Indiana Jones és az Égi Kalózok Martin Caidin

Londont súlyos veszedelem fenyegeti – a levegőből. A titokzatos égi kalózok soha nem látott repülőkön fosztogatják a brit birodalmat. Indiana Jones vakmerően szembeszáll velük, ám rá kell ébrednie, sokkal többről van szó, mint néhány rejtélyes pilótáról, akik szellemi erejükkel irányítják gépeiket. A nyomok egy ősrégi, titkos testvériséghez vezetnek, amely már évezredek óta foglalkozik az emberi elme lappangó képességeinek kifejlesztésével – s most, hogy végre elérte célját, az afrikai őserdők mélyéből és a tibeti hegyekből a világuralomra tör...

Martin Caidin

Indiana Jones

és az égi kalózok

Valhalla Páholy

BUDAPEST 1995

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Martin Caidin

Indiana Jones and the Sky Pirates

Used under authorization.

Published 1993 by Bantam Falcon Books, a division of Bantarn Doubleday Dell Publishing Group, Inc.

Fordította Szántai Zsolt

Minden jog fenntartva, beleértve az egész vagy részletek reprodukálásának jogát!

A címlapon Drew Struzan munkája látható.

Tipográfia: Marjai Csaba

Mûszaki szerkesztés: Zölley Imre

ISBN 963 8353 80 5

A kötet kizárólagos terjesztõje a Tóthágas Könyvterjesztõ Kft.

1047 Budapest, Perényi Zsigmond u. 15.

Kiadja a Valhalla Páholy Kft. Felelõs kiadó: A Valhalla Páholy Kft. ügyvezetõ igazgatója. Felelõs szerkesztõ: Héjjas Miklós. Korrektor: Heffelle Krisztina. Szedés, tördelés: Valhalla Páholy DTP A nyomdai munkalatokat az Egyetemi Nyomda Kft. végezte

A nyomdai megrendelés törzsszáma: 95.3742

Felelõs vezetõ: Sümeghi Zoltán igazgató.

Terjedelem: 19 ív

Készült Budapesten az 1995. évben.

Tartalom

113

10.

123

133

145

13.

159

14.

173

15.

181

16.

193

17.

203

213

19.

220

Lesbõl nézték végig, ahogy az elsõ vonat, öblös kéményébõl sûrû fekete füstöt okádva, és szikrákat köpködve felküszködi magát az emelkedõn. Gördülõ erõd volt ez a szerelvény: elöl egy páncélozott kocsi haladt, aminek többujjnyi vastag acélborítására csak néhány helyen vágtak lyukakat, hogy a géppuskák kikandikálhassanak. A vagon tetejére szerelt forgótoronyban egy 57 mm-es gyorstüzelõ gépfegyver fészkelt. A páncélkocsi után a bömbölõ mozdony következett, ami két másik vagont húzott. Ezek nyitottak voltak, de platójukra fémbarikádokat építettek, melyeket még jobban megerõsítettek a köréjük rakott homokzsákok. A fedezékek mögött nyolc-nyolc ember lapult, akik szükség esetén géppuskáikkal a vonat minden oldalát tûz alatt tudták tartani.

Félelmetes volt ez a szerelvény; úgy építették, hogy bármilyen akadályon áthaladjon, és hogy biztosítsa a második vonatot, ami úgy ezerölnyivel mögötte haladt a Dél-Afrika délnyugati partvidékén lerakott síneken. A második szerelvényhez egy páncélozott kocsi is tartozott, amiben egy tripla falú páncélszekrény állt a padlóhoz csavarozva, láncokkal körbetekerve. A széfben egyetlen csomag hevert, egy vízhatlan vászonból és bõrbõl készített táska, amibe egymilliárd dollárt meghaladó értékû gyémántot pakoltak. Több mint száz fantasztikus kõ volt ebben a táskában, hatalmas, tökéletes alakú gyémántdarabok, amelyek úton voltak célállomásuk, az Amszterdam egy bizonyos kitûnõen védett negyedében álló, erõdítményszerû üzlethelyiségek felé.

A gyémántszállítmányokat általában Cape Townban tették hajóra – a bányatulajdonosok legalábbis mindenkivel ezt szerettek volna elhitetni. Az igazság azonban az volt, hogy a Port Elizabethbõl, East Londonból vagy a délkeleti partvidék más kikötõibõl, például Durbanból vagy Maputóból induló hajók fedélzetén hagyták el az afrikai kontinenst. Az ilyen rakományokat általában állig felfegyverzett katonák kísérték – vagyis a bennfentesek azt szerettek volna, ha mindenki ezt hiszi. Sokszor elõfordult, hogy egy-egy hajóról elterjesztették a hírt: aranyat szállít. Ezeket a rakományokat aztán – ostoba és felesleges módon – annyi katonával és fegyverrel kísértették, hogy a védelmi eszközök súlya többszöröse volt a szállítmányénak.

A gyémántszállítás esetében a kulcsszó a megtévesztés volt. Az a gyémántmennyiség, amennyit egyetlen ember elbírt, nagyobb értéket képviselt, mint jó néhány vagonnyi arany rúd. Christian Vlotman, az afrikaner már többször is vállalkozott arra, hogy rejtélyes és titkos utakon, csel alkalmazásával biztonságban célhoz juttasson ilyen szállítmányokat.

Vlotman volt az aki a két szerelvényt az egykori Délnyugat-Afrika, a mostani Namíbia határvonala mentén elindította Alexander Bay felé. Alexander Bay az Oranje folyó torkolatánál állt. Vlotman már korábban felépíttetett itt egy átrakodó állomást. Most is egy erõs motorral felszerelt, felfegyverzett cirkálót rendelt az öbölbe, hogy a szállítmányt továbbvigye Amszterdamba.

A hadihajó kapitányának azonban várakoznia kellett. Az áru késett, és erre a késedelemre senki sem számíthatott.

Ahogy az elöl haladó szerelvény vagonjai és rajtuk az õrök, akik le sem vették az ujjukat fegyvereik ravaszáról, egy kanyarhoz értek, ahogy az elsõ vagon elindult, hogy átkeljen egy több száz láb mélységû szakadék, egy sziklás folyómeder fölött ívelõ hídon, a part menti kõtömbök között rejtõzõ férfi eltekerte és lenyomta a „T” alakú fogantyút, amit addig szorongatott. Amikor a híd vastag facölöpeire drótozott kétszáz font súlyú dinamit egyetlen hatalmas dörrenéssel felrobbant, minden beleveszett a fellobbanó éles fénybe. A gerendák eltávolodtak egymástól, és szilánkokra hasadtak, s mielõtt a robbanás ragyogása megfakult volna, a híd megroppant a rajta haladó szerelvény súlya alatt. Mennydörgés hullámzott végig a folyóágy fölött; a robaj végiggördült a dombvonulat fölött, a vonat pedig, mintha megfagyott volna körülötte az idõ, lassan, nagyon lassan, õrültül rázkódva és hánykolódva megdõlt. A híd mélybe hulló darabjainak dörejébe vékony sikolyok vegyültek; a vagonokból emberi testek vágódtak ki, hogy alázuhanjanak.

A föld megremegett a robbanástól, újra reszketni kezdett a detonáció utóhatásaitól, és amikor a mozdony meg a páncélozott vagon a meder szikláira zuhant, mintha fájdalmasan felsóhajtott volna. Füst és por szállt az ég felé, majd egy újabb mennydörgés rázta meg a levegõt: a mozdony kazánjai is felrobbantak.

A katasztrófa helyszíne, a mesterségesen elõidézett tûzhányó mögött, a második szerelvény alatt nedves spagettiszálakként remegtek az acélsínek. A vonat nem siklott ki rögtön. A rengéshullámok túlhaladtak rajta, és a vagonokban ülõ emberek számára egyértelmûvé vált, hogy mi történt az elöl haladó vonattal. A gépészek azonnal fékezni kezdtek; az acélkerekekrõl és a sínekrõl hatalmas szikrák pattantak le. A fõmasiniszta megrántott egy zsinórt – a gõzsíp rikoltása mindenkit figyelmeztetett a veszélyre. Néhány pillanattal késõbb a visszafojtott energiától vadul hörgõ motorral megállt.

Az õrök hátrabámultak. A sínpárt azon a szakaszon, amit épp hogy maguk mögött hagytak, éles, apró robbanások tépték szét. A vonat csapdába esett: elõre nem mehetett tovább, hisz a híd már nem állt, de vissza sem vonulhatott, mert nem volt min. Úgy állt egy helyben, a kelepcében, akár egy hatalmas és erõs dinoszaurusz; a géppuskák hasznavehetetlen szarvakként meredeztek az oldalából és a tetején. A legnagyobb és legfélelmetesebb ragadozókat sokszor a saját testük tömege bénítja meg. Az õrök tudták, pillanatokon belül bekövetkezik a támadás.

Nem voltak golyók, sem gránátrepeszek. Nem voltak bombák sem, csak valami fehér füst ömlött le a sínpályát közrefogó dombok tetejérõl. Az õrök semmit és senkit sem láttak, amire vagy akire lõhettek volna. Csak... Füst? Nem értették, mi történik körülöttük, de a levegõnél nehezebb füst lefolyt a dombok oldaláról, és beburkolta az egész vonatot.

A férfiak belélegezték a füstöt, ami valójában nem lehetett füst. Lihegtek és kínlódtak, kezeikkel a nyakukat és a mellüket szorongatták és nyomkodták. A foszgéngáz betömte az orrukat, a szájukat, és megtámadta a tüdejüket. Mindenhol frissen kaszált széna illata terjengett, a fojtó halál édes szaga. A gáz megbénította az izmokat és az idegeket. Az emberek bénultan összerogytak és meghaltak.

A foszgéngáz röpke harminc perc alatt eloszlott. A dombok tetején lesben álló emberek nem vártak tovább. Hans Stumpf ezredes nyugodt, de éles hangon osztotta ki a parancsait; emberei a fülükbe dugott apró rádióhangszórón keresztül hallották szavait.

– Indulás... Most! – csattant fel Stumpf hangja.

Az emberek elõléptek rejtekhelyükrõl. Testüket golyóálló ruha védte, bár erre már nem volt szükségük. Gázmaszkot viseltek, nehogy a foszgén maradványa kárt tegyen bennük. Összehangolt, gyakorlott mozdulatokkal rohantak le a domboldalakon.

A páncélvagon vastag ajtajait kis nitrocsomagokkal robbantották ki. A kocsi belsejében lövésre készen állt a géppuska, de körülötte a nyolc õr halálos görcsbe merevedve hevert. A támadók félrerángattak az útból egy holttestet, robbanóanyagot helyeztek a széf köré, majd kiugráltak a kocsiból. Kisvártatva egy újabb robbanás dörrent – ez most elfojtott volt, sokkal tompább, mint az elõzõek. A támadók ügyet sem vetve a nyitott ajtókon kiáramló füstre, habozás nélkül visszamásztak a kocsiba.

A széf ajtaja egyetlen ép zsanéron lifegett. Az egyik férfi kivett belõle egy acéldobozt, és felfeszítette a tetejét. Bársonyzacskóba burkolva hevert benne a zsákmány. Káprázatos kincs volt; egy király is megirigyelte volna a különbözõ méretû és színû gyémántokat. A széf mellett térdelõ férfi szinte kõvé vált a mérhetetlen értékû drágakövek láttán. Vagyis... tulajdonképpen nem is a gyémántok csillogása ejtette bénult ámulatba, inkább az a három hüvelyk élhosszúságú kocka, aminek mindegyik lapjába furcsa jeleket metszett valaki. Csiszolt réz-bronz kocka volt ez. A férfi egy társa segítségével gyorsan vászonzsákba rakta a gyémántokat és a kockát. A vezér intett, s a három ember felkapaszkodott, majd lementek a tengerpartra. Stumpf ezredes már a víz mellett várt rájuk.

Az ezredes a vászonzsákra mutatott.

– Minden itt van? – Mindig kemény hangját most még élesebbé tette az izgalom.

A férfiak levetették gázmaszkjaikat.

– Igen, uram. Minden. Minden, ami a széfben volt.

– És a... hmmm... Az a különleges darab?

Egy kesztyûbe bújtatott kéz megpaskolta a zsákot.

– Az is itt van.

Az ezredes elmosolyodott, de ajkai egy pillanattal késõbb újra megkeményedtek.

– Pompás. Berlin elégedett lesz. Indulás!

A férfiak a part szélén álló kõtömb mögött elrejtett gumicsónakokhoz léptek.

Stumpf felnézett az égre.

– Hamarosan besötétedik – jegyezte meg hangosan. – Az emberek fejezzék be a munkát, de húsz percen belül mindenki legyen a csónakjában.

A sínpályák mellett maradt emberek villámgyorsan robbanótölteteket raktak a vonat maradványaira. Begyakorlott mozdulatokkal dolgoztak, és hamarosan csatlakoztak a tengerparton várakozó társaikhoz. Amikor Stumpf ezredes a messzelátóján át a tengerre nézett, már alkonyodott.

– Ah! – kiáltotta Stumpf. – Látom a jelzõfényt. Gyerünk! Mozgás!

A négy gumicsónak gyors evezõcsapásokkal elindult a nyílt tenger felé, abba az irányba ahol úgy két mérföld távolságban a felszínre bukkant a tengeralattjáró tornya.

Az emberek nemsokára eltûntek a tengeralattjáró zsilipajtaja mögött. Legutolsóként Stumpf csúszott be a nyíláson, de mielõtt ezt megtette volna, még hátrafordult. A domb mögött álló vonat kísértetként sötétlett a szürkületi égbolt háttere elõtt. Stumpf a parányi rádióadó kapcsolójára tette a hüvelykujját. Egy apró mozdulat – a robbanássorozat az ég felé emelte a vonat és a vagonokban maradt emberi testek darabkáit. Egy fél perccel késõbb, amikor már a sínpálya melletti száraz bokrok is lángra kaptak, Stumpf elégedetten bólintott, és a sötét vízbe eresztette a rádióadót. Amikor a hullámok összecsaptak a fémdoboz fölött, már a késsel kilyuggatott gumicsónakok is alámerültek. Néhány másodperccel késõbb a tengeralattjáró eltûnt a felszínrõl.

Á mentõcsapatot szállító szerelvény két órával késõbb érkezett meg a felrobbantott hídhoz. Az emberek iszonyodó csodálkozással bámulták a szemük elé táruló látványt.

Másnap reggel...

A tengeralattjáró Cape Dernburgtól nyugat-délnyugati irányban hetvennégy mérföldnyire jelent meg az esõfellegektõl szürke égbolt alatt. A hosszú rádióantenna mellett az az apró légballon lebegett, amit pár perccel korábban a toronyból eresztettek fel. A ballon emelkedni kezdett, és csak kétszáz lábnyi magasságban állapodott meg. Tartózsinórja az irányadójeleket szóró antennára tekeredett.

– Egy repülõgép, uram! – jelentette a fürkész Stumpf ezredesnek. – Jobbról közelít. Nagyon alacsonyan száll, és egyenesen felénk tart!

Stumpf felmászott a toronyba, s a szeméhez emelte messzelátóját. Tudta, most nem hibázhatnak. Ha az a gép esetleg mégsem a német Aero Lloyd Rohrbach Romarja, akkor a géppuskák pillanatokon belül cafatokra szaggatják, és a tengeralattjárónak a víz alatt kell folytatnia útját.

Stumpf már felismerte a hatalmas repülõ hajó motorjainak dörgését, és az egymástól eltérõ ritmusban pörgõ nehéz propellerek surrogását. A gép alacsonyan, széles ívben körözött a tengeralattjáró fölött, és közben azonosításképpen kódolt rádiójeleket adott. Stumpf ezredes a tengeralattjáró kapitányához fordult.

– A füstöt, uram. Ha kérhetném.

A kapitány bólintott, és lekiáltott az alsó fedélzeten várakozó embereinek.

– Füstöt! Két gránátot! Schnell!

Két férfi egy-egy füstgránátot hozott a tengeralattjáró felsõ fedélzetére. Láng szisszent, és egy másodperccel késõbb az égre emelkedett az a sûrû füstoszlop, aminek mozgásából a repülõgép pilótája megállapíthatta a szél irányát és erejét.

A repülõ hajó megfordult, és a leszálláshoz készülõdve ráhasalt a szélre. Stumpf ezredes büszkén nézett fel az óriási, széles szárnyú monoplánra. Ehhez a küldetéshez pontosan egy ilyen gépre volt szükség. A géptörzs kétoldalt lapos volt, de alul domború, a szárnyak fesztávolsága több mint kétszázhúsz láb volt. A törzsben három erõs BMW Vluz motor bömbölt; a négylapátos vastag és erõs fapropellerek óriási légörvényeket kavartak maguk elõtt. Stumpf tudta, hogy a gépet von Moreau vezeti. Õ volt a legjobb pilóta, de egy ilyen negyvenezer font súlyú légi szörnyet nem is vezethetett akárki a nyílt óceán fölött. A Romár közben leereszkedett. Elõször úgy csúszott a felszínen, mintha irtózna a víztõl, ám ahogy von Moreau megfékezte rohanását, egyre jobban ráfeküdt.

A Romár a tengeralattjáró fele fordult, es közel, de még mindig biztonságos távolságban megállt. A tengeralattjáró legénységének néhány tagja a vízre eresztett egy gumicsónakot. A vonatrabló szakaszból három ember fellépett a felsõ fedélzetre, az ezredes mellé. Egyikük a gyémántokat rejtõ zsákot tartotta a kezében. Stumpf intett nekik, szálljanak be a gumicsónakba, majd a kapitányhoz fordult.

– Köszönöm, Loerzer kapitány. Az idõzítés remek volt. Mindennel elégedett vagyok.

Az ezredes kezet rázott a kapitánnyal. Loerzer elmosolyodott.

– Ha belegondolok, hogy ez a zsákmány mennyit segít majd új hazánk, az Új Németország megszületésében... – Olyan mozdulattal rázta meg a fejét, mintha alig bírná elfojtani az érzelmeit.

Stumpf szalutált, majd lemászott a gumicsónakba.

– Gyerünk! – mordult az embereire.

A három férfi evezni kezdett a várakozó Romár felé. Amikor a gép mellé értek, felkapaszkodtak a fedélzetére. Stumpf is utánuk kapaszkodott, majd eltaszította a gumicsónakot, és revolverébõl beleeresztett egypár golyót.

Egy pillantást vetett a pilótafülkébõl feléje nézõ arcra, és rögtön felismerte von Moreau-t.

– Halló, Erhard! – kiáltotta. – Ne vesztegessük az idõt, barátom!

Von Moreau visszaintett, és bólintott. Néhány másodperccel késõbb mennydörgésszerû robaj gördült végig az óceán sötét felszíne fölött. A tengeralattjáróból felcsapó lángok az ég felé nyúltak; fényük éppen elég volt ahhoz, hogy megvilágítsák a vizet és az eget a felszálló repülõgép számára. Mielõtt a lángok beleszisszentek a tengerbe, a hatalmas Rohrbach repülõ hajó már a levegõben volt, és egyre feljebb emelkedett. Von Moreau hétszáz láb magasba húzta a gépet, majd oldalra fordította, és irányba állította. A Rohrbach Dél-Afrika partjaitól százmérföldnyi távolságban haladt. Ezen a vidéken senki sem számított arra, hogy az éjszaka közepén felbukkan egy repülõ hajó, sõt az sem juthatott eszébe senkinek, hogy Cape Towntól száz mérföldre bármilyen repülõgép kimerészkedik az óceán fölé. Csak késõbb kellett kelet felé fordulniuk, hogy északkeleti irányba haladva megkezdjék a hosszú utazást.

Stumpf elõrement a pilótafülkéhez.

– Mi a helyzet az üzemanyaggal? – kiáltotta, de csak félig-meddig sikerült túlharsognia a motorok dübörgését.

– Minden rendben! – felelte von Moreau. – Ha a tartaléktartályokat is számításba vesszük, akkor annyi üzemanyagunk van, hogy utasok és rakomány nélkül akár kétezer mérföldet is megtehetünk. A terv szerinti idõben találkozunk majd a hajóval, és még mindig maradni fog egy kevés.

Stumpf megszorította a barátja vállát.

– Köszönöm. Azt hiszem, most alszom egy keveset. Kelts fel, ha valami szokatlan dolog történne.

Tizenhét órával késõbb...

– A hajó körülbelül ötmérföldnyire van elõttünk – mondta Franz Gottler másodpilóta Erhard von Moreau Flugkapitannak. – Háromszázötvenkét fokon halad. Már kapcsolatba léptem velük. Úgy mozognak, hogy a haladási irányuk jelezze számunkra a szélirányt.

Von Moreau bólintott. Elfojtott egy ásítást. Az elmúlt huszonnyolc órában jóformán egyetlen percre sem állt fel a pilótaülésbõl, de most mégis sikerült felráznia magát. Kissé balra fordította a Romart, és szelíd mozdulattal visszahúzta a jobb kezénél levõ három motorvezérlõ kart. A hatalmas repülõ hajó ereszkedni kezdett, elõírásszerûen érkezett le az óceán felszínére, és tökéletesen ráfeküdt a vízre. Von Moreau a kereskedõhajóhoz kormányozta a gépet, de csak akkor állította meg, amikor meglátta a két mentõcsónakot meg a hosszú gumitömlõket a bennük ülõ emberek kezében. Ahogy a csónakok a repülõgéphez értek, a Romár legénysége a helyére illesztette a tömlõket, és megkezdõdött az üzemanyagtartályok feltöltése. Néhány matróz meleg étellel és barna sörrel telepakolt fémládákat rakott a gép fedélzetére, egy küldönc pedig átadta von Moreau-nak a hajóskapitány üzenetét.

„Amint a tankolás befejezõdött, azonnal szálljon Jel. Amint felemelkedik, a pozíciójelentésben továbbítjuk, hogy az Aero Lloyd 977-esgépe kereskedelmi céllal elindult a Viktória-tóhoz. Ez fedezi magukat. Gratulálok a délen tett látogatásukhoz. Odalent már elszabadult a pokol a kutyák között. Hals und Beinbruch!”

Von Moreau elmosolyodott. Kéz- és lábtörést! A kapitány valamikor maga is pilóta lehetett hisz' tudta, a harci feladattal megbízott pilóták ezekkel a szavakkal szoktak elbúcsúzni egymástól felszállás elõtt.

A pilótafülke ablakához hajolt, meglátta a kapitányt, és intett neki. Pár perccel késõbb a gép eltávolodott a hajótól, irányba állt, felgyorsította, ráfeküdt a szélre, és dörögve felröppent a sötét égre. Von Moreau most már magasabbra emelkedett. Minél kevesebben látják meg a Németország felé tartó Rohrbachot, annál jobb. Tizennégyezer lábra emelkedett, megközelítve a repülõ hajó maximális haladási magasságát.

Odabólintott a jobb oldali ülésben ülõ Gottlernek.

– Vedd át. Alszom egy kicsit, de ébressz fel. ha valami szokatlan dolog történik.

– Igen, uram.

Pár perccel késõbb von Moreau már mélyen aludt. A repülõ hajó észak felé száguldott.

Tizennégy órával késõbb Flugkapitan Erhard von Moreau elégedetten bólintott, és megpaskolta az ölében tartott, a Földközi-tenger vidékérõl készült térképet. A másodpilótájára nézett.

– Pontosan a terv szerint haladunk – mondta vidáman. – Fantasztikus! Ki gondolta volna, hogy éjszaka is ilyen könnyedén, probléma nélkül áthaladhatunk Uganda, Szudán és Líbia fölött!

Gottler visszamosolygott rá.

– Én most csak vizet látok magunk alatt, uram. Mi a pontos pozíciónk?

Von Moreau felemelte a térképet.

– Látod? A líbiai partvidék. Ahogy áthaladtunk El Agheila és a Golfo Di Sidra fölött, kijutottunk a Földközi-tenger fölé. Most pedig... – Rábökött a térkép egy pontjára. – Hmmm... Itt vagyunk. Északi szélesség harmincötödik fok, nyugati hosszúság tizennyolcadik fok. Szicília és Olaszország már közvetlenül elõttünk van, és ha tudjuk tartani ezt az irányt, hamarosan átrepülünk a Messinai-szoros fölött. Azután Livorno következik, utána pedig már otthon vagyunk.

Von Moreau a másodpilóta elé tartotta a térképet, és közben szórakozottan kinézett a vastag üvegablakon.

Meghökkent. Lassan leeresztette a térképet, és kibámult az égre.

– Franz! Ezt nézd meg! Majdnem közvetlenül elõttünk, harminc fokkal a horizont fölött!

A nap sugarai megcsillantak valamin...

– Uram... Ez olyan... Éppen olyan, mint egy zeppelin! De ez óriási! – Gottler kigúvadt szemekkel meredt az égre. – Nagyon magasan van, kapitány, és a tükrözõdés olyan erõs, hogy...

– Tartsd az irányt és a magasságot! – kiáltotta rá von Moreau. – Elõveszem a távcsövet! – A jobb keze melletti tokba nyúlt, és elõhúzott egy messzelátót. Beállította a fókuszt, és káromkodni kezdett.

– Mein Gott...

– Mi ez, uram? – kérdezte Gottler.

– Olyan alakja van mint egy torpedónak. Azt hiszem, legalább ezerötszáz láb hosszú, de... – Nem is a másodpilótához intézte a szavait, inkább magában motyogott. – De ez legalább kétszer nagyobb, mint a leghatalmasabb zeppelin, amit valaha építettünk! Elõször azt hittem a Gráf Zeppelinnel találkoztunk. Azzal, ami úgy két éve átkelt az Atlanti Óceán fölött...

– Kapitány! Tizennégyezer láb magasan vagyunk...

– Igen, igen, tudom. Bármi legyen is az a micsoda, legalább kétszer olyan magasan van, mint mi. És egyetlen zeppelin sem létezik, ami képes lenne ilyen magasságba felemelkedni! Ráadásul ez... – Elharapta a mondat végét. – Átveszem a kormányt, Franz. Mondd el, mit látsz!

Gottler a szeméhez emelte a messzelátót.

– Pontosan akkora, amekkorának becsülte, uram. De... Ezt nem szövettel burkolták, mint a Graf Zeppelint. Ezt a jármûvet, uram. az orrától a farkáig fém borítja!

– Még mit látsz? – kérdezte von Moreau idegesen. Maga sem tudta eldönteni, mit szeretne: azt, hogy Gottler igazolja mindazt, amit õ is látott, vagy azt, ha bebizonyosodna, csak a szeme káprázott.

– Motorokat, uram. Úgy értem... – Gottler dadogni kezdett az izgatottságtól. – Nem... Nem látok motorokat... És az iránya... Metszi a mi légi ösvényünket! Sokkal magasabban halad, mint mi, de találkozni fogunk vele. De hogyan... Hogyan képes haladni motorok nélkül? – Leeresztette a messzelátót, és von Moreau-ra bámult. – Uram, én ezt nem értem...

– A pokolba vele, hogy mit értesz és mit nem! Azt mondd, amit látsz, a megjegyzéseidet tartsd meg magadnak!

Ven Moreau jobbra dõlt, és a fejét hátrafordítva belesett a rádiósfülkébe.

– Stryker! – ordított a rádiósára. – Kapcsolatba tudsz lépni Hamburggal? Összeköttetést akarok, de azonnal!

Visszafordult Gottler felé.

– Nos? Mit látsz még?

– Ezt egyszerûen nem hiszem el, kapitány! Még ilyen távolságból is jól látszik, hogy az a jármû gyorsít. Egyre gyorsabban mozog, és... Kapitány! Most levált róla egypár tárgy... Ezek ereszkednek! Látja õket, uram? Úgy fénylenek, akár a nap, és... Még sohasem láttam ilyesmit! Az alakjuk... Mindegyik olyan, mint a félhold! Nézze, milyen gyorsan mozognak! És... Ez hihetetlen, uram! Propellerek és motorok nélkül haladnak!

Von Moreau kikapta a másodpilóta kezébõl a messzelátót.

– Vedd át! – mordult Gottlerre. – Tartsd a magasságot és az irányt. Stryker! Mi van Hamburggal?

Albert Stryker, a rádiós berohant a pilótafülkébe.

– Uram, valami leblokkolja az általunk küldött és a hozzánk érkezõ rádiójeleket! Csak sztatikus zörejt tudok befogni, semmi mást. Senkivel sem tudok kapcsolatba lépni!

– Megpróbáltad a tartalék rendszerrel is?

– Uram, minden frekvenciát végigpróbáltam. Semmi sem jut ki tõlünk, és semmi sem jut be hozzánk. – Stryker csak most nézett ki az ablakon, de ahogy megpillantotta a nagy magasságból egyenesen feléjük tartó három félholdat, tátva maradt a szája. – Mik... Mik ezek?

– Vissza a rádióhoz, Stryker! – parancsolt rá von Moreau. – Folytasd, próbálkozz, csinálj bármit, de lépj kapcsolatba valakivel!

– Igen, uram! Mindent megteszek. – Stryker visszaszáguldott a rádióhoz.

– Még soha életemben nem láttam ilyesmit – mondta von Moreau a másodpilótájának. – Ez... Fantasztikus! Elõször ez az óriási torpedó, most meg ez a három félhold... Legalább ötszáz mérföldes sebességgel haladnak. – Megrázta a fejét. – Valami hajtja õket. De micsoda? És honnan jöttek? Kik ezek? Mit akarhatnak? – Egymás után buktak ki belõle a megválaszolhatatlan kérdések.

Stryker visszarohant a pilótafülkébe.

– Kapitány! Uram! Azok az izék, odakint... – Reszketõ kézzel az egyik csillogó félholdra mutatott, amely most minden látható erõlködés nélkül, varázslatos könnyedséggel elszáguldott mellettük. A másik két gépezet a Romár repülõ hajó két szárnya mellett helyezkedett el. – Kapcsolatba léptek velünk, kapitány!

Von Moreau a rádiósra bámult.

– Milyen nyelven beszélnek?

– A mi nyelvünkön, kapitány. Németül!

– És mit mondanak, Stryker?

Stryker nyelt egyet, mielõtt megszólalt volna.

– Ránk parancsoltak, hogy azonnal ereszkedjünk le a tengerre, különben... Megsemmisítenek bennünket.

Von Moreau megpróbálta végiggondolni ezt az õrültséget. A fejük fölött egy óriási test. A jelek szerint valamilyen repülõ anyahajó lehet, egy szállítójármû. Elképesztõ az alakja, a mérete és a mozgása, de ott van az égen, ez bizonyos. Azután itt vannak ezek a félholdak. Csillogó a testük, döbbenetes sebességgel haladnak minden látható hajtómû nélkül. Olyan könnyedén tartják az erõs motorokkal ellátott Romár sebességét, mintha az nem is repülõgép, csak valami evezõs bárka lenne. Von Moreau érezte, komolyan kell vennie a fenyegetést.

– Mondd meg nekik, hogy engedelmeskedünk – mondta.

Gottler hitetlenkedve meredt rá.

– Nem tudom megmondani nekik, uram – felelte Stryker. – A parancsuk úgy szólt, azonnal szálljunk le. Azt is megmondták, hogy én nem tudok kapcsolatba lépni velük.

Von Moreau nem tétovázott. A csatákban és a levegõben töltött évek során szerzett tapasztalatai meg a hihetetlen látvány, aminek tanúja volt, most mind arra ösztönözte, hogy teljesítse a parancsot. A jobb keze hátrahúzta a lassítókarokat. A gép orra lefelé fordult; a Romár ereszkedni kezdett, hogy leszálljon a Földközi-tenger felszínére.

Senkivel sem tudtak kapcsolatba lépni, de von Moreau tudta, Hamburgban és Berlinben figyelemmel kísérik az útjukat, és ha nem kapják meg a jelzést, hogy átszálltak a szicíliai Catania felett, a parancsnokság azonnal elrendeli a riadót.

– Stryker! Folyamatosan adj vészjeleket és közöld a pozíciónkat is! Minden létezõ frekvencián! Tudom, tudom, a rádiók nem mûködnek, de talán mégis történik valami. Lehet, hogy ebbõl a magasságból mégis létrejön valami kapcsolat... Mindegy csináld, amit jónak látsz!

– Igen, uram!

Von Moreau az ereszkedésre koncentrált, és felkészült a leszállásra. Gottler elõrebámult.

– Nyugatról egy alacsonyan lebegõ felhõréteg közeledik, uram – jelentette – A tenger fölött nemsokára köd lesz.

– Már csak ez hiányzott! – mondta von Moreau keserûen. – Nem tetszik nekem ez az egész. Úgy érzem magam, mint egy csapdába került patkány.

– Igen uram.

Már a vízen voltak. Egy hirtelen feltámadó szélroham megtartotta a repülõ hajó orrát, és ködpászmákat sodort a törzs köré. A fény azonban meg így is elegendõ volt ahhoz hogy lássák, a gigászi jármû is ereszkedni kezd és közben egyenesen feléjük tart.

– Azt hiszem, Franz, ha kikerülünk ebbõl az õrületbõl... Ha kikerülünk belõle... és elmondjuk az embereknek, amit láttunk, senki sem lesz majd, aki akár egyetlen szavunkat elhiszi majd.

– Úgy érzem, kapitány, nincs okunk az aggodalomra. A szállítmányunk megvéd minket. Berlin egyetlen pillanatig sem fog habozni. Mindent megtesznek majd a megmentésünkért.'

Von Moreau a sûrûsödõ ködöt és a közelgõ, egyre hatalmasabbá váló légi bárkát figyelte.

– Ez igaz. Csak éppen senki sem tudja, hol keressen minket... És azt sem, hogy mi ez, amit látunk. Mivel ilyesmi egyszerûen nem létezik! Nos, fiatal barátom, gondold csak végig a dolgot. Valóban nincs okunk aggodalomra?

Franz Gottler meg sem próbált válaszolni.

De megvénült...! Szent Isten, jól megkínozhatták az évek az öreget. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még tolókocsiban fogom látni... Henry Jones professzor halványan elmosolyodott. Hacsak nem olyanban, amire rakétákat szerelt, hogy gyorsabban közlekedjen ezeken a megszentelt folyosókon.

Miközben dr. Pencroft felé közeledett, Jones úgy tett, mintha semmi szokatlant nem látna rajta. Pencroft – a tolókocsi, és a vállaira nehezedõ hetven esztendõ ellenére – megõrizte maga körül a régi tiszteletet parancsoló aurát. Emberemlékezet óta õ volt a Londoni Egyetem Archeológia Tanszékének elnöke, és most, hogy látszott rajta, az évek õt is maguk alá gyûrték – fehér haja kócos volt, mélyen a homlokába lógott, s még vastag szemüvegét is verdeste –, tekintélyét ez mégsem csorbította. Elsõ ránézésre az ember úgy hihette, a hatalmas szemüveg változtatja elképesztõen vékonnyá az arcát, ám közel hajolva feltûnhetett: inkább pergamenszerû bõre teszi ilyenné. Aki nem ismerte, arra számíthatott, hogy a törékeny testhez erõtlen hang tartozik, így hitte, meghökkenve tapasztalta, Pencroftból mekkora erõ és energia árad, amikor megszólal. Egyetlen kérdés sem létezett, amire tapasztalataira támaszkodva ne tudott volna válaszolni, és mindig mindenre habozás nélkül, a rangjának megfelelõ határozottsággal felelt meg.

Henry Jones professzor – aki különben sokkal jobban szerette, ha a becenevén, Indianának szólítják – tisztelte és nagyra tartotta a vén Pencroftot. Az öreg a maga részérõl mindig úgy tett, mintha észre sem venné Jonest, mintha megvetné és haragudna rá azért, mert oly fiatal, és mert elkövette azt a megbocsáthatatlan bûnt, hogy gyarmatlakónak, amerikainak született. Magában azonban nagyra értékelte az ifjú professzor buzgalmát és tudását meg azt a szinte már vakmerõségnek nevezhetõ bátorságot, azt a csökönyösség határát súroló kitartást, amivel mindig megoldotta a reá bízott feladatokat. Pencroft értékelte Jones tulajdonságait, hisz annak idején õ maga is ilyesféle ember volt. Annyira kedvelte õt, hogy még az egyetem vezérkarával is szembeszállt, amikor az úgy döntött, törli Jonest professzorai névsorából, és visszaküldi õt a tengeren túlra, „oda, ahová tartozik, ahol a durva amerikaiak közül nem lóg ki szokatlan viselkedésével”. Jones professzor valóban idegennek számított kissé a patinás intézményben, viszont ragyogó elme volt, és hihetetlen intuícióval kutatta a múlt titkait, legyen az akár egy tárgy, akár valami más. Pencroft sohasem ismerte be, hogy élvezte, amikor Jones mellett kardoskodott, mert a néhány évtizeddel fiatalabb Pencroft professzort vélte felfedezni benne.

Pencroft inasa Jones professzortól pontosan hat láb távolságra állította meg a tolókocsit. Egy hosszú, végtelennek tûnõ percig egyikük sem szólalt meg. Pencroft elõször mindig így viselkedett, ha valami nem a múlttal kapcsolatos helyzetbe keveredett: összegyûjtötte a gondolatait, eltûnõdött azon. amivel szembekerült, s csak akkor szólalt meg, amikor már pontosan tudta, mit akar mondani – nem kizárólag abban a pillanatban, hanem a helyzetbõl adódó új szituációkban is. Egyszer, egy szigorúan magánjellegû beszélgetésben valaki azt mondta róla: éppen azért nem kerülhet soha valóban váratlan helyzetbe, mert jó elõre átgondolja az összes lehetséges variációt.

Ez a mostani beszélgetés pedig olyannak ígérkezett, ami még a megszokottnál is többféleképpen lezajlódhatott. A téma, amit érintenie kellett, olyasvalami volt, amiben Pencroft egyáltalán nem hitt. A rémült emberek mindenhol szellemeket és koboldokat látnak.,..

Egészen megdöbbent, amikor az a néhány férfi, aki egyenest a Downing Street 10-bõl érkezett hozzá, elõadta a dolgot. Elõször elcsodálkozott, ám végül egészen feldühítette, hogy a kormány, az ország vezetõi egyáltalán meghallják az efféle rémmeséket. Ezt a véleményét nyíltan meg is mondta nekik, és majdhogynem részeges bolondoknak nevezte a miniszterelnöktõl érkezett küldöttség tagjait.

Azok a fentrõl érkezett férfiak olyan félelemmel és bizonytalansággal beszéltek a dologról, hogy a zsémbes vén Pencroftot már a stílusuk is meglepte. Annál inkább, mert azonnal megérezte, hogy a küldöttség tagjai alaposan átgondolták a mondókájukat, mielõtt úgy döntöttek, aláereszkednek a bürokrácia mennyországából, és meglátogatják õt, hogy elõadják hihetetlen történetüket. „Odafönt” igencsak tanácstalanok lehettek, ha egyszer arra fanyalodtak, hogy egy professzor segítségét kérjék.

Pencroft végighallgatta a mesét, majd úgy döntött, az lesz a legjobb, ha megkeresi Jones professzort, vagyis Indiana Jonest, ugyanis a fiatalember azt szerette, ha ezen a nevetséges becenéven szólítják. Pencroft tudta hogy a fiatalember legközelebbi barátai le szokták egyszerûsíteni ezt a nevet, és csak Indyként emlegetik Jonest, ám ezt õ sohasem ejtette volna ki a száján: egyszerûen képtelenségnek tartotta, hogy ezt valaha kimondja, és agyának abba a zugába számûzte a gúnynevet, amit a gyerekes kifejezések számára tartott fenn.

– Maga meg mit csinál itt? – kérdezte hirtelen Jonestól, ám ugyanebben a pillanatban már meg is bánta a dolgot. Tudta, hiába indította támadóan a beszélgetést, Jones legalább olyan jól értett a szócsatákhoz, mint õ maga.

– Ha nem tévedek, uram – vágott vissza Jones –, éppen azt teszem, amit ön. Itt vagyok ezen a folyosón. De meg kell jegyeznem, valami kevésbé komor helyen is találkozhattunk volna.

– Az ördögbe! Mit nem mond! – csattant fel Pencroft, és oldalra döntötte a fejét. – Ide hallgasson, maga gazfickó! – folytatta tettetett kelletlenséggel. – Na jól van, átjöhet az irodámba. Tíz perc múlva legyen ott, de egyetlen percet se késsen!

– Elõadásom van – mondta Indiana Jones halkan. Tudta, Pencroft pontosan ismeri az idõbeosztását.

– Igen. Magának elõadása van, de el fogja halasztani – felelte Pencroft vigyorogva. – Tíz perc. – Arcáról eltûnt a mosoly, és erõlködve felemelte a kezét. – Most tényleg nagyon komoly dologról van szó, Indiana.

Ennek az utolsó szónak megvolt a hatása. Indy tudta, ha egyszer Pencroft hajlandó volt rá, hogy nyilvánosan kimondja ezt a nevet, akkor valóban átkozottul komoly lehet a helyzet.

Jones bólintott.

– Majd kerítek egy helyettest – felelte. – Tíz perc múlva ott leszek.

– Én ezt már megtettem maga helyett – mondta Pencroft, és látszott rajta, élvezi, hogy ismét tanújelét adhatja legendás elõrelátásának.

Pancroft intett az inasának, hogy tolja át az irodájába. Jones sokáig nézett utána, ahogy egyre távolabb gördült az egyik mellékfolyosón.

Pencroft bizonytalannak tûnt, és ez a példa nélküli dolog nyugtalanná tette Jonest. Sajnos az öreg egyelõre nem árulta el, mirõl van szó, Jones azonban érezte, nagyon fontos közölnivalója lehet, ha azt kérte, sõt, követelte tõle, hogy ne tartsa meg a soron következõ elõadását. A patinás egyetemen csak a legritkább esetben fordult elõ hasonló dolog – az elõadók legtöbbje hamarabb lõtte volna fõbe a saját kutyáját, mint hogy akár egyetlen elõadást is elszalasszon vagy elhalásszon. Igen fontos dolog történt, ez már biztos volt, ám a rövid párbeszéd során Pencroft még csak nem is célzott arra, hogy micsoda.

Mindegy, gondolta Jones, hamarosan mindenre fény derül.

Jones gyors léptekkel átment az irodájához, és keresztülviharzott a fogadószobán. A titkárnõje,

Frances Smythe kötegnyi papírt lobogtatott felé – mindegyikre egy-egy telefonüzenet volt feljegyezve. Jones leintette a nõt.

– Ez nem érdekes. Most semmi sem érdekel, érti?

A fekete hajú nõ megrázta a fejét.

– Nem. Egyáltalán nem értem. Ha megmagyarázná...

– Mintha bosszús lenne a hangja, Fran.

– Nem vagyok bosszús. Csak már megint nem tudom, mi baja van – felelte a nõ. – Jól van, tudom. Néhány perc múlva Pencroft irodájában kell lennie. Már idetelefonáltak, és magát keresték... Azért meglepõ, hogy máris találtak egy tanárt, aki helyettesíteni fogja magát a következõ elõadáson. Kér egy csésze teát? Közben elmondhatná végre, mi történik itt.

– Inkább kávét, ha lehet. Langyosat. Forróra most nincs idõm. Különben... – Jones felsóhajtott. – Halvány fogalmam sincs róla, mi történik itt.

Szinte rögtön megkapta a kávéját. Francesre jellemzõ volt, hogy mindig azonnal elkészítette a fõnöke italát, bármit is kívánt, és mindig pontosan olyan hõmérsékletû kávét készített, amilyet Jones kért. Jones, bárhogy is törte a fejét, sohasem jött rá, hogyan csinálja.

Jones megfogta a bögrét, és a zsebébe nyúlt, hogy nála van-e a szemüvege.

– Nem ártana már, ha végre kicserélné azt a fekete drótkeretes szemüveget valami szebbre – jegyezte meg Frances. – Amikor az orrára biggyeszti, pontosan úgy néz ki, mint egy mongúz.

– Arra viszont jó, hogy a gyönyörû fiatal nõket távol tartsa tõlem. – Jones felnevetett, és az órájára pillantott. – Fogja. – A nõ kezébe nyomta az üres bögrét. – Ideje indulnom.

– Sok szerencsét.

Jones megtorpant.

– Tessék?

A nõ elpirult.

– Indiana – mondta a nõ kedves, szinte intim hangon. – Amikor legutoljára behívták Pencroft irodájába... Nos, akkor került szóba az a bizonyos amazóniai utazás, és...

– Felejts már el! – mondta Jones kissé dühösen. Nem volt szüksége rá, hogy emlékeztessék arra a kalandra, és arra a csodálatos fiatal nõre, aki egy rövid ideig felesége volt. Istenem, gondolta, miközben végigsétált a Pencroft irodájához vezetõ folyosón. Már négy éve, hogy Deirdre meghalt, és még mindig úgy fáj, mintha tegnap történt volna...

Nagy nehezen elhessegette a kínzó gondolatokat, és belépett Pencroft irodájának elõterébe.

– Menjen csak be – mondta a titkárnõ, Sally Strickland, aki furcsa módon izgatottnak tûnt. Szokásától eltérõen most nem mosolygott, és nem is üdvözölte barátságosan Jonest.

Jones komoran bólintott, és belépett Pencroft szobájába.

– Csukja be az ajtót – mondta Pencroft.

Indy a sarkával belökte az ajtót. Az öregnek a jelek szerint oka volt az óvatosságra, és ettõl ösztönösen Indy is elõvigyázatosabb lett. Vigyázz, gondolta. Csak ügyesen! Oldalra fordult, és végigmérte a szobában tartózkodó harmadik embert.

Ahogy az ismeretlenre pillantott, Indiana Jonesnak rögtön a szigorúság szó jutott eszébe. Bárki, bármi is volt az illetõ, profinak tûnt: magabiztosság, kutató pillantású szemek, az öltönye szabása, a macskaszerû, laza, mégis feszült testtartás, a fizikai és mentális készenlét jelei... A férfibõl olyasfajta határozottság sugárzott, ami még Pencroft magabiztos önhittségburkát is megrepesztette.

– Henry Jones professzor – mondta Pencroft kimért hangon. – Ez itt Mr. Thomas Treadwell. Mr. Treadwell...

Treadwell egyetlen, már-már folyékonynak tûnõ mozdulattal felállt, és elõrenyújtotta a kezét. Indy a kézfogás közben újra megérezte a férfibõl áradó erõt és magabiztosságot. Nyerni akart néhány másodpercet, hogy átgondolhassa a benyomásait, ezért elõvette belsõ zsebébõl a szmeüvegét, és a zsebkendõjével megtörölte a lencséket.

– Treadwell? – mondta közben színtelen hangon. – Ez a valódi neve, Mr... Hmmm? – Szándékosan elharapta a kérdés végét.

– Eléggé valódi – felelte Treadwell. A hangsúlyából érezni lehetett, meg van gyõzõdve afelõl, hogy ebben a játszmában õ birtokolja valamennyi nyerõ lapot minden dokumentummal rendelkezik ahhoz, hogy szükség esetén kétséget kizáróan bebizonyítsa, valóban õ Treadwell.

– Nos, úgy érzem, valami macska-egér harc közepébe csöppentem – jegyezte meg Indy, és Pencroftra nézett. – Megtudhatnám, látogatónk honnan érkezett?

Pencroft bólintott. Õ maga is csak néhány, egészen apró információval rendelkezett, és ez nem igazán volt kedvére való. Aki esetleg csak egy vén, hóbortos professzornak tartotta õt, hatalmasat tévedett. Valamikor, jóval azelõtt, hogy az egyetem munkatársainak sorába került, a brit hadseregnél teljesített szolgálatot, legalább féltucatnyi háborúban részt vett, dandártábornokként szerelt le, és mielõtt visszavonult volna, annyi sebet szerzett, amennyi jó pár embernek elég lett volna. Indiana Joneshoz hasonlóan õ is nagyon jól tudta, mikor akad össze egy valódi profival.

– Én nem játszom magukkal semmiféle játékot, Jones professzor – felelte Treadwell. – A hadsereg titkosszolgálatánál vagyok, és nem a Scotland Yardnál, ahogy bizonyára gondolták. Azt hiszem, a megjelenésem ezt már elárulta önöknek.

Indy elmosolyodott, bólintott, és várt.

– Bevezetésként még annyit, hogy a lehetõ legnagyobb titoktartást kérem önöktõl. Soha senkinek sem mondhatják el mindazt, amit most hallani fognak tõlem – folytatta Treadwell. – Tudom, ön, Jones professzor, az Amerikai Egyesült Államok állampolgára, de most mégsem fogom aláíratni önnel az ilyenkor szokásos eskü szövegeket. Nem bajlódom a papírokkal. Nekünk az is elegendõ lesz, ha a szavát adja.

– Várjon csak! – szolt közbe Pencroft. – Bármilyen fontos dolgokról is lesz szó, nem fogok száraz torokkal itt ülni. – Megnyomta az íróasztalán levõ gombot, és beleszólt a kis mikrofonba. – Teát, Sally. És brandy. Sokat mind a kettõbõl.

Megvárták, míg megérkezik az ital s azután Pencroft titkárnõje kivonul a szobából. A külsõ helyiségben hirtelen felreccsent egy rádió. Indy összeráncolt homlokkal nézett Pencroftra, ám az öreg csak mosolygott. A recsegõ hangzavarnak köszönhetõen senki sem hallgathatta ki õket.

– Elõször is – kezdte Treadwell – közlöm: nem várom el önöktõl azt, hogy elhiggyék, amit mondok...

Indy elcsodálkozott ezen, de húsz perccel késõbb már igazat adott a férfinak.

Indy még soha életében nem hallott fantasztikusabb történetet annál, amit Treadwell elõadott. Nyomozott már indián kísértetek után Dél-Amerikában, többször is végigkúszott a piramisok belsejében kígyózó, a temetkezési kamrákhoz vezetõ folyosókon, találkozott voodoo gyógyítókkal és sámánokkal, akiknek eredményeit a hivatalos tudomány nem csupán hihetetlennek, de egyenesen lehetetlennek tartotta volna, Stonehengenél látta az õsi óriások szellemét, átkelt a láthatatlan határvonalon, ami elválasztja ezt a világot a többi dimenziótól, és...

Figyelj! parancsolt magára. Csak figyelj, és ne gondolkozz!

Treadwell egy rablótámadásról beszélt, aminek során a támadók mérges gázokat használtak, majd egyszerûen odábbálltak a zsákmánnyal. Szinte egyetlen nyomot sem hagytak maguk után, ám a módszerükbõl arra lehetett következtetni hogy egy profi militáns szervezet tagjai lehettek. Körülbelül egymilliárd dollár értékû gyémántot zsákmányoltak, de Indy csak akkor kapta fel a fejét, amikor Treadwell megemlítette azt a bizonyára õsrégi tárgyat, aminek oldalába furcsa jeleket véstek. Egy olyan tárgyról volt szó, amit a gyémántokkal együtt szállítottak, és ami az elõzetes vizsgálatok alapján annyira régi volt, hogy nem származhatott a ma élõ emberek õseitõl.

Indy figyelt, Treadwell pedig tovább beszélt.

– Tudjuk, hogy a támadást a németek szervezték. Erre vall a poroszos pontosság, amivel az akciót végrehajtották, ráadásul tudjuk, hogy a háborúban vesztes Németország mostanában arra törekszik, hogy újra hatalomhoz és erõhöz jusson – magyarázta Treadwell. – Természetesen hivatalosan ezt senki sem ismeri el, mert vezetõink még mindig hisznek az emberi jóságban és józanságban. A németekében is. – Elhallgatott, de néhány másodperces szünet után folytatta. – Én viszont nem hiszek ilyesmiben. A németek ismét fegyvereket akarnak kovácsolni az ekevasaltból. Már egy új titkosszolgálatot is létrehoztak. Tudjuk, hogy Hermann Göring hadi célokra kívánja felhasználni az iparukat, és egész seregnyi jel van, ami arra utal, hogy újra fegyverkezni kezdtek.

– A gyémántok... – szólt közbe Indy. – Gondolom, ez is csak azért kellett nekik, hogy finanszírozni tudják az új hadsereg felállítását.

Treadwell bólintott.

– Igen, de valami keresztülhúzta a számításaikat, Jones professzor.

Treadwell hangjában volt valami, amibõl Indy arra következtetett, hogy hamarosan rá fog térni a lényegre.

Pencroft legyintett.

– És mivel tudják bizonyítani, hogy a támadást valóban a németek hajtották végre?

– Folyamatosan figyeltünk néhány embert – felelte Treadwell –, és megvizsgáltunk minden üzenetet, ami Németországból Dél-Afrikába érkezett, és viszont. A németek szinte nyíltan arra törekszenek, hogy a kontinens nagy részét, vagy akár az egészét megszerezzék maguknak. Azt akarják megismételni, amit a Condor légiókkal, meg a többi csapatukkal csináltak Dél-Amerikában. Nem kívánom az ördögöt a falra festeni, és bizonyos titkos adatokat sem akarok elárulni, de szeretném meggyõzni önöket arról, hogy tudjuk, Németország mit csinál. Ha ezt elhiszik nekem, könnyebben elhiszik majd, amit most fogok mondani...

– Tudjuk, hogy egy bizonyos német repülõs kapitány, von Moreau, egy Rohrbach kereskedelmi géppel rendszeresen megtette a Németország és Dél-Afrika közötti utat. Sikerült az Aero Lloyd tudta nélkül kiderítenünk a gép utasainak névsorát...

– Gondolom, arra jöttek rá, hogy csalás az egész – vigyorodott el Pencroft.

– Pontosan, uram. Éppen erre akartam rátérni. Megvizsgáltuk az utasokat, akik állítólag von Moreau gépén repültek. Vagyis nem repültek. A nevek, az útlevélszámok és általában minden más rendben volt, csakhogy ezek az emberek sohasem szálltak fel arra a repülõ hajóra. A jelek szerint az egész csupán egy elterelõ mûvelet része volt. Együttmûködtünk a dél-afrikaiakkal is, akik megvizsgálták a kirabolt vonatokat. A vegyészeik a mi segítségünkkel beazonosították a támadás során használt robbanóanyagot, és megállapították, melyik vegyi-üzembõl származik. Igaz, olyan kevés maradt azokból a szerelvényekbõl, hogy semmiben sem lehetünk biztosak, de úgy véljük olyan anyagról van szó, amihez a németeken kívül senki sem juthatott hozzá.

– Én még valami másról is hallottam – mondta Indy óvatosan.

– Maga már hallott az ügyrõl? Úgy érti, nem most hallott róla elõször? – kérdezte Treadwell éles hangon.

– Igen... Vagyis mégsem – felelte Indy. – Hallottam valamit, ami talán kapcsolatban van ezzel a dologgal.

– Professzor, ha lenne kedves elmondani... – Treadwell kért, de a hangja szigorú volt.

– Nem titok, hogy egyetemünk jó kapcsolatban áll a dél-afrikai egyetem archeológiai tanszékével – mondta Indy. – Rajtuk keresztül tudomásunkra jutott, hogy az egyik gyémántbánya mélyén egy meghökkentõ tárgyat találtak. Amikor azokról a bányákról van szó, mindenki ragaszkodik a legnagyobb titoktartáshoz, ám ez a lelet olyan különös, annyira bizarr volt, hogy a bányatársaság emberei elhatároztak, diszkréten megpróbálják kideríteni róla, mi lehet. Figyelmeztetem, Mr. Treadwell, lehet, hogy ez a történet merõ kitaláció, ám ha már ön is feltételezésekre építette fel a sajátját, talán én is megtehetem.

– És mi volt az a bizonyos... lelet, Jones professzor?

– Egy kocka, amibe addig sohasem látott jeleket véstek.

Pencroft ingerülten felmordult.

– Én errõl semmit sem hallottam, Indiana! Szeretném, ha a jövõben jobban informálnának az ilyesmikrõl is!

– Lehet, hogy az egész csupán koholmány, uram – felelte Indy, Pencroft egyik kedvenc kifejezését használva. – A kockát állítólag a bányának olyan részében találták, ami akkor került elõször feltárásra. A tárna mély, nagyon mély. A mérnökök szerint a lelet körül több százezer, talán több millió éves kvarchomokot találtak... Nem tudom, igaz-e a dolog, mindenesetre elgondolkodtató, hogy kerülhetett egy rúnákkal telerótt kocka egy olyan gyémántér közepébe, ami akkoriban keletkezett, amikor az elsõ ember lemászott a fáról?

– Biztos benne, hogy az a kocka ennyire régi? – kérdezte Treadwell.

– Nem – felelte Indy. – A hírt egyelõre senki sem erõsítette meg. Normális esetben én is képtelenségnek tartanám a dolgot. Szerintem az a kocka, ha létezik egyáltalán, nem lehet több ezerévesnél, vagy ha figyelembe vesszük néhány Rómában élõ szaktekintély véleményét is, legfeljebb kétezer esztendõsnél.

Treadwell elbizonytalanodva rázta meg a fejét.

– Róma? Kétezer év?

– Körülbelül Krisztus kora – mondta Pencroft kissé gúnyosan. – Ugye hallott már róla, Mr. Treadwell? Jehoshua, Jézus, a Megváltó, és még volt egy tucatnyi más neve is. Ami pedig Rómát illeti... Biztos vagyok benne, hogy tudja, hol van a Vatikán.

– Ha feltételezzük, hogy az a bizonyos kocka létezik, és hogy valóban kocka–, ha valóban van rajta néhány írásnak nevezhetõ jel, ha tényleg elképzelhetõ róla, hogy legalább kétezer esztendõs, és ha a legcsekélyebb mértékben összefüggésbe hozható Krisztussal, akkor a Vatikán mindenre hajlandó lenne, hogy megszerezze... De olyan sok a „ha” és a „talán”, hogy ez nem egyéb feltételezésnél.

Treadwell visszaroskadt a karosszékébe, elgondolkodott. de végül felnézett. Elõször Pencroftra. majd Indyre pillantott.

– Amit most önök elmondtak nekem, még hihetetlenebbé és fantasztikusabbá teszi azt, amirõl még nem beszéltem.

– Bökje már ki végre, mirõl van szó! – mondta Indy türelmetlenül.

– Igen, igen! – mondta Pencroft is. – Elfogyott a tea és a brandy, ez pedig az én koromban azt jelenti, hogy nemsokára véget kell vetnem ennek a beszélgetésnek.

Indy ebbõl a megjegyzésbõl tudta, hogy az öregnek ismét fájdalmai vannak, de a kínját most is a türelmetlenség és az erõszakosság maszkja mögé rejti.

Treadwell mély lélegzetet vett.

– A repülõ hajó, az a Rohrbach, aminek a fedélzetén ott voltak a gyémántok, és talán az a rejtélyes kocka is, nem jutott el Németországba!

Az utolsó néhány szó felélesztette Indy és Pencroft érdeklõdését.

– Most nehogy azt mondja, hogy valaki eltérített egy német repülõgépet! – mondta Pencroft, és a hangjából érezni lehetett, közel áll a nevetéshez.

– Mi történt? – kérdezte Indy halkan.

– Valaki elmondta, hogy mi történt... – mondta Treadwell tétován.

– Beszéljen már, ember! – kiáltotta Pencroft.

– Van valaki, akit sikerült kihallgatnunk – mondta Treadwell lassan, óvatosan. – Úgy tudjuk, az illetõ a Rohrbach legénységéhez tartozott. A gépet támadás érte, és egyedül ez az ember maradt életben. Elmondta, hogy éjszaka repültek át Afrika fölött. A pilóta magasan tartotta a gépet, körülbelül tizennégyezer lábon. Egy teletankolt Rohrbach számára ez a maximális magasság. A férfi arról is beszámolt, hogy fáztak a nagy magasságban, és hogy megfájdult a fejük az oxigénhiány miatt.

– Igen, igen – vágott közbe Pencroft. – És azután? Mi történt?

– Valami miatt nagy izgalom támadt a pilótafülkében. Az illetõ látta a rádióst, egy bizonyos Strykert... Leellenõriztük, valóban így hívták a Rohrbach rádiósát. Szóval látta Strykert, aki teljesen összezavarodott, mert egyetlen készüléke sem mûködött. Azután a pilóták valami miatt idegesek lettek. Éppen a Földközi-tenger közepe fölött repültek, amikor von Moreau, a pilóta nekilátott, hogy leeressze a gépet a vízre.

– Leszállni készült? Miért? – kérdezte Indy. – Mondja már el! Semmi kedvem a kitalálósdihoz. A motorral olt probléma? Vagy elfogyott az üzemanyag? Miért akart leszállni a pilóta?

– Az illetõ szerint...

– Egy pillanat! – szólt közbe Pencroft. – Azt mondta, egyedül õ maradt életben a legénységbõl. Ezt mibõl gondolják?

– Egy francia repülõgép éppen arrafelé szállt. Alacsonyan haladt, hogy az éjszakai felhõk alatt maradjon. A pilótái hirtelen tûzlobbanást láttak maguk alatt, ami származhatott egy lezuhant repülõgéptõl, vagy valamilyen hajótól is. Azonnal megtörték a rádiócsendet. Szerencsés módon egy brit hajó is a közelben tartózkodott, és rögtön arra a helyre sietett, ahol a francia repülõgép a tüzet vélte felfedezni. A hajó legénysége egy roncsot talált a vízen, és a keresõreflektorok fényénél felfedeztek egy embert, aki egy fadarabba kapaszkodva hánykolódott. Az illetõnek komoly sérülései voltak. Törött csontok, égési sebek, sokk. Amikor kimentették, a hajó legénységének tagjai faggatni kezdték, tud-e meg más túlélõkrõl, mentõcsónakról, ilyesmirõl. Az illetõ nemmel felelt.

– Folytassa. Mit mondott a fickó? – kérdezte Indy.

Treadwell mély lélegzetet vett.

– Azt mondta hogy valami hatalmas repülõ jármû kényszerítette õket leszállásra. Egy ezüstösen csillogó gép, ami úgy ezer öl hosszú volt, és rettenetesen gyors, és...

– Itt valami tévedés lehet – mormolta Pencroft. – Semmi sincs a levegõben, ami ekkora lenne...

Indy intett az öregnek, hogy hagyja beszélni Treadwellt.

– Az illetõ össze-vissza, értelmetlenül beszélt. Természetesen nagy fajdalmai voltak ám a hajó kapitánya szerint, aki kihallgatta, néhány tényt így is ki lehetett szedni belõle. Bizonyosnak tûnik, hogy az a légi jármû óriási volt, nagyon gyorsan mozgott, és nem rendelkezett motorokkal. Ezt a tényt állítólag a Rohrbach legénységének több tagja is felfedezte.

– Amit most leír, egyike lehetett azoknak a hatalmas, kolbász alakú ballonoknak – jegyezte meg Indy.

– Én nem írok le semmit. Én csak azt ismétlem, amit attól a túlélõtõl sikerült megtudnunk. De még nincs vége.

– Folytassa! Folytassa már! – morogta Pencroft.

– Néhány ezüstszínû vagy aranyfényû... Az illetõ ebben a részletben nem volt biztos, de azt váltig állította, hogy néhány kisebb gép levált a nagyobbról. Olyan alakjuk volt, mint a félholdnak vagy mint a bumerángoknak. Bármik is voltak, egy biztos: elképesztõ sebességgel mozogtak, és úgy röpködtek a Rohrbach körül, mintha az iszapba ragadt volna.

Treadwell kis szünetet tartott. .- És ezeknek sem voltak motorjaik.

– Miért szállt le a repülõgép? – kérdezte Indy.

– Úgy tudjuk, hogy kapott egy rádióüzenetet a nagyobb légi hajótól, amiben felszólították a pilótáját, hogy vagy leereszkedik, vagy azonnal szétlövik. A félhold alakú repülõgépek ezután egészen közel húzódtak a Rohrbachhoz, ami végül leereszkedett a tengerre. Az óriási gép is leereszkedett, és emberszerû alakok szálltak át belõle a Rohrbachra. Elõször a repülõgép szárnyait lõtték szét, majd tüzet nyitottak a legénységre. A két pilóta azonnal meghalt... Ennyit tudott a túlélõ. Õt is eltalálta valami, de még sikerült kiugrania a Rohrbachból. A vízbe vetette magát. Volt rajta egy légmellény, de nem használta azonnal. Elmondása szerint a Rohrbach néhány perccel késõbb kigyulladt, majd felrobbant. Az illetõ megégett, de mielõtt elájult volna még sikerült felfújatnia a mellényét.

– És mi történt az óriási géppel meg a motorok nélkül repülõ félholdakkal?

– Nem tudjuk.

– Biztos abban, hogy ez nem egyéb egy modern tündérmesénél? – kérdezte Indy Treadwelltõl.

– Jones professzor, Dél-Afrikában harminckét ember meghalt, két vonat megsemmisült, a vasúti sínek egy jókora szakaszon használhatatlanná váltak. A dél-afrikaiak õrjöngenek, mert az elrabolt gyémántszállítmány értéke állításuk szerint legalább egymilliárd dollár. Megsemmisült egy Rohrbach repülõ hajó, vagy ha esetleg mégsem, akkor a legénységével együtt eltûnt. Van egy szemtanúnk, aki állítólag hihetetlen dolgokat látott, és arról még nem tudunk, hogy az eset Németországban mekkora hisztériát váltott ki. A dél-afrikaiak ráadásul világgá kürtölték a kocka létezését, és a hír valóban eljutott a Vatikánba. A Pápa és a fõpapok most reszketnek az izgalomtól, hogy az a bizonyos tárgy elõkerüljön, és eljusson hozzájuk.

– Beszélhetnék azzal a túlélõvel? – kérdezte Indy.

– Én magam is szeretnék beszélni vele – felelte Treadwell csalódott hangon. – Sajnos nem maradt életben túl sokáig. Németországban dolgozó embereink most különleges kapcsolataik segítségévei megpróbálják kideríteni a személyazonosságát. Ha egyáltalán lehetséges... Önök el sem tudják képzelni, a németek mennyire õrzik az üggyel kapcsolatos adataikat. Mellesleg õk is õrjöngenek a dühtõl.

– Van valami, amirõl még nem beszélt – mondta Indy.

– Mi lenne az?

– Kik voltak azok az emberek, akik azt a repülõ micsodát, meg a félhold alakú gépeket vezették?

– Erre még nem sikerült rájönnünk, Jones professzor.

– És arra már sikerült rájönniük szolt közbe Pencroft –, hogy a gépek, amikrõl az imént beszélt, egyszerûen nem létezhetnek? Hogy ilyesmit egyetlen általunk ismert országban sem építettek még?

– Igen, uram.

Kényelmetlen csend támadt. Pencroft kihasználta az alkalmat, és újabb adag teát, meg brandyt hozatott a titkárnõjével. Elérkezett az ideje annak, amit Indy magában mindig tortúrának nevezett.

– Lenne néhány kérdésem – kezdte Pencroft.

– Parancsoljon – mondta Treadwell.

– Ön nem véletlenül jött el a mi egyetemünkre.

– Nem, uram.

– Feltételezem, kifejezetten azért látogatott el hozzánk, hogy Jones professzort felkérje valamire.

– Igen, uram.

– Ki küldte magát?

Treadwell mély lélegzetet vett.

– M.I. Kettõ.

Pencroft csodálkozva felvonta a szemöldökét. A brit kormány ilyen magas szinten foglalkozna az üggyel? Indyre pillantott, majd újra Treadwellre nézett.

– Tehát – mondta lassan –, önt azért küldték, hogy megkérje valamire a mi egyik archeológus professzorunkat.

– Így van, uram.

– Ennek így éppen csak annyi értelme van – szólt közbe Indy –, mint az égi ördögökrõl vagy egy kalózokról szóló meséinek. Ha egyáltalán léteznek. Az olyan emberek, akik alól kilõttek egy repülõgépet, akik megégtek és a tengerbe zuhantak, hajlamosak lehetnek rá, hogy olyasmit lássanak, ami valójában nincs is. De errõl most feledkezzünk meg, Mr. Treadwell. Én tulajdonképpen csak egy-két szemeszterre jöttem át Londonba, mert különben a Princeton University alkalmazásában állok...

– Ahol a középkorral foglalkozik – fejezte be Treadwell a mondatot

– Látom, megtanulta a leckéjét – bólintott Indy. – Ebbõl kiderül, hogy az ön cége legalább azt tudja, hogyan kell kikeresni bizonyos emberek nevét és tudományos fokozatát egy egyetemi telefonkönyvbõl. De folytatom. Itt most éppen a kelta archeológiáról tartok elõadásokat. Ez volt az a téma, amit tanári pályafutásom kezdetén tanítottam, és most is szívesen teszem.

– Egyszer már kirúgtuk – mondta Pencroft kuncogva. – Egyszer talán majd elmeséli magának, miért lett elege a túlzottan körülményes, akadékoskodó és maradi egyetemi emberekbõl, és miért távozott. Õszintén megvallva, Jones meglehetõsen szertelen ember, imádja felrúgni a szabályokat, és idõnként elindult, hogy megfogja a csodamadarat, de... – Pencroft hangja komollyá vált. – De idõnként valóban sikerül szereznie egy-egy aranytojást. Delphiben például megtalálta az Omphaloszt, ami után mi évtizedekig kutattunk, mert úgy gondoltuk, valamilyen kapcsolatban lehet a Stonehenge-dzsel. Igazunk volt, mégsem jutottunk semmire az elméletünkkel. Viszont a gyarmatokról származó szeleburdi professzorunknak – Indy felé bólintott – sikerült a lehetetlen. Akkor is megszegte a törvényeket, de végül sikerrel járt, és megszerezte azt, amirõl mi félig-meddig már lemondtunk.

– Jones professzornak van még egy jellemzõje – mondta Treadwell.

– Igazán? És mi lenne az? – kérdezte Indy.

– Ön, uram, kitûnõ példa arra a betegségre, amit az amerikaiak kabinláznak neveznek. Ön rendszeresen ráun az egyetemekre, a bezártságra, és örül, ha kiszabadulhat a szabadba, ahol mindenféle régiségek után nyomozhat. Önnek teljesen mindegy, hogy sivatagba, hegyvidékre, vagy éppen dzsungelbe megy-e. Bocsásson meg, uram – tette még hozzá gyorsan –, hogy szóba hoztam a dzsungelt. Nagyon sajnálom, ami néhány évvel ezelõtt a feleségével történt.

– Köszönöm – mondta Indy hûvösen. – De megismétlem, csak rövid idõre érkeztem ebbe az országba. Úgy tervezem, hamarosan visszatérek Princetonba, vagy esetleg átmegyek egy másik egyetemre, ami tudna valamilyen terepmunkát biztosítani a számomra.

– Nem hiszem, hogy ezt fogja tenni – mondta Treadwell.

– Ön bámulatos ember, Mr. Treadwell. Kevés ember van, akik ilyen biztosan meg tudnák jósolni a jövõmet.

Treadwell felnevetett.

– Pedig ez egyáltalán nem volt szándékomban, uram. Hogy egy olyan kifejezéssel éljek, amit elõszeretettel használnak az óceán túlpartján... Olyan buliba kívánjuk belerángatni, Jones professzor, amibõl biztos nem akar majd kimaradni.

Elõrehajolt a székében. Pencroft és Indy tudta, most fog rátérni a legfontosabbra.

– Szeretnénk, ha Jones professzor a segítségünkre lenne az imént leírt légi jármûvek beazonosításában. Szeretnénk, ha mindent megtudna róluk, ha felderítené, honnan származnak. Biztosak vagyunk abban, hogy itt sokkal többrõl van szó, mint egy sokkos repülõs rémálmairól. Bizonyos okok miatt azt is szeretnénk, ha Jones professzor hivatalosan továbbra is kapcsolatban maradna a Londoni Egyetemmel, mert így nem okozna feltûnést, ha esetleg a világ különbözõ pontjaira utazik bizonyos... Hmmm... régészeti leletek ügyében. Szeretnénk, ha teljesen sub rosa dolgozna nekünk.

– Van fogalma arról, ez mekkora anyagi terhet róna ránk? – kérdezte Pencroft. – Az egyetem vezetõsége sohasem egyezne bele, hogy...

– Csak mi hárman fogjuk ismerni kapcsolatunk valódi jellegét – vágott közbe Treadwell. Most már konkrétan a feladatról beszélt. – Meg persze azok, akiket Jones professzor beavat a titokba. Ami pedig a financiális problémát illeti, mindenre mi fogunk gondot viselni Ennek az intézménynek egyetlen pennyt sem kell majd kiadnia.

– Így már rögtön más a helyzet – mondta Pencroft, de látszott rajta, meglepõdött.

– Az imént mintha arra célzott volna, hogy ez az egész nekem is jó lesz valamire – mondta Indy. – Azt hiszem, van még valami a tarsolyában.

– Ó, igen! – Treadwell elmosolyodott. – Egy olyan ajánlatom van, amit nem fog visszautasítani. Természetesen lesz még néhány csapat, ami részt vesz a küldetésben... Néhány ember, egészen más kapcsolatokkal és képességekkel. Ám ha ön lesz az elsõ, aki megszerzi a kockát, vagy bármi legyen is az, ami a gyémántok között van, akkor... Akkor az a tárgy az öné.

– Úgy érti, a mienk! – kiáltotta Pencroft.

– Ez már az önök ügye, uraim. Számomra csupán az a fontos, hogy a Korona megnyugodjon, és pont kerüljön az ügy végére. – Treadwell úgy mosolygott, akár egy paprikajancsi. – Jones professzor, ön egyszerûen nem fordíthat hátat egy olyan dolognak, ami feltételezhetõen kapcsolatban van Krisztussal. Ez persze csupán egy meg nem alapozott feltételezés, de én a magam részérõl nemigen tudok másra gondolni. De nincs is szükségem rá, hogy többet tudjak az ügyrõl. Engem csupán az akció eredménye érdekel.

