Penny Sookdeo leült az íróasztala mögé, és megnézte a levelesládáját. Nem sokkal korábban ért véget egy fárasztó megbeszélés, aminek a legfontosabb témája az volt, hogyan lehetne növelni a W3N előfizetői bázisát és a nézettségi rátát. A vezetőség a hosszúra nyúló tárgyalást a szokásos konklúzióval zárta le: „Végezzétek jobban a munkátokat!” Pennynek ilyen tanácsra volt a legkevésbé szüksége.
Tudta, hogy a levelei között jobbára olyanokat fog találni, amikkel pillanatnyilag nincs kedve foglalkozni, de aztán az egyik mappában felfedezte Annabella első harctéri jelentését. Az anyag rendezett és szerkesztett volt, már csak annyi hiányzott, hogy Penny végignézze, és jóváhagyja.
A megbeszélés egyik csúcsjelenete az volt, amikor a főnökség egyik tagja feltette a kérdést, és megadta rá a korszakalkotónak szánt választ:
- Tudják, mit akarnak látni a nézőink? Harctéri jelentéseket. És most nem azokra a szokványos sajtótájékoztatókra gondolok, amiket Granger meg az a vicces külsejű fickó, az a szőrös fülű szokott tartani, hanem valódi, tényleges, életszagú anyagokra. Esetleg rábízhatnák a munkát valamelyik ügyesebb riporterükre, Blair-re, vagy Frankre, vagy arra a hogyishívjákra, aki azt az atlantai jelentést készítette.
- Annabella Wura? - kérdezte Penny mosolyogva.
- Igen, rá.
- Érdekes javaslat - mondta Penny. - Annabella Wu ugyanis nemrég csatlakozott a Huszonkettesekhez. Már a terepen van, és hamarosan küldi a jelentéseit.
Penny élvezettel figyelte, milyen fancsali képet vág az ötlettel előálló nagyfőnök.
Mielőtt megnyitotta volna Annabella anyagát, Penny behívta a W3N aktuális műsorát. William Frank a szarajevói Nod templomról beszélt, valamint arról, hogy a GDl-től származó információk alapján a sereg hamarosan támadást indít az objektum ellen; ez a csata minden bizonnyal el fogja dönteni a háború kimenetelét, blabla-blabla. William egyetlen dologhoz értett, de ahhoz nagyon: képes volt arra, hogy rezzenéstelen arccal ismételje el a GDI propagandagépezete által közzétett hírszemetet.
Penny a fali monitorra irányította William anyagát
- nem érdekelte igazán, de a Philadelphia megsemmisülése óta sosem lehetett tudni, hogy melyik unalmas jelentés változik át hirtelen mindennél fontosabb hírré.
Elindította Annabella anyagát, és érdeklődve nézte az irodája közepén megjelenő hologramot. Annabella még mindig rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, amelyek egy jó riporternél elengedhetetlenek, de a szája mintha valamivel keményebb vonalú lett volna, mint korábban volt, a tekintete pedig arról árulkodott, hogy komolyan foglalkoztatja a téma, amiről tudósít.
- A W3N kiküldött tudósítója, Annabella Wu jelentkezik a frontvonalról!
Annabella mosolygott, de Pennynek feltűnt, hogy ez már korántsem az az ostobácska vigyor, ami régebben oly sokszor megjelent az arcán.
- [gazság szerint még nem vagyunk a frontvonalon. Jelen pillanatban a Húron nevet viselő csapatszállító járművön tartózkodom. Ez a gigantikus repülőgép... Nos, valójában nem ez a legmegfelelőbb szó erre a bámulatos masinára, de maradhatunk akár ennél is... Tehát ez a gigantikus gép viszi el a GDI Huszonkettes Gyalogsági
Divízióját a Földnek azon pontjaira, ahol szükség van a fegyveres erőinkre.
A kép kiszélesedett, Annabella holója az egyik sarokba csúszott, de közben a háta mögött feltűnt egy hatalmas kondorkeselyűre emlékeztető, leszálláshoz készülődő repülőgép. Miközben Annabella folytatta a beszámolót, tankok gördültek ki a gép hasán kinyíló kapu mögül. Csak ekkor lehetett látni, hogy a Húron valójában mekkora.
