|
I.
| Az őszi sárban már magamban
járok, |
| s lábam nyomában a Kaszás
üget, |
| hajam deres lett és az
utcalányok |
| másnak mutatják már a
mellüket, |
| s a csillagok is már fakóbban
égnek, |
| mint egykor égtek, mikor este
lett: |
| ajánlom bűnös lelkemet az
égnek, |
| s az út sarának vézna
testemet. |
|
|
|
