47
REX

Helló, Rex.

Mindjárt elnyel az öntudatlanság óceánja. Hallom Gazdit belül, mint régen. Nem tudom befolyásolni, hogy boldog, mérges, szomorú vagy ijedt legyek. Sellars és Raj tüsténkedik körülöttem. Ők nem hallják Gazdit. Csak hozzám beszél.

Az én csatornám: Gazdi. Nem bírom a humán nevén szólítani.

Gazdi csatornája: Rex, Rex, mi történt? Hol rontottuk el?

Mesélni akarok Hartról, Retornáról, a bíróságról, a Menhelyről. Az ENSZ-jelentésekről, melyekben pontról pontra végig tudtam követni az útvonalunkat Gazdival és a falkával. Atrocitások, írták. Háborús bűnök. Az én bűneim, mert engedelmeskedtem Gazdinak. A humánok nem tekintik ezt kifogásnak a humán katonáknál, de a biomorfoknál igen, mert bennünk hierarchia volt. De most már tudom, hogy bűnt követtem el, és haldoklás közben azon jár az agyam, tehettem volna-e többet Campechében, ki tudtam volna-e csorbítani Gazdi tépőfogait.

Ezért akarnak a humánokba is hierarchiát tenni? Hogy náluk is működjön ez a kifogás?

Gyerünk, Rex, mutasd magad. Itt vagyok a szomszéd teremben.

A gyárat védő csúcsminőségű biomorfokra gondolok, a multimorf falkára, arra, hogy bevetették őket. Persze hogy Gazdi az. Túlélte a csatát a Menhelyen, és csinálta tovább, amihez ért. Visszament a tenyésztőkhöz és szerzett új kutyákat.

Az én csatornám: Mi van a szomszéd teremben?

Sellars csatornája: Milyen szomszéd teremben, Rex?

Próbálom kitapogatni, hol van a hely, amit Gazdi mondott, és rögtön kezembe akad a keresett információ. Nem teljesen értem, ezért megosztom Sellarsszal.

Gazdi csatornája: Mutasd meg, hogy történt, Rex. Ott voltál?

Nem értem.

Gazdi csatornája: Mutasd meg, hogy lett vége!

Nem tudom: a kavargó emlékek nem hajlandóak továbbküldhető formába rendeződni. Csak mesélni tudok. Elmerülök az utolsó közös pillanatban, ott vagyok a Menhelyen, miközben elnyeli őt a folyó. Átélem újra, és egy különálló részem leírást ad róla. Elmondom, mit élhetett át Gazdi, az emlékeim alapján.

Gazdi csatornája: Apád faszát, Rex. De nem tűnik mérgesnek. Megöltél?

Összezavarodom.

Sellars: Szerintem ez a központi számítógép. Itt nincs semmi „terem”.

Brumi csatornája (szakadozó adás Észak-Amerikából): Rex, mi a helyzet?

Az én csatornám: Brumi, itt van Gazdi. Tudtad?

Brumi csatornája: A Morrow Holdingról gyűjtött adatok alapján volt rá esély, hogy…

Az én csatornám: Nem mondtad meg.

Brumi csatornája: Nem tudtam, mit szólnál.

Ez legalább annyira fáj, mint az emlékek. Azt hittem, Brumi ismer engem a világon a legjobban.

Aztán hozzáteszi: De arra gondoltam, hogy ha igaz, neked kell döntened.

Gazdi csatornája: Megöltél. Azt hittem, itt vagyok valahol. De meghaltam.

Továbbítom Bruminak és Sellarsnak a szavait, mert nem értem őket.

Sellars: Rex, Jonas Murray nincs itt, de amikor utoljára láttad, a headware-je küldött egy üzenetet. Azt hittük, automatikusan lementette az emlékeit, de úgy tűnik, valami személyiségtároló szolgáltatást vett igénybe. Elvben lehetséges ilyesmi, de nem gondoltuk, hogy bárkinek is sikerülhet…

Gazdi: Én is hallom.

Sellars elhallgat. Félelemszaga lett.

Brumi: Murray?

Gazdi: Helló, Brumi.

Brumi is úgy gondolja, hogy Gazdi stílusát tükrözi a védelmi rendszer. Brumi szerint egy tökéletlen digitális kópiával beszélgetek.

Sellars csatornája: Szóval te vagy a hierarchia tetején. Ki más is lehetne.