Penny megrázta a fejét. Ez tényleg gigantikus! - gondolta.
Annabella folytatta.
- A Huszonkettes divízió már a harmadik Tiberium-háború első heteiben megszerezte magának a „GDIproblémamegoldója” címet. A Nod Testvériség a Philadelphia ellen i megsemmisítő jellegű támadást követően több Kék Zónába bevonult. A legtöbb helyen könnyedén visszaverték a támadásokat. Sajnos, San Diego városában nem ez történt, de aztán megérkezett a Huszonkettes.
A riporternő háta mögött megjelentek azok a műholdas felvételek, amelyek a San Diego-i tengerészeti bázis visszafoglalása során készültek a Michael McNeil dandárparancsnok által irányított Huszonkettes divízióról, majd feltűntek a GDI által a média számára átadott felszíni felvételek, amelyeken a bázis ellen felvonuló tankok látszottak.
- A Huszonkettes Portugáliában és Madagaszkáron is kiváló munkát végzett. Megkérdeztem a divízió katonáitól, mit gondolnak, mi a sikerük titka. Néhány esetben kifejezetten... érdekes válaszokat kaptam.
Egy nagyorrú, bajszos férfi jelent meg a hologramon, a képaláírás szerint ő volt Alberto Hastings őrnagy, a Huszonkettes Gyalogsági Divízió parancsnokhelyettese. A háttérben a San Diego visszafoglalása során készült felvételek peregtek. Hastings brites akcentussal beszélt:
- Úgy harcolunk, ahogy az a nagy könyvben meg van írva... bár ez a bizonyos könyv folyamatos korrekciókra szorul. Profi katonák vagyunk, a munkánk az, hogy megnyerjük a háborúkat. Ha vereséget szenvedünk, megérdemeljük, hogy kirúgjanak minket... A mi szakmánkban meglehetősen magas a személyi fluktuáció, de ez így van rendjén.
Hastingsot egy kopasz, sötét bőrű férfi váltotta fel, akinek a szeme alatt még sötétebb szeplők látszottak. 0 Ryon Henry százados volt, az első zászlóalj parancsnoka.
- Csapatot alkotunk. Csapatmunkát végzünk, emiatt maradunk együtt, és ez az oka annak, hogy sikerül legyőznünk azokat a kibaszott Nodokat. Nálunk jó emberek harcolnak egy jó ügy érdekében.
Most egy szőke nő jelent meg; a feje bal oldalán egy vékony, hosszú hajfonat lengedezett. A felirat szerint ő volt Monique Ophale százados, a negyedik zászlóalj parancsnoka.
- Fegyelem. Kiképzés. Katonák vagyunk. Ez a munkánk.
A következő nőnek - Tera Gallagher hadnagy, a hatodik század parancsnoka - rövid, sötét haja volt; elszánt arckifejezéssel nézett a kamerába.
- Az igazság a mi oldalunkon van. Bárki, aki azt állítja, hogy a Tiberium természetes dolog, eszeveszett örült. Ez egy kórság, amit ki kel! irtanunk, mielőtt a fertőzés valamennyiünkkel végez. A Nodok ennek a betegségnek a megnyilvánulási formái... Okét is kezelni kell. Megfelelő módon. A Tiberium lenne a jövő záloga? Hát, én erre azt mondom, hogy a rák sem a jövő záloga. A rák is, a Tiberium is azonos a halálos ítélettel. Ennek megfelelően kell viszonyulnunk a Tiberiumhoz és a Nodokhoz.
- Igazunk van, ők pedig tévednek - mondta egy szőke hajú, kék szemű katona. A tekintete olyan elszánt volt, hogy Penny még a hologramtól is megriadt. A felirat szerint Alessio Bowlesnak hívták, és a hetedik század közlegénye volt. - Ennél egyszerűbben nem tudom megfogalmazni. A Nod Testvériség gonosz. Erről nem tudok többet mondani.
Penny jegyzetelni kezdett; az első dolog az volt, hogy szólnia kell Annabellának, újra beszélgessen el Bowles közlegénnyel. Itt valami érdekes sztori lappang a háttérben!
