VALAMI MÁS KÖVETKEZIK

1.

A nagy történelmi fordulópontok nem pontok, hanem hosszú folyamatok, - és a korszakváltások többnyire úgy történnek, hogy a kortársak a megtévesztő rövid perspektíva miatt észre sem veszik, voltaképpen mi történik körülöttük. A visszapillantás távlatára van szükség, hogy a körvonalak tisztán kibontakozzanak.

Érvényes ez még olyan látszólag félreérthetetlenül jelentékeny eseményre is, mint például Kolumbusz 1492-es első útja, az Újvilág felfedezése. Maga Kolumbusz haláláig sem tudta, tulajdonképpen mit is hajtott végre. Majdnem két nemzedék kellett hozzá, hogy felismerni kezdjék: az az út az addig ismert világot hatalmas és egységes földgömbbé tágította; összekapcsolta az emberiség eddig egymásról nem is tudó két felét, az európait és az újvilágit; a fejlődés ez ideig el sem képzelt lehetőségeit nyitotta meg. De nem ez az egyetlen példa, - ha bármely nagy történelmi fordulót vizsgáljuk, hasonlót tapasztalunk: idő kell a jelenségek megismeréséhez és fontosságuk belátásához.

Hamis elképzelés volna tehát azt hinni, hogy az 1588-as nyár végi hajnalon, amikor a megvert Armada menekülésének hosszú útjára indult, Howard admirális kezét dörzsölve felismerte volna a pillanat nagyszerűségét. Látta volna, hogy jóvátehetetlen törés érte a spanyol tengeri hatalmat, és Anglia egyszer s mindenkorra felülkerekedett ebben a párviadalban. Nem, ezt sem Howard, sem más nem láthatta így. Mivel: így nem is volt igaz!

Az Armada bukása nem jelentette a spanyol világhatalom hanyatlásának kezdőpontját és az angol tengeri hatalom felemelkedésének kezdetét. Jelentette ezt sokkal inkább az a tény, hogy a nagy vereséget követő években, évtizedekben a spanyol királyság soha többé nem tudta hasonló roppant vállalkozással kétségessé tenni Anglia óceáni uralmát. Az előbb használt kifejezéssel élve tehát: hosszú történelmi folyamat kezdődött, amelynek végeredménye lesz az „őrségváltás”. Anglia körülbelül háromszázötven esztendőre, egészen a XX. század közepéig, a tengerek ura lett. Ebben - és csak ebben - az értelemben tekinthetők az Armada vereségének napjai történelmi fordulópillanatnak.

S a főszereplők? Akik - gondolná az ember - legmagasabban állva, legmesszebbre tudnak tekinteni?

Bizonyos, mivel további cselekedeteik és későbbi nyilatkozataik tanúsítják: sem II. Fülöp, sem Erzsébet, se bármelyik bölcs tanácsosuk nem látott többet a Csatornáért vívott ütközetben és annak végső alakulásában, mint egy nagy tengeri csatát, amelyhez hasonló (ha nem is ilyen nagy méretű) volt már, és lesz is még. Visszatérve az előbbi hasonlathoz: Kolumbuszról is csak azt hitték jó néhány évtizedig, hogy csupán az Ázsiába vezető nyugati vízi utat találta meg.

S ha nagyjából két hasonló típusú monarchia lett volna az Armadacsata két főszereplője: nem is lett volna több egy nagy, de mondhatjuk, szokványos tengeri összecsapásnál.

Mi tette hát nevezetes és fontos fordulóvá ezt az eseményt?

Hogy két nem azonos típusú hatalom ütközött meg az 1588-as esztendő augusztusában. Nemcsak haditechnika és harcmodor tekintetében volt köztük roppant különbség, amiről bőven esett szó. De a két ország társadalmi, államszervezeti és gazdasági szerkezete is alapjában különbözött. Spanyolország még ekkor, a XVI. század végén is, a középkori, „Isten kegyelméből való királyság” gondolatának jegyében élt, szinte figyelembe sem véve mást, mint a központból sugárzó uralkodói akaratot, nem törődve a pénzügyek és a gazdasági élet kemény törvényeivel, tisztán hatalmi politikát folytatva, - mintha ez lehetséges volna. Szemben vele az angol királyság Erzsébet korában már egy új történelmi szakasz felé vezető úton járt. Kereskedőország volt, amely nagyon is vigyázta a gazdasági élet alakulását, hatásait és törvényszerűségeit. Szó esett már arról, hogy a kezdődő angol gyarmatosítás mennyire más jellegű volt, mint a spanyol. És volt alkalmunk látni azt is, hogy az ország kormányzásában mennyivel aktívabban és eredményesebben vettek részt a társadalom belső erői, mint a hierarchikus spanyol királyságban. Példák és hosszú felsorolás helyett csak ennyit: Anglia hasonlíthatatlanul modernebb szerkezetű és inkább a jövő felé tekintő állam volt, mint nagy ellenfele. A mérkőzésben tehát felül kellett kerekednie, - nemcsak egy csatában, de hosszú távra is.

2.

A történelemben nincsenek véletlenek. Történetünk az 1600-as évek elején végződött. Figyelni kell rá, hogy éppen ekkor, néhány rövid esztendőn belül, három hatalmas társulás alakult, éspedig a Spanyolországgal szembenálló országokban: az angol, a németalföldi és a francia kelet-indiai társaságok. Ezek a fegyverrel és pénzzel bőven felszerelt félig állami vállalkozások megindították a világkereskedelem és a gyarmatosítás évszázadokra terjedő folyamatát. Új korszak kezdődött : most már az egész ismert világ fölötti befolyásért indul a küzdelem. S ha néhány évvel előbb Drake és kalóztársainak jelszava így hangzott: „A lobogóért és az üzletért!” - az új jelszó már ez lett: „Az üzletért, a lobogóval!”