HARMINCHATODIK FEJEZET
Guillotin ur gépe

A társadalom minden osztályával fenntartott összeköttetéseinél fogva Cagliostro két nap mulva már tudta, hogy Bouillé gróf november 15-én, vagy 16-án Párisba érkezett és megjelent a király előtt. Tudta, hogy 22-én lakatossegédnek ajánlkozott fel Gamain mesternek, hogy negyednapra Versaillesből Párisba ment vele, ott minden nehézség nélkül bevezették a királyhoz, a Tuilériákból pedig két órával előbb ment el, mint Gamain; végül pedig tudta, hogy még aznap este váltott lovakon Metzbe utazott.

De most vessünk egy pillantást Beausire urra. A temetői találkozás után hazament és üresen találta lakását. Cagliostrót vette gyanuba, hogy ő szöktette meg Nicole kisasszonyt, és Bellevueba sietett, hol azonnal bevezették Zannone báró szobájába. De mikor szemtől-szemben állt a gróffal, kissé mégis inába szállt a bátorsága. Még annyit sem mert neki mondani, hogy adja vissza a kedvesét.

- Ugy van - mondotta Cagliostro egész nyugodtan, mintha eltalálta volna gondolatát - elvittem magammal Nicole kisasszonyt a Saint-Claude-utcai házamba. Megint elfoglalta ott az egykori lakását.

Beausire ur nagy kedvet érzett magában, hogy kieressze a hangját és visszakövetelje Nicole kisasszonyt; de Cagliostro néhány szót ejtett arról a bizonyos szerencsétlen portugál históriáról, mely állandóan Damokles kardjaként függött a volt altiszt feje fölött, és Beausire hallgatott.

Mikor pedig mégis bátorkodott némi kétségeit fejezni ki, hogy Nicole kisasszony csakugyan a Saint-Claude-utcában volna, a gróf azonnal fogatott, Beausire urral együtt oda vitette magát, bevezette belső termébe, s félretolva egyet a falon függő képek közül, módot adott reá, hogy egy ügyesen elhelyezett nyiláson át megpillanthassa Nicole kisasszonyt. Beausire látta, hogy valósággal királynői diszbe öltözötten, nagy karosszékben ül és olvas valamit. Mellette játszott remek játékszerrel a fia, oly szép ruhában, mint egy királyfi.

Beausire ugy érezte, hogy megdobban mellében a szerető és az apa szive; megfogadott mindent, amit a gróf kivánt, az pedig, igéretéhez képest, megengedte Beausire urnak, hogy azokon a napokon, mikor érdekes ujdonságokkal jelentkezik, az arannyal kifizetett diján kivül elvehesse a szerelem jutalmát is Nicole kisasszony karjai közt.

Igy aztán a gróf és Beausire kivánsága szerint történt minden december hó közepéig. Ekkor, egy reggelen kopogtatást hallott Gilbert doktor az ajtaján. Kinyitotta az ajtót, és Cagliostro állt előtte.

- Bocsássa meg, doktor, hogy ily korán alkalmatlankodom, - szólt hozzá a gróf - de el akarnám vinni magammal arra az emberbaráti próbára, melyre nem nagyon régen már felhivtam figyelmét.

Gilbert nem emlékezett reá.

- Siessen, - sürgette Cagliostro - hat óra már, nem vesztegethetjük az időt.

A doktor már fel volt öltözködve. Letette a tollat és fejére tette a kalapot, aztán együtt szálltak fel Cagliostro kocsijára. A kocsis tudta már, hova kell vinnie az urakat.

Negyed óra mulva egy nagy négyszögletü udvarban állt meg a kocsi. A falakon vágott kis ablakokról megismerte Gilbert, hogy börtön, s mikor jobban oda nézett, tudta azt is, hogy a Bicêtre udvara. Negyed hét óra volt. A téli reggel félhomályában még kietlenebb volt az a hely, mint bármikor. Nagyon hideg volt, finom eső cseppjei verték a falakat.

Az udvar közepén öt ács ismeretlen, különös formáju gépet állitott fel egy kistermetü, feketébe öltözött ur utasitásai szerint. Gilbert meghökkent. Abban az urban Guillotin doktorra ismert, kivel egyszer már Maratnál találkozott.

A kis ember is megismerte a két urat. Ugy látszott, örül érkezésüknek. Feléjük tartott és köszöntötte őket.

- Szép öntől, báró, hogy eljött, és magával hozta Gilbert doktor urat is, - mondotta. - Nevezetes dolgot fognak látni. Minden gép között, melyet valaha ember feltalált, ez a gép a leghasznosabb az emberiségre nézve.

Felnézett az állványra, melynek gyilkos formája őt elragadtatással, Gilbertet borzadállyal töltötte el. - Cagliostro egykedvü pillantásokkal nézte; Lorenza halála óta kővé dermedt a szive.

A gép alépitményét a deszkákból összerótt dobogó tette, melyre lépcsőn kellett felmenni. A dobogó egyik végén, a lépcsővel szemközt, tiz-tizenkét láb magas két cölöp emelkedett, melyeknek belső felén egy-egy felülről lefelé vájt hézag futott végig. A két cölöp közt félhold formáju bárd függött, mely ugy volt elhelyezve, hogy a hézagokban fel s alá futhatott. Fenn rugószerkezet tartotta ezt a bárdot; ha félretolták a rugót, a bárd lehullott. A cölöpök alján egy fatönk állt, olyképpen faragva, hogy reá lehetett helyezni egy ember fejét és nyakát.

Aközben, hogy Guillotin a készüléket magyarázta nézőinek, megjelent még két ur, kiknek jelen kellett lenni e gép első próbáján. Egyikök Louis doktor, a királyné volt udvari orvosa, másikuk Girard városi épitőmester volt. Oldalról egy másik csoport foglalt állást: négy ember, ki szerény tartással, kalapját kezében tartva, állt egy helyben. A legidősebb, egy körülbelül ötven éves, nagy termetü férfi, Samson Károly Lajos, Páris hóhéra volt, kinek családjában már századok óta apáról-fiura szállt a szörnyü hivatal. A második a négy ember közt ehhez képest fia és leendő utóda, a másik két ember a két segédje volt. Nem gyanitották ebben a pillanatban, hogy nagyon rövid idő mulva az a tisztesség éri őket, hogy egy királyon próbálhatják ki művészetüket. Most kissé bizalmatlan pillantásokkal nézegették az uj gépet. Mert ha a kormány elfogadja Guillotin ur találmányát, a hóhéri hivatás nagyon sokat veszit nimbusából; mert hiszen akkor nem kell többé lesujtani a villogó pallossal, hanem egyszerüen csak meg kell nyomni egy rugót, amit akárki más is elvégezhet.

Az ácsok végeztek munkájukkal. Várakozásteljesen pillantottak a nézők Guillotin doktorra.

- Már csak Cabanis doktor hiányzik, - mondotta Guillotin doktor. - Mihelyt megérkezik, hozzáfogunk.

Alig mondotta ki ezeket a szavakat, ismét kocsi járt be az udvarra és Cabanis doktor szállt ki belőle. Köszöntötte a jelenvolt urakat és kezet szoritott Guillotin kartársával. Az intett a börtön felé s az egyik ajtóból kilépett két ember. Zsákot hoztak, melynek körvonalai elárulták, hogy emberi tetem van benne. A börtön rácsos ablakaiban sápadt arcok jelentek meg: hivatlan nézők, kik iszonyodva várták a készülő rémes jelenetet.