27
REX

Ez az új lakhelyem.

Valamit kezdeni kellett velünk, miután úgy döntöttek, hogy életben maradhatunk, mert egy kicsit humánok vagyunk. Városokat építettek nekünk. Gyorsan felépítették őket olyan helyeken, ahol szemmel tarthatnak bennünket, és ha kell, megölhetnek. Én így látom.

A mi városunk Amerikában van, és „Menhely” a neve. Ez egy humán vicc. A Menhely egymásra rakott betonkockákból áll. Mindegyik egyforma. Védenek az esőtől. A padló csupasz és kemény, az ajtó egy lyuk. A tornyok oldalára nagy, erős lépcsőket tettek, hogy a fenti kockákba is bejuthassunk. Ez a legkevesebb, amit tehettek, mondták.

Kapunk kaját. Kevés, és nem jó, de van. Rossz dolgokat tesznek bele, és aki megeszi, lassú lesz, buta és zavart, hacsak nem olyan jók a műszaki paraméterei, mint nekem és a későbbi modelleknek.

Megértettem, mi az, hogy ingyenes. Értem, mi van ingyen és mit adnak pénzért, és miért kell gyanakodni, ha valami ingyen van.

A Menhely egy betonszigeten áll az East Riveren. Egy töltésút köti össze a parttal, mint a Riker’s Island nevű humán települést, kicsit odébb. Figyelni akarnak minket és nyilvántartani. És már hasznunkat is veszik. Van munkánk.

Több százan vagyunk itt. Betereltek és kamerákkal figyelnek. Állandóan repülők húznak el fölöttünk. Fegyveres rendőrök őrzik a töltésút végét.

Megígérték, hogy nem végeznek ki. Azt nem ígérték, hogy szeretni fognak.

Nem tudom, mire számítottak, mikor bezártak ide. Talán azt hitték, csak ülünk, esszük a rossz kaját, éldegélünk a kopár kockákban. Aztán megdöglünk és ők megnyugodhatnak.

Először harcoltunk. Kevesen ismertük egymást. Tudnunk kellett, ki a vezér. Akik nem falkában éltek, kimaradtak belőle. Van itt pár medve és sárkány, más Multimorf Egységek veteránjai. Vannak patkányok. Néhány borz és oposszum. Egy lény, aki makinak hívja magát és biomorf háziállatnak készült egy félbemaradt kutatási programban. Rajok nincsenek. Talán a humánok nehezen értik meg, hogy egy Raj több, mint egy raj.

Harcoltunk, falkákba verődtünk, a kis falkák harcoltak, Nagyfalkák lettek belőlük.

Jól küzdöttem. A bíróság melletti ketrecből jöttek velem néhányan, ők tudták, hogy én vagyok a vezér. Másokon Redmark-logó volt, Campechében harcoltak, kicsit verekedtek velem, de aztán ők is tudták. Néhány idegen kutya és egyéb szerzet hozzám csapódott, mert okosabbak a többinél, és hallották, mi volt a bíróságon.

Sok falkának vagyok a vezére. A falkáimé a Menhely egyik kerülete. Mi vagyunk a legnagyobb Nagyfalka. Kilenc másik van. A falkáim figyelik őket. Arra számítok, többen csatlakozni fognak. A maradék harcolni fog.

A humánokat nem zavarja, ha harcolunk, még az se, ha megöljük egymást. Csak az zavarja őket, ha munkavállalási engedély nélkül hagyjuk el a Menhelyet.

Jut munka a biomorfoknak. Nem sok, de valamire mindig kellünk. A humánok a Menhely kapujához jönnek engedélyekkel, és megüzenik, mit akarnak. A Nagyfalkák vezérei kiválasztják, ki megy. Próbálok igazságos lenni. Mindenki kap lehetőséget. Ha jól dolgoznak, megint kapnak. Ha nem, mindig van más.

Szeretünk dolgozni. Ha dolgozunk, van Gazdink, igaz, csak egy kis időre, és vissza kell jönni utána. A munkából pénz van. Tudom, hogy kevés pénzt kapunk. Erősebbek vagyunk a humánoknál, gyorsabbak, és az érzékeink is jobbak. Kevesebbet kapunk több munkáért. De jó így. Egyelőre.

Sok humán jön a kapu elé árulni dolgokat, engedéllyel. Puha matracot a kockákba, olcsó számítógépet és házimozi-rendszert, kaját. Főleg kaját veszünk, amiben nincs rossz anyag. Tiszta marad tőle a fejünk.

