Tavasz

I

Ez pedig egy tavasz története, egy tavaszé, amely valóságosabb, tündökletesebb és vakítóbb volt a többi tavasznál, egy tavaszé, amely egyszerűen szó szerint értette szövegét, ezt a lelkes manifesztumot, amelyet a legsugárzóbb, ünnepi vörössel írtak, pecsétviasz és kalendárium vörösével, színes irón vörösével és az elragadtatás vörösével, az onnét érkező, boldog sürgönyök málnapirosával...

Minden tavasz így kezdődik, ezekkel a roppant és hódító horoszkópokkal, amelyek túlnőnek egyetlen évszakon, mindegyikben – szögezzük le rögtön – ott van minden: a végtelen menetek és tüntetések, a forradalmak és barikádok: mindegyiken átfut egy pillanatban a szenvedély forró vihara, a bánat és mámor határtalansága, amely hasztalan kutatja mását a valóságban.

De aztán e túlzások és kulminációk, e halmozások és eksztázisok virágba borulnak, mindenestül belevesznek a hűvös lombozat burjánzásába, az éjszaka felbolydult tavaszi kertekbe, és elnyeli őket a zsongás. Önnön magához így válik hűtlenné minden tavasz – beletemetkezve a virágzó parkok lihegő lármájába, duzzadásaikba és áradásaikba – megfeledkezik esküjéről, s egyenként hullatja testamentuma leveleit.

Ennek az egyetlen tavasznak volt bátorsága kitartani, hűnek maradni, megőrizni mindent. Annyi sikertelen próbálkozás, elrugaszkodás, bűvölés után szeretett volna végre valóban megszerveződni, általános és immár végleges tavaszként napvilágra törni.

Kalandok vihara, események orkánja: sikeres államcsíny, patetikus, magasztos és dicső napok! Szeretném, ha e történet átvenné bűvös és ihletett ritmusukat, kizengetné e hősi eposz hangját, egy ütemre lépne e tavaszi Marseillaise-zel!

Kifürkészhetetlen a tavasz horoszkópja! Ki róhatná fel neki, hogy egyszerre százféleképp próbálja olvasni, vaktában kombinál, böngész minden irányban, s örül, ha a madarak megtévesztő találgatásai közepette sikerül megfejtenie valamit. Olvassa oda meg vissza e szöveget, értelmét vesztve, majd újból megtalálva, minden változatban, ezernyi variációban, trillában és csicsergésben. Mert a tavasz egész szövege rejtbeszéd, elhallgatások és ellipszisek, betű nélkül kipontozva a puszta azúrban, a szótagok közötti szabad helyeken pedig a madarak szeszélyes találgatásai és megfejtései állnak, így hát a történet, e szöveg mintájára, kusza pályákon ágazik el majd, s át- meg átszövik a tavasz gondolatjelei és a központozás sóhajai.