23
REX

Megint verekedtem, de többet nem fogok. Az összes itteni kutyánál jobb modell vagyok. A legerősebb. Mivel Gazdi nincs, én vagyok a vezér. Többé nem fognak belém kötni.

Utána egy napig verekedtek, hogy legyen második, harmadik. Hülye kutyák. Inkább adtam nekik hierarchiát. Próbáltam rárakni a headware-jükre, de a legtöbb nem kompatibilis velem, ezért szóban mondtam el. A legjobbak altisztek lettek. Mindenkinek helye van. Nem fognak többet harcolni és veszekedni. Ha nem értenek egyet, megkérdezik a felettest. Ha a feletteseik sem értenek egyet, megkérdeznek engem. Amit én döntök, az a helyes, mert én vagyok a vezér.

A ketrec sokkal csendesebb. Azt hittem, a humánok örülni fognak, de ehelyett még jobban félnek. Mikor csaholtunk, marakodtunk, üvöltöztünk, akkor utáltak. Most csak ülünk és nézzük őket, és még jobban utálnak. Nem értem.

Néhány őr próbál felbosszantani minket, szavakkal és tézerrel. Azt akarják, hogy üvöltsünk és tomboljunk.
Miért?

Mert meg akarnak ölni.

De nem ölhetnek meg csak úgy, különben már megtették volna. Azt akarják, hogy muszáj legyen megölni minket, mert úgy viselkedünk. Eszembe jut, mit mondott az ügyvédem.

Parancsot adok. Nem haragszunk a humánokra. Még akkor sem, ha nagyon haragszunk rájuk.

*

Visznek megint a szűk szobába, ahol Keram John Aslannal találkoztam. Az őrök mások, mint régen: régen úgy járkáltak, akár a gazdik, bár féltek. Most még jobban félnek, és még többen vannak, mintha a ketrec csendessége valamiféle gonosz lenne, amivel harcolni akarnak. De nem tudnak. A gumibot, tűpuska, tézer nem bántja a csendet.

A kutyák figyelik, hogy kivezetnek. Rájuk meredek, és leszegik a fejüket, tudják, hogy én vagyok a vezér. Páran a nevemet mondják.

Az őrök nem néznek a kutyákra. Nagyon igyekeznek máshova nézni, pedig fegyverük van, és a kutyák a kis ketrecekben ülnek. Az őrök mereven bámulnak előre, és izzadnak, félnek.

Aslan idegesnek tűnik.

– Hallom, nagy a felfordulás miattad, Rex – közli.

– Megszüntettem a felfordulást – mondom. Mondhatnék többet, de úgysem értené. Mondhatnám, hogy itt már nyugalom van, és a humánok rosszul teszik, hogy félnek. De lehet, hogy ez nem igaz. Vége a marakodásnak, ettől minden jobb, elvileg, viszont kezdek érteni valamit. Sok kutya van a kis ketrecekben. Erősek voltunk, amikor egyedül harcoltunk. Most erősek vagyunk, mint falka. Még a ketrecekbe zárva is erősek vagyunk.

– Talán emlékszel, hogy beszéltünk Retornáról – tapogatózik a jogász.

– Igen.

– Tudnál mesélni róla? Hogy mi volt ott a dolgod? Milyen parancsot kaptál?

Gondolkodom.

– Nem volt parancs. Retornában én voltam a vezér.

– Értem. – Babrál a tabletjével. Szinte hallom a gép szellemét a hálózaton. – És előtte, amikor még voltak parancsaid? Arról tudnál esetleg mesélni? Hogy miket kért tőled M… – Elharapja és rám néz, kitalálom-e.

M mint Gazdi. Így kezdődik Gazdi humán neve. Muréna. Hart úgy hívta.

– Tudnál mesélni róla, Rex?

Fogalmam sincs. Valami gátnak lennie kell bennem, gondolom. Gazdi biztos nem akarná, hogy beszéljek. Nyüssz. A fejemet rázom, mintha a gondolatok Raj szúrós egységei lennének.

– Rex, ez fontos.

– Harcoltunk a gonoszokkal – mondom végül.

– Milyen gonoszokkal?

– Gazdi mondta, ki gonosz. Harcoltunk velük. Jó Kutya voltam. – Már nem. Vége. De emlékszem, milyen volt Jó Kutyának lenni Gazdi mellett.

Aslan képeket hoz elő: Campeche tájai.

– Harcoltál itt? – kérdezi. – És itt? Itt?

A képek napsütéses, meleg napok emlékeit hozzák, a bizonyosság emlékét. Ezeken a helyeken harcoltunk, réges-rég, amikor még egyszerű volt az élet.

– Rex? – unszol Aslan. – Mit tudsz mondani nekem?

Barátságos próbál lenni, de idegesség van mögötte.

– Tudsz válaszolni a kérdéseimre? Nagyon fontos lenne.

– Tudok – válaszolom. Az igazságot, egyszerűen. Képes vagyok rá. Aslan kicsit megnyugszik.

– Rex, van itt egy ismerősöd – mondja. – Mindjárt bekísérem, de szeretném, ha nyugodt maradnál.

Feszült leszek. Gazdi az? Rosszat mondtam? Szeretném látni Gazdit, ugyanakkor nem szeretném. Minden kutyának kell gazdi, de én rossz voltam. Gazdi mérges lett rám Retorna miatt. Nem engedelmeskedtem.

