TIZENHETEDIK FEJEZET
Mirabeau

Gilbert látta, hogy harcot kell megállnia, de felkészült reá.

- Mirabeau, - mondotta még egyszer - igen, sire, Mirabeau.

A király csodálkozva nézett reá.

- Mirabeaut ön lángelmének tartja? - kérdezte. - Az államférfiban a lángelme a becsületesség.

- Oh, sire, - felelte Gilbert - mi az, hogy becsületesség? Mikor járt együtt a politika a becsületességgel? Augustus császár becsületes ember volt-e? Számüzte Lepidust, és megölte Antoniust, hogy övé magáé legyen a világ. Becsületes ember volt-e nagy Károly? Karlmann öccsét zárdába küldötte, Wittekind barátjának hiveit pedig lefejeztette, mert még mindig félt Wittekindtől. Richelieu, Mazarin és Colbert becsületes emberek voltak-e? De azért egyikök sem ártott a királyságnak.

- Mirabeau eladta magát az orleánsi hercegnek.

- Felséged elcsaphatja a kezéről azzal, hogy jobban fizeti meg.

- Követelni fog egy milliót!

- Kevesebbet ér-e, mint egy Polignac vagy egy Polignacné?

- Gilbert! - kiáltotta a király neheztelve.

- Felséged eltiltja szavam - hallgatok.

- Nem, beszéljen.

- Beszéltem, sire.

- Akkor tárgyaljuk tovább a szóba hozott tárgyat. Barátja önnek Mirabeau?

- Sajnos, nincs részem abban a szerencsében. Csak egy barátja van, ki egyuttal a királynénak is barátja.

- Tudom, Lamark gróf; szemére is lobbantjuk a grófnak minden nap. De mit használhatna a királyságnak ez a Mirabeau? Eddig nagyon is ártott. Szóval és irással nagyban hozzájárult a mostani átalakuláshoz.

- Sire, hogy ne volna elkeseredve az atyai és királyi önkény miatt?

- Királyi? - kérdezte XVI. Lajos.

- Hogyne, sire. A király nélkül nem járhatott volna el ugy atyja. Miért küldöttek tizennégy éves korában börtönbe az ősrégi nemzetségnek ezt a gyermekét? Miért zárták tizennyolc éves korában atyai elfogató parancs alapján Rhé szigetére? Miért számüzték mindjárt esküvője után Majorca szigetére? Miért szállitották onnan Lux erődbe és Vincennesbe? Öt esztendeig volt tiz lábnyi tömlöcbe zárva ez a hatalmas, lángoló szellem, kinek kicsiny volt az egész világ.

- Nem érte be jövedelmével, hanem harmincezer frank adósságot csinált, erre az apja kénytelen volt fellépni ellene. Azonkivül elhagyta feleségét, gyermekét s ráadásul megszöktetett, magához csábitott, aztán gyalázatosan elhagyott egy férjes nőt. Mit felelhet erre, doktor?

- Nem ugy van, sire, a valóság az, hogy felesége nem volt hajlandó szeretettel osztozni sorsában, Monnier asszony pedig másnak szeretője lett, mig ő raboskodott. Mirabeau, mihelyt megszökött, hozzá sietett, de hidegnek, visszautasitónak találta s már telve egy más iránt való szerelemmel. Ekkor egyszerüen csak átengedte a helyet vetélytársának. Oh, felség, ne hallgasson a kicsinyes cselszövőkre. Ezeket Mirabeau hamar megregulázná. Mirabeau a mentő szellem volna felséged pártján. Mit bánja, hogy boldog volt-e a feleségével s hogy volt-e kedvese? Fizesse ki tartozásait, kösse le segitségét, tegye tanácsadójává, miniszterévé, s amit a hatalmas hangjával ő mondani fog önnek, mondja tovább Franciaországnak, Európának, a világnak. Mirabeau mindenekelőtt arisztokrata és királypárti. Mikor megválaszttatta magát a nép képviselőjének, csak azért tette, mert azt akarja, hogy az a választás ugródeszka legyen számára a céljához vivő uton. És éppen ez fogja képessé tenni arra, hogy áthidalja a nép és az udvar pártja közt levő szakadékot s hogy egyesitse a két ellenséges tábort. Ugy lehet, hogy holnap, az udvar kicsinylése miatt sértődötten, már elfordul öntől, s akkor, higyje el, felséged, akkor minden elveszett.

- Beszélek a dologról a királynéval, - felelte XVI. Lajos. - Talán reászánja magát, hogy beszél Mirabeau urral. Én nem tehetem meg. Lássa, szivesen szoritok kezet az olyanokkal, akikkel beszélgetek, mint ahogy most önnel is kezet szoritok; de azzal a Mirabeauval nem fognék kezet, még ha trónomat, szabadságomat és életemet menthetném meg azzal.

Gilbert felelni akart valamit, de abban a pillanatban egy szolga lépett be.

- Sire, az az ur, kit felséged ma reggel fogadni kivánt, itt van és vár az előszobában.

XVI. Lajos nyugtalanul nézett Gilbertre.

- Sire, - mondotta ez - ha ugy kivánja, hogy ne lássam, akit felséged vár, a másik ajtón fogok kimenni.

- Nem, - felelte XVI. Lajos, - menjen ki itt, ezen az ajtón; tudja, hogy barátomnak tartom és nincs titkom ön előtt. Azonkivül pedig az az ur, akit várok, egyszerü nemesember, ki azelőtt öcsém udvarához volt beosztva és öcsém ajánlotta is nekem; hű szolgám ő s megpróbálom, ha lehet, hogy tegyek valamit a felesége és gyermekei érdekében. Ne felejtse el, doktor, mindig szivesen beszélgetek önnel még akkor is, mikor Mirabeauról beszél.

- Felség, e szerint ugy vehetem, hogy elutasitott? - kérdezte Gilbert.

- Hiszen mondottam, hogy beszélni fogok a királynéval. Majd meglátjuk, később.

- Később, sire, amint a dolgok állnak, könnyen késő is lehet.

- Hát oly fenyegetőnek tartja a veszélyt?

- Felség, - mondotta Gilbert - ne vitesse ki szobájából Stuart Károly arcképét, nagyon jó tanácsadó az.

És meghajolva, éppen abban a pillanatban ment ki, mikor az, akire a király várt, megjelent az ajtó nyilásában.

Gilbert nem fojthatta el csodálkozó felkiáltását. Az a nemesember Favras márki volt, kivel Cagliostrónál találkozott s kinek közeli szörnyü halálát jósolta meg a varázsló.