Ismét Annabella tűnt fel a holón.
- A katonák gyakorlatilag ilyen és hasonló válaszokat adtak a feltett kérdésre. Csupán egyvalaki volt, aki másképpen gondolta.
- Szerencsénk volt - mondta egy csinos, sötét bőrű, fekete hajú, kedves arcú fiatalember. Két szóval elintézte a dolgot; Annabella nem írta ki a nevét és a rendfokozatát.
A következő jelenetben Annabella más helyszínen tűnt fel. A háttérben lévő katonák olyan sugárfegyverekkel lődöztek, amilyeneket a régi sci-fi filmekben lehetett látni. Érdekes - gondolta Penny. Azt hittem, ilyen fegyverekkel csak a Nod rendelkezik. Vajon a GDI eddig miért nem beszélt arról, hogy folyamatban van a fejlesztésük?
Úgy érezte, ez is olyan részlet lehet, ami csak a GDI jóváhagyásával kerülhet adásba. (Annabella csak azzal a feltétellel kapta meg a forgatási engedélyt, hogy az elkészült anyagok kizárólag a GDI jóváhagyásával kerülhetnek adásba.) Penny feljegyezte magának a tennivalói közé, hogy konzultálnia kell az illetékesekkel.
- Miközben a társai a csapatmunka jelentőségét, és a nemes célokat tartják a legfontosabbnak, Ricardo Vega hadnagy, az egyik század parancsnoka sokkal realistábban szemléli a világot.
Ismét megjelent a kedves arcú fiatalember; ezúttal ő is kapott feliratot: Ricardo Vega hadnagy, a hetedik század parancsnoka.
- Biztos vagyok abban, hogy a katonáink többsége a szokásos dolgokat ismételgeti, és nem is tévednek... Úgy értem, a csapatmunka valóban fontos, és valóban a jó oldalon állunk, de... - Mély lélegzetet vett. - A főiskolán történelmet tanultam, harcolok ebben a háborúban, és ismereteim, tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy szerencsénk volt. A háborúkban nincsenek győztesek, csak olyanok, akik kevesebb veszteséget szenvedtek el, mint az ellenfelük. A háborúkat azzal vesztik el, hogy okos emberek buta dolgokat müveinek. Napóleon megtámadta Oroszországot, a japánok bombázták Pearl Harbort, és hasonlók. Most mindkét fél folyamatosan veszít valamit. Mindig csak egy kicsit. Ez addig fog folytatódni, amíg valamelyik oldalon el nem követnek valami óriási ostobaságot. - Vega elmosolyodott. - Remélem, nem mi leszünk azok.
Annabella lassan elsétált a sugárfegyvereket használó katonák mögött.
- Vega hadnagy története igazán érdekes. Katonacsaládból származik, az apja a második Tiberium-háború során a fronton sebesült meg, és csupán alig egy órája volt a Huszonketteseknél, amikor a divízió parancsot kapott San Diego megtisztítására. Azóta villámgyorsan halad felfelé a ranglétrán; ebben az elismert és sokat méltatott divízióban ö a legelismertebb, legtöbbször kitüntetett katona. Amikor azonban az eredményeiről kérdeztem, Vega hadnagy meglepően szerénynek bizonyult.
Vega lehajtott fejjel, vörös arccal ült a kamera előtt.
- Az elismerések jólesnek, igen, de nem sokat foglalkozom velük. Legtöbbször azok a katonák járnak az eszemben, akik harc közben elestek. Úgy értem... valóban jó dolog, hogy kapok egy fémdarabot vagy egy szalagot, amit kitűzhetek az egyenruhámra, de ezek sem fogják visszahozni Momoát, Kelerchiant, Lipinskit, McAvoyt, vagy a többieket.
Annabella ismét a sugárfegyveres osztag mögött állt.
- Úgy vélem, ez az oka annak, hogy a Huszonkettes ilyen sikeres. Ezek a katonák realisták. Tisztában vannak azzal, hogy milyen komoly és értékes dolog az, amit elértek, de közben azt is tudják, hogy a diadalt bármikor elragadhatják tőlük - vagy a Nod Testvériség, vagy pedig az az anyag, amely miatt a háború kirobbant.
