HUSZONHETEDIK FEJEZET
Fogadóest a Flóra-pavillonban

Ugyanaznap este, vagyis december hó 24-én, karácsony estéjén, fogadóest volt a Flóra-pavillonban. Minthogy a királyné nem akarta saját lakosztályában fogadni vendégeit, helyette Lamballe hercegnő fogadta őket, mig a királyné be nem lépett. Akkor aztán ép oly szertartásosan és ünnepélyesen folyt le minden, mint régente.

Charny Izidor, ki visszatért Turinból, a délelőtt folyamán kihallgatásra jelentkezett a királynál és a királynénál. Különösen Mária Antoinette fogadta nagyon kegyesen; Olivér elment, tehát örült, hogy legalább kedvesének öccsét láthatja magánál.

Charny Izidor azt a sürgős tanácsot hozta Artois és Condé hercegektől, hogy vegyék igénybe Favras márki hű szolgálatát és menjenek Turinba.

A királyné egy óra hosszáig tartotta magánál Izidort és meghivta a fogadóestre is. A hercegek tervéről nem nyilatkozott, hanem csak megbizta Charnyt, hogy biztositsa kegyéről Favras urat.

Charny meglátogatta a márkit és közölte vele, mi mondani valója van számára a hercegeknek: aztán bátyjának szobájába ment, mely Olivér távolléte alatt neki állt rendelkezésére, kissé pihent, aztán Lamballe hercegnő lakosztályába sietett.

Monsieur, de la Chatre, d’Avary, Narbonne gróf már ott voltak; nemsokára azután megjelent Lamet, Ambly, Castries Fersen, Suleau, az Actes des Apôtres (Apostoli hiradások) cimü szellemes lap szerkesztője, megannyi hűséges lélek, de valamennyien tüzes, jórészükben kissé eszeveszett emberek.

Izidor egyet sem ismert közülök, de mikor kimondották a nevét, valamennyien nyujtották kezüket. Ráadásul hireket is hozott a külföldről s ezeknek a családoknak hozzátartozóik voltak odaát a hercegek környezetében.

Charny után Suleau jutott szóhoz. Aznap a nemzetgyülésen járt és hallotta, mily dicsérettel áradozott Guillotin doktor gépének előnyeiről. A nagy emberbarát fölöttébb meg volt elégedve a Bicetre-fogház udvarán reggel végbevitt kisérletek eredményével és inditványt tett, hogy a kivégzés minden eszköze, az akasztófa, a kerék és a máglya helyett, melyek eddig a nép rémei voltak, ezentul csak az ő gépét használják. A nemzetgyülés, mint Suleau jelentette, hajlandó volt hozzájárulni ehhez az inditványhoz. Suleau előadott egy gunyverset is Guillotin találmányáról és közderültséget keltett vele.

E beszélgetés közben lépett be az uralkodópár. A szegény király már rég hallott ily jó izü kacajt. Mikor belépett, a kacaj természetesen elhallgatott és hódolatteljes némaság állt be helyette. El is határozta a király, hogy megkérdi, mi volt a nagy jókedv oka.

Lamballe hercegnő és madame Elisabeth a királynét köszöntötték. Monsieur a bátyját üdvözölte.

- Nem lehetne-e külön szobában játszanunk a királynéval és néhány meghitt emberrel, - kérdezte - hogy ezzel az ürüggyel zavartalanul tanácskozhassunk?

- Nagyon szivesen, kedves öcsém, - mondotta XVI. Lajos. - Csak intézd el a királynéval.

Monsieur Mária Antoinettéhez tartott, ki Charny Izidorral beszélgetett.

- Hirt hoztam Favrastól, felség - mondotta éppen Izidor, mikor a provencei gróf hozzájuk lépett.

- Kedves sógornőm, - mondotta Monsieur - a király szeretne whistezni négyesben s velem együtt Felséged ellen. Felségedre bizza, hogy kit választ partnerének.

- Jöjjön Charny, - mondotta Mária Antoinette gyorsan. - Játék közben majd beszélhet Turinról.

- Turinban volt? - kérdezte Monsieur.

- Ugy van, hercegem, és éppen most jövök a Place Royale egyik házából, hol oly emberrel beszéltem, ki hódoló engedelmességgel viseltetik ő felségeik és királyi fenséged iránt.

Monsieur elpirult, köhécselt és elment. Óvatos uriember volt s a fiatal főur vérmes egyénisége kissé kellemetlenül érintette. Mig néhány szót váltott meghitt emberével, de la Chatre urral, a király üdvözölte a jelenlevőket, aztán visszavonult abba a szobába, ahol játszani akartak. Helyet foglalt az asztalnál, aztán körülnézve, kereste a negyediket. Ekkor vette észre Charny Izidort.

