– Nem is tudom, hogy miért hívtalak ide – mondta Han Thripiónak, és széles mozdulattal körbemutatott.

A Coruscant egyik csellójának egyik boxában ültek. Kellemes, nyugodt hely volt; a levegő tiszta volt, a luduri orrfuvolák hangjára egymásba kapaszkodott párok táncoltak.

Csubakka fáradt tekintettel felnézett az italából, és felmordult. Csubi tudta, hogy Han hazudik. Pontosan tudta azt is, hogy Han miért kérette erre a helyre Thripiót.

Thripio rájuk nézett, és a logikai hajtóműve utasítására megpróbált puhatolózni.

– Talán van itt valami, uram, amiben segíthetek önnek?

– Hát, nézzük csak… Az elmúlt pár napban te közelebb voltál Leiához, mint én – mondta Han, és előre feszítette a vállait. – Velem nem igazán volt boldog… És minden idejét azzal a herceggel tölti. Azok után, ami ma reggel történt velük, annyi testőr van körülöttük, hogy szinte ki sem látszanak közülük. Most meg… Kaptam Leiától egy holoüzenetet, amiben közli, hogy el fog menni a Hapanákra.

Thripio 3.12 másodpercig tanulmányozta az elhangzott szavakat, kereste bennüli a célzásokat, és a burkolt jelentést.

– Értem! – mondta. – Önöknek diplomáciai problémáik vannak!

Bár Thripio tolmács volt, és a galaxisban létező legtökéletesebb programokkal rendelkezett, hús-vér barátai saját kusza érzelmi életük problémái meg- oldása közben csak ritkán kérték a segítségét. Thripio azonnal rájött, hogy Han most szokatlan mértékben számít az ő képességeire. Ez pedig azon ritka alkalmak közé tartozott, amikor végre lehetőséget kapott tudása bemutatására.

– Ön a lehető legmegfelelőbb droidhoz fordult! Hogyan segíthetnék?

– Nem is tudom… – mondta Han. – Te sokszor láttad őket együtt. Tudod, csak azon tűnődtem, hogy mi lehet a helyzet. Tényleg ennyire közel kerültek egymáshoz?

Thripio késlekedés nélkül előkereste azokat a képi felvételeket, amelyeket az elmúlt néhány nap során Leiáról és Isolderről készített: három egymást követő estén együtt vacsoráztak, megtárgyalták a verpinek és a barabelek közötti béke megkötésének potenciális akadályait, kettesben sétálgattak, és táncoltak az egyik alacsonyabb rangú dignitárius által adott estélyen.

– Nos, uram, az első együtt töltött napjuk során Isolder herceg átlagosan 0.562 deciméter távolságban maradt Leiától – mondta −, ám ez az érték rohamosan csökkent. Úgy vélem, ők ketten egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

– Milyen közel? – kérdezte Han.

– Az elmúlt nyolc standard óra folyamán az idő majdnem nyolcvanhat százalékában egymáshoz értek. – Thripio infravörös optikai szenzorai csekély mértékű vöröses elváltozást érzékeltek: Han arcába vér tolult. A droid gyorsan bocsánatot kért. – Elnézést, ha ezzé} a hírrel felzaklattam.

Han legurított egy korsónyi koréliai rumot. Mivel az elmúlt pár percben már ez volt a második, Thripio a rum alkoholtartalmát és Han testtömegét alapul véve elvégzett egy gyors számítást, ami alapján úgy vélte, a férfi – nem is kis mértékben – felöntött a garatra. Az intoxikáció elsődleges jelei azonban egyelőre csak a beszédében jelentkeztek: egy kicsit lassabb volt a megszokottnál.

Han Thripio fémkarjára tette a kezét.

– Te egy jó droid vagy, Thripio. Jó droid vagy. Nem sok droidot szeretek annyira, mint téged. Nem tudom, te mit csinálnál, ha valami droid-herceg megpróbálná lecsapni a kezedről azt a nőt, akit szeretsz…

Thripio szenzorai sűrű alkohol enamációt észleltek Han leheletében, ezért félrehajolt, hogy elkerülje a processzorai korrodálódását.

