Lobogtak a vacsoratűz lángjai, a forró parázson fel-felser cent a nyársra húzott állati tetemből kifröcscsenő zsír. A férfiak főtt a gumókból és nyers zöldségekből álló körettel együtt agyagtálakra adagolták a fiúsból leszelt jókora darabokat. Han Csubakka, Leia és Thripio mellett, a Daloló Hegy klán erődjének padlójára helyezett bőrpárnán ült. A fáradtság és a sötétség miatt, a teli gyomorral egyre nehezebben tudta nyitva tartani a szemeit. Csubi azonban még a mellére, sebesült bordáira tekert kötéssel sem sokat törődött: éhesen, és megállás nélkül falt. A vukik bámulatos regenerálódó képességének köszönhetően egy nap alatt többet javult az állapota, mint egy embernek két hét alatt.

A nyitott portálokon keresztül Han jól látta a távoli égen összetömörülő fenyegető felhőket, és a fel-fellobbanó villámokat. A messzi, erdőkkel borított hegyek fölött mintha még a csillagok is vadabbul világítottak volna.

Han körül boszorkányok nevetgéltek, vagy éppen az árnyak közé húzódva leányaikat tanítgatták a varázslás mesterségére. A fiatalabb nők és a kislányok egyszerű bőringet és bőrnadrágot viseltek, a képzett boszorkák azonban díszes ruhákat hordtak. A felnőttek minden boszorkányságuk ellenére teljesen hétköznapi módon viselkedtek gyermekeik jelenlétében, és még fejdíszeiket is levették, hosszú hajukat is leeresztették. Ékeik nélkül már nem is voltak annyira félelmetesek – Hant egyszerű parasztokra emlékeztették.

A boszorkányok férjei egyetlen hang nélkül dolgoztak. Ők valamennyien növényi rostokból szőtt ruhát viseltek, és olyan némán hordták be ez étkeket az asszonyok elé, hogy Han már-már arra gondolt, hogy csakis telepatikus módon érintkeznek egymással.

Augwynne a közelben ült, és halkan beszélgetett Hannái meg Leiával. Feltűnt neki, hogy Han milyen gyakran pillant ki a távoli viharfelhőre.

– Ne aggódj – mondta. – Gethzerion műve. Tehetetlen dühében mindig ilyen viharokat kavar. Nem kell félnünk, túl messze van. Ma éjjel nem lesz Erővihar.

– Azokat a villámokat Gethzerion gerjesztette? – kérdezte Thripio csillogó szemekkel. – Kíváncsi lennék, mekkora energiát képes kibocsátani magából.

Augwynne bizonytalanul a távoli felhőkre, és az égen keresztülhasító narancsszínű, sokágú villámnyelyre nézett.

– Ó, Gethzerion nagyon erős. És most nagyon dühös. Ma éjjel azonban nem fog lejönni. Összegyűjti klánja tagjait, de csak akkor fognak ellenünk vonulni, amikor már valamennyien együtt, és biztonságban lesznek… Tehát – nézett Hanra, hogy másra terelje a szót −, azt állítod, hogy a Dathomir a te tulajdonod. Ér ez egyáltalán valamit?

– Sokat fog érni – mondta Leia −, ha az Új Köztársaság ezt a szektort is visszahódítja.

– És az mikor lesz? – kérdezte Augwynne.

– Ezt nehéz megmondani – felelte, és idegesen felpillantott az égre. – Lehet, hogy három hónap múlva, de lehet, hogy évtizedekbe telik majd. Egy dolog azonban biztos. Zsinj hatalmas harcos, de nem jó kormányzó, Minél többet lefaragunk a flottájából, annál gyorsabban csúsznak ki a kezéből a világai. Amint a parancsnokai felfedezik, hogy vesztésre áll, azonnal a torkának fognak ugrani.

Csubakka helyeslően felmordult.

– Csubi szerint Zsinj egy éven belül elbukik – mondta Thripio. – Viszont a programjaim számításai szerint ha a változók értéke megmarad a jelenlegi szinten, jóval hosszabb ideig ki fog tartani– Én úgy vélem, hogy 14.3 éven belül fog csak megbukni.

– Szerintem Csubi tippje jobban közelít a valósághoz – mondta Han. – De egy ideig még utána is kemény lesz a helyzet.

