztek, beszélgettek, különféle sportokat űztek vagy hangszereken játszottak. Óvatosan átgyalogolt a széles sugárúton, guruló szolgáltató automatákat, csendes tömegközlekedési eszközöket, és kis teherszállító járműveket kerülgetett. Felment egy alacsony peronra, ás felszállt a helyi utasszállító siklóra. A jármű óriási előadótermek, auditóriumok, színháztermek, adminisztrációs épületek, egy klinika és különböző osztálytermek között suhant.

Olvasva a ragyogó útjelzőket, felidézte a holotérképről memorizált koordinátákat. A siklóból a gyógyfürdőnél szállt ki, mely a buján zöldellő pihenőközpont egyik épületében kapott helyet. Épp indult az épület felé, mikor egy hang ütötte meg a fülét.

- Hé, Penge!

Hant évek óta nem szólították ezen a nevén. így miközben megfordult, jobb kezét a bal hajtókája mellett tartotta, mert a fegyverviselés tiltott luxus ebben a csendes világban, Hannák mégis csak akadt pisztolya. Pragmatikus filozófiája azt diktálta, hogy vállalja az ezzel járó kockázatot. Lézerpisztolya bal hónalja alatt, ferdén felfüggesztve rejtőzött, s a mellény jótékonyan elfedte.

- Badure! Jobb keze elengedte a fegyvert és meleg kézfogásban olvadt össze az öregemberével, aki megszólította. Badure becenevét használta: - Öreg Harcos! Mit csinálsz te itt?

Badure idős férfi volt, őszülő hajjal, kissé kancsal pillantással, hasa az utóbbi években bizony túlnőtt nadrágszíján. Fél fejjel magasodott Han fölé, és kézszorításától a fiatalabb férfi megrándult fájdalmában.

- Téged kereslek, fiam - válaszolta Badure érdes hangján, melyet Han oly jól ismert. - Jól nézel ki Han, igazán jól. Már egy vuki-öltőnyi idő eltelt azóta, hogy találkoztunk. Erről jut eszembe, hogy van Csubi? Próbáltalak megtalálni benneteket, de az űrrepülőtéren azt felelték, hogy a vuki kikölcsönzött egy terepjárót, és azt az üzenetet hagyta, hogy itt fogja leparkolni.

Badure - Öreg Harcos - régi jó barát, de úgy tetszett, nehéz idők jártak mostanság felette. Han megpróbálta nem észrevenni kifakult, foltozott kubikos tunikáját és nadrágját, és kopott, szakadt munkás csizmáit. A jó öreg még így is ragaszkodott repülős zubbonyához, rajta egységének felségjeleivel, és mutatós, izzadságfoltos baszk sapkájához, rajta a szárnyas hadosztály-jelvénnyel.

- Honnan tudtad,,hogy itt vagyunk? Badure hasa rázkódott a nevetéstől.

- Figyelemmel kísérem a le- és felszállásokat, Penge. De ez esetben tudtam, hogy jönni fogtok.

Bármennyire is szerette Han az idős embert, azért gyanakodott. - Talán jobb lenne, ha többet mondanál, Badure.

A másik elégedettnek látszott önmagával. - Mit gondolsz, honnan kapták meg a nevedet azok az egyetemi fickók? Nem mintha nem jött volna hír felőled; hallottam arról a műrepülőről a saheelindeeli légiparádén - és kósza híreket a Szövetségi Szektorból, meg valami vízcsempészetről a Rampa Zúgónál. Én is nyomon követtem itt a dolgokat, és hallottam, hogy valaki belevaló hajóskapitányt és gyors hajót keres. Átadtam a te neved. De mielőtt ebbe belemennénk, nem kéne üdvözölnöd az üzlettársamat?

Han annyira elcsodálkozott, hogy észre sem vette a Badure mellett álló alakot. Csendben korholva magát rá nem jellemző óvatlanságáért, végigmérte a lányt.

Alacsony és karcsú volt, fiatal, - ahogy mondják: épp csak hogy nő, arca sápadt, és kócos vörös haja a vállát verdeste. Szemöldöke és szempillái olyan világosak, hogy alig látszottak. Bő, drapp ruhát viselt, pulóvert és nadrágot, cipői egy számmal nagyobbnak tűntek a kelleténél. Kezei nehéz munkához szoktak. Han már sok hozzá hasonló férfival és nővel találkozott, mindannyian a gyári munka, a bányászat, a segéd-technikusság vagy egyéb nehéz testi munkák bélyegét viselték magukon.

A lány is végigmérte őt, minden jóindulatnak híján.

- Ez itt Hasti - mondta Badure. - Ő már tudja a neved.

Észrevéve, hogy rengeteg teremtmény kerülgeti őket, be- és kifelé közlekedvén, a forgalmas gyógyfürdőbe, Badure intett, hogy folytassák útjukat a bejárat felé.

Han csatlakozott hozzájuk, lassan sétálva. Az idősebb férfi pillantása megnyugtatta.

- Miért is kémlelek körbe? - kérdezte önmagától.

Badure nevetett, és inkább magának, mint Hannák vagy Hastinek mondta: - A jó öreg Han Solo: egyszemélyes érzékelő-rendszer

Han gondolatai Badure körül forogtak. A férfi sok évvel ezelőtt a barátja volt, és azóta számtalan vállalkozásban a társa is. Egyszer, egy kellemetlen helyzetben, mely valami meghiúsult Késsel fűszer szállításból eredt, Badure megmentette Han és Csubakka életét. Az, hogy a férfi őket itt felkutatta, csak egyet jelenthetett.

- Nem akarom az idődet vesztegetni, kölyök - mondta Badure. - Egyesek szeretnék már kiterítve látni a lenyúzott irhám. Szükségem van egy gyors hajóra, és szívesen megspórolnám az utánajárást; egy magadfajta kapitányban pedig megbízhatok.

Han jól tudta, hogy Badure nem fogja említeni, a tartozást; amiért megmentette az életüket.

- Azt akarod, hogy vigyük érted vásárra a bőrünket, ugye? Öreg Harcos, az, hogy megmentetted valakinek az életét, még nem jogosít arra, hogy újra kockára tedd. Végre előttünk a nagybetűs élet; ilyen hamar meg kell adni a tartozásunkat?

Badure közömbös hangon kérdezte. - A vuki helyett is te válaszolsz, Han?

- Csubi is úgy látja majd, ahogyan én. Ha egyáltalán meg kell ezt vitatnom vele.

Hasti most először szólt bele a beszélgetésbe. - Most már elégedett vagy, Badure? - kérdezte elkeseredetten.

Az idős ember kedvesen nyugtatgatta. Hanhoz fordulva folytatta: - Nem kérem tőletek, hogy ingyen dolgozzatok. Lenne egy kis…

- A helyzet az, hogy most bőven akad pénzünk. Tudunk csökkenteni a kiadásainkon, és akkor akár ki is tudunk segíteni téged egy kis időre.

Úgy érezte, túl messzire ment, és egy pillanatig azt hitte, Badure jól behúz neki. Az idős férfi vagyonokat szerzett és költött el, de a barátaival mindig bőkezű volt - a könyöradomány felajánlása felért hát egy sértéssel. Hasti mérges pillantást lövellt Han felé, és kezét Badure karjára tette.

- Csak az időt pocsékoljuk; a csomagjaink még a fogadóban vannak.

- Tiszta égboltot, Han - búcsúzott Badure halkan - add át a vukinak is.

Han sokáig bámult utánuk, miután eltűntek egy helyi siklóban.

Elhatározta, hogy törli gondolatai közül a találka emlékét, és elindult a gyógyfürdő felé. Á hely speciális szolgáltatásokat kínált emberek, humanoidok és nonhumanoid fajták részére. Masszázs kezelések, ózon kamrák, gőzfürdők, és számtalan egyéb szolgáltatás; Iszaptartályok Draflago látogatóknak; automata bőrvedlő a Lissfn vagya Pui-Ui kiszolgálására; kopoltyúmosók a halak és kétéltűek kedvéért; és számos más mosdási és felfrissülést lehetőség, melyet a hatalmas komplexum kínált.

A központi információnál érdeklődve Han megtudhatta, hogy Csubakka egy mindenre kiterjedő bundaápolási szolgáltatás örömeit élvezi. Ő a maga részéről egy kurta kört választott, mely áztatásból, szaunából, masszázsból és pórus-tisztításból állt, a hajápolási szalonban érve véget. Ám a találkozás Badureval és Hastivel olyan hatást gyakorolt rá, hogy most már valami aktívabb, kimerítőbb programra vágyott.

Egy privát fülkében vetkőzött le, fegyverét és egyéb értékeit páncéldobozba helyezte, gyűrött ingét, ruháit és csizmáit pedig a robotinas gondjaira bízta. Ezután érméket dobott be egy omniron nyílásába, és miután a maximális kezelésre állította a készüléket, belépett.

Tizenöt másodperces ciklusokban jeges víz permetezte, hangvibrátor rezegtette meg bőrét és testét, hőhullámok ostorozták úgy, hogy kis híján megégett, vékony biodetergens csíkokkal szappanozták be; örvénylő habfalak keletkeztek és hullámzottak át a fülkén, apró légfúvócsövek fújták be a levegőt, és testápolóval dörzsölték be az erőteljes autoaplikátorok.

Állta az egymást követő kezelések hullámait, sőt több extra ciklust is indított, nem tudván feledni Badure arcát. Az, hogy egyfolytában bizonygatta magának, hogy milyen okosan is viselkedett, semmit sem javított a lelkiállapotán. Befejezte az omniron programot még a kiszabott idő előtt, átvette kitisztított ruháit és kifényesített csizmáit a robotinastól, felcsatolta fegyverét és felöltötte mellényét. Aztán nekiindult, hogy megkeresse a társát.

Csubakka a szőrösebb kliensek számára fenntartott részlegben tartózkodott. Követve a padlón futó Csubakka a szőrösebb kliensek számára fenntartott részlegben tartózkodott. Követve a padlón futó világító csíkot, Han megtalálta barátja szobáját. Ellenőrizve a monitor ernyőjét, Han látta, hogy a vuki a súlytalanság állapotában lebeg, karjait és lábait szétvetve. Már csaknem a kezelés végén tartott; minden egyes szőrszála elektromosan feltöltődött, kölcsönösen taszították egymást, jól szétváltak, így a piszok, különösen az agyag és a régi olaj könnyen eltávolíthatóvá vált. Most új olajat és kondicionálót kentek rá. Csubakka fogait kivillantva vigyorgott, élvezve a luxus-kezelést, miközben lebegett, akár valami roppant; kitömött játékmackó. Hullámzó bundája miatt kétszer akkorának tetszett, mint amekkora valójában volt.

A képernyőtől elfordulva, Han két bájos, várakozó nőt vett észre. Az egyik - egy magas szőke, drága tréningruhában -, a nála alacsonyabb, göndör, barna hajú lány fülébe sugdosott, aki rövidnadrágból és trikóból álló sportfelszerelést viselt; kérdőn vizsgálgatták Hant.

- Ön is Csubakka kapitányra vár, uram? Han meglepve ismételte: - Kapitány…?

- Igen, Csubakka kapitányra. Láttuk őt sétálgatni az egyetem területén, és meg állítottuk egy kis beszélgetésre. Mindketten nonhumán szociológiát tanulunk, és nem szalaszthattuk el a kedvező alkalmat. Már tanulmányoztuk kissé a vuki nyelvet magnószalagról, így egy keveset megértettünk abból, amit mondott. Csubakka kapitány azt mondta, hogy a másodpilótája ide fog jönni, hogy találkozzon vele.

Han magában mosolygott.

- Örvendek. Én Csubakka kapitány első tisztje vagyok, Han Solo.

Már azt is tudta, hogy a barna hajú nő neve Viliire, és szőke barátnőjéé pedig Kuli, mikor Csubakka előkerült a kezelő szobából. A vuki, az admirális kalapját kackiásan a fejébe húzva, boldogan vigyorgott. Hosszú szőrű bundája csillogott és fénylett, meg-meglebbent a kósza légfuvallatokban.

Han megeresztett egy gunyoros szalutálást. – Csubakka kapitány, uram, a legénység parancskihirdetéshez felsorakozott.

A vuki zavartan mordult egyet, aztán eszébe jutott álszerepe, és bizonytalan választ mormolt, melyet senki sem értett. A lányok azonnal elfelejtették Hant, és közrefogták a vukit, udvariasan dicsérték küllemét.

- Gondolom, a terepjárót már megrendelte, kapitány.

Társa helyeslően dörmögött, és mindannyian elindultak.

- Ön szerint mi az alapvető különbség a vuki világok életfelfogásában? - kérdezte Viurre Hantol komoly arccal.

- Az asztallapok távolabb esnek a földtől - felelte a pilóta kifejezéstelen ábrázattal.

Mikor megérkeztek az autóparkolóba, Han nagy szemeket meresztett és elkiáltotta magát. - Mondd, hogy ez nem lehet igaz! Kiili és Viurre lelkesen „óz-tak”, míg Csubakka elbűvölten bámulta a járművet, amit választott

Több mint nyolc méter hosszú volt, széles és alacsony. Oldalait, hátsó fedélzetét és tetejét káprázatos, skarlát színű greel fával burkolták, melyet lelakkoztak és políroztak, aztán újra és újra lakkoztak mindaddig, míg már úgy tűnt, hogy metál fénye az örökkévalóságig ragyogni fog. A jármű díszítése, lökhárítói, ajtajai sarokpántjai, kilincsei és fogantyúi ezüst ötvözetből készültek. A motorháztetőn különleges kristály dísz pompázott - mulató nimfák örvénylő, szellőjárta fátylakban.

A nyitott vezetőülés mögött zárt utasfülke és csomagtér következett, szintén greel fa burkolattal, rojtokkal díszített, függő úti-lámpákkal, és minden oldalon lábtartókkal, meg karfákkal a négy végtaggal rendelkező utasok kényelmére. A kabin mögött még egy csomagtér lapult, egy pár nevetséges, méter magas farokuszony között, felékszerezve mindenféle jelző és figyelmeztető fényekkel. A jármű első és második antennájának csúcsán két árbocszalag, számtalan zászlócska, és néhány szerencsétlenül járt apró állat szőrmefarka lengedezett.

- Túl puritán - mormolta Han maró gúnnyal, de nem tudván ellenállni a kísértésnek, felpattintotta a motorháztetőt. Masszív, pokolian komplikált motor feküdt előtte. Csubakka gyorsan csendre intette Hant, és felnyitotta a jármű közepén, a csomagtér ajtaját, ámulatba ejtve ezzel a két lányt. Átgondolt szervezésének köszönhetően bőségesen megrakott piknikes kosarak sorakoztak ott.

Kuli és Viurre a vezetőfülkébe halmozták a hibakereső műszereket, kijelzőket, hanggenerátorokat és konténereket; Csutakká pedig imádattal simított végig a műszerfalon, mikor Han mintegy véletlenül megjegyezte: - Ma összefutottam Badureval, mikor a fürdőbe jöttem.

Csubakka, minden mást feledve, egy kérdést vakkantott. Han a távolba bámult.

- Fel akart minket bérelni, de mondtam, hogy nincs szükségűnk most munkára. Aztán úgy érezte, hozzá kell tennie: - Nos, igazam volt, ugye?

Csubakka mérgesen horkantott. A két lányt egyáltalán nem érdekelte a szóváltás.

- Mivel tartozunk Badurenak? Ő csak egy üzleti ajánlatot tett! - kiáltotta válaszképpen Han. De jól tudta, hogy ez annál több volt. A vukik mindig meghálálják, ha valaki megmenti az életüket; Csubi sem tenne soha máském - gondolta. És valóban: Csubakka újfent mérges horkantást hallatott.

- Na és mi van akkor, ha én nem akarom? Nélkülem is utána akarsz menni? - kérdezte Han, jóllehet sejtette a választ.

A vuki bosszú pillanatig figyelte Hant, majd egy mély Uurr?-t felelt.

Han szólásra nyitotta a száját, de aztán bejárta, és csak ennyit mondott: - Nem kell egyedül menned.. Szálljunk az autóba!

Csubakka örömében csaholt, megveregette Han vállát, majd a jármű farát megkerülve bemászott a másik oldalon. Han becsusszant a vezetőülésbe, és becsapta az ajtót.

- Csubakka kapitánynak és nekem most fel kell hajtanunk egy cimboránkat - mondta Kiilinek és Viurrenek nyersen. Aztán önmagának még hozzátette: Tudtam, hogy ez fog történni; nem lett volna szabad elmondanom Csubinak. Akkor mégis miért tettem? Kuli, szőke haját ujja koré csavargatva mosolygott.

- Solo első tiszt, miről beszélgethetnénk a kapitánnyal?

- Bármiről. Szereti hallgatni, ahogy az emberek beszélnek.

Han begyújtotta a motort, és egy profi ügyességével pördült ki a járgánnyal a parkolóból.

- Mondja meg neki, hogy egy csodaszép délutánt tett tönkre - bátorította Han a lányt, aztán elmosolyodott.

- Vagy énekeljen neki valami kellemes dalocskát, ha tud.

Kilii bizonytalanul nézett az elégedett vukira.

- Azokat szereti?

Han elbűvölően mosolygott.

- Nem. Azokat én szeretem.

ÖTÖDIK FEJEZET

Han emlékezett, hogy Hasti, a Badure oldalán látott fiatal nő a fogadót említettet arrafelé vette hát az irányt. A skarlátpiros terepjáró-óriás, alacsony, földközeli légpárnáin haladt, miáltal könnyen és méreteihez képest jól reagált a kormánymozdulatokra.

Csubakka a vezetőülés háttámláján nyugtatta hosszú karját, admirális kalapját a fejébe húzva hallgatta Kiili és Viurre beszámolóját a végzős nonhumán szociológia szakos hallgatók életéről.

Megspórolhatták a kérdezősködést a fogadóban. Badure és Hasti a tanszékek közti ingajárat megállójában várakozott. Han csikorgó fékezéssel kanyarodott a járdaszegély mellé, Csubakkával egyszerre ugrottak ki, míg a két lány kis késéssel követte őket. A vuki megölelte az idős férfit, s közben örömteli morgást hallatott. Hasti hűvösen mérte végig Hant.

- Na, mi történt feltámadt a lelkiismerete?

Han hüvelykujjával a vukira bökött.

- A társam holmi szentimentális fajankó. Nincs kedvük elmesélni, hogy éppen most mibe keveredünk bele a hibájából?

Apró fejbólintással üdvözölve Kiilit és Viurret, Badure jelentőségteljesen köszörülte a torkát. Viur-re értette a jelzést, és szőke társnőjét magával vonszolva indult kielégíteni hirtelen támadt olthatatlan kíváncsiságát, a környék növényvilágával kapcsolatban. Az öreg titokzatos hangon kérdezte Hantol: - Ugye hallottál már a Ranroon Királynőjéről!

Csubakka orra megremegett a meglepetéstől, Han szemöldöke felszaladt.

- A kincses hajóról? A történetről, amit a gyerekeknek mesélnek elalvás előtt?

- Nem történet - javította ki Badure - hanem történelem! A Ranroon Királynőjét egész csillagrendszerek kifosztásából szerzett zsákmánnyal tömték színültig, Xim Despotának járó sarcként.

- Ide figyelj, Badure, sok őrült vadászott már erre a hajóra évszázadok során. Ha létezett valaha is. vagy elpusztult már, vagy réges-régen kifosztotta már valaki. Túl sok holokrimit néztél.

- Én sohasem vadásztam nemlétező dolgokra! - vágott vissza Badure.

Ez éppenséggel igaz volt. - Tudod hol rejtőzik a Királynő? Akad valami bizonyítékod?

- Tudom, hogy hol a hajónapló - Badure oly biztonsággal állította ezt, hogy Han azon kapta magát, hisz neki. Felrémlett előtte a kincs képe, a kinccsé, mely olyan elképesztően értékes, hogy a ”Ranroon királynője” gazdagság és a vagyon szinonimájaként vált ismertté, és amely több, mint amennyit egy ember akár ezer emberöltő alatt is képes lenne elpazarolni…

- Induljunk - javasolta Han. - Mi sem leszünk fiatalabbak a móló pillanatokkal. - Hasti gúnyos tekintete sem zavarta többé ám ekkor észrevette, hogy Badure arca hirtelen feszültté vált.

Pillantását követve Han megfordult és egy fekete limuzint pillantott meg, amint éppen feléjük tart. Han a terepjáróhoz irányította Baduret, közben Hastit egyetlen fejbólintással társaságukhoz intette. Csubakka, aki már be is pakolta Badure és Hasti könnyű kis csomagjait az utasfülkébe, szintén készenlétben állt.

Ekkor a limuzinban észrevették, hogy mire készülnek: a fekete autó hirtelen felgyorsított* és eredeti útirányát megváltoztatva egyenesen feléjük száguldott.

- Mindenki szálljon be! - kiáltotta Han, amint a limó felugratott a járdaszegélyre, és csikorgó gumikkal megállt a terepjáró orránál. Badure igyekezett Hastit betuszkolni a terepjáró első ülésére, míg Csubakka - aki ebben a békés világban nem hordhatta magánál nyílpuskaszerű lézervetőjét - valami rögtönzött fegyver után nézett.

Fura alakok ugráltak elő a limóból, és Han jobbnak látta, ha - törvények ide vagy oda - előhúzza a lézerpisztolyát. Kábítólövedék koncentrikus kék körei ragyogtak fel, elérték Baduret, aki épp akkor rántotta el Hastit a fénygyűrűk útjából. A lány az ülésen keresztül hátra esett; az Öreg pedig aléltan rogyott utána. A lánynak sikerült elkapnia, és a vezetőülésre, rángatnia, Han egyszerűen csak leadott egy válaszlövést.

Fél tucat teremtmény állt velük szemben, különböző fonna fegyverekkel. Han gyors válaszlövése a kábítófegyverest érte, egy vöröslő orrú humanoidot, annak hosszú, tollfedte karján ütve sebeket. Két, koncentrált sugárnyaláb kibocsátására is alkalmas lézervetővel felfegyverzett férfi bukott, le, mikor Han lövése bezúzta a limuzin ablakait. A támadók - felismervén, hogy itt nem babra megy a játék - a földre vetették magukat.

Csubakka bemászott a jármű középső részén a csomagtérbe, hogy Hastinek segíthessen, mikor a lány - fél kézzel tartva Baduret - berúgta a motort, és hátramenetbe kapcsolta a skarlátvörös terepjárót. Az a két támadó, akik már rávetették magukat a járműre, most a levegőben kapálóztak. A terepjáró súlyos zökkenéssel ugrott fel hátramenetben a járdaszegélyre. Csubakka fürgén megkapaszkodott az egyik dekoratív lámpácskában, hogy el ne veszítse egyensúlyát, Han pedig átkozódva ugrott félre a kerekek útjából. Hasti óriásit fékezett, bíborszínű tőzegdarabokat szórva szerteszét, ahogy a jármű feltépte Rudrig termékeny talaját.

- Gyerünk, Solo! - kiáltotta Hannák, aki rohanvást eredt a nyomukba, átvetette magát a járda korlátján, és beugrott az autóba, épp mielőtt még az előre lódult volna.

Nem tudván kikerülni az utat eltorlaszoló limuzin hátulját, a terepjáró egyszerűen félrelökte azt az útból, nekipenderítve a járdaszegélynek, miközben saját motorházának áramvonalas burkolata recsegett-ropogott, és greel fa darabok repkedtek szerteszét. Csubakka fájdalmasan felkiáltott a keletkezett kár láttán. Amint tovagördültek, Han még egy utolsó erőteljes zárótüzet eresztett meg a limóra és utasaira, nem is annyira a saját életük mentéséért, mint inkább a pontosan végzett munka kedvéért.

A lány félrekapva a kormányt, kikerült egy robotszállítót, ami miatt a pilóta a kabin tetejéhez vágódott, Csubakka pedig elpenderült a lámpa mellől, nagy csattanással odébb gördülve úgy, hogy még a nyaka is megrándult, és az admirális nagy becsben tartott kalapja fejéről lerepülvén a porba hullott. A vuki sóvárogva, bánatosan bámult az elhagyott ékesség után.

Han igyekezett túlkiabálni a terepjáró motorjának bömbölését és a légáram keltette hangzavart.

- Utánunk jönnek!

A fekete limó valóban megfordult, és üldözőbe vette őket. Han előhúzta lézerpisztolyát. Ebben a pillanatban Hasti, mit sem törődve a forgalomirányító robottal, beleszáguldott egy útkereszteződésbe, egyenesen egy lassan mozgó karbantartó-vontatót megcélozva. A gyanútlan gép egy munkaképtelen teherszállító droidot vontatott. A lány teljes súlyával a botkormányra dőlt, és rátenyerelt a jármű jelzőkürtjére. A Rudrig Egyetem Himnuszának első két sora üvöltött fel a terepjáró törött tetején át. A karbantartó-vontató nyomban elkanyarodott, de így is alig sikerült elkerülnie az ütközést.

A terepjáró most már a főközlekedési útvonalon robogott. Megrándult nyakát meglehetős mereven tartva Csubakka araszolni kezdett előre, hogy átvegye a vezetést Hastitól. Egy páros oszlopban vonuló diákcsapat, valamint egy bamba városnéző turistacsoport úgyszintén ezt a pillanatot választotta, hogy nekivágjon a gyalogátkelőnek, - Hasti ijedten a hiperfékbe taposott.

Csubakka fejjel előre a vezetőfülkébe repült, a padlón landolva, miközben lábai a levegőben kalimpáltak. Ám még ilyen körülmények között is elhatolt a tudatáig, hogy Badure kezd lecsúszni a járműről. Megragadta az elkábított férfi ruháját, hogy berántsa őt a terepjáróba. Hasti észrevévén társa szorult helyzetét, frappáns manővert hajtott végre, miáltal az utasfülke ajtaja becsapódott. Bár Csubakka nyakába bele-belenyilalt a fájdalom, mégis fürgén összeszedte magát.

Eközben hátul Hannák sikerült felkapaszkodnia az utasfülkébe, s látta, hogy a limó vészesen közeledik. Lézerpisztolyának irdatlan ütésével betörte a fülke hátsó kristályablakát, s az éles szilánkokra törve hullt darabokra. Félresöpörve a cserepeket Han az üres ablakkereten át mindkét alkarját és persze fegyvere csövét is kidugta, de a jármű zötykölődése lehetetlenné tette, hogy makro-célkeresőjét használja, hát kivárta a megfelelő pillanatot, hogy pontosan célozhasson.

Csubakka felhúzódzkodott, hangosan ráhörrent Hastira, s közben vadul gesztikulált. A lány valahogy megértette, mit akar, és bekapcsolta a jármű vezérmű-beállító rendszerét, amely nyomban működésre bírta a szervomotort is. Hasti erősen markolta a botkormányt, s amint a jármű megmozdult alatta, teste előregörnyedve megfeszült. A vuki mögé csusszant, félresöpörte a lányt a vezetőülésből, és átvette az irányítást. Hasti azonnal hátrafordult, és megnyugodva látta, hogy Badure sértetlen. Meg-megmozdult, ahogy múlt a kábítólövedék hatása.

A vuki áthaladt az útkereszteződésen, pillanatnyilag figyelmen kívül hagyva a jobbkéz szabályt, mivel jól tudta, hogy a limuzin tóvá b bt a is a nyomukban van. Toronymagas épületek között száguldottak tova.

Egy villámgyors kanyar után Csuhákká váratlanul javítás alatt álló útszakaszhoz érkezett. A visszapillantó tükörben látta, hogy messze mögöttük feltűnik a limó. Beletaposott a gázba, a kivilágított útlezárókat áttörve porrá zúzta a jelzőlámpákat, két zászlólengető robotot söpört el, bár azok még röptükben is bőszen lobogtattak. Reményei, hogy biztonságos útszakaszhoz érnek, szertefoszlottak a következő kanyar után; az útalapon tökéletesen feltúrt vájat éktelenkedett, a kitermelt földkupacok közvetlenül az épületek falainál tornyosultak.

Csubakka lassított, hideg fejjel felmérte a lehetőségeket, végül a szemtől-szembe harc mellett döntött. Beletaposott a gázba, és jól bevált csempész stílusban döntötte oldalra a botkormányt. A hosszú jármű előre szökkent, félfordulatot tett, - jónéhány vészjelző bóját feldöntve,- miközben légpárnái port és törmeléket vertek fel. Azután gyorsított visszafelé elszáguldva.

Han kihajolt az oldalsó ablakon, s mikor a limuzin közelebb ért hozzájuk, megtámasztotta alkarját egy karfán, és tűzet nyitott. Több lövedék a limó tetejét tépte fel, egy pedig a szélvédő közepébe csapódott. Felkészülve az ütközésre, Csubakka velőtrázó üvöltést eresztett meg, Hasti pedig igyekezett felnyalábolni Baduret. Han rémült kiabálást hallott a limóból, melynek sofőrje az utolsó pillanatban kapta félre a kormányt, így kerülve el a frontális ütközést. A fekete jármű oldalra siklott; átszakítva egy vastag kúszónövényekből növesztett Mullafiite rács-szobrot, átszáguldott a bíbor gyepsávon - számtalan hosszú ültetőgépét és időjárásjelző oszlopot kidöntve - s végül a helyi Curriculum Bizottság főhadiszállása előtti oszlopcsarnokban állapodott meg.

Csubakka vidáman harsogta bele a világba túláradó Örömét, mígnem Han figyelmeztette, hogy a limó újra elindult. A vuki a számtalan visszapillantó tükröt, valamint a hátsó szélvédőt szemmel tartva, éles jobbkanyart vett, majd nagy sebességre kapcsolt, leginkább nyers erőt alkalmazva a vonakodni tetsző vezérlőegységekkel szemben. A terepjáró bal oldala megemelkedett, és a sofőr kihasználva a helyzete teremtette előnyt, élesen jobbra kanyarodott, rá egy bekötőútra, remélve, hogy ezzel véget vet az üldözésnek. Ám tévedett, mivel egy földi főközlekedési útvonal felhajtóútján találták magukat. Maradt annyi lélekjelenléte, hogy egy Han Solo féle szólást idézzen: ”Ha a fékezés már nem segít, adj még több naftát!”

Így hát átcsapta a billenőkapcsolót maximál-erősségre, mi több, a segédvezérlőket is beindította. Az első akadály egy szemétszállító billenőkocsi volt, mely éppen a bekötőúton haladt. Robotpilóta-rendszere zavarba jött a nem mindennapi helyzettől.

Csubakka továbbra is kihasználva a fordulás adta centrifugális erőt, bekapcsolta az oldalsó ellengravitációs generátort, és a terepjárót olyannyira oldalára billentette, hogy az a feljáró biztonsági kerítésének dőlve folytatta útját. A biztonsági kerítés, mint a rugalmas alapokon nyugvó közlekedésszabályozó rendszer mintaszerű része, a jármű súlya alatt elhajolt, amint a vuki hordóként görgette végig rajta a terepjárót, félig a földön, félig pedig a kerítésen támasztva meg azt.

Han feltápászkodott a kabin padlójáról, előrepillantott, majd újra a földre vetette magát. A billenőkocsi a feljáró másik oldalára húzódott, így a két hatalmas jármű elrobogott egymás mellett. A terepjáró elhagyta legkülső visszapillantó tükreit, és a piknikre készített elemózsia nagy részét. A lökhárító törött darabkái szerteröppentek a méternyi magas vörös farokuszonyok között. Csubakka jókedvében réges-régi vuki harci üvöltést bömbölt.

Hasti épp akkor kötötte be a biztonsági övvel Baduret és saját magát, amikor a terepjáró a főútra ért. A vuki látván, hogy forgalommal szemben halad a gyorsforgalmi úton, megkapaszkodott a jármű burkolatában, míg felmérte a helyzetet. Egyik Ujját a kürt gombján nyugtatva, a himnusz első két sorát tülkölte újra és újra. Mindent egybevetve Csubakka érezte: igazán remekül mennek a dolgok!

Han az utasfülkében egészen más véleményen volt. A fekete limuzin nem tágított a nyomukból, sőt Csubakka manőverei alatt közelebb került. A belső kommunikációs rendszer nem működött, ezért felrántotta a kabin elülső ablakát és átkiáltott:

- Még mindig rajtunk vannak!

A vuki válaszul idegesen horkantott, aztán kiszúrta a megoldást. Olyan erővel csavarta el a botkormányt, hogy az a tövénél megreccsent, és kis híján él is tört. A járműnek azonban sikerült irányt változtatnia, átvágott három szembejövő forgalmi sávon, és a középsőben állapodott meg, várva a kedvező forgalmi helyzetet.

Az automatikus biztonsági rendszerek érzékelték a potenciális baleseti forrást, és figyelmeztető fények villantak, hogy a többi járművezetőt a veszély forrására figyelmeztessék. Az útmenti világító jelzőtáblák és vészfények vibráltak, és az automata járműveket a Központi Közlekedésirányító Rendszer a leállósávba irányította.

Ugyanakkor Han a hátsó ablakkereten át látta, hogy a limó egyre közeledik. Vezetőjének könnyű munka jutott, hiszen a vuki utat csinált néki. Han jobb vállát az egyik, bal kezét a másik ablakkeretnek támasztotta, így biztosítva a megfelelő célzó pozíciót. Csubakka éppen akkor észlelt egy rést a szembejövő forgalom áradatában amikor kapitánya tüzelt, megrántotta a botkormányt és a középső felezőkorlátok felé vette az irányt: Han lövése célt tévesztett, kis lyukat égetve a fúziós eljárással kialakított úttest kemény burkolatába.

A vuki a lehető legegyenesebb útvonalon igyekezett a középső felezőkorlátok felé, tudván, hogy azt épp az ütközések elkerülése végett hozták létre. A terepjáró állandóra kapcsolt gyorsítóberendezéssel száguldott a korlát felé, a vuki keményen tartotta hatalmas lábát a tartalék segéd-erősítőkön. A motor felbőgött, Hasti ráhajolt Badurera.

A terepjáró átszakította a kettős védőkorlátot két hosszú darabot ragadva abból magával,- majd felfelé vette az irányt, az autópálya közepén haladó gátra; miközben további két lámpát elveszített, és a szegély-érzékelők is lenyíródtak. Han mindkét öklét a gazdagon hímzett biztonsági hevederekbe bújtatta, lábait pedig a kabin elülső falának feszítette.

A terepjáró a gát tetején szakította át a kerítést, és bár a kettős védőkorlát kezdetben csak elhajlott, végül óriási zökkenéssel mégis átszakadt; és a piknikes kosár maradék tartalma széles ívben a levegőbe repült. Lezúgva a gát túloldalán újabb dupla korlátot törtek át, ismét eltulajdonítva annak néhány darabját, majd berobbantak most már a helyes irányba haladó forgalmi sávok közé, igaz a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel. Csodás manőverekkel a vuki elkerülte a további ütközéseket. A terepjáró tovább száguldott, bőkezűen hullatva a kárpitozás és a greel fa burkolat összetört darabjait.

Az oldalablakon kinézve Han látta, amint egy taláros, idős professzor - kocsányos szemű alak, robo-bérkocsival - meglepetten vizsgálgatja őt. Csubi gyorsított, és végérvényesen elhagyták a bérkocsit.

Nem telt egy percbe, és a fekete limó is felbukkant a gát tetején, majd a Csubakka által letarolt terepen leereszkedett, s besorolt a forgalomba. Egy férfi állt fel a kocsiban, kezében az a bizonyos koncentráltsugaras lézervető. Kihajolt a tetőnyíláson.

Han elhagyta a kabint, egyik lábával elrugaszkodott a karfáról, és átvetette magát a vezetőfülkébe.

- Megcsináltuk, és jól megbolondítottuk őket - kiáltotta. - Most már húzzuk a csíkot, de aztán semmi feltűnősködés, öregfiú.

Ám hiába intette társat, Csubakka kígyó vonalban vezette járművét, figyelmen kívül hagyva a sávokat elválasztó világító vonalakat. Teljes sebességre kapcsolt, pedig nyugtalanító fekete füst gomolygott a terepjáró motorjából. Végül a sugárvetős férfi, szemével fegyvere célzókészülékén, lőtt.

Tűsugár égette át az egyik farokuszonyt, a lakkozott faburkolat lángra kapott, az áramkörök kiégtek, amint farok hegye lenyíródott. Han felállt, egyik kezével a szélvédőre támaszkodott, másikkal lézerpisztolyát markolta. Gyors lövéssel válaszolt az illetlen viselkedésre; de a lézernyaláb ártalmatlanul csapódott az aszfaltba.

Újabb tűsugár szisszent ezúttal a kabint ütve át.

- Vigyél ki innen minket, mielőtt még kettőbe hasítanak! - kiáltotta oda Han az elsőtisztjének.

A füst most már vastagon gomolygott a motorháztető alól. A vuki elforgatta a botkormányt, elkanyarodott, egy hatalmas robo-teherszállítót véve a terepjáró és a limó közé. Az eredetileg nekik szánt tűsugár a teherszállító hátuljába csapódott. Látták, ahogy a limó vezetője igyekszik úgy manőverezni, hogy biztos célpontot találjon társának. Han odakiáltott Csubakkának: - Taposs bele a hiperfékbe! A vuki nem akadékoskodott, teljesítette a parancsot, hozzá szokott már társa őrült ötleteihez. Mikor a teherszállító maga mögött hagyta a terepjárót, a limó mellett találták magukat.

A meglepett sugárvetős emelte ugyan a fegyverét, de Han gyorsabbnak bizonyult. A lövész, parázsló alkarját szorongatva, a tetőnyíláson át kizuhant a kocsiból. A második lövés a limó ajtajából hasított ki egy darabot, miközben a többi teremtmény a tetőnyíláson át egy rakétakilövőt igyekezett felállítani. Ha már nem sikerült megállásra kényszeríteniük a terepjárót, úgy döntöttek, felrobbantott darabjaival gazdagítják majd a tájképet.

Han érezte, amint járművük megtorpan. Látta, hogy a teherszállító közvetlenül előttük hálád, hosszú hátsó ajtaja lecsapódott az útra. Raktere félig üresen tátongott, pusztán egy rakás építkezéshez használatos terméskő állt halomban az elülső falnál. Egy felüljáró tűnt fel a távolban; s Han ekkor már megértette elsőtisztje tervét, fegyverét pisztolytáskájába helyezte és indult, hogy testével védelmezze Baduret és Hastit.

A terepjáró felugratott a teherszállító lelógó hátsó ajtójára, a motor fekete füstöt okádott, de a segédszelepek szerencsére mind működtek. Csubakka még egy utolsót fékezett a manőver pontos időzítése érdekében, aztán teljes sebességre kapcsolt, és aktiválta az elülső antigravitációs rendszert is, melyet azért építettek a járgányba, hogy az leküzdhesse az alacsonyabb akadályokat. A terepjáró kilőtt, felsuhant a raktér elejében álló terméskő halom tetejére, majd a levegőbe röppent, - mi tagadás: a vuki ördöngösen kezelte a vezérműveket.

Egyenest a felüljáró felé szálltak, valami csoda folytán éppen nem akadt rajta jármű sem: A terepjáró akkora Ütközéssel csapódott be, hogy szétzúzódtak a lengéscsillapítói, kisült az energiaellátó rendszere, összetört az összes megmaradt lámpája, és beszakadtak a kabin ablakai. A földön csúsztak tovább, a felüljáró oldalfaláig, meggyűrve a motorháztetőt és elveszítve a leszakadó ajtókat.

Han és elsőtisztje köhögve vonszolták ki Baduret és Hastit a roncsok közül. A fekete limó már messze járt odalenn az úton, a forgalom sodrának foglyaként. Csubakka, szomorún szemrevételezte a tönkrement terepjárót, magában szipákolt és kesergett.

Hasti szemeit törölgetve és fulladozva érdeklődött: - Ki mondta ennek a két gyengeelméjűnek, hogy tudnak vezetni? Aztán, látva Csubakka búskomor ábrázatát, megkérdezte: - Hát ennek meg mi a baja?

- Azt latolgatja, milyen nehéz is lesz a letétbe helyezett pénzét visszakapni - magyarázta Han.

A Közlekedésfelügyelet irányítása alatt álló rendőrségi cirkálók és légi járművek már gyülekeztek messze lent az autópályán. Mivel Csubakka meglehetősen egyedi módon hagyta el az autópályát, kis időt biztosan igénybe vesz majd, mire a helyi hatóságok kiderítik, mi is történt valójában.

HATODIK FEJEZET

- Maradj csendben és ülj nyugodtan.

Han határozott fogással tartotta egyenesen első-tisztje fejét.

A vuki a Millennium Falcon elülső fülkéjében, a rugós, csupa izzadságfoltos pilótaülésben ült, a fészkelődéit ugyan abbahagyta, de a fojtott nyöszörgést nem, bár tudta, hogy nyaksérülése mielőbbi kezelésre szorul. Han mögötte állt, keresve a legjobb testhelyzetet: barátja nyakát egyik karjával magához szorította, tenyerét a vuki koponyájához préselte.

- Ezerszer csináltam már ezt! Hagyd abba a panaszkodást!

Han gyengéden nyomta barátja nyakát, miközben fejét felfelé és balra csavarta. A vuki engedelmesen harcolt a vágy ellen, hogy felkeljen; hosszú ujjait a pilótaülés karfájára fonta.

Mivel Han érezte, hogy fogyóban Csubakka türelme, mély lélegzetet vett, és minden figyelmeztetés nélkül, teljes erejével megrántotta a sörényes koponyát. Kattanás majd halk pattanás hallatszott; Csuhákká szánalomra méltóan szuszogott és szipákolt. De amikor Han barátságosan összeborzolta bundáját és hátralépett, a vuki megdörzsölte nyakát és immár fájdalom nélkül mozgatta meg a fejét. Nyomban indult is, hogy előkészítse a hajót felszálláshoz.

- Ha végzett az elsősegélynyújtással, doktor, - szólt Hasti a játékasztal melletti székből - ideje, hogy megbeszéljünk egynéhány dolgot.

Han a vezérlőpultnak támaszkodva helyeselt.

- Terítsük ki a kártyáinkat.

Badure, aki teljesen kiheverte már a kábítólövedék hatását, Hasti mellet ült. A vita elkerülése végett átvette a szót.

- Hastivel és húgával, Lannival egy bányatelepen találkoztam a Dellalt nevű bolygón, itt, a Tion Hegemóniában. Akadt ott egy kis pénzkereseti lehetőség; szerződtetett munkás voltam.

Nem vett tudomást Han meglepett arcáról. Rosszabbul mentek a dolgai, mint gondoltam - ismerte el magában.

- A lányoknak sem volt könnyebb, mint nekem - folytatta Badure. - Tudod, milyenek az ilyen bányák, és ez volt a legrosszabb, amit valaha is láttam. Ám mi hárman összetartottunk.

- Lanninak volt Repülési Engedélye, és sok felszíni repülést hajtott végre, munkafuvarral. Valahol összeszedett egy hajónaplót, amolyan ősrégi, diszkre rögzített típust. Évszázadok óta nem használnak már ilyet. Természetesen nem sikerült leolvasni a rajta állókat, de akadt ott egy jel, amit az űrnek ebben a részében mindenki ismer, a Ranroon Királynőjének jele.

- Hogy került a hajónapló a Dellaltra?

- Ez az a bolygó, ahol a kincseskamrák rejtőznek - mesélte Badure, és egy történetet idézett Han emlékezetébe. - Xim Despota legendákat hagyott hátra kifosztott bolygókról, tömeges bebörtönzésekről, és egyéb rémtettekről. Elrendelte, hogy óriási kincseskamrákat építsenek a hadisarcnak, melyet hódító seregei küldenek. A kincs sosem érkezett meg, az üres kincseskamrák Xim uralkodásából apró érdekességként maradtak fenn, melyek a nyüzsgő galaxist legkevésbé sem érdekelték.

- Azt akarod mondani, hogy a Királynőnek sikerült eljutnia a Dellaltra?

Badure megrázta a fejét.

- Nem, de valakinek sikerült oda juttatnia a hajónaplót.

- A diszket egy nyilvános csomagmegőrzőben rejtették el, a régi kincseskamrákban - mondta Hasti. - A nővérem félt, hogy elragadják tőle, mivel a bányatársaság gyakran tartott meglepetésszerű vizsgálatokat, házkutatást, és szenzoros motozást, így egy teherfuvar alkalmával letért az előírt útiránytól, és biztonságba helyezte a lemezt.

- Hogy tudta elsőként megszerezni? És hol van most ő?

Han leolvashatta a választ mindkettőjük szomorú arcáról. Nem volt meglepve. Megtanulta már,

hogy az ellenszegülés halálosan komoly dolog. Nem erőltette hát tovább a témát.

- Na, akkor induljunk Dellaltba, mielőtt még a kölcsönző tulajdonosa keresni kezdi a terepjáróját.

Ám ekkor Badure, terjedelmes hasát simogatva bejelentette: - Lesz még egy tagja a legénységnek, Már úton van. Érvénytelenítettem a menetrendszerinti járatra szóló helyfoglalásunkat, így egyenesen ideirányítják majd.

- Ki ez? Miért van rá szűkségünk? - Han nem szívesen vont volna be több embert a kincsvadászatba.

- A neve Skynx; az űrnek ebben a részében ő a pre-köztársasági időszak legkiválóbb szakértője. Ismeri az ősi nyelveket; néhány szót már megértett abból az anyagból, amit Lanni másolt át a hajónapló diszkjéről. Ennyi elég neked?

Egyelőre igen. Han tudta, hogy valakinek meg kell fejtenie a lemezt, ha tudni akarják, mi történt a Királynővel. Mellényét levetve, Han igyekezett kiszabadítani magát a pisztolytáskát rögzítő vállszíjból. - A következő kérdés: ki az ellenfél?

- A bánya üzemeltetői. Tudod, hogy működik a Tion rendszer. Lefizetsz valakit az Ipari Minisztériumban, megkapod az engedélyt. A bányatársaság felszeleteli a földet, mindegy, hogy milyen eszközökkel, kiaknáz mindent, amit tud, és meglép jóval azelőtt, hogy bármiféle felügyelő vagy bírósági idézés elérné. A pénzügyi támogatás általában valami nagy-fejestől származik.

- A társaságot egy ikerpár vezeti. A nő neve J’uoch, a fivéréé R’all. Van egy társuk, Egome Fass, a kezében tartja őket. Nagydarab, aljas humanoid, egy houk, még Csubinál is magasabb. Mindhárman számtalan áldozat élete árán küzdöttek fel magukat, és ennek megfelelően viselkednek.

Han felcsatolta a töltényövét, rajta a pisztolytáskáját, és belecsúsztatta lézerpisztolyát.

- Értem. Tőlünk mindössze annyit akartok, hogy elvigyünk titeket a Dellaltra, és elhozzunk onnan?

Épp ekkor szólalt meg az interkommunikációs rendszeren a vuki hangja, közölve, hogy valaki bebocsátást kér a fedélzetre.

- Ez Skynx lesz - vélte Badure. Han visszaszólt, hogy engedjék be az akadémikust.

- Ha elviszel minket a kincseskamrákhoz, és visszahozol a Dellaltról - folytatta Badure - a kincstől függetlenül kétszer, annyit kapsz, mint amennyit először kérni szoktál. De ha be is szállsz, ketten együtt kihasíthattok egy teljes részt a zsákmányból.

