Köszönetnyilvánítás
Ez a könyv nem készült volna el Mike Siglain múlhatatlan lelkesedése, valamint Jen Heddle és a Story Group iránymutatása nélkül, de kellett hozzá az a támogatás is, amit az én személyes Jedi Tanácsomtól kaptam: Scott Shinicktől, Karina Greentől, Jen Cartától, Stephen Wackertől, és Eileentől, az én csodálatos feleségemtől. Bizonyára valamennyien a vártnál sokkal többet hallgatták a Star Warsról szóló szövegeimet, miután feltették az ártatlannak tűnő kérdést: „Segít, ha beszélsz róla?”.
És köszönetet mondok a szüleimnek, amiért mindig táplálták bennem a megszállottságot azon dolgok iránt, amiket egy messzi-messzi galaxisban lehet megtalálni.
Fülszöveg
Karr látszólag átlagos életet él: iskolába jár, segít a szüleinek a családi vállalkozásban, és szereti a gyors siklókat meg a droidokat. Ám a fiúnak van egy titka: amikor megérint bizonyos tárgyakat, szörnyű fejfájás tör rá, és elveszíti az eszméletét. A fájdalommal együtt pedig néha látomások is gyötrik – általa soha nem látott teremtményeket és helyeket pillant meg.
Szülei attól tartanak, hogy titokzatos betegség támadta meg Karrt, nagyanyja azonban meg van róla győződve, hogy látomásai az Erőtől származnak. Csakhogy sok év telt el azóta, hogy bárki is hallott volna az utolsó Jediről, Luke Skywalkerről. Vajon élnek-e még valahol Jedik, akik segíthetnek Karrnak, hogy megtanulja használni a képességeit? Létezik-e még bárki, aki hajlandó mesélni neki arról, hogy mi történt a Jedikkel? Vagy az Első Rend felemelkedésével párhuzamosan végképp elenyészett az emlékük?