– Árulj el valamit – mondta Augwynne éles, izgatott hangon. – Hogy vehetnem meg tőled ezt bolygót? Nálatok van értéke az aranynak és a drágaköveknek? Ezekben a hegyekben mindenből sok van.

A szobára hirtelen csend borult. A boszorkányok feszült figyelemmel lestek Han válaszát.

Leia jelentőségteljesen Hanra pillantott, és várta hogy a férfi megjelöljön egy árat.

– Hát… – mondta Han tétován. – Mivel itt minden az én tulajdonom, az arany és a drágakövek is az enyémek. Különben a bolygó hárommilliárd kreditet érhet. Persze csak a terület… Plusz a többi: az épületek, a létesítmények…

Augwynne egy pillanatig Han arcába bámult, majd bólintott, és végignézett a nővérein. Nem jött rá, hogy a férfi csak tréfál.

– A Daloló Hegy klánjának nincs pénze – mondta. – Fizetségképpen viszont felajánlhatjuk a szolgálatainkat. Nevezz meg három dolgot, amit szeretnél, és ha képesek vagyunk rá, teljesítjük a kívánságaidat.

– Nos… – Han végignézett a boszorkányok izgatott arcain. Még nem felejtette el, amit Damayától hallott: lehet, hogy ezek a nők nem az ellenségeik, de nem is léptek vele szövetségre. Viszont most akár ezt is elérheti, ha kéri. Mindenesetre nem vette túl komolyan az ajánlatot. – Először is, szeretnék elmenni erről a bolygóról. – Felnézett a kőmennyezetre. – Aztán, azt hiszem nem ártana, ha kapnék egy keveset abból az aranyból és drágakőből, amiről beszéltél… mondjuk annyit, amennyit egy kifejlett rankor elbír. Végül pedig… Ha rá tudjátok beszélni, hogy beleegyezzen… Szeretném feleségül venni Leiát!

Augwynne Hanra, majd Leiára pillantott, végül komoly tekintettel bólintott.

– Leia előre megmondta, hogy ezt a három dolgot fogod kérni. A Daloló Hegy klánja mindent meg fog tenni, hogy az első két kérésedet teljesítse, ám Leia nem lehet az alku része. Nem kényszeríthetjük bele a házasságba. Hajnalra ideszállítjuk az aranyat és a drágaköveket. Három nővérünk már kiment, hogy elhozza a hajótokat. Vuki barátod segítségével hamarosan hozzáláthatsz a kijavításához…

– Hé, egy pillanat! – kiáltotta Han. Rádöbbent, hogy túl hamar járt a szája, és hogy a boszorkányok minden egyes szavát komolyan vették.

– Elkéstél! – nézett rá kárörvendő tekintettel Leia. – Már eladtad a bolygódat!

Han tiltakozni próbált, és Csubi is felmordult, de Augwynne felemelte a kezét.

– Nincs okod rá, Han Solo, hogy bármit megbánj. A Daloló Hegy klánjának nővérei annak ellenére örömmel megadják a kért árat, hogy sokunk az életét fogja áldozni azért, hogy teljesítsük a kéréseidet. Gethzerion valószínűleg ránk fog támadni, mert meg akarja kaparintani a hajódat, és titeket is fogságba akar ejteni. A sivatag fölött tomboló Erőviharból legalábbis erre lehet következtetni. De ettől függetlenül már elfogadtuk az ajánlatodat.

…már elfogadtuk az ajánlatodat, tűnődött Han. Tehát Leia ezért töltött olyan sok időt a boszorkányokkal, miközben ő a mezőn dolgozgatott. A nővérek kiszedtek belőle minden információt, kiókumlálták, hogyan tudnák kicsalni tőle a bolygót, és eldöntötték, hogy az ő oldalára fognak állni az Éjnővérekkel vívott harcban. Lehet, hogy ők rendezték meg, hogy a lépcsőnél találkozzak az Éjnővérekkel? Lehet, hogy az egész csak arra ment ki, hogy megismerjem az ellenséget? Tehát az első pillanattól kezdve manipuláltak… Nagy zsivány ez az Augwynne!

– Mit akartok tenni a bolygótokkal? – kérdezte a nőtől.

– A földet eladjuk a telepeseknek – mondta Augwynne −, a pénzből pedig tanítókat hozunk a csillagok közül. Csatlakozni fogunk az Új Köztársasághoz, és megtanuljuk mindazt, amit ti tudtok. A gyermekeink már nem lesznek számkivetettek, és lehet, hogy nekik már nem kell ezen a zord hegyvidéken élniük.

