KILENCEDIK FEJEZET

ÉLET HÁBORÚ IDEJÉN

LEIA NEM HALLOTTA, mikor robbant ki a vita – a kabinjában tartózkodott, és az első úti céljukról, a Basteel bolygóról szóló kémjelentéseket tanulmányozta. Mire kiért a Mellcrawler társalgójába, Kidi már vörös arccal és ökölbe szorult kézzel bámult a fölé tornyosuló Lokmarchára, miközben a dresseli kommandós keresztbe font karral vigyorgott a híradósra.

– Mi folyik itt? – követelt magyarázatot Leia Antrot felé pillantva, aki a Mellcrawler műszaki irányítópultjánál ült, és egy jeladó belsőségeivel babrált.

– Valami vita – felelte Antrot. – Nem hallottam egyetlen állítást sem, aminek meg tudtam volna becsülni az igazságtartalmát, úgyhogy próbáltam figyelmen kívül hagyni.

– Ez egy szörnyeteg! – mondta remegő hangon Kidi, Lokmarcha azonban csak megvonta a vállát, és vigyorgott tovább.

– Mi történt? – kérdezte Leia. – Kidi, maga kezdje.

– Csak beszélgettünk. Arról volt szó, ki hogyan kötött ki a Szövetség kötelékében. És akkor ez a szörnyeteg azt mondta...

– Állj – szakította félbe Leia. – Mondjanak bármit is, így nem beszélünk a csapat többi tagjáról. És most próbálja meg újra, Kidi.

– Sajnálom, fenség. Igaza van. Elmeséltem neki, hogy kódfejtő voltam a Birodalmi Kutató– és Elemző-egységnél, de aztán dezertáltam, és hogy remélem, a volt kollégáim amnesztiát kapnak, miután legyőztük a Birodalmat. Szerintem ugyanis a béke megteremtésének legegyszerűbb módja a megbocsátás. És ő erre azt mondta, hogy én egy... hogy én egy...

– Naiv kúpfejnek neveztem, akinek túl nagy a szíve, és túl kicsi az agya – vette át a szót Lokmarcha. – Emlékeim szerint legalábbis ezt mondtam. És közöltem vele, hogy ha legyőzzük a Birodalmat, tömegpereket fogunk tartani, és a volt kollégái nagy része börtönbe megy, vagy kivégzőosztag elé kerül.

Ráncos arca megkeményedett, a szemében pedig hideg fény csillant, mint valami hüllőnek.

– Legalábbis ez történne, ha én parancsolnék.

– Ez barbárság! – visította Kidi, de aztán elhallgatott, mert Leia felemelte az ujját.

– Tehát maguk ketten arról vitatkoznak, hogyan kellene bánnia a Szövetségnek a háborús bűnösökkel– mondta a hercegnő. – Mármint azután, hogy megbuktattuk az Uralkodót, legyőztük a birodalmi csillagflottát és a rohamosztagos hadosztályokat, valamint felszámoltuk a bürokráciát, és megtaláltuk, majd ártalmatlanná tettük az összes moffot, admirálist és tábornokot, aki nem volt hajlandó lerakni a fegyvert, és folytatta a harcot. Jól értem? Erről vitatkoznak?

– Ha egészen precízek akarunk lenni, nem, ugyanis... – kezdett bele Antrot.

– Akkor körülbelül jól értem? – szakította félbe Leia.

– Annak a kifejezésnek semmi haszna, hogy körülbelül – panaszkodott tovább a műszerész.

Kidi bólintott, Lokmarcha vállat vont.

– Mondok én maguknak valamit – folytatta Leia. – Ha mindezt elértük, annyit vitatkozhatnak róla, hogyan tovább, amennyit csak akarnak. Pillanatnyilag viszont egy nagyon kicsi űrhajó fedélzetén osztozunk, és csupán reménykedhetünk benne, hogy sikerül elkerülnünk azt a körülbelül ezer birodalmi őrjáratot, ami elfoghat minket, mielőtt elérjük a Córva szektort, úgyhogy most inkább foglalkozzunk a küldetésünkkel. Megértették?

