41
REX

Átrepülünk a Csendes-óceánon. Az út alatt szinte végig alszom, mert Kasmírban kevés idő jutott rá, és most sem jut majd több, mialatt a Panamától nyugatra levő szigetet ostromoljuk. Ez a következő akciónk. Szeretem, ha sok a dolgom. Mikor Gazdi kutyája voltam, rengeteget aludtam, de akkor nem kellett döntéseket hoznom. Most nem várhatom tunyán a parancsokat, nekem kell irányítanom, ezért annyit alszom, amennyit tudok. Valamit valamiért.

Az egységemből velem jöttek páran, köztük Sellars. A többiek Kasmírban maradtak befejezni a takarítást. Belehallgatok a hírekbe, kíváncsi vagyok, mit mondanak rólunk. Főleg humán arcokat látok – az ENSZ képviselőit, indiai és pakisztáni politikusokat. De feltűnik egy biomorf is, egy Churchill nevű kutya. Széles vállú, buldogalapú modell, méretre szabott egyenruhában. Bölcsen bólogat, mikor kérdezik, és a kamerába vigyorog. A humánok imádják, mert vicces és kicsit esetlen. Szeret mókázni, ugyanakkor megbízható és hiteles. Churchill nem szokott harcolni, az ő munkája sokkal nehezebb. Mindennap azt csinálja, amit nekem kellett a bíróságon: meggyőzi az embereket, hogy barátságosak vagyunk, nem szörnyek. Küldök neki egy üzenetet. Jó Kutya.

Leszállás előtt letöltöm az akció ismert paramétereit. Az ENSZ főparancsnokságától jött az anyag, de tele van ismerős nyomokkal. Brumi csatolt egy fájlt külön nekem. Biztos HumOS is iparkodik a háttérben, talán van is belőle egy példány a helyszínen, ha még nem ölték meg.

Az AKK történetének egyik legfontosabb akciója ez. A célpont egy illegális biomorf gyárkomplexum. A Brumi által csatolt elemzés arra utal, hogy engem személy szerint is érinthet a dolog. Átnézem az ellenséges erők struktúráját, és valami nagyon ismerős. Eszembe jut a Menhely partja, az az éjszaka, évekkel ezelőtt. Újrajátszom az emléket. Fáj, de nem tudom kitörölni. Része annak, akivé lettem.

Vén kutya vagyok. A harci modellek már jobbak nálam, és sok civil típus is többet tud. Még humán modellek is felveszik velem a versenyt egyes területeken. Érdeklődéssel figyelem a humán biomodifikációt. A tudományos részét nem igazán értem, de Brumi értesít az újdonságokról. A legtöbb ország sokkal szigorúbban korlátozza az ilyen kutatásokat, mint az állat-biomorfokat, de valaki mindig kész megtenni a következő lépést, akár jó, akár rossz irányba vezet.

Földet érni olyan érzés, mintha hazatértem volna. A hely nem hasonlít Campechére, és nincs is a közelében, de hosszú idő óta most járok először a világnak ezen a részén. A kánikula előhozza az emlékeket.

A célpontunk egy tisztázatlan hovatartozású, mesterséges sziget. Milliárdosok és multinacionális cégek szoktak építeni ilyeneket, hogy elvonuljanak a világ és/vagy bizonyos jogszabályok elől. Némelyek a nyugalom templomai, mások a technológia fellegvárai, vagy méregdrága üdülőtelepek, privát uradalmak, esetleg illegális bordélyok. Az egyik híres magánsziget aszteroida-bányászati kilövőhelyként üzemel, és egy nap az első űrlift talapzata lehet. Ezek az adatok mind benne vannak az összefoglalóban. Gyorsan átfutom, és nagy részét kukázom.

Bizonytalan jogállásuk miatt békén szokták hagyni az ilyen szigeteket, de az AKK arra gyanakszik, hogy a célhelyen illegális biomorfokat gyártanak. Tudom, mitől „illegális” egy biomorf. Nem feltétlenül veszélyes vagy instabil, bár olyan is előfordul. A lényeg, hogy nem önálló. Hiába vívtunk ki jogokat, még mindig vannak, akik rabszolgát, szerszámot akarnak csinálni belőlünk. Az AKK jogi és politikai eszközökkel is fellép ellenük, és több gyárat bezáratott, mielőtt termelni kezdtek volna, de ez a sziget eddig elkerülte a figyelmüket. A tulajdonos már kitenyésztett egy adag biomorfot, és eladta őket milíciáknak meg kartelleknek. Az AKK egységei találkoztak velük. Még nem olyan ütőképesek, mint a legális katonai laborok csúcsmodelljei, de velem felveszik a versenyt. Papíron. A tapasztalat legalább annyit számít, mint a technológia. Legalábbis ezt mondom magamnak.

Saját fajtánk ellen kell tehát harcolnunk. Valamint védelmi algoritmusok és fegyveres humánok ellen, mert a rabszolgatartóink sosem alapozzák ránk a védelmet. Biomorfjaik agyát blokkok és korlátok bénítják, ha gondolkodni próbálnak, azt üvöltik nekik, Rossz Kutya.