Tehát már mindent pontosan kiterveltek. Han már biztos volt benne, hogy Leia már azelőtt megdolgozta a népet, hogy az ő véleményét egyáltalán megkérdezték volna.

– Bocsássanak meg – szólt közbe Thripio −, de szeretném megtudni, hogyan fogják idehozni az űrhajót?

– A nővérek három rankort is magukkal vittek – mondta Augwynne. – Kivágnak néhány fát, csúszótalpakat készítenek, és idevontatják a hajót. Keresünk egy helyet, ahol nyugodtan dolgozhattok rajta, majd varázserőnkkel átemeljük a hegyeken. Így meg fog felelni?

– Valószínűleg – mondta Han csodálkozva. Nem nagyon tetszett neki a gondolat, hogy megfosztották a bolygójától, de ahogy jobban belegondolt, ahogy eszébe jutottak az Éjnővérek, már gyanította, hogy nem is csinált olyan rossz vásárt. – Ha azok a rankorok is olyan nagyok, amilyeneket először láttunk, akkor három vagy négy tényleg eltudja majd vontatni a hajót. De nem szeretném, ha még jobban összetörnék…

Augwynne összeszorította az ajkait, és elgondolkodva végigmérte Hant.

– A nővéreink hajnalra visszaérnek. Figyelmeztetlek: nagy veszélyben leszel. Most, hogy Gethzerion is tudja, hogy van egy űrhajód, minden eszközt fel fog használni, hogy megszerezze. Lehet, hogy a végén ideküldi az Éjnővéreket, hogy fogjanak el téged.

– Ha az Éjnővérek valóban azt tervezik, hogy ránktámadnak – kérdezte Leia −, mikor fognák ideérni?

– Az Éjnővérek nagyon óvatosak – felelte Augwynne. – Szerintem átfogó támadást csak akkor indítanak ellenünk, ha azt hiszik, hogy így túlerőbe kerülhetnek velünk szemben. Már beindítottunk néhány fürkészvarázst, amiknek a segítségével megismerhetjük a terveiket. Ebben a pillanatban valamennyien a város felé vonulnak. Amint egyesítik erejüket, a lehető leghamarabb elindulnak ellenünk. Úgy három napunk lehet. Meg kell javítanotok a hajótokat, és el kell mennetek, mielőtt még ideérnek.

– Különben mi lesz? – kérdezte Han.

– Különben mindannyian elpusztulhatunk – mondta Augwynne komoran. – Nem hiszem, hogy a klánunk vissza tudná verni az Éjnővérek támadását. A hegyekben van még ugyan egy tucatnyi másik klán is, de a legközelebbitől is négynapnyi járóföld választ el minket– Már elküldtem egy-egy futárt az Őrjöngő Folyó és a Vörös Hegy klánjához, de a segítség nem érkezhet meg időben. Még a támadás el kell hagynotok a bolygót!

Han Csubira, Leiára, majd Thripióra nézett. Most tényleg nagy bajba keverte őket. A klán számára az lenne a legegyszerűbb megoldás, hogy egyszerűen felrobbantaná a hajót, hogy Gethzerionnak ne legyen oka a támadásra. De ha ezt megteszi, sohasem hagyhatja maga mögött ezt a bolygót. Han tudta, ő még talán hozzá tudna szokni a dathomiri élethez, de mi lenne Csubakkával? A vukinak családja volt, és bár maradt volna, ha ezt kéri tőle, de ő nem akarta, hogy Csubi ilyen áldozatot hozzon érte. Thripio pedig… Az olajfürdői és a pótalkatrészei nélkül egy éven belül darabokra hullana. Meg persze itt volt Leia is. Őt akarata ellenére cipelte magával, és ezért kötelességének érezte, hogy visszavigye oda, ahonnan elhozta. Habár Leia szívesen feláldozná a saját szabadságát, ha ezzel megmentheti néhány ember életét…

Han törökülésben ült, a térdeire könyökölt, és megdörzsölte a szemeit. Elég jól eltüntettem magam mögött a nyomokat, gondolta, de előbb vagy utóbb valaki mégis kiszagolja, hogy hol vagyunk. Omogg valószínűleg rá fog jönni, hogy hova mehettek. A drakmari okos volt. Még az is elképzelhető, hogy eladja az információt valami fejvadásznak. Han biztosra vette, hogy az Új Köztársaság vérdíjat tűzött ki a fejére. Előbb-utóbb valaki eljut a Dathomirra. akkor pedig reményük lehet rá, hogy meglépjenek erről a bolygóról.

