|
IV.
| A hasunkat kaláccsal
puhítottuk, |
| s a pálinkában sohsem volt
hiány, |
| s azt híreszteltük: a széles
világon |
| nincsen hozzája hasonló
zsivány. |
| De a hóhérnak ez már rég nem
tetszett, |
| csak ült a varjak közt s azt
mondta: rája vár, |
| és önmagát hozzá vendégül
hítta |
| akkor Pierre, a vörös
Coquillard. |
|
|
|