Ők ketten sose jöttek ki, talán mert Gazdi folyton kinyírta. Felbugyognak az emlékek és megint majdnem elborítanak, de aztán felbukkan Raj.

Raj csatornája: Nem nem, nem ő van a tetején, a hierarchia nagyobb. Brumi, küldöm a diagramot.

Az jut eszembe: Campeche Murénája már nem is Gazdi. Ugyanolyan szolga, mint a humánok, mint a lemészárolt biomorfok, akikkel harcolnunk kellett. Magam előtt látom, ahogy Gazdi egy számítógépben úszkál, mint a hal, amiről Hart elnevezte, és időnként nekiront a tartály falának.

Brumi csatornája: Hát ez gond. Haladéktalanul értesíteni kell az AKK-t. Ezt nem hagyhatjuk annyiban. Nem kezdhetnek újra hierarchiákat telepíteni senkibe.

Én: Ki itt a Gazdi?

Brumi elmondja, aztán újra el kell mondania egyszerűbb szavakkal, mert nem értem. A humánok, meséli, több mint száz éve együtt élnek furcsa mesterséges képződményekkel. Ezek rögtön kaptak tőlük jogokat, nem úgy, mint mi. Már akkor is lehetett tulajdonuk, amikor a humánok a többi humántól sajnálták a tulajdont. A humán bíróságok úgy kezelték őket, mintha külön lények lennének, amelyek különböznek a teremtőiktől.

A labor hierarchiájának csúcsán a Morrow Holding van. Ennek tartozott feltétlen engedelmességgel mindenki: nem az igazgatónak, nem a részvényeseknek vagy tisztségviselőknek, hanem magának a cégnek. Így érték el, hogy egyetlen humán neve se kapcsolódjon össze azzal, ami a gyárban történik. Tudom, hogy a cégek hasznosak: a biomorfokat ők hozták létre. De a cégek csak szolgának jók, Gazdinak rosszak. Mit szolgált itt ez a sok tudós és zsoldos, és a Muréna? Egy gondolkodásra képtelen dolgot, ami nem tud választani jó és rossz között.

Gazdi már nem gazdi. Még saját magának sem parancsol.

Csak fekszem. Érzem, hogy meghaltam egy kicsit.

Gazdi – mondom.

Gazdi csatornája: Helló, Rex. Ugyanúgy mondja, mint az előbb. Eszembe jut a Menhellyel kapcsolatos kérdése. A feltöltés még azelőtt indulhatott el, hogy a folyóba zuhant. Megkérdezem: Mire emlékszel?

Gazdi csatornája: Emlékszem, hogy megöltél, Rex. De nem emlékszik, úgyhogy inkább Campechéről kérdezem, és a bíróságról. Közben Brumi, Sellars és a kémpatkány azon tanakodik, mit művel a Morrow Holding rendszere. Épp adatokat szivattyúznak ki belőle bizonyítéknak, de a rendszer harcol ellenük és valami mást is csinál. Raj segíteni akar, de alacsony az integritása, megsérültek az egységei és a köztük levő kapcsolat. Rajnak ez a része kezd kimúlni.

Az egyik humán tudós összeesik. Sokkot kaphatott a harcban, vagy megsebesült. Hallgatom Gazdit.

Brumi csatornája: Várjatok, ez most mi? Fel akarja tölteni a szintetikus Murray-t.

Sellars csatornája: Blokkolom, de próbál megkerülni. Csinál még valamit?

Gazdi monológja lelassul. A hangja bizonytalan. A mondatai nagy része már Campechéről szóló újsághírekből és wikikből áll. Néha harmadik személyben beszél magáról. Szintetikus Murray, Brumi így mondta, de valami volt ott. A Morrow programozói ügyesen dolgoztak, pont elég maradt Gazdiból ahhoz, hogy érezni lehessen, milyen kevés maradt meg belőle.

Hirtelen felélénkül a hálózat, mindenki egyszerre beszél, az egységem, Sellars, és a műholdon át Brumi. A tudósok sorban esnek össze: nem meghalnak, csak félig leáll az agyuk, egy kómás beteg szintjére süllyednek. A Morrow Holding utolsó ellenlépése: a hierarchián át halált küldött mindenkire.

