5. FEJEZET
MINDEN LÉTEZŐ ELŐNY

– Itt valami félreértésről lehet szó, Kaul-jen – mondta Enke úr. A zömök, ősz hajú Lámpás elégedetlenül ráncolta homlokát. Bár igyekezett tiszteletteljes hangon beszélni, tekintete felháborodottan méregette Shaet bozontos szemöldöke alól. – A cégem több mint tíz éve Janloon vezető ingatlanfejlesztője. Huszonöt éve vagyok a Nincs Csúcs Lámpása, családom mindig is megfizette az adót a klánnak. Két fiam Zöldcsont, egyikük Ököl, aki az ön bátyját szolgálta, amíg Szarv volt, most pedig közvetlenül Maik Kehn alá van beosztva. Hogyan kaphatja ezt a megbízást egy kisebb cég, egy olyan, amelyiknek nem túl régi a kötődése a klánhoz, és még csak nem is teljesen kekoni?

– A másik cég pályázatában korábbi befejezési dátum és alacsonyabb kivitelezési költség szerepelt – felelte Shae az asztal túloldaláról. – A klán értékeli régi Lámpásai hűségét és barátságát, a megbízást azonban érdem alapján ítéljük oda.

Enke úr hitetlenkedve horkantott. Shae érezte, hogy mögötte, bal- és jobboldalt Hami Tumashon és Woon Papidonwa kényelmetlenül feszengeni kezd szavai hallatán.

– Nem vagyok biztos benne, hogy értem, hogyan definiálja az érdemet, Kaul-jen – mondta Enke úr, most már látható ingerültséggel –, de hadd kérdezzem meg: mi értelme van a klánnak, ha nem tartja szem előtt leghűségesebb tagjai érdekeit? Ilyen könnyedén megszakad a Nincs Csúcs klán barátsága, pár papírlapra vetett, megbízhatatlan szám miatt? Nem kekoniak vagyunk már, hanem espenik, akik a legtöbbet kínálónak adjuk el magunkat?

– Az Időjós engedelmével – szólalt meg Hami, engedély nélkül ugyan, de egyértelműen azért, hogy megfékezze a helyzetet –, talán meg tudunk egyezni úgy, hogy mindannyiunknak megfeleljen.

Shae összeszorította ajkát, de bólintott, Hami pedig folytatta.

– Enke úr, a klánnak nemcsak Lámpásai, hanem az ország érdekét is szem előtt kell tartania, ebben mindannyian egyetértünk. A kisebb cégeknek is esélyt kell kapniuk arra, hogy eredményeket érjenek el, az idegen befektetés pedig jót tesz az ország gazdaságának. Ez nem azt jelenti, hogy a Nincs Csúcs nem tartja nagyra önt és családja hűségét. Ami azt illeti, reméljük, hogy cége tovább növekszik, és még többet fektet be felszerelésbe és humán erőforrásba. Ha az Időjós beleegyezik, tárgyalhatunk az adója csökkentéséről, hogy ezzel is támogassuk.

Hami Shaere nézett, aki mereven meghajtotta a fejét.

– Ez elfogadhatónak tűnik.

Enke úr nem tűnt teljesen elégedettnek ezzel az engedménnyel, de pár pillanatnyi néma tűnődés után bólintott.

– Rendben – morogta. – Túl régóta bízom a Fáklya klánjában, ismerjék fel őt az istenek, hogy ez az egyetlen balszerencsés eset közénk állhasson. – Ahogy Shaere nézett, tekintete elárulta, őrá nem terjeszti ki ugyanezt a bizalmat. – Az alacsonyabb adó segítségével, amelyet ajánlanak, mindent megteszünk, hogy legközelebb meggyőzőbb pályázattal álljunk elő.

Miután Woon becsukta az ajtót a távozó Lámpás mögött, Shae Hamihoz fordult.

– Miért szólaltál meg, mielőtt jeleztem volna? Túl sokat ajánlottál neki, túl korán.

– Azért neveztél ki fő Szerencsehozóvá, hogy elmondjam a véleményemet – felelte Hami mogorván, és az ajtó felé indult. – Ezért most elmondom: rosszul kezelted a helyzetet. Az Enke család régi, befolyásos család a klánban. Még ha jó okkal hoztad is meg a döntésedet, ők tiszteletlenségnek érzik. – Megállt, és a válla fölött szólt hátra. – Kaul-jen, ebben a pillanatban sokkal nagyobb szükséged van a Lámpások támogatására, mint akár százmillió dien megtakarításra a költségek terén.

