NYOLCADIK FEJEZET

ÖSSZEGYŰLIK A CSAPAT

A SZÖVETSÉG TALÁLKOZÓJA másnap véget ért, és a lázadó tisztek kettesével-hármasával visszaosontak a zastigai dokkok rengetegébe, hogy elhagyják a bolygót. Luke-nak is fel kellett szállnia a maga kompjára, hogy visszajusson a Redemptionre, de előbb elkísérte Leiát a Mellcrawlerhez. C-3PO és R2-D2 is ott haladt a nyomukban: a protokolldroid Zastigán portyázó rabszolga-kereskedőkről és kalózokról szóló vészjósló meséit R2 gúnyos füttyögése kísérte.

A dokkban Nien Nunb éppen néhány dobozforma rakodódroidnak próbált utasításokat adni, de azok tudomást sem vettek róla, csak morgolódtak az orruk alatt a maguk elektronikus nyelvén.

– Hé, már fél órája az űrben kéne lennünk! – kiáltotta Nien felháborodást színlelve, és csípőre tette a kezét. – Tudjátok, én percalapon számlázok. És királyi címért nem jár kedvezmény!

Leia legyintett egyet, aztán Luke-hoz fordult.

– Hamarosan visszatérek – mondta. – Vigyázz magadra.

– Te is – felelte a férfi. – Légy óvatos. Az Erő legyen veled.

– Minden segítséget ki fogok használni, amit csak lehet – ígérte meg Leia, és átölelte. Egy pillanatig így maradtak, nyugalmat és erőt merítve egymásból, aztán szétváltak. R2-D2 gyászosan füttyögött.

– A magad nevében beszélj – mondta 3PO. – Én csak örülök, hogy ez egyszer végre módomban áll elkerülni az újabb szörnyű veszedelmet.

R2 valami udvariatlanságot sípolt.

– Micsoda nevetséges gondolat. A „kaland” csupán a „rettenetes ötlet” szinonimája.

Leia megcsóválta a fejét, aztán a vállára vetette a katonai táskáját, és otthagyta Luke-ot meg a droidokat.

– Ami azt illeti, előkelőségeknek a szokásos ár kétszeresét számolom fel! – rikkantotta el magát Nien.

Leia lépett a legénységből utolsóként a Mellcrawler fedélzetére – a többiek már ott vártak rá a szűkös társalgóban. Ledobta a táskáját a kabinjában, amin Kidivel osztozott – bár Nien többször is felkínálta neki a saját egyszemélyes szobáját, visszautasította az ajánlatot –, aztán kilépett. A csapat többi tagja csendben ült, és minden tekintet rá szegeződött.

– Amit most elmondok önöknek, az szigorúan bizalmas – kezdett bele. – A küldetésünknek kettős célja van. Egyrészt az ellenállás helyi vezetőivel találkozom a három bolygón, ahova ellátogatunk. Másrészt hajókat toborzunk, hogy csatlakozzanak hozzánk egy rendszerben, aminek a Sárga Hold kódnevet adtuk.

Kidi, a cereai híradós buzgón bólogatott. Vékony volt és sápadt, hosszúkás, kúp alakú fején több fülhallgatót hordott, nyúlánk karjaira és lábaira pedig adatpaneleket csatolt, amelyek állandóan villogtak, mert folyamatosan érkeztek rájuk az információk.

Leiának kínszenvedés volt elhallgatni előlük, hogy a találkozó átverés, de azzal töltötte az egész reggelt, hogy újra meg újra emlékeztette magát: muszáj ezt tenni. így ugyanis a Sárga Hold hadművelet akkor is félrevezeti a birodalmiakat, messzire terelve a figyelmüket a Sullustnál gyülekező flottától, ha valamelyiküket elkapják.

– Kódolt üzeneteket ismétlő jeladókat helyezünk el mindhárom bolygón, amit felkeresünk – folytatta. – Ezek közlik majd a Szövetséghez csatlakozni akaró csillaghajók kapitányaival a Sárga Hold helyét és azt, hogy mikor kell találkozniuk a hajókkal, amelyeket kirendelünk erre az akcióra.

Antrot, a műszerész épp az ölében heverő jeladót ellenőrizte, de most felpillantott. Az abednedo fajhoz tartozó férfi kis fekete szemei fölött bütykös kitüremkedések dudorodtak, és a rácsatolt elektronikus monokli miatt az egyik szeme jóval nagyobbnak tűnt.

