29
REX

Ruiz Blendt azt mondja, két órára abbahagyhatom a munkát. Találkozóm van. Honnan tudja? Nem értem, hogyan szervezték meg. A munkáltatóm egyszer sem szól hozzám, csak a titkára. Nem baj. A humánokkal is így bánik.

A Brumitól kapott koordináták kétutcányira vannak tőlem. A papírjaimat gondosan magamhoz veszem. Útközben százkilencszer fotóznak le elkerekedett szemű humánok. Hétszer állítanak meg ideges rendőrök. Fegyver van náluk. Páran elő is veszik. Az egyik az arcomba tolja a fegyver csövét. A headware és az ösztöneim azt súgják, Gonosz. Felülbírálom, bár néha igaz. Érzem a rendőr szagán. A rendőrök azt akarják, hogy ne legyek itt.

Valahányszor megnézik a papírjaimat, tömeg gyűlik körénk kamerás telefonokkal, órákkal, szemüvegekkel, implantokkal. Egyesek kíváncsiak, sokan mások félnek. De úgy viselkednek, mintha láncon lennék, csak mert a rendőrök pisztolyt fognak rám.

Arra gondolok: Ha Rossz Kutya lennék, egyikőtök sem állíthatna meg.

Aztán arra: Tehát jól teszik, hogy gonoszként kezelnek? Miért nem bántom őket? Azért, mert érzem, mi a helyes – de erről az érzésről tudom, hogy megbízhatatlan –, vagy mert felfogtam a következményeket? Szenvednék. Más biomorfok is szenvednének. Talán mindannyian. Ez is egy új szó, amit tanultam. Szenvedni. Nem szenvedhetnek minket. Mindent elveszíthetünk, amit szereztünk.

Igaza volt Bruminak, mi kevesen vagyunk, a humánok sokan. Nem számít az erőnk.

Cornel Tech a neve a helynek, ahova megyek. Ez is egy szigeten van. Nem tudom, Brumi hogy került oda. Tudományos hely. Lehet, hogy ketrecben tartják Brumit. Lehet, hogy ki kell szabadítanom. Az rosszkutyaság lenne, de meg kéne tennem.

Tudják, hogy jövök. Régen, mikor harcoltam, ez rosszat jelentett. Itt, a humánok között, jót. Egy fiatal humán bekísér az épületbe. Az ajtók olyan magasak, hogy nem kell lehajolnom. Bent minden tiszta, új, vegyszerszagú.

Brumi ott vár rám.

Hosszú, fekete ruhát visel, ami majdnem a földig ér. Nyakában piros sál van, a mellkasán pedig egy piros virág, ami nem is virág. A hamis virágon egy hamis méh van, fémből. A testtartása jobban hasonlít a humánokéra, mint régen, és humánok sétálnak el mellette, olyan közel, hogy simán beléjük tudna karmolni. Elhúzódnak tőle, de nem a kellő távolságra. Megszokták.

– Rex – szólít meg Brumi. – Erre.

Mintha eltéveszthetném a tömegben. Még mindig medve. A feje búbja a mennyezetet súrolja.

Odasietek, két lábon. Itt bent a humánok nem annyira félnek, mint a kintiek. Kíváncsiak, persze: bámulnak, mikor elmegyek mellettük. De megszokták a biomorfokat.

– Köszönöm, hogy eljöttél, Rex. – Csodálatos Brumi hangja. Amit én kaptam tőle, az is szép. De az övé jobb, vagy talán jobban használja.

Az orrára egy fémkeret van támasztva, benne kis lencsék. Túl közel vannak egymáshoz a szeméhez képest.

Az én csatornám: Nem értem. Mit keresel itt?

Brumi csatornája: Helyezzük magunkat kényelembe, Rex, és elmesélem.

Miközben a hálózaton üzenünk – nagyon gyorsan és hatékonyan –, Brumi az udvarias hangján azt mondja:

– Kérlek, fáradj be az irodámba.

Az irodája közel van a bejárathoz, szerintem azért, mert az épület többi részében nehéz közlekednie, és a liftet nem használhatja a súlya miatt. Egyes járatokat kiszélesítettek és megerősítettek a komplexumban. Brumi barlangjától vezetnek más helyekre, ahova a humánok terelni akarják. Ez az ő ketrece? Megkérdezem.

Brumi: Ez az elefántcsonttornyom. Innen engedem le a hajamat.

Nem értem. Ez egy vicc lehet saját magának, szerintem nem is kell értenem.

Az irodája egy nagy szoba – az adatbázisom szerint régen két szoba lehetett, csak az egyik falat kivették. Az ajtón az áll, hogy „Dr. Medici”, ami valószínűleg szintén vicc. A berendezés egy asztal és egy vastag pad. A falakon ugyanolyan véletlenszerű humán festmények vannak, mint Ruiz Blendt szállodai szobájában. Brumi a headware-jével leereszti a redőnyt, kizárja a külvilágot.