Egy újabb katona, Ida Spahiu közlegény jelent meg.
- Úgy félek a Tiberiumtól, hogy a szar is megáll bennem. Gyűlölöm a Nodot, mert éppen akkor támadott meg minket, amikor már-már rájöttünk, hogyan szabadulhatnánk meg ettől az anyagtól. Meg kell nyernünk ezt a háborút, mert csak ezután térhetünk vissza ahhoz, ami valóban fontos a számunkra.
Egy másik katona, egy fehér bőrű, lapos arcú, széles szájú ázsiai nő, Eiko Nakagai, a hetedik század őrmestere elmondta:
- Mielőtt beléptem a seregbe, Tokióban voltam pajzsos. Láttam zavargásokat, láttam gyilkosokat, láttam Nod katonákat. Egyiktől sem ijedtem meg. A Tiberiumtól azonban félek... Kisgyerek voltam, amikor elvesztettem a szüléimét. Mindkettejükkel a Tiberium végzett. - Az őrmester arcán halvány mosoly jelent meg. - Ezek után talán érthető, hogy tartok tőle... Kané állandóan arról beszél, hogy a Tiberium fog megmenteni minket. Én végignéztem, ahogy az anyámat meg az apámat felzabálta a zöld. Végignéztem a haldoklásukat. Ha ez az, amit Kané „megmentésnek" nevez, hát köszönöm szépen, én nem kérek belőle!
Annabella következett.
- A Huszonkettes egyik katonája különleges viszonyban áll a Nod Testvériséggel.
Ismét Bowles közlegény nyilatkozott.
- A családom minden tagja csatlakozott a Nodhoz. El sem tudtam hinni, amikor megtudtam. Azt mondták, a Tiberium úgyis átveszi a hatalmat, és ha küzdünk ellene, akkor valójában a természet ellen harcolunk. Azt mondták, a Tiberium az Isten által teremtett természet része. Ostobaság! Én egyetlen szót sem hiszek el ebből a marhaságból! - Bowles arcán látszott, komoly erőfeszítésébe kerül, hogy uralkodjon magán. - Megpróbáltak rábeszélni, hogy tartsak velük, de nem tudtam elfogadni azt, amit mondtak. Valójában ezért léptem be a seregbe. Ha nem tudom bebizonyítani nekik, hogy amit tesznek, őrültség és gonoszság, akkor mindent elkövetek annak érdekében, hogy megfékezzem őket és a Tiberiumot. Hálás vagyok, hogy a Huszonkettesnél szolgálhatok.
Penny törölte az első jegyzetét.
Annabella a következő képen egy másik katona mellett állt, a sugárfegyveres lövészeten. Penny néhány arcot már felismert; többek között Vega is jelen volt.
- Annak, hogy a Huszonkettes elit divízió, az az egyik oka, hogy ez az egység próbálja ki élesben az új technológiákat. Mellettem Joshua Brodeur őrmester áll, aki húsz évvel ezelőtt, sőt, akár három évvel ezelőtt sem lehetett volna katona.
Penny leállította a felvételt, mert a szeme megakadt a fali monitoron William Frank alatt megjelenő feliraton: „A GDI egységei elfoglalták a Nod templomot.”
Áthúzta Williamet a középső holóra, és végighallgatta a hírt.
- Különböző forrásokból híreket kaptunk arról, hogy a GDI katonái elfoglalták a szarajevói Nod templomot. Korábban úgy tudtuk, hogy Kané is ebben az objektumban tartózkodik, ám őt nem sikerült foglyul ejteni. A GDI megbízott főigazgatója, Redmond Boyle hamarosan sajtótájékoztatót tart. Hamarosan élőben kapcsoljuk az eseményt.
Penny felállt, és átfutott a központi vezérlőbe.
A helyiség közepén egy holoadás pergett. A GDI sajtótitkára (Penny ismerte, de hirtelen nem jutott eszébe a neve) állt a pódiumon. Penny az adás rendezője, Anh DiFillippo mellé lépett.