– Először is – ajánlotta Thripio −, én felmérném az ellenfelemet, és megvizsgálnám, mit adhatok, amit ő nem. Ezt bármelyik jó tanácsadó droid elmondhatja önnek.

– Aha – mondta Han. – De én mit adhatok Leiának, amit Isoldertől nem kaphat meg?

– Nos, lássuk csak… – mondta Thripio. – Isolder szörnyen gazdag, bőkezű, jó a modora, és… Legalábbis az emberi szabványok szerint… Jóképű. Tehát, csak annyit kell tennünk, hogy megkeressük azt, amit ön adhat, de ő nem.

Thripio néhány hosszú másodpercen át az adatállományaiban kutakodott, és túlhevítette memóriapályáit.

– Ó, szent ég! – nyüszített fel végül. – Már értem a problémáját, uram! Nos, feltételezem, hogy létezik egy bizonyos érzelmi vonzódás… Biztos vagyok benne, hogy Leia nem fog megfeledkezni önről csak azért, mert egy jobb férfi akadt az útjába!

– Szeretem – mondta Han érzelgősen. – Jobban szeretem, mint az életemet, mint a levegőt. Amikor megérint, úgy érzem magam, mintha… Nem is tudom elmondani!

– Ezt már Vele is közölte? – kérdezte Thripio.

– Most mondtam! – sóhajtott Han. – Azt sem tudom, hogy mondhatnám el. Te vagy a tanácsadó droid? – Öntött magának még egy rumot, aztán belebámult. – Te tudod, hogy mondhatnám el? Tudsz valami dalt vagy verset?

– Igen! A memóriabankjaimban több mint ötmillió kultúra remekműveit hordom magammal. Az egyik kedvencem a Tchuukthai-ról származik:

Shah rupah shantenar
shan eredi patkar
thukath entarpa
Uta emarrah spar tane
arratha urr thur shaparrah
Uta, Uta sahvarahhhh
harahh sahvaraunl e thutha
res tarra hah durrrr…

Han elhallgatta a szavak szelíd muzsikáját, a lágyan ívelő morgásokat, a halk robajokra emlékeztető hangokat.

– Ez elég jól hangzik – mondta elismerően. – Mit jelent?

Szi-Thripio a lehető leghívebben lefordította a szöveget:

Mikor vihar száguld az éji mezők fölött.

Visszatérek hideg odúmba

egy thula patkánnyal fogaim között.

Aztán megérzem édes nyomod szagát
szétterülve a barlang bendőjében a csontokon.
Aztán fejuszonyaim reszketni kezdenek
Farkam pedig méltóságteljesen csapkod, ahogy
párzó-bömbölésem megtölti az éj üregét…

Han egy kézmozdulattal elhallgattatta.

– Jól van, jól van, már el tudom képzelni, hogy miről szól.

– Még nincs vége – mondta Thripio. – Ez egy valóban gyönyörű eposz. Mind az ötszázezer sora csodaszép!

– Igen, igen, kösz – mondta Han. A hangja csüggedtebb volt, mint valaha. Csak ült a helyén, és szótlanul bámult a másik asztalhoz letelepedő négy emberre.

Thripio egy perc múlva rájött, hogy Han a szomszédjaikat, és nem az ő szavalatát figyelte. Visszakeresett az audiofelvételei között, és hogy megfejtse, Han miért érdeklődik irántuk, lejátszotta magának a négyes beszélgetését.

Első nő: Ó, nézzétek, az ott Solo tábornok!

Második nő: Hű, elég rosszul néz ki. Nézd, milyen táskásak a szemei!

Első férfi: Szerintem elég ápolatlan.

Második nő: Kíváncsi lennék, hogy Leia tulajdonképpen mit látott benne…

Első nő: Viszont az a herceg, a Hapanákról…! Ő olyan nagyszerű! A Coruscanton az utcai árusok már a posztereit árulják!

