EWIGKEIT

Forogjon számban a vers, a spanyol,

hogy a szörnyű ítéletet kimondja,

amit hirdetett Seneca latinja:

hogy minden a férgekhez vándorol.

Zengje újra a halvány hamvakat,

a halál nagykönyvét, s hogy szónoki

királynője győztes lába alatt

hevernek a dicsekvés zászlai.

De nem. Megtagadni nem volna szép

azt, mi porhüvelyemnek drága volt.

Tudom, nincs felejtés; s a veszteség,

minden áldott, habár számomra holt

dolog az örökkévalóban ég:

e tűz, e kora este és e hold.

Imreh András fordítása