Treadwell felállt, és Indy felé fordult.

– Mi a válasza, uram?

Indy kinyújtotta a kezét. Treadwell megfogta, és megszorította. Az alku megkötõdött.

– Rendben – mondta Indy.

Treadwell Pencroft felé fordult.

– Kíván valamit hozzátenni, vagy kérni, professzor úr?

Pencroft eltûnõdöt, majd lassan megrázta a fejét.

– Ez az egész ügy kifejezetten õrültségnek tûnik, Mr. Treadwell, de egy ilyen ajánlatot én magam sem tudnék visszautasítani. Egy ilyen lelet... Elképesztõ lenne! Én is benne vagyok a dologban.

– Köszönöm, uram.

Treadwell kinyitotta az aktatáskáját, és átnyújtott egy lepecsételt borítékot Indynek.

– Ebben minden benne van, amire szüksége lehet. Talál benne néhány telefonszámot is, amiken a megjelölt idõkben kapcsolatba tud lépni velem.

Indy átvette a borítékot.

– Nem tudom, köszönettel tartozom-e ezért – mondta.

Treadwell nem mosolygott.

– Erre most senki sem tudna válaszolni, uram.

Pencroft hirtelen görcsösen köhögni kezdett. Reszketõ kézzel elõhúzta a zsebkendõjét, és a szájához tartotta. Treadwell és Indy egymásra nézett; mindketten bólintottak: elhatározták, megvárják, míg az öreg rohama lecsillapodik. Pencroft végül kitörölt a szemébõl néhány könnycseppet, és mély lélegzetet vett.

– Maguk ketten! – vádlóan a két fiatalabb férfira mutatott. – Éppen úgy bámulnak egymásra, mint a vénasszonyok szokták a teadélutánokon! Tûnjenek el a szemem elõl, és hagyják végre, hogy ebben az intézményben újra csak az történjen, aminek történnie kell! Nekünk itt az a feladatunk, hogy világosságot gyújtsunk a fiatalok fejében.

Treadwell és Indy együtt lépett ki a szobából. Egyetlen szót sem szóltak egymáshoz, és két különbözõ irányban indultak el. Treadwell a fõbejáraton keresztül távozott, Indy pedig visszatért az irodájába. Várt tizenöt percet, megitta a kávét, amit Frances Smythe készített neki, becsukta a táskáját, majd õ is a kijárat felé indult.

Smythe dühös arccal állt elé.

– Nagyon komoly dolgokról tárgyalhattak, ha egyetlen szót sem mond! – kiáltotta élesen.

A fenébe, igaza van, gondolta Indy. A hallgatás sokszor rosszabb, mint a hazugság. A nõ felé fordult.

– Csak valami kormányszintû ostobaságról volt szó – felelte közömbösen.

– Legalábbis nekem ezt mondja, mi?

– Maga, Frances, nagyon okos nõ – mondta Indy.

A nõ megérezte a gúnyt a hangjában.

– Rajtam nem fognak ezek a bóknak álcázott méregnyilak! – Elmosolyodott. – Különben, professzor, elfelejtette megmondani, milyen történetet kíván felkínálni az embereknek, akik esetleg megkérdezik, miért nem fog részt venni a saját elõadásain.

Indy belekezdett valami kiagyalt sztoriba, majd elhallgatott, újra kezdte, de végül jobb ötlete támadt.

– Találjon ki valamit maga – mondta végül a nõnek.

– Azt mondja nekik, amit a legjobbnak talál. És hagyjon az íróasztalomon egy üzenetet, hogy én is tudjam, mirõl van szó.

– De mégis, legalább nagyjából mondja el, mi történt! Legalább valami támpontot adjon!

– Elég, Sherlock! Mondja azt, ami elõször abba a tekervényes kis eszecskéjébe jut.

– Remek! – kiáltotta Frances Indy után.

Húsz perccel késõbb Indy belépett a Vadkanhoz címzett klubkocsmába. Megállt a bárpult elõtt, barnasört rendelt, majd megmarkolta a korsót, és lassan a hátsó ajtóhoz sétált. Senkinek sem tûnt fel, amikor átcsusszant az ajtón. Felkapaszkodott a keskeny csigalépcsõn, és belépett egy különterembe.

Thomas Treadwell üdvözlésképpen felemelte félig telt söröskorsóját. Indy leült vele szemben.

– Tudod, nincs igazán kedvemre, hogy ezt kell csinálnunk az öreggel – mondta.

– Szükség van rá – felelte Treadwell. – Annak, hogy találkoztunk az egyetemen, csupán az volt a célja, hogy Pencroftnak is valamilyen köze legyen az ügyhöz. Azt viszont nem engedhetjük meg, hogy túl sokat tudjon. Az õ korában az ember már hamar megtörik, és feladja a játszmát. Különben most valószínûleg örül, hogy részese lehet a dolognak. Mindenesetre a helyettesítésedet megoldja.

– Tudom. – Indy felsóhajtott. – De azért nem ártana még jobban beavatni.

Treadwell megrázta a fejét.

– Ezt nem kockáztathatjuk meg. Pencroft professzor ártatlan léleknek látszik, és azon kevesek közé tartozik, aki valóban az is.

Indy örömtelenül felnevetett.

– A két kezével szorítaná ki belõlem az életet, ha megtudná, hogy közöm van ahhoz az átkozott kockához!

– Túl szigorú vagy magaddal szemben. Csodálatos munkát végeztek azokkal az írásjelekkel. Szent Isten, Indy, az a kocka eredetinek látszik! Mintha tényleg õsöreg lenne.

– Tudom, tudom – mondta Indy. – Mikor kerül nyilvánosságra a valódi ügy?

– Mindent a maga idejében. Most azok, akik leszállásra kényszerítették a repülõ hajót, és azok is, akik eddig belekeveredtek a dologba, egyszóval mindenki azt hiszi, hogy a kocka eredeti. Ez pedig azt jelenti, hogy majd megpróbálják megfejteni a titkát. Csak mi ketten tudjuk, hiába erõlködnek. Amikor majd õk is rájönnek erre, keresni fognak valakit, aki jó pénzért hajlandó megvenni tõlük. De ez még nem holnap lesz. Menet közben pedig alkalmunk lesz azonosítani, és leleplezni a szereplõket.

Indy felvonta a szemöldökét.

– Ez a te problémád, Thomas. Sohasem kedveltem különösebben az efféle játékokat.

– Mégis remekül játszol. Tökéletesen beleillesz a képbe. És valóban szükségünk van valakire, akit a banda, bárkikbõl is álljon, célpontnak tekint majd. Résen kell lenned, egyetlen pillanatra sem szabad lazítanod. Ahogy egyetlen más M.I. ügynöknek sem.

– Nem igazán tetszik, hogy engem is besorolsz a kémek és gyilkosok közé – felelte Indy, majd sokkal komolyabb hangon még hozzátette: – Van még valami más információnk is azokról a csészealj-izékrõl? Tulajdonképpen még azt se nagyon tudom, milyenek. Volt, aki csészealjnak nevezte, akadt, aki inkább koronghoz, vagy félholdhoz hasonlította õket.

– Áruld el. Indy, te mit tartasz felõlük?

– Feltételezve, hogy valóban léteznek, és hogy úgy viselkednek, ahogy a szemtanúk állítják?

– Igen.

– Nos... Akkor is csak annyit tudok mondani róluk, hogy figyelemre méltóak.

– Úgy érzem, mintha meg akarnád kerülni a kérdést...

– Nem. Egyáltalán nem. Ide hallgass, Thomas! Nem rendelkezünk elegendõ információval, az adatok hiányából pedig képtelenség bármilyen következtetést levonni. Ha ezt csinálod, zsákutcába jutsz.

– Szeretném, ha az eszedbe jutna annak az amerikai fickónak a neve, akivel hamarosan találkozol – mondta Treadwell.

– Mi köze van neki ezekhez a gépekhez?

– Több, mint gondolnád. Harry Henshaw-nak hívják az illetõt. A ti légierõtök ezredese. Bámulatos ember, kitûnõen ért a gépekhez. Mindent tud a repülõkrõl. Ha kell. tesztpilóta, ha kell, akkor nyomozó. Õ is a csapatunk tagja. Az amerikai segéderõ... Most éppen azon ügyködik, hogy minden létezõ feljegyzést összeszedjen, amiben említést tesznek a korong alakú repülõ testekrõl.

– Neki mi a véleménye errõl az egészrõl?

– Ezek a repülõ izék valóságosak. Tényleg repülnek – méghozzá fantasztikus sebességgel.

Treadwell elhallgatott.

– És? – kérdezte Indy. – Henshaw szerint a mieink a gépek, vagy... – Az ég felé nézett. – ...az övék?

– Korai lenne még levonni a következtetéseket, Henshaw szerint azonban hiányzik egy aerodinamikai lépcsõfok a mi gépeink, és övéik között.

– Ez mit jelent?

– Jobb lenne, ha ezt egyenesen Henshaw-tól kérdeznéd meg. Különben üzent neked valamit. Olyasmit, amivel én is teljes mértékben egyetértek.

– Komolyan hangzik...

– Mert az is – mondta treadwell. – Henshaw azt mondta, óvatosan lépkedj, és tartsd nyitva a szemed. Nem számit, hogy milyen okosnak hisszük magunkat, azok az emberek, akiket megpróbálunk leleplezni, sokkal többet tudnak rólunk, mint szeretnénk.

Indy összehúzta a szemeit.

– Hogyan?

– Henshaw gyanítja... Nem. Meggyõzõdése, hogy kis csapatunkban van egy áruló. Ez pedig azt jelente, Indy, hogy az lenne a legokosabb, ha nem sokat mondanál el az embereidnek abból, amit beszéltünk.

– Az emberem tiszták – mondta Indy védekezõen.

– Remélem is. – Treadwell hangja hûvös maradt. – De a tapasztalataim azt mondatják velem, ne bízz bennük túlságosan. Ebben a játékban mindig érhetnek meglepetések.

Willard Cromwell lassú, elszánt mozdulattal emelte a szájához a bourbonos üveget. Amikor a palack szája az ajkára tapadt, ivott egy hosszú kortyot. Lassan letette az üveget, megnyalta az ajkait, böfögött egyet, és egy begyakorlott mozdulattal visszanyomta a helyére a dugót. Amikor erõs keze az asztalhoz csapta a palackot, körülnézett a nappaliban. A tanyát Indy bérelte ki egy teljes hónapra. Úgy érezték, a semmi közepén vannak – a farm Iowa állam keleti felében, a Maquoketa folyó mellett terült el és a társait egyedül az õ ivászata szórakoztatta.

Cromwell valamikor Nagy Britannia Királyi Légierejének repülõs századparancsnoka volt, és rendszeresen összemérte erejét a német császár Albatross, Fokker és Rumpler gépeket irányító vadászpilótáival. Spowith Cameljával rengeteg csatát túlélt, és legalább tizenhat német gépet lõtt le az égrõl, pilótáik számára lehetõvé téve, hogy feláldozzák életüket a Faterlandért a kontinenst feldúló Nagy Háborúban. Aztán jött az a nyavalyás kis amerikai újonc, aki akkor ízlelte meg elõször a csatát, és aki annyira begyulladt, hogy pánikba esve visszafordította a gépét, és menekülni próbált. Cromwell látta, hogy a Sopwith feléje tart, de azt hitte, a saját századához tartozó géptõl nem kell tartania. Tévedett. A félelemtõl megkövült fiatal pilóta egyfolytában húzta a Vickers géppuskák ravaszát, a fegyverek meg válogatás nélkül köpködték a halált, barátra és ellenségre egyaránt. Ami a németeknek nem sikerült, egy halálra rémült zöldfülûnek igen: három golyót szórt Willard Cromwell lábaiba és karjába.

Cromwellnek a vérveszteség ellenére még sikerült hazavezetnie a gépét, és csak a leszállás után vesztette el az eszméletét. Négy hónapot töltött kórházban, és minden áldott nap elátkozta azt a beszari idiótát, aki miatt oda került.

Nem tudta, hogy az õrült túlélte-e a csatát.

– Ha igazán szerencsés volt a fickó, akkor ott maradt, inert a két kezemmel fogom kiverni belõle az életet, ha innen egyszer kiszabadulok! – fogadkozott a látogatói elõtt.

Cromvellt egy kicsit ugyan bántotta, hogy a barátai ezen csak nevettek, ám a becsempészett whiskynek örült. Azután újra megtanult járni. Egy kicsit ugyan mereven mozgott, de azért sikerült. A karján egy hihetetlenül hosszú sebhely jelezte a golyó nyomát, ami kis híján végzett vele. Újra repülni akart, de a vadászpilóták közé már nem kerülhetett be.

– Tudod, egy kicsit lelassultál – mondta az új századparancsnok. – Nem hiszem, hogy manõverezésben így is fel tudnád venni a versenyt a fiatal pilótákkal. Ugye te is így gondolod? De én segíteni akarok neked, Willard. Átvezényeltetlek a haditengerészethez.

Cromwell kis híján megfulladt a dühtõl.

– Azt akarod, hogy egy átkozott hajó fedélzetén rostokoljak? – üvöltötte. Botjával a másik százados asztalára csapott; a papírok és a személyes apróságok szétszóródtak az irodában. – Soha!

– Ahogy akarod – mondta a parancsnok udvariasan. – Hajóra nem akarsz menni, a földön sem akarsz maradni... Akkor kapsz egy repülõ hajót. Ez is fontos munka, százados. Lehet, hogy nem sok ellenséges gépet fogsz lelõni, de legalább nézd meg, tudsz-e valamit tenni a tengeralattjárók ellen. Ez már megfelel?

Egy támaszpontra vezényelték, ahol meg kellett ismernie az ormótlan repülõgépeket. Sokáig átkozta a balszerencséjét; egyike volt a legjobb vadászpilótáknak, de most gyakorlatilag semmi hasznát sem vette a képességeinek, és csak elvétve nyílott lehetõsége arra, hogy bebizonyítsa képességeit. Viszont mindent megtanult a nehéz gépekrõl és kormányzásukról. Amikor a földön volt, szinte minden idejét a szerelõkkel töltötte, és hamarosan azok közé tartozott, akik akár egyetlen csavarkulccsal és pár szál dróttal is képesek voltak helyrehozni egy gépet. Megtanulta, hogyan kell megjavítani és újraépíteni a repülõ hajókat, és menet közben – észre sem vette – annyi tudást összegyûjtött, amennyi egy repülõgépmérnöknek is sok lett volna.

De közben egyre csak azon járt az esze, hogy végre alkalma legyen „megnézni, tud-e valamit tenni a tengeralattjárók ellen”. A német vízalatti jármûveket a legtöbb esetben az alacsonyan szálló gépekrõl ledobott bombákkal próbálták megsemmisíteni – a módszer meglehetõsen hatékony volt, de a leereszkedõ bombázó kitûnõ célpontot nyújtott a német lövészeknek. A támadások végeredménye mindig elkeserítõ volt, ezért Willard Cromwell gondolkozni kezdett, s végül olyasmit csinált, amivel kiérdemelte az Eszelõs Cromwell nevet.

Átalakította a repülõ hajóját. A szerelõkkel és a saját legénységével együtt dolgozott. Megerõsítették a sodronyokat és a szárnytámasztó rudakat, a motorokat nagyobb teljesítményre állították, innen-onnan összelopkodott páncéllemezeket szereltek a pilótafülke és a géptörzs borítására, az orrban kiépített géppuskaállásba egy 37 mm-es hosszúcsövû gépágyút állítottak, megkétszerezték a géppuskák számát, majd elindultak vadászni.

Elõttük még soha senki sem támadott tengeralattjárókra ilyen manõverrel. A hatalmas szárnyú fémmadár magasról indította a támadást, zuhant, és miközben Cromwell, a pilóta egyre csak elõrenyomta a kormányt, a géppuskások telepumpálták nehéz lövedékekkel a tengeralattjárók géppuskafészkeit. Cromwell ezután egyenesbe hozta a gépet, és megpróbálta pontosan a tengeralattjáró tornyára dobni a bombáit.

Ez persze csak úgy sikerülhetett, hogy a manõver közben még lejjebb ereszkedett, és átszállt a torony fölött, hogy a bombák tökéletesen ívelõ ballisztikus pályán haladva érjenek a célba. Eszelõs Cromwell bombáinak többsége a német tengeralattjárók belsejében robbant.

Cromwell két tengeralattjárót süllyesztett el, tucatnyi ellen harcolt, hajókat és embereket mentett meg, és második balesete sem az ellenség nyílt támadása során következett be.

Szokatlan zuhanó módszerével éppen egy felszínen tartózkodó német tengeralattjárót rohamozott. A lövészei megállás nélkül nyomták az acélt az ellenséges géppuskafészkekbe, és Cromwellt már alig választotta el valami attól, hogy ledobja bombáit a toronyra. Az elsõ bomba azonban szerencsétlen módon a tengeralattjáró domború oldalára hullott, és visszapattanva telibe kapta Cromwell alacsonyan suhanó repülõ hajójának farkát. Az ilyen õrült pilótákra külön õrangyalsereg vigyázhat, mert a bomba gyújtószerkezete nem aktiválódott, ám a nehéz test átszakította a farkat. Amikor az elsõ célba ért bomba felrobbant a tengeralattjáróban. Cromwell már maga mögött hagyta a célpontot. A robbanás azonban nem csupán a német hajót tépte szét; a légnyomás úgy csapott a repülõ csónak után, akár egy óriási kéz. Cromwell farkától megfosztott gépe képtelen volt kitérni elõle – a repülõ csónak néhány pillanat alatt darabokra hullott.

Egy perccel késõbb, amikor a tengeralattjáró gõzoszlopokat és olajszökõkutakat lövellve elsüllyedt, a mentõmellénybe bújtatott Cromwell és legénysége visszamászott a géptörzs egy nagyobb darabjába, ami mentõcsónakként lebegett a víz színén. Egy brit hadihajó sietett a segítségükre; Cromwell teljes legénysége megmenekült.

Cromwell újra kórházba került. Most az egyik válla törött el, kisebb égési sérüléseket szerzett, és annyi zúzódást, hogy a sebek alól szinte ki sem látszott a teste. Az ezt követõ néhány évben azonban Cromwell még tovább tökéletesítette szokatlan bombázási módszerét. Elöljárói is elismerték képességeit, és jó néhány alkalommal olyan helyekre küldték rendet tenni, ahol a britek kezébõl kezdett kicsúszni az irányítás, de nem akartak komolyabb haderõt bevetni. Cromwell könnyen tanult új nyelveket, és jó memóriával áldotta meg a Teremtõ – talán ennek köszönhetõ, hogy a sötét sikátorokban éppen olyan jól elboldogult, mint amikor egy repülõ gépezet pilótafülkéjében ült.

Most, a háború vége után, Cromwell még mindig hatalmas termetû ember volt. és óriási biciklikormány-bajsza miatt úgy nézett ki, „mint a gyarmatosító Anglia egyik tipikus és híres alakja, Blimp tábornok. Cromwell elsõ pillantásra talán hájasnak tûnhetett, ám izmai kemények voltak, végtagjai hajlékonyak, és akár volt nála fegyver, akár csak puszta kézzel harcolt, mindenképpen veszélyes ellenfélnek számított. Két teljes évet töltött Törökországban, ahol hivatásos birkózókkal gyakorolt, olyan emberekkel, akiknek már az õsei is a verekedésbõl éltek. A birkózók jó tanárnak bizonyultak, a velük vívott párharcok során pedig nemcsak az izmai keményedtek meg, de az inai és a bõre is.

Cromwell volt az Indián Jones által összeállított csapatban az élõ fegyver. Kiváló gépész volt, kitûnõ pilóta, értett minden létezõ fegyverhez, és bárhová került a világon, bármilyen helyre vethette a sors, minden szorult helyzetbõl kivágta magát. Halálos ellenfélnek bizonyult a közelharcban, de mégis okos volt: tucatnyi nyelven beszélt, és soha semmit sem felejtett el. Azok az emberek, akik úgy gondolták, ismerik Indiana Jonest, nem értették, hogyan barátkozhat egy archeológus ilyen szeszkazánnal, mint a kiszámíthatatlanságáról is híres Cromwell. ám Indy tudta, jobb embert nem is választhatott volna. Cromwell egymagában tucatnyi emberrel felért.

Ám ebben a világtól elzárt házban, amit minden irányban üres mezõk vettek körül, Cromwell egyre türelmetlenebb lett, és egyre több whiskyt ivott. Újra böfögött egy hatalmasat, és a helyiségben ülõk újra összerezzentek az undorító hangtól.

– Mikor jön már vissza az az átkozott Indy? – dörögte Cromwell, de a többiek tudták, a kérdés költõi. Indy akkor fog visszatérni Chicagóból, ha már mindent elintézett, ha mindent beszerzett, ami szükséges lehet az utazáshoz. Ragaszkodott hozza, hogy egyedül menjen. A csapat valamennyi tagja tudta, valami egészen különleges dologba csöppentek, és ettõl mindannyian idegesek voltak kissé. Szerettek volna tenni valamit; a várakozás már az idegeikre ment, de hiába állt a farm egyik csûrjében egy erõs és masszív Ford három-motoros gép, nem szállhattak fel. Igencsak meglepõdtek volna, ha megtudják, hogy Indy éppen ezt akarta elérni. A csapat tagjainak tökéletes összhangban kellett együttmûködniük, akció közben és a várakozás pillanataiban egyaránt. Indy úgy gondolta, miközben várakoznak, anélkül, hogy tudnák, mire, egymáshoz csiszolódnak. Jobb, a bevetés elõtt kideríteni, ha valamelyikük nem illik bele a társaságba – így sokkal kisebb a veszélye annak, hogy akció közben merülnek fel a problémák.

– Ismertem egy-két embert, aki annyit ivott, mint te – jegyezte meg Gale Parker, és csodálkozással vegyes megvetéssel nézett Cromwellre. – De a legtöbbjük már rég halott. Te viszont ahelyett, hogy elájulnál, már olyan ideges vagy, akár egy ketrecbe zárt macska. Hogy csinálod?

Cromwell a nõre nézett, és pislogni kezdett. A lángvörös hajú, érdekes arcú szépség közbeszólása váratlanul érte. A nõktõl azt szokta meg, hogy ha egyáltalán megszólalnak, csak azért teszik, hogy valami ostoba, bíráló megjegyzést tegyenek. Ez viszont nem.

Keveset tudtak csak a nõrõl. Még az akcentusa sem árult el róla semmit, de Cromwell, akinek különleges nyelvérzéke volt, az elsõ néhány szó után megállapította, hogy Gale-nek is érzéke van a lingvisztikához. Gale abszolút nõies volt, ám Cromwell elismeréssel nyugtázta, hogy meglepõen erõs és nem csupán fizikailag, de lelkileg is. Cromwell azt is rögtön látta, hogy

Gale sok tekintetben hasonlít Indyre. Például Õ is magányos vadász típus volt. Cromwell minden nõt nagyra értékelt, akinek a szemében felfedezte azt a bizonyos szikrát, a tüzet, ami elárulta, hogy elég erõs ahhoz, hogy egyedül is megállja a helyét abban a világban, ahol a férfiak minden erõs nõre betolakodóként tekintenek.

Cromwell nem jött rá, Indy azonban tudta a nõ titkát. Gale idõnként tipikus amerikainak látszott, néha pedig olyan volt, mintha Európa északi, esetleg keleti felébõl jött volna, ám ez csupán álca volt. Még a Gale Parker név sem volt valódi; a nõ akkor vette fel, amikor eldöntötte, hogy a rejtélyessége megõrzése érdekében örökre megválik eredeti nevétõl. Mirna Abi Khalil – aki ezt a nevet meghallotta, rögtön tudta, hogy viselõje valahonnan a Földközi-tenger déli, esetleg keleti partjairól származik.

Gale apja muzulmán volt, ám õ a gyermekéveit, amikor a barátai még a Mirna Abi néven ismerték, az angliai New Forestben töltötte anyjával, Sybil Saun-dersszel, aki – mint õsei tizennégy évszázadon keresztül – a Wicca-szekta bonafide boszorkánya volt. Gale 1899-ben született, ugyanabban az évben, mint Indy, és úgy döntött, egész életét a bölcsesség keresésének szenteli, a szabad ég alatt fog élni, megtanulja mit jelentenek az erdõkön és mezõkön található jelek, és megkeresi azokat az ereklyéket, amelyek anyja hatezer esztendõs hazájában találhatók.

Gale beiratkozott az egyetemre, és tanulni kezdett. Az anyjától kapott különös hatású növények segítségével, amelyek lehetõvé tették a számára, hogy napi négy óra alvással is kipihenje magát, huszonnégy éves korában már megszerezte a doktori címet. Az õsi kultúrák kutatása volt a szakterülete. New Forestben az õsi tradíciók mesterei sok mindenre megtanították, és ezzel párhuzamosan a testét is edzette. Hegymászás, úszás, nyomkeresés, akrobatika – mindent elsajátított. Sõt, egy idõsebb japántól – aki ugyanúgy élt Angliában, mint az õsbritek –, még a jujitsu bizonyos fogásait is elleste. Mindez a tudás, a szellemi és fizikai edzések káprázatos, szinte már tökéletes lénnyé formázták a lányt.

Gale egyik erdõjárása során akadt össze Indiana Jonesszal, aki éppen valami õskori romokat vizsgálgatott. A kapcsolatukat már az elsõ pillanattól kezdve a két ember szellemi vetélkedése jellemezte. Gale-nek tetszett a különös amerikai, aki legalább annyit tudott a kelták múltjáról, mint õ maga. Amikor azonban megtudta, hogy Jones professzor, kezdeti lelkesedése lanyhult. Professzornak lenni Gale számára egyet jelentett azzal, hogy az ember behúzódik egy egyetem borostyánnal benõtt falai közé, és inkább beszél a dolgokról, mint hogy meg is tegye azokat. Ám Jones valahogy más lehetett, mint a többi, hiszen kimerészkedett a szabadba, és ugyanúgy az erdõben éjszakázott, mint õ maga.

Egyikük sem tudta pontosan, mit gondol a másikról, amikor nem sokkal azután hogy összetalálkoztak, amikor még bemutatkozni sem igen volt idejük, egy váratlan, életveszélyes kaland során alkalmuk volt megismerni egymást. Együtt sétálgattak a sûrûben, amikor Gale hirtelen megfogta Indy karját, és megállította. Õ maga is mozdulatlanná dermedt, és már felemelte íját, már a húrra tett egy nyílvesszõt, és felkészült a lövésre, amikor a hatalmas vadkan rájuk rontott. Gale megfeszítette az íjat, és lõtt. A nyílvesszõ célba találta, a horgos fémfej mélyen a vadkan vállába fúródott. Az állat térdre roskadt, de máris felpattant. Még mindig tudott mozogni, és dühösebb volt, mint valaha. Gale látta, a dög bicegve is képes lesz rá, hogy agyaraival felprédálja õket. Már éppen elõrántott egy újabb nyílvesszõt a tegezébõl, amikor rádöbbent, hogy nincs ideje újra lõni. Késõ! Az állat egyenesen felé fordult, és...

Gale érezte, hogy valami felemeli, és oldalra taszítja.

– A fa tetejérõl! – hallotta Jones kiáltását. – Onnan lõj!

Gale rögtön megértette, Jones mire gondolt. A fán biztonságban lesz a vadkan agyaraitól, és ideje marad rá, hogy az íjához illessze a második nyílvesszõt.

Ám ahogy felhúzta magát az ágra, azonnal elindult lefelé. Rádöbbent, hogy Indy teljesen fegyvertelenül áll odalent, és az õrjöngõ vadkan máris feléje fordult.

Gale meglepve látta, hogy Indy szétnyitja a dzsekijét, és egy másodperccel késõbb a kezében tartott hosszú, vastag korbács vége keresztülsüvít a levegõn. Pisztolydörrenéshez hasonló csattanás hallatszott – a korbács vége a vadkan szemei közé vágott. Az állat fájdalmasan felrikoltott; a fején tátongó sebbõl úgy ömlött a vér, mintha késsel hasították volna rá. Ám gyorsan összeszedte magát, és máris támadott. Indynek még egy ütésre maradt ideje- másodszor a vadkan mellsõ lábait vette célba. Amikor a bõrszíj rátekeredett az egyik lábra, Indy teljes erejébõl megrántotta a korbács végét. Az állat felbukott.

– Lõjön! – kiáltotta Indy.

A vadkan az oldalára hengeredett, és egyetlen másodpercre láthatóvá vált sebezhetõ hasa. Gale egy nyílvesszõt eresztett belé, majd meg egyet és még egyet. A vadkan õrülten kapálózva felállt, és elmenekült. Mire Gale felpillantott, Indy már mellette ült a faágon, és a lábát lóbálta.

– Most már csak meg kell várnunk, míg kimúlik – mondta a férfi.

Gale csodálkozva meredt rá. Még soha, senkit sem látott, aki ilyen elképesztõ gyorsasággal és pontossággal használt volna egy korbácsot.

– Hol Hol tanulta.. Úgy értem.. Honnan tud maga ilyesmit?

Indy lazán tartotta a kezében a korbács végét.

– Ez már kölyökkorom óta megvan. Akkoriban fõleg kígyók ellen használtam. – Megmarkolta a korbácsot.

Úgy széthasítok vele egy csörgõkígyót vagy akár egy rézfejût, mintha késsel vágnék. – Kamaszosan elvigyorodott. – Meg kell hagyni, maga is remekül bánik ezzel a Robin Hood-szerszámmal. Az elsõ nyílvesszõvel rengeteg idõt szerzett mindkettõnknek.

– Pedig nem volt idõm gondolkodni – mondta a nõ csendesen.

– Az ilyen pillanatokban éppen ez a szabály Ne gondolkodj. Acta non verba.

– Tetteket, ne szavakat – fordította le a nõ a latin mondást. Nem tudom, ki maga, de meglep. Amerikai, ez látszik magán, mégis remekül forgatja azt a korbácsot, és beszél egy holt nyelvet.

A férfi újra elmosolyodott.

– Késõbb még beszélgethetünk a nyelvekrõl. De addig is, remélem, szakácsnak is legalább olyan jó, mint íjásznak.

– Szakácsnõnek, és íjásznõnek – javította ki Gale.

A férfi tetõtõl talpig végigmérte.

– Ami nyilvánvaló, azt felesleges kihangsúlyozni.

Gale meglepõdött, és elpirult. Lecsusszant a fáról, és körülnézett, nem támad-e újra a vadkan. A férfi egy másodperccel késõbb újra mellette volt.

– Választania kell, hölgyem... Mi is a neve?

Parker. Gale Parker.

A férfi kinyújtotta a kezét.

– Jones. Indiana Jones. Szóval, választania kell: elõkészíti a vacsorát, vagy rõzsét gyûjt a tûzhöz

– Én vágom a húst, maga gyûjtöget

Vacsora közben és után még sokáig beszélgettek a tûz mellett. Már az elsõ találkozás során barátság szövõdött közöttük, amit a kölcsönös szimpátián, és egymás képességeinek értékelésén kívül az is megerõsített, hogy egyikük sem szerette igazán a mások által normálisnak nevezett életet és világot. Indyt lenyûgözte, hogy a nõ milyen behatóan ismeri az õsi mûvészeteket és kultúrákat, mennyire otthonos a cigányok fekete mágiájában, és hogy a paranormális jelenségeket kutatja. Gale azonban nem csupán ilyesmihez értett: remekül elboldogult az erdõben, és ráadásul még kiváló, képzett tudósnak is bizonyult. Indy is kitûnõen ismerte a különbözõ kultúrák szellemeit és isteneit, ám Gale ebben jócskán túltett rajta.

A találkozásukat követõ években is tartották a kapcsolatot. Több ásatáson együtt dolgoztak, és végül a Londoni Egyetemen is kollégák lettek.

Azután megérkezett az a váratlan felhívás. Különleges feladat, mondta Indy. Sokat és gyorsan kell utazni, számtalan veszéllyel jár, de állítólag minden másnál fontosabb.

– Egyelõre csak ennyit árulhatok el a dologról. A részleteket késõbb fogod megismerni, de szeretném, ha te is a csapatom tagja lennél, tétovázásra most nincs idõm. Mi a válaszod? Igen vagy nem?

Gale felsóhajtott. Képtelen volt nemet mondani Indynek...

Most pedig várt, csak várt egy Iowa nevû helyen, egy tanyán, s azon tûnõdött, amit még nem tudott. Gondolkodott, és várta, hogy Indy végre visszatérjen Chicagóból vagy onnan, ahol volt; hogy csatlakozzon ahhoz a szokatlan csapathoz, amit mindenféle csodabogárból állított össze.

Gale bonyolult és lenyûgözõ embernek tartotta Willard Cromwellt, de olyan férfival még sohasem találkozott, mint Tarkiz Belem. Abban a pillanatban, amikor elõször meglátta a barnabõrû kurdot, egyetlen szó jutott csupán az eszébe: veszély.

Tarkiz Belem annyira híján volt az erkölcsnek, szellemileg annyira ellentéte volt Indiana Jonesnak, hogy Gale nem értette, a fiatal archeológus milyen kapcsolatban lehet vele. Jones azonban személyesen kereste meg a kurdot, és személyesen kérte meg, hogy vegyen részt ebben a különleges küldetésben.

Indy összes ismerõse közül Tarkiz volt a legjobban otthon a Közel-Kelet sötét helyein, a Földközi-tenger keleti és deli partvidéken. Ismerte a vidék valamennyi nyelvjárását, beleértve azokat, amelyeket a legmagasabb hivatalokban használtak és azokat is, amelyeket a nyomornegyedekben beszéltek. A térség országaiban jó néhány ismerõse volt, a barátai közé sorolt például egy beduin rablóbandát is, ám ha úgy akarta, akkor még a Vatikán kapui is megnyíltak elõtte.

– Mindenkirõl tud valami titkot – magyarázta Indy Gale-nek. – És te tudod a legjobban, hogy a világnak azon a részén az ilyesmi jobb, mint bármilyen útlevél. Ha Tarkizt megölnék, világraszóló botrányok sorozata pattanna ki. Biztos vagyok benne, hogy számos bank akad, ahol a széfben elhelyezett egy-két olyan információt, amit a halála után nyilvánosságra kell hozni. Azt hiszem, így kényszeríti az embereket arra, hogy az õ kedve szerint táncoljanak. Ez az ember elképesztõen mohó, de elég okos is ahhoz, hogy felfogja, egy üzlet akkor jövedelmezõ, ha mindkét fél betartja az alku feltételeit. Kikényszeríti az emberekbõl, amit akar, de ugyanakkor senkinek sem kell félnie tõle.

– Azt mondtad, okos? – Gale már azt is elképesztõnek találta, hogy Indy ezt a jelzõt használta Tarkiz Belemmel kapcsolatban.

Indy elvigyorodott.

– Oké, lehet, hogy alig intelligensebb egy kecskénél... Egy agyafúrt kecskénél.

– És a szaga is olyan, mint egy kecskéé – mormolta Gale.

Indy felnevetett.

– Ez igaz. De próbáld másképp látni a dolgokat, Gale. Ha nem is látod, meg fogod érezni, amikor feléd közeledik.

Erre már Gale is elmosolyodott. Indy olyan ember volt, akinek a csészéje sohasem volt félig üres. Az õ csészéi mindig félig tele voltak...

– Tényleg kurd? Úgy értem, lehet, hogy iraki vagy török, vagy indiai, vagy afgán. Honnan tudod, hogy éppen kurd? Ennek az embernek több útlevele is van.

– Tizennégy van neki – mondta Indy. – Nézd, az olyan helyeken, ahol õ megfordul, senki sem maradhat túl sokáig életben, ha nem ügyeskedik egy kicsit. Tarkiz több nyelven beszél, és átkozottul szívós ember. Nyomornegyedekben nõtt fel, és megtanulta, hogyan maradhat életben úgy, hogy csak önmagára számíthat. Igen, igazad van, nem valami tanult ember, de ahhoz átkozottul jól ért, hogyan szerezzen bizalmas információkat olyan helyeken, ahol más még a pontos idõt sem tudná meg.

– Bûnözõ, ugye? – kérdezte Gale.

– Bizonyára. Azt hiszem, legalább öt országban körözik, és a bûnlajstroma hosszabb, mint a karod. De valahányszor letartóztatják, mindig elejtik a vádat, és egy-két órán belül újra az utcán van. Pénzzel, csellel és a kapcsolatai révén eddig mindig sikerült megvásárolnia a szabadságát. Állítólag néhány évig profi bérgyilkosként ténykedett.

Gale megremegett.

– Lehet, hogy nõket és gyerekeket is ölt...

– Ha ezzel bízták meg, valószínûleg megtette – bólintott Indy. – Tudod, ennek az embernek saját erkölcsi normái vannak. Máshoz nem, de ehhez ragaszkodik. Nem ítélem el ezért. Egy olyan világból származik, ahol a becstelenség és a gyilkosság olyan mindennapi dolognak számít, mint nálunk, odahaza egy csésze kávé, meg egy almáslepény. De mégis, csak egyetlen dolog van, ami aggaszt vele kapcsolatban. A vallása.

– A vallása? – csodálkozott Gale.

– Az Arany. Az õrületig imádja a Nagy Aranyistent. És nemcsak a pénzt, a fémet is. Az arany minden formáját. Ékszereket, tömböket, érméket, mindent.

– Kíváncsi lennék – mondta Gale sötét arccal –, hány aranyfogat rejteget.

Indy most nem nevetett.

– Sokat, ebben biztos lehetsz.

– És attól nem félsz, hogy valaki több pénzt kínál majd neki, mint te?

Indy válasza megdöbbentette a nõt.

– Ó, tõlem semmi ilyesmit nem kap. Úgy értem, nem adok neki pénzt.

– Akkor...?

– Van egy régi mondás, Gale. Minden embernek megvan az ára. De ez így nem igaz. Nem mindenkit lehet megvásárolni. Az életben úgy van, hogy mindenkinek megvan az ára, vagy... az oka. Még a Belemhez hasonlók számára is van valami, ami fontosabb a pénznél. Vagy az aranynál.

– És te tudod, hogy neki mi az oka?

Indy válasz helyett csak elmosolyodott, és Gale mindig tudta, mikor kell abbahagynia a faggatózást. A csapat ötödik tagjára pillantott.

– A franciánk. Õ mintha Belem ellentéte lenne.

Indy René Foulois-ra nézett.

– Ó, tényleg az. Határozottan. Õ olyan helyekre tud bejutni, ahová mi, többiek nem. Királyokhoz, császárokhoz, elnökökhöz, diktátorokhoz, majdnem mindenhová.

– Nem sokat tudok róla.

– Pilóta. Mesterpilóta. Ahogy Cromwell is. Ha egy csapatban két tökéletes pilóta van, az felér egy életbiztosítással.

Gale sohasem tudta meg az Igazat a franciáról. Foulois híres pilóta volt a Nagy Háborúban; legalább negyven német repülõgép pusztulása száradt a lelkén. Franciaországban hõsként ünnepelték. Magas volt és karcsú, az orra alatt vékonyka bajusz sötétlett, es remekül értett a társasági, meg a diplomáciai etiketthez. A nemzetközi diplomáciai és társasági élet kedvenckéje volt. A Foulois család hatalmas szõlõföldeket és számtalan borospincét birtokolt, híres boraik a világ minden tájára eljutottak. A gazdagság mindig jó ajánlólevél, Foulois pedig ráadásul merész volt, bátor, szellemes, elbûvölõ, és még nemzeti hõsnek is számított – nem csoda hát, hogy legalább tucatnyi ország kormányának tagjai szívesen fogadták.

Ez az egész igaz volt, õ mégis csak álcának használta. Megjelenése és viselkedése mögé rejtette titkát – Foulois ugyanis a francia Idegenlégió titkosszolgálatának ügynöke volt. A titkosszolgálat számos országban a nemzeti rendõrség hallgatólagos beleegyezésével ténykedett, és így a légió keze gyakorlatilag a világ bármely pontjára elérhetett. Az ügynökség, melynek csápjai az egész Földet behálóztak, legálisán Nemzetközi Borkonzorcium Kft. néven mûködött, és Bordeaux-ban volt a fõhadiszállása.

Foulois számára a Jones-tervezet, ahogy felsõbb körökben a küldetést emlegették, lehetõség volt arra, hogy végre kiszakadjon a társasági és diplomáciai körökbõl. A szíve mélyén ugyanis egyszerû vadászpilóta volt, semmi más, és a csata, a kockázat, az életveszély volt az éltetõ eleme.

Foulois különben az egész ügyet nevetségesnek tartotta. Indiana Jonesszal a Francia Titkosszolgálat vezetõje, Henri DuFour hozta össze. Amikor tudomást szerzett a félhold alakú gépekrõl meg az óriási repülõ anyahajóról, Foulois egyszerûen nem hitte a dolgot. Még az állítólagos szemtanú vallomása sem gyõzte meg arról, hogy ilyesmi létezhet.

Ennek ellenére habozás nélkül vállalta a feladatot. DuFournak sikerült meggyõznie:

– Nem számít, hogy elhisszük-e a fantasztikus gépek létezését, René. Most egyedül az számít, hogy Németországot még csak tizenkét éve gyõztük le, és máris fegyverkezni kezdett. Hallottál már arról a programról, amelynek keretében Oroszországban képezik ki a német katonákat? Fõleg pilótákat és navigátorokat. Igen? Helyes. Akkor azt is tudod, milyen komoly lehet az ügy. Pontosan meg kell tudnunk, mire készülnek a németek. Ez lesz a feladatod. Ennek az amerikai fickónak fogsz dolgozni, és úgy fogsz viselkedni, mintha minden szavát elhinnéd.

Foulois bólintott.

– Jó hecc lesz. Úgy hallottam, egy Ford repülõgépet fognak átalakítani a számunkra. Egy hárommotorost. Már alig várom, hogy repülhessek vele.

A világtól elzárt tanyán a csapat valamennyi tagja azon tûnõdött, vajon mit csinálhat Jones Chicagóban; vajon mi lehet annyira fontos, hogy ilyen sokáig hagyja õket unatkozni.

Más dolguk nem volt, csupán várniuk kellett.

A vastag szélkabátot és tengerészsapkát viselõ termetes férfi lehajtotta a fejét, és enyhén bicegve átsietett a chicagói buszvégállomáson. Aki látta, ahogy átfurakodott a tömegen, késõbb csak a ruhájára, a sapkájára, és furcsa járására emlékezett.

Az állomás épülete elõtt a férfi megállt, és jó darabig nézte, ahogy az utasok sorra beszállnak az eléjük gördülõ taxikba. A tömeg hamar megritkult. A férfi ekkor megfordult, és elindult a taxik sora mellett. Hanyagnak, ugyanakkor határozatlannak tûnt, és sorra belesett mindegyik kocsiba. Az egyik sárga-vörös csíkos autó mellett megállt, és elõhúzott egy öngyújtót. Láng nem lobbant, csak az apró szikrák pattantak ki a tûzkõbõl. A sárga-vörös taxi tetején, mintha a sofõr erre a jeladásra válaszolna, kétszer felvillant a lámpa. A tengerész zsebre vágta az öngyújtóját, és gyorsan beszállt a kocsiba. Amint becsapta maga mögött az ajtót, a sofõr gázt adott, és ráfordult az útra.

– Szép esténk van, uram – mondta a sofõr, és a visszapillantó tükörbõl szemügyre vette utasát.

– Kár, hogy tele a konyha – jött a válasz.

– Szerintem több csészealj van, mint csésze.

Csend.

– A hideg vagy a forró teát szereti, uram? – kérdezte a sofõr.

Az utas elmosolyodott.

– Én a feketekávét szeretem.

Ez volt az a mondat, amivel Henry Jones professzor végleg azonosította magát a sofõr elõtt. Most már csak arra várt, hogy megkapja a választ, amivel a sofõr is bebizonyítja a személyazonosságát.

– Ahogy én is. A csészealjba szoktam önteni, hogy gyorsan kihûljön.

– Tökéletes – mondta Jones.

– Treadwell egy kicsit túlbonyolította ezt az ostoba párbeszédet. – A sofõr felnevetett.

– Szükség volt rá – mondta Indy közömbösen. – Maga különben biztos jól ismeri a szokásait, én alig. Mit is mondott, hogy hívják?

– Nem mondtam meg a nevem. Játsszuk azt, hogy maga kitalálja, és akkor végre véget vethetünk ennek a nagy titkolózásnak.

– Maga Harry Henshaw, az Egyesült Államok hadseregének ezredese. Vadászpilóta, tesztpilóta. Részt vesz a fejlesztésekben is.

– Ön pedig Henry Jones. A középkori archeológia professzora, a jó öreg Princeton tanára – mondta a sofõr. – De a becsületes neve: Indiana.

Indy felnevetett. Most már egészen biztos volt benne, hogy ez az a tiszt, akivel Treadwell utasítására találkoznia kellett.

– Így van. Bár az Indyt még ennél is jobban szeretem

Henshaw is felkacagott, aztán hirtelen mintha kikapcsolta volna a jókedvét.

– Még mindig úgy tervezi, hogy ma éjjel vonatra száll?

Indy megértette, hogy az ezredes rá akart térni a tárgyra. Újra megbizonyosodott afelõl, hogy azzal találkozott, akivel akart, a sofõrnek – Henshaw-nak – ugyanis egyetlen szóval sem említette, hova akar menni, ám õ mégis Indy célja, a Fészek Nightclub felé kormányozta a kocsit.

– Igen – felelte.

– Fel kell tennem néhány kérdést – mondta Henshaw

– Rajta.

– Maga egy csomó embert összerántott, akik most mind várnak, professzor, és...

– Indy. Nem professzor, csak Indy.

– Oké. Szóval, maga miatt most egy csomóan ugrásra készen várakoznak. Miért ennyire fontos ez az ügy? Mit szállítottak azon a bizonyos dél-afrikai vonaton?

– Treadwell nem magyarázta el?

– Nem, uram. A parancsom szerint ezt az információt öntõl kell megkapnom.

– Kezdjük talán azzal, ezredes, hogy elmondja, amit eddig tud.

– Valami tárgyról van szó. A verebek azt csiripelik, ez a tárgy vagy egy nagyon régi civilizáció hagyatéka, vagy... – Henshaw habozott. – Tudom, hogy õrültségnek hangzik, de... De az is elképzelhetõ, hogy földönkívüli eredetû.

Indy elmosolyodott a taxi hátsó ülésén. A terv, amit Treadwell-lel jó elõre kifõztek, remekül mûködött. Treadwell tapasztalt nyomozó volt; kitûnõen értett a katonai titkosszolgálat módszereihez, és a köztörvényes bûnözõk kézrekerítéséhez. Tudta, nagy hazugságot könnyebb beadni az embereknek, mint a kicsit, és ha valaki felgerjeszti és kihasználja mások kíváncsiságát, akkor bármit el tud hitetni velük.

Indynek eszébe jutott, amit Treadwelltõl hallott:

– Sokszor kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy elvesznek tõled valamit, ami igazán fontos a számodra. Ilyen esetben a legtöbbször nem tudod megvédeni magadat, ezért az a leghelyesebb, ha megjelölöd azt a bizonyos értékes dolgot. Bizonyos esetekben erre nem használhatsz sem vegyszereket, sem rádiójeleket. A távolság és az idõ tovább bonyolíthatja a dolgot. Ezért az a leghelyesebb, ha azokat az embereket manipulálod, akik rosszat tettek veled. Ha ez sikerül, õk lesznek azok, akik az értékes holmi nyomára vezetnek.

Treadwell azt is elmondta Indynek, nagyon fontos, hogy a taxisofõr – vagyis Harry Henshaw ezredes – megtudja az igazat. Henshaw-nak tudnia kellett, hogy az a bizonyos tárgy, ami a dél-afrikai vonatrablás során eltûnt, nem más, mint Treadwell nyomjelzõje. Treadwell kihasználta, hogy Indy ért az archeológiai rejtélyekhez – õk ketten tervelték ki, hogy a gyémántok között elrejtenek egy olyan hamis tárgyat, ami felbecsülhetetlen értékûnek látszik.

– Harry különös fickó – magyarázta Treadwell –, de elképesztõen okos. És páratlan a munkamódszere. Olyan, akár egy két lábon járó enciklopédia. Minden apró információt megjegyez, és úgy kombinálja össze õket, hogy mi csak nézünk, amikor elõáll egy-egy elméletével. Mondd el neki az igazat arról a kockáról, Indy, de kérlek, csak akkor, amikor egyedül vagytok. Nem szeretném, ha bárki kihallgatná a beszélgetéseteket.

Indy körülnézett. Az autó nem lehetett egyetlen taxitársaság tulajdona sem, valószínûleg állami kocsi volt, amit éppen az ilyen „kivételes fuvarok” alkalmával használtak. Mivel Henshaw azok közé tartozott, akik tudhatták, hogy Indy a fantasztikus korongok, félholdak, vagy csészealjak után nyomoz, Treadwell-nek igaza volt. Henshaw minél elõbb elkezd töprengeni a dolgon, annál hamarabb juthat valami eredményre.

– Harry, biztonságos ez a kocsi? – kérdezte Indy.

– Hogy biztonságos-e? Indy, ez egy páncélozott járgány. Az üveg is golyóálló. Akár egy egész Thompson-tárat rálõhetsz, a golyók mind le fognak pattanni róla.

– Nem így értettem – mondta Indy gyorsan. – Van benne valamilyen felvevõkészülék? Mikrofon, vagy rádió?

– Nincs, uram. A kocsi tiszta.

– Harry, Treadwell azt szeretné, ha maga mindent megtudna arról a bizonyos tárgyról.

A taxi hirtelen oldalra csúszott – Henshaw-t váratlanul érte a bejelentés.

– Én... Örülök, hogy ezt hallom, uram – mondta. – Hazudnék, ha azt mondanám, nem fúrta ki a kíváncsiság az oldalamat.

– Ne bámulja a csillagokat, Harry.

– Ezt meg hogy érti?

– Tudja, mit jelent a „vörös hering” kifejezés?

– Igen. Hamis út. Megtévesztés. Olyasmi, amivel félre akarnak vezetni bizonyos embereket.

– Nos, az a kocka egy vörös hering.

Az ezredes hosszú ideig hallgatott.

– Biztos ebben, Indy? Úgy értem... Olyan vad történeteket hallottunk...

– Ennek így kellett lennie – vágott közbe Indy. – Az elejétõl fogva ez volt a tervünk. Természetesen ezt senkinek sem adhatja tovább. Treadwell biztosra veszi, hogy a testületen van egy lék, ezért mindent a lehetõ legnagyobb titokban akar tartani. De úgy döntött maga megtudhatja az igazat. Ha Treadwell nem téved az a kocka elvezet minket a célunkhoz.

Henshaw szárazon felnevetett.

– Tudja, mire gondolok? Abban bíztam, tudja, abban reménykedtem, hogy az az izé tényleg... Hmmm. – Felfelé mutatott. – Onnan kintrõl érkezett.

– Tévedett, Harry. – Indy kibámult a taxi ablakán. – Mindjárt ott leszünk. Szeretném, ha két sarokkal hamarabb tenne ki. Úgy, hogy a klubból senki se láthassa meg, hogy ezzel a taxival érkeztem.

– Értem. Fedezzem?

– Nem. Ezt a munkát egyedül kell elvégeznem. Ugye tudja, hol állomásozik a csapatunk?

– Mi vizsgáltuk meg azt a helyet, mielõtt odamentek volna

– Köszönöm. Itt jó lesz. – Indy a következõ sarokra mutatott. – Itt tegyen ki.

Henshaw a járda mellé kormányozta a kocsit. Indy megvárta, míg a járókelõk eltávolodnak, és mielõtt Henshaw feleszmélhetett volna, már kicsusszant a taxiból, és befordult a sarkon.

A vastag szélkabátot, ormótlan csizmát és kötött tengerészsapkát viselõ termetes férfi fáradtan a Fészek nevû chicagói jazz-blues klub bejáratához csoszogott. Ahogy a kivilágított kapuhoz, és az elõtte álló grizzly termetû portáshoz ért, Indy már szembeötlõen bicegett.

Mike Patterson, a portás, feltûnõ jelenség volt. Valamikor hivatásos birkózóként kereste a pénzt, de sohasem sikerült feltörnie. Ahhoz viszont remekül értett hogyan tartsa távol a klubtól az olyan szakadtcsóró fickókat, amilyen ez a sánta tengerész volt.

– Felejtsed el a klubot, haver – morogta Patterson az elõtte álló alaknak. – Mondok én neked valamit: te bûzlesz Lefogadom, legalább egy éve nem fürödtél.

Még Henshaw sem látta a szakállt, ami pár pillanattal azután jelent meg Indy állán, hogy kiszállt a taxiból. Tökéletes álszakáll volt, amit Gale készített neki, és amit színházi ragasztóval erõsített az arcára. A szánalmas, szakállas tengerész még csak nem is emlékeztetett Indiana Jonesra.

A hangosan lihegõ vén „tengerész” megpróbálta félretolni az útjából Pattersont.

– Nem zavarok én senki se – nyöszörögte. – Csak a zenét akarom meghallgatni.

Egy hatalmas ököl jelent meg az arca elõtt.

Ha nem tûnsz el, te nyamvadék akkor má' örökké csak szélzúgást fogsz hallani a füledbe'. Értesz? Húzzál innen, különben átcsaplak a jövõ hét közepébe!

– Ne bántson – könyörgött a vénember.

Patterson felhördült. Élvezet lesz megütni a vénembert! A hatalmas kéz megmarkolta a szélkabátot, Patterson felemelte az öreget, akinek már csak lábujja hegye ért a járdához. A másik ököl is felemelkedett, és hátrahúzódott, hogy lecsapjon.

Egy pillanat alatt történt az egész A vénember Patterson képéhez dugta az arcát, és szájából könnyedén valami fehér port fújt a kidobóemberre. Patterson elõtt hirtelen lángba borult a világ. Felüvöltött a fájdalomtól, hátrahúzódott, megbotlott valamiben, és a járdára zuhant.

– Megvakultam! – bömbölte. – Nem látok! A szemem... Nem látok!

Néhány ember rontott ki a jazzklubból, de ahogy meglátták a járdán fetrengõ, a szemét dörzsölõ Pattersont, megtorpantak. Jack Shannon, a klubot birtokló és igazgató Shannon fivérek egyike gyorsan felmérte a helyzetet, és karon ragadta a bûzlõ vénembert.

– Mi történt itt, öreg? – kérdezte, és Pattersonra mutatott. – Ezt maga csinálta?

– Nem akartam bántani – nyüszítette a tengerész. – Csak a zenét akartam hallgatni. Arra voltam kíváncsi, hogy fújja az a Shannon nevû fickó.

– Honnan ismeri ezt a nevet? – dörögte Shannon, de rögtön rájött, ostoba kérdés volt. A Shannon nevet mindenki ismerte a chicagói éjszakában. De ez az alak...

Shannon hirtelen mozdulatlanná vált. Az öreg rádõlt, és... Igen. Egy pisztolyt nyomott Shannon hóna alá, majd egészen a füléhez hajolt. Shannon megszédült a hal és a fokhagyma bûzétõl.

– Befelé – zihálta az öreg, és tócsányi fokhagymaszagú nyálat köpött Shannon arcába. A pisztoly csõvé most már keményen a zenész bordáihoz szorult. – Úgy fogunk bemenni, mintha régi cimborák lennénk. Értve? A család barátja vagyok. Bemegyünk, és átsétálunk a klub hátuljába. Az irodádba érve, bezárod az ajtót, és senkit sem eresztesz be. Értve?

A hórihorgas zenész bólintott. Semmit sem értett az egészbõl. Az öreg bizonyára õrült, de senkinek sincs kedve vitatkozni, ha egy pisztolyt szorítanak a hónaljához.

– Oké, oké – mondta Shannon halkan. – De csak csínján ezzel a stukkerrel, öreg, jó? Nem lesz semmi baj.

– Gyerünk, miszter. – A fegyver újra megbökte Shannont. – Induljon, és mosolyogjon.

Az újabb hal-fokhagyma felhõ arra ösztönözte Shannont, hogy engedelmeskedjen az eszelõs fickónak. A klub pincérei döbbenten bámultak Jack Shannonra, a felsõ tízezerhez tartozó mulatótulajdonosra, aki egy rozzant matrózzal kart karba öltve átvalcerezett a klub hátuljába, de senki sem szólt egyetlen szót sem. Shannon egyike volt a blues és a jazz mestereinek, és mindenki tudta, hogy a zenekarát éppen ilyen rongyos fickókból verbuválta össze. A pincérek és az alkalmazottak már többször tanúi voltak hasonló jeleneteknek, ezért egyikük sem törõdött túlságosan a dologgal.

Shannon megállt az irodája ajtaja elõtt. A fegyver csöve újra a bordái közé bökött.

– Ne felejtse el, senki sem jöhet be – hallatszott a rekedthangú figyelmeztetés.

– Semmi baj, öreg – mondta Shannon szelíden. Tudta, nem szabad felizgatnia az õrültet. Egy tál étel, meg egy adag whisky majd mindent megold.

Shannon a nagydarab fickóra nézett, aki gyanakodva méregette az öreget.

– Hé, Syd, ez egy régi cimborám – mondta. – Tégy meg egy szívességet. Személyes dolgokról akarunk tárgyalni. Ne eressz be hozzánk senkit, oké?

– Igen, uram, értem – felelte a férfi. Valahogy nagyon nem tetszett neki az öreg, de a parancs az parancs.

Az irodában az öreg az ajtó felé fordította Shannont.

– Zárja be.

Shannon elfordította a kulcsot.

– Most üljön le. Oda. – Az idegen hátrébb lépett, és elõhúzta a fegyverét.

Shannon a hatlövetû Webley .445-ös vaskos csövére bámult. Egy ilyen ágyúval akár egy jávorszarvast is le lehetne teríteni...

Shannon összeráncolta a homlokát. Valahogy ismerõsnek találta a fegyvert. Chicagóban majdnem annyian hordtak fegyvert, ahányan dohányoztak, de ki lófrálna éppen egy Webley-vel? Egy Smith&Wesson.

Vagy egy automata Colt. Esetleg egy hosszúcsövû Remington. Ez mind oké, de egy ilyen...?

Shannon szemei tágra nyíltak. Az öreg lekapta a fejérõl a kötött sapkát, egy pillanattal késõbb letépte az álláról az álszakállt, és szélesen elmosolyodott. Levetette a kabátját is, és a Webley eltûnt egy sötétkék sportzakó zsebében.

– Helló, Jack – mondta az öreg, aki azonban sem öreg, sem tengerész nem volt már.

Shannon kigúvadt szemekkel felemelkedett a székébõl.

– Ezt... Ezt nem hiszem el! – suttogta. – Szentséges Úristen! Ezt nem hiszem el! Indy!

– Én vagyok. Személyesen – vigyorgott Indy.

Shannon felállt, elõrelépett, és megölelte a barátját.

Hátba veregették egymást. Shannon eltolta magától Indyt, és rámeresztette a szemét.

– Ember, de örülök, hogy látlak! – mondta õszintén.

– De... De mire volt jó ez a színjáték? – Felemelte az egyik kezet – Várj egy kicsit, Indy. Azután, amin miattad keresztülmentem, szükségem van egy italra.

– Félig hátrafordult, és a fali bárszekrénybõl elõvett egy üveget, meg két poharat. – És, öreg cimborám, neked is szükséged lenne egy jó fürdõre. Meg egy fogmosásra is.

– Ez is része a játéknak, Jack. Jól van, igyunk egyet. Már én magam is alig bírom a hal meg a fokhagyma bûzét...

Shannon átnyújtotta az egyik poharat Indynek, aki annak idején, az egyetemi évek alatt a legjobb barátja volt. Koccintottak és ittak Shannon újra teletöltötte a poharakat. Indy most mar lassabban kortyolt.

– Remekül nézel ki, Jack. Még mindig olyan vékony vagy, akár egy drót, de... – Megvonta a vállát. – Hogy megy a zenélés?

– Jobban, mint valaha. Szokás szerint hatalmas közönség gyûlt össze. Vannak páran, akik szerint megújítottam a bluest. – Shannon másodszor is kiürítette a poharát, majd levetette magát a karosszékébe.

– Még mindig nem hiszek a szememnek! – kiáltotta hirtelen. – Indy, mi ez az egész? Neked aztán igazán nem kell ilyen trükkökhöz folyamodnod, ha be akarsz jutni ide! Ezer éve barátok vagyunk.

Indy a whiskyvel kiöblítette a szájából a hal, és a fokhagyma ízét, meg azt a port is, amit egy kapszulába zárva tartott a fogai között, míg nem fújta rá a kidobóemberre. Letette a félig telt poharat.

– Egyszerû, Jack – mondta komoly hangon. – Rajtad kívül senki sem tudhatja meg, hogy én... Henry Jones professzor, itt jártam ma este.

– Nem értem – felelte Shannon. – A régi szép idõkben már sokszor jártál itt. Valami baj van, Indy? Mi okod lehet arra, hogy álcáznod kell magad? – Shannonnak eszébe jutott néhány régi történet. – Igaz, te mindig mindent okkal tettél. Most mirõl van szó, pajti?

Indy szemügyre vette a férfit, akivel szinte minden idejét együtt töltötte amikor Chicagóban tartózkodott.

– Jack, még mindig vallásos vagy?

– Mi?

– Úgy értem, te mindig megtetted amit a családod fontosnak tartott. Úgy emlékszem, egyetlen vasárnapi misét sem szalasztottéi el.

– Még most sem hiányzom egyrõl sem. Mindig is így volt. De miért?

– Mert ettõl függ, kérhetek-e tõled valamit.

– Kérd, Indy, és majd kiderül, kérheted-e. De elõször áruld el, mit csináltál Pattersonnal?

– Kivel?

– A gorillával, a kapu elõtt. Egyszer láttam, hogy egy egész csapatnyi bajkeverõt laposra vert, te meg egyedül elintézted úgy, hogy most sír, akár egy iskoláslány.

– Ó! – Indy bólintott. – Tigriskönny. Egy por, amit néhány vegyész készített a számomra. Kapszulába tették, amit szét kell rágni. Könnybe lábad tõle a szem, és idõleges vakságot okoz. Az embered csak holnap fog újra látni, de utána tökéletesen rendbe jön majd.

– Kösz, hogy mondod. Úgy értem, Patterson használható fickó. A ringben sosem volt valami szuper, de itt keményen dolgozik, hogy megvédjen minket. Oké, mindössze ennyire voltam kíváncsi, Indy. De ahogy beszélsz, abból úgy érzem, csak rövid idõre látogattál a városba. így van?

– Igen.

– És úgy mész el, ahogy érkeztél? Szakáll, sántikálás, vén, büdös álca?

Indy megrázta a fejét.

– Nem. Amikor elmegyek, jólöltözött, gazdag pasas leszek. Bajusz, kalap, satöbbi. Még mindig megvan az a sikátorra nyíló hátsó ajtótok?

– Hát persze!

– Akkor ott fogok kimenni. Nem akarsz elvinni egy darabon?

– Ha akarod... Nézd, Indy, te ugye most nagy bajban vagy? Igen. ezt már kérdeztem, de... Tudod, én mindenben segítek, ha kell. Te vagy a legjobb barátom.

– Kösz. Jack. De nem, nem vagyok bajban.

– És tényleg sietned kell? Eljátszhatnám egypár kedvenc számodat, pajti. Csak a régi szép idõk emlékére. És még az a régi éjjel-nappali büfé is üzemel. Sonka, káposzta, bab. Mit szólsz hozzá, Indy? Mint annak idején.

– Ne felejtsd el a számaimat, Jack, de most nincs idõm ilyesmire. Nézd, haver, a segítségedet kérem. De nem magamnak. Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy tenned kéne valamit a hazádért?

Shannon szeme elkerekedett.

– Te titkosügynök vagy, Indy?

Indy felnevetett.

– Nem, szó sincs ilyesmirõl. Szeretnék többet elmondani a dologról, de nem lehet. Talán majd késõbb, most viszont semmiképp. Hinned kell nekem.

– Oké. Halljuk, mirõl lenne szó!

– A partnereid benne vannak az újságkihordási üzletben. Még mindig megvan az a teherautó-flottájuk?

– Persze.

– Ha megkérnéd õket, hajlandóak lennének egy kis éjszakai melóra?

– Õk különben is éjszaka dolgoznak, Indy.

– Szükségem lenne néhány olyan kocsira, Jack. Nem ma este, szóval van még idõd elrendezni a dolgot.

– Hová kéred õket?

– Milledgeville-be.

– Az meg hol van? Valami isten háta mögötti hely lehet.

Indy elmosolyodott.

– Nem egészen. Egy városka, innen kilencven mérföldre, nyugatra. Van egy csomó kisváros arrafelé. Polo, Oregon, Chadwick és Milledgeville. Van egy vasútvonal, ami lefut a völgyükbe.

– Talán késõbb majd elmondod, mire kell... Hány emberre van szükséged?

– Annyira, ahányan holnap este képesek megállítani és kirabolni egy vonatot.

Shannon szája tátva maradt a csodálkozástól. Pár percig képtelen volt megszólalni, de végül felnevetett.

– Sejtettem én, hogy valami ilyesmirõl van szó! Mire készülsz, Indy? Csatlakozol Jesse James bandájához?

Indy együtt nevetett vele.

– Nem. De komolyan beszélek. Ez egy különleges feladat, Jack. Mint mondtam: a hazádért teszed.

– Ha ezt valaki mástól hallanám, hát én... – Shannon megrázta a fejét. – Oké, Indy, bízom benned. Mi van azon a vonaton?

– Arany. Pár régiség. Ilyesmi.

– Te mit akarsz megszerezni?

– Az arany nem érdekel.

– Akkor így már rögtön más. És ml történik az arannyal, miután elemeltük? Mert gondolom, azért azt sem akarod otthagyni.

– Eltaláltad. Nem akarom otthagyni, de vissza akarom szolgáltatni a tulajdonosának.

Shannon összehúzta a szemeit.

– Szóval van ott még valami, amit meg akarsz tartani. Ezt meg kell kérdeznem, Indy. Meg akarod tartani, amit keresel?

– Csak egy kis idõre.

– Ez õrület! Gondolom, most azt fogod mondani, hogy a rablótámadás közben senkinek sem eshet baja.

– Pontosan.

Shannon felsóhajtott.

– Ismerek néhány embert, aki alkalmas ilyen feladatokra. Oké, gondolom, azt is tudod, melyik vagonban lesz az, amit akarsz. Megmondanád?

– Mindjárt rátérek a részletekre.

– És mi lesz az õrökkel?

– Részletkérdés. Az nem baj, ha van egy kis kiabálás, meg lövöldözés, de senkinek sem eshet baja. És szeretném, ha valami különleges felszerelést használnátok.

– Oké. Ezen aztán tényleg nem fog múlni.

Egy órával késõbb már mindent részletesen megbeszéltek.

– Most hová kell menned? – kérdezte Shannon.

– Egy tanyára. Egy elhagyatott helyre. Húszmérföldnyire van Dubuque-tól és úgy százmérföldnyire innen.

– Ismerem a helyet.

– Most a belvárosi buszpályaudvarra kell mennem. A holmim ott van, a csomagmegõrzõben.

– Oké.

– Tényleg mindent köszönök, Jack.

– És is megköszönném, ha végre elmondanád, mirõl van szó, Indy. – Shannon felemelte a kezét. – Oké, oké. Várok.

Indy a barátja vállára csapott.

– Egy nap majd mindent részletesen elmondok. De addig is... – A zsebébe nyúlt, és elõhúzott egy bõrerszényt. – Ennek holnap este mindenképpen ott kell lennie a zsákmány között.

Shannon átvette az erszényt.

– Megnézhetem?

– Inkább ne.

Shannon megvonta a vállát.

– Mennyit ér?

– Ó, kábé egymilliárd dollárt.

– Te, Indy, nem akarsz fellépni nálunk mint komikus?

Három órával késõbb a csapat meghallotta a folyó menti úton közeledõ autó zúgását. Gale az ablakhoz lépett, és kinézett a függöny mögül.

– Olyan a hang, mint a limuzinoké – mondta a többieknek.

Hany? – kérdezte Tarkiz.

– Csak egy pár fényszórót látok – felelte a nõ. – Oltsátok el a lámpákat, hogy jobban...

Mielõtt befejezhette volna a mondatot, René Foulois már lekapcsolta a világítást.

– Még mindig csak egy kocsit látok. Most megáll. Egy ember száll ki belõle. Most körbejön, és a fényszórók elé áll.

– Remek – mondta René. – Azt akarja, hogy tudjuk, kicsoda.

– Ez Indy! – kiáltotta Gale. – Csak most ismerem meg ebben a... ficsúros ruhában. Úgy néz ki. mint valami sétatéri kakas.

– Ez most nem számít. Egyedül van? – kérdezte Tarkiz. Döcögve ejtette ki az angol szavakat.

Gale egy fémes kattanást hallott – egy automata pisztolyban a helyére csúszott egy töltény. A nõ meg sem fordult, mégis tudta, Tarkiz töltötte csõre a fegyverét. Gale csak ekkor döbbent rá, hogy Willard Cromwelltõl egyetlen neszt sem hallott. Hogy lehet az, hogy az a hatalmas fickó ilyen csendben van? Megfordult és körbenézett. Cromwell eltûnt.

Amikor újra kinézett az ablakon, a szeme már hozzászokott a sötétséghez, így szinte rögtön felfedezte az autótól balra álló fa mögött lapuló alakot. Azonnal felismerte Cromwellt, és a kezében tartott Thompson géppisztolyt. Gale tudta, ha a kocsiból most esetleg valaki Indiana Jones felé ugrana, nem lenne hosszú életû. Willard megszórná a kocsit, hogy az acélmagvas lövedékektõl még egy úgynevezett golyóálló limuzin is szétszakadna. Ám erre szerencsére nem volt szükség. Indy intett a kormány mögött ülõ alaknak, majd félreállt. A kocsi széles ívben megfordult az udvaron, és elindult visszafelé.

Indy felkiáltott.

– Remekül rejtõzködsz, Willard, de most már elõjöhetsz.

Cromwell elõlépett a fa mögül.

– Honnan tudtad, hol vagyok? Honnan tudtad, hogy én vagyok itt? – kérdezte csodálkozva.

– Egyszerû – mondta Indy, miközben mindketten elindultak vissza, a ház felé. – A helyedbe képzeltem magam. Ha én lennék a jó öreg Willard helyében, és már szétuntam volna magam, ha szédelegnék a rengeteg whiskytõl, és ha a semmi közepén lennék, ha meglátnám Indyt, aki talán bajban van, akkor...

– Elég! – Willard felnevetett. Gale még a házból is jól hallotta, hogy a férfi a helyére kattintja a Thompson biztonsági reteszét.

Amikor valamennyien összegyûltek a nappaliban, és elárasztották kérdésekkel, Indy felemelte a kezét.

– Elõször együnk valamit – mondta. – Evés után beszélgetünk, aztán alszunk egy jót. Holnap éjjel le sem hunyhatjuk a szemünket, és szeretném, ha naplemente elõtt minden készen állna.

– Mielõtt eszünk, intézzük el a kutyákat.

Az étel – a tûzhely lapján sztéket és virslit sütöttek – már majdnem elkészült. Miközben a vacsorához készülõdtek, halkan beszélgettek. Indy elégedetten látta, hogy a csapat tagjai kezdik megkedvelni egymást.

Annak is örült, hogy Gale Parkért egyáltalán nem zavarta, hogy egyedül van mint nõ. Indy elmosolyodott. Csak õ tudta, Gale remek harcos, és számtalan fegyver használatához ért.

Indy számára fontos volt, hogy a többiek tiszteletben tartsák a lángvörös hajú nõt. Egy kicsit félt összeereszteni a férfiakat, akik a maguk módján valamennyien hideg és veszélyes profik voltak, és még jobban tartott attól, hogyan fogadják majd Gale jelenlétét. Eddig egyikük sem tett rá egyetlen becsmérlõ megjegyzést sem: vagy elhitték, amit Indy mondott nekik Gale Parkerrõl, vagy úgy döntöttek, megvárják, míg komolyra fordul az ügy, és akkor úgyis minden kiderül róla.

Volt persze egy harmadik magyarázat is tartózkodásukra: elképzelhetõ volt, hogy azt hitték, Indy szereti Gale Parkért. Ez bizonyos értelemben véve igaz is volt. Gale valóban a legkülönösebb és legfigyelemreméltóbb nõ volt, akivel találkozott, ám egyelõre nem is gondolt románcra. Teljesíteniük kellett a megbízást, sikert pedig csak úgy érhettek el, ha a bonyolult terv valamennyi részletét végrehajtják. Ehhez társult, hogy még mindig tele volt fájdalommal, még mindig élénken élt benne a rémálomba illõ kép, Deirdre és az Amazóniában lezuhant repülõgép emléke...

Indy visszakényszerítette magát a jelenbe. A kutyák. A négy fenevad az istállóban. Masztiffok voltak, hatalmas, harcra kiképzett ronda vérebek, amik maradéktalanul végrehajtottak minden parancsot, amit kölyökkorukban beléjük vertek.

– Most akarod megetetni õket? – kérdezte Tarkiz.

Indy megrázta a fejét

– Nem. Kikötjük õket az õrhelyekre. A legnagyobbat a repülõgép mellé állítjuk, a másik hármat pedig a ház és az istálló körül helyezzük el. Most még nem kaphatnak enni. Ha jóllaknának, egyszerûen elaludnának. Csak vizet adj nekik, semmi mást. Oké, én is veled megyek, Tarkiz. Willard! Gyere te is. René és Gale addig elkészíti a vacsorát.

