|
XXXVI.
| S így értem haza egy nap,
hajnaltájban: |
| a Szajna csendes volt és
hófehér, |
| s legott a hírhedt házhoz vitt a
lábam, |
| hová annyiszor vitt a
szenvedély. |
| És mint szerelmes kamasz: lopva
néztem |
| be a nyitott ablakokon – hol
tátott |
| szájjal, zsíros, piszkos pofával,
vénen |
| aludtak: Margó meg a többi
lányok… |
|
|
|
