LINDA LEWIN

Visszahozták Richard testét Miasszonyunk, az Újjászülető Szerelem Házába, és kiterítették egy kanapéra. Miasszonyunk fél tucatnyi Szeretője fogta le az eszelős tekintetű fiatal végállapotút, és egyikük sem volt hozzá túl kíméletes.

Ők pedig elmondták, mi történt. És elmondták a haldokló Richard utolsó szavait.

Csak akkor néztem meg igazán a gyilkosát. A teste tele volt szarkómákkal. Testalkata csontváz-szerű. A szemei vörösek, a tekintete eszelős.

– Miért?! – kérdeztem tőle valami különös, esdeklő hangsúllyal, ami még engem is meglepett.

– A jegyem ki innen, mielőtt ledobják a Nagylányt, de annak most már vége, bármit is tesztek, mi akkor is mind halott zombik vagyunk, tesókáim…

Akkor már tudtam, hogy nem értett meg semmit, és nem is fog megérteni. Ez a szerencsétlen teremtmény többé már nem volt felelős a cselekedeteiért, mint ahogyan Richard sem, amikor Marge és Tod meghalt. Hallottam már ilyen dolgokról korábban. A végállapotúak a haláluk előtt bevadulnak, hogy annyi embert vigyenek magukkal, amennyit csak tudnak. Ő is a Járvány áldozata volt, mint ahogyan mi mindannyian.

És most Richard utolsó szavait is megértettem, talán még jobban is, mint ahogyan ő, amikor kimondta azokat. Az ő élete bizonyos értelemben már véget ért, és mindaz, amit ez a szerencsétlen teremtmény tett, csak annyi volt, hogy kiszabadította elkínzott lelkét. Értettem, hogy miért bocsátott meg a gyilkosának, mert a megbocsátásnak ezzel az aktusával végre megbocsátást nyert a maga számára is a saját kezével okozott halálok miatt, vagy legalábbis ilyesmiért imádkoztam valamiféle istenhez, ha létezik egyáltalán.

– Mit csináljunk a rohadékkal?

– Öljük meg!

– Tépjük ki az átkozott szívét!

– Nem! – Azon kaptam magam, hogy ezt mondom. – Ezt érted teszem, Richard – suttogtam, és megfogtam a gyilkosa kezét. – Ő megbocsátott neked, és nekem is azt kell tennem.

– Gyerünk, ölj meg, nekem nem kell a bocsánatod, az szart sem ér, én már halott ember vagyok, és ti is!

– Nem, te nem vagy az – mondtam neki gyengéden. – Hadd vezesselek fel az emeletre, és mondjam el a jó hírt.