Nem volt ellenvetés. Ez volt az elõnye annak, hogy a csapat profikból állt: egyik munkát sem tartották fontosabbnak vagy jelentéktelenebbnek a többinél A három férfi az õrhelyekre vitte a kutyákat, majd visszatértek a házba. A vacsora már elkészült.

Evés után a maradékokkal együtt a fatányérokat és favillákat is elégették a tûzhelyben. A késekkel nem volt probléma: mindenki a saját tõrét használta evõ eszközként.

– Holnap este pontosan tízkor indulunk. Addig rengeteg idõnk lesz, hogy felhasználjuk azt a hollywoodi festéket, és a Borimportõrök kódja helyett hamis azonosítási számot fessünk a gépünk farkára. Minél tovább gondolkodom rajta, annál jobb ötletnek tûnik, hogy valamilyen közszolgálati gépnek álcázzuk a Fordot. Ha felfedezne minket, és meglátja a feliratot, ügyet sem fog vetni ránk.

Indy Willard Cromweilre nézett.

– Will, ezen az úton te leszel a pilóta. Gale, te leszel a navigátora. Mindenben segítesz Willnek. A sisakmikrofonokon keresztül beszélhetünk majd egymással. René, szeretném, ha segítenél nekem a térképeknél. Tarkiz, te fogod kezelni a horgot és a csigát. Mindenki érti a feladatát?

Valamennyien bólintottak.

– Ha elmegyünk – René körbemutatott a farmon mi lesz itt? Úgy, értem, te kezdettõl fogva azt mondtad, barátom, hogy egyetlen nyomot sem hagyunk magunk mögött. Semmit, bármirõl is legyen szó, ami alapján azonosítani lehetne minket.

– Így is van – bólintott Indy.

– Nem magyaráznád ezt meg? – kérdezte a francia.

– Mielõtt felszállunk, megetetjük a kutyákat. Már intézkedtem, hogy a távozásunk után egy órával valaki értük jöjjön. Nem tudom, ki lesz az, de egyszerûen csak behajt ide a teherautójával, beteszi a kutyákat a platón felállított ketrecekbe, és elmegy. Semmi mást nem fog csinálni.

– Még a házba se fog bejönni? – kérdezte Cromwell lustán.

– Nem, ha jót akar. Itt most nincs helye kíváncsiskodásnak. Jön és megy. Minden nyomunk eltûnik.

– De hogy rejthetnénk el egy repülõgépet? – kérdezte René Foulois hirtelen. – Vagy ismersz valami varázslatot, amivel ilyesmit lehet csinálni?

Mindenki nevetett, Indy azonban szeretett volna erre a kérdésre is megfelelni.

– Valahogy így – mondta Foulois-nak. – Igazad van, Frenchy. Nem rejthetjük el a repülõgépet. Egy ekkora Fordot nem lehet csak úgy egyszerûen eldugni, és a három motornak is eléggé feltûnõ hangja van. De ha nem rejthetjük el, akkor álcázni fogjuk. Már mondtam: ráfestjük az oldalára azt a bizonyos hamis jelet. Különben ma éjjel egy másik, ugyanilyen Fordnak, a Közhasznú Munkák Ügyosztály hárommotorosának valóban át kell repülnie a vidék fölött. Az országutak forgalmát és a gátak állapotat kell figyelnie. A megbízatása néhány nappal a mi távozásunk után ér véget.

Tarkiz Belem egészen eddig hallgatott.

– Mire megy ki a játék, Indiana Jones? – kérdezte. Hangja elárulta, úgy érzi, bármennyire részletesen kidolgozták a tervet, az egésznek nem sok értelme van.

– Ki fogunk rabolni egy vonatot – mondta Indy, és ahogy végignézett társai arcán, felnevetett.

– Ki fogunk rabolni egy vonatot? – visszhangozta Gale Parker.

– Pontosan.

Tarkiz gyanakodva nézett Indyre.

– Tudom, hogy te sok mindenre képes vagy, de egy vonatrablás... – Megrázta a fejét.

– Nos, úgy látom, sikerült felélesztenem a kíváncsiságotokat – mondta Indy vidáman.

– Te állítólag archeológus vagy – szólt közbe Foulois váratlan hevességgel. – De úgy látom, most kezdesz valami egészen mássá válni. Mi lesz a következõ, Indy? Talán egy postakocsit akarsz feltartóztatni? – Kinyújtotta két mutatóujját, felfelé tartotta két hüvelykujját, és úgy tett, mintha két hatlövetût tartana a kezében. – Bang! Bang! – kiáltotta. – A félelmet nem ismerõ borkereskedõk keresztülverekszik magukat a gaz rézfejûek között...!

– Rézbõrûek – javította ki Indy.

– Úgy is jó. Mindegy. Verekszünk, és kiraboljuk a postakocsit. Indy, ennyi erõvel akár Angliában is maradhattunk volna. Ott legalább beállhatnánk a sherwoodi erdõ banditái közé.

Indy elgondolkodott. Foulois kapcsolatban áll a tervezet végrehajtásának legfõbb irányítóival, és most csak a kétkedésének ad hangot. Valószínûleg a többiek is úgy érezhetnek, mint õ....

Indy kiterítette a térképeket az asztalra, és intett az embereinek, lépjenek közelebb.

– Holnap éjjel – mondta, és az ujjával bekarikázta a térkép egy pontját – itt fogunk lecsapni. Ha minden rendben megy, akkor pontosan egy órával a vonat érkezése elõtt szállunk le. így lesz idõnk arra, hogy korrigáljuk az elõre nem látott problémákat. Gondjaink lehetnek a géppel, az idõjárással és még egy sereg más dologgal is, de mégsem késhetünk. Ez fontos. Mármint az idõzítés. Ragaszkodnunk kell az idõbeosztáshoz.

Gale meghökkent.

– Indy, ezzel azt akarod mondani, hogy a repülõgéprõl fogjuk kirabolni azt a vonatot?

Indy felnézett, de az arcáról nem lehetett leolvasni, mi jár a fejében.

– Igen.

– Kérdezhetnék valamit, mielõtt folytatnád? – szólt közbe Cromwell.

Indy bólintott.

– Azt hiszem, ez egy egészen kis apróság – mondta Cromwell –, de én még egészen új fiú vagyok ebben a te vad és õrült Amerikádban, Indy. Milyen következményekkel járhat, ha mégis azonosítanak minket?

– Ó, éppen ezt szeretném elérni! – mondta Indy nyugodtan. – Persze nem azt, hogy személy szerint azonosítsanak minket, hanem azt, hogy felismerjék a csoportunkat. A vonat kirablásának ugyanis éppen ez a célja.

Cromwell oldalba bökte Foulois-t.

– Igazad van, Frenchy. Szerintem is teljesen õrült a pasas.

– Hölgyeim! Uraim! Figyelmet kérek! – Dr. Filipo Castilano professzor, a világ múzeumainak vásárlásait ellenõrzõ bizottság elnöke, a Mûtárgyvásárlásokat Hitelesítõ Iroda vezetõje megrázott egy csilingelõ hangú üvegcsengõt. Szembefordult a világ összes tájáról érkezett újságírók, rádióriporterek és különleges kiküldöttek zajos tömegével, akik összegyûltek a Londoni Egyetem által rendezett Archeológiai Fórumon.

Castilano türelmesen várt, míg a tömeg lecsendesedett. Közben intett az egyetem biztonsági õreinek, nyissanak ablakot, hogy megszabadítsák a termet a vastag cigarettafüsttõl. A jelek szerint petákot sem ért az olyan újságíró, aki nem dohányzott. A makulátlanul kikeményített, csíkos nadrágot, övkendõt, mellényt és tiszta olasz selyembõl készült kiskabátot viselõ Castilano legyezgetni kezdte magát, hogy elhessegesse az arca elõl a füstöt. Felsõ ajkát megtörölte egy selyem zsebkendõvel – az összegyûlt élesszemû médiakeselyûk rögtön felfedezték, hogy a csuklója egy kissé merev. Castilano mindig gondosan ügyelt a megjelenésére, az apró részletekre is figyelt, mert szerette volna elérni, hogy abszolút veszélytelen embernek tartsák.

Eltûnõdött, vajon a keményfejû hírbohócok közül hányan tudják, hogy õ titokban a New Yorkban székelõ Amerikai Természettudományi Múzeum elnökségének tagja, és hogy ezzel párhuzamosan a Vatikán tanácsadója. Kíváncsi lett volna, hányan sejtik, hogy a pápa városában õ építtette ki azokat az irodákat, amelyek a rádiókon és a tengeralatti kommunikációs vonalak segítségével az egész világról gyûjtik a híreket. Castilano volt az az ember, akinek a Vatikán gyakorlatilag korlátlan mennyiségû pénzt bocsátott a rendelkezésére, hogy fellelje azokat a régiségeket és kincseket, melyekrõl az egyház vezetõi úgy gondolták, legjobb, ha az õ birtokukban vannak.

Castilano, a mindig jólöltözött gigerli már hosszú ideje a Vatikáni Hatszázak titkos társaságához tartozott, ahhoz a csoporthoz, amelynek nevét még sohasem írták le nyilvánosan, amelyrõl egyetlen feljegyzést sem készítettek, és amelynek tagjai örökké tartó hûséget esküdtek az Anyaszentegyháznak. Amikor eleget téve a Pápa személyes felkérésének, belépett a Hatszázak közé, Filipo Castilano már évek óta az Olasz Titkosszolgálat embere volt, és épp oly remekül értett a titkos mûveletek levezényléséhez, és a kémkedéshez, mint a sajtónak, rajta keresztül a világ közvéleményének manipulálásához. Most is éppen erre készült.

Volt egy titka, melyet legalább annyira õrzött, mint azt, hogy tagja a Hatszázaknak. A titok a következõ volt: kiváló munkakapcsolatban állt Thomas Treadwell-lel, a Brit Katonai Hírszerzés vezetõjével. Furcsa szövetséget kötöttek õk ketten, de a brit kormány legfelsõbb körei éppúgy jó szemmel nézték, mint a Vatikán vezetõi. Az utóbbiak olyan bástyának tartották ezt a kapcsolatot, amely megvédheti õket a Sátán támadásaitól, az elõbbiek pedig politikai érdekeik miatt örültek neki, ám mindkét társaság célja ugyanaz volt: a kooperáció. Castilano – a titkosügynök, aki olyan remekül elrejtõzött az elõkelõség és a finomság álarca mögé – meg volt gyõzõdve arról, hogy hallgatóságával ezúttal is sikerül majd elhitetnie azt az információt, amit a Vatikán és a britek be akartak adni a világ közvéleményének.

Amikor a terem végre elcsendesedett, Castilano megkezdte a sajtótájékoztatót, amellyel meglepetést, sokkot és izgalmat akart okozni hallgatóságának, akik majd az egész világon szétkürtölik a hírt – pontosan úgy, ahogy azt Treadwell-lel tervezték.

– Irakban egy hihetetlen értékû kincset találtak – jelentette be egyszerûen. – A kormányomtól kapott információk, valamit a Londoni Egyetem kutatócsoportjától, és az Egyiptomi Nemzeti Múzeumtól érkezett hírek szerint a felfedezés teljes mértékig váratlan. Ahogy önök is bizonyára jól tudják, a jelenlegi Irak a néhai Mezopotámiával azonos vidéken terül el. Azt hiszem, ezúttal nem szükséges geográfiai és históriai részletekbe bocsátkoznom. Valamennyien meg fogják kapni a kutatócsoport teljes jelentését, amelynek tagjai egyébként négy országból verbuválódtak össze. Legyen most elegendõ annyi, hogy a szóban forgó terület az Eufrátesz mellett elterülõ Habbanijah szomszédságában, majdnem az ország középpontjában található. A lelet, még egyszer hangsúlyozom, egy hihetetlenül szerencsés véletlen folytán került napvilágra. A hosszú ideje tartó esõ lemosta egy bizonyos alacsony domb tetejét, ahol is a helybéli földmûvesek ezután egy óriási kõépítményre bukkantak.

– Azoknak az aranyszobroknak a fotográfiáit is meg fogják kapni, amelyeket az egyik földmélyi temetkezési kamrában találtak... Egyébként ezekrõl a kamrákról kiderült, hogy nem temetkezésre használták õket, hanem a hajdani uralkodók titkos rejtekhelyéül szolgáltak. Ami még jelentõségteljesebbé teszi a felfedezést, az az, hogy az egykori Török Birodalom területérõl származó tárgyakat erre a vidékre hozták, hogy itt rejtsék el, amíg az uralkodók biztonságosnak és elérkezettnek nem látják az idõt, hogy újra magukhoz vegyék õket. A vidéken dúló háborúk során minden feljegyzés elpusztult, ami ezekre a tárgyakra vonatkozik.

Az újságírók felhördültek, heves ordítozás támadt a teremben, ám Castilano nyugodtan, felemelt kézzel megvárta, míg a tömeg újra elcsendesedik.

– Mindent a maga idejében. Rövid leszek. A szobrok a jelek szerint egymástól eltérõ civilizációkból származnak. Szeretném, ha nem feledkeznének meg arról, hogy ez a térség volt a modern civilizáció bölcsõje, legalábbis ami a technikát és a történetírást illeti Itt használtak elõször ékírást, s itt alakult ki jó néhány ma is használt nyelv õsi formája is.

– Ez utóbbi tény okozta a legnagyobb izgalmat. A hírek szerint... A jelentés e részlete meg bizonyításra szorul, ezért az erre vonatkozó adatokat nem fogják megtalálni az elõkészített információs csomagban. Tehát, a hírek szerint egy vagy több apró, piramis alakú, az ékírás jeleivel telerótt tárgyat is találtak a szobrok között.

– A kutatásban részt vevõ kormányok és tudományos szervezetek egyetértésével és együttmûködésével a teljes leletet útnak indítottuk az Amerikai Egyesült Államok felé...

Újabb ordítozás, újabb szünet.

– Tehát, a lelet útban van az Egyesült Államok felé – folytatta Castilano. – Pontosabban a Chicagói Egyetem Archeológiai Kutatóközpontja felé. Azoknak, akik nem ismerik az Egyesült Államok geográfiáját, elmondom, hogy a város Illinois államban található, egy nagy tó közelében. További információkért, javaslom, tanulmányozzák a térképeket.

Castilano elhallgatott, mire újra elhangzottak a kérdések, amelyekbõl kiderült, az összegyûlt újságíróknak halvány fogalmuk sincs a régészeti leletekrõl. Nem is lehetett; a terv szerint válogatták össze õket: ide az archeológiával kapcsolatos tudás hiánya jelentett biztos meghívót. Castilano tudta, hogy ostoba kérdéseket fognak feltenni neki, és ami talán még ennél is fontosabb volt, csupa zagyvaságot fognak írni a riportjaikban. Éppen ez volt a cél. Castilano érezte, nemsokára befejezheti a színjátékot, és átadhatja a sajtótájékoztatóra összegyûlt ostoba tömeget annak a csodálatos zsémbes vénembernek, doktor William Pencroftnak.

– És most hol vannak a leletek? – kérdezte egy német riporter kiáltva.

– Útban az Amerikai Egyesült Államok felé – felelte Castilano.

– Mivel szállítják? – érkezett a következõ kérdés.

Mielõtt Castilano bármit válaszolhatott volna, már nekiszegezték a harmadikat is.

– Mi a neve a hajónak, ami a kincset szállítja?

Tökéletes!

– A lelet minden darabja egy amerikai hadihajó, az U.S.S. Boston fedélzetén van. A naszádot négy romboló kíséri, tehát a kincs teljes biztonságban van.

– De az ég szerelmére, miért volt szükség éppen egy hadihajóra? – kérdezte valaki.

– Hogy elkerüljük, hogy a leletek hasonló sorsra jussanak, mint azok a tárgyak, melyeket Dél-Afrika egyik gyémántbányájában találtak. – Castilano elhallgatott, hogy az újságíróknak legyen idejük felfogni szavai értelmét. Errõl a másik esetrõl már mindenki tudott, vagy tudni vélt valamit; a hír úgy röppent szárnyra, úgy terjedt szét a világban, akár egy éhes sáskaraj. Mindenki hallott már a dél-afrikai bányákból származó és rejtélyesen eltûnt, kifejezhetetlen értékû kincsekrõl.

– Tárgyak? Dél-Afrikából? Miféle tárgyak? – hangzott mégis az egyik kérdés.

– Erre nem tudok biztosan felelni. Önökhöz hasonlóan én magam sem ismerem az ügy részleteit. Annyit tudok csak, hogy egy Dél-afrikai szállítmánnyal együtt nyoma veszett egy tárgynak, melyen rejtélyes ékírásos jelek voltak.

– Doktor Castilano! Miféle nyelven van ez az „ékírás”?

Castilano már várt erre a kérdésre.

– Az ékírás önmagában véve nem egy nyelv – felelte. – Olyan, akár egy másfajta ábécé. A karakterek, amelyek ezt az ábécét alkotják, olyanok, mint az „ékek”, amiket a fém- vagy agyagfelületekre szoktak karcolni. Meg kell jegyeznem, az ékírás olyan õsi nyelvek alapjául szolgált, mint a sumér, a babiloni, az asszír, a perzsa... És az ehhez a csoporthoz tartozó nyelvek. Már olyan vélemények is eljutottak hozzám, hogy az ékírás megfejtése lehetetlen, mert egy olyan írott nyelvvel állunk szemben, amelynek eredete régebbre nyúlik vissza, mint világunk valamennyi eddig megismert õsi kultúrája.

Sikerült. Megcsinálta.

– Jelenleg hol tartózkodik ez a bizonyos amerikai hadihajó?

– Nem tudom.

– Meg tudná mondani, melyik kikötõbe fog megérkezni?

– Nem, mert ezt sem tudom.

– A kincs mikor fog megérkezni Chicagóba?

Erre Castilano a legszívesebben valami olyasmit válaszolt volna, hogy „amikor odaér, maga idióta”, de megfékezte a nyelvét. Elmosolyodott, és örült, hogy végre alkalma nyílik abbahagyni az egészet.

– Elérkezett az a perc, hogy átadjam a szót valakinek. – Dr. William Pencroftra nézett, akinek tolószékét közben a pódium széléhez gördítették. – Ez az úriember minden kérdésükre megpróbál majd kimerítõ választ adni.

Másnap este, pontosan kilenckor a vonat, amelyen a nyolc, régészeti leletekkel telepakolt láda, meg egy három hüvelyk alapszélességû, négy hüvelyk magas piramis alakú tárgy volt, elindult a fegyveresekkel õriztetett állomásról, ahol egész nap állt. Lassan rágördült a Waterlootól kelet felé nyúló fõ vasúti vonalra, felgyorsított, és hamarosan már Dubuque felé robogott, ahol át kellett kelnie a Mississippi fölött. A folyó keleti partjánál a sínpár délkelet felé kanyarodott. A vonatnak ezen kellett haladnia, egészen Savvanaig, ahol majd kelet-délkelet felé fordulva kellett továbbszáguldania Milledgeville irányába.

Milledgeville után egy másik település következett, Polo. A sínpár itt egy kisebb folyó mentén futott, egy völgy mélyén.

– A helyet az „X” jelöli – mondta Jack Shannon az embereinek, és hosszú ujjával rábökött a térképre. – Itt. Nem lesz nehéz dolgunk, egyszerûen megállítjuk õket. Amikor a vonat megáll, te, Morgan meg Cappy és May, velem együtt átjöttök a harmadik vagonhoz. Ne felejtsétek ott a cuccot, oké?

– Jól van, Jack. Oké – jött a válasz.

Egy tartálykocsit állítottak keresztben a sínre, az autókat pedig úgy helyezték el, hogy a fényszórók jól megvilágítsák a vörössel az oldalara festett feliratot: GÁZOLAJ – ROBBANÁSVESZÉLY! Ezután tüzet raktak a tartálykocsi alatt. Rajtuk kívül persze nem sokan tudták, hogy a tartályban nem gázolaj van, csak víz. Sejtették, hogy amikor a mozdonyvezetõ meglátja a sínekre helyezett óriási bombát, úgy fog fékezni, mintha az élete függne tõle. A terv szerint a támadóknak ekkor kellett elõbújniuk, hogy végrehajtsák a tervet, amit Indy pontosan elmagyarázott Jacknek. Indy még le is irt néhány dolgot, sõt vázlatrajzokat is készített.

– Jön! – kiáltotta az õrszem. A távolban valóban megjelentek a völgyben végigfutó egyenes szakaszra éppen ráforduló mozdony reflektorai. A mozdonyvezetõnek nemsokára fel kellett fedeznie a tartálykocsit, meg a sínek mellett álló autókat.

A terv jól olajozott gépezet módjára mûködött. A mozdony visszhangzó mennydörgéssel dübörgött be a dombok közé. A masiniszta kinézett a sínekre, megpillantotta az acélon csillogó fényeket, de csak akkor fékezett, amikor közelebb érve elolvasta a tartály oldalára festett varázsszót. Gázolaj?! Éles füttyszó hallatszott, a mozdony megtorpant, a vagonokban ülõ és álló emberek pedig ledöntött kuglibábukként zuhantak a padlóra.

Shannon emberei a régi trükköt alkalmazták. Elõször az elsõ vagont nyitották fel. A feltápászkodó fegyveres õrök mozdulatlanná váltak, amikor meglátták, hogy egyik társuknak egy pisztolycsõ szorul a nyakához, egy másik rabló pedig Thompsont szegez rájuk. Valamennyi vagonnál ugyanez történt.

Shannon emberei olyan kiejtéssel beszéltek, akár a valódi gengszterek.

– Egy rossz mozdulat, és lerobbantjuk a fejeteket. Áztat akarjátok, hogy az agyatokkal legyen tele minden? Eldobni a stukkereket! De úgy ám, hogy lássuk õket. Most pedig leszállás. Értitek? De ha majd leértek, akkor se felejtsétek, hogy Thompsonok meg duplacsövû mordályok lesnek benneteket. Okosok legyetek, és nem lesz baja senkinek se. Ha leszálltatok, induljatok el. Látni fogtok egy utat. Induljatok el rajta, de úgy szedjétek a lábatokat, mintha az ördög kergetne benneteket, személyesen, hogy leharapja a fejeteket! Mozgás!

A nyakon ragadott õr közben kiszabadult a rabló szorításából, és példát mutatva társainak, leugrott a vagonról. A többi õr ekkor meg nem sejthette, hogy a fickó egyike Shannon embereinek. A trükk azonban bevált, és a rablók könnyeden eljutottak a szerelvény harmadik kocsijához, amiben a vasrácsokkal és lemezekkel megerõsített ajtó mögött a felbecsülhetetlen értékû kincseket õrizték.

Shannon sohasem értette meg miért biztosítják be ennyire a vagonok ajtaját, amikor az ablakokat szinte semmivel sem védik. Egy rövid Thompson-sorozat kinyitotta az ablakokat. A golyókat könnygázgránát követte; a kocsi belsejében sûrû fehér köd kavargott. Az odabent lapuló õrök köhögve, égõ szemmel kinyitották a belülrõl zárható ajtókat, sorban kiugráltak, és a lehetõ legtávolabb botorkáltak a vonattól.

Shannon és az emberei felkapaszkodtak a kocsiba. Egyetlen õr sem maradt odabent. A rablók gyorsan megkeresték a kincseket rejtõ ládákat. Shannon azzal foglalkozott leginkább, aminek az oldalaira egy kis piramist festettek. Furcsa módon errõl hiányoztak azok a nehéz acélpántok, amik a többin megvoltak. Shannon az embereire nézett, és a többi ládára mutatott.

– Vigyétek ki ezeket. Gyerünk! – Kilesett a vagonból. – És oltsátok el a tüzet a tartálykocsi alatt! Max, te itt maradsz velem!

Kinyitották a megjelölt ládát. A mennyezeti lámpák fényében egy aranyszobor csillogott, mellette fekete bõrerszény hevert. Shannon kivette az egyiket; semmi különöset nem látott rajta, talán csak azt, hogy valami õsrégi aranyból készült.

– Max, add ide a táskámat. Tolj oda egypár ládát, hogy ki tudjuk nyitni a mennyezeti csapóajtót.

– Honnan tudtad, hogy...?

– Csináld!

Shannon kinyitotta a cipzáras táskát. Ebben volt minden, ami az akció további részéhez kellett. A bõrtok is, amit néhány kötél meg kábel egy leeresztett ballonhoz rögzített. Shannon kivette a kis bõrtokot, amit még Indy tõi kapott Chicagóban, és beletette a ládából a bõrerszényt meg az aranyszobrot.

– Max, segíts felmásznom – parancsolt az emberére. Mindketten felkapaszkodtak a ládákra, a félrehúzott tetõajtóhoz, és hamarosan már a vagon tetején álltak. Shannon az órájára pillantott, majd körbenézett. Látta, hogy a menekülõ õrök egyre távolabb jutnak a vonattól.

Shannon leült a vagon tetejére, és megkereste azon fémgyûrûk egyikét, amelyekbe a vonat tetejére ültetett puskás õrök szoktak kapaszkodni. Egy nehéz karabinert a gyûrûhöz csatolt, majd felemelte a leeresztett ballont.

– Fogd meg ezt, Max. Bármi történik, ne ereszd el.

A leeresztett ballon, a kábelek, a kötelek és a végükre erõsített bõrtok most a vagon tetején hevert. Shannon egy vékony gumicsövet dugott a kis gázpalackba, amit magával hozott, elfordította a szelepet, és elégedetten hallgatta, ahogy a palackból éles sziszegéssel a ballonba áramlik a gáz. A hélium gyorsan megtöltötte a ballont, ami himbálózva fel akart repülni, ám Max erõsen tartotta.

– Oké, Max. Szép lassan ereszd fel. Lassan, érted?

Max felmordult és bólintott. Lassan eleresztette a felfújt ballont, ami emelkedni kezdett, de úgy harminc-lábnyival a vagon fölött megállt. Az oldaláról lelógó kötelek másik végét még mindig a vasgyûrûhöz rögzítette a karabiner, a kábelek pedig a tetõn maradt kis akkumulátorhoz csatlakoztak. Ezek a kábelek továbbították az áramot a ballon alján és tetején elhelyezett lámpákba, amelyek most élesen megvilágították a lebegõ tárgyat.

Shannon nyugat felé fordult, és végignézett a sínek fölött. Egyetlen másodpercet sem pihenhetett. Az égen ragyogó fénypont egyre nagyobb és fényesebb lett. Mennydörgésszerû robaj hullámzott végig a völgy fölött; a hang visszaverõdött a dombok oldaláról, és furcsa szûköléssé változtatta a motorzúgást.

– Feküdj! – kiáltott Shannon Maxra. – Hasalj már le!

A két férfi hasra vetette magát. A fény most már vakító volt, a robaj a dobhártyájukat szaggatta.

Willard Cromwell egy kicsit szorosabbra állította a biztonsági övét, és kényelmesen hátradõlt a hárommotoros Ford pilótafülkéjének bal oldali ülésében. A jobbján ülõ Gale Parker egy pillanatra sem vette le az ujját a vasúti sínpárt feltüntetõ térképrõl. Amikor elhaladtak egy-egy tereptárgy fölött, mindig odaszolt Cromwellnek.

– Ez Milledgeville. A sínek itt egy kissé észak felé fordulnak – mondta a nõ, vagyis inkább kiáltotta, hogy túlharsogja a három Pratt&Whitney motor bömbölését.

Cromwell a jobb füléhez kapta a kezét.

– Nem kell ordítanod – mondta. – Használd azt a francos interkomot. Valamennyien elég jól hallunk. Ne felejtsd el, hogy hátul, a kabinban is figyelik, amit mondasz.

A nõ bólintott.

– Jól van. Már csak néhány mérföldet kell megtennünk. Látod ezt a széles kanyart? Itt fordulnak be a sínek a völgybe.

– Értem – mondta a férfi. Elemében érezte magát; az akció olyan volt, akár egy bevetés a bombázóknál, de tudta, most sokkal pontosabban kell végrehajtania mindent, mint valaha. Szelíd mozdulattal megérintette a bal csûrõkormányt, hogy pontosan a sínpár fölött maradjon. – Kapcsold be a keresõfényt – utasította a nõt. – Már magunk mögött hagytuk a várost. Azt hiszem, mostantól nyílt terep fölött haladunk.

– Látjátok már a vonatot? – szólt elõre Indy a kabinból.

– Még nem, de bármelyik percben... Igen Itt van! Látom a hátulján a vörös jelzõlámpákat. Van körülötte pár autó, bekapcsolt fényszóróval.

– Szólj, ha meglátsz két fénypontot a vonat fölött – mondta Indy az interkomba. Lehasalt a kabin padlójára, és kinyitotta maga alatt a csapóajtót. A szél csak néhány ujjnyira süvöltött az arcától. Tarkiz Belem lecövekelte magát két ülés között, és két kézzel szorította Indy bokáit. Indy remekül belátta a gép elõtti terepet.

– Megvan a két fénypont! – kiáltotta Gale. – Mintha egy helyben állnának.

Indy és Foulois leellenõrizte a horgos kábelrendszert, ami a repülõgép alá nyúlt. Ugyanaz a szerkezet volt ez, amit éveken át használtak a postagépek: a repülõ a lehetõ legalacsonyabbra ereszkedett, kilógatta a horgot, ami beleakadt a földön álló két pózna között kifeszített kábelre akasztott postazsákba. A csomagot aztán egy villanymotor segítségével húzták fel.

– Kilencvenöt a sebességünk, Indy – jelentette Cromwell. – A cél fölött vagyunk, ötvenlábnyira a talajszinttõl.

– Tartsd így a gépet... Oké, már látom a vonatot, és a csomagot is. Készüljetek! Nem hibázhatunk, Will...

A Ford elõdörgött az éjszakából; erõs fényû landolóreflektora küklopsz szerû szörnnyé változtatta. A futómû a vonat tetejét horzsolta. Cromwell sziklaszilárd kézzel tartotta az utolsó vagon fölé érõ gépet, és érezte a puffanást, amikor a kilógatott horog beleakadt a héliummal töltött ballonról lelógó kábelekbe.

Mindent gépies pontossággal hajtottak végre. Abban a másodpercben, amikor Indy belekiáltotta az interkomba, hogy „Megvan!”, Cromwell bal kézzel hátrahúzott egy kart, és anélkül, hogy a motorokat felpörgette volna, szelíden felemelte a Fordot A sebességük alig volt több hetven mérföld/óránál. A kabinban Tarkiz biztos kézzel tartotta Indyt, Foulois pedig forgatni kezdett egy fémkart, és egyre feljebb csévélte a gépbõl kilógó kábelt.

– Tartsd meg! Oké, így jó! – parancsolta Indy. Hátranyújtotta a jobb kezét. Foulois a markába nyomta a Webleyt. Indy két kézzel megfogta a nehéz revolvert, gondosan célzott, és egyetlen lövéssel kidurrantotta a héliummal töltött ballont ami egy pillanat alatt petyhüdt rongycsomóvá változott. Néhány másodperccel késõbb már az egész csomag a repülõgép belsejében volt. Gyorsan bezárták a csapóajtót. Indy felült, Foulois pedig beleszólt a mikrofonba.

– Cromwell, emelkedj tovább. Kövesd a repülési tervet.

Gale felemelte a térképet, és a hozzá fogott gépelt lapot, az utasításokkal.

– Nyolcezer láb – mondta. – Futófények és helyzetjelzõ lámpák kikapcsolva.

– Remek – mondta Cromwell könnyedén, és elmosolyodott. – Ez igazán nem volt nehéz.

– Te vagy a remek – mondta Gale õszinte elismeréssel, és igaza volt. Cromwell úgy hajtotta végre a manõvert, mintha legalább százszor elpróbálta volna

Foulois és Belem Indyre nézett, aki kinyitotta a bõrtokot. Indy elõhúzta az arany szobrocskát, és átnyújtotta Belemnek. A nagydarab kurd szemei felcsillantak, ahogy meglátta és megérintette az aranyat, Indy azonban felnevetett.

– Ez nem az, amire gondolsz – mondta Tarkiznak.

A kurd fekete szemei összeszûkültek.

– Ezt meg hogy érted, Indy?

– Próbáld szétvágni egy késsel. Az arany csak borítás, alatta ólom van.

Tarkizon látszott, hogy meglepõdött. A csizmája szárából elõhúzott egy hosszú pengét, és belevágta a szoborba. Döbbenten meredt a külsõ aranyborítás alatt szürkéllõ ólomra.

– A három kék ördög nevére! Akkor meg mire volt jó ez az egész? – ordította.

– Mert meg kellett szereznünk azt a kis piramist, amirõl mindenki beszél – felelte Indy.

– És megszereztük? – kérdezte Foulois.

– Itt van az is, a tokban – mondta Indy. – Ebben a kis bõrerszényben.

– De... Honnan tudod? – A két férfi Indyre bámult, aki kivette a tokból az erszényt. Kinyitotta, és felemelte a piramis alakú, ékírással telerótt tárgyat.

– De... Honnan tudtad, hogy mi van ebben az erszényben? – kérdezte Belem. Még soha életében nem volt ennyire bizonytalan.

Indy az egyik üléshez lépett, leült, és kinyújtotta hosszú lábait.

– Egyszerû – mondta közömbösen. – Tudtam, hogy ez van itt, mert én tettem bele.

Foulois kezébe dobta a piramist, aki kétségbeesett mozdulattal kapott utána, mert egészen eddig a pillanatig meg volt gyõzõdve arról, hogy az a világ legértékesebb régészeti leleteinek egyike.

– Rád bízom – mondta Indy. Bekapcsolta a biztonsági övet, és a szemére húzta a kalapját. – Alszom egy kicsit. Majd szóljatok, ha leszállunk.

– Mon dieu! – morogta Foulois, és Belemre nézett. – Kezdem azt hinni, hogy ez a Jones valóban õrült.

Tarkiz Belem az értéktelen szobrot bámulta.

– Én is – bólintott. – De mi is azok vagyunk...

– Wright torony, itt Õrült Angyal! Magasságunk nyolcezer láb, távolság zéró mérföld, landolunk. Vétel!

Gale Parker és Tarkiz Belem kérdõen egymásra pillantottak. Cromwell és Foulois a pilótafülkében ültek; most a francia vezette a gépet, Cromwell a rádiókat kezelte. Mi lehet ez az Õrült Angyal dolog?

– Tökéletesen ránk illik – mondta Belem Gale Parkernek. – Ez az egész õrültség, nem igaz? Már az elején is az volt. Különben ez az Õrült Angyal a hívójelünk lehet.

Gale bólintott.

– Valószínûleg. Már csak azt nem értem, miért éppen egy katonai repülõtéren szállunk le.

– Amint Indy felkel, kicsikém, biztos valami olyan újdonsággal áll elõ, ami túltesz minden eddigin.

Az üléseik mögött Indy lassan a feje tetejére tolta viseltes kalapját, ami mindig vele volt, éppúgy kibírta a forró napsütést, mint az üvöltõ hóvihart. Indy már-már a barátjának tartotta.

Fürkészõ bagolytekintettel lesett ki a kalap karimája alól.

– Egy bizonyos varázslat miatt szállunk le éppen a Wright reptéren – mondta Gale-nek és Tarkiznak.

– Varázslat miatt?

– Aha. – Indy nyújtózkodni kezdett, és ásított egyet.

– Most... Hmmm. El fogunk tûnni.

– Gondolom, természetes, hogy egy katonai repülõtéren tartanak olyan krémet, amit ha magunkra kenünk, rögtón semmivé válunk – mondta Gale gúnyosan.

– Majdnem eltaláltad. – Indy felállt, és Tarkiz széles vállára csapott. – Nyugalom, barátom. Nemsokára kinyílik az ajtó, és végre megláthatod a napfényt.

Indy elõrement a pilótafülkébe, és a két ülés mögé állt. Kinézett az éles szögben megdõlõ ablakon, és megpillantotta az alattuk elsuhanó, apró fénykoszorúknak tûnõ kisvárosokat. Az országutak sötét vonalain elszigetelt fényszórócsóvák keresték maguknak az utat, és idõnként még az autók vörösen ragyogó hátsó lámpáját is látni lehetett.

– Visszahívtak már a Wrigthról? – kérdezte Cromwellt.

– Csak szóltak, hogy maradjunk sávon, mert mindjárt megadják a leszállási utasításokat. Azt hiszem... Egy pillanat. Itt vannak – mondta Cromwell. – Tessék, Indy. – Átadta Indynek az egyik fejhallgatóval egybeépített mikrofont.

– Õrült Angyal, Õrült Angyal, itt Wright torony. Leszállási engedély megadva, megkezdhetik a landolást. A közelben nincs légiforgalom, egyenes útjuk van az egy-hat-zéró pályára. Ismételjék meg a hallottakat. Wright torony, vétel.

Cromwell elismételte az utasításokat, majd hozzátette:

– Jelentkezünk, ha látjuk a pályát. Vétel.

– Rendben, Õrült Angyal. A pályavezetõ teherautó a leszállósáv középsõ szakaszánál vár magukra. Nincs szükség további kommunikációra, de frekvencián maradunk, ha szükségük lenne ránk. Wright torony, vétel és vége.

– Szuper! – Cromwell kikapcsolta a rádiót, és Indyre nézett. – Hallottál belõle valamit?

– Mindent – mondta Indy. – Mennyi idõ múlva érünk földet?

– Tizenkét-tizennégy percen belül.

– Oké. Amikor leállítod a gépet, minden személyes holmidat hozd magaddal. A többieknek is szólok.

Alig tíz perccel késõbb meglátták a forgóreflektor fényét. Foulois fokozatosan egyre lejjebb eresztette a gépet; a leszállási jelzõfények egyre élesebbé váltak. Foulois 160 fokra állította a Fordot, és a torony által kijelölt pálya felé fordult.

– Látom a pályát – mondta Cromwell.

– Rendben – mondta René, majd egy pillanattal késõbb hozzátette: – Én is.

Cromwell kinézett az égre.

– Nincs nagy forgalom.

– Nyomd meg a csengõt – mondta Foulois könnyed hangon.

Cromwell megnyomta a gombot, mire megszólalt a csengõ, ami az utasokat a biztonsági övek bekötésére figyelmeztette. Foulois úgy vezette a Fordot, mintha az egy sínen haladna. A nyugodt, hûvös éjszakában a gép inkább lebegett, mint repült. A kerekek egyetlen gumisivítás nélkül érkeztek meg a betonra. Foulois hagyta a gépet gurulni, és közben felfedezte a KÖVESS fényjelzéssel ellátott teherautót.

A Ford elindult a teherautó után. Elgördültek néhány hangársor elõtt. Körös-körül repülõgépek álltak, vadászgépek, szállítók, bombázók, gyakorlógépek, meg néhány civil masina vegyesen. A teherautó megállt, a sofõrje kiugrott, és intett a Ford pilótájának, állítsa le a motorokat.

Pár másodperccel késõbb már csak a lassan hûlõ motorok tücsökciripeléshez hasonló pattogásait és reccsenéseit lehetett hallani. Egy kis kék busz fordult ki az egyik hangár mellõl. A Ford mellé gurult. Egy katonatiszt állt mellette, és megvárta, hogy Indy és társai lemásszanak a betonra. Ahogy megismerte Indyt, odalépett hozzá, és tisztelgéssel üdvözölte.

– Örülök, hogy újra látom, Jones professzor. – Kezet fogtak. – Ha megengedi, az embereim majd önök után viszik a felszerelésüket és a poggyászukat.

Indy bólintott, és Tarkizra nézett.

– Menj velük. Te tudod, mit kell elvinnünk.

A nagydarab kurd biccentett, és visszamászott a Fordba. Pár perccel késõbb valamennyi holmijuk a buszban volt.

Indyt körülvették a társai, õ pedig bemutatta nekik Henshaw-t.

– Kapott valamilyen parancsot a gépet illetõen? – kérdezte Indy az ezredest.

– Igen, uram. – Furcsa mosoly suhant át Henshaw arcán. – Láthatatlanná kell tennünk.

Tarkiz grimaszolva nézett Gale Parkerre.

– Aha! Ahogy mondtam. Indy nem normális, és azt hiszem, ez az ezredes is hibbant lehet. Láthatatlanná akarják tenni a gépünket! Na? Olyanok leszünk, mint az ég. Még a madarak se fognak látni minket.

Indy meghallotta Tarkiz mormogását, és bólintott.

– Egy ideig így lesz, barátom. De csak egy ideig.

Cromwell az ezredes elé lépett.

– Ha megengedi... Ragaszkodnom kell hozzá, hogy átvizsgáljam a gépünket. Ellenõriznem kell az állapotát és az üzemanyag-feltöltést.

Henshaw végigmérte a brit pilótát.

– Maga Cromwell, igaz? Úgy véli, mi nem tudjuk megfelelõen felkészíteni a gépet az újabb repülésre? -A kérdést parányi gúnnyal tette fel, de nem akarta megsérteni a britet.

Cromwell egészen közel lépett az amerikai tiszthez.

– Õszintén megmondom, ezredes, úgy vélem. Ezen a gépen mi repülünk. Ha az emberei valamit elrontanak, és mi csak tízezer lábnyi magasságban vesszük észre a hibájukat... Nem hiszem, hogy különösebb képzelõerõ kellene hozzá, ki fogja meginni a levét. – Cromwell Indyre nézett. – Ragaszkodom a dologhoz. Vagy én, vagy Foulois, mindegy, de egyikünknek a gép mellett kell maradnunk a szervizmunkák során.

Indy Henshaw felé fordult.

– Azt hiszem, igazuk van, ezredes.

– Rendben van, uram – mondta Henshaw, majd Cromwellre pillantott. – Bárcsak az én embereim is így gondolkodnának! Szavamat adom rá, Mr. ...

– Ezredes, ha szabadna – vágott közbe Cromwell jeges hangon.

– Természetesen, uram. – Henshaw intett. – Szálljanak be a buszba, kérem.

Beszállás közben Tarkiz megbökte lndyt.

– Nem szeretnék akadékoskodni, Indiana, de már alig tudom elhallgattatni a gyomromat. Vagy gyorsan eszem valamit, vagy meghalok.

– Neked annyi tartalékod van, Tarkiz – mondta Foulois hogy legalább annyi ideig bírod élelem nélkül, ameddig egy teve víz nélkül.

– A sovány embereknek szokásuk buta megjegyzéseket tenni – vágott vissza Tarkiz kedélyesen. – De én most nem beszélni, hanem enni akarok. Még egy hideg virsli, és...

– Minden rendben lesz, uram. Csak néhány percet bírjon ki – mondta Henshaw egy pincér hangsúlyával.

A busz végiggördült a hatalmas repülõtéren, majd megállt egy tripla szögesdróttal koronázott, õrtornyos betonfal elõtt. A falra mindenhol táblákat akasztottak:

LEZÁRT TERÜLET. BELÉPÉS CSAK ENGEDÉLLYEL RENDELKEZÕK RÉSZÉRE!

Az õrök megnyitották a barikádot, és miközben a busz elhajtott mellettük, tisztelegtek Henshaw-nak.

Egy hatalmas hangár elé jutottak. A fegyveres õrkatonák félregördítették az óriási vaskaput, és a busz behajtott az épületbe. A kapuk bezárultak mögötte, a fémes puffanást követõen pedig erõs reflektorok borították fényárba a hangár belsejét.

A csoport tagjai kíváncsian körülnéztek. A hangár olyan volt, akár egy kis falu: barakkok, kõépületek álltak benne Sõt az építmények közötti utakat itt-ott pázsit borította, és fák szegélyezték.

– Az elkövetkezendõ néhány napban ez lesz az otthonunk – mondta Indy az embereinek. – Ezredes, én a katonáival maradok, és ellenõrzöm, hogy a barátaim holmijai a számukra kijelölt szobákba kerüljenek. – Hátba vágta Tarkizt. – Ti menjetek azzal az õrmesterrel. Egyenesen az ebédlõbe vezet benneteket. Ott aztán rendelhettek. Bármit, amihez csak kedvetek van.

– Ebédlõ? Itt?

– Azt hittem, mindjárt éhen halsz.

– Ez igaz. A gyomrom, az mindig jelez. – Tarkiz megragadta a hozzá legközelebb álló õrmester karját. – Vannak õsei? Helyes. Adjon ennem, különben hamarabb fog találkozni velük, mint gondolná!

Vacsora után Indy nem válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, inkább az este történtekre terelte a szót. A többiek beszélgettek egy ideig, és végül csalódottan, de Indy akaratát tiszteletben tartva hallgatásba burkolóztak Azon az éjszakán végre kényelmes ágyakban aludtak, és mindegyiküknek jutott egy külön bútorozott szoba, amelyben még könyvek, rádió, sõt telefon is volt – igaz, ez utóbbit csak a támaszpont telefonközpontján keresztül használhatták.

Gale Parker már megtanulta, hogy Indy furcsa, közömbös zárkózottsága azt jelenti, a férfi információt vár a külvilágból, vagy pedig egy olyan ember érkeztét, akinek kulcsfontosságú szerepet szán meghökkentõ machinációiban. Gale-t még mindig megdöbbentették Indy módszerei, ám emellett tetszett neki az a gyorsaság és határozottság, amivel végrehajtotta a terveit. Gale egyre jobban vonzódott Indyhez. Meglepte, hogy tipikus nõként, abszolút feminin módon reagál egy férfi közelségére, aki ugyan nem nélkülöz egyetlen masculin jellemvonást sem, szokatlan módon mégis úgy viselkedik vele, a nõvel, mint egyenrangú féllel. Gale még sohasem érzett ilyesmit a másik nem egyetlen képviselõjével szemben sem, és a belülrõl fakadó érzelmeknek ez a kifakadása meglepte, és megrémítette. Olyasmit élt át, ami különbözött, az addigi élete során tapasztaltaktól. Indy jellemének látszólagos ellentmondását legalább olyan meghökkentõnek találta, mint amennyire örült neki. Gale tudta magáról, hogy olyan önfejû, akár egy kõszáli kecske, ám Indy sohasem kényszerítette ki belõle a makacsságot. Örült volna annak, ha Indy úgyis észreveszi végre, mint nõt, ám tudta, a férfi még mindig halott feleségének szellemével él együtt. Gale már többször megpróbált kérdezõsködni Deirdre felõl; szerette volna megtudni, milyen volt, miért házasodtak össze, hogyan osztották meg egymással a felfedezés örömét és a kalandok izgalmát. Átkozta magát, amikor rádöbbent, hogy féltékeny, méghozzá egy olyan nõre, aki már évekkel korábban meghalt. Megértette, hogy akarja a kapcsolat létrejöttét, amiben közelebb kerülhetne Indyhez. De ez most lehetetlen, gondolta lemondóan. Egy profi gyilkosokból álló csapat közepén nincs helye a románcnak...

Felejtsd el a dolgot, te lány!, förmedt magára, mert tudta, ezt kell tennie. Ám amikor egyedül maradt a gondolataival, mégis elhatározta, tenni fog valamit, amivel hidat verhet a szakadék fölé, ami elválasztja Indytõl. Igen, tesz majd valamit, hogy valódi nõvé változzon Indy szemében, de ugyanakkor megmaradjon partnernek is, a furcsa küldetés szilárd tagjának.

De vajon õ mit érez irántam...?

Gale a párnájába öklözött. Lehet, hogy beleszeretett Indybe? Vele is megtörténhet ilyesmi? Vajon képes lenne-e rá valaha, hogy megváljon hihetetlen szabadságvágyától, lemondjon arról, hogy ha úgy tartja kedve, arra megy, amerre a szél fúj? Nincs szükségem férfira!, ordított magára, de a lelkében szinte azonnal megszólalt egy másik, az elõzõnél jóval halkabb hang is:

Ne hazudj magadnak, Gale Parker!

Egyedül a szobájában, arcát a párnájába fúrva feküdt.

Ó, hallgass már el, Gale Parker!

Cromwell felhajtotta a harmadik csésze kávét, és elnyomta a cigarettáját.

– Átkozottul finom reggeli volt – sóhajtotta.

Tarkiz bólintott, böffentett egy hatalmasat, és vigyorogva a többiekre nézett. Foulois úgy tett, mintha észre sem venné, és finomkodó mozdulattal az ajkához érintette a szalvétát. Indy elmosolyodott; Gale arca rezzenéstelen maradt.

– Szeretném látni a gépünket – mondta Cromwell hirtelen Henshaw ezredesnek, aki velük együtt reggelizett.

Mielõtt Henshaw bármit felelhetett volna, Tarkiz elõrehajolt, és legyintett.

– Nem. Ez nem fog menni – mondta.

Henshaw meglepõdött. Cromwell a tõle megszokott nyersességgel felkiáltott.

– És mi a jó francért nem?

– Ó, az angoloknak olyan kicsi a memóriája! – mondta Tarkiz hangosan, és még mindig vigyorogva végig nézett a társaságon. – Hát már elfelejtettétek volna, hogy az ezredesünk – Henshaw-ra mutatott – mit mondott tegnap este? Parancsot kapott, mégpedig azt, hogy tegye láthatatlanná a gépünket.

Tarkiz elõrébb hajolt, az arcán összeesküvõ vigyor ragyogott.

– És még az angolok sem láthatnak egy láthatatlan gépet.

Tarkiz egy kicsit gunyoros, gondolta Indy. Valami ellentétet érzett a levegõben. Tudta jól, hogy Tarkiz mennyire gyûlöli, ha valamit titkolnak elõle; valószínûleg egész éjjel azon a bizonyos, a láthatatlansággal kapcsolatos megjegyzésen törte a fejét.

– Hagyd ezt abba – mondta halkan.

Az óriási kurd rábámult.

– Indy! Most megbántottál, barátom! Szeretném látni a láthatatlan repülõgépet. Az ezredesünk a jelek szerint csodákra képes. – Henshaw-hoz fordult. – Áruljon el valamit, ezredes! Láthatatlanná tett gépünk meg mindig képes repülni? Annak ellenére is, hogy nem látjuk?

Ha Tarkiz azt akarta elérni a váratlan, gúnyos megjegyzéssel, hogy Henshaw zavarba jöjjön, akkor tévedett. Indy az elõtte álló bögrében gõzölgõ kávéba bámult, hogy visszatartsa kirobbani készülõ nevetését. Henshaw kifejezéstelen, nyugodt arccal nézett vissza Tarkizra.

– A válaszom igen, Mr. Belem. A gépük láthatatlan, és repül. Ebben még az sem akadályozza meg, hogy ön nem láthatja.

– Csodálatos! – szólt közbe René Foulois. – Még sohasem vezettem láthatatlan repülõgépet. Már alig várom, hogy kipróbálhassam.

Gale Parker végignézett a körülötte ülõ férfiakon.

– Hát senki sem fogta fel, hogy itt valami oltári nagy átverésrõl van szó?

A férfiak egymásra néztek, majd a nõre pillantottak.

– Miss Parker – mondta Cromwell végtelen udvariassággal. – Lehet, hogy önnek van igaza, kisasszony, de én akkor is azt javaslom, menjünk, és nézzük meg láthatatlanná tett gépünket.

– Hát senki sem érti? – Tarkiz felugrott. Látszott rajta, hogy élvezi a bizonytalanságot, amit megjegyzéseivel elõidézett. – Ez éppen olyan dolog, mint a brit oroszlán. Valamennyi angol büszke arra, ahogy az a dög uralkodik a világ fölött, pedig egy sem akad közöttük, aki látta volna a loncsos bestiát.

– Felállni és indulás – parancsolta Indy, mert nem akarta kivárni, Cromwell hogyan reagál a kurd kijelentésére. – Ezredes – fordult Henshaw-hoz –, nézzük meg, hogyan sikerült végrehajtaniuk a varázslatot.

Amíg a hangárban leállított buszhoz értek, a kedélyek lecsillapodtak valamelyest. Henshaw megállt a busz ajtaja mellett, és a csoport valamennyi tagjának átadott egy csipesszel ellátott, vékony üveglap alá csúsztatott azonosítási kártyát.

– Amíg a bázison vannak, szükségük lesz erre – magyarázta. – Kérem, mindig viseljék.

Foulois gondosan megnézte a kártyáját.

– Ezredes, ez elképesztõ! Ezen a kártyán rajta van a nevem, a személyleírásom, a fényképem, és a jobb hüvelykujjam lenyomata! – Henshaw-ra meredt. – Nem emlékszem rá, hogy fényképet készítettek volna rólam, vagy hogy ujjlenyomatot vettek volna tõlem... Hogyan...?

– Standard eljárás, uram. Mindig ezt alkalmazzuk, ha a vendégeinket nem akarjuk ilyen apróságokkal zaklatni. Amióta megérkeztek, tucatnyi fotó és film készült önökrõl, és megérintettek néhány dolgot – poharakat, csészéket, személyes holmikat –, amiken jól használható ujjlenyomatokat hagytak. Nem tettünk mást, egyszerûen csak összegyûjtöttük ezeket. Szokásos eljárás, Mr. Foulois. Beszállhatnánk?

A busz százlábnyira egy óriási hangár elõtt állt meg – elõzõ éjjel ide vontatták be a hárommotoros Fordot. Ahogy a csapat tagjai kiszálltak, Henshaw megállította õket.

– Egy pillanat. Kérem, várjanak, amíg kinyitják a hangár kapuit.

Megfordult, és intett a hangár személyzetének. Felbúgott egy villanymotor, és a hatalmas kapuk szárnyai jobbra és balra csúsztak.

Indy kivételével – aki pontosan tudta, minek kellett történnie az éjszaka folyamán – a csoport tagjai zavarodottan bámultak a hangárba. Gale Parker hirtelen felnevetett.

– Istenemre, az ezredes megcsinálta! – kiáltotta, és tapsolt egyet.

– De... De... Melyik a mi repülõgépünk? – kérdezte Cromwell hunyorogva.

Henshaw-n látszott, élvezi a helyzetet.

– Nos, uram... Ezredes úr, találja ki. Mutasson rá az önök gépére.

Cromwell és társai a hangárban álló hat, látszólag teljesen egyforma, a hadsereg azonosítási jeleivel ellátott Ford trimotorra bámultak, amelyeket csak a szériaszámok különböztettek meg egymástól. Képtelenség lett volna megmondani, melyik az a gép, amivel a csapat elõzõ éjjel szállt le.

Tarkiz elismerõen Henshaw vállára csapott.

– Ezredes, le a kalappal maguk elõtt. – Cromwellre és Foulois-ra nézett. – Megcsinálta. Látjuk a gépünket, de mégsem, mert nem tudjuk, melyik az. Csodálatos!

– Az ország valamennyi újságja és rádióállomása a tegnap esti vonatrablással foglalkozik – mondta Henshaw. – Mindenki azt találgatja, hogy hajtották végre. Az emberek azon csodálkoznak a legjobban, hogy senki sem halt meg a támadás során, sõt még sebesültek sincsenek. Minden lap címlapsztorija az elrabolt aranyszobrokkal meg egy bizonyos, piramis alakú tárggyal foglalkozik. Bizonyos jelentések szerint egy hatalmas repülõgépnek is köze volt a támadáshoz. Tegnap este letartóztatták az egyik közszolgálati gép legénységét. Órákon keresztül faggatták õket, de ma, a kora reggeli órákban szabadon távozhattak. A gépükön motorcserét hajtottak végre, ezért napok óta képtelenek voltak felszállni. Nos – Henshaw elmosolyodott –, úgy gondoltuk, nem lenne elõnyös, ha valaki felfedezné, hogy egy közszolgálati jelzéssel ellátott gép éppen ezen a repülõtéren szállt le. Ha valaki idejönne, mert várhatóan fogunk kapni néhány látogatót a médiáktól, majd azt fogja látni, amit most önök.

Henshaw megfordult, és kelet felé mutatott.

– A tengerészgyalogság egyik Fordja éppen errefelé tart. Ma délután néhány speciális teszt elvégzése végett a Haditengerészet egyik Fordja is le fog szállni nálunk. Az önök repülõgépe a világ számára egyszerûen nem létezik, és nem is létezett.

Elindultak a hangár felé.

– Ezredes – mondta Cromwell –, úgy emlékszem, tegnap este kértem öntõl valamit. Mi van a szervizeléssel? Ha nélkülünk kezdtek hozzá...

– Senki egy ujjal sem nyúlt a gépükhöz. Természetesen azt leszámítva, hogy kicseréltük rajta az azonosítási jeleket. – Amint készen állnak a munkára, kapnak egy katonai overallt, és hozzá egy azonosítási kártyát. Úgy fognak kinézni, mintha mindig is itt dolgoztak volna. Ígérem, az önök felügyelete alatt fogjuk végrehajtani a szervizmunkákat, és azokat a bizonyos változtatásokat, amelyeket Jones professzor kért.

Cromwell és Foulois közben sorra végigsimította a gépeket. Olyat kerestek, amelyiken hasi csapóajtó is van – három ilyet találtak.

– Bámulatos – mondta ki Gale Parker valamennyiük véleményét.

* * *

Gale Parker a lezárt hangárban, a csoport ebédlõjében ült – katonai berendezés, bizonyos extrákkal –, és Indyvel beszélgetett. Cromwell, Foulois és Belem a hadsereg technikusaival együtt a gépnél dolgozott. A munka több napot vett igénybe; Indy úgy tervezte, ezt az idõt arra fogja felhasználni, hogy kiépítse a kommunikációs rendszert a csoport és a fõparancsnokság között.

Gale a kávésbögréjével játszadozott.

– Kérdezhetnék valamit, Indy?

A többiekhez hasonlóan Gale is a hadsereg szerelõinek overallját viselte – az alaktalan, bõ ruhában nem keltettek akkora feltûnést, mint ha civilben maradtak volna.

– Rajta – mondta a férfi. – Nemsokára a többiek is itt lesznek. A motorcserénél nem lesz rájuk szükség.

– Kicserélik a motorokat? – kérdezte a nõ meglepetten. – Én úgy hallottam, remekül mûködnek.

– Nincs is velük semmi baj, de ahhoz, amit valószínûleg tennünk kell, nem tartottam megfelelõnek õket.

A gépünkben eddig szabványos Pratt&Whitney motorok voltak. Ez körülbelül ezerháromszáz lóerõt jelentett, ám a hadsereg rendelkezik egy olyan motorral is, amirõl eddig még csak néhányan tudnak. A Pratt&Whitney cég küldött nekünk néhány módosított Wasp motort. Szeretnénk megnövelni a lóerõszámot és a tolóerõt. Nem leszünk sokkal gyorsabbak, mint eddig voltunk, de a felszállási és emelkedési sebességünk több mint kétszeresére fog nõni. Ráadásul magunkkal vihetünk néhány tartaléktankot is, és így összesen ezerötszáz mérföldet tehetünk meg üzemanyag-felvétel nélkül. Meg persze ahhoz is szükségünk lesz erre a hatalmas tolóerõre, hogy teljesen megpakolva egyáltalán fel tudjunk szállni.

A nõ annyira meglepõdött, hogy szóhoz sem jutott Indy megitta a maradék kávéját.

– Az új motoroknak köszönhetõen egészen rövid pályákon is képesek leszünk végrehajtani a le- és felszállást. Ó, és igen! A futómû kerekei levegõvel töltött gumikat kapnak.

– Nem is tudtam, Indy, hogy pilóta vagy!

A férfi egy szivart forgatott az ujjai között.

– Pedig nem. Mindig szerettem volna az lenni, de valahányszor tanulni kezdtem a repülést, vagy tanítanom kellett, vagy el kellett utaznom valami hegyek közé, esetleg dzsungelbe vagy éppen egy sivatagba

– Tudom – szólt közbe a nõ.

– Nos, a lényeg az, hogy sohasem volt alkalmam rá. – Indy szomorúnak látszott. – Egy nap talán majd lesz.

– Akkor honnan tudsz ilyen sokat a repülésrõl meg a gépekrõl? Úgy értem, amit az elõbb mondtál...

Indy elmosolyodott.

– Attól, hogy nem tudok repülni, még meghallom, amit körülöttem beszélnek. Rengeteg idõt töltöttem szerelõk és pilóták társaságában. Olyan fiúkkal, akik tudják, hogyan változtassanak balett-táncossá egy olyan ormótlan asszonyságot, amilyen egy Ford. Van még pár dolog, amit átalakítanak, de ezekrõl majd inkább a többieket kérdezd.

Hallották, hogy a hangár kapui elõtt megáll egy jármû. Pár perccel késõbb a csapat többi tagja csatlakozott hozzájuk. A három férfi overallját olajfoltok borították.

– Most egy ideig nem lesz szükségük ránk – magyarázta Cromwell. – Most fogják kicserélni a kerekeket, és beszerelni a motorokat meg a propellereket... Hát én ilyen szuper motorokat még nem láttam! Úgy szívják a levegõt, hogy akár a Mount Everest tetejére is képesek lennének felröpíteni minket. Olyan, mintha három tornádót fogtunk volna munkára. – Hirtelen elhallgatott. – Frenchyvel arról beszélgettünk, hogy a fékrendszert is át kéne alakítani, hogy jobban illeszkedjen az új kerekekhez. Tudod, hogy mûködnek a fékek, igaz?

Indy bólintott.

– Azzal a nagy karral kell bekapcsolni õket, ami közvetlenül a pilótaülés mögött van.

Foulois savanyú arcot vágott.

– A Ford csodálatos gép, de ez a fékrendszer mintha a középkorból származna. Elképesztõen nehéz a földön manõverezni, és mivel most rendelkezésünkre áll egy csomó ember meg a megfelelõ felszerelés, szeretném kicseréltetni azt a kart. Egynapos munkával kivehetnénk, és mindkét pilótaülés alá beszerelhetnénk helyette egy-egy lábpedált.

Indy Cromwellre nézett. ,,

– Nem szívesen ismerem el, amikor egy franciának igaza van, de most ez a helyzet – mondta Cromwell. – Ez egy átkozottul jó ötlet, Indy.

– Rendben. Csináljátok meg. – Indy felnézett. Henshaw ezredes és egy másik férfi állt a többiek háta mögött.

Henshaw a társára mutatott.

– Dávid Korwalski törzsõrmester. A kísérleti szekciónk szerelõcsoportjának vezetõje.

– Erre az emberre még szükségünk lesz – mondta Cromwell. – Varázslatos kezei vannak. Csoda, amit a repülõgépekkel mûvel!

– A brit úriembernek ezúttal kivételesen igaza van – mondta Foulois, és Indyre hunyorított.

– Ha lenne egy perce, Jones professzor... – szólalt meg Henshaw. – Szeretném megbeszélni önnel, milyen munkákat kívánnak még elvégeztetni velünk. Az lenne a legjobb, ha nem vesztegetnénk az idõt. Arra gondoltam, két csoportra osztom az embereimet, és így tizenkét órás mûszakokban egész álló nap dolgozhatnának.

– Köszönöm, ezredes, de nem szeretném túlságosan kihasználni a jóindulatát.

– Semmi gond, uram. Az embereim önként jelentkeztek a munkára.

Indy Cromwellre és Foulois-ra bólintott.

– Összeállítottátok a listát?

Cromwell az overallja combzsebébe nyúlt, és elõhúzott egy papírlapot meg egy rajzot.

– Itt van. – Kiterítette a papírokat az asztalra.

Tarkiz gyorsan a brit és a francia közé állt.

– Nem baj, ha én is nézem, Indy? Sok újat látok itt...

– Te is közénk tartozol, Tarkiz.

– Helyes. Mert van egypár ötletem. De ezekrõl majd akkor, ha a két pilóta befejezte a mondókáját.

– Will, kezdj hozzá. Foglaljon helyet, ezredes. Korwalski, maga is üljön le.

Két óra alatt, nem kevés vitával a két pilóta elõadta az ötleteit. A lényeg valamennyiben az volt, hogyan lehetne a repülõgép paramétereit megváltoztatni, teljesítményét pedig megnövelni.

– Will, ne akarj olyan magasra emelkedni, mint az Everest. A számok alapján most tizennyolcezer láb az abszolút plafon – mondta Indy.

– így van, Indy. De repülési plafonon tizenhétezer láb – mondta Foulois.

– Mi a különbség? – kérdezte Gale.

– A repülési plafon az, ha egy gép ezerlábnyit emelkedik percenként – magyarázta René. Rábökött a motorok rajzaira. – Ezekkel a szuperhajtómûvekkel és az új propellerekkel a gépünk harmincezer lábnyira. vagy még magasabbra fog szállni. De ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha majd úton vagyunk felfelé.

– Meg fogunk fagyni – jegyezte meg Indy. – Henshaw ezredes, ugye hallott arról a magasságirekord-kísérletrõl, amit néhány évvel ezelõtt hajtottak végre? Úgy emlékszem, a McCook bázisról szállt fel a gép. Áttörték a negyvenezres határt?

– John Mcready hadnagy repülése... Jó néhány évvel ezelõtt történt. Egészen pontosan 1921 szeptemberében. Mcready egy LePerével negyvenezer lábnál is feljebb emelkedett. Kemény kanyar volt. Kísérleti géppel repült, és tényleg nagyon hideg volt odafönt.

– Milyen hideg? – kérdezte Gale.

– Körülbelül mínusz hatvan Fahrenheit fok. A termométer ezen a hõmérsékleten fagyott meg – felelte Korwalski.

– Remek – mormolta Gale.

– Az önök gépét el fogjuk látni a szükséges felszerelésekkel. Egyébként a motorokból származó hõt fel tudjuk fokozni. A Ford már most is rendelkezik néhány áramlásterelõvel. Ezeknek köszönhetõen a pilótafülkében és a kabinban nem lesz túl hideg.

Henshaw-n látszott, hogy meglepõdött.

– Valóban ilyen magasra akarnak emelkedni?

Indy egy ceruzával játszadozott.

– Remélhetõleg nem. De esetleg rákényszerülünk, és akkor szeretném, ha a gépünk alkalmas lenne rá.

– Ha megcsinálják – mondta Henshaw –, nagyon egyedül lesznek odafent.

Folytatták a lista áttanulmányozását. A legmodernebb eszközök és mûszerek álltak a rendelkezésükre, többek között néhány giroszkópos navigációs szerkezet és egy mesterséges horizont, aminek segítségével nemcsak biztonságosabban, de felhõk között vagy viharban pontosabban is repülhettek. A hadsereg kifejlesztett egy L.I.K.-t, egy Légi Iránykeresõt, ami több száz mérföldes körzetben rá tudott hangolódni a rádióadók és a meteorológiai állomások adásaira. A

Fordba ezeken kívül még elsõsegélykészlet, tûzoltó készülékek, egy elektromos fõzõlap, néhány víztartály is került, és a tartalék alkatrészekrõl, az üzemanyagtömlõkrõl, a szerszámkészletekrõl, és – számítva az elektromos rendszer esetleges meghibásodására – a tartalék akkumulátorokról sem feledkeztek meg. A pilótafülkét és a kabint is ellátták ejtõernyõvel és rakétákkal felszerelt katapultülésekkel.

Cromwell, aki már a világ legtávolabbi sarkaiban is repült, ragaszkodott ahhoz, hogy egy földindukciós kompasszt is kapjanak, számítva arra az elképzelhetetlen helyzetre, hogy esetleg valamennyi elektromos berendezésük meghibásodik.

– Azt a Lindbergh nevû pasast is egy ilyen segítette át az útja legrosszabb szakaszán – magyarázta, arra az Atlanti-óceán fölötti repülésre célozva, amit Lindbergh egyedül, megállás nélkül hajtott végre három évvel korábban.

– Mondok én valamit – szólt Henshaw ezredes, amikor a lista végére értek. – Ezzel a géppel a világ bármely részére eljuthatnak. Egyszerûen tökéletes!

– Majdnem – mondta Indy a többiek meglepetésére. – A kabinban most tizenhárom ülés van. Emeljenek ki kilencet, és tegyenek a belsõ válaszfalak mellé felhajtható ágyakat. Nem lesznek nehezebbek, mint az ülések, és még helyünk is marad, ahová betehetünk egy tartalék generátort, s még néhány más tárgyat.

Korwalski a brittel és Foulois-val még egyszer átnézte a listát.

– Azt hiszem, menni fog – mondta. Henshaw-ra nézett, és egy biccentéssel jelezte, már alig várja, hogy visszamehessen a géphez.

– Még valami – mondta Indy váratlanul. Mindannyian ránéztek. Indy a gép szárnyszerkezetének sematikus rajzán egy pontra mutatott. – Itt vannak a poggyászraktárak. A kabin két oldalán, a második és a harmadik illesztés között. Nem szállítunk utasokat, így poggyász sincs. Ezeket a fülkéket úgy tervezték, hogy mindkét oldalon legalább négyszáz font súlyú holmit beléjük lehessen tenni. – Felnézett Cromwellre és Foulois-ra. – Értitek, mit akarok mondani?

A két férfi bólintott.

– Ez egy kihasználatlan hely – folytatta Indy –, pedig a helyre és a súlykapacitásra is szükségünk van.

Cromwell a franciára nézett.

– Te is arra gondolsz, amire én?

– Kezdem érteni – mondta Foulois lassan.

– De én nem értem! – kiáltotta Tarkiz Belem.

– Indy egy-egy géppuskát akar tetetni a poggyászraktárakba – mondta Cromwell.

– Géppuskákat? – kérdezte Gale Parker.

– Tényleg? – kérdezte Tarkiz Indytõl.

– Mindegyik szárnyra egyet – mondta Indy. – És a kabinba is akarok egy géppuskafészket. Az egyik mennyezeti lemezt tegyék elhúzhatóvá, hogy szükség esetén felemelhessük a fészket, és kidughassuk a fegyvert. Õrmester? – nézett Korwalskira. – Mi a véleménye? El lehet helyezni egy-egy ötvenkaliberest ezeken a helyeken?

Korwalski bólintott.

– Meg tudom csinálni, uram. De nem javaslom.

– Miért nem?

– Hát... Önöknek egy valóban komoly fegyverre lesz szükségük, amit ráadásul valószínûleg repülés közben kell majd használniuk. A vibráció miatt azonban ez semmiképpen sem tenne jót a szárnynak. Pár lövés is éppen elég kárt okozna a gépben ahhoz, hogy elkerülhetetlen legyen a katasztrófa. Meg hát persze itt a súlyprobléma is, és ha jól sejtem, eléggé távoli helyekre készülnek, ahol nem lesz könnyû ötvenkaliberes lõszert beszerezni.

– Gondolom, van valamilyen javaslata – mondta Indy.

– Igen, uram. Van.

– Halljuk.

Korwalski Henshaw-ra nézett.

– Uram, ehhez szükségem van a felhatalmazására. Az új fegyverekrõl szeretnék beszélni, uram. A titkos fegyverekrõl.

Henshaw rágni kezdte az alsó ajkát, és közben Indyre nézett, ám végül bólintott.

– Ez a csoport egyenesen a legfelsõbb hadvezetéstõl kapta a megbízást, õrmester. Beszélhet.

– Igen, uram. – Korwalski újra Indy felé fordult. – Kifejlesztettünk egy harminckaliberes fegyvert, uram. A lövedékei körülbelül kétszer gyorsabbak minden más fegyverénél, amit eddig repülõgépre szereltek. Kifejezetten könnyû, és gyakorlatilag bármilyen típusú golyót ki lehet lõni belõle, de acélköpenyes páncél-lyuggatókat terveztek hozzá. Készítettünk hozzá néhány sorozatra való különleges golyót is. Ezeket robbanótöltettel láttuk el. Ezzel aztán minden... hmmm... problémát le lehet gyõzni. – Korwalski kihúzta magát. – Hát ennyi, uram.

Indyn látszott, egy kissé elbizonytalanodott, ám három olyan embere volt – közülük kettõ ráadásul pilóta –, akik géppuskaszakértõknek számítottak.

– Uraim?

Tarkiz Korwalskira nézett.

– A tûzsebesség?

– Percenként tizennégyezer lõszer.

Tarkiz arca felderült.

– Vigyük – mondta Indynek. – Ez egy álom!

– Will?

– Bárcsak lett volna velem egy ilyen, amikor a háborúban vacakoltam! – felelte Cromwell.

– René?

– Egy ilyen fegyverrel – mondta a francia halkan –, kétszer, talán háromszor annyi boche-ot leszedtem volna az égrõl, mint így.

Indy Gale-re nézett.

– Neked mi a véleményed?

– Mirõl? – kiáltotta a nõ. – Elfelejtetted, hogy én csak az íjhoz meg a nyílhoz értek? Meg legfeljebb a számszeríjhoz. A profik mondják meg, mi legyen. Ebbe én nem szeretnék beleszólni.

Indy felnevetett, és összeszedte az asztalra kiterített papírokat.

– Uraim, a fegyver megfelel. Henshaw ezredes, a lehetõ leggyorsabban építsék be a gépünkbe.

– Igen, uram. Ahogy már mondtam, az embereim napi huszonnégy órát fognak dolgozni.

Korwalski õrmester habozott, de végül mégis kibökte a kérdést, ami már jó ideje az agyában motoszkált.

– Azt hiszem, nem kapcsolódik a témához, uram, de kérdezhetnék valamit?

– Tessék, õrmester! – mondta Indy.

– Annyi mindent csinálunk ezzel a géppel... Meg néhány Ford gépet is átalakítottunk speciális bombázókká...

– Nyugodtan beszélhet – mondta Henshaw, és Indyre nézett. – Az õrmester az XB kilenc-zéró-hatos tervezetre céloz.

– És valamennyi munka sürgõs – folytatta Korwalski bizonytalanul. – Uram, háborúra készülünk?

A csend sûrû ködként telepedett a társaságra. Indy lassan felállt, és mosolytalan arccal Korwalskira nézett.

– Sajnos – mondta vontatottan – a válasz a kérdésére: igen.

