Philip K. Dick kultikus alkotása, az *Álmodnak-e az androidok elektro­nikus bárányokkal?* immáron három magyar fordításban is létezik. A szöveg első átültetése, Gálvölgyi Judit nem túl precíz fordítása ( *Elektronikus bárány* ) a nemrégiben újraindult Interpress Magazinban jelent meg két részlet­ben, még anno az „átkosban”; majd ezt követte a Valhalla Páholy ki­adásában Szántai Zsolt – az előbbinél sokkal megbízhatóbb – munkája ( *Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról?* ), mely kiadvány fedőlapján és gerincén a regény címénél jóval nagyobb betűkkel, kie­melve a *Szárnyas fejvadász* felirat – a Marvel Comicsból átemelt logó – szerepelt. Bár a magazinbeli változatot is a Ridley Scott-filmből vett képek illusztrálták, az utóbbi esetben a kiadói szándék még nyilvánva­lóbb volt: a *Blade Runner* sikere feltehetően pozitívan hat vissza a regény olvasottságára, ily módon növelni lehet a példányszámot. A szöveg har­madik fordítása, Pék Zoltán szakavatott teljesítménye – az Agavé köz­readásában – pontosság és leleményesség tekintetében különbözik mind­két eddigi kísérlettől. A Pék Zoltán által pontosan visszaadott nevek és állandó jel­zőik a Gálvölgyi Judit-féle – egyébként happy enddé torzított – verzió­ban még egészen máshogy néztek ki. Kedvenc példáim közé tartozik, hogy a magazinban közzétett szövegben a „szovjet zsaru” (Polokov android) – következetesen – ázsiai, majd később – következetlenül – euró­pai illetőségű alakként említődik, ráadásul francia hangzású nevet visel (Polieux). A képlet világos: az akkori kultúrideológia feltehetően nem tűrhette, hogy a szovjet rendőrség olyan kétes erkölcsű, laza irányítású intéz­ményként tűnjön föl, amelybe könnyedén beszivárognak az androidok. A cenzúra itt még egy sci-fi-regény esetében is működött, hiszen Dick alkotása – sok más művéhez hasonlóan – a megírásához képesti közeljö­vőben játszódik. A szocialista érában viszont holmi posztapokaliptikus víziónak a történelem belátható horizontján természetesen nem szaba­dott feltűnnie. Az *Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?* egy globá­lis katasztrófa (Végső Világháború) utáni Földön játszódik. Az emberi­ség nagy része emigrált más planétákra, az anyabolygón igen magas a nukleáris szennyezettség, az állatfajok többsége kihalt, mindent elborít, sőt önálló életre kel a szemét. Olyan multinacionális nagyvállalatok és kiszolgálóegységeik uralják a világpiacot, melyek az állatok helyébe lépő másolatok és az emberekhez mindinkább hasonlító androidok gyártá­sára rendezkednek be (utóbbiakat elsősorban a kolóniákra exportálják). A szökött replikánsokat fejvadászok üldözik, míg a földi népesség lel­kéért egy multimediális show-műsor (Buster) és egy kétes eredetű kol­lektív hit (Mercer) verseng. Ha [...] az *Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?* című klasszikusban nemcsak a párhuzamok, szerepcserék, tükröztetések stb. játékára figyelünk föl (bár ezek nagyon izgalmasak), hanem a [...] rejtettebb dimenziók mellett sem siklunk el, akkor Dick alko­tása olyan műként lesz olvasható, melynek jövőképénél és az emberi tényezőhöz való viszonyánál érdemes lesz újra és újra elidőznünk. Egy­általán nem csodálkoznék azon, ha ezt a szöveget majdan poszthumán biofilozófiai regényként tartaná számon az irodalomtörténet. *H. Nagy Péter: Descartes és az evolúció*