31. FEJEZET

VALAKI ÁLLT AZ ÁGY VÉGÉBEN.

Celaena ezt már azelőtt tudta, hogy kinyitotta volna a szemét. A keze lassan becsúszott a párnája alá. Előhúzta az egyik kezdetleges, varrótűkből, szappanból és zsinegből összeeszkábált kését.

– Arra semmi szükség – szólalt meg a nő, és Celaena valósággal felpattant, Elena hangját meghallva. – Ráadásul nem is sokra mennél vele.

Valósággal megdermedt, amikor meglátta maga előtt Adarlan első királynőjének áttetsző szellemét. Bár Elena mintha a maga valójában állt volna ott az ágy végében, a teste körvonala mégis úgy ragyogott, mintha csupán holdfényből lett volna. Hosszú, ezüst haja keretbe foglalta gyönyörű arcát. Elmosolyodott, amikor az orgyilkos letette nyomorúságos kis kését.

– Üdvözöllek, gyermek! – folytatta a királynő.

– Mit akarsz? – förmedt rá halkan Celaena. Most vajon csak álmodott, vagy az őrök is meghallhatják a hangjukat? Megfeszült. Kissé feljebb húzta a lábát, hogy ki tudjon ugrani az ágyból. Mivel Elena elállta az ajtóhoz vezető utat, ezért szükség esetén az erkély felé kell majd menekülnie.

– Emlékeztetni akarlak arra, hogy meg kell nyerned a viadalt.

– Magam is erre készülök – biccentett az orgyilkos. Ezért keltették fel? Hűvösen még hozzátette: – De nem a te kedvedért. A szabadságomat akarom elnyerni. Akarsz valami hasznosat is mondani, vagy csak azért jöttél, hogy felzaklassál? Mi volna, ha elárulnád nekem, mi az a szörnyűség, ami egymás után kapja el a bajnokokat?

Elena nagyot sóhajtott, és az égre emelte a tekintetét.

– Én is pont olyan keveset tudok, mint te – válaszolta. Amikor azonban Celaena továbbra is savanyú képpel bámult rá, a királynő így folytatta. – Nem bízol bennem. Ez érthető. Viszont mi ketten ugyanazon az oldalon állunk, akár hajlandó vagy elhinni, akár nem.

A tekintete az orgyilkos szemébe mélyedt. A lány valósággal megdermedt.

– Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. Figyelj a jobb oldaladra!

– Hogy tessék? – csodálkozott Celaena. – Ez meg mégis mit jelentsen?

– Fordulj jobbra! Ott majd megtalálod a választ.

Celaena engedelmeskedett. Jobb kéz felől azonban csupán a sírkamrához vezető út bejáratát elrejtő faliszőnyeget látta. Ingerült válaszra készült, ám amikor visszafordult, a királynőnek már nyomát sem látta.

Elérkezett a következő erőpróba. Celaena egy alacsony asztalka mögött állt. A bútordarabokon teli kupák sorakoztak. Samhuinn óta több mint két hét telt el. Az előző vizsga a legcsekélyebb nehézséggel sem járt. Az orgyilkos mesterien kezelte a hajítókést. Két nappal ezelőtt viszont újabb halott bajnokra bukkantak. Azóta nem igazán jött álom Celaena szemére. Hát nem. A szabadideje legnagyobb részét azzal töltötte, hogy megpróbálta megfejteni a holttestek mellett található rémjegyek titkát. Éjszakánként nem mert elaludni. Ébren figyelte az ajtókat és az ablakokat. Azt várta, hogy mikor csikordul karom a kövön. Nem igazán nyugtatta meg, hogy testőrök állnak az ajtója előtt. Az a szörnyeteg, amelyik kimarja a márványt, könnyedén elintéz néhány embert.

Brullo laza terpeszállásban, hátratett kézzel állt az edzőterem bejárata mellett. Szúrós tekintettel figyelte a tizenhárom asztalka mögött álló tizenhárom túlélőt. Az órára pillantott. Celaena követte a tekintetével. Csupán öt perce maradt. Öt perc nem túl sok idő arra, hogy pontosan megállapítsa, milyen mérget tartalmaz a hét kupa. Az edényeket ráadásul sorba kellett raknia. A leggyengébb méregtől el kellett jutnia a legerősebbig.