Hasti felkiáltott: - Egy fél részt! - De Han rögtön ellentmondott: - Egy-egy külön részt mindketten! - Egymásra meredtek. - Ennyire felizgattunk, kedvesem? - firtatta Han. - Nélkülünk hogy fogtok eljutni oda, csapkodtok a karjaitokkal, hátha felrepültök egyszer?

Hallotta Csubakka lépteit, amint a fedélzeti nyílás felé haladt.

Hasti felfortyant. - Egy kis ugrásért te és ez a szőrmelabda egy egész részt akartok?

Badure kezét felemelve kiáltotta: - Elég!

Erre elcsendesedtek.

- Így már jobb, kedveseim. Óriási vagyonról vitatkozunk itt, jut bőven mindenkinek. A felállás a következő: egy teljes rész az enyém, mert én hoztam ki Hastit Dellaltról élve, és Lanni mindkettőnknek egyformán elmesélte, amit tudott. Két rész Hastié, a sajátja és szegény Lanni része. Neked, Skynxnek és a vukinak egy-egy fél rész jut. Attól függően, hogy kinek mekkora szerepe lesz a kincs előkerítésében, az arányokat később újratárgyalhatjuk. Megegyeztünk?

Han Baduret és a dühöngő vörös hajú lányt vizsgálgatta. - Mégis, mekkora Összegről tárgyalunk? - tudakolta.

Az idős ember leszegte a fejét. - Miért nem őt kérdezed?

Badure a belépőre mutatott, aki Csubakkát követte az elülső fülkébe. Miért is tételeztem fel, hogy emberi lény lesz? - gondolta Han.

Skynx Ruuriára való volt, átlagos méretű - kicsit magasabb egy méternél - természetes bundája gyapjas borostyánszínben pompázott, barna és piros csíkokkal. Nyolc pár rövid végtagján könnyeden, kecsesen mozgott. Tollszerű, ide-oda billegő antennák csavarodtak elő fejéből hátrafelé, sokszögekből álló piros mozaikszeme, apró szája és kicsi orrlyukai voltak. Mögötte egy hordár robot gurult, rakfelületén számtalan ládával és dobozzal.

Skynx megállt, és utolsó négy pár végtagjára támaszkodva felágaskodott, melyeknek ujjai, mindegyiken négy, változékonyan egymással szembeállíthatóak, fürgék és sokoldalúak voltak. Integetett az embereknek.

- Á, Badure - kiáltotta gyors, magas hangján - és az aranyos Hasti; hogy vagy, fiatal hölgy? Ezzel a kedves vukival már megismerkedtem. Akkor hát ön lenne a kapitányunk, uram?

- Lennék? Az vagyok. Han Solo.

- Nagyszerű! Én Skynx vagyok Ruuriáról, a Humán Történelem tagozatról, a pre-köztársasági alosztályról, melyet jelenleg én vezetek.

- És mindezt mire használja? - kérdezte Han, szemrevételezve időközben Skynx furcsa anatómiáját. Nem látva okát annak, hogy tovább halogassák a pénzügyi kérdéseket, megkérdezte: - Mennyi pénzről van szó?

Skynx gondolataiba mélyedve egyensúlyozta a fejét.

- Olyan sok az egymásnak ellentmondó információnk a Ranroon Királynőjéről, hogy jobb azt mondani: Xim Despota kincses hajója korának legnagyobb járműve volt. Következésképp az on találgatásai, uram, nem kevésbé tetszetősek, mint az enyémek.

Han hátradőlt és álmodozni kezdett gyönyörű palotákról, szerencsejáték bolygókról, csillag-jachtokról, és a galaxis összes nőjéről, akiknek eleddig nem volt még szerencséjük megismerkedni vele. Eleddig! Csubakka horkantott és visszatért a pilótafülkébe.

- Számolj bele minket is - jelentette ki Han. - Mondd meg a hordárnak, hogy rakja le itt a csomagjaidat, Skynx. Badure, Hasti, érezzétek otthon magatokat!

Hasti és Skynx mindketten a pilótafülkéből vágytak nézni a felszállást. Mikor magukra maradtak Hannái, Badure sokkal közvetlenebb volt.

- Van valami, amit nem akartam a többiek előtt mondani, Han. A verebek csiripeltek néhány rázós munkáról, amit elvállaltál. Arról van szó, hogy valaki keres téged. Lefizettem pár embert, de nevet nem tudtak mondani. Nincs valami ötleted, hogy ki lehet?

- Legalább a fél galaxis. Sok fuvarom, rengeteg üzletem, munkám és kudarcom akadt már. Honnan tudhatnám? Ellenség jut is, marad is!

De arckifejezése megkeményedett, és Badure úgy gondolta, Han/ pontosan tudja, hogy kiről lehet szó.

Han az elülső fülke közepén állt és figyelt. A vezérlőpult és a fülke legtöbb berendezése kikapcsolt állapotban várakozott, hogy a zajszint csökkenjen. Érezte a Millennium Falcon hajtóműveinek vibrálását. Halk hangot hallott maga mögül.

Megpördült, elhajolt, és csípőből tüzelt. Egy táv-irányításos céltárgy, egy röppenő volt az, kis gömb, melyet sűrített levegő és antigravitációs erőtér mozgatott Nem sikerült kikerülnie Han pisztolyának lézersugarát, ellentüze pedig elzúgott Han mellett. Az ártalmatlan nyomjelzősugár deaktiválta az apró szerkezetet, és az mozdulatlanul lebegett, várva a következő gyakorló sorozatot.

Han odapillantott, ahol Kuka, a munkadroid ült; mellkaslemezei nyitva álltak. Kék Max - a komputermodul, akit a droid mellkasába építettek - irányította a röppenőt.

- Mondtam, hogy nekem keményebb gyakorlópartner kell, mint ez az idióta golyóbis - dorgálta Han Kék Maxot.

Kuka ragyogó, zöld, hordó-mellkasú gép volt, karjai majomszerűen hosszúak. Társa Kék Max a komputer, felháborítóan drága szerkezet, melyet maximális kapacitásra terveztek, és sötétkékre mázolták, innen a neve is. Han azután, hogy elhagyta a Szövetségi Szektort, a két gép kérésére változtatásokat hajtott végre felépítésükön, ugyanis nélkülük ő és a vuki soha nem menekültek volna meg. így most Kuka új, sokkal hatékonyabb vevőberendezéssel bírt, Max pedig egy holovetítőt kapott.

- Ez kemény ellenfél volt - vetette ellen a kis modul. - Mit tehetek, ön olyan veszettül gyors? Lecsökkenthetem a válaszlövés reflexidejét nullára, ha kívánja.

Han sóhajtott.

- Nem. És vigyázz a nyelvedre, Max. Azért mert én így beszélek, még nem jelenti, hogy te is megteheted. Az övén levő tokból elővette a makrogenerátort, melyet általában a fegyverén tartott.

Badure az egyik pilótaülésben hevert.

- Egész úton gyakorolsz: minden alkalommal ellövöd a röppenőt; ki miatt izgulsz?

Han vállat vont, aztán mintha csak most jutna eszébe, hozzátette: - Hallottál már egy Gallandro nevű fickóról?

Badure vastag szemöldökei felszaladtak. - Gallandróról? Hát te aztán nem aprózod el, mi, Penge? Mert Gallandro elég nagy fiú!

Han szétnézett. Hasti, Badure segítségével kiharcolta, hogy megkapja Han különbejáratú részlegét - egy szűk kis kuckót - valami titkos foglalatosság céljaira. Csubakka a pilótafülkében tevékenykedett, csak Skynx maradt ott mellettük. Han úgy döntött, nem baj, ha a ruuríai hallja, amit mond.

- Egyszer meghátrálásra kényszerítettem Gallandrót, akkor még nem tudtam, ki ő. Hagyta, hogy felülkerekedjek, mert így kívánta a magasabb üzleti érdek, melynek épp akkor dolgozott. Később igyekezett kiegyenlíteni a számlát.

Az emlékek hatására izzadságcseppek jelentek meg a homlokán.

- Iszonyú gyors; nem is tudtam követni a mozdulatait, miközben gyakorolt. Mindenesetre egyszer sarokba szorítottam, aztán elhúztam onnan. Azt hiszem, jól helyben hagytam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire felszívja a vizet.

- Gallandro? Penge, te arról a fickóról beszélsz, aki egymaga eltérítette a Quamar Hírvivőjét rögtön az első útján, és megszerezte annak a kalóznak, Geedon V-nek a bandáját. Fegyverre kelt a Mallorm fivérekkel, és mind az ötükért járó fejpénzt bezsebelte. Soha senki nem tudott még előle meglógni, ha célba vette kis vadászgépével, a Marso Démooával. Ő az egyetlen ember, aki kényszeríteni tudta az Orgyilkosok Testületét, hogy felbontsanak egy szerződést, és aki személyesen semmisítette megfut Körüknek a felét - egy alkalommal csak egyet - ezen kívül segítőket és tanoncokat toborzott.

- Tudom, tudom - mondta Han fáradtan, miközben leült. - Most már tudom. Ha akkor tudtam volna, ki ő, legalább egy tucat fényévnyire elkerültem volna. De mit akar vajon egy ilyen fickó tőlem?

Badure úgy beszélt, mintha egy nehézfelfogású gyerekhez szólna.

- Han, soha ne kényszeríts meghátrálásra egy olyan fickót, mint Gallandro, odébb sétálva, bolonddá téve. Az ő fajtája a hírnévből él; Épp olyan jól tudod, mint én. Nem tűrik el, hogy megsértsék őket, és soha, soha nem hátrálnak meg. Addig nem szerzi vissza a hírnevét, míg téged el nem kap.

Han sóhajtott. - Óriási a galaxis. Nem töltheti élete hátralevő részét azzal, hogy utánam lohol.

Azt kívánta, bárcsak hinné is, amit mond.

Hangot hallott a háta mögül, oldalra dobta magát a székéből, és a levegőben tüzelt, majd félregurult, hogy elkerülje a röppenő szúró fájdalmat okozó válaszlövését. Célzósugara épp középen találta a mozgó golyócskát.

- Ez jó menet volt, Max - jegyezte meg.

- Maga megdöbbentően jól lő, kapitány - szólalt meg Skynx a másodpilóta ülése mögötti párnázott sarokból.

Han feltápászkodott.

- Mindent tud a lézerpisztoly mestereiről, ugye?

Nagyra értékelte a tudóst.

- Tulajdonképpen miért jött el velünk erre az útra? Elhozhattuk volna a diszket.

A kistermetű ruuriai zavarban volt.

- Öö, arról van szó, mint bizonyára tudja, hogy az én fajom fejlődési ciklusa…

- Azelőtt még sosem találkoztam ruuriaival - vágott közbe Han. - Skynx, tudod, hogy ebben a galaxisban annyiféle létforma van, hogy senki sem bajlódik az összeszámolásukkal. Csak az érző fajok felsorolása is egy élet munkája lenne.

- Természetesen. Elmagyarázom: mi, ruuriaiak három különböző fejlődési szakaszon megyünk át, miután elhagyjuk a tojást. Van a lárva, ez az, amit magad előtt látsz; aztán bebábozódunk, ez alatt az idő alatt különféle változásokon megyünk keresztül; aztán jön a végső stádium, mikor színes szárnyú, repülő rovarokká válunk, akik biztosítják fajunk fennmaradását. A bábok meglehetősen gyámoltalanok, ezt megérted, a színes-szárnyúak, hmm, nagyon elfoglaltak, csak a repülés, a párzás és a tojásrakás érdekli őket.

- Jobb lenne, ha ezen a hajón nem lenne semmiféle báb vagy tojás - figyelmeztette Han vészjóslóan.

- Megígéri, hogy nem lesz - szólt közbe Badure türelmetlenül. - Nem hallgatnád végig?

Skynx folytatta.

- Mindez ránk, lárva-állapotú ruuriaiakra nagy feladatot ró. Meg kell védelmeznünk a bábokat és biztosítanunk kell, hogy az együgyű színes-szárnyúak nehogy bajba keveredjenek - na és irányítanunk kell a bolygónkat. Születésünktől kezdve nagyon elfoglaltak vagyunk.

- És mi késztet egy ilyen kedves lárvát, mint te, hogy elveszett kincsek nyomába eredjen? - kérdezte Han.

- Tanulmányoztam a ti szétszórt fajotok történelmét, és elbűvölt az a fogalom, hogy kaland - vallotta be Skynx, mintha valami sötét perverzióról beszélne. - Minden rassz közül, akik bizonytalan szerencsejátékoknak és cserekereskedelemnek köszönhetik jólétüket - és ilyen nem sok létezik, a statisztika azt mutatja - az emberi faj jellemzően a legsikeresebb életforma.

Skynx igyekezett óvatosan megformálni mondandóját.

- A történeteknek, legendáknak, daloknak és a holokrimiknek óriási a vonzereje. Egyszer, mielőtt bebábozódok, és mély álomba szenderülök, hogy aztán színes-szárnyúként ébredjek, aki már nem Skynx, szeretnék fittyet hányni a józan észre, és kipróbálni egy igazi emberi stílusú kalandot.

Most, hogy mindezt kimondta, boldognak látszott. Mindannyian hallgattak.

- Játszd el neki is a dalt, amit én már hallottam, Skynx - szólalt meg végül Badure.

A számára berendezett sarokban, melyben az út nagy része alatt lakott, Skynx felállított egy bolygólyán használatos tároló alkalmatosságot, valami fa alakú szerkezetet, melyet dobozok vagy táskák helyett használt. A különböző gallyakról Skynx személyes dolgai lógtak, melyeket szeretett a keze ügyében tudni. Mindegyik műalkotás egy-egy talány volt, de akadt köztük legalább egy, ami hangszernek látszott. Han épp elég nonhumán zenét hallott már, és ezúttal lemondott erről az élvezetről. Lehet, hogy jó mulatságot szalasztott el, de még valószínűbb, hogy egy olajozatlan terepjáró nyikorgásához hasonló zajkoncertet sikerült megúsznia. Gyorsan témát váltott.

- Miért nem mutatod meg nekünk, mi van a dobozokban? - nézett körül Han. - Hol van Hasti? Ezt neki is látnia kellene.

- Hamarosan egy bolygó kormányát buktatjuk meg, és fel kell készülnie - felelte Badure. - Skynx, mutasd meg neki a leleteket; biztosan érdeklik majd.

Skynx felállt, megrázta borostyánszín bundáját, hogy az felborzolódjon, és lassan előmászott a sarokból. Remélve, hogy a leletek” nem múzeumokban található gusztustalan tárgyakra hasonlítanak, Han a ládákhoz lépett, kezében egy feszi lovassal. Skynx irányításával kinyitotta az első ládát és halkan füttyentett meglepetésében.

- Badure, ugye segítesz nekem kiemelni ezt a ládából? Ketten nekifeszültek, kiemelték a tárgyat, és a játékasztalra rakták.

Egy gépember feje volt; pontosabban egy ősi korból származó robot fejpáncélja. Optikai lencséi besötétedtek a hosszú időn át tartó sugárzástól. Páncél fedte, akár holmi rettenthetetlen harcost, vastag, nehéz szürke fémötvözetből, melyet Han nem tudott azonosítani. A fémbe vésett különböző rendjelek és technikai jelzések még mindig látszottak, de olvasni már nem lehetett őket. Han szinté várta, hogy a száj-rostély mögül köszönés hangozzék fel.

- Ez egy harci robot. Xim Despota brigádot állított felbelőlük, hogy szolgálják őt, mint megbízható királyi gárda - magyarázta Skynx. - Abban az időben ezek voltak a legfélelmetesebb emberformájú harci gépek a galaxisban. Ennek a maradványait Xim orbitális pályán lebegő erődítményében találták meg, feltehetően ez az egyetlen erődítés, mely nem vált porrá Vontor Harmadik Csatájában, ahol Ximet végleg legyőzték. A többi ládában akad még néhány darab. A Ranroon Királynője fedélzetén legalább ezer, hozzá hasonló robot őrizte Xim kincsét, mikor a hajó eltűnt.

Han kinyitott egy másik ládát. Ez hatalmas mellkaslemezt tartalmazott; jól tudta, hogy ezt a darabot Csubakka segítsége nélkül nem lesz képes kiemelni. A lemez közepén Xim címere díszelgett: egy halálfej napsugarakkal a szemüregekben.

Kuka lépett be, mellkaslemezei szélesen kitárva, hogy Kék Max is érzékelje a külvilágot. A két gépet törvényen kívüli technikusok csoportja kombinálta össze egykor, és jelentős szerep jutott osztályrészükül Han menekülésében a Fennhatóság Csillagvég nevű börtönéből, jónéhány kalanddal korábban. Kuka és Max kérte, hogy csatlakozhassanak Hanhoz és elsőtisztjéhez, hogy láthassák a galaxist, cserébe felajánlván szolgálataikat.

- Kapitány, Csubakka Elsőtiszt azt üzeni, hogy rövidesen visszatérünk a normál térbe - jelentette a droid. Aztán piros fotoreceptorai a fejpáncélra szegeződtek, és Han fogadni mert volna, hogy felragyogtak! A tőle megszokottnál sokkal gyorsabban kérdezte: - Uram, ez mi? Közelebb ment, hogy jobban megvizsgálhassa a tárgyat. Max is vizsgálgatta a leletet.

- Milyen régi - tűnődött a droid. - Milyen gép ez?

- Harci robot - mondta neki Han, miközben a többi ládában kotorászott. - Lehet, hogy a dédapád, Kuka.

Nem vette észre, hogy a droid fém ujjai furcsán tapogatják a masszív páncélt.

Han magában mormogott. - Megerősített stressz-pontok; nehézfegyverzet, mindenféle. Nézzétek, milyen vastag! Egy egész műszaki boltot el lehetne látni ezekkel az energiaellátó rendszerekkel. Hmm, beépített fegyverek, kémiaiak és energiatöltetűek egyaránt.

Beszüntette a kutatást és Skynxre nézett. - Ezek a robotok megállíthatatlanoknak látszanak. Nem szeretnék összeakadni eggyel sem, még ha a lézerpisztolyom történetesen nálam van, akkor sem.

Visszacsúsztatta a fedőt a ládára.

- Keressetek helyet magatoknak, és mindenki érezze otthon magát. Amint a pilótafülkébe érek, visszatérünk a hipertérből. Hol van Hasti? Nem tudom az egész…

Leesett az álla. Hasti - neki kellett lennie - épp most lépett be az elülső fülkébe. De a gyári munkás, a bányatelepi lány eltűnt. Vörös haja most lágy hullámokban omlott vállára, fekete és karmazsinvörös színekben játszó ruhát viselt; fodros női köpenyének szegélye a padlót verdeste. E felett hosszú, steppelt kabátot viselt, hatalmas ujjakkal, csuklyája hátára simult, aranyozott selyem deréköve szabadon lógott. Díszesen fűzött, félmagas csizmájában ruganyosan lépkedett.

Arcát kifestette, de oly finoman, hogy Han azt sem tudta megállapítani, hol és hogyan. Hűvösebbnek, kiegyensúlyozottabbnak és idősebbnek tűnt, mint Han korábban gondolta. Megjelenése a kapitányból elismerő sóhajt csalt elő, ahogy igyekezett emlékezetébe idézni, mikor látott utoljára ilyen csinos nőt.

- Lányom - sóhajtott Badure. - Egy pillanatig azt fittem, kísértetet látok. Mintha Lanni tért volna vissza közénk.

Egy órával ezelőtt azt mondtam volna, hogy a börtöntáborban senki sem szerethetett belé. Tévedtem - gondolta Han. Aztán megtalálta a hangját. - De miért?

Míg Hasti a távolból fürkészte Hant, Badure magyarázni kezdte.

- Amikor Lanni letért a teherfuvar útvonaláról, hogy biztonságba helyezze a hajónapló diszkjét a kincseskamrában, átöltözött ebbe a helyi viseletbe, amit most Hasti is magára öltött, nehogy valakinek feltűnjön, hogy a bányatelepről jött. Szerencsére átadta nekünk a kölcsönzési kódot és a zárkombinációt, mielőtt J’ouch emberei megölték. Hastinek amennyire csak lehetséges, hasonlítania kell szegény Lannira; gondolva arra az esetre, ha a kincseskamra személyzete közül valaki emlékezne a másik lányra. Hasti visszavonult Han kabinjába.

- Szép kis disznóólat találtam odabent; úgy fest, - mintha hatnapos bulit tartottak volna lenne.

Han válaszát mérges horkantás szakította félbe a pilótafülke felől. Csubakka sürgette Hant, hogy igyekezzen, mert eljött az ideje, hogy visszatérjenek a normál térbe.

- Nem kérek-e túl sokat, ha a pilótafülkéből szeretném nézni a manővert? - kérdezte Skynx Hantol.

- Dehogy; találunk helyet neked.

Han tekintete Hasti tartózkodó pillantásával találkozott. - És te? Neked nincs kedved megnézni?

A lány semmitmondóan biggyesztette le az ajkát; Skynx pedig felhagyott a jelenség megfigyelésével, ami megítélése szerint nem volt más, mint valami tollászkodó udvarló rituálé humán variációja, és izgatottan elsietett a pilótafülke irányában, nyomában Badureval. Han, végigmérve Hastit elhatározván, hogy sem karját nem nyújtja, sem más módon nem érinti majd meg valami szertartásos gesztus indokával.

Egyikük sem vette észre Kukát, aki hátramaradt, a harci robot fejét vizsgálva; hűvös ujjait az impozáns páncélhomlokon nyugtatta.

HETEDIK FEJEZET

Virágkorában Dellalt kiemelkedő tagja volt a pre-köztársasági - a helybeliek által Terjeszkedési Periódusnak nevezett - időszak stratégiailag fontos bolygóinak. Szerepe azóta nagymértékben csökkent: a megváltozott kereskedelmi útvonalak, az őrjárat megnövekedett távolsága, az intenzív kereskedelmi verseny, a szociális egyenlőtlenség, és a kialakulóban lévő Köztársaság újonnan felemelkedő hatalmi központjai - mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a bolygó ritkán látogatott mellékállomássá alakult, még a Tion Hegemónia többi részétől is elzártan.

Dellalt felszínét jórészt víz foglalta el. Xim kincseskamrái egy tó mellett bújtak meg, a bolygó három kontinense közül a legdélibben, egy sarló alakú földnyelven, melyet átszelt Dellalt egyenlítője, és ugyanakkor a déli sarkvidékig húzódott. A kincseskamrák körül terült el Dellalt egyetlen sűrűbben lakott települése, egy aprócska város, melyet még Xim mérnökei építettek. Az utazók ezt tanulmányozták, míg a felszínhez közeledtek.

Nehézfegyverzet! Ágyúállások és védelmi erők halmozódtak a város körül, mára megannyi kibelezett rom, széthulló gépekkel. Az összetört függővasút egyetlen sínét, és a valaha hatalmas épületek homokba dőlt romjait fává terebélyesedő kúszónövények nőtték be. A szennyvíz- és víztisztító telep romjai elárulták, mennyire visszafejlődött azóta Dellalt. Badure említette, hogy a bolygó adott menedéket a szauropteroidok egyik fajának, a hatalmas vízi csúszómászóknak, akik szigorúan lefektetett törvények szerint fegyverszünetben éltek a humán lakossággal.

Hivatalnoki kar itt nem létezett; a bürokrácia a galaxis peremén haszontalan kiadás, lett volna, olyasmi, amit a Tion Hegemónia nem engedhetett meg magának, Han és Badure, hogy magukra vonják a figyelmet, díszlépésben vonultak le a rámpán a leszállópályára, mely nem volt több, mint holmi lapos hegytető, amin megperzselődött nyomokat hagytak a korábbi le- és felszállások. Leheletük apró jégkristályokként csapódott ki a fagyos levegőben. Han magára öltötte a repülős dzsekijét, ami az idő múlásával egyre fényesebb, repedezettebb lett, patinás foltok jelezték az egykori kitüntetések helyét. Felhajtotta a gallérját, hogy a szél ellen védekezzen.

Alattuk feküdt a pusztuló város, több lankán át egészen a keskeny tóig húzódott, mely Dellalt bonyolult vízrendszeréhez csatlakozott. Han a felszállópálya állapotából arra következtetett, hogy nem több, mint három vagy négy landolás történik itt egy dellalti év alatt, valószínűleg azok is csak tioni járőrhajók és a peremterületeket járó alkalmi teherjárgányok. Egy dellalti év másfélszer annyi volt, mint a szabványév, napjai azonban rövidebbek a szabványnapoknál. A gravitáció nagyobb a standardnál, de mivel Han a Millennium Falcon gravitációs mezőjét már a repülés alatt átállította, ezt most alig érezték.

Az emberek futva közeledtek feléjük a városka felől, nevetve és üdvözlést kiáltozva. A nők öltözete Hastiéhoz hasonlított, a színvariációk, mind a ruhadarabok szabása. A férfiak viselete laza nadrágból, bélelt dzsekiből, mindenféle kalapból, turbánból, és redőkbe hulló, lengő bő köpenyből állt. A gyerekek szüleik példájára öltözködtek, kicsiben. Az emberek körül falkányi csaholó háziállat csellengett, pettyes bundájú négylábúak, tűszerű fogakkal és kapaszkodásra is képes farokkal.

Han megkérdezte, kié a mezőn álló egyetlen épület, egy lepusztult hodály, melyet vagy közraktárnak, vagy repülőgép hangárnak használhattak. A tulaj hamarosan megjelent, utat törve a tömegen át, miközben átkokat és sértéseket kiáltozó^, melyeket senki sem vett magára. Alacsony, jókötésű fickó volt, vékony pofaszakálla sem fedte himlőhelyes arcát és nyakát, melyet valami helyi betegség csúfított el. Fogai helyén csak sárgásbarna csonkok maradtak, a peremvilágokban olyannyira jellemző kezdetleges orvosi kezelés eredményeként. Han - aki ezer ilyen világot bejárt - már egyáltalán nem érzett undort.

Az épület felől érdeklődött. Dellalton a szabványnyelvet beszélték, erős akcentussal. A fickó azt bizonygatta, hogy a bérleti díj annyira csekély, hogy amiatt Han ne is vesztegesse az idejét, inkább rögtön kezdjék meg a rakomány kipakolását. A pilóta tudta, hogy ez nem igaz, de az összecsapás Badure tervének részét képezte.

Kuka ingajáratba kezdett az űrhajó és az épület között. Visítozó, nevetgélő gyerekek és fogaikat vicsorgató, szelídített négylábúak vették körül, mígnem az épület gazdájának unokatestvérei elijesztették, és átkozódások közepette elkergették őket, és védőkíséretet alakítottak ki, hogy a munkadroid viszonylagos békében dolgozhasson. így is sok szempár követte a csillogó Kukát; az efféle gépemberről még csak nem is hallottak errefelé. A házigazda unokatestvérei kinyitották az épület egyik ajtaját, de csak annyira, hogy Kuka tudjon ki-be közlekedni. Odabent halomba hordta a ládákat, bádogdobozokat, nagy nyomású hordókat és tartályokat.

A tömeg a Millennium Falcon körül és alatt hömpölygött; félénken tapogatták a leszállóművet és ámulattal csodálkoztak fel rá, maguk közt pusmogva. Aztán valaki megpillantotta a vukit, aki a pilótafülkéből vizsgálódott lefelé. Kiáltások és visítások hallatszottak; kezek lendültek a magasba, ördögűző jeleket mutatva a vuki felé. Csubakka mindezzel mit sem törődött, csak bámult lefelé; Han kíváncsi volt, eszébe jut-e valakinek is a tömegben, hogy másodpilótája kezeli a teherhajó fegyverzetét.

Már tetemes mennyiségű rakomány halmozódott fel az épületben, mikor unokatestvérei társaságában a házigazda átadta ömlengő üdvözletét majd hihetetlenül magas bérleti díjat nevezett meg. Badure a házigazda orra elé tartotta sebhelyes öklét, és Han is valami fenyegetés félét kiáltott. A fickó égre emelve karjait elődeihez könyörgött igazságért, aztán megjegyzéseket tett a külvilágiak megjelenésére és születésük körülményeire vonatkozóan. Közben persze unokatestvérei hagyták, hogy a droid folytassa a rakomány felhalmozását.

Minden egyes alkalommal, mikor Kuka kifordult az épületből, az unokatestvérek egyike bezárta mögötte az ajtót, és a primitív sarokvas fájdalmasan felnyikordult. Mikor Hasti harmadszor hallotta a fülsértő hangot, - a droid egyik szándékosan hosszúra nyúló útja alatt - fellökte hajóbőröndje tetejét és kilépett belőle, óvatosan kiemelve köpenyét és megdörzsölve elmerevedett nyakát.

Bárkit, aki az űrhajót látványosan hagyta volna el, a tömeg az egész városon át követne, s így a hajónapló könnyen illetéktelen kezekbe jutna. Badure eszelte ki a cselt.

Az épületből egy kis hátsó ajtó is nyílt, s minden úgy történt, ahogyan Badure megjósolta - egy olyan elmaradott világban, mint Dellalt, a házigazda nem engedhette meg magának, hogy minden ajtóra drága biztonsági zárat szereltessen. Ezért a hátsó ajtó és a nagyobb csapóajtó egyaránt belülről volt biztosítva, egy apró ajtóval, melyet a nagyobbá építettek be, egyetlen tolózárral látván el. Ez pedig nem jelenthet nehézséget. Han Solo adott Hastínek egy vibrovágót arra az esetre, ha erőszakkal kellene utat törnie magának kifelé. De elegendőnek bizonyult csak a reteszt elmozdítani, aztán a lány már siethetett is kifelé, az épület mögötti világos területre.

Asarok mögül visszapillantva legalább három izgatott csoportot tudott elkülöníteni. Az egyikben Han Solo és Badure egyezkedett a házigazdával, egymás felmenőit és személyes higiénéjét sértegetve ízes dellalti dialektusban; egy másikban emberek hadonásztak hevesen vitatkozva Csubakka eredetéről; végül, az utolsóban a házigazda unokatestvérei a tömeggel küzdöttek, hogy Kuka folyamatosan tölthesse a raktárát a konténerekkel, melyeket - terveik szerint - ők később majd elkobozhatnak, ha a külvilágiak nem kívánják megfizetni az elképesztően magas bérleti díjat. A dellaltiak egy emberként örültek a rendkívüli mulatságnak.

Ekkor újabb szórakozási lehetőség adódott, mely Badure előre elkészített tervében szintén helyet kapott: Skynx baktatott lefelé a rámpán, látszólag azért, hogy Hannái és az idős férfival beszéljen. Megdöbbent kiáltás hangzott a tömegből és az emberek többsége a hajóhoz épp visszatérő Kuka után nyomult, hogy megbámulja az új csodát.

Miután meggyőződött róla, hogy apró kézifegyvere a belső zsebében lapul, Hasti elindult, mindvégig úgy haladva, hogy az épület közte és a mező között legyen. Köpenyébe burkolózott, csuklyáját a fejére tette, így észrevétlenül haladt. Korábban már járt a városban, mikor a bányatelepről őt és Lannit elküldték egy apróbb beszerző körútra. Felidézve a település alaprajzát, Xim kincseskamrái felé vette az irányt.

A kincseskamrák építésének idejéből fennmaradt járdát hepehupásra és töredezettre roncsolta a használat, és az eltelt idő. Az utcákat mély kerékvágás barázdálta, és sár fedte, mivel a fenti ablakokból gyakran oda zúdították a szennyvizet. A lány óvatosan lépdelt az út közepén. Körötte emberek szaladtak, bicegtek, - egyeseket cipeltek - a leszállópálya irányába. Két aggastyánt, a helyi arisztokrácia nagyjait fényűző, zárt hordszékben cipelte hat meggörnyedt teherhordó. Két nyolclábú gerinces fenevad húzta fogat követte őket.

Három részeg tántorgott ki a sarki kocsmából; egymás vállát átkarolták; kerámia ivócsészéikkel a levegőben hadonásztak, italukat ki-kiloccsantva. Egy pillanatra rábámultak, aztán továbblökdösték egymást. A helyi erkölcs-kódex előírásai szerint a nők meglehetős biztonságot élveztek, legalábbis a városon belül, ennek ellenére Hasti mélyen lesütötte szemét, és kezét pedig - nőhöz méltatlanul - a pisztolyára csúsztatta. Az ünneplők azonban az űrhajónak szentelték minden figyelmüket, hiszen ha nem teszik, elmulasztják a nagy eseményt, melyről a város évekig beszél majd.

Átvágva a településen, mely úgy tűnt, mélyebbre már nem süllyedhet a civilizálatlanság mocsarában, Hasti végül eljutott Xim Despota kincseskamráihoz. Egymással kapcsolatban álló, kamerákkal biztosított roppant rendszer volt ez, vastag falakkal, melyek a maguk idejében erőszakos behatolók számára áthatolhatatlanok lehettek. Mégis akadtak tolvajok, akik az elmúlt évek során bejutottak, üres pincéket, ásító kincseskamrákat, kongó ládákat és csupasz polcokat találva. Hamar el is távoztak, és csak a sötét titkokat kutató, alkalmanként feltűnő vándorok és tudósok maradtak huzamosabban, hogy bejárják Xim ma már kihalt épületét. A galaxis dugig volt látnivalókkal és csodákkal, melyeket érdemesebb volt megnézni, és könnyebb megközelíteni; ha az itt található kísérteties csend nem valami csábító.

A kamrák kopott, lyuggatott homlokzatába beágyazva ott díszelgett Xim címere, a napfényszemű halálfej, és az ősi nyelv írásjelei: ÖRÖKÖS HÓDOLATTAL XIMNEK. AKI KEZÉBEN TARTJA A CSILLAGOKAT, ÉS KINEK NEVE AZ IDŐK VÉGEZETÉIG ÉLNI FOG!

Hasti megtorpant, hogy egy pillantást vessen önmagára egy kidőlt oszlop tükörként ragyogó felületén, remélve, hogy hasonlít nővérére. Bosszantotta Han Solo magatartásának hirtelen változása vele szemben - először is: biztonsági övének becsatolásakor hosszan akadékoskodott és még hosszabban segédkezett, aztán vakmerő - igaz, tökéletes - landolással igyekezett őt elkápráztatni. A fajankó vagy nem vette észre, hogy mennyire ellenszenves neki, vagy ami valószínűbb, egyszerűen nem akarta tudomásul venni.

Keresztülvágott a széles, tetejétől megfosztott oszlopcsarnokon, és belépett a kincseskamrák egyedülálló, gigantikus bejáratán. Belül hűvös és sötét

Volt; Óriási kör alakú kamra tárult fel a fél kilométert is meghaladó átmérőjű kupola alatt, az egyedül* állóan hatalmas kincseskamra-rendszer méltó előcsarnokaként.

A legkülső kamra volt az egyetlen, melyet még ma is használtak. Hasti szeme hozzászokott a gyenge fényhez, melyet a világító pálcák és a faggyúlámpások adtak, füstbe burkolva a barlangszerű helységet, melyet egykor monumentális, fénypaneles világítótestek ragyogtak be. Távolabb, a helység közepén néhány dolgozóasztal árválkodott, mozgatható válaszfalak és szekrények tornyosultak - mert bizony bármily csekély tevékenység folyt is itt manapság, adminisztrációra azért szükség volt.

Néhány dellalti, adatrögzítő plaketteket, régimódi vezetékes memória-tekercseket, sőt komputer printer-papír nyalábokat cipelve sietett el mellette. Hasti csóválta fejét a primitív eszközök láttán, úgy emlékezett, a kincseskamráknak kevés bérlője akad. A Dellalti Bank és Valutaváltó az egyik, az Állagmegőrző Hivatal, mely a kiürült labirintus felügyeletét látta el minden anyagi forrást nélkülözve, a másik. Ez utóbbihoz tartoztak az íróasztalok és a válaszfalak.

Egy férfi közeledett a félhomályból - magas, széles vállú, haja éppúgy fehér, mint kétágú szakálla. Élénken mozgott; asszisztensével a sarkában, aki alacsonyabb, félelmetes kis ember volt, őszbe hajló, fekete haját középen kettéválasztotta.

A magas férfi hangja szívélyesen és elbűvölően szólt.

- Én a kincseskamrák gondnoka vagyok. Miben segíthetek?

Fejét felszegve Hasti igyekezett a helyihez hasonló akcentussal felelni.

- A páncéldobozomat szeretném kiüríteni.

A gondnok balkezének ujjaival körülfogta jobbjának csuklóját, az udvariasság és az invitálás dellalti jelét mutatva.

- Természetesen; személyesen állok a rendelkezésére. Intett a másik embernek, aki távozott.

Hasti követte a gondnokot, jobbról mellette lépdelve, mert emlékezett rá, hogy egy dellalti nő is így cselekedne. A kincseskamrák folyosóinak padlóján színes kristály-mozaik tündökölt olyannyira bonyolult mintázattal, hogy Hasti képtelen volt kivenni, mit ábrázol. Sok darab eltört már, és egész területek hiányoztak. A falak magasan íveltek fejűk felett eltűnve a homályban. Lépéseik pedig tompán visszhangzottak.

Végül egy falhoz érkeztek, ami még nem a folyosó vége volt, pusztán valami válaszfal, melyet durván kivágott kövekből emeltek és egyenetlenül vakoltak be, oly módon hogy az eredeti konstrukcióhoz hasonlítson. A falban egy ajtó bújt meg, úgy festett, mintha valami kevésbé értékes épületből emelték volna át ide. Mellette egy audio-rögzítő várakozott. A gondnok rámutatott:

- Kérem kisasszony, szóljon bele a hangrögzítőbe, és máris továbbléphetünk a páncélterembe.

Mikor Hasti nővére a diszk elrejtéséről mesélt, csak a doboz kölcsönzési kódját és a zárkombinációt mondta el, de semmiféle hangrögzítőről nem beszélt. Hasti érezte, homloka lüktet és mellkasában a szíve vadul dobog.

A gondnok pedig türelmesen várakozott. Az audio-rögzítőhöz hajolva, mintegy isteni sugallatra a lány végűi ennyit mondott: - Lanni Troujow.

Ez az utolsó ajánlatom - Badure már negyedszer mondta pontosan ugyanezt, a Dellalton az alkuban megszokott túlzásokhoz folyamodva. - Tíz driit naponta, és három napot előre fizetünk.

A házigazda sikoltott egyet és szakállát tépte, másik kezével pedig bőszen verte a mellkasát, és őseinek esküdözött, hogy előbb csatlakozik hozzájuk, mintsem hogy hagyja, hogy egy ilyen rablóbanda kifossza őt, és kivegye a falatot a gyerekei szájából. Skynx mindent megfigyelt, és elbűvölték az alkudozók óvatosan kiszámított sértései.

Han csak fél füllel figyelt, nyugtalanította, hogy vajon sikerült-e Hastinek észrevétlenül elhagynia a leszállópályát. Taszítást érzett a vállán: Kuka volt az.

- Csak a vita miatt kérdezem, uram; folytassam a rakomány kirakodását?

Ez az előre megbeszélt jelrendszer szerint annyit tett, hogy Hasti kijutott. Badure is hallotta és megértette.

- Pakolj mindent vissza, míg ez a génhibás házigazda valami elfogadható árat nem mond.

- Lehetetlen! - kiáltotta a házigazda. - Már igénybe vettétek nagyértékű épületemet, és egyéb elfoglaltságaimtól is elvontatok. Megegyezésre kell jutnunk. Én itt tartom a rakományotokat a Tényfeltáró Bizottság megérkeztéig.

Ő és Badure halálos sértéseket vagdostak egymás fejéhez.

A házigazda borzalmas névvel illette az idős embert; Skynx izgatottságában remegett, teljesen beleélte magát a dologba, antennái reszkettek.

- Tojáspusztító! - mondta ki dacosan. Mindannyian elhallgatták, és a parányi ruuriaira bámultak, aki még lélegzetét is visszafojtotta, annyira megrémült meggondolatlan kitörése miatt. A házigazda elment, a tömeg nagy részének kíséretében, sértő jelzőket kiáltozva vissza. Unokatestvéreit hagyva hátra, hogy kívülről őrizzék az épületet. Valahonnan elcsent zavaros golyós puskákkal álltak ott, amolyan hatszögcsövű; hosszú, lencsés típusú célzóberendezéssel felszerelt özönvíz előtti vadászfegyverekkel.

Mikor a Falcon fedélzetére értek, Badure ledobta magát egy székre.

- Hát ez a házigazda! Hogy ez milyen egy hitvány gazember!

Han megragadta Kukát.

- Mi történt?

- Az épület bejáratát őrző fickók állandóan utánam vizslattak az ajtón keresztül, mialatt a rakományt lepakoltam. Valamivel azelőtt történt, hogy elunták magukat, és elunták Badure előadását is, és már Skynx belépőjére figyeltek. Hasti már nem tartózkodott a ládájában, és a belső ajtó ki volt reteszelve. Kék Max tanácsára visszatoltam a reteszt.

- Mondd meg Maxnak, hogy klassz srác - mondta Badure. - Szeretlek mindkettőtöket; egy tolvaj veszett el bennetek.

A droid mellkaslemezei kétfelé nyíltak, akár holmi szekrényajtók, és Kék Max fotoreceptorai felgyulladtak.

- Köszönöm, Badure - csipogta kimérten; Han pedig magában morfondírozott: rajta kell tartanom a szemem ezen a komputeren, különben még tinédzser-bandák öltözetét idéző színekben fog pompázni és vibropengét hord majd a fedőlemezei mögé rejtve. Micsoda egy csibész!

Ekkor Skynx jelent meg Csubakkával az oldalán, aki csak most hagyta el a pilótafülkét. A vuki kezében ott lötyögött fém flaskájában a vákuum-desztillált ital, melyet a vezérlőpult alatt tartottak, kivételes alkalmakra.

- Skynx - mondta Badure - azt hiszem, itt az ideje, hogy felálljon a zenekar.

Skynx könnyedén átgördült a másodpilóta ülésén, és kis sarok-otthonába érve különböző tárgyakat akasztott le faformájú fogasáról.

- Ha nincs számunkra több utasítása, uram, mondta Kuka Hannák - Max meg én szeretnénk folytatni Skynx kazettáinak átvizsgálását.

- Amit csak akarsz, öregfiú.

Kuka a műszaki vezérlőközponthoz ment, ahol ő és Max a Skynx által hozott ősi felvételeket olvasgat-

ták. A munkadroidon, aki már bejárta az egész galaxist, és aki már elnyűtt egy testet, most hihetetlen kíváncsiság lett úrrá: Kék Max pedig mindig is készen állt az új információk befogadására. A két gépet főleg a régen halott Xim harci robotjainak műszaki adatai és az ezzel kapcsolatos dolgok érdekelték.

Skynx, két leghátsó végtagján csücsülve egy miniatűr, erősítővel ellátott ütőhangszert vett elő, következő végtagpárjának ujjai közé egy-egy ütőt fogott, és egy pár ritmus-dobot szíjazott maga köré, ezek fölé két fújtatót erősített, hogy levegőt pumpáljon egy kürtbe, melyet felülről a második végtagpárjában tartott. Legfelső karjaiba pedig egy fuvolát fogott, és néhány futamot játszott rajta próbaképpen, olyan hangot csalva elő, mely Hant még a szülőföldjéről ismert zúgásra emlékeztette. Kíváncsi volt, milyen agy képes koordinálni ezt a sokféle tevékenységet.

Skynx belevágott egy vidám dallamba, tele hirtelen futamokkal, fényes közjátékokkal és humoros sorozatokkal, elképesztő hangzást állítva elő - mintha a hangszerek avagy Skynx végtagjai önálló életre keltek volna. A ruuriai láthatóan nehéz helyzetbe került, elhibázott egy ütemet, zavarban volt, és reménytelen kísérletet tett, hogy végtagjait ismét uralni tudja. A többiek nevettek, különösen Csuhákká, akinek vuki viháncolásától a válaszfalak megremegtek. Badure elismerése jeleként a játékasztalon kopogott, még Han is koppantott egyet vagy kettőt. Kinyitotta a flaskát, kortyolt egyet, és továbbadta a vukinak.

- Itt van, ez majd begöndöríti az irhádat. Csubakka ivott, majd ő is továbbadta. Még Skynx is elfogadott egy kortyot.

Megkívántak egy újabb kört, aztán még egyet, végül Badure felugrott, mindkét karját feje fölé tartotta, hogy bynarriai táncot mutasson be. Úgy szökdelt körbe a fülkében, mintha húsz kilóval lett volna könnyebb, és vagy húsz évvel fiatalabb.

A tánc csúcspontján a fedélzeti nyílás jelzőrendszere megszólalt; Badure és Csubakka odasietett, alig várták, hogy lássák, mit hozott Hasti. Kuka és Kék Max felpillantottak a stroboszkópos gyorsleolvasó monitorról, Skynx pedig nekilátott kiszabadítani magát a hangszerei közül.

- Az első pont elvégezve - mondta a rá jellemző gyorsasággal. - Skynx, a K’zagg Kolónia szülötte egy kincskereső expedícióban vesz részt! Bárcsak láthatnának most testvéreim a közös fészekaljból!

De mikor a vuki visszatért a fülkébe, leverten rogyott a társa melletti székbe, szőrös fejét a kezébe temetve. Ilyen nagy a baji - gondolta Han. Badure érkezett, egyik kezével a kétségbeesett Hastit ölelve át. A lány hörpintett egyet a flaskából, köhögött gyorsan elhadarta a történetet, aztán újra ivott.

- Hangrögzítő? - kiáltotta Han. - Senki nem beszélt hangrögzítőről.

- Lehet, hogy Lanni nem is tudta, hogy felvették a hangját - felelte Badure.

- Az a gondnok - motyogta Hasti. - A köldökébe kellett volna döfnöm a fegyverem, és felajánlani, hogy kifényesítem az epeköveit.

Han átadta másodpilótájának a félig üres flaskát, és felállt. - Most az én módszeremmel csináljuk. A pilótafülke felé indult, közben felhúzta repülős kesztyűit. Csutakká mögötte haladt. - Akarjátok tudni, hogy megy ez? Maradjatok itt.

Badure gyorsan a két pilóta elé lépett. - Nyugi, fiúk. Mit forgattok a fejetekben?

Han vigyorgott. - Lecsapunk a kincseskamrákra, berobbantjuk az ajtókat forgótáras fegyvereinkkel, bemegyünk és elhozzuk a diszket. Ne is fáradjatok, fel se álljatok, emberek; egy perc alatt végzünk.

Badure megrázta a fejét. - Mi történik, ha egy tioni járőr tűnik fel? Vagy egy birodalmi hajó? Nyakatokba vennétek egy fejvadász csapatot?

Han legyintett - Megkockáztatom.

Hasti felugrott. - Nos, én viszont nem! Ülj le, Solo! Legalább vedd sorra a lehetőségeket, mielőtt aláírod mindannyiunk halálos ítéletét.

Csubakka várta barátja döntését; Kuka pártatlanul figyelt, Kék Max pedig telve izgalommal.

- Nem ártana egy kicsit előre gondolkodni - szólt közbe Skynx halkan.

Han nem állhatta a komplikációkat és a kibúvókat, de elhamarkodott döntését pillanatnyilag elhalasztotta, mivel meggyőzték, hogy az életben a legkevésbé érdekes dolog halottnak lenni. - Rendben, rendben; ki éhes? - kérdezte. - Már unom ezeket a műkajákat. Menjünk és nézzük meg, mit lehet zabálni a városban. Ha ti nem vágytok rá, én akkor is megyek. A flaskát a töltényövéhez csatolta, Csubakka magához vette nyílpuskaszerű lézervetőjét és töltényöveit, Badure megtalálta a helyi pénzzel teli kis bukszáját, amit magával hozott, Kuka pedig bezárta mellkaslemezeit Kék Max előtt.

