BLAKE

Hol az a rózsa, amely a kezedben,

anélkül, hogy tudná, csodás ajándék?

Nem a színével, minthogy a virág vak,

sem fogyhatatlan édes illatával,

sem egy szirom súlyával. Mindezek csak

gyönge visszhangok, régen elveszettek.

Az igazi rózsát máshol keressed.

Lehet hogy oszlop, lehet hogy csata,

angyalok ege, vagy egy végtelen,

titkos, nem nélkülözhető világ,

ujjongó isten, akit sose látunk,

vagy egy ezüst bolygó egy másik égen,

vagy egy irtóztató őskép, amelynek

rózsaformája sincs.

Somlyó György fordítása

VÁGYAKOZÁS A JELENRE

[NOSTALGIA DEL PRESENTE]

Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a férfi:

Mit nem adnék a boldogságért,

ha Izlandon most melletted lehetnék

a nagy mozdulatlan nap alatt

és megoszthatnám veled ezt a percet

ahogy osztozunk a zenén

vagy egy gyümölcs ízén.

Ugyanebben a bizonyos pillanatban

a férfi ott áll mellette Izlandon.

Somlyó György fordítása

A POKOL, V 129

[INFERNO, V, 129]

Letéve immár kezükből a könyv, mert

tudják, hogy ők maguk a szereplői.

(Legfeljebb egy másikéi lehetnének,

de törődnek is ők vele.)

Ők most Paolo és Francesca.

Nem két barát, aki megosztozik

egy mese zamatán.

Hitetlen ámulattal nézi egyik a másikat.

Kezük se ér egymáshoz.

Felfedezték az egyedüli kincset;

rátaláltak egymásra.

Nem csalták meg ők Malatestát,

hisz a csalás egy harmadikat feltételez,

de ők csak ketten léteznek e világon.

Ők Paolo és Francesca,

valamint a királynő és a szeretője

és minden szeretők, akik valaha voltak

ama Ádám és Éva óta

a Paradicsom pázsitján.

Egy könyv, egy álom feltárta előttük,

hogy egy álom alakjai, amit Bretagne

földjén álmodtak valaha.

Egy másik könyvtől majd az emberek,

maguk is álmok, őróluk fognak álmodozni.

Somlyó György fordítása