Harminchetedik fejezet

Kudarcot vallottam… Han Solo fejében ez a két szó kergette egymást, mint két eszét vesztett fogatversenyző. Leiát és a Köztársaságot hátrahagyva idejött, hogy megtegye azt, amit senki más nem akart megtenni, vagyis hogy megmentse a Kashyyykot. Különösen az viselte meg, hogy Leiát otthon hagyta, de tudta, hogy Leia megérti. Leia tudta, hogy milyen az, amikor valaki egy szent ügyért harcol. Ha valaki megértette, akkor az pontosan ő volt.

Kudarcot vallottam… Mialatt a kapitány haragtól rekedtes hangon utasította a rohamosztagosokat, hogy állítsák talpra a foglyokat – amit ők készségesen meg is tettek –, Han felsorolta magában a kudarcait. Megbízott Imrában, ami súlyos hiba volt. A birodalmiak elkapták Csubakkát, míg ő maga elmenekült. Aztán nagyon közel került ahhoz, hogy mindent helyrehozzon. Átküzdötték magukat a fél bolygón, és elintézték Lozen Tolruckot, de rögtön ezután a birodalmiak nekiláttak, hogy szilánkokra lőjék a Kashyyykot. És ez persze rengeteg vuki halálát okozta.

Az egész az én hibám! A többieket időközben megbilincselték: a fejvadászt, a kommandóst, a volt birodalmi tisztet, és ami a legrosszabb, Csubakkát is. Jó volt a csapat, és helyesen cselekedtek. Jót akartak Csubakkának és a többi vukinak. A rohamosztagosok valamennyiüket a falhoz terelték, és nekinyomták őket a hideg fémburkolatnak. Solo hallotta, hogy a kapitány odalép a háta mögé.

– Domm Korgale parancsnok vagyok – közölte fojtott hangon a férfi. – Jó, ha megismerik a nevemet, nyomorult bűnözők! Én fogom átadni magukat a Birodalom megfelelő hatóságainak. Kiváló ütőkártyák lesznek, amiket majd kijátszunk, ha eljön az ideje. Csak egyedül önnel szereztem egy előléptetést magamnak!

– Tuska csai mani – felelte Han. Ez egy hutt átok volt, és körülbelül a legrosszabb, amit hirtelenjében ki tudott találni. Nagyjából Korgale anyjáról és egy taszken törzsfőnökről szólt. – Hát nem érti? – folytatta aztán a közös nyelven. – Már vesztettek, parancsnok! Maguk nem egy hadviselő fél katonái, hanem éppen maguk a bűnözők!

– Akkor, ha már úgyis bűnöző vagyok, nem bánja, ha önt életben hagyom, de a barátait kivégeztetem? Itt és most? – kérdezte Korgale, és intett a rohamosztagosoknak, akik erre nekinyomták a fegyverüket a foglyok tarkójának.

– Hé, fiúk, azt tudnotok kell – mondta Sinjir, bár az arca a falhoz nyomódott –, hogy remekül szórakoztam!

Jom és Jas hallgatott, és hiábavalóan küzdöttek az őrzőikkel. Csubakka mély mordulást hallatott.

– Tudom, cimbora – felelte Han. – Megpróbáltuk… – A híd másik végében felkiáltott a kommunikációs tiszt:

– Parancsnok! Egy hajó tört ki a hiper-térből a közelünkben!

– Micsoda?-– mordult fel Korgale. – Erősítést kértem! Most, hogy Orlan halott, talán hallgatnak rám!

– Nem a miénk – jelentette a hadnagy. – Egy teherhajó… egy régi koréliai gyártmány… – Han tágra nyitotta a szemét, és Csubakkára pillantott, mialatt a hadnagy befejezte a mondatot: – Egy YT–1300-as.

– A Falcon? – suttogta Han a másodpilótájának. De ki a fene vezeti? Wexley? – tette hozzá gondolatban.

– Hívás a teherhajóról, uram! – jelentette a kommunikációs tiszt.

– Kapcsolja be! – parancsolta Korgale. – És indítsanak egy TIE-rajt! Nem vállalhatunk semmiféle kockázatot.

És ekkor egy hang töltötte be a hidat, aminek hallatán Han azonnal fellelkesült, de úgy, hogy közben görcsösen összeszorult a szíve.