– Én sem szeretném, ha Gethzerion rátenné a kezét a hajómra – mondta Han −, de talán mégis jobb lenne, ha egyszerűen odaadnánk neki.

Csubi bömbölni kezdett.

– Nem hagyhatjuk, hogy Gethzerion hajóhoz jusson – mondta Augwynne. – Túlságosan erős. Nem engedhetjük meg, hogy kilépjen a csillagok közé.

– Han – mondta Leia −, Augwynne elárult nekem egy-két dolgot. A jelek szerint még maga a Császár is félt az Éjnővérektől. Ezért zárta le ezt a bolygót.

Évekkel ezelőtt épített itt egy szép kis büntetőtelepet, de akkor még semmit sem tudott ez Éjnővérekről. Amikor megismerte őket, visszarendelte az orbitális pályán keringő űrkikötőt, és inkább hagyta, hogy sokszáz katonája a foglyokkal együtt a Dathomiron ragadjon, mint hogy megkockáztassa Gethzerion szökését. Ennyire félt a főboszorkától…

– Az odafönt levő csatahajóknak is az a feladatuk, hogy a megakadályozzák a bolygón élők kitörését, és elzárják előlük a csillagok közé vezető utat. Most Zsinj a szektor ura, de ő is éppen úgy fél, mint annak idején a Császár. Még mindig lehetséges, hogy a börtönben rekedt birodalmiak összeeszkábálnak maguknak egy hajót, ezért Zsinj kénytelen volt őröket állítani a bolygó köré.

Han felsóhajtott.

– Akkor talán az lenne a legjobb, ha egyszerűen felrobbantanánk a Falcont. Ha megtennénk, Gethzerionnak semmi oka sem lenne rá, hogy ránk vadásszon.

– Soha ne engedj a Gonosznak – mondta Augwynne. – Ez a legrégibb és legszentebb törvényünk. Ha bármilyen jelentéktelen dologban engedünk a Gonosznak, akkor mi magunk tápláljuk és erősítjük. Gethzerion ereje egyre fokozódik, mert mi, a klánok tagjai túl hosszú ideig békén hagytuk őt. Már évekkel ezelőtt harcolnunk kellett volna ellene. Már akkor meg kellett volna küzdenünk vele, amikor láttuk, mivé válik. De mindig abban reménykedtünk, hogy vissza fog fordulni az útról, amelyen elindult. Ha most végül harcolnunk kell ellene, megtesszük. Megtesszük, mert számunkra ez az egyetlen helyes út. Neked meg kell javítanod a hajódat, azután el kell mennetek innen. Számotokra ez az egyetlen helyes út. Személy szerint én mindent meg fogok tenni, hogy megvédjelek benneteket.

Han a zsebbe nyúlt. Előhúzta a Dathomir tulajdonjogát jelképező kockát, és átnyújtotta Augwynne-nek.

– Tessék. Tedd el – mondta, és közben eltűnődött, hogy lehetett olyan ostoba, hogy azt hitte, Leia éppen egy olyan férjet fog választani magának, aki csak annyi vagyonnal rendelkezik, mint ő.

– Nem. – Augwynne eltolta magától Han kezét. – Még nem szolgáltuk meg.

– Akkor azért tedd el, hogy vigyázz rá – mondta Han. – Vigyázz rá, amíg úgy érzed, hogy megfizettetek érte.

Augwynne szeretettel a tenyerére tette a kockát.

– Egy nap a mienk lesz… – suttogta.