Nagyfalkavezérként dolgozom is, de a követőim adnak a keresetükből. Van számítógépem. Van számlám egy humán bankban. Egy humán közvetítő nyitotta. Kevés pénzt kapunk, de pénz, napról napra gyűlik. Egyszer kezdenünk kell vele valamit.

Lemegyek a kapuhoz megnézni, hogy minden rendben van-e. Nincs. Max odajött a falkája pár tagjával, mert több munkát akar szerezni nekik. Max katonai biomorf. A Mercanator biztonsági cég tulajdona volt, sokat harcolt Tanzániában és Burundiban. Más modell, mint én. Vékonyabb, a pofája hosszú, az orra hegyes.

Farkasszemet nézünk: ő és én; az ő falkája és az én falkám. Morgunk, körözünk, figyeljük, ki, hány embert hozott, ismert harcosok-e. A többi Nagyfalka tagjai félreállnak, de lehet, hogy bekapcsolódnak majd, ha gyengeséget szagolnak vagy épp lefizették őket.

Ismerem Maxot. Sokat látom, beszélgetünk. Kedvelem, bár néha gonosz. Azt csinálja, ami jó a falkájának, ahogy én is.

Egymásra vicsorgunk, pár gyengébb követőnk marakodni kezd, de szinte rögtön abbahagyják, több a zaj, mint a vér. Max és én farkasszemet nézünk. Egyikünk sem akarja maga elintézni az ügyet: ha a győztes nagyon megsérül, nem sokáig lesz vezér. Max több csatában volt, mint én, de én újabb modell vagyok. Erősebbre, gyorsabbra terveztek.

Ő néz félre elsőnek, nincs harc. Helyreáll a rend. Mindegyik Nagyfalka megkapja a munkából a maga jussát. Követeket küldök majd Maxhoz, hogy beszéljünk. A jelek szerint azt hiszi, nagyobb rész jár neki. Lehet, hogy nőtt a létszámuk. Fel kell mérnünk egymás falkáit.

Általában azért fogadnak fel minket, hogy őrizzünk valamit – raktárakat, üres épületeket, irodákat. Ahol biomorf van, oda nem megy tolvaj. Máskor emelni és cipelni kell: nagyon erősek vagyunk. Időnként speciális munkákat kapunk. A szokatlanabb morfoknak néha azért fizetnek, hogy nézhessék őket. A patkányok ügyesen futnak alagutakban, kábeleket tudnak javítani. Nekünk, kutyáknak, gyakran drogot, robbanóanyagot, csapdába esett humánokat kell kiszagolnunk. Páran közülünk belehaltak. Vannak titkos munkák. Az igényeket megmondják, de a részleteket nem. A kormány mindent ellenőriz, de aggódom, hogy a munkák közt vannak rosszak. Félek, hogy rossz humánok pénzt fizetnek, és a megbízásaik átjutnak a kapun. Attól is félek, hogy a kormánytól rossz humánok jönnek. Néha az embereim nem térnek vissza az ilyen rossz munkákból. Máskor visszajönnek, de a headware-jüket megrongálták, nehogy elmondhassák, mit csináltak. De amit elmondanak, azt megjegyezzük. Sokat tudunk a headware működéséről. A humánok nem is sejtik, milyen ügyesek vagyunk.

Holnap dolgozni fogok. Vannak munkák, amiket kevés biomorf végezhet, csak azok, akiknek jó a hangja és jól tudnak viselkedni a humánok között. Engem ismernek. Híres vagyok. Néha gazdag humánok testőrt akarnak. Ezek a legjobb munkák, de kevesen alkalmasak rá.

Én jó testőr vagyok, mert a jó hangomon beszélgetni tudok, a hangossal pedig morogni. Ha erre gondolok, boldog vagyok. A jó hangot Brumi töltötte le belém a tárgyalás előtt. Mindig ilyet akartam.

Miközben erre gondolok, érkezik egy hívás.

Brumi csatornája: Helló, Rex.

A csatornáinkat elvileg már nem tudjuk használni, de sokan megkerültük a blokkokat és helyreállítottuk a hálózati funkciót.

Megmondom Bruminak, hogy jó hallani a hangját. Most beszélünk először a bíróság óta.

Brumi: Hallom, holnap a városban leszel, Rex.

Én: Van egy munkám.

Brumi: Elintéztem, hogy kapj ebédszünetet. Van kedved velem ebédelni, Rex?

Én: De még mennyire!

Brumi: Javul a szókincsed, Rex. Nagyon jó. Majd értesítelek, hogy hol találkozunk. Sok a megbeszélnivalónk.