ÖTVENEDIK FEJEZET

Isolde babája két nappal később született meg, a saját szobájában, Nanditánál. A Részleges fosztogatók már régen kirabolták a kórházból a felszereléseket és a gyógyszereket, így teljesen magukra voltak utalva. Madison fogta Isolde kezét, irányítgatta és biztatgatta. Kessler szenátor fogta meg a csecsemőt, Nandita pedig ellenőrizte, hogy az anya és a gyermek egészséges-e. Fiú volt, Isolde a Mohammad Khan nevet adta neki. Órákon belül betegség nyomai mutatkoztak rajta. A bőre pikkelyesen töredezett, helyenként úgy megkeményedett, mint a marhabőr, majd felhólyagosodott. Isolde könnyek között nézte, ringatta a kisbabáját, de nem látszott remény a megmentésére.

De ez nem az RM volt.

Kessler szenátor egy papírmaszk mögül vizsgálta meg a hólyagokat.

– Ilyesmi még sosem történt. – A fejét csóválva igyekezett visszaszorítani a könnyeit. – Több tízezer RM-esetből egy sem volt ilyen.

– Ez az első hibrid, félig ember, félig Részleges – monda Nandita. – Az első Részleges, aki elkapta az RM-et. Nem tudjuk, milyen hatással van rá, sem azt, hogy ő milyen hatással van az RM-re. – Az üvöltő gyerekre nézett, és elveszett a gondolataiban. – „Hát nem dúvad, ki időt szimatolva születni cammog...” – Hátat fordított és elment.

Ariel reszketve nézte a gyereket.