Han felsóhajtott. Eszébe jutott, hogy az orbitális pályán keringő csatahajók milyen tűzet zúdítottak a tó partjára zuhant roncsra, milyen precízen megsemmisítették. Ami abból a hajóból maradt, azt nem lehet egykönnyen felhasználni, még az alkatrészeit sem lehet máshová beépíteni. Tudta, ha minden szükséges anyag – huzalok, hűtőfolyadék, nav-komputer, satöbbi – a rendelkezésére állna, Csubi segítségével néhány óra alatt helyrepofozná a Falcont. De ott volt ez a nagy „HA”. Huzalt még csak-csak tudna szerezni valahonnan – ha máshonnan nem, hát a sérült birodalmi lépegetőkből. Eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha a lépegetők hidraulikájából lecsapolná a hűtőfolyadékot, de végül úgy döntött, túlságosan nagy kockázattal járna a dolog. Különben sem biztos, hogy a keverék megfelelne egy űrhajó hiperhajtóművének generátorához. Viszont ha a börtönben van valami hangárszerűség, talán van egy-két hordónyi hűtőfolyadékuk, meg valami asztrogációs agyuk is. Talán egy R2-és egységet is rejtegetnek valahol.

– Reggel megvizsgálom a hajómat. Nem tudom, mennyire sérült meg, de az már most biztos, hogy szükségem lesz egy pár alkatrészre. Holnap át kell ugranunk a börtönbe, hogy szétnézzünk egy kicsit. Augwynne, tudnál mellém adni egy kísérőt?

Augwynne egy hosszú percig Hanra meredt. A lobogó lángok fénye megcsillantotta sötét szemeit és őszülő hajat.

– Azt hiszem, ideje lenne, ha pihennél egy keveset. Reggel majd átnézed a hajódat, és kitalálod, mit kellene tenni.

Han ásított egyet, és nyújtózkodni kezdett. Leia tekintete a tűz mellé révedt. Han először azt hitte, hogy gondolkodik, de aztán rájött, hogy a nő is fáradt, és félig már alszik.

Han felállt, és lehúzta Leia fejéről a meglepően könnyű sisakot.

– Gyere. Feküdjünk le.

Leia tompa tekintettel felnézett rá. Zavar és egy parányi düh csillogott a szemeiben.

– Nem veled fogok lefeküdni!

– Nem úgy értettem… Csak arra gondoltam, hogy jól esne neked, ha megágyaznék helyetted.

Leia dühösen elfordult. – Igazán?

– Mindketten fáradtak vagytok – mondta Augwynne. – Felkísérlek benneteket a szobátokba.

Augwynne meggyújtott egy gyertyát, és felvezette Hant, Leiát, Csubit és Thripiót az egyik tágas alvókamrához. A helyiségből egy ajtó nyílt a völgyre néző erkélyre. A padlón több tucatnyi nehéz takarókkal letakart szalmazsák hevert. Augwynne szolgája, egy férfi meggyújtotta a tüzet a kis kandallóban. Augwynne közben kiment az erkélyre, és felnézett a távoli villámlásra. Halkan dalolni kezdett.

– Gethzerion nem nyugszik – mormolta, mikor visszalépett a szobába. – Éjnővéreket állított az erőd közelébe. Ma éjszakára megkettőzöm az őrséget. Aludjatok jól!

– Köszönjük – mondta Thripio, és megsimogatta a távozó nő hátát. – Nos, elég kényelmes szállásnak látszik – jegyezte meg, amikor Augwynne magukra hagyta őket. – Kíváncsi vagyok, itt mit hasznainak olaj helyett.

A droid körbejárta a szobát, és megvizsgálta a berendezést.

Leia ledobta magáról a köpenyét, a párnája alá dugta a sugárpisztolyát, majd lefeküdt a matracra. Csubakka a sarokba vonult, a falnak támasztotta a hátát, leült, és a sugárvetőjét szorongatva becsukta a szemeit. Han körülnézett, és az ablakhoz vitt egy matracot. Egyre erősödött a fejfájása. Óriási, gondolta. Nagy nehezen nyerek magamnak egy bolygót, aztán a végén meg allergiás vagyok rá! Kintről behallatszott a mennydörgések robaja, és az alsóbb szinten daloló boszorkányok hangja. Az erkélyre kopogó cseppekben víz hullott. Minden nyugodt volt, de Han képtelen volt elaludni. Thripio idegesen körbejárta szobát.

– Leia hercegnő – mondta. – Nem szeretne egy kis nyugtató zenét hallgatni? Talán úgy könnyebben elaludna.

– Zenét? – kérdezte Leia.

– Igen. Írtam egy dalt – felelte Thripio. – Arra gondoltam, talán örömet okozna önnek, ha elénekelném. – A hangsúlya elárulta, hogy megsértődne, ha Leia nem lenne kíváncsi a nótájára.

