56. FEJEZET
SEMMI MEGLEPETÉS

A Bűn 8 a Kutyafő negyed legforgalmasabb éjszakai szórakozóhelye volt. Negyednap este a bejutni vágyó, divatosan öltözött huszonévesek sora egészen az utca végéig nyúlt, majd bekanyarodott a sarkon. Amint túljutottak a kidobókon, a bulizók ismét sorba álltak a két, neonfényes bárpult előtt, és a zene lüktető ritmusán át ordítva adták le rendeléseiket. A fő tánctéren hullámzottak az izzadt testek, villogott a stroboszkópok fénye. Akik érthető beszélgetéseket akartak folytatni, fent az emeleten, a vörös kanapékon csoportosultak, vagy, ha elég tehetősek voltak hozzá, kibérelték a tizenöt hangszigetelt helyiség egyikét, melyekhez privát bár és saját felszolgáló járt. Az egyik ilyen termet állandó jelleggel fenntartották Ven Haku, a Hegy Ökle, a K-Star Szállítmányozás vagyonának örököse számára, arra az esetre, ha szórakoztatni szeretné számtalan barátját.

Haku most az egyik kanapén ült hátradőlve. Bár kezében egy pohár hojit tartott, két oldalán pedig csinos lányok ültek, arca komor volt, és türelmetlen. Amikor legmagasabb rangú Ujja mondott valami vicceset, ő nem nevetett a többiekkel. A következő pár kör ital után Haku intett, mire a felszolgáló és a csalódott lányok távoztak a helyiségből. Haku előrébb hajolt, és intett az öt másik férfinak – mindannyian a Hegy Zöldcsontjai voltak, nem kevés jádéval és nem akármilyen hírnévvel –, hogy csendesedjenek el és figyeljenek rá.

– Mindenki készen áll? – kérdezte. – Mindenki előtt világos a terv? Ha bármit is elszúrunk ezen a héten, mind a fejünket veszítjük, így egyikőtök sem hibázhat. Most már nincs visszaút.

A jelenlévők bólintottak. Egyikük megszólalt.

– Sunto-jent és Uwan-jent nem sikerült elérnünk. Nem tudjuk, hogy velünk vannak, vagy ellenünk.

– Akkor is lépnünk kell – felelte Haku. Apja ezt világossá tette legutóbbi beszélgetésük során. Kezdtek kifutni az időből. – Nem számít, melyik oldalon áll Sunto, Uwan vagy a többi Ököl; amint Aytnak annyi, Kaulék támogatnak minket. – Ven Sando legalábbis ezt mondta neki, Haku pedig nem kérdőjelezte meg. Bízott abban, hogy apja, aki tapasztalt cégvezető volt, képes lesz intézni a klánok közti szövetség ügyét, és maga mellé állítani a Lámpásokat. Hakunak csak a puccs tényleges logisztikájával kellett törődnie, ami önmagában sem volt kis teljesítmény.

– Ne feledjétek el: Aytot kell először megölni – emlékeztette őket Haku. – Nem számít, mennyire jó a párbajban és a nevek elsuttogásában, ha rátámad hat…

Folytatta volna, egyik Ökle azonban hirtelen riadtsággal félbeszakította.

– Nem Érzékeled?

Mind elhallgattak, jádeérzékelésük éberen figyelt. Haku eleinte semmi szokatlant nem vett észre, csak a szórakozóhelyen lévő vendégek energiájának háttérzaját érezte. Épp ezért találkozott pont itt az összeesküvőtársaival: egy ilyen zsúfolt, eleven környezetben még fél tucat Ököl és Ujj együttes aurája is észrevétlen tudott maradni. A klub a Hegy adófizetői közé tartozott, és a tömegben mindig voltak Zöldcsontok rajtuk kívül is. Haku Érzékelése nem volt különösebben erős, de egy perccel később rádöbbent, hogy több, eddig az épület különböző pontján tartózkodó jádeaura is elhagyta eddigi helyét, majd gyülekezni kezdtek az első emeleten – épp a termük bejárata előtt. Haku kivonta karomkését, és feltépte az ajtót.

