Amenhotep, Hapu fia a nyolcvanas éveiben halt meg. Kijelentette, hogy eléri a száztíz évet, ezt a jelképes számot, bár hosszú életét nézve szó szerint is érthette. Élete során elképesztő mennyiségű feladatért felelt Egyiptom-szerte az istenek és a fáraó nevében. Ő felügyelte III. Amenhotep halotti templomának építkezését a Nílus nyugati partján, ami a becslések szerint több mint háromszázezer négyzetméternyi területű volt. Az ezüstpadlójú, elektrumból készült ajtajú és arannyal borított templom nagyobb volt, mint Ipet Szut (Karnak) temploma. Úgy építették meg, hogy csak a legbelső szentély maradjon száraz az éves áradáskor. Sajnos a földrengések, később a fosztogatások és az oszlopok gyenge alapozása következtében már semmi nem maradt belőle a két hatalmas szobron kívül, amiket a memnoni kolosszusokként ismerünk. A huszonkét méteres szobor az ülő III. Amenhotepet ábrázolja, mellette Teje jóval kisebb déli szobra és északon anyja, Mutemwia. A kolosszus talapzatára Hui a következőt jegyezte fel: „A szobrot e hatalmas templomhoz állítottam, hogy olyan sokáig létezzen, mint az ég. Ti vagytok tanúim, ti, akik később jöttök.” Az egyik szobor híres volt arról, hogy hajnalban „énekel”. Ez a jelenség rengeteg ókori látogatót vonzott, köztük a római császárt, Hadrianust is. A hang abbamaradt, amikor megpróbálták lemásolni a szobrot. Azt feltételezik, hogy amikor a homokkő repedésére rásütött a nap, a kő kitágult és hangot adott.
Hori és Szuti dolgozott Hui és apjuk, Kha alatt hatalmas munkájukon Ipet Szutban, Amon otthonában, amit Amenhotep uralkodásának huszonkilencedik évében fejeztek be, és a templomot felavatták. Men, a kőfaragó és szobrász teljesítette a feladatot, hogy két kvarcitszobrot készítsen a fáraóról, amit Ipet Szutban állítottak fel. A szobrok huszonegy méterre emelkedtek a földtől az egyik oszlopon a templom déli oldalán. Csak két láb maradt belőlük. A fáraót Oziriszként ábrázoló − egyenként hétméteres − szobrai a Nílus két oldalán álltak a keleti és nyugati parton. Amenhotep gyönyörű templomát, ami saját isteni születését ünnepelte, Luxorban (Aptban) nem készült el, csak Hui halála után.
A fáraó 26. évében Hebenuban, Thot hatalmas khmunui templomához közel elkezdődött Hórusz templomának építkezése. Mut, Amon párja templomát egy évvel korábban kezdték építeni Ipet Szut délnyugati területén. Három oldalát patkó alakú szent tó vette körül, ahonnan szfinxekkel szegélyezett út vitt Amon templomába, és Szahmet istennő több mint hatszáz fekete bazaltszobra állt körülötte. Ez csupán néhány példa az állandó építkezésekre, amelyek III. Amenhotep uralkodása alatt folytak.
A 17. évben Hui engedélyt kapott, hogy elkezdje halotti templomának építését Amenhotep temploma mögött más hatalmas fáraók társaságában a sziklák alatt, amelyek eltakarják a híres Királyok Völgyét. Egyedülálló megtiszteltetés volt. Amenhotep maga gazdagon díszítette az öröklét számára. Hui átkot hagyott mindenkire, aki a jövőben hagyja romba dőlni, vagy eltulajdonítja a férfi és női rabszolgákat, akik a földjét művelik. A templomot a fáraó 31. évében fejezték be.