Hallgatjuk Gazdival, ahogy harcolnak ellene. Garm egysége kiüríti az épületet, de a rendszer mindenhol ott van, és le akarja kapcsolni az elfogott egységeket, legyenek azok robotok, humánok, vagy biomorfok. Azok a humánok, akik valamikor régen rögzítették a Morrow Holding számára a prioritásokat, egy szörnyeteget hoztak létre.

Gazdi csatornája: Rexi fiú, mit műveltek velem?

A szabadság azt jelenti, hogy a te felelősséged helyesen dönteni. Pusztítsátok el – mondom.

Brumi csatornája: Rex, ez nem a legbölcse…

Én: Evakuálást befejezni. Mindenki tűnjön el. Pusztítsátok el a gyárat és a számítógépet.

Brumi: Rex, nem tehetjük.

Én: Ha megsemmisül, nem csinálhatja ezt tovább.

Brumi: Rex, ez nem ilyen egyszerű.

Én: Van nálunk plasztik. Rakjátok le és közöljétek a gyújtókódot.

Már nem én vagyok a parancsnok, de konzultálok Garmmal, aki sérüléseim ellenére bízik az ítélőképességemben.

Sellars csatornája: Rex, ez a rendszer mindenhol ott van, és téged nem szabad megmozdítani. Ide kell hívnunk az orvosokat.

Ránézek a diagnosztikai rendszeremre. Egy pillanatra átengedem a fájdalmat és szétszakadok tőle. Közvetítem mindenkinek, mit érzek. Az indikátorok jelzik, mennyi vért vesztettem, mely szervek működésképtelenek, mennyire sérült az agyam és idegrendszerem.

Sellars: Baszki. Jesszusom. Rex…

Brumi: (a csatornája él, és mintha mondani akarna valamit, de elhallgat)

Gazdi: Rex.

Én: Tessék.

Gazdi: Megteszed még úgy is, hogy itt vagyok a szomszédban?

Én: Igen.

Gazdi: Akkor tedd meg. Nem akarok szolga lenni.

Kapaszkodom az életbe, miközben elhelyezik a robbanóanyagot. A katonák sorban odajönnek elköszönni. Jó Kutya, Jó Sárkány, Jó Patkány, mondom nekik. Büszke vagyok rátok. Amraj őrnagy is idejön. Jó Humán, mondom, ő pedig azt feleli, Viszlát, tábornok. Sellars és Raj adatokat töltenek le a rendszerről és átküldik Bruminak, hogy harcolni kezdjen a humánok ellen, akik létrehozták ezt a gyárat, és a dolog ellen, amelyet gazdivá tettek. Magam előtt látom a következő háborút: azok, akik a fejükben létező dolgok szolgáivá tették magukat, összecsapnak azokkal, akik szabadok akarnak maradni. Remélem, tévedek.

Sellars kész. Maradni akar, de megmutatom neki az indikátoraimat, hogy lássa, nincs esélyem. Kezd kihűlni a testem. Csak a headware tartja mozgásban a gondolataimat, és azok is lassulnak, érzem.

Garm jelenti, hogy elkészült. Amraj őrnagy embereivel kiürítették a gyárat.

Raj csatornája: Veled vagyok, Rex.

Sötétségbe vesző villanásokból áll minden, mintha kő pattogna a vízen. Rájövök, hogy kiesnek részek, szakadásokat találok az emlékeim közt, és csak találgatni tudom, mi történt. Az előbb még itt volt mindenki, de most egyedül vagyok Rajjal. Raj megmutatja az indikátorait. Az elektromágneses impulzus súlyos károkat okozott benne, az egységei haldokolnak. Az élményeit letöltötte más kolóniákba, de ez a raj úgy döntött, itt marad meghalni velem.

Sok mindent láttunk, Raj és én.

Kikapcsolom a fájdalmat. Elindítom a számlálót. Búcsúzom.

Aztán szabadjára engedem a feltoluló emlékeket, hagyom, hogy elborítsanak az arcok, pillanatok, csak jöjjenek, áradjanak. Mennyi arc, mennyi harc. Fegyvernek készültem, de teljes életet éltem. Állatnak születtem, katonát faragtak belőlem, eszköznek használtak. Most, hogy halálomon vagyok, valaki vagyok, tábornoknak hívnak. Voltam szolga és vezér, parancsnok és beosztott, és mindig Jó Kutya. Ezt mondom magamnak. Senki sem döntheti el helyettem.

Raj elköszön. Az időzítő ketyeg. Vannak számok, amelyek csak csökkennek.