Csak­nem hat­van év telt el a hí­res tun­guz me­te­o­rit le­zu­ha­ná­sa óta. Az eset annyi­ra rend­kí­vü­li volt, hogy szá­mos vi­tá­nak és fan­tasz­ti­kus re­gény­nek adott té­mát; még ma­gán­ex­pe­dí­ci­ók is szü­let­tek be­lő­le. Az el­múlt évek­ben ren­ge­teg fel­te­vés lá­tott nap­vi­lá­got a tun­guz je­len­ség mi­ben­lé­té­re vo­nat­ko­zó­an. E fel­te­vé­sek meg­le­pő vál­to­za­tos­sá­got ta­nú­sí­ta­nak, a leg­szen­zá­ci­ó­sabb és leg­me­ré­szebb el­kép­ze­lé­sek alap­jai azon­ban jócs­kán meg­inog­tak. Mind­azon­ál­tal a hi­po­té­zis­gyár­tó kedv – mint aho­gyan a ta­pasz­ta­lat is mu­tat­ja nem lo­hadt. A tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek­hez és a fo­lyó­ira­tok szer­kesz­tő­sé­ge­i­hez to­vább­ra is be­fut­nak a kü­lön­bö­ző el­gon­do­lá­sok, me­lyek szer­zői közt a pro­fesszor és az ál­ta­lá­nos is­ko­lai ta­nu­ló egy­aránt meg­ta­lál­ha­tó.

Ezért el­ér­ke­zett­nek lát­juk az időt, hogy össze­ál­lít­suk a tun­guz me­te­o­rit le­zu­ha­ná­sá­val kap­cso­la­tos összes fel­te­vés ka­ta­ló­gu­sát. Hogy el­ke­rül­jük az irány­za­tos­ság vád­ját, nem vál­lal­koz­tunk az is­mer­te­tett el­mé­le­tek tu­do­má­nyos meg­íté­lé­sé­re. Az aláb­bi össze­ál­lí­tást csu­pán ab­ból a cél­ból tesszük köz­zé, hogy a to­váb­bi fel­te­vé­sek szer­zői szá­má­ra könnyeb­bé te­gyük az is­mét­lé­sek el­ke­rü­lé­sét.

A ka­ta­ló­gus össze­ál­lí­tá­sa­kor fel­dol­goz­tunk 390 cik­ket, kö­rül­be­lül 180 re­fe­rá­tu­mot, több mint 580 tu­do­má­nyos is­me­ret­ter­jesz­tő ri­por­tot, tár­cát és fel­jegy­zést, 60 re­gényt, el­be­szé­lést, köl­te­ményt és szín­mű­vet, 10 mo­no­gráfi­át, 5 fil­met, rá­dió- és te­le­ví­zió­já­té­ko­kat, több fest­ményt és grafi­kát; fel­hasz­nál­tuk le­vél­tá­rak és ma­gán­le­ve­le­zé­sek anya­gát, és át­ta­nul­má­nyoz­tunk egyéb do­ku­men­tu­mo­kat. A vizs­gált je­len­ség­ről szó­ló ze­ne­mű­vek egy­elő­re nem lé­tez­nek.

A TUN­GUZ ME­TE­O­RIT­RA VO­NAT­KO­ZÓ FEL­TE­VÉ­SEK KA­TA­LÓ­GU­SA

(Le­zár­atott 1969 ja­nu­ár 1-én)

