TIZENÖTÖDIK FEJEZET

– Nem öltem volna meg – mondta a Részleges nő. Hátralépett a botlódróttól, levette a sisakját, és így Kira már őt is felismerte: szénfekete haj, gyönyörű kínai arcvonások, és rémisztő intelligenciától csillogó sötét szemek. Heron, a Részleges, aki egyszer elfogta, és Morganhoz vitte. A lány gúnyos pillantást vetett Kirára, ahogy egy elveszett cicára néz az ember, mármint az olyan ember, aki nem igazán szereti a cicákat. – Csak meg akartam ijeszteni.

Samm lehajolt, hogy talpra segítse Kirát. A lány bizonytalanul állt fel, még mindig próbálta feldolgozni a történteket.

– Samm?

– Jó, hogy látlak.

– Mi... miért vagytok itt?

– Mert végre megtaláltunk – mutatott fel Heron a plafonra. – Mindenki tudja, hogy rádiózol, de csak mi találtuk ki, hogy Manhattan-ben vagy. – Tettetett tisztelettel hajolt meg. – Ezt az információt inkább megtartottuk magunknak.

Samm felemelte Kira puskáját a padlóról.

– Pár napja tudjuk, hogy van valaki ebben az épületben, de felismertük ugyanannak a robbantónak a jeleit, aki már kétszer is majdnem a levegőbe repített minket, így hát nem kapkodtuk el a dolgot. Nem tudtuk biztosra, hogy itt vagy – megdöntötte a fejét, mintha számolna – harminc másodperccel ezelőttig. Amikor megláttam az arcodat. – Átnyújtotta Kirának a puskát.

Kira értetlenkedve vette át.

– És nem... – Elharapta a szavait, nehogy véletlenül kimondja Heron előtt, hogy Részleges. Azt akarta megkérdezni, hogy miért nem érezték őt a kapcsolással, amikor ő viszont olyan tisztán érezte a jelenlétüket, de nem tudta, hogy Samm elmondta-e neki. Majd később, négyszemközt.

Elfojtotta a gondolatot, és Sammre nézett.

– Egyszerűen be is kopoghattatok volna... – Sóhajtott, és a fejét rázta. Nem kopoghattak be, mert ha tévednek, ha bárki más van itt, és nem Kira, akkor jóval nagyobb veszélynek teszik ki magukat: egy rivális Részleges-csapatnak, vagy Afa megatonnás csapdájának. Vajon Afának sikerült kijutnia? Ha igen, milyen messze ment?

– Jobb választ is tudok adni a kérdésedre – mondta Samm. – Azért vagyunk itt, mert meg kellett találnunk téged. Veszélyben vagy.

– Dr. Morgan meg akar találni – egészítette ki Heron. A hatásszünettől Kira kezdte kényelmetlenül érezni magát. – Azért jöttünk, hogy ne találjon meg.

Kira szúrósan nézett rá.

– Tehát már nem neki dolgozol?

– Én magamnak dolgozom – mondta Heron. – Mint mindig.

– De miért?

Heron szinte észrevehetetlenül Sammre pillantott, de nem válaszolt.

– Segít nekem – mondta Samm. – Dr. Morgan teljes erővel kutat utánad.

Kira bólintott, és nagyon óvatosan fogalmazta meg a következő kérdést.

– Heron mennyit tud?

– Tudom, hogy Részleges vagy, amennyiben erre gondolsz – mondta Heron. – Valami bizarr fajta, amit az orvosaink egyike sem tudott beazonosítani. – Halványan elmosolyodott, és felvonta a szemöldökét. – Gondolom, ez még mindig titok. Nem mondtad el a barátaidnak, mielőtt otthagytad őket?

– Nem könnyű – válaszolta Kira.

– Semmi sem könnyebb a világon. Hacsak... Még mindig megpróbálsz mindkét oldallal jóban lenni? A Részlegesekkel és az emberekkel is? Mindenkit meg akarsz menteni? Nem fog összejönni.

Kira érezte, hogy felmegy benne a pumpa.

– Mitől lettél hirtelen az életem szakértője?

Heron védekezést színlelve emelte fel a kezét.

– Hé, kistigris, honnan ez a hirtelen ellenségeskedés?

Kira szinte rámordult.

– Amikor utoljára láttalak, épp egy műtőasztalhoz kötöztél! Akkor dr. Morgannek dolgoztál, és igazán nem tudom, miért kéne most megbíznom benned!