Leia összeráncolta a homlokát. Han megsajnálta. Igaz, még sohasem hallotta Thripiót énekelni, de el tudta képzelni, milyen lehet a hangja.

– Rendben – mondta Leia tétován. – De azt hiszem, egyelőre az első strófa éppen elég lesz.

– Ó, köszönöm! – mondta Thripio. – A dalom címe: „Han Solo király erényei”!

Felcsendült zene bevezetés. Kürtök szóltak, húros hangszerek pengtek – Han pedig meglepődött. Tudta, hogy Thripio képes a hangutánzásra, és tanúja volt, hogy a droid hangeffektusokkal aláfestett előadást tartott az evokoknak, de még sohasem hallotta zenélni. Thripiónak sikerült leutánoznia egy teljes szimfonikus zenekar hangzását.

Aztán táncolni kezdett. „Könnyed” léptei visszhangot vertek a kőfalú folyosókon.

Aztán énekelni kezdett. A hangja mély volt, és elképesztően hasonlított Jukas Aliméra, aki akkoriban a galaxis legnépszerűbb énekese volt.

Van saját bolygója,

Bár egyik kicsit vad világ.

A vukik szeretik.

A nők is szeretik.

Nézzétek győzedelmes mosolyát!

Lehet, hogy ridegnek és pimasznak tűnik,

De sokkal érzékenyebb, mint amilyennek látszik.

(Ekkor bekapcsolódott egy háromtagú női vokál. A kórus minden tagjának Leiáéhoz hasonló hangja volt.)

Han Solo, Micsoda férfi! Ó, Solo! Hercegnők álma!

Kürtök harsogtak, dobok peregtek, tus következett. Thripio befejezte az előadást, és meghajolt Leia előtt. Leia csodálkozó rémülettel nézett vissza rá.

– Hé, ez nem is volt olyan rossz! – mondta Han. – Hány versszak van még?

– Eddig csak tizenötöt írtam – felelte Thripio. – De egészen biztos, hogy ki tudok még találni néhányat.

– Ne merészeld megtenni! – kiáltotta Leia. Csubi helyeslően felmordult.

– Nos, jól van – sóhajtotta Thripio, majd kikapcsolta magát az éjszakára.

Han hátradőlt, és elmosolyodott. A refrén – Han Solo. Micsoda férfi! Solo! – úgy visszhangzott a fülében, ahogy a butuska kis dallamok szoktak. Különös vidámsággal töltötte el, hogy Thripio ennyire törődik vele.

A vuki elaludt. Han hosszú ideig hallgatta lassú, nyugodt lélegzését, de ő maga képtelen volt elszundítani.

– Han! – suttogta Leia.

– Igen?

– Szép volt tőled, hogy felkínáltad nekik a bolygót!

– Ó, igazán semmiség – mondta Han, de közben majd megfulladt a szavaktól.

– Időnként egészen rendes fickó vagy – mondta Leia.

Han felvonta az egyik szemöldökét, és átnézett a szoba másik végébe, ahol az állig betakarózott Leia feküdt a matracán.

– Szóval… Izé… Ez azt jelenti, hogy szeretsz?

– Nem! – mondta Leia határozottan. – Ez csak azt jelenti, hogy úgy gondolom, hogy időnként egészen rendes fickó vagy.

Han hátradőlt, elmosolyodott, és mélyen beszívta az édes éjjeli levegőt.

Amikor Augwynne visszatért a tanácsterembe, még a gyermekek és a férfiak sem mentek el, a klánnővérek pedig körbe álltak.

– Tehát… – mondta Augwynne a nővéreknek. Szemmel láthatóan idegesített a férfiak és a gyermekek jelenléte, akiknek a megvédésére felesküdött. – Valamennyien tanúi hallottatok, hogy mit ajánlottak a külvilágiak. Most határoznunk kell, hogyan teljesítsük a kérésüket.

– Néhány perccel ezelőtt a Törvények Könyvéből idéztél – mondta a vén Tannath. – Azt mondtad, hogy nem szabad engednünk a Gonosznak. De vajon mi, a Daloló Hegy klánjának tagjai, mikor szálltunk szembe vele? Gethzerion azért ilyen erős, mert a klánok túl sokáig békén hagytuk. Annak idején, amikor elindult a sötét úton, még könnyedén megállíthattuk volna.