– Ven Haku-jen – szólította meg Nau Suen, aki nyolc másik Zöldcsont élén vonult be a terembe. – Túl öreg vagyok már a szórakozóhelyekhez, de úgy hallottam, jó bulikat szokott rendezni itt.

– Nau-jen! – Haku eltette karomkését, és tiszteletteljesen meghajolt. Szeme Nau emberei felé villant, és szíve hevesebben kezdett verni. – Megijesztett.

Haku nem tudta, hogyan képes erre a Szarv, de tény, hogy Nau Suen olyan halk, egyenletes zümmögéssé tudta lecsillapítani jádeauráját, hogy képes volt még jádeérzékeléssel is alig észlelhetően mozogni, mintha csak a semmiből tűnt volna elő. – Ezt a termet mindig barátaim és én használjuk. Ha tudtam volna, hogy szívesen csatlakozna hozzánk, mindenképpen meghívtam volna.

Nau körbehordozta tekintetét Ven Haku társain.

– Nau-jen – mormolták mind egyszerre, és megérintették homlokukat.

Nau biccentett feléjük, majd megdörgölte állát hüvelykujjával, és megszólalt.

– Haku-jen, ön a klán egyik magas rangú Ökle, de már hónapok óta alig látom személyesen. Azt hiszem, ideje lenne elbeszélgetnünk arról, mennyi időt pazarol ezekre a bulikra a Bűn 8-ban.

Haku mindent megtett, hogy nyugodt maradjon. A Szarv nem tudott semmit – nem tudhatott semmit a cselszövésükről. Legfeljebb gyanakodhatott.

– Nem hanyagoltam el a kötelességeimet – jelentette ki védekező hangon. – Ha mostanában nem jelentkeztem olyan gyakran, az azért volt, mert apámnak segítettem. Nagyon sok a munka a K-Starral mostanában.

– Ezt nem kétlem – felelte Nau. – Maga engedelmes fia apjának, Ven Haku, de sajnos borzalmasan rosszul hazudik. A szívverése és a vérnyomása az egekben, izzad, a szeme rángatózik. Még egy sima hazugságvizsgálót sem tudna becsapni, nemhogy az Érzékelésemet. Kétségkívül ezért igyekszik kerülni.

Haku a karomkése után nyúlt, majd Nau torkára támadt, a Szarv két embere azonban már mozdult is. Egyesített Erejükkel a földre lökték a fiatal Öklöt, majd leszorították. Haku üvöltött, és ártatlanságát bizonygatta, Elhárítással, majd Irányítással próbálkozott, de Nau két további embere is odajött, hogy segítsenek lefogni. Waun Balu, Nau első Ökle szánakozva, szinte már gyengéden szólította meg.

– Ne ronts a helyzeteden, Haku!

Az áruló nem fogadta meg Waun tanácsát; mikor hátrahúzták a fejét, teljes erőből bevetette Acélozását, így Waunnak egy teljes, borzasztó percbe telt átfűrészelni torkát a karomkéssel.

Két bűntársa Haku segítségére sietett, egy pedig menekülni akart, és megpróbálta áttörni testével az ajtót. Mindegyiküket elfogták és a szemközti falhoz állították Nau emberei, kezükben pisztollyal, melynek lövéseit ilyen közelről lehetetlen lett volna Elhárítani. Ha a szomszédos helyiségekben bárki meg is hallotta volna a zajt a falakon és a zene dübörgésén át, nem indultak el kideríteni az okát. Senki, még a kidobók sem lettek volna olyan ostobák, hogy beavatkozzanak. Mikor Haku végül meghalt, Nau Suen undorral horkant fel.