Hasti látta, hogy Skynx már levetni igyekszik hangszereit. - Hé, én még semmit sem hallottam tőled!

Badure körbepillantott. - Hozd magaddal őket - kérte Skynxet. A ruuriai kezdte bepakolni hangszereit a teste köré erősített szállító hevederbe.

Felvéve repülős dzsekijét, Han becsukta a társaság mögött a fedélzeti bejáratot, és gondosan lezárta. Viharfelhők gyülekeztek,, elektromos kisülések világították meg a felhőket különös vörös fénnyel. Badure mutatta, hogy a házigazda emberei eltűntek. - Lehet, hogy végre rájöttek, hogy üres ládákat őriznek!

- Inkább csak nem éreztek kedvet ebben a lyukas csűrben üldögélni, várva a vihart - vetette ellene Hasti. A többi nézelődő - főleg gyerekek és csaholó háziállatok - akik a távolból figyelték az űrhajót, szintén odébbálltak.

A kis csapat nekivágott az emelkedő útnak, Kuka volt a sereghajtó. Ilyen magasan, távol a dokkoktól az utcákat alig tartották karban, a világítás pedig egyenesen ismeretlen volt. Nem jutottak messzire.

Először Han érezte meg, hogy valami nincs rendben - minden túl csendesnek tetszett; a rozoga ablakok bezsaluzva egytől-egyig. Fény és hang sehol a közelben. Han megbökte Csubakka vállát, és a nyílpuskaszerű lézervető felemelkedett, ugyanabban a pillanatban jelent meg a kapitány lézerpisztolya is.

Ösztönösen egymásnak háttal álltak; Hasti már-már szólásra nyitotta a száját, hogy megkérdezze mi baj, mikor reflektorok fénye világította meg őket.

Han megállapította, hogy kézi reflektorok, mivel feltételezte, hogy jobbkezes emberek tartják őket a bal kezükben, olyan messzire kitartva, amennyire csak tudják, nos, hát elég jó célpontot kínáltak.

- Ne tedd! - parancsolta egy hang. - Lekaszabolunk valamennyiőtöket, ha bármelyiktek lő!

Bekerítették őket. Han eltette fegyverét, és Csubakka is leeresztette a magáét. Emberek és különböző más fajú lények bukkantak fel a vakító fényben, puskákat, hangkarabélyokat, golyóvetőket és egyéb fegyvereket lóbálva. Hant és társait könnyen lefegyverezték, felszerelésüket átvizsgálták. Skynx félelmében csipogott, mikor fogvatartóik megtapogatták féltve őrzött hangszereit. Szerencsére engedték, hogy megtartsa őket.

Három alak végezte a kutatást, a két alacsonyabb az emberi fajba tartozott - ikrek voltak, egy fiatal férfi és egy nő, jellegzetesen erős, egyenes szálú barna hajjal, hegyes orral, riasztóan fekete szemekkel, és keskeny, erélyes, sápadt arccal.

A harmadik személy hátramaradt, a lámpák derengő fényében nagy, esetlen alaknak tűnt. Han emlékezett a névre, amit Badure említett: Egome Fass, a kegyetlen.

Az ikrek közelebb jöttek, a nő lépdelt elöl. – J’uoch - motyogta Hasti reszketve.

Azok arcán ugyanaz a merev, halálos nyugalom ölt..- így van - felelte gyorsan J’uoch. - Hol az a diszk, Hasti? Tudjuk, hogy jártál a kincseskamrákban.

Hűvös mosolyt küldött Hannák, aztán ismét Hastihez fordult. - Add elő, különben szénné égetjük a barátaidat: ezzel a pilótával kezdjük ni!

Csubakka hatalmas karjai megfeszültek, ujjai begörbültek; felkészült a halálra, ahogyan azt el is várták tőle, a Tiszteletreméltó Vuki Család fejétől. Oly erős szálak fűzték Han Solóhoz, hogy emberi kifejezés nem is létezik, mellyel leírható lenne.

Han sorra vett számos haditervet, de mind öngyilkosságnak tetszett; ám ekkor Kuka szólalt meg. - Solo kapitánynak nem eshet bántódása. Majd én kinyitom a Millennium Falcont önöknek.

J’uoch szemügyre vette a droidot; soha nem jutott volna eszébe, hogy a droid is képes beengedni őket a hajóra. - Nagyon helyes. Csak a hajónapló lemezét akarjuk.

Han, egyre izgatottabban bámult Kukára: kíváncsi volt, mi zajlik az öreg munkarobot logikai prizmái között. Nem kerülte el figyelmét a tény: hallotta, amint nagyfrekvenciájú kommunikációs impulzusok cserélődtek Kuka és Kék Max között.

A fegyveresek visszaterelték őket a Falconhoz. Han csak most értette meg, miért szóródtak szét a dellaltiak. Csak remélni tudta, hogy a két gép valami használható tervet dolgozott ki.

Kuka, miután felmászott a rámpán, a fedélzeti nyílás zárjánál tevékenykedett, J’uoch embereitől körülvéve. Furcsa módon, amint a fedélzeti nyílás ajtaja felemelkedett, a droid úgy döntött, hogy kinyitja mellkaslemezeit Aztán Han és a többiek hallották Kék Max nagy sebességű jelzéseit.

Egy ütköző tárgy fülrepesztő sziszegése visszhangzott a levegőben. A Kukát őrző egyik férfit borzalmas ütés döntötte le a lábáról, a következő pillanatban már a rámpán terült el. Egy másikat, távolabb a rámpán, valami a levegőbe lökte.

- Uccu neki! - visította Kék Max, és abban a pillanatban kitört a káosz…

NYOLCADIK FEJEZET

Az izompacsirták, akik még mindig a rámpa tetején álltak, most hirtelen lebuktak. Valami kicsi és gyors tárgy csapódott be Han mögött, leverve lábáról az őt őrző humanoidot. Kuka megfordult, hogy követni tudja az eseményeket.

A most láthatóvá vált Kék Max sokkal magasabb frekvenciájú hangokat adott ki. Han némi megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a komputermodulnak sikerült aktiválnia a röppenőt a Falcon belső teréből, és most azt használta fegyverként.

Mielőtt J’uoch emberei feleszmélhettek volna, Han elkiáltotta magát:

- Üsd ahol éred!

Megragadta a legközelebbi ellenfél fegyverét, egy hangkarabélyt töltettárral. Lábát a másik felé lendítve, sikerült azt a földre döntenie.

Badure hátracsapott könyökével őrzője arcába, majd szembefordult vele, hogy megküzdjenek. Csubakka nem volt ilyen szerencsés. Épp készült, hogy beleveti magát a harcba, nem tudva, hogy a nagydarab Egome Fass mögéje lopózott. A kegyetlen fickó kemény ökle lesújtott a vuki tarkójára.

Csubakka megtántorodott, majdnem térdre esett, de óriási erőfeszítéssel ismét talpra állt. Tántorogva megfordult, harcra készen, de Egome Fuss első ütésével ijesztő előnyre tett szert. A kegyetlen elhajolt Csubakka lassú válaszütése elől, és újabb csapást mért a vukira, ezúttal annak vállára. Ez alkalommal a Falcon elsőtisztje a földre került.

Badurénak meggyúlt a baja második ellenfelével, aki fiatal és erős volt. A porban csoszogva küzdöttek egymással, és épp mikor az idősebb férfi előnyre tett szert, súlyfölényének és terebélyességének köszönhetően, valami becsapódott a térdei körül, és a földre sodorta.

Hasti volt az. Látta, hogy J’uoch emberei a rámpán tüzet akarnak nyitni Baduréra. A sűrített levegő és az antigravitációs erőtér által pörgetett röppenő újabb két ellenséget vont ki a harcból. J’uoch rálőtt Hasti elkobzott pisztolyával, de elvétette, miközben parancsokat kiáltozott embereinek, melyeket azok eleresztettek a fülük mellett.

Han visszaszerezte a hangkarabélyt, a puskatussal leütve ellenfelét. Észrevette, hogy társa azért küzd, hogy felállhasson, miközben Egome Fass fölé tornyosul. A kegyetlen csuklyája hátrahullt. A fedélzeti nyíláson keresztül kiszűrődő fényben Han látta a humanoid hatalmas, szögletes állkapcsát, és apró, csillogó szemeit, melyek mélyen ülték vastag, kiugró szemöldökcsontjai alatt.

Han csípőjéhez szorította a hangkarabély agyát, és megeresztett egy lövést. A fegyver fülsiketítő sorozatot adott le, és égett hajtóanyagot füstölt. Egy sorozat verte végig a kegyetlen mellkasát, de csak ruhafoszlányokat hasított ki. Egome Fass páncélruhát viselt túlméretezett overallja alatt. Mielőtt Han újra célozhatott volna, a humanoid előrelendült.

Han jobb oldalán fehér fény lobbant. Megfordulva látta, hogy egy a rámpán álló férfi Badurenak szánt egy lövést energiapisztolyával, és azért vétette el, mert Hasti épp akkor vetette rá magát az idős emberre, így a lövés azt az embert találta el, akivel Badure küzdött. A fickó sikoltott egyet, és meghalt.

Han megragadta Csubakka könyökét, mivel a vuki már térdre küzdötte magát, és megrázta fejét, hogy kitisztuljon. A Falcont visszafoglalni lehetetlen volt; a két életben maradt harcos a fedélzeti nyílás menedékében térdelt, és tüzelt az éjszakába.

- Vissza! - kiáltotta Han a társainak. Visszavonult, lövéseket eresztve meg; Hasti, Badure és Skynx gyors futólépésben követték.

Az elhamarkodott, és rosszul célzott választűz nem a közelükben csapódott be. De az egyik fegyveres, egy bőrrel fedett szerzet, szarvakkal ékesített páncéllal, elzárta Kuka visszavonulásának útját. Kék Max sípolt, és a röppenő azonnal előbukkant a sötétből, hátulról csapva le a fickót. Mivel a röppenő nem tudott az űrhajótól nagyobb távolságban is működni, Max azt az utasítást adta neki, hogy térjen vissza a Falcon fedélzetére.

A munkadroid a többiek után sietett hosszú lépteivel, melyeket nehéz munkára alkalmas felfüggeszt tőrendszere tett lehetővé. A kis csapat futott, menekült a leszállópálya széle felé. Han mindvégig sortűzzel pásztázta a mögöttük levő területet, hogy, J’uoch embereit távol tartsa. Aztán a hangkarabély elhallgatott.

- Üres a tár - dünnyögte a koréliai. Az éjszakában hallani lehetett, amint J’uoch az embereivel csúfolódott és kötekedett.

- Egy őrt küld a hajóra, és erősítést kér - jelentette ki Badure. - Jobb lenne egy darabig a városban lődörögnünk.

A csoport átviharzott a városon, bezárt boltok és lelakatolt ajtók között. Sehol nem volt fény; a dillaltiak, akik korábban olyan kíváncsiak voltak, nem akartak részt venni a külvilágaikkal folytatott halálos viadalban. A többieket vezetve, Han nekivágott egy sétánynak, mely egy piactérre vezetett, aztán befordult egy lugassal futtatott mellékutcába, mely furcsa ételek és tüzelőanyagok szagától bűzlött.

Egy gyárnegyedbe értek. Az árnyékban megpihenve, az emberek és a vuki a falnak támaszkodtak, levegő után kapkodva, míg Kuka egykedvűen várakozott, és Skynx, akinek igen fejlett légzőrendszere volt, csomaghordó hevedereit ellenőrizte, nem sérültek-e meg nagy becsben tartott hangszerei.

- Inkább valami fegyvert kellett volna elrejtened - vetette oda Han - ahelyett, hogy az egyszemélyes Zenekarodat pátyolgatnád.

- Ezek a hangszerek egy tucat generáción keresztül szórakoztatták családom tagjait - felelte Skynx felháborodva. – Azonkívül, nem tudom, hogy tudtam volna egy fegyvert elrejteni valami büdös bandita elől, aki négyszer akkora, mint én!

Han feladta a vitát, és a közeli háztetőket fürkészte.

- Tudna valaki bakot tartani nekem? Meg kell tudnunk, hogy követnek-e.

- Azt hiszem, most tudok segíteni - ajánlotta Skynx. A közelben állt egy oszlop, mely száloptikás kábeleket továbbított a városi távközlés számára; Skynx köré tekeredve spirál alakban felkúszott az oszlop tetejére, miközben gondosan védelmezte hangszereit. Mivel valamennyi épület egyemeletes volt, jó kilátás nyílt a környező térségre.

Miután felderítette a terepet, Skynx csavarhúzó módjára visszatért a földre.

- Különböző felderítő csapatok járják a várost - mondta a többieknek. - Kézi reflektoraik vannak; feltételezem, hogy energiagránátot használnak.

Megpróbálta eltitkolni, mennyire remeg félelmében.

- Láttad a hajójukat? - kérdezte Han türelmetlenül. - Valahol a közelben kell lennie. Talán onnan szerezhetnénk fegyvereket.

De Skynx nem látta a hajót. Elhatározták, hogy megpróbálják felderíteni az őket kereső csoportok helyzetét, és azt, hogy nem tudnának-e visszajutni a Millennium Falconra. Skynx billegő antennái hullámzottak a levegőben, figyelve a rezgéseket.

- Kapitány, hallok valamit!

Mindannyian visszatartották a lélegzetüket, és füleltek. Morajlás hallatszott, mely megrázta a földet.

- Úgy látszik, J’uochnak sikerült erősítést kapnia - jegyezte meg Badure a hangzavarban: Egy óriási, nehézfegyverzettel felszerelt bárka lebegett a leszállópálya felett, reflektorai a város felett pásztáztak. A menekülők az árnyékban lapultak.

A nehézkes űruszály nem volt képes sokáig lebegni és kutatni utánuk; inkább leszállt.

- Valószínűleg vannak még rajta fegyveresek - figyelmeztette a többieket Badure.

- Skynx, mássz fel újra és nézz körül. Légy óvatos!

A ruuríai felmászott egy közeli póznára, és szinte azonnal le is jött.

- A nagy hajó biztosan újabb fegyvereseket dobott le a tó környékén - mondta sürgetően. - Láttam, amint szétszéledtek, és elindultak felfelé a hegyen. Hárman éppen felénk tartanak. Egyikőjük Csubakka nyílpuskaszerű lézervetőjét cipeli.

A vuki vészjóslóan elbődült. Han egyetértett:

- Figyeljük Őket, de alaposan…!

Egyikőjük sem említette a megadást, mint lehetséges megoldást; nyilvánvaló volt, hogy J’uoch bármit megtenne, hogy megszerezze, amit akar.

Az üldöző csapat tagjai kézi reflektoraikkal bevilágítottak az utcácskákba és kapubejárókba. Csoportok szerveződtek a háztetők gyors átkutatására, úgy tűnt, a bányatelep összes megbízható teremtményét felfegyverezték és idecipelték.

A csoportot vezető férfi, akinek hangkarabélyát Han megszerezte, most Csubakka nyílpuskaszerű lézervetőjét cipelte, Han lézerpisztolyát az övébe dugta. Látott már ilyen vuki fegyvert a holofilmekben, és eltökélte, hogy mindkét jöttmenttel elbánik, a saját fegyvereikkel győzve le őket. Épp ezért felvillanyozódott, mikor egy hatalmas, bozontos alak lépett elé a sötétségből.

Társait megállítva a lézervetős férfi megtorpant és tüzelt. De Csubakka az utolsó pillanatban lebukott, tudva, hogy a férfi nincs hozzászokva a nyílpuskaszerű lézervető fogásához és célzó karakterisztikájához, emiatt az első lövést elvéti. A vuki egy szemvillanás alatt előrevetette magát.

A férfi megpróbálta egy erős rántással újra felhúzni a fegyvert, hogy egy második lövéssel újabb töltetet lőjön ki a tárból. De nem sikerült neki; a fegyver szerkezete egy vuki fejlett izomzatához és karhosszához volt tervezve. Mielőtt félredobhatta volna, és előhúzhatta volna Han lézerpisztolyát, dühödt barna szőrmehegy ugrott rá.

A másik két üldöző kétfelé indult. Egyikőjük azonnal elterült, mikor Han Solo kilépett az árnyékból, és a hangkarabély puskatusával erős ütést mért rá. A másikat a Hasti és Badure által hajított falazó-tégla döntötte le a lábáról.

Han ügyesen kapott áldozata pisztolya után, és rálőtt a tégla által leterített üldözőre. A férfi felordított, megmarkolta lábikráját, és elvágódott. Ugyanakkor Csubakka megszerezte fegyveréi a fickótól, és aztán a falhoz lökte. A férfi nagy puffanással csapódott a falhoz, aztán lecsúszott a földre.

- Életben hagylak - közölte Han, átlépve a férfit, akit leterített, miközben visszaszerzett lézerpisztolyával hadonászott -, ha értékelhető választ adsz. Hány fegyveres van a hajómon?

A férfi megnyalta félelemtől kiszáradt ajkait.

- Tíz, lehet, hogy tizenkettő. Néhányan vannak csak a fedélzeten, a többiek körülötte.

- Mit tudsz a hajóról, amivel jöttetek? - kérdezte Hasti a foglyot. - Az elsőről, nem arról a nagy űruszályról.

Han finoman lenyomta a lézerpisztoly kioldószerkezetét.

A férfi levegő után kapott.

- A város mögötti Lejtőn, a leszállópálya alatt, a sziklák alatt van…!

Badure jött elő, összegyűjtötte a lézervetős férfi által elhajigált energiagránátokat.

- fiacskám, épp most alapoztad meg a jövődet!

Aztán elmondta a többieknek, hogy J’uoch űrhajója egy nagy kiterjedésű köves területen szállt le, a fedélzetén két emberrel.

- Kezd elegem lenni a szükségtelen gyilkolásból - magyarázta Badure, miközben maximális energiára állított egy eltulajdonított kábítópuskát. Meghúzta a ravaszt: kék energiakarikák szöktek elő a fegyverből. A két testőr azonnal elájult. Badure és Hasti átvizsgálták őket, nincs-e valami fegyverük vagy egyéb felszerelésük, aztán Han bemászott a hajóba, és beült a pilótaülésbe.

- Fel van töltve üzemanyaggal, és indulásra kész! Csubakka, a másodpilóta, oldalát vizsgálva egy kérdést vakkantott

- Nem. Nem megyünk el Dellaltról a Falcon nélkül úgysem tudnánk elhagyni ezt a csillagrendszert egy ilyen babakocsival - felelte Han. - Eltűnünk a szemük elől, aztán új haditervet dolgozunk ki.

Elkezdett kapcsolókat kattintgatni és utasításokat bevinni a robotpilóta gépagyába.

Figyelmeztető jelzés hallatszott, és a fedélzet fényárba borult. Csubakka hátravetette a fejét, és elbődült izgalmában. A konzolból J’uoch hangja hallatszott: - Figyelem, leszálló hajó, figyelem! Miért kísértitek meg erőszakkal feltörni a műszerszoba zárját? Testőr osztag, felelj!

- Szerszámokra van szükségem; lezárva tartják a fedélzetet - mondta Han gyorsan. Csubakka hosszú ujjait ráfonta a páncélajtó keretére, és feltépte azt. Han azon dolgozott, hogy kilazítsa a konzol zárnyelvét. A vuki kivett néhány szerszámot a raktérből, és átnyújtotta őket Hannák, és a két barát hamarosan támadást indított a zárszerkezet ellen, nem törődve J’uoch hisztérikus utasításaival, melyek a háttérben recsegtek.

Csubakka elbődült őrömében, mikor az egyik biztonsági áramkört sikerült kiiktatnia.

- Próbáld a másikat is - kiáltotta Han. De lelkesedésük elpárolgott, amint meghallották a felszálló hajtóművek mennydörgésszerű robaját.

- Jönnek utánunk az űruszállyal! - rikoltotta Hasti a fedélzeti nyílás felől. - Milyen gyorsan tudunk felszállni?

- Túl közel van a nehézlövegeivel - szólt vissza Han - De megpróbálunk egy elterelő hadműveletet végrehajtani. Tűnjünk el!

A többiek elrohantak. A konzol printerének nyilasában egy térkép jelent meg; Han becsúsztatta mellényébe, és fél lábbal már a fedélzeti nyíláson kívül volt, mikor még egy sereg utasítást vitt be a konzolba. Az automatikus ciklus elindult, a fedélzeti nyílás bezárult, a hajó felemelkedett.

Han átugrott egy sziklát, és a többiekhez csatlakozva lelapult mögötte, így figyelték, amint az űrhajó az éjszakai égbolt felé emelkedik. Az űruszály már a nyomába eredt; Han úgy gondolta, itt a megfelelő időpont, hogy a felszállóhelytől a lehető legmesszebb távolodjanak. Miután megtévesztették az űruszályon levőket, a menekülők rendezetlen sorokban elindultak. Csubakka maradt hátvédnek, egy halom száraz gallyal a kezében igyekezett eltüntetni nyomaikat a sziklás talajon.

Az űrhajó gyorsított, követve Han utasításait. Az űruszály nehéztüzérsége rázendített, és a temérdek zöldes-fehér energiacsóva rövid nappali fényt varázsolt Dellalt éjszakai égboltjára. Az első sortűz célt tévesztett, de így a fegyveresek tájékozódni tudtak, belőtték magukat. A második sortűz már telitalálat volt, számtalan nyaláb kapta el egyidőben a kis hajót. Tűzgolyóként robbant fel, izzó törmelék záporozott a homályban.

- Nem volt valami nagy ügy elkapni minket - jegyezte meg Badure.

Alig érték el egy kiugró sziklaszirt menedékét és rejtőztek el a nagy kövek között, mikor az űruszály, hajtóműveinek morajlása közepette visszatért, és leszállt oda, ahonnan az imént a kis hajó felemelkedett. A területet egy pillanat alatt felfegyverzett emberek lepték el, kezükben kézi reflektorokkal. A megdöbbent testőröket hamar felfedezték, a területet átvizsgálták.

- Bevették - suttogta Hasti elfojtott lelkesedéssel. A nyomolvasók felfedezték Han és társai nyomait, melyeket akkor hagytak, mikor megközelítették a hajót, de távozásuknak semmi nyomát nem találták, hála Csubakka alapos munkájának. A bóbiskoló testőröket felvonszolták az uszályra, J’uoch többi alkalmazottja saját lábán szállt be a hajóba. A hajtóművek újra felbőgtek.

Han agya erősen dolgozott. Most, hogy van fegyverük, és J’uoch valószínűleg halottnak hiszi őket, van esélyük a Millennium Falcon visszaszerzésére is. Han azt várta, hogy az űruszály leszáll az ő hajója mellé, és a fedélzeten levő őröket is magával viszi. Ehelyett a hatalmas uszály a teherhajó fölött lebegett. A Falcon rámpája fel volt hajtva, fedélzeti nyílása bezárva. Han hirtelen megértette, mi történik.

Fekvő helyzetéből talpra ugrott és előrevetette magát, teli tüdőből ordítva, Csubakkával a sarkában. Egyik hajón sem hallották meg őket; az űruszály, emelőszerkezetét hangos csattanással a teherhajó törzsének felső részéhez illesztve, vonósugárral megragadta a kis teherhajót, és leeresztette gépi vezérlésű emelőrúdjait. Ugyanúgy, ahogy a bányagépeket szokta szállítani, az űruszály felemelkedett, a szorosan az áljához rögzített Millennium Falconnal.

Az űruszály délnek fordult, gyorsított és a magasba emelkedett. Han lelassított és megállt. Elkeseredve figyelték, amint hajójuk átlebeg a tó felett, majd eltűnik a távoli hegyek mögött. A többiek is utolérték őket.

- Azt hiszik, hogy a diszk a fedélzeten van, ugye, kapitány? - kérdezte Skynx elkeseredve. - Átkutattak minket, és nem találták meg, megpróbáltak hát megölni, és most azt gondolják, hogy a Falcon fedélzetén hagytuk.

- Merre tartanak? - kérdezte Han csendesen.

- Egyenesen a bányatelepre - felelte Badure. - Rengeteg idejük lesz, hogy ízekre szedjék a hajót, és hogy alaposan átkutassák.

Han sarkon fordult, és elindult a város felé. Az eső szemerkélni kezdett.

- Hova mész? És hova megyünk mi? - sipákolta Skynx, amint a többiek is a koréliai után siettek.

- Vissza akarom kapni a hajómat - mondta Solo egyszerűen.

KILENCEDIK FEJEZET

- Ez megoldhatatlan helyzet, még a te számodra is - mondta Hasti. Han mereven bámult a szürkületbe, és azt kívánta, bárcsak mielőbb visszatérne Badure.

A szemerkélő eső az éjszaka folyamán dermesztően hideg felhőszakadássá vált, majd újra szemerkéléssé csitult. Han és a többiek, az öregemberre várva, egy viaszosvászon ponyva alatt találtak menedéket, egy halom rakomány mögött, egy faraktár-házban a dokkoknál. Takarékosan szürcsölgettek a flaskából, mely Han töltényövén függött az egész éjszakai akció alatt.

Vizesek, sárosak és elcsigázottak voltak. Han haja a fejére tapadt, csakúgy, mint Hastié. Skynx csapzott bundájából csepegett a víz, Csubakka irhája is elkezdte árasztani az ázott vukik jellegzetes testszagát. Han odanyúlt, és vigasztalásképpen megveregette barátja fejét. Azt kívánta, bárcsak tudna valamit tenni Kukáért és Kék Maxért. A két automata türelmesen várakozott, de aggódtak amiatt, hogy burkolatuk esetleg beázik.

- Nincs valami jó imádságod, ami most segítene? - tudakolta a lány.

Han egy nedves hajszálat söpört ki a homlokából.

- Akkor ne gyere. Majd csak felbukkan itt egy hajó az elkövetkező években…

Egy férfi tűnt fel, kopott köpönyegben, belegázolva a pocsolyákba, vállán egy batyuval. Han lézerpisztolyát éjszakai célzásra állította, ám ekkor felismerte Baduret. Az öregember odalapult melléjük a vászon alá. Miután egy csavargótól szerzett egy köpenyt, kieszelte, hogy vesz még négyet. Han és Hasti úgy találta, hogy kettő tűrhetően illik rájuk, még Kuka is magára húzott egyet, bár nem volt hozzászokva a ruhaviselés különös érzéséhez. Ám még a legnagyobb köpeny is alig tudta Csubakkát beborítani; bár csuklyája elfedte arcát az alkalmi kíváncsiskodók elől, bozontos karjai és lábai kilógtak.

- Becsomagolhatnánk valami drapériába, mintha bokszkesztyűt és lábszárvédőt viselne - javasolta Badure, aztán Skynxhez fordult. - Nem feledkeztem meg rólad sem, kedves professzorom!

Széles mozdulattal egy válltáskát vett elő, melyet hívogatóan kinyitott.

Skynx visszahúzódott, antennái rémületében táncot jártak. - Bizonyára nem azt akarod…. Ez elfogadhatatlan!

- Csak míg a városból kijutunk - győzködte Han.

- Nos, fiam - mondta Badure -, lehet, hogy jobb lenne most egy kicsit meghúznunk magunkat.

- Tégy, ahogy jónak látod; lehet; hogy keserves út elé nézünk. De lehet, hogy darabokra szedik a Falcom azon á bányatelepen.

- Akkor mi értelme odamennünk? - tiltakozott Hasti. - Pár száz kilométer az út. A hajód már darabokban lesz, Solo!

- Akkor én fogom újra összerakni! - Han majdnem ordított, de aztán lecsendesedett. - Apropó, hogy tudott J’uoch és bandája olyan hirtelen felbukkanni, hacsak nincs valami kapcsolatuk itt? Kiváló célpontok lennénk, nem is beszélve a helybeliek ellenszenvéről a külvilágiak iránt. Rövidesen a helyi ügyeskedők áldozataivá lennénk.

Badure rezignáltan bámult maga elé.

- Akkor számunkra csak egy megoldás van, a Sarok-lábujj Express.

Az eső elállt, az égbolt kitisztult. Han a komputer által kiírt térképet tanulmányozta. Úgy tűnt, az egész bolygó átnézeti térképe az, nagy pontosságú, és részletes.

- Legalább annyi szerencsénk van, hogy ezt megszereztük.

Hasti szipogott.

- Ti űrkalandorok, hajósok, és pilóták mind egyformák vagytok: vallásotok nincs, de rengeteg babonában hisztek. Mindig készek vagytok segítségül hívni a szerencsét.

Hogy elejét vegye egy újabb szópárbajnak, Badure közbeszólt.

- Az első teendőnk átjutni a tavon; a déli parttal nincs semmi összeköttetés. Légi járat nincs errefelé, de valahol arra találunk földi közlekedési eszközöket. Az egyetlen út a tavon át egy kompjárat, melyet az őslakók, az Úszók üzemeltetnek. Féltékenyen őrzik felségterületüket, és borsos árat kérnek szolgáltatásukért.

Han nem volt biztos benne, hogy egy szauropteroidon akar utazni, Dellalt Úszó Népének egyik hírhedett tutaján.

- Talán körbegyalogolhatnánk a tavat - javasolta.

- Az öt, vagy hat nappal hosszabbítaná meg az utat, hacsak nem tudunk keríteni valami járművet, vagy elkapni valami meglovagolható állatot.

- Nézzük inkább a kompjáratot! Mi lesz az élelemmel és a felszerelésünkkel?

Badure ferde szemmel nézett rá.

- Na és a gyönyörű nőkkel, meg á meleg kajával? Lesznek települések az úton; improvizálnunk kell.

Kifújta a levegőt a tüdejéből; a nedvesség apró kristályok formájában tüstént kicsapódott.

- Jössz vagy maradsz? - kérdezte Han Hastit. A lány leforrázó pillantást vetett rá.

- Még kérded? Addig erőszakoskodsz, míg nem marad az ember számára más választás.

A Skynx által elképzelt meglehetősen biztonságos és kényelmes kaland valóságos harccá vált a túlélésért, de a ruuriai gyakorlatiasság egyszerűen eldöntötte a kérdést.

- Én veled maradok, kapitány - mondta. Han majdnem felnevetett, de Skynx egyszerű hangja, mely belenyugvást és a túlélés utáni vágyat tükrözte, újabb jó ponttal emelte a ruuríairól alkotott véleményét.

- Örülök, hogy velem tartasz, Rendben van; induljunk le a dokkokhoz, aztán át a tavon.

Skynx kénytelen-kelletlen bemászott a táskába, melyet Csubakka a vállára vett. Szorosan egymás mellett haladtak, Baduréval az élen. Hasti meg Han az oldalvédet alkotta. A vuki és Kuka a csoport közepén haladt, remélve, hogy a gyenge világításban és az esőben embereknek nézik majd őket: egyikük magas, a másik kiesi, hordóhasú.

Skynx kidugta fejét a táskából, antennái vibráltak.

- Kapitány, itt borzasztó büdös van, és a hely is szűk.

Han visszadugta, aztán gondolt egye. es beadta neki a flaskát is.

A dokkok környéke és a lehorgonyzott tutajok már zsúfolásig teltek. A többieket egy halom rakomány menedékében hagyva Han és Badure elindult, hogy érdeklődjön az átkelés felől.

Bár a dokkokban rengeteg hely volt a vontatók számára, melyeket a dellalti őslakos szauropteroidok használtak, csak a középső részen volt nyüzsgés. Felmérve a terepet, Han egy magányos tutajt vett észre jobb oldalon. Bár Badure mesélt már az Úszókról, Han riasztónak találta őket.

Emberek rakodtak a vontatható tutajokra, melyek az úszóstégekhez voltak horgonyozva. Tutajsorok és kantárok lebegtek a vízen, míg a vontatók várakoztak. Mögöttük körülbelül húsz szauropteroid lustálkodott, körözve és a vizet taposva uszonyaik óriási erejű csapásaival. Hosszuk tíz és tizenöt méter között lehetett, fejüket hosszú, izmos nyakuk magasan a tó tükre fölé emelte. Bőrük árnyalata világosszürkétől sötét zöldes-feketéig változott; hiányzó orrlyukalkat hosszú koponyájuk tetején levő szelelőnyílás pótolta. Henyéltek, arra várva, hogy a parton lévő emberek befejezzék a rakodást.

Az emberek egyike, egy nagydarab fickó, fél fülében köves fülbevalóval, szakállában a reggeli maradványaival és nektárcseppekkel, épp egyeztette a rakományt a jegyzékkel. Miközben Badure elmagyarázta, mire lenne szükségük, tollával játszadozva hallgatta.

- A pénzt a Legfőbb Bikával kell megbeszélnie - világosította fel őket olyan vigyorral, mely nem tetszett Hannák, aztán elkiáltotta magát: - Hé, Kasarax! Ketten át akarnak kelni!

Aztán folytatta munkáját, mintha a két ember nem is létezne.

Han és Badure a dokk széléhez sétált, és rálépett az úszóstégre. Néhány uszonycsapással egy szauropteroid közeledett. Han titokban közelebb csúsztatta kezét elrejtett lézerpisztolyához. Nem volt számára megnyugtató látvány Kasarax mérete és erős, keskeny feje, egy emberi alkarnál hosszabb tépőfogakkal.

Kasarax a stég mellett taposta a vizet. Mikor beszélt, hangjának és halszagú leheletének kiáramlásától mindkét férfi egy kicsit hátratántorodott. Kiejtése idegenszerű volt, de érthető.

- Az átkelés negyven driit - jelentette ki a teremtmény, mely összeg igen tetemes volt dellalti pénzben - fejenként. És ne próbáljatok alkudozni; azt nem díjazzuk itt a dokkoknál.

Kasarax sűrű permetet fújt fején lévő szelelőlyukán át, ezzel zárva le a vitát.

- Na és a többiek? - mormolta Han Badurenak, a többi szauropteroidra célozva.

De Kasarax meghallotta Han érdeklődését, és felszisszent, mint egy fojtószelep.

- Ők azt teszik, amit én mondok! És én azt mondom, hogy ti negyven driitért fogtok átkelni!

Támadást színlelt, mintha kígyó módjára lecsapni akarna, és az áramlat erősen megingatta a stéget. Han és Badure visszaküszködték magukat a partra - az ott álló emberek harsányan nevettek.

A férfi a hajórakományról szóló jegyzékkel odaért.

- Én vagyok Kasarax parti legénységének a főnöke; nekem fizethettek.

Han elvörösödött, egyre mérgesebb lett az erőszakos eljárás miatt. De Badure, a távolban veszteglő magányos tutajra mutatva megkérdezte: - Na és ő?

Egy magányos Úszó volt ott, egy nagy, harcedzett öreg bika, csendesen figyelve az eseményeket. A parti legénység főnöke abbahagyta a nevetést.

- Ha szerettek élni, hagyjátok őt ki a játékból! Csak Kasarax csoportja dolgozik a tónak ezen a szakaszán!

Még mindig füstölögve, Han hosszú léptekkel elindult a dokkon. Badure pillanatnyi tétovázás után követte. A parti legénység főnöke utánuk kiáltott:

- Én figyelmeztettelek titeket, idegenek!

Az öreg bika egy kicsit felegyenesedett, amint közeledtek felé. Olyan méretű volt, mint Kasarax, bőre fekete, sebhelyekkel szabdalt. Bal szeme hiányzott, egy régmúlt csata során veszítette el, uszonyait vágások és harapások nyomai éktelenítették. De mikor kinyitotta a száját, óriási tépőfogai, mint kiélesített fegyverek ragyogtak.

- Új arcok vagytok itt a dokkoknál - mondta fütyörésző hangon.

- Át akarunk kelni a tavon - kezdte Han. - De Kasaraxékat nem tudjuk megfizetni.

- Ember, én átvontatlak a tavon olyan gyorsan, ahogy kívánod, és óvatosan, fejenként nyolc driitért.

Han már majdnem igent mondott, mikor a teremtmény közbevágott.

- De ma ingyen átvontatlak.

- Miért? - kérdezte Han és Badure egyszerre. A bika mormogó hangot hallatott, melyet nevetésnek vettek, és vízsugarat lőtt ki szel előnyílásán.

- Én, Shazeen megfogadtam, megmutatom Kasaraxnak, hogy az Úszók Népének bármely tagja szabadon dolgozhat ennél a dokknál, éppúgy, mint a többinél, De utasokra van szükségem, és azokat Kasarax parti legénysége távol tartja.

A parti legénység tanácskozásra gyűlt össze. Lehettek vagy húszan; gyilkos pillantásokat vetettek Hanra, Badurera és Shazeenre.

- Tudnál velünk találkozni valahol lejjebb a parton? - kérdezte Han a dellaltitól.

Shazeen felágaskodott, víz folyt le fekete hátán - úgy nézett ki, mint egy primitív háborús istenség.

- Az egésznek az a lényege, hogy itt, a dokknál szálljatok be! Tegyétek meg ezt, a többit bízzátok rám; az Úszók Népének egyetlen tagja sem fog belétek kötni. Netfik Shazeennel kell elintézniük a dolgot, ez a Törvény, melyet még Kasarax sem mer semmibe venni.

Badure gondolataiba mélyedve húzgálta alsó ajkát.

- Körbesétálhatnánk a tavat: Han megrázta a fejét.

- Hány nap alatt? - Shazeenhez fordult. - Van még egy pár utas. Rögtön visszajövünk velük.

- Ha a dokkoknál az emberek megfenyegetnek, nem tudok közbeavatkozni - figyelmeztette őket Shazeen. - Ez a Törvény. De nem mernek majd fegyvert használnia hacsak ti nem használtok, mert félnek a- többi embertől, akiket elbocsátottak állásukból. Ez jó ok lenne egy kis csetepatéra.

Badure megveregette Han vállát.

- Tudnék most mit kezdeni egy kis cirkálóval, Penge!

Han bánatosan rámosolygott; elindultak visszafelé.

A többiek ott álltak, ahol hagyták őket. Hasti egy nagy, tölcsér alakú műanyag edényt tartott, benne csomós, tésztaszerű fánkkal, melyet ő és Csubakka kézzel ettek. Megkínálta Baduret és Hant is.

- Éhesek vagyunk. Ezt egy árustól vettem. Mi a terv?

Badure elmagyarázta, miközben elosztották a fánkszerű eledelt. Kemény és ragacsos volt, de az íze jó, akár a dióbélé.

- Tehát - fejezte be Han - nem lövünk, amíg nem feltétlenül szükséges. Hogy van Skynx?

A vuki kuncogva nyitotta lei a válltáskát. A ruuriai majdnem kör alakba tekeredve feküdt, a flaskát szorítva. Mikor meglátta Hant, összetett piros szemei, melyek ködösek voltak, vadul megcsillantak, Skynx csuklott egyet, aztán csiripelni kezdett:

- Öreg kalóz! Hol voltál?

Egyik antennájával gyengén Han orrára koppintott, aztán csipogó nevetéssel elalélt.

- Óriási, - mondta Han - olyan merev, mint egy skalpbőr…

Megpróbálta visszaszerezni a flaskát, de Skynx labdává gömbölyödött, és négy végtagpárral markolta az üveget.

- Azt mondta, eddig még soha nem metabolizált ennyi etanolt - mondta Hasti, jól mulatva. - Pontosan ezekkel a szavakkal mondta.

- Akkor tartsd meg - mondta Han Skynxnek. - De maradj ott, most egy nagyobb útra megyünk!

Skynx tompa hangja hallatszott a válltáskából:

- Nagyszerű ötlet!

Visszatértek a dokkhoz. Kasarax parti legénységének emberei elálltak az útjukat az úszóstég felé. Mások is megjelentek, nem a legénység tagjai, és a falaknak, vagy rakománykupacoknak dőltek, kezükben sorozatlövőkkel, tűzfegyverekkel és házilag tákolt egyéb fegyverekkel. Han emlékezett arra, amit Shazeen mondott: ezek az emberek rákényszerültek, hogy Kasarax tisztességtelen üzelmeinek árnyékában éljenek. Egyikük sem volt hajlandó Shazeennel utazni, de biztosítani akarták, hogy senki sem akadályozza meg fegyverrel Hant és csoportját abban, hogy ők ezt megtegyék. A parti legénység többi felfegyverzett tagja a dokk körül őgyelgett. Han megértette, hogy egyetlen lövés általános vérfürdőt okozna, de minden egyéb eszköz megengedett volt.

Mikor Han már csak néhány lépésnyire járt tőle, a parti legénység főnöke megszólította.

- Túl közel jöttél.

Emberei egymás között pusmogtak, a bebugyolált és csuklyával leborított Csubakka méreteit nézegetve.

Han közelebb lépett, egy sor szívélyes üdvözlést sorolva. Olyan érzése volt, hogy ez az ember igen lobbanékony lehet, ezért azt gondolta: Először a győzelem, aztán a kérdezősködés! A főnök előrelépett, és hátralökte Hant figyelmeztetés képpen.

- Nem mondom még egyszer, idegen!

Milyen igaz, értett egyet Han szótlanul. Káprázatos gyorsasággal előreugrott, és fegyverével fejbe kólintotta a főnököt. A férfi egy pillanatra megtántorodott, majd meglepett arccal elesett. Hannák volt ideje, hogy egy másik fickót egy jól irányzott fonák ütéssel leterítsen, aztán a parti legénység főnőkén taszított keményet. Mindezzel nagy megdöbbenést keltett. Ekkor le kellett buknia egy gumibot elől, és már el is szabadult a pokol.

A parti legénység egyik fiatal tagja egy erős egy-kettes kombinációval ütötte meg Kukát, egy rövid felütéssel és egy hosszú horogütéssel, mely egy embernek jelentős sérüléseket okozott volna. De a fiatalember ökle visszapattant a droid kemény mellkasáról és megerősített arclemezéről. Amint a fiú fájdalmában felordított, Hasti odalépett Kuka mellé, és fegyverének csövét a droid fején támasztotta meg.

Egy újabb parti fickó támadott Hanra, aki már egy másikkal volt elfoglalva. Ezért Badure állította meg a támadót egy alkarblokkal, majd egy magas, kemény rúgással tette ártalmatlanná. Ellenfele elterült. Eddig elég jól álltak, de most a parti legénység többi tagja is bosszúszomjasan vetette bele magát a csatába:

Ekkor Csubakka is csatlakozott a verekedéshez.

A vuki hátralépett, hogy letegye a válltáskát - így. védve meg Skynxet a veszélytől - és hogy letegye nyílpuskaszerű lézervetőjét is. Még mindig csuklyával a fején, kiválasztott két embert. Alaposan megrázta, majd felkapta és kétfelé hajította őket. A hosszú kartól származó ütés egy másik embert lesodort a dokkról; Csubakka az ellenkező irányba rúgott, eltalálva egy férfit, aki Hastire támadott. A férfi oldalra repült, kétszer megpördült, és teljes hosszában végignyúlt a földön.

Két fickó vette közre a vukit. ő azonban nem foglalkozott velük, lábai szilárdak voltak, akár az oszlopok. Szétcsapott maga körül. Minden ütését elhulló ellenfelek jelezték.

A harc Csubakka körül tombolt. Cséphadaróként járt a karja, mert elszánt falka rajzott körülötte. Mióta Egome Fass alattomos támadása a földre kényszerítette, a vuki alig várta, hogy valakivel megküzdhessen. Ténykedése során testek röpködtek felfelé, hátrafelé és oldalra. De a Millennium Falcon elsőtisztje így is fékezte magát, hogy elkerülje a felesleges vérontást. Társai a kavargó embertömegen kívül találták magukat, időnként asszisztálva a vukinak egy-egy fejbekólintással, taszítással, vagy figyelmeztető kiáltással.

Csubakka úgy találta, itt az ideje, hogy megmozgassa elgémberedett lábait, és ezzel a beléjük csimpaszkodókat lazán felrúgta. Akik talpon maradtak, most tervszerű támadást indítottak. A vuki kinyújtotta karjait, mindhármukat elcsípte, és odavágta őket a dokkhoz. Egyikőjük, a legénység főnöke, aki épp feltápászkodott Han ütése után, és újra belevetetté magát a harcba, most energiatőrt húzott elő az alkarjához rögzített tokból.

Han pontos célzásra törekedett, bármi legyen is a ,következménye. De Csubakka észrevette a főnök mozdulatát. A vuki hátravetette a fejét, csuklyája hátrabukott, először a csata során, majd teli torokból a parti főnök képébe üvöltött, hátrahúzva ajkait kiálló tépőfogairól. A főnök teljesen elfehéredett, szemei kidülledtek, és csak egy kis nyöszörgést tudott kipréselni magából. Energiatőre kihullott erőtlen ujjai közül. A fogát vicsorgató vuki a földre kényszerítette a férfit, mutatóujját annak mellkasához nyomta. A főnök hanyatt esett, és levegő után kapkodott.

Hasti felkapta Csubakka nyílpuskaszerű lézervetőjét, és eldobott fánkos tölcsérét; Badure felvette a Skynxet rejtő zsákot, melyből jókedvű csicsergés szűrődött ki. Han megragadta partnere karját.

- A kikötőhíd már emelkedik felfelé!

Az úszóstégre siettek, onnan egyenként ugráltak át a tutajra. Shazeen, aki látta az egész, hajcihőt, most vízsugarat lőtt ki szelelőnyílásán át. Pislogó-hártyáját szemére zárva lemerült a vízbe, hogy aztán újra előemelkedjen, fejét a vontatókantárba illesztve. Kiadta a parancsot:

- Indulás!

Badure, utolsóként ugorva a tutajra, eloldotta a hajókötelet.

Azt hitték, hogy Shazeen gyorsan el fogja hagyni a kikötőt, de az Úszó lassan kezdte el vontatni a tutajt. Mikor vagy százméternyire jutott a dokktól, lemerült a víz alá, és kicsusszant a tutaj vontatókantárjából, majd újra előemelkedve sziklaszerű ormányának gyenge taszításával megállította azt.

- Hát ez óriási volt! - kiáltotta. Fejét hátravetve oszcilláló hívó hangot hallatott, mely tovaterjedt a vízben. - Shazeen üdvözöl - mondta.

- Ó, kosz - felelte Han bizonytalanul. - Van valami akadálya, hogy folytassuk az utat?

- Kasaraxra várunk - felelte Shazeen nyugodtan. Han kitörését egy másik szauropteroid feltűnése akadályozta meg, aki Shazeennel szemben füttyögött és sziszegett a szájával és szelelőnyílásával. - Használd az ő nyelvűket, asszony - korholta Shazeen az újonnan jövőt, aki kisebb és világosabb bőrű volt, de majdnem ugyanolyan harcedzett, mint az öreg bika. - Ezek itt Shazeen barátai. Az a kis jelentéktelen, szőrös képű figura igazán jól tud verekedni! A nőstény szabvány-nyelvre váltott.

- Tényleg szembe akartok szállni Kasarax-szal?

- Senki ne mondja meg Shazeennek, hogy hol úszhat, és hol nem - felelte a másik.

- Akkor mi mögötted állunk! - ígérte a nőstény. - Kasarax híveit feltartjuk!

A tó vize örvénylett, amint feje lemerülj.

- Horgonyt le! - kiáltotta Han. - Vedd vissza a gőzt! Az út le van fújva! Nem említetted, hogy összecsapásra készülsz!

- Csak egy verseny, merő formalitás - győzködte Shazeen. - Kasaraxnak most azt a látszatot kell keltenie, hogy ez egy elsőbbséget élvező vitás kérdés, így alkalmazkodik a Törvényhez.