– Mert még nem öltelek meg.

– Azt hiszem, nem igazán érted, miben áll a bizalom – vetette oda Kira.

– Azért bízhatsz meg benne, mert én megbízom benne – szólt közbe Samm. Majd kis szünet után folytatta: – Mármint, ha énbennem még mindig megbízol.

Kira végigmérte. Eszébe jutott, hogyan árulta el Samm – és aztán hogyan mentette meg. Megbízik benne? Egy kicsit igen, de mennyire is? Hosszasan kifújta a levegőt, és tehetetlenül intett.

– Adj rá okot.

– Amikor kiszabadítottalak a laboratóriumból, elszöktem dr. Morgan csoportjától – mondta Samm. – Heron követett minket, megvárta, amíg elmész, és miután megbeszéltük a látottakat, előállt egy tervvel: találjuk meg mi magunk a lejárati idő gyógymódját. Eleve ezért csatlakoztunk Morganhez, de az ő módszerei... ellenszenvesek.

Kira felhúzta a szemöldökét.

– Az nem kifejezés.

– A lejárati idő két éven belül megöl mindnyájunkat – mondta Heron. Kira érezte, hogy a hangját megremegteti a jéghideg düh. – Minden egyes Részleges meghal, az egész világon. A népirtáshoz viszonyítva Morgan eljárása nem is olyan szélsőséges.

Kira Heronra nézett, aztán vissza Sammre.

– És mégis otthagytátok.

– Miattad jöttünk el – mondta Samm. Kira érezte, hogy valami melegség önti el a testét, de csendben hallgatta Sammet. – Minden megváltozott attól, hogy kiderült rólad, hogy Részleges vagy, Kira. Szó szerint te vagy az személyesen, amiben közel húsz éve reménykedtünk.

– Tessék?

– Olyan vagy, mint egy ember. – Samm a Kirát kislányként ábrázoló fényképre bökött. – Képes vagy nőni. Változik a korod. Nem vagy egy vegyi kasztrendszer rabszolgája. A dr. Morgan által végzett előzetes vizsgálatok szerint még csak steril sem vagy.

Kira összeráncolta a homlokát.

– Ezt honnan tudod?

– Kémkedünk utána, amióta csak elmentél – mondta Samm – próbáltunk egy lépéssel előtte járni. Mindenhol téged keres, az egész invázió Long Islanden egy kétségbeesett próbálkozás. Elfogni téged, és folytatni a kísérleteit.

– De hogy lehet, hogy nem tudja, mi vagyok? – kérdezte Kira.

– Dr. Morgannek meggyőződése, hogy a lejárati időnk titkának valahogy köze van hozzád. Folytatja a kísérletezést az embereken, de leginkább két dologra koncentrál: meg akar találni téged, és meg akarja találni a Trösztöt.

– Mármint a Tröszt többi tagját – vetette közbe Kira. Samm meglepetten vonta fel a szemöldökét, mire Kira elmagyarázta. – Dr. Morgan a Tröszt egyik tagja. Dr. McKenna Morgan, a bionanotechnológia és a humánaugmentáció szakértője. Éveken át dolgozott a ParaGennek, odafent megvan a teljes szakmai életrajza.

Samm a homlokát ráncolta.

– Hogy dolgozhatott a ParaGennek, ha része a Trösztnek? Ők nem emberi tudósok, hanem Részleges tábornokok és orvosok, akik a Szakadás után léptek elő a vezetésünkre!

Kira lebiggyesztette az ajkát.

– Menjünk fel.

Afa eltűnt, nem hagyott maga után mást, csak egy füstölő lyukat a hetedik emelet falában: egy kisebb töltettel robbantott át a szomszédos épületbe, és kiosont, miközben Kira Heronnal és Sammel küzdött. Magával vitte a hátizsákját, de nem robbantotta fel őket, és Kira tudta, hogy hamarosan vissza fog térni – nem bírja sokáig a könyvtára nélkül. Közben felvezette Sammet és Heront az egyik adattároló terembe, egy volt hangkeverő pultba, ahol egy széles asztal és egy sor összekötött irattartó szekrény volt. Itt tartotta Afa a ParaGen belső működését érintő legrészletesebb és legértékesebb adatokat, amelyeket Kirának volt alkalma alaposan átnézni a rádió mellett töltött időszak szüneteiben. Mivel a Részlegesek egyre ügyesebbek lettek, az emberek hadserege pedig a rádió hatótávolságán kívülre hátrált, egyre több és hosszabb szünetben volt része Kirának.