– Nem elég, hogy idegenek, bűnözők és a Nincs Csúcs klán ellen kell küzdenünk? Egymás közt is harcolnunk kell, saját testvériségünkön belül is félnünk kell a hűtlenségtől és az árulástól?

A Vennel és apjával összeesküvő öt Zöldcsont térdre rogyott, és a földhöz szorította homlokát. Mindannyian Öklök és magasabb rangú Ujjak voltak, saját jogukon is köztiszteletben álló harcosok, most azonban, hogy cselszövésükre fény derült, és Ven meghalt, nem voltak olyan ostobák, hogy azt higgyék, szembe tudnak szegülni a klánnal, vagy el tudnak menekülni igazságszolgáltatása elől. Nau feléjük fordult.

– Mind megérdemlitek a halált, amiért összeesküvést szőttetek a Pillér meggyilkolására, és ezt a ficsúrt akartátok a helyébe ültetni. Megbántátok, hogy szerepet vállaltatok az árulásban? Megesküdtök jádétokra és családotok életére, hogy mostantól teljes, megkérdőjelezhetetlen hűséggel viseltettek Ayt-jen iránt?

Mindannyian együttes vehemenciával esküdöztek, hogy igen, és köszönetet mondottak a Szarvnak könyörületességéért. Nau Suen egy hosszas percig tanulmányozta a térdelő Zöldcsontokat, majd rámutatott háromra az ötből.

– Az a három – mondta. A foglyok mögött álló Waun Balu és emberei átvágták a három férfi torkát, majd arccal előre a padlóra lökték a holttesteket. A két megmaradt túlélő sápadtan várta a halált.

Nau megszólalt.

– Barátaitok nem voltak őszinték; vártak volna, amíg bosszút állhatnak Hakuért, vagy más módon árulták volna el a klánt. Ti ketten azonban igazat mondtatok. – A Szarv hátborzongató tekintettel meredt rájuk. – Száműzünk titeket Janloonból, az ország más részein fogtok a Hegynek dolgozni. Ha valaha is ismét a Pillér ellen fordultok, tudjátok, mi vár rátok és családotokra.

Az egyik életben hagyott férfi engedélyt kért, hogy elővehesse karomkését. Lemetszette bal fülét, majd a földre tette, és meghajtotta fejét. Nyakán vér folyt végig. A másik túlélő nyelt egyet.

– A klán a vérem, és a Pillér az ura – mormolta gyorsan, majd követte társa példáját.

———

Ven Sando másnap reggel épp vezetői értekezleten vett részt a K-Star Szállítmányozás igazgatótanácsával, mikor váratlanul nyílt a tárgyaló ajtaja, és Ayt Madashi rontott be, nyomában a Szarvval, az Időjóssal és egy kisebb kísérettel. A Hegy Pillére végignézett a hosszú asztalon, amely mellett a cég vezetői ültek.

– Uraim, elnézésüket kérem a zavarásért. Az időjósi iroda vásárlási ajánlatot kapott a K-Star Szállítmányozásra egy megbízható érdeklődőtől, nekem pedig meg kell beszélnem a dolgot Ven-jennel, mielőtt nyilvánosságra hozzuk a részvényesek felé.

Az alelnökök suttogni kezdtek, meglepetten és zavarral néztek egymásra, de vita nélkül távoztak. Mikor mind elmentek, Ven felkelt az asztalfőn lévő bőrfoteljéből, és sértett hangon megszólalt.

– Nem keresett meg egy vevő sem. Egyébként is, a K-Star nem eladó. – Tekintete gyanakodva állapodott meg Nau Suenen és a mögötte álló két Öklön, akik egyike kartonból készült irattartó ládát tartott a kezében. Ha üzleti tárgyalásról van szó, mit keres itt a Szarv és emberei? Ven tudta a választ, és bár minden erejével igyekezett nyugodt maradni, keze remegni kezdett.

Ayt intett két idegennek, hogy lépjenek előre. Nem kekoniak voltak.

