NEGYEDIK FEJEZET

FELTÁMAD A GONOSZ

A ZASTIGARA VEZETŐ UT hosszú volt, és menet közben Leia lelkében a tettvágy átadta a helyét k a türelmetlenségnek és az aggodalomnak. Ügy érezte, ezer veszély leselkedik rájuk minden órában, amelyet azzal töltenek, hogy a Mellcrawler zörögve még mélyebbre fúrja magát a Peremvidékbe. Az égből aláereszkedő birodalmi csillagrombolókat látott maga előtt, amelyek tüzet és halált hoztak a lázadókkal szimpatizáló világokba.

Aztán elképzelte a priccsén fekve, hogy Han kiszabadul a karbonittömb fogságából, és megpróbál még egyszer, utoljára bátran ellenszegülni, miután a gengsztervezér, Jabba, a Hutt halálra ítélte. Persze az is lehet, hogy Han már rég halott. Vagy az űrben sodródik, és nem több egy darab karbonitnál, amit soha nem találnak meg. Vagy még rosszabb. Jabba találékonysága nem ismert határokat, ha kegyetlenkedésről volt szó.

Ahogy tovább bámult a sötétségbe, újabb arcok jelentek meg előtte. A Remembrance folyosóján heverő fiatal nőre gondolt. Hol lehet most? Talán egy baktatartályban kezelik? Vagy lehet, hogy súlyosabbak voltak a sérülései, mint a bajtársai gondolták? Túl késő volt már, mire végre odaért hozzá az orvosdroid?

Aztán a pilóták jutottak eszébe, akiknek eligazítást tartott a Hothon, a fiatal férfiak és nők, akiket kettesével küldtek fel a magasban ólálkodó csillagrombolók karmai közé. Hányan halhattak meg közülük, mielőtt elérték a találkozópontot?

Még később a blokádtörője fedélzetén szolgáló gyalogosokat látta maga előtt, amint sietve elfoglalták a védállásokat Darth Vader rohamosztagosaival szemben. Komor és üres volt a tekintetük, mint mindenkinek, aki tudja, hogy már csak az utolsó másodpercek vannak hátra az életéből.

És mint mindig, megjelent előtte nevelőszülei, Bail és Breha arca is. Biztosan figyelmeztették őket, hogy a Halálcsillag megérkezett az Alderaan fölé. Az űrállomás nem nyitott azonnal tüzet, először kivártak – kivártak, hogy Tarkin kormányzó ki tudja szedni az információkat Leiából, és megkínozhassa a hercegnőt önnön tehetetlenségével.

Mit láthattak a szülei? Egy képet, amit valamelyik védelmi műhold készített? Egy mozdulatlan, fényes csillagot az ég egy olyan pontján, ahol nem szabadott volna egyetlen csillagnak sem lenni?

És mit tettek vajon ott, a vég küszöbén? Megpróbáltak elmenekülni? Vagy csak várták minden bátorságukat összeszedve, hogy az elképzelhetetlen valósággá váljon?

A Zastiga fénykora akkor érkezett és múlt is el gyorsan, amikor a Köztársaság még fiatal volt, így mostanra a bolygót lepusztult romok borították, amiket csak itt-ott váltottak fel modern építmények. Nien Nunb egy titkos frekvencián sugárzott jelet követve belépett a légkörbe a Mellcrawlerrel, aztán a fékezőrakétákat még egyszer utoljára megdadogtatva letette a hajót.

A dokkban már ott állt Luke Skywalker, oldalán a hordó formájú asztromechanikai droiddal, R2-D2-val. Luke fekete nadrágot és inget, felette pedig szövetségi pilótadzsekit viselt. Rámosolygott Leiára, és át is ölelte, de a tekintete komor volt, és ráncok húzódtak a szeme és a szája körül, amiket a hercegnő korábban soha nem látott. Leia – nem most először – eltöprengett rajta, mi történhetett a barátjával, amikor szembeszállt Darth Vaderrel. Volt egy olyan érzése, hogy Luke nem csak a kezét és az apja fénykardját vesztette el a csatában. A férfi valamitől megváltozott, de hogy mitől, azt megtartotta magának.