Második férfi: Igen, én is vettem egyet a húgomnak.

Első férfi: Én inkább valamelyik testőrét kapnám el egy menetre.

Első nő: Ennek a hercegnek olyan teste van, hogy képes lennék ölni azért, hogy a testőre lehessek.

Második nő: Jól van, te őrizd. Én viszont inkább a masszőrével cserélnék. El tudod képzelni, milyen lehet egész nap ezt a forró testet gyúrni és nyomkodni?

– Ide hallgass, Thripio! – mondta Han dühösen. – Tartsd szemmel Leiát. Ha rólam kérdez, mondd meg neki, hogy hiányzik nekem. Rendben?

Thripio eltárolta a kérést.

– Ahogy kívánja, uram – mondta, majd felállt, és indulni készült.

Csubakka odamorgott egy köszönésfélét a kémnek. Thripio kiment az utcára, és elindult Coruscant egyik, nagy pletykafészek hírében álló központi komputere felé. Egy ilyen komputer örömmel beszél egy droidnak olyan titkokról is, amit sohasem fedne fel egy biológiai organizmus előtt. Hannak egy diplomatikus tanácsadóra volt szüksége… Ez remek alkalom, csodálatos lehetőség lesz neki, Szi-Thripiónak arra, hogy megmutassa, mit tud.

Threkin Horm önmagához képest nagyon jól nézett ki. Hosszú, sötétzöld mellényt és fehér nadrágot viselt; ritkuló haja kínosan pedánsan göndörödött, fülei körül pedig apró loknik táncoltak. Leiának feltűnt, hogy a férfi így, a saját lábán állva, a pódium tetején nem is látszik annyira kövérnek. – Ahogy mindannyian tudják, azért hívtan össze az Alderaan-i Tanács gyűlését, hogy megbeszéljük, hogyan készüljünk fel Leia hercegnő, és Isolder herceg, a Hapanák Chume’dája esküvőjére.

A tömeg üdvrivalgásba tört ki. A pompás, elfüggönyözött falú, szilvakék székekkel berendezett, majdnem kétezer ember befogadására képes konferenciateremben csupán száz tanácstag volt jelen. Ám a többi hely sem maradt üresen: a termet betöltötték a kíváncsiskodók, hátul pedig média-droidok fémesen csillogó erdeje állt. Leia az első sorban, a megszokott helyén ült, alig néhány méternyire Threkintől és az emelvénytől. Han az egyik hátsó sorban ült – a tőle megszokott módon fehér inget és mellényt viselt, és nagyon úgy nézett ki, mint amikor évekkel ezelőtt először találkoztak −, Csubakka pedig mellette foglalt helyet.

Leia eredetileg úgy tervezte, hogy őszintén előadja, mit akar tenni, de nem készült fel rá, hogy a médiák ilyen érdeklődéssel fogják kísérni az eseményt. Az elmúlt napban hirtelen reflektorfénybe került az élete. Titokban még ez előző reggeli merényletet is filmre vették „– méghozzá nyolc különböző kameraállásból – ,,és azóta minden létező csatornán bemutatták. Az Új Köztársaság Titkosszolgálatának emberei ezen a reggelen poloskavadászatot tartottak a követség épületében, és találtak egy pár mikrofont, amik élő adásban mindent közvetítettek a tizenöt különböző hírcsatornának. Úgy tűnt, hogy a közvéleményt a királyi esküvőnél csak egy dolog érdekli jobban: a herceg és a hercegnő legyilkolása. A média-sakálok pedig kapva kaptak ezen az alkalmon. Leiát az egészben egyedül az vigasztalta, hogy a rátámadó orgyilkosnak előbb a körülötte tolongó operatőröket kell lelőnie, hogy egyáltalán a közelébe férhessen.

Na jól van, legjobb ideje ennek véget vetni! Leia felállt.