– Hallgass! – intette le Augwynne. – Azóta már hosszú idő telt el. Hibáztunk, és ezt most már nem lehet semmissé tenni. Jogunk volt azt hinni, hogy magától is visszafordul arról az útról.

– Gethzerion valamennyi törvényünket megszegte – mondta a vén Tannath. – Azoknak, akik valamilyen gonosz tettet követnek el, a vadon magányában, egyedül kell megtalálniuk a tisztulást. Am Gethzerion ehelyett egyesítette a vétkeseket, és megalapította az Éjnővérek klánját. Amikor még tucatnyian sem voltak, valamennyiükkel végezhettünk volna. Amikor aztán Gethzerion és követői a birodalmiak szolgálatába állak… Nos, legalább figyelmeztethettük volna a külvilágiakat! De mi meg akkor sem harcoltunk ellene. Valld be, Augwynne, túlságosan szeretted Gethzeriont, mi pedig túlságosan féltünk tőle. Már évekkel ezelőtt meg kellett volna ölnünk őt.

– Tannath, most ne foglalkozz a múlttal! – mondta

Augwynne, és hagyta, hogy a hangja dühösen csengjen. – Ne tedd ezt a férfiak és a gyermekek előtt! Semmi szükség rá, hogy ilyesmivel nyugtalanítsuk őket.

– Mért ne? Talán az én szavaimtól nyugtalanabbak lesznek, mint Gethzerion támadásától? – kérdezte Tannath. – „Soha ne engedj a Gonosznak!” Én csak azt kérem a Tanácstól, hogy tartsa be saját törvényét.

– Ebben ma délután már valamennyien egyetértettünk – mondta Augwynne. – Valamennyien úgy döntöttünk, hogy segítünk Leiának meg a külvilágiaknak.

– Igen, úgy döntöttünk, hogy segítünk nekik. De ezzel nem azt mondtuk, hogy valamennyi kérésüket teljesítjük. Tegyük fel, hogy segítünk nekik, hogy megjavítják a hajójukat, és elmenekülnek. Gondolod, hogy Gethzerionnak tetszem fog, hogy legyőztük? Nem! Bosszút fog állni rajtunk!

Néma csend támadt a teremben. A boszorkányok visszafojtott lélegzettel gondolkoztak. Ha egy másik klán tagja elrabolt valakitől egy férfi rabszolgát, és a magáévá tette, a régi tulajdonos nem szerezhette vissza, ha nem akarta megsérteni a szabályokat. Aki ügyes, megérdemli a dicsőséget. Augwynne, azonban látta, hogy Tannath nagyon jól megérti az Éjnővéreket. Gethzerion klánjának tagjai abba sem fognak beletörődni, hogy a Daloló Hegy klán egyetlen parányi győzelmet arasson felettük.

Shen nővér, aki eddig a csecsemőjét ringatta, most rémülten felnézett.

– Fel kell készülnünk a menekülésre – mondta. – A gyermekeket és az öregeket már most biztonságba helyezhetnénk. Küldjük át őket az Őrjöngő Folyó klánjához. Készüljünk fel, a visszavonulásra!

– És hagyjuk, hogy az Éjnővérek megszerezzék a hajót? – kérdezte Tannath.

– Igen – mondta valaki. – Ha Gethzerion elhagyja a bolygót, végre nyugtunk lesz tőle.

– De mennyi ideig? – kérdezte Azbeth nővér. Gethzerion hatalomról és dicsőségről álmodik. Nem fogja elfelejteni, hogy az ellenségei vagyunk. Ki fog irtani minket. Bármit teszünk, a végén csak mi járunk rosszul. Most kell harcolnunk ellene!

– De ha elmenekülnénk… – mondta az egyik nővér.

– Akkor az Éjnővérek üldözőbe vesznek minket. Aztán, ha olyan nyílt terepre érünk, ahol semmi előnyünk sem lehet velük szemben, ránk fognak támadni – mondta Tannath. – Nem! Fel kell készülnünk rá, hogy itt, a Daloló Hegyek között küzdjünk meg velük. Itt vannak a fegyvereink, és az erődítményünk is megvéd minket.

– Nővérek! Ti háborúról beszéltek… – mondta az egyik boszorkány a terem végéből.

– Van más választásunk? – kérdezte a vén Tannath.

– Attól félek, ez olyan háború lesz, amit nem nyerhetünk meg – mondta Augwynne.