- Szevasz, főnök - mondta Anh. - Érdekes napunk van, mi? Kettes kész! - mondta bele a mikrofonjába.
A sajtótitkár beszélni kezdett.
- Hölgyeim és uraim, Redmond Boyle főigazgató!
A sajtótitkár félrehúzódott, Boyle fellépett az emelvényre.
- Már nem is teszik hozzá, hogy „kinevezett” vagy „ideiglenes” igazgató.
- Köszönöm, hölgyeim és uraim... Köszönöm, hogy megjelentek, de attól tartok, csupán egyetlen bejelentésre és egy rövid holóra van időm. A kérdéseiket most nem tehetik fel. Nos... Néhány héttel ezelőtt a Nod Testvériség egy gyáva és minden ok nélkül végrehajtott támadás során elpusztította a GDSS Philadelphiái. Ma a GDI hadserege elindította azt a műveletet, amelynek célja az említett szörnyű bűncselekmény megtorlása. Ma reggel, európai idő szerint hat óra nulla-nullakor hadseregünk bizonyos egységei elfoglalták a szarajevói Nod templom felszín fölötti részét. Öt perccel ezelőtt parancsba adtam, hogy aktiválják a bolygó körüli pályán keringő ionágyúink közül azt, amellyel végre tudjuk hajtani a templom elleni felszíni támadást. Kané, a Nod Testvériség vezetője, az az ember, aki kimondta a Philadelphiá/7 tartózkodó férfiakra és nőkre a halálos ítéletet, a templom föld alatti részében rekedt. Harminc másodpercen belül megfizet iszonyatos tettéért.
Anh fehér arca még sápadtabb lett.
- Mi a baj, Anh? - kérdezte Penny.
Anh a főnöknője felé fordult; Penny rettegést látott a rendező szemében.
- Úgy fél órával ezelőtt üzenetet kaptunk Cassandrától, azt mondta, hogy az egyik hírforrása szerint Szarajevóban folyékony Tiberiumot tárolnak. Ha ezt telibe találják az ionágyúval...
Több riporter megpróbálta magára vonni Boyle figyelmét.
- Kettes! - mondta Anh fejcsóválva. A kamera váltott, a riportereket mutatta, akik egymást túlharsogva próbálták feltenni kérdéseiket. Penny elég jól tudott szájról olvasni ahhoz, hogy megértse: néhány jelenlévő is tudomást szerzett arról, amit Cassandra már jelentett.
- Sajnálom - mondta Boyle. - Nincs időm a kérdésekre. - Oldalra nézett, bólintott. A pódium előtt egy hologram jelent meg.
- Direktben is vehetjük a holót - mondta Anh segédrendezője.
- Add be! - utasította Anh.
A holo a vezérlőhelyiség közepén is megjelent. A felvételt a föld körüli pályára állított kamerák egyike készítette. Penny a vezérlőpultra pillantott; a kijelzőn látszott a felirat, hogy a kérdéses kamera a GDI egyik műholdjához tartozott. Valószínűleg ez volt a legközelebb a GDI által évekkel korábban pályára állított hat ionágyú közül ahhoz, amelyikkel lőni akartak.
Tehát Boyle úgy döntött, hogy beveti a végszükség esetére tartogatott fegyvert - gondolta Penny.
- Anh, a hírhez kapcsoljatok hozzá minden olyan régi anyagot, amiben említést történik az ionágyúkról.
- Meglesz. - Anh odabólintott az asszisztensének, aki máris nekilátott a feladat végrehajtásának.
Az ágyú lassan forgott a saját tengelye körül. A távolság miatt nem látszott különösen veszélyesnek és nagynak, a mögötte keringő Földhöz képest aprócska fémhenger volt csupán. Penny tudta, hogy a fegyver egy kilométer hosszú, és annyi energiával rendelkezik, amennyi a teljes nyugati félteke féléves kivilágításához kellene.
Az ágyú abbahagyta a forgást. Penny azon kapta magát, hogy lélegzetvisszafojtva figyeli az eseményeket. A francba, és még te mered tapasztalt médiarókának nevezni magad?