– Threkin, tanácstagok! Szeretném valamennyiüknek megköszönni, hogy eljöttek ide, de nem gondolják, hogy ez az egész egy kicsit még túl korai? Abban egyetértek önökkel, hogy csodálatos ajánlatot kaptam, de még nem döntöttem el, hogy valóban összeházasodom Isolder herceggel – mondta, és visszaült a helyére.

– Ó, Leia! – mondta Threkin leereszkedő mosollyal.

– A múltban már többször előfordult, hogy az óvatossága és a józan gondolkodása a hasznára vált, ám ebben az esetben…? – Megvonta a vállát. – Látom, hogyan néznek egymásra a herceggel, és tudom, ön beleegyezett abba, hogy egy hathónapos kiránduláson Isolderrel együtt végigjárja a Hapanák világait. Fantasztikusnak tartom az ötletet! Legalább alkalmuk lesz rá, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és a Hapanák királyi családjának tagjai is megnézhetik, hogyan áll a korona az ön bájos kis fején!

– A tömeg idegesen felnevetett a tréfa hallatán. – Terjesszük a Tanács elé a kérdést. – Threkin az egybegyűltek felé intett. – Önök talán nem úgy gondolják, hogy Leia és Isolder gyönyörű párt alkot?

A hivatásos politikusok legtöbbje komor maradt, de a kereskedők közül egy páran felvihogtak, a médiák képviselői és a nézőközönség pedig rikoltozva tapsolni kezdett. Leia szemében az egész összejövetel egyre jobban hasonlított egy karneválra, mint egy normális tanácsülésre.

– Nélkülem pedig nem tervezhetik el az esküvőmet!

– szakította félbe a hangzavart, és Threkin arcátlanságától megdöbbenve felállt a székéből. – Isolder megértett, és maguk is rákényszerülnek erre. Sem formálisan, sem hivatalosan nem jegyeztük el egymást. Csupán azért megyek a Hapanakra, hogy…

Ekkor rádöbbent az igazságra. Isolder azért viszi őt a Hapanakra, hogy az egyes bolygók méltóságai, akiken egy nap majd uralkodhat, szemügyre vehessék őt, felbecsüljék, alkalmas-e a korona viselésére. És menet közben persze arra is lesz ideje, hogy közelebb kerüljön Isolderhez – éppen úgy, ahogy Threkin mondta. Nem számít, hogy ő megpróbálja tagadni a dolgot, a galaxisban mindenki más látja és érti, mi történik vele.

Átpillantott Hanra. Szánalmas volt. Leia visszaült a helyére, és megpróbált nem elpirulni. Tudta, hogy az iménti szavait több tucatnyi hírcsatorna élő e-gyenes adásban közvetítette. Érezte, hogy vitatkoznia kellene Threkinnel, már csak a látszat kedvéért is, de pillanatnyilag még gondolkodni is alig tudott. Leia életében először nem találta a megfelelő szavakat.

– Valóban. Valóban nem tervezhetjük el az esküvőjét ön nélkül – válaszolt Threkin a pódiumról. – Ilyesmi eszünkbe se jutott. Mi csupán terveket készítünk arra az eshetőségre, ha ön mégis összeházasodna Isolderrel…

– Horm tanácsos? – hasított végig a tanácsteremben Szi-Thripio hangja.

Leia megfordult. Az aranyszínű droid lábujjhegyen állva, izgatottan integetett a terem végéből.

– Ó, Horm tanácsos, szólhatnék a Tanácshoz?

– Micsoda? – kérdezte Horm megvetően. – Hagyjam, hogy egy droid szóljon a Tanács előtt?

Leia elmosolyodott magában. A droidok jogaiért harcoló lobbisták valószínűleg bele fognak kötni ebbe a megjegyzésbe. Lehet, hogy ez lesz az első szög Horm politikai karrierjének koporsójában. Leia gyorsan felállt.

– Lehet, hogy ez csak egy tanácsadó droid, de azt hiszem, hagynunk kellene beszélni!

A tömeg felhördült, a háttérben álló média-droidok pedig fülsiketítő üdvrivalgásba törtek ki.