- Ha sikerül neki utasokat kerítenie - vetette közbe Hasti. - Nézzétek!

Kasaraxnak nehézségei voltak, mert parti legénységének tagjai nem akartak felszállni a tutajára. A dokknál történt összecsapás kételyeket ébresztett bennük; semmi kedvük nem volt hozzá, hogy az

Úszók vitájába beleavatkozzanak. Még főnökük is bizonytalan volt.

Kasarax elvesztette a türelmét, és keresztülvetette magát tutaján, félig a dokk felszínére. Az emberek hátrahőköltek a hatalmas hústömeg és a gőzölgő, tátongó száj elől. Kasarax rárivallt a főnökre.

- Azt teszed, amit én mondok! Sehova sem tudsz elbújni előlem, még a házad alá épített búvóhelyre sem. Ha kényszerítesz, én kiáslak onnan, mint egy kagylót a tó fenekéről. És egész idő alatt hallani fogod, hogy jövök!

A főnök idegei felmondták a szolgálatot. Elfehéredett arccal sietett fel a tutajra, magával ragadva néhány húzódozó emberét, másokat erőszakkal térített jobb belátásra.

- Hatalmas rábeszélőképességű legény az én unokaöcsém! - jegyezte meg Shazeen.

- Az unokaöcséd? - tört ki Hasti.

- így van. Hosszú éveken át legyőztem mindenkit, aki kihívott, de végül belefáradtam abba, hogy Legfőbb Bika legyek. Északnak vettem az irányt, ahol meleg van, a halak pedig kövérek és ízletesek. Kasarax azonban túl messzire ment; ez részben az én hibám. Azt hiszem, a parti emberek ültették fülébe a bolhát erről a szállítási monopóliumról.

- A fejlődés újabb vívmánya - motyogta Badure. Kasarax közvetlenül Shazeen tutaja mellé állította le sajátját.

- Bármi is lesz, ne izguljatok - mondta nekik Shazeen. - Az Úszók Népének tagjai nem fognak megtámadni titeket, de ne használjátok a fegyvereiteket, mert akkor halálos veszélybe kerültök. Ez a Törvény.

- Na és mi a helyzet az emberekkel? - kérdezte Han, de túl későn: Shazeen már elment, hogy szembeszálljon Kasarax-szal. A parti legénység tagjai magukkal hozták szigonypuskáikat, és egyéb kikötői eszközeiket.

A két bika habbá verte a vizet, egymásra trombitálva. Shazeen átváltott emberi beszédre.

- El az utamból!

- Neked kell eltűnnöd! - vágott vissza Kasarax. Mindketten gyors tempóban szelni kezdték a vizet tutajuk felé, uszonyukkal teljes erővel csapkodtak, és forgó hullámokat vertek, amint vontatókantárjaik felé igyekeztek. Mikor újra kiemelkedtek a vízből, fejük a kantárban volt, és nekifeszültek a vontatóköteleknek. A vontatókötelek nyikorogtak, megfeszültek, a víz kifacsarodott belőlük. Víz csapott át a tutajok tompa orrán, permetté és habbá válva. Mind a két tutajon mindenki a fedélzetre zuhant, kétségbeesetten kutatva valami kapaszkodó után.

Kasarax és Shazeen nyakukkal szelték a vizet, kihívásokat kiáltozva egymásnak. Han azt latolgatta, vajon a tó körüli gyalogtúra nem lett volna-e mégis jobb ötlet. Miért van az, hogy nekem mindig túl későn jutnak eszembe az ilyen igazságok?

TIZEDIK FEJEZET

A vontatókötelek úgy feszültek, mint az íjhúrok. A tutajok az Úszók mozgásának ritmusában libegtek a hullámok hátán.

Han megragadta a tutaj alacsony mellvédjét. A vízben nyüzsögtek a szauropteroidok, úgy Kasarax cimborái, mint Shazeen követői, akiket kiszorított a partról Kasarax és bandája, szövetsége.

Hosszú, pikkelyes nyakak szelték a vizet; forgó hátak és széles uszonyok tűntek elő minden merülésnél,- és az úszás közben a szelelőnyílásokon át kilövellt vízpermet miatt úgy tűnt, mintha eleredt volna az eső.

- Csubi! - kiáltotta Hasti, aki egy fedélzettartó támoszlopba kapaszkodott - A táska!

A Skynxet tartalmazó táska a hajófar felé csúszott. Badure, aki a hajófar egyik sarkában volt, előgurult, és elkapta, közben lábaival egy oszlopot ölelt körül. Skynx kipottyant a táskából, nagy piros szemeit akkorára meresztette, mint eddig még soha

Elég ingatagon kerülve a jelenlegi helyzetbe, a ruuriai rohanni kezdett Badure feje felé, antennái hajladoztak a szélben, eltökélten ragaszkodott minden centihez, amit megtett, majd levegőbe hajította az üres flaskát, és jókedvűen rikoltotta:

- Weee-ee Heee-ee! Öt driitbe fogadok, hogy mi győzünk!

Majd, Kasarax tutaját fürkészve ravaszul hozzátette: - És még ötbe, hogy ők! - Eltűnt a táskában, melyet Badure nyomban visszacsukott.

A viszontagságos út nem izgatta Hant annyira, mint az a tény, hogy ez nem közönséges verseny. A két bika rettenetesen erőlködött, de egyik sem tudott egy fejhossznyival előbbre jutni. Kasarax újra és újra megpróbált az élre törni, Shazeen minden erejét megfeszítve igyekezett tartani vele a lépést. Han a szél zúgásán és a tutajokhoz csapódó víz robaján át is hallotta erőlködő morgásukat.

Kasarax taktikát változtatott, lassítani kezdett. Shazeen követte. A fiatalabb teremtmény hirtelen irányt változtatott, és közvetlenül Shazeen mögött keresztülvágott annak nyomán. Lebukott Shazeen vontatókötelei alá, és erősen meghúzta őket. Tutaja a vizet hasítva jött utána, vontatókötelei derékszögben feszültek a Shazeen kötelei alatt.

Han látta, hogy a parti legénység főnöke elővesz egy széles pengéjű fejszét; Kasarax emberei nyilvánvalóan el akarták vágni Shazeen vontatóköteleit, mikor azok elég közel kerülnek Kasarax tutajának mellvédjéhez. A pilóta gondolkodás nélkül cselekedett; vörös lézersugár villant a víz felett, és a fejszefokból szikrák repültek szanaszét, fekete szélű lyukat hagyva maguk után. A főnök ordítva dobta el fegyverét, míg emberei lebuktak.

Valaki felkapta a fejszét, és meglengette, eközben mindkét tutaj és az őket vontató Úszók megcsavarodtak egymás körül. Han terve füstbe ment, a fejsze pedig lesújtott. Talán valami külvilági gyártmány volt szupererős pengével; minden alkalommal, mikor lesújtott, egy vontatókötél kettévált, vagy a mellvédből szakadt ki egy darab. Shazeen tutaja billegett, már majdnem oldalára fordult, a megmaradt vontatókötél kiegyensúlyozatlan húzása miatt.

A főnök visszaszerezte a fejszét, készen arra, hogy a második kötelet is átvágja. Han gondosan célzott a fejsze élére, mikor Shazeen hirtelen irányt változtatott, hogy lássa, mi történt. A megmaradt vontatókötél Kasarax tutajának mellvédje felett átcsapott, és magával ragadta a főnököt. Ugyanebben a pillanatban Shazeen manővere miatt saját tutaja is megbillent. Han elvesztette egyensúlyát, elcsúszott és elesett, fegyvere kirepült a kezéből.

A főnök még mindig Shazeen megmaradt vontatókötelébe csimpaszkodott, testének alsó felével a vízben, egy késsel fűrészelve a kötelet. Han nem tudta visszaszerezni lézerpisztolyát, de elhatározta, hogy nem engedi a megmaradt kötelet elvágni. A főnök továbbra is a kötélen dolgozott, Hasti kiáltozott valamit, hogy ne kezdjenek tűzharcot, és Badure meg Csubakka is rikoltoztak valamit, amire nem is szánt időt, hogy meghallgassa, mivel semmi kedve nem volt vitatkozni. Türelmét elveszítve ledobta magáról repülős dzsekijét, fellépett a mellvédre, és a vízbe ugrott. Felkapaszkodott a kötélre, lábaival átkulcsolta, kezeivel araszolt előre, míg a nagyobb hullámok benedvesítették a hátát.

A parti főnök érezte a kötél remegését, látta Hant közeledni, és még mérgesebben kezdte fűrészelni a vastag zsineget. Majd egy pillanatra abbahagyta ténykedését, és odasuhintott a pilóta felé. Han hirtelen rádöbbent, milyen elhamarkodottan cselekedett, mintha kívülről irányították volna. Nem tudta teljesen kivédeni a csapást, a kés hegye végigszántott az arcán. A víz átcsapott a fejük felett.

Han olyan ügyességgel kerülte ki az újabb döfést, melyre a súlytalanság állapotában begyakorolt akrobata mutatványok tanulása során tett szert. Puszta kézzel lefegyverezte a fickót, és a kés a vízbe repült. Amint eltűnt, a főnök lazított a kötél szorításán. Megragadta Hant, és á két férfi a vízbe esett. A tó vize halálosan hideg, és jellegzetes ízű volt.

Han olyan mélyre merült, amennyire csak tudott, ruhái a testéhez tapadtak. A víz alatt hallotta, amint a tutaj mellvédje tompán nekiütközött a főnök fejének. Arcát felfújva, a pilóta keresztülnézett a jeges, sötét vizén, amint a tutaj elsiklott felette, aztán közvetlenül mögötte bukkant fel. A hajófar korlátja után kapott, de elvétette, ám ekkor őt ragadta meg valaki.

Csubakka egy mozdulattal behúzta barátját a fedélzetre, épp mikor a tutaj fékezni kezdett. Vizes hajszálakat rázva ki a szeméből, Han meglepetésében önkéntelenül felkiáltott, látva, hogy miért álltak meg. Az Úszók Törvénye szerint Kasarax manővere Shazeen számára a harchoz szükséges provokációt jelentette. Mind a két hatalmas bika kibújt vontató hevederéből; most elszántan, harcra készen álltak egymással szemben.

Összecsaptak. Az óriási fejek összeütközésének hangja olyan volt, mintha egy fa törzse roppant volna ketté; az izmos nyakak és széles mellkasok egy-másnak feszülése nyomán versengő hullámok indultak útnak. Úgy tűnt, egyikük sem sérült meg, miközben körben forogtak, uszonyaikkal a vízből habot verve. A parti legénység főnöke a tutaja felé tempózott. hogy mielőbb kikerüljön a behemótok útjából.

Han érezte, amint Kuka kemény ujjai megkopogtatják vállát.

- Kétségkívül örülni fog ennek, uram. Elkaptam, mielőtt lecsúszott volna a fedélzetről, de nem hallotta, hogy kiáltottam önnek. - Ezzel átnyújtotta Han lézerpisztolyát.

Anélkül, hogy levette volna a szemét a csatáról, Han kibökte: - Megduplázom a fizetésedet! - Figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy soha egy fillért sem fizetett még a droidnak.

Kasarax felüvöltött; túl lassan húzódott vissza, miután belemart Shazeenbe. Az öreg bika nem tudott teljesen beleharapni tépőfogaival, Kasarax elmenekült, de most vér folyt a nyakán lévő sebből. Kasarax dühödt őrjöngéssel támadott.

Shazeen szemtől szembe fogadta, mind a ketten megpróbáltak öklelni, harapni, a másikat a víz alá nyomni, miközben rikoltoztak és trombitáltak. Shazeennek nem sikerült elhárítania Kasarax támadását, hátratántorodott, amint a fiatalabb teremtmény rárontott, halálos fogást keresve nagybátyja nyakán. De elsiette a dolgot. Shazeen kicselezte, és most az idősebb bika fogta le a fiatalabbat, lesüllyedtek, pörögtek. Zömök farka lecsapott Kasarax koponyájára, és a fiatalabb küzdő hátratántorodott fájdalmában. Aztán folytatták egymás öklelését, harapását, uszonyaikkal egymás csépelését.

- Vigyázzatok! - figyelmeztette Hasti a többieket. Ő volt az egyetlen, aki az egyéb veszélyeket is figyelte. A tutaj megremegett, a rönkfák széthasadtak, amint a jármű a levegőbe emelkedett.

Kasarax egyik követője volt az, kinézetéből ítélve nagyon fiatal bika lehetett. Óriási állkapcsait megsemmisítő erővel zárta a tutaj tatjára, mérgesen rázta azt, és haragos vízsugarat lövellt ki szelelőnyílásán. Egy méternyi széles darabot harapott ki a tutajból, félrehajította, aztán újra támadásba lendült. Han maximális energiára állította lézerpisztolyát.

- Ne öld meg! - kiáltotta Hasti. - Mindet ránk szabadítod!

Mikor a szauropteroid úgy meglökte a tutajt, hogy az majdnem felborult, Han felüvöltött. - Mit akarsz tőlem, mit csináljak, kedvesem? Harapjam vissza?

- Hagyd ezt rájuk - felelte a lány, arra mutatva, amerről a többi Úszó közeledett. Kasarax túlbuzgó híve általános összetűzést robbantott ki. Egyikőjük - Han úgy gondolta, az a nőstény lehet, aki a dokknál felajánlotta szolgálatait Shazeennek - egy látványos hullámtarajt indított, egyenesen a tutaj felé. De támadójuk újra összezárta állkapcsait a tutaj tatja felett.

A trükk mindössze annyi, hogy folytassuk a lélegzést, míg megérkezik a segítség - mondta Han saját magának. Észrevette á fánkos tölcsért, melyet Hasti hozott, és még mindig több, mint félig volt a ragacsos fánkkal. Felvette, és odaszólt társának: - Csubi! Add a kezed!

Han bizonytalanul felállt. A vuki kinyújtotta hosszú karját, és megfogta Han szabad kezét, így tartva erősen barátját. A fiatal bika látta ezt, amint közeledett, és kinyitotta a száját, de mikor közelebb ért, csattanva csukta be állkapcsait, és vízpermetből gejzírt fújt szelelőnyílásán keresztül.

Mikor látta, hogy a szelelőnyílás széle a belégzés alatt megrezdül, Han a fánkos tölcsért teljes erejéből belepréselte. A tölcsér a beszívást végző nyílásba sajátos cuppanó hanggal ékelődött be.

Az Úszó megmerevedett, szemei kidülledtek. Azt, hogy milyen légjáratokba és kamrákba jutott a tölcsér, Han csak találgatni tudta. A teremtmény megremegett, aztán akkorát tüsszentett, hogy teste görcsbe rándult, szökőárt indítva ezzel, mely majdnem lesodorta Hant a tutajról. Besegített ebbe a halszagú szélroham is.

Abban a pillanatban érkezett meg Shazeen barátja. A nőstény rátámadt a fiatal állatra, és ádáz csata kezdődött. Körülöttük a teremtmények párosával forogtak, lebuktak, haraptak és lökdösték egymást a test-test elleni harcban. A pikkelyes bőrök iszonyatos igénybevételnek voltak kitéve, az állatok hangja fülsiketítő volt az emberek számára; az erős hullámzás a tutaj felborulásával fenyegetett.

Han figyelmét Shazeen és Kasarax kötötte le, és azt gondolta: - Ha az öreg bika veszít, nedves utunk lesz hazafelé. És a halak ma harapnak!

Mindkét bika megtépett és sebesült volt, nagy darabok hiányoztak bőrükből és uszonyaikból. Az öreg bika lassan mozgott, kifárasztotta unokaöccsének fiatalos lendülete. Újra összecsaptak. Meglepő módon Kasarax lebukott.

Shazeen arra törekedett, hogy kihasználja előnyét, de szem elől tévesztette ellenfelét, és céltalanul körözött. A levegő annyira tele volt a visszhangzó csatazajjal, hogy Shazeen nem hallotta meg utasai figyelmeztetését. Kasarax csendben és alattomosan jött a felszínre nagybátyja mögött, és annak bal oldalára húzódott, arra a helyre, melyet hiányzó szeme miatt nem látott. A fiatal Úszó kitátott állkapoccsal lendült előre, hogy halálos csapást mérjen nagybátyja tarkójára.

De Shazeen váratlan gyorsasággal mozdult, megfordult, fejét magasra emelte, és homlokának legerősebb részével Kasarax arcába vágott. A csattanás visszhangzott a túlsó partról. A hatalmas ütéstől kábultan, Kasaraxnak alig volt ideje, hogy kitérjen, mielőtt Shazeen szorosan fekete állkapcsai közé fogta nyakát.

- A vén szemfényvesztő! - rikoltotta Badure. Csubakka és Hasti összeölelkeztek, és Han nevetve dőlt a mellvédnek. Shazeen könyörtelenül rázta unokaöccse fejét, egyik oldalról a másikra, előre és hátra, de tartózkodott a halálos harapástól.

Végül Kasarax, akinek feje fájdalmas szögben hátra volt hajtva, már semmi kedvet nem érzett a további harchoz, és szánalmas morgásba kezdett. Körülöttük mindenki abbahagyta a harcot, a megadás rituális hangjait hallva. Mikor minden küzdő szétvált, nagybátyja eleresztette Kasaraxot, aki lecsendesedve taposta a vizet, míg Shazeen fajukra jellemző sziszegő nyelven dorgálta.

Egy utolsó, éles rendreutasítással Shazeen útjára bocsátotta unokaöccsét egy, a fejére mért ütéssel. Kasarax lemerült, majd lassan elindult, hogy visszavontassa tutaját azon az útvonalon, melyen jött. Követői rendezetlen sorokban követték, utánuk pedig Shazeen győzelmes serege kígyózott.

Shazeen saját tutaja felé indult, teste sajgott, de nem engedhette meg magának, hogy ellenségei ezt észrevegyék. Számtalan sebből vérezve, sebhelyes, félszemű fején zúzódásokkal és harapásokkal azt kérdezte:

- Na, hol is tartottunk?

- Én eláztam - emlékeztette Han. - Te pedig odavontattad a tutajod, és kimentetted a parti főnököt. Egyenesen az övéihez vitted. Kösz.

Az öreg bika gurgulázó hangot hallatott, mely nevetésnek tűnt. - Egy kis baleset volt; nem mondtam volna, hogy törvényellenes az emberek csetepatéjába beleavatkoznunk? - Újra gurgulázott, széles mellkasát a tutaj tatjának vetve tolni kezdte az ellenkező oldal felé.

- Mi lett az unokaöcséddel? - tudakolta Hasti.

- Letett arról, hogy a tavat megpróbálja a saját birodalmává tenni. Ez az őrült ötlet előbb-utóbb az életébe került volna, és ő túl értékes ahhoz, hogy elvesszen. Hamarosan szükségem lesz egy helyettesre; nem túl sok ehhez hasonló csatát tudnék már megnyerni. Ezek a fiatalok okosnak hiszik magukat azzal, hogy a vak oldalamról közelítenek meg.

- Én azért nem bíznék benne - figyelmeztette Han.

- Te senkiben sem bízol - korholta Hasti.

- De nem is harapdálják össze az uszonyaimat, igaz? - vágott vissza Han önelégülten.

- Ó, Kasarax-szal most már minden rendben lesz - mondta Shazeen. - Azt hitte, meg tud félemlíteni minket. Jobban fogja szeretni, ha majd tiszteljük őt. A legrosszabbakat kivéve mindenki megváltozhat, ha kap rá esélyt.

A túlsó part gyorsan közeledett. Shazeen néhány erős csapással megközelítette, aztán átfordult, és farokuszonyának suhintásával meglökte őket. A tutaj orral ért a partra, és megállt egy homokdűnén. Han lelépett a nedves homokra.

A többiek követték. Badure vállán a meglehetősen ittas,Skynx csüngött. A nőstény, aki Shazeen utasait megmentette, most felbukkant a hím mellett, nyilvánvalóan volt valami közük egymáshoz.

Pillantása Hastire esett, akinek csuklyája hátrahanyatlott, felfedve vörös haját.

- Most viharosabb utad volt asszony - jegyezte meg az Úszó.

Hasti zavarodottan nézegetett.

- Nem te voltál? - kérdezte az Úszó nőstény - Még azelőtt, hogy Kasarax átvette a hatalmat. Ne haragudj. A vörös haj, a hogy is mondjátok, ruhák, mind ugyanazok.

Hasti suttogott:

- Lanni! Ezek az ő ruhái!

Badure megkérdezte, mit csinált az az utas.

- Csak idejött, és az embereket azokról a hegyekről kérdezte. Egy kis gépen billegett a levegőben, aztán elment - felelte a bennszülött.

Han, vizet öntve ki a csizmájából, a délen magasodó hegyekre nézett.

- Mi van arra?

- Semmi - felelte Shazeen. - Az emberek nem nagyon járnak arra, meg kevesebben jönnek vissza. Azt mondják, csak pusztaság van arrafelé. - Csubakkát tanulmányozta, aki épp levette a gyűlölt öltözetet, aztán a ragyogó Kukát, és a most feléledő Skynxet vette szemügyre.

- Ezt éri is hallottam - értett egyet Badure. - A bányatelep a hegység távolabbi részén fekszik, Han, de úgy gondolom, oda kellene mennünk. Szeretném tudni, miért volt Lanni kíváncsi rájuk.

Han felállt.

- Akkor találjuk meg a választ.

TIZENEGYEDIK FEJEZET

A tópartul felfelé hegyláncok emelkedtek, melyeket lágy, kék moha borított, ami puhán süppedt be lépteik alatt. Han örömmel látta, hogy a moha felegyenesedik az úton, ahol jöttek, így elrejti nyomaikat.

Az ellátmány beszerzése nem jelentett gondot. A tónak ezen a partján élő munkások, mind Kasarax parti legénységének tagjai, sietősen elmenekültek, mikor látták, hogy vezetőjüket legyőzik. Féltek a többi, nem a legénységhez tartozó ember vérbosszújától. Tíz-tizenkét napos hegyi útra számolva a csapat gondosan összeválogatta az elhagyatott üzlethelységekből az élelmet és eszközöket.

Táskáikat feltöltötték szirupban pácolt tavi kagyló konzervekkel, több műanyag, kartonra való fánkkal, amit korábban Hasti kóstolt meg, ecetes lében eltett zöldségekkel, több táskányi meleg étellel, füstölt hallal, sózott hússal, és néhány kemény, bíborszín szalámival. Bár nagy befogadóképességű víztartályokat is vittek, számítottak rá, hogy a hegyekben találnak még vizet. A térkép szerint ezen a területen bőségesen voltak vízleeresztők és források. Akik ruhát viseltek, összegyűjtötték a hideg, vizes darabokat. Han is levetette nedves ruháit, megelégedve a dellalti szereléssel, míg sajátja megszárad. A kés okozta vágásra kötést készített. Hasti gyakorlati okokból lecserélte ruháját és köpenyét egy kamasz fiúnak megfelelő öltözékre. Találtak vastag, mintás kempingmatracokat is.

Nem tudtak szerezni semmiféle meglovagolható állatot, vagy egyéb járművet. De Han nem is bánta, semmivel sem bízott meg jobban a barátságtalan fenevadakban, mint az ősöreg, lerobbant, egyszerű dellalti gépezetekben. Kuka, aki egy nehéz csomagot tudott cipelni, anélkül, hogy vizet vagy élelmet fogyasztott volna, azt vette észre, hogy népszerűsége megnőtt. Szerencsésnek érezték magukat, hogy a droid velük van, tudták, hogy a helyi háziasított állatok és földi robogók közül egy sem lett volna használható ezen a hegyi terepen, repülőgép pedig csak néhány volt Dellalton, és azok is igen messze. Találtak pár méter kötelet, de hegymászófel-szerelést nem. Nem találtak sem gyógyszereket, sem elsősegélyládát, sem további fegyvereket és töltényeket, sem kommunikációs vagy navigációs felszerelést, sem fűtőberendezést, sem makrotávcsövet vagy telelátót, bár a Han fegyverén levő elektronikus célkereső némileg pótolta az utóbbit. Éjjeli menedékként egy fuvaros sátrát vitték, melyet az egyik elhagyatott épületben találtak.

Voltak fegyvereik is. Han oldalfegyverén és Csubakka nyílpuskaszerű lézervetőjén kívül a J’uoch csapatától zsákmányolt fegyverek is náluk voltak. Badure a kábítópuskát vitte, melyet korábban már használt, és egy pár hosszú csövű energiapisztolyt. Hastinél egy kézi megsemmisítő, egy toxikus töltettel ellátott dárdavető, és egy lézerpisztoly volt, az utóbbi majdnem teljesen lemerülve, mert Han a saját fegyverét töltötte fel vele. Skynx nem akart fegyvert fogni, az ő faja sosem használt ilyesmit. Kuka alapprogramozása pedig, a droid szerint tiltotta számára a fegyverhasználatot.

Míg a hegylánc lábánál sorakozó alacsony dombokra kaptattak, a hegygerinc vonalát igyekeztek maguk és a hátrahagyott terület között tartani, bár Han kételkedett benne, hogy bárki is figyelné őket. Kasarax bandájának széthullása valószínűleg leköti mindenki figyelmét. A hegyek között szélroham sepert végig, lenyomva a rugalmas mohát és Összekuszálva az utazók haját, szőrét és ruházatát. A vidék dermedt és üres volt. Mivel nem volt még egy energiagránátjuk sem, úgy döntöttek, nem állítanak be önjáró terepfelderítőt, megbíznak az elég nagy területre kiterjedő ellenőrzésben, amit saját maguk tudnak biztosítani.

Csubakka haladt az élen, teljes súlyával taposva a mohát, fekete orrlyukai kitágulva analizálták a levegőt. Kék szemei állandóan mozogtak, vadászösztöne feltámadt. Tíz méterrel mögötte nehézkesen cammogott Kuka. A munkadroid kinyitotta mellkaslemezét a komputermodul kérésére, így Max láthatóvá vált.

Aztán Badure és Hasti jöttek, egymás mellett. Őket Skynx követte, aki csak zeneszerszámait cipelte, mert egyik csomag sem illett az ő méreteihez, és különben sem tudott nehéz dolgokat emelni. Hullámzó mozgásával nehézség nélkül lépést tartott a többiekkel.

Han volt a sereghajtó, gyakran pillantott hátra, percenként igazgatta összetákolt csomagjának egyensúlyát és vállszíjának bélését. Jellegzetes tereptárgyakat vett sorra, és minden tőle telhetőt megtett, hogy tartani tudják az irányt, melyet a térkép megjelölt. Időről dőre eszébe jutott a kincs, és a nyitott térség, a felélénkülő szél boldogabbá tette, mint ahogy mutatta. Valami módon az űrutazások során érzett szabadság érzésére emlékeztették.

A csoport egész reggel gyors tempóban haladt, Han gyakran megállt, hogy ellenőrizze fegyvere cél-keresőjét, nem jelez-e valamit. De amint Dellalt kék-fehér papja felkúszott az égre, és semmi különös nem tűnt fel, lelassítottak egy kicsit, hogy erőt gyűjtsenek a hosszú útra.

Skynx hátramaradt, hogy beszélgessen Hannái. A ruuriainak gyors metabolizmusa volt, így már kiheverte a flaskával folytatott csatát. Han, aki épp visszasétált néhány lépést, hogy ellenőrizze a hátrahagyott terepet, most megfordult. Eszébe ötlött, hogy Skynx mennyire kiábrándulhatott az emberi stílusú kalandokból.

- Hé, Skynx, üzemeld be azt a farzsebben elférd zenekarodat! Szabad a tér, mint poloskának a plafon. Egy kis zene aligha teszi kockázatosabbá a helyzetünket.

A ruuriai örömmel engedett a kérésnek. Legalsó négy pár végtagjával menetelve tovább, anélkül, hogy sebessége csökkent volna, elővette a ritmusdobot, a fújtatóval működő kürtöt, és a fuvolát. Egy emberi tempójú menetindulóba kezdett, ami inkább illett a terepen való meneteléshez, mint a díszszemléhez.

A kis dobok fülbemászó ritmust vertek, a kürt duruzsolt és a fuvola trillázott. Han nem lépkedett gyorsabban, de élvezte a zenét.

Badure megfeszítette a vállait, és energikusan lépkedett, behúzta kiálló pocakját és dúdolta a dallamot. Hasti rámosolygott Skynxre, és ő is gyorsított tempóján.

Csubakka megpróbált lépést tartani velük, bár a vukik nincsenek hozzászokva a katonáskodáshoz. A menetelés kényelmetlen volt számára. Életvidám csavargó volt, ha nem is túl rég vált azzá. Kuka könnyen felvette a ritmust, géplábai precízen mozogtak, karjai lendültek, fejét magasra tartotta.

Taposták a kék mohát; a szél miatt úgy tűnt, hogy a vidék kopár, kihalt. Így meneteltek a hegyre fel.

Már jó magasan jártak, mikor a kékesfehér nap lebukott. A város kevés fénye mögöttük és alattuk látszott. Sziklák bukkantak fel, a kék mohából emelkedtek ki. Egy kiszögellő szikla alatti tisztáson táboroztak le, így némileg védve voltak a széltől. Nem volt miből tüzet rakni.

Amint letelepedtek, Han kiosztotta a feladatokat.

- Én a célkeresővel átvizsgálom a környéket. Csubi lesz az első őrszem, miután evett valamit. Badure, te leszel a második, és én leszek a harmadik. Skynx dolga lesz az ébresztés. így mindenkinek megfelel?

Badure nem említette, hogy Han automatikusan átvette az irányítást, mert meg volt elégedve a szervezéssel.

- Na és velem mi lesz? - kérdezte Hasti nyugodtan.

- Holnap te lehetsz az első őrszem, ne érezd úgy, hogy kihagytunk. Túlfeszítené-e szeretetünk szálait, ha kölcsönkérném a csuklón viselhető kronométeredet?

A lány fogait összeszorítva odadobta neki, aztán Han és Csubakka elmentek.

- Szívesen! - szólt utánuk a lány. - Mit gondol, ki ő? - fordult a többiekhez.

Badure szelíden válaszolt.

- Penge? Hozzá van szokva a parancsoláshoz; nem volt ő mindig csempész és teherfuvarozó. Nem vetted észre a piros csíkot a nadrágján? A Koréliai Vérszalag Rendet nem a jó megjelenésért osztogatják.

Ezen Hasti egy kicsit elgondolkozott.

- Hogy szerezte? És miért szólítod Pengének?

- Az első kérdésre tőle kaphatod meg a választ, de a becenevét abban az időben kapta, mikor először találkoztunk, jónéhány évvel ezelőtt.

Alaptermészete ellenére, a lány most kíváncsi volt. Skynx is érdeklődéssel figyelt, csakúgy, mint Kuka és Kék Max. A két automata elhatározta, hogy meghallgatja Badure történetét, még mielőtt éjszakára kikapcsolnák őket; fotoreceptoraik izzottak a félhomályban.

Gyorsan hűlt a levegő, az emberek szorosabbra fogták köpenyűket, Badure felvette repülős dzsekijét. Skynx felborzolta gyapjas szőrét, hogy megtart sa a testmelegét

- Valamikor csapattiszt voltam, nekem is volt néhány kitüntetésem - kezdte Badure. - De volt egy szerencsétlen ügyem, egy Jubilee Wheel repüléssel. Én voltam a parancsnoki hajó fedélzetén. Végűi áthelyeztek egy akadémiára. - A parancsnok íróasztalhoz szokott pilóta volt. Ragyogó ötlete támadt: hogy csináljunk egy gyakorlóhajót. Egy régi U-33-ast felszereltek úgy, hogy a repülésirányító működési hibákat tudjon előidézni; valódi stresszhelyzeteket.

- Van elég dolog, ami elromolhat egy hajón, nem kell azokat még külön beépíteni - mondtam, de a parancsnok nem hallgatott rám. A programját jóváhagyták. Én repülésirányító voltam, és a parancsnok eljött az első gyakorló repülésre, ő maga foglalta össze a lényeget a hallgatóságnak, megjátszva az öreg, bölcs veteránt. - A beszéd közepén egy kadét közbeszólt: „Elnézést, uram, de az U-33 négyfokozatú, nem három.” A nyakigláb fickó csupa könyök és fül volt, és szélesen vigyorgott. A parancsnok hűvös volt, mint az örök fagy. „Mivel Solo kadét olyan ügyes, penge egy diák, ő lesz az első a pilótaszékben.” Mindannyian beszálltak és felemelkedtek. Han mindent végrehajtott, amire utasították, és a mosolya egyre szélesebbre húzódott. Valóban sok időt töltött azon a típusú hajón. - Az az ócska tragacs száz százalékosan ellenőrizve volt, valami mégis elromlott, valami felrobbant; egy másodperc múlva már mindent el kellett követnünk, hogy a levegőben tartsuk. Nem tudtam kiengedni a leszállószerkezetet, így kértem a földi irányítást, hogy sürgősen biztosítsanak vonósugaras földre szállást. - De a vonósugarak nem működtek, sem az elsődlegesek, sem a másodlagosak, miközben mi egyre közeledtünk. Sikerült újra a magasba emelnem a hajót. Ekkorra a főnök szeme körül már elfehéredett a bőr; az ütközéskor használt kocsik és a tűzoltók már felsorakoztak a leszállópályán. - Ekkor Solo kadét kijelentette: ”A tartályt lezáró szelep a leszállószerkezeten beragadt, uram; ezek az U-33-asok mindig ezt csinálják.” - Én pedig azt mondtam: ”Van kedve lemászni a gépházba és most azonnal kilazítani?”

”Nincs rá szükség” - mondta a fickó. ”Egy pár manőverrel ugyanoda jutunk.”

A parancsnok fogai összekoccantak. ”Nem vihet bele egy ilyen súlyos gépet holmi légiakrobata mutatványba!” Akkor én azt mondtam: ”Lehet, hogy azt reméled, ülhetsz nyugodtan a babérjaidon, de én nem tehetem meg, bár nem tudom, milyen manőverekről beszél Penge. Neki kell megcsinálnia.” Míg kitátotta a száját, emlékeztettem, hogy ő a rangidős tiszt. ”Vagy leszállsz ezzel a szörnyeteggel, vagy engeded a fickónak, hogy kipróbálja az ötletét!”

Becsukta a száját, de ekkorra már odakint az utastérben nagy ricsaj támadt. A többi kadét kezdett ideges lenni. Ezért Han bekapcsolta az interkommunikációs rendszert. ”A parancsnok utasítására ez most egy vészleszállási gyakorlat. Minden mozzanatot figyelünk, és értékelünk benneteket a tevékenységetek alapján!”

- Azt mondtam neki, hogy gyorsan és könnyedén játszik dolgokkal, amik lehet, hogy valakinek az utolsó percei. Erre ő azt felelte, menjek csak előre, és mondjam meg az igazat, ha pánikot akarok kelteni a fedélzeten. Annyiban hagytam. Han visszavette az irányítást.

Az U-33-at nem olyan dolgokra tervezték, mint amilyeneket Han csinált vele. Három hurkot írt le, menetiránynak háttal, hogy meglazítsa a zárat. A látásunk kezdett elhomályosulni. Azt, hogy Han hogyan tudott emelkedést kicsalni azokból a hátrafelé végrehajtott hurkokból, soha nem fogom megtudni; de önelégülten vigyorgott, miközben biztonsági hevederéből csüngött alá. Hordóként pörgött, hogy növelje a centrifugális erőt a tartályban. Azt hittem, le fognak hasadni a szárnyak, és már majdnem visszavettem az irányítást, de épp ekkor vettem észre egy fedélzeti jelzést. Sikerült kinyitnia a szelepet.

A gravitáció persze újra bezárhatta volna, így fejjel lefelé kellett repülni, míg a leszállószerkezet ki nem gördült. A hajó elkezdett veszíteni magasságéból, a parancsnoknak habzott a szája. Azt gagyogta Hannák, hogy tűnjön el. Han megtagadta. ”Várjon még, várjon még” - mondta. Aztán meghallottuk azt a hosszú, nyomasztó hangot, amint a leszállószerkezet kigördült, és egy kattanást, amint beakadt. Han gyorsorsókat csinált, bekapcsolta az összes hátrameneti hajtóművet, és kiakasztotta a számítógépeket. Teljesen kitéptünk két stophálót, és csak azért maradtunk életben, mert ide-oda kanyarogtunk. Meredek leszállás volt, én mondom. A parancsnokot ki kellett segíteni a hajóból. Aztán azt a hajót örökre deaktiválták. Han lezárta a fedélzetet, úgy, ahogy az elő van írva. ”Elég penge volt?” - kérdezte. Azt válaszoltam: ”Penge.”

Ez a becenév eredete.

Ekkorra teljesen besötétedett. Csillagok tündököltek a fejük fölött, és Dellalt mindkét holdja fent ragyogott.

- Badure, ha ez ma történne meg - kérdezte Hasti csendesen - megmondanád azoknak a kadétoknak, hogy meg is halhatnak?

A férfi hangja fáradt volt.

- Igen. Még akkor is, ha ettől pánikba esnének. Joguk volt tudni.

A következő kérdés logikusan hangzott:

- Na és mik a mi esélyeink? Mi az igazság? Vissza tudjuk-e szerezni a Falcon és egyáltalán túléljük-e a támadást? Skynx és az automaták szintén várták a válaszát.

Badure hallgatott. Bár agya sorra vette a lehetőségeket: hazudni, megmondani az igazat, vagy egyszerűen elpasszolni a kérdést és aludni menni. De mikor válaszra nyitotta a száját, valaki közbeszólt.

- Attól függ, mi vár ránk ott - szólt Han Solo a sötétből, aki olyan halkan jött vissza, hogy egyikőjük sem vette észre. - Ha a telep biztonsági rendszere laza, akkor veszteségek nélkül tudjuk végrehajtani. Ha viszont szoros, akkor meg kell küzdenünk velük, esetleg meg kell ölnünk őket. Mindenképpen kockázatos. Lehet, hogy lesznek sérültjeink, és lehet, hogy akad majd, aki nem tudja végigcsinálni.

- Valaki? Ismerd el, Solo; csak az érdekel, hogy a hajódat visszaszerezd, és a tényeket nem veszed figyelembe. J’uochnak több bérgyilkosa van, mint…

- J’uochnak kikötőszéli csavargói és naplopó izomemberei vannak - javította ki Han Hastit. - Ha olyan jók lennének, nem dolgoznának egy ilyen senkiházi bandának, mint az övé. Ha egy bunkó fegyvert fog, attól még nem lesz igazi fegyverforgató!

Közelebb lépett, és a lány a csillagok fényében látta a körvonalait. - Sokan vannak, ez igaz, de az egyetlen igazi fegyverforgató több fényévnyi távolságban itt áll előtted.

A gép jól karbantartott, fényes, luxuskényelemmel ellátott, a katonai leltárból hiányzó felderítőhajó volt. Leszállása és földet érése gondosan kidolgozott. Pontosan oda érkezett, ahol a Millennium Falcon landolt néhány nappal azelőtt. Magányos utasa kiszállt.

A férfi hajlékony és méltóságteljes volt, bár mozdulatai időnként megakadtak. Bár magas és karcsú volt, mégis erőteljesnek tűnt az alakja. Ruhái drágák és tökéletesek voltak, a legjobb anyagból készültek, de komornak hatottak - szürke nadrág, magas nyakú fehér ing, felette rövid, szürke dzseki. Hosszú fehér sálja, mely a nyakán volt megcsomózva, lágy redőkbe hullott, és fekete cipője ragyogott. Őszülő haját rövidre nyírva viselte, de bajusza hosszú volt, két végén apró aranygyöngyökkel, ami enyhén szólva pajkos benyomást keltett.

A városlakók köré gyűltek, ugyanúgy üdvözölték, mint a Falcon utasait. De volt valami az idegen kék, mereven néző szemeiben, valami átható és könyörtelen, ami óvatossá tette őket. Hamarosan tudomást szerzett a Falcon érkezéséről, és a történetről, hogy a bányatelep hajója elhurcolta. Megmutatták neki a helyet, ahol az űrhajót elpusztította az űruszály. Még az utcaseprők is óvakodtak a roncs darabjaitól, mert féltek a radioaktív hulladéktól.

Az idegen elküldte a városlakókat, és azok, látva pillantását, engedelmeskedtek. Óvatosan levette dzsekijét, és a hajójában felakasztotta. Dereka körül egy bonyolult megmunkálású fekete fegyvertartó övben lapult sugárvetője a jobb csípője felett.

Különböző érzékeny műszereket szedett elő a hajójából. Volt, amelyik hordozható hevederre volt erősítve, mások egy hosszú szondához rögzítve, a maradékot pedig egy precíziós távirányításos gömbbe helyezte el. Sálját meglazítva, nyugodtan átvizsgálta a terepet, gondosan ügyelve minden részletre.

Egy óra múlva vitte vissza felszerelését a hajójához, majd egy ronggyal letörölte a port fényes cipőjéről. Elégedett volt, hogy senki sem halt meg, mikor J’uoch űrhajóját felrobbantották. Újrakötötte a sálját, miközben a helyzetet elemezte.

Végül Gallandro felvette a dzsekijét és lezárta hajóját, majd a város felé vette az irányt. Hamarosan kósza híreket hallott a tónál történt eseményekről, az őslakók közötti csatáról. Nem sokat tudott meg az idegen emberekről, akik ott voltak; az egyedüli szemtanúk, Kasarax parti legénységének tagjai elbujdostak. Mégis hajlamos volt hitelt adni a történetnek. Összevágott Han Solo hihetetlen szerencséjével.

Nem, javította ki magát Gallandro. A „szerencse” szót Solo használná. Ő, Gallandro már régen nem hisz a misztikumban és a babonákban. Ez tette még idegesebbé. Látta, hogyan vágnak egybe a dolgok, melyek Han Solot mindig előreviszik.

Gallandro igyekezett bebizonyítani, hogy Solo nem más, mint aminek tűnik: egy pitiáner, jelentéktelen csempész. Az, hogy a párbajhős kétségkívül sokkal többet gondolt erre, mint Solo maga, számára ironikus szórakozás forrása volt. Munkáltatójának, a Szövetségi Szektor Fennhatóságának számtalan forrását felhasználva követte Solót és a vukit ilyen messzire, és egy kis szerencsével itt be is fejezheti a vadászatot.

TIZENKETTEDIK FEJEZET

- Van itt valami - mondta Han, miközben mereven nézett lézerpisztolya célkeresőjén keresztül a reggeli fényben. Nem vagyok benne biztos, de - gyere csak, Badure, nézd meg!

- Nekem úgy tűnik, mintha leszállópálya lenne - mondta Hasti.

- Csak azért, mert nagy, lapos, és űrhajók állnak rajta? - kérdezte Han maró gúnnyal. - Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket; mellesleg ráakadtunk ezekben a hegyekben az egyetlen használatban lévő légi járműtelepre.

Hátuk mögül erős fuvallat söpört át a keskeny völgyön a mező irányába. A térségben erős havazás volt; a sík terület távoli szélén egy élesen lejtő hómező indult lefelé a mélyföld felé.

Nincs rajta egyik térképen sem, amit valaha láttam - jelentette ki Badure, belebandzsítva a célkeresőbe.

- Az nem jelent semmit - felelte Han. A Tion Hegemónia feltérképező programja száznyolcvan évvel jár a valóság mögött, és ez az arány egyre romlik. Ezek a hegységek tele vannak féktelen természeti jelenségekkel és vihartevékenységgel. Egy térképészeti felderítőhajó nem biztos, hogy észrevette ezt a helyet. Még egy Alfa Csapat vagy egy teljes Béta Egység sem derítette volna fel…

Ezen gondolkozva Han az állát dörzsölgette, és érezte, hogy a szakálla kinőtt. Ő is, éppúgy, mint a többiek, nyúzott és sovány volt a gyaloglástól, jóné-hány kilót leadott. Az arcán lévő késvágás tűrhetően gyógyult, ahhoz képest, hogy még egy mentőládájuk sem volt.

- Badurénak igaza van - mondta Hasti, a térképleolvasót egész közel tartva az arcához. - Itt semmi sincs jelezve. És mit keres ez itt egyáltalán? Nézzétek, ketté kellett vágniuk azt a sziklát, hogy ezt itt megépítsék.

Han a mezőt fürkészte rendkívül éles látásával. A felvezető lámpák és a figyelmeztető fények sötétek voltak, ami érthető volt egy rejtett bázis esetében; de ezek nagyon elavult modelleknek tűntek. Több űrhajó méretű gép is kivehető volt, és öt ennél is nagyobb. Nehezen lehetett bármilyen részletet látni, mert a gépek farka és utánégető kamrája feléjük mutatott. Han ekkor vette észre, mi nyugtalanítja őt az egészben.

- Badure, ezeket a gépeket hátsó részükkel szélirányba állították le és pányvázták ki. Mivel a mezőn tartózkodó gépek is az általános aerodinamikai tervezési elvek szerint készültek, elhelyezésüknek a megfelelő módja az lett volna, ha orrukkal az uralkodó légáramlatok felé állítják le őket.

Badure leeresztette a célkeresőt, és átadta a lézerpisztolyt Hannák. - A szélirány állandó, legalábbis tegnap este óta. Vagy nem érdekli őket, milyen csetepaté lenne itt, ha kitörne egy vihar, vagy a vidék teljesen kihalt.

- Egy lelket sem láttunk odalent - mondta Hasti. Han Kukához fordult.

- Még mindig veszed azokat a jeleket?

- Igen, kapitány. Az a véleményem, hogy a tisztáson levő antennatoronyból erednek. Nagyon gyengék. Csak azért tudtam őket befogni, mert a csúcs, amit megmásztunk, a közvetlen vételi sávban volt.

Han és Kuka azért mentek fel arra a csúcsra - egy rettentő fárasztó gyalogtúrával, helyenként hegymászás keretében - mert Hannák gyanús volt ott valami. A bányatelepen Hasti és Badure kósza híreket hallott arról, hogy J’uoch és társai megerősítik a telep védelmét. Ehhez jött még Hasti testvére, Lanni feltűnő érdeklődése a hegyek iránt, Han ezért azt gondolta, hogy a hegyekben személyi érzékelők lehetnek elhelyezve, valamilyen módon a kinccsel összekötve. Ezt a lehetőséget figyelembe véve Han felvezényelte az eredménytelenül ellenkező munkadroidot a csúcsra, hogy megnézzék: most, hogy közelednek a mélyföld felé, tudnak-e valamiféle jelet fogni. Beépített parancsvevő készülékével Kuka az összes szokványos kalibrációt kipróbálta, és mikor azok nem jeleztek semmit, másokat próbált ki. Végül egy régen elavult jelet fogott, amelyre Han ráállt a durva keresővel. Ez a jel vezette őket ebbe a keskeny völgybe, és reggel kiderült, hogy ez nem más, mint egy leszállópálya, sziklák közé ékelve.

Már napok óta meneteltek, a hegyekben; a dalok és az emelkedett hangulat helyébe a sajgó lábak, túlhajtott szervomotorok, fájó izmok, és a csomaghordó szíjak által feldörzsölt vállak léptek. A Rudrig Egyetem fürdőjében tett látogatás Han számára úgy tűnt, mintha egy másik életálma lett volna. A térkép szerint hamarosan túljutnak a hegységeken.

Az a térkép lett felszerelésük legfontosabb darabja, mely alapján kiválaszthatták a legkönnyebb útvonalat. De így is számos helyen mászniuk kellett, ahol Skynx hirtelen nagy érték lett. A ruuriai meredek sziklafalakon tudott le- és felmászni, miközben tartotta a mászókötél egyik végét. Skynx nélkül, ezt Han tudta, még mindig valahol messze a hegyekben lennének. Élelmük megfogyatkozott, ahogy ezt előre sejtették. Szerencsére vizet találtak útjuk során.

