6
REX

Rex vagyok. Zavart és tétova vagyok.

Miközben haladunk a tábor felé, Raj összevonja egységeit, hogy javuljon a képminőség. Közösen azonosítjuk a veszélyforrásokat. Látunk pár fegyvert, de nem veszélyesek még Sárkányra sem, ő amúgy is elbújt. Bombát, mérget vagy egyéb fenyegetést nem érzékelek, bár ennyi humán között nehéz megmondani.

Közepes sebességgel, óvatosan loholok. Nyílt terepen megyünk, kitépett, letaposott növények között. Rengeteg a sátor itt, kicsik és nagyok, és körülöttük sok humán. Mindenkit ellenőriznünk kell. Ha fegyver van náluk, akkor gonoszok? Valami kapcsolatnak kell lennie a kettő között, de Gazdi fegyvertelen humánokra is mondta már, hogy gonoszok.

Ha támadnak, gonoszok. Azt hiszem. Jelzem is a többieknek.

Raj csatornája: Vettem.

Sárkány csatornája: Erre magadtól jöttél rá?

Brumi csatornája: …?

Nem mond semmit. Megpingelem. Én vagyok a vezér, de érdekel, mit gondol.

Brumi csatornája: Nagyon félnek.

Ezt én is érzem. Sokféle bűzt árasztanak, de a félelemé a legerősebb. Akinél fegyver van, ránk fogja, de ők félnek a legjobban. Szólok a Nagykutyáimnak, hogy mérjék be őket. Ezzel időt nyerünk harc közben.

Brumi csatornája: Ha félnek, kiszámíthatatlanok. Lehet, hogy harcolni kezdenek. Gonoszok lesznek csak azért, mert félnek?

Az én csatornám: Csak a gonoszoknak kell félnie. Ha félnek, akkor gonoszok? Nem kérdésnek szántam, de az lett.

Brumi csatornája: Te vagy a vezér, Rex, de szerintem beszélnünk kéne velük. Ha nem gonoszok és megtámadjuk őket, Gazdi mérges lehet.

Már a gondolattól is fülembe cseng a Rossz Kutya! emléke. Nyüszítenem kell. Beértünk a táborba. Sokan a sátrakba menekülnek, talán fegyverért. A többség a tábor közepére gyűlik. Köztük van az összes minihumán – kiskorúak, korrigál az adatbázisom. Tervezni kezdem, hogyan támadjuk meg ezt a nagy tömeget. Magas célpontsűrűség – állapítja meg az adatbázis.

Raj átküldi a taktikai tervet. Körbeveszi a tábort, hogy a célpontsűrűség magas maradjon, és kiiktatja a menekülőket. Javaslatot tesz arra is, hogy Brumival milyen stratégiát és lőszert használjunk, de ez nem az ő szakterülete.

Sárkány csatornája: Én nem kellek. Szundítok egyet.

Rossz Sárkány! Megmondom neki, hogy jelenteni fogom Gazdinak, de nem érdekli. Sárkány nagyon fura.

Két lábra állok, felerősödik a félelem- és húgyszag. A remegő fegyvercsöveket nézem.

– Földre! Fegyvert le! – ugatom.

Néhányan már a hangom hallatán eldobják a fegyvert, mert olyan frekvenciákat kevertek bele, melyektől a humánok pánikba esnek. Sokan kiabálnak rám, de nem érdekel, könnyen túlüvöltöm őket:

– Földre! Fegyvert el! Le a földre! Rossz humán!

Sárkány kinevet. Nem szeretem Sárkányt.

Brumi: Rex, megpróbálhatom én? Szeretném gyakorolni a humán beszédet.

Engedélyt adok. Brumi előrecammog, ő is felegyenesedik. Sokkal nagyobb nálam. Az egyik karjában az Elefántölőt ringatja, a másikkal integet a humánoknak. Sokkal nagyobbak a karmai, mint nekem. Még erősebb lett a félelemszag, és az agyam zsongani kezd tőle. Az agyam azt akarja, hogy csináljak valamit, mert érzem ezt a szagot. A félelem könyörög, hogy reagáljak rá. Kár veszni hagyni ezt a sok finom félelmet.