Az ágyú végén megjelenő, eleinte aprócskának tűnő fénypont egyre nagyobb, egyre fényesebb lett. A figyelmes szemlélő láthatta, ahogy a feltöltött részecskékből álló sugár keresztülsistereg az atmoszférán, ám aki csak felületesen figyelte a hologramot, az úgy látta, hogy a fegyver végén megjelenő fehér sugárnyaláb időveszteség nélkül összekapcsolja a forrását a szarajevói építménnyel.
Penny már korábban is látott olyan robbanásokat, amelyeket az orbitális pályán mozgó kamerák vettek fel. A nagyok, a nagyon nagyok, a Hirosima- vagy Nagaszaki-szintűek odafentről aprócska buborékoknak tűntek; nehéz volt elhinni, hogy iszonyatos pusztítást vittek végbe - ez volt az oka annak, hogy Penny sosem szerette orbitális pályáról mutatni a hasonló eseményeket. A távolság mindig redukálta a hatást, amit egy-egy robbanás a nézőkre gyakorolt, márpedig a média ennek éppen az ellenkezőjét akarta elérni. Annak idején, amikor a GDI hadserege bemutatta az eredeti Mark I-es ionágyút, ilyen felvételeket mutattak meg az embereknek. A propagandisták akkor azt akarták, hogy a nézők megkönnyebbülten felsóhajtsanak, és felkiáltsanak: „Működik!”; eszük ágában sem volt megmutatni a több négyzetkilométeres körzetben okozott puszítást, amit minden épeszű ember iszonyúnak tartana.
Az ionágyúból leadott lövés után Szarajevóban bekövetkező robbanást nem lehetett szimpla kis buboréknak nevezni. Penny el tudta képzelni, milyen pusztítás következhetett be odalent. Még jól emlékezett a Mark
IV-esekre, amelyeket a második háború után néhány évvel állítottak csatarendbe. Azoknak közel sem volt ilyen rombolóerejük.
Ez pedig azt jelenti, hogy Cassandra informátora nem tévedett. Vagyis éppen most sikerült felrobbantanunk egy nagy adag folyékony Tiberiumot... A rohadt életbe!
- Meglépett - mondta a rendező asszisztense. - Boyle eltűnt.
Anh csettintett egyet az ujjaival.
- Egyes kamera! - A holón ismét a pódium tűnt fel. Boyle valóban nem maradt ott. A sajtótitkár botorkált előre.
- Ööö... Boyle főigazgató úrnak egy sürgős GDI ügyben kellett távoznia. Mindenkinek köszönöm a figyelmet.
A riporterek ezer kérdést üvöltöttek; a legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogy vajon hányán veszették életüket a robbanás következtében. A sajtótitkár nem válaszolt, ő is eliszkolt, akárcsak a főnöke.
- Williamet! - mondta Anh. A kép visszaváltott Wil-liam Frankre.
Penny átpillantott az asztalhoz, amely mögött William Frank ült. A riporter nem először került váratlan helyzetbe - a Philadelphia katasztrófájának idején is éppen ő volt adásban ezért képes volt arra, hogy zökkenő-mentesen folytassa a műsort.
- Hölgyeim és uraim, ez volt az első alkalom, hogy a GDI bevetette a második Tiberium-háborút követően a Mark Ill-asokat felváltó Mark IV-es ionágyúkat. A hat, kifejezetten békefenntartó célzattal telepített ágyú mindegyike képes arra, hogy orbitális pályáról energianyalábokat lőjön ki különböző földi célpontokra...
William folytatta az ágyúkra vonatkozó információk ismertetését.
- Kaptunk pár jelentést a terepről - közölte a rendező asszisztense.
- Adjátok be őket Williamnek - mondta Anh. - Édes istenem, mit tettünk?
Penny nem tudott válaszolni a kérdésre. Anh vállára tette a kezét.
- Ti csak folytassátok a munkátokat! Továbbítsátok a híreket, ahogy rendesen!
Penny visszasietett az irodájába. Nem volt biztos abban, hogy képes lesz folytatni a megkezdett munkát; úgy érezte, most nem tudná végignézni az anyagot, amelyet Annabella a Huszonkettesnél készített.