Meg­jegy­zé­sek a ka­ta­ló­gus­hoz

A) Az A cso­port­ba tar­to­zó hi­po­té­zi­sek Föl­dön kí­vü­li ér­tel­mes lé­nyek be­avat­ko­zá­sát té­te­le­zik fel. E fel­te­vé­sek kö­zül a leg­ko­ráb­bi – és je­len­tő­sé­gét, utó­ha­tá­sát te­kint­ve is első – az, amely Mars-la­kók Föld­re szál­lá­sá­ról be­szél. Ez a fel­te­vés A. P. Ka­zan­cev író ne­vé­hez fű­ző­dik. Más ku­ta­tók vi­szont úgy vé­le­ked­nek, hogy 1908-ban nem volt ked­ve­ző a Föld és a Mars együtt­ál­lá­sa. Sőt: an­nak a le­he­tő­sé­gét is el­ve­tik, hogy a föl­di ci­vi­li­zá­ci­ón kí­vül va­la­mi­lyen más ci­vi­li­zá­ció is lé­tez­hes­sen a Nap­rend­szer­ben. Az előb­bi fel­te­vés­nek szá­mos olyan vál­to­za­ta szü­le­tett, mely Föl­dön kí­vü­li, koz­mi­kus szer­ke­zet be­re­pü­lé­sé­ről be­szél (2, 3, 4, 6 és má­sok). Még olyan fel­te­vés is lé­te­zik, hogy az űr­ha­jók le­gény­sé­gé­nek né­hány tag­ja túl­öl­te a ka­taszt­ró­fát, és az em­be­rek kö­zött rej­tő­zik. Óvat­lan­ság lett vol­na azon­ban ilyen fel­te­vés­nek is he­lyet adni ka­ta­ló­gu­sunk­ban...

Azok a fel­te­vé­sek, ame­lyek több ha­jó­ról be­szél­nek, il­let­ve ar­ról, hogy a ha­jók le­tér­tek pá­lyá­juk­ról, ab­ból a tény­ből táp­lál­koz­nak, hogy a je­len­ség szem­ta­nú­i­nak be­szá­mo­lói rend­kí­vül pon­tat­la­nok, s ez meg­ne­he­zí­ti a rej­té­lyes test be­csa­pó­dá­si pá­lyá­já­nak meg­ha­tá­ro­zá­sát (12-es, 13-as). Fi­gye­lem­re mél­tó­ak azok a pró­bál­ko­zá­sok, me­lyek egy kon­cep­ció kö­ré­be von­va, a XX. szá­zad több ti­tok­za­tos prob­lé­má­ját akar­ják egy­szer­re meg­ma­gya­ráz­ni (8-as és 11-es). Az 5-ös szá­mú fel­te­vés­nek azok a hi­bák szol­gál­tat­tak ala­pot, me­lye­ket a ta­laj ké­mi­ai elem­zé­se köz­ben kö­vet­tek el; a Pod­kam­jen­na­ja Tun­guz­ka-vi­dé­kén ugyan­is réz, lan­tán, ger­má­ni­um, it­ter­bi­um stb. nyo­ma­i­ra buk­kan­tak. Az az el­kép­ze­lés, hogy az űr­ha­jó bur­ka nem volt egy­ne­mű, ért­he­tőb­bé te­szi, hogy mi­ért volt olyan sa­já­tos, há­rom­szö­gű alak­ja a tun­guz rob­ba­nás­tól fel­dúlt taj­gá­nak (7-es). A „kont­ro­mó­ci­ós” fel­te­vés lé­nye­ge az, hogy a Föl­dön kí­vü­li hajó még csak most van a Föld felé ér­ke­ző­ben. E me­rész el­mé­let is­mer­te­té­se azon­ban meg­le­he­tő­sen bo­nyo­lult do­log, ezért A. és B. Sztru­gac­kij A hét­fő szom­ba­ton kez­dő­dik című köny­vé­nek el­ol­va­sá­sá­ra utal­juk az ér­dek­lő­dőt. A 10-es szá­mú, mo­dern fel­te­vés az egyet­len, amely űr­ha­jó nél­kül is bol­do­gul (lásd a Zv­jez­da című fo­lyó­irat 1964-es év­fo­lya­má­nak má­so­dik szá­mát). Ezt a fel­te­vést a tu­do­mány és a tech­ni­ka leg­fris­sebb ered­mé­nye­i­nek fel­hasz­ná­lá­sa jel­lem­zi.