Hami kitárta Shae irodájának ajtaját. Nyomában egy pillanatra bezúdult a kinti hangok áradata – telefoncsörgés, írógépek kattogása a szemközti íróasztalok felől –, mielőtt az ajtó erőteljesen becsukódott, és a férfi büszke jádeaurája távolodni kezdett a folyosón.

Shae visszazöttyent székébe. Hami igazat mondott: az Enkével szemben tanúsított védekező magatartása és az érdemekről előadott rideg beszéd nem a megfelelő hangnemet ütötte meg, és ezzel arra kényszerítette a fő Szerencsehozót, hogy lépjen közbe és ajánljon megoldást, mielőtt ő teszi meg. Naiv, fiatal nőnek mutatta magát, olyannak, akit túlságosan befolyásolnak külföldi iskolaévei, nem pedig egy Zöldcsont-klán megfelelően tapasztalt Időjósának. A pénzügyeket megértette, a stratégia és a politika terén gyorsan tanult, a klán vezetéséhez azonban nemcsak a Nincs Csúcs üzleti ügyeinek széles skáláját kellett tudnia kezelni, hanem emberei egymással látszólag kibékíthetetlen érdekeit és elvárásait is.

– Mit kellett volna tennem? – kérdezte Shae hangosan, és maga is hallotta saját hangjában az elkeseredettséget.

Woon nem reagált a változásra Shae hangjában. Túl sok, éjszakába nyúló órán át dolgoztak már együtt az elmúlt évben ahhoz, hogy Shae vele szemben is képes legyen megőrizni azt a munkatársi hangnemet, amit Hamival vagy a Hajó úti irodaház többi dolgozójával szemben sikerült. Az Időjós Árnyéka lenézett összekulcsolt kezére, majd megköszörülte torkát.

– Én csak azt mondhatom, szerintem mit tett volna Lan-jen. Az irodájába hívta volna Enke urat, és tekintettel a klánban betöltött státuszára lehetőséget nyújtott volna neki arra, hogy ugyanannyiért vállalja, amennyiért az, aki aláígért. Ha a Lámpás nem képes erre, akkor Lan-jen sajnálattal azt mondta volna, sajnos kénytelen a másik fejlesztő pályázatát elfogadni, de megkérdezte volna, mit tehet a klán, hogy segítsen versenyképesebbé tenni Enke úr vállalkozását.

Shae komor arccal bámult ki az esőcseppek foltozta ablakon. Az elmúlt hat hétben nagyapját gyászolta, és egy rövid időre szinte már el is feledte, mennyire hiányzik neki Lan.

Woon előrehajolt székében, és mindkét karjával a térdére könyökölt.

– A klán olyan, akár egy hatalmas, öreg hajó, Shae-jen. Erős, de nehéz kormányozni. Tudom, hogy változtatásokat és fejlődést akarsz, de óvatosan kell haladnod. A bizonytalan időkben az emberek áhítják a bizonyosságot, hogy számíthatnak arra, hogy a dolgok úgy zajlanak tovább, ahogyan azt várják. Pletykálni fognak arról, hogy igazságtalan voltál az Enke családdal. Még mindig pletykálnak arról is, hogy igazságtalan voltál Kowi Donnal.

– Nem fogom haveri alapon irányítani az irodát, ahogyan Doru tette – felelte Shae enyhe haraggal. – Az, hogy egy tanácsos fia, nem teszi alkalmassá Kowi Dont a szerencsehozói posztra.

Woon félrehajtotta a fejét.

– Te is azért ülsz abban a székben, mert Kaul vagy.

Egyszerűen mondta, minden ellenszenv nélkül, de Shae megrezzent, mert igaza volt. Nagyon is érezte, hogy még sok munka vár rá, ha bizonyítani akar a Hajó úton. A klán tavaly épphogy megmenekült a pusztulástól, és bár az utcai harcokban kialakult némi patthelyzet, a Hegy továbbra is erősebb volt mind létszámában, mind anyagi helyzetében. A Nincs Csúcs egyes szektorokban domináns maradt, többek közt az ingatlanügyek és az építkezés területén, de a lakásépítéseknek és infrastrukturális fejlesztéseknek a nemzetek háborúját követő évtizedekben zajló, robbanásszerű megnövekedése lelassult, míg több olyan iparágban, amelyben a Hegy nagyobb szerepet játszott – például a gyártásban, a kereskedelemben és a szállítmányozásban – tovább folyt az egészséges növekedés. A Nincs Csúcsnak erőteljesebb terjeszkedésre lesz szüksége, ha hosszú távon eredményes akar maradni, és Shae Időjósként tett minden egyes lépése javíthat vagy ronthat a klán helyzetén ellenségeihez képest. Shae válla megereszkedett, hangja halkabb lett.

