MIDŐN A NÁZÁRETI JÉZUS a keresztjén haldokolt, a volkryn nagyjából egy fényévnyire járt kínjaitól, és egyre távolodott. A Tűzháborúk már javában dühöngtek a Földön, amikor a volkryn elsuhant a Régi Poszeidón közelében, melynek tengerei akkoriban még névtelenek voltak, és érintetlenek. Mire a csillaghajtómű révén a Földi Államszövetségből Szövetségi Birodalom formálódott, a volkryn elérte a Hranga-űr peremét. A hrangák nem is sejtették. Akárcsak mi, ők is apró, fényes világok szülöttei voltak egymástól távol eső napok körül keringő bolygókon, csekély érdeklődéssel és ismerettel aziránt, mi zajlik a köztes sötétségben. Háború tombolt ezer éven át, és a volkryn sértetlenül és felfedezetlenül siklott keresztül azon, biztonságosan, olyan közegben, ahol még a tűz sem ég. Aztán a Szövetségi Birodalom felbomlott és letűnt, a hrangák belevesztek az összeomlás sötétjébe, de a volkrynnak nem lett sötétebb a helyzete.