A parfüméria

Lehetséges, hogy a Swan nővérek belekóstoltak a boszorkánypraktikákba a Sparrow-ba érkezésüket megelőző években − mondjuk, alkalmanként holmi rontásokkal vagy bájitalokkal próbálták leszerelni a rossz szellemeket vagy a féltékeny hitveseket −, de semmiképpen nem nevezték magukat boszorkányoknak, amivel az itteniek megvádolták őket.

Üzletasszonyok voltak, bolttulajdonosok, és amikor kétszáz évvel ezelőtt megérkeztek Sparrow-ba, egzotikus illatok sokaságát hozták magukkal; ezekből keverték ki finom parfümjeikét és jó szagú balzsamaikat. Eleinte tódultak a Swan Parfümériába a helybeli nők, olyan parfümökre áhítozva, amelyek a civilizált világra emlékeztették őket. Rózsavizes, mézes, citromfüves és gardéniás illatszeres üvegcséket vásároltak. Valamennyi tökéletes, kifinomult és összetett volt.

Addig nem is volt baj, amíg Marguerite-et − aki a tizenkilenc évével a legidősebb volt a nővérek között − rajta nem kapták egy hajóskapitánnyal. Ezzel vette kezdetét a pokoljárásuk. Nem voltak ők bűnösök semmiben. Nem boszorkányság csábította ágyukba a sparrow-i férfinépet, hanem valami sokkal egyszerűbb. A Swan nővérek veleszületett bájjal rendelkeztek. A vérükben volt ez, akárcsak az anyjuknak. A férfiak nem tudtak ellenállni bőrük puhaságának vagy akvamarinkék szemük tüzének.

Gyakori, könnyed vendég volt náluk a szerelem. Amíg Marguerite az idősebb, pénzes férfiakat kedvelte, addig Aurora, aki nem vetette meg a kihívásokat, a zsenge, nehezebben csábuló korosztályt részesítette kegyeiben, jellemzően egy időben több suhancot is. Hazel más volt. Nem sütkérezett egyszerre több férfiú imádatában, mint a nővérei, az erősebb nem azonban így is rajongott érte; tömegével jártak a nyomában összetört szívű ifjúk.

A nővérek úgy hordozták magukban a végzetet, mint amikor valaki mérges szömörcébe botlik a sötétben, és még nem sejti, milyen következményekkel kell szembenéznie reggel.