– Öltözz át.

– Mi?

– Arra kértelek, öltözz át – mondta Indy Gale Parkernek. – Úgy értem, vegyél fel valami más ruhát.

Gale a tükörbe nézett, és végigmérte magát.

– Mi a gond ezzel, ami rajtam van?

– Ez remek, ha vadászni készülsz vagy hegyet mászni – felelte Indy, és visszafojtotta a mosolyát. – De nem megfelelõ egy vacsorához.

– Indy, egy hangárban vagyunk, egy katonai bázison, ahol... – Gale Indy arcába pillantott, és közben kissé oldalra döntötte a fejét.

– Volt egy kutyám, az csinált mindig így – évõdött Indy.

– Te egy kutyához hasonlítasz engem? – kiáltotta a nõ. Az arca elvörösödött.

– Nos, a kutyám sem öltözött át, ha vacsorázni készült... De úgy értettem, hogy õ döntötte így oldalra a fejét. Mintha azt akarta volna kifejezni, jobban figyel, mint addig.

– Indiana Jones, neked elment az eszed – mondta a nõ éles hangon. – Nem fogok átöltözni csupán csak azért, mert együtt kell vacsoráznom a bandáddal ebben a hangárban, és...

– Ki mondta, hogy egy bandával kell vacsoráznod?

– Azt mondtad... – Gale elhallgatott, de hiába próbált rájönni, mi járhat Indy fejében: a férfi pókerarcáról képtelen volt bármit is leolvasni. – Azt mondtad: vacsorázni fogunk... Indy, csak nem randevúra akarsz hívni?

– így is nevezheted a dolgot. De akár parancsnak is... Vagyis, ez inkább mégis randevú. Nem a hangárban, nem a csapattal fogunk vacsorázni. Csák mi ketten leszünk, és bemegyünk a városba. Tudod, Daytonba. Van ott egy egészen remek olasz étterem. Foglaltattam asztalt, és tíz percen belül indulunk, úgyhogy nagyra értékelném, ha nem vesztegetnénk tovább az idõt ilyen szópárbajokra.

A nõ válaszolni akart valamit, de csak addig jutott el, hogy kinyissa a száját.

– Ó, és még valami. – Indy a bõrdzsekije zsebébe nyúlt, és egy tokba dugott .25-ös automata pisztolyt húzott elõ belõle. – Hosszú ruhát vegyél, és ezt csatold a térded fölé. Gondolom, nem kell elmagyaráznom, hogy használd, ha arra kerülne sor?

Gale kezdett magához térni az elsõ meglepetésbõl.

– Lövünk valamit vacsorára? Esetleg egy erdei vad-lasagnát?

Indy felnevetett.

– Ez jó volt... Majd elmondom a Del Vecchio tulajdonosának. De ha nem hagyja abba a kérdezõsködést, hölgyem, el fogunk késni. – Indy az ajtóhoz ment, de a válla fölött még visszanézett. – Tíz perc – mondta, és kilépett az ajtón.

A nõ jó harminc másodpercig állt a csukott ajtó elõtt. Alig mert hinni a fülének. Indy... vacsorázni viszi õt? Egy elõkelõ étterembe?

Megfordult, és átkutatta a ruhatárát. Megölöm, gondolta. Expedícióra készültem, nem pedig társasági összejövetelekre... Kiválasztott egy estélyi ruhának aligha nevezhetõ szoknyát. A selyemblúz és a kendõ viszont remek. Magassarkút, azt nem! A lakkcsizma. Az is megteszi...

Gale alig fejezte be az öltözködést, és még kétségbeesetten azon ügyködött, hogy valami formát adjon a hajának, amikor Indy bekopogott az ajtón.

Gale egészen addig csak egyszer látta úgy Indyt, hogy nem a megszokott kopott bõrdzsekije meg a bõszárú, nyûtt nadrágja volt rajta. Abban az egy esetben, Chicagóban is ugyanezt a zakót viselte. Most egy pedánsan vasalt barna nadrágot vett fel hozzá, sõt még egy hosszúkás nyakkendõt is felkötött. Ilyen külsõvel aztán mindenkit levenne a lábáról, gondolta Gale kissé gúnyosan.

Indy végigmérte a nõt.

– Ön, Miss Parker, valóban egy belevaló nõszemély!

– Belevaló?

– Csinos.

– Furcsa nyelvet használtok ti itt, Indy.

– Oké – mondta a férfi békítõen. – Remekül nézel ki. Bomba jól. Menjünk. – Megfordult, és elindult a folyosón. Gale kénytelen volt utánafutni.

A hangár elõtt egy fekete Packard állt. Indy kinyitotta a kocsi ajtaját a nõ elõtt. Gale agyán átvillant a gondolat, hogy Indynek talán elment az esze. Udvariaskodik, pedig partnerek. Egyenrangú felek. Gale szeretett egyenrangú lenni, és idegen volt számára az efféle, a hölgyekkel szemben állítólag kötelezõ viselkedés.

Útban Dayton fele hosszú ideig csendben ültek egymás mellett.

– Indy?

– Hm?

– Milyen apropóból megyünk most ide?-

– Jó étel, zamatos bor, gyönyörû nõ. Mi mást kívánhatna még egy férfi?

– Nincs valami más célod is ezzel az egésszel?

– Kinek? Nekem? Ne sérts meg, jó?

– Õszintén?

– Lazíts egy kicsit, oké?

– Megpróbálok.

– Jó kislány vagy.

Gale oldalt döntötte a fejét.

– Jó kutyus. Inkább az.

Indybõl kitört a nevetés, és pár pillanattal késõbb Gale is felkacagott.

– Indy, ez káprázatos vacsora volt! – mondta Gale õszintén. Még sohasem evett ilyen ételeket; párolt kagylót kapott bormártással, Ceasar salátát, helyben sütött zsemlét, fõtt rákot és valami olyan fehér bort, amilyet még egyszer sem ivott, de ami a nevébõl ítélve Angliából vagy Franciaországból származhatott. – Soha nem ettem jobbat. Tele vagyok.

– Desszert?

A nõ megrázta a fejét.

– Inkább kihagyom. De egy capuccino jólesne.

Indy hátradõlt a székében, és intett a pincérnek.

– Capuccinót a hölgynek, nekem pedig brandyt.

A pincér elment, és egy perccel késõbb már vissza is tért, üres kézzel.

– Dr. Jones, éttermünk vezetõje szeretné, ha a vacsora utáni italt az irodájában fogyasztanák el.

Indy összeráncolta a homlokát.

– Ah, úgy érti, Dominic Carboni meghívott minket?

– Igen, uram.

– Örömmel eleget teszünk a meghívásnak. Tíz perc múlva jöjjön vissza értünk.

A pincér arca felragyogott.

– Igen, uram – mondta, és elment.

Gale elkomorodott, és elõredõlt.

– Honnan tudta ez a fickó, hogy itt vagy? – Mielõtt Indy bármit válaszolhatott volna, a nõ folytatta. – Hát persze! Hiszen asztalt foglaltál!

Indy bólintott, de Gale még mindig nem tért egészen magához a csodálkozásból.

– De hogyan...? Úgy értem, miért hív meg téged a tulaj, ez a hogyishívják...?

– Carboni.

– Miért szeretné, ha bemennénk az irodájába? És egyáltalán honnan tudta, hogy ki vagy? Mármint nem név szerint, hanem...

– Várj, Gale, mindent megmagyarázok. Carboni tud rólunk, mert benne voltunk a mai újságban.

– Mármint mi?

– Ködösítés.

– Nem tehetek róla, Indy, én semmit sem értek abból, ami itt történik.

– Kitaláltunk egy hamis újsághírt. Jones professzor és doktor Parker meglátogatja a Wright Brotherst. A repülés történetének kutatása... Te is tudod, az eredeti gép, amit a Wright fivérek építettek, átkerült Angliába. Nem voltak valami elégedettek az amerikai kormánnyal, és ezt így akarták kifejezni. Nos – Indy összehajtotta a szalvétáját –, elhitettük az újságírókkal, hogy mi ketten azért jöttünk ide, hogy tanulmányozzuk, a Wright fivérek munkássága milyen hatást gyakorolt a repülõgépek fejlõdésére.

– De ez nem titok!

– Nem, de az újságíróknak ez is hír.

– És ennek a Carboni nevû pasasnak van valami köze a repülõgépekhez?

– Szerintem még sohasem ült fel egyre sem.

– Indy, te most szórakozol velem!

– Nem. Csak éppen biztosítanom kellett, hogy bizonyos emberek megtudják, ma este Daytonban tartózkodom. Aki kíváncsi volt rá, azt is nagyon könnyen kinyomozhatta, hogy éppen itt foglaltam asztalt.

– De mire jó ez az egész?

– Mert így találhattak meg a legkönnyebben.

– Te akartad, hogy megtaláljanak?

– Pontosan.

– De miért?

– Mert nagyon akarnak tõlem valamit.

– Biztos azt a furcsa kis piramist. így van?

– Brilliáns következtetés, Miss Parker.

– De...

– Fejezzük ezt most be, Gale. Itt jön a kísérõnk.

A pincér hátrahúzta Gale székét. A nõ Indy mellett követte a pincért. Átmentek egy elfüggönyzött ajtón, végigsétáltak egy hosszú folyosón, és megálltak egy masszív faajtó elõtt. A pincér bekopogott – a furcsán kemény zajból Indy arra következtetett, hogy az ajtó Valójában egy acéllemez, amire csak borításként rakták rá kétoldalt a fatáblákat. A pincér erõlködve nyitotta ki az ajtót; ez is Indy gyanúját igazolta.

Egy golyóálló ajtó.

Dominic Carboni feltápászkodott egy süppedõs bõrkanapéról, és üdvözölte a vendégeit. Az italokat már kikészítették az egyik márványasztalra.

Gale körülnézett a szobában.

– Kitûnõ ízlése van – mondta Carboninak.

– Köszönöm. Valóban, az igazán értékes és finom dolgokért sohasem sajnáltam a pénzt.

Márványpalotába zárt fajankó, gondolta Gale. Ennek semmi dolga Indyvel, de velem sem. Elõfutár csak; valójában valaki más akar velünk beszélni.

Miközben elfogyasztották az italokat, semmiségekrõl fecsegtek.

– Most elõször járnak Daytonban, Miss Parker? Hogy tetszik önnek a városunk?

– Valójában még nem is igazán láttam – tért ki a nõ a válasz elõl. Eszébe jutott a történet, amit Indy adott be az újságoknak. – Tulajdonképpen még csak a Wright fivérek kerékpárüzemében voltam. A Jegyzeteiket olvasgattam. Igazán lenyûgözõ volt.

– Igen, valóban érdekes lehetett – mondta Carboni. – Mármint annak, aki szereti az ilyesmit. Én a magam részérõl inkább más dolgokért rajongok, mondjuk a lokálokért. Számomra minden repülõgép egyforma: olyanok, akár a repülõ dobozok.

Carboni elégedetten felvihogott a saját megjegyzésén.

Gale figyelmét nem kerülte el Indy viselkedésének változása. A férfi meg sem mozdult, csak ült egy helyben, valahogy mégis más volt. Gale elég sokat vadászott ahhoz, hogy elsõ pillantásra különbséget tudjon tenni a lazító és az ugrásra készen várakozó emberek testtartása között. Indy szelíd mozdulattal a márványasztalra tette a poharát, és egy kicsit oldalra fordult a székében.

– Nos, Carboni, térjen a tárgyra!

A következõ pillanatban Carboni megváltozott – mintha kicserélték volna. A drága öltöny és a fényûzõ környezet sem leplezhette el tovább durvaságát.

– Nem tudtam, hogy sietnek, Jones. Rátért a tárgyra, gondolta Gale. Indy most már nem professzor, nem doktor. Csak Jones.

– A sofõröm a hátsó kijáratnál vár minket – mondta Indy. – Nagyon türelmetlen ember.

Gale meglepõdött. Miféle sofõrrõl beszél ez? Egy Packarddal érkeztek, amit Indy vezetett. Gale nyugalmat erõltetett magára, és figyelt. Úgy helyezkedett, hogy a .25-ös automata a lábához simuljon, és könnyen elérhetõ legyen.

Az udvarias fecsegésnek vége szakadt.

– Honnan tud a hátsó kijáratról, Jones? – Carboni gyanakodva végigmérte Indyt. – Még sohasem járt itt.

– Elég! – mondta Indy, és elõrehajolt. – Maga csak Mr. Hatalmas ügynöke, bárki legyen is õ. Mi az ajánlata?

Carboni nyájasan, valahogy mégis fenyegetõen mosolygott.

– Nagy franc maga, Jones. Különben ha kimenne azon a hátsó ajtón, esetleg összetalálkozna néhány emberemmel, akik esetleg nem szeretnék, hogy az én engedélyem nélkül távozzon.

– Mit akar Mr. Hatalmas? – kérdezte Indy.

– Hé, honnan tudja, hogy nem én vagyok Mr. Hatalmas? – horkant fel Carboni.

– Nézzen a tükörbe – javasolta Indy. – Csak egy hétköznapi küldöncöt fog látni benne.

Carboni elvörösödött. A keze megrándult; Indy tudta, a legszívesebben a fegyvere után kapna. Még egy küldönc is lehet veszélyes, ha éppen õ az egyetlen nagykutya az ólban.

Lehet, hogy Carboni annyi golyót akart ereszteni Indiana Jonesba, hogy úgy nézzen ki, akár egy svájci sajt, ám mégsem mert megbízója ellen tenni. Indy várt, Carboni pedig végül nagy nehezen lenyelte a dühét.

– Hé, csak vicceltem, oké? – mondta Carboni gyorsan. – Nem kell rögtön idegeskednie.

– Éhen halna, ha komikus lenne.

– Ezt nem értem – mondta Carboni homlokráncolva.

– Nem érdekes. Na rajta, Carboni, halljuk a lényeget. Milyen üzenetet kell átadnia nekem?

Gale-t megdöbbentette Indy viselkedése. Egyszerûen elképesztõ volt, ahogy egy sztereotip professzorból pillanatok alatt olyan emberré változott, aki a jelek szerint igencsak otthon van a piti kis gengszterek világában.

Carboni meggyújtott egy cigarettát, a füstbe bámult, összeszedte a gondolatait, aztán lecsapott.

– Egy teljes millió, professzor.

– Egy teljes millió micsoda? – kérdezte Indy.

– Egymillió dinéró. Egymillió zöldhasú. Tudja jól, mirõl beszélek. Egy... millió... dollár.

– Szép – felelte Indy. – De miért? Még nincs karácsony?

– Nézze, professzor, nem tudjuk, maga hogyan és miért keveredett bele a tegnap esti vonatrablásba. Azt viszont tudjuk, hogy egypár nagymenõ egy repülõgéprõl gyûjtötte be az áru nagyját, és hogy nem csak azt a pár értéktelen vackot vitték el, amirõl az újságok írnak. – Carboni mély lélegzetet vett. – Egymillió dollár a piramisért.

– Milyen piramisért?

– Most azt hiszi magáról, hogy kemény legény, mi? Tudjuk, hogy magánál van, Jones.

– És üzletet kínálnak. Én maguknak adom a piramist, ami állítólag nálam van, és ezért kapok egymillió dollárt.

– Készpénzben.

– Mikor?

– Minél elõbb, annál jobb, professzor. Vagyis... Minél elõbb, annál biztosabb, hogy életben marad.

– Mi lenne, ha azt mondanám, nincs nálam?

– Azt felelném, hogy hazudik.

– És milyen igaza lenne! – nevetett Indy.

Carboni összehúzta a szemét.

– Szóval valóban magánál van. – Egyre nehezebben lélegzett.

Ha megkapják a piramist, pénz helyett egy gödörrel fizetnek majd, amibe Gale-lel együtt beleférek, gondolta Indy.

– Csak egyetlen baj van, Carboni. Nem eladó. Semmi pénzért.

– Nem? Majd meglátjuk. – Carboni megnyomott az íróasztalán egy hívógombot. Kinyílt a falon egy rejtekajtó, és két fegyveres fickó lépett elõ mögüle.

– Vegyétek célba – parancsolta Carboni. A két fegyver csöve Indyre szegezõdött.

Indy a körmeire meredt, majd a zakóján fényesítgetni kezdte õket.

– Ez ostobaság – mondta.

Carboni meglepõen fürgén felállt, és a szobán átcsörtetve Gale-hez lépett. Egy lendületes mozdulattal a nõ hajába markolt, és hátrarántotta a fejét. A helység lámpáinak fénye megcsillant a nõ torka elé tartott kés pengéjén.

– Mondja meg, hol van, professzor, vagy ez a szép hölgy soha többé nem fog levegõt venni az orrán!

Indy megvakarta a hasát.

– Csak rajta, csinálja.

Gale szemei tágra nyíltak, az arcán látszott, hogy fáj neki, ahogy Carboni hátrafeszíti a nyakát.

– Most csak blöfföl, Jones! – mondta Carboni vadul. – Elõször a nõt nyírom ki, utána pedig magát!

– Nem fogja megtenni, mert ha mégis, én magukra fogok támadni, és akkor ez a két gorilla rám lõ. Akkor pedig nekem annyi...

– Ezt garantálom, Jones!

– És ha nekem annyi, Mr. Hatalmas sohasem fogja megtudni, hol a piramis. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a két fickó betoncsizmát kap hálából. Gyerünk, Carboni! Maga az, aki blöfföl!

– Esküszöm, hogy átvágom a nõ torkát, Jones!

Indy megmozdult, de nem állt fel. Újra megvakarta a hasát – a mozdulat remekül fedezte, hogy megnyomta az övcsatját.

Egy másodperccel késõbb kivágódott az iroda hátsó ajtaja, és egy fekete alak gurult végig a padlón. Tarkiz Belem, anélkül hogy felállt volna, leadott néhány halálos lövést. Az automata hangtompítós Mauser halálos sziszegéssel köpött ki magából tucatnyi golyót. A két fickó, aki az imént még fegyvert szegezett lndyre, most vért fröcskölve vágódott hanyatt.

Carboninak nem maradt ideje rá, hogy felfogja a történteket, amikor egy éles csattanást hallott. Indy korbácsa a kést szorongató kezére tekerõdött. Indy megrántotta a fonott bõrszíj végét – Carboni csuklója megreccsent, es furcsa szögbe fordult. A kés a padlóra hullott, Carboni pedig fejjel elõre a márványasztalhoz vágódott.

Gale visszazuhant a székébe. A nyakán egy vékony csík vöröslött. Indy mellé ugrott.

– Csak a bõrt karcolta meg – mondta közömbösen, és egy zsebkendõvel letörölte a nõ nyakát. – Még egy sebhely sem marad emlékeztetõül.

– Indy, én... Te ezt az egészet kitervelted!

– Igen – vallotta be a férfi.

Tarkiz egy új tárat kattintott a Mauserbe.

– Ezzel mit csináljunk? – bökött Carbonira.

– Nehogy hozzányúlj! – sziszegte Gale. Egy tigris gyorsaságával pattant fel a székébõl. Carboni hajába markolt, hátrarántotta a fejét, villámgyorsan elõvette a .25-ös automatát, és tövig a férfi egyik orrlyukába dugta a fegyver rövid csövét. Carboni úgy forgatta a szemét, akár egy eszelõs. Végül a Berettára meredt. Halk kattanás – Gale hátrahúzta a kakast.

– Ha köhögök vagy tüsszentek, az agyad felkenõdik a mennyezetre – mondta a nõ halkan. – Egyetlen okot mondj csak. miért ne húzzam meg a ravaszt!

Carboni felnyögött.

– Ereszd el, Gale – mondta Indy nyugodtan. – Ne felejtsd el, még át kell adnia nekünk egy üzenetet.

A nõ néhány hosszú, végtelennek tûnõ másodpercig Carboni szemébe bámult.

– Bye-bye – mondta végül, és az ujja a ravaszra feszült.

A fémes csattanást alig hallhatóvá változtatta Carboni gurgulázó sikolya. Gale lassan felegyenesedett, és a férfi zakójába törölte a fegyver csövét.

– Képzeld – nézett Indy halvány mosollyal –, elfelejtettem megtölteni a pisztolyomat! – Lepillantott a padlón heverõ eszméletlen Carbonira. – Hát ezzel meg mi történt? – kérdezte.

Indy felnevetett.

– A kemény fiú elájult. Menjünk.

Pár pillanattal késõbb a Packard hátsó ülésén ültek, Tarkiz pedig a kormány mögött.

– Csodálatos! – üvöltötte a kurd. – Jó, jó volt, hogy megint csinálhattam valamit.

Gale Indyre nézett.

– Ezt az egészet kitervelted, igaz?

A férfi bólintott.

– De honnan tudta Tarkiz, mikor kell bejönnie? Egyáltalán honnan tudta, hogy be kell jönnie?

– Az övem csatja egy telepes rádióadó. Tarkiz kapott egy fülhallgatót, amit ugyanerre a frekvenciára hangoltak. Megnyomtam a csatot, Tarkiz pedig meghallotta a reccsenéseket, a belépésre felszólító jelet, amibõl azt is tudta, úgy kell megérkeznie, mintha medvére vadászna.

Gale fürkészõn Indy arcába nézett.

– Indy?

– Igen?

– Ma este célpontot csináltál magunkból, ugye?

A férfi bólintott.

– Valahogy magunkra kellett vonnom a figyelmüket.

– De... Miért nem szóltál elõre, mi fog történni?

– Mert akkor halálra izgultad volna magad

Tarkiz felröhögött.

– Még sohasem láttam ilyennek – mondta Gale a társainak.

Négyen ültek a hangár étkezõjének egyik sarokasztalánál. Reggel hat órakor René Folouis és Gale egyetlen falatot sem tudott lenyelni, ám Tarkiz Belemet és a hatalmas termetû Willard Cromwellt sohasem izgatta az idõ, ha evésrõl volt szó. Az õ számukra mindig akkor jött el az étkezés ideje, amikor valami ízletes dolog került eléjük. Am így is tudtak figyelni két társuk megjegyzéseire, és így is rá-rábámultak Indyre, aki a helyiség távolabbi sarkában, egyedül ült egy asztalnál.

– Nem eszik – mondta Cromwell, miközben lenyelt egy falat szalonnát. – Csak azt a fekete borzalmat vedeli, amit ti kávénak neveztek.

– Már a negyedik csészével issza, a szerencsétlen – bólintott Foulois.

– Biztos receg valami miatt – mondta Cromwell. miközben újabb támadást intézett a reggelije ellen.

– Mi az, hogy „receg”? – kérdezte Tarkiz.

– Hát, én nem nevezném lndiana Jonest idegesnek

– mondta Gale. – Szerintem csak... Töpreng. Azt hiszem, valami nagy dolog lóg a levegõben.

– Mindig ilyen õrült módra beszéltek – morogta Tarkiz, miközben a szája mézbe és vajba áztatott kenyérrel volt tele.

– Fröcsög a szád, öreg cimbora – jegyezte meg Cromwell.

– Tudom. Én mindig úgy eszek, akár egy éhezõ varangy. A feleségeim is rám szoktak szólni. – Tarkiz elmosolyodott, és Gale-re nézett. – Mondd már el, te asszony, mi az, hogy „receg”, és mi fog ránk esni a levegõbõl?

Tarkiz szavai hallatán a többiek elmosolyodtak.

– A receg azt jelenti, hogy ideges vagy izgatott – mondta Gale.

– Indy? Õ aztán soha! – mondta Tarkiz szinte dühösen. – Már sok ember után mentem. Az egész világon, asszony. Indy mindig bízik magában, és mindig tudja, mit tegyen. Gyors és okos. Csupa jó. Még hogy receg!

– Tarkiz megrázta a fejét, és beszéd közben teleköpködte a többieket nedves morzsákkal. – Ez marhaság!

– Egyetértek – bólintott Gale.

A kurd diadalmasan a két másik férfira nézett.

– Ami pedig a levegõben lógó dolgot illeti – mondta Cromwell –, ezt már korábban is sejteni lehetett. Elõre tudtam, hogy tegnap este bajba keveredtek.

– Tegnap este nem volt semmiféle baj! – mordult fel Tarkiz, és az öklével az asztalra csapott. Az edények, a csészék és az evõeszközök összekoccantak. – Hát nem bírod megérteni? Semmi sem történt tegnap este. Semmi, mert nincs senki, aki látott volna valamit. – Cromwellre vicsorgott, majd Foulois-ra. – Azt hiszitek, valaki ki fogja hívni a rendõrséget? Soha!

– De, ha lehetek olyan bátor, hogy megkérdezzem, mi volt az a tegnap esti ügy? Végül is, Tarkiz, mindannyian tudunk arról, amit te meg Gale elmeséltetek – mondta Cromwell.

Gale megfogta Tarkiz karját. A kurd már-már újra felfortyant, de végül meggondolta magát, és csendben maradt. Gal a Tarkizt figyelõ két férfire pillantott.

– Majd Indytõl mindent részletesen megtudtok, de egyvalamit biztosan állíthatok: bármit is tett, mindent alaposan megtervezett. Hát még mindig nem értitek? Felkínálta magát! Célponttá, csalivá tette magát! Már csak az hiányzott, hogy a homlokára fessen egy lõlapot...

Gale hirtelen elhallgatott, és az Indy asztalához lépõ férfira nézett. Az ismeretlen alak komor szürke öltönyt és keménykalapot viselt, a kezében pedig egy irattáskát tartott. Cromwell közelebb hajolt Foulois-hoz.

– Frenchy, ezt az arcot sosem felejtem el. Én ismerem ezt a pasast!

– Ki ez?

– A nevét nem tudom, de a Whitehallban már láttam... – Cromwell csettintett az ujjaival. – És a Légierõ fõhadiszállásán is. Istenemre, ez a fickó a brit titkosszolgálat egyik fejese!

René Foulois elmosolyodott.

– Ezek szerint érdekes napunk lesz... Itt jön a mi jó öreg Henshaw ezredesünk is.

A katonatiszt az asztalukhoz lépett.

– Zavarok?

René elmosolyodott.

– Nem, nem. Tarkiz barátunk éppen most látott hozzá a harmadik reggelijéhez, de ezenkívül nem csinálunk semmit.

– Azért jöttem, hogy közöljem, ma pontban déli tizenkettõkor különleges eligazítást tartunk. Gondolom, már alig várják, hogy elkezdõdjön – mondta Henshaw.

– Hol? Hol lesz ez a találkozó? – kérdezte Tarkiz tele szájjal.

– Ha legkésõbb tizenegy harmincra idejönnek, elviszem oda magukat. Ó, és Jones professzor azt mondta, ha kedvük tartja, repülhetnek egyet.

Foulois meglepõdött.

– Minden munkát befejeztek a gépen?

Henshaw megrázta a fejét.

– Még nem, de néhány órát várnunk kell egy szállítmány megérkeztére. Nem zavarja meg az idõbeosztásunkat, ha egy kicsit elviszik a gépet. Sõt örülnénk, ha végrehajtanának egy próbarepülést. Legalább alkalmuk lenne ellenõrizni az új motorokat és a propellereket.

Cromwell Foulois-ra nézett, és mindketten bólintottak.

– Velünk tartasz, Gale?

– Majd legközelebb. Van néhány dolgom. Henshaw ezredes, használhatnám a gépmûhelyüket?

– Természetesen. Esetleg szüksége van valami különleges szerszámra is?

– Csak egy hajlítógép kellene, egy vágó és egy csiszoló. A szokásos.

– Mindent megkap, amit csak kíván.

– Köszönöm. Tarkiz, nem lenne rossz, ha a két pilótával tartanál. A tegnap esti kaland után jobban érezném magam, ha vigyáznál rájuk.

Tarkiz elvigyorodott.

– Rendben! Remek gyerekcsõsz leszek ám!

Gale megpaskolta a kurd kezét.

– A legjobb, Tarkiz. A legjobb. – Újra Henshaw felé fordult. – Ezredes, szeretnék most rögtön munkához látni.

– Menjünk, Miss Parker. Átkísérem a mûhelybe, és gondoskodom róla, hogy minden segítséget megkapjon.

Helyes, gondolta a nõ. A tegnap este történtek után szeretném, ha szükség esetén nekem is lenne egykét meglepetés a tarsolyomban...

Henshaw pontosan tizenegy harminckor találkozott a csoporttal. Indy embereinek még arra is maradt idejük, hogy gyorsan igyanak egy kávét, és egyenek egy szendvicset. Henshaw-n látszott, hogy ideges, egyfolytában az órájára pillantgatott. Végül kiterelte a csapatot a hangárból, és mind felszálltak a sok egyforma busz egyikére, amin már ült néhány kiválasztott katona. Gale-nek feltûnt, hogy mindegyik egy 45-ös automata Coltot visel a derekán. A katonák nem beszéltek, és õk sem szóltak hozzájuk.

Egyre növekvõ érdeklõdéssel figyelték, ahogy a busz áthalad egy õrzött kapun, és begördül egy figyelmeztetõ táblákkal körülvett helyre.

(VESZÉLY! ÜZEMANYAGTELEP, ROBBANÁSVESZÉLY! BELÉPÉS CSAK ENGEDÉLLYEL RENDELKEZÕK SZÁMÁRA!).

Gale nem bírta tovább elfojtani aggodalommal vegyes kíváncsiságát.

– Henshaw ezredes, ez az üzemanyagtelep... Több ezer gallon üzemanyag van körülöttünk. Miért éppen ide jöttük?

– Hamarosan meglátja, kisasszony.

Henshaw-ból egyetlen szóval sem lehetett többet kihúzni, Tarkiz, Willard és René pedig csak egy tanácstalan vállrándítással felelt Gale kérdõ tekinteté re. Behajtottak egy másik óriási hangárba. A busz megállt, a kapuk becsukódtak mögötte. Valamennyi bejárathoz géppisztolyos, õrzõ-védõ kutyákat vezetõ katonai rendészek álltak.

Kiszálltak a buszból és Henshaw nyomában egy ajtóhoz mentek, ami mellett külön õrök álltak. Két KR megvizsgálta az ezredes igazolványát, majd a társaságában levõ négy ember azonosító kártyáit is, és áttelefonáltak valahová az adatellenõrzés végett. Az egyik KR félrehúzott elõttük egy nehéz acélajtót.

– Menjenek át, uram.

Beléptek egy elõcsarnokba. Meztelen villanyégõkkel megvilágított, komor betonfalak vették körül õket. A kapu nagyot döndülve becsapódott. Megszólalt egy csengõ, és a bal oldali fal egy része félrecsúszott. Henshaw intett társainak, kövessék.

– Erre.

A négy ember szorosan az ezredes nyomában maradt. Egy hosszú, kanyargós folyosón lejutottak egy alsó szintre. Itt újabb kaput és három KR-t meg három õrkutyát találtak. Az õrök újra elvégezték az azonosítási procedúrát, majd kinyitották a kaput, ami mögött ismét egy betonfalú terem volt. Egy acélajtó fölött lámpa világított. Ez az ajtó is félrecsúszott. A csoport tagjai meglepetten néztek be a mögötte rejlõ tágas helyiségbe.

– Ez valami háború esetén használatos eligazítóterem lehet – jegyezte meg Cromwell. – Már láttam ilyen szobákat...

– Most már megmagyarázhatom – mondta Henshaw, miközben a padlóra festett sárga csíkot követve elindult. – Egy AB megbeszélésre megyünk...

– AB? – kérdezte Cromwell.

– Elnézést. Mindig elfelejtem, hogy túl sok rövidítést használunk. Akcióbizottság.

Átjutottak egy utolsó ellenõrzõponton, és az õrök itt is kinyitottak elõttük egy acélkaput. Megint csak Cromwell volt az, aki elsõként megértette a helyzetet.

– Figyeljetek barátaim – mondta halkan. – Egyszer már jártam egy ehhez hasonló helyen. Mi titkos szentélynek nevezzük az ilyeneket. Ez egy nagyobb operatív állomás idegközpontja. Nem tudom, mirõl lesz szó, de az biztos, hogy komoly az ügy. Vagyis inkább súlyos. Más szóval: a nyakunkig ér a szar.

– Te mindig a legtalálóbb kifejezéseket használod. – Gale elhúzta a száját.

– Viszont igaza van – mondta Foulois. Látszott rajta, hozzászokott az efféle dolgokhoz, ám mégis minden idegszálával figyelt.

A két háborús veterán mintha veszélyt érzett volna. Gale-nek is sokszor voltak hasonló megérzéséi, amikor az erdõket és a hegyeket rótta. Ha Cromwell és Foulois ilyen feszült, akkor neki is jó lesz figyelnie. Tarkizra nézett. A kurd megfeszítette a vállizmait, és macskaszerû léptekkel haladt, mintha arra számítana, hogy bármelyik pillanatban menekülnie kell majd. – - Erre. – Henshaw hangja félbeszakította Gale gondolatait. – Ott üljenek le, az asztal bal oldalán, Jones professzor mögött.

Indy a belépõ társaira nézett, és figyelmes pillantással végigmérte mind a négyüket. Üdvözlés helyett csak kurtán biccentett, majd elkapta Gale pillantását A férfi arca meg sem rezdült, ám Gale úgy érezte, ki tudja olvasni a szemeibõl az üzenetet.

A „munkaruhája” van rajta!, gondolta a nõ. A bõrdzsekije, a kopott kalapja, és nála van a korbácsa is. És meg sem próbálta elrejteni a Webley-jét...

Gale leült, és körülnézett. A kerek asztal mellett Indyn kívül még vagy tucatnyi ember ült. Egyetlen nõ sincs köztük, állapította meg Gale. Valami nagyon komoly dologról lehet szó. A tekintetük zavart, mintha bizonytalanok lennének, vagy nem értenének valamit, vagy... Nem tudom. De legalább az egyértelmû, miért öltözött Indy éppen így. A külsõségekben is el akar különülni a többiektõl, a kikeményített ingeket, százdolláros öltönyöket viselõ nyakkendõs diplomata fazonoktól. Indyn kívül mindenki menõ politikusnak néz ki... Ez jó húzás volt tõle. Anélkül, hogy egyetlen szót is szólna, kijelenti magáról, hogy egészen más világban él és létezik, mint ezek.

Gale érezte, hogy Tarkiz megböki a könyökét. Közelebb hajolt a kurdhoz.

– Asszony – suttogta Tarkiz a fülébe –, készülj, mert nemsokára elkezdõdik a színházi játék. Vagy hogy is mondjátok az ilyesmit?

– Felgördül a függöny?

– Úgy, úgy. Én már elég jól megismertem a mi Indynket. Ez nemsokára megmondja itt mindenkinek, hogy... Hogy is szoktátok ezt mondani? Hogy menjenek el, és ne zavarják. Meg fogja mondani nekik...

– Értem – vágott közbe Gale. – Igazad lehet. De majd késõbb megbeszéljük. Úgy látom, a színészek mind felkészültek a fellépésre.

– Oké. Csak még egy dolog. Fontos.

Gale intett Tarkiznak, hogy folytassa.

– Látod a szemüveges pacákot? Kék nyakkendõ, zöld ing. Nem olyan, mint valami bunkó paraszt? De nem az. Nagymenõ. Nagyon okos, nagyon veszélyes. A román titkosrendõrség vezetõje.

Az asztal körül ülõk elõtt egy-egy kis névtábla állt. Gale a szemüveges fickóéra nézett, és bólintott. Tarkiznak igaza volt. A „bunkó paraszt” tábláján ez állt: PJOTR BUZAU, ROMÁNIA. Gale megpróbálta elolvasni a többi nevet is, de Henshaw ezredes váratlanul mellé lépett, és egy névsort nyomott a kezébe.

– Gyorsan olvassa el, aztán eressze az ölébe, és tegye el!

Gale bólintott, és közben eltûnõdött, Henshaw vajon miért viselkedik úgy, mint egy kémregény szereplõje.

Az asztal mellett ülõ emberek tudták, hogy õk kik, egymást is ismerték, és a névtáblák mindenkit azonosítottak. Furcsa... De biztos megvan rá a magyarázat.

Gale végigolvasta a névsort.

Buzaut már beazonosította. A fickót, aki Cromwell szerint a brit titkosszolgálat embere volt, Thomas Treadwellnek hívták. Gale meglepõdött, amikor felfedezte Filipo Castilano nevét. Már többször találkozott, sõt beszélt is a férfival. Néhányszor a Londoni Egyetemen, egyszer-kétszer pedig Oxfordban futottak össze, és mindig valamilyen mûtárgyról diskuráltak. Filipo nevét itt most a Vatikánhoz kapcsolták... Nagyon érdekes. Vajon mi lehet az oka, hogy az olasz kormány az Egyházzal képviselteti magát?

Gale tovább olvasta a névsort. Erick Svensen Svédországból. Sam Chen Kínából. Sam? Biztos az Egyesül Államokban vagy Nagy-Britanniában végezte az iskoláit, és valószínûleg azért választotta ezt a nevet, hogy bárki könnyen kimondhassa. Mellesleg a „Sam” keresztnév valahogy európaivá tette az ázsiai férfit Ugyanezt nem lehetett volna elmondani Yoshiro Matsudáról, aki Japánból érkezett. Olyan merev volt, mintha megfagyott volna, és le nem vette volna selyemcilinderét.

Jacques Nungesser Franciaországból. Ó, igen! A háborús hõs, a híres vadászpilóta kuzinja. Gale elhatározta, Renétõl késõbb majd megkérdezi, mit tud a fickóról. George Sabbath az Egyesül Államokból? Hát nem Indy az egyetlen amerikai? Gale elhessegette a kérdéseket, és tovább olvasott. Vlagyimir Mikojan a Szovjetunióból; Antonio Morillo Venezuelából; Tandi Raigarh Indiából; Rashid Quahirah Egyiptomból.

A lista alján Henry Jones professzor, közvetlenül alatta pedig egy cég neve: Global TransAir.

* * *

Nem vesztegették az idõt. Megszólalt egy csengõ, a helyiségben mindenki elnémult. Treadwell elõrehajolt, az elõtte heverõ dokumentumokba pillantott, és rögtön a tárgyra tért.

– Uraim, azért gyûltünk össze, mert önök azok, akik el tudják dönteni, mi szolgálja a legjobban országaik és kormányaik érdekeit. Mindannyiunk célja azonos: azonosítanunk kell azt, ami jelenleg a legjobban veszélyezteti a világbékét, ami az egész Földet lángba boríthatja. Valami olyasmit, amivel még soha életünkben nem találkoztunk. Mostani találkozónk elõtt már valamennyien informálódták. Valamennyiünknek a rendelkezésére állnak az adatok, amelyekbõl ki kell okoskodnunk, kikkel vagy mikkel állunk szemben. Mindannyian tudjuk, mekkora veszély fenyeget minket. Mielõtt megvitatnánk, hogy közös erõvel hogyan tudnánk beazonosítani és megsemmisíteni... Mert valószínûleg ezt kell tennünk azokkal a bizonyos gépezetekkel, amelyek a tudomány jelenlegi állása szerint nem is létezhetnek... Mielõtt megvitatnánk a teendõket, valamennyiüknek szeretném megköszönni a támogatását. És most nem csupán a financiális terhek egyenlõ mértékû viselésére gondolok, hanem arra a csodálatos együttmûködésre is, amelyet ezidáig tanúsítottak, és...

Filipo Castilano félig felemelkedett a székébõl. Most korántsem látszott olyan puhánynak, amilyennek Gale megismerte.

– Mister Treadwell! Kérem, uram, ne arról beszéljen, amit valamennyien tudunk. Azt hiszem, valamennyiünk nevében szólok, amikor kijelentem, pontosan tudjuk, milyen bámulatos emberek vagyunk, de most inkább vágjunk a közepébe!

Treadwell nem vesztette el a nyugalmát.

– Köszönöm, signor. Hálás vagyok önöknek, hogy ezúttal eltekinthetek a diplomáciai modorosságtól.

– Hála Istennek – mormolta valaki.

– Rendben. – Treadwell már nem volt az a tökéletes diplomata, aminek egy perccel kor abban látszott. Elõtört belõle a kemény profi – valahogy olyan volt ez, mintha egy sötét szobában hirtelen fényt gyújtanának. Eltolta maga elõl a papírokat. – Egy politikailag és financiálisán erõs ipari szervezet a jelek szerint úgy döntött, hogy az alig tizenkét éve véget ért Nagy Háború a jövõt jelezte elõre. A szervezet úgy gondolta, csak úgy lehet megakadályozni egy globális konfliktus kirobbanását, hogy egyetlen csoport kezében összpontosul az erõk jelentõs része, az ipar, az üzlet, a kereskedelem és a hadsereg irányítása. Ennek a csoportnak olyan erõsnek kell lennie, hogy egyetlen nemzet, de még néhány egymással szövetkezett ország se legyen képes ellenállni a nyomásának vagy visszaverni direkt támadásait.

– Úgy gondolom – szólt közbe a japán Matsudo –, hogy amirõl ön beszél, valami olyasféle szervezet lehet, mint a Nemzetszövetség volt, amely egy fogatlan tigrishez hasonlított. Szép volt, ám képtelen volt harapni.

– Találó hasonlat – mondta Treadwell. – Csakhogy a Nemzetszövetség nem gyilkolt embereket en masse, nem semmisített meg kereskedelmi hajókat és repülõgépeket, és céljai elérése érdekében nem alkalmazott erõszakos eszközöket.

Matsudo kurtán biccentett, jelezve, hogy elfogadja a brit válaszát. Treadwell folytatta.

– A csoport gondosan ügyel arra, hogy a tagjait ne lehessen beazonosítani. Hisz a céljaiban, és ezért különösen veszélyes lehet. A hozzá tartozókat egy újfajta fanatizmus elõhírnökeinek is tekinthetjük.

– Rövid leszek... Közülünk sokan, ha nem valamennyien, tisztában vagyunk a Németországban éledezõ új irányzat jelentõségével. Az az ország jelenleg õrült módjára fegyverkezik. Egy ideig azt hittük, ez a bizonyos csoport, amely felelõssé tehetõ a Dél-Afrikától a Kínai-tengerig mindenhol bekövetkezõ rablótámadásokért, kapcsolatban áll a németekkel. Am ez a feltételezés helytelennek bizonyult. A legjobb német gépek és szerkezetek sem értek semmit azokkal az eszközökkel szemben, amivel ez a bizonyos csoport eltökélten végzi eddig sajnos sikeres romboló munkáját.

– Sikerült azonosítanunk a nevet, amely alatt mûködnek.

A brit utolsó mondatát heves, meglepett kiáltozás követte. Treadwell megvárta, míg hallgatósága lecsendesedik. Gale Indyre nézett; a férfi feszülten figyelt. Gale csak ekkor fedezte fel Indy nyakán a vékony szíjat. Hát persze! Ez a gönc, amit viselt... Az egész csak arra volt jó, hogy elrejtse a nyakába akasztott Leica fényképezõgépet, aminek objektívje éppen az asztal lapja fölött volt. Gale látta, hogy Indy megmozdul, és a jobb kezét a dzsekije zsebében tartja. Tehát errõl van szó! Valahányszor ránézett valakire, Indy megnyomta a zsebébe rejtett kapcsolót, és készített egy képet az illetõrõl. A nyakában lógó holmik közé rejtett kamerához hozzá sem kellett érnie, és hogy a gép fémes kattanásai ne leplezzék le, csak olyankor nyomta meg a kapcsolót, amikor az egybegyûltek zajongtak.

Treadwell folytatta.

– Nagyon magabiztosak. Már a puszta nevük is arra utal, hogy meg vannak gyõzõdve róla, sokkal erõsebbek, mint mi valamennyien együttvéve. A nevük Enterprises Ventures International Limited. Ebbõl is kiderül, hogy nemzetközi vállalkozásról van szó. – Felemelte a kezeit. – Tudom. Tudom! A név rövidítése EVIL, ami angolul sátánt jelent... A jelek szerint nem elégszenek meg szörnyû tetteik végrehajtásával, de ráadásképpen arra törekszenek, hogy megfélemlítsenek minket. Az EVIL szerte a világon számos irodával rendelkezik. Valamennyien fognak kapni egy listát, amelyen címek, telefonszámok és Teletype számok szerepelnek. Ezeket az irodákat azért hozták létre, hogy mi kapcsolatba léphessünk velük. Hogy megkapjuk tõlük a parancsokat, amiket végre kellene hajtanunk.

– Soha! – kiáltotta Buzau.

– Remélhetõleg erre valóban nem fog sor kerülni – mondta Treadwell halkan, és dühös pillantást vetett a románra. – Az imént azt mondtam, rövid leszek... Az Egyesült Államokra esett a választás, hogy irányítsa a mi nevünkben ténykedõ csapatot. Ebbe valamennyien beleegyeztünk, bár egyikünk sem tudja pontosan, hogy tulajdonképpen ki programunk vezetõje. Azt is elfogadtuk, hogy minden szükséges támogatást megadunk közös csapatunknak, legyen szó akár fegyverekrõl, emberekrõl vagy bármi másról. Reméljük, az amerikai csapat tagjainak kiléte is titok marad valamennyiünk elõtt, és...

Vlagyimir Mikojan hirtelen felállt.

– Úgy beszél, barátom, mintha bennünk sem lehetne megbízni!

– Helyes megállapítás, Vlagyimir. De most egy pillanatra feledkezzünk meg az ügyrõl, amirõl tárgyalunk, és árulja el, ön kiben bízik meg feltétel nélkül a jelenlevõk közül? Akad itt egyáltalán olyan ember, aki valóban megbízik valaki másban?

– Nos, mindig fennáll a lehetõsége, hogy...

– Ennyi éppen elég, Vlagyimir – mondta Treadwell hûvösen. – Felelt a kérdésemre.

Mikojan lassan visszaült, de látszott rajta, bosszantja, hogy Treadwell ilyen könnyedén legyõzte.

– Én a magam részérõl ezzel befejeztem – mondta Treadwell. – A többit Harry Henshaw ezredes, az Amerikai Hadsereg tisztje fogja elmondani. Ezen a bázison õ a kommunikációs központ vezetõje, vagy úgy is mondhatnám, õ irányítja ezt a szervezetet. Az ezredes nem ismeri az EVIL tagjainak feltételezett névsorát, ám a világ különbözõ részeirõl beérkezõ jelentések mindegyike átfut az általa irányított központon. Henshaw ezredes, folytatná?

Ahogy Henshaw felállt, és sorolni kezdte a hajók, kereskedelmi repülõgépek, bankok, képtárak és magánszéfek, továbbá vonatok ellen végrehajtott támadásokat, Gale Parker idegei egyre jobban megfeszültek. Idõnként Indyre pillantott, de meglepõdve látta, hogy õt mintha abszolút hidegen hagynák a Henshaw által Ismertetett tények. Gale eltûnõdött. Indy közömbösségének vagy az volt az oka, hogy tudta, az információk csak a többiek megtévesztésére szolgálnak, vagy pedig az, hogy valóban nem érdekelték a borzalmak. Gale elhatározta, errõl az elsõ adandó alkalommal kifaggatja majd.

– A következõ példa remekül illusztrálja majd, hogy ez az EVIL nevezetû csoport milyen katonai erõvel rendelkezik. A Kali császárnõ ügyérõl lesz szó – mondta Henshaw. Kis szünetet tartott, és végignézett az arcokon. – Bizonyára hallottak már az esetrõl, de el kell mondanom, hogy a sajtóban megjelent, a nyilvánosság elé került hírekkel ellentétben a Kali nem közönséges hajó volt. Külsõleg igen, ám ami egyéb jellemzõit és a szállítmányát illeti, nem... A Kali Mozambik egyik kikötõjébõl, Nacalából indult útnak, és zambiai fát szállított Franciaország egyik déli kikötõjébe. Az árut innen szárazföldön akarták továbbvinni Svájcba. S hajó raktere egymástól elszigetelt rekeszekbõl állt, ezért gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen volt... És fegyverekkel is rendelkezett.

Újabb szünet – Henshaw idõt adott az asztal körül ülõknek a meglepõdésre.

– Az orrban és a farban egy-egy háromcollos löveg és három fészekben nehézgéppuskák.

Indy most elõször keltett feltûnést. Nem emelte fel a kezét, hanem az asztalra koppintott. Minden tekintet felé fordult. Indy mereven Henshaw-t nézte.

– Miért?

A szó puskalövésként dörrent. Az addig elhangzott megjegyzésekkel ellentétben ez az egyetlen szó valóban lényeges volt.

Gale az ezredesre nézett. Henshaw lassan beszélt, hogy minden szavával elérje a kívánt hatást.

– Valószínûleg azért, mert a szállítmány értéke ezt szükségesség tette, és természetesen azért, mert nyilvánosságra került, hogy valaki sorra megtámad bizonyos hajókat...

Indy újra magára vonta a figyelmet.

– Ha valamit ilyen fegyverekkel õriznek, akkor az igencsak értékes lehet. Az a hajó valószínûleg nem fát szállított. – Néhányan elmosolyodtak a megjegyzés hallatán. – Lenne néhány kérdésem, ezredes. Fán kívül még mi volt azon a hajón? Ki támadta meg? Mert gondolom, ha nem történt volna vele valami, most nem éppen ezt a történetet hozta volna fel példának. [ – Igaza van, uram – felelte Henshaw. – Én azonban csak annyit tudok, hogy az említett fán kívül valamilyen közelebbrõl meg nem határozott, de értékes dolog is volt a hajón. Azt viszont sikerült megtudnunk, hogy a szállítmány több százezer dollár volt. Egy svájci cég biztosította, amely kapcsolatban áll a londoni Lloydsszal, de egyik sem hajlandó információt adni arról, mi volt ilyen értékes.

– Hogy rátérjek a legfontosabb kérdésekre... Arról, hogy ki vagy mi támadta meg, és süllyesztette el a Kalit, csupán a katasztrófa három túlélõjétõl van információnk. Ketten mozambikiak, a harmadik pedig portugál. Az õ vallomását kaptuk meg, mert a hajó, amely megmentette õket, egy portugál romboló volt. – Henshaw elhallgatott, rácsapott az asztalon heverõ jegyzeteire, majd lassan, halkan folytatta. – Nem tudom, hogy képesek lesznek-e elhinni a portugál tengerész által elmondottakat...

– Nagyra értékeljük a megjegyzéseit – mondta Tandi Raigarh –, de javaslom, inkább a tárgyról beszéljen. Ha majd meghallottuk, mirõl van szó. eldöntjük, elhisszük-e.

Gale kezdte érteni, Henshaw hogyan manipulálja a társaságot. Ahelyett, hogy megpróbálta volna elhitetni velük a történteket, Indy tökéletesen idõzített megjegyzésének köszönhetõen kikényszerítette a hallgatóságából, hogy követelni kezdjék a tényeket.

Henshaw mély lélegzetet vett, és folytatta,

– A jelentés szerint egy különös repülõgép jelent meg a Kall fölött – jelentette ki.

A mondat zavart okozott.

– Hogy érti azt, hogy „különös”? – kérdezte Egyiptom képviselõje. Rashid Quahirah sohasem kedvelte a túl hosszú történeteket, és ezzel a közbeszólással õ is Henshaw malmára hajtotta a vizet.

– A Kali fölött megjelenõ gépnek olyan alakja volt, mint a félholdnak Inkább egy hajlított, lapos pengére hasonlított, mint egy gömbölyû oldalú bumerángra. Fényesen ragyogott a napfényben; fémteste szikrázott. Nem voltak motorjai, sem propellerei, de a portugál tengerész szerint mégis úgy süvöltött, akár ezer ördög. A sebessége fantasztikus, a hangja rémítõ volt.

– Pontosan mennyire volt fantasztikus a sebessége? – kérdezte a kínai San Chen.

– A túlélõ szerint sokkal gyorsabban mozgott, mint bármely más repülõgép, amit addig látott.

– És mit csinált ez a szenzációs gépezet? – kérdezte a svéd Erick Svensen.

– Ez a történet legkülönösebb része. Rádiókapcsolatot létesített a Kálival. A Mozambikban hivatalos nyelvet használta, méghozzá tökéletes kiejtéssel. Az egyik túlélõ éppen a rádiósfülkében tartózkodott, így hallotta a hívást. A gépezet megállásra szólította fel a hajót, és parancsot adott, hogy azt a bizonyos titkos szállítmányt hozzák fel a szélbõl a fedélzetre. Ha nem teljesítik a kérést, hangzott az üzenet, a gép elpusztítja a hajót.

Izgatott mormogás támadt, de Henshaw folytatta.

– A hajó legénysége azonban készen állt egy ilyen támadásra. A géppuskák tüzet nyitottak a félhold alakú repülõgépre, ám az felgyorsított, és a hajó másik oldalára röppent. A géppuskások utánafordították a tornyukat, és csak ekkor látták, hogy ott már megjelent egy második gép is. Nagy magasságból, éles szögben csapott alá, és rakétákat lõtt a Kálira...

– Rakétákat? – kérdezte valaki.

– Rakétákat – Ismételte Henshaw. – Amikor a rakéták célba értek és felrobbantak, valami szörnyû gáz szállt ki belõlük. A hajó legénysége megfulladt. Többen a fedélzetre zuhantak. Voltak, akik azonnal meghaltak, voltak, akik percekig kínlódtak.

Antonio Morillo az asztalra csapott.

– Ez nevetséges!

– Kívánják, hogy folytassam? – kérdezte Henshaw udvariasan.

– Csendet! Hadd fejezze be az ezredes! – kiáltotta Treadwell.

– Az egyik repülõ gépezet újabb rakétákat lõtt a hajóra, amelyek tönkretették a kormánymechanizmust. A társa lelassított, és az elülsõ fedélzet fölött lebegve megállt a levegõben. A hasán kinyílt egy csapóajtó, amin keresztül ezüstszínû overallba öltözött, gömb alakú sisakot viselõ alakok ereszkedtek a hajóra. Egyenesen a kapitány kabinjába mentek. Robbanás hallatszott; valószínûleg így nyitották ki a széfet. Arról, hogy mi lehetett a zsákmány, csak feltételezéseink vannak. Talán gyémántok, talán egy kristálykoponya, egy furcsa írásjelekkel ellátott kocka vagy piramis.. Nem tudhatjuk biztosan.

– Még hogy nem tudhatjuk! mordult fel George Sabbath. Mindenki az amerikaira nézett. – Ez egy nagy marhaság! Átejtés az egész!

– Talán az – mondta Henshaw nyugodtan. Ami ezután történt, gondolom nem kell részleteznem. Gondolom, azt is kitalálják, hogy egy tengeralattjárónak is köze volt az ügyhöz. Miután az ezüst overallos emberek... vagy akármik is voltak, visszamentek az egész idõ alatt a fedélzet fölött lebegõ, ezer ördögként üvöltõ félholdra, a tengeralattjáró két torpedót lõtt ki a Kálira. A félhold alakú gép hasán bezáródott a csapóajtó. A félhold felgyorsított, és elrepült. A torpedók széttépték a hajót. A három túlélõnek valahogy sikerült megkapaszkodnia a szétszóródott rakományhoz tartozó fagerendák egyikében. Másnap mentették ki õket a tengerbõl.

A román küldött, Pjotr Buzau egy intéssel magára vonta a figyelmet.

– Ez a történet olya, hogy hamarabb elhiszem, hogy odahaza vámpírok vannak a régi kastélyokban!

– Javaslom – mondta Henshaw alig érezhetõ gúnnyal –, hogy ezt a mozambiki kormánynak is mondja el. Õk ugyanis elvesztettek egy hajót, a teljes rakományt és ötvennyolc embert.

Thomas Treadwell felállt, és megvárta a csendet.

– Rövid leszek. Elvesztettük az egyik hatmotoros repülõgépünket. Dover közelében több száz ember látta az esetet. Értik? Több száz szemtanú! A Franciaországba tartó repülõgép fölött hirtelen megjelent egy fantasztikus, torpedó alakú gép. Nagyon magasan repült, motorok nélkül, nagy sebességgel. Ragyogott a napfényben, és olyan hangot adott, mint egy hatalmas gázégõ. És az a rengeteg ember mind látta, ahogy három félhold alakú gépezet válik le a nagyobb géprõl, amely a becslések szerint legalább ezerötszáz láb hosszú volt! Azután az anyahajótól elvált a negyedik gép is. A megfigyelõk szerint ez olyan volt, akár egy hatalmas, lapított kupola vagy mint egy gigantikus lencse. Ez a gép a mi repülõgépünk mellé repült, és robbanótölteteket lõtt a kabinjába. A gépünk annyira megsérült, hogy a pilóták kényszerleszállást hajtottak végre a tengerparton. Ezután, ahogy a Kali császárnõvel is történt, egy félhold alakú gép lebegett a roncs fölé, amibõl aztán ezüst ruhás alakok szálltak ki. A rablók valami iszonyatos gázzal mindenkit elpusztítottak, aki a gépünk fedélzetén volt, majd megkaparintottak egy bizonyos lezárt és lepecsételt táskát. Ezt akarták megszerezni... Ezután visszamentek abba a sátáni gépbe, ami felemelkedett, és valószínûleg visszaszállt az anyahajójába. – Treadwell elhallgatott, majd folytatta. – Ahogy mondtam: több száz szemtanúnk volt.

A francia Jacques Nungesser felemelkedett, és Treadwell mellé állt.

– Ezt az esetet én magam is igazolni tudom.

– Mi volt abban a táskában? – kérdezte Yoshiro Matsuda.

– Annak a kölcsönös segítségnyújtási szerzõdésnek a tervezete, amit Anglia készült megkötni Franciaországgal, valamint a két ország hadiiparának kapacitását tartalmazó dokumentumok. És – mondta Treadwell komoran – a brit titkosszolgálat jelentése, amelyben Európa valamennyi országának katonai erejét leírták.

A két férfi visszaült a helyére. Néhány percnyi döbbent csend után a teremben kitört a káosz; a megbeszélés vad üvöltözéssé változott.

– Indy, nem rakhatsz több terhet a gépre! – Cromwellt egyre jobban feldühítette Indy látszólagos közömbössége. – Komolyan mondom, Indy. Már így is jóval túlléptük a megengedett súlyhatárt.

Indy leintette Cromwellt.

– Ahogy te mondanád, Will – bánja kánya.

Gale elvigyorodott, Indy pedig egy meghajlással köszönte meg a nevetést.

– Lehet, hogy nem vagyok pilóta – folytatta Indy –, de ismerem a repülés matematikáját. A te adataid egy szabványos modellre vonatkoznak. Így van? Olyan gépekre, amelyek kisebb teljesítményû motorokkal, és kevésbé széles propellerekkel rendelkeznek, mint a mienk. így van?

– Igen, de...

– Nincs itt semmi „de”, barátom. Kiszámítottam, mennyire lehet megterhelni a szárnyakat. Figyelembe vettem, mekkora a teljesítményünk, mekkora a gravitáció, meg minden ilyesmit.

– Minden ilyesmit! Azt mondja, hogy minden ilyesmit! – mondta Cromwell a franciának, majd Indyre bámult. – Az elõbb mintha azt mondtad volna, hogy nem vagy pilóta.

– Nem is vagyok az. Egyelõre. De a számok, azok így is számok, Will. Akkora a teljesítményünk, hogy még két-háromezer fontnyi súlyt rá lehet rakni a gépre.

– Persze. És akkor úgy fog repülni, mint egy darab tégla! – kiáltotta Cromwell.

– Majd meglátjuk, Will.

– Micsoda? Meglátjuk? A vak is ezt mondta!

– Készüljetek fel a repülésre – parancsolta Indy. – Ki akarom próbálni az utólag felszerelt felszerelést.

Tarkiz közelebb lépett.

– Lõni is fogunk?

– Igen – mondta Indy. – Próbaképpen. És szeretném kipróbálni azokat az üzemanyagtartó rekeszeket is. Különben... Ugye a tankok helyett akár bombákat is vihetnénk a gép törzsén kívül, a szárnyak alatt?

– Bombákat? – Cromwell felnyögött, aztán lemondóan megrázta a fejét. – Igen. Vihetnénk.

– Hát nem ugyanezt csináltad azokkal a repülõ bárkákkal, amikkel a háborúban röpködtél? kérdezte Indy.

– Az más volt – morogta Cromwell.

– Miért?

– Mert akkor háború volt, az isten verje meg! És olyankor az ember sokszor kockáztat.

– Miért, szerinted most mi van? kérdezte Indy nyugodtan. – Gondolod, teadélutánra készülünk? Lehet, hogy mindent használni fogunk, amit erre a madárkára fel tudunk pakolni. És mellesleg nem ártana, ha megmutatnád nekem és Gale-nek, hogyan kell vezetni egy ilyen gépet. Meglehet, egy-egy hosszú repülés során jobb lesz, ha te és René pihentek. Olyankor úgyse nagyon kell mást csinálni, mint tartani az irányt. Az nem lehet túl bonyolult.

– Azt hiszed, gyerekjáték? – kérdezte Cromwell gúnyosan.

– Majd ezt is meglátjuk. Indulunk. Henshaw rajtunk kívül mindenkinek megtiltotta a felszállást, és a lõgyakorlatokat is elhalasztották.

Az új azonosítójelekkel ellátott repülõgéphez mentek. A törzsrõl eltûntek a hadsereg csillagai és kódszámai, helyettük kék és vörös csíkok között a GLOBAL TRANSAIR felirat díszelgett.

– Elõször ellenõrizzük a gépeink számára kijelölt pályákat...

– Mi? Hány gépünk van? – nevetett Foulois.

– Csak egy – felelte Indy. – Induljunk. Én majd követlek benneteket, hogy megtanuljam, hogy vezetitek ezt a csodát.

– Azt is meg akarod tanulni, hogyan kell felszállni?

– Igen.

– Helyes. – Foulois elmosolyodott. – Akkor... Elõször az ellenõrzések. Meg kell tanulnod, hogyan vedd észre az esetleges rejtett hibákat, a gép testének sérüléseit, és hasonlókat... Gyere, Indy, nézd, ahogy végigcsináljuk az ellenõrzést. Meg kell vizsgálni az üzemanyag-adagolót, mert az ilyesmi gyakran el szokott romlani. Ugyanez a helyzet az olajszinttel. – Elõször a bal oldali motort vették szemügyre, azután leellenõrizték a gyorsítókart, a kerekeket, a gumikat, és megnéztek, vannak-e a hidraulikus alkatrészeken repedések. – A propellereket is meg kell nézni, nincs e rajtuk repedés vagy más sérülés. Ja, és a rögzítéseket is. Miközben kimegyünk, ellenõrizd a belsõ kontrollkábeleket is, meg az olajhûtõket, hogy tiszták-e. Ezután mindegyik tartályból kieresztünk egy kevés üzemanyagot, hogy megszabaduljunk a kondenzvíztõl.

Amikor ezzel végeztek, a kabin ajtajában megjelent Tarkiz. Egy jókora tûzoltópalackot tartott a kezében.

– Induláskor – magyarázta Cromwell – Tarkiz mindegyik motor mellé odaáll. Általában nincs idõnk ilyesmire, de ha kényelmesen indulhatunk, akkor mindent a nagy könyv szerint csinálunk. Ha tûz ütne ki, így azonnal el lehet oltani. Jól van, szálljunk be. Várjatok! Sehova se megyünk, amíg ezek a kavicsok a kerekek elõtt vannak! Tisztítsd meg az utat! És ne menj a propeller közelébe! Ha egy ilyen egyszer megsuhint valakit, akkor annak minimum a karjától kell elbúcsúznia, de az is lehet, hogy a lapát kettévágja...

– Igen, uram! – mormolta Indy.

Beszálltak. Indy figyelmesen hallgatta, ahogy Foulois végigment az ellenõrzési listán. Készenléti állapotba helyezték a mûszereket, beállították a magassági kormányt, azután egymásra bólintottak. Fékek behúzva, vezérlõmû kioldva, propellerek tiszták.

– Indy, menj hátra, és nézd meg, be van-e zárva az ajtó – mondta Foulois.

– Tarkiz bezárta. Hallottam...

– Én nem csak azt akarom, hogy repülj, barátom – mosolygott Foulois. – Én azt szeretném, ha használni tudnád ezt a gépet. Nézd meg az ajtót.

Indy eltûnt, és amikor visszatért a pilótafülkébe, bólintott.

– Bezárva.

– Miközben a gép körül sétálgattunk, nem nézted meg véletlenül, hogy a szárnya alatti rekeszek be vannak-e zárva?

– Én nem is tudtam...

– Tudom. Én megnéztem – mondta a francia. Mindent az elõírásoknak megfelelõen kell csinálnod, Indy. Idõvel mindent meg fogsz jegyezni. Na, akkor most elindulunk. Én kezelem a rádiót, Will – mondta Cromwellnek, majd újra Indyre nézett. – Nézd csak! Amíg a földön gurulunk, teljesen hátrahúzza a kormányt. A farok így lent marad, és ezért jobban tudunk kormányozni. Gurulás közben, amíg a motorok felmelegszenek, folytatjuk az ellenõrzést.

A kijelölt felszállópálya elõtt megálltak. Egy újabb litánia következett, majd úgy felpörgették a motorokat, hogy a Ford recsegni és reszketni kezdett.

Cromwell és Foulois vigyorogva Indyre nézett.

– Mindenre emlékszel?

– Mi? Ó, persze! – mondta Indy gyorsan.

– Van egy kitûnõ amerikai mondás, barátom – nevetett Cromwell. – Nem tudom pontosan idézni, de a lényeg az, hogy szart jegyeztél te meg mindent. Mindegy, majd megtanulod. Most pedig meg fogunk szegni egy szabályt. Elvileg most be kéne kötnöd magad egy ülésbe, de mivel olyan káprázatos pilóta akarsz lenni, mint én vagyok... – Kivillantotta a fogait. – Kivételesen engedélyt kapsz arra hogy ott maradj, ahol vagy.

Kapaszkodj meg az ülések támlájában, és ne nyúlj semmihez, ami mozog! Megértetted?

– Igen! – felelte Indy.

– Tiszta a pálya és a légtér – mondta Foulois. A brit felpörgette a motorokat, szelíden kieresztette a fékeket, és a felszállópálya közepére kormányozta a gépet. Újra megvizsgálta a mûszereket, teljesen hátrahúzta a kormányt, majd Foulois-ra bólintott. – Kész vagy?

– Már egy jó pár éve...

Cromwell tövig nyomta a fékeket, és ütközésig tolt néhány kart. A propellerek sivítottak. Cromwell még egyszer a kijelzõkre pillantott, bólintott, azután kieresztette a fékeket. A Ford bömbölve meglódult, A farok szinte azonnal felemelkedett, és Indy most már tisztán látta a felszállópályát. Cromwell biztos kézzel tartotta a kormányt; a Ford egyre jobban felgyorsult. Alig négyszáz lábnyival arrébb a fõkerekek felemelkedtek a pályáról. Indy kinézett az ablakon, Arra számított, hogy a föld máris távolabb került tõlük, de nem. A Ford bömbölõ motorokkal, süvítõ propellerekkel, alig valamivel a beton fölött száguldott, és fokozatosan gyorsult.

Indy Cromwellre nézett. A brit vigyorából rögtön rájött, hogy a két pilóta valami meglepetést tartogat a számára. Azt persze sem Cromwell, sem Foulois nem tudhatta, hogy õ már elolvasta a Ford pilótáinak szánt kézikönyvet, és így tudta, a gép a nyolcvan mérföld per órás sebesség elérése után teljes terhelés alatt is remekül emelkedik és repül. Indy látta, hogy a sebességmérõ mutatója a százas körül reszket, és ahogy közelebb kerülnek a felszállópálya végéhez, fokozatosan jobbra csúszik.

– Repülj, madárkám, repülj hozzám! – énekelte Cromwell, és hirtelen hátrarántotta a kormányt. Indy már felkészült a rándulásra, de még így is meglepõdött, ahogy a hárommotoros vadul felkúszott az égre. A gép egy pillanatig mintha függõlegesen állt volna a levegõben, de Cromwell végül megdöntötte a szöget.

A három férfi nevetve kurjongatni kezdett. Indy hátralesett a kabin felé. Gale arcán egy fültõl fülig érõ mosoly ragyogott, ám Tarkiz olyan zöld volt, mintha a gyomra arra készülne, hogy kiugrik a testébõl.

Egyszer úgyis megtanulom, hogy kell csinálni! fogadkozott Indy. Egyedül is repülni fogok ezzel a madárkával!

Ahogy elértek a számukra kijelölt légtérbe, Tarkiz hátratántorgott a kabin hátuljában elhelyezett henger alakú tartályhoz. Kinyitotta a kabin mennyezetén levõ csapóajtót, majd megtekert egy kart, mire a hidraulikus szerkezet a tartályból a gépen kívülre emelte a géppuskát. A gép törzsének külsõ-felsõ falához egy domborított páncélüveglapot szereltek. Tarkiz ezt most a helyére tolta, beakasztotta az oldalába a fémkapcsokat, és kidugta a fejét. Nem is érezte a gép körül süvöltõ szelet. Elkattintotta a géppuska biztonsági reteszét, egy kétszáz lõszeres tárat csúsztatott az aljába, és torka szakadtából felüvöltött.

– Adjatok valamit, amit megölhetek! Attól rögtön rendbe jönne a gyomrom!

Gale hátrament hozzá, megrángatta a karját, és felnyújtott neki egy interkom hangszórókkal és mikrofonnal egybeszerelt sisakot.

– Egyelõre csak maradj ott, és élvezd a kilátást, haver – mondta Cromwell a kurdnak. – Nemsokára alkalmad lesz kipróbálni azt az új játékszert.

– Csak minél elõbb! – morogta Tarkiz.

Foulois lemutatott: egy jó néhány ezer hektáros síkság terült el alattuk. A földre egy helyen jókora kört festettek, aminek a középen egy kisebb épületcsoport állt.

– Az a célpont – jelentette be Indy. – Nézzük, hogyan mentek rá!

Indy hátratántorodott. Cromwell habozás nélkül megpördítette a Fordot, ütközésig elõretolta a kormányt, és rátaposott a bal oldali pedálra. A gép zuhanni kezdett, a sebességmérõ a 150-es szám közelében ugrált. Lélegzetelállító manõver volt; a Ford szinte függõlegesen száguldott a fold felé. Cromwell mintha megõrült volna, mintha a lehetõ legrövidebb idõ alatt akart volna lejutni a földre. Indy ekkor fedezte csak fel az elülsõ ablakon a függõleges, apró keresztvonalakkal ellátott csíkot.

– A francba, Will! – kiáltotta Foulois. – Mi a vörös vonala ennek a marhaságnak?

Vörös vonal, vörös vonal... Indy dühösen megpróbálta felidézni a kézikönyvben olvasottakat. Hát persze! így nevezik a maximális sebességet, amit a gép törzse még kibír. Azt hiszem, százötven-valahány lehet, de... De most már százhatvan fölött tartunk!

– A francba, nem tudom! De nem is érdekel! – üvöltötte vissza Cromwell. – Úgysem tudom szétszakítani ezt a madarat. Na... Most állítsuk meg az ördögöt, és ugorjunk a rendszernek. Fegyverek?

– Készenlétben.

– Tankok?

– Azok is.

– Mi a jó francot akartok csinálni? – ordította Indy. – Ledobjátok az üzemanyagtartályainkat?

Cromwell egy pillanatra hátralesett.

– Yahooooo!

Végére sem ért brit csatakiáltásának, amikor kissé felhúzta a Ford orrát, kissé jobbra fordította, és megnyomta a kormány közepén vöröslõ gombot. A repülõgép az orrától a farka hegyéig megremegett – felüvöltött a két szárny alatti géppuska. Lent kis földdarabkák pattantak a levegõbe, porszökõkutak keletkeztek, és ahogy Cromwell eltalálta az egyik célépületet, faszilánkok szálltak szanaszét.

A brit felrántotta a gépet az életveszélyes zuhanásból, és anélkül, hogy változtatott volna a sebességen, a hossztengelye mentén oldalt fordította.

– Tarkiz! Most te jössz! A középsõ ház!

Hallották, ahogy a Ford tetején felugat a harmadik géppuska; egy visszafelé áramló légörvény égett puskaporszagot tömött az orrukba. A szél üvöltése, a bömbölõ motorok, a sivító propellerek, és a kattogó géppuska – a zajok iszonyatos egyveleggé válva elárasztották a pilótafülkét.

– Mi van ott hátul? – kérdezte Cromwell a nõtõl.

Gale alig tudott megszólalni; mintha fulladozott volna. Indy hátrarohant, egyik faltól a másikhoz csapódott, de végül elért a nõhöz. Gale megfogta a karját, és a fülébe kiáltott.

– Ez egy hõs! Tarkiz! Csoda, amit odafent csinál!

Gale felnevetett, jókedvében elkapta Indy derekát, és egészen közel húzta magához. Egymás szemébe néztek. Egy pillanatra mindketten úgy érezték, hegy tetején állnak, és csak ketten vannak. Gale felemelte a kezét, megfogta Indy fejét, és megcsókolta a száját.

Indy meghökkent. Tágra nyílt szemekkel, szorosan ölelte a nõt.

– Ez csodálatos! – kiáltotta a nõ. – Menjünk elõre, és nézzük meg, mit csinált Tarkiz!

Egymásba kapaszkodva elõrebotorkáltak a pilótafülkéhez. Foulois a középsõ épületre mutatott.

– Ez egy mesterlövész – mondta olyan nyugodtan, mintha nem is száguldó repülõgépben, hanem tea mellett valami csendes verandán ülne. – Azt hiszem, Amerikában az ilyeneket nevezték Halálszemûeknek. Fantasztikus a pasas!

– René, azokra az épületekre fogjuk dobni a tartályokat – jelentette be Cromwell. – Ahogy megcsináltam, átveszed a kormányt. Fordítsd meg a gépet, vidd fel, és utána nézzük meg, hova tudod lõni a rakétákat!