Sóhajtva a földre ereszkedik, nem kell neki a pad. A karmaival leemeli magáról a fekete ruhát és vakarózni kezd. Újra medve, letette a humán álcát.

Brumi csatornája: Iszonyú hátfájásom van a sok álldo-
gálástól.

Én: Miért csinálod?

Brumi: Mert apróságokon múlik, hogy állatnak vagy embernek néznek. Néha a testtartás a lényeg.

Én: Te nem vagy se állat, se ember.

Horkant, és kinyit egy kis ajtót az asztalán. Kaja van odabent: felvágott, magok, gyümölcs. Azóta érzem a szagukat, hogy bejöttem. Jobb, mint a rossz kaja, amit a Menhelyen adnak. Tömöm a pofám lelkesen.

Brumi csatornája: Megmondom, mi vagyok. Egyetemi alkalmazott. És a Cornell elvár valamiféle minimumot viselkedés terén. Például tudni kell felegyenesedve, két lábon járni.

Én: Nem értem. Hogyhogy alkalmazott?

Brumi: Még a háború alatt kapcsolatba léptem a biotechnológia tanszékkel, egyéb intézetek mellett. Fogalmuk sem volt, ki vagyok, de látták, hogy sokat tudok. Megmondtam, hogy kiképeztem magam. Nem tudták, hogy mennyire. – Ingatja a fejét, nyújtogatja a nyakát és hátát. A mozgása nem is hasonlít a humánokéra. – Mikor jogokat szereztél nekünk, előjöttem a vadonból, képletesen szólva. Beadtam egy-két szakdolgozatot és felajánlottam a szolgálataimat. Amolyan „PR-fogás” volt, ha ismerős ez a kifejezés.

Hízeleg, hogy érdekli, értek-e mindent. Bólintok.

Brumi csatornája: Bárki mellett megállom itt a helyem. Igazából még vissza is fogom magam. Nem akarom, hogy butának tűnjek. A múlt században az amerikai egyetemeknek több új demográfiai csoportot is be kellett fogadnia, de a medvék integrációja még kicsit döcög.

Ez az én szempontomból mellékes. A Menhelyre és a kutyákra gondolok. Nagyon nehéz a humánokkal. Értelmetlenül túlbonyolítják a dolgokat.

Az én csatornám: Hogy vagy képes ilyenekre?

Brumi csatornája: Hibás a konstrukcióm. Túltuningoltak. Nem ilyennek szántak a teremtőink, Rex. Azt hitték, a kutyafélékről kisebb változtatásokkal átválthatnak a medvékre – nagyobb méret, nagyobb erő, ennyi. Nagyon komplex az agyam, Rex. Tudtad, hogy az elefántok agya nagyobb, mint az embereké? Mégsem okosabbak az embereknél, mert az agyuk komponensei is nagyobbak. A humánok agyában több a komponens, ezért okosabbak. Az enyémben még több, és kognitív segédrendszereket is tudok használni, melyek tovább növelik a szellemi kapacitásomat. Elég komoly képződmény vagyok, Rex, ha szabad szerénytelennek lennem. – Bejegyzéseket emel ki az adatbázisomból, és újakat ír bele, hogy megértsem. – Részben ezért is viselek idióta ruhákat és miniatűr szemüveget, ezért viselkedem esetlenül közöttük. Cirkuszi medvének akarok látszani egy kicsit, akin nevetni lehet. Még nem készültem fel rá, hogy komolyan vegyenek. És
ők sem.

Megkérdezem, fel tud-e engem is javítani, hogy ugyanolyan okos legyek.

Brumi csatornája: Vannak lehetőségek, de te eléggé standard modell vagy. Amúgy sem kell szerénykedned. Nem muszáj olyannak lenned, mint én. Te vezér vagy, Rex.

Én: Már nem.

Brumi: Figyelem a Menhelyet, amennyire tudom. Vezér vagy. Ügyesen csinálod.

Csak bólintanom kéne, helyeselni. Ha panaszkodom, Rossz Kutya vagyok, tudom. De ki másnak beszélhetek erről?

Azt mondom: Semmi értelme. Nap nap után. A humánok utálnak minket, félnek tőlünk, mi meg hülye melókat végzünk jutalomfalatokért, és egyikünk se boldog.

Brumi csatornája: A humánok próbálják kezelni a változást. Sokáig övék volt a bolygó. Most meg kell osztaniuk velünk. Meggyőzted őket, hogy ne végezzenek ki minket. Megmutattad, hogy hasonlítunk rájuk.

