17. fejezet

A londoni és brackley-i rendőrök kétoldalt ezüstös fényű üvegmáguslámpásokat tűzdeltek le a félig felújított kórházépülethez vezető sétány két oldalán. Az utcát két rendőrautó zárta le, az épület előtt a gyepen pedig három ló legelészett ráérősen. A lovasaik odabent vizsgálódtak. Ceony annak dacára is didergett, hogy Emery a vállára terítette a felöltőjét. A papírmágus maga egy közeli padon ült. Egy orvos épp a fejsebét látta el. A szúrt sebre a vállán már korábban rászorított egy benedvesített kendőt. Megsérült, az igaz, de túlélte. Mindketten túlélték. Saraj pedig nem jelenthet problémát többé – még a legtapasztaltabb metsző sem képes magát feltámasztani, mindegy, hány lopott szívet rejteget a mellkasában.

Ceony Anise-re gondolt; nem arra, hogy mozdulatlanul hever a kádban, hanem arra, hogy a ceruzája végét rágcsálva birkózik egy Ceony számára felfoghatatlanul bonyolult matekpéldával. Aztán Delilah-t képzelte maga elé, ahogy a Szent Albán Lazacbisztró asztala mögül mosolyog rá – nem pedig úgy, hogy a nyakára Grath ujjai kulcsolódnak.

Végre vége az egésznek.

– Nehezen tudom elhinni, hogy egyszerűen csak jókor volt jó helyen,Thane – lépett oda a padhoz Hughes mágus. Ceony nem is vette észre, hogy itt van. – Ha már ragaszkodik hozzá, hogy ott legyen a sűrűjében, akár csatlakozhatna is a csapathoz. Mint már említettem, jó a fizetés.

A barázdáló korholására válaszul Emery fáradt mosolyt erőltetett az arcára. – Túl sok papírmunkával jár, Alfred, ezt maga is tudja.

Hughes felhorkant. – Papírmunka. És erre pont egy hajtogató panaszkodik. – Megvakargatta ősz bajszát. Pillantása Ceonyra vándorolt. – Á, miss Twill – szólította meg. – Miért is nem lep meg, hogy itt találom? Ez már a harmadik strigulája, nem? Talán szívesen beállna közénk Thane helyett? Mikor is jár le az az átkozott tanoncideje?

Ceony is megpróbálkozott egy mosollyal, bár az idegességében inkább grimaszra sikerült. – Egy kis szerencsével két héten belül.

Hughes arca felderült. – Igen? Hát ez remek hír. Természetesen sok szerencsét kívánok. – Visszafordult Emeryhez, és lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye a papírmágus sérüléseit. – Kutya baja sem lesz, amint Kilmer mágus kezelésbe veszi.

– Kilmer mágus?

– Sebforrasztó – magyarázta Hughes. – Rendes körülmények között nem említeném, de maga már találkozott vele.

Ceony homloka ráncba szaladt. Sebforrasztó? – Arra emlékeznék…

– Ha nem találkoztak volna, maga már halott lenne. Maroknyian vannakcsak, de ő épp Londonban volt aznap, amikor Grath és maga összecsaptak, ha még emlékszik.

Eltartott egy pillanatig, amíg a lány felfogta, miről van szó. Gerincén jeges borzongás szaladt végig a döbbenettől. – Úgy érti… a metsző, aki a kórházban ellátott?

– Sebforrasztó, drágám – javította ki Hughes. – Nagy különbség.

Ceony a fejét rázta. – Ugyan, mi a különbség? Az egyik talán gyógyít, nem öl, de ez annak, akit megöl, hogy a vérhez kösse magát, teljesen mindegy.

– Ami azt illeti, az illető önként jelentkezett a feladatra.

Ceony megpördült. Egy magas férfi állt mögötte, vállig érő fekete haján megcsillant a lámpások fénye. Sötét öltönyt viselt, sötét színű inggel, nyakkendő nélkül. Hosszúkás arca volt, kiugró pofacsontjai és mélyen ülő, mandulavágású szeme, amely ázsiai ősökről árulkodott.

Hughes mágus megköszörülte a torkát. – Miss Twill, ez itt Kilmer mágus. Említettem, hogy itt van, ugye?

A lány arcára pír kúszott fel, és egyszeriben elűzte belőle a hideget.

Kilmer szája alig észrevehető, komor mosolyba görbült. Ellépett Ceony mellett, és folytatta. – Csontrákban szenvedett, és egyetlen fiát leszámítva nem volt már élő rokona. Néhány napja lett volna már csak hátra, ha ez megnyugtatja a lelkiismeretét.

Mit mondhatott volna erre Ceony? A bocsánatkérés furcsán hatott volna, ahogy az is, ha megköszöni, hogy meggyógyította, és hogy most meggyógyítja Emeryt. Hiába szentesítette törvény a tevékenységét, a lány gyomra így is összeszorult, ahogy a sebforrasztó Emery fölé magasodva kántálni kezdett, ugyanazon az ősi nyelven, mint korábban Saraj. Kezén felizzott az ismerős, aranysárga fény. Megérintette a papírmágus vállát, a fejét és az állát, mire annak sebei azonnal eltűntek, mintha ott se lettek volna.

– Beszélnem kell Aviosky mágussal – mondta Ceony.

– Hm? – hajolt oda hozzá Hughes.

– A tanúvallomásomat megtettem. Mehetünk? Fontos lenne.

A barázdáló vállat vont. – Felőlem igen. Innentől Thane mágustól függ.