De miután elhagyják a hegységet, még egy kiterjedt síkságon kell átkelniük, mielőtt elérnék a bányatelepet. Közös gondolat futott át a csoport tagjainak biológiai és szintetikus szinapszisain: egy hajó megszerzése, még egy atmoszférikus kisrepülőé is, véget vetne a gyaloglás fáradalmainak. Ráadásul a tisztáson nem csak közlekedési eszközt, hanem esetleg egyéb felszerelést is találhatnak.

- Lehet, hogy erre volt kíváncsi Lanni? - találgatta Badure hangosan.

- Meglátjuk - mormolta Han. Elrejtőztek néhány szikla mögé, a mezőtől egy kilométerre. - Csubi és én megyünk le elsőként. Ha a ”tiszta a levegő” jelzést adjuk, akkor gyertek le mindannyian! - Egy széles mozdulatot mutatott be, balról jobbra lendítve a karját. - De ha egy fél órán belül nem jelzünk, vagy bármilyen más jelzést küldünk, akkor tűnjetek el! írjatok le minket, és próbáljatok eljutni a bányatelepre, vagy vissza a városba, ha az tűnik jobbnak.

Han és Csubi elkezdték lepakolni plusz csomagjaikat.

- Nem vagyok biztos benne, hogy nem kellett volna-e inkább a városban maradnunk - mondta Hasti.

Han megpróbálta meggyőzni a lányt. - Biztos lennél benne, ha lehúztál volna már egy kis időt valami helyi börtönben, a követ mosva. Kész vagy, Csubi?

A vuki készen állt. Elindultak, fedezéktől fedezékig haladva. Mindketten megvárták a másik kézjelét, mielőtt mozdultak volna; számtalanszor csinálták már ezt így együtt.

Nem láttak őrszemet, őrjáratot, megfigyelőt, vagy más felügyeletet, amint közeledtek; de nem könnyebbültek meg. Mikor végül elérték a mező szélét, rövid, de heves tanácskozást tartottak pusztán kézjelekkel arról, hogy ki lépjen először a tisztásra. Mindegyikőjük ragaszkodott hozzá, hogy ő legyén az első. Han gyorsan véget vetett a vitának, mielőtt még elmérgesedett volna, azzal, hogy felemelkedett, és előlépett a rejtekül szolgáló szikla mögül.

Csubakka, szemeivel a terepet pásztázva, nyílpuskaszerű lézervetőjét felemelve és kibiztosítva, olyan helyzetet vett fel, melyből tüzelni tudott, hogy barátját fedezze. Han lassan mozgott a nyílt téren, lézerpisztolya készenlétben, idegei pattanásig feszültek.

Nem volt sem lövés, sem kiáltás - de még vészjelzés sem. A mező egyszerű, lapos terület volt - részben lágy talaj, részben köves, melyet a kinézetéből ítélve régen egyengettek el. Han kíváncsi volt, miért nem végzett az illető teljes munkát, és borította be formex-szel, vagy valami más burkolóanyaggal.

Nem látott semmiféle épületet, csak a primitív antennatornyot, a földből kiemelkedő tereppontokat, a földi irányító fénycsoportokat, és a területet megvilágító lámpákat. Körüljárt a tisztás szélén, figyelmeztetés nélkül be-beugorva a sziklák közé, hogy megbizonyosodjon róla, senki nem áll lesben ott.

Visszatért, és folytatta útját a leállított hajók felé. Mikor megbizonyosodott róla, hogy senki nem irányít rá ágyúcsövet, vagy rakétakilövőt valamelyik gépből, nyugodtan közeledett feléjük. Ám amikor elég közel ért ahhoz, hogy a részleteket is lássa, egy másodpercig meg sem tudott szólalni.

Micsoda trükk! - Hé, Csubi! Gyere ide!

A vuki azonnal a tisztáson termett, fegyverét feltartva rohant felé. Rohanása lassú ügetéssé szelídült, majd megállt, mikor meglátta, mire célzott Han az imént. Összezavarodott, mély hangot adott ki.

- Így van - helyeselt Han, az egyik hajó oldalára csappá öklével. Az engedett az ütésnek, és mélyen behorpadt. - Ezek nem valódiak.

Csubakka lassan sétált, vállára vetett fegyverével, és erőteljesen megragadta a következő hajó fedélzeti nyílását. Könnyedén leszakította; makett volt csupán, dekorációs kartonból és könnyű fémötvözetből. Oldalra hajította a fedélzeti bejáratot, és vuki szitkokat harsogott, míg behajolt a nyitott bejáraton. Fény szűrődött be a tiszta üveglapon, mely a pilótafülke szélvédőjét szimulálta. A hajóutánzat csillogó, áporodott szagú és üres volt.

Han, a hajókat és a tisztás egész elrendezését figyelve, zavarban volt. Azért pisztolyát a kezében tartotta. A makettek elnagyoltak voltak, de különleges figyelemmel készítették el a leszállószerkezet, a repülőgéptörzs, a hajtóművek, és a vezérlőpultok részleteit. Másolva voltak - legalábbis úgy gondolták, hogy másolva voltak - olyan modellekről, melyeket nem ismertek fel. Néhány műanyagkötéllel voltak rögzítve.

Han első gondolata az volt, hogy ez valami csalétek lehet, valami régi hadjárat netán védelmi rendszer része. De évek óta nem volt semmilyen szervezett felkelés Dellalton, vagy ebben az űrszektorban. Mi több, ez a hamis leszállópálya rengeteg karbantartást igényelt, hogy jelenlegi állapotát fenn tudják tartani. J’uoch trükkje lenne? Nem tűnt logikusnak.

Csubakka inkább az ösztöneire hallgatott. Az ő képzeletében ez a hely valami rosszindulatú hatalom képét idézte fel, ami a tisztást egyfajta csapdaként használja, mint szülőföldjén a fák alsó szintjein élő hálószövők. Idegesen pillantott körbe, bármikor készen a menekülésre, egyik mancsát Han vállára tette, ezzel ösztönözve barátját az indulásra. A pilóta elrántotta a mancs elől a vállát.

- Ne izgasd magad, rendben? Lehet itt még néhány dolog, amit használhatunk. Nézz körül gyorsan, míg én megvizsgálom azt az antennatornyot!

A vuki lelkesedés nélkül elcammogott. Gyorsan, alaposan átvizsgálta a környéket, de nem talált senkit, aki figyelte volna őket, sem lábnyomokat, vagy friss szagnyomokat.

Mikor Csubakka visszatért, Han felegyenesedett a torony műszerraktárának vizsgálatából.

- Valami ismeretlen kis erőmű működteti. Lehet, hogy tegnap kezdett adni, de az is lehet, hogy évek óta dolgozik. Leadtam a jelet a többieknek, hogy jöhetnek.

Csubakka szinte feljajdult. Semmi mást nem akart, csak végre elhagyni ezt a helyet. Han elvesztette a türelmét. - Csubi, elegem van ebből! Van itt vevőkészülék, amit az érzékelők felderítésére használhatunk, és kiismerhetjük J’uoch bányatelepét. Ez a dolog legalább egy napon át sugárzott; ha valaki ebben a szörnyűséges naprendszerben ide akarna jönni, már régen itt lehetne!

Ezért vált még kíváncsibbá az egész berendezésre, ezt be kellett ismernie; de nem említette, mert nem akarta toronymagas barátját még idegesebbé tenni.

Badure, Hasti, Skynx és Kuka hamarosan megjelentek, és végigpillantottak az ál-leszállópályán, meglepetésüknek és ámulatuknak adva hangot.

- Ez nem J’uoch mesterkedésének része, ebben biztos vagyok - mondta Hasti. Badure nem tett hozzá többet, de arckifejezése aggodalomról árulkodott. Skynx antennái kissé szabálytalanul lengedeztek, de Han ezt a ruuriai félénkségének tulajdonította.

- Minden rendben - mondta élénken a pilóta, - Ha gyorsan dolgozunk, egy órán belül eltűnhetünk innen. Kuka, azt akarom, hogy te és Max hozzatok rendbe néhány készüléket; Max egyik adapter karjának illeszkednie kellene. A többiek legyezőszerűen oszoljanak szét, és tartsák nyitva a szemüket. Hé, Skynx, jól vagy?

A kis ruuriai antennái most még kifejezettebben hullámoztak. Feje megingott egy pillanatra, aztán megrázta magát. - Igen, én… egy másodpercig valami furcsát érzékeltem, kapitány. Az utazás hatása, azt hiszem.

- Tarts ki, haver. - Végigcsinálod. Han elindult a munkadroiddal, míg a többiek szétszéledtek.

Ekkor pánikszerű visítást hallott, és amint megfordult, látta, hogy Skynx Összeesett, egy soklábú kupac látszott belőle, melynek antennái vibráltak.

- Maradjatok távol tőle! - kiáltotta Han. Hasti azonnal hátraugrott.

- Mi történt vele?

- Nem tudom, de velünk nem fog megtörténni! Túl kevés tény állt rendelkezésükre ahhoz, hogy pontosan el tudják dönteni, mi baja lehet; lehet betegség, de lehet, hogy valami, ami teljesen természetes az ő különös élettanában, talán a ruuriaiak fejlődési fázisainak egy része. De Han nem akarta a csoport többi élő tagját is veszélybe sodorni.

- Kuka, vedd őt fel; elvisszük innen. A többiek fedezzék.

Kört alkottak, fegyvereiket készenlétben tartva, miközben a munkadroid felemelte az elernyedt testet, és könnyedén tartotta ragyogó karjaiban. Han utasításokat osztott.

- Csubi, te menj elöl!

De amint elindultak, Han észrevette, hogy látása elhomályosul.

Erőteljesen előrehajtotta a fejét, ami segített ugyan, de valami vészhelyzetet érzékelve légzése meggyorsult, és szívverése is szaporább lett. Alig mentek újabb pár lépést, mikor Badure, repülős dzsekijének gallérját kinyitva, elmosódott hangon megszólalt:

- Bármi legyen is ez, én is elkaptam, Skynx-szel együtt.

A földre rogyott, anélkül, hogy bármi mást mondott volna, de szemei nyitva voltak, és légzése szabályos maradt.

Hasti odasietett hozzá, de ő is bizonytalanul állt már a lábán. Csubakka a mancsát akarta nyújtani, hogy segítsen neki, de Han megakadályozta, belemarkolva barátja irhájába, és visszahúzva őt.

- Ne, Csubi. El kell innen tűnnünk, mielőtt velünk is ugyanez történik. - Han tudta, hogy később visszajöhetnek és segíthetnek a többieknek, de ha ők is összeessenek, senki sem fog megmenekülni.

Han lábai minden figyelmeztetés nélkül meglódultak. A vuki, fújtatva, mint egy gőzgép, nyílpuskaszerű lézervetőjét fél kézben tartva, barátja után kapott. Úgy látszott, óriási ereje nagyobb ellenállást biztosított neki azzal a valamivel szemben, ami a többieket ledöntötte a lábukról. Tudta, hogy, el kell rohannia, mert Hannák igaza volt, hogy valakinek majd ki kell menekítenie a többieket. De a vuki erkölcskódex nem ismerte a cserbenhagyást. Barátját vonszolva szomorú morgást hallatott.

Csubakka a vállára vette barátja ernyedt testét. Han szemei nyitva voltak, de képtelen volt beszélni, és bugyután figyelte, amint a világ forog körülötte. Agyarait kivillantva a vuki egymás elé rakta széles lábait, így haladva célja felé. Hősies küzdelem után, mellyel majdnem a tisztás széléig jutott, Csubakka térdre esett, majdnem újra felküzdette magát, aztán előrebukott. Han zsibbadtságában is sajnálta, hogy nem tudta megmondani barátjának, milyen klassz menet volt.

Kuka most válsághelyzetbe került - minden jel arra mutatott, hogy a csoport tagjai megsérültek, vagy haldokolnak. Logikai alapáramkörei majdnem kiégtek, míg a megoldást jelentő cselekvéssort kidolgozna. Ekkor letette Skynxet, aki reflexszerűen labdává gömbölyödött. Kuka megkezdte a feladat végrehajtását, hogy Han Solót biztonságba helyezze. A pilóta volt, a droid meglátása szerint, a legalkalmasabb arra, hogy a többieknek segítsen, tehetsége, eszessége és makacssága révén.

Csubakka felbukása után Han olyan helyzetbe került, hogy látta, amint Kuka felé közeledik. Meg akarta mondani a droidnak, hogy helyette inkább Csubakkát vigye el, de nem tudott szavakat formálni. Han látóterébe hirtelen fantasztikus figurák tolultak szökdécselve, fickándozva, Kuka körül szaladgáltak, és mutogattak rá, érthetetlen nyelven beszélve hozzá. Fényes ruhákban voltak, melyek félig egyenruhának, félig maskarának tűntek, és fantasztikus fejdíszeket, gondosan megmunkált darabokat viseltek, melyek sisakként és maszkként egyaránt szolgáltak. Han még bódulatában is felismerte, hogy különféle fegyvereket cipeltek. Úgy vélte, emberek.

Rövid megbeszélés után az újonnan érkezettek elkezdték lökdösni, húzgálni és taszigálni a megzavarodott droidot, kiterelgetve Han látómezőjéből őt. A pilóta képtelen volt elfordítani a fejét, hogy követhesse az eseményeket.

Egy maszkos fej tolult elé, őt vizsgálgatta, de Han nem tudott hátrahúzódni. A gömb alakú maszk nagyon hasonlított egy magassági repülő vagy egy űrhajós sisakjára, de a műszerek nagy része, a nyomószelepek, az adóvevő, és a kapcsolók be voltak festve. A légcső és az energiaellátó vezetékek csak haszontalan csövek voltak, melyek ide-oda lengedeztek és hurkolódtak, ahogy a maszk mozgott. Egy férfi hangján értelmetlen szavak törtek elő tompán.

Han érezte, hogy felemelik, de olyan távolinak tűnt az egész, mintha nagy halom buborékon át érzékelte volna. Egy-egy felvillanó képből arra következtetett, hogy a többiekkel is ugyanez történik, kivéve Kukát, aki teljesen eltűnt.

Aztán meghatározhatatlan ideig tartó utazás következett. Az út lejtésétől, és a szállítók szeszélyétől függően hol a köves talajt, hol Dell alt kékesfehér napját, hol pedig társait látta, akiket a többi foglyul ejtő cipelt, aztán újra a talajt, minden átmenet nélkül.

Végül egy tátongó nyílást vett észre a talajon, egy földalatti barlangrendszer bejáratát, mely háromszor akkora volt, mint a Falcon fedélzeti bejárója. A nagy szikladarab, mely elfedte, hat vastag támasztékra volt helyezve. Ha leengedték volna, teljesen elrejtette volna a bejáratot, ezt Han tudta, mert ő maga is megvizsgálta korábban ezt a sziklát, mikor a környéket felderítette.

Széles, feltekert csövek tűntek elő a földfelszín alól. Pulzálásuk azt jelezte, hogy valamilyen gázt pumpálnak rajtuk keresztül, de Han nem fedezett fel semmilyen különös színt vagy szagot. így bénították meg őket; szédülve állapította meg, hogy a fantasztikus fejdíszek, amiket látott, légzőfiltereket, vagy lé-legeztetőket tartalmaztak.

Az őt cipelők a nyitott bejárat felé haladtak. Hirtelen sötétség vette körül. Vagy az öntudatlanságba sodródott időnként, vagy a földalatti rész világítása volt szaggatott; lehetetlen volt megmondani, melyik az igaz. Annyit tudott, hogy egyszer vagy kétszer látta a fényforrásokat: primitív világítópálcák íveltek az alagutak fölé, mint a nyom jelzőrakéták, lágy kék, zöld, és sárga színekben.

Számos szobán cipelték végig, melyek különböző rendeltetésűek voltak. Egyszer hallotta, hogy felnőtt emberek énekelnek, aztán gyerekek. Hallotta nehéz munkagépek zaját, turbinák zümmögését, és kapcsolópanelek csattanását, versenymotorok hangját, és a masszív energiagátak nyitásakor-zárásakor hallható, meg-megszakadó recsegést-ropogást. Számára furcsa ételszagokat érzett, és különböző emberek a jellegzetes testszagát.

Megpróbált összpontosítani, akár kiutat keresve kellemetlen helyzetéből, akár teljesen érzékelve utolsó pillanatait, de ehelyett passzivitásba süllyedt.

A bénulás csökkenésének első jele az volt, mikor egyszerűen lehajították egy hideg kőpadlóra; nem kiáltott fel, pedig közel volt hozzá. Fájt, ahol az ütés érte: válla, háta, feneke.

Hallotta, hogy valaki - úgy gondolta, Badure az - felnyög. Han megpróbált felülni. Nagy hiba volt; égő fájdalom hasított homlokába. Visszafeküdt, megtudva, mi váltotta ki Badure nyögését. Kezét a homlokára szorította, ez a mozdulat is már győzelem volt, és nyelvét körbefuttatta szájában, hogy ellenőrizze, tényleg tapló nőtt-e oda.

Hirtelen egy hatalmas, bozontos arc emelkedett fölé. Csubakka repülős dzsekijét megragadva, ülő helyzetbe hozta, és egy nagy kőhöz támasztotta barátját. Han bizonytalan keze automatikusan megindult pisztolytáskája felé, és azt üresnek találta. Ettől megrémült, de legalább felélénkült.

Mindkét kezét a fejéhez emelte, hogy szét ne pattanjon, úgy suttogta:

- Legjobb lesz, ha minél előbb elszökünk. Rúgd be az ajtót, és lépjünk le «- mondta elsőtisztjének.

Barátja undorodó mozdulattal horkantott, az ajtó felé mutatva. Han nagy erőfeszítéssel felnézett, ezzel apró csillagokat keltve életre látómezeje perifériáján.

Az ajtó alig volt észrevehető, egy téglalap alakú kő volt olyan szorosan beillesztve a falba, hogy egy hajszálnyi rés is alig látszott. Mindkét oldalán volt egy világító pálca, de a szoba többi része sötétbe borult. Han átkutatta ruháját - semmi szerszám, vagy fegyver, de még egy fogpiszkáló sem maradt nála.

Badurét és Hastit egymás mellé dobták le. Skynx még mindig labdává gömbölyödött, de Kukát sehol sem látták. A vuki talpra állította Hant, és a pilóta odament az egyik világító pálcához. Kihúzta a tartójából. A kis izzószál megtartott annyi energiát, hogy egy darabig Önállóan is működjön. Han távolabb sétált a kamrában, a fényforrást kezében hordozva körbe; társa követte, nagy ökleit készenlétbe helyezve.

- Mérjük fel, mekkora lehet ez a helyiség! - Han végre kapott annyi levegőt, hogy suttogni tudjon. A vuki felmordult. A kőmennyezet jóval a lámpa fénykörén kívül hajlott boltívbe. Han a lapos kőtömbök hosszú sorait pásztázta végig. Egy-egy tömb körülbelül mellig ért neki, kétszer olyan szélesek voltak, mint magasak. De nem látta a sorok végét.

Egy mögöttük felcsendülő hang mindkettőjüket ugrásra késztette.

- Hol vagyunk?

Hasti volt az, aki csak most tért magához annyira, hogy felálljon és kövesse őket. - És mik azok a dolgok? Polcok? Munkaasztalok?

- Kifutópályák? - tette hozzá Han, és arca megrándult a fejébe hasító fájdalomtól. - Levélnehezékek? Ki tudja? Vizsgáljuk át ennek a gránitcsarnoknak a többi részét is!

A mozgás legalább segít legyőzni a bénulást - gondolta Han. Legjobb, ha a többieket most nem hagyom pihenni.

De az óriási szobát átvizsgálva - mely méretre és. alakra akkora volt, mint egy közepes űrhajóhangár - nem találtak több ajtót, vagy bármi más érdekeset, csak a hatalmas teret, kőlapokkal körül rakottan.

Valószínűleg az egész hegy üres - gyanította Han, lehalkítva a hangját. - De nem értem, hogy tudták ezt megcsinálni azok az ugrándozó, féleszű szerzetek, akiket mi láttunk.

Visszaindultak az ajtó felé.

Csubakka mély hangon szólalt meg.

Han lefordította. - Azt mondja, milyen száraz itt a levegő. Azt várnánk, hogy nyirkos legyen idelent, már csak a kicsapódás miatt is. - Lépteik csattogtak és visszhangzottak.

Ekkorra Badure már felült, és Skynx is kitekeredett. Egymást félbeszakítva, és egymás szavába vágva beszélték meg a puszta tényeket.

- Mit fognak csinálni velünk? - kérdezte Skynx, nem titkolva remegését.

- Ki tudja? - felelt Han. - De elvitték Kukát és Maxot. Remélem a két fiú nem fúrófejként és övcsatként fejezi be a pályafutását. - Most már sajnálta, hogy ő és Csubakka meggyalázták a leszállópályán levő maketteket, és kíváncsi volt, hogy vajon ez-e az általános eljárás a vandálokkal szemben. Eszébe jutott az Úszó Shazeen megjegyzése, miszerint kevés utazó jut át a hegységen.

- Különben még nem öltek meg; ez az egy dolog a javunkra szól, igaz? - Skynx nem tűnt elégedettnek.

- Szomjas vagyok - jelentette ki Hasti - és éhes, mint egy vuki.

- Hívom a szobaszervizt - ajánlotta Han. - Pácolt galambhúst négy személyre, és néhány palack hűtött Tiil-Piilt. Feldíszítjük a helységet, míg benne tartózkodunk.

A lány felfortyant. - A robotinast kellene hívnod, Solo, és belepakolnod magad; úgy nézel ki, mint egy sugárhajtásos gyümölcsfacsaró, nyolcnapi munka után!

Han szórakozottan nézett rá, szenvedő mosolyt küldve felé. Aztán sóhajtott, és leült, hátát az egyik kőlapnak vetve. Csubakka Han mellé ereszkedett.

- Hé, haver; az őrszem előremegy a középső játékosodnál levő réshez, hat nyert játszmáig játszunk!

Csubakka összpontosított, maga elé képzelte a játékasztalt, amin a Falcon fedélzetén küzdöttek egykor. Komputer segédlet nélkül sokkal nehezebb és bonyolultabb volt játszani, de így gyorsabban telt az idő.

Hasti a helység egyetlen ajtajához ment, és megállt előtte; Han felnézett, és látta, hogy vállai remegnek, éppúgy, mint a világító pálca, amit a kezében tartott. A férfi felállt és odament, hogy megvigasztalja. Azt hitte, hogy a lány sír, de ő félreütötte a kezét, és Han ekkor vette észre, hogy a lány mérgében remeg.

A lány minden figyelmeztetés nélkül nekirohant az ajtónak, hozzávágva a világító pálcát. Szilánkokra tört, szikraeső és lángoló törmelék hullott a földre. A világító pálca csonkjával püfölte a kőtömböt, rugdosva, és szabad kezével csapkodva, átkokat kiáltozva, melyeket valaha a Tion Hegemónia bányatelepein és gyárvilágaiban tanult.

Han és Badure akkor mentek oda hozzá, mikor már úgy tűnt, hogy a legrosszabb perióduson túljutott. - Senki sem zárhat be engem egy ócska hegy gyomrába, hogy megrohadjak! - visította. A viharvert csonkkal támadott a két férfira, akik jobbnak látták visszavonulni, mint harcba bocsátkozni vele. - A kincs egy része az enyém, és jobb lesz, ha senki nem próbál az utamba állni!

Dohogva, kimerülve csoszogott oda, ahol a vuki ült. Csubakka kíváncsian figyelte az eseményeket. Hasti eldobta a világító pálca csonkját, és leült a Millennium Falcon elsőtisztje melle.

Han éppen megjegyzést akart tenni a lány borzasztó kapzsiságára, mikor a Skynx fuvolájából felhangzó glissando töltötte be a helységet.

A ruuriai még mindig magán cipelte hangszereit. Teste középső részén voltak összegyűjtve, gyapjas bundája elrejtette őket, mikor összegömbölyödött. Feltűnés nélkül felhangolta mindet, feledve jelenlegi rossz hangulatát, letelepedett a földre, ahol Hasti és Csubakka ült.

Han odament hallgatni a zenét, Badure pedig az ajtónál maradt, hogy a megmaradt világítópálcával megvizsgálja. A félhomályban Skynx egy emlékezetébe gyakran visszatérő dallamot játszott, telve vágyakozással és magánnyal. Han ledobta magát Hasti mellékes együtt hallgatták. A zene furcsán csengett az óriási térségben.

Skynx megpihent.

- Tudjátok, ez a dal a szülőföldemről szól. A címe: A meleg, rózsaszín Z’gag partján. A visszahúzódás idején szokták játszani, amikor a ciklus arra megérett lárvái bebábozódnak. Ugyanekkor az előző ciklus bábjai felnyílnak, a színes-szárnyúak előbújnak, és elkezdik kiválasztani rovarhormonjaikat, melyek odacsalják a párjukat. A levegő édes és könnyű; csupa vidámság.

Nagy, gömb alakú érzelem-izzadmány jelent meg mindkét vörös összetett szem sarkában. - Ez a kaland tanulságos volt, de legnagyobb része nem több, mint veszély és nehézség, távol az otthontól. Ha egyszer újra visszatérhetnék a Z’gag partjára, sosem hagynám el többé! - Folytatta a szomorú dallamot.

Hasti, üres tekintettel bámulva a sötétségbe, zilált volt, de még így is vonzónak tűnt, majdnem olyan csinos volt, mint mikor köpenyt öltött, és kicsinosította magát a Falcon fedélzetén. Han vigyázva átölelte, és a lány nekidőlt, alig véve észre a férfit.

- Ne add fel, amíg egy csepp esély van - bátorította Solo csendesen.

Hasti erőltetett mosollyal fordult felé, piszkos ujjaival végigsimítva a férfi borostás állát, nyomon követve a még be nem forradt sebhelyet az arcán. - Tudod, ez már haladás, Solo. Most nem Penge vagy, nem olyan sima modorú és nemtörődöm.

A férfi felé hajolt, és a lány nem fordult el. Han megcsókolta Hastit. Kérdés, hogy ki volt jobban meglepve. Anélkül, hogy elváltak volna egymástól, kényelmesebb testhelyzetben folytatták az ölelkezést, komoly figyelmet szentelve a csóknak. Skynx muzsikája elandalította őket.

Végűi Hasti kiszabadította magát.

- Han, ó, én… hagyd abba, kérlek, elég! - A férfi zavartan visszavonult. - A legutolsó dolog lenne, amit kívánnék, hogy veled összejöjjek.

Han megbántva kérdezte:

- Mi bajod velem?

- Először is, te átgázolsz az embereken, és soha semmit nem veszel komolyan. Az egész életed átvicceled, arcodon azzal a bárgyú vigyorral, olyan biztos vagy magadban, hogy szeretnék néha egy követ vágni a...

A lány kartávolságnyira állt a férfitól. - Solo, a nővérem, Lanni örökölte apánk Repülős Engedélyét, így neki pilóta státusza volt itt, a Tionon. De nekem minden munkát el kellett vállalnom, amit kaptam. Ebédlői kisegítő, szobalány, kórházi ápoló; mindent csináltam a táborokban, bányákban, gyárakban. Egész életemben a hozzád hasonlók vettek körül. Az egész egy nagy kacagás, ha akarod, elbűvölöd az emberekét nappal, aztán másnap tovább állsz, és sosem nézel vissza. Han, nincsenek emberek az életedben.

A férfi ellenkezett: - Csubi…

- A barátod - vágott közbe a lány, - de ő egy vuki. Aztán ott van az a géppáros, Kuka és Max, és a hon-szeretett hajód, de mi többiek csak átmeneti rakomány vagyunk. Hol vannak az emberek, Han?

Han elkezdte megvédeni magát, de nagyon feldúlta, amit a lány mondott. Csubakka izgatott lett, és elfelejtette következő lépését a képzeletbeli játékasztalon.

- Biztos vagyok benne, hogy megvadítod a kikötőszéli lányokat, Solo; Úgy nézel ki, mint aki épp most lépett elő egy holofilmből. De én nem közülük való vagyok; sosem voltam, és sosem leszek az!

Kicsit meglágyult. - Én sem különbözöm Skynx-től. A szülőföldemen van egy kis darab föld, ami valaha a szüléimé volt. Meg fogom kapni a részem a kincsből, erre*esküszöm, és vissza fogom vásárolni, ha az egész bolygót kell is megszereznem. Otthont építek, és Badure gondját viselem, mert ő gondoskodott Lanniról és rólam. Saját dolgaim lesznek, és saját életem lesz. Ha találkozom az igazi férfival, akkor megosztom vele, de ha nem, akkor egyedül fogok élni. Solo, egy űrhajóban háziasszonykodni nem épp a vágyálmom! - Elhúzódott Hantol, és Badurehoz csatlakozott, ujjaival összekócolódott vörös hajába túrva.

Skynx befejezte a szomorú dalt, aztán leengedte a fuvolát. - Azt kívánom, bárcsak még egyszer láthatnám a szülőföldemet, a színes-szárnyúakkal és hormonjaikkal telt levegőt, és hallhatnám udvarlásuk hangjait. Te mit kívánsz, Solo kapitány?

Hiányérzettel telve bámulva Hasti után, Han megvonta a vállát - Erősebb hormonokat.

Skynx ekkor kezdett bele. Hullámzó oldalakkal kuncogni kezdett, a görcsös kacagás ruuriai módján, csipogó hangokat hallatva, míg kacagása a tetőfokára hágott. Csubakka hosszan elbődült jókedvében, hatalmas mancsával a combját verdeste, sörénye rázkódott. Ekkor Han is rákezdett bánatosan kuncogni. Kinyújtotta a kezét, és meglökte Skynxet; a ruuriai a hátára gurult, vihogva, és rövid végtagjaival a levegőben kalimpálva. Baduréból és Hastiböl is kitört a nevetés, a lány elkeseredetten rázta a fejét, megértve a tréfát. Csubakka, könnyes kék szemekkel, vállon veregette Hant, amitől a pilóta oldalra borult, alig tudva lélegzetet venni a nevetéstől

A nagy hahotázás közepén kitárult az ajtó.

Kuka lépett be, és az ajtó bezárult, mielőtt bármelyikük mozdulni tudott volna. A következő pillanatban a droid köré gyűltek, egymást taszigálva könyökükkel, egymás szavába vágva kérdezgették Kukát, minél többet akarva tudni helyzetükről.

Néhány másodperc múlva Badure túlkiabált mindenkit. Lecsendesedtek, belátva, hogy az idős ember ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, melyeket ők is megfogalmazlak. - Mi történt? Kik azok az emberek? Mit akarnak tőlünk?

Kuka azokat a furcsán emberi, szerény hangokat adta ki, melyekkel egy kényes témát közelített meg.

- Ez itt egy meglehetősen meglepő történet. Kicsit bonyolult. Tudják, réges-régen…

- Gyerünk, Kuka! - kiáltott rá Hant félbeszakítva a kibernetikus szónoklatot. - Mit akarnak csinálni velünk?

A droid hangja kétségbeesettnek tűnt. - Tudom, hogy hihetetlennek tűnik ezen a napon és ebben a korban, uram, de ha nem csinálunk valamit, önök valamennyien, öö, emberáldozatokká válnak…

TIZENHARMADIK FEJEZET

- Ezek szerint - mondta Skynx reménykedve - csak az emberekről van szó?

- Nem egészen - ismerte be Kuka. - Nem egészen tudják, mi is lehet Ön és Csubakka elsőtiszt, de úgy döntöttek, nem veszíthetnek semmit azzal, ha mindenkit feláldoznak. Most vitatják meg a teendőket.

A vuki elbődült, Skynx vörös szemei elkerekedtek.

- Kuka, kik ezek az emberek? - tudakolta Han.

- Ők Túlélőknek hívják magukat, uram. A jel, amit fogtunk, egy segélykérés volt. Arra várnak, hogy rájuk találjanak. Mikor kérdeztem tőlük, miért nem mennek be egyszerűen a városba, nagyon nyugtalanok és izgatottak lettek; óriási gyűlöletet táplálnak a többi dellalti iránt. Úgy vettem észre, hogy ez az ellenségeskedés valami módon a vallásukkal függ össze. Különösképpen elszigetelődtek.

- Hogy sikerült mindezt megtudnod? - érdeklődött Badure. - Szabvány-nyelvet beszélnek?

- Nem, uram - felelte a droid. - Olyan nyelvjárást beszélnek, ami a Régi Köztársaság kialakulása előtt volt uralkodó az űrnek ebben a szektorában. Skynx anyaga között volt egy szalag, amire ez a nyelv volt rögzítve, és Kék Max más információkkal együtt ezt is elraktározta. Természetesen nem fedtem fel, hogy Max létezik; ő magas frekvenciájú jelekre fordította nekem, és én folytattam a párbeszédet.

Egy pre-köztársasági kultúra - tűnődött Skynx, feledve ijedtségét.

- - Abbahagynád? - rivallt rá Hasti, aztán újra Kukához fordult. - Mi ez az egész az emberáldozattal? Miért éppen minket?

- Mert azt várják, hogy rájuk találjanak - mondta a droid. - Meg vannak győződve, hogy egy élet kioltása fokozza adásuk hatékonyságát.

- És épp mi botlottunk beléjük. Biztos, hogy az adásuk erősségét hatalmas energiával fogjuk fokozni - tűnődött Han, azokra az emberekre gondolva, mind ezekben a hegyekben tűntek el. - Mikor lesz a nagy búcsúztatás?

- Ma, késő este, uram; van valami köze a csillagokhoz, és nagy ünnepség keretében hajtják végre.

Már csak egy adunk marad - gondolta Hah, aztán így szólt: - Azt hiszem minden jóra fordul.

Fogvatartóik nem pazaroltak rájuk élelmet vagy vizet. Ezt Han fennhangon sérelmezte, megjegyezve, hogy milyen alsóbb osztálybeli szerzetek Kezei közé kerültek. De arra még rengeteg idejük volt, hogy Kukát kikérdezzék.

A hegyben rejtőző alagútrendszer valóban hatalmas komplexum volt, bár jelenleg Kuka szerint nem több, mint száz ember élt itt bonyolult családi-klán rendszerben. Arra a kérdésre, hogy őt miért választották teljesen külön a többiektől, Kuka csak annyit tudott mondani, hogy úgy tűnt, a Túlélők megértették, mi is az a gépember, és félelemmel teli tisztelet övezte őket. Hajthatatlanok voltak az emberáldozattal kapcsolatban, de arra hajlottak, hogy teljesítsék Kuka kérését, és engedjék, hogy meglátogassa barátait.

Az emberáldozat részleteit illetően Kuka sokkal kevesebbet tudott. A ceremóniához szükséges tárgyakat és felszereléseket már a felszínre szállították, legalábbis ezt mondták; az áldozatot a makettekkel teli leszállópályán fogják bemutatni. Bár a droidnak nem sikerült megtudnia, hol lehetnek az elkobzott fegyverek, a foglyok úgy döntöttek, hogy bármilyen szökési kísérlet sikerének nagyobb az esélye, ha a felszínen hajtják végre. Han elmondta a tervét a többieknek, bár az még elég kiforratlan volt.

- Sok mozzanat van, ami nem biztos, hogy bejön - ellenkezett Hasti.

Han egyetértett - De a legrosszabb az lenne, ha feláldoznának minket, és másként az fog történni. Mennyi időnk van még az est leszálltáig?

A lány megnézte csukló-kronométerét; még jó-néhány óra volt hátra. Elhatározták, hogy lepihennek. Csubakka odavakkantotta legújabb lépését Hannák, amit a képzeletbeli játéktáblán tett, aztán leült szundikálni. Badure hasonlóan cselekedett.

Han mogorván tekintett a vukira, akinek ez a lépése teljesen szokatlan volt. - Csak azért, mert kivégeznek minket, most vakmerő játékba kezdtél? - A vuki egy önelégült vigyorral kivillantotta a fogait.

Úgy tűnt, Skynx elmélyült párbeszédbe elegyedett Kukával, a Túlélők nehezen érthető dialektusát beszélve. Hasti félrevonult, hogy a saját gondolataiba merülhessen, és Han úgy döntött, hogy most nem háborgatja. Nagyon szerette volna, ha azonnal akad valami tevékenység, amivel a csoport tagjai leköthetik magukat, hogy elűzzék sötét gondolataikat. De mivel semmi ilyen nem akadt, visszavonult, hogy a - számára - legnehezebb tevékenységet végezze, vagyis várakozzon.

Az ajtó nyílása Hant szörnyű alomból ébresztette, mely tele volt idegen lényekről szóló víziókkal, akik borzasztó dolgokat műveltek a Millennium Falconnon.

Aztán hirtelen extravagáns ruhákba öltözött Túlélők özönlöttek a csendes helységbe, kezükben világító pálcák és fegyverek; teljesen értelmetlennek tűnt az ellenállás. Fegyvereik elbűvölően sokfélék voltak: ősi sugárvetők, melyek energiaellátását háton cipelt nehéz telepek szolgáltatták, antik szilárd-töltetű tűzfegyverek, számtalan rugós szigonypuska, olyanok, amiket a tóparti emberek használtak. Amitől Han a leginkább félt, hogy a Túlélők újra használni fogják az altatógázt, ezzel eleve megakadályozva bármiféle akciót a foglyok részéről. Szerencsére ez nem következett be. Ettől máris könnyebben lélegzett; semmi kedve nem volt passzívan befejezni az életét.

A Túlélők utasításokat kiáltozva, mutogatva terelték ki foglyaikat a cellából. Elő- és utóvédet alkotva, fegyvereiket kibiztosították, kizárva ezzel minden lehetőségét a szökésnek. Csubakka mérgesen felmordult, és majdnem szembeszállt az egyik Túlélővel, aki szigonypuskájával megbökte a vukit, ezzel ösztönözve őt gyorsabb tempóra. Han megfékezte barátját; az összes többi Túlélő kartávolságon kívül Volt, és nem volt hova rejtőzni a kőfolyosókon. Nem volt más választásuk, mint a parancs szerint menni előre.

Han ez alkalommal sokkal tisztábban látta a föld alatti alagútrendszert. A folyosók, ugyanúgy, mint a cella, amiben tartották őket, gondosan és precízen kivitelezett volt, és futásuk vonala egy szervezett, központi tervbe illeszkedett. Falaik, padlójuk, és mennyezetük támasztékként szolgáltak. Melegíthető kőlapok szolgáltatták a fűtést, de Han nem látott semmiféle párátlanító készüléket, pedig biztos volt benne, hogy létezik. Minden berendezés egy jóval magasabb szintű technológiára utalt; mint amit a Túlélők képesnek látszottak használni. Han fogadni mert volna, hogy ezek a szökdécselő primitívek az egyszerű karbantartási munkákat gépies megszokásból végzik, és hogy az eredeti építők tudása réges-rég elveszett.

Most először látott sisak nélküli Túlélőket. Beltenyésztett emberek voltak, akik eltekintve egy szokatlan számban megjelenő veleszületett fejlődési rendellenességtől, nem voltak különlegesek. A foglyok meleg, jól megvilágított hidropónikus helyiségeken haladtak keresztül. A bennük lévő világító pálcák és melegítő kőlapok láttán Han kíváncsi lett, milyen energiaforrásról működhetnek; valami ősi típus lehet, vélte, talán atomreaktor.

Badure gondolatai is az övéhez hasonlóak voltak.

- Visszafejlődés - mondta az idős férfi..- Lehet, hogy az alapokat még hajótörött felfedezők, vagy az első telepesek fektették le.

- Ez még nem magyarázná érthetetlen félelmüket a többi dellaltival szemben - vetette közbe Skynx.

- Biztosan gondosan kidolgozott óvintézkedéseket kellett tenniük, hogy mindeddig nem fedezték fel őket, még ebben az elhagyatott…

Elhallgatott, mikor egy Túlélő sugárvetője végével kiszúrta a sorból, és dühét egyértelműen a tudomására hozta kézjelekkel. A párbeszédet abbahagyták. Han látta, hogy Kukának igaza volt; az alagútrendszert nyilvánvalóan sokkal több személyre tervezték, mint ahányan most laktak benne. Néhány szakaszon a fűtés és a fény ki volt kapcsolva, vagy takarékossági okokból, vagy csak egyszerűen felmondták a szolgálatot.

Egy szoba előtt haladtak el, melyből furcsa, ritmikus hangok szűrődtek ki. Egy pillanatra, míg pont az ajtóval egy vonalba került, Han bepillantást nyert a szoba belsejébe.

Színes fények villództak a sötétben, lenyűgöző kavargást és mintázatot vetítve a falakra és a mennyezetre. Valaki a Túlélők nyelvén énekelt; a dal aláfestéseként egy ultrahangos szintetizátor lüktetett, inkább érzékelhető volt, mint hallható.

Han egy pillanatra megállt, és most gyorsan kellett lépkednie, hogy ne lökdössék oldalba a szigonypuskával, közben gondolkozott: - Hipnotikus emlékkép bevésés! Durva módszer, de teljesen hatásos, ha elég korán kezdik. Szerencsétlen fickók! Ez sok mindent megmagyaráz…

Aztán hideg éjszakai levegőt éreztek az arcukon, és leheletük kikristályosodott előttük. Egy másik ajtón át hagyták el a Túlélők alagútrendszerét, mint amin levitték őket.

A modellekkel zsúfolt leszállópálya egészen másképp hatott éjjel, mint napvilágnál; most egy barbár ceremónia helyszíne volt. A csillagok és Della két holdja beragyogták az égboltot; világító pálcák és sugárlámpások világították be az egész területet. Fényük a repülőgép utánzatok oldalairól visszaverődött. A rituális tisztás szélén, ahonnan a meredek havas lejtő a lenti völgy felé indult, egy hatalmas, piramis alakú ketrecet emeltek, melyet darabonként összehordott rudakból állítottak össze. Ajtaja vastag, tömör lemez volt, közepén zárral, mely belülről nem volt hozzáférhető.

A piramis mellett kör alakú fémlemez csillogott, Han magasságánál szélesebb átmérőjű, egy keretről lógott lefelé, mintha óriási gong lenne. Ismeretlen típusú betűk voltak belevésve, csiga alakzatok és négyzetek váltakoztak pontokkal és képjelekkel.

Beljebb, a fénykör közepe felé, egy széles fémasztal állt, valami orvosi laboratórium tartozéka lehetett réges-régen. Mellette voltak felhalmozva a foglyok fegyverei és egyéb eszközei. Az asztalt megpillantva azonnal beléjük nyilallt: ez egy áldozati oltár.

Han kész lett volna ott és akkor egy kicsit megállítani az időt. A piramis alakú ketrecet szorosan rögzítették a sziklához, olyan erősen, hogy még Csubakka izmai sem tudták volna legyőzni. De a Túlélők már végigcsinálták néhányszor ezt a procedúrát. Résen voltak, és óvatosak. Fegyvereiket tüzelésre készen tartották. Han észrevette, hogy a fegyverek csőtorkolatai és a szigonypuskák a foglyok lábaira irányultak. Ha a kiszemelt áldozatok bármilyen rossz mozdulatot tettek volna, a Túlélők lőttek volna, és még így sem lettek volna megfosztva a rituálétól.

Ez eltántorította a pilótát mindenféle hírtelen cselekvéstől. Volt még egy esély arra, hogy terve működni fog, feltéve, hogy Kuka és Max elég rugalmasak, és alkalmazkodnak az újonnan előállt körülményekhez. A droid külön volt választva tőlük, - elvegyülve fogvatartóik között, ahogyan Han utasította.

A többi foglyot a ketrechez lökdöstek, bevezetve őket a kör alakú ajtón, mely olajozott sarokvasakon szélesre tárult előttük. Han eltökéltségének minden porcikáját igénybe vette, hogy belépjen a piramisba; mikor belül volt, csak állt, és nézte a közelben lévő Túlélők készülődését.

A furcsa emberek legszebb ruháikba öltöztek. Most, hogy egy kicsit többet tudott már róluk, Han felismerte a Túlélők felszerelésének javát. Egy sugárvetős gyalogos egyenruhája, egy rovarszemes öltözék valószínűleg generációról generációra szállt. Űrhajósruha beszélő-rostélya bontakozott ki a sisakutánzatra festett pontszerű tépőfogakból. A kommunikációs antennákat és az adásvezérlőket csiszolt fémtüskék és agancsok reprezentálták. A háton hordott tartályok és a kézitáskák szimbolikus jelekkel és mozaikokkal voltak díszítve, a töltényövekről fétis-szobrok, amulettek, és mindenféle varázseszközök lógtak.

A Túlélők forogtak, pörögtek, szökdécseltek, és hangszereiken fuvoláztak, kézi harangokat és dobokat szólaltattak meg. Közülük kettő párnázott fakalapácsokkal ütötte a hatalmas fémkereket, a gongütések oda-vissza visszhangzottak a völgyön keresztül.

A foglyok megérkezésével az események peregni kezdtek. Egy férfi mászott fel az oltár mellett felállított emelvényre. A tömeg elcsendesedett.

A férfi kitüntetésekkel és zsinórokkal teleaggatott egyenruhát viselt; nadrágján vékony aranyszegély. Kalapot viselt, mely meglehetősen kicsi volt rá, katonai karimáján ötvösmunka csillogott, egy széles, villogó medalion. Két segéd egy kis állványt helyezett mellé az emelvényre. Vastag, kör alakú, átlátszó anyagból készült, tányér méretű lemez volt benne.

- Egy hajónapló lemeze! - kiáltott fel Skynx. A többiek egymás szavába vágva kérdezték, hogy biztos-e ebben. - Igen, igen; tudjátok, láttam már egyet-kettőt. De a Ranroon Királynőjéé a kincseskamrákban van, nem igaz? Akkor ez mi?

Senki nem tudott felelni, Az emelvényen álló ember a tömeget szórakoztatta, hangos frázisokat kiáltozva, melyet ők visszhangoztak, tapsolva, fütyülve, lábaikkal toporzékolva. A lámpások villogó fényei még ősibbé varázsolták a helyszínt.

- Azt mondja, hogy ők jó és hálás emberek, az erre vonatkozó bizonyíték ott van mellette az emelvényen, és hogy a Hadvezetőség nem fog róluk megfeledkezni - fordította Skynx.

Han elcsodálkozott. - Te érted ezt a zagyvaságot?

- Én is úgy tanultam, ahogy Kuka, az adatrögzítő lemezekről: ez egy pre-köztársasági dialektus. Lehetséges, hogy ezek olyan régóta vannak itt, kapitány?

- Kérdezd a Kereskedelmi Kamarát. Most miről beszél?

- Azt mondta, hogy ő a Megbízott Parancsnok. És valamit a közeledő hatalmas csapatokról; a megmenekülés, amit ígértek nekik, hamarosan eljön. Most valamit a nemzedékek állhatatosságáról mond, és arról, hogy a Hadvezetőség megmenti őket. A tömeg azt kántálja, hogy ”Meg fogjuk kapni a jelet”.

Egy befejező szónoklattal a Megbízott Parancsnok a piramis alakú ketrecre mutatott. Mostanáig Kuka oldalra húzódva álldogált, szürke ruhás, maszkos Túlélőkkel körülvéve, akik a gépek karbantartásával megbízott technikusok leszármazottai voltak, és most énekeltek és imákat hadartak a droidnak.