B) AB tí­pu­sú fel­te­vé­sek azt posz­tu­lál­ják, hogy te­kin­té­lyes mennyi­sé­gű an­ti­anyag ha­tolt be hoz­zánk az űr­ből. Az első, aki­nek ez a gon­do­lat eszé­be ju­tott, a ma­te­ma­ti­kus L. La Paz volt. Ami­kor az an­ti­anyag össze­üt­kö­zik az anyag­gal. – óri­á­si ener­gi­á­nak keli fel­sza­ba­dul­nia. És az a kö­rül­mény, hogy a föl­di ta­laj­ban nem ala­kult ki krá­ter, azt a meg­győ­ző­dést su­gall­ja, hogy a rob­ba­nás a le­ve­gő­ben tör­tént. Több ké­mi­kus ezt az­zal is pró­bál­ta bi­zo­nyí­ta­ni (ké­sőbb ki­de­rült, hogy alap­ta­la­nul), hogy a ka­li­for­ni­ai fák 1908-as év­gyű­rű­i­ben a 14°C-jel­zé­sű szén­izo­tóp mennyi­sé­gé­nek nö­ve­ke­dé­sét ész­lel­ték. De a pon­to­sabb szá­mí­tá­sok ki­mu­tat­ták, hogy ez a °C mennyi­ség el­enyé­sző a tun­guz rob­ba­nás ener­gi­á­já­hoz ké­pest (1023 erg). Így szü­le­tett meg a ket­tős me­te­o­rit­ról szó­ló, rend­kí­vül me­rész el­kép­ze­lés (7-es). Egy ame­ri­kai fi­zi­kus pe­dig azt in­dít­vá­nyoz­ta, hogy a tun­guz je­len­sé­get ne te­kint­sük fi­zi­kai tény­nek, ha­nem olyan ma­te­ma­ti­kai el­vo­nat­koz­ta­tás­nak, mely­nek va­ló­szí­nű­sé­ge egyen­lő 1 /7-tel.

Az óva­to­sabb fel­te­vés­gyár­tók igye­kez­nek meg­ne­he­zí­te­ni bí­rá­ló­ik dol­gát, s ezért el­me­szü­le­mé­nye­i­ket a tu­do­mány előtt is­me­ret­len je­len­sé­gek­kel és fo­lya­ma­tok­kal tűz­de­lik meg (6-os és 8-as). Jó pél­da erre az a fel­té­te­le­zés, mely sze­rint az ál­lí­tó­la­gos Phae­ton boly­gó vagy asz­te­ro­i­da szét­esé­sé­nek és a tun­guz me­te­o­rit szét­rob­ba­ná­sá­nak ugyan­az volt az oka (3-as).

C) A val­lá­sos fel­te­vé­sek ter­mé­szet­fe­let­ti erők­kel ope­rál­nak, ezért ba­jos do­log meg­cá­fol­ni őket. Idő­rend­ben az első a he­lyi la­kos­ság­nak az a hi­e­del­me volt, hogy a tun­guz me­te­o­rit nem más, mint maga Agdi is­ten, aki az even­ki mi­to­ló­gi­á­ban vas­ma­dár alak­ját ölti ma­gá­ra, és tü­zet okád­va, nagy menny­dör­gés kí­sé­re­té­ben re­pül át az égen. A 3-as szá­mú fel­te­vés a Ge­ne­zis köny­vé­nek egyik epi­zód­já­val ro­ko­nít­ja a tun­guz ka­taszt­ró­fát. Ezért azok­nak az el­mé­le­tek­nek kö­ré­be tar­to­zik, me­lyek még ta­lá­nyo­sab­bá igye­kez­nek ten­ni az óko­ri tör­té­net egyes ta­lá­nya­it, mint pél­dá­ul a ba­al­be­ki te­raszt, a tas­si­li­ai fres­kó­kat, a Ti­ti­ca­ca-tó­nál levő épít­mé­nye­ket, tér­ké­pé­sze­ti rej­té­lye­ket stb.