– Ha úgy döntünk, hogy nem háborúzunk, akkor a harc nélküli vereséget választjuk – felelte Tannath. – Én harcolni fogok. Ki tart velem?

A vén boszorka körülnézett a teremben. A klán tagjai hallgattak. Egyetlen szusszanás sem hallatszott. Augwynne a komor arcokra pillantott, elkapta a nők kemény pillantását. Látta rajtuk, hogy ebben a kérdésben valóban nehezen határoznak. Már tői hosszú ideig halogatták a döntést.

Shen nővér a másik melléhez emelte a gyermekét.

– Én veled tartok – mondta.

– Én is, én is – felelte még két nővér a terem végéből. Az ő halk szavaik voltak az első kövek, amelyek elindították a lavinát.

Néhány órával később Han egy távoli mennydörgés robajára, és valami édes parfüm illatára ébredt. A kandallóban kihunyt a tűz. Az erkélyen Leia állt, és őt nézte. A nő hosszú köntösének alja ráncot vetett a kőpadlón, a holdfénypászmák glóriát vonta a feje köré.

– Han, gyere ide! – mondta Leia. A hangja természetellenesen hangosnak tűnt a csendes szobában, de Han számára így sem volt kellemetlen.

Han lassan feltápászkodott a szalmazsákról. Megköszörülte a torkát.

– Mi történt? Mit csinálsz te odakint?

Leia az ajkai elé emelte a mutatóujját, és lenézett a szikla oldalába.

– Gyere! – suttogta.

Han izgatottan a nőhöz lépett. Leia nyugodtnak és kipihentnek tűnt – nem olyan volt, mint általában. Han eltűnődött, hogy vajon csak a sötétség miatt tágulnak-e ki annyira a pupillái, hogy a szemei ilyen hatalmasnak, szinte folyékonynak látszanak. Leia megfogta a kezét. Az ujjai hidegek, a bőre pedig sokkal keményebb volt, mint amire Han emlékezett.

Leia fellépett a mellvédre.

– Gyere velem – mondta az előbbinél egy kicsit hangosabban. – Nem hagyom, hogy leess!

Halkan énekelni, és himbálózva táncolni kezdett. Han úgy érezte, mintha egy meleg, puha gyapjútakaróborulna az agyára. Összezavarodtak a gondolatai. Leia még előrébb lépett – már a levegőben állt. Han arra gondolt, hogy ezen meg kellene lepődnie, ám valahogy mégis természetesnek találta, hogy Leia lebeg. Követni akarta, de összeszorult a torka, égett az arca, és megroggyantak a térdei.

– Ne félj! – suttogta Leia. – Nem olyan mély a szakadék, amilyennek látszik. Nem hagyom, hogy bajod essen.

Han térdei megerősödtek, és már az arca, meg a füle sem égett annyira. Óvatosan előre lépett.

Mögötte egy bőrruhába öltözött homályos alak ugrott keresztül a sötét ajtón. A vibropenge acélja átzúgott a levegőn, és keresztülmetszette Leia arcát. Leia felsikoltott, és zuhanni kezdett. Ám még ekkor sem eresztette el Han csuklóját – őt is maga után rántotta.

Han hirtelen rádöbbent, hogy veszélyben van az élete. Ösztönösen félreugrott. Leia sikítozva lezuhant a kétszáz méter mélységben álló kövekre.

A fekete alak a padlóra szorította Hant, előhúzott egy sugárpisztolyt, és tüzet nyitott a sziklafalra. A mélyből pókszerű mozdulatokkal nők másztak fel. Valamennyien úgy néztek ki, mint Leia. Han lélegzet után kapkodva rájuk meredt. A nők kitértek a rájuk lőtt sugárnyalábok elől, leugrottak, és földet értek. Az alvóteremből őrök rohantak ki a mellvédhez, és ők is lőni kezdtek.

Néhány másodperccel később az Éjnővérek eltűntek.

A nő, aki megmentette Han életét, most hátrataszította köpenye csuklyáját. Lihegve állt, a sugárpisztolyából sápadtkék füstcsík és ózon szivárgott.

– Tudtam, hogy eljönnek érted – mondta Leia. Nem nézett rá Hanra, de a szemében csillogó tűz, és a sugárpisztolyt teljes biztonsággal markoló keze láttán Han tudta, hogy ez a valódi hercegnő. – Még visszatérnek.