A fáraó uralkodásának huszadik évében Hui elkezdte a kutatásokat és előkészületeket, amelyek Amenhotep első heb szed ünnepével, harmincadik évében fejeződtek be májusban (Epophi havában). A hatalmas esemény legteljesebb lejegyzése a XII. dinasztia idejéből való. Nem csupán a rítusoknak kellett tökéleteseknek lenniük, hanem szentélyeket kellett építeni, és a fáraó szobrait felállítani egész Egyiptomban. Az ünnepség Mennofer ősi fővárosában zajlott. Amenhotep az „ünnepség vezetője” és „a szed ünnepe hivatalának hercegi utódja” megtisztelő címeket adományozta Huinak. Hui a templom festett falain díszes fejkötőt visel. Ugyanebben a harmincadik évben a termés kivételesen jó volt Kusban, Naharintól délre. A boldog fáraó minden kincstári hivatalnokának bőkezű jutalmat adott. Ebben az időben átnevezte a Ragyogó Aton Palotáját az Örvendezés Házának. Azonban az Aton imádata, amelynek kultuszát csaknem kizárólag egy maroknyi egyiptomi előkelőség és Amenhotep idegen napimádó feleségei követték, még jobban megszilárdult, ezzel kikövezve Ehnaton fáraó szerencsétlen uralkodását. Amenhotep még három heb szed ünnepet tartott a következő három évben.
III. Amenhotepet joggal hívták „A Hatalmasnak”: uralkodása alatt vált Egyiptom birodalommá. Az arany ömlött az országba Kusból, a messzi délről, a legyőzött és szomszédos országokkal pedig élénk volt a kereskedelem. Egyiptom több mint harminc évig fürdött az egyre nagyobb gazdagságban és hatalomban. Több szobrot állítottak fel, mint Egyiptom történelmében bármikor. A balzsamozás művészete elérte a legnagyobb kifinomultságot. Teje apja, Juja Amenhotep uralkodásának huszadik évében halt meg, és múmiája a legkiválóbban bebalzsamozott múmia volt. Tuja, Teje anyja hamarosan férje után halt, múmiája szintén tanúskodik a balzsamozók tudásáról. A fáraó késői ábrázolásain viszont túlsúlyosnak látszik a laza, nőies redők alatt, amiket előnyben részesített. A fáraó unottnak, tompának és egykedvűnek tűnik, mintha a világ legfontosabb uralkodója, aki mindent megkapott, amit kívánt, kiüresedett volna. Uralkodása 38. évében halt meg, az ötvenes éveiben.
Fia, Thotmesz csaknem tíz évvel előtte halt meg, ezzel nem hagyva más Hórusz-fiókát, csak jóval fiatalabb öccsét, Amenhotepet. Ez a herceg örökölte végül apja dicsőséges örökségét, az erőtől, gazdagságtól és hatalomtól duzzadó Egyiptomot. Szűk tizenhét év alatt megszállott eretnekké vált, a nevét Ehnatonná változtatta az istene tiszteletére, bezáratott minden templomot, az Aton-templomokat kivéve, elvesztette a birodalom nagy részét, kifosztotta az országot, és Egyiptomot a megszállás szélére sodorta. (A történetét a Tizenkettedik Átváltozás című regényemben mondom el.)
Mutemwia a hatvanas éveiben halt meg, fia uralkodásának 32. évében. A fáraó elhalmozta címekkel, és feljegyeztette: „Minden, amit parancsolt, teljesült.”
Ami Huit illeti, gazdagon és nagy tiszteletnek örvendve halt meg a fáraó 34. évében. Az előző évben a fáraó elrendelte, hogy két szobrot állítsanak Huiról Ipet Szut körmeneti útjára, a kilencedik oszlop közelébe, amely maga Amon előtt istenné teszi Huit. A szobrok feliratán Hui közzétette Amon tisztelőinek, hogy imáikat és áldozataikat hozzá vihetik, és ő közvetlenül Amonhoz viszi könyörgésüket. Maga a fáraó bízta meg ezzel. Amenhotep minden bizonnyal mélyen meggyászolta a szeretett és bizalmas barát elvesztését. A következő évszázadok során Hui valódi istenné vált, gyógyítva a betegeket és különösen a vakokat, akik hozzá imádkoztak. Hui maga is elvesztette a látását halála előtt.
Teje öccse, Anen ugyanebben az évben halt meg. Anen közeli barátja, Ramosze, Hui fiatalabb unokaöccse fejezte be Anen sírját saját költségén. Ramosze Uaszet polgármestere lett ebben az időben. Hui idősebb unokaöccse, a nyers Amenhotep-Hui nem sokkal élte túl nagybátyját. Ötvenes éveiben járt, amikor Hui halála után egy évvel meghalt. Teje uralkodónő még sokáig élt második fia uralkodása alatt.