|
VII.
| Úgy volt tehát, hogy épp
karácsony esten, |
| harmincegyben ezernégyszáz
után |
| szalmán hevert, borjak között a
testem, |
| melyek szemembe leheltek
puhán, |
| apám némán állt, mint cölöp a
tóban, |
| s anyám fáradtan súgta: „Jézus,
Jézus”, |
| mert én is egy vén, korhadt
istállóban |
| születtem egykor, mint a
Nazarénus. |
|
|
|