– Először ezt nézzétek – akasztotta fel Kira az olajlámpását egy kampóra a falon, miközben eléjük tett egy régi kinyomtatott céges e-mailt. – Ebben a pénzügyi igazgató kér találkozót a ParaGen laboratóriumok vezetőitől. Az ott felül az e-mail címek listája, amolyan kódnevek, amiket a számítógépes rendszer használt az üzenetek küldéséhez.

– Ismerjük az e-mailt – mondta Heron.

– Hé, nekem ez a technológia teljesen új, még csak ötéves voltam, amikor ti mindent felrobbantottatok, emlékszel? – csattant fel Kira.

– Folytasd – biztatta Samm.

Kira végigmérte a két Részlegest, és most vette észre először, hogy mennyire különbözőek. Samm, ahogy korábban is, teljesen egyenes volt: a felét sem mondta ki annak, amit gondolt, de amit kimondott, az egyszerű és haszonelvű volt. Hallgatag természetét a kapcsolás melléktermékeként magyarázta, hiszen azzal adták át egymásnak az emocionális információk nagy részét, így a beszédben nem volt erre szükségük. A Részlegesek a gondolataikat beszédben fejezték ki, a gondolatok szociális kontextusát pedig a feromonjaikkal. Azok mondták el a többieknek, hogy mit éreznek, mennyire idegesek, nyugodtak vagy izgatottak. A kapcsolásból kimaradó emberi megfigyelő számára ettől a Részlegesek hűvösnek és robotszerűnek látszottak. Heron ezzel szemben feltűnően emberi módon kommunikált, úgy használta a mimikát, a hanglejtést, a szlenget és még a testbeszédet is, ahogy Kira azt egyetlen más Részlegestől sem látta. Kivéve engem, tette hozzá magában Kira. De én alig tudom észlelni a kapcsolást, és úgy nőttem fel, hogy nem is fértem hozzá egyáltalán. Azért beszélek úgy, mint egy ember, mert egész életemben velük kommunikáltam.

Mi volt a magyarázat Heron esetében?

Samm várakozva nézett Kirára, aki visszatért a dokumentumhoz.

– Összevetettem az e-mail címzettjeinek listáját Afa egyéb itt őrzött nyilvántartásaival, és ez alapján azt hiszem, hogy ez a hat ember alkotja a Trösztöt. Talán nem csak ők, de abban egészen biztos vagyok, hogy a Tröszt vezetői közülük kerültek ki. – Rámutatott egyenként a címekre, ahogy megnevezte őket. – Graeme Chamberlain, Kioni Trimble, Jerry Ryssdal, McKenna Morgan, Nandita Merchant és... – Itt megállt. – Ármin Dhurvasula. A nevek némelyike ismerős lehet.

– Trimble tábornok a B Szakasz parancsnoka – mondta Samm. – Már jó ideje tudjuk, hogy a Tröszt tagja, de ahogy mondtam, a Trösztben csak Részlegesek vannak, nem pedig emberek. És ez a dr. Morgan... Feltehetően több dr. Morgan is létezik a világon, semmi sem garantálja, hogy ugyanaz lenne.

– Nézd meg az információs oldalát – nyújtott át neki Kira egy paksamétát. – A cég honlapjáról nyomtatták ki. Ott a fotó.

Heron vette át a papírcsomagot, Samm a válla fölé hajolva olvasta, ahogy átlapozták. A fényképnél megálltak, alaposan áttanulmányozták: nem volt valami jó minőségű, de nem fért hozzá kétség. Kira csak pár percet töltött az orvossal, de az arca örökre beleégett az emlékezetébe. Ugyanaz a nő volt.

Heron letette a papírokat.

– Dr. Morgan Részleges. Része a kapcsolásnak, ezt valamennyien éreztük. Már a Szakadás előtt is velünk volt. Immunis az RM-re. A fenébe is, túlélte a lőpárbajt Sammel, amikor megszöktél, ennél jobb bizonyíték nincs arra, hogy Részleges reflexekkel rendelkezik. Kizárt, hogy ember legyen.

