35. FEJEZET

Patrick egyik éjjel az apjáról álmodott. A bázis kapuja előtt állt. Gyakorlóruhája cafatokban lógott rajta. Csuklója és bokája körül horzsolások látszottak, meztelen lábfeje kék volt a holdfényben. Vállán holló ült, és amikor szóra nyitotta száját, hangja a madár rekedtes károgása volt.

Ez akkoriban történt, amikor beütött a nagy hideg, amikor a sarkvidéki szél végigsöpört a völgyön, és a hőmérséklet néhány óra alatt tizenöt fokot esett. Sok cső elfagyott, a latrina használhatatlanná vált. Egész csapat dolgozik azóta is kevés eredménnyel a probléma megoldásán, és mindenki mobil vécét használ.

Nincs elég. Legfeljebb egy tucat. Egy tucat szaróhely egy egész osztag mérnöknek, egészségügyi személyzetnek, szerelőnek, szakácsnak és a harmincas tengerészgyalogsági század öt szakaszának, amikor az étkezéseknél az emberek púposra rakják tálcájukat, és büszkék arra, hogy milyen gyakran és mekkora volument ürítenek?

Valakinek naponta ki kell takarítania ezeket a szaróhelyeket, és az a valaki Patrick meg az osztaga többi tagja. A szakaszok kéthetes rotációban végzik a bázis fenntartásához szükséges feladatokat. A személyes biztonsági osztag a csapat parancsnokát és a többi katonai nagyfejűt kíséri a városokba és a Tuonela bányába. A gyorsreagálású erő mindig menetkész; ha egy járőrt vagy előretolt bázist, uránbányát vagy harcállást támadás ér, egy percen belül tudnak indulni. A járőrök négyórás váltásokban járnak; ők a kapcsolattartók, igyekeznek kiemelni a rosszfiúkat, felkeresik a helyieket, beszélgetnek velük, tőlük kérdezősködnek, igyekeznek fenntartani a békét a helyiekkel, édességet adnak a gyerekeknek, az emberek többsége örül a katonáknak, örül a biztonságnak, és örül, hogy van munkája a bányában.

Ezenkívül ott van még a biztonsági feladat és a szarmunka. Ezt mindig a rendfokozat nélküliek kapják. Őrszolgálat a tornyokban. Mosogatás, frissen mosott ruhák hajtogatása, seprés, felmosás, sikálás, suvickolás, lőszertárazás, pakolás, anyagmozgatás, végtelen sok vécépapíros doboz, rizseszsák, babkonzerv cipelése, felnyitása.

És a budik kiégetése.

Az egész szakasz őrszolgálatot fog ellátni, és szarmunkát végez a következő időszakban, de minden szakasz három osztagból áll, és minden osztagban tizenkét katona van, és az őrmester gondoskodik arról, hogy Patrick osztaga kapja a budipucolás feladatát. Hála Trevornak.

Négy mobilvécét felraknak egy páncélozott szállító harci jármű platójára egy rakás fogóval, egy szarkérges betonvassal, egy halom hegesztőkesztyűvel és több gallon dízelüzemanyaggal együtt. Aztán elviszik a bázistól öt mérföldre, szélirányban levő medencéhez, ami bűzlik az évek során ott elégetett szeméttől és ürüléktől. Lepakolják a mobilvécéket, kiakasztják a hátsó ajtajukat, kiveszik a fémtartályt, teleöntik dízelolajjal, meggyújtanak egy gyufát, hátralépnek, ahogy a lángok felcsapnak, és fekete füst kezd gomolyogni a hordók félig fagyott tartalmából. Egy perc múlva előrelépnek a bűzbe, a hőségbe, hogy a betonvassal meg kavarják a tartalmát. Nap mint nap ezt kell csinálniuk, és mivel a zuhanyzó nem működik, a mosdónál bármennyit suvickolják is magukat, a szagot semmi nem viszi le a bőrükről.

Patrick ott áll, a betonvasra támaszkodik, mintha sétapálca lenne. Szeme könnyezik, szájában az égett szar szaga keseredik, míg mellette Trevor, mintha egyáltalán nem venne tudomást a helyzetükről, egyfolytában arról fecseg, hogy a barátaival farkashalra vadásztak a folyódeltában. Sisakján farkasirhát visel; ő lőtte az állatot, feje az ő feje fölött, farka a hátán lóg le, mintha második bőr lenne. A füst kavarog, a szar sziszeg, bugyborog és fröcsög; körülöttük a hó elolvad, háromméteres körben kilátszik a megbámult fű.

Patrick nem így képzelte a Köztársaságban teljesítendő szolgálatát.

Azt képzelte, hogy Humvee-vel járja a vidéket, géppuskatoronyban állhat, szeméttel borított utcákon gördül keresztül és lő mindenre, ami mozog. Elképzelte, hogy harcoló egységnél szolgál, gránátot hajít és lehajol, tenyerét a fülére szorítja. Elképzelte, hogy puskatussal vág képen egy szakállas férfit, a kezét műanyag gyorsbilinccsel köti össze a háta mögött, a bázisra vonszolja, és foglya üvöltve elárulja a vallomásban, hol van az apja. És azt is képzelte még, hogy berúgja egy épület ajtaját, ágyban vagy a tévé előtt találja a meglepett embereket, akik döbbenten emelik fel a kezüket, amikor testüket golyókkal táncoltatja meg, aztán egy hátsó szobában ráakad az apjára, akinek be van kötve a szeme, csuklója, bokája szigetelőszalaggal összekötözve, és kiéhezetten, összeverten, de életben van. Azt képzelte, hogy olyan lesz, mint valami videojáték, vagy mint a filmekben. És azt is elképzelte, hogy olyan közösséget talál, mint Max és az igaz amerikaiak, csak normálisabbat, stabilabb lelkületűt.