- Áh, - kiáltotta - ön fogja helyettesiteni bátyját? No, nem találhatott volna önnél jobb helyettesitőt!

A kártyát kiosztották. Hozzáfogtak a játékhoz. Mária Antoinette Monsieurhoz fordult.

- Sógor uram, a gróf megmondotta önnek, hogy Turinból érkezett?

- Igen, tett aféle célzást, - felelte Provence.

- Artois és Condé sürgősen hivnak bennünket, hogy szintén menjünk oda.

A király türelmetlenségre valló mozdulatot tett. Madame Elisabeth, ki széke mögött állt, lehajolt hozzá és a fülébe sugta:

- Kérem, kedves bátyám, hallgasson!

- Te is, hugom? - mondotta neheztelve a király.

- Én sokkal inkább, mint bárki más, kedves Lajosom, - felelte a hercegnő. - Mert sokkal jobban szeretem önt, mint a többiek mind, és aggódom érette.

- Sőt hozzá tettem, - mondotta Izidor - hogy meglátogattam a Place Royale-on egy urat és egy óránál hosszabb ideig tartózkodtam nála. Nemes ember ő, sire, s kész meghalni felségedért, mint mi valamennyien is. De vállalkozóbb szellemü, mint mi valamennyien vagyunk és elkészitett egy tervet...

- Mondja meg, kinek hivják, gróf, - vágott szavába a király.

- Favras márkinak, sire.

- Csakugyan, gróf ur? Ismerjük már. És hisz az odaadásában?

- Kezeskedhetem érte, mint saját magamért, felség. Természetesen más kérdés, hogy terve jó és kivihető-e. Arról nincs itéletem. De tervét gondosan készitette elő és kész minden pillanatban megvalósitani. Elég, ha felségeitek intenek, s holnap már Peronneban lehetnek.

A király hallgatott. Monsieur összegyürte egyik kártyáját.

- Sire, - mondotta a királyné - hallotta-e, mit mondott a gróf?

- Ugy van, hallottam, - felelte XVI. Lajos rosszkedvüen.

- És ön sógor uram? - fordult Mária Antoinette Monsieurhöz.

- Ép oly kevéssé hallok nagyot, mint a király, - mondotta Provence.

- Nos, azt hiszem, javaslatról van szó. Elvégre nyilatkozni kell róla, - folytatta a királyné.

- Mindenesetre, - jegyezte meg Provence - még pedig csábitó javaslatról.

XVI. Lajos éles pillantást vetett öccsére.

- És ha én elutazom, - mondotta - velem tart?

Monsieur elsápadt.

- Semmiesetre sem vagyok felkészülve reá, - hebegte zavarodottan - nem tettem semmi előkészületet...

- Nincs felkészülve reá? - szólt XVI. Lajos. - Hiszen ön adta reá a pénzt Favras márkinak. Hiszen óráról-órára kapta a jelentést a készülődések előrehaladásáról. Most pedig ugy tesz, mintha az összeesküvésről nem tudna semmit.

- Összeesküvésről? - kérdezte Provence. - Hogyan?

- Igen, annak rendje és módja szerint való összeesküvésről, még pedig olyanról, mely fejébe fog kerülni az ön Favras márkijának, ha nem menti meg, mint ahogy megmentettük mi Bezenvalt. Tegye meg a magáét, mig nem késő!

- Ha a király megmentette Bezenval urat, meg fogja menteni Favras urat is.

- Nem, mert amit képes voltam megtenni az egyikért, nem leszek képes megtenni a másikért is. Azonkivül pedig Bezenval ur az én emberem volt, mint ahogy Favras ur az öné. Mentse meg ki-ki a magáét, akkor mindketten megtettük a kötelességünket.

A király felállt; de a királyné visszatartotta és igy szólt:

- Sire, akár visszautasitjuk, akár elfogadjuk, Favras urnak válaszadásra vagyunk kötelezve. Mit feleljen Charny ur a király nevében?

- Azt fogja felelni, - jelentette ki XVI. Lajos: - A király nem engedheti meg, hogy megszöktessék. - És kiment a szobából.

- Ez azt jelenti, - jegyezte meg Monsieur, - hogy ha Favras márki engedelme nélkül szökteti meg a királyt, nagyon szivesen veszik tőle, azzal a feltétellel, hogy a szöktetés sikerül; mert ha nem sikerül, akkor tökfilkó, és a politikában a tökfilkó kétszeres büntetést érdemel.

- Charny ur, - mondotta a királyné - sietve látogassa meg Favras urat még ma este és ismételje meg előtte a király szavait. Ő aztán magyarázza a király kijelentését ugy, amint akarja. Menjen!

A vicomte, ki a király válaszát és a királyné felhivását kettős beleegyezésnek vette, fogta a kalapját, kisietett, fiákerbe szállt és azt mondotta a kocsisnak:

- Place Royale 21. szám.