– A többiek már összegyűltek – mondta Luke Leiá-nak, és elmosolyodott, mert a hátuk mögött C-3PO és

R2-D2 máris újrakezdte évtizedes vitáját. – Azonnal elkezdődhet a tanácskozás, ha megérkezünk.

– Te tudod, mi ez az egész? – kérdezte Leia.

Luke megrázta a fejét.

– Csak annyit tudok, hogy valami nagy dolog. Viszont megkaptam a legfrissebb hírszerzői jelentést Hanról.

Leia mohón ránézett, de aztán elfordult.

– Mi az? – kérdezte Luké, és a hercegnőnek az a furcsa érzése támadt, hogy a férfi valahogyan beférkőzött a fejébe – pedig ebben a pillanatban nagyon nem kívánta, hogy ott legyen.

– Semmi – felelte, mert nem akarta elmagyarázni, mivel birkózik magában, nem akart beszámolni neki a vitáról, amit saját magával folytatott éjszakánként a Mellcrawler fedélzetén. – Szóval, mi hír Hanról?

– Cracken tábornok embereitől származik az információ – mondta Luke a hírszerzés vezetőjének katonáira utalva, akik a galaxis árnyai közt meghúzódva gyűjtötték az értesüléseket. – Biztos forrásból tudják, hogy Boba Fett hajóját a Tatuin fölött látták. Állítólag Fett meg is kapta a pénzét, és most újabb munkákat végez Jabbának.

– És Han...

– Nem tudni – felelte Luke. – Lando próbál bejutni Jabba palotájába, hogy valami biztos információnk legyen róla.

Leia összevonta a szemöldökét Lando neve hallatán. A férfi elárulta őket, amikor Felhővárosban kerestek menedéket Hannal, és a Luke csapdába csalására kidolgozott terv részeként átadta őket Vadernek. Lando azt mondta, nem volt más választása – Vader még a Falcon előtt megérkezett, és fenyegetést jelentett a Bespin lakóira. Végül aztán a nagyúr túl messzire ment Landóval szemben, így a férfi az életét kockáztatva kiszabadította Leiát és Csubit a Birodalom fogságából, de ahhoz akkor már késő volt, hogy Hant is megmentsék.

– Lando próbálja jóvátenni a tévedését – mondta Luke lágyan. – El kell hinned, hogy mindenkiben van jó.

– És mit számít ez, ha Han már halott? – csattant fel Leia.

Ahogy csend lett, a hercegnő megérezte, hogy Nien és Ematt ott állnak a hátuk mögött, és próbálnak nem odafigyelni.

– De nem foglalkozhatunk most a saját szomorúságunkkal – mondta. – Elköteleztem magam... elköteleztük magunkat a Szövetség mellett. Ennek pillanatnyilag mindennel szemben elsőbbséget kell élveznie.

Tudta, hogy Luke őt nézi, és szinte érezte, mennyire meglepődött a férfi. Ahogy kiléptek a dokkok rengetegéből a Zastiga elhagyatott utcáira, megszaporázta a lépteit, egyre növelve a távolságot kettejük között.

– Leia, várj – szólt utána Luké, mire Leia türelmetlenül megfordult, és csípőre tette a kezét. Nem akart beszélni róla. Nem is volt hajlandó beszélni róla.

– Erre kell menni – mutatott Luke egy bocsánatkérő mosoly kíséretében a másik irányba.

A titkos találkozóhely sikátorok labirintusának közepén állt, és nem kevesebb mint három, lázadó katonákból álló csapat tartóztatta fel őket, miközben egyre mélyebbre hatoltak az útvesztőbe. Leia elismerően bólintott, amikor jelszót kértek tőlük ahelyett, hogy azt feltételezték volna, minden rendben van, csak mert felismerték őt és Luke-ot. így ha fennállt volna valami fenyegetés, amit a katonák nem észlelhettek – például valaki sugárfegyvert rejteget, vagy lebeg valahol egy drón –, Luke vagy Leia jelezhetett volna nekik azzal, hogy rossz jelszót mond be.