Ha az embereinek előadott meséje miatt kellemetlenül érezte magát Leia, attól egyenesen rosszul volt, ha eszébe jutott, mi történhet a jeladásra reagáló csillaghajók kapitányaival. Hiszen nem is lesz lázadótalálkozó – vádolta önmagát –, nem vár majd rájuk semmilyen flotta. A legjobb esetben is csupán az üres űr zavarba ejtő látványával szembesülnek. És hogy mi történik a legrosszabb esetben? Lesben álló birodalmi csillagrombolók és TIE vadászok teszik ártalmatlanná vagy pusztítják el őket.

Nagyot nyelt az utálatos gondolatra, aztán megacélozta magát, hogy folytatni tudja.

Ahogy Cracken tábornok mondta, háborúban állunk – emlékeztette magát. – Remélem, nem kell feláldoznunk egyetlen életet sem. De ha emberek ezermilliárdjait menthetjük meg vele, talán nem elfogadható ár ez is?

– Ha űrkikötőben tartózkodunk, a műveleti biztonsági intézkedések érvényesek – szólalt meg újra. – Vigyázzanak, kivel beszélnek, és mit mondanak neki. A Birodalomnak semmi oka gyanakodni, hogy nem privát űrhajó vagyunk, de az Uralkodó galaxisszerte kutattat flottákkal, titkos ügynökökkel és fejvadászokkal a lázadó tevékenység legapróbb nyomai után is. Nient, Lokmarchát és engem pedig köröznek is.

Lokmarcha, a dresseli kommandós mereven ült a nyomáskiegyenlítő székben. Ráncos arca semmilyen érzelmet nem tükrözött, egyik kezével szeretetteljesen cirógatta a sugárvetőjét.

– Jó is az, ha odafigyelnek az emberre – mondta Nien vigyorogva sullustiul. Kidi egy potméter elfordításával bekapcsolta a fülhallgatójába épített tolmácsgépet, és megkérte a férfit, hogy ismételje meg, amit mondott. Amikor Nien eleget tett a kérésnek, a nő elmosolyodott, és elmagyarázta Antrotnak is, miről van szó. A műszerész azonban csak nézett rá zavarodottan.

Leia eltöprengett, mit szólnának az emberei, ha tudnák: Cracken ügynökei azt tervezik, hogy pletykákat hintenek el a különböző kommunikációs csatornákon a küldetésükről. Furcsa volt belekezdeni egy olyan akcióba, amelynek szándékosan veszélyeztették a titkosságát, de kénytelenek voltak ezt tenni. A Sárga Hold hadműveletet az is bukásra ítélte volna, ha az ellenség fogságába kerülnek, de az is, ha túl jól végzik a dolgukat, és nem vonják magukra a Birodalom figyelmét.

– Ha bármilyen kérdésük van, forduljanak hozzám – mondta Leia. – Nos akkor, pihenj.

– Egy pillanat – állt fel Lokmarcha, és odalépett mellé.

– Engem arra képeztek ki, hogy észleljem és semlegesítsem a fenyegetést – mondta halk és érdes, mogorva hangon. – Vagyis figyeljenek oda, hogy mit teszek és mit mondok. Ez lesz az életben maradásuk záloga. Megértették? Potenciális harci helyzetben én parancsolok.

– Mi az a potenciális harci... – kezdett bele Kidi, de Leia felemelte a kezét.

– Egy pillanat, őrnagy – mondta. – Örülök, hogy itt van velünk ezen a küldetésen, de valaki félretájékoztatta. A parancsnok én vagyok, mindig és minden helyzetben. Nincs kivétel. Világos?

A többiek bólintottak, Lokmarcha viszont döbbenten bámult rá. Leia addig nézett a sárga szempárba, amíg a férfi el nem kapta a tekintetét, és neki nem állt elmélyülten tisztogatni a fegyvere egyik alkatrészét, amit legutóbb épp néhány pillanattal korábban pucolt meg.

– Világos – felelte Lokmarcha, aztán egy pillanatnyi hezitálás után hozzátette: – Hercegnő.

– Helyes – mondta Leia, elengedve a füle mellett, hogy mennyire megnyomta a férfi a titulusát, majd Nienhez fordult. – És most itt az ideje, hogy elhagyjuk a Zastigát. Lássuk, mire képes a Mellcrawler.