– Én… Én… Én azt hiszem, valójában nincs is ebben semmi rossz! – kiáltotta Horm a karjait lóbálva. – Átengedem az emelvényt ennek a… a… a droidnak!

A média-droidok ujjongtak, Thripio pedig végigszkennelte a tőle balra és jobbra ülőket, és felkapaszkodott a pódiumra. Leia még soha, egyetlen droidnál sem tapasztalt ekkora kezdeményező készséget. Kíváncsian várta, hogy mit akarhat. Thripio felállt az emelvényre, és szembe fordult a hallgatósággal.

– Nos – mondta −, javaslom, hogy a Tanács kezdje meg az esküvőre vonatkozó tervek kidolgozását… Arra az esküvőre, aminek során Leia hercegnő feleségül megy Han Solo tábornokhoz!

– Micsoda?! – üvöltötte Horm. – Ez… Ez példátlan pimaszság! Solo tábornok még csak nem is uralkodó! Ő csak… Csak egy…

Horm valószínűleg rájöhetett, hogy jobban teszi, ha nem mond ki egyetlen rágalmat sem. Mindenesetre utálkozva megvonta a vállait. A tömegen végighömpölygött egy felhördülés-hullám, Leia pedig eltűnődött, vajon nem tévedett-e, amikor hagyta, hogy ez a szerencsétlen Thripio beszédet mondjon a Tanács előtt.

– Engedje meg, hogy ellentmondjak! – felelte Thripio. – A délelőtt folyamán a coruscanti hálózat több különböző komputerével kommunikáltam, és tudomásomra jutott néhány meghökkentő tény, amelyekről a jelek szerint önök mindeddig nem vettek tudomást… Talán azért, mert Solo tábornok mindeddig megpróbálta titokban tartani. Most viszont közlöm: annak ellenére, hogy Korélia közel háromszáz esztendeje köztársaság, a származásából eredő jogánál fogva Han Solo Korélia királya!

A teremben üvöltözés tört ki. A média-droidok Han Solóra irányították reflektoraikat.

– Mi? Micsoda? Mi? – hallatszott át a kiáltozáson Threkin Horm orrhangja.

Leia megfordult, és döbbenten bámult a helyiség túlsó végébe. A nézőtér hátsó széksorai egy emelvényen álltak, így tisztán láthatta Hant. A férfi elvörösödve próbált összekuporodni a székében. A-hogy az arcára pillantott, Leia rögtön tudta, hogy Han valóban el akar titkolni valamit. Leia azzal is tisztában volt, hogy Thripiót a tanácsadó-droid programja miatt képtelen hazudni. Han a szemei elé emelte a kezeit, és a padlóra bámult.

Ennyi éven át… Vajon miért nem beszélt még róla egyszer sem?, tűnődött Leia.

A Thpffftht nevű bith hajó fedélzetén Luke növekvő figyelemmel nézte a holovidet. Meglepte, hogy Leia és Isolder – most pedig Han – ügyei még a Toolán, még egy ilyen félreeső világon is olyan nagy érdeklődésre tarthatnak számot, hogy a hatalmas költségek ellenére is megéri átküldeni a hiperűrön az új és újabb felvételeket. Hát igen, Leia minden nő fantáziáját foglalkoztatta – szerették volna megfejteni a titkot, hogy mivel hívta fel magára egy hihetetlenül gazdag és jóképű herceg figyelmét. Az ellene irányuló merénylet pedig még érdekesebbé tette a sztorit. Olyannyira, hogy Luke a közöttük levő majd háromszáz fényévnyi távolság ellenére élőben láthatta a testvérét.

A bith hajónak a terv szerint néhány percen belül át kellett ugrania a hiperűrbe. Luke izgatottan bámulta a videót. A holovid kamerák most Hanra fókuszolódtak. Sol tábornok görnyedten, arcát a kezeibe temetve ült a székében. Még a mellette ülő Csubakka is elcsodálkozott: a szemei tágra meredtek, ragadozó szemfogai mögül pedig döbbent, torokhangú morgás tört elő.