– Ez a két úr azért érkezett, hogy megvegye az ön családjának többségi részesedését a K-Star Szállítmányozásból. Iwe-jen már előkészítette a papírmunkát.

Iwe Kalundo, a klán Időjósa sötét bőrű, kopasz férfi volt, négyszögletes, fekete keretes szemüveggel. Az asztalra tette aktatáskáját, majd elővett belőle egy dokumentumokkal teli mappát. Odament Venhez, és letette elé.

Ven felemelte a mappát, és visszalökte az asztalon Ayt felé.

– Soha! – jelentette ki. – Soha nem adom el. Hatalmas stratégiai hibát követ el azzal, hogy megpróbál eltávolítani. A K-Star a Hegy egyik legnagyobb adófizetője, egyben Kekon egyik legjelentősebb cége. Nincs cég, amelynek lenne akkora tőkéje, hogy felvásároljon minket, olyan pedig végképp nincs, amely rendelkezik azzal a világszínvonalú tapasztalattal szállítási logisztika terén, ami lehetővé tenné, hogy átvegye a tevékenységünket. Ha távozom, a teljes vezetőség távozik velem együtt. A K-Star tönkre fog menni, és vele Kekon szállítmányozási iparága is. A Hegy klánnak szüksége van a K-Starra és a Ven családra.

– Csodálatra méltó ez a magabiztosság a klán árulójától, akire halál vár, Ven-jen – felelte Ayt Mada. – Igen, a K-Star Kekon egyik legjelentősebb cége, és ez látszatra pótolhatatlanná teszi a Ven családot. A világ azonban napjainkban sokkal nagyobb, mint Kekon; azt hittem, aki szállítmányozással foglalkozik, az tisztában van ezzel.

– Idegenek kezébe adná a K-Start? – kiáltott fel hitetlenkedve Ven.

– A cég ötvenegy százalékát a bursviki székhelyű YGL Szállítmányozás veszi át. Biztos vagyok benne, hogy az új tulajdonosoknak megvannak a gyakorlati képességeik ahhoz, hogy jól vezessék a céget az ön távollétében. A K-Star részvényeinek többi negyvenkilenc százaléka válogatott kekoni részvényesek kezében fog maradni, a Hegyen belül.

A Pillér intett fejével, és az Ököl, aki a karton irattartó ládát tartotta a kezében, most előlépett, és az asztalra tette a ládát. Ayt folytatta.

– A ládában az ön legidősebb fia, Haku feje van. Megkímélem önt, és nem nyitom ki, de úgy vélem, még azzal a kevés jádéjával is, amije van, képes Érzékelni, hogy nem hazudok. Azzal, hogy szövetkezett a Nincs Csúccsal, feláldozta az ő életét és a sajátját is. Az utóbbi időben feltűnt, hogy Kaul Hilo mintha szokatlanul visszafogott lenne, és most már értem, miért. Írja alá a papírokat, Ven-jen! Régi Zöldcsont családból származik, nyilván nem lepi meg, ami történt.

A sértettség és arrogancia törékeny maszkja lefoszlott Ven arcáról. Álla megremegett, válla reszketni kezdett.

– A többi gyermekemnek nincs köze ehhez – suttogta. – Kímélje meg őket, Ayt-jen! Aláírom a papírokat, utasítom a menedzsereimet, hogy maradjanak az adásvétel után is, megteszek mindent a halálom előtt, amit kér, de kímélje meg a családom többi tagját!

– A fiait nem – felelte Ayt. – A felesége és a lányai elhagyhatják az országot, és száműzetésbe vonulhatnak. Megengedem, hogy önt és fiúgyermekeit a jádéjukkal együtt temessék el a családi sírhelyükbe Kekonon. Ez minden engedmény, amit adhatok olyasvalakinek, aki elárulta a Pillérét.

Iwe Kalundo összeszedte a szétszórt papírlapokat, és egyenként megmutatta Ven Sandolannak, hol kell aláírnia őket.