– Oké, rendben, táncolni fogunk, jó? – Foulois a barátaira hunyorgott. – Ezt nézzétek!

A Ford félelmetes gyorsasággal leírt egy kört. A siker most a kormányzás pontosságán múlott. Cromwell egyenesben tartotta a gépet. Foulois pedig megmarkolta a vészkioldó zsinórt.

– Figyelj! – kiáltotta Cromwell.- Három! Kettõ! Egy! Most!

Erõs rándítást éreztek – a tartályok leváltak a gép szárnya alól. Cromwell gyertyában felhúzta a Fordot, és közben balra döntötte. Még nem érték el a holtmagasságot, amikor meglátták az épületek tetejére zuhanó tartályokat. A romok közül fehér füst szállt az égre.

– Bingó! – kiáltotta Indy.

– A tiéd – mondta Cromwell a franciának. Eleresztette a kormányt, és tapsolni kezdett – ez volt a gép átadásának hagyományos jele.

Foulois átvette az irányítást, de a gép meg sem rezdült közben. A francia leeresztette az orrot, széles ívben megfordult, és enyhe szögben zuhanni kezdett

– Lemegyek egy harmincra – mondta Cromwellnek. – Olvasd a sebességet.

– Egy negyven. Süllyed. Egy harmincöt, és... Megvan. Egy harminc az orron.

Foulois olyan gyengéden szorította meg a kormányt, mintha egy nõ keze lenne. A sebességmérõ mutatója 130-nál megállt.

Foulois hangja nyugodt volt és olyan közömbös, mintha csak egy futballmeccsrõl mesélne, vagy italt rendelni egy párizsi klubban.

– Rakétaajtók nyitva? Ellenõrzést!

Cromwell felnézett a szárnyakra. A fedõpanelek már félrecsúsztak.

– Ajtók nyitva, primerek készenlétben.

– Nagyon jó. Köszönöm.

Indy megbökte a nõt.

– Azt hiszem, ennek a fickónak jeges víz kering az ereiben.

Gale olyan izgatott volt, hogy szólni sem tudott. Indy karjába kapaszkodva, tágra meredt szemekkel állt, és figyelt.

– Mindjárt itt az ideje... tûz – mondta Foulois nyugodtan, és megnyomta a gombot.

A két rakéta elvált a gép testétõl; a végükbõl láng lövellt ki, füstcsík kúszott utánuk. Leszáguldottak a földre, a Ford alatt riadt békákként kuporgó épületek felé. A házak hirtelen lángra gyúltak, és egy hatalmas füstbõl és tûzbõl összegyúrt massza, egy vörös golyó pattant az égre.

Foulois közben már teljes sebességre kapcsolt, és jobbra fordítva a gépet kitért az emelkedõ tûzlabda elõl. Araikor biztonságos távolságba ért, balra döntötte a Fordot.

– Te vagy az én emberem! – mondta Indy, és a francia vállára csapott. Az épületek romhalmazzá válva égtek.

– Ennyi.

Cromwell Foulois-ra nézett.

– Húzd fel négyezerre. Azt hiszem, becsöngettek a pilótaiskolába.

Foulois felemelkedett négyezer láb magasságba, és cirkálósebességre állította a gépet. Hátul Tarkiz közben leeresztette a géppuskatornyot, és becsukta a tetõajtót. Cromwell kikászálódott a bal oldali ülésbõl.

– Ki kezdi? – kérdezte Indytõl és a nõtõl.

– A hölgyeké az elsõség – mondta Indy. – Figyelem, amit Gale csinál, azután én is megpróbálom.

Gale leült a bal oldali ülésbe, bekötötte magát, és végighúzta az ujjait a kormányon.

– Csak annyit kell tenned, hogy tartod az irányt – mondta René nyugtató hangon. – Haladj tovább a megkezdett úton. Ha meglátsz valamit a horizonton, fordulj felé. Csak szelíden mindennel. És ne aggódj. Én is itt vagyok. Biztos sikerülni fog.

Gale nem felelt. Foulois felemelte a kezeit.

– A tiéd a gép – mondta Gale-nek.

Mindannyian arra számítottak, hogy a Ford rázkódni kezd, döcögni, esetleg zuhanni, vagy hogy az orr elfordul valamelyik irányba – ám nem ez történt. Indy meghökkenten látta, hogy a gép úgy halad tovább, mintha sínen gurulna. Cromwell és Foulois összenéztek.

– Akasszanak fel, ha nem igaz – mondta végül Cromwell. – Ez a nõ tud repülni!

Indy elõrehajolt, és figyelte, hogy Gale mit csinál. Meg mindig nem hitt a szemének, de közben egyre nagyobb csodálattal nézett a nõre. Végül megérintette a vállát.

– Te tényleg tudsz repülni – mondta olyan hangon, ahogy a mesterek szoktak beszélni a tanítványaikkal.

– Ezt eddig miért nem mondtad?

Gale hátranézett. A szeme csillogott, és látszott rajta, élvezi Indy döbbenetét.

– Senki sem kérdezte – mondta.

Cromwell Indy mellé furakodott.

– Miss Parker, ön nem egy kezdõ.

– Köszönöm – mondta Gale.

– Mikor? – kérdezte Cromwell. – Úgy értem, mikor tanultál meg repülni?

– Tizenkét éves koromban egy nyarat Németországban töltöttem, az unokatestvéreimnél. Imádtak siklani, és én is velük tartottam. Három hónapon keresztül minden áldott nap.

– Egyedül csináltad? – kérdezte Foulois.

– Csak a második héten – mondta a nõ rezzenéstelen arccal.

– És utána? – faggatózott Cromwell.

– Skócia. Siklás, aztán egy repülõlecke. Az anyámnak elég pénze volt, így egy nyarat a repülõsiskolában tölthettem.

– Gondolom, már motorral felszerelt gépet is vezettél egyedül.

– Igen.

– No bökd már ki végre! Van légi jogosítványod?

A nõ megfordult, és hiúzmosollyal az ámuldozó férfiakra nézett.

– Egymotorosra, többmotorosra és teherszállítókra.

– Ez fantasztikus! – suttogta Cromwell.

– Nem akarod átvenni, Indy? – kérdezte Gale.

– Ezt inkább halasszuk holnapra – mondta Foulois. – Látom a támaszpontot. Már nem maradt idõnk. Jól van, Gale, innen én viszem tovább.

A nõ a bal kezét a kormányon tartotta, a jobbjával pedig meghúzott néhány kart, és a leszállópálya felé fordította a gépet.

– Miért? – kérdezte.

– Hát, azt hiszem... – Foulois elhallgatott.

– Inkább maradj a rádiónál – mondta a nõ édes hangon.

Indy úgy érezte magát, mintha villám csapkodna a feje fölött.

– Tényleg, miért nem rádiózol inkább, René? – mondta éles hangon. Egyszerûen képtelen volt elhinni a dolgot. Gale egyedül akarja letenni ezt a gépet! Pedig most elõször vezeti!

A nõ landolása tökéletes volt. Amikor leértek, a hangár felé fordította a Fordot.

– Átvennéd? – kérdezte Foulois-tól, és már fel is állt az ülésbõl.

– Ó... Igen, persze. Köszönöm – mondta a francia kissé ostobán.

Gale ellépett Indy mellett; a szûk helyen olyan közel kerültek egymáshoz, hogy az ajkuk összeért.

– Bocsáss meg, Indy. Rendbe kell tennem a hajam.

10.

Indy Cromwell szobájának ajtaja elõtt állt, és felemelte a kezét. A mozdulat tétova volt, de végül mégis bekopogott.

– Szent Isten! Jönnek a németek? – morogta az álmából felvert brit pilóta.

Egy másodperccel késõbb hangos nyikorgás hallatszott, majd egy tompa robaj – Cromwell leszállt az ágyáról, és felbukott a csizmájában.

Indy kinyitotta az ajtót, és benézett. Cromwell a padlón hasalt. Indy megfogta a karját, és talpra rángatta.

– Tudod, hány óra van, Will? Elfelejtetted, hogy ma reggel mit kell tennünk? Elõkészítetted már a gépet? – Indy seregnyi kérdést zúdított a kábult pilótára, aki még mindig nem szabadult ki teljesen az álom pókhálójából.

– Nem. Miért, hány óra van? – motyogta.

– Már fél hat, ember!

– Fél hat? Mi az ördögért keltél fel ilyen korán?

– Mert ma reggel megtanítasz repülni, te okos! Ébredj!

– Jól van, na. Azt csinálom... Lehet, hogy ez csak egy rossz álom? Tûnj el, Indy!

Indy életet vert az ernyedt testbe.

– Tíz perc, ezredesem!

Indy kiviharzott az ebédlõbe, öntött magának egy csésze forró kávét, és lezökkent az egyik székbe.

Foulois óvatosan végigmérte.

– Úgy nézel ki, mintha izzó széndarabok lennének a szemed helyén, Indy.

Indy felmordult, és ivott egy korty kávét.

– Majdnem egész éjjel tanultam.

– Ennyire szeretnél a kormány mögé kerülni, mi?

– Talán baj? – kérdezte Indy.

– Nem akartalak megbántani. Tetszik a kitartásod. Az ezredes úr?

Cromwell ekkor vánszorgott be az ebédlõbe. Megállt a kávéskanna elõtt, öntött magának egy bögrényit, azután az asztalhoz vonszolta magát, és lerogyott egy székre

– Kipróbáltam a Jones professzorféle garantáltan hatásos ébresztõrendszert.

– Az meg micsoda? – kérdezte Foulois.

Cromwell a franciára nézett.

– Ez az ember – mutatott Indyre – azt mondta, úgy lehet a leghamarabb felébredni, ha az ember meztelenül beléáll egy lavórba, aztán egy pohár forró kávét önt a fejére. Kipróbáltam. A fejbõröm megégett a mellemrõl is leégett a szõr, és egyetlen csepp se jutott le a lábamig. A baj csak az, hogy fájt, de mégse ébredtem fel. Rohantam, hogy vegyek egy hideg zuhanyt.

Indy a franciára biccentett.

– Látod? Mûködött a dolog. – Cromwellre nézett. – Idd meg a kávédat, és egyél is, ha akarsz, de utána repülünk.

– Csalódást kell okoznom, Indy – mondta Foulois, és védekezõen széttárta a kezét. – Ma nem megy, mon ami. Kinéztél már az épületbõl?

Indy kirohant a hangárba, és az egyik ablak elé állt, ám mielõtt elérte volna, már tudta, a franciának igaza van. Sistergõ dörgés, hirtelen fénylobbanás, mennydörgés... Indy kibámult az ablakot verõ monszunszerû esõre.

Visszament az ebédlõbe.

– Jól van – mondta komoran Cromwellnek. – Akkor a földön tanulok.

– Velem aztán nem, pajtás – tiltakozott Cromwell. – Nekem dolgom van a vasmadarunkkal. De elõtte még alszom egy keveset. Ha felkeltem, összeszedem azokat a holmikat, amiket valahogy elfelejtettünk ráírni a listánkra.

– Például? – kérdezte Indy.

– Például az ejtõernyõket – felelte Cromwell.

– Mentõmellényeket – tette hozzá Foulois.

– Túlélõkészleteket – mondta Cromwell, – De nem baj, majd ma elintézzük ezeket. Viszont biztos vagyok benne, hogy titkos pilótánk, Miss Parker meg tudja tanítani neked az aeronautika néhány alapját.

A beszélgetés közepén megérkezett Henshaw ezredes is. Egy bögre kávéval melengette a kezeit.

– Ma elmarad a nebulóskodás, Indy.

– Nebulóskodás! Maga így nevezi a pilótakiképzést?

– Elõször még a madárfiókákat is ki kell lökni a fészkükbõl, professzor. – Cromwell elmosolyodott.

– Ezen mindannyian átestünk, Indy – mondta Henshaw, hogy kibékítse a szemmel láthatóan sértõdött professzort. – Tudom, milyen érzés volt, amikor kadét voltam.

Indy szemügyre vette a három férfit.

– Rajtam kívül itt mindenki tud repülni?

Erre már a szomszédos asztalra borulva szendergõ Tarkiz is felkapta a fejét.

– Indy, öreg barátom! Itt csak te meg én, mi ketten vagyunk épeszûek! A repülés maradjon csak a madarak meg az Õrültek dolga. Ha Allah úgy akarná, hogy repüljünk, repülõjegyek hullanának az égbõl.

Foulois meglepõdve nézett Belemre.

– Eddig azt hittem, ez a hegyi ember egy humortalan fajankó.

Indy egy intéssel elhallgattatta õket.

– Valami baj van, Harry?

– Kódolt üzenet érkezett.

Súlyos csend borult a helyiségre. Egy kódolt üzenet, és Henshaw váratlan megjelenése csak azt jelenthette, a nyakukba zuhant a baj.

– Az elején valami küldetésre utalnak – folytatta Henshaw. – Vagy valami utazásra. És nekünk... Vagyis Indynek szól.

– És?

– A dekódolás folyamatban van. Igyák meg a kávéjukat. Legalább húsz percünk van még.

– Kitõl jött, Harry?

– Elõször szeretném, ha elárulná az azonosító kódját.

Mindenki Henshaw-ra nézett, majd Indyre.

– Sajnálom – mondta gyorsan az ezredes. – Ezek a szabályok, amiket mindig be kell tartanunk.

Indy elmosolyodott.

– Helyes, Harry. – A szabályokat õ maga dolgozta ki Treadwell segítségével. Leírta az azonosító kódját egy darab papírra, és átadta a katonatisztnek. Henshaw ránézett.

Magányos vadász, olvasta némán.

– Köszönöm.

Husz perccel késõbb már a kommunikációs központban voltak. Egy õrmester átadta Henshaw-nak a dekódolt üzenetet, aki éppen csak egy pillantást vetett rá, majd Indy kezébe nyomta.

A LEHETÕ LEGHAMARABB TALÁLKOZNUNK KELL. SZEMÉLYESEN. ELKERÜLHETETLEN. A JORDÁNIAI PÁN ARAB ARCHEOLÓGIAI INTÉZETTÕL KAPTUNK EGY AJÁNLATOT. EGY KIVÉTELESEN RITKA TÁRGYAT SZERETNÉNEK ELADNI NEKÜNK. LEÍRÁSA: KOCKA, FÉM, EREDETE ISMERETLEN, RAJTA ISMÉRETLEN JELEK, MÉRETE HÁROMSZOR HÁROM COL. AZ ÖN VÉLEMÉNYE SZÜKSÉGES. AZ ÖN DÖNTÉSE ALAPJÁN TESSZÜK MEG A KÖVETKEZÕ LÉPÉST. A LEHETÕ LEGHAMARABB ÉRTESÍTSEN. ST, JOSEPH.

Indy visszaadta Henshaw-nak a papírt. Az ezredes gyorsan végigolvasta az üzenetet, majd meglepve felnézett.

– St. Joseph?

– Copretinói Szent József. Egy szerzetes, aki képes volt levitálni. Castilano kódja.

– Õ is közénk tartozik? – kérdezte Henshaw hökkenten.

– Igen. Harry, azt szeretnék, ha azonnal átmennék hozzájuk. Gale-t is magammal vinném, meg hátvédnek Tarkizt is. A Ford mennyi idõ alatt jut el New Yorkba? Azt hiszem, így lenne a leggyorsabb...

– Ez nem fog menni, Indy. Néha még a madarak is gyalogolnak. Meglehetõsen veszélyes idõjárási front telepedett a vidékre. Viszont tudok szerezni két fülkét a Silver Streak Specialon. A leggyorsabb vonat az egész országban. Ma délután indul, és holnap reggel érkezik New Yorkba. A további közlekedési eszközökrõl is tudok gondoskodni. A részleteket egy órán belül közlöm.

Indy bólintott.

– Köszönöm. Lásson munkához!

– Te velem alszol – morogta Indy összeszorított fogakkal.

– Ez most parancs, vagy inkább vallomásnak tekintsem? – kérdezte Gale tréfálkozva.

– Tudod, mire gondolok – felelte Indy. – Nem akarom, hogy egyedül aludj.

– Értem én, értem jól! De a technikád, ha kíváncsi vagy rá, eléggé kõkorszaki.

– Ne keverd össze a dolgokat! Nem azt kértem, hogy velem aludj.

Gale a körmeire nézett.

– Pedig azt hittem...

– Én is azt hittem – mondta Tarkiz. – Teljesen úgy hangzott, mint valami ajánlat, és...

– Kuss! – vicsorgott Indy. Gale-re nézett. – Nem alhatsz egyedül egy vonat hálófülkéjében. Ezt vedd parancsnak, ha így jobban tetszik. Te alszol az egyik ágyon, én a másikon. Közvetlen telefonkapcsolatunk lesz az E fülkével, ami a mienkkel szomszédos, és ahol Tarkiz fog aludni. Bármikor kapcsolatba léphetünk egymással. Most már érthetõ, amit mondok?

– Csalódtam benned, professszor – mondta Gale vidáman. – De igen, értem, mire gondolsz.

– A folyosón fogjuk megvárni, míg elvégzed a dolgokat, amiket esténként szoktál csinálni – mondta Indy a nõnek. – Ha kész vagy, kinyitod az ajtót. Ha öt percen belül nem nyitod ki, rád törjük.

Gale végigmérte Indyt, és már nem nevetett.

– Te tényleg aggódsz valami miatt – mondta halkan.

Indy bólintott. Gale már megtanulta, hogyan olvashat a férfi arcából, mit jelentenek a szemöldökhúzogatásai, a homlokráncolása.

Ez jobb, mint egy hatodik érzék... Istenem, Indy tudja, hogy sebezhetõek vagyunk. Számít rá, hogy valami rossz történik velünk ma éjjel.

– Jól van – mondta. – Úgy lesz, ahogy akarod. De nem lesz szükségem rá, hogy egyedül maradjak... Ruhában alszom – tette hozzá gyorsan.

Indy mintha megkönnyebbült volna.

– Helyes. Tarkiz, felkészültél?

A kurd bólintott. Megvárta, míg Indy és Gale mögött becsukódik a fülke ajtaja, majd az ajtóra akasztott névtáblát kicserélte a sajátjával. Belépett a fülkéjébe, és kipróbálta, mûködik-e a telefon. Ezután egy vékony zsinórt kötött a kilincsre, aminek a végére aprócska csengõt erõsített A csengõ hangja alig hallható volt. de egy olyan ember, akinek talán az élete függött attól, hogy meghallja, rögtön felriadt volna rá. Tarkiz elmosolyodott.

Nem sokkal hajnali három után, amikor a vonat megállíthatatlanul tört elõre a viharos éjszakában, Tarkiz meghallotta a csengõ csilingelését. Felpattant, és az ajtó egyik oldalára állt Alighogy elhelyezkedett, az ajtó kinyílt. A folyosóról beszûrõdõ halvány fényben két alak állt. Abban a pillanatban, amikor a látogatók mögött becsukódott az ajtó, Tarkiz elõrelendítette a horgokkal teleaggatott hálóját. Kiáltások, fájdalmas sikolyok hallatszottak. Tarkiz megrántotta a hálót, a horgok a két fickó húsába mélyedtek. Tarkiz megmarkolta az ólmosbotját, és iszonyatos erõvel lecsapott. Egy pillanatra megfordult, és kinyitotta a fülke ablakát.

A hálóban vergõdõ férfiak kiáltozásától és átkozódásától alig hallotta az ajtó felõl hallatszó kopogást.

– Mindjárt! – kiáltotta. – Azonnal...!

Egy kés mélyedt a lábába. A fájdalom éles volt, ám Tarkiz nem törõdött vele. Az egyik fickó valahogy kiszabadult a hálóból, és egy kést szorongatva Tarkiz elé állt. A penge nem érhetett el a megvadult kurdig. Az ólmosbot egyetlen suhintással a falba verte a kést.

Indy kirúgta az ajtót. Kezében a Webleyjét szorongatta, de nem lõhetett. Tarkiz éppen akkor hajította ki az ablakon az egyik támadóját. A fickó kizuhant, a vonat továbbrobogott. A kurd megfordult, hogy elintézze a másik orgyilkost is, ám az elõrántott egy ívelt pengéjû tõrt.

Indy azonban már a fickó mellett állt, és a Webley agyával a csuklójára csapott. Éles csontreccsenés hallatszott; a férfi felsikoltott. Tarkiz hátrapördült, hogy elkapja a nyakát, ám a hirtelen mozdulattól megbicsaklott a sebesült lába. Négykézlábra zuhant. Indy elõrelendült, belemarkolt a gyilkos hajába, megfogta a derékszíját, és egy jókora lendülettel kivágta az ablakon.

Gale elcsúszott Indy mellett, és felkapcsolta a világítást. Azonnal meglátta Tarkiz véres lábát.

– Tépj kötést a lepedõkbõl – parancsolt Indyre, õ maga pedig az ágyhoz segítette a kurdot. – A whiskydet. Gyorsan! – mondta neki.

– Whisky? Én nem...

– Hallgass, és add ide! – csattant fel a nõ.

Tarkiz engedelmesen elõhúzta a zsebébõl a lapos üveget. Gale az ágyra tette, a mosdókagylónál bevizezett egy törülközõt, és lemosta a kurd lábáról a vért. Indy közben elhelyezett egy szorítókötést a seb fölött. Gale kinyitotta a flaskát, és whiskyt öntött a kurd lábára, hogy fertõtlenítse a sebet, majd gyorsan bekötözte.

– Csak egy nõ képes rá, hogy ilyesmire pazarolja a drága whiskyt! – mondta Tarkiz panaszosan, de a szeme hálásan csillogott.

– Szóval kicserélted a névtáblákat?

Tarkiz bólintott.

– Bejött, nem?

– Kik lehettek ezek?

– Barna bõrük volt. Az egyikük turbánt viselt. Ez azt jelenti, hogy profi bérgyilkosok voltak. Valaki nagyon nem szeret téged, Indy.

– Lehet. Tényleg nem lehetek valami népszerû. Különben jó volt ez a háló-trükk.

Tarkiznak nagy fájdalmai voltak, mégis elvigyorodott.

– A régi rómaiak találták ki. Õsi módszer. A maffia is elõszeretettel alkalmazza.

– Meg én is – tette hozzá Gale.

– Nos, az ajtód zárának lõttek – mondta Indy. – Jobb lenne, ha az éjszaka hátralevõ részében velünk maradnál.

– Semmi szükség rá. Itt fogok ülni, és figyelem az ajtót. – Tarkiz a háta mögé nyúlt, és egy rejtett tokból kecses .32-es automatát húzott elõ. – Különben Gale remek nõ. Nem pazarolta el az összes whiskymet... Idõnként az esik a legjobban, ha egyedül iszogathatok. Jó éjszakát.

– Gale, tied a felsõ ágy. A nõ felmászott, és törökülésben az ágyra telepedett. – Honnan tudhatták azok az emberek, hogy kik vagyunk, hol a fülkénk, és hogy egyáltalán itt vagyunk?

Indy elmosolyodott.

– Még nem jöttél rá, hogy van egy hatalmas lék a biztonsági rendszerünkön?

– Most már igen – mondta Gale dühösen. – Tudod, ki az áruló?

– Van elképzelésem. – Indy megvonta a vállát. – Dolgozom az ügyön.

– De miért akartak megölni téged?

– Minket – mondta Indy.

A nõ megrándította a vállát.

– Téged is megöltek volna – folytatta Indy, miközben ellenõrizte a Webleyt. – Egy csapathoz tartozunk. Ha téged nem kapnak el, késõbb azonosíthatnád õket. Szóval, te is éppen olyan célpont vagy, mint én.

– Még mindig nem mondtad meg, miért akarnak megölni téged. Minket...

– Majd holnap elmagyarázom.

– Nagyon sokat vársz a holnaptól.

Indy bólintott.

– Indy, nem mehetsz végig New Yorkon úgy, hogy ez az ágyú lóg a derekadon!

– Tudom. – Indy kivette a Webleyt az övre akasztható tokból, és bedugta egy hónalj alá szíjazhatóba. Hirtelen a tenyerébe öklözött. – Idõnként tiszta hülye vagyok! Nálam volt a fényképezõgépem, film is van benne, mégsem csináltam egyetlen képet sem. Úgy értem, Tarkiz fülkéjében.

– Ez zavar? Hogy nem fotóztál? Az neked nem elég, hogy megmentetted az életünket? Azért vagy dühös, mert nem Jutott eszedbe, hogy használd a fényképezõgépedet?

– Igen. Igen, mert erre való!

A nõ felsóhajtott.

– Jó éjszakát, Indy. Szent isten, ezt az õrültet...! – tette még hozzá suttogva.

Keresztülvágtak a Pennsylvania pályaudvaron kora reggel szokás szerint összegyûlt tömegen. Indy általában gyûlölte, ha egy embercsorda kellõs közepén kellett haladnia, ám ezúttal örült neki, hogy elvegyülhettek a tömegben.

Indy Gale mellett ment, Tarkiz néhány lépéssel lemaradva követte õket. Bicegett, és fájt a lába, mégsem maradt le a pártól. Az északi kijáraton léptek ki a pályaudvar épületébõl, ott, ahol taxik hosszú sora várakozott fuvarra. Indy rögtön meglátta, amit keresett. Az utca túlsó oldalán egy sárga taxi állt, az oldalán a 294-es számmal.

Indy Tarkiz felé bólintott.

– Az a mienk.

– Ég a foglalt lámpája – jegyezte meg Gale.

– Ez az. Ránk vár – mondta Indy éles hangon.

A sofõr hátrahajolt, és kinyitotta nekik az ajtót. Ahogy beszálltak, szemügyre vették a fickót. Nagydarab fekete férfi volt, sûrû szakállal. Fekete szemüvege eltakarta a szemeit: dallamos, brites akcentussal beszélt.

– Üdvözlöm önöket New Yorkban – mondta, és felnevetett.

Gale megbökte Indyt. és amikor összenéztek, az ajkai megformázták a Jamalka szót. A nagydarab sofõr a visszapillantó tükörbe nézett.

– Igen, miss, Jamaika – mondta, és újra felnevetett. – Ne olvasson az agyamban, Miss Parker. Remekül olvasok szájról.

– Tudja a nevem? – kérdezte Gale óvatosan.

– Hát persze! – felelte a sofõr. – Az önét meg Jones professzorét meg ezét a meglehetõsen ronda úriemberét is, akit Tarkiz Belemnek hívnak. Csúf és különös név. Az anyja nem kedvelhette túlságosan, hogy ilyet adott neki.

Tarkiz már-már elõreugrott, ám Indy leintette. Bárki volt is ez az ember, elképesztõén szemtelenül és magabiztosan viselkedett.

– Magát minden bizonnyal a copertinói ember küldte elénk – mondta Indy, amikor eszébe jutott a jelszó, amit Henshaw-tól kapott.

A sofõr kivillantotta hófehér fogait.

– Szent József küldött, hogy vigyázzak az egészségükre, és a segítségükre legyek. A nevem Jocko Kilarney. Amíg New Yorkban tartózkodnak, én leszek a vezetõjük, a barátjuk, a sofõrjük és a védelmezõjük

Indynek tetszett a fickó. Nagydarab volt és erõs, széles vállain csak úgy feszült az ing Indy száz az egyhez le merte volna fogadni, hogy Kilarney a város alvilágában is otthonosan mozog.

– Mellesleg, professzor, az embere, ez a nagy ronda pasas nagyon remek fickó – mondta a sofõr. – Ma reggel két embert találtak egy bizonyos vonatsín mellett. Véletlenül éppen azon a szakaszon, amit az önök vonata is érintett az éjszaka folyamán. Ne kérdezzen, professzor, a két pasas már halott volt, és egyiküknél sem voltak papírok. A rendõrség egyszerûen a Potters' Fieldre vitette õket.

– Az meg micsoda? – kérdezte Gale.

– Az ismeretlen személyek és a bûnözõk temetõje – mondta Indy. majd újra a sofõr felé fordult. – Valami nyom?

– Senki sem tud semmit, és önök is elfelejthetik a dolgot. Hátrafordult, es Indyre meg Tarkizra nézett. – Remek módszer. Mindig sokra tartottam a hatékonyságot. Egy horgokkal teleaggatott háló... Nagyon eredeti.

Beindította a kocsit, és egyesbe tette a sebességváltót.

Indy érezte, hogy Tarkiz megszorítja a kezét. Bólintott. A kurd még mindig dühös volt Kilarneyre, Indy pedig engedélyt adott neki, hogy visszavágjon.

– Hé, Jocko haver! – kiáltotta Tarkiz.

– Mi kell, kecskepásztor?

– Figyelj, te fekete ír, mert akkor talán tovább élsz!

– Mondtál valamit, vagy csak a voodoo dobokat hallom, lámahajcsár?

– Mindjárt hallasz mást is. Figyelj. Van veled, a kocsi elejében egy mérgeskígyó. A táskámban volt, de valahogy kiszökött. Odahaza kétlépéses kígyónak híjuk az ilyeneket. Szép név, mi? – Tarkiz elvigyorodott. – A kígyó megharapja az embert. Az ember tesz egy lépést, és rosszul van. Tesz még egy lépést, és meghal. Nincs ellenméreg. Ha most rögtön nem szállsz ki a kocsiból, biztos beléd harap, és a végén kosárban kéne hazaküldenünk a fejedet.

Jocko idegesen körülnézett, és tágra meredt szemmel a lábai elõtt tekergõzõ sárga-narancssárga kígyóra meredt. Egy szempillantásnyi idõ alatt kinyitotta a kocsi ajtaját, kipattant, és már az utcán, a taxitól jó távol állt.

– Te õrült! – kiáltotta.

Indy és Gale elõrehajolt. Készen álltak rá, hogy szükség esetén õk is kiugorjanak.

– Szent Isten, ez tényleg itt van! – mondta Gale rekedten. Hitetlenkedve Tarkizra meredt, aki elõrehajolt, és felemelte a kígyót. Szelíden megsimogatta a hátát, majd a kabátja zsebébe dugta. Gale felsikoltott, és Indyhez húzódott.

– Vidd innét! – kiáltotta.

– Ez a háziállata – felelte Indy. – Nem dobathatom ki vele.

– VIGYÉTEK INNÉT! – Gale reszketve Indy mellére hajtotta a fejét.

Indy szelíden megpaskolta a vállát.

– Nem kell félned, Gale. Ha Tarkiz zsebében van, a kígyó ártalmatlan. – A kurdra pillantott. Összekacsintottak.

Indy rögtön felfedezte azt, amit a többiek nem vettek észre. A kígyó egy gyönyörûen kidolgozott fém- vagy faszobor volt csupán. A félelmetes méregfogak és az eltátott száj nem volt valódi, a bevonata azonban eredeti kígyóbõrbõl készült. Indy azonban ismerte a kígyókat; nem is eggyel volt már dolga, és mindig õszintén bevallotta, hogy végigfut a hátán a hideg, ha találkozik velük. Ez a „kétlépéses kígyó” azonban nem volt valódi; igaz, valahogy mozgott, de Tarkiz olyan nemtörõdöm mozdulattal vágta zsebre, hogy csakis valami modell lehetett.

Jocko dühösen és megszégyenülten visszamászott a kocsiba, és Tarkizra mutatott.

– Ezt a menetet még lejátsszuk, trágyadomb!

– Nem félek egy olyan embertõl, aki egy ilyen kis kukactól úgy megrémül, mint valami gyereklány.

Indy elõrehajolt, és megveregette Jocko vállát.

– Menjünk egyenesen a múzeumhoz. És semmi kerülõ vagy várakozás. Értve?

Jocko hátranézett, és úgy mutatott Indyre, mintha egy lövésre kész pisztolyt tartana a kezében.

– Vettem, fõnök!

Az Amerikai Természettudományi Múzeum jó néhány háztömbnyi helyet elfoglalt a Central Park Westtõl a manhattani 79. utcáig. Gale és Indy már sok múzeumot meglátogatott, ám ehhez hasonlóan nagyot és lenyûgözõt még sohasem láttak. Mintha végtelen lett volna: több száz kiállítóterem, hatalmas csarnokok – némelyik harminc lábnál is magasabb volt. Már egyedül a világ faunáját bemutató kiállítás is rengeteg helyet foglalt el, hisz többek között olyan óriási állatok kitömött másának vagy életnagyságú modelljének is otthont adott, mint például a kék bálna. Az egyik helyiséget az a lény foglalta el, amely a legnagyobb volt mind közül, melyek valaha a földön éltek. A múzeumban az életnek szó szerint több tízezer formáját meg lehetett találni.

Gale Indy és Tarkiz társaságában végigment a hosszú folyosókon. Átvágták a múzeum egy szektorán, és lementek az egyik földalatti kiállítóterembe. Gale azonnal körbenézett.

– Ez hihetetlen! – mondta õszinte ámulattal. – Egy teljes hónapot el tudnék tölteni az egyiptomi archívumban!

– A múzeum a világ valamennyi hasonló intézményével kapcsolatban áll – magyarázta Indy. – Idõnként cserélnek egymással, idõnként kereskednek is. Az is sokat segít, hogy ezt a múzeumot néhány nagyon tehetõs és befolyásos ember finanszírozza. Ebben az országban, csakúgy, mint a világon mindenhol, rengeteg olyan múzeum van, amelyikre igencsak ráférne egy kis segítség, ám ez erre nem vonatkozik. – Indy úgy tárta szét a karjait, mintha magához akarná ölelni a bámulatos építményt. – Ez a múzeum példázza talán a legjobban, hogy az ember mindig megpróbálta megérteni a világát.

Az elõttük lépkedõ Jocko Kilarney megfordult, és Indyre nézett.

– Ezt én magam sem mondhattam volna szebben, professzor. Ugye tulajdonképpen maga is az Alapítványnak dolgozik?

– Azt hiszem, maga pontosan tudja, mikor milyen kapcsolatom volt az Alapítvánnyal – mondta Indy szárazon.

Jocko megvonta a vállát.

– Ezt amolyan bókfélének szántam. Õszintén.

– Maga egy sokarcú ember, Jocko – mondta Gale.

Jocko egy mosollyal és egy meghajlással felelt.

– Ennek a folyosónak a végén lesz egy lift – mondta.

Megálltak a lift elõtt. Az ajtóra vörös betûkkel a következõ feliratot festették:

TEHERLIFT – SZEMÉLYSZÁLLÍTÁS TILOS!

– Azt hiszem, ezt nem szabadna használnunk – jegyezte meg Indy.

– Tekintsen úgy magukra, mint egy különösen értékes szállítmányra – mondta Jocko könnyedén.

Az ajtó kinyílt, és pár másodperccel késõbb már útban voltak a mínusz harmadik szint felé.

Amikor kiszálltak a liftbõl, egy meglepõen tágas, boltíves teremben álltak. Gale meghökkenve körülnézett.

Mintha egy északi erdõben lettek volna: fák hajoltak a fejük fölé; lejtõs ösvény mellett sziklak álltak, sõt, valahol még egy láthatatlan patak is csörgedezett. Gale döbbenten megállt. Három faág szétvált, egy hatalmas barna medve lépett ki mögülük. A bestia két lábra állt, és felüvöltött. Tarkiz félretolta a nõt, a medve elé ugrott, és elõrántotta a pisztolyát. A bokrok közül egy másik medve is kiemelkedett; ez most négy lábon állt, de hirtelen felemelkedett. Ez volt a kodiak, a világon valaha élt legnagyobb medve.

– Tedd el a fegyvert – mondta Indy a Kurdnak.

– De...

– Ez egy diorama.

– Ez egy francos medve! – kiáltotta Tarkiz.

– Igen, de ez a medve éppúgy nem él, ahogy a többi dolog sem, amit itt látsz – mondta Jocko.

– A döglött medvék nem járkálnak és nem bömbölnek – vitatkozott Tarkiz.

– Gép van bennük – mondta Indy, és megfogta a kurd fegyvert szorongató kezét. – Azt hiszem, itt szerelik össze a diorámákat. mielõtt felvinnék õket a kiállítótermekbe.

– Úgy érted... – Tarkiz Indyre bámult. – Úgy érted, hogy ezek csak ilyen... nagy játékok?

– Hát persze! – mondta Jocko. – Elektromos árammal mûködnek. – Felnevetett. – Úgy, mint egy gépzongora.

Indy fáradt volt, és már szeretett volna túl lenni a megbeszélésen, ami miatt New Yorkba kellett utazniuk.

– Jocko, menjünk tovább.

– Igen, uram. – Jocko végigvezette õket egy másik folyosón. Beléptek egy dupla szárnyú ajtón. A helyiségben néhány ember tartózkodott; Indyéket várták.

Filipo Castilano felállt az asztal mögül, és eléjük lépett. Gale arra következtetett, hogy Indy jól ismeri ezt az embert. Körülnézett, és szemügyre vette az asztal mellett ülõk arcát. Egyikük Yoshira Matsuda volt, akit az ohiói megbeszélésen látott elõször, de itt volt Rashid Quahirah is, akivel már jóval korábban, Egyiptomban összeismerkedett.

Gale Indyre pillantott, aki az asztal távolabbi végében ülõ nõt nézte. Gale észrevette, hogy Indy megállás nélkül kattogtatja a nyakába akasztott holmik közé rejtett fényképezõgépet.

Indy félrehúzódott, hogy Gale mellé léphessen. A nõ látta, hogy Indy egy gyors mozdulattal visszateszi a Leicára a bõrtokot.

Indy az asztal mellett ülõ nõre nézett, akit Castilano gyorsan bemutatott.

– Nagy örömömre szolgál – mondta Indynek hogy összeismertethetem önöket Madame Marcia Mason-nel.

Indy elmormogott valami üdvözlésfélét.

– Örvendek, madame.

A nõ végigmérte Indyt, és bólintott. Furcsa erõ áradt belõle. Indy sejtette, hogy nem a valódi nevet használja. A nõ komor, mégis csinos arcába és fekete hajára nézett. A madame elegáns ruhát viselt, a testtartásából pedig arra lehetett következtetni, hogy aktívan sportol. Intelligens, kemény, és hozzászokott a parancsoláshoz.

Castilano közölte, hogy a nõ Dániából érkezett. Az lehetetlen, gondolta Indy. Inkább románnak vagy orosznak nézem. Álnevet használ, pedig Igazán bizalmas ügyrõl lesz szó... Jobb lesz, ha szemmel tartom.

Indy leült, Gale és Tarkiz pedig az övé mögötti székeket foglaltak el.

– Gondolom, az lesz a legjobb, ha azonnal a tárgyra térünk – mondta Castilano.

Halk, beleegyezõ mormogást kapott válaszul. Castilano Indyre nézett.

– Már értesültünk a tegnap esti kalandjukról – mondta.

Errefelé túl gyorsan terjednek a hírek, gondolta Indy, de az arca közömbös és merev maradt. Elhatározta, a lehetõ legegyszerûbben és leggyorsabban fog végezni. Felesleges lenne túlbonyolítani a dolgokat. Megvonta a vállát.

– Nem elõször fordult elõ ilyesmi.

Aha! Ez talált! Marcia Mason elõrehajolt; a mozdulat könnyed volt, mégis sikerült magára vonnia a többiek figyelmét.

– Talán elmondhatná, Jones professzor, miért történnek önökkel ilyen dolgok. En a magam részérõl ugyanis kevéssé értem.

– Szálka vagyok bizonyos emberek szemében. Azokéban, akiket megpróbálunk azonosítani és fellelni, Miss Mason. Úgy gondolják, ha félreállítanak, zavartalanul folytathatják kisded játékaikat.

– Az ön személye lenne ilyen fontos nekik? – firtatta a nõ. Nem is kérdés, inkább kijelentés volt.

Filipo Castilano a múzeum fõ támogatójára és vezetõjére, Merlyn Franoltra nézett. Castilano gyorsan beszélt, mintha el akarná terelni a többiek figyelmét Miss Mason és Indy párbeszédérõl.

– Mr. Franck, mi a véleménye az ügyrõl? Van valamilyen új információja arról, hogy mivel állunk szemben?

Merlyn Franck nem mosolyodott el – Indy ebbõl arra következtetett, hogy legalább részben osztja Marcia Mason véleményét.

– Bevallom – mondta lassan –, van néhány ember, akik szerint Jones professzor egy kissé eltúlozza a saját jelentõségét. Talán azért, hogy még fontosabbnak tüntesse fel... Hmmm... A nyomozó munkát, amiben részt vesz.

– Doktor Franck, beszéljen nyíltan. Ha kritizálni kívánja. amit teszek, vagy a módszereimmel nem elégedett, mondja ki egyenesen!

Franck bólintott és felsóhajtott. Már korábban is dolgozott Indyvel, és szerette volna megõrizni a kialakított jó viszonyt, ám most mégis úgy érezte, nincs mást választása, bírálnia kell.

– Bizonyos források szerint, Jones professzor, az ön személyét ért állítólagos támadások sohasem történtek meg. Vannak, akik szerint ezeket a történeteket ön találta ki. Hogy miért? Bevallom, erre én magam sem találtam magyarázatot.

Indy érezte, kényelmetlen helyzetbe került. Lehet, hogy Franck nem osztotta a „bizonyos források” véleményét, mindenestre kimondta a dolgot, és pillanatnyilag ez is éppen elég volt.

– Uram, én igazán nem vagyok felelõs azért, amit másoktól hall. Nem érdekel, hogy kik beszélnek így rólam, biztosan, nem azok, akik például a vonaton megtámadtak minket. A régi közmondás újra beigazolódott: a halottak nem beszélnek.

Franck újra felsóhajtott.

– Jones professzor, vannak bizonyos személyek a csoportunkban, akik nehezen hiszik el, hogy létezik az a bizonyos gonosz birodalom, amirõl már annyit hallottunk. A konzorcium, amely támogatja az ön... hmmm... erõfeszítéseit, most erõsen kételkedik benne, hogy létrejöhetett egy ilyen szervezet.

– Ez legalább nyílt beszéd – mondta Indy. – És ha ezt nem hiszik, akkor mit hisznek?

– Szerintük a gonosz birodalom nem létezik, de egyikünk sem rendelkezik pontos információkkal arról, valójában mi történik itt.

– Pontos információkkal? Tényekre gondol? – Indynek nagy erõfeszítésébe került, hogy visszafogja a dühét. – Ami Dél-Afrikában történt... A vonatrablás, a mészárlás... Ez például tény. A repülõ hajó, a Kali császárnõ esete... Ezek is tények.

Castilano egy intéssel magára vonta a figyelmet.

– És ez még nem minden, doktor Franck. Az információk feldolgozása folyamatban van, de azt mar most közölhetem, hogy két újabb hajót is megtámadtak és elsüllyesztettek. A Szovjetunióban támadást intéztek egy gyûjtemény ellen. Felbecsülhetetlen értékû koronaékszereket raboltak el. De a legfurcsább mégis az, hogy a csoportunkkal kapcsolatba lépett egy bizonyos szervezet, amely egyelõre nem kívánta azonosítani magát. Azt a bizonyos rejtélyes tárgyat kívánják eladni nekünk, amelyet a repülõ hajók egyik támadása során raboltak el.

– Feltehetek egy kérdést? – vágott közbe Indy.

– Természetesen.

– Ez a névtelen szervezet honnan tudta, hogy mi egy csoport vagyunk? – Indy elmosolyodott. – Feltételezem, nagyon magas árat kérnek azért a tárgyért, és gondolom, azt kívánják elhitetni a csoporttal, hogy a kocka nem evilági eredetû.

Franck úgy döntött, nem hivataloskodik tovább.

– Indy, ha ez a tárgy valóban az. aminek mondják, akkor minden árat megér!

– Tud valaki pontos számot? – kérdezte Indy.

– Egymilliárd dollár – mondta Franck keserûen.

– Ön kifizetne érte ennyit? – kérdezte Indy.

Franck nem habozott.

– Az utolsó centig.

Gale Parker most már teljesen összezavarodott. Azt õ is tudta, hogy a Milledgeville-i vonatrablás során megszerzett hamisítványt Indy készítette, ám a férfi most mégis úgy viselkedett, mintha az a tárgy valódi lenne! Hallgass és figyelj! ripakodott magára. Indy tudja, mit csinál.

– Vajon mit kezdhet az a szervezet ennyi pénzzel? – kérdezte Indy.

Matsuda jelezte, erre õ kíván válaszolni.

– Ebbõl már fegyvereket is lehet venni. Tankokat, bombázókat, tengeralattjárókat és így tovább. De a fegyverek sohasem elegendõek. Ha az embernek elég pénze van, mások hûségét is megvásárolhatja. Létrehozhat egy államon belüli államot. Nyomást gyakorolhat a sajtóra, nagy propagandát fejthet ki, és beszállhat az ipar irányításába. Szabályozhatja egy ország élelmiszer-ellátását, így az országot is. Véleményem szerint ez a szervezet arra törekszik, hogy irányítása alá vonja a nemzetközi kereskedelmet, és hogy katonai hatalommá váljon.

– A régi, begyakorlott zsarnokmódszer – mondta Indy.

– Talán nem is olyan begyakorlott – felelte Matsuda.

– Tévedek, ha azt gondolom, nem szükséges, hogy a mögöttünk álló konzorcium valamennyi tagja azonos véleményen legyen? – kérdezte Indy.

– Erre számítottunk – mondta Castilano. – Sokszor éppen emiatt kell árnyékok ellen hadakoznunk.

– Komolyan gondolja, hogy kifizet egymilliárd dollárt egy állítólagos földönkívüli tárgyért?

– Ez a szándékom – mondta Franck.

Indy szája fültõl fülig érõ mosolyra húzódott.

– Akkor hadd spóroljak meg magának egymilliárdot! – A dzsekije zsebébe nyúlt. – Vagyis inkább kétmilliárdot. – Az asztalra dobott egy piramis alakú tárgyat, majd elõvett egy kockát is, amely tökéletes mása volt a világméretû felbolydulást okozónak.

Az asztal körül ülõk elnémultak, és mozdulatlanná dermedtek, majd félve, tisztelettel megérintették a két tárgyat. Elsõként Merlyn Franck tért magához.

– Hogyan... Hogy kerültek ezek magához? Bocsásson meg, Indy, de meglehetõsen hanyagul bánik ezekkel a kincsekkel. Ezek miatt már emberek tucatjai haltak meg!

– Ezek a tárgyak nem az ûrbõl származnak – mondta Indy halkan. – Legalábbis ez a kettõ nem.

– Akkor a mi világunk valamelyik õsi civilizációjának hagyatékai? – kérdezte Castilano.

– Nem.

– De... De hogy jutott hozzájuk? – tört ki a kérdés Marcia Masonból.

Indy a nõre pillantott, majd a többieket is végigmérte. Érezte, a helyiségben tartózkodók közül valaki áruló. Treadwell már rég figyelmeztette erre, de eddig senki sem tudta volna teljes bizonysággal megjelölni, kit vádol árulással. A nõ döbbenete õszintének tûnt, tehát õ nem hûséges a csapathoz. Vagy mégsem? Lehet, hogy tényleg csak azért lepõdött meg, mert nem érti, hogy kerültek hozzám ezek a tárgyak? Hát, azt hiszem, ez a nyom mégsem használható...

Castilano felállt.

– Indy, mondja meg õszintén! Hogy kerültek ezek magához?

– Semmi olyat nem fogok elmondani önöknek, amit ellenfelünk már ne tudna – mondta Indy gyorsan. – Kérem, errõl ne feledkezzenek meg. Tehát... Van egy szerzõdésem a De Beers gyémántbányákkal. Nekik az a szokásuk, hogy a gyémántszállítmányokban mindig elhelyeznek egy tárgyat, amit könnyebb beazonosítani, mint a nyers drágaköveket. Különbözõ alakú és méretû tárgyakat szoktak használni. Ebben az esetben egy kockát tettünk a gyémántok közé. A kocka oldalaiba vésett ékírásos jelek még hihetõbbé tettek, hogy eredeti. Éppen ez volt a célunk. Szerettük volna, ha az emberek ezt hiszik. Ám a kockát, ahogy ezt a piramist is, Angliában készítették. Nem tudom, milyen ötvözetet használtak, az ilyesmihez nem értek. A lényeg azonban az, hogy mostanában gyártották mindkettõt. Az én feladatom csupán az volt, hogy beléjük véssem a jeleket. Tudtuk, akinek a birtokába kerül, az elhiszi, hogy ritka, értékes kincsre bukkant, és éppen ezért valamilyen módon megpróbálja majd eladni... A kocka és a piramis nem volt más, mint egy-egy szimpla csali.

– Azt akarja elhitetni velünk – kérdezte Marcia Mason lassan –, hogy az a bizonyos szervezet, bárkik legyenek is a tagjai, egy hamis tárgyat kínál nekünk eladásra? Egy olyan tárgyat, amit a mi csoportunk készíttetett?

– Igen, asszonyom.

– De hogyan... Miért hitette el velünk is, hogy ezek a tárgyak olyan felbecsülhetetlen értéket képviselnek?

– Én sohasem mondtam, hogy ezeknek bármilyen tudományos vagy egyéb értéke lenne – felelte Indy. – Viszont rajtam kívül mindenki mást ezt állította, beleértve azokat az embereket is, akik elkövették azokat a bûncselekményeket, amelyekre megpróbálunk fényt deríteni. Az e tárgyakról szóló történetek olyan hihetõek voltak, hogy azok, akik elrabolták a De Beers szállítmányát, elhitték: éppen ezek a zsákmány legértékesebb darabjai. És nem csupán õk, de mindenki más is elhitte a dolgot.

– De miért akarták megölni magát? – kérdezte Franck.

Castilano felnevetett.

– Jones professzor tanárnak jobb, mint titkosügynöknek. Majdnem sikerült végrehajtania a saját kivégzését. A szervezet, amellyel szembekerültünk, miután rájött, hogy ezek a tárgyak hamisak, úgy döntött, megszabadul Jonestól és a társaitól, mielõtt még alkalmuk lenne elmondani nekünk az igazat. Azt, hogy a tárgyak abszolúte értéktelenek.

– És majdnem sikerrel jártak – szólalt meg Gale Parker.

– Volt rá még egy okuk – mondta Indy. Minden szempár felé fordult. – Az ellenségünk a sorainkba telepített valakit.

– Mit csinált?

– Áruló van köztünk – mondta Indy nyugodtan. – Hogy pénzért teszi-e vagy elvbõl, az most mindegy. A lényeg az, hogy a csoportunkban valaki, aki talán most is itt van, vagy esetleg éppen nem veszt részt ezen a megbeszélésen, az ellenfelünknek dolgozik.

– Ez komoly vád – mondta Franck zavartan.

– Igen, uram – bólintott Indy. – De attól még igaz.

Kitört a hangzavar, és hosszú percekig eltartott. Indy remélte, hogy az áruló esetleg leleplezi magát. Ha olyan tapasztalattal és tudással rendelkezett volna, mint például Treadwell, helyesebben megválasztott szavakkal talán rögtön ki tudta volna ugratni a nyulat a bokorból. Megvárta, míg a csoport tagjai elhallgattak

– a jelek szerint további információkat vártak tõle. Indy elhatározta, hogy teljesíti a kívánságukat, de a tájékoztatót arra akarta felhasználni, hogy az árulón keresztül üzenjen az ellenséges szervezetnek.

– Van még egy dolog, amit tisztáznunk kell – kezdte. Az asztalnál ülõk meglepõdtek; Indy tudta, minden idegszálukkal õt figyelik. – Azok a repülõ gépezetek. – mondta látszólagos bizonytalansággal. – Még egy szót sem ejtettünk arról, amire még a világ legjobb aeronautikai szakemberei sem találtak magyarázatot. A korongok, a csészealjak, vagy bárhogy nevezzük is õket, lehetetlennek tûnõ sebességgel repülnek. Az anyahajónak nevezett szerkezet mûködését talán könnyebb megérteni, hiszen olyan, akár egy óriási zeppelin...

– De azt nem tudjuk, mi hajtja, igaz? – szólt közbe Dr. Franck.

– Nem, uram. Ezt valóban nem tudjuk – bólintott Indy. – Nem vagyok pilóta, sem mérnök, de sok szakértõ véleményét meghallgattam már a témával kapcsolatban. Valamennyien beszéltek korongokról és félholdakról, amelyek állítólag az ûrbõl érkeztek, de... De mindegyikük képtelenségnek tartotta a feltételezést.

– Tehát – mondta Castilano –, az ön által meghallgatott szakértõk szerint azok a gépezetek innen, a mi Földünkrõl szármáznák?

– Pontosan – mondta Indy.

– Elnézést – szólalt meg Matsuda. – Én nem állítom, hogy egy másik világból érkeztek, Jones professzor, de ezen a világon semmit sem ismerünk, ami szárnyak nélkül is tudna repülni, méghozzá ötezer mérföldes óránkénti sebességgel. Semmit sem ismerünk, ami képes lebegni vagy levitálni. Amit ezek a gépezetek végrehajtanak, jelenlegi tudásunk szerint egyszerûen lehetetlen.

– Nem kívánok vitatkozni önnel, uram – mondta Indy. – Én csak azt mondom, amit a szakértõktõl hallottam.

– Akkor a maga szakértõinek, Indy, pontosabb információkra lenne szükségük – jelentette ki Castilano. – A mi repülõgépeink bénák és tehetetlenek ezekhez a korongokhoz képest. Nem elég, ha kijelentjük róluk, hogy a Földrõl származnak, az állítást meg is kell indokolni.

– Egyetértek. De én csupán azt próbálom elmagyarázni, hogy a szakértõk meg vannak gyõzõdve afelõl, földi gépekkel állunk szemben. Még akkor is, ha nem tudjuk, hogyan és hol gyártották õket és azt sem, miféle energia felhasználásával mozognak. Nem akarok belemerülni a technikai részletekbe, de a szakértõk úgy gondolják, már Õk maguk is egészen közel járnak a probléma megoldásához.

Ennek hatnia kell, gondolta Indy. Bárki legyen is az áruló, igyekezni fog, hogy megvigye a hírt fõnökeinek, hogy a tervük kezd széthullani... Henshaw vagy Treadwell biztos jobban csinálná, mint én, dc talán így is bejön a dolog.

Indy felállt.

– Rengeteg tennivalóm van. sok dolgot kell még megtudnom, és versenyben állok az idõvel. Most már segítséget is fogok kapni. Talán máris közelebb vagyunk a válaszokhoz, mint gondolnánk.

Gale és Tarkiz ls felállt. Nem szóltak egy szót sem. de az arcuk és a testtartásuk elárulta, tökéletesen egyetértenek Indyvel. Kényelmetlen csend következett, majd az asztal mellett ülõk is felálltak. Indy a szeme sarkából megpillantott egy barnabõrû, turbános, munkásruhába öltözött férfit, aki sietve kilépett a terem túlsó végében álló ajtón. Indy éppen csak egy másodpercre látta a fickót. Talán nem volt Jelentõsége a dolognak, de... Ki hagyná el ilyen sietve a termet? Persze, ha egyáltalán részt vehetett a megbeszélésen, a többiek valószínûleg úgy vélték, hû a csoporthoz.

– Nagyon aggaszt mindaz, amit elmondott, Indy – törte meg Franck a jeges csendet.

– Természetesen továbbra is számíthat a legteljesebb támogatásunkra – biztosította Matsuda.

– És a miénkre is – mondta Castilano.

– Bevallom, Izgalommal várom a híreket – mosolygott Quahirah.

Csak Marcia Mason hallgatott. Indy úgy tett, mintha ezt nem Venné csare. Érezte, újra össze fog futni vele, méghozzá hamarosan.

Indy egyetlen szó vagy búcsúpillantás nélkül hagyta el a termet, Gale, Jocko és Tarkiz követte.

Miközben a liftre vártak, Gale Jockóra nézett.

– Átmehetnénk újra azon a diorámán?” Szeretném megnézni. Adott néhány új ötletet ahhoz, hogyan lehetne berendezni egy kiállítást.

Indy bólintott. Még mindig a munkásruhás férfi járt az eszében meg az, hogy milyen furcsa módon hagyta el a termet.

Visszamentek a diorámához, az északi erdõnek berendezett hatalmas terembe. Indyt lenyûgözte a látvány. Még a fák illatát is megõrizték valahogy, hogy meg élethûbb legyen az egész. Indy felnézett. A fák valódiak voltak – a gyökereik a bokrok alatt elrejtett tartályokba nyúltak.

Indy már alig várta, hogy folytathassa a nyomozást. Gale felé fordult.

– Eleget láttál már?

– Igen. – A nõ elégedetlen csillogó szemei hirtelen elkerekedtek. – Indy! A medve.... VIGYÁZZ!

Indy morgást hallott a háta mögül. Veszélyt érzett, bár tudta, a medvék csupán elektromechanikus gépezetek.

A következõ pillanatban egy hatalmas ütést kapott. Úgy érezte, mintha egy megvadult rinocérosz öklelte volna fel. A teste a levegõbe emelkedett. Egy másodpercre meglátta Tarkizt – a kurd vetõdött neki, hogy félretaszítsa onnan, ahol állt. Indy a padlóra zuhant, és a fejét rázva próbált rájönni, mi történik körülötte.

Azután megpillantotta a hatalmas kodiak medvét. A bestia elõre-hátra dülöngélt, és közben iszonyatos karmokkal ellátott mancsával hadonászott. Az „állat” – legalább kilenc láb magas volt, a súlya több száz font lehetett – Tarkiz felé csapott, és szinte dühödt mozdulattal felhasította az arcát.

A karmok a csontig felvágták a kurd halántékát. Bugyborékoló hörgés szakadt ki Tarkiz torkából, ahogy az óriási medve elé, a padlóra zuhant. Egy pillanat alatt meghalt.

Indy már felugrott. Ott...! Valami fehér villanás... A turbános munkás fehér köpenye! Ott a fickó, aki beindította a gépállatot, aki Indyre szabadította a medvét! Ott van, és szökni próbál!

Jocko teljes erejébõl rohanni kezdett, hogy elkapja a támadót, mielõtt az eltûnhetett volna a múzeum labirintusszerû pincerendszerében. Indy a Webley után kapott, ám mielõtt elõránthatta volna, mielõtt Jocko elérte volna a turbánost, Gale elõrelépett, és mereven maga elé tartotta a karját. Indy furcsa puffanást hallott, majd valami éles sziszegést. Valami becsapódott a terem túlsó végében mozgó fehér turbán alá.

Egy másodperccel késõbb elfojtott kiáltás hallatszott, majd újabb puffanás. Egy test zuhant a padlóra. Indy a nõre nézett. Gale furcsán mosolygott, szeme csillogott a váratlan gyõzelemtõl.

– Elkaptam – mondta alig hallhatóan.

– De mivel? – kérdezte Indy.

Gale felhúzta a dzsekije ujját. Indy a nõ alsókarjára erõsített hengeres nyílpuskára nézett.

– Emlékszel, amikor egyszer eltûntem a repülõtér mûhelyében? – kérdezte Gale.

Indy bólintott.

– Tûpuska – magyarázta a nõ. – Gyors, akár az íj. – Komoran elmosolyodott – Igen, a nyilak egészen kicsik, de mérgezettek. A szer, amit használtam, körülbelül hatszor erõsebb mint a kurare. A pasas most béna, és már nem fog sokáig élni.

Indy a dioráma túlsó oldalára futott. A fehér köpenyes, turbános férfi a padlón hevert, Jocko pedig már mellette állt.

– Ne ölje meg! – kiáltotta a Indy. – Felelnie kell pár kérdésre.

– Késõ, fõnök. Nem tudom, mi találta el, de a tüdeje és a hangszálai teljesen megbénultak. Már nem bírja soká...

Nem kellett folytatnia. A turbános szemei kidülledtek, a teste rángott, kínlódva rugdosta a padlót. A feje hátrarándult. Indy éles reccsenést hallott – a turbános csigolyái nem bírták a görcsölõ izmok feszítését.

– Menjünk innen – parancsolt Indy Jockóra.

– Van itt két halott – mondta Jocko.

– Castilano majd gondjukat viseli. Nagyon ért a holttestek eltüntetéséhez.

Gale követte õket. Indy megfogta a karját, úgy húzta maga után.

– Menjen elõre, Jocko. Szálljon be a taxijába – mondta Indy. – Amikor elindulunk, gyõzõdjön meg róla, hogy nem követnek minket, aztán vigyen bennünket a Long Islandre.

Felrohantak a lépcsõn. Jocko a parkolóba ment, felnyitotta a taxi motorháztetõjét, ellenõrizte, nincs-e benne egy rejtett bomba, majd beszállt, és intett Indynek meg a nõnek, hogy jöhetnek.

Pár perccel késõbb már a Central Parkon átvezetõ úton haladtak.

– A Fifty-Ninth Streetnél levõ hídon megyünk át – mondta Jocko. – Arrafelé ismerem a mellékutcákat. Ha valaki követ, ezen az útvonalon úgyis észreveszem. A szigeten hova megyünk?

– A Roosevelt Fieldre. A repülõgépünk már ott van – mondta Indy.

Gale ránézett.

– Tartogatsz még valami meglepetést?

Indy bólintott

– Majd meglátod.

Indy a Ford pilótafülkéjének jobb oldali ülésében ült, Cromwell pedig mellette, a kormány elõtt Foulois a két ülés között állt. Indy elhatározta, ha a körülmények nem követelik meg, hogy mindkét pilóta a helyén legyen, kihasználja az alkalmat, és megpróbálja a lehetõ legjobban megismerni a hárommotoros vezérlõrendszerét. Amit eddig sikerült megtanulnia, attól még nem vált pilótává, de azért ez is több volt a semminél. Mindenképpen szeretett volna egyedül repülni, és a tanonckodás legalább elterelte a gondolatait barátja, Tarkiz haláláról. Tudta, még hosszú évekig élénken fog emlékezni a történtekre, de hogy könnyebb legyen elviselni a dolgot, megpróbált mással foglalkozni

A motor hangjaival ismerkedett, megtanulta, hogyan dübörög a gép, ha hegyes vidék fölött repül. Megismerte a szelek hatásait, különösen az oldalszelekét, amelyek kibillenthették az egyensúlyából, és letéríthették az egyenes pályáról a felemelkedni vagy leszállni készülõ gépeket. Meg kellett tanulnia a vezérlõkarok használatát és azt, hogyan kell beállítani a gép farok- és szárnylapátjait felszálláskor, repülés közben és landolás elõtt. Fontos és kevésbé fontos dolgokat is megismert, olyanokat, amelyeket mindig végre kellett hajtani és olyanokat is, amelyek elvégzésére csak bizonyos esetekben volt szükség. A legfontosabb leckét már a legelsõ alkalommal megtanulta: a tökéletes repüléshez nem elég karokat húzkodni, tárcsákat eltekerni, kapcsolókat kattintgatni és kormányozni.

Amit a két pilóta és még Gale is olyan könnyeden elvégzett, csak könnyûnek látszott, valójában az iszonyatosan nehéz volt.

– Majd azt is meg fogod tanulni – mondta Cromwell, hogy a legsimább repülés sem egyéb a hibák folyamatos korrigálásánál. És ezeket a hibákat a pilótának nemcsak felismerni kell, de meg is kell õket éreznie, mielõtt még bekövetkeznének. Bármilyen fajankó képes lenne elkormányozni egy gépet a levegõben, de az messze van az igazi repüléstõl. A pilótafülkében mindenhez úgy kell hozzáérned, mint egy gyönyörû nõhöz, akit...

– A repülõgéprõl beszélj! – förmedt rá Indy.

– Hé, de dühös lettél! – Cromwell elvigyorodott. – Jól van, zöldfülû, akkor figyelj. Soha, egyetlenegyszer se próbáld megbolondítani a gépedet. Ezt komolyan mondom, Indy. A földön bárkit átverhetsz. Bármilyen történetet beadhatsz a cimboráidnak. Ám ha a gépednek hazudsz, akkor õ megöl téged. Egyetlen szempillantás alatt. Tanuld meg szeretni a repülõgépedet. Valahogy úgy, mintha az életed párja lenne. Olyan szoros kapcsolatnak kell kialakulnia köztetek, ami két ember között is ritka. Az életed függhet ettõl.

Foulois-ra nézett.

– Frenchy, bekötötték magukat, ott hátul?

Foulois hátrapillantott Gale-re és a csapat legújabb tagjára, Jockóra.

– Nem hiszem, hogy fekete barátunk különösebben szeretne repülni mondta mosolyogva.

– Majd hozzászokik. Jól van, Indy. Most felszállunk. Menet közben mindig elmondom, hogy éppen mi történik, hogy mit csinálok Tudni fogod mi a helyzet, és elkezdheted megtanulni a megérzés titkos módszereit. Velem együtt fogod vezetni a gépet. Szelíden csináld! És ha azt hallod tõlem vagy Frenchytõl, hogy „Átveszem”, akkor vedd le a francos kezeidet a kormányról mégpedig azonnal! Megértetted?

– Pofa be! Repüljünk! – morogta Indy.

– Ó, a zöldfülûek lelkesedése! – nevetett Cromwell. – Jól van, tessék. Kormány teljesen hátra. Ez az. Fékpedálok tövig, hogy a pályán maradjunk. Figyeld a mutatókat. Mindegyiket! A szelepek most kinyíltak. Mindenre figyelj. Figyeld a hõmérõket, a nyomásmérõket, és kétszer is ellenõrizd, milyen szél van odakint, mert egy pillanat alatt megváltozhat az iránya. A motorokra is figyelj, érezd, hogyan rázkódik a gép. Repülni akar! Olvasd le az RPM-et, az olaj hõmérsékletet, a hengerfej hõmérsékletét, a nyomást. Figyeld az üzemanyag adagolását, a mennyiségét, ellenõrizd a propellereket, a légi közlekedést, nehogy túl közel kerülj ahhoz a géphez; nézz ki, de gyorsan ám! Jól van, megnéznéd már a kiegyenlítõlapot, te fajankó? Hagyd, én már megnéztem. Most még egy pillantás a panelre. Milyen erõs a szél? Figyeld, nehogy állatok vagy emberek kerüljenek az utadba, nehogy legyen valaki a felszállópályán! Minden rendben? Kapcsold be az övedet, a fékek ki, gyorsítás, húzd vissza egy kicsit a kormányt, ez az, nyomást a jobb oldali karral! NE MARKOLD, MINT EGY KAPANYELET! SZELÍDEN, DE HATÁROZOTTAN! Érezd, ahogy a farok felemelkedik. Érezd a vibrálást, a remegést. TARTSD EGYNESEN A GÉPET, TE MARHA! Ez az. TARTSD A KEZED A KORMÁNYON, AKKOR NEM FORDUL EL! Növelem a sebességet, figyeld, balra sodródsz, a francba, Indy! Figyeld a sebességet, miért nem REPÜLSZ MÁR? Indy, gondoltál már arra, hogy elmenj bohócnak?

Indy homlokán és felsõ ajkán verítékcseppek gyöngyöztek. Cromwell megállás nélkül beszélt és üvöltözött, a felszállópályától egészen a háromezres magasságig, ahol végre abbahagyták az emelkedést. A zaj és a géptest vibrálása csökkent valamelyest.

– Mi voltál te az elõzõ életedben, Will? Rabszolgahajcsár a rómaiaknál?

Cromwell ügyet sem vetett a megjegyésre.

– Felszálltunk a Roosevelt Fieldrõl, és most egyenesen a Montauk Pointtól keletre levõ Block Islandre megyünk. így van?

Indy bólintott.

– Nos, professzor, ez nem olyan kitalálós játék, mint a te munkád. Figyelted a hõmérõket, a nedvességet, a légsûrûséget, a magasságot? Mi az ETD, az ETE, az ETA? Mi a fedélzeti üzemanyagidõ? Ilyen beállítások mellett hány gallonnal fogyasztunk óránként? Legutoljára mikor néztél a kijelzõkre? Istenemre, te még akkor is elfelejtenéd a neved, ha a homlokodra tetoválnám! Akarsz találkozni George-dzsal?

– George? – Indy meglepõdött. – Ki az ördög az a George?

– George, barátom, a világ csodái közé tartozik. Egyenesen a Sperry Gyroscope laboratóriumából érkezett... Egy gép, amit a direkcionális giroszkópunkhoz meg a mesterséges horizontunkhoz kötöttek. George automata pilóta, de neked tisztelettel kell kiejtened a nevét. Amikor bekapcsolom, átveszi a kormányt. A mûszerekbõl szerzi az információkat. Továbbviszi a gépet a megkezdett úton. Tessék, nézd csak! És ereszd el a kormányt!

Cromwell megnyomott néhány gombot, majd hátradõlt az ülésében. Élõ ember hozzá sem ért a vezérlõmûhöz. George, a mûszerekhez láncolt rabszolga szinten tartotta Fordot, és továbbhaladt a kijelölt irányban. Indy számára ez maga volt a varázslat. A gép egyedül repült! Úgy szállt, mintha láthatatlan kezek és lábak nyomkodták és húzkodták volna a karokat és a pedálokat. Alig rázkódott, amikor belekerült egy szelíd légörvénybe, és megdöbbentõ pontossággal repült.

– Hogy vagyunk, te pilóták gyöngye? – kérdezte Cromwell Indytõl.

– Mi? Ó! Csak azt figyeltem, hogy repül. Úgy értem...

– Úgy érted, hogy elfelejtetted figyelni az irányt, a helyzetet, hogy mennyi idõ telt el a felszállás óta, hogy milyen messze vagyunk a Block Islandtõl, és hogy fogalmad sincs, mikor kell megkezdenünk az ereszkedést. Így van? Különben... – Cromwell elvigyorodott. – Pocsék munkát végeztél. Itt van ez a Gale, ez a törékeny kislány. Õ remekül elboldogul a géppel, de a világhíres felfedezõ, a kalandor, a professzor, Henry Jones képtelen meghatározni, hogy hol is van pontosan a Long Island fölött!

– Lehet, hogy nemsokára meg foglak ölni – mondta Indy.

– Pedig, barátom, a mai gyakorlat nem volt egyéb bevezetésnél. Semmiség volt az egész, még egy tízéves kölyök is meg tudta volna csinálni. Habár... Azt hiszem, te is nemsokára kapiskálni fogod, mirõl is van itt szó. Már csak tíz-húsz évnek kell eltelnie addig...

– Ne törõdj vele, Indy – hajolt elõre Foulois. – Már rég nem ordítozhatott egyetlen tanítvánnyal sem. Most kihasználta az alkalmat. Elemében van, ennyi az egész.

Indy Cromwellre nézett. A brit jókedvûen vigyorgott.

– Jól van pilótatárs, akkor nekikezdünk egy hosszú ereszkedésnek. A kormányhoz! Szelíden, érezd, ahogy csinálom. Ne csinálj semmit, csak tartsd rajta a kezed. Egyszerre ennyi bõven elég volt. Most pihenj.

Tizenöt perccel késõbb Cromwell elõrenyomta a kormányt. A gép zuhanni kezdett, de a pilóta az utolsó pillanatban felrántotta. A Ford könnyedén, leheletfinoman ereszkedett le a füves pályára. Mesteri landolás volt.

– Balra van egy csûr – mondta Indy. – Gurulj oda. mire odaérünk, elöl és hátul is kinyitják a kapuit. Nyugodtan bemehetsz, nem fogod ledönteni.

– Milyen széles? – kérdezte Cromwell.

– Száztíz láb – felelte Indy.

– Akkor könnyû dolgom lesz.

Amikor begördültek a hatalmas „csûrbe” – az épület kintrõl valóban úgy festett, mint valami istálló vagy magtár –, Cromwell leállította a gép motorjait és körülnézett.

– Remek, Indy. Eltüntettük a gépet.

– Nos, rabszolgahajcsár úr, éppen ezt akartam. – Felállt, és hátrament a kabinba.

– Hogy ment? – kérdezte Gale.

– Az önbizalmam akkora sincs, mint egy aszott zsömle – felelte Indy. – Jocko, segítsen Gale-nek a pakolásnál. Ma éjjel itt maradunk. Valamikor az éjszaka folyamán egy hajó fog érkezni Connecticutból. Azt a felszerelést hozza, amit magának rendeltünk.

– Kösz, fõnök.

– Miért hív mindig fõnöknek?

– Mert ez jobban hangzik, mint a sápadtarcú.

Gale felnevetett.

– Rajtatok még sokat fogunk mulatni.

– Vége a kabarénak – mondta Indy. – Dolgunk van.

– Elmondaná, fõnök, hogy a mai napra mit szánt nekünk?

– Miért ne? Meg kell találnuk a marslakókat vagy kiket. Vagyis, segítenünk kell nekik, hogy ránk találjanak.

– Meg akar halni, sápadtarcú?

– Maradjunk inkább a fõnöknél, oké?

A Long Island keleti csücske mellett fekvõ Block Island „farmján” három férfi és egy nõ gazdálkodott. Egyikük sem volt farmer; igaz, bõ munkásruhában jártak, de az övükön pisztolytáska lógott, amelyben egy-egy .44-es Magnum lapult.

– Nem kell sok ész ahhoz – mondta Gale a társainak –, hogy az ember rájöjjön, ez a nem egy valódi farm.

– Pedig az. Meg meteorológiai állomás is – felelte Indy, és az egyik alacsony épület tetejére mutatott. – Ez magyarázatot ad arra, miért van szükség azokra a rádióantennákra.

– Ha valaki sötétben, hajóval próbál idejönni, az nem lehet normális – mondta Jocko, aki már látta, milyen vad a tenger a két sziget között. – Viszont az a mezõ remek leszállópálya.

A „tanyaépületben” a gazdálkodók egyike bemutatta a társaságot Indyéknek.

– Richard vagyok. Ez itt Mike, az az alacsony, zömök fickó pedig Ozzie. A hölgyet Katynek hívják. Kérem, mutatkozzanak be, de csak a keresztnevüket mondják meg. Elég, ha ennyit tudunk.

