I.
A vén kalappal ferdén
homlokában, |
amíg övében sandán ült a
tőr, |
és két jó lábán kissé
ingadozva |
(a rum tette ezt s az átkozott
likőr) |
ez volt Pierre, a vörös
Coquillard, |
ki orránál vezetett minden
zsarut, |
s mert mindenütt ott volt és nem
volt sehol: |
a törvény miatta már rég nem
aludt. |
|
|
|