D) A D cso­port­ban a geofi­zi­kai fel­te­vé­se­ket gyűj­töt­tük össze. Az 1 – es, 2-es, 3-as, 4-es, 9-es és 10-es pon­tok nem igé­nyel­nek kü­lön ma­gya­rá­za­tot. A szú­nyog­fel­hő-rob­ba­nás­ra vo­nat­ko­zó el­kép­ze­lés (6-os) bi­zo­nyá­ra úgy szü­le­tett, hogy va­la­me­lyik ex­pe­dí­ció tag­ja­it a szú­nyo­gok agyon­gyö­tör­ték csí­pé­se­ik­kel. El­mé­let­ben azon­ban le­het­sé­ges, hogy szú­nyog­fel­hő el­ég­jen a le­ve­gő oxi­gén­jé­ben, ha sű­rű­sé­ge és tö­me­ge elég nagy. A 7-es fel­te­vés azért jö­he­tett lét­re, mert ed­dig még sen­ki sem tud­ta meg­cá­fol­ni, hogy a Föld fel­szí­ne és az io­no­szfé­ra ré­te­gei kö­zött ha­tal­mas elekt­ro­mos ki­sü­lés tör­tén­het. Az el­gon­do­lás lé­nye­ge a kö­vet­ke­ző: a Drake-át­já­ró­ban, mely a Tűz­föld és az Ant­ark­tisz kö­zött hú­zó­dik, óri­á­si rob­ba­nás zaj­lott le, me­lyet sen­ki sem fi­gyelt meg; a rob­ba­nás kö­vet­kez­té­ben elő­ál­ló lég­ren­gés vagy szeiz­mi­kus hul­lám meg­ke­rül­te a föld­go­lyót, össze­üt­kö­zött sa­ját ma­gá­val, és ez okoz­ta az ir­tó­za­tos pusz­tu­lást a Pod­kam­jen­na­ja Tun­guz­ka men­tén.

Geo­gén ala­pú fel­te­vé­sek szép­iro­dal­mi mű­vek­ben is fel­tűn­nek. Az egyik olyan fan­tasz­ti­kus el­be­szé­lés­ben pél­dá­ul, mely a ja­kut gyé­mán­tok fel­fe­de­zé­sé­ről szól, ar­ról ol­va­sunk, hogy a rob­ba­nás egy tit­kos la­bo­ra­tó­ri­um ma­gas­fe­szült­sé­gű be­ren­de­zé­sé­ben tör­tént.

E) A me­te­o­ri­tos fel­te­vé­sek a tun­guz­je­len­sé­get me­te­or­anya­gú be­ha­tás­nak tu­laj­do­nít­ják. Ezek a né­ze­tek ka­no­ni­ku­suk­ra (E/1) és apok­ri­fek­re (E/2) oszt­ha­tók.

Te­kint­sük át előbb az E/1-es fel­te­vé­se­ket.

A tun­guz je­len­ség ter­mé­sze­te fe­lől, mint tud­juk, a kor­tár­sak és a szem­ta­núk nem ké­tel­ked­tek (1-es és 3-as). Az ir­kut­szki csil­lag­vizs­gá­ló ak­ko­ri igaz­ga­tó­já­nak, A. V. Voz­nye­szensz­kij­nek vé­le­mé­nye ab­ban kü­lön­bö­zött a má­so­ké­tól, hogy ő gon­dolt el­ső­ként a le­ve­gő­ben való rob­ba­nás le­he­tő­sé­gé­re. A 2-es, 4-es és 7-es fel­te­vés L. A. Ku­lik né­ze­te­i­nek fej­lő­dé­sét tük­rö­zi.