Kira biccentett, és benyúlt egy másik irattartó szekrénybe.

– Itt egy jelentés egy vállalati nyomozótól. Ebben az áll, a Tröszt némelyik tagja Részleges génmódosítást végzett önmagán. A cégvezetés teljesen begőzölt, amikor értesültek róla.

– Részleges génmódosítást? – kérdezte Samm. – Hát az meg mit jelent?

– Mielőtt a bioszintetikus szervezetekkel kezdett volna foglalkozni, a ParaGen biotechnológiában utazott, genetikai módosításokat végeztek embereken – magyarázta Kira. – Veleszületett hibákat javítottak ki, növelték az emberek erejét, gyorsabbá tették a reflexeiket, és még kozmetikai módosításokat is csináltak, mint például mellnagyobbítás. A Szakadás idején szinte mindenki, aki egy amerikai kórházban született, kapott valamilyen testre szabott genetikai módosítást, amit a ParaGen vagy valamelyik másik biotechnológiai cég állított elő. Ez a jelentés nem megy bele a részletekbe, de konkrétan az áll benne, hogy „Részleges génmódosítás”. Azt hiszem, hogy a Tröszt egyes tagjai ugyanazt a technológiát alkalmazták önmagukon, mint amivel létrehoztak titeket... minket.

– Megadták önmaguknak a kapcsolás képességét, és aztán azzal irányítottak minket – Heron hangj a méreggel volt átitatva.

– Tehát... félig Részlegessé alakították át magukat – állapította meg Samm. Őrajta nem látszott olyan nyilvánvalóan, de Kira érezte, hogy ugyanannyira zavarja a dolog, mint Heront, csak talán nem annyira mérges tőle. Rövid hallgatás után Samm Kirára nézett. – Talán te is ilyen lennél?

– Nekem is pont ez jutott az eszembe – válaszolta Kira –, de addig nem tudhatunk biztosat, amíg nem néztük meg a Morgan által végzett vizsgálati anyagot. De a teremben minden orvos biztosnak látszott abban, hogy Részleges vagyok, nem pedig hibrid. Azt mondták, Részleges-specifikus kódok szerepelnek a DNS-emben. De egyelőre semmit sem zárok ki.

Heron újra a listára nézett.

– Tehát Morgan tagja a Trösztnek. Ahogy a te barátnőd, Nandita is. – Felnézett, Kirára bámult, akinek hirtelen az az érzése támadt, hogy megint megvizsgálják, csak ezúttal nem egy tudós, hanem egy ragadozó szemével. Nem lepte volna meg, ha Heron ráveti magát, és beleharap a nyakába.

Kira lefelé pillantott, kényelmetlen volt számára farkasszemet nézni a lánnyal.

– Nandita hagyott nekem egy üzenetet – bökte ki. Kihalászta a fényképet a hátizsákja zsebéből, és átnyújtotta Sammnek. – Ezt otthon találtam, három hónappal ezelőtt, ez az oka, hogy eljöttem. Az ott Nandita, az az apám, Ármin Dhurvasula, középen pedig én. Kira... Dhurvasula. – Még mindig furcsa érzés volt kimondani. Lehet, hogy nem is ez a neve. Valószínűleg sosem fogadták örökbe hivatalosan, mert amennyire meg tudta állapítani a korabeli írásokból, a Részlegeseket jogi értelemben nem tekintették embernek. Ugyanúgy nem viselhette apja családnevét, ahogy egy kutya vagy egy tévékészülék sem.

Samm feszülten bámulta a fotót, sötét szeme fel-alá cikázott a képen. Heront jobban lekötötték az asztalon szétszórt, a Tröszttel kapcsolatos iratok.

– Tehát az apád a ParaGennél hozott létre téged – állapította meg Samm. – Tudta, hogy Részleges vagy. Ahogy a gyámod is Long Islanden.

– De sosem szólt róla nekem – mondta Kira. – Emberként nevelt fel, ahogy gondolom, az apám is. Legalábbis nem emlékszem semmire, ami azt sugallná, hogy nem így volt. De miért?

– Akart egy saját gyereket – tippelte Samm.

– Te is részét képezted a tervüknek – ingatta a fejét Heron. – Ahogy mi mindannyian. Csak nem tudjuk, mi az a terv, és hogy ki milyen szerepet töltött be a terv kiötlésében. – Felemelt egy másik kinyomtatott e-mailt, amit Kira éppen az előző este nézett meg. – Ebben az áll, hogy dr. Morgan feladata a „teljesítmény és a specifikáció” volt.

– Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy ő programozta be a szuperkatonák képességeit – mondta Kira. – A Tröszt valamennyi tagja részt vett a Részlegesek létrehozásában, az ő dolga volt az extráitok előállítása, mint például fejlettebb reflexek, fejlettebb látás, gyorsított gyógyulás, erősebb izmok, és így tovább. A csapat többi tagja a lehető legemberibbé tett titeket, míg dr. Morgan... annál többé.

– És még mindig ezt teszi – jelentette ki Samm. Letette a fényképet, és komoran Kirára nézett. – Félfüllel hallottam olyan jelentéseket, miszerint Morgan belenyúlt a Részlegesek génállományába, Heron meg azt állítja, hogy ő személyesen is látta.

Heron felhúzta a szemöldökét, miközben még mindig az asztalon fekvő papírok között válogatott.

– Úgy tűnik, képtelen megállni, hogy barkácsoljon.

– Netán valami megoldást keres a lejárati időre? – kérdezte Kira. – Lehet, hogy mivel nem találja azokat a géneket, amelyek húsz év után végeznek veletek, új módosításokat keres a hatás elfojtására.

– Elképzelhető – mondta Samm – ha egyáltalán lehetséges ilyesmi. De ő főleg olyan... ahogy te említetted, augmentációkkal foglalkozik. Egyes Részlegeseket erősebbé vagy gyorsabbá tesz. Azt beszélik, van egy egész részlege, amely képes a víz alatt is lélegezni. Egyre távolabb kerül az emberi mintától.

– Ezek szerint teljesen hátat fordított az emberiségnek – állapította meg Kira, – vagy egyszerűen csak lemondott róla.

– Volt segítsége is a ParaGennél – emelt fel Heron egy újabb papírlapot. – Nézzétek. Jerry Ryssdalt ugyanazzal a projekttel bízták meg, vagy egy másik részével.

Kira elismerően bólintott, hogy Heron képes volt áttekinteni az asztalon szétszórtan heverő információkat. Neki napokba telt feltárni ezeket az összefüggéseket, míg Heron percek alatt kiismerte magát rajtuk.

– Nem tudom, mi lehetett pontosan Ryssdal feladata, de azt hiszem, igazad lehet. Néhányan párban dolgoztak.

– De nem mindegyikük? – kérdezett rá Samm.

Kira megvonta a vállát.

– Őszintén szólva fogalmam sincs. Egy hihetetlenül titkolózó cég legféltettebb titkairól van szó, meg egy még jobban titkolózó belső körről, amely úgy tűnik, egyszerre dolgozott nekik és ellenük is. Még a legalapvetőbb információk is több rétegnyi biztonsági kódban és kódolt e-mailekben rejtőznek, és azt sem tudhatom biztosan, hogy az eddig talált nyomok valódiak, vagy csak elterelés, ha netán valaki kutatna utánuk. Afa éveket töltött ezzel, már a Szakadás előtt is, de... nem teljes az anyag. Nem ismerjük a válaszokat.

Kis szünetet tartott, bizonytalan volt, hogyan írja le a nagydarab ember állapotát.

– Fogalmazzunk úgy, hogy Afa nagyon sokáig élt egyedül. Azt hiszem, hogy ettől borult el az elméje, viszont még ebben az elborult állapotában is zseniális. Már akkor elkezdte gyűjteni az információkat a világ végéről, amikor még nem is ért véget a világ. Vannak adatai az Elszigetelési Háborúról, a biotechnológia iparról, a Részlegesekről, mindenről. A ParaGennél dolgozott, ő tartotta karban a számítógépes rendszerüket, onnan származik ezeknek az anyagoknak a zöme – intett körbe a teremben. Samm elismerően biccentett.

Heron passzívabb módon vette tudomásul az információt, úgy tűnt, hogy szivacsként fogadja be, miközben egy egész sor dokumentumot is képes tanulmányozni. Fel-alá cikázott a szeme, ahogy olvasta az iratokat, és apránként elsötétedett az arca.

– Ez nem jó hír – mondta.

– Micsoda? – nézett fel Samm.