Amikor ezen túl voltak, a farmerek felhordták a vendégek holmiját az emeleti szobákba.

– Indy, a magáé a 20l-es szoba Ma éjszaka meg kell osztania valakivel.

– Kivel?

– Nem tudom. Maguk ismerik egymást. Will és René... A maguké a 202-es. Gale, maga egyedül lesz a 203-asban. Ma éjjelre még kapunk néhány vendéget.

– Mivel jönnek? – kérdezte Indy.

Richárd – ha egyáltalán ez volt a valódi neve – az égre mutatott. Indy megértette a választ.

– Utasítást kaptunk, hogy készítsünk maguknak korai vacsorát – folytatta Richárd. – A vendégeink érkezés után rögtön meg akarják kezdeni a megbeszélést.

– Remek – morogta Cromwell. – Megkérdezhetem, mi a menü? Gondolom, ezen az elhagyatott telepen nincs más, csak hideg szendvics, mi?

– Sült kacsa, almakompót, borok, cukrozott répa, sült burgonya. Franciakenyér, kávé.

– Komolyan beszél? – Cromwell csodálkozva a férfira bámult.

– Uram, ez egy kacsafarm. Valóban az. Hatszáz kacsánk van. Katy és Ozzie pedig remek szakácsok. Ez a szakmájuk Mike és én inkább csak lõdözni szoktuk a madarakat.

Tíz perccel azután, hogy eltakarították az asztalról a vacsora maradványait, meghallották a közelgõ repülõgép dörgését. Cromwell a bejárati ajtóhoz ment, szélesre tárta, és oldalra döntött fejjel hallgatózni kezdett.

– Egymotoros, ereszkedik, gyorsan jön – mondta.

– Ezt mind abból tudod, hogy kidugtad a füled a sötétbe? – kérdezte Indy.

– Pilóta vagyok – mondta Cromwell büszkén. – Különben mindjárt felkapcsolódnak a földi reflektorok... Mindjárt... Hmmm. Most.

És valóban: a füves pálya szélein megjelent két fénycsík. Az egyik remekül megvilágította a mezõ szélén álló oszlop tetején lengedezõ szélzsákot. Pár perccel késõbb egy kétüléses vadászgép ereszkedett le a földre. A pilóta meredeken eresztette alá a gépét, és csak az utolsó pillanatban emelte meg az orrát. A motorok erõlködve dübörögtek, de a vadászgép simán leszállt. Ahogy a kerekek megérintették a földet kialudtak a jelzõfények. A gép begördült a hangárba, és újra csend borult a mezõre.

Harry Henshaw ezredes és Filipo Castilano lépett ki a hangárból. Üdvözölték Indyéket. majd valamennyien bementek a házba.

– Kávét – mondta Henshaw Richardnak. A viselkedése, parancsoló hangja rögtön elárulta, hogy Richárd és társai kinek dolgoznak. A kávé, és néhány édes sütemény nemsokára az asztalra került.

– Oké, kezdjünk hozzá – mondta Indy. Már fogytán volt a türelme; kezdett elege lenni a rengeteg machinációból.

– Indy – kezdte Henshaw –, nyakig beleástam magam a megmagyarázhatatlan repülõ jelenségekrõl szóló dokumentumokba... Mindent átnéztem, a legrégibb feljegyzéseket is, amelyekben szó esik valami olyasmirõl, amit a tudomány és a technika jelenlegi állása szerint nem tudunk megmagyarázni. Természetesen nem egyedül végeztem a munkát. Valamennyi fõiskola, egyetem és kutatóiroda ezzel foglalkozott, amely szerzõdésben áll a kormánnyal. Keményen dolgoztunk. Mindenkit meghallgattunk és felhasználtunk. A navajo sámánoktól kezdve a katolikus papokig mindenkit. Ez utóbbi kapcsolatot Filipónak köszönhetjük – bólintott Castilano felé. – Áttanulmányoztuk a héber, a muzulmán, az akkád, a sumér a babiloni, a kínai, a japán, és a hindi feljegyzéseket. Tanulmányoztuk a voodoo-t, de még a keresztény szektákat is, meg minden õsi feljegyzést, amelyikben az ókori egyiptomiakról esik szó.

Indiana Jones végre elemében érezhette magát. Élvezte a helyzetet.

– A boszorkányokkal mi a helyzet?

– A boszorkányokkal is foglalkoztunk. – Ahogy észrevette Gale Parker arcán a furcsa mosolyt, Henshaw mintha elbizonytalanodott volna.

– Ezredes, mennyire merültek bele a maja, az azték, az inka, és a hasonló kultúrákba? – kérdezte Gale.

– Nagyon.

– És milyen következtetésre jutottak? – kérdezte Indy.

– Rögtön rátérek... Vatikáni barátomat nagyon meglepte a dolog. És be kell vallanom, hogy a munka közben rájöttem még valamire. Úgy érzem, a történelem kilencvenkilenc százalékát nem ismerem.

– Igen, ez biztos így van – mondta Indy vigasztalóan. – Nézze, Harry, senki sem ismeri teljes egészében a történelmet, vagy akár egy apró szeletét. Aki a múlttal foglalkozik, annak rá kell jönnie saját tudatlanságára. Túl nagy anyag, túl hosszú idõ, és az információk, a valós tények közé mindig bekeverednek a mesék szálai is.

– Mi az ördögöt akar ezzel mondani? – kérdezte Henshaw.

– Egyszerûen azt, számítottam arra, hogy a munkájuk során rengeteg olyan anyagra bukkannak, amelyekben szó esik a mieinkéhez hasonló repülõgépekrõl, meg az olyan repülõ szerkezetekrõl, amikkel most találkoztunk. Hatalmas, torpedó alakú testeket emlegetnek. Csillogó, arany, bronz, és ezüst korongokat, kerekeket. Anyahajókat, amelyekbõl kisebb hajók szállnak ki. Óriási félhold alakú gépeket, amelyek hihetetlen sebességgel haladnak az égen, és még hihetetlenebb manõvereket hajtanak végre. Gépeket emlegetnek, amelyek fényesebbek a napnál, és amelyek képesek a föld színe fölött lebegni... Hosszú, és érdekes történetek ezek.

– Indy, ezzel azt akarja mondani, hogy az, amivel most szembekerültünk, csupán az õsi történetek újrajátszása? – tört ki Henshaw-ból.

Bizonyos értelemben igen – mondta Indy.

– Aha! Én megmondtam, Harry! – kiáltotta Castilano. – Az egyház története, az egyház létrejötte elõtti történetek, meg azok, amelyeket jóval azelõtt jegyeztek fel, hogy bárki gondolt volna az egyházra! Minden valóságos, es minden újra és újra megtörtént, és most ismét...

– Várjon, Filipo! – mondta Indy. – A vallásos feltételezéseit tartogassa a húsvéti körmenethez. Kérem, valamennyiüket kérem, tartózkodjanak a szubjektív következtetésektõl.

– Úgy beszél, mint a régi történelemtanárom – nevetett Henshaw. A megjegyzés egy kissé enyhített a feszültségen.

– Az lehetséges – mondta Gale. – Elfelejtette, hogy ezt a férfit Jones professzornak hívják?

Henshaw bólintott

– Oké. Hol kezdjük? – Belelapozott egy vaskos jegyzetkötegbe, és a mellette álló Castilano is a papírjaiba nézett.

Gale Indyre pillantott. Azt várta, hogy õ is elõvesz valami könyvet, vagy legalább pár papírlapot, ám a férfi csak egy pohár brandyt tett maga elé.

– Jegyzetelj – mondta Indy a nõnek. – De csak azt írd le, ami a holnapot érinti, azt ne, ami a tegnappal foglalkozik.

Indy a döbbent arcokra, Cromwellre, Foulois-ra és Kilarneyre nézett. Egyedül a fekete ember biccentett vissza rá. Ez a Jocko, gondolta Indy egészen éles elmét rejteget a mosolya, meg az izmai álarca alatt. Talán õt is fel lehetett volna használni. Talán nem ártott volna, ha a saját szubkultúrájában õ is utánanéz bizonyos dolgoknak...

Indynek támadt egy ötlete. A két pilótának és Jockónak a kívülálló szerepét szánta; eredetileg azt akarta, hogy mindent halljanak, de ne vegyenek részt a beszélgetésben. Ám most rádöbbent, ez ostobaság lenne. Cromwell és Foulois pilóták voltak. Bármivel képesek lettek volna repülni, és az információk, amelyeket rövidesen megkapnak, talán értékesek lehetnek a számukra.

– Will? Frenchy? Gyertek közelebb. Ha valamihez megjegyzést kívántok fûzni, csak szóljatok közben nyugodtan. Rendben?

Indy az ezredesre és Castilanóra nézett.

– Oké. Amikor az ember információkat akar nyerni a rendelkezésére álló anyagból, be kell tartania néhány szabályt. Elõször is, betekintést kell nyernünk minden dokumentumba, amelyben szó esik valamilyen, az égen látott, megmagyarázhatatlan eredetû tárgyról. Számítanunk kell azonban arra, hogy az esetek többségében a feljegyzések nem igazán pontosak, és hogy készítõik hagyták, hogy érzelmeik és vallásos szemléletük meggyengítse tárgyilagosságukat. Tehát számítanunk kell arra, hogy amit találunk, annak talán semmi köze sincs az igazsághoz, vagy ha mégis, a használható információ szilánkjait egy halom képtelenség alól kell kibányászni... Azt szeretném, ha ilyen feljegyzésre bukkanunk, tegyük félre saját érzelmeinket. Csak a tényekkel foglalkozzunk, és mondjuk ki rögtön, ami a dologról eszünkbe jut. – Henshaw-ra nézett. – Bármi legyen is az.

Remélte, hogy Henshaw megérti, mire céloz. Ilyen helyzetben bármilyen információ hasznos lehet. Indynek már jó régen szöget ütött valami a fejében, de eddig nem igazán tudta a dolgot a körülöttük zajló eseményekhez kapcsolni. Amikor a Fordon dolgoztak, Henshaw egyszer megemlített neki egy francia tudóst, és bizonyos Henri Coandát, aki a Nagy Háború során egy rakétafegyver kifejlesztésén dolgozott. Coanda egyik tudóstársa feltalált egy újfajta motort, ami úgy mûködött, akár egy óriási fúvóka. Indy már akkor elhatározta, hogy alkalomadtán kifaggatja Henshawt mit tud még a két találmányról.

Ám egyelõre a történelemmel kellett foglalkozniuk Indy bízott benne, hogy Henshaw segítségével jó ütemben haladhatnak. Nem tévedett.

– Kezdjük – mondta az ezredes.

– Elõször is... – kezdte Indy. – Itt van a kínai Hunan tartományban talált barlangrajzok és karcolatok este. Valami nagyon éles kõszerszámmal készítették õket. A felhasznált festékek ismeretlen eredetûek. A legtöbb rajz hengeres, az égen mozgó tárgyakat ábrázol. Jó lenne, ha részletesen ismertethetném õket, ám most csak a legfontosabb tényekkel foglalkozunk. Nem tudjuk, rajzokat a Homo Sapiens készítette-e vagy valamilyen ember elõtti civilizáció... Azt hiszem, erre a kérdésre most nem kell választ találnunk.

– Helyes – bólintott Castilano.

– Tovább – mondta Henshaw.

– Mondhatok valamit? – Mindenki Gale-re nézett. – Azt hiszem, meg kell említenünk Csi Csiang Csu-jut is.

– Az meg ki? – kérdezte Henshaw.

– Egy Jao nevezetû kínai császár udvarának tudósa volt. – Gale felsóhajtott. – Bámulatos feljegyzéseket készített. Leírta, hogyan találkoztak egy földre érkezõ idegen faj képviselõivel. Azt állította, hogy a lények jármûve a felhõk között csillogott. Sõt állítólag a lények õt is felvitték, egészen a Holdig.

– Ez mikor történt? – kérdezte Henshaw.

– Négyezerháromszáz évvel ezelõtt – felelte Gale. – Azért hoztam fel ezt a példát, mert Csu-ju említést tesz néhány ragyogó fényoszlopról is...

– Rakétákról? – kérdezte Henshaw hitetlenkedve.

Gale megvonta a vállát.

– Ki tudja? Indy azt mondta, tartózkodjunk a szubjektív feltételezésektõl... Én csak elmondtam, amit tudok.

– Az emberiség történelmének kezdete óta minden kultúrában, minden korban készültek feljegyzések, amelyekben az ûrbõl érkezett lényekkel való találkozásokat írják le – mondta Indy. – Itt van például a Surya Sutradhara. Ez egy õsi indiai dokumentum, amelyben hihetetlen pontossággal írtak le bizonyos asztronómiai jelenségeket. És nem holmi mezítlábas csillagbámulók készítették, hanem a siddák és a vidyaharák...

– Ezek meg mik voltak? – kérdezte Cromwell.

– Nem mik, kik – felelte Indy. – India tudósait nevezték így. Leírták, hogyan repültek az idegen lények gépeiben, hogyan jutottak el... Idézem: „a hold alá, a felhõk fölé”.

– Én... azt hiszem... Ezt egyszerûen nem hiszem! – nyögte Cromwell.

– Most az számít a legkevésbé, te mit hiszel, vagy én mit hiszek hogy mi valamennyien mit hiszünk – mondta Indy. – A lényeg az, hogy ezekben a feljegyzésekben mennyi lehet az igazság, és mennyi közük van ahhoz, hogy még a mi korunkban is rengetegen hisznek a Marsról, vagy máshonnan érkezõ ûrhajók létezésében

– Akkor úgy vélem, a spanyolországi Santander barlangokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Henshaw felemelte a kezeit. – Sajnálom, nem vagyok sem történész, sem archeológus, de amikor Spanyolországban, azon a bizonyos vidéken jártam, hallottam valamit, ami felébresztette a kíváncsiságomat. Elmentem a barlangokba, és alig hittem a szememnek. Gyönyörû, õskori barlangrajzok, amelyek... égen mozgó korongokat ábrázoltak.

– És nem csak Spanyolországban van ilyesmi – mondta Castilano. – Indyvel egyszer összefutottunk a Tassili Fennsíkon. Ez a Szahara régióban van. Ott is találtunk korongokat ábrázoló barlangrajzokat.

– A baj csak az, hogy most helyekrõl, korokról beszélünk – mondta Indy –, de mégis csak annyit tehetünk, hogy kijelentjük: oké, itt meg itt van valami, amin a végtelenségig törhetnénk a fejünket, mégsem találnánk rá magyarázatot. De hadd takarítsak meg egy kis idõt magunknak. Észak-Afrikában már a Krisztus elõtti tizenötödik században is láttak korongokat az égen. A történetírók szerint ezek a tárgyak elképesztõ pontossággal repültek... Nem tudom, ezzel mire akartak utalni.

– Aztán az idõszámításunk szerinti 747-ben a kínaiak megfigyeltek bizonyos lángoló, lebegõ, és emelkedõ testeket... Azt hiszem, ez már valóban olyasmi, ami érdekelhet bennünket.

– És mi van azzal, amit 1561-ben, Nürnbergben figyeltek meg? – kérdezte Castilano. – Több ezer szemtanú látta az égen repülõ hengereket, korongokat és gömböket...

– 1883-ban, Zacatecasban is ilyesmit láttak – szólt közbe Gale.

– Az Mexikóban van, igaz? – kérdezte Jocko.

– Adjatok ennek az embernek egy jutalomszivart! – mondta Indy. – Eltalálta, barátom. Az ég olyan zsúfolt volt, mint a Times Square szombat este. A helybéliek több mint négyszáz légi torpedót és korongot számoltak össze. De nem kell ennyire visszamennünk az idõben. 1896-ban... Hmmm. Vagy 97-ben, az Egyesült Államokban történt. Kaliforniában, Kansasban, New Mexicóban, Texasban és így tovább. Az emberek – több ezer szavahihetõ, elfogulatlan személy – különös légi hajókat látott az égen. Némelyik le is ereszkedett, és megszólalt! Angolul, németül és még néhány, mindenki számára érthetetlen nyelven beszéltek. Ezután felemelkedtek, mégpedig – a szemtanúk szerint – iszonyatos sebességgel.

– Aztán újra elõkerültek – mondta Cromwell. – Tizenkét évvel késõbb, Angliában. Igaz, ezek most sokkal fejlettebbek voltak, mint azok, amelyek meglátogatták Amerikát, de légi hajók voltak.

– Bizonyára zeppelinek voltak – állapította meg Henshaw.

– Nem – mondta Indy. – Abban az idõben Németországnak még csak három mûködõképes zeppelinje volt, és ezek is meglehetõsen rosszul repültek. Több száz jelentés készült. A tárgyak egymástól távol esõ helyek fölött jelentek meg, ugyanazon az éjszakán. Különben mindegy, hogy mik voltak, mert motorjuk volt, propellerük és szárnyaik is.

– A mi korunkban is láttak repülõ korongokat – mondta Castilano.

– Igen! – kiáltotta Foulois. – 1880-ban egy francia tudós, Trecul, a Francia Tudományos Akadémiai tagja... Ah! Gyakorlott megfigyelõ volt, komoly, bölcs ember, de mindenre megesküdött, ami szent, hogy aranyszínû repülõ testeket látott az égen. Sõt – Foulois izgatottan felállt –, látta, amint a nagy hajóból kiválik egy kisebb. Indy, barátaim, Trecul az eset leírása során az „anyahajó” szót használta. Ez pontosan az lehet, amit keresünk.

– Többször is látta azt a tárgyat?

– Non.

Indy megvakarta a fejét.

– Mi van még?

– 1926-ban egy expedícióval Kínában jártam – mondta Castilano furcsán tompa hangon. – Ezt sohasem akartam elmondani, de...

– Halljuk! – kérte Indy.

– Nos, errõl az esetrõl nem készült feljegyzés. Kína északi részében, a Kukunor tartományban jártunk, egy mindentõl távoli helyen, ami meglehetõsen közel van a Humboldt Lánchoz. Hogy egészen pontos legyek... Egy pillanat. Úgy emlékszem, augusztus ötödikén, délelõtt fél tízkor történt a dolog. Nemcsak én, de az expedíció többi tagja is látta. Valami hatalmas test volt az égen... – Szórakozottan megvakarta a könyökét. – Hatalmas volt és ovális.

– A színe?

– Arany. Akár a vert arany.

– Használt valaki látcsövet?

– Természetesen. Legalább négyen. Tökéletesen látták.

– Füstcsík, motor mûködésére utaló jel?

– Semmi. Lehet, hogy volt, de nem láttuk...

– Hang?

– Nem hallottunk semmit. Erõs szél volt, hóvihar, ilyesmi.

Indy ökölbe szorította a kezeit. Közel van a megoldás! Nagyon közel, de... Castilanóra nézett.

– Filipo, barátom – mondta halkan –, a csoportjukban akadt valaki, aki, esetleg... Az isten szerelmére, csináltak fényképeket?

Castilano lassan megrázta a fejét.

– Bárcsak megtettük volna!... Õszintén beszélek, Indy. Nem tudom, mit láttunk, de az biztos, hogy ovális volt. Bármilyen szögbõl néztük, az alakja nem változott. Ovális volt. Ha készítettem volna képet... Azt hiszem, ez lenne az egyetlen bizonyítottan hiteles felvétel, ami egy földönkívüli eredetû jármûrõl készült.

– Miért olyan biztos benne, hogy földönkívüli volt? – szólt közbe Henshaw.

– Kiszámítottuk a távolságát és a sebességét. Legalább kétezer mérföldes óránkénti sebességgel mozgott.

– Érdekes eset, szép emlék lehet, de nem valami jó nyom – mondta Indy keserûen.

– Micsoda? Tizennégy szemtanú volt! Ezt nevezi maga „szép emléknek”?

– Igen. Mert valóban az – mondta Indy ellentmondást nem tûrõ hangon. – Az egész nem egyéb egy furcsa kalandnál. Láttak egy azonosíthatatlan tárgyat. Nézze, Filipo, ha Will és René most felszállna a Forddal, ha megkerülnék a szigetet, és utána elrepülnének... Ha maga sohasem látott volna még repülõgépet, ha nem tudna fényképet készíteni, akkor mihez kezdene az élményével? Mire következtetne? Tudom, tudom. Tapasztalt, megbízható szemtanúi lennének. De ha vége a jelenésnek, akkor mi maradna a kezében? Egy igaz, de bizonyíthatatlan és hihetetlen történettel tudna csak elõállni, semmi mással.

– Várjanak csak! – mondta Henshaw váratlanul. – Van itt valami, ami eddig nem jutott az eszünkbe. A Kali császárnõ esete, meg az a lapos gép, ami lebegett. Az egyik szemtanú jelentésében azt olvastam, hogy látta a repülõ korong, hajó, vagy micsoda peremét. Nem nevezte meg a tárgyat, csak annyit mondott, hogy a pereme mintha remegett, és idõnként eltûnt volna.

Indy alig bírt uralkodni magán. Pontosan ilyen nyomot kerestem! gondolta. Elhatározta, egyelõre nem árulja el a többieknek, amire rájött Henshaw megjegyzése hallatán.

– Ez jelenthet valamit? – kérdezte Henshaw.

– Igen – mondta Indy színlelt közömbösséggel. – Azt, hogy a szemtanúnak könnyes volt a szeme, és nem látott tisztán. – Felállt, Henshaw-ra nézett, de a csoporthoz intézte a szavait. – Hát, azt hiszem ennyi. Átnéztük az õsrégi feljegyzéseket, de csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy az égen idõnként megjelenik néhány megmagyarázhatatlan eredetû tárgy. A nyomok használhatatlanok, pedig megtettük, amit tennünk kellett: minden számításba vehetõ esetet megvizsgáltunk... Készüljenek fel a holnap reggeli felszállásra.

– Mikor indulunk, Indy? – kérdezte Cromwell.

– Hajnalban.

Cromwell felnyögött.

– Akkor szoktam a legszebbet álmodni!

Indy felnevetett.

– Próbáld elõrébb hozni. – Henshaw-ra nézett. Szeretném még egyszer átnézni a felszerelések listáját. Segítene?

Henshaw azonnal megértette, hogy Indy valami egészen mást akar tõle, és hogy kettesben akar maradni vele.

– Termeszetesen. Hozom a papírokat. Tíz perc múlva itt találkozunk.

– Mégis talált valamit? – kérdezte Henshaw.

– Azt hiszem, igen. Még nem vagyok biztos a dologban, de amikor megemlítette, hogy a korong pereme mintha remegett volna, elõször az jutott eszembe, hogy ezt bizonyára a nagy hõkibocsátás okozza.

– Gyorsan tanul – mondta Henshaw. – Ez remek ötlet. Hõkibocsátás... Hogy erre eddig miért nem jöttünk rá?!

– Harry, maga vezetett nyomra – mondta Indy gyorsan. – Emlékszik még, hogy beszélt nekem arról a bizonyos Coandáról, aki egy fúvókás hajtómûvet készített?

– Igen... Azt hiszem, Indy, az lenne a legjobb, ha személyesen beszélnénk Coandával. így sokkal több mindenre rájöhetünk, mintha csak a papírokat olvasgatjuk. Egyikünknek vagy mindkettõnknek át kell mennie Franciaországba. Az utazásnak persze titokban kell maradnia, különben élõ célpontot csinálunk magunkból.

Indy bólintott.

– Helyes. Késõbb majd kidolgozzuk a részleteket. Van még valami?

– Igen. Ma reggel híreket kaptam. Azt hiszem, ezúttal a papírmunkával is elõrébb jutunk. – Henshaw elégedetten elmosolyodott. – Franciaországban, az egyik irattárból elõkerült egy nem is túl régi dokumentum. Van ott egy csoportom, ami látszólag a két ország múzeumai közötti felszerelések cseréjét intézi... Tudja, mit találtak? Elnézést. Természetesen nem tudhatja. Egy 1914-es szabadalmi bejegyzést... 1914-ben, Párizsban valaki bejelentett egy találmányt. – Henshaw lélegzetvételnyi szünetet tartott. – Egy sugárhajtómû szabadalmát.

Indy elmosolyodott.

– Tíz az egyhez lefogadom, hogy a feltalálót Coandának hívják.

– Nyert – felelte Henshaw.

13.

Másnap reggel öt órakor a csoport összegyûlt a Ford körül, és közös erõvel kitolták a gépet a harmattól nedves fûre. Amikor ezzel készen voltak. Henshaw félrevonta Indyt.

– Minden, amire az átkeléshez szükségük lehet, Bangorban fog várni magukra – mondta az ezredes. – Szerencséjük lesz. Megkaptam a kanadaiak és az óceánjáró hajók idõjárás-jelentését. Egy magas légköri ciklonnak köszönhetõen tiszta marad az ég, és végig hátszéllel fognak repülni.

– Remek. Köszönöm, Harry. – Kezet fogtak, majd Indy felszállt a gépére.

Indy elgondolkozott, vajon az ötlete valóban olyan õrült-e, amilyennek tûnik. Amikor meglátta az elõttük hullámzó végtelen Atlanti-óceánt, hirtelen eszelõsségnek találta, hogy átkeljenek fölötte egy csupán 115 mérföld/órás sebességgel haladó repülõgépen.

– Séta lesz, semmi több – gyõzködte Cromwell. – A tartalékkal együtt elég lesz az üzemanyagunk, és szükség esetén leállíthatjuk az orrmotort, hogy tovább tartson. Semmiség az egész. A leghosszabb szakaszon csak nyolcszázötven mérföldet kell megtennünk víz fölött... Én csak egyvalamit nem értek, Indy.

– Mit?

– Miért csinálsz belõlünk látványosságot? Úgy tudom, egy egész banda vadászik rád. Azt hittem, ha lehet, nem akarsz a szemük elé kerülni.

Indy megveregette Will Cromwell vállát.

– Zavarba hozzuk õket. Ez a legjobb módszer. Különben nem találsz különösnek valamit? Ha azok az emberek tényleg egy egész hadsereggel rendelkeznek, eddig miért nem szabadították ránk a gépeiket?

– Bevallom, ezen még nem gondolkoztam.

– Nem baj, Will. Te és René csak repüljetek, én majd gondoskodom a mókáról.

– Ahogy akarod, haver.

A horizont fölé emelkedõ nap irányába szálltak. Indy a fejére tette az interkomot, hogy beszélni tudjon a pilótákkal.

– Frenchy, mielõtt elérnénk a connecticuti partokat, fordítsd keletre a gépet. Tartsd az irányt, amíg nem szólok. Érezni fogjátok, hogy kinyílik a tetõn a csapóajtó. Majd szólok, amikor bezártuk.

– Rendben.

Indy érezte a gép enyhe remegését, és látta a látóhatár fölé emelkedõ tüzes korongot. Hátrasétált az egyik raktárrekeszhez, elõvett egy mahagóni dobozt, majd visszament a felemelhetõ géppuskatorony fölötti csapóajtóhoz. Kinyitotta az ajtót, megfogta a dobozt, majd felállt a toronyra. Amikor feje és válla a gépen kívülre került, csinált valamit a dobozzal.

Gale már-már felállt, hogy segítsen neki, ám Jocko megfogta a karját.

– Ezt egyedül kell elvégeznie – mondta. A fekete arc olyan komor volt, hogy Gale rögtön visszaült.

Indy hátrafordult, felemelte a dobozt, kinyitotta, és a Long Island Sound vize fölött a szélbe szórta Tarkiz Belem hamvait. Egy vad örvény felhõvé változtatta a port, és Indy arcába, orrába vágta, ám a hamvak legnagyobb része mégis hátrasodródott. A gép farka felõl halk koppanások hallatszottak.

– A csontokat nem lehet teljesen elégetni – mondta Jocko a nõnek. – A kis darabkák most a gép farkának csapódtak...

Gale megremegett. Eszébe jutott a nagydarab, durva ember, aki kétszer is megmentette az életét.

Indy közben elhajította a mahagóni dobozt, visszacsúszott a kabinba, bezárta a csapóajtót, és a víztartályhoz ment. Megnedvesítette a zsebkendõjét, és letörölte magáról Tarkiz maradványait. Amikor úgy-ahogy megtisztálkodott, leült a nõvel és Jockóval szemközti ülésre.

– Szólj Willnek, hogy fordulhat – kérte a nõt.

A Ford Bangor felé fordította az orrát.

New England fölött, bodrosan fehérlõ felhõk között repültek, amikor Gale szendvicseket és kávét vitt a pilótafülkébe.

Gale visszament az üléséhez, ahol Indy és Jocko éppen abba a témába merült bele, amirõl már õ is napok óta szerette volna többet megtudni.

– Játsszunk nyílt kártyákkal, Jocko – mondta Indy. – Mindent tudnom kell az embereimrõl, különben lehet, hogy szükség esetén nem tudom megfelelõen használni õket.

– Ezt most valami munkáltatói meghallgatásnak szánja? – mosolygott Jocko.

– Azt hittem, a múzeumnak dolgozik – mondta Gale, és majszolni kezdett egy szendvicset.

– így van. De azért vagyok ezen a gépen, mert utasítottak, hogy teljesítsem a professzor parancsait. Vagy kívánságait.

– Ki maga, Jocko?

– Mondja el, amit már tud rólam, fõnök, így talán könnyebb lesz a bemutatkozás.

– Nos... Maga sokkal okosabb, mint bárki gondolná. Valójában nem az a jamaikai vagány, akinek látszik.

– Ó, ez igazán kedves magától, drágám – mondta Jocko nõiessé változtatott hangon.

– De miért csinálja ezt? – kérdezte Gale.

– Maga is titkolja, hogy boszorkány, Miss Parker...

– Gale.

– Köszönöm. Ahogy mondtam, Gale, maga is titkolja, hogy boszorkány. Még a nevét is megváltoztatta. Arab vér folyik az ereiben. Látom az arccsontjain, a bõrén... Egy leheletnyivel sötétebb, mint kellene. – Jocko a sokat tapasztalt emberek önbizalmával mosolygott. – Vajon akkor is el tudná titkolni a származását, ha olyan fekete lenne, mint én?

Gale végigmérte az elõtte ülõ nagydarab férfit, és kezdte megérteni, valójában milyen lehet.

– Hát, nem sokáig – felelte.

– Maga egyáltalán miért titkolja a sajátját?

Gale megvonta a vállát.

– Mert származásom elbizonytalanítja az embereket. Felidegesíti õket, sõt, némelyiket megrémiszti. Megváltoztattam a nevem. Az eredeti helyett egy olyat választottam, ami sokkal ismerõsebben cseng az emberek fülében.

– Igen, magának könnyû dolga volt. Nevet változtatni egyszerû, de mit kezdjek én ezzel az ébenfekete külsõvel? – kérdezte Jocko. – Ha valaki fekete és ugyanakkor okos is, az csak bizonyos körülmények között elfogadható. És csak bizonyos emberek számára.

– Sok baja volt ebbõl? – kérdezte Indy.

– Egy okos fekete bizonyos helyeken nem maradhat sokáig életben. Tudom. – Jocko hátradõlt az ülésében, és kesernyésen elmosolyodott. – Megmagyarázom. Valójában nemcsak az számít, hogy az ember fekete. A más szín a lényeg. Még a feketék között is vannak különbségek. Az afro-amerikaiak, a szigetek lakói, ha egy árnyalatnyival is világosabb a bõrük, mint az enyém, gyûlölnek engem. Azért, mert más vagyok, mint õk. Õrültség, de így van. Ostobaság az egész, de ilyen a világ.

Indy témát váltott.

– A caracasi egyetemen geológiát tanult.

– Igen – mondta Jocko, de látszott rajta, errõl nincs több mondanivalója.

– A miami egyetemen tengerbiológiát hallgatott.

– Ott nem szereztem doktori címet.

– Hány fickót kapott el? – kérdezte Indy.

– Maga sokat tud rólam, professzor – mondta Jocko, de most nem mosolyodott el.

– Nem kell elmondania, Jocko. De minél többet tudok magáról, annál jobb mindannyiunknak.

– Négyet – felelte Jocko.

– Négy fehér embert – egészítette ki Indy.

Jocko a fejét ingatta, de látszott rajta, örül, hogy a dolog kiderült.

– Valami megbeszélést tartottak. Azt hiszem, közük volt a Klánhoz. Mind berúgtak. A tanárnõm, Veronica Green fehér nõ volt. Beszélni akart velem valami tengeralatti munkáról, amit a Karib-tengernél végeztek, és...

– Jocko minõsített könnyûbúvár és mélytengeri búvár – magyarázta Indy Gale-nek. – Hajóroncsok után kutat múzeumok megbízásából. Kincsekre vadászik, és nem csupán aranyra meg ezüstre, régi korokból származó tárgyakra is.

– Szóval, az a nõ beszélni akart velem. Valami hasonló munkáról... Álomvilágban élt, és ez hiba volt. A Miami Beach-en eszegettük a hamburgereinket, amikor azok a részeg, dühös, gyûlölködõ feketék oda jöttek. Egyetlen szót se szóltak. Késekkel és boxerekkel támadtak rám. Nem jelentettek problémát a számomra...

– Négy egy ellen, ez magának nem probléma? – kérdezte Gale csodálkozva.

Indy válaszolt Jocko helyett.

– Barátunk valószínûleg nem vallaná be, de a harcmûvészetek mestere. Judo, jujitsu, karate, és egy teljes évet töltött Indiában a ghurkákkal.

Jocko meglepõdött.

– Ezt honnan tudta meg?

Indy úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a kérdést.

– Mi történt Miamiban?

Jocko szomorúan megcsóválta a fejét.

– Az a nõ elém állt. Barikád akart lenni, amit azok a fickók nem törhetnek át. Az egyik férfi a hasába döfte a kését. Én... Most sem tudom biztosan, mit csináltam velük.

– Megölte azt az embert – mondta Indy. – A másik hármat nem, de azzal az eggyel végzett. Ahogy a nõ összerogyott, a támadók menekülni akartak. Jocko eltörte a lábaikat, a karjaikat, és úgy tudom, komoly kárt tett a veséjükben, a lépükben és a...

– Elég, Indy. Ez nem fontos.

– Jól van.

– És ezután mi történt? – kérdezte Gale.

– Azt tettem, amit egy féleszû feketétõl várni lehetett. Megléptem Miamiból. Volt egy halászhajóm. Azzal szöktem el. Azon az éjszakán átfestettem a hajót, és más nevet adtam neki. Egy ideig a Keys mellett, egy kis szigeten bujdostam, aztán visszamentem Jamaikába. Dr. Franck intézte el az ügyemet.

– És õ volt az, aki megbízta magát ezzel a kis feladattal – mondta Indy.

– Bárhova elmennék, ha dr. Franck megkér rá. Az életemmel tartozom annak az embernek – mondta Jocko õszintén. – Kérdezhetnék valamit, fõnök?

– Rajta.

– Elárulná végre, hová megyünk?

– Párizsba. Most legalábbis oda. Elég hosszú út lesz.

– Az óceán túloldalára? Ezzel?

– Pontosan.

– Nem mehettünk volna inkább hajóval?

– De igen, akkor azonban biztos nem keltünk akkora feltûnést, mint így. Habár... Mindegy, majd meglátjuk, mi lesz. Beszélgessenek. Késõbb majd megmutatom magának, hogy kell kezelni ezt a kis kamerát, most viszont szundítok egyet.

Indy hátradõlt az ülésében, becsatolta a biztonsági övét, a szemére húzta a kalapját, és keresztbe fûzte a mellén a karjait.

– Ez képes így elaludni? – kérdezte Jocko a nõtõl.

– Már alszik is. Elõremegyek, hátha le kell váltani valamelyik pilótát.

Jocko kétkedve végigmérte a nõt.

– Óvatosan hajtson.

– Csak úgy, ahogy maga a taxijával – mosolygott Gale.

– Akkor a magasságos mennybéli vigyázzon ránk!

A repülõgép utasai számítottak rá, hogy az út hosszú lesz, kényelmetlen, és hogy a fülük meg fog fájdulni az állandó zúgástól. Nem tévedtek. Minden landolás felért egy áldással; boldogok voltak, ha csak pár percre is, de maguk mögött tudhatták a három mennydörgõ motort és a zúgó propellereket.

– Ezt a Fordot Bádogkacsának becézik – mondta Foulois, de szerintem találóbb lenne, ha Rettenetes Vadlibának hívnák.

– Vagy Gõzkalapácsnak – tette hozzá Cromwell, és Bangor Field raktárára nézett. – Ha eszünkbe jutott volna... Hozhattunk volna füldugókat. Lehet, hogy itt találunk, de ha nem, akkor gránátalmákat fogok a fülembe dugni.

Szerencséjük volt. A füldugók kiváló védelmet jelentettek a magasabb frekvenciájú zajok ellen. A repülõtéren a hatalmas termoszokat is megtöltötték forró kávéval, és kaptak magas kalóriaértékû ételrudakat, friss szendvicseket, meg néhány felszerelési tárgyat, ami még hiányzott a fedélzetrõl. Es – ami talán mindannyiuk számára a legkellemesebb volt – sétálgattak, tornázgattak, hogy helyreállítsák a vérkeringésüket.

Egy újabb felszállás, majd ismét egy landolás következett. Ezúttal Kanadában, a New Brunswick-i Monctonban szálltak le. Színültig töltötték az üzemanyag tartályokat, az olajtankokat, majd észak, New-foundland felé fordultak, ahol az RCAF, a Királyi Kanadai Légierõ egyik távoli repülõterén, Goose Bayen kellett leszállniuk. Will és René végrehajtott egy nem túl izgalmas éjszakai landolást. Amikor a Ford szelíden lefelé ereszkedett, Indy és Gale a kabinban aludt, ám Jocko elöl volt a pilótáknál, és tágra nyílt szemekkel figyelte a brit és a francia ténykedését.

– Olyan, mintha valami sötét alagútban kéne leszállni – mondta Jocko. – Azok a nyamvadt kis fények alig érnek valamit. Honnan az ördögbõl tudjátok, hogy mikor kell letenni a gépet?

Cromwell félig hátrafordult.

– Ez úgy van pajti – mondta kifejezéstelen arccal –, hogy én ráállítom a gépet az utolsó ereszkedõre... Úgy, mint most. Pontosan úgy fog leereszkedni, mint a mesebeli tündér a holdsugarán. Na, ezután szorosan behunyom a szeme, és...

– Te csukott szemmel landolsz?

– Pontosan

– De honnan tudod, mikor kell letenned a gépet?

– Tudod, ez Frenchy feladata. Õ figyeli a felénk közeledõ leszállópályát. Mielõtt becsapódnánk, akkor Frenchy mindig... És ezt szó szerint értsd: mindig! Szóval mindig visszatartja a lélegzetét, és felnyög. Olyan hang ez, mintha fulladozna. De tényleg! Amikor meghallom akkor lejjebb veszem a motorokat, és hátrahúzom a kormányt. Olyan könnyû így a landolás, mint egy korsó sör elpusztítása.

Jocko egyetlen szó nélkül megfordult, és elhagyta a pilótafülkét

Goose Bay a semmi határán állt. A gép egy nyolcszázharminc mérföldes út elõtt állt – plusz-mínusz harminc mérföld, a térképek pontatlansága miatt. Az üzemanyaggal nyugodt idõben hatszáz mérföldet tudtak megtenni. Ez volt az a feladat, aminek a végrehajtását Cromwell „semmiségnek” nevezte.

Ám a két pilóta részletesen áttanulmányozta a meteorológiai állomások és a hajók idõjárás-jelentését, számításba vette a hõmérsékletet és a széljárásokat, és meghallgatta a vén rókák tanácsait, akik évente többször is elrepültek a világnak erre a részére.

– Soha nem lehet jobb idejük, mint most – mondta nekik T.C. Hampton százados, az RCAF pilótája. – Ügy csinálják, hogy nappal érkezzenek Grönland déli csücskébe, Narssarssuaqba. Éjszaka odamenni kész öngyilkosság. Szerintem az lesz a legjobb, ha éjfél körül szállnak fel. A maguk sebességével – elmosolyodott – pillanatok alatt odaérnek majd.

A pilóták összeszedték a jegyzeteiket. Hampton fürkészõ pillantást vetett rájuk.

– Ugye nehéz elhinni, hogy Lindbergh már három évvel ezelõtt megcsinálta?

– Nehéz – mondta Foulois magabiztosan. – De Lindbergh õrült volt. Csak egyetlen motorja volt, és megállás nélkül tette meg az utat. Egyszer még el is aludt, és majdnem belecsobbant az óceánba. Senki sem érti, hogy akart ébren maradni. Nem ivott kávét, sem francia konyakot, csak teát szopogatott.

– Ráadásul – tette hozzá Cromwell komoran –, õ visszafelé a könnyebb utat választotta. Hajóval ment, a gépe pedig egy ládába zárva utazott.

– Jó repülést. Vigyázzanak magukra – mondta Hampton. – És sok szerencsét.

Mindhárman tudták, ez utóbbira nagy szükségük lesz még. Aki át akar repülni az Atlanti-óceán fölött, az csak õrült lehet, és a bolondok valóban csak a szerencsében bízhatnak.

Jocko széttárt karokkal, a lábait két ülés közé feszítve hasalt a kabin padlóján. Kidugta a fejét a felnyitott csapóajtón, elõrehúzta az egyik kezét, és a szeme elé tartva az erõs messzelátót, lenézett a mélybe. A látvány olyan csodálatos volt, hogy a legszívesebben felordított volna a gyönyörûségtõl, ám tudta, ez hiábavaló próbálkozás lenne: a szél és a motorok közös bömbölése úgyis elnyomta volna a hangját.

Bálnák... Káprázatos! Még sohasem látott egy helyen ennyit. Még háromezer lábnyi magasságból is látni lehetett a fehér gõzoszlopokat, amit a felszínre emelkedve kilövelltek magukból. A repülõgép a sarkkör közelében járt: a vízen aprócska fehér kavicsokként lebegtek a jégtömbök.

Jocko számára a repülés felért egy varázslattal. Igaz, elõször megijedt, de amikor látta, hogy az a nõ milyen otthonosan és nyugodtan mozog a fedélzeten, lecsillapította magát.

Egy rántást érzett a lábán. Kissé hátrafordult, és látta, Indy mutat neki valamit. Visszahúzódott, becsukta a csapóajtót, és felállt.

– Úgy néz rám, mint egy szigorú tanár – mondta Jocko Indynek.

– Maga pedig úgy, mint egy csintalan nebuló – felelte Indy. – Különben igaza van. Ideje megtanulnia valamit. – Levette a nyakából a fényképezõgépet, kinyitotta a bõrtokot, majd valahonnan elõvarázsolt egy másik Leicát is. Gale-re és Jockóra nézett. – Szeretném, ha szükség esetén tudnátok használni ezeket. Egy gép nálam marad, a másikat pedig felváltva fogjátok hordani. Egy a lényeg: amíg repülünk, egyikõtöknek mindig készenlétben, nyitott szemmel kell állnia.

Jocko megvizsgálta a Leicát.

– Már sok fényképezõgépet láttam, de ilyet még nem. Valami új modell, igaz?

– Tesztpéldány. Az egyiket dr. Francktól kaptuk, a másikat pedig doktor Pencrofttól. Mindketten remek kapcsolatban vannak a gyártó céggel. A gépet különben egészen új módon kell kezelni. Nekem is meg kellett tanulnom, és most rajtatok a sor.

Ezután lépésrõl lépésre elmagyarázta a fényképezõgép kezelését, és közben be is mutatta, mit hogyan kell csinálni.

– Ennek a modellnek még fantázianeve sincs, olyan új. A Leica gyár Egy-B-nek nevezi. Mindkét példányhoz azonos típusú film kell, és ugyanolyan a sebességük, meg a többi jellemzõjük is.

A Leica 1B-t kézi használatra tervezték. Egy 35mm-es filmet kellett beletenni, amire huszonnégy felvételt lehetett készíteni.

– Alul kell megtölteni. Normális esetben a tetején levõ karral kell felhúzni, és ezzel a gombbal kell exponálni, de kaptunk hozzá egy telepes automatát is. Ez egy felvétel elkészítése után magától továbbtekeri a filmet. A leggyorsabban úgy lehet sok képet készíteni, ha megnyomjuk ezt a gombot. Exponálás, automatikus filmtovábbítás, újabb exponálás. Értitek? Helyes. A gépen különben semmit sem kell szabályoznotok. Igaz, a különbözõ fényviszonyokhoz mindig át kellene állítani, de most elég, ha a legalapvetõbb dolgokat megtanuljátok róla.

Indy átadott nekik egy filmtekercset.

– Ez egy Plusz X film. Százas az ASA értéke...

– Ez meg mit jelent? – kérdezte Jocko.

A film exponálási idejét. Nézzétek, mit csinálok a fényképezõgéppel, és hogy milyen beállítást használok. így a legkönnyebb megtanulnotok, hogyan kell fényképeznetek szuper lencsével.

– Mivel? – kérdezte Gale.

– Ezt nem kell megtanulnotok – mondta Indy. – Különben késõbb majd átolvashatjátok a kamera használati utasítását. A lényeg az, ha egy távoli tárgyat akartok lefényképezni, ezzel a beállítással a gép teleszkópként mûködik, és mintegy közelebb hozza a célt. Olyan kép az eredmény, amilyet egy normál lencsével csinálnátok egy közeli céltárgyról. Szeretném, ha most mindketten készítenétek néhány felvételt. A repülõgép alatti és melletti dolgokat célozzátok meg. Jéghegyeket, esetleg hajókat, meg ilyesmit. Jegyezzétek meg, milyen beállításokat használtatok, és milyenek voltak a fényviszonyok. Ne aggódjatok a film miatt, van elég. Addig gyakoroljatok, amíg tökéletesen kezelitek a gépet. Az elsõ adandó alkalommal elõhívatjuk a filmeket, és akkor megnézhetitek, mit csináltatok. A hibákból is tanulni fogtok. Mostantól kezdve csak ezzel foglalkozzatok.

– Rendben – mondta Jocko.

– Nagyon bízol bennünk, igaz? – kérdezte Gale kissé gúnyosan.

– Nem kéne?

– Arra számítasz, hogy találunk valamit, amit mindenképpen le kell fényképeznünk? – kérdezte Jocko.

– Igen – felelte Indy. – Valami fontosat.

– Pontosabban? – kérdezte Gale.

A gép valami váratlan légörvénybe kerülhetett, mert megremegett. Indy hátradõlt az ülésében, és megkapaszkodott.

– Mondjuk egy korongot. Egy félholdat, vagy ehhez hasonlót. Egy repülõ csészealjat. Nevezzétek, ahogy akarjátok, a lényeg az, hogy olyan tárgyakat kell fotóznotok, amelyek motorok nélkül repülnek – Kis híján hozzátette még, hogy „látszólag”, de még idejében sikerült elharapnia a mondat végét.

Gale és Jocko egymásra néztek, majd csodálkozva Indyre bámultak.

– De Indy! – kiáltotta Gale. – Amit a megbeszélésen mondtál... Ahogy nevetségessé tetted a feltételezést... Hiszen ott nyíltan kimondtad, nem hiszel ezekben a dolgokban!

– Jól van, bevallom, hiszek a létezésükben. Csak éppen azt nem hiszem el, hogy egy másik bolygóról érkeztek, hogy nem a mi jó öreg Földünkön készültek. Valóban léteznek. Ez tény, mint ahogy az is, hogy rá akarom bírni õket, jöjjenek utánunk.

Foulois hátrajött a pilótafülkébõl.

– Látjuk Grönlandot. Ha akartok, elõremehettek. Ezt látnotok kellene...

Gale kinézett a kabin ablakán.

– Észre sem vettem, hogy világos van.

– Annak a kanadainak tökéletesen igaza volt az idõjárással kapcsolatban. Amióta elindultunk Goose Baybõl, hatvan mérföldesnél is erõsebb a hátszelünk. Nemsokára megérkezünk. A látvány pedig olyan... – Foulois elmosolyodott. – Hölgyeké az elsõség, Gale.

Gale a pilótafülkébe sietett, és lezökkent a jobb oldali ülésbe

– Én... Sohasem hittem volna, hogy ez ilyen gyönyörû! – mondta Cromwellnek. Tágra nyílt szemekkel barnulta a sziget mellett ragyogó fehéren sodródó jéghegyeket, és a parton csillogó hatalmas gleccsereket és hegyeket. Fehér csúcsok, fehér lejtõk és meredélyek, fehér szirtek és falak... A látvány tündérmesébe illett.

– Milyen messze vagyunk, Will?

– Szerinted?

– Úgy tíz, tizenöt mérföldnyire.

Akkor meg sohasem repültél ilyen tiszta levegõben Az a partvonal hetven mérföldnyire van.

Gale még néhány percig a fülkében maradt, majd hátrament, hogy Indy és Jocko is megcsodálhassa a látványt.

Foulois visszalépett a pilótafülkébe.

– Sajnálom Indy. Itt kell lennem a leszállásnál. A repülõtérnek, amit keresünk, csupán egyetlen leszállópályája van, és nem a part mellett.

– Hát az már biztos, hogy nem! mondta Cromwell. – Gyilkos egy menet lesz. A pálya az egyik fjord tetején van. – Elõre, a sziget belseje felé mutatott. – Úgy ötven mer földdel odébb. Ötezer láb magas hegyek között kell majd szlalomoznunk és ha egy kanyart elvétünk, nincs tovább. Meg kell találnunk azt a bizonyos fjordot, aztán be kell fûznünk a cérnát a tûbe. – Felnevetett. – Remek, nem igaz? Egyetlen úton juthatunk csak be és ugyanott kell majd kikeverednünk is Ráadásul befelé menet rögtön le kell szállnunk, ha meglátjuk a pályát, mert nem lesz idõnk második fordulóra.

– Miért nem? – kérdezte Indy.

– Azért, mert ha hibázunk az elsõnél, nekivágódunk annak a leszállópálya túlsó végében álló hegynek.

– Semmiség, igaz? – mosolygott Indy.

– Az. Ha sikerül, tényleg az.

A landolás elõtt a Fordnak még végig kellett haladni a hegyek közötti akadálypályán aztán átvergõdnie a fjord egyre szûkülõ falai között. Néhány életveszélyes lélegzetelállító kanyar után hirtelen feltûnt elõttük a pálya. Cromwell olyan szelíden eresztette le a három motorost, mintha egy üveglapon kellene landolnia

Cromwell a repülõtér alacsony épületéhez kormányozta a Fordot. Már vártak rájuk; egy kis traktor egy üzemanyagos hordókkal megrakott pótkocsit rángatva maga után rögtön elindult a gép felé A két pilóta segített a rakodómunkásoknak, így nagyon hamar megtöltötték a tartályokat. Amikor valamennyi tank tele volt. Cromwell és Foulois az orra hegyétõl a farka végéig átvizsgálta a gépet. Kora délután végeztek csak a munkával.

Cromwell megkereste Indyt.

– Két lehetõségünk van – mondta. – Vagy itt maradunk éjszakára. és csak holnap hajnalban indulunk el, vagy azonnal felszállunk, felváltva alszunk, és már sötétben megérkezünk Izlandra. Ha ez a szél kitart, elegendõ üzemanyagunk lesz ahhoz, hogy Izlandon és Feröeren ne kelljen leszállnunk. és hajnalra már Skóciában legyünk. Onnan aztán tényleg könnyû lesz az út.

– Te vagy a pilóta, Will. Mit tegyünk?

– Induljunk tovább most rögtön.

– Akkor rajta! – mondta Indy.

Húsz perccel késõbb már maguk mögött hagyták a fjordot, és újra a nyílt tenger fölött repültek.

Két órával ezután Gale megmarkolta Indy karját, és eszelõsen megrázta.

– Ébredj! ordította a férfi fülébe. Indy felriadt; ha nem keveredett volna ki azonnal az álom ködébõl, a nõ talán képes lett volna leharapni a fülét.

Indy felült.

– Mi a baj”? – Körülnézett. Minden normálisnak tûnt

– A hajó! – kiáltotta Gale. – Látnod kell ezt a hajót!

Gale átrángatta Indyt a kabin másik oldalára. Négyezer láb magasan repültek, ezer lábbal a tengert eltakaró felhõréteg fölött. Aztán... A felhõtakarón feltûnt egy rés. Indy az ablak üvegéhez szorította az arcát, és kinézett.

– A fényképezõgépet! – fordult hátra szinte azonnal. – Fotózz! Gyerünk!

Egy pillanattal késõbb már vadul kattogtatta a saját gépét.

Majdnem egy mérfölddel alattuk gigantikus óceánjáró szelte a vizet. Indy még sohasem látott ilyen hihetetlen méretû hajót. A hossza ezer-ezerkétszáz láb lehetett. A fedélzetén nyoma sem látszott a szokásos felépítményeknek; az egész, a hajóorrtól a farig sima volt. A jobb oldalán hatalmas, sûrû füstöt okádó csövek meredeztek.

Indy fél tekercs filmet ellõtt, aztán felkapta az interkomját, és a fejére illesztette.

– Will, itt Indy. Hallasz?

– Igen. Mondd.

– Látjátok az alattunk haladó hajót?

– Már egy jó ideje ezt nézzük. Még sohasem láttam ehhez hasonlót. Ez valami csoda. Ez a fedélzet... Akár le is szállhatnánk rá. Lehet, hogy tényleg ezért ilyen...?

– Most ne ezzel foglalkozz! Fordítsd oldalra a gépet, bújj a felhõk mögé, ereszkedj lejjebb, aztán haladj el a hajó jobb oldala mellett.

– Jobb oldalt. Értem.

– És maradj is ott! Indulj el a fartól, és menj az orr felé, érted? És közben kapcsolj a legnagyobb sebességre. Ahogy elhagytad az orrát, két-három mérföldnyit repülj egyenesen, aztán húzd fel a gépet!

A pilóták közben nekiláttak, hogy teljesítsék a parancsot. Indy még be sem fejezte a mondókáját, amikor a Ford leeresztette az orrát, és felgyorsított. A szél még az eddiginél is hangosabban süvített a szárnyak mellett.

– Gyorsan ereszd le, Will. És készülj Jel, mindenre! Érted?

– Mi az ördögre számítasz?

– Lehet, hogy társaságot kapunk. Ha ez lesz, akkor innen fentrõl folytatjuk a fotózást.

– Arra gondolsz... – Will Cromwell elhallgatott. A Ford belekerült egy légörvénybe, és úgy rázkódott, mint egy autó, ha macskaköves úton halad. Aztán kijutott az áramlatból. – Arra gondolsz, hogy repülõgépekkel fogunk találkozni? Itt, az óceán fölött?

– Nem.

– Akkor meg mit vársz?

– Majd megtudod, ha meglátod. Nálam lesz az interkom. – A Ford hirtelen jobbra, majd balra kapta az orrát. Indy az egyik ülésnek tántorodott, de amikor a gép újra simán haladt, visszaállt az ablak elé. – Nem tudsz gyorsabban haladni?

– De igen. Csakhogy akkor nem maradna szárnyunk az emelkedéshez. Ne izgulj, nagyobb a sebességünk, mint amilyenrõl a jó öreg Mr. Ford valaha álmodott.

A hárommotoros bömbölve, visítva zuhant, és amikor újra vízszintesen szállt, Cromwell maximális sebességre kapcsolt. Ám még ekkor is úgy tûnt, mintha vánszorognának a hajóóriás mellett.

Indy és Gale megállás nélkül fényképezett. A hajó fedélzetén embereket, apró alakokat láttak. Már majdnem eljutottak az orrhoz, amikor Jocko Indy mellé ugrott.

– Társaság! – üvöltötte túl a motorok robaját. – Mögöttünk és jobbra!

– Mi az?

– Igazad volt, fõnök. Õrült egy dolgok vannak odakint! Úgy néznek ki, mintha korongok lennének.

– Gale! Hagyd abba. Menj a másik oldalra. Mögöttünk és a jobb oldalunkon lesz valami, ami gyorsan mozog. Gyerünk, siess már! – Bekapcsolta az interkomot. – Hallotok ott elöl?

– Mi van mögöttünk, Indy?

– Jocko korongoknak nevezte õket. Lehet, hogy elszáguldanak mellettünk. Will, abban a pillanatban, amikor meglátod õket elõttünk, emelkedj! A lehetõ leggyorsabban bújj be valami felhõbe!

– Rendben, pajti. – Ahogy a kormányt szorongatta, Cromwell maga volt a megtestesült nyugalom.

Indy a kabin túlsó oldalára ugrott.

Ott voltak!

Két tárgy.

Az aranyszínû korongok döbbenetes sebességgel közeledtek feléjük. Úgy hagyták maguk mögött a Fordot, mintha az hátrafelé haladna. Gale szünet nélkül fényképezett. Indy egy új filmet fûzött a gépébe. Nem volt ideje rá, hogy megfigyelje a részleteket; tudta, hogy késõbb, amikor majd elõhívják a filmeket, a fényképeket gondosan áttanulmányozhatja.

Jobb oldalt valami elsuhant a Ford mellett. A napfény megcsillant egy bronzszerû fémfelületen. A „korong” inkább lencse alakú volt, és a közepén egy félgömb alakú pilótafülke domborodott. Indy az utolsó dollárját is rá merte Volna tenni, hogy a fülke áttetszõ teteje különösen erõs páncélüvegbõl készült. A korong elképesztõ sebességgel haladt, ám Indy így is látta, hogy az üveg félgömbön szabályos közönként fémcsíkok, tartópanelek vannak.

A korong kiszáguldott Indy látómezejébõl. Indy letépte a fejérõl az interkomot, és a pilótafülkébe rohant.

– Menj a korong után! – ordított Cromwellre.

– Nyugi! – üvöltött vissza a brit pilóta, és a korong ösvényére kormányozta a Fordot.

Indy pár másodperccel késõbb komoran elmosolyodott. Minden pontosan úgy történt, ahogy várta, de ezen majd késõbb is rágódhat. Egyelõre azonban azzal kellett foglalkozniuk, hogy végrehajtsanak egy manõvert és elhúzzanak a közelbõl, amíg lehet.

– Emelkedj, Will. Gyorsan, míg felhõk közé nem erünk. Fordulj Skócia felé, de bármit kell tenned, maradj a felhõk között.

Will közben hátrarántottá a kormányt, és meredeken felfelé fordította a maximális sebességgel haladó Ford orrát.

– Indy, ahogy ezek az izék mozogtak... Mindjárt körülvesznek minket, és...

– Nem. Nem fognak bekeríteni bennünket. Úgy értem, még nem. René, tartsd rajtuk a szemed. Mielõtt visszatérhetnének hozzánk, meg kell még tenniük egy bizonyos utat. Ha jól okoskodom, mire ideérnek, mi már a felhõk között leszünk.

A két pilóta meghökkenve nézett Indyre.

– Honnan tudod, hogy fognak repüli ezek a micsodák? – kérdezte Foulois lassan.

– Onnan, hogy már vártam ezt a találkozást.

Indy hátrament a kabinba. A két zavarodott pilóta még hosszú pillanatokig bámult utána.

14.

Két évvel korábban a családja, a barátai, az országa és az ipari, a politikai, a gazdasági világ nagy része a Konstantin LeBlanc Cordas néven ismerte. Mindhárom neve nemes orosz, francia és spanyol õsökre és a hatalmas financiális birodalom egy-egy tartományára utalt. A birodalom székhelyei Oroszországban, Franciaországban és Spanyolországban voltak, de a holdingok és a leányvállalatok még számos más országban jelen voltak.

Konstantin LeBlanc Cordas többszörös milliárdos volt. Nem a felhalmozott pénz vagy az óriási arany- és platinakészletek tették igazán gazdaggá hanem azok a dolgok, amelyek a valódi értékeket képviselik a világon. Hajózási útvonalak tulajdonosa volt, gyárai, bányái, vasútvonalai voltak, három kontinensen pedig óriási birtokai, és mezõgazdasági érdekeltségei. A legjobb barátai mind a saját hazájuk legbefolyásosabb mágnásai, acélkohók, vasöntödék, gyárak tulajdonosai voltak Vegyi anyagok könnyûipar, jármûgyártás, hajógyárak – minden az övék volt.

Cordast éles ésszel, és kreatív természettel áldotta meg a teremtõ. A gondolatai éles, jéghideg lándzsákként hatoltak át minden probléma páncélján. A memóriája fantasztikus volt, de mindennap áttanulmányozta a világból érkezõ híreket. Volt egy olyan tulajdonsága is, amit más talán áldásnak nevezett volna, ám õ sokszor átoknak, megszállottságnak tartott. Úgy érezte – nem. egészen biztos volt benne, hogy át kell segítenie a világot egy kemény idõszakon, hogy be kell avatkoznia a Föld sorsába, mert csak az õ közremûködésével kerülhetõ el az a Végsõ Háború, aminek kitörését – a társaival együtt – valószínûnek tartotta. A helyzet eléggé abszurd volt: az 1918-ban véget ért háború, ahelyett, hogy örökre véget vetett volna minden háborúnak, elõkészítette a terepet egy minden addiginál nagyobb és halálosabb konfliktus számára.

De voltak olyan emberek – Cordas és baráti köre –, akik tudtak a lelketlen tudósok agyában még csak elméletként létezõ tömegpusztító fegyverekrõl, és akik tudták, gonosz, mohó emberek a gyönyörök legélvezetesebbikére, a hatalomra vágynak. A Nagy Háború, a tengeralattjárók, a bombázók, a mérgezõ gázok, az automata fegyverek, a vasalt dinoszauruszokként dübörgõ harckocsik, mind-mind alkotórészei voltak a következõ, már kitörni készülõ háborúnak.

„ Most kell megállítani, határozta el magát Cordas két esztendeje. Most kell megállítani, és ehhez minden elképzelhetõ eszközt fel kell használni. Minden fronton – a politikában, a gazdaságban, és az iparban – meg kell kaparintani minden hatalmat, meg kell szerezni a hadseregek irányítását. Irányítani kell az emberek gondolkodását, különben egy nap trombitaszóval, lobogó zászlókkal egymás ellen vonulnak, és akkor milliók fognak elpusztulni kínkeserves halállal.

Cordas és öt legbizalmasabb barátja – a világ hat leghatalmasabb és leggazdagabb embere – elszánta magát a közös lépésre. Elhatározták, hogy lemondanak családjukról, a barátaikról, addigi életükrõl, mindent feláldoznak, hogy közös erõvel megszerezzék a tökéletes hatalmat, amivel aztán befolyásolni tudják szülõbolygójuk sorsát.

A titkos elõkészületek a legapróbb részletre is kiterjedtek. Az öt ember megismerte a hadseregek legfejlettebb technikáját, a legutolsó tudományos felfedezéseket, a nyilvánosság elõl egyelõre eltitkolt információkat.

Tudták, könyörtelennek kell lenniük.

Egy csinos summáért felbéreltek hat embert, akiknek õket kellett helyettesíteniük. Plasztikai mûtétek, fogsor-átépítések következtek. A hat mágnás úgy döntött, családjukat a világ távoli részeibe számûzik – ahol természetesen új otthont és megfelelõ tõkét kaptak az új élethez. Amikor a hasonmások tökéletesen hasonlítottak Cordasra és társaira, amikor minden elrendezõdött körülöttük, Konstantin LeBlanc Cordas és öt legjobb barátja közös kirándulásra indult.

A hasonmások utazgattak. A Cordas Mountain Industries egy négymotoros Dornier Super Wal II. repülõ hajót bocsátott az úri társaság rendelkezésére. A gépen huszonhat embernek jutott hely: a hat mágnásnak. néhány családtagjuknak, és európai barátaiknak. Az esemény nagy nyilvánosságot kapott. A Super Walnak, miután megérkezett Norvégiából, egy svájci tóról kellett volna felszállnia. hogy dél felé haladva átjusson a Földközi-tenger fölött, és utasai részt vehessenek egy afrikai szafarin.

A felszállást óriási estély elõzte meg, melyre a világ legbefolyásosabb iparmágnásainak családtagjai és barátai voltak hivatalosak. Több száz újságíró leste az eseményeket, készen arra, hogy minden apró részletet lejegyezzenek. A fényképezõgépek elõtt híres férfiak és nõk mosolyogtak. A felszálló-dokk fölött tûzijáték pompázott, és egyszerre két zenekar játszott, hogy túlharsogják a négy BMW motor dörejét. A Super Wal elindult a tó túlsó vége felé, és felkészült a felszállásra. A körülmények tökéletesek voltak: enyhe szellõ, a gép elõtt legalább négymérföldnyi sima vízterület.

A felszállás elõtti másodpercekben a zenekarok abbahagyták a játékot, így mindenki jól hallhatta a teljes sebességgel mûködõ motorok dörejét. A gép egyre gyorsabban száguldott a tó felszínén; a hatalmas, szárnyas csoda már felkészült rá, hogy a levegõbe emelkedjen; gyorsabban, még gyorsabban: a sebesség már lélegzetelállító volt...

Az elsõ robbanás a szárnyakba épített üzemanyagtartályokban következett be. A lángok egyetlen pillanat alatt hatalmassá nõttek; a nagy mennyiségû üzemanyag tûzgolyóvá változtatta a gépet, és a fedélzetén tartózkodó, tehetetlen embereket. Az újságírók kamerái kattogtak, a parton maradt bámész tömeg iszonyodva felordított...

Késõbb a víz színérõl összegyûjtött, a tó fenekérõl elõkapart égett hús- és csontdarabokból sorra beazonosították Konstantin LeBlanc Cordast, és az úri társaság tagjait. Temetési szertartások, gyászbeszédek, zokogás, sebtiben felállított szobrok. A sebek lassan gyógyultak – de Cordas elégedett volt. A terv elsõ része sikerült. A világ számára a barátaival együtt halott volt. Hat halott – hat élõ, de az utóbbiakról senki sem tudott. Cordas úgy tervezte, csak lassan, fokozatosan fogja kiszivárogtatni a hírt, hogy élnek, hogy a Föld egy jókora darabját a kezükben tartják, és hogy hatan vannak, öt férfi és egy nõ...

A Super Wal tragédiája után Wilhelmina von Volkman halálhíre különösen sok embert megrázott. A nõ zenészeket, költõket, tudósokat támogatott – fiatal nõket és férfiakat az élet minden területérõl, olyanokat, akik megragadtak minden kínálkozó segítséget, hogy tökéletesíthessék mûvészetüket, vagy szaktekintélyekké váljanak.

Wilhelmina von Volkman meghalt – és senki sem tudta, hogy újjászületett.

Marcia Mason személyében.

Halvar Griffin a Blanchefort kastély ablaka elõtt állt. A kastélyt – ahogy jó néhány mérföldnyi távolságra tõle egy másik hasonló épületet is – nemrégiben újjáépítették, és ellátták a modern kommunikációhoz szükséges valamennyi eszközzel. A másik kastély, a Rennes-le-Chateau belül ugyanolyan volt, mint a Blanchefort. Halvar Griffin hozott egy törvényt, miszerint a Hatak Csoportjának – magában így nevezte a társaságukat – valamennyi tagja sohasem lehet egyszerre ugyanazon a helyen. Kommunikálni telefonon keresztül is tudtak, ehhez nem volt szükség arra, hogy lássák egymás arckifejezéseit és szavakat formázó ajkait.

Halvar Griffinnek nagyon hiányzott a felesége, és hiányoztak a gyermekei is. Gyakran eltûnõdött rajta, vajon hogyan élhetnek most, hogy a családfõ, az asszony férje, a gyerekek apja, Konstantin LeBlanc Cordas az életét vesztette abban a szörnyû balesetben Ám Madelon emléke minden nappal halványodott, és a gyerekek is szinte már éterivé váltak. Ennek így kellett lennie. Egy másik élethez, egy másik idõhöz tartoztak.

A program, melynek célja a világ fölötti hatalom megszerzése volt, eddig sikeresen mûködött, ám idõnként váratlan események történtek. Halvar Griffint elõzõ életében a világ üzletemberként, iparmágnásként ismerte meg, ám a szíve mélyén mindig ugyanolyan lelkes és kimagaslóan tehetséges evolucionista volt, mint az egyetemi évei alatt. Képes volt rá hogy egybecsatolja a történelmet és az antropológiát a pszichológia és szociológia tudományával, hogy egyetlen keretbe foglalja mindazt, ami az emberi faj szempontjából érdekes és fontos lehetett. Griffin tudta, amit kevesen, hogy nincs igazuk a heves moralistáknak, akik egyeden fajról beszélnek, hogy hamis az a feltételezés, hogy minden ember egyenlõ, egyformán gondolkozik, ugyanazok a vágyai és az álmai, hogy ugyanúgy élvezik a gazdagságot és a jólétet.

Az emberi fajt vad, démoni érzelmek irányították. Az emberiség olyan volt, akár egy nádas: a legcsekélyebb szél képes volt hullámzásra, vagy éppen meg-hajlásra kényszeríteni. A mohóság, az önzés, és mindenek fölött a hatalom utáni sóvárgás, a lehetõ legtöbb ember fölötti uralom megszerzése volt ez a szél, ami mindig felbolygatta a világot. A hatalomvágyó emberek nem törõdtek azzal, milyen áldozatok, mekkora rombolás árán érhetik csak el a céljukat, ezért a világ eljutott odáig, hogy kockán forgott az egész emberi faj léte.

Griffin – aki elõzõ életébõl jóformán csak éles eszét õrizte meg – rájött, hogy a siker kulcsát, amelyet a bolygó jövõjéért dolgozva kerestek, a társadalomtudományokban fogják megtalálni. Meg kell találniuk azt az eszközt, amely a vágyak, félelmek, szándékok és álmok, meg az összes többi érzelem felhasználásával egyszerre képes elhitetni az emberekkel, hogy a legnagyobb jutalmat, a túlélést csak ezen a módon kaphatják meg.

A Hataknak az volt a céljuk, amit a történelem folyamán már oly sokan, oly sok eszközzel megpróbáltak végrehajtani, de nekik most jó esélyük volt a siker elérésére. A terv egészen eddig kiválóan mûködött. Magukra vonták a világ figyelmét; a Föld lakói csodálták õket, és rettegtek tõlük. Biztosnak látszott, hogy ezután már mindenki engedelmeskedni fog nekik.

Semmi sem létezett a világon, és ezt Griffin nagyon jól tudta, amiben az emberek oly mélyen hittek, amitõl annyira féltek, amit annyira elfogadtak, mint a történelem kezdete óta létezõ domináns erõ. A Nagy Hazugság. A gondosan összeállított hamis információk képesek voltak rá, hogy szétzilálják az erõs hadseregeket, hogy elvonják az országok energiáját. A Nagy Hazugsággal engedelmes birkanyájjá lehetett változtatni az emberek millióit. A tömegek számára nem kell bebizonyítani azt, amit el akarsz hitetni velük; elég, ha megpuhítod õket, és könnyen fogyaszthatóvá teszed, amit be akarsz adni nekik. Ha az emberek vágynak valamire, akkor annak létezésében szilárdan hinni fognak, legyenek ezek akár eszmék, akár varázslók, boszorkányok, istennõk vagy istenek, esetleg..

...Legyen ez egy fejlett tudománnyal és technikával rendelkezõ, katonai fölényben levõ idegen faj, amely a Földre látogatott.

Az ötlet elõször nevetségesnek tûnt. Vajon képesek lesznek-e az emberek arra, hogy elfogadják az ûrbõl Jött idegenek koncepcióját? Griffin, amikor elõször meghallotta a dolgot, felnevetett, ám ahogy elit csoportja tagjaival együtt jobban belegondolt rájött, megtalálták a megoldást.

– Gondoljuk végig, miben hittek az emberek – mondta társainak. – Hitték, hogy szellemek vannak a vízben, a levegõben, a termésben, a templomokban, a villámokban és a felhõkben. Hitték, hogy léteznek olyan nagymellû, erõs nõk, akik a halott hõsöket szárnyas lovakon viszik fel a Valhallába. Hitték, hogy vannak istenek, akik kiemelkednek a vizekbõl, akik a felhõk közt laknak. Hitték, hogy a fáknak, a medvéknek lelkük van. Hitték, hogy a közöttük élõ sok millió macska mind a Sátán hírnöke, a Gonosz szolgája. Hittek abban, hogy az emberek képesek farkasemberré változni, hogy léteznek a vámpírok, akik nappal normális embernek látszanak, ám éjjelre szárnyas szörnyetegekké alakulnak. Hitték, hogy ezeket a bestiákat csak ezüst pisztolygolyókkal és facövekekkel lehet megsemmisíteni. Hittek abban, hogy a Föld lapos, hogy le lehet esni a szélérõl. És sok millió ember van, aki még mindig hisz ezekben a dolgokban.

– És itt vannak a földönkívüliek... Õk valósak lesznek. Láthatóak, hallhatóak, és halálosak. Úgy fognak játszani az emberekkel, akár a Hádész szárnyas fenevadai, ám õk tárgyalni fognak velük. Egyezkedni. Csakhogy végül csupa kényelmetlen, nehezen betartható szabályt fognak hozni, és közlik az emberekkel, ha egyet is megszegnek, az életükkel játszanak. Fair ajánlat... Ha a világ lakói elhiszik, hogy ezek a mennybõl érkezett lények egy jövõbeli mészárlást akarnak megakadályozni, elértük a célunkat. – Griffin elhúzta a száját. – Természetesen lehetséges, hogy senki sem fog hinni bennük, de úgy érzem, ha gondosan és aprólékosan megtervezünk mindent, sikerrel járunk majd.

Társai elfogadták a tervet...

Griffin a rádiókhoz lépett. Megbeszélésre hívta össze a Hatak Tanácsát – három társa együtt volt vele a kastélyban, ketten pedig rádión keresztül hallgatták.