A 8-as szá­mú el­kép­ze­lés azt a kö­vet­kez­te­tést mu­tat­ja, amely­re a negy­ve­nes évek­ben ju­tott csil­la­gá­sza­tunk: gi­gá­szi mé­re­tű me­te­o­ri­tok zu­ha­nás köz­ben fel­rob­ban­hat­nak. És ami­kor a ta­laj­vizs­gá­la­tok nem mu­tat­ták ki a Föld fel­szí­né­nek olyan mér­té­kű meg­boly­ga­tá­sát, mely arány­ban lett vol­na a rob­ba­nás ere­jé­vel, a tu­dá­sok megint csak arra gon­dol­tak, hogy a me­te­o­rit nem ju­tott el egész­ben a Föld fel­szí­né­ig. Nem ke­rül­ték el a ku­ta­tók fi­gyel­mét azok a lég­hul­lá­mok sem, ame­lyek olyan­kor ke­let­kez­nek, ami­kor egy test a hang­nál gyor­sab­ban ha­tol a lég­kör­be (5, 10, 12 és 15-ös). Ezen­kí­vül a taj­ga fel­szí­né­nek ál­la­po­ta azt a meg­győ­ző­dést su­gall­ta, hogy a be­re­pü­lés vége felé ez a bal­lisz­ti­kus gör­be erő­tel­je­seb­bé vált: eb­ből eredt a 9-es, a 13-as és a 15-ös el­mé­let. A 11-es fel­te­vés egy geo­ló­gus­tól szár­ma­zik, aki így pró­bált fe­le­le­tet ke­res­ni arra a kér­dés­re, hogy mit je­lent­sen az a sok kis töl­csér a ka­taszt­ró­fa cent­ru­má­nak tő­ze­ges, zsom­bé­kos kör­nyé­kén. B. I. Vjer­nadsz­kij aka­dé­mi­kus hi­po­té­zi­se (6-os) és a vele ro­kon 14-es fel­te­vés azok­ban a fé­nyes fel­hők­ben ke­res­te a ma­gya­rá­za­tot, me­lye­ket a le­zu­ha­nást kö­ve­tő éj­sza­ká­kon lát­tak.

Az apok­rif me­te­o­rit­fel­te­vé­sek csa­lád­fá­ja (E/2) is az 1908-as év­ben gyö­ke­re­zik. Ér­de­kes T. Kool el­gon­do­lá­sa (1-es), mert 1908. jú­li­us 1-én, vagy­is köz­vet­le­nül a le­zu­ha­nás után ke­let­ke­zett. Ak­ko­ri­ban egész Eu­ró­pa kü­lö­nös fe­hér éj­sza­ká­ban gyö­nyör­köd­he­tett, és még sem­mit sem tu­dott a tá­vo­li Szi­bé­ri­á­ban tör­tént ka­taszt­ró­fá­ról. A 2-es, 3-as, 6-os és 11-es fel­te­vés hí­vei a mai na­pig meg van­nak győ­ződ­ve ar­ról, hogy a tun­guz me­te­o­rit nem a Pod­kam­jen­na­ja Tun­guz­ka fe­lett esett le. Még fény­kép is ké­szült az er­dő­ben fek­vő „me­te­o­rit­ról”, csak­hogy a fo­to­grá­fus el­fe­lej­tet­te, hogy hol csi­nál­ta a ké­pet. A 4-es, 5-ös, 9-es és 12-es fel­te­vés az el­gon­do­lás ere­de­ti­sé­ge mi­att ér­de­kes, de szer­ző­ik nem in­do­kol­ták őket kel­lő­en, ezért még to­váb­bi ku­ta­tás­ra és el­len­őr­zés­re szo­rul­nak. A töb­bi fel­te­vés kö­zül kü­lö­nö­sen a 7-es kon­cep­ci­ó­ja tű­nik ki, mi­sze­rint a me­te­o­rit a le­ve­gő súr­ló­dá­sa kö­vet­kez­té­ben ak­ko­ra elekt­ro­szta­ti­kus töl­tés­re tett szert, hogy az elekt­ro­mos von­zás szá­za­dos fá­kat csa­vart ki gyö­ke­res­tül.