– Minden előnyre szükségünk van, legyen bármilyen apró – erősködött. – Minden döntésemet ez vezérli, még ha némelyik nem is tetszik valakinek.

– A bizalom is előnyt jelent – felelte Woon.

– Szerinted a klán nem bízik bennem?

– Nagyon keményen dolgozol, Shae-jen, és nagyon intelligens is vagy, ezt mindenki látja – mondta Woon, szokott finomságához képest meglepő vehemenciával. – És Kaul vagy. Emiatt a klán bízik benned. A Lámpások azonban azért hűek a klánhoz, amit kaphatnak tőle, te pedig mostanában bezárod előttük az ajtókat, ahelyett hogy megnyitnád.

Shae egy hosszú pillanatig hallgatott. Janloonra tavaszi esővel terhes, sűrű felhőzet nehezedett, a messzeségben az ég és a tenger egymástól megkülönböztethetetlen, tompa szürkéskék színe egybeolvadt.

– Hálás vagyok, hogy itt vagy nekem, Woon-jen – mondta Shae őszintén. Ha Lant nem ölik meg, most Woon ülne Időjósként ebben az irodában, de így is fáradhatatlanul annak szentelte minden erejét, hogy az Időjós Árnyéka, legfőbb embere legyen, keserűségnek vagy panasznak a legkisebb jele nélkül. Woon nem volt kiemelkedően ravasz vagy okos, ahogy erős egyéniség sem, de Lanhoz hasonlóan olyan szilárd, megbízható fából faragták, hogy Shae megértette, miért volt hosszú éveken át bátyja barátja és segítője. A férfi karjára tette a kezét. – Hosszú nap áll mögöttünk. Menj haza, nem kell megvárnod.

Woon felállt, és Shae, amint a keze lecsúszott a karjáról, Érzékelte, hogy a férfi aurájában hirtelen elfojtott érzelem lüktet fel.

– Nekem is vannak teendőim – mondta Woon. – Dolgozz csak, ameddig kell, Kaul-jen, utána hazaviszlek, ahogyan szoktam. – Az egykori Pilléres magára hagyta Lant aznap este, amikor meggyilkolták. Amióta Shae Árnyéka lett, egyszer sem ment korábban haza, mint ő.

Miután Woon távozott, Shae pár órán át az asztalán fekvő iratokkal foglalkozott. Besötétedett, az ablaküveg visszatükrözte az arcát, míg Janloon belvárosában kigyúltak a fények, melyektől a felhőkarcolók ragyogó oszlopokká váltak. Megcsörrent a telefon, Shae felvette.

– Kaul-jen – szólalt meg Ree Turahuo orrhangja a vonal túlsó végén –, örülök, hogy még elértem az irodában. Remélem, beszélhetünk egymással őszintén, mint egyik Időjós a másikkal.

Shae letette a jelentést, amit olvasott. A telefonzsinór megfeszült, ahogy hátratolta székét az asztaltól.

– Ree-jen – szólalt meg nyugodt, szenvtelen hangon. – Miről szeretne beszélni velem?

– Jövő hónapban végre újra összeül a Kekoni Jádeszövetség, és a részvényesek szavaznak arról, újraindítsák-e a jádebányászatot az országban – mondta Ree. – Hogyan szándékozik szavazni a Nincs Csúcs és a vele szövetségben álló kisebb klánok?

– A Pillér minden tényezőt számításba vesz – felelte Shae. – Még nem hozott döntést.

– Ugyan már, Kaul-jen! – Ree hangja élesebbé vált. – Ne szórakozzon velem! Mind tudjuk, hogy a bátyja az ön tanácsát követi ezekben az ügyekben. Ön hozza meg a döntést. Úgy tervezi, meghosszabbítja ezt a szükségtelen felfüggesztést, vagy végre visszatérhet az ország a normális kerékvágásba?