Az igazi erőpróbára viszont csak öt perccel később kerül majd sor. Mindenkinek ki kell majd innia az egyik kupa tartalmát. Azét, amelyikről úgy vélik, hogy a leggyengébb méreg van benne. Ha valaki elrontja a választást... Brullónál persze ott voltak az ellenmérgek, de a gyógyítás így sem lesz túlzottan kellemes. Celaena előbbre hajolt, felemelte az egyik kupát, és beleszimatolt. Édes... Túlságosan is édes. Meglötyögtette a desszertbort, amely nagyon is alkalmas volt rá, hogy álcázzák vele a méreg ízét. A bronzkupában nehezére esett észrevenni az eltérő színeket. Belemártotta az egyik ujját. A körme végéről bíborszínű folyadék csöpögött vissza a kupába. Egyértelműen nadragulya.

A többi edényre pillantott. Azokat már sikerült azonosítania. Bürök, vérgyökér, sisakvirág, oleander. Gyorsan sorba rakta a kupákat.

A nadragulyát beállította a halálos adag oleándert tartalmazó edény mellé. Már csak három perce maradt.

Felemelte az utolsó előtti kupát, és beleszagolt. Egyre erősebben szimatolt. Az égadta világon semmit sem érzett.

Felemelte a fejét, és teleszívta a tüdejét friss levegővel. Remélte, hogy így ki tudja tisztítani az orrlyukait. Ugyanaz volt a baj, mint amikor illatszereket próbálgatott az ember. A túl sok szagminta után tönkrement az szaglása. Éppen ezért az illatszerárusok mindig tartottak a kezük ügyében valamit, amivel semlegesíthették az orrukban megtelepedő illatokat. Újra megszagolta a kupát. Belemártotta az ujját. Olyan volt a szaga, mint a vízé, és pontosan úgy is nézett ki...

Lehet, hogy tényleg víz volt. Letette, és felvette helyette az utolsót. Ezt is hiába szagolta meg. Semmilyen különös illatot nem érzett a borban. Úgy tűnt, nincsen semmi baja. Celaena ráharapott az alsó ajkára, és az órára pillantott. Még két percük volt.

A többi jelölt halkan káromkodott a bajusza alatt. Aki legjobban elhibázta a mérgek sorrendbe állítását, az kiesik a küzdelemből.

Ismét beleszagolt a vizes edénybe. Gondolatban átfutott a szagtalan mérgek listáján. Ezek egyikét sem lehetett volna vízben oldani. Legalábbis nem úgy, hogy ne változott volna meg az ital színe. Felemelte a borral teli edényt. Meglötykölte benne a folyadékot. A borban számos hatékony mérget el lehetett rejteni. Ebbe vajon mit tettek?

Bal kéz felől Nox állt az asztala mellett. Beletúrt sötét hajába. Négy kupát már sorba rakott. A maradék hármat bámulta. Másfél perc volt hátra.

Mérgek, mérgek, mérgek. A lány szája kiszáradt. Ha elveszíti a versenyt, akkor Elena bosszúálló szelleme kísérteni fogja?

Amikor jobbra pillantott, észrevette, hogy Pelor, a hórihorgas fiatal orgyilkos rá bámult. Az ifjú kezében ugyanaz a két kupa volt, amivel Celaena is küzdött. Most határozott mozdulattal a vizes poharat a legerősebb mérget tartalmazó kupa mellé állította. A bort pedig a leggyengébbhez.

Pelor tekintete megtalálta Celaena szemét. Leheletnyit biccentett. Zsebre vágta a kezét. Kész volt. Celaena gyorsan visszafordult az asztalhoz. Nem akarta, hogy Brullo észrevegye, mi történt.

Mérgek. Pelor pontosan a mérgeket emlegette az első próbájuk során. Az ifjú szakképzett méregkeverő volt.

Celaena újra jobbra sandított. Igen. Pelor jobb oldalon állt. Fordulj jobbra! Ott majd megtalálod a választ Végigfutott a hideg a hátán.

Elena igazat mondott.

Pelor most már az órát bámulta. Némán számolta az utolsó másodperceket. Mindjárt vége a próbának. De mi oka volt arra, hogy segítsen?

Celaena a sor végére tette a vizet, legelőre pedig a boros kupát. Amikor Káin nem a lányt gúnyolta, akkor Pelort kínozta. Amikor Celaena Távolvég rabja volt, egyetlen szövetségese sem került ki a felvigyázók kedvencei közül. Azok voltak a barátai, akiket az őrök a legjobban gyűlöltek. A kívülállók segítettek egymásnak. Bezzeg a többi bajnok még csak nem is törődött Pelorral. Úgy tűnt, hogy még maga Brulló is elfeledkezett róla, miről beszélt a fiú az első napon. Ha emlékezett volna rá, a fegyvermester sohasem engedte volna meg, hogy egyszerre vizsgázzon mindenki.