De most Kuka kitört a gyűrűből, és kihasználva a többiek meglepődéséből fakadó előnyét, gyorsan haladt előre. Szembefordult a tömeggel, és megállt, háttal a piramis ajtajának. A Túlélők, akik már épp el akarták kapni első áldozatukat, hogy ”adásba vigyék”, haboztak, még mindig félelemmel vegyes tiszteletet érezve az automata iránt. A droid ugyan nem tudott fegyvert szerezni, ahogy azt Han határozatlan terve alapján megbeszélték, de úgy érezte, nem várhat tovább, cselekednie kell. Az események sodrában Hanban felmerült a kérdés, vajon honnan ered a Túlélők tisztelete a gépemberekkel szemben. Lehetséges, hogy soha nem járt még ezekben a hegyekben semmiféle droid, vagy robot?

A Megbízott Parancsnok követőit buzdította. Kuka fotoreceptorai vörösen fénylettek az éjszakában. A droid lassan kinyitotta mellkaslemezeit. Kék Max, akit a munkadroid alaposan felkészített, aktiválta saját fotoreceptorát, és a tömeget pásztázta. Han hallotta, ahogy a Túlélők visszafojtották lélegzetüket.

Max az optikai pásztázásról holovetítő üzemmódra kapcsolt. Fénytölcsér pattant elő belőle; egy kép lebegett a levegőben, melyet Skynx kazettáiról másolt át, Xim despota jelképe, a vigyorgó halálfej, csillagfénnyel mindkét fekete szemgödörben. A szalagokról rögzített szöveg a Túlélők nyelvén tört elő, a gépember vontatott hangján.

A tömeg hátrahúzódott, sokan hüvelykujjukkal mutogattak Kukára, hogy elűzzék az ördögöt. Max további képeket vetített, melyeket a Skynx által összeállított információkból szerzett: ősrégi harci űrszekerek raja, amint a csillagok felé repülnek; egy ragyogó ütközet, eredeti méretekben, robbanó rakétákkal, világító lövegekkel, és lézerszondákkal; harci lobogók vonultak fel előttük, rég elfelejtett egységek színeivel. A droid titokban egész idő alatt a piramis alakú ketrec ajtaja felé araszolt. Míg a tömeg figyelmét lekötötte Max előadása, Kuka a háta mögött az ajtó zárját feszegette.

Az egybegyűlt Túlélők épp akkor sikoltottak fel, mikor Kukának sikerült a makacs reteszt kinyitnia. Kék Max a harci robot fejpáncéljának hologramját vetítette, amit Skyrix a Millennium Falcon fedélzetére hozott. Max megtartotta a képet, kihasználva a tömeg reakcióját, körbe forgatta, hogy minden oldalról láthassák. A Túlélők egymás között élénken fecsegtek, meghátrálva a félelmetes holokísértet elől. Kuka ellépett a ketrec ajtaja elől.

Max elkezdte futtatni a többi képi információt, melyeket Xim harci robotjairól elraktározott. Vázlatok, kézikönyv-kivonatok, felvételek a nehézkes harci gépezetekről csata közben, közelképek a szerkezeti részletekről, és teljes életnagyságú felvételek. Eközben Kuka lassan haladt előre. A tömeg lépesről lépésre nyílt meg előtte, szemlátomást hipnotizálta őket, amit Max vetített. Az izgalom és a gyenge fény miatt senki sem vette észre, hogy a ketrec ajtaja kinyílt.

- Nem valószínű, hogy még sokáig fel tudja tartani őket - suttogta Han. Kuka már-már a Túlélők gyűrűjének a közepén volt.

- Ideje, hogy ugorjunk - mondta Badure.

Han egyetértett. - Igyekezzetek a tisztás szélére. Senki sem áll meg, hogy a másiknak segítsen, megértettétek?

Hasti, Badure, sőt még Skynx is bólintott. Fegyvertelenül nem tudtak mást tenni, mint elszaladni a Túlélők elől. Mindenki a saját életéért felelős; öngyilkosság lenne, ha valaki megállna azért, hogy a másiknak segítsen, és nem is várható ez el senkitől.

Han lassan kitárta az ajtót, és kilépett. A Túlélők még mindig Kukával voltak elfoglalva, kiáltoztak és mutogattak. A Megbízott Parancsnok elhagyta az emelvényt, hogy megpróbáljon Kukához férkőzni, áttörve magát a tömegen, de nem tudta magát keresztülverekedni saját emberein. Han várt, míg a többiek is felálltak.

Csubakka kicsusszant az ajtón, és eltűnt, mint az árnyék. Badure nem mozgott olyan fürgén, mint Hasti. Skynx is kijött, és azonnal a tisztás széle felé vette az irányt. Olyan alacsonyan, a földhöz közel mozgott, hogy majdnem lehetetlen volt észrevenni. A ruuriai nem állt meg pihenni, és nem nézett hátra; teljes mértékben követte Han utasításait, elsajátítva néhány, egy kalandornak feltétlenül szükséges fogást. Han még körbepillantott a ketrecben, hogy a hátramaradókat is összeszedje. Majdnem felbotlott Hastiben. - Hol van Badure? - szájával hangtalanul formálta a szavakat.

Először nem vették észre, de aztán meglátták az öregembert, amint hanyagul sétált a tömeg széle mentén, az elhagyatott oltár irányába, ahol a fegyverek voltak. Senki nem figyelt rá; mindenkit lenyűgözött Max hologramja a harci robotról, amint menetel, fegyverekkel tüzel, és gyalogsági alapkiképzésen vesz részt.

- A fegyverekért megy - suttogta Han. Csubakka, aki szintén megállt, velük együtt figyelte az öregembert.

- Nem tudunk most segíteni neki; akár sikerül neki, akár nem. A tisztás szélén várunk rá, ameddig tudunk. Nem tudta eldönteni, örül-e annak, hogy Badure megpróbálja visszaszerezni a fegyvereket; meztelennek és sebezhetőnek érezte magát lézerpisztolya nélkül, és elkeseredett volt, mert az idős férfi az életét kockáztatta.

Egy Túlélő őrszem épp ekkor lépett elő a sötétből, és majdnem megbotlott Skynx-ben. A ruuriai félelmében csicseregni kezdett, és hátrálni kezdett. Az őr szemei kidülledtek meglepetésében, amint meglátta a gyapjas, soklábú szerzetet, aztán esetlenül a vállán levő lángpisztolyhoz kapott, és riadót kiáltott.

Egy szőrös kar nyúlt ki, és a fegyvert kicsavarta a kezéből. Csubakka ökle lesújtott, és az őr a levegőbe emelkedett, majd mereven elnyúlt a leszállópálya talaján, bal lába még rándult egyet.

A tömeg szélén álló emberek hallották az őr kiáltását, és most megismételték a riadót. Fejek fordultak feléjük; a kiáltást egy pillanat alatt sok hang vette át. Han rohant, kezében a harang alakú lángpisztollyal, és széles, vízszintes körív mentén lengette maga előtt. Narancssárga tűzcsóva lövellt ki a tömeg feje fölé. A Túlélők a földre vetették magukat, megragadták fegyvereiket, és egymásnak ellentmondó utasításokat kiáltoztak egymásnak. Han hallotta, amint a Megbízott Parancsnok rikoltozott, eredménytelenül próbálva meg rendet teremteni a káoszban.

Badure, az oltárhoz érve, kikerült a tömeg látóteréből. Átvetette vállán Csubakka nyílpuskaszerű lézervetőjét, és lőszerrel teli töltényövét, és fegyvereket kezdett az övébe dugdosni.

Most már a tisztáson keresztül lőtték őket. - El az útból! - kiáltotta Han, könyökével maga mögé utasítva Csubakkát. Lassan hátrált, fedezve Badure visszavonulását, színlelt támadást indítva. A lángcsóvát saját maga és a Túlélők tömege közötti földsávra irányítva meghiúsította a tervüket, és időnként a fejtik felé főtt lángnyalábbal arra kényszerítette őket, hogy hajtsák le a fejüket. Egy nyomjelző rakéta csapódott be a fűbe, egy vagy két méterre jobbra tőle, és a halvány részecskesugár alig vétette el a fejét.

A menekülőknek nagy szükségük lett volna fedezékre, de a tisztásnak ez a része nyílt volt, nem szolgált semmiféle fedezékkel. Csubakka, hirtelen ötlettől vezérelve, a gonghoz rohant, majd hát- és karizmait megfeszítve leemelte azt az alátámasztó kampókról, szélesre tárt karjaival megragadta a gong hátára forrasztott fogantyúkat.

A tűzharcban golyók, sugarak, tűzcsóvák szelték a levegőt. A Túlélők lövései pontosak voltak, bár nem voltak hozzászokva az ilyen valódi ütközetekhez. Amint Badure, mélyen meghajolva igyekezett vissza társaihoz, a tömeg észrevette. Valaki rálőtt egy régi rakétapisztollyal, egy csomó követ verve fel az útjába eső ösvényen. Kétségbeesetten megpróbált irányt változtatni, de elvesztette az egyensúlyát, és a Túlélők lövéseinek középpontjába került.

Csubakka Han elé tette a gongot a földre, így a többiek is menedéket találtak mögötte. Szilárd töltetű, és energiafegyverek csapódtak be, és kaptak gellert róla; bármiből is készült a gong, nagyon tartós anyag lehetett.

Han továbbra is tüzelt a Túlélőkre, hogy megakadályozza őket a Badure elleni támadás intenzitásának növelésében. Meggondolatlanul pazarolta a lángpisztoly lőszerét, és tudta, hogy hamarosan védtelen lesz. Badurenak gondot okozott, hogy felálljon. A túlélők terve az volt, hogy módszeresen belövik a célpontot, de az öregember amennyire tőle tellett viszonozta a tüzet.

Én figyel meztettem - gondolta Han. Megmentette az életem, vagy sem, itt most mindenki önmagáért küzd. Ennek ellenére gondban volt, hogy elhitesse önmagával ezt a gondolatot.

Aztán a döntést más hozta meg. Fülsiketítő vuki harci kiáltást hallatva Csubakka lendült előre, magasra tartva a gongot, hogy védelmezze magát. Han hátranézett, és látta, hogy Hasti és Skynx őt figyelik.

Úgy gondolta, hogy a lány biztosan odaszaladna, hogy segítsen Badurenak, ha ő nem teszi meg.

- Ne csak álljatok ott - mondta mogorván. - Fedezzetek! A lányt a tisztás széle felé taszította, ő pedig az ellenkező irányba indult, rohanás közben erősen tüzelve, amint cikk-cakk vonalban a vuki után futott.

- Te őrült szőrösképű! - mordult elsőtisztjére, amikor utolérte. - Mit csinálsz, megint megjátszod a kapitányt?

Csubakka egy pillanatra abbahagyta a manőverezést a gonggal, és egy ideges, magyarázkodó morgást hallatott.

- Életmentés? - tört ki Han, gyors mozdulattal félrerántva barátját egy pár gyors lövés elől - és ki fizeti meg, ha elveszíted a miénket?

De a tüzelést egy pillanatra sem hagyta abba. Az erőlködő, gongot cipelő vuki mögött szökkent ide-oda, annak fedezékéből mindkét oldalon leadva egykét lövést. Lángnyelvek világították be a terepet, a levegőben füst terjengett, és a tűzharctól volt forró. A lángpisztoly lövései egyre energiaszegényebbek voltak, és hatótávolsága is csökkent.

A tisztás egy körülírt darabját feldúlta és felszaggatta a csata, de végül elérték Baduret, aki a földhöz simulva egy pár hosszú csövű energiapisztolyból adott le lövéseket. Csubakka az öregember és a becsapódó lövések közé helyezte a gongot. Han leadta az utolsó remegő sorozatot a lángpisztolyból, aztán félredobta, - Most megy az utolsó busz, korvettkapitány.

- Csak az odaútra kérek jegyet - zihálta Badure, hozzátéve - örülök, hogy meg tudtátok csinálni, fiúk.

Han kihúzta saját lézerpisztolyát Badure övéből, és hirtelen visszatért önbizalma. Kilépett a fedezékből, mélyen lelapulva, és megeresztett egy gyors sorozatot. Két Túlélő céllövő, akik éppen gondosan céloztak egy nehéz részecskesugárzóval, kétfelé zuhantak, sebeikből füst szállt fej.

Han visszahúzódott, várt egy kicsit, aztán újra előlépett, a gongnak ugyanazon az oldalán, kicselezve ezzel azokat, akik az ellenkező oldalon várták, hogy feltűnjön. Lövése újabb két ellenséget terített le a rendezetlen tűzvonalból. De Túlélő oldalvédeket vettek észre a felvillanó fényekben, melyek mindkét oldalon igyekeztek elvágni visszavonulásuk útját.

- Ugorjunk! - kiáltotta Han.

Csubakka, még mindig kezében tartva a gongot, hátrálni kezdett a tisztás széle felé, miközben Badure és Han a- tőlük telhető legintenzívebb tüzelésbe kezdett, visszaszorítva ezzel a feléjük szemből közeledő Túlélőket, és feltartóztatva az oldalvédet. Energiafegyvereik bevilágították az éjszakát, melyre válaszként golyók, sugárnyalábok, tűsugarak, szigonyok, részecskesugarak és tűznyalábok záporoztak. Han időnként segítette a vuki előrehaladását egy-egy jól irányzott taszítással.

Valaki közeledett feléjük. Badure már majdnem rálőtt az árnyalakra, de Han félreütötte az energia-pisztolyt. - Kuka! Itt vagyunk!

A droidnak valahogy sikerült a gong fedezékébe jutnia; lépésről lépésre vonultak vissza. Az antennatoronynál guggoló Túlélő oldalvédeknek már majdnem sikerült sortűz alá venniük őket. Badure mindkét hosszúcsövű fegyverét magasra tartotta, és egymás után tüzelt velük az oldalvédekre. Férfiak buktak fel, az elektromos szerkezet rövidre záródott; az antennatorony energiaellátó rendszere egy örvénylő energiafelhő kíséretében kisült, a torony eldőlt, lövedékek gomolygó füstjétől övezve. Rázuhant az emelvényre, és az emelvény, a keret és a hajónapló diszkje mind a tűz martalékává vált.

Han hallotta, hogy a nevén szólítják. Skynx és Hasti hasaltak a tisztás szélén. A többiek tüzelve és kúszva-mászva csatlakoztak hozzájuk.

- Nem tudunk lejutni azon a hómezőn; túlságosan meredek - jelentette ki Hasti - és még Csubakka sem képes lecipelni azt a gongot. Tökéletes célpontok lennénk ott.

Han leadott még néhány lövést, eltűnődve a lány érvelésén, és választási lehetőségeik hiányán. Ekkor Csubakka, hogy megmentse a helyzetet, egy gyors tervet vakkantott oda neki.

- Barátom, te őrült vagy - méltatlankodott Han, nem minden elismerés nélkül. De ő sem látott más kiutat. - Mi tart még vissza minkét?

Közelebb húzódott a többiekhez és elmagyarázta a tervet. Gyorsan kellett felkészülni, így nem volt idejük félni, vagy kétségeket támasztani.

Aztán Han elkiáltotta magát. - Csubi, indulj) A vuki a tisztás széléig hátrált, megpördült, és lefektette a domború gongot. Domború felszíne a kemény, jeges hóba nyomódott. Han dühödten tüzelt.

Badure ügyetlenül huppant a gongra, és megragadott egy fogantyút. Kuka a karima ellenkező oldalára mászott, szervó-fogóit a következő két fogantyúra zárta. Skynx felszállt, szorosan feltekeredett a droid nyakára, antennái vibráltak. Hasti Badure mellett rögzítette magát, és Csubakkának széles lábát a hóban kellett megvetnie, hogy a gong te ne csússzon,

Han még mindig állt, erős tűz alatt tartva az, ellenséget. - Én szállok be utoljára! - kiáltotta.

Csubakka nem pazarolta az időt vitatkozásra; kinyújtotta hosszú karját, és felkapta barátját, mint egy gyereket, majd ő is felugrott a gongra. A Túlélők oldalvédjének lövései cikáztak a fejük felett. A vuki lendülete és súlya nagy kezdősebességet adott nekik.

A gong egyre gyorsult pörögve és csúszva, amint a jeges lejtőn siklott lefelé. Csubakka fejét felemelte és lelkesedésében egy ködkürt hangjára emlékeztető bődülést hallatott, melyhez Skynx egy ”Wee-ee hee-ee!”-t tett hozzá.

Á gong forgott és bal oldalra billent, amint a habon suhant. Csubakka az ellenkező oldalra tette át súlyát, néhány másodpercig a gong a gerincén pattogott, úgy siklottak lefelé, majd egy kiemelkedő kis sziklának ütődtek.

A levegőbe röpültek, kezükkel kapaszkodót kerestek, de alig tudtak a fedélzeten maradni; ha akkor leestek volna a gongról és az út hátralevő részén nélküle csúsztak volna, akkor a jégbordák súlyos sérüléseket okoztak volna, és a kemény sziklákon csontjuk törött volna.

Egy újabb lélegzetelállító zökkenéshez érkeztek. Mindenkinek csodával határos módon sikerült megkapaszkodnia az ugráló, csörömpölő gongon. Han megragadta Hastit, aki míg Badurenak segített, majdnem saját kapaszkodóját veszítette el. A Falcon kapitánya szabad kezével átkarolta a lány derekát, míg ő Badure repülős dzsekijét ragadta meg. Badure folytatva a kört, lábait Csubakka köré zárta, így segítve a vukit az irányításban, melyet a fogantyúkra gyakorolt nyomással és húzással ért el. Csubakka a többiekhez hasonlóan alig látott. Óriási sebességük a jeges levegőn keresztül mindannyiuk szemébe fájdalmas könnyeket csalt, és megdermesztette a bőrüket.

Egy hirtelen oldalra hajlással a vukinak sikerült egy hatalmas követ kikerülnie, mely darabokra zúzta volna őket, de ezalatt elvesztette az egyensúlyát. Kuka gyorsan elforgatta középső torziós egységét, és lábait a Falcon elsőtisztjének lábai köré fonta.

Badure szintén tartotta Csubakkát, szabad kezével segítve a vukit, hogy az visszaszerezze az egyensúlyát. De eközben majdnem elhagyta Csubakka nyílpuskaszerű lézervetőjét és töltényövét. Felkiáltott, de a szél rögtön elnyelte a hangját. Hant lefoglalta, hogy egy fogantyúba kapaszkodjon, és Hastit tartsa, a lány meg Baduret, míg Badure és Kuka Csubakkát tartották a fedélzeten. Ugyanakkor a vuki minden figyelmét annak szentelte, amit csak a legnevetségesebb módon lehet irányításnak” nevezni.

Ekkor Skynx látva, hogy ő képes egyedül cselekedni, eleresztette a droid nyakát, csak utolsó pár végtagjával kapaszkodott. Azonnal kicsapódott, mint egy ostor, végtagjai a levegőben kalimpáltak. Épp amikor Badure erőfeszítései, hogy a nyílpuskaszerű lézervetőt megtartsa, elbuktak, Skynx elég közel került, hogy megragadja a fegyvert, de azonnal az ellenkező irányba repült, mivel a gong újra irányt változtatott.

A kis ruuriai most egyetlen támaszán, Kukán csüngött, legalsó végtagjainak ujjaival, melyekkel bizonytalanul lógott a droid vállpáncélján. De eltökélten fogta a fegyvert és a lőszert, tudva, hogy nagy szükségük lehet rájuk, és senki nem tudja őket megszerezni, ha őneki nem sikerül. A gong minden egyes ütődésekor és pörgésekor Skynx érezte, hogy fogása lazul, de határozottan ölelte magához zsákmányát. Lépésről lépésre sikerült a többi végtagjával is megkapaszkodnia. Csubakka elég kétbalkezesnek ítélte, és arrébb csúsztatta a lábát annyira, amennyire csak tudta, így Skynxnjek sikerült két pár végtagját a vuki vastag térdéhez erősítenie.

Őrült fejesugrásuk legmeredekebb részén voltak, vágtattak át a hómezőn, jégbordákon pattogva, és a felszín mélyedésein áttörve. Han jónéhányszor látott különböző színárnyalatú energianyalábokat becsapódni a hóba, de mindig tőlük távol. Ahogy a célpontok távolodnak, egyre gyorsabbnak és elszántabbnak kell lennünk. Han kitartóan kapaszkodott, ujjai, fülei és arca megdermedt a hidegtől, szemeiből állandóan folytak a könnyek. - Lecsúsznak az ujjaim! - kiáltotta Hasti leplezetlen félelemmel. - Nem érzem őket.

Han a teljes hiábavalóság érzésével tudta, hogy keveset tud segíteni rajta. Olyan szorosan tartotta a lányt, ahogy csak tudta, remélve, hogy fagyott ujjai megtartják.

Badure felkiáltott.

- Csökken a sebességünk!

Csubakka felszabadult örömmel elbődült. Hasti félig sírt, félig nevetett. A gong egy lágyabb lejtésű szakaszhoz ért a havas lejtő lábához közel, és pillanatról pillanatra veszített sebességéből. A huppanások és ütközések kevésbé veszélyesekké váltak, a pörgés már kevésbé volt kifejezett. Másodperceken belül megálltak.

- Kiváló munka, Csubakka Elsőtiszt! - mondta Kuka, mikor hirtelen a gong pereme egy sziklatömbnek ütközött, mely a levegőbe emelte, mint egy ugró-rámpa. Megfagyott kezek, szervó-fogók, ruuriai ujjak és vuki lábujjak, mindannyian elvesztették a végső küzdelmet. A gong megszabadult tőlük. Emberi testek, a cső alakú Skynx, a bőgő Csubakka, és a ragyogó Kuka különböző irányokba repültek a levegőben, cigánykereket hányva, bukfencezve, gurulva és - lepottyanva.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Han a szél zúgásán át is hallotta a szervomotorok jajongását. Onnan, ahol feküdt - túlnyomórészt egy hóbucka alá temetve, melyet lassulása közben hányt fel - látta Kukát, amint hassal felfelé egy hó dűnén feküdt. A droid mellkasán kinyíltak az oldallemezek.

Kék Max géphangja tört elő.

- Hé, mozgás, fiúk, nem vagyunk még biztonságban!

Han mellett megmozdult valami, aztán felállt. Csubakka jelent meg, havat köpve, és borsos megjegyzéseket morogva a parányi komputermodulnak.

- Igaza van - nyögte Han a barátjának. Feltámaszkodott bizonytalan karjaira, és fenézett a lejtőre, közben azt latolgatta, vajon tényleg le fog esni a feje, vagy csak úgy érzi. A Túlélők ide-oda mozgó fénynyalábbal pásztázták a havas lejtőt. Korábbi fogvatartóik most vad üldözésbe kezdtek.

- Nincs vesztegetni való időnk, emberek! Mindenki talpra! Han egy pillanatig még bukdácsolt a hóban, aztán talpra állt, és elkezdte kezeit egymáshoz verdesni, hogy visszatérjen beléjük az élet.

Hasti is küzdött, hogy fel tudjon állni. Han megfogta a kezét, és felsegítette. A lány odaszaladt, hogy megnézze, mi történt Badureval. Csubakka visszaszerezte nyílpuskaszerű sugárvetőjét és töltényövét Skynxtől, akit kiásott a hóból. A vuki elmorogta háláját, és megveregette, megsimogatta a ruuriai gyapjas hátát, így fejezve ki köszönetét.

Hasti dörzsölgette Badure kezeit és csuklóit, így próbált meg életet verni bele. Han is odament segíteni, és látta, hogy az öregember orrának hegye, és arca foltokban elfehéredett.

- Meg fog fagyni. Gyerünk, öreg Harcos, ideje, hogy olajra lépjünk. Álló helyzetbe húzták a férfit. Közben Csubakka segítségével Kuka is újra talpon állt.

Az indulás előtti létszámellenőrzésnél vette észre Han, hogy Skynx a gong fölé hajol, mely domborulatával felfelé, kupolaszerűén esett a hóba. A ruuriai percekig vizsgálgatta a csigavonalból álló mintázatot az ősi fémdarabon, nehezen tájékozódva a holdak és csillagok fényében. Mikor Han hívta, az akadémikus visszakiáltott neki.

- Azt hiszem, jobb lenne, ha előbb megnézné ezt, kapitány.

Mindannyian köré gyűltek. Apró ujjaival tapogatta a domborított betűket. - Azt hittem, megfejtettem ezeket a jeleket, mikor először láttam ezt a tárgyat, de túlságosan siettem, és nem vizsgáltam meg alaposan. Ezek mind - a bevésett jelek betűcsoportokat jelöltek - technikai jegyzetek és operációs utasítások, Nyomás kiegyenlítődéssel és az ajtó rögzítésével kapcsolatos teendők leírása.

- Akkor ez egy fedélzeti bejárat ajtaja - összegezte Badure, akinek hangját tompította, hogy kezeivel elfedte arcát és orrát, hogy felengedjenek. - Valamiféle díszes felszínű, légzáras fedélzeti ajtó, egy jó nagy darab.

Skynx helyeselt.

- Különös, és meglehetősen meredek megállapítás, de ez az igazság. Azok a nagyobb betűk ott középen a hajó nevét jelölik.

Vörös szemei kidülledtek, mikor felnézett.

- A Ranroon Királynője!

A hangzavar közepén - melyben emberi, nonhumán, és elektronikus hangok keveredtek - Han csak állt, és elképzelte az temérdek világból felhalmozott kincset. Bár fázott, majdnem teljesen ki volt merülve, és rettenetesen éhes volt, hirtelen úgy érezte, határtalan energiával töltődött fel, és óriási kedve támadt élni, és igényt tartani a Királynő vagyonára.

Ekkor valami félbeszakította őket. Han gondolatait, és a Skynx felfedezése nyomán kialakult zavaros párbeszédeket hirtelen egy hosszú dallam vágta ketté, mely egy vadászkürtből, vagy valami más jelző eszközből jött.

Mindannyian gyorsan indulásra készen álltak. Az üldöző Túlélők oszlopának pásztázó fényei már a lejtő aljához közeledtek. Bármelyikük kiesett volna

a sorból, ha az őt tartó ember elvétette volna a lépést a csalóka hómezőn, és legurultak volna a lejtőn.

Han vezetésével a menekülők köteléket alkottak, amennyire tudták, egymást segítve. Szerencsére a hó nem volt túl mély. Marékszámra szedték a havat, és felolvasztották a szájukban, hogy pótolják a fogságukban elszenvedett vízhiányt. Kesztyűbe bújtatott kezeit összeveregetve, Han összegezte, mit jelenthet a fedélzeti ajtó felbukkanása. Vajon a Túlélők őrzik-e Xim kincsét az alagútrendszerükben? És mi történt a Ranroon Királynőjével!

Hasti utolérte őt a nehezen mozgó menetben. - Solo, gondolkoztam egy kicsit. A mögöttünk jövők nem csak azért fújják a kürtöket, hogy hallják a visszhangot, és tudassák velünk, hogy a nyomunkban vannak. Azt hiszem, járőreik vannak a környéken, és azokat értesítik, hogy elénk kerüljenek.

A férfi megállt, és kigúnyolta önmagát, amiért ő csak a kinccsel volt elfoglalva. Hasti a többieknek is elismételte okfejtését.

- Nem vagyunk már messze a hóhatártól - nézett körül Badure. - Talán az a felségterületük határa.

Han megrázta a fejét. - Tönkretettük a vallási ünnepüket, és néhányukat a másvilágra küldtük. A vérre jönnek, és nem fognak megállni csak azért, mert vége a hónak. Jobb lenne, ha valami kedvezőbb alakzatot vennénk fel. Csubi, menj előre, és nézz körül!

A vuki csendesen lépkedett; a hideg és a hó nem zavarta. Vastag bundájától védve előretört, az egyre nagyobb számban megjelenő sziklatömbök és vándorkövek fedezékét kihasználva. A többiek sokkal lassabban követték, nélkülözve gigantikus, védelmező erejét.

De néhány perc elteltével a vuki visszatért, és többieket egy különösen nagy sziklatömb mögé terelte, majd gyors jelekkel elmesélte Hannák, hogy mit látott/

- Vannak még többen is, akik erre tartanak - fordította Han. - Csubi úgy gondolja, itt megbújhatunk, és bevárhatjuk őket. Ha elmentek, akkor folytathatjuk utunkat. Maradjon mindenki csendben.

Nyomasztó perceken át vártak, erőfeszítéseket téve, hogy ne csapjanak zajt, és ne mocorogjanak, nehogy elárulják magukat. Han lassan elfordította a fejét, hogy megnézze, mit csinálnak a Túlélők. A fények már a lejtő lankás részén villództak, és legyező-szerűén kutatták a talajt.

Egy halk hangot hallottak, egy kődarab elmozdulását és a jég megroppanását. Izmaik megfeszültek. Egy lopakodó alakot vettek észre, amint fedezéket keres. A közeledő Túlélőnek nem volt jelmeze, de csuklyát és vastag ruhát viselt. A felderítő lassan forgatta a fejét, menet közben alaposan átvizsgálva a terepet. Pár pillanattal később egy másik őrszem tűnt fel, a völgyben távolabb, párhuzamos út-” vonalon haladva az előzővel.

Han azt gondolta, megértette a taktikájukat. A völgy innentől kezdett szélesedni, és az a néhány őrszem távolabb már nem fogja tudni megállítani a menekülőket. Az őrszemek óvatosan haladtak tovább. Mikor már jó messzire voltak a menekülőktől, Han - keze érintésével figyelmeztetve társait, és diktálva az ütemet - kicsusszant a szikla mögül. Kuka testének szervomotorjai halkan zümmögtek, de Han számára elviselhetetlenül hangosnak tűntek. Csak remélni tudta, hogy a szél nem viszi el a hangot és az egyéb zajokat az éjszakába.

Útjuk a következő fél kilométeren a sziklák között vezetett, maguk mögött hagyták a hómezőt, és Han már épp azt hitte, hogy megmenekültek, mikor egy sárga hősugár csapott elő az éjszakából. Kukától két méterre, egy sziklába csapódott, szikrákat és olvadt ásványdarabokat szórva szét.

Hirtelen elfelejtették a hideget, a reszketést, a megfagyott lábakat. Mindenki fedezékbe vonult. Hasti előhúzta kézifegyverét, hogy viszonozza a lövést, de Han azt suttogta: - Ne lőj! A villanás alapján be tudja mérni a helyzeted. Látta valaki, hogy honnan jött a lövés?

Senki sem látta.

- Akkor üljünk csendben. Ha újra tüzel, elkapjuk. Célozzatok a sugár eredő pontjára!

- Solo, nincs időnk itt üldögélni - kiáltotta Hasti fülsértő hangon.

- Akkor kezdjünk alagutat ásni - javasolta Han.

De ehelyett tapogatózni kezdett, talált egy követ, mely pont a talpa alá illett, és eldobta. A kő zörögve gurult a sziklákon. Egy másik izzó fénykéve villant fel a völgy árnyékos oldala felől. Han azonnal tüzelni kezdett és szünet nélkül lőtt. A többiek, akik lassabbak voltak Hannál, bekapcsolódtak a harcba és az iménti felvillanás felé tüzeltek sugárvetővel, energiapisztollyal, és nyílpuskaszerű sugárvetővel.

- Abbahagyni! - parancsolta Han. - Azt hiszem, eltaláltuk.

- Továbbmegyünk? - kérdezte Badure.

Han nem gondolta, hogy a lövések fényét és hangját még hátul a lejtőn is észreveszik.

- Még ne. Biztosnak kell lennünk abban, hogy nem támadnak hátba. Különben is valami fémet láttam megcsillanni ott, ahonnan a lövések jöttek. Lehet, hogy van ott valami jármű, vagy utánpótlás készlet

Megborzongott a hegy felől fújó széltől.

- A helyzetünk reménytelen.

- Valakinek felderítést kell végeznie - jelentette ki Skynx és már el is tűnt a sziklák között. Éppen csak az antennáját lehetett látni. Még figyelmeztetnem kell őt az ilyen hősködések miatt, gondolta Han, még nem tudja, mit és hogyan. Hogy megtörje a feszült csendet, odasuttogta Badurenak: - Látod, mi történt? Először te kimész és kockáztatod a bőrödet, hogy visszaszerezd a fegyvereinket és most Skynx úgy véli, hogy ő a hős katona. Az öregember halkan kuncogott: - Jól jöttek a fegyverek, mi? Azonkívül, ez Csubakkának lehetőséget adott, hogy törlessze az adósságot az élete megmentéséért. Han pislogott.

- Így igaz. Hé, hogy érted azt, hogy Csubakka? Ketten mentünk vissza érted! - Badure csak nevetett.

Skynx éppen akkor kezdett el izgatottan kiabálni.

- Erre, kapitány! - Csúszkálva, botladozva siettek, de ügyeltek, hogy ne csapjanak zajt. Egy kiugró szikla mögött mentek, hogy bármikor lebukhassanak mögé. A sötét tájból csak Skynx hangja hallatszott.

- Egy világító pálcát találtam, Solo kapitány. Egy kicsit erősebbre veszem. Halvány fény világította meg a ruuriai arcát.

Egy mély, széles barlangot talált, amely ameddig beláttak, mélyen bevezetett. Az egyetlen őrszemet a lövések egyike ölhette meg és élettelen teste teljes hosszában elterült a földön, de Skynx nem ezért volt izgatott, hanem azért, amire az őr vigyázott.

- Nézzétek, egy teherszállító! - Han megfogta a világító pálcát. - Valamiféle légitutaj. - Han bemászott a lapos aljú légi jármű pilótafülkéjébe.

- Úgy látszik ezt már kiszuperálták, egy csomó kiégett alkatrész hever a padlón, és a vezérlőasztal mozdulatlan.

Felvillantotta a világító pálcát. Még két légitutaj volt a közelben, amelyekből minden elérhető részt kirámoltak, hogy az első hajót üzemképessé tegyék. Han megmozdította a tutajt körülvevő korlátot és a jármű enyhén megemelkedett.

Megpöccintette az indítógombot, a fedélzeti lámpák kigyulladtak.

- Ugorjatok be, emelkedünk. - Sietve engedelmeskedtek és behúzták a fejüket, nehogy beleverjék a barlang mennyezetébe. Beszállás közben már fél lábbal a hajón állva Badure megtorpant.

- Mi volt ez?

Mindnyájan hallották a hirtelen támadt zűrzavart és a fegyverek ropogását.

- A nyomunkban vannak - válaszolta Han - nincs idő jegyváltásra gyerekek, kapaszkodjatok.

Han nekifeszült az indító szerkezetnek és a legnagyobb sebességre kapcsolt. A légitutaj kilőtt a barlangból és közben majdnem elveszítették Kukát, aki épp akkor szállt be. Badure és Csubakka visszahúzta a fedélzetre.

A Túlélők közelebb voltak, mint Han gondolta; már körülvették a barlangot és kezdtek benyomulni. A tutaj nyöszörgő motorral szállt ki a barlangból egészen alacsonyan repülve. Egy-két Túlélő, aki nem veszítette el lélekjelenlétét, a hajó után lőtt; de a többiek dermedten álltak vagy búvóhelyet kerestek a fejük fölött elhúzó tutaj elől. Néhány lövés egészen pontos volt, és Hasti is kilőtt néhány sorozatot vaktában, hogy a Túlélőket a földre kényszerítse: A tutaj sebesen száguldva leírt egy kört és a völgy felé vette az irányt,

- És most hová, emberek? - kérdezte Han mosolyogva.

- Csak kapcsold be a hősugárzót - ordította Hasti.

A völgy kiszélesedett, azután egy nyílt síkság következett, amelyet rövidre nyírt, vékonyszálú, borostyánsárga fű borított. A légitutaj irányító szerkezete igen kezdetleges volt. Han beállította az útirányt. J’uoch bányatelepe felé. Mivel nem akarta használni a hajó lámpáit, csökkentette a sebességet és a szélvédőn át mereven bámulta az utat; szerencsére tiszta éjszaka volt.

A hajó kavarta szél kifújta a meleget a fűtőrácsok közül. Hasti felfedezett egy összehajtogatott ponyvát a raktér alján az egyik sarokban. Hirtelen megállt és odaszólt a többieknek:

- Nézzétek, mi van itt a fedélzeten.

Han a vezetésre figyelt, és nem tudott odanézni, de Csubakka, aki közvetlenül mellette ült, a pilótaülés háttámlája felett hátranyúlt, hogy odahúzza a vitorlavásznat. Gondosan a vászonhoz rögzítve aprólékosan elkészített műanyag szálak voltak, hogy borostyánsárga fűnek látsszanak, mint amilyenek dellalti mezők. Jól álcázott borítás volt.

- Ez a gép repülés érzékelővel is fel van szerelve - jegyezte meg Han - Szinte lehetetlen kiszúrni elsőosztályú felszerelés nélkül. És a barlang elég nagy volt ahhoz, hogy még több ilyen hajó elférjen benne. Csak az a kérdés, hogy egy csapat primitív lény, mint a Túlélők egy olyan elmaradott bolygón, mint a Dellalt, hogy tudták ezt megcsinálni.

Han enyhén lassított, hogy Csubakka megbirkózhasson az összecsukható mennyezettel, és visszailleszthesse a helyére. A szűk pilótafülke keskeny ülésein kucorodtak össze, ahol csak a műszerfal kijelző fényei és Kuka fotoreceptora világítottak. Odakint a holdak és a csillagok szórták halvány fényüket az alattuk hullámzó fűtengerre, amelyet csak a hajó orra árnyékolt be-. Végül is a fűtőberendezés úgy-ahogy helyrejött és Han kigombolta pilótadzsekijét. Badure felsóhajtott:

- Ha a Királynő diszkje volt az ott a tisztáson, akkor azt már leírhatjuk. Az antennatorony teljesen maga alá temette.

- De hogy tudták a Túlélők elsőként megszerezni? - tette fel a kérdést Han - azt hittem, még mindig a kincseskamrákban van.

- Úgy beszéltek róla, mintha kizárólag az övék lett volna. Hasti izgett-mozgott, de eredménytelenül próbálkozott, hogy Kuka és Badure között találjon még egy kis helyet a hátsó ülésen.

Skynx közbeszólt legtudományosabb hangján:

- A helyzet a következő: Lanni valahogy megszerezte a hajónapló diszkjét és egy páncéldobozba helyezte el a kincseskamrákban. Érdeklődését felkeltette a hegy. J’ouch felfedezte a titkát, legalábbis részben, és hogy megszerezze a diszket, megölte Lannit. És itt vannak a Túlélők egy ugyanolyan diszkkel, vagy legalábbis hasonlóval.

- Lanni pilóta volt teherszállítói és harci repülési feladattal, igaz? Tegyük fel hogy szállítói küldetésben volt, amikor a Túlélők egyik szabadtéri ünnepségüket tartották. Meghallotta a jelzéseiket, vagy észrevette a fényeket.

- Valahol leszállhatott, felderítette a környéket, megkereste és eltette a diszket - bólintott Han, majd kiegyensúlyozta a tutajt, és változtatott egy kicsit az útirányon.

Hasti egyetértett vele.

- Minden bizonnyal így történt. Apa tanította meg repülni és sok mindent a vad vidékeken fontos túlélésről és felderítésről.

Badure is bekapcsolódott a beszélgetésbe:

- Szóval betette diszket egy páncéldobozba és megszakította útját a tónál, hogy megpróbáljon valami kiszivárgott információt vagy véletlenül hátrahagyott nyomot kideríteni a Túlélők támaszpontjáról, esetleg magára vonni az érdeklődésüket. Fogadok, hogy a kincs mégis a hegy alatt van. Egy darabig csendben ültek. Aztán Han törte meg a csendet:

- Már csak két kérdés van: hogy szerezzük vissza a Falcont… és hogyan költsük el azt a rengeteg pénzt?

Han minden erőfeszítése ellenére sem volt képes nagyobb sebességet kicsikarni az ócska tutajból. Bekapcsolva hagyta a magasságmérő műszert és olyan alacsonyan repült, amennyire csak tudott, de nem látta, hogy valaki üldözte-volna őket. Még mindig elégedetlen volt, mert nem tudott rájönni, hogy mit csináltak a Túlélők azokkal a teherszállító hajókkal, és hogy a Ranroon Királynője fedélzeti bejáratának ajtaja hogyan került oda, és mindez hogyan függ össze a kinccsel.

A Dellalt napja lement bíbor alkonyt hagyva maga után és a fűtenger már nem látszott a hajó alatt. Alig hagyták el a füves terület vízgyűjtőjét, amely a hegylánc lábánál alakult ki és egyenesen a bányatelephez vezetett, mikor Kuka áthajolt a vezetőülésen és megszólalt:

- Kapitány, megteremtettem az összeköttetést, ahogy rendelte, és ráálltam a Túlélők frekvenciájára.

- Felszálltak? - kérdezte mindjárt Han aggódva.

- Nem - felelte a robot - egyébként is az antennatorony teljesen megsemmisült. De ellenőriztem a Skynx szalagján említett frekvenciákat is és valami furcsa dolgot találtam. A táborhely felől sugározzák az adást egy nagyon ritkán használt sávon. Ez szokatlan tőlük, mert bár nem tudom tisztán fogni őket, a jelek robotoknak szóló utasításoknak tűnnek.

Han a homlokát ráncolta. Automatákat utasító jelek?

- Bányászati munkarobotoknak szólnak? - kérdezte a droidot.

- Nem - válaszolta Kuka - ezek nem a szokásos nehéz fizikai munkához vagy ipari tevékenységhez kapcsolódó jelek.

Badure beállította a hajó kommunikációs berendezését. Kuka még mindig az adásokat figyelte, de semmit sem lehetett tisztán kivenni. Han a droid figyelmeztetésére változtatott egy csöppet az irányon és lassan közeledett a hegyek felé. A repülés érzékelőt a legnagyobb pásztázó fokozatra állította, majd szólt Csubakkának és a többieknek, hogy készüljenek arra a pillanatra, mikor a tutajra kell borítaniuk az álcázó ponyvát.

Han lassan szállt lefelé, követve a droid által megadott koordinátákat. Egyszer már besétáltak a csapdába, mikor ilyen kósza jelek eredetének felkutatására indultak, és bár fontos lett volna megfejteni az új jelek jelentését, Han nem szerette volna, hogy másodszor is lesből támadjanak rájuk. Olyan közel ereszkedett a földhöz, hogy már majdnem hozzáért.

- A jelek erősödnek Kapitány - tájékoztatta Kuka.

A síkságon át egy domb felé közelítettek, amely hullámként vezetett a hegyek lejtői közé. Han a domb mögé kormányozta a tutajt, leszállt, majd Csubakkával együtt elhagyták a járművet. A füvet óvatosan széthajtva, kúszva indultak el a domb teteje felé, hogy szétnézzenek. Alig egy kilométer után már az előhegységnél jártak. Han belenézett lézerpisztolyának célkeresőjébe.

- Valami van ott lent a síkságon a vízmosásnál. A vuki egyetértett. Óvatosan visszakúsztak és a többieknek is elmondták, hogy mit láttak. A napfelkelte már nem volt messze.

- Skynx és Hasti a dombon őrködik - rendelkezett Han - Kuka és Badure a tutajra vigyáznak. Csubi és én elmegyünk. Mindenki ismeri a jeleket. Ha menekülnötök kell, most már legalább van egy járművetek. Senki sem tiltakozott, habár Hasti mintha mondani akart volna valamit.

A Millennium Falcon kapitánya és elsőtisztje szétváltak, jobbról és balról közelítve a domb felé. Csöndben mozogtak a magas, borostyán színű fűben, magukban vigyázva a pontos számolásra. Olyan gyakran dolgoztak együtt, hogy kronométer és minden különösebb jelzés nélkül is teljesen együtt mozogtak. Han balra pillantott, miközben közeledett ahhoz a valamihez, ami a terep egyhangúságából kitűnt. Ahogy gondolta, az előhegység lábánál heverő göröngyök csak álcázásként voltak szétszórva, túl hirtelen és túl egységesen elhelyezve ahhoz, hogy a természet alkotása legyen. Nem látott sem őrszemet, sem járőrt, ezért egy kicsit eltért jobbra. Néhány méterről valami hangot hallott a fűből, ami akár egy rovar zúgása is lehetett. Han azt gyanította, hogy társa jeladása az.

A hang irányába indult, széthajtotta a füvet és vigyorgó elsőtisztjét pillantotta meg. Gyors kézmozdulatokkal beszéltek. Csubakka ugyanazt tapasztalta felderítő útján amit Han, de ő ráadásul látott egy járkáló őrszemet, nyilvánvalóan egy Túlélőt. Megbeszéltek egy tervet, majd továbbindultak. Han első ötlete az volt, hogy a Badurénél levő kábító fegyvert használják, de túlságosan nagy volt a kockázat, hogy valaki meghallja a lövést, vagy észreveszi annak kék fényét.

Az őrszem ruházata inkább a dellaltik jellegzetes viseletére emlékeztetett mintsem a Túlélőkére. Egy Kell Mark II nehézfegyverrel felszerelve, lezserül rótta a köröket. A Kellt hanyagul a vállára vetette. Han tapasztalatai szerint, mint minden őrszem, ez is meg volt győződve arról, hogy semmi sem fog történni, és ő tulajdonképpen minden különösebb cél nélkül sétálgat. Járkált, minden értékesebb gondolat nélkül és ez helyénvaló is volt. Ezek az üres gondolatok hirtelen szertefoszlottak, mikor egy behemót alak emelkedett fel a fűből mögötte és szakszerűen fejbe ütötte egy puskatussal. Az őr arccal előre esett a fűbe.

Han felkapta a fegyverét és a két barát egy gyors felderítést végzett a környéken. Őr nem volt több, de az, ami Han figyelmét a célkeresőn át felkeltette, sokkal érdekesebbnek tűnt. Sokfajta, földfelszíni teherszállításra alkalmas jármű volt ott összegyűjtve, egy álcázott borítás alá voltak elrejtve. Egy gyors áttekintéssel megállapították, hogy egyiken sem volt rakomány.

- Miért volt szükségük húsz teherszállítóra - gondolkozott Han hangosan, miközben intett a társainak, hogy jöhetnek.

- És még a hegyi bázisnál is volt kettő, vagy három. A többiek mögöttük jöttek. Badure azt magyarázta, hogyan álcázták a hajót a talált ponyvával a domb mögött. Segítettek Hannák és Csubakkának, akik elővigyázatosságból tönkretették az összes ott található hajó kommunikációs rendszerét. Egyikük sem tudott kielégítő magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy miért rejtették el ilyen furcsa módon ott azokat a hajókat

- Van egy vízfolyás, ami a hegyek közé vezet - mondta Han és hüvelykujjával arrafelé bökött - milyen messze vagyunk J’uoch bányatelepétől?

- Egyenesen fel azon az úton - válaszolt Hasti, a vízfolyásra utalva. - Átvágunk ezen a néhány hegyen és ott vagyunk. De mehetünk végig a völgyben és a vízmosásokon.

Han felvette a Kell nehézfegyvert.

- Indulás, mind együtt megyünk. Nem akarok senkit sem hátrahagyni, mert ha megtaláljuk a Falcont, egyből elhúzhatjuk innen a csíkot.

Elindultak a hegyek felé, idegesen kémlelve körbe, hogy nem figyelik-e őket. Kuka sem detektált érzékelőket. A vízmosás medrét az esőzések egészen a kemény kőzetig kimosták, mintha egy nagyon nehéz jármű ment volna végig rajta. Semmilyen nyomot vagy árulkodó jelet nem láttak a földön, de a rugalmas fűben valószínűleg semmi sem látszott volna meg. Kuka jelentette, hogy az automatákat irányító jelek most sokkal erősebbek.

