XIX.
az írók, az atyák és a
bölcsészek, |
a tanítványok és a mesterek |
pergamen arcuk pusztuló és
vénhedt |
gőgjével bámulták
szerelmemet… |
S ezentúl minden éjjel vele
háltam |
a Champs de Mars vizes
lapályain, |
és néztem, míg a harmat
hajnaltájban |
kék lámpákat gyújtott a
vállain. |
|
|
|