TIZENKILENCEDIK FEJEZET
A király családi ügyekkel foglalkozik

A király, mikor magára maradt, egy pillanatig nem mozdult; aztán félig halkan kiáltotta:

- François!

Egy komornyik jelent meg a szobában.

- François, - mondotta XVI. Lajos - tudja-e, hol lakik Charny ur?

- Sire, Charny urat a Flóra-pavillon egyik padlásszobájában szállásolták el.

- Hivd ide a grófot, beszélni akarok vele.

A komornyik elment és Charny Olivér néhány perc mulva XVI. Lajos előtt állott. A király ezuttal hátat forditott a figyelmeztető festménynek és reggelizett.

- Ah, ön az, gróf, - mondotta, s megfordult. - Nem tart velem?

- Hálásan köszönöm, de nem fogadhatom el felség, már reggeliztem, - felelte Olivér.

- Akkor kérem, várjon egy kis darabig, - mondotta a király. - Tudniillik fontos dologról, akarok beszélni önnel, de evés közben nem szeretek komoly ügyekről beszélni.

- Amint felséged parancsolja - felelte Charny.

- Helyes, tehát beszéljünk egyelőre másról, például önről, kedves Charny, - mondotta a király, és továbbreggelizett. - Ugy hallom, egyetlenegy manzardszobában lakik. Vajjon miért?

- Nincs szükségem többre, sire.

- Engedje meg, hiszen feleséges ember - mit csinál a grófné az ön padlásszobájában?

- Akár kicsiny volna a lakásom, akár nagy, feleségem nem szánná reá magát, hogy megossza velem.

- No, akkor hol akar lakni a grófné itt a Tuilériákban?

- Sire, azt hiszem, hogy felséged kifejezett parancsa nélkül egyáltalában nem fog többé ide visszatérni.

Ugy látszott, a király egyáltalában nem is csodálkozik.

- No igen, - jegyezte meg - feltünt már nekem, hogy némi elidegenedés támadt a grófné meg a királyné közt. Az asszonyok hamar megneheztelnek egymásra. Majd rendbe hozzuk. De nekem ugy tünik, hogy meglehetősen kegyetlenül bánok önnel, mikor itt tartom magamnál, ahelyett, hogy engedném a feleségéhez menni, de, ugyebár gyakran látogatja? Vajjon hol lakik?

- A Coq-Héron-utcában, felség!

- No, hiszen az közel van ide. Akkor persze nem csodálom, hogy beéri itt egy padlásszobával. Akkor csakugyan nincs szüksége másra, mint egy kis szobára, ahol megszállhasson.

- Sire, az a padlásszoba valóban lakásom, mert a grófné egyedül kiván maradni.

- Micsoda? Három évi házasság után? Lehetetlen! De remélem, legalább hetenként kétszer meglátogatja?

- Azóta, hogy felséged kifejezett parancsára érdeklődtem iránta, nem láttam többé.

- De hiszen annak tiz napja már! - kiáltotta a király.

Charny meghajolt. Arcán mély fájdalom kifejezése látszott.

- Gróf, - mondotta XVI. Lajos azzal a jólelkü kedélyességgel, mely annyira illett a családapához, aminek néhanapján mondani szokta magát - gróf, annak jórészt ön maga az oka. Hálátlan volt a szegény Taverney kisasszony iránt, aki oly mélyen szereti önt.

- Sire, tudja, nem szabad ellentmondanom felségednek, - felelte Charny.

- Oh, mondjon ellent, ahányszor csak akar, hozzá vagyok ahhoz most szokva, - kacagott a király. - Október hatodikának éjszakáján láttam, mennyire aggódott a grófné önért. Mikor megtámadták szobám ajtaját, oly mozdulatot tett, mintha közbe akarta volna vetni magát, hogy elháritsa önről a veszedelmet. S mikor idejöttünk, a királyné elmondotta nekem, hogy távolléte alatt mennyire aggódott önért.

E szavak mélyen meghatották Charnyt, de nem szüntethették meg azt a benyomást, melyet Andréeval legutóbb folytatott beszélgetése hagyott benne.

- Sire, a felséged éleselméjüsége iránt való minden köteles tiszteletem mellett, - felelte - mégis arra kérem, ne vessen tulnagy sulyt feleségem nagy szerelmére, mikor arról van szó, hogy fontos megbizást adjon nekem.

- De mikor a királyné most egy hete Turinba akarta önt küldeni - vetette ellene XVI. Lajos - akkor jobbnak látta, Párisban maradni.

- Fenn akartam tartani magam, sire, egy nehezebb megbizásra, - felelte Charny.

- No, annak most itt az ideje, vagy legalább is közel vagyunk hozzá, - mondotta a király. Igy szólva, felállt az asztal mellől és köszörülve torkát, mint akinek nagyon jól esett az, amit evett, igy szólt:

- Csakugyan teljes igaza van az orvosoknak. Az ember előbb egyék, mikor fontos ügyeket akar a kezébe venni. Jöjjön velem a dolgozószobámba, Charny. Most megbeszélhetjük a szóban lévő ügyet.

A gróf követte a királyt.