- Folyamatosan ismétlődnek - közölte a robot - mintha valaki újra és újra ugyanazt a tesztsorozatot adná le.

A vízmosás a két első hegyen vezetett át majd a következőnél, ami a legmagasabb volt, amit elértek, vége szakadt. A talaj itt egészen sziklás volt, néhol még látszottak az út maradványai, amiről Han azt gondolta, hogy egy jármű nyoma. Nyilvánvaló volt, hogy a Túlélők különleges érdeklődést tanúsítottak J’ouch tábora iránt. Majd elválik, hogy van-e ez valamilyen összefüggésben a kinccsel. Han fejében azonban most leginkább a Millennium Falcon visszaszerzése járt.

Elérték a hegy tetejét és laposkúszásban araszoltak tovább, hogy lenézzenek az alattuk elterülő völgyre. Hastinak elállt a lélegzete, akárcsak Skynxnek, aki egy elfojtott csuklásszerű hangot hallatott. Kuka csak bámult. Ő kevésbé volt meglepve, mint a többiek. Han és Csubakka szája is tátva maradt.

- A mindenit! - suttogta Badure.

Most a teherszállító hajók flottája, a vízmosásban talált nyomok, a Túlélők ceremóniájának lényege, még az az óriási csarnok is, ahova be voltak zárva, minden értelmet nyert.

A hatalmas kőtábla halmazok a hegy belsejében nem asztalok, vagy válaszfalak voltak, hanem padok. És itt gyűjtötték össze azokat, akik a padokon ültek, legalább ezer ormótlan harci robotot, amelyeket Xim Despota parancsára készítettek. Mozdulatlanok és egykedvűek voltak ezek az állig felfegyverzett, Hannái körülbelül másfélszer nagyobb, ember alakú harci robotok. Ezüstösen csillogó páncéljukat úgy tervezték, hogy visszaverjék a lézersugarakat. Túlélők járkáltak közöttük és vizsgálták őket azokkal a tesztelő felszerelésekkel, amiket Kuka is érzékelt.

- Ezek azok - suttogta Skynx jókedvűen - az ezer őr, akiket Xim küldött a Ranroon Királynője fedélzetére, hogy a kincsre vigyázzanak.

- Kíváncsi vagyok, hány fordulót kellett tenniük, míg mindét ideszállították. És miért vannak itt?

- Az egyetlen lehetséges ok ott van - válaszolta Hasti az arcával gesztikulálva és felkönyökölt.

Előnyös helyükről láthatták Touch bányatelepét, amely a gleccser két oldalán terült el. Az egyik oldalon barakkok, boltok és raktárépületek, míg a másikon több kilométer széles bányaterület feküdt. A két oldalt híd kötötte össze; amit még a régi dellalti bányászok építettek. A tábor, úgy tűnt, mindennapi életét éli, a nehéz bányászati felszerelések a földet termelték ki.

A terület egyik oldalán Han észrevett valamit, amitől majdnem felkiáltott örömében. Megérintette a vuki vállát és arrafelé mutatott. A Millennium Falcon állt ott háromszögletű leszálló szerkezetén.

A csillaghajó sértetlennek és működőképesnek látszott. De nem biztos, hogy az, gondolta mindjárt Han, ha Xim földtúrói hozzápiszkáltak.

Ebben a pillanatban izgalom támadt lent a Túlélők között. Befejezték a robotok tesztelését. Kirohantak a szabálytalanul álló gépek közül és összegyűltek a csillogó aranypódiumnál, amelyet Xim halálfejes címere díszített. A pódiumon álló Túlélő megérintett egy gombot. A völgyben minden harci robot riadókészültségben állt, vállukat egymásnak vetették. A fejük tetején lévő tornyocskák forogni kezdtek, és optikai érzékelőikkel a pódium felé fordultak. A fent álló Túlélő beszélni kezdett.

- Előrehívja a Hadtestparancsnokot - magyarázta Skynx halkan.

- Én ismerem azt az embert a pódiumon - suttogta Hasti lassan, majd gyorsabban folytatta - felismerem a fehér tincset a hajában. Ő a kincstárnok helyettese.

A robotok közül kilépett a vezetőjük. Ugyanolyan volt, mint a többiek, csak egy arany jelvény csillogott a mellén. Nehéz, merev lépései alatt rengett a föld, egész lénye katonai precizitást tükrözött, mozdulataiból nyers erő áradt. Megállt a pódium előtt. Régi hangmodulátorából mély, rezgő kérdés tört elő. Skynx suttogva fordított: - Mit kívántok a Hadtestparancsnoktól? - kérdezte a gép.

- Az, amit rátok bíztak, most veszélyben van - válaszolta a kincstárnok helyettese.

- Mit kívántok a Hadtestparancsnoktól? - ismételte meg a robot, nem foglalkozva a részletekkel.

A Túlélő előre mutatott.

- Kövessétek a vízmosás nyomát ott, ahol megjelöltük a számotokra. Az elvezet benneteket az ellenségeitekhez. Mindenkit öljetek meg, akivel találkoztok. Egy sem maradhat életben.

A páncélos fej egy ideig bizonytalanul nézett, mintha csak kételkedne, aztán így válaszolt: - Ti vagytok az irányítók, a Hadtestparancsnok engedelmeskedik. Kiadom a parancsot, azután indulunk. A parancsnok páncélsisakjának tetején levő tornyocska forgott, miközben éles, süvítő jelzéseket adott.

A robotok szabálytalan tömegben indultak a parancsnok után. Rendezetlenül verődtek össze a pódium egyik oldalán. Ahogy elhaladtak a pódium előtt, a parancsosztó kürt által kibocsátott jelek hatására automatikusan készenléti üzemmódba álltak. A zavaros tömeg rendeződött, sorokba, oszlopokba fejlődtek, Tízes sorokban meneteltek és az ezernyi robotláb egyetlen hatalmas dörejjel csapódott a földnek. Élükön a parancsnokkal ezer harci robot menetelt, elárasztva a völgyet.

Még a Túlélők is megbabonázva álltak, régi címerképeik megelevenedésének látványa számukra maga a csoda volt. Fémlábak taposták a völgy földjét, törzsvastagságú karok lendültek egyszerre. Han azon csodálkozott, hogy J’uoch emberei nem hallják zajos közeledésüket, amely még a működő bánya hangját is túlharsogta.

A Hadtestparancsnok által kiadott láthatatlan jelek hatására a menet megállt. A parancsnok a pódium elé lépett.

- Készen vagyunk! - dörögte.

A pódiumon álló Túlélő intett a robotoknak, hogy álljanak meg egy pillanatra.

- Egy bizonyos pontról figyelemmel fogjuk kísérni a támadást. Mikor a helyünkre értünk, megkezdhetitek az előrenyomulást.

A többi Túlélővel együtt ő is igyekezett, hogy jó helyről kísérhesse végig a vérontást. A levegő mozdulatlan volt, a harci robotok türelmesen vártak, csak a bánya távoli zúgása hallatszott.

- Először a bányához kell eljutnunk - jelentette ki Han,.ahogy visszahúzódtak a hegytetőről és felálltak.

- Na, most boldog vagy? - tudakolta Hasti - Csak épp időben kell odaérnünk, hogy összefussunk ezekkel a húsdarálókkal.

- Ha sietünk, akkor nem. Azoknak ott lent hosszabb utat kell megtenniük. Mi a hegygerincen futunk, és ha elég óvatosak vagyunk, mi érünk oda hamarabb. A Falcon az egyetlen esélyünk, hogy itt hagyjuk ezt a sárgolyót, és ha nem érjük el, figyelmeztetnünk kell J’uocht a robotok támadására, különben apró darabokra szedik a hajóm.

Han szerette volna tudni, hogy mi a Túlélők célja a bányatelep megsemmisítésével és az emberek lemészárlásával.

- Harcra fel! Én megyek elöl, aztán Hasti, Skynx, Badure, Kuka és Csubi a hátvéd.

Vállára vette a zsákmányolt nehézfegyvert és kibiztosította. A többiek is elfoglalták a helyüket. De mikor Csubakka intett Kukának, a munkarobot habozni látszott.

- Félek, nem működök megfelelően, Csubakka Elsőtiszt, de minden tőlem telhetőt megteszek.

A vuki egy pillanatig határozatlanul állt, majd a többiek után ügetett és kézmozdulatokkal adta társai tudtára, hogy Kuka majd siet, ahogy csak tud. A robot figyelte, amint Csubakka eltűnik előle, majd kinyitotta mellkaslemezét, hogy Kék Max-szal úgy tudjon beszélni, ahogy szerették.

- Most, barátom - mondta vontatottan a kis számítógép egységnek - talán megmagyaráznád, hogy miért akartál hátramaradni. Voltaképpen hazudnom kellett Csubakka elsőtisztnek és majd jól lemaradunk.

Max, aki közvetlen kapcsolatban állt Kukával, egyszerűen válaszolt. - Tudom, hogyan kell megállítani a harci robotokat, de ehhez mindet el kellene pusztítanunk. Időre volt szükségünk, hogy ezt megbeszélhessük, Kuka.

Kék Max röviden ismertette tervét. A munkadroid a szokásosnál sokkal lassabban válaszolt:

- Miért nem említetted ezt hamarabb, mikor még Solo kapitány is itt volt?

- Mert nem akartam, hogy ő döntsön. Azok a robotok azt teszik, amire alkották őket, akárcsak mi. Semmi okunk nincs rá, hogy elpusztítsuk őket. Nem vagyok biztos benne, hogy jól tettem, hogy elmondtam neked. Nem akarom, hogy tönkretedd magad egy döntési feladat miatt. Hé, várj, mit csinálsz?

A robot mellkaslemeze összezárult, ahogy az sietve elindult a hegygerincen. - Keress más megoldást - mondta mentében.

Kuka csúszkálva, botladozva jött le a lejtőn a völgybe, miközben kezeivel és lábaival keményen dolgozva próbálta megóvni magát a sérülésektől. Végül egy kisebb lavina közepette ügyetlenül földet ért. Felállva, megközelítette a harci robotokat, akik csillogva, szabályos rendben várakoztak. A parancsnok páncélsisakjának teteje Kuka felé fordult. Egy hatalmas kar lendült előre, a fegyverek csövei kinyíltak.

- Állj! Igazold magad, vagy megsemmisülsz.

Kuka megmondta az azonosító kódokat és igazoló jeleket, amiket még Skynx régi kazettáiról tanult. A parancsnok egy ideig vizsgálta, azon gondolkozott, hogy megsemmisítse az idegen robotot, vagy sem. De az ilyen, harcra tervezett robotok igen kevés gondolkodási és döntéshozási áramkört tartalmaztak. A fegyvert tartó kar leereszkedett.

- Elfogadva. Közöld a célod.

Kuka habozott, nem sok diplomáciai programja volt kéznél, így csak tapasztalataira hagyatkozhatott.

- Nem támadhatsz. Meg kell tagadnod a parancsot. Helytelenül adták meg őket.

- A parancsokat a pódium parancsjelei adták. El kell fogadnunk. Be vagyunk programozva, engedelmeskedünk.

A sisakon levő tornyocska elfordult felőle, jelezve, hogy a téma le van zárva.

Kuka kitartóan folytatta:

- Xim halott. Ezek a parancsok rosszak, nem Xim parancsai. Nem teljesíthetitek őket.

Az tornyocska ismét felé fordult, az elektromos szemek semmiféle érzelmet nem árultak el.

- Fém-testvérem, mi Xim harci robotjai vagyunk. Más megoldás nem képzelhető el.

- Az emberek nem csalhatatlanok. Ha követitek a parancsaikat, a pusztulásba vezetnek titeket. Mentsétek meg magatokat!

Nem tudta felfogni, hogy mindezt ő találta ki.

A hangmodulátor felzúgott: - Akár igaz akár nem, végrehajtjuk az utasításokat. Mi Xim harci robotjai vagyunk.

A parancsnok újra a menetirányba fordult.

- Nem várunk tovább. Állj félre, nem késlekedünk tovább.

Visító hangjelzést adott. A robotok egyszerre léptek és lendítették karjukat.

Kukának félre kellett ugrania, nehogy eltapossák. A mellkasi lemezei kinyíltak, miközben nézte a menetelőket. - Most mit csinálunk? - tudakolta Kék Max. - Solo kapitány és a többiek is ott lesznek lent.

Kuka sajnálkozó hangon mondta: - A harci robotoknak is megvan a saját betáplált programjuk. És nekünk, barátom, nekünk is megvan.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Megtették az utat a hegygerincig, éppen a bányatelep külső peremét vizsgálták, mikor Han felfedezte, hogy Kuka hiányzik. Han dühbe gurult és felugrott egy szikla tetejére, hogy megszemlélje a tábort.

- Megmondtam annak a gyenge gyári selejtnek, hogy szükségünk van rá az érzékelők felderítésében. Hát most aztán ügyesnek kell lennünk, ha…

Az egész táborban felsivítottak a szirénák. Mindannyian azonnal a földre vetették magukat, csak Han kockáztatott meg egy gyors pillantást a szikla mögül. Most, hogy felfedezték őket, úgyis hiábavaló volt már elrejtőzni, egy körülnézés hasznosabb.

A bányatelep egy felbolydult hangyabolyhoz hasonlított. Emberek és mindenféle más lények futottak össze-vissza, hogy elfoglalják az óvóhelyeket. A J’uoch-al tartók között fegyvereket osztottak ki, majd védekező állásba helyezkedtek el. A munkavezetők megparancsolták a szerződéses dolgozóknak, hogy vonuljanak vissza a barakkok biztonságosan elzárt és védett területére a hídon keresztül.

Han nem vette észre az egyik érzékelő hálót maga előtt, és megbotlott benne. Őt azonban így azonnal felfedezték. Számos megerősített csapat rohant a Han búvóhelyével szemközti bunkerekbe. Han látta, hogy a Millennium Falcon mellett egy hatalmas bányagép, és egy kis csillaghajó áll. Hirtelen egy ellenséges osztag indult el, hogy elfogja őket. Két férfi megsemmisítőkkel, egy szarulemezes hatlábú Wiiri egy gránátvetővel, és egy olajos bőrű Drall, melynek vörös bőre csillogott, és egy gázdetonátort húzott maga után.

A szikla mellett guggolva Han felemelte a Kell Mark II nehézfegyvert, a fogantyújánál levő súlypontja körül elforgatva. Tudta, hogy ezek az öreg fegyverek erősen visszarúgnak, kitámasztotta magát mielőtt meghúzta volna a ravaszt. Kék energiasugár vágódott ki a Kell csövéből, színes csíkot hagyva maga után a sziklafalon. A visszarúgástól majdnem felborult, Csubakkának kellett megfognia. A szikla sistergett, füstölt, és szikrákat szórt, aztán darabokra repedt. A támadóknak hirtelen nagyon fontos lett, hogy menedéket találjanak.

- Ez távol tartja őket egy ideig, addig beszélhetünk egy kicsit - vélte Han.

Tölcsérré formált kezeit szája elé emelte: - J’uoch! Én vagyok, Solo! Azonnal beszélnünk kell!

A nő hangja, amelyet egy hangszóró erősített fel, az egyik bunkerből hallatszott.

- Add ide a diszket, es dobjátok el a fegyvereiteket, Solo! Ezek a feltételeim, amelyek mellett tárgyalhatunk.

- De hiszen láthatta, hogy nincs nálunk a kazetta - motyogta Badure - nem jött még rá, hogy nem tudtuk kiszedni a páncéldobozból?

- Nincs most időnk erről vitatkozni J’uoch - kiáltotta le Han - téged és a táborodat rövidesen megtámadják.

Gyorsan visszahúzódott, amint kiskaliberű fegyverekből tűzet nyitottak rájuk. A fejűket fogva összekuporodtak, amíg energiasugarak és lövedékek zúdultak a hegyoldalra. Sziklák gurultak és repkedtek mindenfelé; éles szilánkok csapkodtak, a lövések hangja hasogatta a dobhártyájukat.

- Nem hiszem, hogy belátással lesz - jósolta Badure

- Dehogynem lesz - vágta rá Han, és arra gondolt, hogy mi történne a csillaghajóval, ha a robotok elárasztanák a tábort.

A tűz egy időre alábbhagyott, azután néhány parancs után, amit nem hallottak, még erősebben folytatódott. - Gyerünk, Solo - harsogta túl a lármát Hasti - a bőrünkre pályáznak! Csak úgy juthatunk a Falconhoz, ha azalatt közelítjük meg, míg a robotok rajtaütnek a táboron.

- Mikor összekeverednek J’uoch embereivel? Két métert sem tudnánk előremenni.

Ebben a pillanatban újra abbamaradt a tüzelés és lentről valaki Solót szólította. Hasti riadtan bámult rá.

- Solo, mi a baj? Halottsápadt vagy.

Solo nem reagált, de látta Csubakka arcán, hogy ő is felismerte Gallandro hangját.

- Solo, gyere le és tárgyalj velem, mint férfi a férfival! Nekünk van egy nagyszerű üzletünk, amit meg kell beszélnünk.

A hang nyugodt és derűs volt.

Han érezte, hogy gyöngyözik a homloka, bár meglehetősen hideg volt. Egy hirtelen gyanútól vezérelve felszökkent egy pillanatra búvóhelyéről, épp annyira, hogy elhelyezze a Mark II csövét a domb fölött. Egy osztag elindult, egy másik pedig sietve csatlakozott hozzá.

Han meghúzta a ravaszt, visszatette a csövet és vaktában tovább lőtt. Nehézfegyverét a Dra ül bolygón gyártották, az ott lakó nehezebb és erősebb embereknek készítették, a szabvány-gravitációnál nagyobbra. A fegyver ismét hátratántorította, de alig valamivel a fegyver rendkívül erős sugarának kilövése után, mely elsodorta az előrenyomuló alakulatokat, újra tüzelt.

- Tüzeljetek a hegygerincre, különben bekerítenek bennünket! - parancsolta Han.

Társai igyekeztek végrehajtani az utasítást, mikor Gallandro újra megszólalt: - Tudom, hogy nem haltál meg valami kis ostoba űrcsatában a városban, Solo. Azt is tudtam, hogy a Millennium Falcon időben idehoz, bármi is történik.

- Te mindenről tudsz, ugye? - vágott vissza Han.

- Kivéve, hogy hol van a hajónapló. Gyere Solo, én egy üzletet kötöttem itt a kedves J’uoch-val. Jobb lesz, ha követed a példámat, ne nehezítsd meg a saját dolgodat. És ne akard, hogy én menjek fel utánad.

- Gyerünk, mi akadályoz meg benne, Gallandro? Semmi sem marad utánad, csak néhány szál a bajuszodból!

Csubakka és a többiek tüzet nyitottak az ellenségre, a földre terítve őket. Hant azonban a bányatelepen levő felfegyverzett hajó izgatta. Épp mikor a gondolat megfogalmazódott benne, egy villámgyors, veszélyesnek tűnő valami csapódott be mellettük.

- Mindenki a földre!

Az űrhajó, amely az ikertestvére volt annak, amit a városban az űruszály elpusztított, egy kört tett a hegygerinc felett, közben folyamatosan tüzelt. Tömegpusztító lövéssorozatokat szórt közéjük; Han érezte a hajó sugárhajtóműve után felkavarodó széllökést. Felemelte a fejét, és megnézte, milyen kár keletkezett.

Szerencsére az első támadás elhamarkodott volt, senki sem sérült meg. De eléggé könnyű célpontot jelentettek a hegygerincen, a következő támadás akár mindannyiukkal végezhet. Han nyögve magához húzta fegyverét, felugrott és a hegy hátsó részének nyílt térségébe futott.

Lent a táborban Gallandro J’uoch-at beszélgetett.

- Asszonyom, hívja vissza a hajóját.Emlékeztetnem kell a megállapodásunkra.

Hangjából olyan türelmetlenség érződött, amely szinte már érzelem volt, bár ez egyáltalán nem volt rá jellemző.

- Solo az enyém, nem halhat meg egy légitámadásban.

Kipillantva a bunkerből, J’uoch kezének egy mozdulatával elhárította az ellenvetést.

- Miért baj, ha olyan gyorsan végzünk vele? A bátyám csak az embereknek ártó fegyvert használ, a diszk nem, fog megsérülni.

A mesterlövész mosolygott, a visszavágást egy alkalmasabb pillanatra tartogatta. Ujjaival megpödörte bajuszát: - Solo jól fel van fegyverezve, kedves J’uoch. Meg fog lepődni a leleményességén, akárcsak a bátyja.

Han átrohant a nyílt terepen, közben fél szemmel egy alkalmas búvóhelyet keresve. Habár a fegyver súlya meglehetősen akadályozta, megpróbált olyan gyorsan futni, ahogy tudott. Han gondolt arra, hogy odaadja a fegyvert a vukinak, hadd lőjön vele a hajóra, de a Falcon elsőtisztje különös módon vonzódott az energia-fegyverekhez, különösen a nyílpuskaszerű sugárvetőhöz.

Han hallotta, hogy a hajó második támadásra készül. J’uoch bátyja, R’all zuhanórepülésben közeledett a szabad prédaként futó emberhez. Han bevetette magát a sziklák közé, a Mark II hangosan csapódott le mellette. A hajó olyan közel húzott el mellette, hogy Han a fegyverek tűzterébe került. Bombák robbantak mellette mindenfelé. R’all egy kicsit eltávolodott, hogy egy utolsó támadásra készüljön fel.

Han feltápászkodott, a fegyvert egy sziklának támasztotta és tüzelt. A visszalökéstől felborult a fegyver, és a hajó lőtávolon kívül került, mielőtt eltalálhatta, volna. Most bedőlt a kanyonban és visszafordult egy újabb támadásra, amely biztosan végez áldozatával.

Han átugrott a sziklán, visszahajtotta a fegyver lábait. Már csak egy ülőkártyája maradt, és ha az nem jön be, akkor nem kell tovább aggódnia a kincs, Gallandro, vagy a Falcon miatt. Úgy helyezkedett el a földön, hogy térdei, és hátának egy része magasabban voltak, mint a vállai. Nagy nehezen felemelte a Mark U-t és a fegyver tartólábait hegyesszögben kinyitva, azokra helyezte. Saját lábait a fegyvernek feszítette, megpróbálva szorosan tartani.

Belenézett a fegyver távcsövébe. A hajó ismét felé tartott. Az irányzékkal követte, amíg meg nem hallotta R’all fegyverének első sorozatait.

Aztán tüzet nyitott, karjaival és lábaival tartva ellent a fegyvernek. Azonnal sikerült biztosan megtartania. A hajó pilótája túl későn vette észre a veszélyt, kitérő manővere már nem sikerülhetett, Han telibe találta a könnyű hajót. A hajó törzse kettévált, áramkörök és paneldarabok repültek mindenfelé. Ráadásul egy nagy lyuk tátongott a pilótafülke tetején is. A hajó irányíthatatlanul pörgött, bukdácsolt, és eltűnt egy meredek zuhanórepüléssel, lángoló füstcsíkot húzva maga után. Egy pillanat múlva nagy erejű becsapódás rázta meg a földet.

- R’all! - sikoltott J’uoch halott bátyja után és kirohant a bunkerből. A hajó felrobbant, amint nekicsapódott a földnek, égő törmeléket szórva szét a jó hosszú csíkban letarolt földön.

Gallandro elkapta a karját.

- R’all nincs többé - mondta a lövész szenvtelen hangon - most már minden úgy lesz, ahogy eredetileg megbeszéltük. Szárazföldi alakulataid bekerítik Solót, és kikényszerítik a nyílt terepre. Élve kapjuk el.

J’uoch forrongó dühvel rántotta ki karját Gallandro szorításából.

- Megölte a bátyámat! Elkapom Solót mindenáron!

Megfordult és helyettesét, a behemót Egome Fass-t hívta, aki egykedvűen várta a parancsokat.

- Vidd a legénységet a teherszállítóra és melegítsd be a fő hajtóműveket!

Már éppen el akart fordulni Gallandrótól, mikor egy, a roncson túlról érkező különös hang megállásra késztette.

- Mi volt ez?

Gallandro, Egome Fass és mindenki más is hallotta a táborban. Rengett a föld a nehéz fémlábak alatt. Xim harci robotjainak oszlopa messzebb, egy hegynél bukkant fel, most fejezték be kőrútjukat.

Csillogó sorokban, lengő karokkal jöttek, rendíthetetlenül. Araikor a Hadtestparancsnok oszoljt parancsolt, a házak felé áradva megkezdték a pusztítást. J’uoch döbbenten bámult, nem hitt a szemének. Gallandro, a bajuszát tartó egyik arany gyöngyöt tapogatva megpróbált nyugodt maradni.

- Úgy, Solo tehát végül is igazat mondott.

Fent, a hegyen Csubakka kiabált a kimerült Hannak a táborra mutogatva. Han odavánszorgott a hegygerinchez, és csatlakozott a lent játszódó tökéletes zűrzavart figyeld kis csoporthoz. A szakaszok, tüzérségi osztagok, és az összes többi védő alakulat megfeledkezett róluk.

A harci robotok, pontosan követve a kapott utasításokat, mindent elpusztítottak, ami az útjukba került. Először érzékelőikkel megkeresték a harci gépeket, amelyek egy boltozatos épületben voltak a szerelőcsarnokok mellett, Han megpillantott egy robotot, amint a kupolás épület ajtaját zúzza szét, miközben vagy fél tucat társa azzal foglalkozott, hogy kirángassák a guruló ajtókat a helyükről. Az ajtók darabjai száraz forgácsként morzsolódtak szét kezeik között, és Xim tökéletes katonái benyomultak az épületbe, lerombolva a szerelőrészlegeket és nehézgépeket, szétzúzva az emelőszerkezeteket, miközben folyamatosan tüzeltek fémkarjaikba épített fegyvereikkel. Hő- és részecskesugarak villództak, félelmetes árnyakat varázsoltak az épületbe, amely helyenként már lángokban állt. A robotok lövései átfúrták az épület tetejét, de legtöbbjük a belső berendezést zúzta porrá.

Az egész bánya területén ez folyt. A harci robotok, mivel gondolkozási kapacitásuk véges, szó szerint teljesítették a parancsokat, ugyanannyi figyelmet szánva az épületek és gépek elpusztításának, mint az emberekének. Egész csapatok vonultak a bányagépek között, mindenfelé lövöldöztek, teljes mértékben kihasználták kapacitásukat.

Egy is elegendő volt egy kisebb jármű pillanatok alatti szétzúzásához, egy-egy nagyobb szerelvény esetén többen is összefogtak. A hernyótalpakat lerángatták a gépekről, egész járműveket emeltek ki a földből, keréktengelyeket téptek ki, teherautókat szakítottak szét könnyedén, motorokat rángattak ki a helyükről, mintha csak gyerekjátékok lennének. A zászlóalj egy űruszályhoz közeledett, amelyen a legutolsó finomított ércszállítmány volt. A robotok ezt is szétverték a fegyvereik segítségével* a darabokat szerteszét dobálták.

Ezalatt a többiek elszánt harcot vívtak a táborlakókkal, hihetetlen káoszt teremtve a táborban. A robotok elárasztották magát a bányát is.

- Elérték a Falcont - üvöltötte Han, és lerohant a hegyről. Badure figyelmeztetését eleresztette a füle mellett. Csubakka azonnal elindult társa után, de Badure is utána iramodott. Hasti is követte őket, így Skynx egyedül bámult utánuk.

Bár a társaságot követni egy abszolút biztos módnak látszott, hogy soha ne legyen módja bebábozódni, rájött, hogy már ő is tagjává vált ennek a különös módon összeverődött társaságnak, és magányosnak érezte magát nélkülük. Feladva jó ruurian óvatosságát, a többiek után vetette magát.

A lejtő alján Han útját egy robot állta el. Épp most rombolta le az egyik bunkert, leverve az egybeépített falakat, a legnagyobb darabokat is könnyedén dobálva. A robot Han felé fordult, üvegszemeivel egy pillanatig üresen bámult rá, míg be nem állította a megfelelő fókuszt. Felemelte fegyverét és célzott.

Han gyorsan felemelte nehézfegyverét és pontosan a robot mellkasának közepére célozva meghúzta a ravaszt. A fegyver rúgása miatt néhány lépést hátrálnia kellett. Lövése kéked égett a tükörfényes mellvéden. A robot hátratántorodott, miközben elektromos kisülések hallatszottak, és páncéllemeze széthasadt. Han arra a helyre célzott, ahol a sisak a páncélos testhez csatlakozik.

A fej elvált a törzstől és elrepült, a nyaki részből láng és füst csapott ki. Han a biztonság kedvéért még egyszer rálőtt, de a fegyverből már csak gyenge sugár csapott ki, a Mark II gyakorlatilag kimerült. A robotot azonban szerencsére még sikerült hatástalanítani, majd a fémtest hangos csattanással terült el a földön.

Ekkor több harci robot érte el a tábornak ezt a részét. Csubakka éppen lebukfencezett a völgybe, egy jókora porfelhőt hagyva maga után, mikor egy másik robot indult el Han felé. A vuki vállához kapta nyílpuskaszerű sugárvetőjét, és célzott. Lövése azonban lepattant a robot kemény mellpáncéljáról, a vuki elfelejtette, hogy fegyverében robbanótöltetek helyett csak hagyományos töltetek voltak.

Han eldobta a használhatatlan fegyvert, és előhúzta lézerpisztolyát, melyet maximális teljesítményre állított.

Csubakka hátralépett, kivette a tölténytárat és töltényövéből a leghatékonyabb töltetet vette elő. Han előrelépett a nehézfegyverzettel, tüzelő állást véve fel, hogy fedezze társát. Han egyik lövést a másik után adta le közeledő robot sisakpáncéljára célozva. Négy sugársorozat megállította a robotot, éppen mikor először visszalőtt. Han egy pillanattal azelőtt bukott le, ahogy egy tűzcsóva hasított a levegőbe arra a helyre irányítva, ahol állt. Ahogy a robot hátraesett, a csóva még egy körívet írt le felfelé.

A jól felfegyverzett védők keményen védekeztek rakétakilövőkkel, gránátvetőikkel, nehézfegyvereikkel, és szolgálati puskáikkal. Az energia-kisülések, lövések, tűzcsóvák viharában minden élő és élettelen lény előre-hátra tántorgott. Négy robot felemelte a megerősített tetőt egy dobozszerű kunyhóról, amelyet néhány ember kétségbeesetten védelmezett. Egy négycsövű, rezgőhullámmal működő fegyvert használva, az emberek lövései óriási rögöket szakítottak ki a földből, és harci robotok darabjai a levegőbe repültek, miközben azok támadásba lendültek. Még több robot közeledett, hogy bekapcsolódjon a harcba, a táborlakók dühödten lőttek rájuk, iszonyú hangzavart keltve. A tető nélküli kunyhót fokozatosan bekerítették, majd eltűnt az ellenség csillogó fala mögött.

Nem messze innét J’uoch néhány embere háromsoros tüzelővonalat alakított ki, és minden a közelükbe érő robotot megsemmisítettek, így sokáig sikerült is megvédeni életüket. Máshol elszigetelődött bányászcsoportok a sziklák közt igyekeztek utat törni maguknak, és komoly tűzharcba keveredtek azokkal a robotokkal, amelyek nem jutottak át a lejtőn.

De sok egyedül maradt vagy fegyvertelen táborlakót elfogtak vagy bekerítettek. A harc ott volt a leghevesebb és legvadabb, ahol a robotok kezelhetetlensége állt szemben az emberek eltökélt, dühös ellenállásával. Emberek, humanoidok és más szerzetek futottak, menekültek vagy éppen harcoltak a maguk módján. A harci robotok csak mentek előre, vagy elsöpörték az akadályt, vagy őket semmisítették meg, az önvédelem és a túlélés ismeretlen fogalom volt számukra.

Han megpillantott egy zömök Maltorrant, amint az egy robot után vetette magát, kezében egy nagyteljesítményű sugárfejes fúróval, és éppen a robot hátába döfte fegyverét. A robot felrobbant, de a robbanás ereje a támadó kezében levő fegyvert használója ellen fordította, és megölte a Maltorrant. Két bányatechnikus, két nő, egy markológéppel eltökélten próbáltak átjutni a robotok sorfalán. Jó néhányat összezúztak közülük a markolóval, óvatosan manőverezve, hogy elkerüljék a lövéseiket. De egy lövés hamarosan eltalálta a gép motorját, és a markoló egy fülsértő robbanással darabokra szakadt. Han látott egy robotot, aki három rátámadó Viirivel viaskodott. A harci robot egymás után tépte össze őket, összezúzott, haldokló ellenségei testét félredobva. A következő pillanatban azonban a sérülésektől meggyengült robot maga is elvágódott.

- így sohasem jutunk el a Falconhoz - kiáltotta Badure Hannak.. - Tűnjünk el inneni

Még több robot közeledett feléjük, így szóba sem jöhetett, hogy visszaforduljanak a meredek hegygerinc felé, miközben tüzelnek rájuk.

- A hídon keresztül visszavonulhatunk és menedéket találhatunk a barakkoknál - javasolta az öregember.

Han átnézett a gleccserszakadék fölött.

- Ez zsákutca, nincs más kiút erről a fennsíkról.

Azon gondolkozott, hogy fel kellene robbantani a hidat, de ahhoz a Millennium Falcon, vagy az űruszály fegyverzetét kellene megszerezni.

Az utóbbi hajót már meg is támadták. Egy tucat robot kerítette be erősen tüzelve, miközben a nagy teherszállító hajó hajtóművei zúgva erőlködtek, hogy az űruszály felszálljon, közben saját fegyvereivel visszalőtt a robotokra. Sok robot fegyvere már elcsendesült, energiájuk kimerült, de egyre több robot gyűlt össze a hajó körül. Bár a hajó minden egyes sortüze leterített vagy öt-tíz robotot, melyek széttépett darabjai szanaszét repültek, Xim robotjai egyre közelebb kerültek, már több százan gyűltek ott össze.

Mások Gallandro vadászgépének szentelték figyelmüket, a hajótestre támadtak. Az űruszály eközben folyamatosan emelkedett, védőpajzsai izzottak az össztűz alatt, fedélzeti ágyúi a terepet pásztázták. Abban a pillanatban, mikor úgy látszott végre biztonságba kerülnek, az egyik régi védőpajzs felmondta a szolgálatot. A teherhajó régi ipari jármű volt, nem háborúra tervezték. Az űruszály egy fényes, izzó gömbbé változott, törmeléket és olvadt fémdarabokat szórva szét szerte a síkságon. A robbanás mindenkit a földre vetett. Han azonnal talpra ugrott, fegyverét a kezében lóbálva rohant a Falcon felé, eltökélve, hogy szeretett hajóját megóvja ettől a sorstól.

Ugyanakkor másvalakik is elindultak hajója felé. A csatatéren át egy átalakított teherhajón harci robotok egy csoportja közeledett. Céljuk a Falcon megsemmisítése volt, karjuk felemelkedett, fegyvereiket készenlétbe helyezték.

Mások Gallandro hajójának roncsait tolták a gleccser széle felé.

Ekkor egy, a harci robotoknál sokkal kisebb és sebezhetőbb gép állta el a Falconhoz vezető utat. Kuka mellkaslemezei nyitva voltak és Kék Max fotoreceptora előre meredt. Dekóderéből ömlöttek a Skynx kazettáiról felvett jelek, azokkal együtt, amiket Kuka nemrég szerzett a pódiumnál.

Az előrenyomulás megtorpant, a harci robotok összezavarodva vártak, képtelenek lévén szétválasztani az egymásnak ellentmondó parancsokat. A mellkaslemezén Xim csillogó címerét viselő Hadtestparancsnok is megjelent, és Kuka fölé magasodott.

- Állj félre, mindent meg kell semmisítenünk.

- Ezt a hajót nem - Max a parancsosztó jeleket bocsátotta ki - ezt az egyet meg kell kímélni.

A monstrum a két kis robotot nézegette.

- Mi nem ezt a parancsot kaptuk.

Max magas hangja a pódium hangszórójából süvített: - A parancsokat módosíthatják.

A vastag kar felemelkedett, és Kuka felkészült rá, hogy elérkezett hosszú pályafutásának vége. De ehelyett a fémujj a Falconra mutatott: - Ahhoz a hajóhoz ne nyúljatok.

A parancsot tudomásul véve a harci robotok továbbhaladtak. A parancsnok továbbra is fürkészve nézte a munkarobotot és a számítógép egységet.

- Még mindig nem bízom bennetek egészen. Mik vagytok?

- Beszélő ajtónállók, ha hiszel a kapitányunknak - mondta Kék Max.

A Hadtestparancsnok megrökönyödve állt.

- Humor? Ez humor volt? Mivé lettek a gépek!? Miféle gépek vagytok ti egyáltalán?

- Mi a te acél-testvéreid vagyunk - szólt közbe Kuka.

A parancsnok nem szólt semmit, és folytatta útját. A robotok hada megakadályozta Hant, hogy a hajójához menjen. Egyikük a tetemeken és romokon átlépve közeledett a pilóta felé. Han éppen másfelé nézett, Hastinak segített egy, az ellenkező irányból érkező robot hatástalanításában. Han lövése eltalálta a sisakantennát, míg a kevésbé gyakorlott Hastié célt tévesztve szóródott szét. Badure is rálőtt egyre, mindkét kezében egy hosszú csövű energiapisztoly volt.

Csubakka a közeledő robot elé lépett és elsütötte nyílpuskaszerű sugárvetőjét. Lövése telibe talált és a robbanófej a robot mellkasi páncéljába ütközve robbant. A detonáció lyukat ütött a páncélon, de nem tudta megállítani a robotot. A vuki állta a sarat, megtámasztotta fegyverét és még kétszer tüzelt. Ezúttal a fejét is eltalálta, ám az rendületlenül közeledett. Fegyvere felemelkedett, de ereje már kimerült a csatában. Csubakka hátralépett, és Hanba ütközött, aki még mindig a másik irányba tüzelt.

A robot előredőlt, Csubakka a robot árnyékában állva már éppen örülni kezdett volna, mikor észrevette, hogy Han nem látja a közelgő veszélyt. A vuki szőrös karjának egy taszításával félrelökte a pilótát, de neki már nem sikerült el ugrania a támolygó gép elől, ami nekiütődött és a földre szegezte a jobb lábát és kezét. Skynx odarohant hozzá és erőtlenül húzogatta a robotot, a vukit próbálva kiszabadítani.

Egy másik robot kihasználta az alkalmat, hogy átlépjen Hanon, valamint Hastin, aki éppen akkor hasalt le. Mivel Hasti tára kiürült, Han próbált előrekúszni. Csak ekkor vette észre, hogy fegyverének figyelmeztető impulzusa a tenyerét bizsergeti, jelezve, hogy hamarosan kimerül. Megpördült, társát hívta, és csak ekkor vette észre a robot alatt tekergőző, kiszabadulni próbáló vukit. Csubakka egy pillanatra megállt és szabad kezével a levegőbe dobta nyílpuskaszerű sugárvetőjét.

Han elkapta, megforgatta és a térdéhez támasztotta. A puskatust az állához támasztotta és meghúzta a ravaszt. Szinte robbanásszerű légnyomás keletkezett, mikor eltalálta a közeledő robot vállát és karját. A fém végtag leesett és a robot megtántorodott, de tovább közeledett.

Han megpróbálta felhúzni a fegyvert, de rájött, éppúgy, mint á városi harcban a fickó, aki elorozta a vuki fegyvert, hogy ehhez az emberi erő nem elég. Megpróbált Csubakka előtt maradni, aki még mindig csapdájában feküdt, közvetlenül mögötte. Badure messzebb volt, így nem hallotta Han segélykérő kiáltásait. Hasti a harci robotra lőtt az egyetlen marmaradt fegyverrel, egy dárdavetővel, de mivel ez is kifogyott, nem sokat ért vele.

Han elhárította Csubakka erőfeszítéseit, amelyek arra irányultak, hogy őt eltávolítsák az útból. Újra megragadta a nyílpuskaszerű sugárvetőt, és felkészült egy utolsó, reménytelen összecsapásra.

TIZENHATODIK FEJEZET

Úgy látszott, a harci robot betölti az eget, mintegy valósággá vált rémálom. De hirtelen sisak-tornyocskájának áramkörei szétrepültek minden irányba, így képtelenné Vált a mozgásra, amint egy sugárnyaláb legsebezhetőbb pontján találta el. Hannák Volt még annyi lélekjelenléte, hogy hátralépjen, majdnem Csubakkára taposva ezzel, mikor a robot a lábai elé esett, mint egy kidőlt fa.

Talpra ugrott, és szétnézett a harcmezőn. Valahol a távolban egy alak integetett.

- Gallandro!

A mesterlövész szárazon vigyorgott, amiből Han nem sok mindent tudott kiolvasni. Han gondolkodás nélkül elindult, de eszébe jutott, hogy kimerült a fegyvere. Ekkor egy robot bukkant fel Gallandro mögött, szélesre tárt karokkal. Han sohasem cselekedett tudatosan, de most kiabálva és mutogatva figyelmeztette Gallandrót a veszélyre.

A mesterlövész túl messze volt ahhoz, hogy meghallja, de a mozdulatokat megértette. Ösztönösen megpördült, és leguggolt. A robot hatalmas erejű ütése alig tévesztette el a célt. A gyorsaság és a reflexek láthatatlan érzékeivel Gallandro belecsimpaszkodott a robot karjába, kihasználva egyensúlyvesztését hátrarántotta, és ezzel egyidőben két gyors lövést adott le a fejére. Ezután elengedvén a kart, ügyesen a földre huppant, még egy utolsót lőve az elterülő robotra.

Han meglepetten figyelte az eseményeket a távolból. Gallandro volt messze a legveszélyesebb ellenfél a csatatéren. A mesterlövész gúnyosan vigyorogva Han felé biccentett, majd eltűnt a csata forgatagában.

A levegő forró volt, amit csak tetézett a harc során felszabadult hatalmas energiamennyiség. Skynx és Badure segítségével Csubakka végre kiszabadult a robot alól, míg Hasti idegesen őrködött. Ahogy visszakapta fegyverét, a vuki tett egy gyors mozdulatot a robot felé, amelyik majdnem eltalálta Hant, és egy kérdést vakkantott.

- Igen, Gallandro volt az - mondta Han társának egy ötven, maximum hatvan méteres sugárnyaláb lehetett. A vuki zavarodottan rázta a fejét, sörénye vadul repkedett.

Az egyetlen hely, ahova mehettek, a tábor lakónegyede volt, a hídon túl.

- Abbahagynátok végre a társalgást és szíveskednétek elindulni? - szólt Hasti. - Ha nem sietünk, bekerítenek minket.

Elindultak a híd felé és bár minden erejűket összeszedve siettek, csak félsebességgel tudtak haladni, mindannyian tele voltak apró sérülésekkel. Gyűrűbe rendeződve haladtak. Badure ment az élen, kezében energiapisztolyaival, Hasti a jobb, Skynx a bal oldalán, Han és Csubakka haladt hátul. Egy fémes hang Hant szólította,

Egy megkönnyebbült sóhaj tört elő Kuka hangmodulátorából:

- Igazán örülünk, hogy mind biztonságban vannak. A Millennium Falcon sértetlen, legalábbis idáig, de nem tudom még meddig lesz az. Sajnos most nem lehet megközelíteni. Han tudni akarta, hogy ez pontosan mit jelent, de Kuka közbevágott: - Most nincs időnk erre. Van valamim, amivel megmenthetjük a helyzetünket, uram - mondta a pilótának, beüzemelve a jelzőberendezést, amit a pódiumról szerzett - de a híd távoli részébe kell jutniuk, mielőtt használnám.

- Gyerünk Kuka! Oké fiúk, húzzuk el a csíkot! Mindnyájan fedezékbe vonultak. A támadás még el sem érte a hidat mikor az ellenállás már felmorzsolódott.

Kuka megállt a hídfőnél. - Én itt maradok, uram. Maguknak át kell érniük.

Han körülnézett. - Mit akarsz csinálni, öngyilkosságra készülsz? Jobb, ha velünk maradsz, a fennsík egy magasabb részére megyünk.

A robot különös komolysággal válaszolt: - Köszönöm, hogy aggódik miattam, uram, ez hízelgő ránk nézve. De nincs szándékunkban megsemmisülni, erről biztosíthatom.

Han nevetségesnek érezte, hogy egy robottal vitatkozik, de folytatta: - Most nincs helye a nagylelkűségnek öregfiú.

Látva a harci robotok közeledését, Kuka folytatta: - Ragaszkodnom kell hozzá, hogy induljanak, uram. Alapprogramom nem engedi meg, hogy végignézzük, Max meg én, hogy ön megsérül.

Kelletlenül indultak el. Hasti a fáradt Skynx előtt lépkedett. Badure megveregette a robot kemény vállát, és vánszorogva elindult, Csubakka a mancsát lengette.

- Vigyázz Maxra - mondta Han - és vigyázz a bőrödre, öreg cimbora.

Kuka figyelte, ahogy távolodnak, majd egy búvóhely után nézett a sziklák között a híd végénél. Hanék fáradtan vánszorogtak át a hídon másokkal együtt, akik túlélték a robotok vérengzését és most az utolsó biztonságos helyre vonultak vissza. Félúton egy bányásztechnikus holttestébe botlottak, aki meghalt, mielőtt átérhetett volna a hídon. Egy Trinn volt, akinek fényes szőre megégett a harcban. Han finoman kivett a Trinn mancsai közül egy rakétavetőt, a tár még félig tele volt rakétákkal Éppen felemelkedett, amikor a visszavonuló bányászok közül kivált egy alak, és egy üres tűsugárral működő sugárvetőt lengetve rátámadt.

- Gyilkos! - sikította J’uoch és az első ütése horzsolta a pilóta fülét, még mielőtt feleszmélt volna.

- Megölted a bátyámat! Ezért meghalsz, te mocskos állat!

Szédelegve eltolta magától a nőt és felemelte a karját, hogy megvédje magát a rázúduló ütésektől. Csubakka megszabadította volna barátját a hisztérikus nőtől, de ugyanabban a pillanatban egy erős kar hátulról fejbe vágta. A vuki térdre esett, és elejtette fegyverét, amint a hatalmas tömeg rázúdult. Egome Fass volt, a kegyetlen. A két hatalmas lény birkózva, egymást ráncigálva gurult a földön. A visszavonuló bányászok körbeállták őket, de nem avatkoztak be, saját életükért aggódtak.

A harctól elgyengült Badure bizonytalanul emelte fel energiapisztolyát, és J’uochra irányította. De mielőtt lőhetett volna, Hasti rávetette magát. J’uoch gyilkolta meg húgát, Lannit. Egymást rugdosva, karmolva verekedtek, a kölcsönös gyűlölködésből merítve az erőt.

Badure felemelte Hant a földről, éppen akkor, amikor J’uoch keze Hasti nyakára fonódott. Hasti lerázta magáról a fojtogató kezet, a földre vetette magát, majd felugorva fejével és vállával a másik gyomrának rontott. J’uochhátratántorodott és Hasti ezt kihasználva a híd korlátjának lökte. J’uochátesett a korláton és sikítva lezuhant. A heves mozdulattól Hasti is majdnem átesett a korláton.

Badure éppen időben ért oda, hogy a ruhájánál fogva visszarántsa. Hasti levegő után kapkodott, a szíve majd kiugrott. Azután rájött, hogy nem a füle zúg, hanem valóban morgást hallott. Csubakka és Egome Fass továbbra is küzdött.