– A bányák azonnal újrakezdhetik a termelést, amint minden szükséges óvintézkedés megtörtént annak elkerülésére, hogy a Hegy ismét visszaéljen a hatalmával – mondta Shae. – Még nem sikerült teljes megelégedésemre megítélnem, hogy a Királyi Tanács reformjai elegendőnek bizonyulnak-e.

Shae magában elmosolyodott, és azt kívánta, bár láthatná vagy Érzékelhetné a másik Időjós reakcióját. Két évvel ezelőtt Shae nemzeti botrányt robbantott ki, amikor az eltérések, melyeket a KJSZ könyvelésében vett észre, feltárták előtte, hogy a Hegy titokban a kvótán túlmenő jádemennyiséget halmoz fel, a kormány és a többi Zöldcsont-klán háta mögött. Ayt nyilvánosan a hanyagság és a működési hibák számlájára írta a dolgot, de még a saját klánjában is kevesen hittek neki. A Királyi Tanács törvénnyel korlátozta a tulajdonjogokat annak megakadályozására, hogy a Kekoni Jádeszövetség egyetlen klán uralma alá kerüljön, emellett felügyelőbizottságot hozott létre, valamint számos más intézkedéssel is igyekezett megvédeni az ország jádekészletét, és biztosítani, hogy annak kezelése mindenki számára átlátható módon történjen. Eközben Kekon bányáiban az elmúlt tizennyolc hónap során állt a kitermelés. Nem áradt tovább az új jáde az állam kincstárába, a hivatalos exporttevékenység leállt, és abukei bányászok ezrei szorultak állami segélyre.

– Ha a szavazás során nem születik eredmény, az ügy visszakerül a Királyi Tanács elé, csak az istenek tudják, mennyi időre – jegyezte meg Ree feszülten. – Kihagyjuk a közelgő száraz évszak kínálta lehetőségeket, és újabb egy évig fennáll ez a borzalmas, az ország gazdaságát megbéklyózó helyzet. Ezt akarja?

– Azt akarom, hogy a Hegyet felelősségre vonják a törvényszegésért. – Minél tovább tart a bányászat felfüggesztése, annál tovább fog emlékezni a nép a Hegy által elkövetett bűnökre.

Szünet. Ree hangja megváltozott, ravaszság kúszott belé.

– Egyszer kifogynak a jádéból, amit most az espeniknek árusítanak. Mennyire engedhetik meg maguknak, hogy a Nincs Csúcs készletei teljesen kiürüljenek? – Az ezt követő pillanatnyi csendben Shae szinte látta maga előtt Ree önelégült arckifejezését. – Igen, természetesen tudjuk, hogy a saját tartalékukat árusítják ki, ezért nem csaptak még jelentősebb balhét a külföldiek. Gondolom, a Királyi Tanácsot és Kekon népét nagyon is érdekelné, hogy a Nincs Csúcs azzal javít az anyagi helyzetén, hogy közvetlenül ad el jádét az Espeni Köztársaságnak.

– Gondolom, hivatalos szövetségeseinket, az espeniket szintén érdekelnék a Hegy titkos egyezségei, melyek értelmében jádét adnak el ellenségüknek, az ygutanoknak – felelte Shae hűvösen. – Különösen ha az espeni katonákat Shotariába küldik harcolni, olyan lázadók ellen, akiket az ygutanok képeztek ki és támogatnak. Aligha fog tetszeni nekik, ha kekoni jádét látnak a csatamező másik felén lévő katonákon.

– Ez csak értelmetlen szócséplés, Kaul-jen – csattant fel Ree. – Talán úgy érzi, a Nincs Csúcsnak érdekében áll elnyújtani a KJSZ botrányát, de gondoljon a közös dilemmánkra is. A befolyó jádemennyiség korlátozása csak arra volt jó, hogy erősítse a csempészetet és növelje az erőszakos bűncselekmények számát. Az embereknek elegük van a vérontásból és a gazdasági válságból; félnek, hogy az oortokói krízis miatt háború robban ki az idegen hatalmak között, ami aztán elterjed az egész térségben. Arra számítanak, hogy ha erre sor kerül, a Zöldcsontok majd megvédik Kekont. Úgy érzi, Kaul-jen, most bíznak abban, hogy meg fogjuk tenni?

Shae nem felelt.

– Ön és én nem Öklök vagyunk, akik csak feketében és vörösben látják a világot – mondta Ree. – Ahogyan a Pillérem sem, bár az önéről nem merném kijelenteni. Ayt-jen találkozót javasol klánjaink között. Olyat, ahol minden óvintézkedésre sor kerül.