Mikor Aslan visszatér, nem Gazdit hozza. Két humán szukát. Ismerem őket.

Az egyik domináns: látszik a testtartásából, és a többiek testtartásából. Gazdi vendége volt – odajött, és minden megváltozott. Ellene Asanto a neve, bár Aslan nem így szólítja.

Doktor Thea deSejos a másik.

Asanto azt mondja neki:

– Ha nem akarja, semmi baj. Ha túl ijesztő… – Mintha a doktor félős lenne. Rám néz, és először egy picit bizonytalan. Kétségtelen, hogy a szagomat nem érezheti, és sok olyan modellt gyártottak, mint én.

Aztán felkiált:

– Rex! – A falhoz szalad, mosolyog, én pedig boldog vagyok. Ellene Asanto és Keram John Aslan bámul. Doktor Thea deSejos a falra teszi a kezét. Egy pillanat múlva én is odateszem. Nem érzem a tenyerét, de azt képzelem, érzem.

– Doktor deSejos? – szólal meg Aslan.

– Hát te vagy az? – Nekem mondja, nem neki.

– Igen – felelem. Nagyon vigyázok, hogy a hangom halk és vékony legyen.

– Biztos voltam benne, hogy nem élted túl. Nagyon megsérültél.

– Erős vagyok.

Aslan azt mondja:

– Doktor deSejos szerint a falkád megvédte Retornát, amikor a Redmark el akarta pusztítani.

– Igen – erősítem meg.

– Azt mondta, nélküled lerombolták volna a klinikát és megölik a betegeit. A sérüléseik miatt, feltehetőleg.

Az ügyvédről Ellene Asantóra nézek, aki hátul áll és engem néz. Aslan a jelek szerint nem tudja, hogy Ellene Asanto ott volt Retornában. Azt vajon tudja, hogy meglátogatta Gazdit? Megfontolom, hogy elmeséljem-e neki.

De most csak nézem doktor Thea deSejost, és örülök, hogy örül.

*

Doktor deSejos azt szeretné, hogy beszéljek. Aslan van itt egy másik hímmel, Kahner a neve, és Ellene Asantóval. A doktor felismerte Asantót, bár nem beszél róla. Eltitkolja. Nem értem, miért csinálja, de utánacsinálom. Asanto neve egyszer sem hangzott el. Senki sem mutatott rá és mondta ki, hogy ő is Retornában volt.

A rossz humánokat megbüntetik, mondta Keram John Aslan. Megkérdeztem, honnan tudják, melyik humán rossz. Azt mondta, amelyik rosszat csinál.

Arra kíváncsiak, milyen rossz dolgokat csináltak a humánok. De ha azok a dolgok rosszak voltak, nem vagyok én is rossz? Azt tettem, amit mondtak. Ha ők rossz humánok, akkor én Rossz Kutya vagyok.

Azt mondják, az egyik rossz ember Gazdi.

Egyszer már engedetlen voltam. Mit parancsolna Gazdi most, ha itt lenne?

Körülöttem alszanak a kutyák. Én nem tudok. Tele van a fejem. Én vagyok a vezér, de nem én vagyok Gazdi. Nem arra terveztek, hogy döntéseket hozzak.

Aztán életre kel a fejemben valami, ami régóta pihent. Beindul a hálózat. Tesztelem: a rendszerek működnek, pedig korábban némák voltak. Adat érkezik a régi frekvenciákon, Retorna óta először.

Csatorna: Rex?

Azonosító kódot kérek, és megkapom. Rögtön tudom, ki az.

Az én csatornám: Helló.

Brumi csatornája: Helló, Rex.

Az én csatornám: Helyzetjelentést.

Brumi csatornája: Szabadlábon vagyok, Rex. De messze. Műholdon keresztül csatlakozom. Elrejtőztem. Várom, mit ír Keram John Aslan a jelentésében, és hogyan döntenek a felettesei.

Sivár érzés tölt el, ha erre gondolok.

Meg fognak ölni minket.

Brumi csatornája: Nem, Rex. Megakadályozom. Van egy tervem arra az esetre, ha minden rosszul sül el, de elég drasztikus terv, és vannak jobb kimenetelek is.

Felvázolja a drasztikus tervet, és a szerepet, amit játszanék benne. Tényleg drasztikus terv. Ennél még akkor sem lenne ígéretesebb a jövőnk, ha itt helyben kivégeznének. De Brumi azt mondja: Remény, Rex. Fő a remény. Nem ez az egyetlen esélyed a túlélésre.

El akarom mondani, mi van velem, de Brumi láthatólag már tud mindent.

Brumi csatornája: A rendszereik gyengébbek, mint gondolják, és van egy segítőm.

Az én csatornám: Mit tegyek?

Brumi csatornája: Mutasd meg magad. Válaszolj a kérdéseikre, de mutasd meg magadat. Kivisznek majd ország-világ elé.

Az én csatornám: Nem akarom.

Brumi csatornája: Muszáj.

Ez a jó döntés? – kérdezem.

Ez – mondja Brumi.

Jó Kutya leszek?

Igen. És ami még fontosabb, lehet, hogy mindannyiunkat megmentesz.

Másnap reggel kiszólok az őröknek, amit nem szeretnek. Megmondom nekik, hogy beszélni akarok az ügyvédemmel.