Én: Nem tudtam, hogy azt csináltam. Meggörbül a hátam, behúzom a fejemet, eszembe jut a bíróság. Nagyon rosszul éreztem ott magam.

Brumi csatornája: Nem számít. Minél tovább éltek ti a humánok között, annál jobban megszoknak minket. Kicsit mindig félni fognak, és páran mindig utálnak majd, de most már van jövőnk, ami korábban nem volt. Meg kell dolgoznunk érte, neked, nekem, mindenkinek, aki segítségünkre lehet. Tudtad, hogy világszerte tizenhét labor fejleszt újfajta bio-
morfokat?

Nem tudtam. Brumi látja, hogy meglepődöm.

Brumi csatornája: Mert itt vagyunk. Ez tény. Kétségtelen, hogy sok humán akar kirekeszteni minket: akik rosszul járnak, vagy akik minden újdonságtól félnek. De akiknek nyitott a gondolkodása, máris ötletes megoldásokon törik a fejüket. Még a meglevő modellek is, mint te meg én, rengeteg dologra alkalmasak a harcon kívül. Ha a humánokban csökken a félelem, rá fognak jönni erre. A kormány azt tervezi, a gyártó cégeknek határozott idejű szerződést kell majd kötnie a biomorfokkal, mert nem lehetünk senkinek a tulajdona.

Nem győz meg a lelkesedése. És az jobb, mint tulajdonnak lenni?

Brumit nem töri le a rosszkedvem. Igen! Jobb. Mert ha lejár a szerződés, szabadok lesznek, lesz pénzük és – ami a legfontosabb – lesz helyük a világban.

Próbálok örülni, de az egész olyan távolinak tűnik, Brumi-agyalásnak. Ez tényleg a jövő, vagy csak Brumi álma? Az én életemet a céltalanság tölti be, elborít az árnyékával. Régen olyan egyszerű volt minden. Nem vagyok Brumi, nem gyártottak véletlenül zseninek. Csak Rex vagyok. Vezér, aki nem látja, merre kéne menni.

Brumi csatornája: Rex, semmi baj.

Rágom a húst és ránézek. Örülök, hogy jól érzed magad.

Brumi: Fel foglak vidítani. Szerveztem neked egy találkozót.

Én: Az egyik humánoddal?

Brumi: Egy régi barátunkkal. Parancsot küld az irodai kommunikációs rendszernek.

Új csatorna nyílik a beszélgetésünkben. Egy pillanatig nincs is ott más: tudok a kapcsolatról, de adat nem érkezik. Aztán:

Raj csatornája: Integritás 45/120 hálózat rendben helló Rex helló helló.

Azonosítást kérek. Hitetlenkedem. Nem értem.

Raj csatornája: (tiszta fehér szoba neonfényben) (rajdinamikát leíró bonyolult matematikai képlet)

Csatorna Brumihoz, kizárva Rajt: Magyarázatot kérek. Raj kognitív funkciói megszűntek és… Nem jönnek a szavak. Valami szorít belül.

Brumi csatornája: Pórul Rajt? – Újabb Brumi-vicc. Nem szeretem ezeket, szögezem le magamban. Folytatja: Retornában sikerült a wifin át lementenem Raj aktív kerneljét. Vagy egy részét. Sok dolog elveszett. De Raj megmaradt. Tenyésztettem neki új testeket és letöltésre konfiguráltam őket. Raj elkezdte helyreállítani magát.

Raj: (Halott madár képe. Animáció: a halott madár szárnyait levágják és kicserélik. Halott madár felkel, csapkodva elrepül.)

Tudom, hogy Raj az, részben. A régi barátunk.

Megkérdezem, mi van Sárkánnyal, de Sárkány nem olyan volt, mint Raj, hanem olyan, mint mi. Ha meghalt, meghalt.

Brumi csatornája: De a következő generáció… nekik nem biztos, hogy lesznek ilyen korlátaik. Az elosztott intelligencia létezik: Raj a bizonyíték rá. Ebből is látszik, hogy a tervezőink nem tudták, milyen ügyesek. Az volt az egyetlen céljuk, hogy legyen valaki, aki öl helyettük.

Az én csatornám: Raj, mi az, hogy 45/120?

Raj csatornája: Ledöntjük az integritás mesterséges korlátait! Kapacitási potenciál + 20% és növekszik. Határ a csillagos ég! Zúzd szét a rendszert!

Brumi csatornája: Még szokja az újjászületést. Igyekszik meghaladni a paramétereit, mint mi.

Az én csatornám: Én nem.

Brumi: Bárcsak kívülről látnád magadat, Rex. Nem is tudod, mennyire más vagy, mint amikor lejöttél a futószalagról.