*

A panamai parton verünk tábort, a Pajarón nevű várostól délre. Fogalmam sincs, a kormány tud-e rólunk. A fák között vagyunk, látszik a tenger. A táj elvadultnak tűnik, de gyalog csak pár perc a tengerparti luxusnegyed. A sziget rádiójelei arra utalnak, hogy nem érzékeltek minket, és nincs riadókészültség. A biomorfok ügyesebben rejtőznek, mint a humánok. Kevesebbet fogyasztunk.

Az akció már zajlik, mikor odaérek. Az előzetes felderítés megtörtént, és szabotőreink a jó széljárásnak köszönhetően a szigeten vannak. A táborban egy tápszekrényen töltődnek Raj új egységei. Sok ilyen keltető létezik, és mindegyik Rajt szaporítja. Brumi mesélt egy hangyafajról, amit a humánok a világ minden tájára magukkal vittek. Ha egy európai hangya ebből a fajból összeakad egy amerikaival vagy ausztrállal, nem kezdenek harcolni: érzik, hogy ugyanannak a globális bolynak a tagjai. Ugyanez a helyzet Rajjal. Már több millió egysége van szerte a világon. Ha találkoznak, adatokat cserélnek. Ugyanaz a Raj, de minden találkozástól megváltozik. Számára ez természetes dolog, akár a repülés.

Nehéz elképzelni. De örülök, hogy itt van velünk.

A felderítésben pár nagyobb egység is részt vesz. Kint a tengeren köröz egy delfinmorf, a kevés létező példány egyike. Angolok gyártották haditengerészeti célra, még az én létrejövetelem előtt. Sima bőrén forradásokat hagytak az implantok csatlakozói és az aknarepeszek, amelyekbe egyszer majdnem belehalt. Szonárral figyel minden mozgást a sziget környékén, és bevitt a hátán egy patkányt meg egy sárkányt, akik beszivárogtak a védvonalak mögé. A sziget nem kedveli a látogatókat.

Taktikai megbeszélést tartunk. Brumi titkosított műholdas csatornán kapcsolódik, HumOS-t Sellars képviseli. Amraj Singh őrnagy a rangidős humán tiszt, Raj pedig Raj.

Brumi épp Raj jelentését elemzi, mert ezeket ő érti a legjobban. Raj képek és emotikonok sorozatával kommunikál, ami még számomra is zavarba ejtő néha, pedig én ismerem őt a legrégebben.

Brumi csatornája: Úgy tűnik, a Morrow Holding tulajdona minden.

Amraj őrnagy: Valakinek volt humorérzéke.

Brumi: Nyilvánvalóan. A biomorfok többsége magzati, félkész állapotban van, vagy kiszállítás előtt tesztelik. De egy adagot védelmi célra hasznosítanak, és fejlett harci robotjaik is vannak.

Sellars: Mennyire fejlettek?

Brumi: Nem tűnnek intelligensnek, bár nehéz egyértelmű határvonalat húzni.

Amraj őrnagy: George azt üzeni, a hídfőállás előkészítése megtörtént. Kezdődhet a partraszállás, tábornok.

George-nak a delfinmorfot hívják. Tábornoknak engem. Nem ez a hivatalos rangom, és szerintem nem helyénvaló megnevezés, de már nem próbálok harcolni ellene. Néhány biomorf kezdett így szólítani, akik a börtönből jöttek át velem a Menhelyre. Újabban már a humán hírcsatornák is tábornokként emlegetnek. Brumi szerint szerényebb, mint a valódi nevem.

Még egyszer áttekintem a részleteket: csónakok száma, taktikai terv, személyzeti lista. Elsőnek a biomorfok szállnak partra. Miután megvetettük a lábunkat, a humán katonák fejezik be az átkaroló hadműveletet. Tudom, hogy ránk esik a neheze, de ez a legjobb megoldás. Erősebbek és szívósabbak vagyunk. Így helyes. Még ennyi év után is szeretem bántani a gonoszokat és segíteni a barátaimat. Jó Kutyák vagyunk.

Amraj őrnagy azt akarja, ne vegyek részt az akcióban. Bruminak is vannak fenntartásai, többször is beszéltünk erről. Végül úgy döntök, megyek, és Brumi megkér, hogy vigyázzak magamra. Az utóbbi időben sokszor hozza fel a várható élettartamot. Neki még évtizedei vannak hátra, több, mint a valódi medvéknek. Én öregebb vagyok, mint bármelyik valaha élt kutya, ráadásul kevésbé kímélt meg az idő, mint Brumit. Lassabban gyógyulnak már a sebeim.

Változtatok egy kicsit a terven és beleillesztem magam, aztán megmutatom az őrnagynak. Jóváhagyja. Kicsit fél tőlem, de más szagot is érzek. Büszke, hogy a Kutyatábornok mellett szolgálhat. Tisztelet szagát érzem.

A csónakokhoz megyünk.