John Scruggs – a név egyáltalán nem illett a tüzes spanyolhoz, aki a világ kábítószer-kereskedelmének nagy részét a kezében tartotta – szót kért. Griffin bólintott. Scruggs, az elképesztõ hatalommal rendelkezõ alvilági figura mindig a dolgok közepébe vágott.

– Van néhány dolog, Griffin. – Elmosolyodott. – Mit gondolsz, mennyi idõbe telik majd, míg a kormányok elfogadják, hogy ûrbõl érkezett idegenek portyázzanak a Földön?

– A kormányok? Ami a tudósokat, a mérnököket, a katonatiszteket illeti... Õk hamar megbarátkoznak majd a gondolattal. Néhányuk már most is hisz valami ilyesmiben. Különben nem tudják, mivel állnak szemben. Bizonytalanok, dühösek, de még nagyon sok idõnek kell eltelnie addig, amire rájönnek, hogy a naprendszerünkben a Föld az egyetlen lakott bolygó. – Griffin mereven Scruggsra nézett. – De ez nem számít. A tömegek hisznek az idegenek létezésében. Már most is hisznek, és mi meg fogjuk õket erõsíteni ebben.

Scruggs megrázta a fejét.

– Túlságosan megfeszítjük a húrt. Egy tündérmesét kínálunk nekik, és...

– A fenébe! – csattant fel Griffin. – Még sohasem próbáltál rájönni, hogy az emberek miben hisznek igazán? Csirkecsontokat hajigálnak, hogy kiolvassák belõlük a jövõt. Te hagynád, hogy egy pakli kártya vezérelje az életedet, John? Nem? És mi a helyzet a kristálygömbökkel? Vagy azokkal a cigányokkal, akik tealevelekbõl vagy a tenyeredbõl olvassák ki a jövõdet? Te elhiszed, hogy a bolygók és holdak együttállásának hatása lehet a sorsodra? Nos, aki hisz az ilyesmiben, aki hisz a szerencsében, a rontásokban, az amulettekben, meg az ilyen ostoba képtelenségekben, azzal el lehet hitetni, hogy van egy földönkívüli faj. Különösen akkor, ha bizonyítékot kap, hogy ezek az idegenek a Földön portyáznak, ahogy te fogalmaztál az elõbb. Ezek a babonás fajankók hinni fognak nekünk, és hagyni fogják, hogy átvezessük õket a saját jövõjükbe.

– Még egy kérdés, Griffin mester.

– Rajta, kérdezz csak!

– Áruld el, miért nem tudtál eddig megszabadulni attól a fickótól, aki összezavarhatja a terveinket?

– Azt hiszem, most arra a Jones nevû amerikaira célzói.

– Pontosan. Hányszor is próbáltad eltenni láb alól? Háromszor? Négyszer? És kudarcot vallottál.

– Csak kétszer – javította ki Griffin. – És ne felejtsd el, mindkét alkalommal a teáltalad kiválasztott bérgyilkosokat alkalmaztam.

Scruggs elmosolyodott, és egy biccentéssel elismerte a hibáját.

– Valóban... De miért él még az az ember? És miért akarjuk egyáltalán megölni?

– Erre majd inkább én felelek – szólt közben Marcia Mason.

Beszámolt a megbeszélésekrõl, amelyeken részt vett, és a szócsatákról, amelyeket Henry Jones professzorral vívott.

– A legjobban az zavar – mondta végül –, hogy képtelen voltam beazonosítani azokat az embereket, akiknek dolgozik. Lehetséges, hogy az a vén professzor, az a Pencroft irányítja nagy titokban a nyomozást, de mások is beléptek a képbe. Meggyõzõdésem, hogy Filipo Castilanót elõbb-utóbb likvidálnunk kell, ami viszont a többieket illeti... – Ökölbe szorította a kezét.

– Még mindig nem ismerjük valamennyiüket. Kommunikációik során megfejthetetlen kódrendszert alkalmaznak, és senki sem ismeri az ügyben részt vevõk teljes névsorát.

Griffin felsóhajtott.

– Van még valami. Csak most tudtam meg, hogy Jones és csapata egy hárommotoros Forddal átkelt az Atlanti-óceán fölött. A repülõgépet speciálisan erre a feladatra készítették fel.

Scruggs meglepõdött.

– És?

– Jones és csapata találkozott a hajónkkal.

– Szóval látták a hajót. – Scruggs megvonta a vállát.

– Na és?

– Még nincs vége. Leereszkedtek a felhõk közül, elrepültek a hajó mellett, a fedélzet szintjénél is alacsonyabban. A hajónk legénysége azt állítja, hogy Jonesék fényképeket készítettek. Azt hiszem, a képek segítségével rá fognak jönni a hajó rendeltetésére.

Scruggs elkomorodott.

– Ez nem valami jó hír. A hajónk nem válhat célponttá. Hiába védik a tengeralattjáróink, sebezhetõ. Ez nyugtalanító fejlemény, Griffin. – Scruggs elgondolkodott. – Miért nem küldted rájuk a korongokat? Azt mondtad, csak egy Fordjuk van, nem? A korongok sokszorta gyorsabbak egy olyan repülõgépnél. Miért nem lövetted le õket? Az egész az óceán fölött történt. Micsoda alkalom kínálkozott! Eltûntek volna a vízben, örökre elnyelte volna õket az Atlanti-óceán!

– A repülõgép utasai mintha elõre tudták volna, hogy a korongok mit fognak tenni, hogy fognak repülni. Mintha ismerték volna a manõverezési korlátaikat.

– Az ég szerelmére, ezt meg honnan tudhatták?

– Meg nem sikerült kiderítenem, ám ez a Jones többet megtudott... vagy inkább több mindenre rájött, mint amit lehetségesnek tartottam. Ne felejtsük el, Anglia és Amerika legragyogóbb technikai zsenijei támogatják. Igaz, szerintem inkább saját tulajdonságainak köszönheti, hogy még él. Remekül ismeri a múltat, és számtalanszor bebizonyította már, hogy képes egymáshoz illeszteni a parányi tény részleteket, és képes levonni belõlük a helyes következtetéseket.

– De hogyan tudhatnánk meg, hogy pontosan mennyit tud? Marcia az elõbb azt mondta, képtelenség megfejteni a kommunikációs kódrendszerüket.

– Egyszerû lesz. Meghívjuk õket, hogy látogassanak meg minket. Itt – mondta Griffin. – A játszadozás ideje elmúlt. Megszilárdítottuk a helyzetünket, a tervet eddig sikerült végrehajtanunk. Ideje, hogy megszabaduljunk Jonestól, és szétzúzzuk a mögötte álló szervezetet.

– Azt hittem, meg akarod hívni õt – mondta Scruggs kissé dühösen.

– Már megtettem.

– Helyrehozhatatlan hiba lenne, ha éppen itt ölnéd meg...

– Nem fog ideérni – felelte Griffin. – Jones át fog menni a Londoni Egyetemre, és úgy tervezi, ellátogat Párizsba is. Ezeket biztosan tudjuk.

– Lehet – szólalt meg Mason ismét hogy csak azért ismerjük a terveit, mert õ a tudomásunkra akarta hozni õket

– Lehetséges. Valószínû. Mindegy. Jones hajóval fog átkelni a Csatornán. Néhány társa is vele lesz. Az a hajó sohasem fog megérkezni Franciaországba, ahogy Jones sem.

15.

A Barclay utaskomp eltávolodott a Portsmouth-i mólótól, és elindult a Wight sziget északi partja mellett, hogy kellõképpen felgyorsuljon a Csatorna átszeléséhez.

A Barclay melynek Le Havre-ba kellett megérkeznie, kétszázkilenc utast, postaküldeményeket, poggyászokat és különbözõ jármûveket szállított. A legénység harmincnyolc fõbõl állt. Masszív komp volt, talán a legmegbízhatóbb az egész Csatornán. A késõ délutáni átkelés egyszerûnek ígérkezett – csak egy enyhe szellõ fújdogált, a tenger pedig szokatlanul csendes volt.

Az utasok között ott volt Henry Jones professzor, a Londoni Egyetem tanára, valamint a titkárnõje, Frances Smythe, és a szolgájuk Jocko Kilarney, aki egyetlen pillanatra sem hagyta magára a professzort és a nõt. Aki a trióra nézett, arra gondolhatott, hogy Jones nagyon fázhat: nehéz, vastag kabátot viselt, meleg kalapját egészen a füléig húzta. Idõnként tüsszentett, és szörnyen köhögött, és szinte sohasem vette el a szája elõl a zsebkendõjét. Társaival együtt a komp jobb oldali korlátja mellett, egy széltõl óvó domború válaszfal tövében állt.

A Barclay már a Csatorna közepén járt, amikor izgatott kiáltozás támadt a fedélzeten. Az utasok az égre mutogattak, ahol a késõ délutáni napfényben a rejtélyes égi hajó ragyogott. Az óriási gépezet hangját – ha volt egyáltalán – elnémította a Barclay motorjainak dörgése, a szél zúgása, és a hullámok csapkodása.

Frances Smythe is felnézett az égi hajóra.

– Bárcsak felküldtünk volna néhány vadászgépet, hogy leszedjék onnan ezt az izét! – mondta két társának. – Egyszer s mindenkorra megszabadulhattunk volna tõle. Az emberek már kezdik azt hinni, tehetetlenek vagyunk vele szemben.

Az aranyszínû gép alatt és fölött erõs fény villant. A következõ pillanatban a vakító fénytömeg oszloppá változva a Barclayra zuhant. A komp utasai még sohasem láttak ilyen világosságot. Az szinte rácsapott a fedélzetre; az emberek a szemük elé kaptak a kezüket, és riadtan felkiáltottak.

A fényt a Csatornán haladó többi hajóból is látták. Sok mérföldes körzetben minden tekintet felé fordult. A hitetlenkedve bámuló emberek a Barclayról felemelkedõ tûzgomolyra meredtek. Elõször semmit sem lehetett hallani, de néhány másodperccel késõbb irtózatos erejû dörej száguldott át a Csatorna fölött. A komp kettészakadt, a másodlagos robbanások végeztek azokkal az utasokkal, akik az elsõt valahogy megúszták.

Az égi hajón olyan hirtelen aludt ki a fény, mintha kikapcsolták volna. A hullámokat már csak a Barclay darabjait marcangoló lángok világították meg, de ezek is hamar kihunytak, amikor a roncs több mint kétszáz emberrel együtt a víz alá süllyedt.

Pencroft titkárnõje belépett az öreg professzor irodájába, és elindult az egyik asztalkán álló privát telefon felé. A harmadik csengetésre felvette a kagylót.

– Igen?

A helyiségben ülõk felé fordult, és Thomas Treadwellre bólintott.

– Uram? Az irodájából keresik.

Treadwell a telefonhoz sietett. Indy, Gale és Pencroft némán figyelte. Treadwell néhány hosszú percig hallgatta a hívót, és csak idõnként tett fel egy-egy kérdést.

Henshaw, aki hajóval utazott át Angliába, és csak aznap reggel érkezett meg, idegesen járkálni kezdett. Foulois és Cromwell a közeli repülõtéren várakozott.

– Jól van – mondta végül Treadwell. – Egy ideig még ezen a számon leszek. Azonnal hívjon, ha új híreket kap.

Lassan letette a kagylót. A halk kattanás után fáradtan felsóhajtott.

– Amire számítottunk – mondta. Az arca elfojtott dührõl tanúskodott. – A Barclay. Az a gép elsüllyesztette. Egyszerûen felrobbantotta! Leeresztett valami fénysugarat, ami kettévágta a kompot. Az utasok nagy része elpusztult.

Sir William Pencroft összerezzent a hír hallatán. Treadwellre nézett, Harry Henshaw ezredesre pillantott, végül a közömbös arccal ülõ, érzelmeit titkoló Gale Parker felé fordult. A nõ ajkai elszíntelenedtek, és olyan mozdulatlan volt, mintha megkövült volna.

Treadwell oldalra nézett.

– Te is az áldozatok között vagy – mondta Henry Jones professzornak.

Indy nem felelt azonnal. Tudta, nagyon kevés esélye van annak, hogy Jocko Kilarney és Frances Smythe túlélte a Barclay katasztrófáját.

– Az embereinkrõl van valami hír? – kérdezte hosszú hallgatás után.

– A helyettesed meghalt. Az egyik legjobb emberünk volt. – Treadwell megpróbált uralkodni az érzelmein. – Az a hajó találta meg a holttestét, amelyik kimentette a túlélõket. Természetesen mindenki azt hitte, te vagy az.

– Frances?

– Semmi. Sajnálom, Indy. Amint hallunk róla valamit...

Gale Parker végre kiemelkedett az érzéseit elrejtõ közönyálarc mögül.

– Jocko? Tudnak róla valamit? Nélküle lehetetlen lenne...

– Miss Parker, minden nélkülözhetõ emberünk odakint van – mondta Treadwell lassan. – A hírek szerint a komp fedélzetén tartózkodó utasok legtöbbje... nos... A legtöbbjük...

– Már volt alkalmam megismerni a halált, uram – mondta Gale kemény hangon. – Azt próbálja elmondani, hogy az utasok legtöbbje szétrobbant, összeégett, vagy a roncsban rekedt, és most a Csatorna fenekén fekszik.

– Igen – felelte Treadwell.

Indy ránézett.

– Ma délután rengeteg embernek kellett meghalni azért, mert ezek az eszelõsök rám vadásznak – mondta. – Ha nem hitték volna, hogy én is a kompon vagyok, sohasem robbantották volna fel!

– Tévedsz, professzor – mondta Treadwell gyorsan.

– Hogyan? – kérdezte Indy. – Te is tudod, hogy õk akarták, hogy találkozzam a vezetõikkel. Rendben van, abban valamennyien egyetértettünk, hogy belemegyünk a játékba. – Indy homlokán mély ráncok jelentek meg. – De miért pusztították el a kompot? Semmi szükség nem volt rá, hogy ennyi embert megöljenek, ráadásul lehet, hogy én is a túlélõk között lettem volna. – Treadwellrõl kérdõn Henshaw-ra nézett.

– A ma délutáni támadásnak kettõs célja volt – mondta Treadwell. – Már régóta tudtuk, hogy az a szervezet nyilvános erõdemonstrációra készül...

Pencroft mondani akart valamit, de köhögni kezdett. Valaki egy pohár vizet tartott a szája elé.

Gale az öreg professzor vállára tette a kezét.

– Jól van? – kérdezte.

Pencroft bólintott.

– Én nem vettem részt minden megbeszélésen – mondta Gale –, de azt hiszem, ideje, hogy feltegyek egy kérdést. Hallottam, miket mondtak arról, hogy ezek az emberek miért és hogyan akarnak lecsapni ránk. Indy... Vagyis Jones professzor egyszer azt mondta, a titkos szervezet ugyanolyan fegyvereket használ, mint mi. Egészen eddig.

Pencroft végre levegõhöz jutott.

– Ezt meg hogy érti?

– Ma valamilyen sugárnyalábot használtak! – mondta Gale dühösen. – Hallottam a jelentést, amit Mr. Treadwell elismételt nekünk. Az a repülõ hajó motorok nélkül száguldozik az égen, és a kompot egy sugárral, egy energiasugárral pusztította el. Nem tudom, mit használt, de az biztos, hogy darabokra szaggatta a Barclayt! Mi még hasonló fegyverrel sem rendelkezünk!

– Tudjuk, mi volt az, Gale – mondta Henshaw halkan. Csend támadt. Henshaw Treadwell fellé fordult.

– Az a te adud, Tom. Sajnálom.

Treadwell bólintott.

– Az a sugár, ami a sajtó állítása szerint valamilyen sugárfegyver lövedéke volt, valójában nem volt egyéb közönséges fénynél. Igaz, nagyon intenzív volt, de csupán a hatás fokozása miatt használták.

Gale megdöbbent. Indyre nézett, aki mohón leste Treadwell szavait.

– A mai eseményt sikerült pontosan megfigyelnünk

– magyarázta a brit. – A Barclay t a motorjainál elrejtett nagy mennyiségû robbanóanyag pusztította el, amit valószínûleg egy rádiójellel aktiváltak. Más szóval: ami ma történt, az az ellenfelünk színjátéka volt. Olyan idõpontot választottak ki a támadásra, amikor jók a látási viszonyok, mert azt akarták, hogy rengeteg szemtanúja legyen a katasztrófának. Bekapcsolták a sugarukat, ami nem volt egyéb közönséges reflektornál, a kompra fókuszolták, és amikor már biztosak voltak benne, hogy közel s távol mindenki a Barclayt nézi, leadták a rádiójelet, ami beindította a pokolgépet. – Hátradõlt a székében. – Iszonyatos, de mégiscsak egy színjáték volt az egész. Bocsássanak meg, ha érzéketlennek tûnök... Nem vagyok az, de az a munkám, hogy kiderítsem a történteket. Különben hamarosan bizonyítékokat is kapunk. A robbanás után azonnal kiküldtünk egy repülõgépet és biztos vagyok benne, ha majd áttanulmányozzuk a spektrográfokat, meg fogjuk találni a közönséges robbanószer maradványait... – Kihúzta magát, és Indyre pillantott. – A trükk bevált, professzor.

– Trükk?- kérdezte Gale döbbenten.

– Errõl majd inkább én... – mondta Indy Treadwell-nek, majd Gale es Pencroft fele fordult. – Minden, amit tettem azért történt, hogy szándékosan félrevezessük az ellenfelünket. Tudtuk, hogy minél inkább ránk koncentrálnak – rám, Cromwellre, Foulois-ra, rád, Gale, és persze Tarkizra –, annál biztosabbak lesznek abban, hogy én vagyok az ász a játszmában. A feladatunk az volt, hogy kiderítsük pontosan mi történik, és hogy bebizonyítsuk, a földönkívüli lényekrõl meg az ûrhajókról szóló történetek csupán kitalációk...

– Marhaság – mormolta Pencroft.

– Hamisak voltak azok a tárgyak, a kocka és a piramis is – folytatta Indy. – Egy egész kosárra valót készítettünk belõlük, hogy szükség esetén bárhol, bármikor felhasználhassuk õket. A csapda már az elejetõi fogva kitûnõen bevált. A dél-afrikai gyémántok közé rejtett kockának tulajdonképpen semmi köze sem volt a korongokat röptetõ társasághoz, mert elõször még a létezésérõl sem tudtak. Treadwell akkor a De Beers vállalatnak dolgozott, ahogy én magam is. Tulajdonképpen ez a munka hozott össze minket elõször.

Treadwell bólintott, és folytatta a magyarázatot.

– Sejtettük, hogy azonosíthatatlan ellenségeink tudnak Henry Jones professzor létezésérõl, és azt is tudják róla, hogy az ékírások specialistája. Ez azt jelentette, hogy üldözõbe kellett venniük Indyt. Reméltük, közben leleplezik magukat elõttünk Tudtuk, hogy elõször élve akarjak megszerezni Indyt, hogy rábírhassák az együttmûködésre, ám amikor rájöttek, hogy a kockával átvertük õket, és hogy a játék ellenük irányul, elhatározták, megölik õt.

– Nagyon könnyen döntöttek az életérõl! – mondta Gale dühösen.

– Én döntöttem úgy, hogy elfogadom a szerepet, Gale

– mondta Indy. – Aki részt vesz a játékban, az tudja, mi a tét. Különben... – Elvigyorodott. – Egész végig mellettem voltál, hogy megvédj, nem igaz?

– A lényeg az Miss Parker – mondta Treadwell –, hogy egyedül Indy segítségével találhattuk meg az ellenfelünk nyomát. Csak õ repeszthette meg a védelmi rendszerüket, aminek a célja az volt, hogy megtudjuk, valójában kik irányítják a titkos szervezetet.

– Ah! – nyögte Pencroft elégedetten. Kezdte megérteni, hogy neki mi volt a szerepe az ügyben. – Tehát ezért volt szükség arra a hárommotoros gépre! Az is csak csali volt! Mellesleg az egyetem és a múzeum vállalta a küldetés finanszírozását, bár amikor ez a csapatnyi bolond átkelt az óceán fölött, felelõsségre vontak. Néhányan erõsen megkérdõjelezték az ügy „titkos” voltát.

– Nem baj, ez is bejött – mondta Treadwell.

– De azokról a korongokról semmit sem sikerült megtudnunk! – mondta Gale.

– De igen, kisasszony. Sikerült – mondta Treadwell.

– Az információk legnagyobb részét Henshaw ezredes szerezte. Harry különben nagyon jó barátom. És hozzá kell tennem, a kormányunknak is barátja. Hosszú évekig dolgoztunk együtt.

– Azt akarja mondani, hogy tudják, mik azok a korongok? – Gale Indyre nézett. Feldühítette a férfi arcán megjelenõ vigyor.

– Igen, van néhány elképzelésünk – mondta Henshaw. – Vagyis már az elején is volt. Van nálunk néhány igazán éles eszû ember, akik a kutatásokkal és a fejlesztésekkel foglalkoznak. A háború alatt én is ezen a területen dolgoztam, mégpedig egy franciával, egy bizonyos Coandával... Hmm. Henri Coandával, aki a légi csatákhoz kifejlesztett egy rakétafegyvert. Amikor elõszór hallottam a korongokról, rögtön eszembe jutott az öreg. Ezután már csak egymáshoz kellett illesztenünk az információkat. Nos, ez idõnként még a profiknak is csak nehezen sikerül... Törtük a fejünket, jó darabig hiába, de végül egymástól függetlenül többen is megtaláltuk a megoldást.

– A megoldást? – kérdezte Gale.

– A magyarázatot arra, milyen fegyvereket használtak a korongok. Egyik sem volt sokkal fejlettebb a mi legjobb fegyvereinknél. Ezután kapcsolatba léptünk Treadwellel, és nekiláttunk a régi kísérleti programok átvizsgálásának.

– Ezután sorra megválaszolódtak a kérdések – mondta Indy. – Hagyták, hogy a válluk fölött én is ránézhessek a képre. Ezért voltam idõnként olyan magabiztos. A legtöbb dologra nem egyedül jöttem rá. Aztán úgy gondoltuk, ha nyilvánosan szóba hozom a korongokat, az még jobb csali lesz, mint amilyen a kocka vagy a piramis volt, mert úgy fog tûnni, mintha én irányítanám a titkos szervezet leleplezésére törekvõ csoportot.

– Készítettünk néhány fényképet is – tette hozza Treadwell. – Ez óriási segítség volt, de az igazi áttörést az jelentette, hogy sikerült lefotózni a korongokat.

– És...? – kérdezte Gale.

– Hidrokarbon – mondta Treadwell diadalmasan. – Ez a válasz! Úgy éreztem magam, mint Sherlock Holmes. A korongok kibocsátanak magukból valamit tehát van valamilyen belsõ hajtómûvük. A képeken, amiket önök készítettek, minden remekül látszik... Emlékszik még arra az óriási hajóra, amivel az óceánon találkoztak?

– Hát persze, hogy emlékszem – mormolta Gale.

– Az önök fényképei bebizonyították azt, amit már addig is sejtettünk. Egy ezerötszáz láb hosszú anyahajót lehetetlen lenne elrejteni Európában... Ez volt a kulcs. Minden repülõ szerkezetnek szüksége van szervizelésre, üzemanyagra, motorvizsgálatra és a többi. A korongok esetében ezen a hajón végeztek el az ilyen munkákat. Emlékszik rá, milyen sima volt a hajó fedélzete? Akár egy leszállópálya... Nos, látom az arcán, hogy a többit mar magától is kitalálta.

– Várjon. Várjon! – kiáltotta Gale. – Jól van, megszerezték a bizonyítékot, hogy a korongok szénhidrogént bocsájtanak ki, de még mindig nem tudom, hogy ebbõl mire jöttek rá!

– Emlékszik a franciára, akirõl az elõbb beszéltem? – kérdezte Henshaw. – Arra a bizonyos Coandára. Eszembe jutott, hogy egyszer azt mondta, ha olyan hajtómûvet készítenénk, ami úgy mûködik, mint egy hatalmas fúvóka... Ami nagy mennyiségû levegõt szívna be, amit összesûrítve meg lehetne gyújtani és ki lehetne fújni a szerkezet másik végén... Nos, egy ilyen hajtómûvel gyakorlatilag bármit meg lehetne mozdítani. Akár egy repülõgépet is vagy bármi mást. Egy ilyen motor remekül beleillene egy korong alakú gépbe.

– Propellerek nélkül? – kérdezte Gale csodálkozva.

– Ó, itt is van egyfajta propeller, de a gép belsejében – felelte Henshaw. – Az embereink nekiláttak a különbözõ üzemanyagok tesztelésének, és a vegyészeink kijelentették, hogy az a szénhidrogén nem más, mint a finomított kerozin égésterméke.

– Azt hiszem, végleg elvethetjük azt-a feltételezést, hogy vérszomjas, zöld marslakókkal állunk szemben – mondta Treadwell.

– Ez pedig az jelenti – mondta Indy hogy végre elkaphatjuk a titkos szervezet tagjait, és...

– És hogyan, Jones, ha szabad kérdeznem? – vágott közbe Pencroft.

– Nos, uram – mondta Indy kedvesen az öreg professzornak –, a csalik beváltak A szervezet egyik vezetõje rájött, hogy a kocka és a piramis hamisítvány volt. Azt viszont csak úgy tudhatta meg, ha megfejtette azokat a bizonyos ékírásos jeleket. Természetesen a szöveg értelmetlen volt, de úgy csináltam, hogy valódinak tûnjön. Kedves professzorom, ön mindenkinél jobban tudja, mennyi idõbe telik, míg az ember megfejt egy ismeretlen ékírásos szöveget. Nem tudom, ki volt az, aki elolvasta, amit a csalik oldalára írtam, de képzett és gyors kutató lehetett.

– Ez azt jelenti – mondta Gale –, hogy az illetõnek archeológiai gyakorlata van. Hát persze!

– Az ötvözetet, amibõl a tárgyak készültek – folytatta Indy Treadwell titkos laboratóriumban állították elõ, csak olyasvalaki azonosíthatta, aki járatos a fémgyártásban... Röviden: túl hamar túl sok dolgot sikerült kideríteniük.

– Itt lépett be a képbe egy bizonyos Filipo Castilano – mondta Treadwell. – Talán még emlékeznek azokra a képtelenségekre, amiket az újságok egy bizonyos franciaországi helyrõl szétkürtöltek? Állítólag néhány régésznek sikerült megtalálni Krisztus végsõ nyughelyét.

– Állítólag egy francia kisváros, Arques mellett történt – bólintott Pencroft.

– Pontosan. Jacques Nungessertõl megkaptuk a térség részletes térképét. Jacques különben egész seregnyi titkosügynököt telepített arra a vidékre. Földmûveseknek, kereskedõknek, efféléknek álcázta õket, hogy feltûnés nélkül figyelhessenek két helyet, név szerint a Rennes-le-Chateau-t és a Blanchefort kastélyt

Pencroft mogorván felmordult.

– Ez ostobaság – mondta. – Az a történet mar évek óta tartja magát, de körülbelül annyira igaz, mint azok a híresztelések, hogy Krisztus élete során néhány évet Angliában töltött, remekül érezte magát Arthur király udvarában, és hogy Merlin szórakoztatta õket... Éppen olyan hazugság, mint az, hogy a maják és aztékok között felbukkant egy Krisztushoz hasonló alak, vagy hogy a kínaiak elõtt materializálódott... Egyáltalán miért hoz szóba egy ekkora badarságot?

Treadwell megõrizte a nyugalmát.

– Mert Blanchefort-ban és Rennes-ben nagyobb átalakítási munkálatok folytak. Az ilyesmit nem lehet eltitkolni. Nimgesser emberei fényképeket készítettek a két kastélyról. A tornyok között szokatlan, majdnem tökéletesen elrejtett rádióantennákat fedeztek fel, és azt is megfigyelték, hogy olyan frekvencián sugároznak, amelyet a nagy távolságokra leadott adásoknál szoktak használni. Nungesser nagyon alapos ember. Még több embert küldött a régióba, de egyelõre titokban tartotta, hogy figyelteti a két kastélyt... Ám még ez sem volt elég ahhoz, hogy biztosra vehessük, ez a két hely a titkos szervezet fõhadiszállása. Be kellett jutnunk a kastélyokba.

– Erre használták Castilanót – mondta dr. Pencroft halkan.

– Igen, uram – felelte Treadwell. – Elõször elhitettük a sajtóval, hogy megtalálták Krisztus csontjait. A Vatikán természetesen azonnali nyomozást rendelt el, és megbízta Castilano bíborost, hogy a francia kormány beleegyezésével zarándokoljon el a két kastélyba és Arques-ba. Filipónak be kellett jutnia a két kastélyba, és beszélnie kellett a lakóikkal. Azt is figyelnie kellett, felismer-e valakit, egy arcot, vagy egy hangot.

– Mintha egy bárányt küldtek volna az oroszlán barlangjába – mondta Gale nem titkolt rosszallással.

– Filipo Castilano képzett titkosügynök és kém – mondta Treadwell gyorsan. – Nem igazán lehetne báránynak nevezni.

– Megtalálta, amit keresett?

– Úgy véljük, sikerült rábukkannia egy használható nyomra. Felismerte az egyik férfi hangját és modorát. Az egyik papjával sikerült kijuttatnia egy üzenetet... A pap hirtelen „megbetegedett”, ezért sürgõsen Rómába kellett szállítani... Tehát kijutott egy üzenet, amiben Castilano leírta, mire gyanakszik.

– Ki az? – kérdezte Pencroft.

Egy kicsit hihetetlennek fog tûnni, uram – felelte Treadwell. – A vizsgálatok után kiderült, hogy az illetõ, akivel Castilano találkozott, nem más, mint egy bizonyos Konstantin LeBlanc Cordas. Elképesztõen hatalmas ember, és ért az archeológiához. Tudjuk, hogy Cordas elszánt evolucionista, olyan ember, aki hisz a tömegek szociális irányíthatóságában. A fémgyártásban is járatos; van néhány gépüzeme és öntödéje. Tökéletesen beleillik a képbe.

– De Cordas... Hiszen õ meghalt! Egy szörnyû balesetben, Svájcban! – tiltakozott Pencroft.

– Nem biztos – mondta Indy. – Lehet, hogy õ is pontosan azt csinálta, amit mi a Barclay esetében. Lehet, hogy a hasonmását ültette fel arra a repülõ hajóra... Talán csak az köztünk a különbség, hogy õ maga ölte meg a saját embereit.

– Kedves fickó – mormolta Pencroft. – Érkezett még valami hír Filipótól?

Treadwell arca elkomorodott.

– Nem, uram. És nem hiszem, hogy valaha is fog. Ha a legcsekélyebb gyanú felmerült vele szemben, megölték. – Treadwell nyelt egyet. – De a nyom így még biztosabbnak tûnik. Természetesen most már végigmegyünk rajta.

– Közben – mondta Indy tökéletes nyugalommal – foglalkoznunk kell azzal a léghajóval meg a korongokkal. És persze azzal á hajógigásszal is, amit az Atlanti-óceánon láttunk.

– A hajó eltûnt – mondta Henshaw.

– Eltûnt? – kérdezte Pencroft.

– Az amerikai és a brit kormány úgy tudja, a hajó viharba került, talán jéghegynek ütközött, és elsüllyedt – mondta Henshaw rezzenéstelen arccal.

Furcsa mosoly jelent meg az öregember arcán.

– Milyen meggyõzõ! – nevetett. – Ezt tényleg mindenki el fogja hinni...

Indy Henshaw-ra nézett.

– Az a jéghegy véletlenül nem abból a fajtából való, amelyik torpedókat szokott kilõni magából?

– Ezt nehéz lenne megállapítani – mondta Henshaw könnyedén. – Úgy tudom, valóban volt abban a térségben némi mozgolódás. Amolyan hadgyakorlatféle. Amerikai, brit, francia, és azt hiszem, olasz tengeralattjárók vettek részt benne. De ez egyáltalán nem biztos. A vihar, és a többi, az viszont biztos.

– Tudod, Indy – szólt közbe Treadwell –, én úgy hallottam, valami nagy robbanás történt arrafelé. De nem lenne szabad kijelentenünk azt, hogy torpedótámadás okozta. Ha egy jéghegy mondjuk becsúszik egy hajó géptermébe, ha a hideg víz a motorokra ömlik, akkor is történhet hasonló.

– Egy hadgyakorlat során képtelenség mindig pontosan meghatározni az összes részt vevõ tengeralattjáró helyét – tette hozzá Henshaw.

Indy az asztalra csapott.

– Istenemre, ez tökéletes\ – kiáltotta.

– Újabban nagyon heves – állapította meg Pencroft.

– Azt hiszem, most kinyírtuk õket – mondta Indy izgatottan.

– Ha arra gondolsz, amire én, akkor... Igén, lehetséges – felelte Treadwell.

– Engem is felvilágosítanának, mirõl van szó? – kérdezte Pencroft.

Indy az öregre nézett.

– Elmagyarázom, uram. Henshaw ezredesnek sikerült kideríteni, hogy csupán egyetlen olyan óriási léghajó létezik. Most megtudtuk, hogy az a szállító anyahajó... – Elmosolyodott. – Ami egy nagyon gyorsan haladó jéghegynek ütközött. Csapást mértünk az ellenségre, uram. A léghajó nem szállhatott le észrevétlenül a földre, tehát máshol kellett feltölteni a készleteit. Máshol, mégpedig azon a nagy hajón, ami többé már nem létezik. – Indy felemelte az okiét, és majdnem lecsapott az asztalra, de még idõben visszafogta magát. – Elsüllyedt az úszó bázis, tehát a léghajónak valahol máshol kellett leszállnia, mondjuk egy állandó bázison, hogy se az óceánról, se a levegõbõl ne lehessen észrevenni. Érti már, mire gondolok, dr. Pencroft?

– Hát, szokás szerint ködösen magyaráz, de kezdem érteni – bólintott Pencroft. – Igaza van, Jones. Most már valóban csak annyit kell tennie, hogy alkalmazza valamelyik mágikus ráolvasását, és kideríti, hova ment az a léghajó.

Gale felemelte a kezét, és izgatottan integetni kezdett.

– Henshaw ezredes, Mr. Treadwell...! – kiáltotta. – Tudjuk, hogy hol volt a léghajó, amikor megtámadta a Barclayt, és... És egy ekkora testet nem lehet csak úgy egyszerûen eldugni. Miért nem küldtek fel egypár vadászgépet, amikor alkalmuk lett volna rá, hogy végre lerángassák az égrõl?

– Remek kérdés – motyogta Pencroft. – Fel kellett volna gyújtani a piszkokat. – Treadwellre meresztette a szemét. – Sikerült volna. A hidrogén nagyon szeret ám égni! Huupsz! Mint a kolbászok a füstölõrúdon.

Indy pislogni kezdett. Kolbászok? Nem értette a megjegyzést, de hallgatott.

– Ezt csak gyújtóbombával lehetett volna végrehajtani – jegyezte meg Henshaw.

– Akkor miért nem szórtak rá azt? – kérdezte Gale hevesen.

Treadwell pontosan tudta, mit érezhet a nõ.

– Miss Parker – mondta türelmesen –, bizonyos részletek még elõttem sem egészen világosak. De igaza van, a vadászgépeink elvben megtámadhatták volna a zeppelint... Amikor a léghajó felbukkant, fel is szálltak a gépek, de sajnos beletelt egy kis idõbe, míg a célpont közelébe jutottak.

Gale elvörösödött.

– Nem tudtam. Sajnálom.

– Már régen le kellett volna lõnünk a zeppelint.

– És most miért nem tették meg? – kérdezte Pencroft.

– Iszonyatos menet volt, uram – felelte Treadwell. – Az a gépezet huszonkétezer láb magasra emelkedett. A vadászaink feljutottak oda, de már csak nehezen lehetett irányítani a gépeket. Átkozottul hideg lehetett. Folyamatos rádió-összeköttetésben voltunk az egyik pilótánkkal...

– Eltalálták azt a szörnyûséget? – vágott közbe Indy.

– Attól tartok, nem.

– Ha tüzet nyitottak rá, a golyók feljutottak volna a ballon magasságába – mondta Indy.

– Ez igaz – felelte Henshaw.

– És?

– Abban a magasságban alig lehetett irányítani a gépeinket. A pilótafülkékben nem voltak oxigénpalackok. Két emberünk egyszerûen elájult. Mindketten zuhanni kezdtek, de szerencsére még idõben magukhoz tértek. A másik három gép a léghajó fölé repült, és megkísérelt egy zuhanó támadást. A pilóták tudták, hogy elég lenne egyetlen apró repedést vágni a zeppelinbe... A rádiózó pilótánk jelentése szerint a három gép valamennyi lõszerét rászórta, de az mintha meg se érezte volna. Sõt még gyorsítani kezdett.

– Merrefelé tartott? – kérdezte Indy élesen.

– Keletnek indult – mondta Treadwell. – Talán újra rájött valamire, professzor?

– Talán. Talán... Szükségem lenne még néhány információra. Tom, van még valami, bármi, amirõl eddig nem beszéltünk? Talán Castilano üzenetében lehetett valami... Nem tett említést egy másik helyrõl, ahol ezek az emberek talán megfordulhatnak?

– Nem, nem igazán. – Treadwell megdörzsölte az állát. – Habár... Volt még valami, de ennek nem sok értelme lehet.

Indy rámeresztette a szemeit.

– Ami az egyik ember számára értelmetlen, a másiknak talán fontos – mondta gyorsan.

– Castilano utalt valami égi városra. Valamire, ami hatalmas, és az égen van, és nem léghajó...

Indy agyában bámulatos gyorsasággal összeállt a kép. Olyan volt ez, mint valami háromdimenziós kirakósjáték; minél több részlet kiderült annál könnyebb volt levonni a következtetéseket.

– Bingó! – üvöltötte Indy gyõzedelmesen.

16.

– Kemény menet lesz, Indy.

Harry Henshaw Indiana Jonesnak címezte a megjegyzést, de a hárommotoros Ford teljes személyzetének szánta. Cromwell és Foulois csendben ült a nyugat-angliai katonai támaszpont ebédlõjében. Hallgattak, és figyeltek. Henshaw-nak igaza volt.

– Miért? – kérdezte Indy. – Ugyanazon az úton megyünk, amelyiken idejöttünk, csak éppen visszafelé.

Henshaw Indyre, majd a mellette ülõ Gale Parkerre nézett.

– Persze, ha csupán a mérföldeket számoljuk, ugyanakkora az út. De mi most repülni készülünk, így a szeleket is számításba kell vennünk. Márpedig szinte végig széllel szemben kellene haladnunk, ez pedig megnöveli a repülési idõt, és csökkenti a sebességünket.

Indy mereven Henshaw szemébe nézett.

– Harry, el akarja kapni azt a léghajót, vagy nem?

– Ezt meg hogy érti? – kérdezte Henshaw meglepetten. – Hát persze, hogy el akarjuk kapni, de...

Indy egy türelmetlen kézmozdulattal belé fojtotta a szót.

– Akkor ne emlegessük fel örökké a problémákat. Csináljuk meg. – A Henshaw mögött ülõ két pilótára nézett. – Will, René... Képesek leszünk rá? Vissza tudunk repülni ugyanezen az útvonalon? Széllel szemben?

Cromwell megvonta a vállát.

– Hát, nem lesz sétarepülés, de ha minden tankot teletöltünk...

– Igen, vagy nem, az ördögbe is!

– Igen – felelte Cromwell habozás nélkül.

– Akkor készüljetek. A lehetõ leghamarabb felszállunk.

– Még valamit, Indy – mondta René Foulois. – Javaslom, úgy készítsük el a tervet, hogy mindenhol nappal szálljunk le. Lehet, hogy viharba kerülünk, és...

– Készítsétek fel a gépet, és szóljatok, ha indulhatunk – mondta Indy türelmetlenül.

– Éjszaka felszállhatunk – mondta Cromwell nyugodtan. – Izlandig könnyen eljutunk, ott megnézzük milyen az idõ, és továbbmehetünk Grönland felé. Ahogy mondtad: pontosan azon az úton, amelyiken idejöttünk. – Foulois-ra nézett. – Hét óra múlva már Izlandon leszünk.

Foulois bólintott.

– Meg lehet csinálni.

– Hát, akkor ezt eldöntöttük – mondta Indy. – Harry, használja fel a kapcsolatait. Szükségünk lesz üzemanyagra, meg hasonlókra.

– Rendben. De szeretném ha tudná, szerintem maga nem egészen normális – mondta Henshaw.

– De ettõl még velünk tart, igaz?

– Természetesen – felelte Henshaw. – Nem tettem épeszûségi fogadalmat...

A nyugat felé tartó repülõút az orrszélben pontosan olyan nehéz, és idõnként veszélyes volt, amilyenre Henshaw számított – sõt a helyzet idõnként még annál is rosszabbra fordult. Az idõjárás rettenetes volt, a sarkvidék felõl mindent kaptak, csak éppen kedvezõ hátszelet nem. Az egymással keveredõ nyirkos meleg és hideg légáramlatok szünet nélkül rázták a Fordot; egymást érték a légörvények.

Az út elsõ szakaszán olyan átkozott volt az idõjárás, hogy Cromwell és Foulois úgy döntött, eltérnek a tervtõl, és leszállnak Skócia északnyugati partján, hogy megvárják a reggelt, és a sûrû, hideg esõ végét. Egy elhagyatottnak tûnõ repülõtéren landoltak.

Cromwell és Henshaw bement az épületekbe, hogy megkeressék a szolgálatosokat.

– Nincs itt egy lélek sem – vacogta Henshaw.

– Akár valami francos mauzóleum – felelte Cromwell. – Semmi fény, egy ember sincs a közelben. Semmi.

– Rögzítsük a Fordot, és törjük be az egyik ajtót – javasolta Indy.

A felszerelésükbõl elõvették a vastag köteleket, a leszállópályához rögzítették a repülõgépet, majd viaszosvászon darabokkal letakarták a pilótafülkét. Megfogták a hálózsákjaikat, és a viharos éjszakában elindultak az egyik épület felé Az ajtón egy nehéz lakat lógott. Indy elõvette a Webley-jét, és egy golyót eresztett belé.

– Nézzétek – mondta keserûen. – Varázslat. Csak zajt kellett csapni, hogy kinyíljon az ajtó.

– Remek álkulcsa van – mondta Henshaw. – Nem is tudtam hogy ilyen bûnözõi hajlamai vannak, de tetszik a stílusa.

– Nekem is. – Gale reszketve elfurakodott Indy mellett, és belépett az irodába.

Harminc perccel késõbb már vidám tûz ropogott a hatalmas vaskályhában, és nem sokkal ezután valamennyien elaludtak.

Hajnalban még mindig esett. A repülõtéren nem jelent meg senki. Henshaw visszament a Fordhoz, és a rádióhoz kötötte az akkumulátorokat. Par perccel késõbb már egy közeli meteorológiai állomással beszélgetett.

Kikapcsolta a készüléket, és visszament az épülethez.

– Itt még elég felhõs az ég – mondta –, de beszéltem Scottsmoorral. Ma reggel kapcsolatba léptek a szigetekkel, amiket érintenünk kell. Izland közelében már jobb a helyzet. Szerintem az lesz a legjobb, ha minél elõbb elindulunk.

Indy Cromwellre nézett. A brit pilóta bólintott.

– René – szólalt meg Gale segíts összeszedni a holminkat. Indy, itt hagyok egy üzenetet, meg valami pénzt a lakatért. – Felnézett az égre. – Ismerõs helyzet... Mintha két front találkozott volna. Harry, nem tudom, kivel beszélt, de az illetõ megfeledkezett valamirõl. Vagy felszállunk egy órán belül, vagy napokig itt kell rostokolnunk.

– Mibõl gondolja? – kérdezte Henshaw. Meglepte, hogy a nõ úgy beszél, akár egy képzett pilóta.

– Onnan, hogy ebben az országban tanultam repülni • felelte Gale. – Öt hónapon keresztül éjjel-nappal repültem. Én ismerem ezt a helyet, maga nem, szóval jó lenne, ha rám hallgatna, ezredes.

Indy felnevetett.

– Részemrõl rendben.

Húsz perccel késõbb felemelkedtek a levegõbe. Észak felé tartottak. Amikor ezer láb magasra értek, Foulois bekapcsolta az interkomot.

– Indy, nézz ki jobb oldalt. A jelek szerint a kisasszony jobban ismeri a környék idõjárását, mint bárki más.

Alig néhány mérföldnyire a géptõl hatalmas ködfal és esõfelhõtömeg sötétlett, és pontosan abba az irányba tartott, ahonnan felszálltak.

– Pár perc múlva túl leszünk rajta – mondta Foulois. – De egészen Izlandig a maximális magasságon kell maradnunk.

– Izgalmas lesz – felelte Indy.

* * *

Nyolcezer láb magasan, ragyogó napsütésben repültek. Gale elõrevitt a pilótafülkébe néhány szendvicset, meg egy termosznyi forró teát. Indyhez és Henshaw-hoz hasonlóan repülés közben õ is jobban kedvelte a kávét.

Amikor visszatért a pilótafülkébõl, a többiek már a kabin túlsó végében álltak. A propellerektõl távol valamivel elviselhetõbb volt a zaj – még beszélgetni is tudtak.

Indy egy szendvicset tartott a kezében.

– Harry – mondta két hatalmas harapás között. – Eszembe jutott valami.

– Rajta, halljuk – intett az ezredes.

Indy a nõre nézett.

– Ha úgy érzed, hogy kihagytam valamit, szólj közbe.

Gale bólintott, de elhatározta, csak akkor fog megszólalni, ha tényleg fontos mondanivalója lesz. Tisztában volt a képességeivel; tudta például, hogy még egy akkora géppel is elboldogulna, mint az óriási hárommotoros Ford, de mindig megérezte, amikor olyasmivel került szembe, amihez nem igazán értett. Fogalma sem volt arról, hogy Indy mit akar mondani, ám azt biztosra vette, Harry Henshaw-tól minden kérdésére pontos választ kap majd. Az ezredes fejlesztõspecialista volt és gyakorlott pilóta – a kis gyakorlógépektõl kezdve a vadászgépeken át a teherszállítókig és a bombázókig mindent el tudott vezetni.

– Kezdjük ezzel a zeppelinnel – mondta Indy. – Harry, szeretném, ha mindent, amit most mondani fogok, kérdésnek venne. Én a sírokhoz meg a piramisokhoz értek, a repüléshez viszont maga.

– Rendben.

– Oké – mondta Indy. – Tehát a zeppelin. Treadwell azt mondta, hogy három vadászgép minden lõszerét rászórta.

– Így van.

– És hogy gyújtóbombákat is használtak, a zeppelin mégsem robbant fel.

– Nos, ha azt a zeppelint valóban hidrogén emelte a levegõbe, akkor vagy páncélozott volt a felülete, és a lövedékek egyszerûen lepattantak róla...

– Ezt felejtse el – legyintett Henshaw. – Ha páncélozott lett volna, a fák fölé sem emelkedhetett volna fel.

Indy bólintott.

-... vagy a vadászgépek egyetlenegyszer sem találták el.

– Ez sem igaz – mondta Henshaw. – Ellenõriztem. A pilóták látták, ahogy a gyújtóbombáik ráhullanak a zeppelin tetejére.

– Akkor a léghajó személyzetének piszok nagy szerencséje volt – mondta Indy, és bekapta a szendvics utolsó falatját. – Vagy pedig nem hidrogént és nem gyúlékony gázt használtak.

– Gratulálok – mondta Henshaw.

– Tehát héliumot – mondta Indy. – Vajon hol juthatnak hozzá?

– Úgy tudom, a jenkiké a világ héliummonopóliuma – mondta Gale.

– Így van – felelte Henshaw. – A fõ lelõhely...

Indy leintette.

– Majd én – mondta. – Utánanéztem egy kicsit.

Henshaw-t meglepte Indy hevessége.

– Rajta, professzort. – Elmosolyodott.

– Mineral Wells, Texas.

– Nyert! – mondta Henshaw õszinte csodálattal. – De vannak héliumraktárak is

– Azok túl zsúfoltak – mondta Indy. – Es túl magától értetõdõ lenne, hogy valaki ott szerzi be az anyagot. Egy hegy nagyságú léghajóval mégse ereszkedhetnek le egy ilyen raktárhoz. Az emberek megvadulnának, ha azt látnák, hogy egy óriási, ragyogó zeppelin motorok nélkül mozog a levegõben.

– Van egy bázisuk, ahol el tudják rejteni a léghajót? – kérdezte Gale.

– Talált! – mondta Indy. – Tudja – fordult újra Henshaw felé –, minden egyes nyom kijjebb nyitja egy kicsit a válaszokra nyíló ajtót.

– Ez mindig így van – bólintott Henshaw. – Minél több részletet megtalál, annál tisztább a kép.. Megtudhatnánk, milyen következtetésre jutott?

Indy elmosolyodott.

– Tudom, hogy õrültségnek fog tûnni, de a jelek szerint az antropológia és az archeológia elegye megválaszolja a kérdést, amit keresünk. Ez meg néhány régi babona, ami arra ösztönzi a szemtanúkat, hogy titokban tartsák azt, amit láttak.

– Ezt nem igazán értem – mondta Henshaw.

– Nos, a válaszokra nyíló ajtóhoz az elsõ kulcs Filipo Castilano üzenetében rejlik. Emlékszik? Treadwell azt mondta, Filipo valami égi városra utalt. Ez eléggé érthetetlen, nem? Mindenki tudja, hogy Filipo imádta a rejtjeles üzeneteket. Talán arra számított, hogy én majd megértem, mire céloz.

– És megértette? – kérdezte Henshaw.

– Elõször nem – vallotta be Indy. – Egy égi város... Csakis Asgard lehet. Az istenek otthona. Vagy esetleg az Olümposz. Minden kultúrának volt egy képzeletbeli városa vagy édene, esetleg mennyországa az égen. Viszont azt is szem elõtt kell tartanunk, hogy Filipo talán szó szerint értette, amit üzent.

– Indy, te játszol velünk – mondta Gale panaszosan.

– Nem. Nem igazán. Csak szeretném, ha velem együtt gondolkodnátok... Elõször: a léghajót valószínûleg nem hidrogénnel töltötték meg, mert akkor a saját sugárhajtómûve robbantotta volna fel elõször. És még valami: az orrán vagy a farában kellett lennie egy kapunak, ami mögül a korongok elõrepültek. A korongok, amelyek szintén forró levegõt eresztettek ki magukból.

– Igen – mondta Henshaw. – Még a legapróbb hidrogénszivárgás is katasztrófához vezetett volna.

– Oké – folytatta Indy. – Szóval héliumra volt szükségük. Feltûnés nélkül nem vihettek ki nagy mennyiségû héliumot az Egyesült Államokból. A kormány átkozottul figyel az ilyen ügyekre. Viszont, ha az Államok területén tankoltak fel héliummal, nem lehetett semmi probléma. Ha valaki nem akarja külföldre vinni a héliumot, annak csak pénzre van szüksége ahhoz, hogy megkapja amit akar.

– A hélium valószínûleg a texasi Mineral Wellsbõl származik. De onnan hova került? És hogy illik bele a képbe az a bizonyos égi város? Egyáltalán mi az, hogy „égi város”? Egyetlen település sem lebeg ég és föld között. De mi van akkor, ha ez a város csak a nevében „égi”? Lehet, hogy egy olyan névrõl van szó, amit minden antropológus, archeológus, minden történészhallgató ismer? Ez így túl egyszerû lenne. Viszont akkor, ha valamilyen ritka, alig beszélt nyelven jelenti ezt a város neve, mindjárt más a helyzet. Castilano valószínûleg remekül ismeri a spanyol történelmet, tehát az üzenetében a valódi Égi Városra utalt.

– Most már semmit sem értek, Indy...

– Pedig egyszerû. Amikor eszembe jutott a dolog, hirtelen összeállt a kép. – Pillanatnyi szünetet tartott. – Egy indián elnevezésrõl van szó. Az acoma indiánok a legendák szerint Krisztus elõtt háromezer évvel egy világtól elzárt városban éltek, ami...

– Acoma! Hát persze! – kiáltotta Henshaw.

– Mi az az acoma? – kérdezte Gale.

– Acoma a mi Égi Városunk indián neve – magyarázta Indy. – Egy hely az új-mexikói Albuquerque-tól délnyugatra, a Zuni indián-rezervátum közelében. Egy hatalmas plató, több mint háromezer láb magas sziklafalakkal... Acoma – Égi Város. Van olyan nyelvjárás is, amin azt jelenti, hogy „A Hely, ami mindig volt”. Az acoma indiánoknak egészen különleges nyelvük van, és különösek a mítoszaik, a tradícióik, a hitviláguk is. Az acomák szerint népük a föld méhébõl, a Shi-papuból származik. Isteneik elõször csak két leányt teremtettek – Nautsitit és latikut –, és ezután hirtelen a világra jött az acoma törzs is. Emberek, állatok, lakhelyek, növények – szerintük minden a föld mélyérõl származik. Városaikat több száz lábnyi magasan, az ég közelében, a hegyfalak tetején és oldalába építették. A települések Égi Puebló néven vártak ismertté.

– Égi Város – suttogta Gale.

– Az a vidék egy természetes erõd, sõt rejtekhelynek sem utolsó. Van ott több olyan barlang is, amelyikbe féltucatnyi olyan óriás léghajó elférne. A történelem során az acomák vadul és elszántan védték földjüket. Amikor a spanyol hódítók elõször eljutottak Mexikó északi részére, igencsak meg kellett szenvedniük a szent építményeket védelmezõ indiánokkal.

Indy elõredõlt, és kinyújtotta a lábait.

– Olvastam a spanyol expedíció vezetõjének, Hernando de Alvarado kapitánynak a feljegyzéseit. 1540-ben Coronado Acomába küldte, hogy megtudja az igazat a helyrõl, amelyrõl oly sokat hallott. Alvaradót lenyûgözte a felhõk alatti város látványa. A Coronadóhoz címzett hivatalos jelentésében arról ír, hogy Acoma a legjobban védett erõdítmény, amit életében látott. Azt is megírta, hogy a plató tetején hat-nyolcezer indián élhet, és olyan a hadseregük, hogy még a spanyol csapatok támadásait is képesek lennének visszaverni...

Indy megdörzsölte az állát.

– Azt hiszem, a történelembõl ennyi is elég. A lényeg az, hogy Acoma tökéletes bázis lehet a léghajók számára. A helybéli indiánok – azon a vidéken legalább tíznél is több törzs él – mindig úgy hitték, hogy különleges kapcsolatuk van a mennyekkel. 1846 õszén történt egy különös dolog, ami még jobban megerõsítette õket ebben a hitükben. A spanyolok ekkor már rég elvonultak, de ez idõ tájt az amerikai hadsereg próbálta megregulázni az indiánokat. Egy amerikai lovascsapat körülbelül egy mérföldnyire táborozott Acoma szikláitól, amikor az éjszaka közepén egy óriási meteor zuhant alá az égbõl. A kõtömb olyan fényes volt, hogy nappallá változtatta az éjszakát, de nem esett le a földre, hanem továbbszáguldott, és eltûnt a horizont mögött. Valószínûleg visszatért az ûrbe.

– Atmoszférikus pattanás – mondta Henshaw. – Idõnként elõfordul. Aki látja könnyen hívõvé válhat...

– Igen, szerintem is ezt történt – mondta Indy. – A lényeg azonban az, hogy szerintem ott fogjuk megtalálni a léghajót. Ha pedig rábukkanunk a rejtekhelyre, titokzatos ellenfeleinknek rá kell majd döbbenniük, talán örökre lemondhatnák a tervükrõl. – Elkomorodott. – Ezek az emberek bebizonyították, hogy nem válogatnak az eszközökben. Meglehet, hogy még arra is képesek lesznek, hogy megsemmisítsenek egy várost.

– Megsemmisíteni egy egész várost? – kérdezte Gale zavartan. – Hogv tudnák megtenni? Egy léghajó... De talán még tucatnyi sem bírna el annyi bombát, hogy...

– Indynek igaza van – szólt közbe Henshaw. – Ezek nem bajlódnának nehéz bombákkal, Gale. A bombák nagy zajt csapnának, felgyújtanának néhány épületet, megölnének pár száz embert, megsebesítenének néhány ezret, de ez semmi egy háborús pusztításhoz képest. – Henshaw megrázta a fejét. – Elérkeztünk ahhoz, amit mi a seregben „háborús játéknak” nevezünk. Meg kell határoznunk, mi mit tennénk az õ helyükben.

– Maga mit tenne? – kérdezte Gale.

– Ha gyilkolni akarnék, ha félelmet akarnék kelteni? Lássuk csak... A levegõbõl, de a földrõl is meg lehet mérgezni egy város vízellátását. Ha a méreg lassan hat, ha csak egy bizonyos idõ után kezd gyilkolni, a város lakóinak legnagyobb része már menthetetlen lesz. Aztán ott vannak a biológiai fegyverek. Nem köztudott, de legalább négy országban kitenyésztették a lépfene egy olyan mutációját, ami az emberi szervezetre is hat. A kórokozókat a léghajóról, vagy akár azokról az ördögi korongokról is le lehetne szórni a kiválasztott városra. Nem is lenne szükség sokra, mármint ami a súlyt illeti. Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok azok az országok, amelyek bevallottan részt vesznek a biológiai fegyverkezésben. Kivédhetetlen, brutális módszer...

– Iszonyatos! – suttogta Gale.

– Biztosíthatom, kisasszony, ez sem rosszabb, mint egy golyó a hasba – mondta Henshaw szenvtelenül. – Vagy mint mondjuk egy lángszóró elé kerülni...

– Istenem...

– Harrynek igaza van – mondta Indy. – Aztán ott vannak a mérgezõ gázok. A Nagy Háborúban általában mustárgázt, foszgént és klórvinilarzént használtak, de azóta már több új fajtát feltaláltak. Katonák tízezrei haltak meg gázmérgezésben. Talán õk voltak a szerencsésebbek, mert legalább ugyanannyian megvakultak, megõrültek vagy megnyomorodtak a gázok miatt.

– Egy gyanútlan város egyáltalán nem tudna védekezni ez ellen – mondta Henshaw. – Attól tartok, Indy helyesen látja ezeket az embereket. Elsüllyesztettük a hajójukat, tehát most már tudják, hogy készen állunk a védekezésre. Megtámadtuk a léghajójukat. Igaz, ez eléggé hatástalannak bizonyult, de azok a brit fiúk minden tõlük telhetõt megtettek. A vadászat elkezdõdött, és minél elõbb megsemmisítjük azt a léghajót, ellenfelünk annál hamarabb elveszti az elõnyét, amire a félelmet és rettegést kiváltó repülõ csészealjaival szert tett.

– Még egyikõtök sem mondta ki azt, amitõl a legjobban félek – mondta Gale.

– Mi az? – kérdezte Indy.

– Ha egy várost képesek megtámadni – mondta a nõ lassan –, miért ne tehetnék meg ugyanezt többel?

– Ó, megtehetnék – mondta Henshaw gyorsan. – De a népirtás nem tartozik a módszereik közé. Az õ legfontosabb fegyverük a félelem. A gondolatok irányítása. Megváltoztatják az emberek gondolkodásmódját, hogy utána irányítani tudják õket. Aki hisz az istenekben, annak számára õk az istenek. Aki azt hiszi magáról, hogy védtelen...

– Az védtelen – fejezte be Indy a mondatot. – Tehát, minél elõbb megtaláljuk azt a léghajót...

A Ford hirtelen megrázkódott. Indy csak ekkor döbbent rá, hogy egy repülõgép fedélzetén vannak, ami éppen a Feröer-Szigetek fölött száll, es Izland felé tart.

A légörvények egyre erõsebbek lettek. A pilótafülke ajtajában váratlanul Foulois jelent meg.

– Rejtély, hogy miért kaptuk ezeket az interkom készülékeket! – mondta. – Már legalább tíz perce üvöltözünk hozzátok!

– Mi van? – kérdezte Henshaw. A gép remegett és rázkódott, úgyhogy a francia válasza nélkül is tudta, mi történhetett.

– Át kell fúrnunk magunkat egy fronton – mondta Foulois. – Már benne is vagyunk. – A kabin ablakai felé biccentett.

Az üveglapokat esõ verte.

– Egy kicsit rázós lesz – folytatta Foulois. – Jobb, ha bekötitek magatokat, és eltesztek minden nem rögzíthetõ tárgyat.

– Frenchy, egy idõre átvenném magától, oké? – kérdezte Henshaw. – Egyen valamit, igyon egy kis kávét...

– Úgy érti, ezredes, hogy bort?

– Hát persze. Persze! Beszélnem kell Izlanddal.

– Sajnálom. Az idõjárás... Izlanddal már jó ideje megszakadt a rádiókapcsolat, de sikerült befognunk a Feröer egyik rádiómûsorát. Ez mindenesetre arra utal, hogy jó irányba haladunk. Ez a Cromwell olyan, akár egy vadászkutya. Szerintem képes lenne kiszimatolni az Izland felé vezetõ utat.

– Tényleg kérsz bort? – kérdezte Gale, amikor Henshaw elindult a pilótafülke felé.

Foulois belekotort a táskájába, és diadalmas vigyorral elõhúzott egy palackot.

– Kávéval nem lehet háborút nyerni, kedvesem – mondta, és ivott egy hosszú kortyot az üvegbõl. – De ha valaki elég bort iszik, akkor már azzal se nagyon törõdik, hogy ki gyõz. Ez pedig, el kell ismernetek, egy nagyon civilizált álláspont.

A következõ pillanatban a Ford elhajított kõként zuhanni kezdett. Foulois a levegõbe emelkedett, de ahogy egy alulról érkezõ légáramlat felemelte a gép orrát, rögtön felállt.

– Valódi francia vagy! – nevetett Indy. – Egyetlen csepp bort sem öntöttéi ki!

Két órával késõbb az ülésbe kötve Indy már-már megesküdött, hogy soha többé nem fog repülõgépre szállni. A „kicsit rázós” menet valójában egy eszelõs, rázkódó száguldás volt, szakadatlan süllyedés és emelkedés, éles fordulók, csapott kanyarok sorozata. A pilótafülkébõl vékony erekben víz folyt a kabinba.

– Ez jobb bármilyen élénkítõszernél! – ordította túl Gale a motorok és a szél zúgását, a mennydörgéseket.

Indy kínlódva megpróbálta visszatartani a hányingerét. A szemei elõtt apró fények cikáztak, és már azt sem tudta, hol van lent és hol fent.

Azután, olyan hirtelen, ahogy elkezdõdött, a robaj és a rázkódás megszelídült, és az ég kivilágosodott. Indy gyomra lassan visszacsúszott a helyére. Nem sokkal késõbb már arra is képes volt, hogy felálljon, elõremenjen a pilótafülkébe, es megcsodálja Izland vulkanikus eredetû, hívogató domborulatait.

17.

Másfél nappal késõbb, amikor leszálltak Quebecben, valamennyien fáradtak voltak, izmaik merevek, szédelegtek az álmosságtól, és gyûlölték a szendvicseket. Henshaw megkereste a kanadai hatóságokat, és elintézte, hogy az amerikai határõrség „ne foglalkozzon” a szokásos módon az Egyesült Államok légterébe belépõ állami géppel, és szolgálati úton járó legénységével.

Már alig várták, hogy lezuhanyozzanak, tiszta ruhát vegyenek magukra, és végre alhassanak, ám mégsem pihenhettek. Cromwell az ezredes kivételével mindenkit kiparancsolt a Fordhoz, hogy végrehajtsák a szükséges ellenõrzéseket és javításokat. Henshaw-nak közben az Indytõl kapott feladatot kellett végrehajtania Hosszú ideig repültek, meggyötörték a gépet; Cromwell és Foulois szinte érezte a Fordból és a motorjaiból áradó panaszokat.

Két órával késõbb tele voltak az üzemanyag- és az olajtartályok, tökéletesen mûködtek a hidraulikus és egyéb berendezések. Idõközben Henshaw is visszaért.

– Will – lépett Cromwellhez –, készen áll a gép arra, hogy megállás nélkül lemenjünk Daytonba? Ha odaérünk, pihenni fogunk, az embereim pedig az orrától a farkáig átvizsgálják majd a madárkát.

– Azok után, amin keresztülmentünk, egy daytoni út annyi lesz csak, mint egy séta a parkban.

– Oké – mondta Indy az embereinek. – Nyeregbe, és indulás

Cromwell oldalba bökte Foulois-t.

– Nyeregbe... Jó, mi? Tán azt hiszi ez a pasas, hogy a gépünk nem madár, csak valami francos ló?

Indy és Gale a kabin hátuljában ültek le. Becsatolták magukat, és Gale olyan fáradt volt, hogy azonnal elaludt. Indy lehunyt szemmel hátradõlt, de elkerülte az álom. A közeli jövõn tûnõdött, amikor már ez az egész röpködés a múlté lesz...

De addig még el kell végezniük egy-két dolgot. Indy érezte, a vadászat már nem tarthat sokáig; a zsákmány talán már felkészült, és csak rájuk vár.

Harry Henshaw ezredes kiterítette a Texas és Új-Mexikó bizonyos régióiról készült repülési térképekét, az úttérképeket, a légi felvételeket. Indy az ezredes bal oldalán állt, Gale a jobbján, a hatalmas asztal körül pedig a katonai hírszerzés több tisztje. A másik asztal mellett civilek várakoztak: a tartálykocsik munkásruhát viselõ sofõrjei és egy idegennek látszó férfi, az Acoma Indiánok Tanácsának egyik magas rangú képviselõje. Amíg a Wright Field óriáshangárjának egyik épületében a megbeszélés folyt, Cromwell és Foulois a hárommotoros Ford szervizelésével foglalkozott.

– Ezek a pilótáink által készített legfrissebb fotók –, mondta Henshaw. – Elõször talán nézzük meg a Mineral Wellsrõl készülteket. – Az egyik térképre rátette a régióról készített fényképet. – Ahogy tudják, a fõ héliumforrás itt van. – Egy mutatópálcával a térkép egy pontjára bökött. – A kutak közvetlenül a Worth erõd mellett, nyugati irányban vannak. A héliumot általában vasúti tartálykocsikon szállítják. Ez a legegyszerûbb, és legolcsóbb módszer, de idõnként mégis elõfordul, hogy teherautókat is használnak.

– Ami lényeges lehet a számunkra, hogy a közúti közlekedés az utóbbi néhány hétben megnõtt Ezek a fényképek a három fõ országútról készültek a múlt héten. A repülõgépek elég magasan szálltak ahhoz, hogy a földön ne figyeljenek fel rájuk. A képeket a gépek hasára szerelt kamerákkal készítették. Az embereink leírtak néhány kórt a terület fölött, hogy megfigyeljék az országutakon haladó teherautókat... A teherautók általában két különbözõ irányba szokták vinni a szállítmányt. Az egyik Lubbock, a régi vasúti csomópontja, a másik pedig a Midland es az Odessa felé tartó országúton megy Új-Mexikóba.

– Albuquerque-be hány megy? – kérdezte Indy.

Henshaw az egyik kamionsofõrre mutatott.

Indy, ez itt Mike Hightower Mike, válaszolna erre a kérdésre?

A termetes férfi elõrelépett.

– Természetesen, ezredes. – Indyre nézett. – Albuquerque-be csak ritkán viszünk héliumot. Onnan nem igen kapunk rendelést. A legnagyobb vásárlónk a haditengerészet, de pár gyár is sokat szokott kérni. Némelyik üzem olyan helyen van, ahol nincs vasúti közlekedés, ezért visszük nekik teherautókkal.

Hightower egy kissé elfordította a térképét.

– Egy csomó kocsinkat Santa Fébe szokták küldeni. Az itt van. – Vastag mutatóujjával a térképre bökött. – De ez szerintem elég nagy hülyeség, mert odafent, Santa Fében nincs semmi, amihez hélium kellene Hacsak... – Henshaw-ra lesett. – Hacsak a hadseregnek nincs arrafelé valami titkos bázisa, amihez sok héliumra van szükség. Az ezredes azt mondja, nincs... Na, szóval, Santa Fébe már a szállítás is elég furcsa szokott lenni. Úgy értem, mi oda visszük az árut, ahová küldik, aztán sokszor csak úgy ott kell hagynunk. A teherautót is, meg mindent. Már szóltam is párszor emiatt, de a fõnököm azt mondta, valami nagy cég kiütött minket a szállítási üzletbõl, és hogy amikor mi otthagyjuk a kocsikat, akkor jönnek a másik cég sofõrjei, és azok viszik tovább. A mi embereink a helyi buszjárattal szoktak visszajönni Mineral Wellsbe. Tudja, nem nagyon szoktunk ám panaszkodni. Megkapjuk a kis plusz pénzünket, a többi meg kit érdekel?

– És Albuquerque-be nem szoktak menni? – firtatta Indy.

Hightower a szája másik sarkába tolta szivarvéget.

– Hát, van egypár kocsi, ami Mineral Wellsbõl idõnként egyenest Roswellbe megy. Ez itt van – újra a térképre mutatott. – Aztán a sofõrök ott szokták leadni az árut. Pár emberünket egyszer-kétszer már megkérték, hogy inkább vigyék tovább az egészet Las Crucesbe, ami Roswelltõl délre van.

Henshaw a térképre tette, és észak felé húzta az ujját.

– Las Crucesbõl majdnem egyenes út vezet Albuquerque-be. Ez egy elég elhagyatott vidék. Végig kell menni a Rio Grandéval párhuzamos úton, aztán át az Elephant Butte melletti lávamezõn, aztán fel Soccoróba. Ezután Belen következik, ahonnan ezen az úton le lehet jutni Acomába.

– Piszok egy fuvar – mondta Hightower. – Úgy értem, vacakok az utak. A legtöbbjükön még aszfalt sincs. Kirázza a lelket a kocsiból, de ahogy már mondtam, a mi embereinket ez se érdekli, mert a megrendelõ úgy fizet, mint egy gavallér.

Indy megvizsgálta a térképet.

– Minden út Acomába vezet, nem igaz, Harry?

– De – felelte Henshaw. – Hightower, a sofõrök, azok, akik át szokták venni a kocsikat a maguk embereitõl, nem mondták még, hogy kerülnek vissza a teherautók Mineral Wellsbe?

– De igen. Elég körülményes módon csinálhatják, mert mire visszakerülnek hozzánk, minden autónkat szervizelni kell, annyira megviseli õket a hosszú út. De ha panaszkodunk azoknak a sofõröknek, hogy tropára mentek a kocsik, mindig azt felelik, hogy hajítsuk ki õket. És mindig hoznak újakat. Hát, én még nem láttam ennél eszementebb boltot, az biztos.

– Van még valami, amit el akar mondani? – kérdezte Indy.

– Nincs, uram. Vagyis csak annyit... Hogy nem lenne szabad itt lennem. Úgy értem, azok a pasasok külön fizetnek nekem azért, hogy tartsam csukva a számat. Hogy ne feleljek, ha valaki kérdezõsködik. De aztán a minap jött egypár fiú, szövetségiek, és aszonták, ha meg akarom tartani a jogosítványomat, meg az állásomat, akkor jobb, ha eljövök erre a tárgyalásra. Hát, eljöttem. Megígérték, hogy el is mehetek. Úgy, ahogy idejöttem.

– Hogy jött ide?

– Átmentem Gainesville-be. Ez a Worth erõdtõl északra van, éppen Oklahoma határa alatt. Van ott valami katonai tábor. Éjszaka jött egy repülõgép, és felszálltam rá, aztán a következõ percben már itt is voltam. Ahogy mondtam, uram, ugyanígy szeretnék hazamenni.

– Mr. Hightower, nagyon sokat segített. Kérem, felejtse el ezt a kis látogatást. Éjszaka letesszük abban a Gainesville-i táborban, és sosem láttuk egymást.

– Köszönöm, ezredes. Végeztünk?

– Szabadon elmehet. Ha szüksége van valamire, csak szóljon.

– Hát... Nem lehetne, hogy inkább az oklahomai Lawtonba visznek? Nincs sokkal messzebb, és van ott néhány rokonom. Tudják, nem árt, ha azt hiszik rólam, csak a családot látogattam meg. Itt ugyanis sohasem jártam. – Hightower elvigyorodott.

– Jó utat, Mr. Hightower. – Henshaw két másik sofõrre nézett. – Maguknak van valami hozzáfûznivalójuk?

A két férfi megrázta a fejét.

– Nincs. Az minden, amit Mike elmondott.

– Remek. Köszönjük.

Egy százados kivezette a sofõröket a helyiségbõl.

Henshaw Indyre nézett.

– Most már sokkal több részletet ismerünk. Tisztul a kép. Tehát, meglehetõsen nagy héliumszállítmányokat hordanak Acomába.

– Ahol valószínûleg van valamilyen raktáruk – mondta Indy.

– Igen.

Mindketten az indián felé fordultak. A férfi egész idõ alatt hallgatott, és sztoikus nyugalommal várakozott. Indy most tetõtõl talpig végigmérte. Ahhoz képest, hogy indián volt, szokatlanul magasra nõtt: legalább hat láb két hüvelyk magas volt, a vállai meglepõen szélesek. Széles karimájú, kis aranytollakkal díszített kalapot, szarvasbõr nadrágot, hímzett mellényt, ezüst-berakásos övet viselt. Indy a lábát nem látta, de sejtette, hogy az indián a fehér emberek által készített munkásbakancsot hord – a kietlen, sziklás helyen, ahol lakott, ez volt a legmegfelelõbb viselet.

Az indián is szemügyre vette Indyt – kölcsönösen megnézték egymást, a másik fegyvereit. Indy szokás szerint a fedeles tokba dugott Webleyt kötötte a derekára, az indiánnál egy régimódi hatlövetû volt.