– Morgan tagja a Trösztnek. Két egymásnak ellentmondó elképzelésünk van a Trösztről, de mindkettő szerint Morgan közéjük tartozott. És úgy látszik, hogy a Tröszt hozta létre a Részlegeseket.

– Ezt már tudtuk – mondta Kira. – Nem valami remek hírek, de nem is éppen rettenetesek.

– Mert nem figyelsz oda – szólt rá Heron. – Rakd össze a képet. Morgan hozta létre a Részlegeseket, de nem tudott a lejárati időről, amíg három évvel ezelőtt elkezdtek meghalni az első generációbeliek. Miért nem tudta? Az RM gyógymódja bele van építve a Részlegesek feromonrendszerébe, de erről sem tudott. Te valami új Részleges-modell vagy, és fogalma sem volt a létezésedről.

A következtetések gyomorszájra mért ütésként érték Kirát, le kellett ülnie.

– Ez nem jó hír.

– Én nem látom be, hogy miért – szólt közbe Samm. – Ez a három dolog, amit említettél, nincs összefüggésben a fizikai augmentációkkal, tehát érthető, hogy nem tudott olyasmiről, aminek nem volt köze az ő területéhez. Miért olyan fontos ez?

– Mert ez azt jelenti, hogy nem azok, akiknek hittük őket. Nem azok, aminek hittük őket – magyarázta Kira. – Két hónapja keresem a Trösztöt, mert azt hittem, hogy ők mindent tudnak, hogy ez egy zsenikből álló csoport, akiknek van tervük mindenre. Az RM gyógymódjára, a lejárati idő megoldására, az én szerepemre, mindenre. De most, hogy végre többet tudunk róluk, kiderült, hogy... – Sóhajtott, végre felfogta. – Ha igaz mindaz, amit Heron Morganről mondott, akkor pont annyira megosztottak, mint mindenki más. Titkolóztak egymás előtt is, beavatkoztak egymás munkájába. Arra számítottam, hogy tőlük kaphatok válaszokat, de kezdem azt hinni, hogy ők sem tudják azokat.

– Márpedig ha ők nem tudják, senki sem tudja – állapította meg Heron.

Samm nem szólt semmit, elveszett a gondolataiban. Kira különböző oldalakról próbálta tekinteni a problémát, végigvett mindent, amit tudott a Trösztről. A Tröszt minden egyes tagja tudja a választ legalább néhány kérdésére, ugye? Még mindig megkeresheti őket, ahogy Nandita javasolta, és még mindig megtudhat tőlük valamit. Ha nincs kész tervük, majd ő kitalál egyet. A darabok mind adottak voltak. És talán mégis van valahol egy olyan tagja a Trösztnek, aki mindent tud, aki irányítja a tervet, aki meg tudja mondani, hogy állnak össze a darabok. És hogy illik közéjük ő is.

Muszáj hinnie.

A csendet Samm törte meg.

– Mi van azokkal a tudósokkal, akik közvetlenül veled dolgoztak? Az apád, Nandita. Miből állt az ő munkájuk?

– Az apám dolgozta ki a feromonrendszert – mondta Kira –, ami gondolom, logikus is. Én nem rendelkezem a teljes kapcsolással, csak valamilyen változatával. Lehet, hogy egy egyedi verziót épített belém.

– Melyik részeivel rendelkezel? – kérdezte Heron.

– Fogalmam sincs – válaszolta Kira. – Tudtam, hogy a lépcsőn vártok rám, és ti is tudtátok, hogy várok rátok, de ebben a pillanatban egyáltalán nem érezlek titeket.

Heron félig gúnyosan, félig kíváncsian vonta fel a szemöldökét.

– Mi onnan tudtuk, hogy a lépcsőn vársz, mert annyi zajt csapsz, akárcsak egy jávorszarvas. Nem jött tőled kapcsolási adat, ahogy most sem.

– De én megéreztelek titeket – állította Kira. – Egészen pontosan tudtam, hogy melyikőtök hol van.

– Érdekes – mondta Heron.

Kira Samm felé fordult.

– És te? – Eszébe jutott a kapcsolat, amit a laborban érzett, és hirtelen izgatni kezdte a kérdés. – Te érzel valamit? – Bután hangzott a kérdés, mintha egy kisiskolás lány tette volna fel, és a másik felét képtelen is volt kimondani: akkor éreztél valamit?

Samm nemet intett a fejével.

– Semmit... most semmit.

– És korábban? – kérdezte Heron.