– Itt Leia Organa beszél, az Új Köztársaság képviselője! Állítsák meg a hajójukat, különben megsemmisítjük!

Korgale úgy röhögött, hogy terjedelmes hasa ide-oda lengett.

– Egyetlen teherhajóval? – kérdezte fennhangon. – Ez a nő tényleg azt hiszi, hogy meg tud semmisíteni három csillagrombolót egyetlen nyomorult kis teherhajóval? Megőrült talán? Küldjék rá a vadászokat, és lőjék szét! Még csak nem is pilóta, hanem egy szánalmas politikus! – Han szélesen vigyorgott, és közbeszólt:

– Ilyen politikust még sosem látott, parancsnok!

De mialatt beszélt, óhatatlanul azon törte a fejét, hogy Leia mit akar csinálni, ha egyszer egyedül van?

Evaan Verlaine lebiggyesztette a száját, a szemöldökét felvonva nézett Leiára, és a tekintetével azt kérdezte: „Ezúttal mibe rángat bele, hercegnő?” Leia maga sem tudta biztosan. Pillanatnyilag szörnyen védtelennek érezte magát, mintha egy vontatókábel végén lebegett volna az űrben. Talán nem is volt olyan jó ötlet – gondolta magában. Pontosan előttük TIE-vadászok száguldottak ki a Dominion főhangárából.

– Hercegnő, hamarosan társaságot kapunk! – mondta Evaan, de nem a birodalmi gépekről beszélt.

A szenzorok más irányból közeledő hajókat is észleltek. Hátulról tucatnyi fénylő pont közeledett a Falcon felé: hajók voltak. Vadászgépek. X-szárnyú vadászgépek. Leia behúzta a nyakát, mialatt a gépek elhúztak alattuk, felettük, mellettük, és közben máris tüzet nyitottak. A szemből érkező TIE-vadászok egyike szintén lőtt, de alig adott le egy-két sorozatot, amikor szilánkokra robbant. Az adó-vevő aztán Wedge hangját közvetítette:

– Itt a Fantom vezér! – jelentkezett Antilles kapitány. – Organa tábornok, a Fantom osztag támogatja önt! Gyerünk, intézzük el a birodalmiakat, aztán menjünk haza!

Korgale felhördült, Han pedig örömmel állapította meg, hogy a parancsnok ezek szerint fél a köztársasági gépektől. Szerette az ilyen pillanatokat. Az ezután következő pillanatokat még jobban szerette.

– Tíz-tizenkét X-szárnyú és egy nyomorult teherhajó? Ez minden, amit ideküldtek? – recsegte Korgale. – Nekünk három csillagrombolónk van! Hívják a Vitiatort és a Neutralizert! Ideje megszabadulni ezektől a bosszantó legyektől, mielőtt… – Ekkor egy újabb hajó bukkant fel a közelben. Solo ezt a pillanatot élvezte igazán, mert a birodalmi parancsnok halk, szűkölő hangot hallatott, mint egy csapdába szorult patkány. A rejtett hangszórókból ezúttal Ackbar admirális hangja áradt:

– Itt Ackbar admirális, az Új Köztársaság Home One cirkálójának parancsnoka! Adják meg magukat, vagy megsemmisítjük önöket!

Korgale járkálni kezdett, egyre hevesebben zihált, és félhangosan beszélt, mintegy hangosan gondolkodott:

– Nem… nem adhatjuk meg magunkat! Erős ellenállást kell kifejtenünk… A G5–623 a mi világunk, és három hajónk áll az ő egyetlen cirkálójukkal szemben… – Csubakkának alighanem elege lett az egészből. Felbömbölt, és félig megfordulva lefejelte a mögötte álló rohamosztagost. A katona hiába viselt sisakot, felnyögött, és a padlóra roskadt, közben a vuki ellökte magát a faltól, és Korgale felé rohant. A többi rohamosztagos Csubakka felé fordult, és valamennyien felrántották a fegyverüket. Lelövik Csubit! – gondolta kétségbeesetten Han. A következő pillanatban nekiugrott a legközelebbi rohamosztagosnak, és nekilökte a mellette állónak. Sinjir megpördült, beleakasztotta a lábfejét az őt őrző katona térdhajlatába, és a padlóra taszította az ellenfelét. Jom és Jas is a fedélzetre lökte az utolsó őrt, majd addig rugdosták és taposták, amíg mozgott. Csubakka időközben elérte Korgale-t, és teljes lendülettel nekirontott.