– Campeche humánjai! – üvölti Brumi. – Ne rettegjetek. Szíveskedjetek letenni a fegyvert. Viselkedjetek békésen és nem lesz bántódásotok. Célunk az anarquista felkelés okozta zavarok elhárítása. Nem akarunk bántani titeket, amennyiben nem a kormányellenes lázadások résztvevői vagytok. – Spanyolul mondja, és közben átküldi a fordítást.

Meglepődöm a hangjától. Ismerem Brumi hangját: olyan, mint az enyém, csak durvább. Mély hörgés, amitől rettegni kezdenek a gonoszok. De most egy humán szuka hangján szólal meg, óriási hangerővel, de kedvesen. Még engem is megnyugtat, pedig nem hozzám beszél.

A humánok értetlenkednek és még mindig nagyon félnek. Sokan tovább kiabálnak, de kevesebben, mint előtte.

– Kérem – győzködi őket Brumi. – Nem akarunk bántani titeket, de ellenőriznünk kell, vannak-e itt anarquista gerillák. Ebből a célból most át fogjuk kutatni a tábort. Ha nem bújtattok gerillákat, nincs okotok félelemre.

Az én csatornám: Ez honnan van?

Brumi csatornája: Letöltöttem. Már régen akartam egy alternatív hangot.

Az én csatornám: Én vagyok a vezér. Miért nem nekem adott ilyet Hart? Te jobban tudsz beszélni nálam?

Tény, hogy nem vagyok a humán szavak mestere.

Brumi hallgat, nekem pedig meglódul az agyam és azt mondom: Nem is Hart adta neked. És nem Gazdi. Te adtad magadnak.

Fogalmam sincs, hogyan csinálta, és miért. Megdöbbenek. Gazdi biztos haragudna (nyüssz). Minden elismerésem Brumié.

Már csak egyetlen humán kiabál, és ő is a többi humánra, nem ránk. Más a ruhája, feketéllik a por alatt. Az adatbázisom kijelzi, hogy Pap. Nem tudom, mi az a Pap. Ehhez a szóhoz nem kapcsolódik a fejemben semmi.

A Pap-humán felénk fordul.

– Itt nincsenek gerilllák, esküszöm. Ezek az emberek éheznek, hajléktalanok. Kérem, ne bántsák őket.

Spanyolul beszél, Brumi fordítja nekem.

Brumi azt mondja, tegyék le a fegyvereket, átkutatjuk a tábort. Olyan közel van a Pap-humánhoz, hogy a karmaival könnyen elérné. A Pap-humán reszket.

– Gyűjts össze mindenkit a tábor közepén – parancsolja Brumi. – Senkit sem fogunk bántani.

Meglódul a tömeg, mindenfelé humánok szaladgálnak, kiabálnak, sírnak, rettegnek. Odarohan hozzám egy kiskorú, rám mutat, és közben zajt csap a szájával. Úgy tesz, mintha megtámadott volna.

– Tyú! Tyú! – rikkantja. Megértem: ez játék. Szeretek játszani.

Én is játszani kezdek, fellököm a kis humánt és ráhörgök. Hangzavar támad, kiabálás, sikoltozás. Rossz Kutya, mondja bennem valami, de nem a feedback chip, és nem értem,
miért.

A kiskorút megfogják és beviszik a tömegbe. A Pap a tömeg elé áll.

Utasítom Rajt, hogy nézzen körül. Szétrepül a táborban és sorban ellenőrzi a sátrakat. Az egységei önmagukban eléggé buták, de az érzékeik jók. Raj többi része feldolgozza az adataikat, és ha valami gyanúsat találnak, Raj a táborban köröző csapatai közül odaküld párat. Ez nem harci taktika. Raj most találta ki a tanuló algoritmusával. Mint a virágok,
mondja.

Raj néha elég fura.