Luke elmosolyodott magában. Hát persze, gondolta, Han király. Már hamarabb is rájöhettem volna. De vajon miért titkolta? A mosolya ellenéra kényelmetlen érzés vett rajta erőt. Érezte, hogy valahol megmozdul valami különös, távoli és sötét dolog. A galaxisban túl sokan ellenezték Leia és Isolder egybekelését. Luke érezte az ezekből a lényekből áradó ártó szándék erejét. Luke egyetlen hang nélkül, az akaratával arra ösztönözte a bith technikusokat, hogy a lehető leghamarabb fejezzék be a hiperugrás előtti ellenőrzéseket. Minél előbb át akart érni a Roche rendszerbe.

– Igen – folytatta Thripio. – Han a trónörökös! A születési feljegyzésekből kiderül, hogy Han családfája apai ágon egészen Berethron e Solóig visszakövethető. Ő volt az, aki bevezette a demokráciát a Koréliai Birodalomban. A következő hat generációnál, egészen Korol Solóig könnyedén figyelemmel kísérhető a családfa. A Korol korában zajló Clone Háborúkban azonban megsemmisültek a feljegyzések.

– Korol Solo megházasodott, és majdnem hatvan évvel ezelőtt a Durón megszületett első fia. A háborúk és a lázongások miatt ez a fiú sohasem tért vissza a hazájába. A neve különben Dalla Solo volt, amit a Clone háborúk idején a Dalla Suul álnévvel cserélt fel. Elsőszülött fia Jonash Suul volt, az ő első fiát pedig Han Suulnak nevezték el. Ez a Han Suul aztán visszaváltoztatta a nevét Han Solóra. Han valószínűleg tudott róla, hogy egy királyi család tagja, de néhány, előttem ismeretlen ok miatt meghamisította a Korélián őrzött feljegyzéseket, hogy titokban tarthassa a származását.

A tömeg felhördült. Threkin Horm üvöltve csendet parancsolt. Han lassan felállt, és miközben a háttérben elcsendesedett a kiáltozás, kisétált a teremből. Leia félig felemelkedett a helyéről, és a tekintetével követte. A nézőközönség közben eléggé lecsöndesedett ahhoz, hogy Threkin megszólalhasson:

– Ez volt az a bizonyos Dalla Suul, akit Fekete Dallaként vált ismertté? Ő volt a hírhedt gyilkos?

– Nos, azt hiszem, igen – felelte Thripio. – Bár a történelmi feljegyzésekben emberrablóként és kalózként emlegetik.

– Ugyan miféle család lehet az ilyen? – kérdezte Threkin. – Úgy értem… Dalla Suul átszervezett bűnözés leghíresebb vezéralakja volt! így aztán semmiképp sem várható el, hogy a tisztességes emberek elhiggyék, hogy Han valóban királyi ősöktől származik.

– Nos, én csupán egy tudatlan droid vagyok, és bevallom, hogy nem igazán értem, hogyan befolyásolhatják valakinek a megítélését az elődei által elkövetett tettek – mondta Thripio bocsánatkérő hangon. – Az AA-1 Verboagy kapacitása nem elegendő az efféle fogalmak teljes megértéséhez. De mivel az ön édesanyja Dalla Suul törvénytelen leánya volt, úgy vélem, hogy ön nálam jobban ismerheti az ilyen érvek és indokok logikáját.

Threkin Horm arca elsápadt, teste megremegett.

Végetért a holovidbejátszás, és egy műsorvezető droid belekezdett a kommentárba. Luke kikapcsolta a holót, visszaült a süppedős székbe, és összefűzte a karjait. Néhány generáció alatt Han királyi őseiből az alvilág császárai lettek. Nem csoda, hogy Han letagadta a származását, és még hátat fordítva az Alderaan-i Tanácsnak még azelőtt kiviharzott a teremből, hogy kiderült volna a titka.

Szegény Han!