J’uochfőembere már másodszor csapott le hátulról a vukira. A Falcon elsőtisztje enyhén szólva felháborodott. Han leintette Baduret, aki le akarta lőni Egome Fasst. Han a korlátnak dőlve figyelte a férfias harcot.

- Nem segítenél neki? - lihegte Hasti, arcán saját küzdelmének nyomaival.

- Csubi nem igazán értékelné - válaszolta Han fél szemmel a híd végében gyülekező robotokra figyelve. Mindenesetre kiemelt egy pisztolyt Badure övéből, hátha nem a megfelelő fordulatot veszi a meccs.

Egome Fass Csubakkát fojtogatta. A vuki ahelyett, hogy kibújt volna a szorításból, vagy belement tolna egy belharcba, két kezét ellenfele karjára fonva, nyers erővel akarta eldönteni a küzdelmet. Egome Fass testesebb, Csubakka fürgébb volt, de hogy ki az erősebb, az még nem dőlt el. A karjuk remegett, megfeszített hátaikon ugráltak az izmok.

Lassanként Csubakka lefejtette a torkát szorító kezet.

A vuki diadalmasan villantotta ki szemfogait és kiszabadult a szorításból. Egome Fass azonban nem adta fel. Rávetette magát ellenfelére, hogy egy halálos öleléssel végezzen vele. Csubakka elfogadta a harcmodort.

Előre-hátra tántorogtak, hol egyikük, hol másikuk lába csúszott le a hídról. Mindketten félelmetes erővel szorították egymást. A vuki, bundája alatt pattanásig feszült izmokkal felemelte Egome Fasst a levegőbe. A kegyetlen ereje lassan elfogyott. Félelem tükröződött mozdulataiból. Egy roppanás hallatszott, és Egome Fass teste elernyedt. Csubakka elengedte, és az élettelen test elterült a hídon. A vuki a híd egyik pillérének támaszkodott, hogy kifújja magát.

Han odaimbolygott, vállán a rakétavetővel.

- Mi az, végelgyengülésben szenvedsz, hogy csak másodszorra tudsz elintézni egy ilyen bunkót? - nevetett Han, és szeretettel megveregette a vuki vállát.

- Elég már - tiltakozott Skynx, Han nadrágját ráncigálva - a robotok készen állnak a támadásra. Kuka azt mondta, hogy át kell érnünk a hídon.

Han nem tudta, hogy mennyi esélye van a munkarobotnak arra, hogy megállítsa az acélhordát, de a többiekkel együtt hallgatott Skynxre. Nem számíthattak senkire, aki melléjük állna a hídnak ezen a végén. Azok a bányászok, akik átértek, vagy a házakban barikádozták el magukat, vagy a sziklák között kerestek menedéket

Han megállt, ahogy lelépett a hídról, leült a földre, és visszanézett a hídon át. - Akár itt is szembeszállhatunk velük.

Senki sem tiltakozott. Badure Hastinak nyújtotta az egyik pisztolyát, Csubakka pedig új tárat helyezett a nyílpuskaszerű sugárvetőbe. Hasti egyik karjával átölelte Hant és megcsókolta az arcát.

- Ez a próbálkozásért jár - magyarázta.

Kuka a híd túlsó végénél levő sziklatömbök között lapult. A bánya területe földig volt rombolva. A gépek elégtek, a házak összedőltek, életnek semmi nyoma sem volt. A Hadtestparancsnok magas frekvenciájú jelekkel sorakoztatta a robotokat. Minden ellenállást felszámoltak, már csak a barakkok voltak hátra. Kuka csak várt, és meg sem próbált beavatkozni. Tudta; hogy nem sok értelme lenne, hiszen nem sokban különbözőt; tőlük. A gépek százával gyülekeztek a Hadtestparancsnok körül, aki hosszú karjával mutatta az utat. A halál szobrának játszott a kék-fehér fényben. Nehéz léptekkel a híd felé indult, félelmetes serege mögötte hömpölygött. Ahogy a sereg Kuka elé ért, készen arra, hogy átkeljenek a hídon, a robot ismét elkezdte sugározni a megszerzett jelzésrendszerrel saját mondanivalóját.

Amint a parancsnok vette a jeleket, menetelni kezdett. Nem kérdőjelezte meg az utasításokat, reakciója katonás, automatikus volt. A beleégetett program mind a habozást, mind a kételkedést kizárta. A mögötte lépkedd robotok hasonlóan reagáltak a jelre. Tízes sorokba rendeződve felvették parancsnokuk menetelésének ütemét. Teljes szélességében kitöltötték a hidat. Lábaik egyszerre csapódtak, fémkarjaik egyszerre lendültek.

- Fog ez menni? - kérdezte Kuka barátjától.

Kék Max, aki érzékelőivel intenzíven figyelt, figyelmeztette, hogy ne zavarja ilyen kritikus pillanatban. Max utasítására Kuka megváltoztatta a menetelés tempóját, hogy az egybeessen a híd saját rezgésének frekvenciájával, erős rezonanciát keltve ezzel. A harci robotok tovább masíroztak, hogy egy nemzedékek óta halott úr csatáját vívják meg. A híd remegni kezdett, és a felszálló por kavargott az egyszerre dobbanó lábak nyomán. A híd gerendái meghajoltak, az illesztékek megfeszültek, az egyszerre csapódó fémlábak egy hihetetlen erejű kalapács ütéseiként zúdultak a hídra. Még többen léptek fel a hídra, vették fel az ütemet, és erősítették a rezgést.

Végül, mikor Max megtalálta a megfelelő ütemet, már az egész híd rengett alattuk. Az összes robot a hídon volt. Nem gondolkoztak, csak azt tudták, hogy át kell érniük a túloldalra, és meg kell támadniuk az ellenséget. Han és a többiek felálltak, várva hogy mi történik.

- Azt hiszem, Kukának nem jött be a terve - szólt Han.

A csillogó vezér nyomában menetelő első sor már közel ért.

- Hátrébb kell vonulnunk.

- Nem nagyon van hova - emlékeztette szomorúan Hasti. Han nem tudott mit mondani.

- Odanézzetek! - kiáltott fel hirtelen Skynx. Han odanézett és a talpa alatt érezte az erősödő remegést. A híd a menetelés ütemében rázkódott. Minden ízében recsegett-ropogott, ezt a terhelést már nem bírta. A robotok dübörgő léptekkel masíroztak tovább.

Egy hatalmas roppanás hallatszott, a híd legterheltebb része nem bírta tovább. Egy gerenda meghajlott, és kifordult a helyéről, és mivel a tartóágy nem engedett, a gerenda megcsavarodott és kettéhasadt. A hídnak azon a részén mindegyik támasztóelem kettétört. A gerendatartó lemezek elöregedett szegecsei pattogtak, a robotok elektronikus sikolyai hallatszottak. Egy pillanatra a pusztulásra ítélt híd a robotokkal együtt mintha megállt volna a levegőben, majd hatalmas csattanással zuhant a szakadék mélyére. Porfelhő és füst szállt fel egy olyan robajjal együtt, ami visszahúzódásra kényszerítette Hant a szakadék széléről.

Szeméből a port törölgetve lassan visszamerészkedett ismét. A szakadék mélyén a híd gerendái, behorpadt páncélok csillogása, rövidre záródott áramkörök szikrázása, elszakadt vezetékek látszottak. Hirtelen Kuka jelent meg a szakadék túloldalán, mereven integetve. Han nevetve visszaintegetett. Ettől kezdve ők ketten is teljes jogú tagjai a legénységnek.

Egy másik hangra felfigyelve Han csodálkozva körülnézett és koréliai szitkokat szórt. A Millennium Falcon felemelkedett, és a szakadék fölé suhant. Han és Csubakka kétségbeesve nézte, hogy minden erőfeszítésük ellenére hajójukat valaki megszerezte.

A hajó a szakadék feléjük eső széléhez szállt. Ajtaja kicsapódott, a pilótafülke mögül leereszkedett a feljáró, és a fedélzeti nyílásban megjelent Gallandro. Egy mosollyal üdvözölte őket, fegyvere az oldalán függött. Divatos ruhája és gyönyörű sálja mocskos volt, Han szerint pont úgy nézett ki, mintha egy sereg roboton küzdötte volna magát keresztül.

A mesterlövész gúnyosan biccentett:

- Halottnak tettettem magam a pusztítás ideje alatt. Nem jutottam addig a hajóhoz, amíg az összes robot el nem ment. Solo, a droidjaid felbecsülhetetlenek.

Arcáról eltűnt a mosoly.

- És Xim kincse? A változatosság kedvéért mindent feltéttél a magas tétre, elismerésem.

- Végig a nyomomban voltál, egészen a Szövetségi Szektortól, hogy ezt közöld velem? Csubakka nyílpuskaszerű sugárvetőjével megcélozta Gallandrót, de Han tudta, hogy a mesterlövész biztos keze elől még így sincs menekvés.

A mesterlövész elhúzta a száját: - Eredetileg nem. Meglehetősen mérges voltam az ottani találkozásunk miatt. De én a józan ész híve vagyok, és hajlandó vagyok ezt az előre látható nagy Összeg fejében elfelejteni. Adjatok nekem is egy egész részt, és az incidens el van felejtve. Ráadásul a hajódat is visszakapod, hát nem egy jó üzlet?

Han gyanakvó maradt.

- Ilyen könnyen kibékülnél?

- A kincs, Solo, a kincs. Xim vagyonával mindenki szeretetét meg lehet vásárolni. Minden egyéb másodrangú, a te szemléleted szerint is, igaz?

Han zavarban volt. Hasti Han mögé állt, úgy mondta:

- Ne higgy neki.

Gallandro a lányra emelte égszínkék szemeit: - Ah, ifjú hölgy. Ha Solo nem fogadja el az ajánlatomat, ön is nehéz helyzetbe kerül, ezek a fedélzeti fegyverek jól működnek.

Hangja hideg lett, abbahagyta a szívélyeskedést.

- Dönts! - utasította Hant éles hangon.

A táborlakók kezdtek előszivárogni a barakkokból, amint látták, ahogy a híd összeomlott, és egy hajó szállt le. A következő pillanatban már sokkal nehezebb lett volna a menekülés. Han kinyúlt Csubakka fegyveréért, és tüzelni kezdett.

- Mindenki a fedélzetre, mégis üzletet kötünk.

Abban a pillanatban, ahogy Han irányításával felemelkedtek, dühösen átkozódni kezdtek. A technikusokat szidták, akik a hajónapló diszkjét keresve szétszedték a hajót, és nem hozzáértőén rakták össze.

- Egyébként is miért javíttatta meg J’uoch a hajót? - kérdezte Badure.

- Vagy magának akarta megtartani, vagy eladta volna - magyarázta Gallandro. - Egy gyenge kis történetet próbált beadni nekem a veletek való nézeteltéréséről, de végiggondolva, amiket megtudtam rólatok, nem volt nehéz rájönni arra, hogy mi az igazság.

Han a tábor fölött lebegett a hajóval. - És mi lesz azokkal a bányászokkal, akik életben maradtak? - kérdezte Hasti.

- Van élelmük, fegyverük, felszereléseik - felelte Badure - kihúzzák addig, amíg jön erre egy hajó, vagy elvergődnek a városig.

Han a szakadék másik oldalán szállt le a Falconnal. Egy csillogó fém alak várt rájuk. Csubakka a hajó hátuljába ment, hogy felengedje Kukát a fedélzetre.

- Ahogy említetted - Han azon vette észre magát, hogy védekezik Gallandro előtt - értékes robotok.

- Én azt mondtam, megfizethetetlenek - javította ki

Gallandro - most, hogy társak vagyunk, soha sem bántanálak meg azzal, hogy gyengének tételezlek fel. Megkérdezhetném, hogy most mit fogunk csinálni?

- Adatok közvetlen kikérése - jelentette ki Han, miközben ismét felemelkedtek - beavatott személy taktikai célú kikérdezése. Egy kicsit megizzasztjuk a helyieket, hogy megtudjuk, mi volt ez az egész.

A Túlélők, akik mozgósították a harci robotokat, elhatározták, hogy egy nagy légitutajon menekülnek el, mintsem hogy többfelé oszoljanak szét. A Falcon az alján lévő fegyverekből leadott néhány lövést, és egy sortűzzel megállították a Túlélőket. Azok eldobták fegyvereiket és vártak.

Han Csubakkára hagyta a hajó irányítását. A többiekkel együtt újratöltött fegyverekkel álltak a Túlélők előtt. Először Hasti jött le a feljárón, fegyverét rájuk szegezve, elkiáltotta magát és egyiküket lerángatta a tutajról. Hannák és Badurenak kellett őt leszedniük a férfiról, amit Gallandro csodálkozva, Skynx pedig zavarodottan nézett.

- Ő az, biztos vagyok benne - kiabálta Hasti, igyekezve ismét a rémült férfi után menni - felismerem a fehér tincset a hajában. Ő a kincstárnok helyettese.

- De hát ha mindjárt fejbe csapjuk, az nem segít - mutatott rá Han és a férfihez fordult.

- Jobb, ha bevallód, különben rád eresztem a lányt.

A helyettes megnyalta száraz ajkait.

- Nem mondhatok semmit, esküszöm. Már kiskorunkban belénk nevelték, hogy nem árulhatjuk el a Túlélők titkait.

- Elég régimódi hipnotizációs kondicionálással - vetette ellen Han - hidd el, bármit le tudsz győzni, ha eléggé megijesztünk.

Gallandro előrelépett fagyos mosolygással, egy könnyed mozdulattal elővette pisztolyát, és fél kézzel célzott. Egy kis energiájú, de nagy felbontású sugárnyaláb csapódott a földbe a helyettes lábai előtt, összeégetve a füvet a becsapódás helyén. A férfi elsápadt.

Kuka jött elő nyitott mellkaslemezekkel.

- Van egy jobb ötletem - ajánlotta Kék Max - saját módszerükkel győzhetjük le őket. Imitáljuk azokat a körülményeket, melyek között a hipnotizációs kondicionálás történt, és így mindent megtudhatunk, amit akarunk. Felállítunk egy stroboszkópot, és olyan fénymintázatra állítjuk, amelyet a Túlélők használtak a kondicionálás során.

Gallandro bizonytalan volt: - Kérdés, komputer, hogy pontosan le tudod-e másolni a Túlélők által használt fényimpulzusokat.

- Pont úgy beszélsz velem, mint valami készülékkel - morogta Max.

- Bocsánat - mondta udvariasan Gallandro - mindig elfelejtem. Folytathatjuk?

TIZENHETEDIK FEJEZET

A Millennium Falcon a megszokott sebességgel szelte át a Dellalt légkorét. Han így is egy pillanat alatt felmérte távolságukat a várostól.

Gallandro elment, hogy Kuka segítségével a hajó többi részéből is összeszedje a felszerelést. Hasti a navigációs, Badure a rádiós tiszt a magas támlájú ülésében foglalt helyet Han, illetve Csubakka mögött. Skynx, akinek ellátták és bekötötték sebeit, Hasti ölébe kuporodott.

- Nehéz elhinni - mondta Hasti - hogy lehet egy titkot nemzedékeken át megőrizni?

- Még korokon át is meg lehet tartani titkokat - válaszolt Badure. - Ebben az esetben ez meglehetősen könnyen ment. Igazából csak két osztály van a Túlélők kultúrájában: a hiszékenyek a hegyek között éltek és haltak meg, szinte vallási tisztelettel viseltettek a harci robotok iránt, alkalmanként ünnepségeket is tartva. Aztán ott voltak a többiek - azok, akik ismerték Xim kincsének a titkát és várták az időt, amikor, felhasználhatják azt.

- De mindannyijukba már gyermekkorukban beléjük nevelték, igaz? - kérdezte Han.

- És amikor Lanni feltűnt a hegyi bázison, és megszerezte a hajónapló diszkjét, majd azt egy páncéldobozba helyezte a kincseskamráknál - mormolta Hasti a szomorúságtól elérzékenyült hangon - nem tudhatta, hogy a kincstárnok helyettese a Túlélők szervezetének tagja.

Az történt, hogy a gyerekkori hipnotizációs kondicionálás legyőzte benne az alkalmazottak szentírását. A kincstárnok helyettese természetesen rögtön visszaküldte a kazettát a Túlélők hegyi táborába, ahogy az a birtokába jutott. Majd kitalált egy nem létező hangkódot, hogy megakadályozza Lannit, Hastit vagy bárki mást abban, hogy igényt tartsanak rá. Tartott attól, hogy J’uoch megtudott valamit Lannitól a diszkkel kapcsolatban, mielőtt megölte volna, és ha ez így van, akkor az asszony kitartóan keresi azt. A kísérő a Túlélők kettős ügynökeivel megüzente J’uochnak, hogy a Millennium Falcon leszállt. Tudta, hogy egyedül nem tudja felvenni a harcot a csillaghajóval, ha az erőszakkal próbálja megostromolni a kincseskamrákat. Tudta, hogy J’uoch képes feltartóztatni őket, és remélte, hogy Hasti, a társai, és a hajójuk megsemmisül ebben a küzdelemben. Ezzel az ügy le lett volna zárva.

A diszket, faggatni kezdte a kincstárnok helyettesét a kinccsel kapcsolatban. A férfinek sikerült kitérnie előle, de tudta, hogy csak idő kérdése, és J’uoch megvizsgálja a páncéldobozt, őt pedig kínvallatásnak veti alá. Ezért küldte a harci robotokat a bányatábor ellen, akiket generációk óta vészhelyzetre tartogattak, és igen közel voltak hozzá, hogy teljesítsék feladatukat.

- De akkor a Túlélők miért ülnek még most is a pénzükön? - csodálkozott Han.

- A régi Köztársaság szilárd és verhetetlen volt. - felelte Badure - nem volt reményük arra, hogy megdöntsék, még Xim kincsével a hátuk mögött sem. Csak most, mikor a Birodalom problémákkal küszködik, a Túlélők kiszimatolták, hogy itt, a Tion Hegemóniában talán ki tudják ezt használni. Fogadok, hogy sok piti alaknak az eszébe jutott már ez.

- Egy új Xim, egy új despotizmus? - elmélkedett Hasti. - Hogy tudtak benne hinni, még ha függtek is tőle7

- Csak egy dologban hihetnek - mondta Han, miközben az alattuk gyorsan elsuhanó tájalt nézte - a Túlélőket nemsokára egy nagy csapás éri.

- Nem kellene nekünk egy nagyobb hajó? - érdeklődött

Hasti.

Han megrázta a fejét.

- Először megbizonyosodunk, hogy ott van-e a kincs, és felpakolunk a Falconra annyit, amennyi fér. Aztán kirakunk néhány energiatelepet és önvédelmi generátort. Gallandro és én tartjuk a frontot, amíg ti elmentek egy nagyobb hajót szerezni, mondjuk akkorát, mint J’uoch űruszálya volt. Ez nem tart túl sokáig.

- És mihez kezdesz a részeddel? - vetette oda Badure mellékesen. Han arcán zavar és bizonytalanság jelent meg. - Emiatt majd akkor kezdek aggódni, ha annyi pénzem lesz, hogy raktárt kell bérelnem neki - mondta végül Han.

Gallandro, aki éppen most lépett be a pilótafülkébe az összegyűjtött felszerelést cipelve, így szólt:

- Hát tedd azt, Solo. Illetlen, de célravezető. Ellenőrizte a helyzetüket.

- Mindjárt ott vagyunk. Már régen raboltam ki egy bankot, nagy kedvem van hozzá.

Han magába fojtotta a választ, és zuhanórepülésben indult el lefelé. A Falcon egy nagy robajjal tűnt el az égboltról. A kincseskamrák közelében álló dellaltiak hirtelen pillantották meg a hajót, közvetlenül a fejük felett. Fékezőrakétái dübörögtek, futóműve egy ragadozó karmaiként nyíltak ki, Az emberek fedezékbe rohantak. Ahogy a hajó egy nagy zökkenéssel földét ért, a föld és a környező házak beleremegtek. A Falcon a tetőtlen házon landolt, nem messze a kincseskamra egyetlen bejáratától.

A Falcon külső hangszórói élesen szirénáztak. Vizuális figyelmeztető rendszere és az összes lámpája maximális erővel villogott. A közel állók szinte megvakultak és megsüketültek.

Ekkor a rámpa lecsapódott, Han és Gallandro futott le lövésre készen, szerszámokkal és felszerelésekkel megterhelve. Őket követte Badure, Hasti es Skynx. A lány tiltakozott: - Biztos, hogy nincs más módszer?

Hannák az ajkáról kellett leolvasnia a szavakat, mivel ebben a lármában semmit sem hallott. Megrázta a fejét. Csubakkának az irányítópultnál kellett maradnia, egyrészt mert ő ismerte a hajót, másrészt a Falcont illetően Han kizárólag a vukiban bízott. Kuka is hátramaradt, hogy fényérzékelőjét azokon a kijelzőkön tartsa, amelyekre az elsőtiszt már nem tudott figyelni. Hasti és Baduret feladata volt, hogy tartsák az ajtót, míg Han Gallandróval a kutatást végzi Skynx segítségével, aki fordít nekik.

A terület biztonságosnak tűnt, A Dellalt lakóinak semmi esélyűk sem volt egy felfegyverzett csillaghajó ellen. Han visszaintett társának a pilótafülkébe, és bár nem halhatta, odakiáltott: - Tűz, Csubi!

A Falcon ágyúiból, és a tetején lévő fegyverekből kicsapódó vörös fénycsóvák a kincseskamrák csukott ajtaját ostromolták. Pillanatok alatt füst borította el az ajtót, ahogy az ágyúk izzó vonalakként vágták keresztül. A vörös tűz kiégette azt az anyagot, ami nemzedékek során ellenállt az idő vasfogának és az időjárás viszontagságainak. Korának egyetlen fegyvere sem árthatott volna neki, most azonban darabokra esett szét. Az ágyúdörgés csak fokozta a pokoli hangzavart.

Han újra intett és Csubakka abbahagyta a tüzelést.

A hűvös szél lassan szétfújta a füstöt, láthatóvá téve a tátongó lyukat, melynek izzó szélei gyorsan kihűltek.

- Fegyveres rablótámadás - nevetett Gallandro. - Ez a legjobb dolog a világon.

- Gyerünk befelé! - kiáltotta Han. Odafutottak és bemásztak a kilyukasztott ajtón.

Badure és Hasti azonnal követték őket.

- Maradjatok itt és biztosítsátok az összeköttetést Csubakkával - mondta Han.

Badure letette Skynxet.

- Ne felejtkezzetek el a védelmi rendszerről - kiáltotta utánuk Hasti, amint Han, Gallandro és Skynx előrerohantak. Foglyaiktól többek között megtudták, hogy a pincék védelmi rendszerrel vannak ellátva, a védett területeken bármely lőfegyver jelenlétének érzékelése beindítja az automata védelmi fegyvereket.

A bolygó lakói által üresen hagyott csarnok homályában egyre mélyebbre hatoltak be, a házigazdák bölcsen máshol kerestek menedéket a hívatlan vendégek elől. Han nem vette észre azt az embert az egyik oldalon, aki már fel is emelte fegyverét. Gallandro azonban felfigyelt a mozgásra, töltött és lőtt, szinte még ugyanabban a pillanatban.

A gondnok helyettese felkiáltott, az oldalához kapott, majd a nyomott mintás padlóra esett. A mesterlövész arrébb rúgta a leejtett megsemmisítő fegyvert.

- Nem teheted, nem! - nyögte a fehér szakállú férfi, a sérüléstől majdnem kábultan - biztonságban őriztük, érintetlenül, mióta csak ránk bízták. Szempillái megremegtek és őrökre lecsukódtak.

- Mi jobb hasznát vesszük majd, mint ti, öreg. Ha mással nem is, legalább bedobjuk a körforgásba, igaz, Han? - nevetett Gallandro.

Han szó nélkül ment tovább. Gallandro is elindult, Skynx szaladni kényszerült, hogy beérje őket. Poros lejárókon és durva lépcsőkön haladtak lefelé, minden oldalon boltozatos pincék szegélyezték útjukat/Egy ponton le kellett hajolniuk, egy régi, működésképtelen lift kábelei lógtak alacsonyan. Azt az útvonalat követték, amit a fogoly Túlélő hipnózisban mondott el nekik. Han útjuk során jeleket hagyott. A pince legalsó szintjén egy elágazáshoz értek. Innen már nem tudták, hogy merre kell menniük.

- Itt vége van ennek a folyosónak, valamelyik oldalsó alagút lesz az - szólt Han. - Az azonosító jelek másolata neked is megvan? Rendben.

- A kis fickó veled maradhat, Solo - mondta Gallandro Skynxre célozva. - Én szívesebben dolgozok egyedül.

Megigazította vállszíját, mely a felszerelését tartotta, és elindult.

- Oké, légy résen! - mondta Han Skynxnek, és elkezdték a keresést. Hamarosan belemerültek a tekervényes folyosók jelzéseinek vizsgálatába. Azokat az azonosító jeleket keresték, amiket a fogoly említett, és Skynx másolt le. A pincék legalsó szintje dohos és levegőtlen volt, a padlót bokáig érő por borította és a kézilámpa fénye alig hatolt át a homályon. Egymás után hagyták él az üres ládákat és polcokat tartalmazó termeket. Végül Skynx megállt:

- Kapitány, ez az, ezek azok!

Remegett az izgalomtól. Han nem tudta megkülönböztetni ezt a folyosót sem a többitől, mindegyik egy sápadt falban ért véget ebben az üres pincekomplexumban. De Skynxnek igaza volt, az azonosító jelei megegyeztek a papíron levőkkel. Han elővette a nagyteljesítményű fúziós vágót, és a helyére illesztette. Skynx megpróbált kapcsolatot teremteni a többiekkel, hogy elújságolja a felfedezést, de nem kapott választ tőlük.

- A falak bizonyára túl vastagok - mondta Han munka közben.

Amikor a fal készült, ellenállhatott minden akkori gépnek, Han előnye viszont a nagyarányú technikai fejlődés volt. A fal nagy darabokban omlott le. Mögötte fény világított.

Han gyorsan félretette a vágógépet, hogy benézhessen. Egy felélhetetlen vagyon! Alig tudta magát türtőztetni. Lehajolt és átlépett a nyíláson, Skynx követte. A pince teljesen tiszta, száraz és csöndes volt, ahogy Xim szolgái lezárták - akiket utána azonnal megöltek - századokkal ezelőtt.

Lépései visszhangzottak a csendben, és Han mosolygott.

- Az igazi pincék; egész idő alatt itt voltak. Kincskeresők az egész galaxist átkutatták Xim kincséért! De minden esetben csak üres pincéket találtak.

- Skynx, veszek neked egy bolygót játszani!

A ruuriai nem felelt, megnémult a helyre telepedő évszázadok súlyától. Több fordulón át követték a folyosót, míg egy kiszélesedő részhez értek. Figyelmeztető lámpák villogtak a falüregekben évszázadok óta, jelezve a zónát, ahova csak fegyvertelenül lehet belépni. Ez volt Xim kincstárának az előszobája.

Han megállt. Nem akart elégni a védőfegyverek tüzében, de az sem volt ínyére, hogy fegyvertelenül menjen tovább, nem tudva, mi vár még rá. Vonakodva fordult meg. Az általuk vágott nyílásban Gallandro állt.

Han megállt, Skynx pedig bizonytalanul várt.

- Megtaláltuk - mondta a pilóta, hüvelykujjával a háta mögé mutatva - Az igazi. Ott van hátul.

Aztán rájött, hogy Gallandro már hallotta Skynx rádiójeleit. Gallandro nem árult el örömöt, csak a bejelentésen derült. Han így is tudta, hogy fordult a kocka. A mesterlövész földre tett felszerelése egy kupacban hevert az egyik oldalon, és levette dzsekijét, mintegy bevezetve a párbajt.

- Azt mondtam, a kincs van ott hátul - ismételte Han még egyszer.

Gallandro hűvösen mosolygott: - Ennek semmi köze a pénzhez Solo, bár elhalasztottam, míg te és a csapatod segített megtalálni a kincseskamrát. Megvannak a saját terveim Xim kincsével kapcsolatban.

Han óvatosan kibújt dzsekijéből: - Miért? - csak ennyit kérdezett, miközben óvatosan kinyitotta pisztolytáskáját. Ujjai megfeszültek, és finoman dolgoztak, miközben mozdulatlanul várt.

- Büntetést érdemelsz, Solo. Mit gondolsz, ki vagy te? Igazság szerint senki, egy tőrvényen kívüli, hazátlan senki. A szerencséd elhagyott örökre.

Han biccentett, tudván hogy valamit mondania kell: - És ezek után te kiválónak érzed magad?

Keze a fegyver után matatott, élete legnagyobb kétszereplős párbaja előtt állt.

Mozdulataik különbözőek voltak. Han összehangolt váll- és térdmozgása, egy kis elhajlás, egy kis csavar. Gallandro a kegyetlen gazdaságosság; minden izom és ideg a jobb kéz gyorsaságát biztosítja.

Mikor a sugárvető eltalálta a vállát, Han első reakciója a meglepetés volt; valahol tudat alatt a végsőkig hitt szerencséjében. Az ő mozdulata félúton megtört, lövése a padlót érte. Félig megfordult és érezte saját égő húsának a bűzét. A fájdalom egy pillanattal később hasított bele. Az óvatos Gallandro második lövése Han fegyvert tartó kezét találta el. A lézerpisztoly a földre hullt.

Han térdre esett, fájdalmában még kiáltani sem tudott. Skynx egy szörnyűt sikoltva hátrébb húzódott. Sebesült karját fogva Han Gallandro hangját hallotta:

- Szép volt Solo, olyan közel jöttél, mint már régen senki. De most visszaküldelek a Szövetségi Szektorba. Nem mintha érdekelne a Fennhatóság törvényessége, de vannak ott néhányan, akiknek meg akarom mutatni, mit jelent az, ha valaki az utamba áll.

Han összeszorított fogai közül sziszegte: - Nem fogok a fennhatóság egyik halálgyárában senyvedni.

Gallandrót ez nem érdekelte. - A barátaiddal sokkal könnyebben elbánok. Ha megbocsátasz, most el kell mennem, hogy megnézzem a kis ruuriai barátodat, még mielőtt valami bajba keveredik.

Han bokái köré tekert egy darab zsineget, amit a Falcon fedélzetén talált, és a férfi sarka alá helyezett egy energiagránátot.

Te sosem voltál valójában olyan erkölcstelen, mint amilyennek mutattad magad, Solo, de én az vagyok. Kár, hogy nem később találkoztunk, mikor már bölcsebb lettél volna. Elég jól harcolsz; jó katona lett volna belőled.

Kivette Han lézerpisztolyából a töltetett és bedugta saját töltényövébe, majd Skynx után sétált, aki, mivel nem tudott a mesterlövész elől elmenekülni, a kincseskamra felé vezető folyosóra menekült.

Gallandro óvatosan haladt előre. Bár tudta, hogy a ruuriai fegyvertelen, de ha az életéről van szó, akkor minden élőlény az utolsó leheletéig küzd. Belelőtt egy sarokba, hogy lássa; hol van Skynx. A kis lény néhány méterre tőle lapult a falhoz, hatalmas, megrettent szemeket meresztve rá. Távolabb, ahol a folyosó elkanyarodott, látta a fegyvermentes zónát jelző figyelmeztető jelzéseket.

Sugárvetőjét megragadva, Gallandro elvigyorodott. - Sajnálom, kis barátom, de túl sok forog kockán: Solo az egyetlen, akit életben hagyhatok. Olyan könnyűvé teszem neked, amennyire csak tudom. Maradj ott.

Előrelépett, Skynx fejét véve célba. Energianyalábok csapódtak ki rejtett tüzelőállásokból. Még Gallandro mesés reflexei sem kelhettek versenyre a fénysebességgel.

A védelmi fegyverek össztűzébe kerülve, a mesterlövészt tucatnyi sugárnyaláb döntötte le, mielőtt megmozdulhatott volna. Hirtelen a pokol tüzébe került, és kiégett maradványai a folyosó kövezetére hulltak, a levegőben égett hús szaga terjengett.

Skynx kitekeredett, és előbújt a falban levő mélyedésből, ahova elrejtőzött. Félrehajította a figyelmeztető villogókat, melyeket a folyosó falában levő foglalatokból húzott ki. Hangtalanul köszönetet mondott Gallandrónak, hogy nem vette észre az üres foglalatokat; egy körültekintő ruuriai biztosan észrevette volna őket.

- Emberek - jegyezte meg Skynx sokatmondóan, és elindult, hogy kiszabadítsa Han Solot.

- Nem túl sok maradt belőle, ugye? - tette fel Han a költői kérdést egy óra múlva, mikor Gallandro elszenesedett maradványai mellett álltak. Ő is, mint a többiek, a fegyvertelen zónán kívül hagyta fegyvereit. Badure és Hasti átmenetileg bekötözték a vállán és alkarján levő sebeket a hajó egyik mentőládájában talált kötszerrel. Ha Han rövid időn belül megfelelő orvosi ellátásban részesül, nem lesz maradandó nyoma a Gallandro sugárvetőjéből leadott lövéseknek.

Csubakka épp befejezte annak a folyosónak, és a mögötte levőnek az alapos átvizsgálását, egyenként szemügyre véve a falban elrejtett fegyvereket. Mindegyiket deaktiválta. A vuki elégedetten vakkantott Han felé, jelezve, hogy elmúlt a veszély, nyugodtan behozhatják energiafegyvereiket, és egyéb felszerelésüket a kincseskamrákba.

- Igyekezzünk. Nem szeretem a Falcont őrizet nélkül hagyni.

Mikor Skynx visszatért ti csillaghajóhoz, és elmesélte a tűzpárbaj történetét, Csubakka úgy hagyta ott a hajót, hogy a rámpát nem húzta fel, csak a fedélzeti ajtót zárta le. Aktiválta az energiapajzsot, és automatikus tüzelésre állította a fegyverzetet. Ha valaki túl közel merészkedne az elektronikus zárérzékelőkhöz, egy figyelmeztető sortűz ráijesztene, aztán jönne az össztűz. A dellaltiak, akiket kelepcébe csaltak a csillaghajó érkezésekor, már megadták magukat, de aztán szabadon engedték őket. A Falcon megvédelmezi a kincskeresőket egy ideig, de Han nem akart már eddig is túlfeszített szerencséjére hagyatkozni.

Összegyűjtötték felszerelésüket, és elindultak. A következő folyosó végét egy fém fal zárta le, rajta Xim vuki-nagyságú halálfejes szimbóluma. Csubakka felemelte a fúziós vágót, és elkezdte a közepén kétfelé szelni a jelképet, miközben porszemcsék repkedtek a levegőben. Aztán módszeresen elkezdte aprítani. Forróság csapott keresztül rajta.

Rövid idő alatt az ajtón széles nyílás keletkezett. Mögötte, világító panelek fényében - melyek nemzedékeken át világították be a helységet - ott ragyogtak a drágakövek, a csillogó fémek. Nehéz ládák, és hengerek voltak felhalmozva a raktárház-méretű polcsorokon, melyek a padlótól a mennyezetig zsúfolásig voltak pakolva, és olyan messzire benyúltak, ameddig csak a szem ellátott.

És ez még csak az első szoba volt.

Skynx csendben volt, majdnem áhítattal nézett körül. Egész életében erre vágyott, egy ilyen álomszerű felfedezésre. Badure és Hasti is ünnepélyes hangulatban voltak, miközben felmérték a hely méretét és gazdagságát, hatását életükre, és végigpörgették gondolatban az eseményeket, melyeken keresztül ide jutottak.

Nem így Han és Csubakka. A pilóta átugrott az ajtón levő nyíláson, sérült karját egy elasztikus kötés rögzítette testéhez. - Megcsináltuk! Megcsináltuk! - kiáltotta vidáman. A vuki utána lódult, hosszú sörényű fejét hátravetve bömbölte: - Rooo-oo! Csapkodták egymás vállát, nevetésük visszhangzott a kincsekből felhalmozott hegyek között. Csubakka óriási lábai elképesztő győzelmi táncot jártak, miközben Han felszabadultan kacagott.

Skynx és Badure elmentek, hogy Kuka segítségével kinyissák a konténereket, és megvizsgálják Xim zsákmányát. Csubakka felajánlotta segítségét. -

Öntsétek ki ide! - csatlakozott hozzájuk Han. - Meg akarok benne hempergőzni!

Abbahagyta, amikor észrevette a közelben álló Hastit, aki furcsán nézett rá. - Mindig kíváncsi voltam, milyen lehetsz, mikor megtalálod a nagy zsákmányt. Na és most, hogyan tovább?

Han még mindig fel volt dobva. - Hogyan tovább? Miért, hát mi…

Abbahagyta, most először gondolva át komolyan ezt a kérdést. - Visszafizetjük az adósságainkat, veszünk magunknak egy elsőosztályú hajót, legénységet fogadunk, és…

Hasti bólintott. - És letelepszel, Han? - kérdezte lágyan. - Veszel egy bolygót, vagy kibérelsz egy egész bolygórajt, és éled egy jó kereskedő életét?

A lány lassan megrázta a fejét. - A gondjaid még csak most kezdődnek, gazdag ember.

A férfi lelkesedése gyorsan elszállt, helyébe kusza kételyek, tervek, a megfontoltság és az érett bölcsesség iránti igény lépett. De mielőtt még összeszidhatta volna Hastit az ünneprontásért, meghallotta Csubakka dühös morgását. A vuki egy fém-rudat tartott a kezében, komoran vizsgálgatva azt. Egy maréknyit lehajított belőlük a földre, majd belerúgott a halomba. A darabok szanaszét röpültek. Han otthagyta Hastit, és barátjához lépett. - Mi a baj?

Csubakka izgatott morranások és hörgések közepette elmagyarázta felfedezését. Han felvett egy fémrudat a földről, és látta, hogy másodpilótájának igaza van. - Ez az anyag kűrium! Bárhol beszerezhető. Skynx, mi köze ennek a kincshez?

A kis akadémikus egy, a kincseskamrákat irányító monitort talált az egyik közeli polcon, egy régi darabot alacsony lábakkal. Életre keltette, kis reszkető fények és karakterek rohangáltak a képernyőn keresztül, miközben Skynx vontatottan válaszolt.

- Úgy tűnik, hogy rengeteg van itt belőle, kapitány. Azon kívül temérdek hegyikristály, és dúsított üzemanyagból összehordott hegyek vannak itt, többek között.

- Hegyikristály? - ismételte meg Han, kérdőjellé merevedve. - Azzal működnek ott fenn azok a csillék. Miféle kincs ez? Hol van a valódi kincs?

Jókedvű nevetés szakította félbe. Badure egy egész láda hegyikristályt talált, és két kézzel szórta a levegőbe. A kristályszemek esőként hullottak akár körülötte, a fényt visszaverve, miközben a férfi egyre csak nevetett. - Hát ez az. Legalábbis az volt valamikor. Nem látod, Penge? A kűrium mesterséges árnyékoló anyag, a modern szabvány szerint nem túl jó, de a maga idejében nagy áttörést jelentett, és igen nagy előnyt annak, akinek a tulajdonában volt. A rengeteg kűriummal borítva be a nehézfegyvereket és a gépezeteket, Xim olyan harci járműveket tudott gyártani, melyek a maguk idejében a legjobban felfegyverzettek és a leggyorsabbak voltak az űrben.

- A hegyikristályt pedig az ősrégi interkommunikációs és felderítő készülékekhez használták. Rengeteget használtak fel belőle egy-egy űrhajóraj, vagy bolygóvédelmi rendszer felállításakor. És így tovább. Ezek itt mind hadiipari alapanyagok. Az ezekben a kamrákban felhalmozott anyagokból Xim olyan harci gépet építhetett volna, mely meg tudta volna hódítani az űrnek ezt a részét. De mindent elvesztett a Vontori Harmadik Ütközetben.

- Ez minden? - tudakolta Han. - Emiatt az ócska kincs miatt mentünk keresztül annyi mindenen?

- Nem egészen - mondta Skynx békítőleg, még mindig a monitor fölé hajolva. - Egy egész részleg telve van információkat tartalmazó kazettákkal, művészeti alkotásokkal, és egyéb leletekkel. Ezen a helyen százszor több információ van felhalmozva, mint amit eddig összesen tudtunk erről a korszakról.

- Fogadni mernék, hogy a Túlélők már rég elfelejtették, hogy mit is őriznek - vetette közbe Hasti. - Elhitték a legendákat, éppúgy, mint mindenki más. Kíváncsi vagyok, mi történt valójában a Ranroon Királynőjével.

Badure vállat vont. - Lehet, hogy belesodorták a kék-fehér napba, miután lerakta a kincset, vagy egy csontvázlegénységgel küldték fel az űrbe, hogy kísértethajóként időnként feltűnve félrevezesse az utána kutatókat. Ki tudja?

Skynx otthagyta a képernyőt, és fékeveszett táncba kezdett. Hátsó lábaival indította, majd az elsők is bekapcsolódtak, jobban ugrálva és szökdécselve, mint az előbb Han és Csubakka tette. Csodálatos! Elképesztő! Micsoda felfedezés! Biztos vagyok benne, hogy saját katedrát kapok - sőt, saját tanszéket!

Han az egyik falnak dőlve lassan guggoló helyzetbe csúszott. - Művészeti alkotások? Csubi és én csak fogjuk magunkat, és besétálunk a Birodalmi Múzeumba, hónunk alatt egy tekerccsel, és alkudozni kezdünk?

Homlokát ép karjára hajtotta. Csubakka aggódva veregette meg a vállát, együttérző morgásokkal kisérve.

Skynx fokozatosan abbahagyta az ugrabugrálást, most tudatosodott benne, milyen csalódás volt ez kettőjüknek.

- Van azért itt néhány értékes dolog, kapitány. Ha alaposan átvizsgálja a terepet, megtöltheti a hajóját olyan dolgokkal, amiket aztán könnyen értékesíthet. Hozna egy kis hasznot.

Skynx küzdött a késztetés ellen, hogy az egész leletet felhalmozza a Millennium Falconon tudva, hogy az csak jelentéktelen hányadát lenne képes elszállítani.

- A nyereség elegendő lenne ahhoz, hogy a hajóját teljesen rendbe hozassa, és a sebeit egy elsőosztályú gyógyászati központban kezeltesse.

- Na és velünk mi lesz? - szakította félbe Hasti. Badurénak és nekem még egy csillaghajónk sincs.

Skynx egy pillanatig tűnődött, majd arca felragyogott. - Szerződést köthetek az egyetemmel, saját hatáskörömben teljes döntési szabadságot kérve. Hogy tetszene, ha velem dolgozhatnátok ti ketten? Attól tartok, hogy az akadémiai kutatások unalmasak lesznek ez után a kaland után nektek, embereknek. De méltányos fizetést, nyugdíjat, és gyors előléptetést tudok ajánlani. Évekig fogunk dolgozni ennek a leletnek a feldolgozásán. Szükségem van valakire, aki felügyeli a munkásokat, a diákokat és a robotokat.

Badure elmosolyodott, és átkarolta Hasti vállát. A lány bólintott.

Erről Skynxnek valami más is eszébe jutott. - Kuka, nem akartok te és Kék Max munkahelyet változtatni? Biztos vagyok benne, hogy sokat tudnátok segíteni. Végül is, ti ketten vagytok az egyetlenek, akik a harci robotokkal kommunikáltatok. Szeretnénk majd megvizsgálni a maradványaikat. Sokat kell még megtudnunk a gondolkodási folyamatukról.

Kék Max kettőjük helyett válaszolt. - Skynx, mi ezt nagyon szeretnénk csinálni..

- Feltéve, ha a helybeliek nem sétálnak be ide, és nem viszik el az összesét előletek - emlékeztette őket Han, miközben Csubakka talpra segítette. Aggodalmukat látva, hozzátette: - Azt hiszem, itt hagyunk nektek egy hordozható önvédelmi generátort, és néhány nehézfegyvert lövedékekkel a Falcoméi. Így legalább több helyünk lesz a rakomány számára.

Badure rá nem jellemző módon mérgesnek tűnt. - Han, mit gondolsz, ennyire hiszékenyek az univerzum többi részében élők? Mindig helyes dolgokat akarsz cselekedni, de helytelen, okokból. Nos, mit fogsz tenni akkor, ha kifogysz a kifogásokból, fiam?

Han úgy tett, mintha nem hallotta volna. - Mielőtt elhagynánk ezt a naprendszert, leadunk egy segélykérő hívást. A Tion Hegemónia csatahajója már itt lesz, mielőtt felocsúdnátok. Gyerünk, Csabi! Pakoljuk meg a kézi targoncát, és tűnjünk el, mielőtt még történik valami.

- Kapitány, - szólította meg Skynx. Han megállt, és visszanézett. - Valamit furcsának találok: még mindig úgy gondolom, hogy ez a kaland nem más, mint veszély és nehézség, távol az otthontól, de most, hogy véget ér, és a társaságunk feloszlik, szomorúnak érzem magam.

- Bármikor szolgálatodra állunk egy kis frissítő utazással - ajánlotta fel Han.

Skynx megrázta a fejét. - Sok dolgot kell még itt elvégeznem, és túl hamar el fog szólítani a vérem, mikor itt az idő a bebábozódásra. Aztán még egy évszakot élek színes-szárnyúként. Ha látni akar engem, akkor kapitány, jöjjön el Ruuriára, és keresse a rovart, akinek szárnyai hasonló csíkozásúak, mint az én bundám. A színes-szárnyú nem fogja megismerni önt, de talán Skynx egyes részei igen.

Han bólintott, nem találva a megfelelő szavakat a búcsúzásra. Badure utána szólt: - Hé, Penge! Han és másodpilótája ránézett, és ő nevetett. - Kösz, srácok.

- Felejtsd el - hárította el Han a köszönetet. Újra elindult a társával, mindketten némi fájdalommal mozogtak sérüléseik miatt. - Különben is, az életmentés az életmentés, ugye, barátom?

Utolsó megjegyzése közben egyik ujjpercét másodpilótája bordái közé nyomta. Csubakka mérgesen suhintott felé, de nem elég gyorsan. Han lebukott, és a vuki megtántorodott.

- Nézd, - mondta Han - ez itt most egy jótékony sági küldetés volt, oké? Mi csempészek vagyunk, ezt már kitanultuk, ebben jók vagyunk, és ehhez ragaszkodunk!

A vuki egyetértően morgott. A többiek, a Xim kincsével megrakott végeláthatatlan polcokkal körülvéve, hallották párbeszédjük visszhangját a folyosóról Han félbeszakította Csubakka morgását: - Ha a Falcont megjavítják, és az én szárnyamat is visszaillesztik, akkor megpróbálkozunk egy újabb Kessel fűszer fuvarral.

A vuki idegesen horkantott, nem értve egyet társával. De Han ragaszkodott hozzá. - Gyors pénz, és nem piszkos munka! Rábeszéljük a Bazáros Jabbát, vagy valaki mást, hogy adjon nekünk árkedvezményt. Figyelj csak, már kész a tervem…

Mikor hallótávolságon kívül értek, Csubakka abbahagyta az ellenkezést, Han Solóval valami jó tréfát osztottak meg egymással, melytől mindkettőjük vad nevetésbekezdett. Aztán visszatértek a tervezgetéshez.

- Ott mennek az igazi Túlélők - mondta Badure - Hastinak, Skynxnek, Kukának és Kék Maxnak.

Vége