– Nem... nem tudom biztosan.

Mit jelentsen ez a pillantás a szemében? Miért olyan nehéz kiolvasni ezeknek az ostoba Részlegeseknek az érzéseit?

– Lehet, hogy csak fogadni képes – vélte Heron – küldeni pedig nem.

– Vagy pedig valahogy kikapcsolták a küldőképességét – találgatott Samm. – Bár nem tudom, miért.

– Hogy elrejtsenek a többi Részleges elől. Vagy hogy megvédjenek tőlük – vitte tovább a gondolatmenetet Kira. – Azokat a „parancsadatokat” sem fogtam, amikről beszéltél. Amikor dr. Morgan megpróbált erővel rávenni, hogy engedelmeskedj, én nem éreztem semmit.

Samm arca elborult.

– Szerencsédre.

– Lehet, hogy egy kémmodell – merengett el Heron. – Enyhén fejlettebb erő és reflexek, vonzó fizikum, fejlett intelligencia, emberi kommunikációs képességek, és szemmel láthatóan függetlenségre programozva. Összeáll a kép.

– Vannak kémmodelljeitek is? – kérdezte Kira.

Heron elnevette magát, Samm fejtartása pedig a zavar legemberibb kifejezése volt, amit eddig látott tőle.

– Mit gondolsz, Heron micsoda?

– De ha kém vagyok, mi a küldetésem? – kérdezte Kira. – Egy szép napon arra ébredek, hogy egy adatletöltés megparancsolja, hogy öljek meg egy szenátort? Hogyan is tervezhettek meg valami ilyesmit öt évvel a Szakadás előtt?

– Fogalmam sincs – válaszolta Heron. – Csak azt mondom, hogy ez egy lehetőség.

– Lépjünk tovább – javasolta Samm. – Dhurvasula hozta létre a feromonrendszert, de mit csinált Nandita?

– Ez is egy nagy lyuk – mondta Kira. – Nandita egy Graeme Chamberlain nevű alakkal egy Vészrendszer nevű projekten dolgozott. Egyértelműen ez a legnagyobb rejtély a Részlegesek előállításával kapcsolatban. Abszolút semmit sem találtam, amiből kiderülne, hogy mi volt ez a Vészrendszer, hogy mit kellett tennie, vagy hogy ki volt a megrendelője.

– Mit tudsz erről a Chamberlainről? – kérdezte Samm. – Ezt a nevet még sosem hallottam.

– Ezt meg tudom mondani, de piszkosul ijesztő. – Elővett egy mappát, és kivette belőle az egyetlen papírlapot: egy halotti jegyzőkönyvet. – Amint végzett a Vészrendszer kidolgozásával, öngyilkos lett.

Mindhárman elhallgattak. Kira a lehető legnagyobb alapossággal vizsgálta át Afa nyilvántartását, de az nem tartalmazta a szükséges információkat – felvetett néhány bosszantóan izgalmas kérdést, például Chamberlainnel kapcsolatban, de nem adta meg rá a válaszokat. És a legfontosabb titkok még mindig el voltak zárva valahol. Kicsoda a Tröszt? Miért hozták létre az RM-et? Mi az a Vészrendszer?

Mi vagyok én? Milyen célt szolgálok én mindenben? További információk nélkül Kira nem tudhatta ezekre sem a választ.

A mindig gyakorlatias, mindig direktben gondolkodó Samm törte meg ismét a csendet.

– Mennünk kell.

– Hová? – kérdezte Kira.

– A ParaGenhez – válaszolta Samm. – Oda, ahol elkövették mindezeket, ahol a döntéseket hozták. Ha itt nincsenek meg az információk, akkor csakis ott lehetnek.

– Az nem lesz könnyű – mondta Heron.

Kira bólintott.

– A ParaGen központja Denverben volt. Nem vagyok igazán jó a régi világ földrajzában, de abban egész biztos vagyok, hogy nincs közel.

– Hát nem is – értett egyet Heron – és az odavezető út állítólag egyenesen pokoli.

– Milyen szörnyű lehet? – Kira körbegesztikulált. – Mennyi mindenen keresztülmentünk már, nem? Denver ennél is rosszabb?