Hirtelen életre kel a hálózat és Gazdi üvöltve kér jelentést. Olyan mérges, hogy egy pillanatra elnémulok. Rossz Kutya!!, üzeni a hangja. Rossz Kutya! Rossz Kutya!, visszhangozza a feedback chip.

Jelentem, hogy humánokat találtunk, de nem gonoszok és nem harcolnak. Gazdi látja a kamerámat és Raj képeit. Jelentés közben elfog a félelem, hogy valamit elrontottam. Én vagyok a vezér. Az én feladatom jó döntéseket hozni, ha Gazdi
nincs itt.

Gazdi csatornája mond valamit, aztán megint elnémul. Ettől nagyon ideges leszek. De örülök, mert Gazdi így nem tud kiabálni velem, még ha később fog is.

Brumi ücsörögve várta, hogy Raj végezzen, de most két lábra áll, a humánok fölé tornyosul.

– Figyeljetek rám! – mondja továbbra is nyugodtan, de hatalmas hangerővel. – El kell mennetek innét. Ne vigyetek semmit, meneküljetek. Menni, mindenki!

A Pap-humánra néz.

– El kell vinned őket. Rossz dolgok fognak történni.

Milyen rossz dolgok? – kérdezem.

Brumi csatornája: Ezek nem gonoszok.

Én: Nem gonoszok.

Brumi: Mi lesz, ha Gazdi azt mondja, hogy gonoszok?

Én: Nem értem. Ezek nem gonoszok.

Egy részem érti, de a nagy részem nem.

Brumi csatornája: Mi lesz, ha te és a Gazdi nem értetek egyet, hogy gonoszok-e?

Összerándul a gyomrom. Rossz Kutya! Brumi pontosan tudja a választ. Tudja, hogy engedelmeskednünk kell. Belénk kódolták a hierarchiát, aminek a csúcsán Gazdi van. Engedetlenkedni – még rágondolni is rossz.

Hirtelen rájövök, hogy a hálózatról leszakadva képes vagyok gondolni rá, bár nagyon elszomorít. Nem tudom, mit kezdjek ezzel a ténnyel.

A humánok szaladnak. A Pap kiabál nekik. Fogják a kiskorúakat és menekülnek, de sokan maradnak. Iszonyú sok itt a humán. Még mindig magas a célpontsűrűség.

Aztán autók jönnek; még több humán. A tábor túlsó végénél, az úton civil gépjárműveket látok. Tömve vannak humánokkal, oldalt is lógnak, fegyver van náluk.

Brumi csatornája: Megjöttek a gonoszok, Rex.

Felvidulok. Négykézlábra ereszkedem, fedezéket keresek. Raj összevonja egységeit. Sárkány felébred és egy erdős területre siklik, ahonnan jól lehet célozni.

A nem gonosz humánok még mindig rohannak. Páran így is útban lesznek. A kocsik nagyon gyorsan jönnek. A gonoszok már lőnek is, de csak a többi humánt találják el. Menet közben nem tudnak célozni ilyen messziről.

Az Elefántölő felrobbantja a legelső kocsit. Brumi utat tör a nem gonoszok között, de szólok neki, hogy lassítson, és használja inkább fedezéknek őket.

Brumi csatornája: A civilek előtt kell lennem, hogy célozni tudjak.

Lőhetne a fejük fölött is, de hagyom, hadd csinálja. Brumi okosabb nálam.

Sárkány is lőni kezdett. Az agyában a célzórendszer eldönti, kik a falkavezérek a gonoszoknál, és mindegyik kap egy golyót. Néha a sofőrt lövi le. Badumm! – üzeni. – Célpont bemérve. Badumm!

Raj támadásba lendül. Jelenti a veszteségeket és a méregszintet. Most a gyorsan ölő mérget használja, mert a gonoszoknál sokkal több a fegyver, mint az előző csatában. Mindegyiknél van fegyver.

Újabb humánok jönnek, de ők a barátaink. A Redmark egyenruháját viselik, és kevesen vannak. Hátul maradnak, figyelik, ahogy megöljük a gonoszokat, mindet.

A nem gonoszok nagy része elszaladt.