A találkozóhely legbelső termét vaskos falak és méteres vastagságú ajtók védték, amelyek csak annak nem álltak volna ellen, ha bolygó körüli pályáról bombázzák a Zastigát, mégis könnyedén és halkan csúsztak félre. Luké, Ematt, Nien és a droidok megtorpantak az ajtónyílásban.

Leia zavarodottan nézett Luke-ra.

– Én idáig jöttem – mondta a férfi. – A megbeszélés szigorúan zártkörű.

– Micsoda? Ez nevetséges.

– Semmi gond – felelte Luke. – Szóltam Wedge-nek, hogy megkeressük Niennel, és elbeszélgetünk vele a felderítési taktikákról.

– Taktikák, hah – fröcsögött Nien. – Antilles még jön nekem egy itallal, amiért megmentettem az életét a Hagar Secundusnál. A fél galaxison végigkergettem már, hogy behajtsam rajta. Bevethetnél egy elmetrükköt, ha megint megpróbál kibújni a dolog alól.

– Látod? – mondta Luke Leiának. – Sok megbeszélnivalónk van. Később találkozunk.

A szobába belépve Leia rögtön látta, hogy akármiért is kellett idejönnie, rendkívül fontos dologról van szó. A helyiség egyik oldalán admirálisok és tábornokok álltak – felismerte köztük a komor, baltával metszett arcú Nantz admirálist és a zöld bőrű duróit, Massa admirálist, valamint Veertag és Tantor tábornokokat is.

A szoba másik felén a Szövetség legmagasabb rangú vezetői álltak félkörben. Ott volt a hírszerzés parancsnoka, Cracken tábornok az oldalán a gondterhelt Carlist Rieekan tábornokkal, aki a lázadók védelmének megszervezéséért felelt a Hothon – és aki rengeteg életet mentett meg, amikor kiadta a parancsot az azonnali evakuációra. Rieekan mellett Madine tábornok állt, a már-már önhitten magabiztos koréliai, aki a különleges műveleti erőket vezette, és ott volt az oldalukon Ackbar admirális is, a lazacszínű, dülledt szemű mon calamari stratéga, aki a flottát irányította.

A felkelő vezetők félkörének közepén pedig maga Mon Mothma állt – a Szövetség vékony, arisztokratikus kancellárja. Mothma már a Köztársaság idején is a galaxist szolgálta, mint az egyik magvilág, Chandrila szenátora, illetve Bail Organa szövetségese és barátja, később pedig – miközben folyamatosan ellenszegült Palpatine császárnak a Birodalmi Szenátusban – Baillel és másokkal titokban azon kezdett dolgozni, hogy a szétszórt ellenálló sejteket egy lázadó mozgalomban egyesítsék.

Mothma mosolyogva üdvözölte Leiát. Fejét büszkén felszegte, tekintete pedig kiemelkedő intelligenciáról tanúskodott – de vonásait áthatotta a szomorúság, mert túl sok gonoszságot látott, és túl sok barátot vesztett már el.

– Ackbar admirális – szólalt meg. – Kezdje ön.

Ackbar intett a szoba sarkában álló technikusnak. A fények eltompultak, és egy villanással életre kelt egy hologram. Leia zavarodottan bámult a képre. A Halálcsillagot látta, benne a szuperlézer tányérjával, ami hatalmas, vészjósló szemre emlékeztette. Az űrállomásból azonban óriási darabok hiányoztak, néhol csupán csontvázszerű fémujjak rajzolták ki a gömb körvonalait.

– Nem értem – mondta Leia. – Ez a Yavinról való?

Ott állt a lázadók mostanra már elhagyatott bázisa.

Talán valahogyan újjáépítette a Birodalom a támaszpontot a megmaradt darabokból?

– Az nem lehet – szólalt meg a balján Massa admirális. – Skywalker parancsnok apró darabokra robbantotta az egészet a protontorpedójával. Csak kozmikus por maradt belőle.

– Akkor egy régebbi hologram lehet – mondta Madine tábornok. Leia bólintott, mert dühítette, hogy nem tudja kitalálni, mit lát. Talán a szuperlézer-technológiát próbálja feltámasztani a Birodalom, hogy valami újfajta bolygóromboló fegyvert hozzon létre?