F) Az üs­tö­kös­fel­te­vé­sek a tun­guz égi­tes­tet üs­tö­kös­nek tart­ják. El­ső­ként egy po­li­ti­kai szám­űzött nyi­lat­ko­zott így Kezs­má­ban, a hely­be­li pa­rasz­tok előtt, a ka­taszt­ró­fa után né­hány perc­cel, de saj­nos, a szám­űzött neve nem is­me­re­tes. Az üs­tö­kös­sel való össze­üt­kö­zés kon­cep­ci­ó­ját Fran­cis Whipple an­gol csil­la­gász vit­te be 1934-ben a tu­do­má­nyos iro­da­lom­ba, aki a haj­nal­pí­rok ano­má­li­á­i­nak ku­ta­tá­sa köz­ben ju­tott erre a gon­do­lat­ra. A tun­guz me­te­o­rit első ta­nul­má­nyo­zó­ja, L. A. Ku­lik, a kor (1926) fel­fo­gá­sá­nak meg­fe­le­lő­en, nem tett éles vá­lasz­tó­vo­na­lat me­te­o­ri­tok és üs­tö­kö­sök közé. Ku­lik ak­ko­ri­ban úgy vé­le­ke­dett, hogy a vas­tar­tal­mú tun­guz me­te­o­rit a hí­res Pons-Win­ne­cke üs­tö­kös egy tö­re­dé­ke: tud­va­le­vő ugyan­is, hogy az em­lí­tett üs­tö­kös pá­lyá­já­hoz a Föld min­dig jú­ni­us 30-án ke­rül a leg­kö­ze­lebb.

A tun­guz égi­test üs­tö­kös ter­mé­sze­tét sok­ol­da­lú meg­kö­ze­lí­tés­ben vizs­gál­ta az 5-ös fel­te­vést szer­ző, kü­lön­bö­ző tu­do­mány­ágak­hoz tar­to­zó ku­ta­tók cso­port­ja. E fel­te­vés lé­nye­ge: 1960 kö­rül már vi­lá­gos­sá vált, hogy a tun­guz égi­test: a) a Föld­del való ta­lál­ko­zá­sa­kor nagy se­bes­ség­gel ha­ladt, b) me­cha­ni­kai szem­pont­bál in­ga­tag, laza fel­épí­té­sű volt. Ilyen tu­laj­don­sá­gok­kal csak a kü­lön­bö­ző gá­zok­ból álló üs­tö­kö­sök mag­vai ren­del­kez­nek. A 7-es, 8-as és 10-es fel­te­vés ezt az el­gon­do­lást pró­bál­ja konk­rét for­má­ba ön­te­ni, oly­kor egész eg­zo­ti­ku­san (8-as).

A 6-os, 7-es, 9-es és a 11-es fel­te­vés nem a rej­té­lyes test ter­mé­sze­té­re vo­nat­ko­zik, ha­nem arra, hogy mi­lyen volt az üs­tö­kös mag­vá­nak dez­in­teg­rá­ci­ós me­cha­niz­mu­sa, és hogy mi­ként ala­kult át ké­mi­ai vagy ki­ne­ti­kus ener­gi­á­ja lég­nyo­más-ener­gi­á­vá. A „me­cha­ni­kus rob­ba­nás” el­mé­le­te a leg­nép­sze­rűbb; esze­rint az ob­jek­tum a lég­nyo­más­tól da­ra­bo­ló­dott szét. En­nek az el­kép­ze­lés­nek több vál­to­za­ta is is­me­re­tes.

G) A G cso­port­ba tar­to­zó fel­te­vé­sek kü­lön­bö­ző okok és me­cha­niz­mu­sok össze­kap­cso­lá­sán ala­pul­nak. Az imént fel­so­rolt fel­te­vé­sek mind­egyi­ke, szin­te ki­vé­tel nél­kül al­kal­mas arra, hogy kom­bi­ná­ci­ók­ban ve­gyen részt; a le­het­sé­ges össze­kap­cso­lá­sok szá­ma igen nagy. Mi csak a leg­el­ter­jed­tebb el­gon­do­lá­so­kat is­mer­tet­tük.

SZABÓ GYŐZŐ FORDÍTÁSA