A parancsnok felüvöltött, és elzuhant, míg a vuki diadalittasan bömbölt. Han kinézett az elülső ablakon, és azt látta, hogy az X-szárnyúak vadul pörögnek és cikáznak az óriások között. A Vitiator közelebb húzódott a Dominionhoz, míg a Neutralizer távolabb lebegett. A Fantom osztag egyik gépét szétlőtte a mögötte repülő három TIE-vadász, aztán a Falcon lecsapott rájuk, és mindegyiket megsemmisítette – de néhány másodperccel elkésett. Han tudta, hogy Korgale-nak igaza van: a birodalmiak valóban három csillagrombolót vethettek be. Az esélyek még most is mellettük szóltak. Han magában egy hosszúra nyúló szabakk-játszmához hasonlította az összecsapást, és feltette magának a kérdést, hogy ha a tétek már az asztalon hevernek, és neki pocsék lapjai vannak, mi a teendő? Ki kell egyenlíteni az esélyeket – válaszolta magának, és ő előszeretettel egyenlítette ki az esélyeket csalással. Jas zihálva állt mellette, a haja nedvesen tapadt apró szarvakkal ékesített fejéhez.

– Mi a következő lépés, Solo? – kérdezte aggodalmasan.

– Hamarosan rohamosztagosok érkeznek a hídra – felelte Han. – Át kell vennünk az irányítást, és le kell zárnunk a hidat, de először is, valahogyan meg kell szabadulnunk ezektől az átkozott bilincsektől.

Csubakka mordult egyet, és a fogait kivillantva szétrántotta a két karját. A bilincse úgy pattant el, mintha nem acélból, hanem cukorból készült volna.

– Á, így pont jó lesz! – jelentette ki elégedetten Han. Csubakka sorban odalépett a társaihoz, és valamennyiük kezéről leszedte a bilincset.

– Enyém a bejárat! – kurjantotta Jom, és odarohant a főzsiliphez, hogy bezárja. Sinjir és Jas felrakta a bilincseit az ájultan heverő rohamosztagosokra. De egyvalaki hiányzott: Korgale. A parancsnok nyomtalanul eltűnt a hídról, de most nem foglalkozhattak vele.

– Találjuk ki, hogyan lehet elvezetni egy csillagrombolót! – javasolta Han, és tapsolt egyet. – Ideje rendesen kiegyenlíteni az esélyeket. Valaki menjen az adó-vevőhöz, és szóljon a köztársaságiaknak, mielőtt szétlőnek minket!

Az űrben vad csata tombolt. A Fantom osztag egységei a kiégett roncsok között cikázva sorban elintézték a TIE-rajokat, bár az osztag is vesztett néhány gépet. A Falcon is derekasan kivette a részét a harcból, és Leia úgy érezte, hogy a gép a teste részévé vált. Néha egy-egy pillanatig érzékelte a körülötte zajló csatát, furcsán és megmagyarázhatatlanul, mintha az egész egy meleg áramlat lett volna, amibe belemerítette a kezét. Tudta, hogy az Erő irányítja, és azt is, hogy Luke boldog lesz, amikor majd elmeséli neki, hogy mit élt át ezekben a percekben. Végül az elrabolt Dominion tüzet nyitott a másik két csillagrombolóra. A Vitiator egy vakító villanás kíséretében kettéhasadt, mintha egy óriási kés vágta volna félbe, és a vákuum minden embert, illetve rögzítetlen tárgyat kiszívott a roncsokból.

– Az ön őrült terve bevált – állapította meg Evaan, és derűsen mosolygott.

– Akkor talán nem is volt annyira őrült – vágott vissza Leia.

– Ó, nem, tiszta téboly volt az egész, hercegnő! Nekem mindig azt mondták, hogy Han az, akinek mindig szerencséje van, de kezdem azt hinni, hogy önnek is.