Indy bólintott. A ceremóniának nagy jelentõsége lehet az ilyen helyzetekben. Csak annyit tudott az indiánról, amennyit Henshaw elmondott neki – az acomai Fõtanács tagja –, de a viselkedésébõl, a tartásából és a megjelenésébõl arra következtetett, egy régi uralkodói család kései sarja lehet. Ezt támasztotta alá az is, hogy egy katonai támaszponton is nyíltan viselhette fegyverét.

– Jones – mondta Indy. – Henry Jones. De az Indyt jobban szeretem.

– Jó név. Én Jose Syme Chino vagyok. – Chino hangja mély és barátságos volt. Indy barátságot vélt felfedezni a tekintetében, de tudta, ha a sors úgy hozná, hogy egymás ellen kell fordulniuk, félelmetes ellenségre találna benne. Abból, hogy Henshaw kissé hátrébb húzódott, Indy arra következtetett, az ezredes megértette a szertartás szükségességét. A fehér emberek kormányai sohasem viselkedtek fair módon az indiánokkal szemben, de az ilyen apró gesztusok mégis azt jelentették, hogy ezt az indiánt ezen a helyen egyenlõ rangú tárgyalófélnek tekintik.

Indy az indián pisztolyára mutatott.

– Megnézhetem?

Egy villámgyors mozdulat – a nehéz .44-es revolver agya már Indy elõtt volt. Indy a kezébe vette, és a hosszú csõbe nézett.

– Jól lõ?

Chino biccentett.

– Nagy töltény, gyors. Igen, jól lõ.

Indy visszaadta Chinónak a .44-est, majd elõvette, és az indián felé nyújtotta a Webleyjét. Chino megvizsgálta, és elmosolyodott.

– Sokat használták – mondta.

– Igen – felelte Indy.

Chino most az Indy övén függõ korbácsra mutatott.

– Azt is.

– Igen.

– Én is értek a korbácshoz. Kipróbálhatnánk egymást.

Indy elmosolyodott.

– Ez... érdekes lenne.

Chino hirtelen felnevetett; egy pillanat alatt eltûnt róla a „visszamaradott indián” álarc.

– Gondolom, Jones professzor, bizonyos helyzetekben a fényképezõgépe többet ér, mint a korbács es a pisztoly együttvéve.

A fenébe!, gondolta Indy. Lehet, hogy ez a fickó tízszer tanultabb nálam! Dühös volt magára, de elrejtette az érzelmeit, és habozás nélkül válaszolt.

– Igen. Sok ember annyira fél attól, hogy ezzel elrablom a lelkét, hogy hamarabb vállalkozna egy istenek között járó szellemlény megölésére, mint arra, hogy ezt megérintse.

– Nyugalom, professzor! – nevetett Chino. – Úgy beszél, mint valami orvosságos ember.

– Maga pedig nem úgy beszél, mint aki egész életében a hegyek között kószált, egy szál bowie késsel felfegyverkezve.

Chino mosolygott, de nem felelt

– Csak a teljesség kedvéért, Jose Syme Ch...

– Neked csak Joe, Indy.

– Helyes. De hogy befejezzem az elõbbi kérdést, Joe, a teljesség kedvéért áruld el, hol végeztél?

– Te valóban jó vagy. Montanában geológiát hallgattam, az UCLA-n meteorológiát, a texasi A&M-en mezõgazdaságtant... – Chino megvonta a vállát. – Mindent megtanultam, amivel szolgálni tudom a népemet.

– Kemény lehetett az A&M-en.

– Ezt hogy érted, Indy?

– Az õseid azt mondanák, Joe, hogy most nem beszélhetünk villás nyelvvel. Egy olyan helyen indiánnak lenni... Olyan lehetett, mintha fekete lennél. Csupa tiltás. Korlátok.

– Hát bizonyos szempontból még rosszabb is volt, mintha fekete lennék. De a gondos tervezés megoldja a nehézségeket.

– Például?

– Például az, ha valaki négy éven át megvédi a nehézsúlyú boxbajnoki címét.

– Ez valóban remek terv lehetett.

– De most már jó lenne, ha a ti problémátok lényegével foglalkoznánk, barátom – mondta Chino. – Az idõ telik, pedig nektek most kevés van. Azok az emberek már ugrásra készen állnak. Már el is kezdték a hadmûveleteiket.

Indy az ezredesre nézett.

– Maga tud errõl? Mármint a hadmûveletekrõl.

– Chino hozta a híreket. A jelek szerint elkezdõdött, amire számítottunk. – Henshaw az asztal közepére húzta a térképet. – Nézzék, itt van Acoma, és az acomai Indián rezervátum. Nyugatra...

– Folytathatnám, ezredes? – szólt közbe Chino.

– Természetesen – mondta Henshaw gyorsan.

Chino elõrehajolt, a térképre tette a kezét, és az acomai rezervátumtól nyugat felé húzta az ujját.

– Ez itt Cibola – mutatta. – Egy erdõ. Ami a legfontosabb, az Cibolától délre és nyugatra van. Ez a vidék – egy másik pontra bökött – a lávaömlés. Veszélyes. Néhol olyanok a sziklák, mint a pengék. Egy nap alatt lerágják az ember lábáról a bakancsot. A lávaömlésen túl kezdõdik a Ramah Navajo Rezervátum. A navajók idõnként gondot okoznak. A szokásos rézbõrû-fehérember ellentét, de a huzakodások során általában mindig meghal valaki. A valódi problémát azonban nem õk, hanem a zunik jelentik. Általában azt csinálják, mint a legtöbb õsi törzs: kapirgálják a homokot, hogy megkeressék a megélhetéshez valót. A mezõgazdaság gyatra, a talaj rossz, a nyájak nem számottevõek. Éppen annyi birka és szarvasmarha van csak, hogy az emberek ne haljanak éhen. A legnagyobb üzlet a kereskedelemben van. A zunik egy idõben a többi törzshöz hasonlóan csábították a turistákat. Már-már úgy tûnt, fejlõdni kezdenek, de az aszály ez a boltot is tönkretette. A legtöbb törzs számára a gyapjúkereskedés jelentette a megoldást. A Cubero Trading Company majdnem mindenkit a markában tart. Két évvel ezelõtt el akartunk szakadni a Cuberótól, de akkor ránk szakadt az egész országot fojtogató gazdasági válság. – Chino mély lélegzetet vett. – Ne gondolják, hogy most egy rakás szegény indián nevében kívánok szónokolni. Egészen másért mondtam el mindezt. A léghajós emberek, akiket most el akarnak kapni, megértették a helyzetet, és ki is használják.

– A járás kormányzója, Guy Douglas már régóta a mi emberünk – mondta Henshaw. – Kaptunk tõle néhány igen értékes információt. Nézzük csak a térképet! A zunik meglehetõsen távol élnek Acomától, de az elmúlt két napban mintha elszabadult volna a pokol a rezervátumban. Ez nem a szokásos indián elégedetlenkedés. Valami más miatt aggódunk. A léghajós emberek megvásárolták a zunikat. Hogy pontosabb legyek, két ember fizette le õket: Halvar Griffin és egy bizonyos Wilhelmina Volkman...

Indy agyában megmozdult egy emlék. A Temészettudományi Múzeum...

– Indy – szólalt meg hirtelen Gale Parker –, te is elképzelhetõnek tartod, hogy ez a Volkman azonos Marcia Masonnel?

Indy bólintott, majd a térképre tette a kezét.

– Tehát... – Felpillantott Chinóra és Henshaw-ra. – Most már jó lenne megtudni a lényeget.

– A navajók két nappal ezelõtt fellázadtak – felelte Chino. – De valahogy furcsán óvatos ez a lázadás. A saját rezervátumuk határain belül maradtak. Az én személyes véleményem az, hogy az egész csak valami színjáték része. Valamit leplezni akarnak vele. A navajók berúgtak, eltorlaszolták a fõbb utakat, egész éjjel és nappal lövöldöztek, és kijelentették, mindenkit lelõnek, aki a földjükre merészkedik. Ez egy diverzáns akció része lehet. A helybeli állami emberek megpróbálták lecsillapítani a lázadókat. Amikor aztán úgy gondolták, sikerült megoldaniuk a problémát a zunik kitörtek a rezervátumukból, és elindultak észak felé. Pár száz harci színekkel bemázolt lovas. Gallup felé tartottak... Ez volt a színjáték második felvonása. Sikeres volt. Az állami emberek most párszáz mérföldes körzetbõl mind erre a vidékre sereglenek. Fõleg Gallupba. mert a város lakói rettegnek.

– Tehát, ezek szerint az Acoma régióban nem maradt egyetlen állami ember sem – mondta Indy. – A serifek, a rendõrség, a park felügyelõi, az állami és a szövetségi kormányzók most mind a zunik földjére, és Gallup köré gyûltek.

– Ez azt jelenti, barátom, hogy a kezedben a madár fészke. A léghajó a következõ két napban el fogja hagyni Acomát. Legfeljebb két napot vár – mondta Chino. – Tehát, bármit is akartok tenni, most kell hozzálátnotok.

– Henshaw ezredes? – Mindenki Gale-re nézett. – Miért nem küld át pár bombázót? így igazán egyszerûen véget vethetne ennek az egész nevetséges ügynek.

– Mert Griffin vagy az, aki a zenekart vezényli felkészült rá, hogy esetleg ezt fogjuk lépni – felelte Henshaw. – Mr. Chino majd elmondja, miért vannak megkötve a kezeink.

A tekintetek a magas indián felé fordultak. Chino arca komor volt

– Ha a hadsereg, vagy bárki más megtámadja a földön veszteglõ léghajót, közel kerül ahhoz a barlanghoz, amiben elrejtették. Acoma nagy része el fog pusztulni. Tudják, ezek az emberek barátként érkeztek hozzánk. A népünknek nem volt elég élelme és vize. Aztán megérkezett egy csapatnyi idegen. Lóháton es teherautókkal jöttek. Archeológusok voltak és kutatók. Minden papírjuk rendben volt. Ásni kezdtek abban a barlangban ahol Coronado bérencei állítólag elrejtették az õseink kincsét. Segítettünk nekik, és jutalmul azt ígérték, hogy élelmet és vizet kapunk, meg orvosi ellátást, meg hogy behozzák a villanyáramot Acomába. Olyan dolgokat ígértek, amikre szükségünk volt – és meg is tartották a szavukat. Mondtam, minden papírjuk rendben volt. Engedélyek, felhatalmazásuk, cégek nevei. Egyre többen érkeztek. Van egy barlang, amit még az sem láthat, aki elmegy elõtte. Az elég nagy, hogy beleférjen a léghajójuk... De nem akarom beszéddel húzni az idõt. A lényegre térek. A fehér emberek levágták a szikla egy részét. A mi engedélyünkkel tették. A léghajó így már le tudott ereszkedni a barlangjába. Amikor leszáll, olyan hangja van, akár ezer ördögnek. A gõzei fullasztóak, de a szél mindig elfújja a felhõket. Amikor leszáll, mindig kábeleket kötnek rá, amiket motorokkal fognak rövidebbre. Amikor lent van, a földhöz kötik. Az emberek be szokták hozni a készleteiket és a héliumot. Az egyik hegy oldalában építettek maguknak tartályt. A héliumnak, és az üzemanyagnak, magyarázták. – Azt viszont már nem mondták el nekünk, hogy sok titkos földalatti tartályba kerozint meg gázolajat tettek. Acomának nincs olyan területe, ahol ne lennének robbanásveszélyes anyagok... – Lassan körülnézett a teremben állókon. – Most már értik?

– Szóval aláaknáztak benneteket.

– Igen. Ha valaki megtámadja a léghajót, amíg az a földön van, akkor õk elpusztítják Acomát, és vele együtt népünk sok ezer tagját. A legtöbb ember a meggyújtott üzemanyag-tartályokból lezúduló tûzfolyókban fog elégni.

Indy az ezredes fele fordult.

– Szóval nem mászhatunk rájuk, amíg védtelenek.

– Én beszéltem ezekkel az idegenekkel – mondta Chino. – Valamennyire ismerem a terveiket, mert véletlenül kihallgattam néhány beszélgetésüket. Nem nagyon értek a repüléshez, de azt hallottam, hogy éjszaka akarnak felszállni Acoma fölé. Olyan magasra, hogy senki se vegye észre õket. Azt mondták, hat mérföldnél is magasabbra szállnak, aztán elmennek. – Megvonta a vállát. – Hogy hová, azt nem tudom. Nekem csak az a fontos, hogy elmennek... Ezután nem sokkal Henshaw ezredes üzent, hogy látni kíván.

Indy tûnõdve Chinóra nézett.

– Azt nem tudod, hogy mikor akarnak felszállni?

– Két napon belül, éjszaka. Nem tudom, barátom, mit tervezel, de már nincs sok idõd.

– Joe, számíthatunk a segítségedre?

– Igen.

– Jó lenne, ha velünk repülnél.

– Azt akarod, hogy felmenjek az égbe?

– Igen. Te ismered azt a vidékét, mi nem.

– Veletek megyek. Egészén eddig a pillanatig meg voltam gyõzõdve róla, hogy a fehér emberek õrültek. Most én vagyok õrült.

– Harry, utánanéznél hol tart Will és René?

Henshaw bólintott, és a mellette álló szárnysegédre bólintott.

– Igen, uram – mondta a tiszt. – Azonnal megnézem.

Henshaw újra Indy felé fordult.

– Ha harmincezer lábnál magasabbra emelkednek, nem lesz olyan gépünk. Olyan mûködõképes gépünk, amivel elintézhetnénk õket. A maguk Fordja viszont rendelkezik azokkal a speciális motorokkal és fegyverekkel. Indy, most egyedül magán és az emberein múlik, megállítják-e azt a zeppelint. Mert ha nem... Akkor nyakig benne vagyunk a pácban.

Az éjszaka hátralevõ részében megállás nélkül repültek, és reggelre elérték Las Vegast. A szétszórt épületekbõl álló város akár egy western történet helyszíne is lehetett volna. Az izoláció tökéletes volt. A várostól néhány mérföldnyire, a Conchas River partján egy óriási sivatag terült el, amit a hadsereg az új eszközök kipróbálására és hadgyakorlatok rendezésére szokott használni. A sivatag szélén hatalmas hangár állt, körülötte sátrak, és a gyakorlatokat végzõ vadászgépek és bombázók kiszolgáló személyzete számára épített barakkok sorakoztak.

– Mindenki egyen valamit – mondta Indy az embereinek. – Keressétek meg a latrinákat is, mert ha ma éjjel felszállunk, hosszú ideig nem lesz alkalmunk ilyesmire. A pihenõ rövid lesz. Egy óra múlva találkozunk a gépnél, és átnézzük a felszerelésünket meg a fegyvereinket.

– Mikor akarsz felszállni? – kérdezte Cromwell.

– Mennyi idõbe telik, míg harminckétezer láb magasra emelkedsz?

– Szent Isten, Indy! Hiszen ezt a magasságot soha még csak meg sem közelítettem! – kiáltotta Cromwell.

– Will, mennyi ideig fog tartani?

Cromwell gyorsan számolgatni kezdett.

– Könnyebbek leszünk a szokásosnál – mondta végül –, és...

– Csak a számokat, Will – mondta Indy.

– Nem, Indy. Ez nagyon veszélyes lesz, és szeretném, ha felfognád, mire készülsz. Mivel meg sohasem emelkedtünk ilyen magasra, nem tudom megmondani, mennyi idõ alatt lehet megcsinálni. Van emelõszárnyunk, vannak szuper motorjaink... Én bízom bennük, de minél magasabbra emelkedünk, annál alacsonyabb lesz az emelkedési sebességünk. Érted?

Indy türelmesen várt. Hiábavaló lett volna Cromwellel vitába szállni, ezen a területen õ volt otthon. Ilyen magasságban már könnyen baja eshet az embernek.

– Beleszámítva, hogy lesznek kisebb problémáink – mondta Cromwell – szerintem legalább két-három órát kell szánnunk az emelkedésre. Tizenkétezer láb fölött használnunk kell az oxigénpalackokat, már ha nem fagy meg, ami bennük van. Megnéztem a térképet. Ez az Acoma nevû hely úgy százötven mérföldnyire lehet. Ezt a távolságot az emelkedés alatt pontosan meg tudjuk tenni.

– Rendben – mondta Indy.

– Talán nincs is olyan nagyon rendben – szólalt meg Foulois. – Indy, figyelembe kéne venned valamit, amit eddig még senki sem említett meg.

– Mi lenne az?

– Rengeteg dolgot tudunk arról a léghajóról. Nagyon gyors. Talán még az új motorjaink ellenére is sokkal gyorsabb nálunk.

Lehetséges – bólintott Indy. – Majd megtudjuk, ha odaérünk.

– De gondold csak végig! – mondta Foulois gyorsan. – Ha ennek már mindenképpen meg kell történnie, akkor jobb lenne, ha még feljebb emelkednénk vagy kétezer lábbal. Ha harmincnégyezerrõl zuhanni kezdünk, akkor nagyon gyorsak leszünk!

Cromwell örömtelenül felnevetett.

– Arról se feledkezz meg, Indy, hogy valószínûleg társaságunk lesz.

Chino ámuldozva hallgatta a beszélgetést. Gale-re nézett.

– Társaság? Miféle társaságot kaphatunk, ha a sasoknál is magasabbra szállunk?

– Korongokat.

– Korongokat?

– Nos, lehet, hogy félholdakat. De a korongok valószínûbbek. Sugárhajtómûvük van, nagyon gyorsak, és mindent el fognak követni annak érdekében, hogy lelõjenek minket. De persze nem adjuk könnyen magunkat. Ezért vannak például géppuskáink.

– Ez az egész olyan, mint azok a vad mesék, amivel az öregjeink tömik a gyerekeink fejét.

– Képtelenség, ugye?

Hans Ulrich Günther kapitány, az Asgard nevû szuper léghajó parancsnoka a hatalmas zeppelin irányítóhídjára befutó interkom-jelentéseket hallgatta. Helyettese, Richard Atkins egy hosszú listával a kezében állt mellette, és a jelentések alapján megjelölte az ellenõrzött alkatrészeket. Az Asgard fele olyan hosszú volt, mint a valaha épített legnagyobb óceánjáró hajó, de mulasztásnak, hibának nem jutott rajta hely. Az egyensúlynak tökéletesnek kellett lennie, a súlypont helyét mindig ismerni kellett. A ballasztot, és a repülés közbeni magasságszabályzókat kezelõ három embernek olyan tökéletes összhangban kellett mozognia, mint a balett-táncosoknak. Az Asgard hatalmas volt, de érzékeny az egyensúlyra és egész csapatnyi emberre volt szükség biztonságos, sima haladásához

Hajnali két órára befejezõdtek a felszállás elõkészületei. Günther átnézet a hídgondola vastag üveglapjain, és végigpillantott a felszállás megkezdésére váró földi személyzeten. Ebbõl a magasságból az amerikai vadak szûk kanyonjainak alján álló emberek apró játékszereknek tûntek.

– A repülõszemélyzet a fedélzetre – mondta Günther Atkinsnak anélkül, hogy hátrafordult volna.

Atkins azonnal válaszolt.

– Már csak hárman hiányoznak, uram. Éppen most szállnak fel. Két perc.

Atkins elment, de pár perc múlva újra Günther mellé állt, és elé tartott egy ellenõrzési listát. Günther félretolta – megbízott a helyettesében.

– Mister Burgess! – mondta Günther hangosan.

Andrew Burgess, a legtapasztaltabb pilóta elõrelépett.

– Uram!

– Indítsa be a motorokat, Mister.

– Motorokat beindítani. Értem, uram – mondta Burgess. Az irányítóálláshoz ment, és a három sorban elhelyezett vezérlõkarok és kerekek mögé állt. Innen állíthatta be a léghajó orrának irányát, innen vezérelhette a kábelek, emelõk és hidraulikák bonyolult rendszerét, és innen vethette ki szükség esetén a ballasztot. Burgess bekapcsolta a testét rögzítõ biztonsági hevedereket – így még akkor is a helyén tudott maradni, ha a hajó meredeken emelkedett.

A háta mögött és a jobb oldalán három segítõje helyezkedett el, akik a parancsokat és jelentéseket közvetítették a pilóta és a kapitány között. Természetesen közben õk is a saját mûszereiken tartják majd a szemüket – itt a tartalék tartalékjának is volt tartaléka. Csakis ilyen módszerrel volt lehetséges irányítani a világ legnagyobb légi jármûvét.

Burgess lába alatt vibrálni kezdett a padló. Beindultak a hajtómûvek. Egy üvöltés – a hatalmas sugárhajtómûvek felpörögtek, megindult az üzemanyag-áramlás, beállítódott az üzemhõmérséklet A robaj, amely pár percig egy barlangban süvítõ szél ordítására emlékeztetett, most eltompult, és olyan lett, akár egy távoli, nagyon távoli basszusorgona hangja.

– Az Asgard felszállásra kész – jelentette Atkins.

– Készenlét – parancsolta Günther. – Miller!

– Miller fegyverzeti tiszt jelentkezem, uram! – érkezett a válasz a hajó közepérõl. A hang fémes volt – az interkom hangszórója együtt vibrált a gondolával.

Miller a kapitánytól négyszázhetven lábnyira, az Asgard gyomrában tartózkodott.

– Miller, ellenõrizze a bombák biztonsági rendszerét.

– Igen, uram. Jelentem, a gázbombák az állványokon bevetésre készen, uram. A bombanyílások kioldásra készen, kapitány.

– Jól van, Miller. Ellenõrizze a géppuskásait.

– Jelentem, valamennyien a helyükön vannak. Valamennyi fegyver készenlétben van, uram.

– Moldava repülõparancsok! Itt a kapitány.

– Itt Moldava, uram.

– A korongok státusát, parancsnok.

– Négy korong bevetésre készen, kapitány. A dokk kapui ellenõrizve, automatikus nyitásra készen. Manuális pótnyitás ellenõrizve.

– Köszönöm, repülõparancsnok.

– Mister Burgess, lassú emelkedés – parancsolta Günther a fõpilótájának.

– Igen, uram. Lassú emelkedés.

Felbúgott egy sziréna; a hang komor visszhangot vert a barlangban, és visszaverõdött a kanyon falairól. Ez volt a földi személyzetnek szóló jel, hogy kezdjék meglazítani a tartókábeleket. Az Asgard megrántotta kötelékeit – mintha már alig várta volna hogy végre elszakadjon a földtõl. Burgess függõleges emelkedésbe kezdett, melynek sebességét a tartókábelek lecsökkentették valamelyest. Ahogy kiemelkedik a barlangból, a hatalmas léghajó folytatja majd a függõleges emelkedést, és maga alatt hagyja a kanyont is. A tartókábelek meg fogják akadályozni, hogy véletlenül valamelyik sziklafalhoz súrlódjon.

Az Asgard lassan emelkedett. Még csak a héliummal töltött rekeszek húztak a magasba, de már készenlétben voltak a sugárhajtómûvek, hogy az Acoma plató legmagasabb csúcsánál is magasabbra emeljék. Ha a hajtómûvek nem lennének, ekkor már csak a szél járása döntené el, merre, milyen magasra, milyen sebességgel sodródik tovább.

Az Asgard egyre feljebb szállt.

– Milyen a széljárás, Mister Burgess? – kérdezte Günther.

– Tizenkét csomós hátszelünk van, uram. Minimális energia felhasználásával is tudjuk tartani a pozíciónkat, míg kiérünk a kanyonból. Amikor a falak fölé jutunk, kidobjuk a vízballasztot, és megnövelem a hajtómûvek lökõerejét.

– Helyes, Mister Burgess. – Günther még hozzá akart tenni valamit, de inkább hallgatott. Burgess ugyanolyan jól tudta, mint a legénység többi tagja is, hogy veszélyes pillanat lesz, amikor kiemelkednek az Acoma kanyonból. Egy hirtelen szélroham megbillentheti a hajót, sõt még az is elõfordulhat, hogy az orr lefelé vagy felfelé tolódik, és a far a függõleges szikláknak csapódik.

Arn Günther bízott a pilótájában. Burgess egyenletesen fogja feljebb emelni a hajót, és amint eltávolodtak a szikláktól, kidobja a ballasztot, és ugyanabban a pillanatban beindítja a hajtómûveket. Ezután mar gyorsan fognak egyre feljebb szállni. Amikor a föld már egészen távol lesz, Burgess újra lassítani fog.

Lassan kell elérniük az utazómagasságot. Egy túl gyors emelkedés túlzottan kitágítaná a héliumzsákokat. Igaz, a dupla anyag nem szakadhat át, de a tartókarok esetleg mégis megsérthetik a zsák felületét. Ráadásul a lassú emelkedésnél a legénységnek ideje lesz hozzászokni az egyre ritkuló levegõhöz, a sztratoszféra alsó peremének híg oxigénjéhez. Persze ezután felvehetik majd a védõruhát, a kezeslábast, a csizmát és a kesztyûket, es használhatják az oxigénmaszkokat is. Amikor majd elérik az utazómagasságot, és túljutnak az Egyesült Államok határán, a legénység tagjai felváltva eltölthetnek néhány percet az Asgard gyomrában felállított oxigénszoba melegében. Ott levehetik majd a nehéz gázmaszkokat, és meleg ételt ehetnek.

Az út legnagyobb részét hat mérföldes magasságban fogják megtenni. Átkelnek az Atlanti-óceán fölött, és egyenesen London felé fordulnak. Az elsõ gázbombáknak arra a városra kell lehullaniuk. A második menetben Párizs következik majd, az utolsó bombák pedig Berlinre fogják rászabadítani a halált.

Ha elérik az utazómagasságot, már semmi sem állíthatja meg õket...

Hans Ulrich Günther kapitány elégedett volt.

Jose Syme Chino lélekszakadva a sátorhoz futott, amiben Indy és három társa éppen forró csokoládét szopogatott.

Chino rögtön a lényegre tért.

– Az a dolog felszállt! – kiáltotta. ,

Valamennyien talpra ugrottak. Mielõtt Chino bármi egyebet mondhatott volna, Indy ráordított.

– Mikor?

– Egy órája.

– Honnan tudod? – kérdezte Cromwell.

– Telefon. Már hamarabb is megkaphattuk volna a hírt, de errefelé szörnyûek a vonalak – magyarázta Chino. – Beszéltem az egyik acomitai emberünkkel. Ez a hely a nagy pueblótól északra levõ országút mellett van. Figyeltettük a léghajó rejtekhelyét, és amikor a sziklák fölé ért. az õrök értesítették az emberünket... A léghajó felszállt.

– Azt hiszem, egy kicsit igyekeznünk kell majd, Indy – mondta Cromwell. – Minimum egy–, de lehet, hogy háromórás hátrányban vagyunk. Ha az a francos gép egyszer beindul, pillanatok alatt eltûnik elõlünk.

– Tudom... – Indy nem fejezte be a mondatot.

Nem! Várjatok! – kiáltotta Chino. – Emlékeztek arra, amikor azt próbáltátok kitalálni, milyen úton indul az a dolog keletnek? Mind azt mondtátok, el fogja kerülni Albuquerque környékét, nehogy felfedezzék. Nos, ha Soccoro felé indulnak, akkor is kerülniük kell majd.

– Miért? – kérdezte Foulois.

– A viharok miatt. Acoma és a Laguna Rezervátum fölött éppen egy nagy vihar vonul észak felé. Los Alamos északi részétõl Santa Féig terjed, de az amúgy is rázós környék. Ha a léghajó a Santa Fe melletti erdõk felé akarja kikerülni a vihart, akkor a Wheeler Peakhez, és a Brazos Peakhez jutnak...

– Bökd már ki a lényeget! – mordult fel Cromwell türelmetlenül.

– Joe, azt akarod mondani, hogy nem fognak észak felé fordulni? – kérdezte Indy.

– Igen! Pontosan ezt! Nem teszik meg, ha van egy csöpp eszük – felelte Chino. – A Brazos Peak közvetlenül Albuquerque fölött, északon van, és több mint tizenegyezer láb magas. Ha megkerülik Albuquerque városát, és utána északnyugat felé fordulnak, akkor a Wheeler Peak közelébe jutnak, az a hegy pedig tizenháromezer lábnál is magasabb. Én nem vagyok pilóta, barátaim, de az biztos, hogy ha azon a vidéken kitör a vihar, még a Nagy Szellem is inkább leszáll a földre. Veszélyes lehet a helyzet odafönt, amikor ilyen ítéletidõ készül.

– Jól van, Joe – mondta Indy türelmetlenül. – Te ismered a vidéket. Merre, ember? Szerinted merre indulhattak?

Elõször délre, végig a Rio Grandé mentén, el Socorro mellett. Aztán keletre a lávamezõk meg a Tûz Völgye mellett. Azon túl a senki földje van, és a hegyek legfeljebb ötezer láb magasak. Onnan talán Portales vagy Clovis felé fordultak. Mindegy, körülbelül ugyanaz az irány. Nyílt terep, lávaömlések, azokon túl pedig homokdûnék, és végül a sivatag

– Mire odaérnek – mondta Foulois, aki egy térképen követte a Chino által megjelölt útvonalat –, valószínûleg elérik az utazómagasságot. Azt hiszem, jobb lenne ha most...

– Indulás! – ordította Indy. Egy közelben ácsorgó hadnagyra mutatott. – Hozzák ki a gépünket a hangárból! Most! Will, René, a lehetõ leggyorsabban izzítsátok fel. Gale, te Joe-val még egyszer ellenõrizd, hogy minden holmink a gépen van-e. Én még el akarok intézni valamit. Amint felszállok a gépre, Will azonnal elindul. Értitek?

Egy másik tiszthez fordult, akiben a támaszpont kommunikációs tisztjére ismert.

– Maga tartja a kapcsolatot Henshaw ezredessel?

– Igen, uram.

– Nos, én egy percen belül felszállok arra a gépre. Hívja fel az ezredest, de azonnal, és mondja meg neki, hogy éppen most szállunk fel. Addig tartsa a vonalat, amíg azt látja, hogy a kerekünk felemelkedik a földrõl. Megértette?

– Uram, az éjszaka közepén...

– Százados, szeretne megöregedni?

– Természetesen, de én...

– Akkor hívja Henshaw-t! Mellesleg korán szokott kelni. Mozgás!

Indy nem akarta végignézni a kapitány telefonálását. Veszett iramban a Fordhoz száguldott. Gale már a kabin hátsó ajtaját fogta. Abban a pillanatban, amikor Indy felugrott a gépre, becsapta az ajtót, és rákattintotta a reteszt. Will hátranézett. Indy ökölbe szorította és lóbálni kezdte a kezét. Cromwell bólintott, és egy pillanattal késõbb tövig elõrenyomta a kormányt. A három Pratt&Whitney motor újra rázendített a most már ismerõs dalra. Tíz másodperccel késõbb a föld távolodni kezdett tõlük.

19.

Lassan, egyenletesen emelkedtek. A sötétséget csak itt-ott törte meg egy-egy fényfolt, ám ezeket is hamar elnyelték az egyre inkább összesûrûsödõ felhõk. Négyezer láb magasan repültek. Cromwell és Foulois fokozatosan egyre feljebb emelte a délnyugati irányban, Puerto de Luna felé száguldó gépet. A város a Pecos folyó partján állt, de sokkal fontosabbnak bizonyult, hogy éppen Las Vegas és Roswell között volt, és nekik Clovistól és Portalestõl nyugatra, Új-Mexikó és Texas határán kellett haladniuk. Puerto de Lunában volt egy egész éjszaka mûködõ rádióadója is, ami segített a pilótáknak a navigálásban.

Ha Chino nem tévedett az idõjárással kapcsolatban, a léghajónak távol kellett maradnia a készülõ vihartól, és a legmegfelelõbb útvonalát kellett kiválasztania, hogy végre felemelkedhessen, és elindulhasson kelet felé. Ez az út pedig a Tûz Völgye és a Roswelltõl északra levõ Bittér Laké fölött vezetett. Indy már értett annyira a rádiózáshoz, hogy meg tudta keresni a nagyobb városok adóit, amelyek alapján úgy tájékozódtak, mintha egy égi rádió országúton haladnának.

Azután abbahagyták az állomások utáni vadászatot.

– Jobban teszitek, ha felvesztek valamit, pajtások – szólt Cromwell az interkomba. – Átkozottul hideg lesz, és sokkal hamarabb, mint gondolnátok. Amikor felvettétek a védõruhát, ellenõrizzétek egymásét. Amikor a hõmérséklet nulla fok alá süllyed... Ez már tényleg nemsokára bekövetkezik... Amikor lesüllyed, a puszta kezetekkel még véletlenül se érjetek egyetlen fémfelülethez sem! Ha megteszitek, ott fogjátok hagyni a bõrötök egy darabját.

– Vettük, Will. Veletek mi lesz?

– Én a kormánynál maradok. Amint a kisasszony elkészült, jöjjön elõre. Elõször Frenchy megy hátra, aztán én is beöltözöm. Emberek, még egyszer szólok: ellenõrizzétek egymást. Itt most nagyon drágán kell fizetni minden hibáért.

– Vettük – mondta Indy, és a nõ felé fordult. – Hallottad?

– Igen. Kezdjünk hozzá. – Gale felnevetett. – Jó érzés, hogy egyszerre két úriember segít az öltözködésben. Határozottan csábítónak érzem magam.

– Egy grizzly számára talán az is vagy – mondta Chino.

Tíz perccel késõbb Gale-nek rá kellett jönnie, az indiánnak igaza volt. A kezes-lábas, prémbéléses bõr védõruhában, a csizmákban, a bõrsapkában, a szemüveggel, a vastag kesztyûkkel valóban úgy érezte magát, mint valami túltáplált medve.

– Alig tudok járni ebben az izében – panaszkodott.

– Akkor totyogj – mondta Indy.

Gale elõrecsoszogott. Egy perccel késõbb megérkezett Foulois. A három férfi felsegítette egymásra a vastag, ormótlan ruhákat. Mindegyikük ellenõrizte a másik kettõ felszerelését, majd Foulois visszament a pilótafülkébe, és Cromwell jött hátra. Amikor Gale újra visszatért a kabinba, valamennyien feltették az oxigénmaszkjukat. A kissé átalakított Sam Browen derékszíjakkal a hátukra erõsített oxigénpalackok a válluktól egészen a derekukig értek.

– Mindegyik palackban jó két órára elegendõ levegõ van – mondta Indy a nõnek és az indiánnak. – Készüljetek fel rá, hogy minimum tíz perccel hamarabb kicseréljétek. Will ragaszkodik hozzá, hogy a tartálycserét nem hajthatjátok végre egyedül. Ha valaki elront valamit, rosszul állítja be a szelepeket, a csúcsmagasságon körülbelül fél perc fog a rendelkezésére állni, hogy valahogy korrigálja a hibát, mert utána elájul. Szóval: egyedül inkább ne vacakoljatok a palackokkal.

Chino bólintott.

– Ebben a zajban, a motorzúgásban, a szélbömbölésben hogy fogunk beszélni egymással?

– A maszkok a legmodernebb katonai modellek. Van bennük egy interkom. Mivel elég rövid a hatótávolsága, csak a gép belsejében használhatjuk. – Indynek eszébe jutott valami, amit Henshaw-tól hallott. – Különben ha nem kaptok választ valakitõl, azonnal keressétek meg az illetõt, mert lehet, hogy elájult, vagy ilyesmi. Öt perc levegõ nélkül, ebben a magasságban egyenlõ egy halálos ítélettel.

Minden tökéletesen mûködött, bár még mindig nehezen mozogtak, és egyre hidegebb lett. Visszanéztek, majd északnyugati irányba pillantottak. A sötétséget felváltották a készülõdõ viharfelhõk között cikázó fényei.

– Istenem – mutatott ki Gale az egyik felhõre, aminek közepén már ott ragyogott egy lecsapni készülõ villám. – Örülük, hogy nem abban vagyunk. Biztos darabokra tépne minket.

– Kösz – mondta Chino gúnyosan.

Indy az indián vállára csapott.

– A közelébe se fogunk menni annak a felhõnek – nyugtatta. – Joe, hamarosan világos lesz. Jobb lenne, ha most ellenõriznénk a fegyvereket.

A Fordot remekül felkészítették a léghajóval való találkozásra. A szárnyak belsejében levõ csomagterekben most egy-egy géppuska állt lövésre készen, amelyeket Cromwell és Foulois a pilótafülkébõl tudott kezelni. Mellesleg mindketten tapasztalt vadászpilóták voltak, márpedig a tapasztalatokkal semmi sem ért fel, ha csatáról volt szó.

A szárnyak alá, arra a helyre, ahol korábban a tartalék üzemanyagtartályok voltak, a hadsereg technikusai rakétavetõket szereltek. A fegyver külsõ burkolata ugyanolyan volt, mint a póttankoké, ám az üzemanyag-továbbító csöveket elektromos elsütõ-szerkezettel helyettesítették. A dobozok elejérõl eltávolították a fém fedlapot, és úgy alakították ki õket, hogy az elinduló rakéták lángcsóvája ne tehessen kárt a gépben, a szárnyakban és motorokban. Mindkét dobozban három rakéta lapult. Sokkal modernebbek voltak azoknál, amelyeket a két pilóta a tizenkét évvel korábban véget ért háború során használt. (Foulois német megfigyelõ ballonokat támadott meg hasonló lövegekkel, Cromwell pedig a tengeralattjárók ellen használta õket sikerrel.)

A rakéták robbanófejét kisebbre cserélték, és nemcsak robbanótöltetet tettek beléjük, hanem valami gyúlékony, foszfortartalmú anyagot is. Hogy még jobban felfokozzák a rombolóerõt, a fejek külsõ burkolatát magnéziummal vonták be. A két anyag, a foszfor és a magnézium keveréke könnyedén átégette akár a fémeket is, sõt, a magnézium tüzek még vízben sem aludtak ki.

Indy bízott benne, hogy ezekkel a fegyverekkel sikerül léket hasítaniuk a léghajóra; remélte, a rakéták úgy fognak beléhatolni, mint forró kés a puha vajba.

Persze tisztában volt vele, hogy nem lesz egyszerû dolguk. Meg kellett küzdeniük a hideggel, és bármit tettek, vigyázniuk kellett az oxigénpalackjaikra. Ráadásul csak remélhették, hogy egyáltalán megpillantják a léghajót, a prédát.

Rengeteg váratlan dolog történhetett, de Indy magába fojtotta kétségeit és rossz érzéseit. Éppen eleget hallgatta a pilótákat ahhoz, hogy megértse, olyan dolgokra készülnek a hárommotoros Forddal, amit elõttük még senki sem csinált meg. Egyszerûen lehetetlen volt kiszámítani, ebben a magasságban hogyan fog viselkedni a gép. A híg levegõben bármi megeshetett vele. Cromwell és Foulois bámulatos képességein és tudásán kívül a kabinban tartózkodó három ember legfeljebb csak a géppuskákra számíthatott, ha a korongok a Fordra támadnak. Egyetlen nagy elõnyük az volt, hogy Indy, Chino és Gale valamennyien remekül értettek a vadászathoz és a fegyverekhez. Minden lõfegyvernél ugyanaz a lényeg: az ember célba veszi a céltárgyat, és csak akkor lõ egy bizonyos helyre, amikor az áldozata is ott van.

Foulois korábban már sok idõt rászánt, hogy elmagyarázza Indynek, a levegõben hogyan kell használni a géppuskákat.

– Odafönt mindig nagy a szél, ez pedig hatással van a célzásra. így van? Hát persze, hogy így! A golyók haladását a szél is befolyásolja. Lehet, hogy eltérnek a céltól, és inkább a széllel szállnak tovább. Erõs szélben még géppuskával sem lehet célba találni. Lehet hogy egy hevedernyi lõszerbõl egyetlenegy sem oda megy ahova szeretnéd. De a te táradban minden negyedik világító lövedék lesz. Kilövés után fényesen fognak izzani, és láthatod, merrefelé tartanak.

– Tudom – mondta Indy halkan.

– Aha! Talán vannak tapasztalataid ezen a téren?

– Belga hadsereg. Afrika. Franciaország – mondta Indy szûkszavúan. – Igen, van némi tapasztalatom.

– Voilá! Akkor nem kell elmagyaráznom, hogy rövid sorozatokat lõj. – Foulois megmarkolt egy képzeletbeli fegyvert, és úgy rázta a karját, mintha egy géppuska lökéseit érezné rajtuk. – Az ember nem úgy lõ, ahogy a pázsitot locsolja. Nem szabad pazarolni a lõszert, mert anélkül is hamar fogy. Még a belgák is tudták, nem szabad végtelen sorozatokat eregetni, mert kiégetik a fegyverük csövébõl a huzagolást. Így van?

– Így.

– Még valami, professzorom. Ne felejtsd el, hogy a muníció véges. Egyszer elfogy. – Foulois megvonta a vállát. – És ha elfogyott, hiába rángatod a ravaszt.

– Istenem, de hideg van! – Gale Parker még a nehéz, vastag védõruha alatt is reszketett. – Már nulla alatt van a hõmérséklet... Meddig rosszabbodik még?

Indy megvonta a vállát – a mozdulatot alig lehetett látni a ruha miatt. – Úgy mínusz negyven, ötven fokra számíts. Henshaw legalábbis ezt mondta. Ezért használtak speciális kenõanyagokat. A szabványos zsír vagy olaj hamar megfagyna,

– Hé, mozgás ott hátul! – hallatszott Cromwell hangja az interkomból. – Mozogjatok, amennyit csak tudtok. Mozgassátok a lábujjaitokat. Csapkodjatok a karotokkal. Mindegy, mit csináltok, a lényeg, hogy ne lassuljon le a vérkeringésetek. Most már tudjátok, miért olyan hájasak az eszkimók. Miss Parker, nem szeretnél most inkább kövér lenni?

– Ha... Ha akkor nem fáznék ennyire... akkor igen! – vacogta a nõ.

Indy Gale-re és Chinóra nézett.

– Közeledünk. Bármelyik pillanatban megtalálhatjuk a barátainkat. – Kinézett az ablakon. – Már olyan magasan vagyunk, mintha elhagytuk volna a Földet...

– Eltûnõdött, de kirázta a fejébõl a rossz érzéseket – Ellenõrizzük a fegyvereket.

– Egy pillanat!

Indy megfordult.

– Ezt én már elintéztem. Most inkább azt kellene eldöntenünk, ki melyikkel fog lõni. Úgy tudom, a padló alattit te akarod használni. Igaz?

Indy bólintott.

– Ez a fegyver csak az utolsó pillanatban került fel a gépre. Henshaw emberei egy golyósforgót meg egy célkeresztet is rászereltek. Ha a korongok elõkerülnek, vagy esetleg mi támadjuk meg a léghajót, a hasi lövegnek kulcsfontosságú szerepe lehet

– Ez igaz, Indy, ám a padló nem a legerõsebb. Mindketten túl nehezek vagyunk. Megvizsgáltam a borítást. Recseg, és a hidegben még ridegebbé válik majd. Szerintem jobb lenne, ha Gale használná. Legalább hozzáköthetnénk az ülések lábához, így ha valami baj történik, biztonságban lesz.

Indy elfogadta Chino érvelését.

– Más?

– Igen, van még valami. Azt mondtad, én a pilótafülke mögötti csapóajtót használjam Ott is olyan golyós-forgóra szerelték a géppuskát, mint a hason. Viszont szerintem jobb lenne, ha te maradnál a pilóták közelében. Elromolhat az interkom, meg más problémák is felmerülhetnek, és akkor jobb, ha mellettük vagy, ha kellesz. Én inkább oda hátra szeretnék kerülni...

– Nos, hölgyeim, ha egy pillanatra abbahagynák a cseverészést, mondanék valamit – szólt közbe Cromwell türelmetlenül. – Öt perccel ezelõtt kellett volna ellenõriznetek az oxigéntartályokat. Gyerünk, pajtások, lássatok hozzá!

Indy és Chino egymásra bólintottak, telire cserélték a majdnem üres palackokat, ellenõrizték egymás szelepeit, majd Gale tartályát is kicserélték.

– Uraim, gondolom, érdekli önöket, hogy huszonkétezer láb magasan vagyunk – hallatszott Cromwell hangja az interkomból. – A hõmérséklet mínusz húsz fok, és süllyed.

Chino színlelt hitetlenkedéssel megrázta a fejét.

– Ha ezt látnák a vén törzsfõnökök! Minél közelebb kerülünk a naphoz, annál hidegebb lesz... Azt hinnék, visszájára fordult a világ.

Már nem volt kedvük a könnyed társalgáshoz. Túl hideg volt, és ahogy a Ford feljebb emelkedett, ahogy a három dörgõ motor mind magasabbra lökte a gépet, egyre hidegebb lett. A kabinban már a legenyhébb légmozgás is jeges késként hasított az emberek bõrébe. A vihar mennydörgései távoli pukkanásokká szelídültek; a felkelõ napot elõször vörösnek, majd sárgának, végül vakítóan fehérnek látták. Fölöttük az ég egyre furcsább, egyre sötétebb bíborszínûvé változott, es nem láttak mást maguk körül, csak a csodálatosan tiszta, a horizont végéig nyúló kék eget.

Döbbenetesen egyedül érezték magukat a fájdalmas szorgalommal egyre feljebb igyekvõ parányi fémtestben. Indy negyedszer is ellenõrizte az elülsõ géppuskát, nem fagyott-e meg valamelyik alkatrésze. Amikor hátrafordult, látta, hogy Chino a kabin padlóján vonaglik. Az indián szétvetett lábakkal hevert, egyik kezével pedig az ülése oldalát markolászta.

– Chino! – kiáltotta Indy éles hangon.

– Hmmm, hallak. Ki... mi... reszket a világ... csillagok, fényes csillagok... – Chino hangja tompa volt és remegõ.

– Menj oda ahhoz az átkozott indiánhoz! – reccsent Cromwell hangja a hangszóróból. – Oxigénhiány! Csináld már!

Indy hátrament, lehajolt, és megvizsgálta Chino oxigéntartályát. A palack majdnem tele volt. Indy csak akkor jött rá a probléma okára, amikor Chino fulladozni kezdett.

Az indián valahogy elállította az adagolószelepet, ezért csak kevés oxigén juthatott a továbbítócsõbe. Már a hypoxia elsõ fázisában járt.

Indy kinyitotta a szelepet, és felültette Cinót.

– Beszélj! – kiáltott rá. – Számolj tízig!

– Ó, csinálom, kettõ, négy, nem... – Chino megrázta a fejét.

Indy a szemeibe nézett. A homály lassan szétfoszlott, és Chino magához tért.

– Hmmm... Jól van, kösz, Indy...

– Számolj!

Chino hibátlanul elszámolt tízig. Indy megveregette a karját.

– Nézd meg a fegyvered. Minden öt percben bejelentkezel. Ez rád is vonatkozik, Gale!

– Valami baj van a látásommal, Indy – mondta a nõ fájdalmas hangon.

Indy ellenõrizte Gale palackját. Minden rendben volt, még a maszk is tökéletesen rásimult az arcara. Aztán meglátta, mi okozhatja a gondot.

– A szemüveged. Fel kell venned. Könnyezik a szemed, és a könnycseppek szinte rögtön megfagynak. Gale, tessék... – A nõ szemére tette a pántos pilótaszemüveget. – Ne vedd le. A végén még megfagyna a szemgolyód.

– Istenem, de fáj... Már jobb. – Gale eleresztette Indy karját. – Minden rendben lesz.

A pilótafülkében sokkal melegebb volt, mint a kabinban, mert az orrmotortól a válaszfalon vágott lyukakon keresztül forró levegõ áramlott Cromwell és Foulois lábára. A szárnymotorokból is lehetett volna meleget nyerni, hogy felfûtsék a kabint, ám Cromwell ragaszkodott hozzá, hogy ezt a hõt a rakétákhoz és a szárnygéppuskákhoz vezessék.

– Huszonnyolcezer – szólt hátra Foulois a pilótafülkébõl. – Jegesedünk.

Nem tréfált: a gép orrát dér lepte be, a kabin ablakain és a belsõ kábeleken jégszemcsék jelentek meg. A kabinban tartózkodók kétségbeesett igyekezettel dörzsölgették a kezeiket, lóbáltak a karjaikat, és mozgatták a lábujjaikat. Valahányszor ellenõrizték a fegyverüket, testük egy része védtelenné vált a kint tomboló jeges szél elõtt. A külsõ hõmérséklet mínusz ötvennégy fok volt. A Ford már leginkább egy emelkedõ jégtömbhöz hasonlított.

– Huszonkilencezer – jelentette be Cromwell elgyötört hangon. – Hé, mindenki! Ellenõrizzétek az oxigéneteket. Szóljatok vissza, ha készen vagytok.

Botladozó nyelvvel visszajeleztek Cromwellnek.

– Merevszik a kormány – mondta Foulois.

Bámulatos, ahogy ez a gép fut – mormolta Cromwell. – A hõmérséklet a béka feneke alatt.

– Nem kell magasabbra szállnunk – szólalt meg Chino.

– M-m-miért nem? – dideregte Gale.

Pilóták! Balra! Két-háromezer lábbal alattunk! mondta Chino. – Ott van.

Valamennyien balra néztek. Valóban: a hatalmas léghajó úgy csillogott a napfényben, mintha egy égi reflektor lenne.

– Hala az összes szentnek, hogy alattunk vannak – mondta Cromwell. – Nem hiszem, hogy a madárkánk már sokáig bírta volna. Állj be szintre, René. Lassan, szelíden... Nem, nem, maradjon a teljes sebesség.

Mindenre szükségünk lesz, amink csak van. így van, Indy?

– I-igen. Tovább.

– Társaságot kaptunk, pajtások. A zeppelin mögött, kissé alatta. Látjátok?

– Uh... Én nem... De igen. Megvannak, Will – mondta Indy hirtelen felvidámodva.

– Hárman vannak – mondta Cromwell.

– Igen. Gale, Joe... A fegyverekhez. Visszajelentkezést, ha ott vagytok.

– Pozícióban. Bekötve, készenlétben. Oxigénpalack hetven százalékon. Szelep kinyitva. – Gale minden lélegzetvétellel takarékoskodva beszélt.

– Ugyanez – mondta Chino.

– Mit mutat a palackod? – kérdezte Indy.

– Hatvanöt százalék. Indy?

– Rajta.

– Hideg van idekint. – Chino vállait és fejét még a gép tetejére szerelt panel sem védte meg igazán a jeges széltõl.

– Pár pillanat, és rögtön melegebb lesz, pajti – mondta Cromwell. – Indy? Még mindig látod õket?

– Igen, Will.

A pilóták szelíden a lassan emelkedõ léghajó felé fordították a Fordot.

– Ez fontos, Indy – folytatta Cromwell. – Figyeljétek meg azokat a korongokat. Nézzétek, ahogy csúszkálnak. Ahogy rázkódnak. Indy, ez azt jelenti, hogy itt fent nem olyan nagymenõk!

– Indy, itt René. A britnek igaza van. Ezek itt nem tudnak igazán manõverezni. Figyeld, hogy fordulnak. Lassan és nagy ívben. Látod?

Indy a korongokra meredt. Igazuk van! gondolta. Ezek a gépek félelmetesek az alsó, sûrû levegõben, de a híg atmoszférában már alig tudnak repülni.

– Will, szerinted mit fognak csinálni?

– Hát, alulról nem támadhatnak meg minket – felelte Cromwell. – Ha megpróbálják, lefulladnak. És arra sincs idejük, hogy ránk kanyarodjanak. Olyanok ezek most, akár a partra vetett hal. Elérkezett a mi idõnk.

– Indy, itt René. Azt hiszem, hátulról fognak jönni, szûk kanyarban. Kettõ legalábbis erre készül. Egy kissé fölénk emelkednek, és hátulról támadnak. Maximális sebességgel kell haladniuk, különben lezuhannak.

– Azt mondtad, kettõ. Mi a helyzet a harmadikkal?

– Az szembõl fog jönni.

– Joe, hallasz? – kiáltotta Cromwell.

– Igen.

– Amikor hátulról ránk jönnek, egy kicsit jobbra fordítom majd a Ford orrát. Tiszta lesz a tûzvonalad. Szedd le azokat a marhákat!

– R-rendben!

– De ne kapkodj. A fegyvereden nincs interruptor. Érted?

– Nem.

– Ez azt jelenti, hogy vigyáznod kell, nehogy a saját gépünk farkába lõj! Érted már?

– Most már igen... Szóljatok nekik, hogy siessenek. Megfagyok.

– Majd küldök nekik egy táviratot, Joe.

– Indy, miután végeztünk a hátulról támadókkal – mondta Foulois –, folytatjuk a kanyart, de közben lejjebb eresztjük a Fordot. Érted? így rálõhetsz a szembõl támadó korongra. Gale Parker, figyelj! Az, amelyik szembõl jön, mindenképpen el fog haladni alattunk. Csak egy pillanat lesz az egész, de rá kell majd lõnöd, amikor meglátod. El fog húzni elõtted, mert ezen a pályán haladva nem tud feljebb emelkedni.

– Na, ez majd elintézi õket, pajtások! – kiáltotta Cromwell. – Jönnek már, jönnek!

A fekete füstöt okádó korongok lassú, nehézkes fordulóval közeledtek a Ford felé.

– Készüljetek... – mondta Cromwell. – Figyeljétek a kettõt, ott hátul!

Chino egy fényvillanást látott az egyik korong peremén.

– Ezek lõnek! – ordította.

Cromwell azonnal jobbra fordította a gépet. A Ford farka balra lendült, így Chino néhány másodpercre tisztán be tudta fogni a két korongot a géppuskájával. Az indián mindent elfelejtett, amit a rövid sorozatokról hallott. A korongok elé célzott, és meghúzta a ravaszt. A fegyver folyamatosan köpte magából a fénylõ nyomjelzõ lövedékeket és a normál géppuskagolyókat.

– Rövid sorozatok! – üvöltötte Indy.

Chino nem hallotta meg a figyelmeztetést; tovább lõtt. Golyók haraptak a Ford jobb szárnyának végébe, apró fémcafatok röppentek a levegõbe, hogy aztán örökre eltûnjenek a mélyben.

– Talált! Talált! – kiáltotta Chino. – Eltaláltam! Látom, hogy ég! Eeyah!

A golyói bezúzták a korong üvegtetejét, a jelek szerint átröppentek a pilótafülkén, és becsapódtak egy üzemanyagtartályba. A korongot hatalmas robbanás rázta meg. A pilótája kétségbeesetten megpróbált kitérni. A másik korong közben az ellenkezõ irányból száguldott a Fordra. Az elsõ korongot már lángok rágták, zuhanni kezdett, és... egyenesen a hárommotoros felé tartott!

– Balra! Fordulj balra! – ordította Indy. – Süllyedj! A korong irányíthatatlan, és felénk tart!

Ebben a magasságban ez a manõver is veszélyes volt, de nem volt más választásuk. Ahogy Cromwell egy hirtelen balkanyarba vitte a gépet, a Ford orra balra fordult, a jobb szárny felemelkedett. A motorok bömbölésébe egy robbanás döreje keveredett. Az elsõ korong irányíthatatlanul pattogott a levegõben. A lángoló test épp hogy csak elvétette a Ford felemelt jobb szárnyát, végül a hárommotoros alá süllyedt, és biztonságos távolba ért. A Fordra úgy csapott le a lökéshullám, akár egy óriási ököl. Cromwell és Foulois kétségbeesetten próbálta megtartani az egyensúlyt.

Ebben a magasságban egy éles fordulat lendülete kormányozhatatlanná tette volna a gépet... A Ford erõlködve, lassan szintbe állt. és folytatta a megkezdett zuhanást.

A repülõgépen feldörögtek a géppuskák.

– Alattunk van! – kiáltotta Gale a mikrofonjába. Ahogy a kabin padlóján fekve lenézett, egy másodpercre megpillantotta a harmadik korongot. Azonnal tüzet nyitott, a pillanatnyi alkalmat kihasználva vadul lövöldözött. A nap sugarait ezüstös fénnyel visszaverõ korong a Ford elé emelkedett.

– Tüzet nyiss! – kiáltott Cromwell a franciára. – Ha mást nem is érsz el, legalább ijessz rá!

A Ford szárnyai alá szerelt két géppuska ontani kezdte a golyókat a korongra. Ugyanabban a pillanatban látták, hogy a korongon is megvillan a géppuskák torkolattüze. Mielõtt kitérhettek volna, a golyók végigverték a jobb szárnyat, és egyre közelebb kopogtak a pilótafülkéhez.

A Ford úgy megrázkódott, mintha egy kamionnal ütközött volna össze.

– A rakéták! Jobb szárny! – kiáltotta Indy. – Elvesztettük a rakétákat!

A korong lövedékei letépték a jobb szárny alá szerelt rakétablokkot, átszaggatták a rögzítéseket. A Ford utasainak szerencséjük volt – habar ez már több volt, mint szerencse. Olyan gyorsan repültek, hogy egyetlen másodperc alatt maguk mögött hagyták a leszakadt blokkot. A rakéták alattuk-mögöttük robbantak fel, és nem tehettek kárt bennük.

– Will, menj rá a léghajóra – parancsolta Indy. – Már csak három rakétánk maradt.

– Tudom – mondta Cromwell, és már újra a léghajó felé fordított a Fordot. – Elkapjuk, mielõtt magasabbra tudna emelkedni... Még mindig jó ezerötszáz lábnyival vagyunk fölöttünk.... Szent Isten... – Cromwell felnyögött. – Frenchy! Eltalálták. Súlyos. Vér az egész fülke. Valakinek hatra kéne jönnie, hogy elállítsa a vérzést, és megnézze az oxigénadagolóját!

– Korong közeledik! – ordította Chino. – Alattunk-mögöttünk. Nem tudom befogni!

– Gale! – kiáltotta Indy. – Látom! Amikor szólok, célozz a Ford mögé, és nyiss tüzet. Lehet, hogy a tûzvonaladba repül.

– De... Vakon lõjek?

– Tudsz jobbat? Hallgass, és készülj fel! Oké, jön már... Alulról közeledik, és tüzel...

Érezték, hogy a golyók végigverik a Ford farkát. Cromwell keményen jobbra, majd balra kapta a kormányt, hogy kitérjen az ellenség golyói elõl. Gale felsikoltott – a manõver közben a gép mozgásának megfelelõen õ is jobbra-balra gurult a kabin padlóján, de végül sikerült megkapaszkodnia a fagytól rideggé vált golyósforgóra szerelt géppuskában.

– Tûz! – üvöltötte Indy.

A nõ rögtön meghúzta a ravaszt. A géppuska golyós állványa nem bírta a terhelést; a Ford remegése, a lövések okozta rázkódás, és Gale súlya egyszerre túl sok volt neki. A fém megreccsent, a rögzítõkarok elpattantak, és a géppuska kizuhant a hárommotorosból.

Gale ekkor látta meg a hátulról érkezõ korongot. Hitetlenkedve rábámult, meg a lezuhanó géppuskára, ami átszakította a korong tetejét, betörte a pilótafülke üvegburkát, és a benne ülõ emberre zuhant. A korong félelmetes sebességgel õrült dervistáncba kezdett a levegõben, és közben fémszilánkokat, égõ üzemanyag-cseppeket szórt magából. Zuhanni kezdett, és távol a Fordtól felrobbant.

– Segítség! Segítsen már valaki...!

Gale hangja... Indy hátranézett. Gale eltûnt!

Aztán meglátta a nõ lábait – a biztonsági öve tartotta, de térdtõl felfelé a teste a gépen kívül, a fagyos, metszõ semmiben lógott. Egy légáramlat elkapta, és néhányszor a gép hasához csapta. Indy a nõ felé indult, és látta, Chino is lekászálódik a tornyából. A Ford vadul oldalra dõlt. Ormótlan védõruhájukban, hátukon az oxigéntartályokkal képtelenek voltak segíteni a nõn. Gale újra segítségért kiáltott.

Indy gondolkodás nélkül cselekedett. Csak egyetlen lehetõsége volt. Lerángatta a védõruha cipzárját, és alányúlt. Kutató ujjai leakasztották az övérõl a korbácsát. Indy tudta, most minden azon múlik, hogyan céloz. Megtámasztotta magát, és elõrevágott a korbáccsal.

A korbács vége eltalálta Gale lábát, és a bokájára tekeredett. Indy megtámasztotta magát az ülések között, és teljes erejébõl húzni kezdte a korbácsot.

– Joe! Most tartom! Menj oda hozzá!... Gale, tarts ki!

A nõ valami durva szót kiáltott, de Indy most azzal sem törõdött volna, ha elmondja mindennek, ami az eszébe jut.

Tartsak ki? Gondolta a nõ. De mibe kapaszkodjak? Talán a levegõbe?

Chino négykézlábra ereszkedett, és gyorsan Gale közelébe mászott. A nõ teste megrándult – a lábaira tekeredett biztonsági öv elpattant. Most már csak Indy korbácsa tartotta a gép közelében. Mintha megállt volna az idõ... Chino megtámasztotta magát, megfogta a nõ bal lábát, és miközben Indy megrántotta a korbácsot, olyan könnyedén húzta fel Gale-t, mintha csak egy gyerek lenne.

Gale teste most már félig a kabinban volt. Chino átölelte a derekát, magához szorította, és hanyatt vágta magát a padlón.

Amikor elkerültek a semmire nyíló lyuk közelébõl, Indy elõredõlt, térdre rogyott, és megmarkolta Gale ruháját. Mindhárman a pilótafülke mellé botladoztak.

Gale arca véres volt, a vörös foltok alatt pedig fehérre fagyott a bõre.

– Oxigént! – mondta Indy Chinónak. – Gyorsan! Elvesztette a palackját. Hozz egy másikat.

Chino eltûnt. Indy mély lélegzetet vett, visszatartotta, és Gale oxigénmaszkjának csövét a saját palackjába dugta. Megszédült. Kínlódva Gale derekára kötötte a saját palackját. Érezte a sötétség közeledik felé... A következõ pillanatban fehér fények táncoltak a szeme elõtt, de végre megérkezett Chino, és rákötötte a teli oxigénpalackra.

– Joe, menj elõre. Próbáld hátrahozni Renét a pilótafülkébõl. Gale mindjárt jobban lesz. Bármi történik, a lényeg az, hogy René ne maradjon oxigén nélkül. Állítsd el a vérzést. Gale majd segít ebben. Õ tudja, mit kell tenni Ilyenkor.

Joe elõrement. Indy megérintette Gale arcát. A nõ megszorította a kezét.

– Semmi baj. Elmúlik. Csak segíts felállni, hogy átmehessek Renéhez.

– Indy! Itt Will. Gyere elõre. Joe viszi Renét, de nekem szükségem lesz rád.

Indy elfurakodott Chino mellett, aki a kabinba vitte, és a fal mellé ültette Renét. Indy belezökkent a másodpilóta ülésébe.

– Mit csináljak? – kérdezte Cromwelltõl.

– Menekülni akarnak – mondta Cromwell. – Nem látom a harmadik korongot. A léghajó mögött van, és valószínûleg megpróbál visszajutni a fedélzetére. Rossz húzás ez a részükrõl.

Cromwell keményen markolta a kormányt, és megpróbálta egyenesben tartani a gépet.

– Miért... Miért hívtál? – kérdezte Indy.

– Az a csészealj ilyen magasan nem tud lelassítani – mondta Cromwell. – Ezt már láttuk. A sebessége legalább háromszázzal több, mint azé a gázzacskóé. Ha így megy tovább, egyenesen átszakítja a ballont. Szerintem a léghajó el fogja kergetni, mert idefent úgysem tud leszállni rá. Lehet, hogy ezek még arra is képesek, hogy a saját emberükre lõjenek.

– Jól van. És mit akarsz, mit tegyek most?

– Indy, barátom, nem szívesen mondom, de már csak egy menetünk van. Nézz csak arra a mutatóra!

– Melyikre...?

– Arra, ami a hármas számon áll. Az az olajnyomás, pajtás. Süllyed. Fel fognak robbanni a motorok. Ha nem megyünk lejjebb, de nagyon gyorsan, itt nemsokára minden égni fog. Nézz a jobb szárny alá, Indy.

– Értem... – Indy a szárnyat beborító hatalmas fekete foltra nézett. – Eltaláltak minket. Akkor, amikor lerobbantották rólunk a rakétákat. Oké, kapjuk el azt a zeppelint, Will. Most.

– Erre készülök, barátom... Látod a paneled közepén azt a nagy, vörös, „T” alakú kart?

Indy elõrehajolt, és a karra tette a kezét.

– Ne!

– Mi...

– Még ne. Még ne. Ha meghúzod, elindulnak a bal szárny alatti rakéták. Mind a három egyszerre. Majd szólok, amikor meg kell húznod. Nemsokára... Hamarosan... Nézd, ezt a marhát!

A korongra néztek, ami hátulról próbálta megközelíteni a zeppelint. Mintha egy lomha állat kísérelt volna meg kitérni egy puskagolyó elõl.

– Látod a leszállóplatót? Ha lejjebb lennénk, minden rendben lenne, de ilyen magasságban egyszerûen nem tud rá leszállni.

– Még lassítani se tud állapította meg Indy.

– Pontosan! Nos, ha igazam van, akkor most megpróbálnak manõverezni. A korong alá akarják tolni a platót.

Most már közelebb értek a léghajóhoz, és tisztán látták a részleteket. A korong pilótája kétségbeesett igyekezettel próbálta leereszteni gépét a platóra. Indy látta, fekete füst veszi körül, ahogy lassítani próbál, és a zeppelin közelébe húz.

– Na még egyszer! – mondta Cromwell.

A korong, akár egy rák, oldalra mászott a levegõben, majd elhúzódott a léghajó közelébõl.

– Nem sikerült neki! – kiáltotta Indy.

– Hát, ez az... – mormolta Cromwell. – Ereszkedik a léghajó fara.

A korong vadul rázkódva megpróbálta megközelíteni a léghajó lejjebb ereszkedõ farán levõ platót, ám hiába. A korong képtelen volt pontosan szabályozni a magasságát; nekicsapódott a léghajó alsó vertikális kormánylapátjának, és leszakította.

– Soha nem lesz jobb alkalmunk – mondta Cromwell. – Támadnunk kell, mielõtt õk jönnek ránk.

– Mennyi ideig... Meddig bírjuk még? – kérdezte Indy.

– Nem sokáig. Most pozícióra állok. Frontális támadást kell végrehajtanunk. Egyetlen lövést adhatunk csak le. Rázuhanunk a léghajóra, aztán én rögzítem az irányt, te pedig meghúzod azt a kart... Na, fordul már!

A léghajó kapitánya rájöhetett, hogy a Ford pilótája támadni akar, mert hirtelen egy sötét füstcsík jelent meg a ballon mögött.

– Most kapcsol teljes sebességre, Indy. Készülj. Most, vagy soha!

Indy hirtelen elfelejtette a hideget, a haldokló motorokat, a sérüléseket – mindent. Már semmi sem létezett a számára, csak az egyre növekvõ léghajó. A szél üvöltése felerõsödött, a szélvédõn a golyók ütötte lyukakon át benyúltak a hideg jeges ujjai.

A Ford egyre gyorsabban zuhant, és a ritka levegõben már lassítani se tudott volna.

– Lõnek ránk! – kiáltotta Indy.

Meglátta a léghajón sötétlõ foltokat, és rögtön rájött, mik lehetnek. Géppuskafészkek egy léghajó tetején! A nyomjelzõ lövedékek apró, õrült csillagokként táncoltak az égen, és egyre közelebb kerültek a Fordhoz. Indy érezte, ahogy a golyók a gépükhöz koppannak. A Ford megremegett, és oldalra dõlt, ám Cromwell visszarántotta.

Indy megérintette a vörös kart. A Ford rázkódott és recsegett. A géppuskák most már belõtték.

Hirtelen felrobbant a jobb oldali motor. A gép iszonytatóan megremegett, és oldalra billent.

– A bal pedál! – üvöltött Cromwell Indyre. – Taposs rá, pajtás, taposs rá!

Indy teljes erejébõl a bal pedálra taposott. A Ford egyenesbe fordult, és tovább zuhant. Már csak a zeppelint látták, a hihetetlenül nagy testet meg a tetejérõl golyókat köpködõ géppuskákat.

– A kart! Készülj! – ordította Cromwell.

Indy megmarkolta a vörös kart.

– MOST! HÚZD MEG!

Indy hátrarántotta a kart, és a Ford bal szárnyára nézett. A rakétablokk hátulján lángok jelentek meg; a robbanófejjel ellátott mini torpedók füstcsíkot húzva maguk után elindultak a léghajó felé.

Fekete lyukak jelentek meg a fényes ballonon. A rakéták eltûntek.

– Mi az ördög történt? – kérdezte Indy ordítva. – Nem volt robbanás!

– Majd lesz... – Cromwell hátrarántotta a kormányt.

– Most már leszállhatsz a pedálról.

A Ford jobbra fordult, elszáguldott a léghajó mellett – Egy játékszer az óriás közelében. Indy kinézett, és látta, a zeppelin alján lángok jelennek meg.

Cromwell elzárta az üzemanyag-adagolót, elkattintott néhány kapcsolót, és meghúzott egypár kart.

– Mi is égünk – jelentette be zordan. Meghúzott még egy kart. – Nézd a jobb oldali motort.

A motorból fehér füst szállt a gép mögé.

– Tûzoltókészülék – magyarázta Cromwell. – Mûködött?

– Már nem látok tüzet – mondta Indy.

A szél üvöltése rettenetes volt. Cromwell hátrarántotta a kormányt, és kiemelte a Fordot az õrült zuhanásból. Tovább süllyedtek, de most már fokozatosan haladtak egyre lejjebb.

– Ezt nézd meg, pajtás! – mondta Cromwell.

A léghajón megszaporodtak a lángnyelvek.

– Mi történik ott? – kérdezte Indy. – Az az izé héliummal van tele, és a hélium nem ég, és...

– Ez igaz – felelte Cromwell. – De a héliumon kívül van még számos üzemanyaguk a sugárhajtómûvekhez. A magnézium, ha egyszer meggyulladt, mindent átéget. Még a fémet is. Az üzemanyagtartályokat is... Most az üzemanyaguk ég. Szerintem elvégeztük a munkát, mert...

Nem kellett többet mondania. A léghajó oldalán és hasán vad lángnyelvek lobbantak. A magnézium által átégetett falú tartályokból kiömlõ üzemanyag meggyulladt. A hatalmas léghajó úgy remegett, akár egy halálra sebzett bálna, aztán...

A robbanás.

Törmelék és emberi testek. Indy látta, ahogy a léghajó legénységének tagjai magatehetetlenül, kapálózva zuhanni kezdenek a távoli föld felé.

Még egy robbanás, egy hatalmas láng. A zeppelin gerince megroppant. A lángok egyre tovább terjedtek, a léghajó kettévált, és a roncsok lassan, kínlódva elindultak lefelé.

– Szükséged van még rám? – kérdezte Indy Cromwelltõl.

– Most nincs. Már húszezer láb alatt vagyunk. Tizennégyezerig ereszkedünk, aztán végre levehetjük ezeket a francos oxigénmaszkokat. Újra úgy lélegezhetünk, mint a normális emberek.

Indy hátrament a kabinba, és rögtön Foulois mellé lépett. Chino a karjai közt tartotta a mozdulatlanul heverõ franciát. Foulois arcáról levették az oxigénmaszkot – Indy ebbõl látta, bekövetkezett az, amitõl a legjobban félt.

Indy Chinóra nézett, és kiolvasta a tekintetébõl, mi történt. Foulois meghalt.

Gale némán ült a francia mellett. Indy látta a szemén, hogy sírt. Gale kábult volt és zavarodott. René Foulois meghalt, és õk maguk is alig tudtak visszatáncolni a halál torkából. Gale arcán fagymarások fehérlettek; nagy fájdalmai lehettek.

– Megcsináltuk...? – nézett fel Indyre.

– Meg – felelte Indy.

– Levehetitek a maszkokat – jelentette be Cromwell.

Elzárták az oxigéncsapokat, és levették a maszkjukat meg a szemüvegüket. A levegõ fokozatosan melegedett. Indy lesegítette Gale hátáról a palackot. A nõ ajkai remegtek. Indy komoly tekintettel ránézett.

– Tedd vissza a szemüvegedet – parancsolta. – A szél még erõs. Most pedig menj elõre...

A nõ tágra meresztette a szemeit.

– Én... Nem tudok. Én...

– De igen. Tudsz. És fogsz. Pilóta vagy! Willnek szüksége lesz rád. Két motorral fogunk leszállni, a jobb szárnyunk lyukas... Egy roncson vagyunk. Menj elõre, és repülj!

A nõ egy hosszú másodpercig Indyre bámult, majd lassan felemelkedett a padlóról, és a férfi elé állt.

– Tudod, mit gondolok most, Jones professzor? Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.

Ajkait egy pillanatra Indy szájához érintette, majd átsietett a pilótafülkébe.

Indy a kabin falának dõlt, és szomorúan Foulois-ra nézett.

– Jó ember volt – mondta. – A németek elleni háborúban pilóta volt. Azt túlélte. Furcsa, hogy éppen itt kellett meghalniaà..

– Nem furcsa – mondta Jose Syme Chino. – Mindennek megvan a maga ideje. Ez is háború volt. Háború a jó és a gonosz között. Ennek az embernek, aki repülni tudott, különleges helye lesz a Nagy Szellem mellett.

Indy lassan bólintott.

– Ámen.

VÉGE

Table of Contents

1. 4

2. 16

3 35

4. 47

5. 63

6. 73

7. 89

8. 99

9. 113

10. 123

11 133

12 145

13. 159

14. 173

15. 181

16. 193

17. 203

18 213

19. 220