Ám ehelyett olyan országban találta magát, ahol az emberek félnek, és semmi mást nem akarnak, mint hogy hagyják őket békén; akiknek életmódját szélsőséges lázadók fenyegetik, akik őket gyávának, az amerikai katonákat pedig erőszaktevőknek, megszállóknak nevezik.

Patrick első, a bázison töltött éjszakáján a törzsőrmestere azzal viccelt, hogy őt nem lehet megölni, erre pisztolyt emelt a fejéhez és meghúzta a ravaszt. Persze üres volt a tár, és az egész barakk röhögött. Dave Decker volt ez, E-6-os, a szakaszvezetője. A feje oldalt olyan, mint egy tojás, és vastag, szögletes szemüveget viselt, amitől a szeme furcsán lebegni látszott. Izmos volt, de a segge nagy, ami még nagyobbnak látszott attól, ahogy állt: derékban előrehajolva. Cápamódra nyitott szájjal mászkált. Aztán eltette a pisztolyát, és Patricket erősen hátba verte, úgy, hogy fájt, és azt mondta, hogy persze csak tréfált, de hogy az új fiú ne várjon különleges bánásmódot.

Az első néhány héten Patrick megpróbált érdeklődni az apja felől, de nyáron jelentős személyzetcsere volt a bázison, lejártak a tizenkét hónapos szolgálatok. A fejeseken kívül kevesen ismerték Keith Gamble-t, a fejesek pedig az őrszemélyzetet szarszopó piócának, a hadsereg legaljának tekintették, és nem értették, mit keres itt egyáltalán a média üdvöskéje, egy szépfiú, mint Patrick. És mit akar bizonyítani, miért vett céltáblát a hátára, és honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy ő, egy kibaszott zöldfülű újonc, aki most szállt le a repülőről, azt higgye, hogy egy tiszttel lehet úgy beszélni, mintha barátok lennének. Néha szóba állt vele valaki, de amit mondtak, az semmit nem jelentett neki:,Jó ember volt” és „Sajnálom, hogy elvesztetted” és „Azt mondhatom, hogy nagy sörpusztító volt.”

Patrick hamarosan megtanulta, hogy a tisztek és a legénység között kötelezően betartandó a három lépés távolság. Más fajhoz tartoznak. A parancsnok, a tüzérek, a hadnagyok, a századosok nem mentek a dróton túlra. Ritkán hagyták el a körletüket. Felderítői jelentésekkel foglalkoztak, hadműveleti feladatokat terveztek, amiket aztán a beosztott hadszemélyzet hajtott végre.

– Megértettétek, mik vagytok most? – kérdezte Decker a szakasztól egyszer gyakorlatozás közben. – Egy halálgép alkatrészei vagytok.

Halálgép. Nem volt világos, mit értett Decker ez alatt. A tengerészgyalogságot vagy a hadsereget. A bázist vagy a Köztársaságot. Vagy talán az életet. Lehet, hogy maga az élet a halálgép; nagy rémálom, hatalmas taposókerekű, láncfűrészfogú gépezet, amely folyton testeket kaszál és zabái.

Ez nagyon is lehetségesnek tűnik most, ahogy ott áll ebben a lejtős falú medencében, elszenesedett törmelék között, füstös kipárolgásban, amitől úgy érzi, soha nem volt ennél közelebb az alvilághoz; úgy érzi, mintha Hádész csapóajtaja lenne a lába alatt. Átkozza magát és a helyzetét, undorodik tehetetlenségétől, és újra megkeveri a hordó tartalmát, ezúttal túl keményen, annyira, hogy a hordó felborul, az égő ürülék bűzösen toccsant a földre. Megint átkozódik és dárdaként hajítja el a betonvasat. Néhány lépésre ér földet, jó adag fekete földet ver fel és furcsa reccsenő hangot hallat.

Körülnéz, hogy látta-e valaki ezt a hirtelen felindulást. De Trevor beszél, egy másik közlegény hallgatja, és ők ketten úgy keverik a hordóikat, mintha üstben főznének, és éppen arról vitatkoznak, hogy Angelina Jolie-t vagy Cameron Diazt lenne-e jobb meg fektetni.

Patrick a földbe fúródott betonvashoz lép, kiemeli, és a helyén csontokat lát. Leguggol, kesztyűs kézzel megpiszkálja, és kiemel egy koponyát, ami lehet kutyáé, de farkasé is. Kihúzza; nagy földdarabok hullnak róla. Kifújja a fekete port a szemüregből és körülnéz, megpiszkálja a földet és a hófoltokat, és tucatnyi ilyent lát; mintha halottaskert lenne, csontok hevernek mindenfelé.