Lokmarcha megint megvonta a vállát, Kidi viszont elszégyellte magát, és többször is bólintott egymás után.

– Sajnálom, fenség – mondta. – Nem szabadott volna...

– Semmi szükség a bocsánatkérésre – szakította félbe Leia. – Őrnagy, meg kellene vizsgálnunk néhány kémjelentést négyszemközt. Örülnék, ha most azonnal sort keríthetnénk rá.

Anélkül távozott a társalgóból, hogy hátrafordult volna ellenőrizni, követi-e Lokmarcha, úgyhogy megkönnyebbült, amikor egy pillanattal később meghallotta a férfi bakancsának dübörgését. Kivárt, amíg a kommandós belépett utána a Kidivel közös kabinjába, aztán bevágta az ajtót.

– Nem tudom, mit tanított magának Madine tábornok a kiképzésén, de abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy az imént látottaktól nem lesz jobb az egység morálja – szólalt meg azonnal, mert abban bízott, hogy felkészületlenül éri Lokmarchát.

A dresseli csak megvonta a vállát. Leiát kezdte idegesíteni ez a gesztus.

– Fenség, Kidi egy naiv nebántsvirág – mondta a férfi. – Ez pedig azt jelenti, hogy le fog blokkolni, ha elkezdődik a tűzijáték. És akkor meghal. Csak próbálom egy kicsit megacélozni, hogy ezt elkerüljük. Elvégre háborúban állunk.

– Ez igaz – felelte Leia. – Viszont ha a csapat egyik tagja állandóan feldühíti, nem tudja ellátni a feladatát. Úgyhogy csak kíméletesen, őrnagy. Ez parancs. Képes lesz betartani? Vagy kérjem meg Nient, hogy térjünk le az útvonalunkról a legközelebbi bolygó felé, és tegyem fel magát egy menetrend szerinti járatra, ami a Zastiga felé közlekedik?

– Erre semmi szükség, fenség – mondta Lokmarcha hűvösen. – Bár örülnék neki. Az egységemnek dolga van, el kell intéznünk az új Halálcsillagot odaát az Endornál.

Leia döbbenten nézett rá.

– Mit beszél?

A dresseli elvigyorodott.

– Már megvolt az első eligazításunk, mire Madine áthelyezett ide – felelte. – Úgyhogy tudom, mi az igazi küldetésünk. Csalétek vagyunk, ez egy elterelő hadművelet. Bölcs döntés, hogy a többieket nem avatta be. Kidi egy órát sem bírna ki egy birodalmi kihallgatáson, és ez igaz arra a színesfém-guberátorra is. Jól csinálta, fenség.

– Jól figyeljen ide, őrnagy – mondta Leia. – Erről senkinek, semmilyen körülmények között nem beszélhet egy szót sem. Különben egy nanoszekundum alatt hadbíróság elé állíttatom.

Lokmarcha ezúttal nem vonta meg a vállát – egyszerűen csak lebámult Leiára.

– Annak idején, mielőtt formálisan is elkezdődött volna a felkelés, rengeteg gerilla végzett olyan piszkos munkákat, amikre senki nem akart vállalkozni, sőt még csak gondolni sem – mondta. – Nélkülük soha nem jött volna létre a Szövetség, fenség. Az én mentoraim ezek a férfiak és nők voltak, és egész pályafutásomat azzal töltöttem, hogy próbáltam felnőni hozzájuk.

– Van valami apropója a történelemleckének, őrnagy?

– Azért mondtam el, hogy megértse: magammal viszem a titkot a sírba – válaszolta Lokmarcha. – Egy dolgot hamarosan megtanul velem kapcsolatban, fenség. Én mindig teljesítem a kötelességemet.