Ceony biccentett, és amint Kilmer végzett, odament Emeryhez. Letérdelt elé, és a férfi térdére tette a kezét. Nem érdekelte, ki látja.

– Hazudtál nekem – suttogta.

– Mikor? – nézett rá a másik.

– Amikor azt mondtad, készen állok a mestervizsgámra. A vágóbűbáj újvolt nekem. Hány van még, amit nem ismerek?

– Ceony, a vágóbűbájt még Prit sem ismeri – felelte erre Emery. Megragadta a lány vállát, és elsimította az útból a haját, hogy lássa, honnan tépett ki Saraj egy tincset. Ceony remélte, hogy a seb nem túl feltűnő. – Az egy eredeti Thane-találmány.

Ceony kimerültségét egyszeriben mintha elfújták volna. – Feltaláltál egy új papírbűbájt? Hogyan?

– Igazából a tépőbűbáj egy erősebb verziója. És igen, még akkor találtam ki, amikor Lirát üldöztük. Hajtogató vagyok, Ceony. Muszáj volt kitalálnom valamit a papírgránáton kívül, ami képes megállítani egy támadót.

A lány lassan bólintott, és a hallottakat emésztgette. – Van még olyan, amit nem ismerek?

– Nincs.

Újabb bólintás. Szünet. – Emery – kezdte Ceony, minden szótagot gondosan megformálva, óvatosan. – Hány embert… hányat… – Öltem meg? – fejezte be helyette a kérdést a férfi.

Ceony az ajkába harapott.

– Egyet, akárcsak te, kedvesem – mondta neki Emery.

– Ó, Emery…

– Semmi baj – simított végig hüvelykujjával a papírmágus a lány arcán. –Nem fog furdalni a lelkiismeret, amiért végeztem Saraj Prendivel.

Tulajdonképpen kétszer öltem meg. Vagyis én vezetek, ugye?

Jó pár pillanatig hallgattak.

– El kell mondanom Aviosky mágusnak – suttogta Ceony. – Most, hogymár tudjuk, mi a helyzet a metszők kötésével… Azt hiszem, el kell neki mondanom.

– Én is így tennék a helyedben.

– Kocsival jöttél idáig? Még mindig itt van?

Emery felállt, és felsegítette a lányt is. Megtornáztatta a nyakát, aztán a vállát, hogy rendben van-e. Hátranézett, és odabiccentett Kilmer mágusnak.

– Gyerünk – mormolta, és Ceony hátára tette a kezét. – Remélem, Patrice-nek nincs ellenére kora reggel vendégeket fogadni.

Emeryvel az oldalán maga mögött hagyta a kórház épületét – és a metszőket is.

Kilencedszerre kopogtak, mire Aviosky mágus végre ajtót nyitott nekik. Kifogástalan nappali öltözetet viselt, de a szokásos szoros kontyba tűzött haja mintha még nedvesen fénylett volna. Arcán nyílt meglepetés tükröződött amiatt, hogy reggel negyed nyolckor a küszöbén találja Emery Thane-t és Ceony Twillt. Megigazította a szemüvegét, és megkérdezte:

– Minek köszönhetem ezt a látogatást? Sajnos egy óra múlva a Kabinetben kell lennem.

Ceony nagy levegőt vett, és kibökte:

– Saraj Prendi halott.

Aviosky megdermedt. – Micsoda, hogyan? Biztosak ebben?

– Alfred valószínűleg hamarosan tájékoztatja róla – mondta neki Emery,és elnyomott egy ásítást.

Az üvegmágus elsápadt, pillantása Ceonyra tapadt. – Csak azt ne mondja, hogy magának is köze volt…

– Nem Saraj miatt jöttem – vágott közbe a lány. Emeryre pillantott, aztán vett még egy nagy levegőt. – Van valami, amit nem mondtam el önnek Grathszal kapcsolatban. Arról, mi történt aznap a tükörszobában… hogy miként halt meg Delilah valójában.

Aviosky olyan dermedten állt, hogy szinte nem is lélegzett. Szája kissé elnyílt.

– Nem mondtam el önnek, mire jött rá Grath – folytatta Ceony –, demost muszáj, ha van egy kis ideje, hogy meghallgasson.

Az üvegmágus némán bólintott, és félreállt, hogy bemehessenek. Ceony az előszobába érve Aviosky mágus szokásai iránti tiszteletből levette a cipőjét, ám észrevette, hogy Emery nem. Házigazdájuk nem tett rá megjegyzést, csak bevezette őket a szalonba. Ceony helyet foglalt a szófán. Emery odatelepedett mellé, és legnagyobb meglepetésére Aviosky mágus szeme láttára megragadta a kezét. Az üvegmágus erre se szólt egy szót sem.

A lány idegességtől remegő gyomorral szólalt meg. – Delilah azért halt meg, mert Grath vele kötötte meg magát. Metsző lett belőle, Aviosky mágus. Épp az ön szívét készült kivágni, amikor… megállítottam.

Aviosky szemöldöke egészen a homlokáig szaladt, aztán egészen mélyre zuhant, ahogy a nő összehúzta a szemét. – Miss Twill, Grath Cobalt üvegmágus volt. Senki nem kötheti magát kétféle matériához.

– Egyszerre tényleg nem – mondta erre Ceony. Aztán a papírmágusranézett, és így folytatta:

– Mi lenne, ha azt mondanám önnek, hogy most, ebben a pillanatbanfémműves vagyok?

Aviosky megdörzsölte az állát. – Miss Twill… – Adjon egy pénzérmét, és bebizonyítom.