– Az igazat megvallva, nem sokat tudunk Denverről – mondta Samm, miközben Heronra pillantott – de a közép-nyugati terület gyakorlatilag járhatatlan, Houston miatt. A Szakadás idején ott volt a világ legnagyobb olajfinomítója, és mivel nem maradt senki, aki képes lett volna rendesen üzemeltetni, elkezdett szétesni az egész. Végül kigyulladt, talán egy villám miatt, ezt nem tudjuk pontosan, és most, tíz év elteltével, még mindig ég, mérgező gázok terjednek egy ezer mérföldös körben. Az egész közép-nyugat egy mérgező pusztaság, a Golf-áramlat szele mindenhová elfújta a gázokat.

Kira felhúzta a szemöldökét.

– És ez lenne a terved?

Samm arca rezzenéstelen maradt.

– Nem gondolom, hogy élvezni fogom, de ha ez az egyetlen megoldás, akkor ezt kell tennünk.

– Nem ez az egyetlen megoldás – szólt közbe Heron. – Most azonnal megkereshetnénk dr. Morgant, és véget vethetnénk ennek az egésznek, a keresésnek, a háborúnak, mindennek. Most már tudjuk, hogy bár nem tud mindent az RM-ről és a lejárati időről, annál többet tud, mint amennyit elárult nekünk, és lehet, hogy az általunk összegyűjtött információk alapján képes lenne kidolgozni egy tervet a gyógyításunkra. És akkor nem kellene átkelnünk azon a rémálomszerű pusztaságon.

– Megölné Afát – mondta Kira.

– Valószínűleg.

– Megölne mindenkit. – Kira érezte, hogy acélosodik a hangja. – Ő a lejárati idő problémáját akarja megoldani...

– Pontosan – mondta Heron.

– ...én viszont mindkettőt. A lejárati időt és az RM-et is. Összefüggés van köztük a Részlegesek és a ParaGen révén, és ha megtaláljuk a ParaGen irattárát, megtaláljuk a szükséges válaszokat. Ha feladjuk, és Morgan oldalára állunk, az emberek meghalnak.

– Az emberek életben maradnak – mondta Heron –, mert Morgan nem öldösi őket tovább azért, hogy megtaláljon téged.

– Akkor pár évtized múlva fognak meghalni. De meg fognak halni. Nem lesz gyógymódja az RM-nek, nem lesznek képesek szaporodni, az emberiség pedig ki fog halni.

– Felmerült benned egyáltalán, hogy talán eljött ennek az ideje? – kérdezte Heron. Kirát pofonként érte a felvetés. – Lehet, hogy az embereknek ennyi volt, és a Részlegeseknek kell átvenni a helyüket a Földön.

Kira sziszegve válaszolt.

– El sem hiszem, hogy ezt mondtad.

– Mert még mindig azt hiszed, hogy közéjük tartozol – replikázott Heron.

– Mert törődöm velük, és nem akarom, hogy meghaljanak?

– Részlegesek nap mint nap halnak meg. Velük is törődsz?

– Mondtam már, én mindenkit meg akarok...

– És ha nem lehet? – kérdezte Heron. – Átszelni a kontinenst hihetetlenül veszélyes. Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha odaérünk, és nem találunk válaszokat? Mi van, ha olyan sokáig tart, hogy valamennyi Részleges meghal, mielőtt visszaérnénk? Nem akarom kockáztatni az életüket csak azért, mert te képtelen vagy eldönteni, hogy hova tartozol!

Heron szeme lobogott a dühtől, de Kira félelem nélkül állta, és ugyanolyan határozottan nézett vissza.

– Eldöntöttem, hogy hova tartozók – jelentette ki komoran. – És mindenki oda tartozik. És mindenkit meg fogok menteni.

Heron szinte vicsorogva méregette Kirát. Samm a megszokott, pókerarcú attitűdjével szólalt meg.

– Ha megyünk, most menjünk. Minél hamarabb elindulunk, annál hamarabb térünk vissza. – Heronra nézett. – És mindkettőtökre szükségünk lesz, különben kizárt, hogy sikerüljön.

Kira rájuk nézett, és összeszedte minden bátorságát.

– Ha megyünk, biztosra kell mennünk. Az anyagokat minden bizonnyal számítógépeken tárolják, biztonságos kódolással ellátva. Ti képesek vagytok feltörni az ilyeneket?

Samm a fejét rázta, Heron csak meredten nézett.

Kira sóhajtott egy nagyot.

– Akkor meg kell találnunk Áfát.