Fürkészőn végigpillantott a többi lázadó vezető arcán. Diplomataként és politikusként szerzett tapasztalatai alapján azonnal meg tudta mondani, ki látta már a hologramot, és ki nem. Madine döbbenten bámult, Rieekan pedig az állát cirógatta. Mothma, Ackbar és Cracken viszont csendben várták, hogy a többiek túltegyék magukat a látvány okozta meglepetésen.

– Ezeket a felvételeket bothan kémek szerezték nem egészen egy héttel ezelőtt – mondta Ackbar. – Az Endorról származnak, a civilizált űr pereméről. A Birodalom belekezdett egy új Halálcsillag építésébe.

Leia végigpillantott a körülötte álló katonai vezetőkön. Mindannyiuknak komor grimaszba torzult az arca. A hercegnő úgy érezte magát, mint aki egy valóra vált rémálomba csöppent, és alig jutottak el az agyáig a részletek, amiket Ackbar megosztott velük.

Nagyobb átmérő. Erőteljesebb szuperlézer. Továbbfejlesztett részegységek.

Leia tudta: a Szövetség nincs abban az állapotban, hogy szembeszálljon egy újabb Halálcsillaggal. Igen, szert tettek néhány barátra a Birodalom elleni harcban, de a flotta szétszóródott – ahelyett hogy a galaxisban található csillagrendszerek feletti ellenőrzésért csatáztak volna, a felkelők a túlélésért küzdöttek.

Az első Halálcsillag építése évtizedekig tartott, és akár kreditben, akár nyersanyagban, akár emberéletben mérték, csillagászati volt az ára. Az elpusztításával a lázadók jelentős csapást mértek a birodalmi hadigépezetre. Az Uralkodó azonban egyszerűen építtetett egy újat.

Ilyen hatalmas erővel és gazdagsággal szemben mekkora esélyük lehet?

– Akkor megsemmisítjük ezt is – mondta Madine.

– Ezúttal nem lesz olyan egyszerű a dolgunk – felelte Cracken, és járkálni kezdett a helyiségben. Leia legszívesebben elnevette volna magát a felvetés hallatán, hogy Luke a Yavinnál valami egyszerű cselekedetet hajtott végre. – A Birodalom bizonyára kiküszöbölte a hibát, ami lehetővé tette, hogy Skywalker elpusztítsa az első űrállomást.

– Egyetértek – mondta Ackbar. – Ha elkészül, ez az új támaszpont minden kívülről érkező támadásnak ellen fog állni.

– Akkor egy beszivárgó egységre lesz szükség – vágta rá Madine. – Az én kommandóim a legjobbak a galaxisban.

– Efelől nincs kétségem, Crix – mondta Mothma. Ezt követően azonban Leia felé fordult, és miközben már-már bocsánatkérőn nézett a hercegnőre, hozzátette: – De ha sikerrel is járunk, hány világnak kell még addig elpusztulnia?

Senki nem akart válaszolni erre a rettenetes kérdésre. Leia keresztbe fonta a karját, és behunyta a szemét. Fázott, és úgy érezte, nem kap levegőt, aztán egy pillanatra újra a Halálcsillagon találta magát, Tarkin válla felett az otthona felé nézve. Megpróbálta rávetni magát a kormányzóra, ekkor azonban Darth Vader megragadta a vállát, visszarántotta, és a páncéljához szorította. A hercegnő fülét teljesen betöltötte a vasmaszk szörnyű hangja, miközben elpusztult a hazája.

Mothma a félkész űrállomás hologramjára szegezte a tekintetét, és hagyta, hogy néhány pillanatra csend telepedjen a szobára. Aztán sorban egymás után mindenkinek a szemébe nézett.

– Ackbar admirálisnak igaza van – szólalt meg. – Nem a Halálcsillag az egyetlen ellenségünk. Az idő ellen is küzdünk. A támadást még azelőtt végre kell hajtanunk, hogy az űrállomás működőképessé válik. Különben minden oda.