Az Erő velem volt ezen a napon – gondolta Leia. – De ami még jobb, a barátaim is itt voltak. És ebben a galaxisban talán ez az, amire valóban szükségünk van. Ekkor Ackbar hangja töltötte be a fülkét:

– A Vitiator megsemmisült, és a Neutralizer kapitánya épp most közölte, hogy a teljes személyzetével megadja magát!

– Szép munka volt, admirális! És köszönöm, hogy eljöttek! – felelte Leia, aztán Wedge-t hívta, hogy neki is megköszönje a segítséget. Indulás előtt természetesen tudta, hogy veszélyes játszmába kezdett, mert Ackbar keresztülhúzhatta volna a számításait. De az admirális eljött, holott tisztában volt azzal, hogy nagy árat fog fizetni érte. És Leia is tudta, hogy ő is fizetni fog ezért ahogyan Wedge is. Erre az akcióra senki sem adott felhatalmazást. Senki sem szavazta meg. Senki sem engedélyezte, hogy ő veszélynek tegye ki ezeket a gépeket és a pilótákat. Noha Ackbar hajóját a minimális személyzet irányította, míg Wedge rég elfeledett pilótákat szedett össze, akik már nem szolgáltak a flottánál, de így is számítani lehetett arra, hogy Mon Mothmának lesz egy-két szava az esethez. Ám ezek a jövő problémái voltak. Jelenleg Leia roppant elégedett volt magával. Eljött az idő, hogy találkozzon a férjével. Könnyed, gyors manőverekkel bevitte a Falcont a Dominion főhangárába. Néhány rohamosztagos megpróbált ellenállni, de kézi sugárvetőikkel teljesen feleslegesen lőtték a teherhajót. Ellenben a Falcon lövegei hamar elintézték őket.

– A többit meghagyom önnek – jelentette ki Evaan. – Adjon egy csókot a nevemben Hannak! Feltéve, hogy most éppen nincs szakálla. Mert az a szakáll… brrrr! – Leia nevetett, és kisietett a hajóból. Alig tett meg néhány lépést, amikor a hangár végében nyílni kezdett az egyik zsilip. Leia azonnal tudta, hogy Han áll ott, mindkét kezében sugárvetőt tartva. Mielőtt elindultak volna egymás felé, Leiától jobbra megmozdult valami: egy rohamosztagos felkönyökölt egy ládára, és célzásra emelte a sugárvetőjét. Han fegyverei megvillantak, és a katona holtan terült el a padlólemezeken. Han lassú léptekkel sétált Leia felé, aki nekidőlt a Falcon oldalának, és boldogan mosolygott.

– Üdvözlöm, felség! – kiáltotta messziről Han.

– Üdv, gazfickó! – felelte Leia.

– Most tényleg vágjak át az egész hangáron?

– Szeretem nézni azt, ahogyan jársz!

– Jól vagy? – kérdezte Han.

– Most már igen – válaszolta Leia –, és nagyon haragszom rád!

– Micsoda? Én haragszom terád!– vágott vissza Han. – Megint rohannom kellett, hogy megmentselek!

– Hogy te engem?– kérdezte hitetlenkedve Leia. – Én mentettelek meg téged, te forrófejű, vastag koponyájú gazember!

– Szeretlek – felelte Han, és derűsen mosolygott. Leia a szemét forgatta, és kifakadt:

– Csókolj már meg, te ostoba! – Han megtette. Egymás karjába zárva, önfeledten csókolóztak, és Leia úgy érezte, hogy nem csupán együtt vannak, hanem eggyé váltak, és soha többé nem szakadnak el egymástól. Aztán Han elhúzódott tőle, óvatosan megsimogatta hasát, és megkérdezte:

– És hogy van a kicsi?

– A fiunk jól van – közölte Leia.

– Ó, tehát fiú? Én előre megmondtam, hogy fiú lesz! – hadarta Han. – Nem megmondtam? Ki kell találnunk egy jó nevet a kis gazfickónak…

– Ne merészeld gazfickónak nevezni! – figyelmeztette Leia a férjét. – Egy angyal lesz!

– A gazfickókkal nincs semmi gond – állította Han.

– Az angyalokkal nincs gond! – vetette ellen Leia.

– Aha… akkor most megint csókolj meg! – követelte Han. És Leia engedelmeskedett.