23. fejezet

Ross félelmében hátrahőkölt, és nekizuhant a jobb oldalán álló borosüveg-állványnak, ami azon nyomban rádőlt. Ez azután láncreakciót indított útjára, egyik állvány a másik után dőlt le, egy palack pedig alaposan fejbe kólintotta. A fején mély vágás éktelenkedett, de Ross kipislogta a vért a szeméből, és arra a pontra meredt, ahol az imént még azt a hatalmas pókot látta.

De a pók már nem volt ott.

Ross körülnézett, és egy jókora pók árnyékát pillantotta meg a falon, épp a saját árnyéka fölött. A pók Ross fejére pottyant. Ross a kezével lesöpörte az állatot.

A földre pottyant, fejjel lefelé, de hamar hasra fordult. És már megint támadott. Ross elkeseredetten keresett valami fegyvert. Elsőként egy konyakos ládika akadt a keze ügyébe. Fölkapott egy üveget, és megcélozta a pókot.

Az üveg a földbe csapódott, a pók pedig hátrálni kezdett. Ross úgy hajította el egyik üveget a másik után, mintha gránátot dobálna. A szörnyeteg ravaszul kitért valamennyi elől, sértetlenül került ki az üvegzáporból. Csak a kedvező alkalomra várt, hogy újból támadásba lendülhessen.

Rossnak már csak egyetlen üvege maradt. Eldobta, majd új fegyver után nézett. Megpillantott egy festékszóró sprayt. Amikor odanyúlt érte, a pók támadásba lendült.

Ross egyik kezével fölmarkolta a festékszórót, a másikkal pedig a kazángyújtó után nyúlt. Lenyomta a spray szórófejét, és bekapcsolta a kazángyújtót. Festékes lángcsóva világította be a pincét.

A pók megtorpanva bámulta a tüzet. Azután egy-két lépést hátrált.

– Nagyon helyes – mondta Ross, és felé irányította a lángcsóvát.

A pók folytatta a visszavonulást.

Ross kihasználta az előnyét, és kikecmergett a rádőlt állványok közül, de közben egyfolytában a pókon tartotta a szemét. Mindkét kezére szüksége volt, ezért eleresztette a spray szórófejét. A pók abban a pillanatban közelebb került hozzá, de Ross még ugyanabban a pillanatban ismét beindította a lángszóróját.

Ez alkalommal a pók bebújt a törmelék alá, ahol a férfi már nem láthatta.

Ross a borosüveg-állványokkal küszködött, de végül is sikerült kiszabadítania magát. Aztán egy lángcsóvát irányított arra a halom törmelékre, ahol a pók bújkált. A szörnyeteg nekiiramodott, és a másik falon lévő állványt vette célba. Ross egyenesen utána. Ráirányította a lángszóróját, de közben a pincében szerteszét heverő törmeléket is lángra lobbantotta. A pók a másodperc törtrészével hamarabb ért be a polc alá, mintsem hogy a lángnyelv utolérte volna.

Ross megállt. Az első állványt figyelte, amely mögött a falon ott látta a pók árnyékát. Egy lángcsóvát irányított az árnyékra, de a pók időközben már átmenekült a második állványra.

Ross állványtól állványig követte, de a póknak minden alkalommal sikerült megszöknie. Aztán már sehol sem találta a pókot, és a rettegés ismét kezdett erőt venni rajta.

Halk kopogást hallott a csövek felől. Fölnézett, hátha ráakad az ellenségre. Azután újból megtorpant, mert valami furcsa kis zajt hallott. Még mielőtt rájöhetett volna, hogy mi volt az, a pók előugrott a törött fűtéscsőből, és egyenesen Ross ingére vetette magát.

Ross eldobta a sprayt meg a kazángyújtót, mindkét kezét bevetve próbálta lerázni magáról a hatalmas állatot. Messzire elhúzta az ingét a testétől, amennyire csak tudta, megpróbálta a pók csöpögő állkapcsát távol tartani a testétől. Keresztülesett a fütéscsövön. A zuhanás ereje lependerítette róla a pókot is.

Ross a romok között hevert, szemét élénken körbejártatta a pincén, hogy megtalálja a pókot.

Az állat a lépcső aljánál volt, és egyenesen a férfit bámulta. Ross, akit megbénított az arachnophobia, vagyis a pókoktól való beteges félelme, megpróbált föltápászkodni, de rá kellett jönnie, hogy képtelen megmozdulni. A lélegzete görcsössé vált.

A pók kimért lépésekkel közeledett felé. Rosst kiverte a hideg veríték, de nem volt képes levenni a szemét a pókról, aki nyolc szemmel nézett vissza rá.

A pók becserkészte áldozatát, majd néhány centire Ross lábától megállt. Lassan, nagyon lassan kinyújtotta egyik lábát, és megérintette Ross lábfejét. Azután fölmászott a férfi lábára.

Ross egyre csak bámult, túlságosan meg volt rémülve ahhoz, hogy megmozduljon, mintha hipnotizálta volna a félelem, ahogy a pókot nézte.

– Ross? – hallatszott Molly hangja nagyon halkan, valahonnan kívülről. – Ross? Hol vagy, Ross?

A felesége hangja kizökkentette Rosst ebből a beteges rettegésből, és miközben a pók egy deszkán mászott, ami Ross testén keresztbe feküdt, a férfi körülnézett. A háta mögött egy halom törmelék pokoli tűzzel égett.

Ross meglendítette a deszka egyik végét, a pók, mintha kilőtték volna, a levegőbe röppent, egyenesen a tűzbe zuhanva vonaglani kezdett a lángok között.

Ross odébb vonszolta magát, és nézte, hogyan ég el a pók. Azután fölnézett a tojászsákra, és tátva maradt a szája a rémülettől.

A tojások elkezdtek kikelni.

Ross gyorsan fölkapott egy fadarabot meg egy rongyot, és rögtönzött fáklyát készített. Aztán belemártotta denaturált szeszbe. Készen állt, hogy fölgyújtsa a tojászsákot.

Hirtelen egy pörgő tűzgolyó rohant felé. Ross a fáklyát is eldobta, úgy próbált elmenekülni az útjából.

Élethalálharc volt ez, és a pók nem akart meghalni.