– Letelt az idő. Tegyétek le a kupákat! — jelentette ki Brullo. Celaena elég egy utolsó pillantást vetett a sorba állított edényekre. A terem fala mellől Dorian és Chaol karba tett kézzel bámulta. Észrevették talán, hogy Pelor segített?

Nox kiadós káromkodásba kezdett, és az utolsó kupáit egyszerűen belökte a sorba. Jó pár vetélytársuk tette ugyanezt. A verseny szervezői mindenre felkészültek. Ha valaki hibázott, az majd ellenmérget kap. Brullo elindult, és sorban megállt minden asztal előtt. Parancsára a jelöltek felhajtották egy-egy kupa tartalmát. Többször is kénytelen volt a fuldokló harcosok kezébe nyomni az ellenmérget. A résztvevők legtöbbje úgy vélte, hogy a szagtalan bor csapda lehet, ezért valahová a legerősebb mérgekkel teli kupák közé állították. Nox is kénytelen volt felhajtani az ellenmérget. Ő a sisakvirággal megmérgezett italt hajtotta föl.

Celaena mélységes elégedettséggel látta, hogy Káin ellilult fejjel öklendezni kezdett, miután megitta a nadragulyát. Milyen szép is lett volna, ha már nem jutott volna ellenméreg ennek a kiállhatatlan szörnyetegnek. Eddig még egyetlen bajnokjelölt sem úszta meg a próbát. Egyikőjük megitta a vizet. Már azelőtt a földön hevert, hogy Brullo a kezébe nyomhatta volna az ellenmérget. A vérlátófű rettenetes, iszonyatos szenvedést okozó méreg volt. Már egy egész kevés is elég volt belőle ahhoz, hogy az áldozatra szörnyűséges rémlátomások zúduljanak, és teljesen elveszítse a tájékozódási képességét. A fegyvermester azonban letuszkolta a szerencsétlen torkán az ellenmérget, így a bajnok életben maradt, bár azonnal át kellett szállítani a palota istápolyába.

Brullo végül ott állt Celaena előtt. Az arcán a legcsekélyebb érzelem sem tükröződött, amikor kiadta a parancsot:

– Na, akkor hajtsd fel!

Celaena Pelor felé pillantott. A fiú mogyoróbarna szeme felragyogott, amikor a lány az ajkához emelte a bort, és belekortyolt.

Semmit sem érzett. Nem volt furcsa az íze, és egyáltalán semmi hatás sem mutatkozott. Némelyik méreg persze csak egy idő múlva hat, ám...

Brullo az orgyilkos felé nyújtotta ökölbe szorított kezét. Celaena gyomra görcsbe rándult. Milyen ellenmérget fog kapni?

A fegyvermester azonban szétnyitotta az öklét, és hátba veregette lányt.

– Jól választottál! Ebben tiszta bor volt – jelentette ki. A többi résztvevő halkan felzúgott. Már csak Pelor állt a sorban. A fegyvermester odalépett elé. Az ifjú felhajtotta a borral teli kupa tartalmát. Brullo rávigyorgott, és vállon veregette.

– Még egy hibátlan választás.

Az edzők és a nemesurak tapsolni kezdtek. Celaena hálásan rámosolygott az ifjú orgyilkosra. Pelor boldogan visszanevetett. Tűz vörössé vált a nyakától egészen rézszínű haja tövéig.

Csaltak hát egy picit, de akkor i s nyertek. Celaenának semmi kifogása sem volt az ellen, hogy a győzelmét megossza egy szövetségesével. Most már ráadásul az is egyértelmű volt, hogy Elena tényleg vigyáz rá. Nem mintha ez bármit is jelentett volna. Hiába vezetett az útja olyan irányba, amerre haladva eleget tehet Elena kérésének is, Celaena nem azért lesz a király bajnoka, hogy végrehajtsa egy szellem terveit. Nem tudhatta, hogy mire készül a halott királynő. Elena kétszer is elmulasztotta, hogy beszámoljon a terveiről.

Ugyanakkor viszont megmondta, hogyan nyerheti meg ezt a próbát.