|
III.
| És mikor ő lett a
rablóvezérünk |
| és pofája sebhellyel volt
tele: |
| akkor mindig tudtuk, hogy miből
élünk, |
| és senkinek sem lett üres a
zsebe, |
| akkor egyszerre miénk lett a
város, |
| s velünk táncolt egész éjjel a
bár, |
| de amikor a zsaruk
megjelentek; |
| csak volt Pierre, a vörös
Coquillard. |
|
|
|
