48
EPILÓGUS:
HUMOS
Miután az AKK nyilvánosságra hozta a szigeten talált anyagokat, kitört a jogi háború. A Morrow Holding egy áttekinthetetlen globális konglomerátum része volt, amely részvényekből és kisebbségi tulajdonokból állt. Egyetlen élőlény sem akadt, aki felelősséggel tartozott volna a tevékenységéért, az illegális bioformgyárért és a rabszolgasorba döntött alkalmazottakért. A pénzmozgások hasonlóan áttekinthetetlenek voltak: a biomorfok eladásából származó zsíros profit lefolyt a globális gazdaság réseibe, mint víz a talajba, hogy aztán frissen, megtisztulva törjön elő valahol a bolygó túlfelén.
Annak a rengeteg embernek mégis ez a kísérteties jogi fikció, a Morrow Holding volt ura és parancsolója. A beépítések egy láthatatlan zsarnok hűséges szolgáivá tették őket. Külön kis ideológia is született róla, és varázsütésre egy seregnyi ügyvéd, lobbista és agytröszt kezdett érvelni amellett, hogy ez a fajta gyakorlat jogi, sőt morális szempontból sem kifogásolható. Hiszen az alkalmazottak hűséggel tartoznak a munkáltatójuknak, bizonyos állásokban súlyos büntetéseket ígérő szerződéseket kell aláírni, melyek garantálják a diszkréciót. Az agyba installált hierarchia – hangzott az érvelés – csupán a lojalitás legújabb garanciája. Nem kellett volna betiltani a biomorfoknál, a humánoknál pedig nincs betiltva.
Ez utóbbi igaz volt, ott nem tiltották be. Amikor Rexék sorsáról folyt a vita, senkinek sem jutott eszébe, hogy ilyesmire szükség lehet. Hiszen a biomorfok egyszerű állatok.
Lenyűgöző volt nézni, ahogy politikusok egyes csoportjai szerte a világon a kezdeményezés mellé álltak. Olyan értelemben volt lenyűgöző, mint egy vírus szaporodása a mikroszkóp alatt. Kitört a háború az ember legbelsőbb énje feletti uralomért.
Szerintem mi fogunk győzni,
legalábbis átmenetileg. A Morrow-sziget ostroma miatt az
iparág korábban lelepleződött, mint azt az illetékesek akarták, és
most kénytelenek foggal-
körömmel harcolni ahelyett, hogy tíz év alatt fokozatosan az
elnyomás felé sodornák a világpolitikát. Az első lépés valószínűleg
az lett volna, hogy a Rexhez hasonló biomorfokra újból hierarchiát
kényszerítenek, aztán egy kellően szaftos incidenst kihasználva
démonizálni kezdik őket, ahogy azt korábban más kisebbségekkel
tették. Hiszen a biomorf munkások anélkül is tudnak profitot
termelni nekünk (mármint nekik), hogy jogaik lennének. Ha
megpróbálom bebizonyítani, hogy a biomorfok hasznosak, azzal nem
mondok ennek ellent. A rabszolgák hasznosak, különben miért
lett volna rabszolgaság? Elkezdik begyűjteni a biomorfokat, és
senki sem tiltakozik, mert senki más nem biomorf. Aztán jöttek
volna a további kategóriák, a további népcsoportok. Hierarchiák
mondvacsinált devianciák és mentális betegségek ellen, hierarchiák
a bűnözőknek, bármilyen pitiáner kihágásért ítélték is el őket,
bármilyen ingatag bizonyítékok alapján. A végén mindenkiből
rabszolgát csinálnak – valamelyik kormány, nemzet, multi, isten
rabszolgáját. Hiszen a Morrow Holding megmutatta, hogy a hierarchia
csúcsán akármi lehet, mindegy, hogy valóságos-e.
Ami engem illet, továbbra sem fedtem fel összes arcomat. Öt évvel ezelőtt azt jósoltam volna, hogy mostanra mindannyian szem előtt leszünk, de a közvélemény eléggé kiszámíthatatlan, én pedig az árnyékba húzódva tépelődöm, hogy Jonas Murray tudatának másolata vajon a Morrow kizárólagos tulajdona volt-e, vagy csak lízingelték valami ismeretlen forrásból. A Muréna sokat tudott rólam – elektronikus kémeim nap mint nap lesik a létezésére utaló nyomokat. Attól félek, valahol ott lapulhat még a digitális óceán korallzátonyai között.
Öt év múlva talán már látszani fognak egy olyan jövő előjelei, ahol nem számít, milyen formájú valaki, mennyi beépítése van, humán-e vagy kutya, vagy rajzásból születő értelem. De lehet, hogy öt év múlva háború indul a biomorfok ellen, én pedig búvóhelyet keresek megmaradt testeimnek, és sírva nézem, ahogy egykori harcostáraim elégnek. De van okunk reménykedni, hogy nem így alakul. Az ENSZ AKK központjában hamarosan szobrot állítanak Rexnek. Temetés is volt, sokan eljöttek, és nem csak azok, akikre számítani lehetett. Rex a halálával tette az utolsó szolgálatot az emberiségnek. Az önfeláldozó biomorf erényeiről még olyanok is elmormoltak pár közhelyet, akik egy élő példány láttán átmennek az utca túloldalára. A Kutyatábornok halála és a Morrow-botrány együttesen akkora hullámokat kavart, hogy Rex jó eséllyel mindannyiunk jövőjét biztosította.
Ma este rá iszom, az emlékére, a világ számos kocsmájában. Brumi mézsört hörpöl egy laborban, Raj pedig mézet termel. Retornában tósztot mondanak spanyolul, és Keram John Aslan kávét szürcsöl egy tágas irodában, miközben visszaemlékszik a karrierjét megalapozó ügyre. Mások is – néhány humán és a biomorfok összes nemzetsége – kimondják ma Rex nevét, és talán megértenek egy kicsit abból, ki volt ő, és mit ért el. A mérleg nyelve talán már attól a megfelelő oldalra billen, ha nem felejtik el: Jó Kutya volt.
Levonulok a színről, mert a lelkem mélyén mindig is a kulisszák mögött éreztem jól magamat/magunkat – az árnyékok között, öltöztetőként és fővilágosítóként – mások drámáinál. De olyan címszereplőm, mint Rex, soha nem lesz többé.